A földalatti város - Rahgnall Gildas háza

*vigyorogva veszi tudomásul Gildas dühös üvöltését és kicsit csalódott hogy nincs kergetőzés.. Engedelmesen követi a másikat a szobájába és átveszi a bizonytalan állagú löttyöt.
-esztet kő meginni? bleee... :S Ez kb olyan mint a rohatt tök *mondja miután beleszagolt. Nem titkolt érdeklődéssel nézi míg Gildas megissza a folyadékot, csak utána rázza fel és issza meg ő is.
-az íze is az! rohattök!

-Akkó most mán mehetünk, vagy szójjak be még valamit hogy igyekezzé? *mondja és hanyagul ledobja a fiolát az asztalkára. Kifelé indul a szobából de megtorpan amikor megfogja a kilincset és zsiványtekintettel visszafordul.*
-vagy akasz még maradni egy kicsit itt .. csak te meg én és a szobád? *kacsint egyet de a dühkitörést már nem várja meg hanem iszkiri kisurran az ajtón és becsukja maga mögött... nevetve menekül fel a földszintre*

Rohadt tök? Ilyen sokat kóstolgattad, hogy ennyire ismered az ízét? Mondjuk a körmöd után lehet, hogy felüdülés az íze. * Leteszi a megürült üvegcsét a másik mellé, épp akkor, amikor Kuku megjegyzést tesz. Ha még mindig a kezében szorongatná a fiolát, első körön vágná hozzá, vagy a becsukódó ajtóhoz, így azonban felvonja a szemöldökét. Szinte nekifut az ajtónak, határozott mozdulattal tépi fel, és a fiú után iramodik. * Kuku! Ez volt a mai napod utolsó hibája! Sőt! Egész életed utolsó hibája! Ha a kezeim közé kerülsz, esküszöm, hogy addig ütlek, amíg lélegzel! * Túl van azon a ponton, hogy belemenjen a játékba, főleg az előző tapasztalatai után. Hangosan fújtatva csörtet fel a lépcsőn, és tényleg készül egy átkot szórni rá, de megáll a keze a mozdulatban. Elgondolkozik egy pillanatra, a tekintete másodpercek alatt válik teljesen nyugodttá. *

Sokkal egyszerűbb dolgom van, ha odafent megetetlek valamivel... és negyed annyi kellemetlenséggel is jár. Ha itt lent kellene eltüntetnem a hulládat, bonyolultabb lenne az ügy. * Az ajtóhoz megy, de még visszafordul félig, és homlokon pöcköli Kukut. * Eláruljam neked a hosszú élet titkát? Ne bosszants engem. Ennyire egyszerű. * Kinyitja az ajtót, hagyja maga előtt kisurranni a lakótársát, majd ő is az utcára lép. * Egyébként szerintem bejössz annak az elf lánynak. * Állapítja meg, és becsukja maguk után az ajtót. *

* Útközben nem beszél, javarészt a feladatra koncentrál, ahogy előre halad. A kijárat előtt kicsivel lassít a lépetein, majd kiválaszt maguknak egy félreeső zugot. * Itt tökéletes lesz... * Senki sem látja őket, így alakot vált. A jó néhány centivel magasabb lesz, a vállai szélesebbé válnak és izmosabb alkatot kölcsönöz magának. A haja rövid és csapzott lesz, inkább kopottas szürke, mint fekete. Az arca kerekebb formát ölt, mélyen ülő kék szemei pedig együgyű pillantást kölcsönöznek neki. Előre meredő álla szögletes és nagy. Óvatosan tapintja meg az arcát és ellenőrzi, minden a helyén van-e. * Hmm, az állam... olyan állat...

/ Egyelőre szerintem jók vagyunk ebben a témában, most egy hozzászólásért kár átmenni másikba. /

*nagyon jó kedve lett hogy Gildas megint kiabál.. vicces amikor tombol. De a másik hirtelen nyugodtság már nem vicces. Sőt nagyon is fenyegető. Kukunak hirtelen nagyon rossz kedve lesz és nem is titkolja.
Savanyú ábrázattal és teljesen szótlanul követi Gil-t. A csend egyre nyomasztóbb mire elérik a helyet ahol Gildas átalakul. Amikor Gildas átváltozik és megjegyzést tesz az állára, nincs kedve szólni semmit. Nem tesz semmi pikáns vagy kétértelmű célzást, vagy megjegyzést, csak ő is alakot vált. Közönséges patkány alakját veszi fel és nagyon is rutinosan elslisszol a kövek rései között.

Mozgásában és viselkedésében is teljességgel idomul más patkányokhoz.. szimatolgat és bele - belerág dolgokba majd még egy talán kissé szomorúnak tűnő búcsúpillantást vet Gildasra és hirtelen eltűnik egy patkánylyukban*

/yep majd oda írok ahol előjövök /

* Kuku eltűnik... Elhallgat, és összeszűkített szemmel figyeli, ahogy patkány alakban bemasírozik az alagútba. * Nem számítottam másra... * Közli tömören, habár bántja egy kicsit a dolog. A csipkelődés ellenére is kezdte megkedvelni az alakváltót. Behunyja a szemét, majd inkább csak a feladatára koncentrál. Túl akar lenni rajta, nem szívesen megy a vérfarkasok közé olyan időszakban, amikor belső viszályok miatt egymást is tépázzák. *

* Kilép a barlangot őrző rejtekből, felpillant az égre, majd nekiiramodik. A falu felé menet elejt egy jól megtermett nyulat, majd úgy viszi magával, mint egy zsákmányt a vacsorához. Gyorsan mozog, bár ezt az alkatot nehezére esik pontosan irányítani. * ~Túl messzire jöttem ahhoz, hogy visszaforduljak...~ * Gondolja. * ~Egyedül komolyabb a feladat, résen kell lennem...~ * Összegzi magában. *

- > A vérfarkasok faluja

* Hangosan zihál, amikor szinte berobban a háza ajtaján. Rav és Ceki abban a pillanatban előjönnek a hangra, kissé riadtan szemlélik a házurát. Gildas felemeli a kezét, hogy csendre intse őket: nem akarja végighallgatni a szokásos csevejt, amikor szorítja az idő. Érzi a könyv erejét, tudja, hogy hatalmas tudás rejlik benne... * Ceki, menj ki a kapuhoz és figyelj. Ha meglátod Kukut, hozd haza és mondd meg neki, hogy nemsokára visszaérek. Indulj! * A kobold nem mer ellenkezni, érzi a helyzet súlyát és azonnal loholni kezd. * Rav, te velem jössz, dolgunk van... * Sietős léptekkel megy lefelé a szobájába, ahol leteszi az asztalára a hozott írást. Ráteszi a tenyerét a borítóra, behunyja a szemét. Amikor az ujjhegyei elérik a borító lapját, szinte megborzong. * Lenyűgöző... * Suttogja szinte megszállottan. Hallja a fülében visszhangozni a saját mondatát, ami egy pillanatra talán el is rettenti. Mély levegőt vesz, megcsapja a sok áldozat vérének tömény szaga. *

* Kizárja a zsigereibe hatoló, émelyítő érzést, és egy igézésbe kezd. A könyvből megjelenik még egy példány a másik mellett. Gildas felemeli az eredetit, majd Ravra pillant. * Fél órád van, innen annyi idő alatt érek az elfek falujában. Az alatt az idő alatt mindent másolj le a könyvből, amit csak találsz benne. Sok hiányzik, de a többség teljes.
Főnök, ezt hogy csináltad? * Kérdezi meglepődve. *
Akkor jöttem rá a megoldásra, amikor hoztam. Azért őrzött meg ennyi szagot évezredek után is a kötet, mert nem csak egyszerűen a vér van benne, hanem megköti a lelkek egy darabját is. Avagy, az elme egyetlen apró szegmensét. Az elme...
Befolyásolható mágiával... Főnök, zseni vagy!
Ne ujjongj itt nekem, hanem láss munkához. Nagyon kell sietned! Ha végeztél, készíts ételt két személyre, egy főre teríts meg. Az új lakótársunk biztosan éhes lesz, ha visszajön... Nem tudom, hogy mikor érek haza ebben a fényben, de nem akarok sok időt vesztegetni. Még sok dolgom van. * A hangja gondterheltebbnek hat, a pillantása elkomorodik. Kukura gondol, tudja, hogy a kialakult helyzetben ő is hibás... Elhessegeti a gondolatot, majd sarkon fordul, magára hagyva a segédet a körmöléssel. *

* A ház előtt ugyanazt az alakot veszi fel, amiben idáig jött; tökéletesen megfelelt a célnak. Kellőképpen gyors és ellenálló, ráadásul elég erős is, hogy a cipelt súly ne hátráltassa. Belemélyeszti a karmait a borítóba, újból szárnyra kap. *

-> Erdő Elf Központi falu

*mikor a csatornákhoz értek Arou megragadta kuku vállát és megállította.*

-Milyen magasak azok a járatok? *kérdi gyanakodva*

-Hát.. * *felsandít a nagydarabra* .. ekkorák *mutat kézzel kb 170-et, ami a fehér sárkány emberi alakjának mellkasa alá ért

-Nem lesz jó. Más tervem van. A köpenyt szorosan fogd össze magadon hogy ne vigye el a szél. Repülni fogunk az alvilágba és onnan sétálunk vissza a farkasok falvába mint akik elfelé jönnek.

-Szóva csak úgy tervet vátosztatunk mi? *mondja kicsit szontyolodva hogy a napon kell majd repülni sárkányháton .... éjszaka jobb lenne, de mivel még úgyse lovagolt sárkányt benne van a dologban.. ráadásul támadt egy remek ötlete*
-Szeintem amúgy kéne neked valami gúnya amiben nem leszel ilyen hógolyó .. de nekem meg erre van egy ötletem.. hehhe

-Igazán? Kérlek avass be *mondta és közben megigazgatta kukun a ruháját, hogy biztosan ne forgassa ki belőle a menetszél mert akkor megégne a napon*

-..hát... vannak nekem kapcsolataim... elmegyünk oda és ott átőtöző! *én meg közben megtudom hogy minden rendben van e. tette hozzá magában gondolatban* - Asztán onnan gyövünk kifelé meg se fognak ismerni a farkaskomák.*

*Arou egy pillanatig gondolkodik majd bólint. és befejezte az öltözék rögzítését is.*
-Rendben. Repülve még kora délután odaérünk. Lesz időnk estig. Talán még alhatsz is.

*bíztatta a z alakváltót és felvette sárkányformáját. A szokásos fénylő aurától most sem volt hajlandó eltekinteni, de ez a fajta mágikus fény nem ártott az alakváltónak. Kuku feltelepedett a hátára és már röppentek is fel.
Az út valóban gyorsabb volt mint a föld alatti járatokban botorkálva ahol helyenként még a járat kiszélesítését és beomlásának problémáját is meg kellett volna oldani. Odafenn csak a fényesség volt ami bántotta kuku szemét így azt szorosan becsukva tartotta míg hirtelen sötétséget nem érzett... ekkor repült be a hatalmas fénylő fehér sárkány a sötétség városának kapuján. Arou nem is nézett a farkasfalura közben, mintha nem is érdekelné mi van odalenn, de azok a farkasok akik a délutáni órákban valami dolgukat lelték odakinn, természetesen látták őt.*

*A sötétség városának felső légterében a denevérek szétröppentek ahogy nagy test és a fénye elsuhant a közelükben. a sárkány körül enyhe derengésbe burkolózott a levegő és a kő amire puhán leszállt. szárnyait fölfelé tartotta és így ment arra amerre kuku mutatta. Mivel tudta hogy nem éppen diszkrét jelenség, felesleges lett volna most hirtelen elrejtőzni. Azonmód sárkányformában sétált el annak a bizonyos Gildasznak a kapujáig ahova kalauza irányította és csak ott vett fel emberi alakot, hogy bekopogjon. De kuku már megelőzte és berontott a házba*

-hahóóóó!!! Ki van ittho? Gil? Megvagy még haver? Hosztam egy szuvenyírt! Hahhóóóó!

* Az ajtó nyílására és Kukura hangjára reagálva, pár pillanaton belül előbukkan a két kobold. Mindkettőnek széles, sötétszínű mosolyt rajzolt a szeder, amit eddig jóízűen majszolgattak. Egymást megelőzve próbálnak közelebb kerülni az érkezettekhez, aminek az a vége, hogy míg Rav a szedres tasakot védi, addig Ceki letarolja és elsőként vetődik az előszobába. Ahogy meglátja a hozzá képest hatalmas alakot, lassít és tágra nyílt szemekkel néz végig rajta. A lábaitól indul, egészen a fejéig mustrál. Hogy a szemébe nézhessen, kénytelen hátrahajtani a fejét, szinte belesajdul a nyaka a mozdulatba. Megérkezik mellé Rav is, aki hasonlóan jár el a helyzetben, majd oldalba könyökli a társát. *
Kuku!
És üdvözlünk idegen! * Nem tudják, hogy mit kellene tenniük, így ragaszkodnak ahhoz, amit a főnöküktől tanultak, és meghajolnak. Rav újból Kukuhoz fordul, két kézzel nyújtja oda neki a tarsolyt. * Egyszer-kétszer lehet, hogy ráültem, de az íze még mindig az igazi. Séléstina küldte nekünk, félretettünk belőle neked is.
A főnök nincs itthon... de már itt van a városban! Azzal a kováccsal ment valahova, legalábbis úgy láttam, mintha őket követné... * Megvakarja a feje búbját. *
Ésésésés... ki a vendég? * Rav még azóta sem tudta róla levenni a szemét. A számára nem csak a vendég termete, hanem az öltözéke is érdekes volt: nem szokott hozzá, hogy valaki ennyi fehéret viseljen, és még jól is álljon neki. *

*elmosolyodott a két aprószerzet maszatos képén és a jeleneten ahogy ezek hárman mennyire örülnek egymásnak. Kellemesen érintette a jelenet.
Úgy érezte mintha már nem is lenne olyan sötét idelenn. Ő maga is fogadta a meghajlást és hasonlóképpen viszonozta*

-Üdvözletem az éjszaka lényeinek. A neven Arorua Norgard a sárkányok városából. *mutatkozott be majd türelmesen várta hogy kalauza intézkedjen a megbeszélt álöltözetről. Rengeteg időt nyertek azzal hogy nem a föld alatt jöttek, ezért nem volt oka idegeskedni.*
-elnézéseteket kérem a nappali látogatásért, de kicsit korábban érkeztünk. Remélem nem zavarok nagyon. *tette még hozzá majd szórakozottan járatta körbe tekintetét a helyiség falain. Különös volt neki az épület és zárt és sötét.. de az olvasott leírásokból kiindulva sokkal rosszabbra számított.

*berongyolt a házba és amikor a két kis koboldot meglátta felkapta és megölelgette őket aztán letette őket egymás mellé. A nagydarab közben bemutatkozott aminek kuku örült mert már elfelejtette hogyan kell kiejteni a nevét.
-Szóva a kovácsná van.. pedig hoztam neki egy egész sárkányt Ő is olyan... politikus mint Gil. *megáll a mondandójában majd jobb öklét a szája elé téve fel alá járkál és gondolkodik. Nem tudja mit csinál ilyen sokáig Gil a kovácsnál de arra döntött hogy a politika fontosabb Gilnek mint a kovácsolt vas.*

-Skacok! Eriggyetek és hijjátok ide, mongyátok neki hogy hoztam neki egy sárkányt a házába. Mars! siessetek! *sürgette meg őket de mielőtt indulhattak volna, elvette a nyomott szederzacskót és megszagolgatta az átázott szövetet majd megnyalogatta*

-wáá ez fincsi *kinyitotta és belemarkolt, nem törődve vele hogy Arou köpenyének ujja csupa foltos lett ettől a mozdulattól. Marokból ette a fekete szedret és hamarosan neki is olyan ábrázata lett mint a koboldoknak. Felpillantott a még mindíg helyben ácsorgó sárkányra és egy pár hosszú másodpecig egymás szemébe néztek... ekkor kukunak eszébe jutott mit felejtett el.*

-kész belőle? *tartotta oda a markát tele összenyomott szederrel aminek a leve szépen beleivóditt a finom fehér szövetbe is.


-Köszönöm, nem vagyok éhes. De ha hellyel kínálnál azt örömmel elfogadnám *tett egy célzást*

-Háá peeesze! *homlokára csap hogy ez miért nem jutott eszébe, aminek a következnénye még egy paca* - Mennyé csak oda be! lökjed le magad haver! *invitálja beljebb a nappaliba, majd elindul ő is.. az ajtóban majdónem összeütköznek mert kuku bevág elé.. de Arou épp időben lassítja le a lépteit és a másik után lép be a fogadó helyiségbe. Itt leül azzal a fotellel szomszédosba, amin az alakváltó időközben keresztbe dobta magát*

* A koboldok örömmel fogadják az ölelést és viszonozzák azt, belecsimpaszkodnak a ruhájába, a kövérkés még örömkönnyeket is hullajt. * Féltünk, hogy nem jössz vissza...
A főnök kiküldte Cekit a kapuba, hogy figyeljen, csak most ért haza.
Még bakanccsal is megdobáltak, mert hangosak voltunk... de van új bakancsunk! * Mondja felderülő tekintettel. *
* Amikor az idegen bemutatkozik, mind a ketten integetnek neki kézfogás helyett. * Rav vagyok.
Én pedig Ceki, szolgálatodra!
Te is a tanácsban vagy?
Már ismerünk onnan néhányat...
A mérges vörös hajú sárkányt, a szép és kedves elf lányt...
Az őrzőt, már gyógyított meg minket is...
Egyszer láttuk távolról az öreg őrzőt is...

* Mielőtt túlságosan belemerülnének, szerencsére észbe kapnak. *
Van finom kaja is.
Már majdnem teljesen kihűlt.
Csináltuk, mert gondoltuk éhes leszel.
Jut a vendégnek is...
Kicsit többre sikerült. * Ahogy beszélnek, folyamatosan araszolnak az ajtó felé, hogy elindulhassanak *
Kicsit... * Rav hanglejtése megadja a magyarázatot: az adag alapján jövő héten is ezt fogják enni. *
Szólunk a főnöknek!
Sietünk! * Csukódik utánuk a bejárati ajtó, és a tőlük telhető leggyorsabb tempóban rohannak Mala műhelye felé. *

*egészen elolvad a jelenettől, de igyekszik nem mutatni.. azt hitte ilyesmi érzelemkitörésekre csak az elfek képesek...
Az integetést is viszonozza, úgy tűnik itt ez a módi. Nem szeretné megsérteni a kis szerzeteket. A kérdés hallatán halványan elmosolyodik*

-Nem, jómagam nem vagyok a tanács tagja. Bár én is láttam már a Vezetőt. Volt szerencsém már találkozni is vele pár alkalommal.
*A mérges vöröshajú sárkányon kuncogott egy keveset, de nem említette meg hogy sejti ki lehet az.
Amikor a koboldok távoztak, ők pedig ketten a nappaliban ültek csend telepedett rájuk amit csak a másik csámcsogása töltött meg.
Arout kezdte nyomasztani a sötét és a csend. .. Nem is tudta melyik zavarja jobban. A sötéten segíthetne fényaurával de az illetlenség lenne ebben a házban. A csend ellen viszont tud tenni.*

-Kuku?

-He?

-Köszönöm nagyon, hogy segítesz. Igazán hálás vagyok. *kezdi a társalgást* -A koboldszerzetek szavaiból úgy vélem hogy a te Gildas barátod a tanács egyik tagja. Helyes a feltételezésem?

-Yepo! *csámm-csámm* *kuku feldobja egyik lábát a fotel karjáról a támlájára a háta pedig a másik támlának támaszkodik és eszegeti a szedret... már sikeresen indigószínűre kente mindkét kezét, a szája környékét a homlokát is... valamint a sárkány díszes fehér köpenyének mindkét ujját és az elejét, mert azóta is rajta volt.*

-Igazán örülök ennek. Sajnos én még nem ismerem őt. Ti régóta vagytok barátok?

-Hááát... *gondolkodik* ... esztet mán akár többnek is lehet nevezni mint eccerű baráccságnak *jut eszébe a csókjelenet és kuncog egyet magában*

-Igen. Láttam hogy családtagként vagy jelen, csak pusztán érdeklődtem. *mosolyog* Tehát az alakváltók is támogatják az ügyünket. Ez igazán remek hír. Máris sokkal jobban érzem magam.

-Mé!??? *meglepődik és felnéz rá* - beteg vagyol? NA akkó hozok neked valami zabát!! A kobódok csináták! Attú jobban leszel! *azzal föltápászkodik a fotelből és megtörli a kezét a köpönyegbe miközben kisétál hozni valamit. Arout pedig egyedül hagyja a sötétben a gondolataival*

* Még hazafelé menet felbontja az üzenetet, halványan elmosolyodva olvassa a sorokat. Miután a levél végére ért, visszacsúsztatja a borítékba. Valamelyest megnyugszik, hogy odafent jól mentek a dolgok a távozása után, és mert valószínűleg újabb szövetségesre tehettek szert. Némi kétségre ad okot, hogy egy sárkány tanyázik a házában, de a magyarázatokat ráér majd akkor követelni, ha megérkezett. Bő negyed órán belül ér haza, így is csak azért, mert több helyen lerövidítette az utat. *

* Még az ajtó előtt megigazítja a ruháit és lesöpri magát, majd benyit az épületbe. Először a nappaliba néz be, ahol a jól megtermett idegen ücsörög... Egyedül, a sötétben... Könnyed mozdulattal felkattintja a lámpákat, így a helyiség halvány fénybe burkolózik, ami még az alakváltóknak sem kellemetlen, viszont a sárkány is láthat. Gildas sárga szemei megvillannak, miközben közelebb lép. * Így azért nyilván kellemesebb... * Már épp kérdezné, hogy Kuku merre van, de hallja a motozást a konyha felől. * Nem számítottam látogatóra, habár az időpont nem meglepő. * Közelebb megy hozzá, odanyújtja neki a kezét. * Nem kell felállnod, a plafon bánná. Raghnall Gildas vagyok, benned kit tisztelhetek? * A szeme sarkából látja közeledni az újdonsült lakótársat. Ahogy ránéz, mintha megbánás és némi bűntudat csillanna a szemében, de nagyon gyorsan sikerül lepleznie. * Látom megtaláltad a szedret... és a... nevezzük most ebédnek.

-Köszönöm! Így valóban sokkal kellemesebb számomra is. *elfogadja a felé nyújtott kezet és azt is hogy nem kell felálnia. A belmagasság erre tényleg nem volt alkalmas, csak görnyedve tudott benn lenni ha állt.*
- Örülök a szerencsének! A nevem Arorua Norgard. A sárkányok népének első számú fehér mágusa és gyógyítója. *mondta a titulusát is de hangjában nyoma sem volt hivalkodásnak, pusztán tényt közölt.*
-Már hallottam hogy a tanács egyik tagjához volt szerencsém ide alkalmatlankodni. Kérlek ne tekintsd a jöttömet tolakodásnak. Nem volt célom hogy megzavarjalak. Mindössze Kuku ajánlotta fel a segítségét némi álöltözet formájában, amit szívesen fogadnék és nagyon a hasznomra válna amíg a városotokban tartózkodom. Azt a parancsot kaptam, hogy segítsek megfékezni a háborút és minimalizálni a veszteségeket.. továbbá semlegesíteni a fekete mágiát amennyiben az elszabadulna és fenyegetné a népeket. *tért rögtön a lényegre*

*kuku a konyhában felpakol egy tányért kajával.. aztán elindul vissza a sárkányhoz... majd megtorpan és visszamegy a konyhába és még jobban megpakolja a tányért ha már sárkányról van szó.. meg amekkora nagy biztosan sokat is eszik. Az ajtónyitásra lett figyelmes.. azt hitte hogy a koboldok jöttek vissza, de aztán némi fény szűrődött át és meghallotta Gil hangját a nappaliból. Elindult befelé a púpozott tányérról szinte lefojt a kaja*

- SZEVASZ GIL! De örülök hogy látlak! *látszott rajta hogy őszintén örül. aztán az öröm ártatlan tökmosollyá szelídült amikor a sárkányra nézett aki éppen őt nézte. Vagyis a köpenyt amit ráadott. A szerencsétlen ruhadarab valaha egy hófehér finom anyagú díszed öltözet darabja volt. Most a fényben tisztán látszott, hogy indigószín pacás lett az eleje a két felhajtogatott ujja... és egy indigós szájú és homlokú alakváltó mosolygott ki belőle.*
* kuku úgy érezte ez a merev nézés a vendég részéről annak szól hogy mondania kell valamit. *

-Na szóva sárkánykoma! Ő itt Gil! *mutatta be teljesen szükségtelenül, majd a sárkány felé nyújtotta a tányért*

-Köszönöm szépen a kedvességed Kuku, de nem vagyok éhes. *hárította el udvariasan a kínálást és mindössze egy sóhajjal nyugtázta az egyik kedvenc köpenye vesztét.*

- te télleg beteg vagyol ha mán éhes se vagy

A nevedet már hallottam, viszont nem rémlik, hogy találkoztunk volna korábban. Álöltözet... a te méreted egy cseppet... problémás. Idelent ritka, hogy valaki ilyen magasra nő meg, tehát mindenképpen feltűnést fogsz kelteni, mindegy milyen a ruhád. Mellékes tény, de ezek a világos színek valóban messziről világítanak. Ha nem láttam volna a bejárattól, akkor az ebédlő felé indultam volna el... de kitalálunk valamit még idejében. * Összeszűkíti a szemét, ahogy elgondolkozik. * Megfékezni a háborút? Úgy látszik, nekem elfelejtettek megemlíteni néhány apróságot. * Nem vált bosszús hangnemre, éppen ellenkezőleg... jóval könnyedebbé válik a tónusa. * Nem mintha túlságosan bosszantana a tény, de felelőtlenség a tanácstól, hogy a tűzvonalban lévő népeknek elfelejtenek szólni a készültségről... Gondolom a vérfarkasoknál harapóztak el ennyire a dolgok. Erről mesélhetnél egy keveset. A legutolsó információim annyiban kimerülnek, hogy Balthazar könyv nélkül maradt, és kiszabadították az elf foglyokat, akik épségben hazaértek.

Megfontolandó, hogy ezek után adjak-e bármiféle segítséget is... de egy személy felé van egy apró tartozásom, így kénytelen leszek. Balthazar emberei mérgezett kardokat használnak. Erőteljes hallucinogéneket alkalmaznak, ezek hőre aktiválódnak, az ellenszerük egy kaktusz kivonata. A segédeim hamarosan megérkeznek a pontos válasszal... Ha valóban olyan nagy gyógyító vagy, mint amilyennek tartanak, akkor ketten készíthetünk rövid idő alatt annyit az ellenanyagból, hogy uralhassuk a helyzetet felesleges áldozatok nélkül. Alkonyatkor a farkasok falujába kell mennem... így mindenképpen érintett leszek benne.

* Ahogy Kuku beér a szobába, jobban szemügyre veheti: egy hozzáképest hatalmas méretű köpenyt visel, amit összekent a szederrel... mint ahogyan az arcát is. Felvonja a szemöldökét a látványra, és féloldalasan elmosolyodik. * Legközelebb alkalomhoz illő sminket válassz, nem biztos, hogy mindenki díjazza ezeket a mély tónusokat... egy fokkal elegánsabb, mint a múltkori szaft. * Diszkréten jelez a maszatosnak, hogy törölje meg legalább a homlokát. * Az ételt hagyd itt az asztalon... * Majd a sárkányra pillant. * Ha megéheznél, nyugodtan szolgáld ki magad, nem foglak folyamatosan kínálgatni, nem vagyok a tukmáló házigazda...

* Újból Kukura pillant, a tekintetén látszik, hogy hezitál, de végül kimondja a gondolatát. * Örülök, hogy visszajöttél... még akkor is, ha bosszantó vagy. * A végére elmosolyodik. *

Valójában nem tudtam mire számítsak. Ami engem illet még soha nem jártam a mélység városában de be kell valljam eddig pozitív a csalódás. Mindazonáltal nem rendelkezem elég információval és helyismerettel. Eras úrfi volt olyan kedves és megkérte Kuku barátodat hogy kalauzoljon el engem a városban.

Talán félreérthető voltam a küldetésem elbeszélésekor, ezért elnézésed kérem. Sajnos engem csak futtában tájékoztattak a kialakult fejleményekről. Valójában nem kaptam ennyire egyértelmű parancsot, de nem állt szándékomban megtéveszteni sem. Úgy véltem egy kitörni készülő háborúban ez lehet a segítség amit mondtam. Te még mindig jobban informált vagy a helyzetet illetően mint én.

A fekete mágia nem csak könyvből táplálkozik ahogy ezt bizonyára tudod. Attól hogy a könyv nincs náluk, még nem múlt el a veszély ez irányban. Lehetnek feljegyzések komponensek, fókuszok, és egyéb varázstárgyak, valamint magáról a fekete mágiával foglalkozó személyről sem szabad megfeledkezni. A dolog katonai részét illetően nem fogok közbeavatkozni, hiszen gyógyító vagyok elsősorban és fehér mágus, nem pedig katona. Ha nem lehet megoldani a konfliktust békésen, akkor sem tisztem, sem jogom megfékezni a harcokat. Akkor mindössze a sebesültek gyógyításában segédkezhetem.

A mérgek ellen általában a Mandrioga kaktusz nedve ami értelmes ellenszer. Ez a fajta a hegyekben honos. Van is nálam belőle egy kis adag. Ami elég egy két személyre a mérgezés erősségétől függően. A baloldali nagyobb szeder folt alatt kicsit jobbra találsz egy belső zsebet Kuku. Kérlek vedd elő belőle a narancsszínű áttetsző folyadékkel teli fiolát és add oda kérlek Gildasnak. Ez egy viszonylag általános érvényű antitoxikus vegyület. A mellékhatása erős hasmenés, de a mérgeket szinte azonnal megköti, ezért ez a mellékhatás elhanyagolhatónak tekinthető.

Természetesen egyelőre nem ismerem az említett mérget. De ha nem is sikerülne ellenszert alkotnunk, amit egyébként kétlek, akkor még mindig kéznél van a mágia illetve a saját gyógyító képességem is. Habár akkor lassabb a folyamat és nem is ér el annyi mindenkit.

*a tányérra tekint a kínáláskor, de ismét csak a fejét rázza* -köszönöm, úgy lesz, de most valóban nem vagyok éhes. Valamint nem fogyasztok húsokat sem, ez pedig annak tűnik. Ami az étellel ellentétben inkább aggaszt hogy mi legyen a következő lépés. Kezdem azt érezni hogy sem a helyzetről, sem a helyről nincs elég információm. De reméljük a legjobbakat.

*leteszi a tányért ahogy Gil mondta, majd letörli a homlokát a köpeny ujjával. a másikkal a száját igyekszik törölni, de a szederlé már beleivódott a bőrébe, így csak kicsit halványodik.*

*Amikor a nagydarab elmondja hogy vegyen elő valami löttyöt magára néz, megtapogatja az említett folt környékét és kis ügyeskedés után előveszi a fiolát és Gilnek nyújtja. Ám mielőtt a másik elvehetné eszébe jut hogy csak egy lépésnyire vannak újra és hirtelen megöleli Gil-t

-ééénis örűök néked Gildasz! *jól megszorongatja* -mán aszittem megettek a farkasok meg a nap *elengedi és újra felényújtja a fiolát.

A mélység városa... régen hallottam a városunk nevét ilyen cizellált megfogalmazásban. Yeralti... így hívják a mi nyelvünkön. Azt jelenti: földalatti. * Eras említésére csak felsóhajt. * Így már értem, hogy miért volt ennyire elhamarkodott a döntés. Szerencséd volt, hogy Kuku veled tartott, különben nem lett volna egyszerű dolgod. Nem sokan kedvelik a fény népeit, mert az ősi előítéletek mindenkiben ugyanúgy élnek, mint annak idején. Egy-két szikra kevés az átformálásukhoz, de ez nem idetartozik.

* Elmosolyodik, és a hümmögése mintha nevetést takarna. * Tökéletes káosz. Gondolom a helyzet alapjait te is tudod ezért erre most nem térek ki. Egészen eddig azután a farkas után nyomoztam, és az informátorom kijelentése beigazolódik. Mindig az ellenfelei előtt jár egy lépéssel. Előttem csak fél lépéssel, mert nagyjából megérte a motivációit. Az életem java részét a mérgeknek és a fekete mágiának szenteltem, nem hiszem, hogy túl sok újat tudnának mutatni nekem. Abban igazad van, hogy a könyv nélkül is nagy erőt képviselnek... viszont a szerkezeteik gyengébbek és nem teljesek, mert maga az irat adta a megfelelő energiaforrást a számukra. Távol van tőlük, tehát a mágikus mechanizmusok nem jelentenek akkora fenyegetést. A megtanult varázslatok már inkább, de ahhoz többen is értenek a környékről. Jobban meglepődnénk, ha fehér mágiát használnának... A harccal kapcsolatban nem egyezik a célunk. Beleszólok a küzdelembe, ha az érdekeim úgy hozzák. Felesleges lenne mindent a puszta szerencsére bízni...

* Bólint. * A Mandrioga tényleg hatásos... viszont vannak kivételes főzetek, amelyeknél katalizátorként hat a folyamatokra. Azoknál a Calmhazel a biztosabb megoldás. Az előbbiből a Sárkány-hegy gerincén volt régebben egy nagyobb telep... * Megvárja, amíg Kuku előveszi az említett főzetet, majd nyújtja is érte a kezét, ekkor kapja meg az ölelést. Bár a vonásaira leginkább a meglepetés ül ki, zavarban van a helyzettől. * Jó-jó... egyben vagyok... * Kissé sután ugyan, de megveregeti Kuku vállát és végül átveszi a fiolát. * Legközelebb ha ilyet tervezel, akkor szólj előtte... ez vonatkozik a korábbi dologra és a mostani ölelésre is. * Újból a vendégre pillant. * Mindkettőből csinálhatunk egy tömény kivonatot, így könnyedén magunkkal vihetjük később... Ha nagyobb ballonokat cipelnénk magunkkal, csak hátráltatni, mint ahogyan egy zsáknyi fiola is.

Mi legyen a következő lépés? Ha ezen aggódsz, akkor bele se kezdj, inkább szellőztesd ki a fejedet. * A tónusa kissé élesebbre sikeredik, pedig nem sértésnek szánja a kijelentését. * A vérfarkasok belső, hatalmi harcaiba akarunk beleszólni, ahol az egyik fél egy elborult elméjű taktikus és a becses neje... Egy miniatűr háború, amely rengeteg kimenetellel végződhet. Befejeződhet harc nélkül, véres küzdelem árán, vagy viszályba sodorhatja a szigetet. A legfőbb feladat az, hogy ne juthasson ki onnan semmi, feltéve ha tényleg igaz az a háború... Számtalan lehetőségünk van.

*Gildas háza ablakában, ahol tartózkodtak egy holló kopogott a csőrével. Lábára erősített levél szépen látszódott.*

/Hogy ne keljen még egy posztot ide írni a levél miatt leírom most a tartalmát/

"Tisztelt Raghnall Gildas!

Ez úton értesítem a fejleményekről. Dilec D. Megkeresett a mai napon és volt szíves tájékoztatni a helyzetről, és szándékáról, miszerint igyekszik nem kiengedni a határaikon kívülre a köztük dúló hatalmi harcot. Ez úton is elnézését kérem feledékenységem miatt, hogy nem értesítettem, hamarabb, csak az itt folyó események miatt nem tudtam hamarabb elküldeni az üzenetet. Kukuval szándékoztam továbbítani ezt, de a hirtelen megjelent kém és Arorua Norgard személyes látogatása csak halogatta e levél megírását. Megértését köszönöm. Tisztelettel: Geron Leiran"

-Yeralti *ízlelgeti a nevet* - Különös és szép hangzású. Sajnálom hogy nem tudtam, de most már megjegyeztem.
Eras remek vezetője lesz népemnek, bár még valóban van mit gyakorolnia hogy apja örökébe léphessen. Mindazonáltal úgy vélem Kuku nevű barátod valóban nagy segítségemre volt. Bár fel kellett vernünk álmából és az út előtt kicsit gyógyítani rajta. *teszi hozzá halvány mosollyal* - de remélem megbocsájtja ezt nekünk.

A Feketemágiához bevallom nem értek. Ez inkább a te asztalod és én elfogadom emit ezzel kapcsolatban mondasz. Minden esetre jobb felkészülni. Feltételezem van laborod. Ott előállíthatjuk a koncentrátumot, vagy más helyet ítélsz meg alkalmasnak erre a feladatra? Az alapanyagokat fel lehet lelni idelenn raktáron, vagy menjek és hozzak belőle? *kérdezte amikor kuku előadta az ölelgetős jelenetet elhallgatott és jókedvűen megmosolyogta őket. Eszébe jutott hogy a kisebb alakváltó említette hogy a kapcsolatukat többnek lehet nevezni mint barátságot.. emellett a rózsaillat.. és az ölelgetés... Megalkotta a véleményt, miszerint ez a két lény valóban együtt jár.. de elfogadta ezt a következtetést és illetlenség lett volna ezt szóvá tenni. Csupán mosolygott egyet és megvárta míg ismét szóhoz juthat Gildas és visszatérhetnek a tárgyra*

*amikor ez megtörtént, nem vette magára az élesebb tónust, hiszen sokkal élesebbet is szokott hallani az idősebb Gressiltől.*
-igazad lehet. Nos akkor.. nincs más hátra mint megoldani a helyzetet a lehető legjobban. Igazán hálás lennék ha kicsit átvennéd felettem az irányírást, hogy ne okozzak gondot, illetve Te sokkal jobban kiismered magad Yeraltiban. Szeretném ha Te lennél az értelmi vezetője ennek az akciónak, ha nincs kifogásod szerény személyem ellen. *ajánlotta fel a segítségét*

-Nem nemmondommeg mer akkó készűsz rája! *válaszolta Gilnek de nem akadt rá. Inkább ledobta magát a foltelbe és onnan figyelte a másik kettő beszélgetését. amikor kopogtak az ablakon odament és elvette a hollótól az üzenetet. Ő maga nem tudott olvasni ezért rögtön Gildashoz sietett vele.

-Eszetet hoszta egy finomnak tűnő madár. de nem hagyta magát megfogni. Ma se lesssz hollósűt! *adta oda majd ismét ledobta magát a fotelbe, lábait átdobta a karfán és a kisujja körme alól szopogatta a szeder maradványait.*

A nevet pusztán érdekességként mondtam... Minden nyelven máshogy hangzik, éppen azért, mert ez csak egy jelző. Az alakváltók közül sokan említik így, a szokások hatalma. Ha idelent bóklászol, akkor nem árthat, ha tisztában vagy vele. * A végére megenyhül a pillantása, és néhány másodpercre halványan elmosolyodik. * Fel kellett ébresztenetek? Nem meglepő, mivel ő sem akkor ébred, amikor a nap felkel... A gyógyítás már sokkal inkább. * Végigméri Kukut, első ránézésre sem úgy fest, mint aki valamilyen sérülés ért. * Mi volt a baja? * Kérdezi inkább a sárkánytól, mert tőle egyenesebb válaszra számít, mint az érintettől. * Ha tippelnem kellene, akkor valahol túlzabálta magát...

Nem kell ennyire formálisan állnod a dolgokhoz, egy idő után roppant bosszantó tud lenni az udvarias kerülgetés. Nem a tanácsban vagyok, hogy most is ragaszkodjunk az ilyen apróságokhoz. Lehet, hogy jobban értek a fekete mágiához, de te viszont gyógyító vagy. Én tudom, miből áll, te azt tudod, hogyan lehet kivédeni és könnyedén feloldani a hatását, ha az idéző nem vonja vissza önként. Ahhoz, hogy használhatót alkothassunk rövid időn belül, kénytelenek leszünk együtt dolgozni... Szó sincs irányításról. Ha azzal töltöm az időt, hogy feletted állok és magyarázok, nem hogy időre, hanem valószínűleg egy örökkévalóság alatt sem végzünk. * Itt kénytelen megállni és elgondolkozni, végül inkább csak magának, de bólint. * Lesz elég alapanyagunk. Nálad van egy fiola Mandrioga... ezt be tudjuk sűríteni úgy, hogy legalább 4 ember adagja legyen, tehát a töményebből elég egy fiolányi. Felezzünk. Tiéd ez a változat, enyém a calmhazel. A labor odalent van, mindjárt mutatom az utat... Ami később a faluba jutást illeti, azon egyelőre ráérünk gondolkozni. * Az ablakon kopogó holló kezd egyre zavaróbb lenni, és éppen küldené érte Kukut, de a fiú szinte a gondolataiban olvasva már megy is. *

Pedig kivételesen nem szúrtalak volna le érte, ha megeszed azt a dögöt... * Morogja, miközben átveszi az üzenetet. * Késve bár, de azért ide is elérnek a hírek. Kár. Kedvezőbb lett volna bizonyos szemszögből a helyzet, de így is megfelel... * A levelet ledobja az asztalra. Már korábban is megcsapta az erőteljes rózsaillat, de egészen eddig nem tudatosult benne teljesen, hogy az illat gazdája a szedres vigyorú alakváltó. Felvonja az egyik szemöldökét, ahogy megerősítésül újból a levegőbe szimatol. * Parfüm? A csatornák után valaki leöntött vele? Tűrhetőbb, mint a poshadt víz és a rothadás szaga...

* Miután megkapta a válaszokat, elindul az ajtó felé, de még néhány mondat erejéig megáll. * Mielőtt munkához látunk, néhány percnyi türelmedet kérem... Egészen idáig felváltva futottam, égtem a napon és másztam végig elhagyatott tárnákon. Átöltözöm, utána pedig keresek neked is másik ruhát arra az időre, amíg idelent vagy...

Amikor én láttam nem gyomorbajos volt hanem a mája próbálta kidolgozni magából a felgyülemlett méreganyagokat. Úgy vélem alaposan berúgott korábban. *mondta*

Igen, már megkaptam párszor hogy bosszantó vagyok. De értsd meg hogy fel kellett ezt ajánlanom, mert te vagy itthon. Rendben, lássunk neki a feladatnak. Még pont van elég időnk. Van még néhány főzet a köpenyemben kukunál, aminek hasznát vehetjük váratlan helyzetekben. ezekre majd később térek ki amikor lesz rá elég idő, vagy esetleg úgy hozza a szükség.

*Amikor meghallja hogy Gildas miken ment keresztül felemeli a bal kezét? Gyors mágikus gyógyítást? Vagy már túl vagy rajta?

-Rendben, várok türelemmel. *mondta és ujjait keresztbe fonta a hasa előtt lábai kinyújtva pihenő meditatív helyzetbe helyezkedett*

-NEmis vótam részeg!!!... *tiltakozik a vádak ellen* -annyira! *duzzogó képet vág és elkezdi körbetaperolni a sárkány köpenyét hátha talál még valami érdekeset. Ki is vesz hamarosan egy kis fiolát benne áttetsző kék folyadékkel. Kibontja, megszagolja, de enyhe édeskés szagon kívűl nem érez semmit. Közben hallgatja a beszédjét a másik kettőnek és látványosan unatkozni kezd. Egyik lába a fotel támlájára jerül a másik a karján marad. Dudorászik, és csákót hajtogat Lerian leveléből majd a fejére teszi.

- Akkó majdnem igazat ámottam.. *szomorosott el egy pillanatra amikor Gil elsorolta miken ment keresztül de nagyon gyorsan megnyugodott hiszen Gil itt van és jól van. Inkább a sárkány köpenyének felfedezésén ügyködött. Odafenn repülés közben nem merte mert kapaszkodott, idelenn meg előbb szedrezettt..
Kitapogatott még 4 fiolát és előveszegette.. Volt indigólila, sötétkék, sárga és egy zöld... a kék volt a legszebb.. szerette a kéket... azon vívódott hogy belekóstoljon e.. mi van ha méreg...... de mi van ha nem...... de mi van ha méreg......*

* Gildas pillantása elsötétül. Ha nem lenne ott a vendég, most valószínűleg egy nagyon hosszú szitoklavina indulna el, így viszont csak némi fenyegetésre telik tőle. Megnyúlik az árnyéka, egészen úgy fest, mintha egy kést szorongatna a kezében, amival Kuku árnyékát csapkodja. A játék nem tart sokáig, helyette megköszörüli a torkát. * Értem... * Ennyit tud kipréselni magából válaszként. Inkább nem erőlteti a témát, nehezen bírná ki anélkül, hogy legalább három halálos fenyegetést ne vágjon a lakótársa fejéhez, de el akarja kerülni a korábbihoz hasonló helyzeteket. Ha nem is vallaná be, de aggódott érte. *

* Finoman nemet int a fejével. * Nem, köszönöm... Már helyre jöttem. Csak az utóhatásoktól szeretnék megszabadulni, viszont azon leginkább egy fürdő segít. Úgy bűzlök, mint egy három napos vízi hulla... * Ahogy kilép a teremből, még a szeme sarkából látja, hogy Kuku elkezd a köpenyben matatni. * Én a helyedben nem tennéééém... * Mondja dallamosan, majd lesiet a lépcsőn. *

* Odalent először tiszta ruhákat vesz magához, majd kettesével szedve a fokokat siet az emeleti fürdőszobába. Amíg várja, hogy a kádban elég víz legyen, addig ellenőrzi a hátát a tükörben. Elégedetten nyugtázza, hogy a sérülései szinte nyom nélkül eltűntek, a bőre érzékenysége pedig hamarosan elmúlik majd magától is. A fürdés és az öltözködés nem vesz sok időt igénybe, kifejezetten siet. A haját már problémásabb szárítania, inkább nedvesen hagyja.
Abba a helyiségbe megy, amit a bátyja egykor hálószobaként használt. Ő jóval magasabb szélesebb nála, ha talál a sárkánynak ideiglenes öltözéket, akkor itt kell lennie megmaradt holmik között. Végül egy fekete nadrágot vesz elő, ami ha jól saccol térd vagy halásznadrágnak megfelelhet, hozzá pedig egy egyszerű, világosabb színű inget választ. A karjára teríti a ruhadarabokat, úgy tér vissza a nappaliba. *

Az ing biztosan jó rád, csak az ujja lesz rövidebb... a nadrág pedig rövidnek, de megteheti. Ha átalakítjuk a szedres köpenyt, kapsz egy teljesen egyszerű öltözéket. A hajadat fogd össze valahogy, és ideiglenesen megfelel. Ha jól sejtem, a környéken nem ismernek téged, kicsi az esélye, hogy felismerjenek komolyabb maszkírozás nélkül...

*mikor Gil felment hogy rendbeszedje magát, Arou szigorúan kukura nézett aki épp a kék szert szimatolta.*

-Add csak szépen vissza azokat! *mondta és kuku felé nyúlt hogy kivegye a kezéből a fiolkát, de az elrántotta a kezét és nyújtózkodott hogy Arou ne érje el*
-Ez nem játék! azonnal add vissza! Attól a szertől alaposan berugnál! S bár nem fájna a fejed és nem is hánynál, de nem lennél beszámítható. *figyelmezteti de számításaival ellentétben kuku nemhogy visszaadná a szereket de épp ellenkezőleg. Vigyorogva felpattan és elfut vele a sötétbe. Arou fölpattan és beveri a fejét a plafonba. Egy halk szitok hagyja el az ajkát és megdörgöli a feje bóbját, majd kuku után indul. De ahogy elér a konyhig a sötétben nem lát semmit. Fényt gerjeszt mágiával, de sehol nem látja az alakváltót. Talán nem erre jött.. talán átalakult.*

-nem viccelek. Ne idd meg azt a szert! *figyelmezteti és visszasétál a nappaliba, a mágikus fényt hagyja kihúnyni. Ekkor jön vissza Gildas a ruhákkal.*

-köszönöm! Gyorsan átöltözöm ha nem bánod. *azzal gyrsan lekapja a csizmát, a fehér inget és nadrágot, majd egy pár pillanatig egy szál fehér zokniban és boxerben áll de gyorsan magára kapja a hozott ruhadarabokat. Gildas jól számnolta. Arou-nak éppen térd alá ér a fekete nadrág, az ing éppen a nadrág korcáig ér le. Az ujja pedig borzalmasan rövid- Arou végignéz magán és az ábrázatából látszik, hogy alapesetben nem viselne efféle hacukát, de a helyzetre való tekintettel megteszi. Akkurátusan összehajtja a saját ingét és nadrágját, a csizmát visszaveszi. Haját egy fehér hajszíjjal köti fel amit a nadrágjából halászott elő. Épp végezne, amikor velőtrázó sikoly jön a felső szintről.

-jajj ne! *mondja és megint beveri a fejét ahogy felpattanna hogy a hang tulajdonosának segítségére siessen*