Úton - Vérfarkasok városából a sárkányok városa felé - nappal

*Élvezte a levegőt.. a szárnya alá kapó szelet… mindig is imádott repülni és az utóbbi napokban túl sokszor kényszerült arra hogy emberalakot öltsön. Tudta hogy fajtársai eléggé gyakran viselik a humanoid formát, de ő nem így tett. Sokkal inkább szerette a sárkány alakját. Az otthonát is ehhez alakította ki. Hamarosan utolérte a két Black-et és Saylát figyelte maga előtt aki elsőnek szállt fel.. Geret is őt nézte mintha tűnődne valamin. Felé kezdett vitorlázni, de egészen közel, mert nem akart hangos lenni*

-Nem lesz semmi baj Geret! *mondta neki hogy csak ketten hallják, majd folytatta a vitorlázást az öreg fekete másik oldalára, mintha eleve is csak oda tartott volna… ha Sayla hátranéz, azt fogja látni, hogy helyet cseréltek és nem azt hogy pusmognak. Mikor felvette a helyzetét újra megszólalt*

-Megtennéd öreg barátom, hogy a zsákot az otthonomig hozod? Sosem voltam olyan erős mint te. Hozzád is két megállóval sikerült elvinnem, pedig az eleve sokkal rövidebb táv. *vallotta be*

-Úgyis régen voltál arra. …. Mondjuk…. nem is változott semmi…. De cserébe legalább adnék néhány főzetet amit használhatsz az edzések mellékhatásaihoz. Most úgyis új tanítványod van. Kellhet belőle. Egyszerűbb így mintha a patikust kellene meglátogatni… *mondta és tudta hogy Geret nem szívesen jár a patikába… Egyrészt mert utálta, másrészt viszont az említett hely pontosan a szomszédjában volt egy bizonyos sárkánynőnek és férjének. Geret bármikor megpillanthatta volna őket együtt ha a patikába megy.*

-Mit szólsz hozzá öreg barátom?

*Erős szárnycsapásokkal haladok, bár tudom, hogy még sok út van előttünk. Nagyot sóhajtok a dologra, hisz utálom a hosszú távú repülést. Mikor érzem szárnyai fáradnak kicsit kifeszítem szárnyaim és vitorlázni próbálok, de nem igazán jön össze hirtelen kezdek el sűlyedni és akkor kezdek el újra inkább csapkodni.*

~Nem megy ez nekem... utálok repülni! Utálok utálok utálok és UTÁLOK!~ *Kiáltom gondolatomba, és hátra pillantok az uti társaimra, hogy vajon ebből a szánalmas próbálkozásból mit láthattak. Nem akarom, hogy a nagybátyám vagy Arou megtudja, hogy gyenge repülő vagyok hosszú távon. Látom ahogy Arou helyet cserél a nagybátyámmal és utána csak előre nézek inkább és míg "nem figyelnek" próbálkozok. Persze sikertelenül.*

*Aroura pillant amikor az mellé ér és hozzá szól.* -Még repülni se tudtam megtanítani. *Suttogja vissza és nevelt lányán tartja a szemét. Nagyot sóhajt és a zsák igen nehéz, de neki nem. Könnyedén tartja a karmai között és repül vele. Vitorlázva könnyedén repül.*

- Jól van haza viszem neked. *Mondja és nagyot sóhajt.* -De nem fogok sokáig időzni. Erősen esteledik, és a tanítványom pedig egyedül rombolja a házam... szóval csak lerakom és megyek is. A főzetekért meg majd elugrom valamikor. *Mondja ki teljesen nyugodtan, és Saylat figyeli, miközben az próbálkozik. Elhúzza a száját és erősebb szárnycsapásokkal hirtelen kerül a lány elé.*

- Nem jó! *Morran oda Saylanak.* -Nem jókor feszíted ki a szárnyad! Nézd meg Arou hogy csinálja. *Mondja kedvesebb, de mégis határozott hangon.*

- Mégis mi nem jó?! Hagyj békén! *Morgok és ismét gyors szárnycsapások kíséretében próbálok előrébb jutni, hogy hagyjon békén az öreg. ~Szóval látták. Én ostoba mit is képzeltem, hogy pont előttük haladva nem fogják ésrevenni a bénázásom.~ Suhan át agyamon a gondoltat és mérges vagyok önmagamra. Hisz csak segíteni akart, de már nem a mesterem és tudok repülni.*

*Látva a lány morcosságát megrázza a fejét és ismét le marad Arou mellé és barátjára néz.* -Makacs és túl büszke...

*Elcsodálkozva nézi Sayla küszködő repülési mutatványát. Különös hogy eddig nem vette észre. Persze eddig vagy a lány előtt repült, vagy Petert kísérték, aki nem volt éppen abban a formában hogy jó repülő legyen.*

*Milyen különös~gondolta és bólintott Geret szavaira. A lány valóban nem tanult meg rendesen repülni.*

-Köszönöm hogy hazahozod. *válaszolta Geretnek, majd figyelte az eseményeket, ahogy Geret segíteni próbál a lánynak. Amikor vele példálózott, próbálta látványosan mutatni a trükköt, de a lány nem is figyelt rá mert rögtön a bácsikájára mordult. Mikor barátja visszazárkózott a repülőalakzatban mellé ismét helyeslően bólogatott*

-Vagy talán csak korábban nem tudta megtanulni, emiatt utál repülni és már nem is akarja megtanulni. *felelte* - Persze azon felül amit Te is mondtál *tette hozzá még és ő is előrelendült*

* Kicsit lentebb ereszkedett és ezt kihasználva vitorlázva gyorsult… lassan beúszott a lány alá a látószögébe és igyekezett jól láthatóan mutatni a vitorlázást. Szárnyak a test tengelyére merőlegesen kinyújtva oldalra, de a test vonalának magasságától picit fentebb, hogy halvány V forma adódjon. A szárnyak végén az utolsó szárnyfeszítő ujj kissé fölfelé görbítve, ezzel szabályozva a lebeny feszességét, valamint elősegítve a kormányzást. .. Nem nézett fel Saylára, hogy ne ingerelje őt, mintha csak véletlenül sodródott volna alá, aztán „észbe kapva” kissé csökkentett a V alak szögén, mire lassulni kezdett és felzárkózott Geret mellé*

-Mit láttál? Lenézett legalább? Figyelte? Vagy túl átlátszó volt a dolog? *kérdezte a megtermett harcost*

- Nem tudom Arou... de tőlem már nem fogadja el a segítséget. *Mondja nagyot sóhajtva, utána pedig csak figyelte az eseményeket. Látta ahogy Arou próbálja neki megmutatni és hogy Sayla le is sandít, de nem akarja feltűnően csinálni. Mikor Arou vissza sorol mellé rápillant kérdéseire, így nem veheti észre a nevelt lánya dolgait.*

*Tovább repülök a magam stílusába amikor újabb erősebb nagyobb szárnycsapásokat hallok meg magam mögött, majd lenézve látom, most Arou alattam kezd el siklani a levegőbe. Alaposan megnézem azt amit csinál, de felkapva a fejem repülök tovább felhúzva magam. ~Nem akarom, hogy tudják, hogy vacak repülő vagyok, bár tény hogy az vagyok és így is tudják, de ahhhh~ Gondolataimra lehúzom a fejem és mellső mancsommal dörzsölöm meg, de ekkor egy pillanatra el is vesztem a koncentrációt és arra kapom a fejem, hogy zuhanok. Nem kicsit megilyedve feszítem ki a szárnyaim és furcsa mód sikerül vitorláznom. Mély levegőt véve sóhajtok, de nem igazán akarom most megmozdítani a szárnyam.*

*A hirtelen susogásra pillant előre és látja hogy Sayla lentebb kerül és már indulna utána, hogy segítsen neki, mikor hirtelen vitorlázni kezd. Visszanéz barátjára.*

- Láthatod a választ, bár ez csak véletlen volt. *Mondja komolyan halkan horkantva.* -Tőlem már nem fogad el tanítást... már túl büszke hozzá, vagy csak a nemrégiben történtek miatt érzi úgy, hogy már nem méltó arra, hogy tanítsam. Mindenesetre még beszélnem kellesz vele erről az egész civil dologról. Megértem miért rúgták ki és miért tette azt amit tett... inkább érte aggódom hogy, hogy fogja elfogadni. *Mondja teljesen őszintén elgondolkodva.*

-Csak véletlen volna? *kuncogott és elgondolkodva nézte a lányt.. igen.. valóban eléggé görcsösen kapaszkodott abba a légáramba. Talán félne a repüléstől*
-azért ne add fel ÖREG barátom! Talán még van remény! A fellegvárból ha ki akar mozdulni repülnie kell, ha vissza akar térni, repülnie kell. a sok gyakorlás majdcsak segít valamit. *mondta úgy hogy lehetőleg Sayla ne hallja, majd pár lendületes csapással gyorsított magán és finoman, nagyon közel és lassan elsiklott a lány felett és ahogy ezt tette, hosszú farkával megcirógatta a hátát és a szárnya tövét. Figyelte melyik feketétől mi lesz a reakció.. szerencsére Geret úgy ahogy le van súlyozva így nehezebb lesz kergetnie ha erre kerülne a sor. Saylát pedig elkapja ha kizökkenne a ritmusból.. ha meg felbosszantja és üldözni kezdi.. nos… akkor meg fogócskáznak kicsit hazafelé*

-Mint láthatod ÖREG barátom! Igen véletlen... nézd meg jobban... nem ereszti azt a légáramlatot, pedig nemsokára abba marad és más irányból fog jönni... Láthatóan nem éri mikor merről jön a légáramlat és ez gondot jelent. Annak idején próbáltam megtanítani neki, de semmilyen módszerrel nem sikerült... mint ha nem is akarna repülni. *Jegyzi meg és mély levegőt véve repül tovább.*

-Igen a fellegvárból csak repülve tud közelekdni. Ezzel nincs is gond. Gyakorolt ő épp eleget, mert mind tudhatod az én házam is csak repülve lehet megközelíteni a körülötte lévő hegyláncok sokasága miatt... a rövid távú repüléssel nincs is gondja... de figyeld meg, egy 30 perc és jobb ha leszállunk megpihenni, mert nem fogja bírni... csoda hogy az oda utat egyszuszra letudtuk. *Mondja teljesen nyugodt hangnemben láthatóan Tulkassal való harca sokkal nyugodtabbá tette, mint hitte volna bárki is.

Arou cselekedetére mikor Sayla felett repült el és kedveskedve simítja végig elvonja a fejét és nem nézi a szerelmesek turbékolását. Morgolódott ugyan kicsit, de nem hallhatóan.*

* Továbbra is abba az elkapott pillanatba mereven tartom a szárnyaim és erősen koncentrálok, mert azt se tudom ebből hogy a csudába kellene kijönnöm. Padhelyzet állt fel előttem és ezt a padhelyzetet úgy kellene feloldanom, hogy az ne látszódjon a többiek számára a repülési képességem csúfos szégyene. Utálok repülni és ez nem fog egy hamar változni. Erősen kell most koncentrálnom amiből egy simítás zökkent ki és felnézve látom Arou az. Elmosolyodva nézek utána, mikor hirtelen megint azt érzem zuhanni kezdek. (megváltozott a légáramlat iránya)

Ahogy zuhanok hirtelen kezdek el szárnyammal csapkodni és próbálom vissza nyerni a kontrolt, de nem megy e olyan könnyen.*

- Utálom! *Morgok fel és mivel vészesen közeledik a hegy orom felém inkább behúzom szárnyaim és készülök az emberi alak váltásra. Kis kezdő csitrinek érzem jelenleg magam. Egy gyereknek, aki most tanul repülni.*

*Elmosolyodott Geret visszacsipkelődésén és Saylát figyelte hogy reagál a cirógatásra. Legnagyobb meglepetésére a lány zuhanni kezdtett, amjd csapkolódni, mintha nem is tudna repülni. Zuhanórepülésben vetődött utána hogy alá kerüljön és reménykedett hogy a lány betartja azt amit a gyerekeknek is mindig mondanak. Ha zuhanni kezdesz és nem tudod megoldani és van ott egy másik sárkány, válts emberi alakra hogy el tudjon kapni. Figyelte ahogy a lány próbálkozik a szárnycsapkodással, a hegycsúcsok pedig egyre közeledtek alattuk. amikor végre alakot váltott alá sodródott hogy a lány a hátán landoljon, majd amikor már jó helyen volt, kitárta hatalmas szárnyait hogy megfékezze a zuhanást. A keletkezett lendületet arra használta fel hogy visszaemelkedjenek vitorlázva a magasba.*

-Jól vagy kedvesem? *kérdezte aggódó hangon a lányt és egyelőre még nem sorolt vissza Geret mellé* -Azt hiszem jobb ha az út hátralevő részében viszlek.

*A hirtelen mozdulatokra kapja vissza a fejét és már indulna, hogy elkapja Saylat mikor Arou beelőzi. Igen ő nem is biztos, hogy időben odaért volna, hogy elkapja, így csak csendben figyeli az eseményeket.*

*Teljesen feladom a küzdelmet és készülök a pecsapódásra, így emberi alakravátva zuhanok tovább. Legnagyobb meglepetésemre Arou hátán landolok a kemény sziklák helyett. Ahogy vissza felemelkedünk én továbbra se mozdulok meg és háton fekve nézek felfelé miközben mély levegőket véve próbálom magam megnyugtatni és az adrenalin szintem lentebb vinni.

~Megilyedtem... basszus... nem hiszem el... egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire nem tudok repülni. Esküszöm mint egy 80 éves kölyök sárkány. Elegem van ebből a napból!~ Futnak át a gondolatok fejemen melyből Arou aggódó hangja zökkent ki.*

- Igen... jól vagyok. ~Csak a büszkeségem sérült, de az a mai nap folyamán már a béka segge alatt van.~ *Teszem hozzá gondolatban és megsimítom kedvesem hátát oldalra nyúlva, hogy kicsit nyugtassam, bár előtte magam kellene.*

- Köszönöm, hogy elkaptál. *Szavaim őszinték bár érződik benne a keserűség ami most bennem van. Nagybátyámra nézek és látom a szemében a csalódottságot. ~Az elmúlt időkben rengeteg csalódást okoztam neki. Pedig... nem akartam.~ Nagyot sóhajtva lassan ülök fel és előrébb mászva ülök oda kedvesem nyakának tövébe és most nyakát simítom meg majd átölelve azt bújok teljesen hozzá.*

- Szeretlek... és sajnálom, hogy csalódást okoztam mind a kettőtöknek. *Suttogom fájdalmas hangon, mert hihetetlenül fáj, hogy ennyire béna vagyok, hogy még rendesen repülni se tudok.*

*Közelebb repül Arouhoz és mellé zárkózva néz unokahúgára aggódó pillantással. Nincs szemében semmi csalódottság, hiszen most Sayla igen csak nehéz időn mehet keresztül.*

- Jól vagy kölyök? *Kérdi a maga kedvességében, és Aroura pillant. Szemében látszódik a köszönöm, még ha nem is mondja ki. Hosszan néz Arou szemeibe, majd vissza nevelt lányára.*

- Sayla... ha a segítséget felajánlják, hogy megtanítanak rendesen repülni, akkor azt fogadd el... Aroutól nem lehet jobb tanárod a repüléssel kapcsolatban. Ha elfogadod a segítséget az koránt sem a büszkeséged vesztése, de ezt majd a Fellegvárban átbeszélitek, hogy pontosan mi az ami miatt, nem megy. Biztos érzel valamit. Én nem tudtalak megtanítani... nem a repülés oktatására képeztek ki. Szóval Sayla a te érdekedben és majd a gyerekeitek érdekében... fogadd el a segítségét. Nem egy idegen sárkány hanem a párod. *Mondja őszintén a maga kemény, de egyben kedves stílusában.*

- Tudok repülni. *Vágom oda makacsul, bár koránt sem gondolom teljesen így.*

- Láttam amit láttam Sayla... ezen nincs mit szégyellni, csak mi 3-man vagyunk itt. Előbb utóbb Arounak is feltűnt volna, hogy nem megy a repülés úgy ahogy kellene. Főleg mivel ő az egyik legjobb repülő a sárkányok között. *Mondja teljesen komolyan és szigorúbbra veszi a figurát.* -De jó.. ha ennyire makacskodsz és nem fogadod el a segítségét, a tanítását akkor parancsba adom, hogy tanulj tőle! *Hangja szigorú lett és ellentmondást nem tűrő.*

*Nagybátyám szavai egészen a tudatomig hasít és belül igen csak fáj, de igazat kell adjak neki. Nem szólok csak szorosan bújok kedvesemhez aki sárkány alakjában van.* -Igenis... *Adom meg a rövid választ.*

*Arou megnyugodott mikor a lány megszólalt. Szörnyű volt látni ahogy egyre csak zuhant.. magában azon gondolkodott, hogy vajon mi lehetett ennek az oka. Felnőtt sárkányt még nem látott ilyen rosszul repülni. Visszagondolt az elmúlt napokra és így utólag látta a jeleket amik akkor nem tűntek fel. A lány sosem vitorlázott, ezért sosem tudott pihenni repülés közben. amikor Petert kísérték vissza kicsit sem panaszkodott amiért gyakran megálltak, pedig minden más helyzetben kapva kapott egy kis csipkelődésen vagy morgáson, ahogyan a bácsikája is. Akkor annak tudta be hogy a lány csak türelmes volt, de ezek szerint más is volt a dolog mögött.*
*Hallgatta Geret szavait és remélte meggyőzi az unokahúgát aki hallhatóan igencsak makacs volt még ebben is. Amikor a parancsot is kiadta neki most rajta volt a sor hogy „köszönöm” nézéssel viszonozza ezt barátjának. *

-Most már nincs semmi baj Sayla. Tényleg rájöttem volna. És jobb hogy most derült ki, így legalább nem esett bajod. *mondta neki kedvesen* -De most már nem állunk meg hazáig, hacsak a bácsikádnak nem kell pihenő. *terelte másfelé a beszélgetést hogy oldja a hangulatot és elterelje Sayla figyelmét is az incidensről. Az út hátralevő részében Gerettel incselkedett.*

-S mond csak Geret... biztosan ne tegyek oda valami lumbágó elleni krémet?

--- fellegvár-->>>