A Sárkányok városa- Gressil Rezidencia

*Megvárta míg a lány leszáll róla ,majd vissza alakult emberi alakba s úgy lépkedett be utána. Kérdésére rábólintott.*
Igen. Már mindenki alszik, így az a legjobb ha oda megyünk. Nem tudom itthon van e apám. De azt hiszem most nem bírnám végig hallgatni.
*Vigyorodott el kicsit ,majd nézte ahogyan a lány gyógyítja magát.*
Legszívesebben kint hagynám Ernest ,hogy itt aludjon, de ha Kurucz meglátja szívinfarktust kap, szóval muszáj behozni a szobába. De előre szólok! Az ágyamra nem jöhet fel!
*Jelentette ki ,majd megérintette kedvese kezét s úgy vonta maga után a szobába. Amint beértek becsukta az ajtót.*
Foglalj csak helyet.
*Vette le a palástját, kicsatolva, majd ledobta a fotelba s úgy lépett a papír halmazhoz.*

*Hagyta hogy Eras vezesse és bemenve a szobába látta a sok papírt az asztalon.*

-Nos elégé sok össze gyűlt szóval... ha gondolod segíthetek szortírozni köztük. *Mondta kedves nyugodt hangon és lassan befejezte karjának gyógyítását és a kis fotelba rakta Ernestet.*

-Itt maradj kérlek... Eras nem szereti a kisállatokat. *mondta nyugodt hangon az állatnak aki megnyugodva kuporodott össze a melegben.*

*Kedvesére nézve lépett mögé és finoman érintette meg vállait.*

-Nos tudok valamiben segíteni? *Kérdi kedvesen érdeklődőn.*

*Leült majd elkezdte őket átnézni. A lány szavaira elmosolyodott kicsit ,majd rámutatott kicsit a másik halmazra.*
Tessék...ha megnéznéd örülnék. Csak azokat vedd ki ,amelyek nagyon sörgősek.
Én is ezt teszem, aztán majd a többit elrendezem.
*Pillantott rá kedvesen ,majd előre komolyabban ,s elkezdett dolgozni. Elhúzta a száját mialatt nézte , de normálisan csinálta.*

Ahhh......
*Már most unta, de azért váltogatta.*

*Egy másik széket húzott oda és keresztbe téve lábait ült le. Ölébe rakta a stóc iratot és ő is komolyan válogatta az iratokat, bár nem csak a sürgőseket. Azt egy külön stócba rakta, majd a saját logikája alapján pakolta több stócba, ami nem sokban tért el Erasétól. Hosszú ideig csendben ültek egymás mellett és szorgosan segített neki és az asztalon lévő irattartókba rakta őket úgy ahogy az fel volt címkézve.*

"Sürgős", a többi pedig dátum szerint volt elhelyezve. A dátuomokat kicserélte rajzuk. Rajta keresztü írta meg a dátum kártyákat és rendezte el. Így ketten gyorsabban haladtak. Ernes pedig pihent.*

-Parancsolj itt van az összes Sürgős és dátum szerint bepakolva a többi. *Mondja kedves lágy hangon és arcára nyom egy finom puszit.*

-Mit tudok még segíteni? *Kérdi érdeklődőn és közben háta mögött állva finoman kezdte el annak vállait masszírozni.*

*Amíg válogattak hosszú percek teltek el. De nem szólalt meg. Most az egyszer, legalábbis az utóbbi napok után, komolyan viselkedett valamivel szemben. Az apja sosem szerette a hivatalos ügyeket intézni, s amint lehetett az egészet átruházta a fia nyakába, habár csak ezeket, magát a rangot nem. Kivéve a tanácsbeliséget, bár azt nem az apja intézte....... sokkal inkább az a sunyi öreg!
Amint kiválogatta ő is, érezte a kedves puszit ,s ezért a lányra pillantott egy mosollyal.*
Kösz...sokat segítettél. Így órákat adtál nekem pluszba!
*Nézte ahogyan mappázta, majd rábólintott.*
Így majd átnézem őket, ha vissza értünk.
Ahh... azt hiszem a Dileccel való ivászat kicsit csúszni fog. Pedig az a farkasvér vagy mi..nagyon is jó!

*Vissza tekintett a papírokra. Izmai a karjában egy pillanatra elernyedtek ahogyan érezte a kényeztetést. Felsóhajtott, ez most jól esett neki.*
Nem kell semmit. Sokat segítettél. Ezeket még aláírom, aztán leírom a parancsokat és ennyi. Utána pihenhetünk. Ha szeretnéd addig már ledölhetsz....
*Pillantott rá.*

*Mosolyogva nézett kedvesére ahogy élvezte a masszírozást, így nem hagyta abba, míg a papírokat olvasta.*

-Ugyan segítek bármiben amiben tudok. *Mondja mosolyogva és finoman masszírozta. A vihar lassan ide is elért Nagyot dörrent és Ernas az ágy alá rohant ijedtben. Leiran sóhajtott és a kisállatra nézett. Nem akarja abba hagyni a masszírozást, de úgy nézi hosszú éjjel elé néznek még.*

- Majd alkalmat kerítesz rá kedvesem. *Mondja lágy hangon és tovább masszírozza finoman ám erősen. Az izmait elégé nehéz volt átdolgozni így hamar fáradt a keze. Utána csak simogatta a férfi vállait. Mikor felpillant rá mosolyogva ad egy puszit arcára.*

-Nem akarlak zavarni. Csináld nyugodtan. *Mondta halkan kedvesen és ellépve mögüle az ágyhoz sétált és kivéve hálóingét öltözött át és Ernesthez leguggolva nyugtatta meg a kis állatot, de az nem jött ki az ágy alól, de nem nyüszögött legalább. Befeküdt az ágyba és onnan figyelte Erast. Türelmesen várt.*

*Hallotta a vihar hangját s felsóhajtott. Ám még egy ideig csak dolgozott. Azt sem vette észre ,amikor kedvese ellépet a háta mögül, s már nem masszírozták. Teljesen belemerült egy munkába, úgy tűnt valami elégé zavarta benne. Végül aláírta ,de át húzott a lapon valamit, és hozzá is írt egy keveset. Ezután az utolsó jött. Azon egy ismerős név csendült fel. Chris Hailer .... Elgondolkodott ,majd nem írta alá ,hanem hozzá írt. Átmenetileg felfüggesztette az elfogási parancsot, amolyan indokkal, hogy az esetek nagy része már elévült, ezért újabb nyomozást kell majd folytatni ez ügyben. Ezután csukta be az utolsó mappát is. Sóhajtott.*
Remélem az a kölyök érdemes lesz a jóindulatomra.
*Állt fel s megropogtatta csontjait, majd hosszan nézte kedvesét amint az az ágyban volt ...hálóingben. Füttyentve jelezte ,hogy tetszik neki a látvány, ezután kezdett el vetkőzni.*

Adok egy esélyt Chrisnek.... remélem Geret jó munkát végez majd vele.

*Figyeli Erast ahogy dolgozik és egyik alkarját a feje mögé helyezve helyezkedik el. Már épp bóbiskol el mikor meghallja a férfi mocorgását és kinyitva a szemét mosolyogva néz rá. Csak derekáig takarózott be.*

-Nos az majd elválik kedvesem, de ha Geret nem tudja megnevelni ő maga fogja likvidálni. Ezt te is tudod kedvesem. Jobb kezekben Geretnél nem lehetne. *Mondja komolyan. Ő maga is hisz a javulásban, és igazából az étkező előtt se akarta leszidni a fiút, de akkor nem igazán tudott mit tenni.*

-Ha Geret kudarcot vall nem lehet már megmenteni. *Mondja őszintén és teljes komolysággal.*

-De most ne ezzel foglalkozz. *Mondja és feltérdelve sétál az ágy végébe és finoman húzza közel magához Erast és segétkezik neki a vetkőzésben. Mikor már csak a boxi van rajta behúzza maga mellé az ágyba. Mellé feküdve szorosan bújik hozzá. Fejét mellkasára rakva hunyja be szemét.*

-Inkább aludjunk. Ki kell pihenni magunkat holnapra. *Mondja fáradt hangon.*

Igaz. Geret volt a legjobb döntés. EZ nem kétséges.
Még Saylából is fenevadat csinált.....bár Chris ha jól vélem sokkal idősebb, de nem gond. Ez is csak azt mutatja ,hogy Geret nem fog kesztyűt kézzel bánni vele.

*Nézte ,majd hagyta ,hogy magával húzza az ágyban. Ott széles vigyorral karolta át az erős karjaival s húzta magához a törékenyebb testet. Lehunyva szemeit ölelte át.*
Aludjunk..majd reggel még eszünk..és utána ráérünk találkozni a többiekkel a központban....
*Ásított egy nagyot, de egy kicsi csókot adott a lány homlokára.*

-Chris talán még nálad is idősebb. *Mondja és hagyja hogy oda húzza magához.*

*A homlok puszin elmosolyodik és szorosan bújik hozzá. Hamar elalszik a férfi karjaiba és csak reménykedni tud, hogy Ernes nem fog éjjel az ágyba bemászni.*

*Amíg alszanak a vihar lassan elül és nem lesz belőle nagy gond. Leiran mélyen alszik, így nem mocorog és fészkelődik, max annyit hogy egyik oldaláról a másikra fordul. Békésen alszik Eras karjaiban, ami igen ritkán fordul elő, mert már hosszú ideje egyedül alszik és szinte mindig csapkodott. Kezd ritkulni ez a szokása, ahogy egyre többet alszanak együtt.*

*Érezte ahogyan a lány elaludt, de ő még fent volt egy ideig. Végül lehunyta szemei s úgy várta az álmokat.
Nem telt bele sok időbe, míg ő is elaludt. Most nem horkolt, csak szuszogott, bár azt kicsit hagosabban. Így aludta át az éjszakát a lánnyal.*

*Azt sem vette észre az éjszaka alatt, hogy valami szőrös mászik fel az ágyon ,majd a lábainál állapodik meg.*

*Leiran elégé sokáig aludt békésen Eras karjaiban. Olyan 10 körül ébredt fel és lassan felülve nézett körbe kómásan. Mikor kicsit ébredezett látta meg Ernestet Eras mellkasán feküdni.*

-Ernest! *Szólt a kis rókára dorgálóbban és le is vette onnan, mielőtt Eras megláthatná. Lerakta a földre és morcosan nézett rá.*

-Megmondtam, hogy ide nem jöhetsz fel. *Lassan takarózott ki és lépet ki az ágyból. Nagyot nyújtózva állt fel és a fürdőbe ment.*

*Ernest nézett egy darabig a lány után majd vissza ugorva feküdt be Leiran helyére vissza szunyókálni.*

*Mélyen aludt, és nem nagyon vett észre semmit sem. Aztán elmosolyodott amint valamit érzet az arcánál.*
Leiran....
*Motyogta s átölelte a 'kedvesét'. Érezte ,hogy valami nem stimmel. Egyfelől sokkal kisebb, másfelől sokkal szőrösebb ,bár ezt első pillanatra a hajának vélte. Beleszagolt....és akkor jött rá.
Kipattantak a szemei, hangosan ordított fel , de úgy ,hogy bele rezgett az egész rezidencia. Nem sokkal később idegesen nyílt ki a szobája ajtaja s egy kézzel hajította ki a rókát. Szemei izzottak.*

Megmondtam ,hogy nem mászhatsz az ágyamra! Nem ,hogy még mellém !!!
*Mordult fel. A nagy zajra kiabálva jött ki Kurucz, már felöltözve. Lehetett rajta látni, hogy jó ideje dolgozott.*
Mi a baj úrfi? Mi történt? Ahh...hát ez meg micsoda? Hozzam a nyársat?
Megérdemelné...sőt...
*Kezdte ,majd sóhajtva rázta meg a fejét. Nem teheti meg.....*
Nem..hagyd..adj neki valami zöldséget...de húst ne merészelj! Világos?
Igenis úrfi! A reggeli amúgy tálalva!
Azzal megfogta az állatott és a konyha felé indult. *
Jól kezdődik a nap......
*Morogta*

LEIRAN!!!!
*Csörtetett vissza.*

*Épp a zuhany alatt van mikor meghallja kedvese kiabálását és még ő is összerezzen. Egyből tudja hogy csak Ernes lehet az oka. Gyorsan zárja el a vizet és egy törölközőt kapott magára és úgy rohant ki. Akkor ért vissza mikor Eras vissza ért.*

-A fürdőben voltam. Ernes vissza mászott... Most hova raktad? *Kérdi érdeklődőn és igyekezett a törölközőt magán tartani. Szemei teljesen elkerekedtek látta kedvese idegességét és haragját.*

-Tudom hogy nem kellemes erre ébredni drágám, de kérlek értsd meg nem tehettem mást. Tartoztam Arounak ennyivel. Azok után hogy miattam az én figyelmetlenségem miatt lett részek a háziállata... *Mondja és igyekszik nyugtatni Erast.*

-Nem akartalak felébreszteni azért jöttem el egyedül fürdeni, de nem tudtam semeddig eljutni. *Mondja és elé lépve finoman nyugtatóan simítja meg a vállait és kicsit kacérabban pillant rá.*

-Lenne kedved velem lezuhanyozni?

*Morogva trappolt be ,majd zárta magára az ajtót. Ekkor látta meg kedvesét. Fújtatott.*
Nem érdekel ,hogy részeg volt vagy nem! A lényeg, hogy ne legyen az ágyamban, de nem csak az ágyamban volt, hanem a képemben is !!!!
*Dörmögte még mindig ,majd kikerülte a lányt s úgy ment tovább a szekrényhez ,hogy nézzen valami ruhát.*

Nincs semmi baja....ez a nagy szerencséje, hogy miattad van itt. Különben már nyársra húztam volna! Oda adtam Kurucznak ,hogy etesse meg, de semmilyen húst nem kaphat! Egyen zöldséget......
Nálam húst nem ehet! Pfff... ha még apám meglátja...az lesz egy vicces kalamajka.

*Kedvesére pillantott ,mikor az kacérkodott vele. Rápillantott hosszan ,majd egy sóhajjal megrázta a fejét.*
Most nem. Menj csak fürödni, nekem le kell adnom még a papírokat. Aztán reggelizünk...és megyünk a többiekért.
*Vette ki a szekrényből a kiválasztott ruhákat.*

*Nagyot sóhajt ahogy ellép előle.*

-Ha nem miattam lenne itt akkor nem lenne itt, és kélrek bocsáss meg nekem, hogy ezt kértem tőled. *Mondja teljesen őszintén és mikor látta, hogy nem fog vele jönni kicsit talán elkedvtelenedik, mert nem sikerült megnyugtatni.*

-Remélem addigra nem leszünk itt... Mindenesetre felmegyek akkor az étkezőbe hozzá. Nem akarok bajt abból hogy itt van. *mondja teljesen komolyan és megtörölközve megy vissza, hogy elzárja a vizet. Így is tett majd ő is felöltözött mialatt Eras is ezt tette.*

-Nem szeretnék senkinek se gondot és szíved joga mit adsz neki, de nem hiszem, hogy zöldséget enni fog. A rókák hús evők mint te. *Mondja de hangjában semmi indulatosság nincs.*

- Rendben kedvesem, bár remélem Kurucz nem fog meglepődni, hogy ismét itt vagyok. *Lassan teljesen felöltözik és hosszú haját kifésülve tűzi fel, mert ismét melege van. Mély levegőt véve megy az ajtóhoz.*

-Akkor majd jössz az étkezőbe kedvesem, bár szerintem a parancsokat elviheted akkor is mikor a központba megyünk. Oda kell mindet vinni nem? *Kérdi mielőtt kilépne.*

Nem kell...ne menj rögtön. Kurucz tudja ,hogy 'miattam' van itt, nem fogja bántani. Ahogyan apám sem...szerintem még mindig döglődik az ágyában.

*Lassan pillantott rá ,majd felsóhajtott.*
Akkor eszik, vagy sem. Talán megesik rajta a szívem és kap egy cafatot, de nem ígérek semmit. Mostanában amúgy is engedékenyebb vagyok.

*Kezdett átöltözni, majd mikor készlet, hátsó tincsét ő is kifésülte és befonta. Ez amolyan megszokás volt. Majd kedvese felé pillantott.*
Menjünk együtt. A városba is be kell adnom pár papírt, de azt majd elintézem, miután a többieknek átadtalak a központban. Pár percről lesz csak szó.

*Lépett az ajtóhoz, karját nyújtotta.*
Mehetünk?

*Az ajtóban állva türelmesen hallgatta Eras szavait és keze már a kilincsen volt, de csak bólintott felé. Nem ment ki.*

-Te vagy a házigazda azt adsz neki amit te szeretnél. Legfeljebb a vadászaton ő lesz az első aki vadat ejt, mert éhes lesz. *Mondta már mosolygósabban kedvese felé.*

- Ami pedig a bántást illeti, tudom, hogy nem tennék... az idős Gressil többet alszik mint te magad, bár mostanában nem tudtál sokat aludni, azért remélem kipihented magad. *Kicsit elgondolkodva nézte ahogy befonta a tincsét és mosolygott is. Legszívesebben befonta volna neki, mint régebben, de már jól tudta ezt meg tenni.*

-Látom gyakoroltál. Akkor a lányunk haja se fog neked gondot okozni, ha lányunk lesz. *Mondta kuncogva és játékosan kinyújtotta a nyelvét miközben mellé ért Eras. Finoman bele karolt és együtt indultak felfelé az étkezőbe.*

- Mi vagyok én egy tárgy hogy átadj? Természetesen ott maradok a srácokkal ez nem kérdés, míg te elintézed az ügyeket, de ez kicsit úgy hangzott, mint ha csomag lennék. *Sétált fel mellette és lassan felértek az étkezőbe. Belépve mosolyogva nézett Kuruczra.*

-Szép jó reggelt. *Mondta kedvesen és látta, hogy Ernes nem igazán eszi a zöldséget. Sóhajtva engedte el Eras karját és odament a kis rókához leguggolva és szigorúan nézett rá.*

-Ernes... jobb ha most szót fogadsz és eszel. Ma reggel nagyon rossz voltál! *Mondta szigorú dorgáló hangon amire a kis róka csak összébb húzta magát és hatalmas nagy szemekkel nézett fel a lányra, majd Erasra pillantott bocsánat kérő hatalmas nagy "kutyus" szemekkel. Leiran csak felállt.*

-Ne tőlem kérj bocsánatot Ernes... világosan meg lett mondva, hogy ne gyere fel az ágyra... rossz voltál. *Hangsúlyozza ki ismét és az asztalhoz lépett. Arra a helyre ahol mindig is ülni szokott. Erasal szemben. Könnyedén ült le és Erasra nézett.*

-Ami engem illet már alig várom a vadászatot. Igazán kíváncsi vagyok mit fognak szólni a fiúk ha én is jövök, mint régebben.

Ha így történne, legalább látnám ,hogy haszna is van. Bár mivel a szentfazéké...nem hiszem ,hogy képes lenne ilyesmire a szőrös.

A Gressilek szeretnek aludni. Sokat mozognak, harcolnak. Kell a pihenés is.
*Vont vállat ,majd a lányra nézett hosszan, aztán felfogta a dolgot, s el is engedte befonott tincsét.*
Remélem nem kezdesz el te is ezzel zaklatni ,mint Muracha. Elég ha ő mondja.
És lány? Nem tudom.....nem akarok nagyon erről a témáról beszélni, de ha nagyon muszáj, akkor inkább fiút. Azokkal kevesebb gond van és több mindent is tudok kezdeni.

*Lépett ki vele.*
Nem vagy csomag, csak így tudtam megfogalmazni. Akkor mondjam inkább azt ,hogy átengedlek?
*Pillantott rá kérdőn ,majd beléptek. Leiran máris Ernestel volt elfoglalva, de őt nem igazán érdekelte. Kuruczal beszélt egy sort, majd észrevette az állatka nézését. Úgy tett mint aki meghatódna, oda sétált, leguggolt elé, majd hirtelen tűnt el ez a reakció az arcáról s megpöckölte Ernest orrát.*
Felejtsd el. Nincs hús. Ha jó fiú leszel a reggeli végéig akkor talán kapsz egy kis cafatott. Ha nem ,marad a zöldség.

Jó reggelt.
*Kurucz csak csendben nézte a bejöttetek. Biccentett Leiran felé, de Erassal szemben mélyen hajolt meg. Az csak leintette. Ezután az állatra pillantott sajnálatosan ,de nem adott neki húst. Átment a konyhába s behozta a már elkészített húsos ,és zöldséges szendvicseket, így reggelre. Kitette az asztal közepére s várt.*
Ha kell csomagolok az útra is úrfi.
Az jó ötlet.
Köszönöm.


*Azzal felállt ,majd leült a helyére. Rápillantott kedvesére ,végül megvárta míg Kurucz kihozta az ételt, s enni kezdet.*Igen....ez látod engem is érdekel.

*Mosolyogva nézek rá és megrázza a fejét.*

-Ugyan én zaklatni? Inkább azon gondolkodtam hogy szívesen befonnám neked azt a tincset, de inkább nem vettem ki a kezedből.

-Jó jó nem feszegetem a témát. *Mondja mosolyogva és ő is biccent Kurucz felé és megszidom Ernestet. Ahogy Eras mellém jön és ő is így tesz komolyan nézek a kis rókára aki fülét lekonyítva néz maga elé búslakodva. Látszik, hogy nem igazán volt még megszidva. Mély levegőt véve állok fel én is és az asztalhoz ülök.*

- Köszönöm Kurucz. *Mondja mikor elé rakják a szendvicseket és lassan kezdett neki a reggelinek. A reggelit csendben fogyasztja el és csak olykor pillant Erasra egy csábító, csillogó, mosolygó tekintettel. Amikor meg evett egy szendvicset bele ivott az őszibarack lébe, és folytatta az evést.*

- Ha megettük indulunk is? *Kérdi kedvesére pillantva.*

*Többet evett , de jóízűen. Kurucz egy ideig bent állt ,majd kiment ,hogy rendezkedjen a konyhában. Ekkor vette észre
kedvese pillantását. Elvigyorodott, s komolyan átfutott egy-két gondolat az agyán, de végül egy nagyon nehéz sóhajjal fújtatta tovább. A lányt nézte , végül evett ismételten.*

Igen... kellene. Khm.....
Mivel össze kell szednünk a többieket igen...de
*Pillantott kicsit körbe ,majd egy széles vigyorral nézte a lányt.*
.... azért a sátorban elkaplak....majd.

*Leiran felkuncog Eras mondatára és az asztal túloldalára érzi a férfi vágyát.*

- Nos azt majd meglátjuk Eras. *Mondta rejtett vágyakozással és ajkát érzékibben nyalta meg szokásosnál és végül alsó ajkába harapva nézett mélyen a férfi szemébe.*

- Szólj ha kész vagy. *Mondja és lassan befejezi a reggelit. Kiüríti teljesen poharát és megtörölve a száját Ernestre néz aki végig a lábánál gubbasztott.*

- Majd az erdőben vadászol magadnak. *Mondja a kis rókára nézve biztatóan és kicsit megcirógatja a fejét.*

- Tudod Eras ő vadászik magának. Arou ezt nem teszi meg helyette, szóval tud vadászni, még ha el is van némi képp kényeztetve. De Nemsokára úgy is ott leszünk.

Nem hiszem....hogy túl nagy ellenállásba ütköznék.
*Vigyorodott el ,mialatt látta ,hogy kedvese mit csinál. Aztán bólintott. Az evést csak lassan fejezte be. Ekkor kiáltott fel.*
Kurucz!

Igen, úrfi?
Összecsomagoltad őket? *állt fel az asztaltól mialatt megtörölte a szalvétában a száját.*
Igen úrfi....már ki is tettem a csomagokat.
Rendben. Ha lehet, akkor vigyázz apámra. Ne igyon túl sokat!
*Intett ,mire a szolga bólintott, aztán sebtében tűnt el az ajtók mögött.*

Persze...értem én ezt. Majd vadászik magának. Na kapd fel...én meg hozom a dolgokat!
*Lépett ki az ebédlőből.*

*Felállva vette fel Ernestet és óvatosan a nyakába rakta a kis rókát és megsimogatta a fejét.*

-Nyugi. *Mondja mosolyogva és egyik kenyérjéről leszedte a húst és mikor kettesben maradt vele meg etette gyorsan azzal a pár falattal, hogy kibírja az erdőig. Nem tudta mikor érnek oda, így inkább gondoskodott a dolgokról. Nem szerette volna ha éhezne.*


-Mihamarabbi viszont látásra Kurucz. -Kiáltott be a férfinak és Eras után ment miután Ernes elrágta azt a pár falatot amit kapott. Szinte mohón ette meg hamar. Kiment a nappaliba és a saját ruhás táskáját is ott találta. Felvette azt a vállára és a teraszra ment.*

-Én kész vagyok! *kiáltott be Erasnak.*

*Kint a lányra pillantott. Kézben tartotta a hátizsákot, s az annak elejébe tett papírokat is. Meg az ételt. A lány felé bólintott.*
Akkor menjünk!
*Ment ki a teraszra ő is. Szétnézett ,majd átalakult a hatalmas vörös sárkánnyá. Megmozgatta farkát, szárnyait s lehajolt.*
Szállj a hátamra...fogd a dögöt is.
Aztán a kezembe viszem a maradék cuccot.