A Sárkányok városa- Gressil Rezidencia

*Vissza tért a valóságba és mély levegőt véve nézett a férfira.* Igen ez így van uram... A diplomácia előrébb van az érzelmeknél. Ezt eddig sikerült tartanom, és ezután is fogom tartani. Erast sem fogom vissza tartani a kötelességétől ezt biztosíthatom. *Tekintete komoly volt és mély levegőt vett és újra a tájra pillantott.* Attól függetlenül még aggódhatom érte és szerethetem... tudom nem éppen örül ennek uram, hogy mi... de előbb beszéljen a fiával, és döntsön belátása szerint...

Ha úgy ítéli meg, hogy Eras érzései nem olyan mélyek mint az enyémek, azt is el fogadom. ~Bár tény, hogy akkor soha többet nem fogok más szeretni~*Egészítette ki a mondatot gondolatban.*

De azt tudnia kell uram, hogy egy őrző nő... életében egyetlen egyszer lesz szerelmes... *Behunyta a szemét és mély levegőt véve inkább az erkély ajtó felé indult.* Maga tudta, hogy Eras és én eljárkálunk együtt szórakozni, mégis bízott benne, hogy ezek az érzelmek nem alakulnak ki... Apám hitt abban, hogy össze jövünk, ám mégis azt mondta, hogy én nem tivornyázom a fiával... nem mond ez ellent már önmagában? Ha nem lett volna a sok közös emlék... akkor lehet, nem alakulnak ki ezek az érzelmek, vagy sokkal nehezebben. De nézzük azt a felállást mit jó atyám elképzelt... ide küldött "tanulni" ön befogadott és örömmel fogadta a gyermek körüli segítségemet, természetesen míg csecsemő volt. Eras a szemem előtt nőt fel mégis egyidősnek mondhatóak vagyunk... Néha elgondolkodom azon, hogy miért is élünk mi Őrzők ilyen sokáig... de a választ még nem kaptam meg, viszont a fia mellett boldog vagyok. Ha ő is így érez, kérem ne törjön be a mi szigetünkre. Ha komolyak Eras érzései, amiben én nem kételkedem. Igyekszem a legjobb menye lenni, megfelelni önnek, még ha nem is ért egyet azzal, hogy én más nemzetségből vagyok. Na és persze, ha ezek az érzések felőle kitartanak évekig... *Hangja komoly, őszinte, kérlelő és reménykedő volt. Mindemellett megválogatta szavait és diplomatikusan fogalmazott. Miután elmondta kezét az Erkély ajtó kilincsére helyezte és lassan nyitotta ki, de még nem lépett be. Hezitált ott hagyja-e az idős Gressilt.*

* A lány szavait megértette. Persze ,hogy megértette, de kemény férfi szívének mindez túl nyálasnak bizonyult. Az életben egyszer legyen szerelem? Persze, az örzőknél ez így ment, de ők más lények voltak. Azt tudta ,hogy fia úgyan olyan ügyetlen a komolyabb kapcsolatok terén ,mint ő maga, habár ez csak neje halála óta van így. Eras körül sosem volt nő, asszony , nem volt ki így nevelje. Csak ő. Ő azonban úgy nevelte ,hogy erős férfi válljon belőle, és ez így is lett. Ezt ő maga is tudta.*

Apádnak meg nekem vannak közös dolgaink. Amik nem tartoznak jelenleg sem rád, sem Erasra. Ebből fakadnak az ellentétes viselkedések is...bár az a jellemünk álltal is. Több ,minden van itt a háttérben, mint gondolod, de ahogyan mondtam , és te is, most a legfontosabb számodra a vizsga.
Majd utána eldöl mit is kívántok.
*Fordult meg ,amikor a lány elindult befele. Hosszan pillantott az után. Szeme eddig komolyan fénylett, most viszont a szórakozotság jele bujkált meg benne.*
Ha ez másképp történik, akkor sajnos kénytelen leszek rátok borítani az asztalt!
Mellesleg, Leiran! Ne menj túl messzire, hamarosan kész a reggeli. Egyél valamit mielőtt elmész majd.
*Lépett mellé s kinyitotta neki az ajtót.*

*Amint beléptek a komornyik termett ott, és hirtelen torpant meg. A férfi előtt meghajolt. Látszodott, vékony csontos arcán ,hogy valamiért aggódik. Talán a saját életéért, ha már a fönökét nézte. Annak hangja erősen törte meg a törékeny csendett.*
Mi történt Kurucz?
Az úrfi..az úrfi. Nem tudtam...nem tudtam szóra bírni....
Beszélj rendesen ,vagy felakasztalak fejjel lefelé és kibelezlek a többi harcos előtt ,hadd egyék meg a húsodat, ami meg megmarad odaadom a patkányoknak amelyek a csatornákon belül a földalatti város meg az egyébb krönyékeken vannak. *Villantak meg szemei.* Vagy azt akarod ,hogy vissza küldjelek korcs szülőföldedre?
*A komornyik nyikkant egyet s sietősen rázta a fejét. Jó dolga volt neki itt, minden féle mondat ellenére.*
Elrepült! *Mutatta* Hirtelen...kiment repülni! mondtam én neki ,hogy nem illik meg ilyesmi..de tudja milyen sokszor!

*Kicsit megszeppent mikor hallotta, hogy beszél a komornyikkal, de inkább nem szólt egy szót sem, amikor azonban Erasról kezdet beszélni arca elfehéredett és aggodalmasan pillantott Kuruczra, de igyekezett ezt nem mutatni.*

Nem monda, hogy hova megy? *Kérdi kimért hangon, túlzottan nem akarta elárulni önmagát.* Ha el ment, hát majd vissza jön, nem hiszem hogy baja esne, bár tény ha nem ér vissza a reggeliig akkor nem tudom, hogy fogok innen lemenni... eléggé magasan vagyunk ahhoz, hogy én csak úgy innen lesétáljak.*Húzta oldalra a száját, mintha ez lenne most a legnagyobb gondja, hogy hogyan is megy el az elfek falujába. Nagyot sóhajt lemondóan és a szobák felé tart.*

Megnézem, nem-e hagyott üzenetet a szobájába, bár nem szokása, ahogy az sem hogy szó nélkül repüljék el, ha itt vagyok... ~Hacsak nem értem aggódik, mert nem voltam mellette mikor felébredt... Lehet elment megkeresni? Nem... nem hiszem csak észrevette a táskám amit a szobájába hagytam jelezvén, hogy itt vagyok.~ *Gondolataiba merülve sietett le a hálószobákhoz és lendületesen nyitott be Eras szobájába. Ott nem találta és komolyan kezdett aggódni érte. Bár tudta ez felesleges, hisz tud magára vigyázni. Leült az ágyára és gondolkodva nézte a földet. Inkább ott várta, míg visszajön.*

Nem nem! Gondoltam benézek az úrfihoz, hogy felkeltsem ,mert ey óra talán...maximum kettő és kész lesz minden. Az úrfit meg sokkal korábban kell kelteni ,hogy egyáltalán utána fel tudjon kelni rendesen....ám...amikor bementem már fent volt! Idegesen kapta magára a palástját s félre lökve trappolt ki...
Persze én futottam..futottam utána, szóra akartam bírni, de nem mondott semmit ,csak morgott az orra alatt!
Aztán...*Mutatott ujjával az ég felé.*
Elrepült!

*A férfi elgondolkodott hosszan ,nem tudta mire vélni ezt. Habár fia sokszor csinált hasonlókat ,de most vendégük is volt, s azok után amit a lány mondott, ez a lépés nem nagyon jött ki. A lányra pillantott ahogyan az bement, majd elkezdte mondani a mondandóját. Bár elégé kimértnek tűnt, amir a komornyik úgy is vett volna fel, az öreg jól tudta ,hogy ez nem így van. A lány sokkal jobban magára vette. Hát vegye. Legyintett.*
Kurucz majd szól a reggelinél! Addig érezd otthon magad.
*Azzal ő a másik irányba indult, az irodájába, hogy átnézzen még valamit. A komornyik maradt egyedül a folyosón. Nézett jobbra-balra ,majd sóhajtva ment vissza a konyhába. Még meg kellet csinálnia a reggelinek valót.*

*Másfél- két óra telt el ,mire Kurucz már hívta is a lányt a reggelihez.*
Jöjjön kisasszony reggelizni. Már tálalva van. Az idősebb Gressil is ott van, és a fiatalabbik is megérkezett...éppen együtt vanak az idősebb irodájában. Jöjjön, az étkezőben majd találkoznak.

*Gondolataiba merülve törökülésben talált rá a komornyik szavaira felpillantott és látszódott, hogy némiképp zavarodott, és mintha csillogna valami a szemében.*

Rendben, köszönöm... egy pillanat és megyek. *Mondta halkan és lerakva lábait lassan állt fel és az ablakhoz sétálva háttal a komornyiknak megtörölte a szemét. Nem tudta miért ment el Eras ilyen gyorsan. De már tudta nem őt kereste. A másik eshetőség az volt, hogy hallotta amint édesapjával beszélget és elmondja neki a dolgokat és megharagudott. Igen csak ez lehetett. Sóhajtva lassan összeszedte magát és a kedvesség álarca mögé bújva fordult vissza a komornyik felé. Kedvesen mosolyodott el és kisétált a szobából. Becsukta maga mögött az ajtót és a komornyik kíséretében ment az étkezőbe. Oda ült le ahol tegnap este is helyet foglalt és várta a két vendég látót. Míg várt halkan kérdezett a komornyiktól.*

Kurucz Eras úr mérges volt mikor látta? *Szavai halkak voltak és ha nem állt volna közelebb hozzá, akkor lehet nem is hallotta volna meg a kérdést.*

~Miért szúrok el mindig mindent... a diplomáciai vizsgám is mintha kezdene kudarcba fulladni... megfogok bukni és akkor teljesen igaza lesz mindenkinek... egy nő nem való vezetésre... de én még kedvesnek se vagyok jó... ~ *Előre döntötte fejét és haja előre borulva takarta el az arcát. Nem könnyezett, csak egyszerűen nem akarta, hogy bárki is lássa. Nem értette a dolgokat. Újra úgy érezte, hogy egy gyenge kislány, aki nem bírja felfogni a dolgokat. Azt már értette, hogy a sárkányok földjén nem haladtak át a farkasok, vagy legalábbis nem az erdőkön keresztül, hát akkor mégis hogyan juthattak el az elfek falvaiba? Igyekezett gondolatait elterelni Erasról, és inkább a feladatára koncentrálni.*

Elégé mérges volt kisasszony! Úgy trappolt ,hogy csak na! Rögtön az úr irodájába ment. De mint mondtam mindjárt itt lesznek.
*Tekintett a lányra. Egy pillanatra meglágyult a szíve ahogyan nézte a kissé letört lányt. Sóhajtott ,de nem tudta megnyugtatni, mivel ő maga sem tudta ,hogy miért történtek mindezek. Vékony vonásain kivül, most mégis zavartan mosolyodott el felé, ahogyan tőle kitellett.*
Kisasszony, fel a fejjel. Látja vissza ért az úrfi, le tudja majd magát vinni az elfek falujához!
*Azzal vissza ment a konyhába s csak az ételekkel tért vissza. Rántotta volt. Két nagy adag hús darabokkal és egy közepes a lánynak amihez kevesebb hús ,s inkább pár zöldség volt még.*
Kisasszonynak!

*Ebben a pillanatban robbant be az ajtón a két Gressil. Az idősebb nyugodtabban sétált a másik mögött, s ő úgyan így ült le a helyére a lány mellé. A másik oldalán pedig a kissé vérmesebb hangulatban lévő fiatalabb sárkány foglalt helyet. Vonásai most megfeszültek, s bár megmaradtak a sármos részek, egész arcát elborította a düh. Egyik kezét az arca elé emelte. Ekkor szólalt meg az idősebb Leiran felé.*
Na..akkor jóétvágyat Leiran. Látod mondtam ,hogy visszaér, nincs mi miatt aggodnod, majd el tud vinni a falvakba. Igaz Eras ?
Természetesen.
*Sóhajtott s most, parányit nyugodtabban pillantott a lány felé.*
Hogy aludtál?

*Kicsit elmosolyodott és mikor behozta a reggelit inkább elfeledte a dolgokat és erőt vett magán és felegyenesedett. Haját füle mögé tűrte és előre csúszott a széken.* Köszönöm Kurucz. *Mondta és ekkor robbantak be az étkezőbe hirtelen kissé megrezzent és a két férfira nézett. Látta Erason a dühöt csak nem értette. Bólintott az idősebb Gresil felé.*

Jó étvágyat. *Mondta kimérten. Ha így akkor ő is így játszik. Nem tudja mióta kell egy kapcsolatban játszani a másik előtt.* Jól aludtam köszönöm. Elégé mélyen, csak az első napsugarakra ébredtem fel. *Mondta és neki kezdett a reggelinek viszont étvágya nem igazán volt. Az első falat után a két férfira nézett és megkeményítve a szívét válaszolt.* Nem kell köszönöm letalálok magam is az elf falvakba... Boldogulok... *Hangja kimért volt, és csupán pillantása árulta el Eras felé, hogy valami nagyon zavarja. Ez után csak csendben evett. A tányérján maradt a rántottából. Látható volt hogy nem éhes. Valahogy ez a fél tányér rántotta is csak nehezen ment le a gyomrába. Miután végzett lerakva a villát állt fel az asztaltól.*

Köszönöm szépen a reggelit. További jó étvágyat és napot kívánok az uraknak.*Mondta diplomatikus hangnemben, az ilyenkor szokásos mondatait.* Én akkor indulok is. Uram... Eras úr. *Biccentett mind kettő felé, majd sietve távozott az étkezőből. Valahogy dühítette az hogy Eras így viselkedett ébredése óta. Meg se mondta az okát a mérgének, nem is akar vele beszélni róla. Kisietett az étkezőből egyenest be Eras szobájába összepakolni.*

*Amikor a lány kimérten válaszolt egy pillanatra értetlenül állt a dolgokhoz, habár ez arcán nem nagyon tülrözödhetett. Szépen lassan nyugodott le, vagyis igyekezett, mert nem szerette volna elrontani Leiran reggelijét, habár úgy tűnik a lány elégé bal lábbal kelt fel, legalábbis abból kiindulva, hogy így beszélt vele most. Szokásával ellentétben ő sem evett túl sokat most. A húst kikotorta a tojás közül ,majd morogott kicsit az orra alatt még ehhez. akkor kapta csak fel a fejét mikor a lány felállt ,s diplomatikusan, teljesen semlegesen "köszönt" el majd ment ki. Csak nézett egy ideig ,majd a másik kettőre értetlenül. Az apa és a komornyik csak a vállát vonta, erre Eras felsóhajtott s lassan felállt.*
Megyek..megnézem...

*A kapunál kapta el a lány karját s értetlenül nézett rá. Jelenleg akaratlanul sem figyelt erejére, nyers volt.*
Most meg mi van veled? Megbeszéltük ,hogy leviszlek az elf falvakba! Nem értelek....Még csak nem is reggeliztél, talűán mondott valamit az öreg?

*Mikor elkapta Eras a karját a kapuban kicsit meglepődött és úgy nézett rá. Nem fájt neki ahogy megfogta, bár érezte, hogy erősebben tartja, még véletlen se tudja kihúzni a karját.*

Nekem van bajom? Te rohantál el mérgesen anélkül, hogy bármit is mondtál volna. Legalább nekem mondhattál volna valamit, vagy nem tudom... Azt se tudom miért voltál/ vagy mérges? Én követtem el valamit? Mert ha igen akkor bocsánat, de nem tudom mivel dühítettelek magamra. Az hogy az előbb így viselkedtem az csak hozta magával a bizonytalanságom. Nem tudom mi bajod volt, vagy miért rohantál el így, és mikor megjöttél annyira se méltattál, hogy begyere köszönni. Mi húzott fel ennyire? Azt se mondtad el. Ha nem mondod el mi bajod csak találgatni tudok. Először azt hittem elmentél megkeresni, utána rájöttem hogy ez ostobaság, mert ott volt a táskám a szobádban látható helyen. Igen beszélgettem jó apáddal az erkélyen és rákérdezett a dolgokra. Én nem tudtam mit mondjak ezért elmondtam neki az érzéseimet. Konkrétan arra is rá kérdezett... Zavarba voltam és nem tudtam mit mondjak ezért elmondtam az igazat amit te akartál elmondani. Utána arra gondoltam hogy ezért haragszol rám... Szóval nem tudom mit gondoljak a történtekről, és bocsánat hogy a feszültséged feszültséget szül bennem is. Aggódtam érted... *Eleinte indulatosan beszélt, de a végére már majdhogy nem sírós volt a hangja szemeibe még könnyek is szöktek, de igyekezett tartani magát. Szabad kezével megtörölte a szemeit és elfordította a fejét.*

Szóval ha én voltam az oka akkor bocsánat, de szeretném tudni az okát... Mivel haragítottalak fel. Az elf falvakba meg nem kell elvinni, ha nem szeretnéd. Kötelességből nem kell kísérgetned. *Nem nézett rá, most ismét szégyelte magát, de végül csak szorosan oda bújt hozzá arcát mellkasába fúrta. Nem csak ez nyomta a lelkét, hanem sok más is amit most nem akar kimondani.*

*Csak hallgatta, s egyre értetlenebbül. Majd amint befejezte, nem bírta megállni ,hogy ne nevessen. Igaz a lány ekkor már az ö melkasnak dölt, de nem bírta kihagyni. Nevetnie kellet. Megsimogatta a fejét és nevetett, hangosan, öblösen.*
Nem gondoltam volna ,hogy ezzel a kapcsolattal az is jön ,hogy mindent magadra veszel. Leiran nem is gondoltam rád ezek miatt...eszembe sem jutott ,hogy rád haragudjak. De komolyan.
*Nevetett ,majd tovább indult a kapun ki, de húzta magával.*
Csak azért nem mondtam mot semmit, mert nem akartam elrontani a reggelit, mivel vendég vagy...az meg ,hogy apámhoz mentem elsőnek, teljesen egyértelmű ezek után...amit természetesen elmondok neked út közben.
Így jó lesz ?

*Mély levegőt véve ment utána és kicsit megkönnyebbült, hogy nem rá haragudott, de viszont kíváncsi volt, hogy mi lehetett a gond. Megtörölgette szemeit és igazából nem is kellett húznia, ment ő magától is vele. Finoman levette kezét a karjáról, mert kezdte kicsit zavarni, de bele karolt.*

Akkor, mi volt a gond amiért így elrohantál? Mi dühített fel? *Kérdi rápillantva, és már ő is rájött milyen bután viselkedett.* Viszont a tegnap este után ne csodálkozz, hogy ezt most magamra vettem, ugyanis tegnap is haragudtál amiért kimutattam az érzéseim irántad atyád előtt. Bután viselkedtem... te jól laktál?*Kérdi kicsit belegondolva, hogy nem ehetett sokat Eras és a húst is kipiszkálta a rántottából.* A mérgesség miatt nem ettél rendesen igaz? *Kérdi miközben sétál mellette.*

Bocsánat, hogy magamra vettem, csak annyi minden van ami most össze zavart... nem csak ezen gondolkodtam, hanem azon is, amit atyád mondott, hogy csak a vérfarkasok falvában tudta meg, hogy zavargások vannak. Ergo a vérfarkasok nem a föld felett közlekednek az elf falvakba... akkor látta volna őket vadászat közben, és megállította volna őket, mivel megsértették a határokat. De akkor mégis hogyan? A föld alatt? Lennének járatok a föld alatt a szigeten? Ennek utána kellesz járnom. A 3. elf falu körüli erdőben szét kellesz nézni esetleges kijáratok után. Ott nincs hegy amibe bele lenne rejtve egy barlangba szóval az avarba kellesz kutakodni, vagy üreges öreg fákba. *mély levegőt véve mondta el a dolgokat és Erasra nézett. Megállította a kapu előtt és maga felé fordítva hőzta le magához a köpenye díszét megfogva, és hosszan és szerelmesen csókolta meg. Úgy érezte ezzel tartozik neki, és ő is kellemesen szerette volna lezárni ezt a kis összezörrenést.*

*Amint kiértek rendesen még rápillantott, megtorpant.*
Zűrzavar volt a kocsmában a reggeli órákban. Pár emberem okozta, egy 'ártatlan' beszégletéssel mely utána zavargást hozott. Valaki el pletykálta nekik, hogy az elf falvakből tüntek el, és akkor máris ment a találgatás ,hogy lesz harc? Nem lesz?...csak ez kell a harcosnak...néhányuk igen csak ostoba, még ehhez is, és máris öröm nótákat fújtak egy kezdetleges háborúhoz. Oda kellet mennem gatyába ráznom őket....jobb is ,hogy nem láttad. Amit azok kaptak..nem kívánnám másnak.

*A végét már morogta, élesebb foga vészesen mutatta meg fehérjét. Előre pillantott ismételten.*
Pont valaki a 3. faluból tette ezt a megjegyzést. Oda is mentem hozzá...komolyan, ha lehetne.....azt hiszen agyon ütöttem volna. Lényegtelen....viszont kikérdeztem. Azt mondta, Dárka Átmá éppenséggel Séléstináék falujába tart. Talán meg is érkezett már oda. Jobb ha mi is sietünk. Csak odáig vihetlek sajnos.
*Pillantott rá s ekkor érkezett a csók. Elmosolyodott, hiszen jelezte ,hogy nem haragszik rá..mondjuk nem is volt mire, és folytathatják az útukat. Átváltozott ,miután nehezen eleresztette a finom ajkakat. Megemelte a szárnyát ,hogy ráülhessen a lány.*

Ez lehetséges. nem az a kis patkány mesélt mindenféle csatornákról ,meg járatokról? Lehet ,hogy a sziget tele van velük. Így pont lehetséges lenne amit mondasz. Viszont akkor a kis elf barátnőd segítségét kellene mára kérned. Ő jobban ismeri azt a területett.
*Azzal megvárta míg felül és ezután felszállt.*

*Megértette amit mondott és mivel tudta egy darabig nem találkoznak így elnyújtott ahogy csak tudta a csókot. Miután elszakadtak és átváltozott Eras fel mászott a hátára, és finoman megsimogatta annak nyakát.*

Elég ha az Erdő széléig a tisztásra elviszel, onnan már hamar bejutok a falvakba. Te vissza jössz gondolom megcsinálni a taktikát és ráncba szedni a harcosokat. *Mondta és nyakához bújt szorosan., majd közelebb kúszott a füléhez és bele súgta.* Szeretlek Eras.*Ezután óvatosan mászott vissza hátára, hisz nem akarta zavarni.*

Igen valószínű Seles segítségét fogom kérni, és elbeszélgetek velük a dolgokról. Konkrétan fogok most már rákérdezni mindenre... Elég volt a finom utalásos kérdésből, mert láthatóan nem vezetnek sehova. Ha megtaláljuk a járat kijáratát az elf falvak közelében akkor könnyű szerrel betemetjük, és akkor nem tudnak feljönni. Így a felszínre kényszerítve őket. De ezt minden nemzetség környezetébe meg kell csinálni, mert ha az elfekhez nem tudnak menni mennek máshova...

Rendben ,akkor odáig viszlek.
Úgy is lesz valószínüleg, nem véletlenül meg a hapsi oda. Biztosan tudja ,hogy Kalí átadta a tanácsságot a lányának, s így tőle akar válaszokat. Ezért kellene előbb odaérnünk. Jobb lenne ,ha te beszélnél vele.
Ígaz, de bárhogyan is nézzük, a legtöbb faj közül ,még mindig az elfek azok ,illetve utánuk talán ti, akiket a legjobban le tudnának támadni. A sötét elfek nagyrésze kitűnő harcos, sőt...*elvigyorodott a szép emlékeken.*
Az alakváltók ha eszük van könnyen meg tudnak lógni előlük.
*Repültek, hosszan nézett előre, aztán hirtelen pillantott le.*
Mindjárt odaérünk.
*Kezdett lefelé szállni. Letettemajd elköszönt tőle és vissza repült.*

(Sárkányok városa - Harci központ)

*Lenézett ő is és mély levegőt véve szállt le Eras hátáról, mikor földet ért. Az erdő szélén voltak. Oda lépett Eras fejéhez és megsimogatta állát. Mélyen nézett a szemébe.*

Vigyázz magadra rendben? Csak óvatosan. Megyek, hogy oda érjek időben. *Mondta és puszit nyomott még a sárkány arcára búcsúzásképp.* Üzenek majd rendben? Addig is sok szerencsét. *Mondta és azzal berohant az erőbe sietősen.*

/ Elf falvak/

*Sárkány alakban sebesen repült a Gressil házhoz. Mikor oda ért leszállás közben alakult vissza emberi alakjába és sietve szinte berontott a házba. Tudta, hogy sürgős dologról van szó, mert már nem egyszer látta az Őrzők különleges papírosát. A hal erkélyéről rontott be és utána tovább sietett az irodába. Oda ugyan bekopogott, de a választ nem várta meg.*

Elnézést kérek Uram! Fontos levele jött. A Harci központba szállította egy holló. Őrző papiros a címzett Eras Gressil. *Mondta miközben térdre ereszkedett és meghajtotta a fejét, megadva a tiszteletet. Úgy nyújtott a papírost.*

/Gondolom Eras elveszi és kibontja egy alapos dorgálás után XD/

A levél tartalma:
"Kedves Eras ezt a levelet azért küldtem, hogy értesítselek a fejleményekről. A megbeszélés sikeresen történt Dráka lehiggadt valamennyire... már háborút akart indítani, de egy kis fenyegetőzés után letett szándékáról. Elindultunk megkeresni a kijáratokat, viszont szeretném, ha egy kisebb csapattal ide jönnétek a védelem miatt. Holnap telihold lesz és az őrző katonák olyankor nem bírnak el a vérfarkasokkal. Eras gyorsan ide kell jönnöd... itt egy vérfarkas fényes nappal! A falutól dél- nyugatra fura köveknél, bent az erdőben. Siess kérlek, megpróbálom elkapni!"

*A levél rövid, de lényegre törő volt. Sayla nem mert felállni, hiszen tudta, hogy tiszteletlen volt a berontással, viszont úgy gondolta ez a levél nem várhat.*

Ha erre a taktikára hagyatkozol, akkor nem biztos ,hogy mindenhol ugyan akkora erősség lesz akár a védelemre akár másra.
Lehetséges ,de mivel nem tudjuk pontosan honnan jutnak fel így hirtelen, nem tudom konkrét helyekre tenni a biztonságukat.
*Nézett ki az ablakon.* Emelett még nem kaptuk meg az információkat sem....bár tudom...talán az este folyamán megjönnek.
*Azzal jelzett apjának ,majd kilépett az irodájából. Épp pár lépést tett ,mikor a sárkány lány szinte betört az ajtón s elhadarta a mondottakat. Nem mindent értett, de a levelet azonnal felismerte. Komoly tekintettel s arccal vette át ,majd bontotta ki. Átolvasta, aztána végére csak elhúzta a száját.*

Hogy az a nő nem tud megülni a fenekén...komolyan mondom...
*Morogta ,majd rápillantott az előtte görnyedő sárkányra.*
Ezt majd késöbb megbeszéljük, szólj azonnal még két harcosnak akit elérsz, és gyertek utánam az erdei elfekhez. Ma estére védelemet biztosítunk nekik. *Indult meg szigorúan előre de még vissza pillantott, ám sem kiállássa, sem tekintette, sem hangja nem gyengült meg.*
Nem kellenek nagy fegyverek, nem akarjuk a háború feltünését kelteni...elég erősek vagytok anélkül is. Ha mégis változna a helyzet ,majd küldünk ide levelet.
*Azzal intett s kilépve az erkélyre átalakult ,majd fel is szállt. Idegessen repült arra felé.*

(Elf falvak-központ)

*Sayla vette az utasításokat és felálva bólintott és meghajolt. Ő is kiment az erkélyre és még vissza repült a várba magukhoz vették a kardjukat ami mindig velük volt és repült az Elf falvak felé még 3 társával. Sayla mindent őgy tett ahogy Eras meg hagyta neki.*

/ Elf falvak/

*könnyedén szelte a magasban a hideg levegőt. Fehérsége egybeolvadt a felhőkével.. érezte a harmóniát és a békét.. élvezte ahogy süt rá a nap és szikrát vet pikkelyein a fény... mindíg szeretett a felhők között röpülni.. itt a magasban senki és semmi nem zavarhatta meg. Most viszont a nyugalmába némi szorongás is került..

Egy évszázada is már hogy utoljára találkozott az uralkodóval. Nem igazán kedvelte a gyógyítókat és ez alól Arou sem volt kivétel. annak idején a gyermeke anyjához későn érkeztek a gyógyítók és a nő meghalt. Ezt nem róhatta föl neki.. ő akkoriban saját feleségével volt elfoglalva és nem érték őket otthon. Ha otthon lett volna talán időben érkezik a segítség és nem kellett volna messzebb keresni gyógyítót.. Az uralkodó ezt azóta sem bocsájtotta meg neki holott nem volt ügyeletbe rendelve....

Nem tudhatta hogy baj lesz. Ennek ellenére persze ő is bánta az esetet, de nem tehetett semmit. a Múltat nem lehet megváltoztatni. Most más okból kell találkozzanak, mégis mindig amikor találkoznak elkerülhetetlen hogy a fejéhez ne vágjon valami sértést amit persze nem fog magára venni... ilyen gondolatok rontották el a repülés fenséges érzését.. Letekintett smaragdzöld szemeivel és oldalra dőlt a levegőben, megkezdte kecses ereszkedését a rezidencia felé.

Landolás után még kétszer meglibbentette hatalmas hószín szárnyait és emberi alakot vett fel. Csendesen ellépdelt az uralkodó fogadószobájáig és a szolgával bejelenttette magát.

Még nem tudja miért hívatták, de most nem akart csalódást okozni.*

-Üdvözöllek Kurucz!
*felelte a jövevény kedves mosollyal. Biccentett felé amivel fogadta az üdvözlést és egyben viszonozta is. *
-Örömmel tölt el hogy egészségben látlak és köszönöm a segítséged! *mondta udvariasan, de egyben őszintén a szolgálónak és követte őt az uralkodó színe elé*


*Gondolatai egyre a körül jártak, hogy talán valami baj lehet amiért hivatták.. talán valaki beteg?....
Kissé gondterhelt arccal lépdelt Kurucz után és bár szívesen beszélgetett volna vele hogy enyhítse kíváncsiságát, az nem lett volna illendő az uralkodóval szemben akinek kijár, hogy maga mondja el a rendelkezései okát.*

-Üdvözllek felség! *illedelmesen meghajol hogy kiadja az uralkodónak járó tiszteletet akkor is ha ez esetleg idegesíti Gressilt.*

-Megtiszteltetés számomra hogy hivatott felséged. Kérlek engedd meg, hogy megtudakoljam miben lehetek felséged szolgálatára?

*kicsit fürkészte az uralkodó arcát és sejtette hogy nincs túl jó kedvében. szokás szerint. Sokszáz éve ismerték egymást, már tudta mire számíthat tőle és viszont.

Most pedig kiderül hogy egy gyógyító, mégpedig a vezető lánya járt itt nem sokkal ez előtt. Ez nagyon különös.. kérdések fogalmazódtak meg benne hogy miért járt itt a lány? Mi volt az oka? Miért mondta ezt el neki? s végső soron, miért hivatta ide? De nem engedte meg magának a kérdéseket. Az uralkodó majd elmondja amikor úgy találja jónak, ő pedig türelemmel megvárja míg a végére ér, vagy amíg nem kérdezik.*

*Egyenes kérdésre számított és meg is kapta, bár egyelőre nem értette milyen összefüggés lehet az ide hivattatása és a farkasok között. Nem volt kapcsolatban a sötétség lényeivel korábban sem, az utóbbi két évszázadban pedig az elfek falvain és az örzők városán kívül nem is járt külhonban. *

-Csak annyit amennyit az tudhat aki nem jár a sötétség lényei között. A hivatásom-mint tudja felséged- a fehér mágia. Nem igazán foglalkoztam a sötétség gyermekeivel az elmúlt kétszáz évben. Mindazonáltal kész vagyok felfrissíteni a tudásomat hogy a szolgálatodba állítsam minden erőmet és képességemet, felséged kívánsága szerint.