Sárkányok Városa- Harci központ

*Sayla a Harci központban volt, épp a gyakorló terembe tartott. Hallott a reggeli kocsma verekedésről, de abszolút nem értett vele egyet. Viszont Eras leteremtésével, amit szintén csak hírből hallott egyet értett. Amint be ért a gyakorló terembe lerakta oldaláról a katanáját és felhúzta ujjatlan kesztyűit és püfölni kezdte a zsákokat.*

Nem... sokára... visszajön Eras úr és eligazítás lesz... Remélem nem igazak a hírek, és nincsenek áldozatok, bár tény jó lenne harcolni egyszer komolyan. *Mondta ki hangosan gondolatait.* De nem ártatlan áldozatok árán...

*Gondolatait lefoglalta a híresztelés, és izgatottságában egyre erősebben ütötte a felerősített zsákot, ami egyre jobban kilengett végül hatalmas puffanással ért földet. Ez zökkentette ki gondolataiból.*

A francba ezért megint leszedik a fejem...*Jegyezte meg megvakarva tarkóját.*

Pontosan. Tudod nem túl kellemes állandóan újat szerezni. De azt hiszem jelenleg eltekintek ettől. Jó lesz ez a feladat a reggeli kihágóknak pluszba. Szépen megfogják varrni a zsákokat melyeket kilyukasztottál.
*Karbafont kezekkel lépett be a gyakorló terembe, majd csak nézte a lányt. Komoly volt, hiszen tudta sok múlik most azon ,hogy Leiran hogy cselekszik. Nem kell háború ahogyan ő mondta... habár kívánta a harcot.*

Sajnos de. Voltak áldozatok, habár nem sok, legalábbis nem tudunk többről.
*Csatolta ki a palástját ,majd felakasztotta, ezután ropogtatta meg a csontjait.*
Egy kis bemelegítés?

*Erasra pillanott és elmosolyodva zavartan vakarta meg a tarkóját.*

Sajnálom nem szándékos, csak ezek a zsákok elégé puhányka ahhoz képest hogy edzésre találták ki őket, de ezúttal talán még jól is jött a rombolásom. *Mikor az áldozatokról beszél elkomorodik.*

Ennek nem örülök, bár tény a harc jó lenne, felrázná kicsit a társaságot, de nem ártatlanok árán. *Látta a készülődést a csatára és csak elvigyorodott az alkalmon.*

Puszta kézzel? Vagy karddal? Melyiket akarja uram? Természetesen benne vagyok. Sokkal kellemesebb nem a zsákot püfölni, de védje magát.

Természetesen most ökölharcra gondoltam. Fegyver nincs. Ha mégis harcra kerülne sor...nem tudsz mindig fegyverrel harcolni egy farkas ellen. Gondolj csak bele. Mi az első szabály, amit itt tanítanak, pont emiatt?
*Kérdezett rá széles vigyorral mialatt beállt s várt.*
Nem félek Sayla, inkább neked kellene elgondolkodnod ennek kimenetelén.

Az első szabály várj az ellenfél első támadására és a saját erejét használd ki ellene. *Mondta mosolyogva, hisz a szabályzatot pontosan tudta. Ő is beállt a támadó állásba és várt a támadóra.*

Az ökölharc természetesen megy, ezt te is tudod. Nem vagyok gyenge nő...*Mondta és látszott, hogy vár a támadásra. Oldalra kezdett el lépkedni, és mint ha vadászna az ellenfélre, ám nem támadott.* A második szabály pedig az, hogy ha neked kell támadni akkor hozd ki belőle a legjobb fogást.

*Mondta maga biztosan és ekkor kezét maga előtt mozdította és fekete sűrű köd jelent meg körülötte. használta a képességét. Lassan Erast is körbe lengte a sűrű köd és Sayla játszadozott vele. Körülötte lépkedett néha direkt hangosabban, hogy oda kapja tekintetét, de amúgy halkan járt körbe, majd támadt a sűrű ködbe. Lábbal rúg Eras derekára.*

Pontosan. és tudom ,hogy nem vagy gyenge nő...de mivel harcos vagy, nem is tekintelek annak..ezt te tudod a legjobban. Különben nem ütnélek meg.
*Majd hirtelen vigyorodott el amint a köd megjelent. Sejtette ,hogy ilyesmivel fog kezdeni, már elég régóta bent van a hölgyemén a csapatában. Felfigyelt a zajokra, de nem terelték el teljesen a figyelmét. Csak várt. Amint megérezte a rúgást a derekán, épp hogy elérte, akkor széles vigyorral fordult hirtelen meg s egy apró szikrával piritotta meg annak lábát. Nem súlyosan, csak épphogy, ezután a kőd sürübb részébe ugrott s várt ismételten. Játszott.*

*A kisebb szikrára még fel se szisszent és csak vér szemet kapott a dologra. Még sűrűbb lett a fekete köd és a hangok is tompábbá váltak a belsejében. Tovább vadászott és mivel sejtette még egyszer nem dől be a körbe futásnak, így halkra vette lépteit úgy közelítette meg. Egy laza mozdulattal gáncsolta ki Erast, és miközben az előre fele kezdett esni újra rúgott ám a feje volt most a célpont. Nem finomkodott, sose volt a szokása. Még a bemelegítő harcok során sem, főleg ha vér szemet kapott. Fürgeségének köszönhetően a rúgás betalált, de nem a fejre, hanem a hasára. Egy perdüléssel már hátrébb is volt, majd újra támadt. A következő ütés már ököllel érkezett célpontja a hát volt.*

Én nem vagyok nő! *Jelentette ki kissé ingerülten.* Ugyan melleim vannak, és nincs olyan felesleges himbilimbim mint nektek, de nem vagyok nő! *Miután mondta a fekete köd eloszlott, mivel lépteket hallott közeledni. Alap állásba állva az ajtóra pillantott és a köd eloszlott. Nyitva hagyta a védelmét, vagy talán nem.*

*Egy másik harcos lépet be az edző terembe és látta a pusztítást. Ő sem volt ott akocsmai velekedésben, és most információkért jött.* Már megint itt vagy Sayla? Te sose pihensz? *Kérdi és ekkor pillantja meg Erast.* Elnézést kérek uram! Önt kerestem. * Mondta szinte kapkodva, még újonc volt a harcosok között.*

Mit akarsz Leros? *Kérdi kissé ingerülten*

A pletykák miatt jöttem, hogy mennyi igaz belőle? Igaz hogy háború lesz? *Kérdi megcsillanó szemekkel.

*Tudta ,hogy a lányt felidegesítette ezzel, de élvezte a kis fogócskát. A gáncsolás sikeres volt. Orrabukott majdnem, és a rúgás éppenséggel a hasát érte. Ekkor rátapadtak kezei erősen annak lábbára s hirtelen rántotta ki ,majd lökte el kicsavarva ,így az pördült egyet. Tudta ,hogy megint támadni fog.*

*Hangos szavaira széles vigyorral fordult meg s tenyerével kapta el a lány ökleit, majd szorosan fonta rá ujjait. Meg sem bírta mozdítani az a kezét az ővében. Úgy méylesztette, szinte kegyetlenül megvillanó vöröslő tekintetétt a másikéba. A hangokra elengedte ,majd meghajolt a harc végét jelezve.*
Tudom jól, hallottam már érdekes pletykákat.
*Mondta nyugodtan ,majd az érzkezőre tekintett. Amint az meghajolt intett neki, hogy elég. Nyugodjon meg.*

Itt vagyok.
Talán. Ezt korai még kijelenteni. Ezért is kapott az a két szarházi büntetést. Rohanj majd szét a harcosok között Leros és tudasd velük, ha megint ilyen értelmetlen dolgokról pletykálkodnak...kivágom a töküket és elajándékozom egy javasasszonynak.. világos?
*Majd várt a feleletre s úgy folytatta komolyan.*
Minden a tanácstól függ. Még nincsen elég információnk..és egy értelmetlen harchoz nincs kedvük. Nekem meg eltemetni pár emberemet. Oszolj.

*Sayal is meghajol és még mindig ragadozóként pillant rá.*

Ha a rúgásom célba talál most az orrod vérét kellene feltörölni. *Sziszegte fogai között és Lerosra nézett, és hallgatta a dolgot.*

*Leros bólintott* Igen is uram. *Mondta és azzal el is szaladt a többieknek elmondani a világos parancsot.*

Az értelmetlen harc csak értelmetlen áldozatokat hoz...*Mondta és meghajolva oda ment a zsákhoz.* Én még maradok edzeni...

Ellentétben veletek én nem akarok elpuhulni... sok munkám fekszik benne.*Mondta és felakasztotta vissza az elszakadt zsákot.*

Ha..jól mondtad, ha.

*Majd nézte amint még vissza pakolja a zsákot. Odalép, komolyan néz rá.*
Sayla, ha nem lennél elég jó és erős, nem lehetnél a csapatomban. Ez dícséret, legalábbis vedd annak. A sok munka meghozt a gyümölcsét.

*Majd vissza vette a palástját.*
Megyek, még át kell néznem a taktikákat és beszélnem kell az öregemmel is. Figyelj a többiekre, és ha valamelyik ismételten beszél...szólj nekem..vagy átmenetileg intézd el míg ide nem érek.
*Intett ,majd elindult kifele a teremből.*

(Erasék háza )

*Kicsit elmosolyodott és közvetlen volt vele. Vállába boxolt.* Nyugi annak veszem. *Újra püfölni kezdte a szakadt zsákot. Nem pillantott Ersra.*

Nyugi meg lesz. Elintézem én mindegyiket, ha ugrálni merészel. *Mondta és hagyta kimenni, majd elmenni. Még egy jó darabig ott volt, míg le nem fárasztotta magát annyira hogy elégedett legyen vele. Addigra a zsák már felismerhetetlenségig elszakadt és elfintorodva nézett ár.* Hát ezek nem bírják sokáig. *Mondta majd megtörölve homlokát ment ki a többiekhez akik sutyorogtak és veszedelmesen pillantott rájuk.*

Ugye tudjátok, hogy Eras ezt megtiltotta. Remélem nem estek egymásnak... Inkább menjetek a dolgotokra, vagy edzeni, mert nem engedhetitek meg magatoknak hogy elpuhuljatok. Remélem ezt felfogtátok! Eras meghagyta nekem, ha megint galibát okoztok agyon verhetlek titeket... Ugye azt nem akarjátok. *Sziszegte a fogai között és a brancs szét is széledt szó nélkül. Annak ellenére, hogy nő volt elég sokakkal el tudott bánni. Csak Eras hadvezére és ő maga volt az akit még nem sikerült levernie, de az a célja jelenleg, hogy ezt is el érje. Legalább egyszer. Nem akart hadvezér lenni, az neki nem volt pálya, de fiatal kora ellenére, és női mivolta miatt elégé sokan lenézték és próbálták megfélemlíteni, vagy épp zaklatni, ám a vége mindig az volt, hogy a próbálkozó a gyógyítók kezei között végezték.*

Helyes... jobban is teszitek... *Mondta és ő is kiment az étkezdébe, reggelit venni magához.*

*A reggelije elfogyasztása után, kiment a bástyára, hogy körbe nézzen a tájon. Ekkor pillantja meg a loholó hollót, aki sietve jön a központ felé. Kinyújtja a kezét és az rászállva nyakában észre veszi a levelet.* Nocsak igen csicsás papír. Kinek hoztad? *Kérdezte és a külsején oda volt írva a név. Eras Gressil, mikor meg látta lerakta a hollót a párkányra és azon nyomban sárkánnyá változva repül el Erashoz.

/ Eras rezidencia/

*Lassan megérkezik a központba és leszáll az egyik bástyára. Mély levegőt véve megkönnyebbülten sétál a szokásos kis vackához. Mivel java részt itt tölti idejét, már egész szépen berendezkedett az egyik toronyban. Felfelé sétált a csigalépcsőn és mikor felért a sólyom már ott várta csendesen. Aludt a kis állványon ami neki lett készíttetve. A kis fürdőhöz ment ami odafent volt és a csapnál mosakodott meg. Csak azok után dőlt be a hálózsákjába, hogy kicsit aludhasson az éjjeli őrködés után. Jól esett neki az alvás.*

<Kis idő múlva>

*Sayla lassan ébredezik és nagyot nyújtózkodva ül fel a hálózsákban. Kinézve az ablakon látja hogy még délután lehet, de lassan közeledik 6 fele az idő. Lassan mászik ki és a tálhoz megy amelyben víz van, és megmossa az arcát, majd megtörli. A tükörbe nézve sóhajt és rendbe szedve magát felfogja a haját is. Átöltözik tiszta ruhába,a koszosat pedig a szennyeseihez rakja. Elhúzott szájjal konstatálja, hogy lassan ideje lesz kimosni ruháit.*

De utálok mosni...*Mondta mély levegőt véve és azzal el is indult lefele. A sólyom időközben vállára szállt. Odalent a bent lévő kölykök beszélgettek és jól érezték magukat. Sayla csak megrázta a fejér és mély levegőt vett.*

-Hasznosabban is eltölthetnétek az időt. *Mondta rájuk nézve akik egyből felkapták a fejüket és megrohamozták a lányt. Kérlelték ha már vissza jött eddzen velük kicsit, és tanítsa őket meg egy két fogásra. Sayla a kérlelő gyermeteg tekinteteknek sose tudott ellenállni, így bement velük az edző terembe. Nem volt épp kíméletes velük, de annál jobban teljesítettek a fiúk az igazi kiképzésen.*

*Hosszú ideig folyt ez a "játszadozás" és kíméletlen tanítás. A srácok kifáradtak, de jó hangulatok nem szállt el. A sólyom mind ez idő alatt az egyik edzőgép rúdján csücsült. Miután elmentek a srácok vacsorázni Sayla csak felment a tetőre a sólyommal. Elrepítette azt vadászni ő pedig sárkány alakot öltött és repült egy kicsit. Úgy határozott meglátogatja főnökét, aki nem biztos örülni fog neki.*

/->Sárkányok Városa- Gressil rezidencia/

*Sayla annyira mérges most a szentfazékra hogy pihenő nélkül leküzdi a távot, bár a végére sebe újra felszakad és vérezni kezd de valahogy most nem érzi, hogy fájna. Karján folyik végig vére ahogy vissza változik és bemegy a központba. Szinte felrobban a dühtől amit most Arou okozott neki. Elszorítja a karját és inkább a buli helyett az edző terembe megy le. Egész este ott marad és egy lánccal felakasztott tönköt ver.*

*Egész este azt püföli nem foglalkozva sérülésével amin már a kötés átázott. Ismét túl hajszolja magát és a seb csak rosszabb állapotba kerül, de egyik harcos jön be a püfölés hangjára és állítja le a lányt. Leviszi az orvosiba ahol fekvést és pihenést írnak elő. Ami jóformán hasztalan nála. Még hogy ő ágyban maradjon. De mégis kénytelen, hiába dühös még mindig, mert egyszerűen nem bír kikelni az ágyból a vérveszteség miatt. A gyengélkedőn alszik be.*

*Az alvás alatt nem mozdul és az ott dolgozó gyógyító palánta nem tudja mit tehetne a lánnyal. Próbálja el érni Arout de nem tudja. Sayla nincs veszélyes állapotba, csak tanácsot akart kérni tőle, de mivel nem érte el így ő maga öltötte ki a dolgokat. Végül mindent rendben végzett el és nem lett súlyosabb a lány állapota.*

*Lassan kelt vel a nap és az ablakon beszűrődő fényre nyitotta ki a szemét. Lassan megpróbált fel ülni, de még mindig gyenge volt.*

-Így nem tudok elmenni a főtérre... *Mondja végül magának és elvesz egy papirost és tollat. Megírja a levelet Chrisnek. Mivel nem tudja, hogy merre lehet így a megírt levelet és az új időpontot bele biggyesztve akasztja fel sólyma hátára.*

-Egy szárnyal rendelkező alakot keres a szigeten. Rád bízom, a keresést. *Mondja a kis értelmes sólyomnak és az ki is repül a nyitott ablakon. Először a vérfarkasok falvába repül a madár, de ott nem találja így úgy gondolja elindul az őrzők városa felé és ott is szét néz kicsit. A központi épületben meg is találja.*

*Sayla eközben még mindig az ágyat nyomta, de már nem volt annyira sápatag, ám a nyugtató hatású és vérképző főzetek miatt. Hamar vissza aludt fáradtságában.*

*Mikor újra fel ébredt már dél volt és jobban érezte magát így felülve lassan kelt ki az ágyból. Felmenve a központ egyik szabad tornyába sárkány alakot öltve repül el a Black házhoz.

/ Black család háza a hegyekben/

*Mérgesen érkezik meg a központba és nem érti mi a picsa baja van Geretnek. Nem is biztos hogy ott lesz a szentfazék. Ha ott is lesz ő nem lesz vele kíméletes sem kedves. Nem vonzzák a férfiak. Na jó talán egy kicsit, de azt inkább kíváncsiságnak tudja be. Mérgesen a kis magán szférájában kezd el pakolni egy katonai zsákba. Abba dobálja bele a ruháit és a váltás cipőjét kesztyűit és egyéb dolgot.*

*Egy kis idő után Laos jön fel hozzá és látja, hogy mérges. Leülve beszélik meg a dolgokat és a férfi se érti mi baja lehet Geretnek azzal ha ott van a gyógyító. Személy szerint neki nem volt vele baja, és neki eszébe se jut semmi amiért így reagálhatna az öreg erre a dologra. Együtt pakolnak tovább. A viták ugyan elégé nagyon köztük, meg gyakori a verekedés is, de szoktak normálisan beszélgetni is. De inkább csak kettesben. Saylanak olyan Laos mintha a bátya lenne. Mivel igazi testvére elhunyt, így őt tekintette annak. Ahogy a többi osztag beli srácot, de talán Laos volt az aki legközelebb állt hozzá.*

*Könnyedén száll, ma nincs túl nagy forgalom sem az égen. Úgy tűnik mindenki elfoglalja magát éppen valamivel. Végig a kezeiben cipelte a csomagok nagy részét, míg a lányt a hátán tartotta. Hamar megérkeztek, könnyedén szállt le ,majd miután a lány leszállt róla vissza változott. A csomagokat könnyedén vette a hátára ,míg a többit a kezében hozva lépkedett nagy lábaival tovább. Bevárta Leirant s úgy ment. A többiek nem tudták Saylán kívül ,hogy mi volt a helyzet köztük, és átmenetileg nem is akarta ,hogy tudják. Majd később. Még így is néha nehéz volt titokban tartani a szentfazék előtt. Mialatt beléptek, s átmentek a nagy, s magas előcsarnokon, biccentett azoknak akik köszöntötték őt. Intettek, meghajoltak, biccentettek. Mindent amit az éppen vezetőnek meg kellet adni. Ő ezeket most komolyan fogadta. Az egyetlen dolog, hely ami igazán komoly volt számára. Az ez volt.
Ezzel sosem szórakozott.
Hamarosan beértek a kijelölt részleghez s kinyitotta az ajtót, majd megvárta kedvesét. Utána ment be. Ott látta már két társát.*

Örülök ,hogy nem késtetek.

*Miután leszállt Eras hamar lepattant hátáról és a táskák egy részét magával cipelte. Csendben haladt mellette, tudta hogy neki ide nem lenne szabad jönnie, de Erasal tartott. A feléjük köszönőknek ő is biccentett és mikor elérték a kis csapatot mosolyogva köszöntötte őket.*

-Szép jó reggelt. *Mondja jó kedéllyel és a srácok amint meglátták arcukon a megdöbbenés kiült.*

-Leiran Hát te? *Kérdezi Laos a három srác közül.* Te is jössz a vadászatra?*

-Igen megyek és már alig várom. *Mondja szélesebb mosollyal a fiúk össze néznek, majd főnökükre.*

- Nem mondtad hogy ő is jön, bár kellemes társaság lesz. *Vigyorodott el szélesen a férfi.*
____________________
Sayla:

-Nem hittetek nekem látod?! Én mondtam hogy jön Leiran kisasszony is. Meg még valaki civil, de nem tudom kicsoda... nem emlékszem pontosan talán akit Szentfazéknak hívtok. *Mondta eltűnődve a srácok meg még jobban meglepődtek. Arou miért jönne velük? Hisz sose dugja ki az orrát a fellegvárból, még gyógyítani se. mindig nekik kell elmenni oda. Persze ha súlyos akkor nem, de ez most hideg zuhanyként érte őket.*

- Mikor indulunk uram? *Jön a kérdés Saylatól.*

*Üdvözölte a srácokat ,majd bólintott.*
Jah.....kicsit változott most a felállás! mivel Leiran jönni akart, ezért elhívtam egy öreg sárkányt is. A neve Aroura Norgard.... de én csak szentfazéknak hívom, hívhatjátok ti is így. Nem fog megsértődni miatta.
*Vont vállat ,majd nézte a csomagokat.*
Mindent össze raktatok? Sátor..étel. és a többi ?
Remélem elköszöntetek az asszonyoktól is!
*Vigyorodott el szélesen.*
Laos..hoztál bort?

*A nagy fehér könnyedén szelte az eget és tartott a harci központ felé. Kipihentnek érezte magát a főzetek és a szunyókálás miatt is. Csodálkozva nézte hogy helyenként új a fal. Talán kirobbantotta valami a korábbit? Mindegy.. régen járt erre. Most legalább szétnéz van e valami változás, rendben van e minden a gyengélkedőn.. stb.. De csak ha idő lesz rá. most elsődleges feladata az úrfi előtt megjelenni.

Elegánsan landolt a kijelölt helyen és felvette emberi alakját. Udvariasan köszönt mindenkinek akivel találkozott és ő is belépett a kijelölt részlegbe. Meglátta a benn lévőket, de elsőnek Eras felé hajolt meg teljes tisztelettel köszönésképpen.*

-Üdvözöllek Eras úrfi! Érkeztem amint lehetett. Remélem nem várattalak meg! *mondta s csak eztán egyenesedett fel, majd meghajolt a harcosok felé hogy őket is köszöntse, majd Leiran örző felé, mert az etikett úgy kívánta meg hogy a harcosok házában az elsőbbség a rangban magasabban állóké és Leiran itt, akárcsak ő, civilként volt jelen*

-Üdvözlöm a harcosokat! Üdv néked is Leiran őrző! *fejezte be a köszönést és tekintete csak egyetlen pillanatra állapodott meg Sayla karján, hogy lopva felmérje meggyógyult e már.*

-Persze hogy hoztam! *Vigyorodik el és lerakja Eras elé egy nagy katonai hátizsákot.* -Abba ottan ni csak bor van! *Vigyorodott el.* Az asszonyoktól meg elbúcsúztunk természetesen. A búcsú est is tökéletesre sikeredett! *Mondja vigyorogva*

*Megrázom fejem Laos mondatán és mély levegőt véve nézek Erasra, majd Leiranra.*

-Mik azok ott a kezedben Eras? Tán csak nem parancsok? *Kérdezem érdeklődőn.* -Ha gondolod gyorsan ki vihetem a rendeltetési helyükre. *Mondom és ekkor jelenik meg a szentfazék akinek a jelenléte elégé frusztrál így elfordítva a fejem fordulok el. Meghajlására csak egy satnya biccentéssel felelek, míg a többiek illendően köszönnek neki. A karomon a seb még ott van, de már szépen gyógyulgat és láthatóan sokkal jobban vagyok.*

- Mégis minek jön velünk? *Kérdem Erasra nézve.* Tönkre teszi az egész hangulatot a szentfazék...
________________
Leiran:

*Sokáig csak figyeli az eseményeket és nem szól. Mosolyogva figyeli a harcosok beszélgetését. Mikor megérkezik Arou mosolyogva hajol meg felé.*

-Üdvözletem Arorua! Örülök, hogy eljöttél. *Mondja kedvesen mosolyogva.* -Remélem te is épp úgy fogod élvezni a kirándulást mint...*Nem fejezi be a mondatot hanem Saylara néz szúrós tekintettel.*

-Kérem moderáld magad Sayla... Arounak is épp annyi joga van jönni, mint nekem. Meghívtuk és nem fogunk zavarni titeket a vadászat alkalmával. De az alvás 3 sátorban lesz... Én Erassal egy sátorban, a három srác együtt és te Sayla Arouval fogsz együtt aludni. *Mondja teljesen természetesen, hiszen ezt már lefixálták Erasal egy korábbi beszélgetés során.*

*Ernes felélénkül mikor meg látja gazdáját és át is ugrik Arou nyakába megörülve gazdájának és arcához dugja pogiját.*

-Látom örülsz gazdádnak. *Mondja kedvesen és megcirógatja a kis róka fejét.*
_____________________________
Sayla:

-Hogy micsoda?! Én vele?! *Kérdem teljesen kiakadva és mély levegőt véve igyekszem moderálni magam. Csak még jobban bemakacsolom magam és inkább már nem szólalok meg.*

-Jó... rendben... de ne hidd Arou hogy meg foglak védeni az éjjeli állatoktól! *Mondom a szentfazékra nézve és ezek után tényleg nem akarok már meg szólalni.*

*Széles vigyorral bólint Laos szavaira. Nagyon is örül a bornak amit í srác ígérete szerint elhozott, illetve már az előtte álló napoknak is. Az este említésénél szélesen elvigyorodott. Nem is várt mást. Elégé ismerte már az embereit. De azért nem hagyhatott ki egy kis piszkálódást.*
Azért...remélem az asszonyka most elérte ,hogy tovább bírd.

*Majd Sayla szavaira kapja fel a fejét. Rábólint.*
Azok, de ezeket nekem személyesen kell leadnom, szóval én kézbesítem őket. De azért kösz..
Ja..és ez volt a feltétele ,hogy jöjjön Leiran is..szóval ne bántsátok a szentfazekat.... nagyon.
*Szélesen vigyorodott s ekkor megjelent az említett is. Sóhajtott egy kicsit ,de üdvözölte.*

Remélem jó utad volt.
*Sóhajtott a felhozott vitán és Sayla sértődésén. Amint az került szóba ,hogy belement ebbe a felállásba, megvonta a vállait.*
Sajnos nem volt más választásom...nem hagyhatom ,hogy együtt aludj Leirannal. És ,hogy őszinte legyek...én sem szeretnék a szentfazékkal aludni...főleg Ernest miatt. Azért is raktuk melléd ,mert nem gerjedsz rá....khm...
de ha gondolod..cserélhet helyet még Laosal.

*Azzal megnézte a papírokat.* Ha megbocsátotok..le kell adnom. Addig foglaljátok el magatokat. Aztán mehetünk.

-Köszönöm Eras úrfi! Valóban az volt! *Mondja és fel sem veszi Sayla kifakadását, csupán kedélyesen elmosolyodik rajta. *

-Nekem igazán mindegy kivel alszom majd.. Azt hiszem ér bárhol és bármikor képes vagyok már elaludni. *viccelt egyet a saját kárára és kedélyesen mosolyogva letette terhét és Odalépve Leiranhoz átvette tőle Ernest.*

-Nagyon köszönöm Leiran őrző, hogy a gondját viselted Ernesnek. *a kisróka rögtön a gazdája nyakába mászik és megnyalja az arcát, mire Arou elmosolyodva megsimogatja a kis állatot.*

-Engedelmetekkel míg az Úrfi elintézi a papírjait, megnézem minden rendben van e a gyengélkedőn* mondja és otthagyva utazótáskáját elsiet a gyengélkedőre... körülbelül tíz perc múlva olyan derűs ábrázattal tér vissza mint akinek biztos tudomása van a világbéke eljöveteléről*

-Én mindig tovább bírom mint ő. *Mondja morogva a fogai között.*

-Értem Eras... akkor sok sikert az elintézésükhöz. *Mondom határozottan és keresztbe font kezekkel nem igazán érdekel már Arou mondanivalója. Leülök az egyik székre a teremben keresztbe tett lábakkal és karokkal. Úgy várom vissza a főnököt, hogy indulhassunk. Alig várom hogy elejtsek pár vadat, bár a megérkezésünk után nem megyünk egyből vadászni, hanem még a sátrakat fogjuk felállítani, bár reménykedem benne, hogy az Aroura és Leiranra marad és megyünk vadászni.*
__________________
Leiran:

-Igazán nincs mit Arou, bár elégé rosszcsont volt... megkértem ne jöjjön fel az ágyba, de mégis meg tette... Mindenesetre ha kiértünk biztos el fog menni vadászni, mert Eras elégé bepipult rá és nem kapott reggelire csak zöldséget. *Mondom kicsit sajnálva az állatot.* De aki rosszalkodik annak büntetés jár akár házi kedvenc akár nem. *Mondom el őszintén a történteket.*

*Ezután távozott is Arou, de egy 10 perc múlva vissza is ért. Látom rajta hogy boldog.*

-Merre jártál? *Kérdem érdeklődőn.*

*Elment ,majd kiosztotta a hivatalos papírokat ,mint a központ ,mint a külsős területeken. 15 perc után tért vissza, úgy tűnt nagy kő esett le a szívéről, hogy végre ezt is befejezte. Egy mosollyal lépett oda.*
Na készen álltok? Mehetünk?
Ahh.. mi ez a vigyor öreg?
*Felvonta a szemöldökét.*
Leiran...te velem utazol. Jó?

-Ernes nem eszik zöldséget, hiszen róka. Hidd el már próbáltam, de nem hajlandó rá *mondja Leirannak és elhatározza hogy amint lehet megeteti kis kedvencét.*


-Vigyor? *egy pillanatra értetlenül néz rájuk aztán észbe kap.* Áhh! Csak megnéztem a gyengélkedőt. Remek újításokat találtam *mondja örömködve és már épp elkezdené sorolni hogy miket, amikor tekintete találkozik Dekterimével és inkább letesz róla hogy pont most tartson kiselőadást*

-Ernes pedig velem jön *felveszi utazótáskáját és várakozik hogy mikor indulhatnak. A derűs jókedv továbbra is ott van az arcán.*