A Sárkányok városa- Gressil Rezidencia

*Bólint Eras szavaira. Felmászik a hátára és Ernes könnyedén a nyakába marad. A saját zsákja a vállán pihen és mikor Eras fel száll és felveszi a többit egyenesen elindulnak a harci központba.*

/-> Harci központ Eras gressil társaságában/

*Lassan megérkezünk a vadászatról és a szokásos teraszra érkezünk én Eras karjaiba a szokásokhoz híven a cuccok a teraszon landolnak az elejtett zsákmány pedig a vállán pihennek. Hamar kiszállok az öléből és arcára adok egy puszit.*

- Köszönöm, hogy elmehettem veletek és még maradhatok ma estére. A dolgokat bízd itt rám. *Mondom kedvesen elmosolyodva.*

- Elpakolom őket már amit enged Kurucz. Menj nyugodtan a dolgodra. *Mondom bólintva és hagyom Erast menni a dolgára. A délután azzal telik, hogy a sátort és a többi kelléket amit én szedtem össze innen a helyére rakom vissza és utána Eras szobájába menve zuhanyzom le jólesően és most már teljesen tisztán köntösben lépek ki a szobába és a dolgaimhoz menve keresek egy tiszta ruhát. Amint ezt megtaláltam felveszem és a köntöst vissza akasztom a fogasra. Már nagyon jól kiismerem magam ebben a "házban", hisz sok időt töltöttem itt. Az ágyra fekszek le miközben Erasra várok, hogy vissza érjen a dolgai közül. A gondolataim cikáznak és mindig vissza térnek a régi rémképekhez. ~Nem értem miért törtek rám ezek a régi régi rossz emlékek és mitől ájulhattam el.~

Fut át a gondolat fejemen kérdések sokaságával.*

*Amint leszállított a kedvesét és a cuccokat, elköszönt ,majd elindult ,hogy végre elintézhesse a dolgokat...ám ekkor megtorpant mielőtt elérhette volna az erkélyt. Az öreg Gressil állt vöröses hajával és szúrós szemeivel, nem olyan messze a falnak dőlve. Eras ezelőtt nem vette észre, most meg a férfi túlságosan is kimutatta erejét. Testtartásával és mozdulataival mind elárulta, hogy jelenleg nagy küzdelem fog köztük lefolyni. Igaz szóban, de ez mit sem változtat annak enyhe brutalitásával. Megfutamodhatna, azzal ,hogy nem veszi észre a fenevad kihívását, de az nem ő lenne. Vissza fordul, majd határozottan lépked tovább ,most már az apja felé. Egyszer túl kell esniük ezen is. Mindketten eltűnnek a nappali ,most zárt ajtaja mögött.*

*Ezután indult végül is el a dolgára. Az apjával telt beszélgetés, vagy inkább vita, esetleg lehordás nem könnyítette meg a dolgát. Nem is tudta utána ,hogy igazából magára ,vagy Saylára haragszik e nagyon, de minél hamarabb túl akart esni a dolgokon. Ott elintézte a nő lefokozását és elbocsátását a katonák közül. Senki nem kérdezett semmit, csak hagyták ,hogy a férfi véghez vigye, amit úgy tűnt már nagyon is kitalált. Ezután átadta a papírokat a sárkány nőnek. Komoran nézett rá, majd elment mellette. Több szóra nem tartotta érdemesnek. Amúgy sem akart gondot..... nem volt beszédes kedvében.Az öreg sárkánynak átadta a választ.*
- Az öreg Gressil úgy döntött a béke mintájára is, mindenképp érdemes elmenned. Segítened ha tudsz segíteni.
*Habár kicsit hazudott. Az apja nagy nehezen, de beleegyezett a dologba, de hogy támogatta volna... attól messzebb állt. Utálata a gyógyítókkal szemben nem szűnt meg, sokkal inkább Eras volt az aki inkább azt mondta a férfinak, hogy bizalommal menjen. Utána meglátogatta Petert. Ez volt a legkellemesebb az egész ott létében. Beszélt a férfival . Habár leginkább hallgatta őt, már ez is megnyugtatta. Beszélni nem akart, ilyenekről sosem beszélt a srácoknak... Arról azért biztosította ,hogy zsákmányt ők is adtak haza.
Nem sokkal később vissza indult, ahogyan bent még sok más papírt sikerült elintéznie. Fáradtabban, de megtörve nem ért földet a lába s abban a pillanatban már vissza is alakult emberi formájába.
Kurucz rohant elé nagy elámal.*
- A kisasszony, a kisasszony!
Tudom ,hogy itt van... *ásított fel.* Inkább gondoskodj a vacsoráról Kurucz!
- Igenis úrfi!

*Mikor meghallom, hogy Eras megérkezett felállok az ágyról és nyugodt léptekkel megyek fel és kedves mosollyal fogadom a haza térőt.*

- Szia... Sikerült elintézni? *Kérdem egy kedves mosollyal lépek közel hozzá és Kuruczra nézek, aki a konyhába siet, hogy előkészítse a vacsorát. Erasra pillantok vissza és látom mennyire fáradt.*

- Látom mennyire fáradt vagy, így inkább hagyjuk. Elpakoltam mindent. Gyere fürödj le. Hidd el jót fog tenni neked. Addigra a vacsora is kész lesz. -Mondom egy kedves mosollyal és mikor kettes maradunk lopva adok arcára egy puszit köszöntésképp, bár lábujj hegyre kell hozzá állnom, de cseppet sem zavar. Kicsit hátrébb lépve hagyom, hogy elinduljon a szobája felé én pedig utána megyek türelmesen halkan lépkedve.*

- Holnap az is elég ha haza vitetsz valakivel. *Mondom kicsit elgondolkodva.*

- Nem akarlak feltartani, hisz láttam mennyi akta sorakozik az asztalodon. Nyugi nem nyúltam hozzá. Sose tenném az engedélyed nélkül. *Jelentem ki mikor beérünk a szobába az ágyra ülök vissza és úgy nézek fel rá kedves, türelmes mosollyal.*

*Sóhajtva intette le a szolgálót, aki azonnal vissza vonult. Kedvese ekkor közeledett. Szavaira bólintott ,de a mosolyt nem erőltette magára. Elég volt az neki, amit éppen hordott.*
Mondjuk úgy ,hogy amit kellet azt sikerült elintéznem... vagy elkezdenem ami rám vár.
*Húzta el kissé a száját. Ami nagyobb falat volt, azzal tényleg végzet ma... a többi sok, de a legtöbb csak papírmunka.*

Remélem is...éhes vagyok....
*Morogta kicsit ahogyan a szoba felé mennek. Megérezte a finom ajkakat az arcán. Lopva, mégis erősen érintette meg a nő csuklóját ,majd vonta vissza egy pillanatra s csókot lehelt az ajkára. Mintha egy kis energiát vett volna tőle el. Aztán elengedte és tovább ment, végre elért a szobájáig. Eltűnt ott.
Egy forró fürdő. Igen nagyon benne volt. Már alig várta, hogy testét érintse a meleg víz és egy kicsit lazábban pihenhessen. Mialatt ezen gondolkodott vette le magáról a palástját és tette most félre az ágyának végébe a kardját. Nem nézett kedvesére.*

Én foglak haza vinni. Megígértem. Ezen mintsem változtat pár munka. Tudod jól ,hogy nem szoktam állandóan a dolgok felett ülni. Nem vagyok olyan ,mint Gildas.

*Leiran mondandója alatt rápillant az asztalára ahol tényleg sorakoznak a mappák. Remek..gyűlt még pár mialatt nem volt itthon. Megfordult, a hajába túrt mialatt közelebb lépdelt kedveséhez ,majd lehajolt hozzá. Vonzó mosolyt vont magára, ahogyan vöröslő szemeivel hosszan fürkészte a finom arcot.*
Beszélsz majd apáddal a változtatásokról?

-Értem Eras. *Mondom bólintva szavaira s ahogy vissza húz egy csókra azonnal viszonozom a rövid, de annál tartalmasabb csókunkat és mosolyogva pillantok utána és megyek be a szobába. Nem szólok az öltözködésére, hogy mit hova pakol, hisz az ő szobája. Türelmesen ülök az ágyon őt figyelve.*

- Igen tudom, hogy nem vagy Gildas, és vedd úgy, hogy nem szóltam. *Mondom felemelve megadón a kezem s mikor elém lépve hajol le hozzám és megvillantja azt az ellenállhatatlan mosolyát közelebb húzódva hozzá orrommal simítom meg az ő orrát mélyen vörös tekintetébe nézve.*

- Mindenképp beszélni fogok vele a változtatásokról. Nem fogok olyan döntést meghozni a kezdeti időkben amit ő vagy a tanács nem mérlegel és hagyja jóvá. Szóval minden változtatásról ki fogom kérni a véleményét, de nem hiszem, hogy túl sokat támogatna, így inkább lehet megyek a magam feje után és a tanács elé terjesztem, hogy ők mit szólnak hozzá. Már azon is elgondolkodtam, hogy a Dekterim hegység Keleti oldalán a tenger parton lehetne építeni egy bentlakásos iskolát ahol mágiát, harcművészetet és minden olyan dolgot tanítanának a mesterek amik szükségesek az emberi világba. Nyelvek meg az embereknél tudománynak nevezet támadható dolgaikat. *Mondom őszintén szemeibe nézve.*

- Persze ha ez tetszik a tanácsnak, akkor arra gondoltam, hogy nem csak Őrző tanárok lennének, hanem Sötét elfek, alakváltók, vérfarkasok, sárkányok és erdei elfek is. *Mondom el a tovább gondolt ötletemet.*

-Na jó nem untatlak a teóriáimmal. *Mondom csókot lehelve ajkaira behunyva szemem. Finoman simítom meg arcát és úgy túrok bele hajába. Szorosan magamhoz húzva dőlök hátra az ágyon magammal húzva kedvesem.*

*Halványan elmosolyodik az orros gesztusra. Aranyosnak véli a lánytól, ezért egy pillanatra le is hunyja a szemeit, egészen viccesé, és kellemessé téve azt a percet.
Hallgatta hosszan majd bólintott. Habár fáradtnak érezte ehhez most magát, azért tudta ,fontos Leirannak ,hogy támogassa. Lehet sok mindenben nem volt elég számára, de ezt azért most megadhatta neki. Pár perc nem jelent semmit, ha később jut el a fürdőbe, vagy ilyesmi. Legalábbis most így gondolta.
Talán tényleg az következett amitől félt... Chrisnél is már megmutatkozott...és most Saylánál.... Leiran miatt parányit megpuhult. Nem akart, és talán ezért tartotta meg a minimális távolságot még kettejük között meg...leginkább, ha többen voltak. Nem akart elpuhulni. Egy harcos nem puhulhat el!
Sóhajtott... teljesen elkalandozott, s csak akkor vette ezt észre mikor a lány befejezte a mondandóját. Ám mégis felfogott valamit, mert tudott rá válaszolni.
Na...még sem csak izomagy.*

Mindenképpen legyenek tanárok a fajokból. Mindkét nemzetségből. Ez leginkább politikai szempontból lenne jó.
*Kezdet játszani kedvesének a ruhájának a pántjával. Azt nézte hosszan. Átgondolta most a szavait. Majdnem ugyan olyan volt ez az egész ,mint valami harcmező.*
Bár azt hiszem, a diákok éppúgy örülnének neki, és több tanácstag is. Nem mondom ,hogy mindenki támogatná.....de meg kell próbálni. Saika lánya biztosan benne lenne, Orafot meggyőzhetjük ha szépen nézel rá..vagy rá uszítom Sélést. *itt felnevetett, hiszen elképzelte azt a lehetetlen jelenetet.*
Habár, ha már itt tartunk, akkor a jó öreg alakváltó haverunkat is meg kellene győzni..... jut eszembe..
*Elkomorodott.*
Holnap utána nézek van e már hír róla. De.... most csak egy forró fürdőre vágyok.

*Kedvese finom érintését élvezte ,majd csak nézte, amint az a törékeny test elvonta magával az ő nagy testét. Felnevetett, szinte öblösen s hosszan csókolta meg, majd elengedte.*
Megfürdők... utána játszhatunk.
*Kacsintott felé, nem rejtve véka alá pajzán gondolatait ,mialatt szórakozottan kapcsolta ki az övét. Élvezte ahogyan a lány reagált.*

*Finoman simítom végig erős vállait, s mosolyogva nézek vörös tekintetébe, míg alatta fekszem. Könnyedén simulok hozzá és Gildas említésére én is elkomorodom, s bólintok.*

- Rendben Eras, ha valamit megtudnál kérlek értesíts a fejleményekről. *Mondom mélyen szemeibe nézve s ismét orrommal cirógatom meg orrának oldalát oldva a feszültséget. Tudom, hogy a sárkányoknál ez egy bensőséges kapcsolat jelzése, s mivel én sárkány alakot nem tudok felvenni, így csak emberi alakban tudok némiképp eleget tenni kedvesem ezen kellemes szokásának.

A kacér pillantást viszonozva kuncogom fel csillogó szemekkel nézve övébe.*

- És a vacsora a fürdés után? *Kérdem, bár az esti játszadozás igen kecsegtető volt.* -Sejtem mennyire éhes lehetsz, szóval menj fürdeni, s utána elmegyünk vacsorázni. *Mondom lágy hangon elfelejtve minden rossz dolgot ami a kellemes vadászaton történt.*

- Megmosom a hátad. *Jelentem ki szinte ellent mondást nem tűrve. Lassan állunk fel az ágyról és együtt menve a fürdőbe engedek meg neki egy forró fürdőt, bár ami nekem forró az lehet neki langyos, ezért sokkal melegebbre engedtem, mint ami nekem forró.*

- Nézd meg kérlek elég meleg-e neked. *Kérem meg mialatt a kád szélére ülök. Én már lefürödtem, így nem kezdek el vetkőzni, bár a közös fürdés is igen csak kecsegtető ajánlat, de nem akarom kihűteni a vizet csak azért, mert nekem túl meleg.*

Rendben, majd értesítelek.
*Mondta s halványan elmosolyodott ismételten a kedves jelzésre. Bár azért az még mindig ott lebegett a fejének egyik szegletében ,hogy Orafot jól móresre tanítja majd. Megérdemelné.... ám ennek még várnia kell. Már kiforrt egy kis terv a fejében.... és ehhez már nincs is túl sok ideje.
Bár első az ügyek...és egy kis nyomozás Gildas folytán. Már magában is keserűen sóhajtott fel. Elfáradt a gondolkodásban is.*

Vacsora ? Nem is rossz gondolat... ritka ,hogy vagyok olyan fáradt ,hogy elfeledkezzem róla.
*Nevetett fel, azzal szorosan átölelte, majd lassan engedte el s átfordult a lány mellé.*
Kurucz amúgy is kitesz magáért most nekem....
*Ásított nagy kegyesen Aztán csak nézett ahogyan kedvese a fürdő felé húzta, habár nem volt ellenére, sőt, be is volt tervezve.*

Ahh... csak nem ,nem bírsz magaddal ? Ejnye...
*Nevetett fel jóízűen de ráhagyta a dolgot. Valószínűleg így sokkal jobb, hiszen Leiran nem örülne, ha egy szolgáló mosná a hátát.. ahogyan az szokás lenne. Amint kész lett a víz, nyugodtan vette le magáról a maradék ruhát s félre dobva mászott bele a vízbe. Elfeküdt benne, habár ez már egy kicsit nehezebb dolog volt, felmérve ,hogy elég magas és széles férfi.*
Pont jó...de ha mégsem, akkor melegítem egy kicsit.
*Vont vállat, mert ebből nem igazán csinált nagy dolgot most. Kedvesére pillantott fel, majd sunyin vigyorodott el.*
Kellemes a látvány ? Ugyan olyan huncut vagy ,mint régen.
*Szórakozott ,majd előre dőlt, s kitámasztotta magát a térdein.*
Ne finomkodj...elég kemény a hátam.

*Halkan felkuncogok kedvesem válaszán és szorosan bújok karjaiba. Mikor mellém fekszik megtámaszkodva felette nézek szemeibe megsimítva a arcát.*

- Igen ritka, hogy elfeledkeznél a hasadról, de mostanában egyre gyakrabban előfordul. *Jegyzem meg mosolyogva, bár magamban kicsit aggódom is emiatt.* -Kurucz mindig kitesz magáért. Legalábbis én még itt nem ettem olyat ami nem lett volna finom. *jelentem ki őszintén és felülve húzom magammal kedvesem a fürdőbe.*

-Még hogy én nem bírok magammal? *Kérdem felnevetve és a fürdőben a vizet engedem már. S mikor kész van nyugodtan pillantok kedvesemre kicsit ajkamba harapva, mosolyogva. Hagyom, hogy beüljön a vízbe és mikor ez megtörtént a kád szélére ülve figyelem kedvesem.*

- Eltaláltad. De mennyire régre gondolsz a huncutságom illetően? Mert mikor még én fürdettelek tetőtől talpig akkor még koránt sem néztem rád férfiként. Hjaj mennyit is kellett utánad rohannom, hogy betegyelek a kádba végre fürdeni... na meg utána küszködni hogy kiszedjelek... *Jutnak eszembe a régi emlékek akaratlanul is. Ahogy felüll és térdeire támaszkodik mögé helyezkedem a kád szélén és kezembe véve a szappant kezdem el mosni a hátát masszírozva feszült izmait.*

- Tudom, hogy erős a hátad, sőt te magad is erős vagy. *Mondom mosolyogva és miközben hátát a szappanos kezemmel masszírozom akaratlanul is feljönnek a régi közös emlékek. Az egyik ahogy eszembe jut felnevetek.*

- Bocsi, csak eszembe jutott az a fürdés amikor már nagyobbacska voltál és szaladgáltál előlem. Mikor már erősebb voltál tőlem. Szeretted fitogtatni, hogy már te vagy az erősebb, pedig még csak 50 éves voltál.(emberi évekbe átszámolva 3 éves.) *Kuncogom ismét és mosolyogva folytatom a masszírozós hát mosást.*

- Nagy nehezen sikerült a vízbe raknom 2 óra fogócska után. Már teljesen elfáradtam pusztán abba, hogy megfogjalak, mert édesapád megkért az erőmet ne használjam ellened, pedig könnyebb lett volna. Na de nem is ez a lényeg. Már a kádban voltál és játszottál miközben én próbáltalak leszappanozni. Hirtelen megfogtad a kezem és berántottál a kádba magad mellé. Édesapád pont akkor jött be. Fuh de leszidott. Persze most már nevetek rajta. *Mesélem jó kedéllyel el a régi régi történetet. Miközben teljes egészében átmasszírozom a hátát és le is szappanozom. Lemosva róla a szappant öblítem le a kezem és vállára adok egy halovány puszit.*

- Kész most már hagylak fürdeni. Vagy szeretnéd ha máshol is megfürdetnélek? *Kérdem kacér hangon.*

Igen... lehet igazad van.. jobb ha ma eszek vacsorára valamit. *Ásított hozzá, majd végül egy kicsit kinyújtóztatta a végtagjait s csak azután gondolkodott el ismételten.*

Huncutságon? Ugyan drágám....te állandóan engem vizslatsz... most is. Szaporábban lélegzel kicsit. A mellkasod gyorsabban emelkedik és az ajkadba haraptál. *vigyorgott szélesen.* Láttam... hogy mennyire beindított téged már csak az ,hogy fürdők.
*Élvezte a vizet, majd nyugodtan hagyta ,hogy mossa a hátát és hallgatta Leiran szavait , nosztalgiáját. Felnevetett.*
És már akkor is erősebb voltam nálad! Látod ,látod! Huncut is voltál, mert maradtál a kádban.
*Poénkodott ,majd az apjára gondolt.*
Hát igen.... már akkor sem örült ennek túlzottan. De azt hiszem most egészen beletörődött.

Ohh az nagyon jó lenne...de azt hiszem ha ezt most engedném neked, akkor annyira kifáradnék ,hogy enni nem tudnék hanem rögtön az ágyba kerülnék.
*Vigyorgott szélesen* De utána...utána elkaphatsz !
*Még megmosakodott ,majd pár perc múltán kilépett a vízből. Elkezdett törölközni.*

- Nekem mindig igazam van kedvesem. *Mondom kis kuncogással és homlokára adok egy puszit. A huncutságra való magyarázatot halva oldalra döntve fejem fonom keresztbe karjaim és tetettet sértődötséggel néek rá.*

- Azt te csak hiszed, hogy állandóan téged vizslatlak. Mellesleg mit vártál? Helyes vagy szépen kidolgozott testtel és erővel. Elég sok nőnek imponál, ha a választotja erősebb tőle, mert tudja, hogy meg tudja védeni őt és a leendő családjukat. Nem mellessleg utánad bomlanak a nők! Én sem vagyok kőből, vagy azt szeretnéd? *Kérdem huncutan elmosolyodva és megsimítva vállát mosom meg hátát.*

- Igen erősebb voltál már akkor is, és maradtam a vízben veled mert nem hagyta hogy kimásszak. Ahh pedig akkor nekem az a fürdővíz igen csak forró volt. *Jegyem meg és mély levegőt véve ülök le a kád szélére, hogy kedvesem szemeibe nézhessek. Mosoly húódik ajkaim szélére és magam mellett megtámaszkodva hajolok közelebb.*

- Kénytelen bele törődni, mivel apámból kihúztam, hogy a fogadásuk édesapádra eső része az, hogy nem szólhat bele a kapcsolatunkba és nem próbálhat meg szét szedni minket. Na de hagylak lefürödni, nem akarom, hogy miattam ne tudj menni vacsorázni. Azt nem bocsájtanám meg magamnak. *Jelentem ki és oda hajolva hozzá tapasztom ajkaim övéire egy hosszú perzselő csókra és elválva nézek szemeibe.*

- Én tudom magam türtőztetni, de te vajon te is? *Kuncogok fel szemeibe nézve, majd megcirógatom Eras arcát kedvesen.*

- Utána aludni fogsz teli pocakkal, és én nem foglak zaklatni, mert pihenned is kell. *Mondom határozottan és még egy csókot lopva állok fel és indulok el kifelé a fürdőből, had fürödjön le.*

Igazad...persze.. vagy inkáb hagyják ,hogy azt hidd.
*Vigyorodott el ahogyan nézte. Tudta a lány nem veszi magára. Elégé ismerte már ahhoz ,hogy így legyen. Főleg mert Leiran meg tudhatta, hogy sokszor bohóckodik ilyenekkel. Sóhajtott ahogyan hátradőlt még a vízben. Nagyon is élvezte.*

Látod.. ezt mind pontosan tudom . És pont emiatt van mögöttem az ami. *Elégedetten tette tarkójára a kezeit.Vigyorgott sármosan ahogyan ismételten kinyitotta vöröslő szemeit ,majd lassan a kérdés okán kedvesére emelte. megrázta a fejét.* Nem.. nem kell. Senki nem szereti ha egy kő fekszik mellette.
*Hagyta ,hadd mossa kedvese a hátát.*

*Nézi ahogyan az őrző közelebb hajolt ,de vigyora még mindig nem tűnt el. Még a forró víz miatt sem tűnik arcán ki a megbánás, vagy bármi hasonló dolog. Erős karját a lány derekára fonja, de most azért figyel arra ,hogy az annak kellemetlen, forró víztől távol tartsa. Pedig egy kis közös fürdőzés nem is lett volna olyan rossz ötlet.*

*Meglepődött ,aztán mély hanggal nevetett fel.* Szóval ez volt az ?! Az öreg akkor most jól sarokba szorult. Nem is baj... legalább most nem csak én hallgatok. Kellemetlen és unalmas állandóan azt hallgatni ,hogy mit ,hogyan kell tenni.
*Sóhajtott fel ,mint akit az tényleg untatna, habár, ha ezt is mutatta, mindig figyelt arra, ami érdekelte.*
Nem fog szétszedni minket.
*Eresztette el a derekát ,majd élvezettel fogadta el s nyújtotta még jobban meg azt a perzselő csókot. Szerette a nő ajkát... puha volt és finom.. számára pont tökéletes, és ez volt a lényeg. Nem akarta másnak adni.*
Én is tudom magam ,ha szükséges... elég fáradt vagyok ahhoz ,hogy ez így legyen.
* Bólintott, hagyta ,hogy kimenjen. Már alig maradt hátra idő... jobban el kell rendeznie a dolgokat Oraffal, mielőtt lekésik erről a jó lehetőségről.*

*Mosolyogva nézek szemeibe. Jól esik az ölelése és a figyelmessége. Nevetésén én is felkuncogom és megsimítom arcát ismét.*

- Tudom, hogy nem fog minket szétszedni. *Suttogom a csók előtt és bele bele szusszanva a csókunkba lassan mégis elszakadok és szemeibe nézek.*

- Jól van akkor ma alszunk teli pocakkal. *Mondom és végül kimegyek vissza a szobába, hogy hagyjam kedvesem fürdeni. Az ágyról pakolok el. Köpenyét oda rakom ahova szokta, majd az ágyra ülve kezdem el kicsit felrázni a párnákat és előkészíteni az alváshoz, hogy ha vissza jövünk a vacsorából akkor tudjunk lefeküdni aludni. Holnap elégé sok dolog lesz még. Míg kedvesem a fürdőbe van én teljesen elkészülök a ággyal és nagyot ásítva huppanok vissza. Én is elégé fáradt vagyok.*

*Az elméjében már egészen jól megtervezte a dolgokat ,mikor megérezte ,hogy kihűlt a vize. Kicsit rákoncentrált és máris ismételten melegebb lett. Ezzel az apró trükkel régebben is szeretett játszani, így tudta megviccelni a nevelőnőit azzal ,hogy akár órákig képes volt fürdeni. Hát igen... kényelmes emberke volt....s ez most sem változott. Talán még egy olyan 10-20 perc telt el ,mire megérezte a gyomrában ,hogy valami gubanc van és ennie is kellene. Kiszállt a vízből s hagyta ,hogy testéről lecsurogjon a felesleges víz, melyet a bőre nem bírt beszívni s mely még rajta maradt. Ezután megtörölte magát s vissza vette a nadrágját. Mire az övet becsatolta ment ki, mezítelen felső testtel s hosszan nézte a kedvesét, amint az az ágyban pihent. Elmosolyodott. Tetszett neki a látvány.*
Eszünk akkor...vagy már elaludtál drága?

*Behunyt szemmel fekszem az ágyon elgondolkodva a dolgokon. Igazából nemsokára mehet az elfekhez a Malaia estre, de előtte jó ha haza megy, hisz édesapjával beszélnie kell. A dolgokról, hogy a megjelenő tanácstagoknak előterjessze átgondolásra, mert ha ezt előterjesztette már nekik korábban, akkor a gyűlésen könnyebb részletekig átbeszélni, és ők is jobban tudnak javaslatokat tenni, mint hogy még egy hónapot vagy kettőt várni kelljen a dolgok megvalósításához. Szeretném minél hamarabb a vezetés dolgát elintézni, hiszen kedvesem nem kényszeríthetem arra, hogy legyen mellettem a másik vezető. ~Talán nem is lenne jó, hiszen ő fény nemzetséghez tartozik és nem semleges. Mindenképp a másik vezető dolgát kell előbb megoldanom a tanácsba.~

Gondolataimból kedvesem szavai ráznak vissza és kinyitva a szemem ülök fel egy kedves mosollyal.*

- Nem nem aludtam még el. Menjünk vacsorázni. *Mondom lágy kissé fáradt hangon és kimászva az ágyból állok fel és az ajtó felé indulok meg Erassal. Felsétálunk az étkezőbe, ahol már a terített asztal vár, három személyre, de még idősebb Gressil még nem ért ide. A megszokott helyre ülök le. Keresztbe font lábaimmal kedvesem figyelem miként ő is helyet foglal. ~Direkt csinálta, hogy felsőt nem vett fel. Galád.~ Fut át agyamon a gondolat egy kisebb mosollyal szám sarkaiban.*

- Galád vagy ugye tudod? *Teszem fel neki a kérdést már az asztalnál ülve. Én nem szólhatok Kurucznak, hogy hozza a vacsorát, mivel én itt csak egy vendég vagyok.*

*Előre engedte Leirant mikor beléptek az ebédlőbe ,majd hagyta ,hogy kedvese helyet foglaljon. Csak utána ült le. Igazából nem nagyon foglalkozott azzal ,hogy mit tett vagy mit nem, de amint pár percen belül megértette ,hogy a vacsora nem fog magától kirepülni, lassan felállt egy sóhajjal. Ekkor kapta a nőre a fejét s szélesen elvigyorodott. Leesett neki a dolog.*
Mondták már páran, de bevallom most nem volt hátsó szándékom, csupán kényelmesen akartam itthon enni. Vigyázz ,mert néha az öreg is elfeledkezik arról ,hogy vendégünk van.
*Nevetett fel öblösen, azzal nagy, erős léptekkel indult el a konyha felé, majd eltűnt annak ajtajában.*

*Pont amikor Eras bement ,akkor nyílt ismételten az ebédlő ajtaja s az öregebb Gressil lépett be, ugyan olyan tónusú mozgással ,mint a fia. Nagyon hasonlítottak egymásra, nem csak a vörös haj oka folytán, hanem alakjuk, megjelenésük és időnként viselkedésük miatt is. Az öreg intett a lánynak, habár nem szólalt meg, úgy tűnt egyre jobban kezdi megszokni ,hogy az őrző hamarosan még sűrűbben látott vendég lesz, mint ezelőtt. Amint helyet foglalt az asztalfőn körbe nézett ismételten.*
- Gondolom Eras rendezi a vacsorát...
*Kezdte azzal a lányra emelte pillantását, mely most komorabb volt, végül amint végigmérte mégis szórakozottabb lett, és enyhe fény is csillant abban.*
- Hallottam a bonyodalmakról. A vadászat igen érdekesen alakulhatott. *Nevetett mialatt karba fonta kezeit a mellkasán s úgy nézett a plafonra. Ha rosszul is érintették a hírek, már levezette ezt a fián előzőleg, így lehetett most ilyen könnyedebb ebben a témában.*
- Egyes dolgokban a gyógyítók beszámíthatatlanok. Mégis ,időnként úgy tűnik, külön specialitásuk van arra ,hogy a harcosokat befogják.
*A végén emelte vissza a pillantását a lányra, így szavainál nem lehetett pontosan érteni ,hogy most az öreg gyógyítóról beszél, vagy szavait sokkalta inkább Leiranhoz intézte. Lényegében semmi különbség nem volt.*
- De amilyen gyorsan jön az őrület, néha olyan hirtelen is száll tova. Bár azért azt megnézném ami ezek utána a Black házban zajlani fog. Az értesítés már bizonyosan...
*Kezdte de nem fejezte be ,mert a fiatalabb vissza jött s hosszan tekintett rájuk. Eras egy pillanatra úgy nézett ,mint aki karót nyelt ,majd szélesen elvigyorodott. Pont ,mint az apja. Ezután foglalt ismételten helyet.*
Kurucz nem sokára hozza a vacsorát.

*Kedvesem után nézek kuncogva. Persze megértem, de ezt akkor se hagyhattam megjegyzés nélkül, majd a bejövő "apósomra" pillantok, akinek a mozdulatai igen csak hasonlatosak fiáéhoz. Köszönésképp enyhén előre hajolok, majd felegyenesedve várok türelmesen, hogy megszólaljon, ha akar.*

- Igen bement Kuruczhoz intézkedni. *Helyeselek megállapítására egy kedves mosollyal, majd mikor a vadászatra tér rá a mosolyom kicsit visszább húzódik és az asztal lapjára nézek.*

- Uram a gyógyítók koránt sem a harcosok csábítására szakosodtak. Az pusztán véletlen, hogy az elmúlt időben két harcosa is gyógyító párra talált. *Mondom teljesen nyugodtan és határozottan.* -Nem mellesleg én magam nem gyógyító vagyok, pusztán értek hozzá, mint magához a fehér mágiához is. *Jelentem ki komolyan az idős Gressilre pillantva. Nem engedhetem meg magamnak a megingást, főleg nem előtte, hisz bizonyítanom kell, hogy igenis méltó párja lehetek a fiának. Hallgatom a mondatot amibe belekezdett és mély levegőt véve nyitnám ajkaim válaszra mikor kedvesem jelenik meg. Rákapva tekintetem mosolyodom el kedvesen és továbbra is egyenes testtartással ülök az asztalnál. Finoman helyezem keresztbe lábaimat.*

- Ez egy remek hír Eras. *Mondom majd az idős Gressilre pillantok, majd érdeklődve kérdezek.*

- És önnek hogy telt az elmúlt napok uram, míg fia távol volt velünk? *Kérdésem koránt sem tartom tolakodónak, inkább téma elterelésnek, hiszen nem akarom, hogy az asztalnál is Sayla és Arou legyen a téma. Arorua Norgardot nagyon jól ismerem, hisz sokáig ugyan annál a mesternél voltunk tanoncok, csak engem egyéb tanulmányaim hamarabb elszólítottak Zerenka mellől.*

- Tudom... ezért is hagytam ,hogy a fiam mellett maradj annak idején. Ha gyógyító lennél, nem fogadtam volna el Aurélius segítségét, sem ajánlatát. Lényegtelen, mennyire volt jővedelmező.
*Nyúlt előre a poharáért könnyedén ,majd beleöntött egy kis sárkánybort s abba ivott bele. A vörös nedű könnyedén került át ő hozzá, meg sem rezzent a művelet alatt. Nem csak ,hogy gyakorlott volt ebbe már, de az italt is egészen jól bírta. A lány határozottan válaszolt, szinte erővel ami miatt ,az éppen elégé kellemes időtöltésről átvonta egyik vöröslő tekintetét rá. Hosszan nézte, szinte tanulmányozta ,majd vissza tette a poharat az asztalra.*
- Jobban szeretem amikor kupa van itt. Ezeket könnyű összetörni.
*Váltott témát könnyedén, habár elégé érdekelte volna a fejlemények. Fiát nem üdvözölte különösebben. Felmordult.*
- Kurucz! Cseréld ki a poharamat!
*A hangja szigorú volt, s szinte mennydörgő. Talán még a következő épületekben is hallani lehetett. Nem sokkal később rá, egy hangtalan, épp csak egy-két lépést hallatott alak jelent meg, mezítláb ,éppen annyira öltözve ,mint általában. Mintha már megérezte volna gazdájának dühét, kezében már ott pihent a cserélni kívánt eszköz. Volt ideje kiismerni a férfit. Amint végzet a dolgával, éppen csak rápillantott az egyetlen női tagra ,majd rohant is vissza.
Az idősebb Gressil most ismételten az itallal volt elfoglalva. Az előbb a leány nagyon is emlékeztette nejére....erre innia kellett.*

*Eras helyet foglalt ,majd úgy nézte őket. Érezte ,hogy valamiről lemaradt, de úgy tűnt nem osztják meg vele, így nem is erőlködött. Nem tűnt túlságosan nagy dolognak. Nem sokára Kurucz ismételten kijött, s habár figyelt kedvese kérdésére és apja válaszára, az étel jobban lekötötte. Tényleg éhes volt... nagyon éhes! Azonnal leszedett a tálcáról pár nagyobb falat húst és hozzá köretet.*

- Mondjuk úgy ,hogy a kölyköm azért tud elmenni ilyenkor,mert vissza veszem a dolgokat tőle. Persze... én sem unatkozom itthon.
*Kezdett magának ételt szedni egy vigyorral.*
- Volt mindig társaságom,ha erre kíváncsi Leiran.
*Pillantott rá ,éppen olyan felháborítóan idegesítő, mégis sármos mosollyal mint a fia szokott. Ha Eras tényleg az apjára fog ütni, a kor még inkább előnyére változtatja meg a fiatalabb sárkányt.*

*Állom az idősebb Gressil tekintetét és viszonzom is azt magabiztosan. Nem fogom hagyni, hogy a régi emlékek a dorgálások most is hassanak. Már nem az a tini vagyok aki a fiát neveli, hanem a fia kedvese. Mikor a a kupa került szóba bólintok.*

-Igen uram az ön és fia erős kezébe a kupa jobban illik, én magam viszont megmaradok a törékeny pohár mellett. *Jegyzem meg egy mosollyal és a kancsóban lévő ősziléből öntök magamnak és elvéve kortyolok bele Erasra pillantva egy kedves mosollyal szám sarkában. A korty után könnyedén teszem le a poharat és behunyt szemmel hallgatom Kurucz mozgolódásár és az idősebb Gressil válaszát.*

- Nos igen uram ebben Eras úrnak szerencséje van, hogy ön ilyenkor vissza veszi némileg a munkát. Engem otthon viszont várnak a papírhalmok és a tanács ügyeinek intézése ugyanis Jó apám már át adta a tanács ügyeit. Én magam még úgy vélem korai döntést, hozott, de elfogadom a döntését, miként vissza eme hivatal nem adható, de mindenképp megbirkózom vele. Efelől kételyeim nincsenek. Az én feladataim viszont nem veszi vissza atyám, csak megvárnak. A sürgő ügyekkel úgy is madarat küldetnek. *Finoman adom az idős Gressil tudtára, hogy atyám vissza vonult már és nem ő a tanács vezetője, de többet nem kívánok erről beszélni. Ahogy az asztalra kerül a vacsora egy keveset szedek a húsból és több köretet.*

- Köszönöm Kurucz. *Tudom számukra ez nem szokás, de én akkor sem tudom csendben szó nélkül elviselni, hogy kiszolgálnak. Nem olyan neveltetést kaptam. Mikor szedtem neki kezdek a vacsorának nyugodt tempóban nem feszélyez az idősebb Gressil közelsége sem az, hogy esetleg most szúrtam egyet. Ha problémája van velem beszélje meg, s ezért Erasnak is szólni fogok, ha miattam akarja megdorgálni küldje hozzám.*

*Most kivételesen Eras csendben volt és inkább az ételre koncentrált ,mintsem a társalgásra s annak témájára. Habár felfogta a dolgot, az szinte azonnal távozott is a másik fülén. Amint észrevette kedvese halvány mosolyát, rápillantott. Sejtette, hogy Leiran meg fogja próbálni azt, hogy valamilyen úton-módon kivívja az apja elismerését... vagy elfogadását. Habár ez nem túlságosan egyszerű s ezt Eras is jól tudta. Nem azért, mert amit mindenki gondol. Az apjának nem azzal van baja ,hogy a lány nem sárkány...vagy nem lenne elég jó a fiának... az ilyeneket magasról letojja. Ilyen szinten mindig rábízza a fiára a dolgot... a végkifejletben csak évek után azt tudná elképzeli a sárkány ,hogy az öreg ledorgálja ilyen szavakkal.: Edd meg amit főztél.
Nem... apjában sokkalta nyomott hagyott az anyja emléke. S ez a múltja állandóan kísérti, amit ő nem érthet meg, mert nem ismerte a nőt és nem ragaszkodott hozzá. Az öreg észre sem veszi emiatt időnként, hogy a dolgok változhatnak... habár... ha belegondolt most, akkor ilyesmi helyzetben ő sem viselkedne másképp.
A szájához emelte a már kicserélt korsót s ivott a borból pár kortyot. Éppen eleget ahhoz ,hogy az előző szelet hús könnyebben lecsússzon, s máris nyúlhat a következőért. Most egy nagyobb combot választott.*

* A férfi bólintott ,majd a korsó szélénél emelte meg azt s mialatt forgatta a szemében, a gyertya fényben nézte, hogyan csillan meg a vér vörös ital. Szinte lángok égtek benne, forrongtak, narancsos fényben táncoltak. Illet hozzájuk. Vörös szemeit hirtelen kapta a lányra amint az befejezte. Eddig hagyta ,hogy kivédje a választ, tereljen, másról meséljen.*
- Tudom. Tegnap találkoztam Auréliussal, aki elújságolta a hírt. Természetesen neki is a szemébe mondtam ,hogy korai. Ahogyan te is mondtad Leiran.... legalább te ezt belátod.
*Kortyolt az italba hosszan ,majd félre tette, s ismételten magához vett pár falatott. Úgy folytatta.*
- Mivel túl nagy dolog ez....
*Vont vállat ,végül még rápillantott hosszan ,s már mondott volna még valamit, de közben észrevette fia pillantását. Felvonta egyik szemöldökét , aztán szórakozottan nevetett kicsit ,mély hangján s megrázva a fejét kezdett enni.*
- Holnapi program?

*Meglepődöm az idős Gressil mondatain, de igyekszem ezt palástolni. Lassan emelem fel a férfira a tekintetem és arcát fürkészve gondolkodom el, hogy vajon őt tartja még éretlennek a feladatra, vagy a feladatot túl nagynak a számomra. Igen még korai volt, de én nem a feladat nagysága miatt, hanem mert azt az érést kelti bennem édesapám, hogy úgy érzi nem sok ideje van hátra, s azért sürgette meg a dolgokat.*

- Tehát a tegnapi napon meglátogatta édesapám. Örülök, hogy így tett.*Szavaim őszinték és inkább folytatom a vacsorám elfogyasztását. Egész addig nem szólalok meg, míg a holnapi nap teendőiről nem kérdez az idősebb Gressil.*

- Holnap reggel ébredés után Eras haza visz, hogy én is neki lássak az otthoni teendőknek ami várnak. Mind népem ügyeiben, mind a tanács ügyeiben. Mindemellett édesapámmal is beszélnem kell ugyanis a vadászaton történt egy olyan dolog amiben szeretném kikérni a véleményét. *Mondom ki őszintén és folytatom az étkezést. Már nem sokáig eszem s utána már csak az őszi levet kortyolgatva ülök nyugodtan az asztalnál türelmesen várva, hogy a férfiak is befejezzék az étkezést. Gondolataim újra a rossz emlékeken, az akkor érzett fájdalom és az eszmélet vesztésemre. Koránt sem tudom miért történhetett, de rossz érzés fog el akárhányszor a dologra gondolok. Az utána lévő rémálom pedig még inkább aggaszt, de ezt nem fogom Erasnak elmesélni, mert ő úgy is csak arra fogná, hogy kimerültségtől álmodtam ezt. Nem tudom mit kérdezhetnék, így inkább csendben iszom meg a magamnak kitöltött innivalóm.*

Pontosan. Ahogyan Leiran elmondta, úgy terveztük. Esetleg van valami közbeszólásod ?
*Kérdezte Eras a lány után hirtelen megszólalva. Hangja most keményebb volt, de ezen az apja csak elmosolyodott. Félre tette az italt.*
Nincsen. Ha most megbocsátotok.
*Azzal felállt ,majd még intett s kiment. Eras hosszan nézett utána. Vörös pillantása komor volt, végül inkább elvonta azt. Úgy tűnt ő is befejezte az evést.*
Ne hagy magad. Habár egyetértek vele, ahogyan már mondtam neked, hogy én is úgy vélem korai volt ez neked.
De nem azért mert nem tudnád megcsinálni, hanem mert tudom milyen vagy... és egyedül nem menne. Túlságosan magadra veszed a dolgokat, amilyen erősnek mutatod magad, sokszor éppen olyan gyenge vagy.
*Nézte hosszan ,majd elgondolkodott egy vigyorral.*
Whoa.. ezt én mondtam? Nem is rossz.
*Vigyorogva el hülyülte a dolgot ,majd a konyha ajtajához ment és bezörgetett rajta.*
Végeztünk Kurucz!
*Ezután a lányra pillantott.*
Megyünk pihenni?

*Mikor az idősebb Gressil távozik és Eras is feláll akkor állok fel én is és kedvesemre nézek elmosolyodva.*

- Nyugodj meg nem fogom magam hagyni, és mind a hárman ugyan azt gondoljuk, csak más miatt... nem fogok vele csak azért vitázni, mert ő másképp gondolja, hogy miért volt korai. *Mondom nyugodtan és kérdésére bólintok.*

- Igen menjünk pihenni. Ránk fér. *mondom mellé lépve és finoman átkarolva bújok oda hozzá és úgy indulok le a szobája felé.*

- Viszont nem vagyok egyedül, mert te is itt vagy mellettem. *Mondom felnézve rá elmosolyodva és szabad kezemmel mellkasát simítom meg és szorosan bújok karjaiba, majd lassan beérve a szobába öltözöm át hálóingben és úgy bújok be Erassal az ágyba.*

- Szép álmokat kedvesem. *Mondom nyugodt halk hangon és finom apró csókot lehelek ajkaira és utána mellkasára helyezve fejem hunyom be szemem és szép lassan el is alszom. Ma este nyugodtan alszom és nem tér vissza a rémálom szerencsére.*

Itt itt vagyok...de tudod ,hogy mi a véleményem. Nem leszek a másik vezető...sajnálom.
*Nézte kedvesét hosszan ,majd ment vele tovább. Amint a szobába értek becsukta az ajtót ,majd lehámozta magáról a csak vacsorára felvett nadrágját, s anélkül, egy alsóban feküdt be az ágyba. Amint kedvese is átöltözött, szorosan fonta kezeit derekára ,majd magához vonta a törékenyebb testet s azt szorosan ölelve aludt el. A lány közelsége most jól esett neki. A kalandokban eddig ,midig azt szerette ,hogy nem tartozott senkihez és élhetett... most annak örült ebben a pillanatban ,hogy van valaki aki Ő hozzá tartozik. hamar elaludt.*

*Reggel pár hangos trappolás, hozzá mélyebb dübörgő hang és vita szó keltette a fiatalokat. Eras szinte azonnal kipattant az ágyból, annak ellenére ,hogy általában nagyon is szeretett aludni. Felkapta a kardját ,majd úgy egy száll alsóban rontott ki a szobából, ám csak hamar megtorpant s értetlenül nézte a lejátszódó jelenetet. Apja pár papírt lóbált nem túl messze előtte, míg egy nő nevetett fel harsányan s talán lekicsinylően vele szemben, messzebb. Beszélgettek... vagy legalábbis a nő beszélhetett, míg az apja dühöngve kiabált utána.*
- Még egyszer ide ne told a rongyos képedet boszorka!
- Akarod te még ezt a rongyos képet vén trotty!
*Jött a válasz s erre Eras akaratlanul is elvigyorodott ,mialatt a fegyverét kényelmesen a vállára helyezte. Úgy nézte a jelenetet. Ekkor találkozott a vörös szempár a másik borostyán, csintalan pillantásával.*
- Úgy látom eredetileg is rossz személyhez jöttem. Na majd legközelebb nem hozzád jövök.
*A nő az idősebb Gressilre pillantott, akinek egy ér dagadt ki a homlokán.*
- Kifele!
*Azzal a nő ahogyan kiért az erkélyre, egy hamu szürke sárkánnyá alakult és elszállt. Eras érdeklődve pillantott apjára aki megfordult és a tőle nem megszokott idegességgel indult vissza a szobája felé. Amint elment mellette rápillantott.*
Nem volt jó a kufirc ?
- Azzal sosincs gond Eras....ez a nő másért volt itt.
*Azzal megérintette a vállát ,majd elment. Eras magában nevetett a történteken. Régen nem volt ilyen erre fele és egészen jól szórakozott az öreg idegességén.
Hamarosan vissza ért a szobához és bepillantott ,hogy vajon kedvese felkelt e a hangzavarra.*