A Sárkányok városa- Gressil Rezidencia

-Igen tudom, hogy nem leszel, és nem csak úgy lehet valaki mellett lenni, hogy a vezető társa leszel. *Mondom mosolyogva még válaszolva neki.* -És ezt már megbeszéltük. *Suttogom a mellkasán feküdve.*

~*o*~

*Reggel a hangokra és arra ébredek, hogy Eras kimászik mellőlem. Lassan ülök fel az ágyba nagyot ásítva és nézek kedvesem után érdeklődőn, de nem akarok megszólalni. Lassan mászom ki és álmoskásan megyek kedvesem után és óvatosan leskelődöm ki Kedvesem vállára tett kardját tartó karja alatt. Nem ismerős a nő és érdeklődve figyelek kifelé, bár nem igazán tudom felfogni a dolgokat. Finoman ölelném át kedvesem mikor hátra fordul, hogy megnézze felébredtem-e.*

- Jó reggelt. Mi történt? *Kérdem érdeklődve megdörzsölve a szemem és lábujj hegyre állva érintem orrom az övéhez megcirógatva.*

* Egy pillanatra meglepődött amint kedvesét látta meg ,majd szórakozottan vezette vissza a szobába s ott letette a fegyverét. Most nem volt rá szüksége.*
Jó reggelt.
*Köszönti viszont s csak halvány mosolyt enged meg a nő kedveskedésén. Nem mutatja ki jobban ,mivel ő az erősebb nem jeles képviselője, de tetszett neki ez a kis gesztus. Forrón, mégis finoman érinti meg sajátjával a lány ajkát válaszul, mialatt erős kezei finoman ölelik át a törékeny ,most lábujjhegyen álló testet. *
Hogy mi? Valami némber úgy felidegesítette az öreget ,hogy az szó szerint kikergette. Nagyon vicces volt..ritkán látok ilyet. Általában a nők kergetik el őt...nem fordítva.
*Nevetett fel ,majd még jobban magához vonta.*
Mit gondolsz, mennyi időnk van még az indulásig?
*Lehelte a nyakába.*

*Viszonzom halovány mosolyát s ajkai érintésére jól eső szusszanat hagyja el ajkaim, miközben viszonzom kedvességét. Könnyeden bújok karjaiba finoman átölelve a nyakát.*

- Hmm... akkor végül is jól ébredtél. Ennek igazán örülök. *Mosolyodom el kedvesen szemeibe nézve, s ajkamba harapva simulok még inkább hozzá. Kebleim szorosan nyomódnak erős izmos mellkasának, s szívem nagyobbat dobban.*

- Amennyit szeretnénk. *Suttogom vissza kicsit megremegő hangon. Nem tudok ellenálni neki, mióta rájöttem szívem őt választotta. Hajába túrva bújok sorosan hozzá, s arcom övéhez simítva érékibben fújom ki orromon a levegőt kedvesem bőrére. Teljesen felforrósít és ez annyira hihetetlen érzés. Könnyedén libbenek vele vissza az ágyba miután az ajtónk kulcsra zártuk.*

~Pár órával később.~

*A reggeliző felé tartok kedvesem oldalán, mert Kurucz jelezte, hogy kész a reggeli.*

- Reggeli után akkor induljunk kedvesem. A csomagom már tegnap össze pakoltam, hogy ma reggel ne kelljen kapkodni. Őszinte leszek nem szívesen szakadok el tőled, de a kötelesség mind kettőnket szólít. *Mondom miközben beérve az étkezőbe adok arcára egy puszit majd helyemre leülve vele szembe töltök magamnak innivalót és abba belekortyolva öblítem le torkom szárasságát.*

- Akkor holnapi nap, hogy legyen Eras? Holnap este Malaia lesz és jelezted nekem, hogy eljönnél, mint meghívott vendégem. Viszont most előre megkérlek arra, hogy ne rendezz jelenetet, vagy balhét, mert nem szeretnék Kalinak bonyodalmat abból, hogy ott vagy. *Mondom őszintén miközben Kurucz kihozza a reggelink.*

- Köszönöm Kurucz. *Mosolyodol el haloványan a szolgáló fel, majd nekilátok az evésnek.*

- Selestina minden tanácstagot meghívott, bár koránt sem hiszem, hogy Oraf megjelenne. Elégé pökhendi egy alak... de hát neked meséljek róla? Bízom benne, hogy nem jön el. Elégé baljóslatú érzésem van az estéllyel kapcsolatban. *Szavaim őszinték. Néha pillantok kedvesemre a mondandóm közben és a reggelit eszegetve néha öblítem le egy kis narancs lével.*

- Viszont akinek örülnék ha ott lenne az Gildas. Furcsálltam, hogy nem jött el a tanács gyűlésre, hiszen ő sose hagyja ki, főleg nem az avatási gyűléseket. Jó lenne beszélni vele, hogy mi van vele. A búcsú estély óta nem láttam.

*Pontosan tudja, érzi ,hogy a lányra milyen hatással van, éppenséggel ezt nagyon is jól tudja abból, ahogyan ránéz megcsillanó szemmel, vagy ahogyan kezdi venni a levegőt. Na, nem mintha a férfira nem lenne ugyan ilyen hatással a nő, csupán jobban türtőzteti magát. Talán ez saját hiúsága, hogy nem tudja pontosan mennyit mutathat meg abból amennyi benne lakózik érzésileg, kedvese iránt. Gyengéden húzza végig a vállán erős kezeit. Érzi ,hogy kedvese, általában hűvös bőre szinte izzik. Nem is kell több rá, karjaiba vonva viszi az ágy fele.
Több beszéd nem is kell.*

-----------

Rendben van, ahogyan akarod. Igazából legalább már nem kell várni erre az egészre.
*Nyújtózkodott. Elgémberedett végtagjait kicsit újra használatba vette mielőtt a pocakját tömné tele. Hosszan pillantott kedvesére mialatt az sétált mellette. Elvigyorodott. A birtoklás érzése, nagyon is kellemessé tette ezt az egészet. Végül, vállat vont.*
Kötelesség az....

*Bent leült a helyére, s a szokásos bor adagját öntötte ki ,majd itta meg húzóra. Felfrissítette a vérét. Most amint Kurucz kiment, csak ketten voltak. Úgy tűnt apja a reggeli balhé után nem jött ki az irodájából.A lány kérésére sejtelmesen elmosolyodott. Látható volt ,hogy tud valamit amit más nem, mégis olyan sármosan adta elő ,hogy az ember nem is ezt vette észre ,csak a férfias arcon a mosoly végén lévő élt.*
Elmegyek érted délután, és együtt megyünk a Malaia-ra. Gyorsabban odaérsz. De ha máshogyan tervezted találkozhatunk ott is.
*Nézte hosszan.*

Orafot sokan nem kedvelik. Megtűrni s csak azért tűrik mert szinte kékvérű a tanácsban.
*Morogta mialatt ismételten öntött magának a borból. Hosszan elgondolkodott s jót mosolygott magában arra a feltételezésre ,hogy a pasas nem jön el.* Majd meglátjuk Leiran. Úgy vettem észre ,hogy Selestina nagy hatással volt az emberünkre...... sajnos nem tudja olyan jól elutasítani ,mint te.
*Most már nem bírta. Felnevetett, csak utána kezdett enni.*

Gildas? Megbeszéltük ,hogy ma utána kérdezzek a dolgoknak. Ha holnap nem jelenik meg a Malaia-n... na akkor tényleg oda kell menni. Addig szerintem elég, ha csak érdeklődünk.
*Nézte ,majd tovább evett. Vállat vont, habár azért aggódott ő is.*
Tudod milyenek a varázslók... egyszer eltünnek, máskor megjelennek.

*Neki kezve a reggelinek nézek rá elgondolkodva.*

- Igen gyorsabb ha eljössz értem, de ha nem szeretnél annyit repülni lóval is elmehetek. Örömmel venném, ha együtt mennénk, de azért kérdeztem rá, hogy te hogy tervezed. *Mondom két falat között és elmosolyodva pillantok rá az ajánlatán melyet burkoltan elfogadtam.*

- Igen Oraf túlságosan is kétszínű és igazad van. Selestinaban is mély nyomot hagyott, de nem épp pozitívat. Hamar leszűrte kétszínűségét és ő még inkább nem bír a gatyájában maradni, mint te annak idején. Én bízom benne, hogy nem jelenik meg.*Veszek egy újabb falatot a számba, de többet nem vagyok hajlandó Orafról beszélni.*

- Igen tudom milyenek a varázslók. Attól még aggódhatom érte nem? Elvégre elég erős szövetséges, és ha elfogadják a tanácsban ezt a választásos dolgot. Örülnék, ha ő lenne az akit megválasztanak. Annak ellenére, hogy sötétség nemzetségéhez tartozik helyén van a szíve, és tényleg gondját viseli a népnek és a sziget érdekeit tartja szem előtt, még ha a maga nyakatekert módján. *Mondom teljesen őszintén és folytatom a reggelim.*

- Nagyon sok minden lesz mára neked? Mármint elintézni való? *Kérdem és utána várom válaszát miközben eszem, bár nem szokásom a nagy röptű beszélgetés evés közben, hiszen ilyenkor inkább az ember rág és ízlelget, mint beszélget. Ilyenkor szeretem a csendet.*

Azért mondtam ,hogy elviszlek. Egy kis repülés nekem sem árt, formában kell tartanom magam még így béke szezonban is. Nem mellesleg, alapjáraton nem fáradok ki ennyitől.
*Vigyorodott el, mialatt a végén még a villára felszúrt húsdarabot figyelte. Szaftosan, kicsit véresen. Pont ahogyan szerette.*

Reméljük.
*Mivel Leiran lezárta a beszélgetést, ő nem erőltette. Habár pontosan tudta ,hogy a férfi el fog jönni. Sosem hagyna ki egy ilyen alkalmat. Nem csak a maga dicsőítésére, de azért is, hogy akár más fejesek tiszteletét is megpróbálja elnyerni... a gond, csak az leginkább, hogy a módszerei túlságosan is vitathatóak. Eras inkább az igazáért összeveszik a legnagyobb fejessel is, minthogy négy lábon kezdjen a másiknak nyalni. Undorító.*

Igazad van végül is....*majd szélesen elvigyorodott a lányt nézve.* Habár én emlékszem ,hogy nem telt egy hónap sem azóta ,hogy úgy neki ugrottál. Komolyan... Aurelius is azt hitte abban a pillanatban ,hogy a szövetség veszélybe került egy pillanatra. *nevetett ,majd újra enni kezdett.* Ritkán látni az öreget olyan dühösnek........
*Majd egy pillanatra megtorpant s hosszan nézett rá.*
Komolyan őt akarod a másik vezetőnek ? Mondjuk sokkal jobb ,mintha Oraf lenne... Dilec még fiatal ,mint tanácsos... a többi tanácstag meg lusta disznó.... Megértem őket.
*Sóhajtott fel.*

Hát lesz.... a magam gyorsaságával igyekszem majd megcsinálni....
*Vont vállat ,majd evett tovább, végül halványan elmosolyodott..*
Miért ? Neked ? *Emelte rá pillantását hosszan.*

*Mosolyogva nézek kedvesemre és bólintok szavaira.* -Rendben akkor holnap délután folyamán várni foglak. *Újabb falat és elgondolkodok, hogy a tanácsból igen Gildas lenne a legalkalmasabb mellém vezetői posztra. Emlékszem én is arra az esetre, de akkor feszült voltam és nem gondolkodtam.*

- Bocsánatot kértem tőle, és igazából nem tudom mi ütött belém akkor. Feszült voltam, de nem szándékosan sértettem meg. Erre igen csak oda kellesz figyelnem. Mint mondtad Oraftól ezerszer jobb, Dilec még fiatal a tanácsban, és a többiek pedig nem igazán jelennek meg a gyűléseken sem. Csak remélni tudom, hogy őt választják. Logikailag ő lenne a helyes választás. Bár előbb a választási rendszert is el kell a tanácsnak fogadnia. *Jegyzem meg a végén az igazat, majd kedvesemre pillantok ismét és folytatom a reggelim. Mielőtt válaszolnék neki iszom egy keveset.*

- Én még nem tudom mi vár rám, de véleményem szerint lesz dolgom bőven. Ha a tanácsba nem is érkeztek kérelmek, vagy az emberek világából, nem jött olyan jelentés amit a tanácsnak érdemes lenne elküldenem akkor a felgyülemlett iratokat fogom archiválni és a népem ügyeivel foglalkozom. Biztos lesz sok dolgom. *Nagyot sóhajtok és lassan befejezem a reggelit. A pohárral kezemben kényelmesen dőlök hátra. Megvárom, míg kedvesem befejezi a reggelit.*

- Vajon Yrisz ott van még a központi épületbe, vagy megunta a várakozást. Majd ez is kiderül a számomra. Remélem azért egyedül nem indult neki a szigetnek. A suaradok nagy fenyegetést jelentenek a környékünkön, még ha kevesen is vannak. Mindenre sort fogok keríteni és úgy érzem ma meg se fogok állni egy pillanatra sem. Én is utána érdeklődöm Gildasnak. Hát ha ketten többre megyünk, mint te egyedül.

*Rábólint kedvese szavaira. Igazából arról eddig sem kételkedett ,hogy nem lesz dolguk...sőt. Még így is ,hogy apja azért besegített ,míg nem volt itthon, még így is rengeteg dolga akadt. Ahogyan erre gondolt azonnal érezte ,hogy az agya kezd lefáradni. Sóhajtott az utolsó falatok közben is.
Végül csak a maradék borral öntötte le az ételt.*

Legyen így. Az öreghez ma nem köszönök be ha nem gond csak kiraklak. Majd holnap tisztességesen meglátogatom. Azokról a szörnyetegekről ne is beszéljünk. Leginkább a környéketek erdeiben vannak...inkább az embereket ne engedd oda átmenetileg. Aztán gondolom a katonákkal megnézeted a környéket.
*Pillantott rá mialatt felállt az asztaltól.*
Persze, ha gondolod ,hogy jobb lenne, akkor majd küldök oda én pár sárkányt.
Gyere...menjünk.
*Nyújtotta a kezét a kedvese felé. Kivételesen.*

-Persze, hogy nem gond, ő se fog megsértődni, ha nem köszönsz neki. Amúgy se tudom éppen mit csinál. *Mondom nagyot sóhajtva és mikor felém nyújtja a kezét mosolyogva állok fel és teszem le a poharat megfogva a felém nyújtott markáns kezet.*

- Mindenképp meg fogom nézetni a katonákkal a környéket, hogy merre vannak pontosan, és megpróbálják a területünk másik felébe kergetni. Kipusztítani nem lenne jó dolog, hiszen ők is Gaia teremtményei, bár elégé veszélyesek. A szerencsénk az, hogy a Dekterim hegység ezen oldalára nem jönnek át. Jobb ha a mi közelünkbe vannak, mint mondjuk az elfek, vagy a vérfarkasok közelében. Mi valamelyest kezelni tudjuk őket. *Mondom őszintén és kedvesemmel tartok.*

- Köszönöm az ajánlatot, de nem szükséges. Ez a mi "problémánk" és nem akarok más nemzetségből, hogy a suaradok áldozata legyen. *Mondom őszintén és lemenve a cuccaimért hamar vissza térek a nappaliba kedvesemhez a táskámmal, amit könnyedén hátamra dobok.*

- Menjünk, sok dolgunk lesz még mind kettőnknek holnap délutánig. *Mondom egy kedves mosollyal és a teraszra lépek ki, hogy ott kedvesem átalakulhasson és elinduljunk. Amint ez megtörténik könnyedén és fürgén pattanok hátára, és megkapaszkodva simítom meg a nyakát.*

*Amíg Leiran össze szedte a cuccait a falnak dőlve várta meg ,karba font kezekkel a nappaliban. Amint elkészült s megvolt minden, kiment vele az erkélyre. Ott hosszan nézett az égre. Eltakarta a szeme elől a napot.* Ahh.. Nagyon erősen tűz. Elég forró nyári napunk van.
*Vigyorodott el. Szerette ezt a meleget. Lassan pillantott rá.*
Habár tudom te nem......
*Azzal középre ment, ahol már biztonságosan átalakulhatott ,majd hirtelen átalakult sárkánnyá. Hatalmas vörös sárkány jelent meg, lábait emelgette egy kicsit, majd a nyakát. Így már biztos volt benne, hogy nem lesz gond az elgémberedett végtagjaival. Aztán hirtelen tárta ki nagy vörös szárnyait, melyet ahogyan a nap fénye megvilágított, szinte rikított. Nagyon szépen simult el rajta a narancsos fény.
Tekintetét a nőn tartotta, azzal leereszkedett ,hogy rá tudjon szállni.*
Majd sietni fogok, hogy ne zavarjon a meleg....

*Amint rászállt, hirtelen lódította meg a szárnyait ,majd pár csapással maga alá keverte a szelet és a magasba emelkedett. Így indult útnak az égi úton.*
Kapaszkodj Leiran.
*Hangja kemény volt, mégis volt benne valamilyen lágyság ahogyan a nő nevét kimondta.*
Nézd....
*Biccentett előre a fejével. Nem messze tőlük, rengeteg sárkány repkedett. A városban úgy tűnt elindult az élet. Olyan volt az egész ,mintha egy színkavalkád táncolna. Különböző színek, melyek érdekes formákat adtak ki s melyeken ,minden felcsillant az erős fény.*
Ilyenkor nagyon sürögnek a városban. Bizonyosan készülnek a következő napokra. Forróságot mondanak.

-Igen nagyon meleg van, de nem panaszkodom. *Mondom elmosolyodva, míg Eras megmozgatja tagjait türelmesen várok és nézem őt. Látom ahogy a fény megtörik a szárnyain és átvilágít rajta, és akaratlanul is tündököl. Mosolyt csal az arcomra, majd mikor elhelyezkedik, hogy felüljek rá finoman simítom meg nyakát és úgy ülök fel.*

- Igen jó idő van, és jó meleg. *Mondom kedvesen és mély levegőt véve kapaszkodom meg kedvesemben.*

- Miattam nem kell sietned, majd ha már nagyon melegem van bekapcsolom a belső klímát. *Mondom kuncogva és a város felé nézek. Hosszan gyönyörködök a város nyüzsgésén a repkedő színkavalkádra.*

- Igen valószínű. Reméljük nem lesz idén erdő tűz a szárasság és a meleg miatt. *Gondolkodom el a dolgokon, mert az hiányozna a legkevésbé a szigetnek. Gondolataimba merülve élvezem az arcomba csapódó szelet ahogy kedvesem repül és stabilan fogózkodom.*

/->Őrzők városa Utcák Eras Gressil társaságában/

*Vissza fele még inkább kapkodta a szárnyait ,hogy szinte észrevétlenül repülhessen haza ám ez sikertelennek bizonyult. Még el sem érte a határukat mikor először megállították csip-csup ügyekkel és ez folyamatosan így ment. Így az amolyan 40 perces útból 2 órás lett. Fáradtan érkezett meg az erkélyre ,majd trappolt tovább. Nagy csend volt amelyet hirtelen fel sem fogott. Már a második folyosó szakaszon ment amikor kezdet neki feltűnni az egész.*
Kurucz!
*kereste fel a szolgálót.*
Hol van az apám?
- Elment úrfi!
Hova ?
- Nem mondta....csak elment. Nagyon sietős volt a dolga.
Értem.... *túrt a hajába Eras azzal tovább indult.* Üzent valamit?
- Ahh.. csupán azt ,hogy a szobájában hagyta a papírmunkát. Éhes úrfi?
*Erre a sárkány csak intett a kezével ,hogy jelenleg nem.*

*Nem sok kedvel nyitotta ki az ajtót, de ami odabent várta megdöbbentette.*
Mi a szent sz**....?!
*Robbant ki belőle ahogyan körbenézet . Minden bútorát , a padló minden egyes apró részét papír borította. Idegesen ordított fel, szinte felizzottak a szemei. Még több dolga volt ,mint gondolta volna.*

*Kurucz éppen a zöldséget hámozta amikor a hatalmas kiabálást meghallotta. A lábai bele reszkettek, sőt nem csak az övé... a házé is. Sóhajtott egy kicsit megrázva a fejét.*
- Az úrfi rájött ,hogy Gressil úr semmit nem csinált a napokban.
*Azzal megfogta a vizes tálat és elment lemosni a zöldségeket.*
Bizonyosan éhes lesz az úrfi reggelre.

* Az adott idegállapotban nem volt meglepő, hogy éppenséggel inkább állati énje bukott ki ,mint sem az aki logikusan szokott gondolkodni. Azt alapjáraton többet szokta pihentetni a normálnál, de jelenleg éppen valószínűleg az ebédidejét tarthatta ,mert a vörös sárkány szinte erőből rúgott bele az egyik papírhalmazba. Az csak hamar szétrepült, még nagyobb káoszt zúdítva rá. Az átmeneti pusztítást a kis kopogás állította meg. Az ablakhoz kapta a fejét, s egy mély levegővel utána pillantott. Beengedte, megvárta míg leteszi a csomagját, vagy legalábbis elveheti tőle. A kezében tartva olvasta el a levelet.
Ismerős volt neki a madár... tudta jól kié... ám a levél mástól jött. Felhorkantott.*
Náluk van...

*Nagyot sóhajtott ,majd megpöckölte kicsit a madár fejét, habár nem erősen s hagyta ,hogy elmenjen. a levelet szorongatva gondolkodott. Csak hamar túlesznek ezen az egészen. Habár még mindig sértette ,mind férfi büszkeségét a dolog, mind baráti érzéseit is..... lassan, halvány derengés ütött a fejében helyet. Lehet Leirannak átadja a lány dolgát... Lány...olyan fura ezt mondania arról a vadállatról.
Erre eszébe jutott ,hogy neki ment, akaratlanul is összegyűrte a papírt, amit utána sóhajjal dobott félre. Majd megkeresi. Fáradt volt...későre járt.....*

* Elkezdett vetkőzni hagyta ,hogy a ruhadarabok ott érjenek földet, ahol éppen volt ,majd leszórta könnyedén az ágyáról a papírokat is, nem vessződőtt az elrakásukkal s befeküdt. Álmos volt..aludni akart.*

--------

*A fél napot átaludta , majd azután is lustult még. Kényszer pihenőt iktatott be magának, így senki nem érhette el, ha csak nem volt igazán fontos. Az apja sem tért még vissza, így Kurucz sem zaklatta. Délelőtre, mikor végül erőt vett magán és kiszállt az ágyból, a komornyik finom ebéddel várta az úrfit. Eras ásítozva vette a szájába a falatokat, majd megdicsérte a szolgálót aki erre sokkal boldogabban és élénkebben adta tovább a desszertet.
Csak miután vissza ért a szobájába látott neki a papírhalmazok egyik részével. Talán 5 órába telt mire csak az asztalát s annak környékét megszabadította ezektől az iratoktól. Ezután feladta és adott magának egy kényszerpihenőt... ismételten.
Az ágy pedig örömmel várta volna.... *
- Úrfi.... mennie kellene a kisasszonyért!
Köszönöm.. Kurucz....
*Dülöngélt ,majd egy sóhajjal lépett a szekrényhez. Amit elkészült...elindult.*