A vérfarkasok falva - Waerjak ház - 3

*kuku döbbenten és hitetlenkedve hallgatta hogy a samponnak miféle hatásai vannak… Gaiara! Ez TÉNYLEG mérgező volt.*

-De… *állt elképedve nézve Gaulra*   … dején aszittem csak szórakozó hogy nem is mégező csak azé mondod hogy ne piszkájjam.. *kicsit elsápadt* .. akkó most egy darabig semmimet ne vegyem a számba ugyi? *kérdezte majd rájött hogy ez bizony eléggé félreérthető egy alakváltó esetében aki tetszése szerint akár meg is növelhette egyes végtagjai hosszát.. vagy mást..*

*Fülig vörösödve  fordult sarkon és trappolt szaladva felfelé a szobába hogy felvegye a kikészített ruhát amit Gauldoth említett. Zavarában a zöld ajtóról is megfeledkezett. Benyitott ugyanabba a szobába amibe már korábban is de most pár holmi volt kikészítve az ágyon. Az egyik virágmintás volt az biztos Selestinának lett odatéve. A másik kupacot hajtogatta ki és vette szemügyre.*

*Elsőnek a fehér atlétát hajtogatta ki majd vette magára. Az jóval az ő méretein túl mutatott. Valaki sokkal magasabbra és izmosabbra készült. Az atléta nyakának íve leért a gyomorszájáig, a szabása csak még piszkafábbnak mutatta mert többször is elfért volna benne széltében, maga az anyag pedig bőven combközépig ért neki. De kukut ez nem zavarta. Visszaigazította az atléta pántját a vállára mert folyton lecsúszott, majd belebújt az alsónadrágba. Ennek szerencsére megkötője volt így nem esett le róla de a szára ennek is addig ért mint az atlétának. Ismét a helyére igazította az atléta pántját, majd belebújt a fekete nadrágba is és meghúzta az előzékenyen odakészített övet a derekán hogy ne essen le. Lehajolt és felhajtogatta a nadrág szárait hogy ne essen benne hasra.  Mivel jobb szerette ha nem látni mi van a zsebeiben, megszokásból úgy döntött az atlétát nem tűri bele. Az átöltözés végeztével mezitlábasan lecsattogott vissza a nappaliba a többiekhez, széles mosollyal az arcán, majd hogy bemutassa Selestinának (ha még ott van) hogy mégis ragadt rá valami megszólalt*

-Köcce a kőcsönszerkót! Nagyon kafa!

Habár nem volt elég időm megismerni jobban, de veled ebben egyetérthetek. A mi fajunkba szinte már beleivódott ,hogy ellentétet érezzünk egymás iránt, mégis, én inkább boldog vagyok azért ,mert megismerhettem ,s ő nem viselkedett velem úgy ,mint mások.
*Bólintott még rá. Hallotta a dobolást, látta ,hogy a férfi ujjai milyen gyorsan kergetik a ritmusokat, ezzel is talán oldva azt a helyzetet, vagy érzést ami belül sokkal jobban feldúlta. Megértette.... Gaul megtalálta akit nagyon szerethet... akihez kötődik. Sélés lassan pillantott maga elé. A puha kezeire ,melyek most egymásba fonódva pihentek ölében.
Ő is szerette volna látni Gildast..... csak pár nap telt el...de aggódik miatta. Ha elköszönt volna, talán nem lenne ilyen...vagy nem gondolna ennyit erre, hiszen...tényleg csak rövid ideje ismerik egymást....
De hangtalanul távozott, és csak a remény ,hogy újra látják őt, ő és Kuku is, adta azt ,hogy tényleg nem adták fel. Hogy ide is eljöttek.... pedig a Malaia itt van a nyakukon.*

Nem probléma... tényleg. A lényeg ,hogy ez is tisztázva lett.
*Mosolyodott el kis zavarral.*

* Lassan pillantott Kukura mialatt ő jókedvvel trappolt lefele. Halvány zavarral nézte, hogy úgy tűnt nem találta meg a már kikészített ruhákat, de a fiúval szemben ez nem volt olyan erős. Részben ,mert Gildasnál már látta hasonlóan, részben, mert másként tekintett rá. Nem férfiként, hanem öcsként. Az ember nem jön zavarba attól, akit fiatalabb testvérének tekint. Vagy legalábbis nem annyira. Aggodalmassá vált a pillantása azonban amint a fiú közölte mit használt és miért lett világosabb...mindenhol.*
Kuku!
*Szólalt meg. Habár csak a nevét mondta aggodalom ült ki a hangjában ,melyet később a farkas további magyarázata nehezített. Habár úgy tűnt lassan az alakváltónak is leesett ,hogy most nem viccről volt szó. Már éppen mondani kívánt valamit neki, mikor Kuku kérdezett , majd elvörösödve ,nem sokra rá felfutott. Értetlenül pillantott rá. Most ő nem igazán tudott rájönni, hogy mi is történt. Lassan pillantott vissza a két farkasra, habár úgy vélte ők értették a dolgot.*
Azt hiszem, most tényleg megijedt ettől a sampontól. Talán tanult belőle.

*Indult el a lépcső felé, amikor a másik lejött. Elmosolyodott, látva ,hogy szépen felöltözött. Hosszan nézte, szeretettel a szemeiben ,majd amint megköszönte a ruhákat bólintott rá. Büszke volt azért rá. Azzal elnézést kért és most ő ment fel.
Hamar megtalálta a fürdőt, hiszen rendesen elmondták merre is kell mennie. Becsukta az ajtót ,majd most már örömmel vetette le a piszkos és bolhás ruháit. Most jutott eszébe ,hogy ez már a második ruhája amit ilyen rövid idő alatt kiszakított. Igaz az előzőt rendbe hozták a koboldok. Ők is hiányoztak neki. Egy halk sóhajjal lépet bele a már megengedett vízbe és beleült. Egy kis ideig csak ült, magához húzva a lábait, melyeket átölelt s a térdére tette az állát. Hosszan gondolkodott...töprengett, habár nem tudta pontosan miről. Éppen ami eszébe jutott...vagy éppen amit érzet. Végül elpillantott s elmerült a vízben. Kitörölte a felesleges vízcseppeket a szeméből, s annak környékéről , megnézte mit használhat.
Masszírozva, nyugodtan mosta ki a hajából az élősködőket, s szörnyülködve nézte ahogyan azok eltűnnek a vízben, végül elmerülnek. Gaia szeretete nagyon erős volt, de nem tudta mit tehetne velük. Csak ezután mosakodott meg rendesen mindenhol. Nem akarta őket....
Amint kész lett kiszállt csendes léptekkel s megtörölte magát a kikészített törölközőben. Először a haját, amiből előtte kicsavarta a felesleges vizet, csak ezután tekerte maga köré az anyagot s csendesen slisszolt át a másik szobába a ruhák miatt. Egy apró virág mintás ruhát talált, szinte  bokáig érő szoknya résszel, vállát kiadó, mégis hosszú ujjal ellátva. A fehérneművel kezdte s csak azután a másikkal, szerencsére abba nem gondolt inkább bele,hogy a férfinak honnan lehet ilyen a lakásában inkább örült annak, hogy kölcsön kaphatta egy kicsit. Amint a ruhát is felvette végig simította az oldalát. Szinte tökéletes volt a méret, a dereka finoman passzolt, míg a szoknya lejjebb bővült. Pont annyira takart amennyire elvárták, és annyit sejtetett aminek örültek. Ez nem olyan volt, mint a fehér ruha amit a koboldoktól kapott Yeraltiban, ám a két nép is különböző. Amint elkészült még ismételten megtörölgette a haját, hogy jobban száradjon s végül  egy kontyba kötötte fel, csak azt hagyta elől, azt a pár tincset ami amúgy is ott szokott lenni.
Vissza ment a fürdőbe, rendet tett maga után ,majd messzire tartva magától, a piszkos- és bolhás- ruháját , illetve az ott megtalált Kukuét is félre tette ,majd átmosta erősen s kiöblítette.
Csak ezután ment le halkan, szinte nesztelenül a lépcsőn összetéve maga előtt a kezét nyugodtan. Lent kicsit meghajolt.*
Köszönöm én is.
*Azzal kihúzta magát, egyenesen s úgy pillantott a férfiakra.*
Kimostam a ruhákat....van olyan hely, ahová kitehetném ,hogy megszáradjanak ?

- Hát igen. Freya aztán... ő aztán valami más.
*Valami békés megnyugvás költözött a hangjába, amint ujjai ritmusa végre elhalt és a dobolás helyett párszor nyugodtan végigsimították a fotel puha huzatát.*
- Nagyon szeretem őt. Alig várom már, hogy meglássa az új testemet! El fog ájulni, észre sem lehet majd venni, hogy egy napja még alig tudtam járni!
*Láthatóan nagyon izgatottá vált, ezt nyomatékosítva is azzal, hogy felállt és ütött-rúgott párat a levegőbe. Mikor Kuku visszarohant a lépcsőn, ő sem értette mi baja lehet neki, ezzel a tudattal süppedt vissza a helyére. Tulkas azonban ismét jót derült magában a dolgon amint az alakváltó felrohant a lépcsőn.*
- Hát, tanulni biztos tanult! Azt, hogy minket komolyan kell venni.
- Főleg engem!
*Tette hozzá az ifjabbik, ám elég nehéz lehetett komolyan venni, mikor fülig ért a szája. Apropó száj... mintha megvilágosodott volna, úgy pattant fel a fotelból, és indult el ráérős léptekkel a konyha irányába, amint Seles és Kuku helyet cseréltek. Az asztalhoz sétált, és lerántotta a leplet egy nagy tálcáról, amin több egészben sült csirke és héjában sült krumpli volt. Izgatottan egy külön tányérra rakott egyet a nagyobbak közül, aztán előrébb hajolt, hogy lássa a felöltözött alakváltót. Felmutatta a hüvelykujját, de aztán gyorsan visszatért, hogy szedjen a krumpliból is.*
- Nincs mit, máskor is!
*Jókedvű fütyörészés kísérte, ahogy visszatért és lehuppant a fotelba a nagy adag kajájával. Most apján volt a sor, hogy felálljon. Érdeklődve lépkedett oda a könyvkupacokhoz a bársonyszék mellett.*
- Na kölyök, halljam, mivel gyakoroltál? Buzogányok vagy szablyák a koordináció végett? Vagy valami nehéz kétkezessel, az erő miatt?
*Épp a gyorsan szétkapott csirke combjának egy része tűnt el a szájában mikor felpillantott, hogy teli szájjal válaszoljon.*
- Hnnt nnnm hmnmn...
*Felvette azt, ami a székbe volt dobva, és meglepetten felolvasta a borítót.*
- "Bárdok Dalai"?
*Gaul végre lenyelte a falatot, aztán bólintott.*
- Igen. Próbáltam kardokkal edzeni, de mindig elejtettem, mikor fogást akartam váltani. Gondoltam az ujjak finom mozgását lanttal helyre lehetne állítani.
*Az idősebb farkas arcán őszinte elismerés látszott. Visszarakta a könyvet, aztán újra helyet foglalt a foteljában.*
- Az igen. Na jó, de nem játszottál lanton már mióta, nem hiszem, hogy csak úgy hipp-hopp sikerülne. Egyáltalán hol van az a régi vacak?
*A válasz egy vigyor volt, amint a férfi letörölte a zsírt a kezéről és előhúzta az emlegetett lantot a fotel háta mögül.*
- A padláson volt, jól el lett pakolva. Kuku, egyébként nyugodtan vehetsz magadnak zabát, ha kérsz.
*Seles ekkor sétált le, ő pedig talán túlságosan is megbámulta, ám inkább a ruha által keltett emlékek miatt, mintsem a nő szépsége miatt. Na nem mint ha nem mutatott volna benne jól... A lanttal a háta mögé mutatott, a kertajtó felé.*
- A terasz után rögtön van az a fakád jobb oldalt, amellett van kifeszítve egy kötél, arra kiterítheted őket.
*A nyitott ajtón keresztül még éppen látszottak a korábban Raden által kiszakított fa megperzselt maradványai.*

*Selestina után tekintett és ásított egyet majd valami illatot érzett. Gauldoth-t látta átmenve az egybenyitott tér másik oldalára amint éppen egy nagy adag csirkével jött vissza. Ezután a két vérfarkas beszélgetésbe kezdett s kuku mint aki csak ténfereg sodródott át a konyha oldalára. Meglátta a sülteket és megkordult a gyomra. Azon tűnődött hol tudna kezet mosni feltűnésmentesen, hogy aztán csenhessen az éteéből. Sajnos az túl nagy hanggal járna.. talán ha…. odasomfordált egészen a tálcához… ha esetleg csak kiharapna belőle pár falatot… igen.. akkor nem kerülne a szájába a méreg samponból. A gondolatot tett követte és éppen beleharapott a tálcán heverő egyik csirke combjába amikor Gauldoth engedélyt adott rá hogy egyen belőle. *

*Nosza felkapta a fejét csirkéstül és a szárnyast a fogai között tartva ment a mosogatóhoz kezet mosni. Mikor megvolt a művelettel, kényelmesen a konyhapultra ült törökülésben és szinte versenyt evett Gaullal.*

-Hfhmmmf *köszönte meg majd a vérfarkassal ellentétben ő csak futó pillantást vetett a virágos ruhában lesétáló lányra. Rá ugyanis nem úgy nézett mint nőre.. sőt.. valójában senkire nem nézett úgy. De azt magában megjegyezte hogy Gildasnak biztosan kimetszené most a vérfarkas szemeit.*

*A kert felé pillantott, ahonnan nemrég még a farkas dúdolását lehetett hallani. Csak most vette észre a fának a maradványait, ha lehetett ezt mondani rá. Egy pillanatra elszomorodott ,majd gyorsan vissza nyerte jelenlétét s egy mosollyal köszönte meg az útmutatást. Felment a ruhákért ,melyeket alaposan kicsavart . Csak ezután hozta le őket. Amint elérte az utolsó fokot megszólalt.*
Jó étvágyat nektek.
*Pillantott itt a farkasra s Kukura is, utóbbira kedves mosollyal. Számára ez olyan jellemező volt ,hogy így láthatta. Gyorsan kivitte s megkereste a kifeszített kötelet. Csak azután lógatta féloldalasan őket. Időközben előre csúszót tincsét vissza igazgatta a füle mögé s úgy folytatta. Amint kész lett összecsapta a kezeit mosollyal. Felpillantott az égre, s kezével, ujjaival takarta a szeme elől a fényt. Erősen süt a nap....
Csak ezután indult vissza. Ahogyan elment a fa maradványok mellett, megérintette. Ujjait gyengéden húzta végig rajta egy halk sóhajjal.*

*Furcsállta, hogy Kuku a pultra ülve evett. Felötlött benne, hogy rászól, de végül úgy döntött nem teszi, hisz elfér ott. Eztán biccentett Selesnek.*
- Kösz. Te is ehetsz ha szeretnél, gondolom mindketten ki vagytok éhezve az utazás után.
*Tulkas szemei eközben elidőztek a lanton, amit Gaul a fotelnak támasztott, amíg evett.*
- Szóval ezek szerint gyakoroltál már vele?
- Ja, pár órát szünet nélkül. Nem figyeltem mennyit, viszont fogást már biztosan váltok.
*Az idősebb férfi úgy bólogatott, mintha igazából mindegy is lenne neki. Aztán Kukura nézett érdeklődve.*
- Na most hogy bolhátlanok vagytok, megkérdezem. Elfáradtatok az út közben?

*Jóízűen ette a csirkét és amikro végtezz lerágta a porcokat is csontok végéről, majd a kezét a túlméretes atlétába törölte… volna… de meglátta Selestinát ahogy jött lefelé és őrá.. kukura mosolygott. Nem másra, hanem rá.. és éppen tiszta ruhákat hozott le.. és az övét is kimosta. Milyen kedves! Nem csoda hogy Gil beleesett… a lány hatására úgy érezte most inkább megmossa szaftos képét és kezeit. Letenyerelt az asztalta zsíros kéznyomot hagyva maga után és a mosogatóhoz ment ahoj gyorsan megmosta magát, majd a vizet a túlméretes atlétába törölte.*

*A neteddtönkreazatlétánkatmertfejbeverlek Tulkas által feltett keresztkérdésre gyorsan bólogatni kezdett hogy majd leesett a feje. *
-El há! Egész éjjel vágtattam mint egy ló asztán hajnalba meg pofára estem… Szal én biztos! De szerintem a királylány is fáratt! Mér kéded?

Igen...azt hiszem egy kicsit eszem én is.
*Tért vissza nem sokára ,majd ő is a pulthoz lépet s egy kis tányérra szedett az asztalon lévő ételből. Csak ezután ült le az asztalhoz, míg Kuku akkor már a kezeit mosta. Halvány mosollyal nézte ,végül enni kezdett.
Nyugodtan..nem sietett sehova.*

Igen.... én is elfáradtam.
*Fűzte hozzá bólintva Kuku megjegyzéséhez s Tulkas kérdésére. Lassan be is fejezte ,mivel alapjáraton nem evett túl sokat. Ám még így is jóllakott, talán az izgulás, vagy aggodalom okán...kezdte érezni ,hogy tele hassal tényleg elálmosodott, ami így sem volt meglepő. Lassan tényleg átáll az éjszakai üzemmódra ha így folytatja. Halkan ásított, kezét a szája elé. Gyorsan elmosta azt a két tányért, kezét ezután a rongyba törölte meg, úgy pillantott a házigazdáikra.*
Ha nem gond akkor este fele nézném meg a tölgyet elől mielőtt indulunk. Ilyenkor, nem is biztos ,hogy a szer jót tenne neki...erősen süt kint a nap. Sőt...elég meleg is van....
*Pillantott ki az ablakon.*

- Csak azért kérdeztem, mert ha akartok akkor kialhatjátok magatokat. Gauldoth, te viszont nem alszol, hozom a cuccaid.
- Hát, jó...? *felelte, vagyis inkább kérdezte a férfi, mivel nem tudta pontosan, hogy apja mire célzott. A csirke maradékát tányérostól a dohányzóasztalra tette, majd ő is elindult kezet mosni.*
- Ahogy jó apám mondta, alhattok ha úgy tartja kedvetek. A hálóban van egy kétszemélyes ágy, meg itt a kanapé is. Persze két feltétel azért van: teljességgel bolhamentesek vagytok, és nem nyúltok semmihez.
*A második feltételnél Kukura sandított erősen jelezve, hogy az utóbbi inkább csak rá vonatkozik. Édesapja ekkor tűnt elő a pincéből, pár fehér selyemdarabot hozva magával, melyeket meglátva Gauldoth a legyőzöttek nyögését hallatta.*
- Gyerünk kölyök, vedd fel.
- Fater, azok nélkül is megy.
- Megy, persze, de elég az? És ha Freya holnap beállít, te pedig nem vagy a topon?
*Diadalmas vigyor villant Tulkas arcán, ahogy fia beadta a derekát és odalépdelt hozzá. Átnyújtott neki egy selyemdarabot, ami úgy nézett ki, mint egy hosszú és széles selyemöv. Ezt a férfi egy rétegben egyenletesen elosztva a felsőtestére tekerte, egyszer-egyszer átvetve vállain is, majd jól betűrte, hogy ne oldódjon ki még heves mozdulatok közben sem. Édesapja eközben egy-egy hasonló, de méterekben valamivel kisebb szalagot tekert fia lábaira. Nem pólyálta be, ahhoz nem volt elég anyag, ahhoz viszont igen, hogy az párszor körbeérje a lábát combtól bokáig. Gauldoth eközben úgy döntött magyarázatot ad, mielőtt valami még inkább furcsát kezdene el képzelni róluk valamelyik utazó.*
- Mágikus nehezékek, edzéshez. A bőr súlymellények, kar- és lábsúlyok akadályoznának a mozgásban. Ezek nem, de egy bajom van velük...
*Tulkas ekkor fejezte be még két másik szalag felhelyezését Gaul karjaira. Amint az utolsó is kellően meg lett szorítva, az öt "selyemdarab" megváltozott; mindenféle átmenet nélkül egy szempillantás alatt fekete árnyalatot vettek fel. Mindössze a színe változott, és mint az a viselő hirtelen megingásából is kiderült, a súlya. A pillanatnyi bizonytalanság után Gauldoth visszanyerte az egyensúlyát és befejezte a mondatot.*
- ...rohadtul nehezek!
- Ne nyígj már, ezzel edzettél korábban is. Waerjaknak való súlyok, kölyök!
*Az ifjabbik Waerjak mikor állt, nem látszott a súlyok hatása. Amikor azonban édesapja vigyorogva - még csak nem is túl erősen - hátba lapogatta, előre billent egyensúlyi helyzetéből és szinte orra esett. Szerencsére megtartotta magát, aztán elkezdte szoktatni magát a plusz teherhez. Amint felemelte a karját, látszott rajta, hogy tudatos erőfeszítéssel teszi azt.*

*A mostmár normális alakváltó színű alakváltó mosakodás után feltette magát a konyhapultra és onnan nézte hogy Selestina eszik… és hogy milyen keveset. Lehet hogy beteg? Vagy csak nem szereti a húst… De nem tűnődött rajta sokáig, mert érezte már fürdés közben, hogy a horzsolásai csípődnek és viszketnek de akkor még azt gondolta elmúlik. Mindig el szoktak. Most viszont nem múltak el és arra gondolta talán az a kék sampon lehet az oka. *

*Míg Gauldoth kiöltözött, addig ő újfent a mosogatóhoz ment és elkezdte tiszta vízzel megmosni a horzsolásokat. A víz szorgalmasan loccsant a konyhapadlóra és Kuku jócskán összevizezve a kapott ruhát de elégedetten és megkönnyebbülten érezte hogy már nem csípnek a horzsolásai. A maga szórakoztatására átlendült a pulton, cigánykerekezve megközelítette a kanapét, majd a végén nagy puffanással belevágódott, széles mosollyal az arcán.*

-aszta ez milyen puha! Akkó én itt, a királylány meg majd az ágyadba! …*mondta de felpattant és szemei elkerekedtek*
-Nem nem! Aszt mégse nem lehet! Majd én aaszok a te ágyadba! A királylány nem alhat a máséba! *szögezte le sajátos logikával és ellentmondást nem tűrően. Fölpattant hogy felfusson az emeletre. Odafenn benyitott az ajtón és beleugrott a méretes ágyba. Aztán kimászott belőle és odatett valami nagy lapos fémtárgyat az ablakba hogy sötétebb legyen és elhúzta a függönyöket is, majd ismét beugrott az ágyba.. de most keresztbe. Aztán fészkelődött hogy a lábai voltak a fejtámla felől.. majd nagyon hirtelen elnyomta az álom. Utoljára még arra gondolt hogy elfelejtett valamit…*

*Csak nézte ,hogy Kuku kisebb medencét csinált a konyhába ,de csak elmosolyodott rajta, hiszen látta ,hogy a sérüléseit tisztítja. Majd később feltakarítják, mellesleg úgy tűnt ez a vendéglátóikat sem zavarja túlzottan. *
Tényleg köszönjük.. ránk fér egy nagy alvás.

*Ezután csak figyelte ,ahogyan az idősebb farkas beöltözteti a fiát valami furába. Ilyet még nem látott, náluk nem is volt szokás, így érdeklődve figyelt. Ezt talán észrevehették ,mert nem sokkal később jött a magyarázat.*
Éértem!
*Szólalt fel vidámabban.*
Akkor kellemes edzést!
*Kívánta ,majd egy pillanatra megijedt amint a fiatalabb farkas szinte smárolt a parkettával a nehezékek miatt. habár gondolta , hogy nem viccből használják őket, azért most meglepődött. Sokkal nehezebb ,mint amilyennek gondolta volna.*
Sok farkas használja ezt a típusú edzést? Vagy ez is Waerjak dolog?

*Amint Kuku elfoglalta a kanapét bólintott ,majd indult volna el felfelé, amint a fiú hirtelen felszólalt ijedten. Erre rákapta a fejét ,mert nem tudta elképzelni mi gond lehet, s csak figyelte ,hogy Kuku olyan gyorsan eltűnt az emeleten ,mintha ágyúból lőtték volna ki. Csak nézett utána pár percig ,majd halk kuncogásba kezdett. Vállai egyszerre mozdultak a kellemes hang alatt, míg szájához emelte azért a kezét. Csak ezután vont vállat s sétált a kanapéig ,majd ráült.*
Akkor én maradok itt.
*Vette le ismételten a cipőt s felvonta lábait. Valóban igen puha volt.
Ledőlt s fáradtabban nézett a még beszélgető párosra. Nem is tudja pontosan ,hogy mikor de szemei fokozatosan hunyódtak le, míg el nem aludt. Utána halkan szuszogott. Összehúzta magát.*

*Végignézett magán és a ruhára felcsavart kötéseken, aztán büszke vigyorral válaszolt.*
- Súlyozott ruházatban sokan mások is edzenek, de így elég kevesen, mivel ez elég...drága. Ólomselyemnek hívják azt hiszem, és ahogy tudom, csak Yeraltiban készül mágikus úton, egyszerű selyemből.
*A mozgásán ugyan látszott, hogy nagyobb súlyt kell elviselnie, de nem úgy tűnt mintha ne szokott volna hozzá pillanatok alatt. Az egyik fegyverövet felcsatolta, a Tulkas által hozott és inkább őhozzá méretezett pallost pedig a vállára vetette. Újabb büszke mosoly.*
- Így nem csak Waerjakok edzenek - de annyira sokáig csak mi!
*Bár nem értette miért tesz így az alakváltó, ismételten ráhagyta Kukura a dolgát, egy kis szétlocsolt víz nem a pokol. Meg legalább tiszta marad. Amikor azonban ijedten rohant fel, mivelhogy Selestina nem aludhat másnak az ágyában, furcsállva az elfre pillantott.*
- Nagyon fura fickó...
- Annyi szent. Na kölyök, hagyjuk aludni a vendégeinket.
*Elindult kifelé, Gauldoth pedig követte.*
- Szóval. Először pallos, aztán buzogányok és szablyák?
- Úgy terveztem, igen. A lovagi karddal már újra a régi vagyok.
- Helyes, helyes. Hoztam alabárdot is.
- Akkor a pallos után azzal fogok gyakorolni, szeretnék súly szerint lefelé haladni.
*Amikor kiértek, Tulkas karba tett kézzel megállt a terasz szélén, mélyet szippantott a reggeli levegőből, aztán előre pillantott Gauldothra aki parancsra várva .*
- Jólvan, kölyök. Mutass valamit! Kezdheted!

...

*A nap leszállóágban volt már, mikor Tulkas letűzte az utolsót az öt fáklya körül, amik viszonylag jól megvilágították a hátsóudvar nagy részét. Visszaült a terasz szélére, aztán szemügyre vette a fiát - fiát, akiről patakokban folyt a veríték, és jelen pillanatban két szablyával járta a Táncot. Kellemes, hűvös szellő szaladgált át a vidéken, az öregebbik vérfarkas egy elégedett morgással ropogtatta meg a hátát. Gauldoth eközben szélsebesen járt fáklyától fáklyáig, pörögve-sasszézva, olyan kecsességgel, mint az a bizonyos szél.*
- Lenyűgöz a kitartásod és a tanulási képességed, kölyök. Büszke vagyok rád. Gyorsabban is megy?
*Válasz két formában érkezett: egy hangos, jókedvű "hah!", és a viselt súlyok ellenére is tovább növelt sebességben. A pengék szinte csak forogtak a férfi ujjai közt ahogy sorra váltott fogásokat minél változatosabb támadásokhoz, és aligha látszott úgy mintha akár egy pillanatra is biztosan fogná őket, ugyanígy a folytonosan változó pózok sem látszottak szilárdnak. A tisztán látható gyilkos ösztönön és a higanyhoz hasonlítható elkerülő mozdulatokon túl azonban legalább ennyire tisztán látszott egy emberfeletti szépség. A fű susogása, a jól hallható heves lélegzetvételek és az ívelt ikerpengék folytonos süvítése egészen egyedi, tisztán kivehető és élvezhető ritmusba olvadtak össze.
Tulkas izgatottan tapsolt, mintha csak előadást nézett volna - és bizonyos értelemben pontosan ezt is tette. Jókedvűen kiáltott fel mellé.*
- Mindig el tudsz ámítani, fiam! Ez igen, erről van szó! Mint egy beolajozott kígyó!

*Álmosan nyújtózott. Elgémberedtek a tagjai az ágy alatt a deszkán ahová alvás közben került. Már meg sem lepődött ezen. A két kobold és Gulába sem volt mellette hogy ne essen le. Kimászott és kitörtölt az arcából egy pókhálót a pókkal együtt, majd újabban ásított. Fülelt. Minden csendes volt, csak valahonnan kintről és lentről lehetett hallani az idősebb vérfarkas hangját amint valami olajos kígyóról beszél. Kíváncsi volt annak milyen íze lehet. Biztosan nem rossz. Kinyitotta az ajtt és itt is minden csendes volt. Szórakoztatta hogy itt is szemben vana  fürdő.. mint Gilnél. Besettenkedett a fürdőbe és szórakozottan összekeverte a fogkeféket, majd egymásba öntögette a szereket amit talált. Remek móka lenne látni mi lesz ebből, de sajnos addigra már úton lesznek. Pedig biztosan vicces lesz. sóhajtott ahogy emlékeiben megelevenedett Gildas is hogy szerette az ilyen vicceket. Mert biztos volt benne hogy így volt, még akkor is ha előadta mindig az ordítva kergessük meg kukut jelenetet... mert az pedig Gildas vicce volt. *

* A legkevesebb tehát az volt, hogy viszonozza valamivel ő is a vendéglátást amit kaptak. Más nem volt, csak a szokásai, így abból adott.  Ahogy az utolsó szappant és sampont is szorgalmasan beletöltötte valami másba, rájött hogy hiányzik neki a másik alakváltó. De talán nemsoká találkoznak.. legalábbis nagyon remélte. Nem mert belegondolni sem hogy úgy eltűnt mint Terro. El is hessegette magától a gondolatot és kijött a fürdőből.  Körbenézett.. Balra ott volt a zöld ajtó… a tiltott zöld ajtó. Eszébe jutott hogy ezt felejtette el alvás előtt. Óvatosan benyitott rajta és legnagyobb megdöbbenésére gyermekjátékokat és gyermekbútorokat talált. Ezek szerint gyermeket várnak. Elmosolyodott a gondolatra hogy itt hamarosan egy picike vérfarkas lesz. Biztosan ezért vigyorog annyit az ordas. Eszébe jutott hogy neki is volt egy rongybabája még a vér szerinti anyjától. Most odaadhatná, de ki tudja hol van. Nem emlékezett rá. Na mindegy.. megoldja. Visszament a hálószobába és kivette a huzatból a kispárnát. Körbenézett de nem látott megfelelő zsinórt.. Odalépett a szekrényekhez, fiókokhoz és sorra kinyitogatta. az egyikben talált egy gatyamadzagos megkötős nadrágot. Kihúzta belőle a madzagot és munkához látott. Egy szem tőre a tokban most jó szolgálatot tett, mert így nem kellett elharapnia a zsinórvégeket. A kispárnából a zsinórnak és némi kézügyességnek hála hamarosan egy baba lett. Volt neki buci feje és nagyhasú törzse, meg a párnacsücskökből a kezei és lábai. A huzatot amit levett róla felhasította és átbujtatta rajta a baba fejét és kezeit, majd derékban elkötötte.  Már csak pár apróság… Ismét körbenézett és talált egy pár bélelt téli kesztyűt. Ezt kifordította hogy a szőrme legyen kifelé, de az ujjak benne maradjanak és a párnababa fejébe húzta. Majd ismét körbenézett és látott valami apró üvegcsét az éjjeliszekrényen. Meglötyögtette. Valami sötétvörös, vagy inkább sötétpiros folyadék volt benne. Azzal sietett a művéhez és a párnához szorítva az üvegcse kinyitott száját megdöntötte, majd mellette mégegyszer és visszatette az éjjeliszekrényre. KÉSZ!*

*Kuku széles és elégedett mosollyal szemlélte a vöröses szemű párnababát és lelkesen sietett vissza vele a zöldajtós szobába és lopta bele a faragott bölcsőbe. Majd jókedvűen távozott és becsukta maga mögött az ajtót és a hálószobába ment. Az öreg Aurelius szavainak hála eszébe jutott hogy ne hagyjon kupit maga után, ezért az üvegcsét lezárta, a nadrágot visszanyomta a fiókba és becsukogatta a szekrényajtókat és fiókokat, majd jól végezve dolgát lesietett a nappaliba.*

-Szeeevusz királylány! *ébresztette Selestinát és jókedvűen Tulkas korábbi foteljába huppant*

- Nagyon fura fickó...
*Selestina erre a megjegyzésre még felvonta a vállait egy kedves mosollyal. Sokan így gondolták. Valamilyen szinten ő is így volt ezzel...de tudta ,hogy Kuku pont ezért értékes. A szíve hatalmas.*
Higgyétek el.... sokkal több ,mint látni lehet.

*Nem kelt fel napközben egyszer sem. Sem a néha bejövő kinti zajokra, sem a madár csicsergésre vagy a szellő susogására. Olyannyira fáradt volt ,hogy semmi nem tudta megzavarni az álmát. Ahhoz túl mélyen aludt.
Az órák gyorsan teltek, ám a a nap második részében az álmai alakot öltöttek és más irányba fordultak. Sok minden jelent meg, s a legtöbbjét szinte meg sem értette. Csak pillanatok voltak melyeket ki tudott ragadni. Benne voltak a barátai, benne volt a Malaia, aztán a hold fesztivál... benne volt Kuku...Leiran....Gildas... és még valaki ám ekkor felriadt.... vagyis érezte ,hogy nem akar ott lenni, de nem bírt felkelni. Kezdett megijedni, mialatt most a környezete formát öltött. A föld alatt lehetett....de hideg volt ott... hideg és..fényes. Kristályok voltak minden fele. Felkapta a fejét, vele szemben messzebb egy alak volt. Nem látta rendesen, de megijedt... tudta ,hogy nem Gaia szolgája. S valami nyomni kezdte a szívét. Szinte érezte ,hogy veszélyes. Fel akart kelni.
Egyre szaporában kezdte venni a levegőt, majd hirtelen egy hangot hallót mire megfordult ijedten. Felkelt.*
-Szeeevusz királylány!
*Megremegve ült fel halk , elfúló sikollyal s azonnal átölelte az alakváltó nyakát. Nem merte kinyitni a szemeit habár már tudott rendesen lélegezni, de az álom nyomott hagyott benne.*
Felkeltünk ? Este van ?
*Kérdezte csendesen.*

*Tulkas fülét megütötte valami sikolyféleség odabentről, mire úgy döntött, megnézi mi folyik bent. Intett egyet a táncoló vérfarkasnak, ahogy felkelt.*
- Úgy hallom az elfünk felébredt, megnézem mi a helyzet bent. Te folytasd, ameddig még kedved van.
*Választ ugyan nem kapott többet mint egy hörgés, de tudta, hogy Gauldoth megértette, mert valamelyest lassított a tempón hogy tovább bírja. Apja jókedvűen caplatott be az alsóbb szintre és meglátta Selestinát, amint Kukun csüng. Nem tudott ellenállni, így viccelődve odavetette nekik, amíg a konyha felé caplatott:*
- Még hogy nem úgy vagytok, mi? Tudjátok, nem haragudtunk volna meg, ha mindketten felmentek a hálóba...
*Amint elérte a célját - a csirkéket - letépte az egyiknek a combját és meglepően gyors ütemben elfogyasztotta.*
- Na mindegy. Jól aludtatok?
*Azzal magához vette a másik combot is és közelebb sétált, de csak azért hogy kilásson a még mindig odakint Táncoló Gauldothra.*

*Meglepődött és kicsit meg is rémült a lány elfúló sikolyán. Ahogy a nyakába borult és szorítani kezdte, az az érzése támadt hogy Selestina megijedt valamitől.. mégpedig nagyon. Átölelte ő is és inkább ösztönösen mint bármi más hátsó gondolattal simogatta meg az elf hátát*

-Fel hát! Mán este van! *mondta neki és nem igyekezett szabadulni az ölelésből*  Indúhatunk Yeraltiba Gídaszhoz! Csak szeintem mostmán  kérjé kőcsönbe valamit magadra, mer a sötételfek is főkeltek, osztán tod hogy némelyiknek nagy a szája. Nem akarom hogy kötekeggyenek véled míg haza nem érünk! Visszafelé majd visszaaggyuk nekik! *vázolta az ötletét mikor Tulkas bejött és megjegyzést tett az ölelkezésükre. Elvörösödött és megrázta a fejét, de nem tolta el magától a lányt, majd eltávolodik amikor el akar. Majd, ha sikerült megnyugodnia.*

-Túkasz Te! Neviccelőggyé ezzel! Csak rosszat ámodott! *oktatta ki a termetes vérfarkast*
- De mongyuk én jól aluttam köcce! * tette hozzá engesztelően és nézte milyen bravúros sebességgel tud enni ez a fickó*

*Amint viszont ölelték és megbizonyosodott afelől ,hogy tényleg nem álmodik kinyitotta a szemeit. Kezdett végre megnyugodni. Gildas nevére végre konkrétan fel is pillantott. Tényleg... hiszen őt keresik! és... ő is benne volt az álomban....
Maga elé pillantott s már éppen köszönte volna meg kedvesen az alakváltónak hálásan, mosollyal amikor Tulkas hirtelen jelent meg a pillanatban és döbbenten kapta rá a fejét, halvány pírral. Habár jól tudta ,hogy most is csak játszanak velük.*
Nem.. mi tényleg nem..csak
*Kezdte majd amint Kuku kijelentette ,hogy rosszat álmodott bőszen bólogatott rá.*
Így volt.....nagyon kényelmes volt a kanapé.... csak a végén... zavaros lett az álmom.
*Zavartan elmosolyodott s lassan engedte el Kukut.*
Köszönöm Kuku....
*Pillantott még rá ,majd vissza Tulkasra.*
Sikerült mindent gyakorolni Gauldothal, Waerjak úr ?
*Nézett rá hosszan ,majd eszébe jutott amit kis társa mondott neki.*
Még egy kérésünk lehetne...majd? Valami... csuklyás köpenyt.... szeretnék kölcsön kérni ha van... és persze vissza hozzuk vissza fele. Csak Yeraltiban nem látnak szívesen... olyat...aki olyan ,mint én.

*Jóízűt vihogott magában a másik kettő zavarán, szerencsére teli szájjal. Így muszáj volt csukva tartania a száját, szóval a nevetés nem sikerült valami hangosra.*
- Persze-persze, értem én. Csak szeretek viccelődni.
*A gyakorlás kérdésére a lerágott csirkecsonttal az ajtó felé bökött, büszkén vigyorogva.*
- Ó, hogy sikerült-e mindent gyakorolni? Még többet is, nézd meg magadnak!
*Gauldoth mit sem hallott vagy látott az egészből, ő most a saját világában volt, a saját csatamezején, amit teljes mértékben uralt. Tulkas meghallgatta ahogy Selestina kölcsönkér valami ruhát, amit igazából teljesen meg is értett. Bólintott, aztán elindult a pincéhez.*
- Persze. Éppen mondani is akartam, hogy valamelyikőtök biztosan szeretne harcba keveredni, ha Yeraltiba mentek így...

*Nem telt bele sok idő, mire visszatért egy éjfekete köpennyel amelyhez egy jól arcba húzható csuklya is tartozott. Felemelte hogy megmutassa, a másik kezében pedig meglengetett egy hozzátartozó kendőt.*
- A nejem egyik régi gönce, de ne aggódj miatta, már nem hordja. Visszafelé is nyugodtan benézhettek, pláne ha üldözőitek vannak. Akkor feltétlenül tereljétek őket ide!
*Egy barátságos és egy vérszomjas vigyor legfurcsább keverékét öltötte arcára, ahogy kimondta a szavakat.*

-Viccesfarkas! Hehh! *mulatott egyet kuku azon hogy miféle vicc várja majd őket a fürdőben. A gyakorlás őt annyira nem érdekelte, viszont a ruha annál inkább. Az inkább hasonlított arra amit azok hordanak Yeraltiban akikbe nem érdemes belekötni. Legalábbis látott már olyat kedvenc patkányformájában, hogy valaki ilyen ruhában hidegvérrel megölt valakit aki belekötött….*

-Hát.. aszem ez télleg pont jó lesz az útra! *kommentálta és nem tudott nem felfigyelni a vérfarkas lelkesedésére egy lehetséges harcot illetően. Megborzongott és görgybe rándult a gyomra Eleika vérének íze egyszerűen mindig utat talált az emlékezetébe. Megrázta a fejét, de aztán vállatvont. Végülis a Waerjak família a vérfarkas faluban hallottak alapján jól harcolt.. de nem akart ennek ellenére senkit idehozni a vendéglátásért cserébe.. majd eszébe jutott mégis valaki. *

-Hát.. majha Zephyr errefelé kerű akkó feltétlen elkűdöm ide hogy legyen kit elverned! Az a fickó Elejka meg Baltazár tanácsadója vót, asztán meglépett. Mikó legutójjára láttam megijesztette Selestinát! *őt magát pedig megfenyegette, de erre már nem tért ki*

*Kíváncsian a lányra nézett hogy felveszi e a ruhát és indulhatnak e*

- Ó, hogy sikerült-e mindent gyakorolni? Még többet is, nézd meg magadnak!
*Azzal felállt kicsit ,majd kipillantott az ablakon. Nem kellet messzebbre mennie, innen is pontosan jól lehetett látni ,hogy a farkas milyen könnyedén mozog a sőlyokkal és éppenséggel milyen formákat hoz létre. Egy pillanatra meglepődött.*
~ Táncol....~
*Aztán eszébe jutott ,hogy látta őt hasonló mozgással a csatában is. Lassan kezdte megérteni ,hogy ez amolyan családi hagyomány lehet.. mint náluk más-más technika. Vissza pillantott az idősebb farkasra.*
Nem... ha nem szükséges akkor nem szeretnénk felfordulást....

*Mosolyodott el majd átvette a ruhadarabot és hosszan nézte meg. Átmenetileg letette a kanapé karfájára mert eszébe jutott ,hogy át kell öltöznie. Mégsem viheti el ezt a ruhát. Ki tudja kié.*
Egy pillanatot kérek...
*Intett Kukunak ,majd kirohant a kertbe a kötélhez s levette onnan a ruhákat. Hosszan megnézte mielőtt egyáltalán arra gondolt volna ,hogy felveszi.*
Tiszta... Gaia nevére...
*Elmosolyodott majd vissza fele ment de még megtorpant egy pillanatra s meghajolt mélyen Gaul előtt.*
Köszönjük szépen a segítséget.
*Azzal bement, nem zavarta tovább a gyakorló férfit. Amint visszaért letette Kuku ruháit ,hogy ő eldönti, elviszi e vagy sem, majd felrohant és gyorsan öltözött át. Ténylegesen nem telt el sok idő, mire lejött immár, ha kicsit szakad is, de a saját ruhájában. A kölcsön ruhát pedig össze hajtotta s a fürdőben hagyta, hiszen tudta ,hogy ki kell majd mosni valamikor. Amint leért magára vette a köpenyt ám mielőtt a csuklyát az arcába húzta volna még az idősebb farkasra pillantott.*
Köszönöm Waerjak úr.... *Zavartan elmosolyodott.* Azt megígérhetem.. ha így alakulna akkor idehozzuk őket. Habár reméljük erre nem lesz szükség.

*Halkan sóhajtott Kukura pillantva.*
Habár Zephyr nem éppen a jóság mintaképe.. talán mégsem olyan elvetemült....* elgondolkodott.* talán....
Menjünk Kuku.... jó lenne körülnézni.. mert utána sietnünk kell vissza a Malaia miatt.

*Látszólag úgy tűnt, mintha Gauldoth nem reagált volna Seles köszönetére, ehelyett folytatta tovább a formagyakorlatot. Amíg azonban a nő átöltözött, ő fokozatosan lassított és végül befejezte a mozdulatsorokat. Lihegve a kidőlt fának támasztotta a pengéket aztán besétált az ajtón, épp mikor Seles immár csuklyásan leért a földszintre.*
- Igazán nincs mit, vendégszerető bagázs vagyunk. *Letörölte a homlokáról az izzadtságot, próbált minél nagyobbakat lélegezni hogy kielégítse a légszomját. Közben halvány vigyorral az alakváltóra nézett.*
- Aztán remélem, nem piszkáltál meg semmit.
*Tulkas Csak vigyorgott, aztán felhúzta egyik szemöldökét, mikor Kuku megemlítette Zephyr nevét.*
- Ah, az a fickó. *megrázta a fejét.* - Az túl sunyi, nem lenne izgalmas. De szerintem az alfát jobban érdekelné, mint engem.
- Én meg azt sem tudom, ki az. *rántott egyet a vállán Gaul semmitmondóan, aztán megint az alakváltóra nézett.*
- Megtarthatod a cuccot, ha gondolod. Ahogy sejtem, nincs valami sok ruhád.

-Áhh nem köcce! Ez túl nagy nekem! *mondta és kioldott a nadrág szíjját, majd felvette Gauldoth alajkát és visszaigazította a szíjjat* -hehh.. kivéve ha így hódanám! *Vigyorgott az ál-Gauldoth az igazira majd Zephyren gondolkodott*
-Háááát .. nemtom.. én igazábó nem fogom befúnni. De úgy láttam szeret verekedni, szal neki tán még teccene is. *gondolt arra hogy Zephyr még a villámos sárkányba is belekötött* -Maj ha látom megmondom neki ha akar egy verést akkó ide gyüjjék! Asztán ha gyön, akkó télleg akarja! *vigyorgott még szélesebben, majd visszafordult az igazi Gaulhoz*

-Ne rijjá nem nyútam le semmit. *válaszolt, bár nem pontosan ugyanarra amiről Gaul elmélkedett.. mert megpiszkálni igenis megpiszkált dolgokat... Mégis miféle dolog lenne ha nem tette volna. Az a minimum hogy hagyott nekik hátra vicceket.*
-Szal akkó csak egy pillanat! Ceres egy kicsit fordujjá el lécci! *A kanapéhoz ment és levetette a kölcsön ruhákat. Az atlétát, az övet a nadrágot, az alsógatyát.. majd belelépett a nadrágjába és.. nem jött fel rá.. *
-Pfffhhh… *kommentálta, majd felvette eredeti alakját és felöltözött. az eredeti ruháiba*
-Na mosmá megfórdúhacc! Köcce mindent farkasok, majd visszafelé benézünk a köpennyel. *Azzal a konyha felé került és egy laza mozdulattal elcsent Tulkas csirkéjéből egy darabot, majd azt rágcsálva az ajtó felé indult* -Asztán hozzunk nektek valamit Yeraltibó? *kérdezte és mintha csak most jutna eszébe* -Királylány a könyveket itt ne haggyuk!

*Biccentett a farkasok felé ismételten ,majd Kuku szavaira úgy tett. Háttal fordult nekik s hosszan nézett előre. Csakis előre. Kicsit karba fonta a kezeit... gondolkodott. Fél szemmel az ablak felé igyekezett a tekintette ,mivel előzőleg a kidőlt fát hirtelen fel sem fogta ,most mégis bánatot érzett a közelről. Bánatot és szomorú szavakat. Ez szinte fájdalmas volt.... legalábbis neki, ahogyan ezt hallgatta. Ám mégis elvonta a tekintetét vissza, mert nem nézhetett hátra.
Habár tudta ez a természet része, hogy vannak alkalmak, amikor nem élhetünk meg egymás mellett, hogy minden élteti egymást s ebben a növények is fontos szerepet játszanak, mégis, még a mai napig nem tudta teljesen felfogni Gaia efféle gondolatait. Néhány helyen ellentmondásosan álltak egymással. Halkan sóhajtott ,majd amint lehetett vissza fordult.*
Akkor menjünk....

A könyvek!
*Kapott a fejéhez, el is felejtette őket..... habár ez nem volt hirtelen túlságosan meglepő. Örült ,hogy mást elfelejthetett.... Körbenézett s amint meglátta őket, ugyan úgy ,mint ahogyan idehozták a csomagot, magához vette a kezeibe. Ezután nem szólt csak mosollyal pillantott a férfiakra. Ez nem az ő területe volt. Nem volt olyan ismerős Yeraltiban ,mint Kuku, így ráhagyta ezt.*
~Szerencsére innen valóban nincs már messze.~

*Gauldoth figyelte ahogy az alakváltó felveszi az alakját. Ez volt az a pont, mikor úgy döntött nem engedheti, hogy elszálljon magától meg az újonnan visszakapott testrészeitől. Talán túlságosan is megcsodálta magát, szinte látszott is rajta, hogy ha ő nő lenne, magára mászna. Miután elhatározta magát hogy nem lesz túl hiú, elégedetten nyugtázta azt is, hogy Kuku nem nyúlt semmihez.*
- Akkor jól van, köszönöm.
*Seles visszarohant a könyvekért, majd az alakváltó megkérdezte, hogy hozzanak-e valamit visszafelé jövet. Tulkas és Gauldoth rövid pillantást váltottak, aztán egyszerre szólaltak meg.*
- Alkohol jó lenne, valami jó erős...
- Esetleg valami erőset, ha kocsmában jártok...
*Elhallgattak, aztán megint összenéztek. Tulkas bólintott, aztán visszafordult a másik kettőhöz és vigyorogva megszólalt.*
- Piát. Igen, az jó lenne ha akartok hozni valamit.
*Gauldoth közben előre pillantott, az ajtó felé, majd biccentett egyet.*
- A fát megnéznéd akkor? Mi is viszonoznánk a segítséget, ha legközelebb erre jártok.

-Szal piját! Ockaj! Majd kerítek valamit! Köcce mindent mégeccer! *intett a vérfarkasoknak és elindult ki. Selestinára nézett kérdőn*

-Lovagóni szeretnél vagy sétáni? Mongyuk lóval gyorsabb lenne meg nem is lennének nehezek neked a könyvek! *mondta és miután ezt jól megvitatta magával az udvaron át is alakult lóvá. Majd Legelészni kezdett míg Selestina a tölggyel foglalatoskodott.*

*A tölgyes megoldás végeztével a lányra nézett és kapálta a földet a patájával*
-Mennyünk királylány!

Miután Selestina felült rá --- > Földalatti város, Ranghall Gildas háza --- >>