A Sárkányok városa- Gressil Rezidencia

A sárkányok a vízesés mellett laknak a hegyekben főként, de Sárkány falvak lehetnek a hegy körülötti erdőben a folyó mentén.

*Eras hátán ült egyenes háttal és a kérdésére elgondolkodott és inkább rádőlt a férfi hosszú nyakára és kapaszkodón ölelte át.* Én már itt is elaludnék. *Mondta kedvesen és igyekezett elfelejteni egy kicsit a gondokat. Megsimogatta nyakát repülés közben és szinte elfeküdt rajta. Kettesben voltak az égen és ilyenkor mindig így "feküdt" Eras hátán.*

Amúgy ha szeretnéd aludhatok vendég szobában, de szívesen alszom veled is. Igen a városok azok amik nem igazán változnak, csak lelakottak lesznek utána újra megszépülnek. *Kicsit elgondolkodik a közelmúlt eseményein.*

Elfogulatlanul és őszintén, nem volt kicsit igazam abban amit Selesnek mondtam még a be és kijáratnál? Kicsit kifakadtam ez tény, nem is igazából csak neki szántam, és még neki is van tanulni valója ahogy nekem... ahogy most már azt is megtanultam hogy nem fog érdekelni, hogy ki mit fog hozzá szólni, de diplomatikus keretek között nyíltan rá fogok most már kérdezni a dolgokra. Nem fogok finomkodni a kérdésekkel. Nem fogom hagyni a titkolózást. Igenis szokják meg hogy nekem el kell mondaniuk a dolgokat, mert nem tudok a gondolatukban olvasni... Mindegy már megint csak ezen tudok agyalni... Egy percre nem kapcsol ki az agyam... pedig most élvezhetném a repülést és hogy kettesben vagyunk egy olyan helyen ahol nincsenek gondok... pontosabban vannak, de én hozom magammal őket... tudom túl sokat fecsegek igaz? *érdi és inkább egy sóhajjal zárja le a dolgot és csak jobban hozzábújik. Mikor meglátja a várost felülről egy kicsit gyönyörködik benne és a lépcsőzetes vízesésben amit a hold tökéletesen megvilágít.*

Még mindig olyan lenyűgöző ez a környék. Nem csodálom hogy ezt a helyet, területet választották az őseid. Számotokra a legtökéletesebb hely, magasan van nehezen megközelíthető és gyönyörű a táj.

* Észrevette ,hogy tegnap óta neki is több emlék jut eszébe. Fura mód volt számára, de valószínünek tartotta, hogy ez azért történhetett ,mivel a lánnyal volt azóta a legtöbb időt. Szavaira rásandított, ismerte ezt a környéket az égen, így nem aggódott azon ,hogy eltévednének.*
Mivel ez a lakhelyem, senki nem szólhat meg azért, ha velem alszol, szóval nem láttok ez ellen akadályt ...de ha elég fáradt vagy, akkor kikészíthetek neked egy külön szobát a biztonság kedvéért.
*Vigyorodott el szélesen.*

Elfogulatlanul? *Felnevetett s így kicsit beleremegett a teste is. Vörös pikkejein megcsillant a hold fénye. Bólintott.*
Egy kicsit sokat fecsegsz, de már megijednék ha nem így lenne. Ez volt mindig is, és ez maradni is fog. Legalább valaki sokat beszél értelmesen...én csak ha muszáj, akkor szoktam.
Ami meg a másikat illeti. Mindkettötöknek igaza van, ezért nehéz dönteni, ha egyáltalán valaki akar. Tény te vagy a kapocs, így neked kellene tudnod mindenről, de az is igaz ,hogy mi mentünk ott külön. Gildasal kapcsolatban, meg nem segített az a pár finom megjegyzésed. *Nevetett ismételten kicsit. Körülöttük nagyon szép volt a környék, s így este a csillagok és a hold fényénél, sejtelmeséget árasztott magából.*
Kérdezd ki őket! Ez természetes, csak ne úgy ,mintha főgonoszak lennének. *Vigyorodott el* Gildast nem sértenéd meg, de lehet az elfecske magára venné.
Sok helyen nincsenek gondok, sőt, csak ott vannak leginkább, ahol a legjobban törödnek velük. Ha hagyod magad kicsit az árral úszni..vagy jelen pillanatban repülni akkor nincsen gond. Itt nincs Leiran.

*Azzal bólintott a megjegyzésre, ami szülőföldjét érintette.*
A legszebb hely ezen a szigeten.
*Állapitotta meg büszkén ő is ,majd lassan ereszkedni kezdett. AMikr úgy 5-6 méterre volt a földtől, hirtelen alakult vissza, a lányt a karjaiban tartva ért földet. Leguggolt a lendülettől de a lányt szorosan és gyengéden fogta. Csak ezután tette le. Egy gyönyörű nagy ház erkélyén voltak.*
Megérkeztünk....se apámhoz, se hozzám nem illik ez a ház. Ez itt mind...anyám.
*Vont vállat ,majd kinyitotta az ajtót.* Menjünk innen be.

*Igazat kellett adnia Erasnak és mély levegőt véve inkább engedett szavainak és hagyta, had vigye őt. Mikor leszálltak és a karjába tartotta picit elpirult és nézte arcát. A megjegyzésén kicsit elgondolkodott elmerenget, de egyenlőre nem szólt. Mikor talpra állt és beljebb invitálták belépett a szobába és felkapcsolva a világítást nézett körbe melyik szobába is lehetnek.*

Nem kel miattam külön szobát előkészíteni, jobb szeretnék melletted aludni. *Pillant Erasra egy kedves mosollyal. Odabent mikor már bejött ő is és bezárta az ajtót sietve lépett elé és ölébe ugorva fonta derekára lábait és megcsókolta. Mióta elindultak a központi épületből, csak erre az alkalomra várt. Hosszan csókolta, és finoman túrt amúgy is kócos hajába. Lassan szakadt el, de nem állt újra talpra, továbbra is csimpaszkodott Erason és mélyen a szemébe nézett. A hallban lehettek, bár át volt rendezve, mióta utoljára itt volt, így nem igazán tudta melyik helységben vannak, ám ezzel nem igazán akart most foglalkozni.*

Szeretlek Eras és köszönöm, hogy a visszafele úton ilyen kedves és figyelmes voltál Selestinával kapcsolatban. *Súgta a fülébe. Ám léptek hallatszódnak a folyosó felől, amire Leiran nem lesz figyelmes. Nem arra figyel most.*

Rendben, erre vártam.
*Vigyorgott szélesen. A lány hirtelen csimpaszkodása egy pillanatra meglepte, de még időben megtartotta magukat, így nem estek el. A csókot örömme fogadta és igyekezett elhúzni. Talán nem minden pillanat kellemes, hogy 'jó' legyen, de a jutalom mindenképp dicséretes. Tartotta, fenekénél fogva ,hogy ne essen le róla . Majd csak nézte ahogyan az örző lány a szemeibe révedt. Szélesen, és büszkén vigyorgott annak arcába.*
Na mi van? Találtál valamit a hajamban?
*Viccelődött. A léptek megcsapták a fülét, de nem foglalkozott túlságosan vele.*
Poklok pokla Eras úrfi! *csapta össze a kezeit sietett léptekkel, hangja most vékony volt, mintha felnyikkant volna.*
Ezt így nem szabad! Tegye le a kisasszonyt!
Úgyan már Kurucz...*Forgatta meg szemeit.*
Azonnal tegye le! Aztán mosson kezet, a vacsora tálalva!
Tudd ,hogy beszélhetsz velem! *Tette le a lányt maga elé ,majd lépett egyet a kis komornyik felé megvillantva éles fogait, mogorván.*

Mi folyik itt ?
*Szólalt meg hirtelen egy dörmögösebb, mély hang ,aminek irányába tekintett ,mind a két másik férfi. A komornyik vékony, szinte csontos alkatával, remegve, míg a másik elkomorodva komolyan ,majd egy vigyorral.*
No lám apám...hát visszatért a vadászatból ? Sikerült valamit elfognia ?
*Az öreg leintette gyermekét egy nyers és bunkó mozdulattal ,majd szürke, szigorú szemét a lányba mélyesztette. Mintha megfigyelte volna. Intett parancsolóan.*
Milyen remek ,hogy az örző meglátogatott minket, jöjjön csak kisasszony, remélem a fiam nem ette meg túlságosan az útuk alatt. Menjünk vacsorázni íly késői órán és beszéljük meg, jövetelének okát.
*Eras sóhajtott ,majd még a lányra pillantott, jelezve ,hogy menjen, ezután ment ő is utánuk. A hallból felfelé ivelt egy széles lépcsősor, azon haladtak felfelé, mert annak végén volt középen egy ajtó, ezzárta közre a két oldalt huzodó lépcsősort. Ez mögött helyezkedett el az étkező, abból nyílott a végén egy kisebb konyha. A szobák lent foglaltak helyet.*

*Leiran elpirulva pillantott a komornyikra és leszált Eras öléből, mikor az lerakta és mellé állva figyelt. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni és mikor meg jelent az idősebbik Gressil zavaran pillantott rá és meghajolt előtte.* Szép estét kívánok uram. Ugyan Eras nem enne meg engem. Egy kicsi harapást se ejtett rajtam. *Mosolyodott el és gondolatba hozzá tette.*
~oh dehogynem evett meg, csak nem a szó szoros értelmében, és az milyen jó volt. ahh...~ *Gondolatába bele pirult és elindult az idős sárkány után.*

Elnézést kérek viszont uram hogy ilyen későn toppantunk be és hogy ilyen sokáig feltartottam a fiát, csak le kellett mennem a földalatti városba egy másik kötelezettségemet ellátni, és mivel hogy a bejáratnál van a vérfarkasok falva, így inkább megkértem a fiát kísérjen el, nehogy össze tűzésbe keveredjek a vérfarkasokkal. Igaz csiszoltam már a harci képességeim, de mint nő nem bírnék el egy falka farkassal. Még egyszer elnézését kérem a kései jövetelünknek. *Mondta udvariasan. Szerencsére már belejött a hivatalos beszélgetésekbe. Időközben felértek és a komornyik megmutatva helyét helyet is foglalt ott.*

Igazából reménykedtem benne, hogy itthon találom. Sajnos nem jó okokból kellett eljönnöm a Központi épületből. Zavargások történtek az Elf falvakban, és mivel kedves fia említette, hogy két napja úton van érdeklődni szeretnék, hogy nem-e látott vérfarkasokat a vadászat közben. Ugyanis a 3. elf falut rendszerint rombolják és félek valakit el is vittek onnan. Holnapi napon oda visz tovább az utam., hogy elejét vegyem egy esetleges háborúnak. Jelenleg még információkat gyűjtök a helyzetről és annak súlyosságáról. *Bizonyos dolgokat még direkt nem említett meg, mint mondjuk azt hogy együtt jár a fiával. Úgy érezte ezt Erasnak kell elmondania.*

*Kurucz apró fintorral kisérgette a lányt ,majd rápillantott az ifjabb úrára, aki csak rávicsorgott egy kicsit. Ekkor ismételten előre pillantott. helyhez kisérte a vendéget majd eltünt a konyhában. Amikor az ajtót nyitotta ,incsiklandozó illatok járták körbe az ebédlőt. Eras is helyet foglalt, apja másik oldalára,de még a lányra sandított ,csak ezután vissza. Mivel úgy tűnt apja nincs túl jó hangulatban ,most nem kezdett bele semmibe. Valószínünek tarotta, hogy a férfi vadászata nem sikerült túl jól..legalábbis nem úgy ,mint ahogyan tervezte. Lehet egy nő is lekoptata..ám erre a gondolatra csak szélesen elvigyorodott.*

Nem kell magyarázkodni, pontosan értem ,hogy mi miért van. Én is jártam ma arra felé, habár csak átutazóban.
*Mondta s ekkor megjelent Kurucz, aki kihozta az ételeket, majd letette a tálakat az asztalra. Azokon mindenféle nagyobb sült és ropogos hús volt, körülöttük egy-két körettel ,hogy mindenki választhasson, de igen, ígyis a hús volt többségben. A férfi kezével vett egy nagyobb combot, úgy pillantott a lányra. Vonásain lehetett látni, hogy ritkán szokott az illem színjátéka mögé bújni, inkább parancsoló és mogorva volt, erős élekel az arcán, hosszúkás orral és sima, egyenes vörös hajjal . A lány szavaira nem pillantott rá, nem tűnt túlságosan meglepettnek, ezt lehetett látni rajta. Nem várta meg, míg a lány befejezi, bunkó modon evett közben, rágcsált, néha nyitott szájjal, éles fogaival tépte el húst. Csak amint lenyelt pár falatott pillantott rá, hosszú vágású szemeivel, közönyösen.*
Igen hallottam, mint a legtöbb egyén, aki az utóbbi időben hosszabb és keményebb utazásokat engedett meg magának. Ebből kifolyólag jártam a földalatti városban is..nem is olyan rég. Összeverekedtünk csak úgy a móka kedvéért egy farkassal. Aztán miútán megállapítottuk ,hogy mindketten elég erősek vagyunk leültünk inni, ekkor már az ő tanyájukban. Ekkor rohantak át az egész helyen a hírrel ,hogy az öreg meghalt.
Az elfekről nem hallottam, de sejthető volt. Ők jelenleg a leggyengébb láncszemek, akiket könnyen elkaphatnak.
*Nézett rájuk ,majd evett tovább.*

Leiran és a tanács megkért minket, hogy dolgozzunk ki egy-két taktikát,arra vonatkozólag ,ha harcra kerülne sor. Általában ilyenkor kerülünk mi képbe.
Csak ekkor. *bólintott az apja.*

*Meghallgatta az idős sárkányt és ő is szedett magának húst és köretet is egyaránt, bár több köretet szedett, mint húst. Mikor elmondta Eras mife kérdte meg őket, hogy dolgozzanak ki egy taktikát nagyot sóhajtott, főleg az apja megjegyzésére és lerakta a villát. Igyekezett meg tartani jó modorát és behunyta a szemét, majd mikor kinyitotta evett egy falatot. Az, hogy evett az idősebb míg ő beszélt az cseppet sem zavarta, de a velős megjegyzéseket nem bírta. Szemeiben láthatóvá vált, mondana legszívesebben valamit, de nem teszi tanulva az előző estéből.*

Tudja uram, a hatalmi harcok igen csak megsérthetik a törékeny egyensúlyt a szigetünkön, és apám amolyan vizsga feladatként bízta rám az ügyet. Az elf falvakat is ugyan úgy meg kell védenünk mint más falvakat. Lehet, hogy önök csak a harci taktika során "kerülnek elő, de egyáltalán nem csak így gondolunk önökre. Én legalábbis nem ahogy jó atyám is aki az egyik legjobb barátja tudtommal. *Pillantott az idősre és hangja nyugodtságot tükrözött és újra bele evett a vacsorába, majd a komornyik felé nézett kedvesen elmosolyodva.*

Igazán finom lett a vacsora. *Mondta és vissza fordult ételéhez. Erast könnyebb volt kicsit kordában tartani modorilag, mint atyját. Őt lehetetlen volt, de már meg szokta tőle.* Az igazság az, hogy nem szeretnék háborút, de jobb ha minden eshetőségre felkészülünk. El szeretném kerülni a háborút, de olykor egy kis kard csörgetés megrémíti az ellenfelet. Ezt már megtanultam önöktől. Néha bele se merek gondolni, hogy mi lesz ha atyám meg hal. *Szomorodik el kicsit és le is teszi a villát.* Elnézést kérek, nem akartam ezt felhozni.*Mondta szinte rá kapásból és beleivott a kehelybe ami előtte volt. Felköhögött mivel sárkányok által készített bor volt bele töltve ami számára igen csak erős volt. Lerakta a kelyhet és szája elé kapta a kezét. Igyekezett nem mutatni, hogy ez neki igen csak erős alkohol tartalmú ital.*

Tudja Leiran, a mi barátságunk, nem olyan ,mint a legtöbb.*Vigyorgott mialatt újabb falatokat evett. Vigyora úgyan olyan volt ,mint a fiáé. Ismételten az ételel foglalkozott ,de azért fél füllel figyelt a lány beszédére. Nem adta meg jobban neki a tiszteletett, mint másnak. Főleg mert nő volt. Az öreg Geronnal már más volt a helyzet. Az annak idején kivívta a tiszteletett ,mellyel megajándékozta mindig, amikor találkoztak, persze csak mértékkel. Ebből kifolyólag volt az ,hogy ők voltak az egyetlenek akik gyógyitottak és mégis a közelükben lehettek. Az öreg felhorkant a lány szavaira.*

Elsőre is felfogtam amit elém vetett Leiran.
*kezdte ám tekitnetétt egy kisebb csont kötötte le amit maga előtt lóbált s rágta le róla a húst.*
Ettől eltekintve én mindig kitartok amellett amit mondok. Az elveim mellet. Egy párbeszédünk volt csak az apáddal, amiben nem mi dönthetünk.
*Azzal folytatta míg lehetett. Fiára pillantott hosszan.*
Az elf falvakba akarsz vinni pár harcost?
Majd igen, de eleinte csak védelemnek. Leiran nem szeretne feltünést, és ezt sajnos vagy nem sajnos ,de figyelembe kell vennünk.

*Amint meghallották a lány szavait mindkettő rásandított hirtelen. Elkomorodtak ,habár az ifjabb nem tekintett oda, inkább evett. Jelenleg nem volt rangidős, nem tehetett annyi mindent szóvá. A dicséretre Kurucz bólintott ,majd tovább ment.*
Szóljanak ha jöhet a desszert.
*A boros esetre mindhárom férfi elvigyorodott, majd a fiatalabb vette a szót magához.*
Bocsáss meg ,hogy nem szóltam előre, azt hittem sejted mi is van benne. Csan nem megy a fejedbe!
*Nevetett*
Úgy terveztem ,hogy holnap leülünk és megbeszéljük a taktikákat. Mit szólsz?
Rendben.

*Észrevette a rosszaló pillantásokat majd inkább nem szólt semmit a kehelyre pillantott és csak pislogott, majd Erasra pillantott. Máris kipirosodott az arca az alkoholtól. Innentől inkább nem szólalt meg. Valahogy az idősebb Gressil társaságában kinyúlnak érezte magát, pedig ő lesz a következő vezető. Inkább evett tovább. Evett a húsból és a köretből is. Nem evett sokat, de neki elegendő volt. Amit ki szedett azt megette, de inkább nem szólalt meg. Gondolataiba mélyült.*

~Istenem mi lesz velem a férfiak világában ha atyám át adja a vezetést? Nem hiszem el, hogy pont én... Eras jó valamennyire tisztel, de az időseb Gressil semennyire nem tisztel. Nő vagyok ami már alapból az, hogy náluk nem uralkodhat nő... Lehet még most meg kellene futamodnom.~ *Bizonytalanodott el az idős sárkány mellett és ahogy újra magához vette a kelyhet már óvatosabban ivott bele. Most nem köhögött fel. Tulajdon kép izletes finom édes bor volt, de tény hogy a legnagyobb alkohol tartalma is ennek volt. Nagy sokára szólalt meg halkan.*


Köszönöm szépen a vacsorát igazán ízletes volt. *Mondta majd kezeit térdére helyezte a kehely letétele után. Türelmesen ült és várt, nem akarta őket megsérteni, hogy fel áll az asztaltól.*

Nem akartam megsérteni uram, de tudja nekem is el kel kezdenem kiépítenem a tiszteletet a nemzetségek között. Mivel atyám úgy kívánja én kövessem a vezetői pozícióba. Lehet, hogy nő vagyok, és fizikailag törékenyebb önnél, de minden igyekezetemben azon vagyok, hogy megtaláljam azt a helyzetet ami mindenkinek a legjobb. Az is igaz, hogy én nem örököltem apám gondolat olvasási képességét, így nehezebb dolgom lesz. *Pillantott az öreg sárkányra. Legbelül remegett, és térdein remegni kezdenek a kezei, ugyanis félt a következményektől. Főleg, hogy a fiával járt és ha nagyon megsérti annak atyát lehet ő is megharagszik rá. Azt meg nem szerette volna.* Viszont köszönöm a választ a kérdésemre. Igazából ennyit szerettem volna. *Mély levegőt véve hunyta be a szemét és ajkaiba harapva látszott, hogy a bortól némiképp nehezebb uralkodnia érzésein és elrejteni azokat.*

Majd, ha te leszel a vezető, majd akkor megadom azt a tiszteletett ,amit meg kell adnom. Addig számomra még nem tartasz ott ,hogy többet adjak ,mint amennyi jelenleg van.
*Jelentette ki, azzal ő is befejezte a vacsorát, ahogyan Eras is. Kurucz ekkor jött és elvitte előlük az üres tányérokat, majd lepakolt az asztalról, s csak nem sokkal késöbb hozta ki a desszerteket.*
Jóétvágyat mindenkinek!

A lényeg a lényeg, jelenleg csendesen de ott kell lennünk.
Értem..természetesen.
Ami azt jelenti, a tivornyák átmenetileg tabu.
Na ez már meggondolandó! Van amiről nem vagyok hajlandó lemondani!
De a harcok alatt nem lehetsz részeg.
*Ekkor szélesen vigyorodtak el egymásra ,majd az öregebb felsóhajtott. Rápillantott szórakozottan az ételre s azonnal elkezdte megenni a csokis deszertett. Észrevette ,hogy fia valamivel csendesebb.*
Nincs mit mesélned?
De..de azt majd kettesben megbeszéljük, amikor a taktikákat is átbeszéljük.
*Mondta szemrebbenés nélkül, azzal ő is elkezdte enni. Ezután pillantott a lányra.*
Ízlik Leiran?
*Látta a lányon ,hogy túl sok volt neki az ital ,így lassan felállt s bólintott apja felé.*
Felkisérem.
*Állt meg ,majd kinyújtotta kezét a lánynak.*
Jöjjön kisasszony. *Vigyorgott.*

*Leiran megrázta a fejét és mutatta hogy jól van.* Nem, még a desszertet elfogyasztom. *Mosolyodott el kedvesen és neki is fogott. Felfogta az idősebb sárkány szavait és mély levegőt véve felpillantott Erasra.* Ülj le edd meg nyugodtan a desszertet. *Kihúzza magát és belekóstol a desszertbe ami ízlett neki. Haloványan elmosolyodott.*

Tudja uram nekem az a meglátásom, ha annyival meg változik a tisztelet, hogy kineveznek vezetőnek akkor az nem igazi tisztelet... Az csak egy általános kötelesség tisztelet... de én nem olyan tiszteletet szeretnék a nemzetségektől. Atyámnak sem kötelesség tisztelete van. Vagy egy nő nem kaphat mást? *Kérdi az idősre nézve. Kezd kissé harcias lenni. valószínű a bor hatás az ami bátorságot adott neki.* Kedvelem önt és minden tiszteletem az öné, előttem nem kell megjátszania magát és magára erőltetni a diplomatikusságot. Én önt és a fiát is úgy fogadtam el ahogy van. Régóta ismerem már önöket ehhez, de reménykedtem benne hogy ez idő alatt sikerül legalább annyi tiszteletet kivívnom önnél, hogy a szemembe nézzen mikor beszélek önhöz. *Mondta ki a véleményét és utána újra kanalazta a desszertet, majd elvette az asztalról az üveg bort és töltött magának még a kehelybe a borból és meghúzta. Most már nem köhögött fel, csak kinézett az éjszakába. Utána meg ette teljesen a desszertet, és most már ő is elengedte magát. Hátra dőlt a székben kezében a kehellyel és iszogatta bort elmerengve.*

*Egy pillanatra elgodolkodott a lány viselkedésén ,majd bólintott s leült. Habár ő már megette a desszertett. Az apja is szorgosan ette, de ő még ivott is jó sokat mellé. Sokkal jobban viselte az italt ,mint bárki más erre felé, ezért nem is zavartatta magát a kupa újra-újra öntésében.*

*Egy pillanatra érdeklődve hallgatta az öreg a lányt. A szavait és a viselkedését. Elvigyorodott ,mert betudta ,hogy ez mind az italnak köszönhető. Csak ezért engedte el magát ennyire, de így tetszett a lány viselkedése. Szavaira szélesen vigyorodott el, majd felcsillanó tekintetétt ráemelte hosszan. Szürke szempárjában sötétebb fény csillant.*
Itt van, akkor beszéljünk így...én belemerek nézni a szemedbe Leiran, ez nem tisztelet kérdés, úgy véltem te vagy az, aki sokkal inkább tart az én tekintetemtől. Bár úgy tűnik a bor megteszi a hatását. Ez tetszik! Igyál csak! Kurucz tölts még neki! Tele.
Igenis úram.

*Egy idő után rápillantott a lányra s csendesen nézte. Neki is feltünt a változás. Eleinte ezen elmosolyodott, majd egy kicsit elkomorodott, főleg apja szavai után. Ismerte az öreget és tudta ,hogy ebből nem biztos ,hogy a lány jól fog kijönni. Ismételten felállt, s most nem a kezét nyújtotta, hanem megragadta a lány csuklóját s úgy állitotta fel.*
Ideje aludnod!

*Kicsit morcosabban pillantott Erasra és levette a csuklójáról a kezét és keresztbe fonta a kezeit.* Nem vagyok gyerek... lehet nem szoktam alkoholt inni, de azt hiszem még nem ittam annyit, hogy nagyon rosszat tennék. Nem otthon vagyok. Egy kicsit talán én is lazíthatok nem? *Kérdi Ersra nézve és egyenest a szemébe néz. Utána vissza az idős Gressilre.* Én mindig is eltudtam viselni a tekintetét uram. És az ha már beszélgetés közben a másik fél szemébe nézünk akkor máris nem érzi úgy a másik beszélgető fél, hogy lekezelik. *Szavai őszinték voltak és összeszedettek. Semmi nem változott a beszédében, nem bicsaklott meg és nem is volt kótyagos, ám felszabadultabb volt mint ennek előtte.*

A bor megivása előtt is belenéztem volna a szemébe. Ez nálam egy alap dolog, hogy a másik fél szemébe nézek. Tudok én felszabadultabb is lenni, és önnel is tudok közvetlenebbül társalogni, csak pusztán eddig azt hittem, hogy azzal megsérteném, de látom már hogy tévedtem. *Ekkor vissza néz Erasra és megsimítja a karját és mélyen néz a vörösló szempárba.*

Te pedig miért vagy velem ilyen durva? Csak azért mert ittam, és nem akarod, hogy meggondolatlan dolgot cselekedjek. Félted a becsületem, vagy hogy valami olyat teszek amit megbánnék. Kedves vagy és figyelmes. *Mosolyodott el és elvette a poharat amit a komornyik teletöltött és újra belekortyolt, de tekintetét le nem vette Eras égető vörös szemeiről. Testtartása és szemei árulkodó jel volt érzelmeiről, ezt már nem igazán tudta kontrollálni, viszont vissza fogta magát, hogy megcsókolja Erast. Miután kiitta mély levegőt vett és lerakta azüres kelyhet és az idős sárkányra nézett a szemébe.*

Köszönöm szépen az italt, és a vacsorát. Igaza van a fiának, ideje lefeküdnöm aludni. Elégé hosszú napom volt. Reggel még találkozunk mielőtt elindulok. Köszönöm a választ uram.*Mondta és biccentett felé. Nem hajolt meg mint szokás a formalitások világában, utána belekarolt Erasba és felnézett rá.* Haragszol?

*Eras felsóhajtott ,majd arrébb lépdelt. A lány elégé bensőséges viselkedése miatt, észrevette magán apja pillantását. Tudta ,most már késő halogatni a beszélgetést, de még mindig úgy gondolta jobb négyszemközt. Az öreg széles vigyorral hallgatta a lányt.*
Elég régóta ismerlek Leiran..de így még nem láttalak. Talán többet kellene az öreged nélkül lenned. Na ..kérsz még inni?*Emelte felé kupáját ,majd szavaira megrázta a fejét.*
Lekezelésről szó sem volt...ettől függetlenül egy nő, nem ér fel fizikailag egy férfihoz. Más a dolguk..másért teremtették őket. Nincs igazam Eras?
De...nagyrészt.

*Az öreg szemei összeszükültek a kis bizalmaskodásnál. Látta a lány szemeiben megcsillanó fényt, a kósza érintést. Ismételten iszogatott a kupájából de tekintetétt nem emelte le róluk. Ekkor találkozott össze szeme a fiával. Ekkor értette meg s egy pillanatra elkomorodott ,majd legyintett.*
Na huzzatok a fenébe! ideje aludnotok, vagy nem tudtok reggel felkelni!
*Szólalt fel hangosabban s nem is kellet több a másiknak. Ő a lányra pillantott ,majd elindult vele, még biccentve apja felé. *
Az nem lesz jó ha a vén bolond nyer....a szavam kőt... Kurucz...készitsd elő a szobámat!
Igenis úram!

*Mialatt lementek a lépcsősoron nem pillantott rá, csak szigorúan előre. Ezután befordult vele az alsó szinten lévő ajtóhoz mely a szobák felé vezetett. Beléptek s a folyosón indultak el. Csak ilyen távolságban szólalt meg.*
Kicsit. Nagyon. Én akartam ezt apámnak elmondani holnap..most már tudja enélkül is.

*Az idő Gressilre pillant és elmosolyodik.* Ez az igazi természetem. Legalábbis ez volt míg túlzottan nem kerültem jó atyám nevelésébe, és el nem kezdete rám pakolni a terheket... Régen is ilyen voltam főleg mikor Erassal tinik voltunk, és olykor el...*Gondolkodik el kicsit, hogy vajon helyes-e elmondani azt, hogy régebben is együtt mászkáltak az ősök tudta nélkül.* Csatangoltam a srácokkal. *Mondta végül inkább kibúvóként.*

A fizikai dologgal egyet kell hogy értsek... Lehet hogy nem érünk fel egy férfi fizikai erejével, de a férfiaknak nem az a feladatuk, hogy megvédjék a hölgyeket? *Kérdi közvetlenül kedvesen, majd elbúcsúzik. Erassal tart.*

*Kicsit elszontyolodott és mély levegőt véve maga elé nézett.* Bocsánatot kérek ha bármivel is elárultam valamit atyád előtt. Most arra gondolsz, hogy azt szeretted volna neki elmondani négyszemközt, hogy együtt vagyunk? *Kérdi kicsit rápillantva, és picit oda bújt hozzá.* Sajnálom, nem akartam... de ha a te szobádban alszom és reggel onnan jövök ki és meglát akkor is leesett volna neki nem?*Kérdi felpillantva rá, próbálja engesztelni.*

Kérlek ne haragudj rám... csak a Sárkán bor túl jó feszültség oldó... *Mondta és kicsit szégyellte is magát a dolog miatt.*

Nem..igazából nem haragszom. Tény én kívántam elmondani, de még holnap megtehetem, miútán elmentél az elfekhez. Úgyis meg kell vele beszélnem a taktikákat. Tudom..hogy alapjáraton ilyen vagy...elég régóta ismerlek.
*Vigyorodott el, egy nagy sóhaj után ,majd parányit elvigyorodik azon ,hogy hozzá bújik.*
Valószínüleg rájött...legalábbis úgy tekintett rám, de jobb ha meggyőzőm őt.
Ohh..*nevetett fel jóizűen ahogyan elérték a szobát s beengedte a lányt. Amint beléptek becsukta az ajtót mögöttük s rápillantott.* Nem hiszem ,hogy észrevett volna. Nem szokott erre járkálni. Későn fekszik, korán kell...aztán már nincs is itthon csak délben. *Vonogatta a fejét.* Maximum Kurucz látott volna meg....de ő nem érdekes.

*Legyintett s levetette a palástját ,majd felakasztotta, ezután kezdte leveni a csizmáját, úgy tekintett szépen lassan a lányra.* Tudom ,hogy mennyire jó a sárkány bor! Erős és elégé finom! Pont olyan ,mint mi.
*Vigyorgott szélesen.* Érezd otthon magad.

*Mély levegőt véve ment be a szobába és körbenézve az ágyhoz sétált és leült. Onnan nézte a férfit. Elkezdte lecsatolni a karpereceket és levette a ruha ujjakat és a táskáját lerakta az ágy mellé amit még útközben kapott fel a halban.*

Értem. Kurucz amúgy is rajta kapott már minket... de majdnem elszóltam magam... mielőtt kijöttünk volna az étkezőből. Nem lett volna jó dolog elmondani jó atyádnak hogy volt rá példa, hogy ellógtuk az edzést és inkább elmentünk iszogatni... lazulni... Vagy épp megszöktettél és a tudtuk nélkül együtt voltunk és csináltuk a hülyeséget... valahogy ezt nem kel hogy tudja. *Kicsit kínosan nézett rá, majd felállva elé sétált és megsimította a mellkasát, de most már kettesben vagyunk. *Mosolygott és lehúzta magához és megcsókolta hosszan. Nagyon lassan szakadt el, és akkor is ott maradt előtte.* Viszont tény ma aludni kell. *Mondta és utána az ágyhoz lépve bebújt az ágy azon részére ahol ő szeret aludni vagyis a jobb oldalon. A takaró alatt még motoszkált, majd csak várta, míg Eras is bebújik mellé. Megszabadult a kényelmetlen ruhadaraboktól.*

*Nézte ahogyan a lány kényelembe helyezi magát ,majd veztkőzni kezd. Elmosolyodott rajta ,mialatt ő is hasonlóan tett. Szavaira a fejét csóválta.*
Kellet volna az nekem! Bajt hoznál a fejünkre? Szerintem így is tudnak azért róla...sunyi mind a két fajzat! Csak maximum most kihasználnák ezt ellenünk..és arra semmi szükségem..és szerintem neked sem.

Kurucz nem lényeges. Komornyik, nem több. Az a dolga, ami a dolga. Apámnak így is hálás ,hogy itt lehet. Komolyab mondom.
*Azzal ő is levette a füzős felsőt ,majd vörös ingjét is. Lány szavaira elmosolyodott, s mikor az ágyból kikerültek a ruha maradványok ,széles vigyor terült el az arcán. Sármosan rázta meg a fejét felé, s hosszan meresztetet vörös tekintetétt a lány kék szemeibe.*
Kár..kár...igazán, megmondtam...ha pihenni szeretnél...akkor külön szoba kell neked.
*Vigyorodott el sejtelmesen ,majd hosszú nadrágot levéve, feküdt be az ágyba s vonta magához a lányt.*
Így alszunk majd.
*Suttogta a fülébe*

(Stb..stb stbXDXD alszanak <:3)

*Belebújt a karjaiba és szorosan simult hozzá. Elégé fáradt lehetett mert hamar elaludt a védelmező karok között. Mélyen aludt egész este meg se moccant. Lassan nyitogatta szemeit a szobába áradó fényre és kicsit fájt a feje a tegnap esti bor miatt. Szerette azt a bort, de kitudta ütni elég rendesen, bár most nem is ivott sokat belőle, de mégis régen ivott már, így a fejfájást azt okozott. Lassan bújt ki Eras karjai alól és felülve megfogta a fejé kicsit megdörzsölve azt. Nagyot nyújtózkodott kicsi nyöszörgéssel. Gerince halhatóan végig ropogott ahogy karjai is. Jól aludt és mélyen. Lassan mászott ki az ágyból és a fürdőbe menve lezuhanyozott és tiszta ruhát vett magára. Hagyta Erast aludni. Lassan lépkedett ki a szobájából. Halkan nyitotta ki az ajtót, és már teljesen rendbe szedve magát lépett ki. Táskája árulkodott csupán arról, hogy ott aludt. Azt nem hozta ki. Felsétált a halba és körbenézett, hogy vajon van-e más ébren. Kiment az erkélyre körbe nézni a tájon. Mosolyogva figyelte a csodás környezetet.*

Milyen szép táj. Sose tudtam betelni ezzel a látvánnyal. Szebb mint az Őrzők városa. *Jegyezte meg magának és keresztbe fonta karjait úgy figyelte a reggel fényében úszó tájat. Még elég korán lehetett olyan 8 óra tájt. Gondolataiba merülve álldogált az erkélyen. Nem gondolt a gondokra, és a friss levegőtől fejfájása is elmúlt.*

*Miútán a lány elaludt, hamarosan ő is követte. Nem figyelt már semmire sem, az álom mélyen elfogta s magába zárta. Nem a bor miatt, azt nagyon is bírta, de nem pihent annyit ,mint máskor. Reggel sem vette észre ,hogy a lány kiszökött tőle, csak másik oldalára fordult.*

Ez igen csak dícséretes gondolat. Az őseink jól választottak. Hírlik ,hogy sokáig kergetőztek az égen, míg végül ezt a helyet megtalálták, habár nincs nagyon eldugva. Bár ezt te jobban tudhatod....te már akkor is éltél.
*Lépett a férfi nem messze tőle, kezeit karba fonva. Úgy nézte a messzi tájat. Hosszan nézte, elvigyorodott, de nem tekintett a lányra.*
Jól aludtál Leiran? A fejed hogy van? Kicsit többet itál az este folyamán...de gondolom a fiam le tudott végül rendezni.
Ami a tiszteletett illeti. Valószínűleg eléred majd nálam ezt, amint vezető leszel, de addig is meg kell elégedned azzal amit jelenleg adhatok. Vérmes pasas vagyok...*vigyorodott el hosszan és sármosan.* Nem egy könnyű esett, de ez így van a családunkban.

*Kicsit megrezzent mikor meghallotta a hangot és a férfira pillantott, majd kicsit elmosolyodott.*

Igen már akkor én éltem... Szép sziget és érintetlen volt, mikor ide érkeztünk. Bár előtte nem volt igazán kellemes... Engem atyám rángatott ki az ágyból, mert mélyen aludtam. Menekülnünk kellett mert ránk gyújtották a házat... rettenetesen féltem és igazából fel se tudtam fogni a dolgot, hogy valakik miért ennyire gonoszak velünk. Testileg érett voltam, de sokszor nem bírtam felfogni a dolgokat... Mikor megérkeztünk akkor mindenki kiválasztotta nemzetségének a helyet, és a sárkány vezérek az ön apja és nagyapja ezt a helyet választották. Nem rejtett, viszont rendkívül könnyen védhető és egyben csodálatos...

*Mikor elkezdi magyarázni a tiszteletet rápillant kedves mosollyal.* Ezzel nincs semmi gond uram. Ismerem már önt és a fiát is. A fiát talán túl jól. *Pillantott inkább a tájra.* Ezzel nincs gond, csak tegnap este már túl sok minden volt bennem ami kihozta ezt belőlem, de az igazi természetem az amit a feszültség oldása után látott. Csak jó atyám kedvéért, és szorgalmazására veszem fel mindig ezt a hivatalos formát. Önnel pedig azért voltam mindig is olyan, hogy ne áruljon be apámnak, hogy tiszteletlenül viselkedem, de rájöttem, hogy ezt is rosszul gondoltam. *Mosolyodott el újra és a tájra nézett.* Nem kellett lerendeznie, befeküdtem az ágyba és már aludtam is mint a bunda. Fáradt voltam. Már jól vagyok egy kicsit fájt a fejem, de a friss levegő azt is elmulasztotta. Régen ittam már alkoholt azon belül is sárkány bort... ezelőtt talán utoljára sárkánybort akkor ittam mikor Eras kivitt a lépcsőzetes vízeséshez, az egyik edzés helyett. *Végül csak kimondta és hirtelen kapott szája elé, és zavartan pillantott fel az Idős Gressilre, hogy mennyit értett meg ebből.*

Én voltam még apám idejében az emberek világában...villám látogatás volt, mondhatjuk, de semmi képen sem hosszú. Érdekesek..tény és való, de nem mondhatom ,hogy szeretem őket. Azokat tisztelem, akik még a nagyapámat, szinte istenként tisztelték. Védelmezőnek állították be..a nagy vörös sárkány, aki vízet hozott aszály idején. Ma még is vannak, akik emlékeznek az ő történetére, és még ma is vannak akik tisztelik a sárkányok erejét. Őket tisztelem én magam is. A nagyapám nagyon erős és bölcs férfi volt. Bennem és a fiamban megmaradt az erő..de mi csak a harcra koncentrálunk. Érthető is. Egy sárkány férfinak nagy az adrenalinja...ki kell adnia magából. Sokan repülnek...mások vadásznak és harcolnak. Ez a vérünkben van, ezért lett Eras is ilyen. Nem volt anyja, mindent tőlem kellet ellesnie.

Az öreged néha túlságosan is irányítani akar mindent, pedig néha hagyni kell ,hogy menjen minden a maga folyása szerint, s utána közbeavatkozni, ha eltér nagyon a kijelőlt vályásból.*Támaszkodott a korlátnak s nézett a messzeségbe. Sárkányok repültek az égben, nem sok de jó pár. Ez is jelezte ,hogy az élet újra kivirágzott erre felé. Amint elszólta magát szélesen vigyorodott el a lány felé. A markába ütött.*
Tudtam! Meg is mondtam én ezt Auréliusnak, de az akkor leintett! Na majd ha az öreg megtudja ezt! Vissza kaphatom a fogadásokat!
*Bólintott maga elé nyertesen. Már előre is élvezte a helyzetett, végül a lányra pillantott komorabban, de sokat sejtetően.* Szóval nem intézett el...mindegy már elárultad magad..tegnap is és ma is.
Mióta van ez veletek? Ha van e egyáltalán...fontos lenne tudnom.

*Bólintott kedvesen és mikor édesapjára került sor csak egyetértően bólogatott.* Igen... ez így van, de mondhatni hozzá szoktam, lehet emiatt is voltam annyira lázadó...

*Miután elszólja magát teljesen meglepődik a reakción.* Fogadtak az édesapámmal? *Pislog nagyokat és szinte kitátja a száját.* És mennyiszer és mire ha szabad tudni? *Lepedtsége csak nő és mikor rátér a nyílvánvaló egyenes kérdésre elpirulva inkább a tájat kezdi figyelni.*

Azt hogy mikor kezdtek el kialakulni az érzéseim pontosan nem tudom, de igazából Eras szeretné önnek elmondani a dolgot, így is haragudott rám mikor tegnap kiderült önnek a dolog, de... ő szerintem még aludni fog egy darabig...*Mondta és zavartan pislogott körbe.* Kérem ne mondja el neki, hogy elmondtam, nem akarom hogy haragudjon rám. Őszintén szeretem a fiát és nem csak testvérként. Ezt igazából a legutóbbi tanácson vallottam be önmagamnak, de már elég régóta kavarogtak bennem az érzelmek iránta. *Mély levegőt vett.* Tegnap éjjel felolvasztotta a szívem... *Mondta burkoltan ki végül az igazat. Amire igazából kíváncsi volt az idős Gressil.*

Kérem ne haragudjon ránk... olyan jó vele lenni, lehet néha nagyon haragszom rá, de így szeretem... lehet vitázunk, de még sem akarom megváltoztatni... ő ilyen és így szeretem. Mellette ön magam lehetek, ahogy ebben a házban is. És önmagamért szeret nem a címem miatt...

*Sejtelmesen, de szélesen mosolyodott el a lány kérdésére. Tetszett neki a reakciója.*
Elég sok mindenben...van amiről sejtelmetek sincs.
*Ijesztett kicsit rá a lányra ,majd előre pillantott s csak hallgatta ,ahogyan a szinte gyermeki szerelmes szív előadja magát. Úristen milyen rég hallott már ilyet....... De nem szólt bele, csak csendben hallgatta. Az öreggel készültek erre az eshetőségre is, habár míg amaz talán áldását adta volna, ő kijelentette ,hogy nem igazán szeretné ezt a verziót. Pontosan azért ,mert ismerte a fiát, és tudta erre nincs szüksége. Ám szavát adta annak a sunyi fószernak, és most ha a fia tényleg beszél vele erről, neve kötelessége betartania a szavát. Sóhajtott.... hiszen ez akkor azt is jelentette, hogy meg kell látogatnia az öreget és egy kis ideig nem tivornyázhat.....ebben a pillanatban lett úrrá rajta a világfájdalom.*

Értem. Majd beszélünk, s elmondja ő mit gondol. Ezután mondhatok bármit is.
De a legfontosabb most akkor is a diplomáciai vizsgád Leiran....a háború, felőlem kitőrhet..de sokan nem örülnének neki. Nem gondolod? Egy örző életében, főleg ha vezető, a legnehezebb az, hogy a munka előbbre való...mint az érzelmek. Ez a harcosoknál sincs másképp...ez Erasnál sincs máskép.
*Sandított rá.*