A vérfarkasok falva - Waerjak ház - 3

Bocsánatot kérek az előbbi viselkedésemért.*mondta közömbösen Tulkasnak.* A megszokás... *körülnézett.* Pedig kinézem magából, hogy gyűjtögető életmódot folytat!*viccelődött. Felvette a neki szánt poharat, és belenézett.*

*Az ismeretlen hangra kapta fel a fejét. Az ajtó helyére nézett. Kicsit hátrált is, s a zakója belsejében kezdett matatni. Megragadott egy tőrt. Attól tartott, hogy egy őr lesz a váratlan idegen. Kész volt arra, hogy ismét belelendüljön a gyilkos életébe.

Feszültsége picit tovaszállt, mikor Tulkas barátságosan fogadta a férfit. Vagyis minden bizonnyal ismerik egymást. De a fegyverét még mindig markolta, ha a személy netán mégis rossz szándékkal jött Zephyr miatt. A.J.-re nézett, majd elhúzta a száját.*

Fejvadász vagyok, és ilyesfajta ügyek miatt tartózkodom jelenleg itt.*Kiitta pohara tartalmát. Újra A.J.-re tekintett. Megfigyelte, hogy nem lehet e kinézetre őr: nem. Az arcvonásain kicsit elidőzött tekintete, hogy hátha találkozott e már eme fickóval. Majd eszébe ötlött! A várban látta az idegent, Medard asztalánál ült ő is. Máshonnan nem ismerte A.J.-t, és ez megnyugtató volt.*

Öhm... ja, csetepaté! Az amolyan megszokott dolog a vérfarkasoknál, rá se ránts!

*Mondta enyhe zavart mosollyal, miközben belépett az ajtó helyén.*

Köszönöm a szívélyes fogadtatást! Mégis, mi történt itt? *Ahogy hellyel kínálták, épp le is ült volna, mikor meghallotta, hogy Freya szülei az idegenek... Egyből visszapattant, mint egy bumeráng.* Hogy kicsodák??

*A fiatal férfi, Zephyr azt mondta, hogy fejvadász, mire A.J. nyelt egyet.*

És mégis... kit keres, fejvadász úr? :S

*Ekkor a nyakába szakadt az ismeretlen nő. Nem tudta, mi tévő legyen.*

Öhm. Én is nagyon örvendek. Sajnos én keveset hallottam Önök felől. Öhm. Örülök a találkozásnak!

*Mondta enyhe pírral az arcán, miközben a nő visszalépett párja mellé.* Freya nem mondta, hogy el fognak jönni a szülei. Igazából nem is említette, hogy lennének szülei. *Upsz, talán ez egy kicsit erős volt. De hiába kutakodott az emlékei között, nem rémlett neki, hogy Freya valaha is beszélt volna róluk. Kicsit kínosan érezte magát.*

Csak azért jöttem át, hogy érdeklődjek a Gauldoth család iránt. Carme üzleti vacsorán van, vagy hol, gondoltam, ellátogatok ide. Nem is hittem volna, hogy ilyen meglepetésben lesz részem! Leendő üzlettársam szülei! Nahát, nagyszerű! *kezdte kicsit összerendezni a gondolatait, de a fejvadász téma még mindig kicsit zavarta. Ugye nem érte jött?* Tulkas, ha zavarok, tényleg szólj, majd jövök akkor máskor!

*Zephyr felkapta a fejét a fuldoklásra. Beleborzongott ebbe a pillanatba, de közben furcsa volt mindez számára. Most más körülmények között van, és nem teheti azt, amit szeretne, amíg meg nem kapja a papírokat. De az mennyi időt is igényel? Meddig kell ezekkel lennie? Voldrae felé fordult, hogy odasiessen a férfihez, és segítsen valahogy rajta, de az intett mindenkinek, így Zephyr maradt a helyén.

Tulkasnak csak biccentett válaszul, hisz ha nem fegyver, akkor mi lehet, ami még olyan, amiért érdemes rákésztetni magunkat, hogy gyűjtögetők legyünk?

Enyhe gonosz mosollyal A.J.-re nézett. Ajkába harapott, és kissé elgondolkodott. Először ezt, vagy azt csinálja? Vagy netán mindkettőt? Zephyr elővett egy szépen kidolgozott tőrt, melynek markolata sem volt hétköznapi. Közelebb lépett A.J.-hez, és mélyen a srác szemébe nézett, majd annak szemmagasságába emelte a fegyvert.*

Pompás darab, nem de? A kedvenceim közé sorolhatom. Még azokból az időkből van meg, amikor az életem még kissé gubancosabb volt. Egyszer három férfi támadt rám, és csak ez az egy tőr volt nálam. Az egyik pasast kibeleztem vele... A másikat szíven szúrtam, a harmadiknak pedig elvágtam a torkát. Kellemes emlékek fűződnek eme éles tárgyhoz.*Kis hatásszünetet tartott, s hátrált pár lépést, és feltűnően végignézett A.J.-n párszor. Arca hamar elkomorodott. Összevonta szemöldökét, és izmai megfeszültek.*Te vagy az, akit keresek!

*Éppen hogy belelendült ebbe a játékba, tudta, ha folytatja, ismét bajba keveredik az itt lévő emberekkel, így mély levegőt vett, és elvigyorodott. Bátorítóan megfogta A.J. vállát, s elrakta a tőrt.* Ne aggódj, ha tényleg azon listámon szerepelnél, akiket el kell kapnom, vagy meg kell öljek, te már nem lélegeznél.*odalépett az üveghez, amiben a bor volt, és töltött magának. A felét rögtön megitta, s lerakta poharát.*

*Tulkas bátorító szavaira elmosolyodott és bólintott. Gyógyítás? Kimerültség?*

Mi történt itt, hogy a gyógyítást is igénybe kellett venni? :S Van egy olyan sejtésem, hogy nem teáztatok éppen.

*Voldrae kérdésére rövid hezitálás után válaszolt*

Hát.. nem is tudom. Egyszer szóba jött, hogy közös céget kellene alapítanunk. Még nem fektettük le a pontos szabályokat, addig nem is akarom lelőni a poént *bólintott egy kicsit, hogy nyomatékot adjon ama üzenetének, hogy üzleti titokról nem fog többet beszélni.

Nem szándékoztam sokáig maradni. Igazából én is csak beugrottam... innen még tovább vezet az utam, csak reménykedtem benne, hogy találok itt valakit, aki csatlakozna hozzám. Úgy döntöttem, el kellene látogatni a Brayen kastélyba. Ismeritek az öreget?

*Ekkor a fejvadász közelített felé, egy tőrrel játszadozva. Érezte a férfiból áradó negativitást. Ami visszafogta, hogy ne csavarja ki a kezéből a fegyvert az az volt, hogy senkiben nem fagyott meg a vér, és akart volna indulni a segítségére. Viszont éber maradt, ennek megfelelően arckifejezése is átment határozottba. Lehet, hogy a való életben nem ismeri ki magát, de fenyegetettség esetén képes magát megvédeni, akár puszta kézzel egy bejáratott tőrrel szemben is. Amikor hátrébb lépett a fejvadász és azt mondta, hogy őt keresi, kezei ökölbe szorultak.* Csak nem fogászra van szükséged?

*A vállfogásra kicsit neheztelt. Ne fogdossa! Ez arcára is kiült.*

Ne becsüld túl önmagad! Biztos vagyok benne, hogy nem lennék tucatmeló!

*Noele magyarázatára csak felvonta az egyik szemöldökét.*

Ez nem teátrális beállítottság volt. Minden esetre résen leszek, hogy... értékelni tudjam ezt a fajta humort. *sötét pillantást vetett Zephyrre.*

Tehát szeretnék ellátogatni a kastélyba. Öhm... meghívóm az viszont nincs. Nektek, esetleg? Nem vagyok benne biztos, hogy előzetes bejelentkezés nélkül bejutnánk a főkapun... tehát kerülő módszerrel kellene bemenni.

*Zephyr nem törődött többet a tömeggel. Legszívesebben egy szép kis balhét rendezett volna a saját örömére, majd itt hagyni mindent, ahogy van. Nagy erőt vett magán, hogy elfojtsa a rossz énjét. Ha társaságban volt, akkor azokat már rég megölte volna, így eléggé kellemetlenül érezte most magát, fogalma sem volt, hogy mit csináljon. És ezt nem is tudja meddig kell végigszenvednie!

Tartotta poharát, és körülnézett. Minden egyes lélegzetvétele mély volt. Próbálta visszatartani a sötét gondolatokat a fejében, melyek elő akartak törni arra kényszerítve az alakváltót, hogy leölje az itt jelen levőket.

A.J. kijelentésére egy hatalmas vigyort erőltetett arcára, mely azért is nehéz volt számára, mert kicsit rosszul érezte magát. Nem volt önmaga... Nem lehetett önmaga... És valamennyi időn át hatalmas változáson megy majd keresztül, ami lehet, hogy véglegesen átformázza Zephyr belső tulajdonságait.

Tulkasra nézett, és aprót bólintott. Az új szabályok is fellépnek, miszerint kedvesnek kell lenni bárkihez, kivétel a rossz szándékúakkal. Épp ezért reménykedett az alakváltó, hogy majd többször jön zűr, mint egy szimpla vendég.

Nekidőlt a falnak, és felnézett a plafonra. A rosszulléttől, és az ebből következő idegtől már csaknem összetörte poharát, annyira szorította. A pohár kissé megrepedt, mikor Zephyr A.J.-re kapta tekintetét. Benne vagyok a betörésben! Ez bizonyára megnyugtatná a lelkét, ha valami helytelent tesz olykor. Örömét viszont nem mutatta ki, helyette végigsimított állán.*

Voltam ott már egyszer...*hümmögött egyet.* Személyem szerint könnyen be lehet jutni, bár én alakváltó vagyok. De szerintem sok segítséget tudnék nyújtani, ha veled tarthatok.*lopva Noélére tekintett, majd vissza A.J.-re.* Ha az őrök szétszórtan, és kevesen helyezkednek el egy adott területen, akkor azzal sem lesz túl sok gubanc. Na meg én könnyebben bejutok, és akkor segíthetek neked is bekerülni a kastélyba. Bár nem tudom, mennyire vagyok jó csapatmunkában, bármiért is megyünk, én... Mi is az a szó? Oh, igen: fedezni foglak.*kissé elgondolkodott. Furcsa volt számára ez a farkas. Az egyik pillanatban még zavart volt, a másikban pedig kész a harcra, most pedig betörősdit akar játszadozni.* Szabad tudnom, hogy minek mész oda? Bár ha nem mondod el, az sem zavar.*vont vállat egyszerűen, s másik kezébe vette a poharat, mert a jobb tenyerét megvágta vele.*

*Noéle kissé elpirult, amint felhozták a félreértést.*
- Na igen... Nagyon restellem...
*A Rawidan házaspár különösebben nem tudott mit kezdeni a Zephyr által kialakult helyzettel. Voldrae azonban megérezte a fiú rosszullétét. Poharával úgy helyezkedett, hogy mellette álljon. Lassan igyekezett csillapítani az alakváltó lelki gondjait. Gondolta, mi lehet a probléma. A szabad, senki által nem befolyásolt oroszlánra most egy szmokingot erőszakoltak, és elvárták, hogy otthonosan mozogjon benne. Pár napig muszáj a közelében tudnia, hogy szabályozhassa ezen érzelmek koncentrációját.
Noéle homlokát ráncolta. Bár nem teljesen látta át a helyzetet, abban biztos volt, hogy ez egy illegális behatolás lett volna. Finoman megrázta a fejét.*
- Nem, azt hiszem, nincs kedvünk menni. *nézett szúrósan a férjére, aki épp helyeselni akart A.J. felajánlására, ám felesége megjegyzése után csak lemondóan legyintett.
A nő Zephyrre nézett. Neki talán jót tenne egy kis nosztalgikus betörés. A továbbiakban úgyse nagyon lesz ilyesmikben része. Mikor a fiú ránézett, beleegyezően biccentett.
Fentről csoszogó léptek zaja hallatszott, majd a lépcsőn Freya bukkant fel kócosan.*
- Helló. *köszönt a többieknek szemét dörzsölve, álmos ábrázattal. A.J.-t látva tekintete felcsillant, nyoma sem volt a fáradtságnak, nekifutásból a nyakába szakadt, csak úgy, mint Noéle pár perccel ezelőtt.*
- Hé, öcsi! Mióta nem láttalak már! Mi járatban? *nevetett, puszit nyomva a másik homlokára. A farkas válla felett észrevette Zephyrt. Felvonta a szemöldökét* Hát, te?

*Miután a Zephyr által kezdeményezett rövid jelenetnek vége lett, hirtelenjében mindenki arra lett kíváncsi, hogy miért is akar betörni. Előbb Tulkasra, majd Zephyrre, végül a Rawidan szülőkre nézett. Megvonta a vállát.*

Igazából nem tudom. Nincs konkrét cél. De úgy érzem, be kell jutnom valahogy! Mintha vonzana valami! És félek, a Brayenek már nem is emlékeznének rám, ha csak úgy bekéredzkednék, meg hát nem is tudom mit szólnának hozzá, ha egy idegen csak úgy besétálna. Nem tudom mit akarok keresni ott, csak azt, ha ott leszek, tudni fogom, mit kell tennem - remélem... Minden esetre nyilván van a vállalkozásban némi izgalom is, elvégre ha elkapnak, nagyon pórul járunk...

*Zephyrre nézett.*

Nem vagyok biztos benne, hogy bízhatok benned. Bár egy alakváltó valóban jól jönne a csapatba! Kár, hogy én nem vagyok képes más alakját felvenni.

*Ezek után nem sokkal Freya robogott le. A.J. örült, hogy ilyen lelkesedéssel fogadja. Az ölelést viszonozta.*

Csáó, te nő! Milyen friss és üde! Csak nem aludtál? Miért keltél fel, hangosak voltunk?
Ja, hát csak én izé. Jöttem haverkodni a családoddal, vidítani a Waerjakokat, megkérdezni, ki tartana velem egy betörés erejéig... csak ilyen kis általános dolgok, tudod... *Sejtette, hogy ezt további magyarázatra szorul.* Van ott valami. Nem tudom mi, de mindenképp be fogok menni a kastélyba és az ösztöneimre hagyatkozok. Aztán lehet, hogy elkapnak és börtönben végzem, de reménykedek benne, hogy a barátnőm, aki puszipajtása az alfának, majd szól egy-két jó szót az érdekemben, ha rosszra fordulna a helyzet.

Tulkas:
*Gondolkodva figyelte A.J.-t, hallgatta a magyarázatát. Szagot fogott volna? Kevés más indoka lehet, amiért a Brayenekhez akar visszatérni. Pár kortynyi időn keresztül gondolkodott; arról, hogy segítsen-e valahogy, mondjon-e valamit, elkísérje-e őt... Zephyr is hozzátette a magáét, ez viszont egyáltalán nem tetszett neki, de mielőtt szólhatott volna, egy még szinte ébredező sötét elf ugrott a vérfarkas nyakába. Ez a látvány örömmel töltötte el, bár sejtette, milyen rossz lehetett az a kevés alvás is.*
- Úgy gondolom, jelen esetben a vendégeinkkel kell maradnom, szóval én nem foglak elkísérni. Viszont ha elkapnak és egy idő után nem kapok hírt felőled, oda tudok menni és szólok egy-két szót Medardnak az érdekedben. Menyi idő után tegyek így?

Gauldoth:
*Morogva botorkált le a lépcsőn, láthatóan most ébredezett igazán, egy ásítás kíséretében vette észre a többieket odalent, akikről mintha eddig megfeledkezett volna. Talán a látvány, talán az alsó szintet belengő mézbor illata, vagy a falban ütött két lyukon át áramló kereszthuzat térítette még jobban magához.*
- Freeeyaaa, hova mentél... ja. Üdv. *elnyomott egy újabb ásítást, ezalatt szabad kezével intett A.J.-nek.*
- Hali! *Itt észrevette Zephyrt, akinek ösztönösen külön figyelmet szentelt megérzései miatt, mialatt közelebb sétált a többiekhez.* - És benned kit tisztelhetek?
*A korábbi történések után reflexszerűen Noéle felé nézett, és kissé bágyadt, lusta vigyorral feltartotta a hüvelykujját.*
- Szép dobások voltak.

*Inkább letette a poharat, majd visszaállt helyére Voldrae mellé, s tovább figyelte A.J.-t. Igaza volt... Senkiben sem bízhat az ember! És ez most saját magára is igaz lenne, ha nem kéne a jófiú szerepében bájolognia.*

Akkor ezt most vehetem igennek arra a kérdésemre, hogy mehetek veled?

*Meglepődött Freya betoppanásán. Az emlékek hirtelen megrohamozták ismét. Nem is gondolt arra, hogy valaha még összefutnak! Megköszörülte torkát, és bevetett egy sármos mosolyt.*

Szia... Hát te nem változtál semmit az évek alatt: ugyanaz a kis, aranyos lányka vagy, mint voltál!*legyintett nemtörődő stílusban, és várta, hogy megtudhassa, Freya belül változott e valamit.*

Hányszor kell még elmondanom azt, hogy ki vagyok?*húzta el a száját Gauldoth kérdésére.*

- Nem... *mondta Freya zavartan, majd vállat vont* Egyszerűen csak nem tudok aludni. *húzta el a száját, majd megrázta fejét* A Brayen kastélyba? *ráncolta homlokát* Hm... jól van, veled tartok. Már úgyis rég volt közös programunk. *vigyorgott* Viszont arra készülj fel, ha én is ott leszek, és kiderül, szerintem Dilec szemrebbenés nélkül mindenkit lecsukat. Tudod, mennyire szeretjük egymást. *nevetett.
Zephyrre nézett. Elengedte A.J.-t és vigyorogva odament az alakváltóhoz.*
- Te meg ugyanaz a szókimondó, pimasz férfi vagy, mint voltál! -*kacagott, majd Gaulra nézett* Ő itt Zephyr, az egyik időről-időre visszatérő vásárlóm. Mondhatom, egyszer sem kért legális árut. *mutatta be a farkasnak az alakváltót* Ő pedig Gauldoth, a párom. *intézte el gyorsan az ismertetést.
Újra Zephyr-hez fordult.*
- De még mindig nem tudom, mit keresel itt!
- A fiú a család szolgálatában áll. Végül is, örülök, hogy ismeritek egymást. Kicsit kételkedtem benne, hogy megtűrnétek e egymást, ám ezek szerint felesleges volt aggódnom. *szólt Voldrae.*
- Kicsim, amúgy nem hiszem, hogy jó ötlet elmenned erre az egész betörős akcióra... *kezdte Noéle. Freya felvont szemöldökkel nézett anyjára. Mivel szülők nélkül nőtt fel egy szétszórt öregasszony mellett, egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy megszabják, mit tehet és mit nem.*
- El fogok menni, és kész. *jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Voldrae kárörvendően felkacagott, majd oldalba bökte Noéle-t*
- A te természetedet örökölte! - nevetett, mire az asszony csak egy megsemmisítő pillantást vetett férjére, bár ettől a férfi egyáltalán nem zavartatta magát.*

*Tulkas kérdésére megvakarta a fejét.*

Nem is tudom. Még Carme előtt tervezem, hogy hazaérek, de lehet, elszámítom magam. Minden esetre, ha holnap délig nem jelentkezem, szerintem kezdhettek aggódni...

*Közben leért Gaul is. Intett neki.* Hali!

*Zephyr kérdésére biccentett egyet.*

Igen, azt jelenti. Jöhetsz. De ha elárulsz bennünket, biztosíthatlak, hogy nem éred meg a reggelt! *hangjában határozottság csengett, nem agresszivitás. Mintha csak egy egyenletet vezetett volna le, amiről tudja, hogy hibátlan és mindig igaz.*

Freya! Most, hogy mondod, lehet, miattad fogunk börtönben csücsülni... bár lehet, hogy rendes lenne Dilec, és csak téged ültet le. Minket meg elengedne, csak hogy ezzel is bosszantson.   Csak vicceltem! ... de lehet, hogy van benne igazság.   

*Mgé elhallgatta a többieket, majd kitekintett az egyik falba ütött lyukon. Furcsa építészeti stílus. Vajon mikorra fogják kijavítani? Kissé sürgetően kezdett ujjaival dobolni Freya vállán.*

Nos? Ki tart velem? Cél a Brayen kastély, és a gyors bejutás, épségben kijutás? Lehetőleg lebukás nélkül? Mert akkor ne vesztegessük az időt, mindjárt ránktör a hajnal! Ne vegyétek Tulkas kérlek sértésnek, hogy alig jöttem meg, máris megyek... de ez ilyen most vag soha fellángolás. Muszáj mennem.