Sárkányok Városa- Black ház

A ház kintebb van a város szélén, de könnyen felismerhető. Hegyek öleli körbe a házat. Elégé nagy, ház hogy saját edző terem lehessen benne. 3 hálószoba található benne, egy nagyobb konyha étkezővel és egy hatalmas nappalival. Geret jóformán egyedül lakja, így nem érti minek kellett neki egy ekkora ház.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~o~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Sayla lassan megérkezik és a ház előtt leszállva változik vissza emberi alakjára. A ház ajtaja kicsapódik és nagybátyja mogorván keresztbe font karokkal áll az ajtóban. Fenyegetően nézve Saylat. A lány felemelt fejjel ment oda és harcos mód jobb kezével bal vállát megütve dönti előre felső testét köszöntve nagy bátyját.*

-Üdvözöllek itthon Sayla. Láttál ide jönni? *Kérdi felvont szemöldökkel morgós mély hangján.*

- Üdvözöllek nagy bátyám. Sajnálom, hogy régen jöttem ide. *Mondja kimérten és ugyan olyan hanggal. Végül együtt mentek be az épületbe és a maguk módján beszélgettek egy egy rövidke mondattal.*

*Ahogy meglátta a házat, először lassú ereszkedésbe kezdett*

-Látod azt a jellegzetes fekete faragott fával ékes épületet a dupla tetővel? Oda megyünk. *mondta még odafenn Chrisnek és zuhanórepülésbe kezdett. Az épület fölött nem sokkal tárta kis hatalmas szárnyait és olyan széllökést mívelt vele leszálláskor hogy Geret azonnal tudhatta hogy látogatója érkezett. Felért amolyan Arou féle kopogásnak is.. már annak aki régóta ismeri Arout. Márpedig Geret nagyon is régóta ismerte a gyógyítót.*

-Üdvözlöm a ház urát! *mondta még mindíg sárkányalakban. Bújj elő te sötét és veszedelmes alak, hadd lássalak van e lázad? Köszvény vagy vén sajgó derék? *viccelődött a korával*
-Hoztam neked egy tanítványt a meg nem nevezem hányadik születésnapodra!

Geret: http://data.whicdn.com/images/34805763/Anime-Guy-anime-guys-20980907-700-963_large.jpg

*Amint meg hallotta a tetőn lévő cserepek csörömpölését elhúzva a száját állt fel kanapéjáról és az ajtóhoz lépve hallotta meg Arou hangját. Igen csak ő volt képes így betoppanni. Kilépve egyből mérgesen fonta keresztbe a karjait.*

-Örülnék ha nem zajonganátok. Az unokahúgom ugyanis alszik... elégé sok vért vesztett meggondolatlanságából és most pihen...*Mondja a maga szokásos dörmögő hangján. Mérgesen néz az érkezőkre.*

-Mégis minek köszönhetem látogatásod de hógolyó? Milyen tanítványról beszélsz? Én nem fogadok már tanítványokat. Sayla volt az utolsó, akit én képeztem ki. Ez már nem az én dolgom. Vissza vonultam. Miért nem tudsz békén hagyni?! *mondja és érezhető hangjában az, hogy nincs jó kedve. Mondjuk neki mikor van?*
____________________________
Sayla:

*A tető csörömpölésére felébredt és kimászva ágyából az ablakhoz lépve látta meg a fehér sárkányt. Olyan harag gerjedt benne, amit alig tudott visszafogni. Kirohant a szobájából egyenesen a fehér sárkány és nagybátjya közé.*

-Te meg mi a jó francot keresel itt?! Tünj innen! Nem akarlak látni!

-Sayla! *Csattan geret hangja.* -Menj vissza az ágyadba!

- DE! Mit keres itt egyáltalán? *Fonja tiltakozón karjait nagybátya felé fordulva.*

-Hozzám jött és nem hozzád. Azt mondtam menj be a szobádba! *Az öreg Black szeme szikrákat szórt a lány felé. Tényleg nem volt jó hangulata.* -Ha holnap menni akarsz a vadászatra akkor ki kell pihenned magad! Ha most azonnal nem mész vissza az ágyba, nem engedlek el! Még ha az uralkodó parancsba adja akkor sem! Nincs vita Sayla! *Mondja ellent mondás nem tűrő hangon.

- De... de...

-Nincs semmi de! *Ezzel lezártnak tekinti Saylat aki még jobban dühbe jön és ugyan bemegy a házba de az ajtót úgy becsapja maga után hogy a tetőről két cserép megindul lefelé és egyenesen Geret fejére esnek. Össze törve hullanak le a földre. Geret szemöldöke rángani kezd, de egyáltalán nam fáj neki a csapódás. Az ajtó felé fordult.*
- Vehetsz két új cserepet, és rakhatod fel! *Kiabál be Sayla után, majd a vendégeire néz villámló tekintettel.*

-Minek köszönhetem nem épp kellemes látogatásod? *Kérdi a fehér sárkányra nézve, majd az épp leszálló zöldre néz.* -Szóval ő lenne a leveledben emlegetett Chris, aki harcos akar lenni? *Kérdi, de áthatóan nem sok jó kedvel fogadja őket.*

-Jól meg gondoltad kölyök, hogy harcos akarsz lenni? Nem vagyok kíméletes... és ha belevágysz nincs vissza út. Ide a haverjaid keze se ér el... *Mondja fenyegető hangon.*

*Repülés közben rengeteget gondolkozott, egyre kíváncsibb volt. Hamarosan megérkeztek. Arou jelezte Geretnek itt létüket. Aztán ő is átváltozott, leszállt. Már épp köszönt volna, mikor Sayla robbant ki az ajtón. Szóval ismerik egymást Arouval. Vagyis, nem az a meglepő, hanem, hogy ilyen minőségben. Hisz nem mindenkivel ordibál az ember, nem? Miután nagybátyja visszaparancsolta, Christ is megszólította. A srác szélesen elvigyorodott. Hát ez jobb, mint képzelte! Semmi pénzért nem adja fel, már biztosra vette, hogy a lehető legjobban fog szórakozni. A barátságtalan hangnemet fel sem vette.*
Igen, a nevem Chris Hailer. Ugyan! *legyintett egyet hanyag mozdulattal, ártatlan képpel* Hisz én mindig is egyedül dolgozom, azaz dolgoztam, soha nem volt szükségem a "haverjaim kezére". Harcos akarok lenni.
*Bólintott rá, és talán először jelentette ki, hogy teljesen meg fogja változtatni az életét. Furcsa... na, de attól ugye megmarad az a rossz fiús imázsa? Hisz Gerettel is gyerekeket lehetne rémisztgetni! Jól van, erre megnyugodott. Így akkor talán róla sem fog egyből leríni, hogy rendes állampolgár. Várta a továbbiakat.*

*Arou csak szélesen mosolygott a "hógolyó" becenéven, látszott hogy nem először kapja*

-Vén varjú! Én is örülök hogy látlak! járhatnál gyakrabban is felénk! Persze sajnálom hogy felébresztettem az unokahúgodat. Nem tudtam hogy éppen itt van. *mondta amikor kirontott Sayla és beolvasott. Éppen meg akart szólalni de Geret tette meg helyette aztán Sayla beviharzott. A cserép fejenpuffanáson szélesen elvigyorodott és felemelte mutatóujját aminek a hegyére fénylő kicsi gömböt idézett hogy jobban felhívja a figyelmet a mondandójára*

-visszanyomjam a púpot a papóka fején? *kérdezte de nem várta meg hogy válaszul lendüljön Geret keze, hanem már nyitotta is az ajtót. Beszélni akart Saylával a tegnapról, mert bár a Black-ek mindíg puffogtak, ez nem sima zsémbelés volt. Geret úgyis Chrissel lesz elfoglalva most. Addíg ők megbeszélik a dolgot.*

*Odabenn körbenézett és arra indult amerről a hangot hallotta mert egy puffogó fekete sárkány jellegzetes velejárója a csattanás, dübbenés... valamit talán a falhoz vágott.*

-Sayla Black? Előjönnél kérlek egy pillanatra hogy leszedd a fejem? Bár ha megengeded, akkor előtte elnézést kérek. Tegnap csúnyán viselkedtem veled, mert azt hittem gúnyolódsz rajtam. De azóta gondolkodtam rajta és belátom hogy tévedtem. *mondta és remélte a lány hallja a szobájában. Nem nyitott be, csak megállt a folyosón lévő kis vázatartó asztalka mellett*
-Persze ha nem akarsz velem beszélni, megértem. Itt hagyok egy főzetet a kisasztalon az ajtód mellett. Ez segít pótolni a véredet holnapig. Biztosan szükséged lesz rá a vadászaton amit Geret említett. *kitette a főzetet és elindult elfelé a szobaajtótól. Így nagyobb eséjjel fogja a lány elhasználni a főzetet ha nem látja senki és nem kell megköszönnie olyasvalakinek akire éppen mérges. Eltűnödött mennyire hasonlít a lány Geretre. Mintha csak a sajátja volna és nem az unokahúga*

Geret:

*A szárnyas sárkány kölyköt figyelte és zsebre dugja a kezeit. Felvont szemöldökkel hallgatta a mondatait.*

-Akkor talán még utoljára veled kivételt teszek. Sayla mostanság amúgy se jár ide túl sokat. Egy vendég szoba meg akad a számodra, de itt nem lesz lazsálás és pihenés. Nincs szabadnap, vagy kimenő. Csak kemény munka! *mondta komoly hangon és ellent mondást nem tűrően. Aroruara néz mikor felemeli az ujját és még fényt is varázsol rá. Szemöldöke megint remegni kezdett és bosszúsan lehunyta a szemét.*

-Ha hozzám mersz érni egy újjal is én kicsinállak. *Mondja morogva, de ez csak puffogás. Egyébként sose bántaná ténylegesen, csak megkergetné kicsit. Mikor elment mellette nem szólt semmit. Ezt kettejüknek kell elintézni, bár nem tudja mi történt amire Sayla ennyire felhúzta magát. Direkt távol tartotta eddig Aroruatól, bár nem tudja miért. Most mégis találkoztak, ami nem igazán tetszett neki. Nem tudta ennek az okát. megmondani, de nem szólt. Ujra felemelte tekintetét a fiúra.*

-Gyere be... ma este már nem kezdünk semmihez, se viszont tudni akarok bizonyos dolgokat rólad. Kezdve a koroddal.
_______________________
Sayla:

*A szobájába mérgelődött és egyszerűen iritálta az hogy itt van a fehér sárkány. Hallotta hogy be jön valaki. Legszívesebben a fejét csapkodta volna a fehér sárkánynak, de jobb híján csak az azt egy vázát vágta a falhoz ami a kezébe akadt. Ezután hallotta meg Arorua hangját közvetlen az ajtaja előtt. Nem szólt egy szót se, bár legszívesebben leordította volna ám mikor az bocsánatot kért valamiért alább hagyott dühe és általános puffogásba ment át. Kinyitotta az ajtót és még a folyosón találta a magas férfit, aki ugyan Geretnél nem volt nagyobb, de hozzá képest igen.*

- Nem kell a főzeted. El is viheted innen. Mellesleg honnan volt ez nálad? Nem hiszem hogy mindig tartanál ilyet magadnál. *Mondja morgós hangon.*

- Én nem akartalak ugratni. Nem szokásom olyan személyeket ugratni akik épp le vannak törve. Fel dühített a feltételezésed, hogy ilyen aljas és tapintatlannak tartasz. Lehet hogy harcos vagyok és Black... de nem tapintatlan! *Mondta ki a leosztást és keresztbe font karokkal nézett a fehér sárkányra aki időközben szavaira megállt.*

-Nem kell bocsánatot kérned. És a fiolád is vidd innen. Nincs már semmi bajom. *Mondja még az utolsó mondatot, majd bemenve vissza szobájába ül le az ágyra török ülésben és nézi a széttört váza maradványait.*

*Belépett Arou mögött az ajtón. Meglepődött a férfi bocsánatkérésén, bár nem tudta miről van szó. A lány erre továbbra is hajthatatlannak látszott. Nem hitte volna, hogy Sayla képes ilyenekre. Számára ez az egész egy egyszerű női hisztinek tűnt, amit soha nem tudott megérteni, így most sem próbálta. Nem is tulajdonított neki több figyelmet, nem akart belefolyni. Körülnézett a házban. Ejha! Nem rossz a kecó! Ráadásul még vendégszobát kap! Érdekelné, hogy milyen lesz majd a kiképzés. Geret felé fordult.*

Négyszázötvenhat éves vagyok. Abba a néhány dologba, amire kíváncsi vagy, szeretném besorolni, hogy nem bírom a feszültséget. Mondhatni, egészen robbanékony személyiség vagyok. *elmosolyodott. Hát ez jó, robbanékony! Megjegyzem!* Van egy velem született képességem. Villámszerű energianyalábokkal fel tudok robbantani különféle tárgyakat, de de olyan is előfordult már, hogy embert sebeztem meg vele. Nem tudom irányítani, főleg akkor jön elő, ha zaklatott, vagy dühös vagyok. Valamint, ahogy látod, normál alakban is vannak szárnyaim. Épp ezért arra is ki kell majd találnod valami tuti edzéstervet. *levette köpenyét, széttárta hófehér szárnyait.* Mit fogunk csinálni? *kérdezte várakozó tekintettel, nem is törődve azzal, hogy a tegezésre nem kapott engedélyt. Számára mindenki egyforma volt, nem szeretett különbséget tenni, de ha mégis, az a nagyon ritka alkalmak közé említhető.*

*Gereten edződött így észrevette a zsémbelés és a korábbi harag közti árnyalatnyi eltérést. Megállt mintha szíven ütötte volna a dolog -hogy megadja a lánynak az elégtételt- és mélyet sóhalytott.*

-Véletlenül volt nálam. Épp az örzők városába, majd a vérfarkasok falujába indulok és magammal viszek egy kisebb patikát. *Megfordult és vigyázott rá hogy kellőképpen letörtnek tűnjön amiért a lány tovább puffog. Bár magában örült, mert ez már nem a harag*

-Nem fogom elvinni. Talán jó lesz valamire később ha most nem kell. Jó vadászatot! *mondta mikor csukódott az ajtó és szándékosan nem említette hogy ő is ott lesz az eseményen. Tudta hogy a lány addig biztosan nem issza meg a főzetet amíg ott van a házban, már csak büszkeségből sem. Visszament a nappali helyiségbe ahol Chris éppen a szárnyait mutogatta és sorolta a dolgait Geretnek. Szórakozottan elkezdte halkan dúdolászni a "szárnyas fejvadász" című nótát. az ajtó felé még egy sasszét is lenyomott, majd visszafordulva széles mosollyal integetett Geretnek*

-Benézek majd úgy 5 nap múlva Most sietnem kell mert vár rám egy betegem. Érezzétek jól magatokat. *kacsintott egyet a két sárkányra és feltűnő jókedvvel indult kifelé*

Geret:

-Nos elégé öreg vagy. Már tudnod kellene az erődet kordában tartani, de jó tudni, hogy ez nem megy. *Mondja eltűnődve és szigorú szemekkel méri végig a szárnyakat. Lassan megy oda és körbe járja akár egy éhes dögkeselyű a friss tetemet.*

-Nos igen ezekhez a szárnyakhoz igen csak mellkas izomzat és erős hát izomzat szükséges, mind amellett hogy a szárnyaid izomzatát is fejleszteni kel. Elégé öreg vagy már a harcos lét kezdéséhez. Utcán nevelkedtél igaz? *Kérdi és nem finomkodik. Aroura néz.*

- Nem akarlak még egyszer itt látni! Főleg nem 5 nap múlva... Tartsd magad távol a házamtól! *Mondta pufogva. Valahogy frusztrálta, hogy Arou Sayla közelében van.*

- Mindenképp az erőd irányításával kel kezdeni, hogy ne csak akkor jöjjön elő amikor ő akarja, hanem amikor Te akarod. Ma csak egy tűrőképesség és terhelhetőségi tesztet csinálunk. De menjünk is le. Gyere utánam. *Mondta és azzal le is mentek a pincébe ami tele folt mindenféle edző eszközökkel. Box zsákok helyet fa rönkök voltak felakasztva. Az egyik már igen csak elforgácsolódott. Vélhetően az Gereté. Futó pad és még sok egyéb más finomság is van oda lent.*

-Pattanj fel arra és kezdj el futni olyan gyorsan ahogy csak bírsz! *Adta ki az első utasítást.*
_____________________________
Sayla:

*A szobájába maradt és mérgelődve ült az ágyán. Nem ment ki már az este.*

*A "szárnyas fejvadász" dallamának felcsendülése jobb kedvre derítette. Arou nem is olyan furcsa... tulajdonképpen a gyógyszerszaga is elhanyagolható. Aztán kifelé igyekezett volna. Chris jó hangosan utána köszönt.*
Szia! Köszönök mindent! Azért majd néha nézz be, már csak miattam is, mert ki tudja, hogy milyen állapotban leszek később!
*Viccelődött. Magára vette Geret szavait.*
Mi az, hogy öreg vagyok? Hisz nézz rám! Bármelyik suhanc megirigyelhetné a kinézetem! Mellesleg, nem azért mondom, de rengeteg nő szerint szívdöglesztő vagyok! És ez a jelző idézve volt!
*Mondta már mindig vigyorogva, hisz mire a végére ért, már elpárolgott belőle minden sértettség. Még soha nem vádolták azzal, hogy idős lenne, mivel jóval fiatalosabbnak nézett ki, úgy is viselkedett. Végighallgatta Geretet, már biztos volt benne, hogy jól döntött. Bólintott, követte a pincébe. A felszólításra végigmérte a futópadot. Úgy érezte, ezzel nem lesz gond, hisz eddigi élete során igencsak sokat kellett futnia. Rálépett az eszközre, majd elkezdett rohanni. Örült, hogy egy ilyennel kezdik, mert legalább egy fél órát ki fog bírni így. Úgy látszik, nem volt hiába a rablások utáni gyors menekülés. Hálát adott, hogy olyankor nem sárkány alakban szálldosott, hanem emberi mivoltát részesítette előnyben.*

- Chris! Nálam ugyan fiatalabb vagy, de ennyi idős korára a sárkánynak meg kell tanulnia használni a képességét! Neked ez nem megy. Nehéz dolgunk lesz még vele, de meg kell tanulnod. *Mondta miközben figyelte a futó padon. Mérte az időt és mikor látta hogy kezd kifulladni állította le. kb 30 perc intenzív futás. Nos igen ez így egész jó. *

- Rendben akkor most lássuk mekkora súlyt tudsz kinyomni. De a súlyokat 10x kell kinyomni. *Mondja komolyan ránézve és átirányította a fekvő padra. Kapásból 25 kilót hagyott rajta oldalanként. Ami rajta volt az pusztán 100 kiló oldalanként.* Lássuk ebből megy-e a 10. Az az leveszed leemeled a mellkasodhoz és utána vissza kinyomod. A leeresztést és a kinyomást kell 10x megcsinálni. Ha gond van itt vagyok. *Mondta és a súlyzó mögött állva várta, hogy csinálja.*

________________________
Sayla:

*Mikormár nem hallott hangokat a folyosóról, se a nappaliból kiment és meglátta a fiolát. Talán tényleg meg kellene innia. Gondolkodott el rajta, végül makacsul elfordítva fejét ment ki a konyhába és önző módon csak magának készített két sonkás szendvicset és vissza fele a szobába mégis be vitte a fiolát. Lerakva asztalára ette meg, miközben morfondírozott azon, hogy megigya-e.*

-Mi van ha csak így akar "bosszút állni" az öreg? Pedig én tényleg nem gúnyolódni akartam rajta. *Mély levegőt véve gondolkodott és miután megette a két szendvicset az ágyba feküdt gondolkodni. Végül nem bír dönteni és a sorsra bízza a dolgot. Elővesz egy érmét és azt nézi meg.*

-Fej megiszom, írás nem iszom, hanem a fejére kenem az első adandó alkalommal. *Mondja ki hangosan és feldobva a pénz érmét kezével elkapta és másik kézfejére teszi. Elhúzza a száját.* -Fej... *Mondja ki ismét és a fiolára néz. Lassan felveszi és elhúzva a száját húzza ki a dugót és issza meg a fiola tartalmát. Miután ezt megtette fanyalogva fekszik le az ágyába és alszik el.*

-Itt leszek 5 nap múlva, megkergettetem magam Gerettel és hozok valami finom meglepetést is, meg persze megnézem hogy milyen állapotban vagytok! Addig is kitartást mindkettőtöknek! *mondta Chrisnek és Geretnek búcsúzóul és már ki is lépett az ajtón*

*Odakinn megsimogatta Ernest fejét mert a kisróka teljes türelemmel hallgatta végig a két Black-et. Felvette sárkány alakját és egyenesen az Örzők városa felé vette az irányt. Főzetekkel már felszerelkezett. Most utána kell olvasson a megfelelő varázslatnak hogy felkészült legyen Gauldoth vizsgálatára. Holnap délre jelenése van Eras úrfinál és nem akarta megvárakoztatni sem őt, sem a harcosokat. Az kellemetlen ómen lett volna a 4 napos kiruccanás elején, ahol Leiran kivételével csupa olyan személy lesz jelen aki várhatóan vele kötekedik majd.*

---> örzők városa, központi épület könyvtár--->>

*Arou után kiáltott.*

Abból a finomból nekem is hozz!

*Igazat adott Geretnek, és örült, hogy most alkalma van megtanulni kordában tartani képességét. Már nem tudta, mióta futhatott, de épp időben állította meg a férfi, mert úgy érezte, hamarosan elkezdte volna visszahányni a tüdejét. Gyöngyöző homlokkal, lihegve követte a másikat. Rávetődött a fekvő padra, fújtatott. Közben mutogatott a sárkánynak, hogy máris, meg bólogatott hozzá. Lassan helyreállt a légzése. Huszonöt kiló? Ennyire nem látszik, hogy ő valójában tömör izom? Azért mondjuk hálát adott, hogy nem kapott többet. Kinyomta tízszer a súlyt, bár az utolsó kettő már nehezebben ment. Elszégyellte magát. Rá fog férni az edzés.*

Kész. Nem akarok többet emelgetni. Bár, gondolom jelenleg ezt nem én öntöm el. Tehát, mi következik?

*Kérdezte, immár ülve. Kicsit tartott tőle, hogy esetleg elkezdi majd hergelni, hogy hogyan is működik az ereje. Egyszer már történt vele hasonló. Azóta sem érzett még olyan rettegést, mint akkor. A legijesztőbb viszont az volt, hogy voltaképp saját magától tartott. Inkább repkedett volna neki két kört a mutáns szárnyaival.*

*Ledöbbent a parancson. Nem, nem túlzás, valóban egy egyenes, tiszta parancs. Kihasználta a két percet. Gyorsan körülnézett, menekülési útvonal után kutatott, persze az egyetlen ilyen lehetőséget Geret állta el. Mindegy. Újfent eldőlt a padon. Majdnem be is aludt rajta, ám ekkor úgy tűnt, lejárt az ideje. Megfeszítette összes izmát, megemelte újra. Egy... ke... kettő... három... Ám ekkor már érezte, hogy eljut ahhoz a bizonyos holtponthoz. Nem törődött vele. Kár volt. Az ötödiknél kicsúszott a kezéből a vas. A hirtelen rászakadó súly alatt hördült egyet.*

Jól vagyok!

*Kihámozta magát alóla. Valóban elég szánalmas eredményt produkált. Na, sebaj. Majd legközelebb. Remélte, hogy már a karjait hanyagolják egy ideig.*

*Díjazta a segítséget, hálás vigyor terült szét izzadt képén. A szoba és kaja említésére teljesen felvillanyozódott. Bár nem is olyan rég evett, gyomra éhesen kordult meg.*

Ami azt illeti, már megvolt a vacsorám, viszont megköszönném, ha készíthetnék magamnak legalább két szendvicset.

*A további instrukciókat némán hallgatta végig. Szökni? Áh, biztosan elkapta a tekintetét! Nem érdekes. Úgy gondolta, jó helye lesz itt, talán olyan ember válik belőle, aki titokban mindig is szeretett volna lenni. A szobát áttanulmányozta. Nem is olyan vészes, sőt! Benyitott a fürdőbe. Az egyenesen mesés volt számára, hisz eddig mindig lerobbant fogadókat választott lakhelyéül, amikben nem épp higiénikus körülmények uralkodtak a mosdóban. Be kellett vallania, hogy eddig egyenesen tetszik neki ez a egész dolog. Vajon holnap is így fogja gondolni?*

Köszönöm.

*Elindult a mutatott irányba. A város kizárásának gondolatára bepánikolt. Most akkor be van ide zárva? De hisz neki a város az élete. Az a nyüzsgés, az a szabadság! A rengeteg kocsma, és a sok hülyére vehető pali, akiket elverhet pókerben, így megkopasztva őket minden pénzüktől...*

Mi? Miért nem? *kérdezte, de ekkor Geret már nem volt a konyhában* Hé! Én tökéletesen megbízható vagyok! Hallod?

*Kiáltott kétségbeesettséggel átitatott hanggal. Felfedezte a hűtő szerkezetet. Kinyitotta. Elővett belőle egy kis rántott húst, meg valami öntetet. Utóbbiba beleszagolt, belenyalt, megfelelőnek állapítva meg azt. Mivel újdonsült mentora nem volt ott, könnyű szívvel megpakolt négy jókora kenyeret a kirámolt hozzávalókkal. Kicsit alápörkölt a húsnak egy egyszerű tűz varázslattal, tett egy próba harapást. Tökéletes! Neki is állt. Az első kettőt épp eltüntette, mire visszatért Geret.*

Otthon? Azt hiszem, ezzel nem lesz baj! *a fiú gyermek említésénél elvesztette a fonalat. Most ő ilyen adoptált utcagyerekként van itt tekintve, vagy mi? Mindenesetre nem szólalt meg, magába gyűrte a maradék ételt. Már épp elment volna aludni, mikor előkerült a sárkánybor. Jóóóóó, akkor talán még marad egy kicsit.*

De hát, eddig nem zavart különösebben, hogy Sayla lány. *mondta, közben a morzsákat összeseperte, és kidobta a kukába* Mármint, úgy értem, hogy kiváló harcost, és egy... erős jellemet faragtál belőle. A személyisége inkább férfiasabb. *berakta a húst és az öntetet a hűtőbe* Bár nem tudom, hogy mi volt ez a vita Arou és közte. Ők együtt vannak? *gondolkozott hangosan, választ sem várva kérdésére. Igazából nem is érdekelte a téma.*

*Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy ő is kapott inni, jól meghúzta a korsót. Érdeklődéssel hallgatta Geretet. Felvonta szemöldökét, hogy a nagybácsi örült az agresszív tulajdonságoknak, hisz... egy harcost nem a türelem és a hidegvér jellemzi? Felmerülő kételyét meg is fogalmazta.*
Azt hiszem, ezt most nem teljesen értem. Az agresszió olyan felelőtlennek, meggondolatlannak hangzik. Egy harcos nem nyugodt és megfontolt?
*A köhögésre tapintatosan elhallgatott, elvigyorodott a kirohanáson.*
Megrontani? De hát Sayla már elég idős, hogy eldöntse az ilyesmit, nem? Lehet, hogy már túl is van rajta. Végül is, lényegtelen, ahogy látom, nem mostanság fogják megejteni. Amúgy, szerintem Arou jó fej, biztosan segítene Saylának megtalálnia a nőiesebb oldalát.
*Megdöbbent saját szavain. Valami zakkant sötét elfet hallott beszélni így. Ezúttal legalább foghatta volna az italra, de azt is jól bírta. Elhúzta száját.*
Hogy fogok repülni? Melyik alakomban?

*Férfias lenne? Sosem tolerálta a hasonló embereket, most mégis ilyen személyek közé került. Ennek ellenére próbálta megérteni Geret álláspontját is. Ez kevés sikerrel ment, de szótlan maradt. Már az első nap vitába bonyolódni? A-a! Tudta, mi az agresszió, hisz társai közt nem egy ilyen alkat akadt. Primitívnek tartott minden efféle megnyilvánulást. A legtöbb esetben próbált higgadt, ésszerű lenni, ennek fényében cselekedni. Megesett, hogy megbízatásai során verekednie kellett, ám akkor sem ragadtatta el magát, addig küzdött, míg feltétlen szükséges volt. Tudta hol a határ.
Gondolatmenetéből a szemrángás látványa rázta fel. Mire a végére ért az öreg, enyhén leesett az álla. Remélte, hogy ilyesmi életszemlélet nem fog ráragadni.*

Akárhogy nézed, Sayla nő. *hogy mondhattad a saját unokahúgodra (akit szinte lányodként neveltél), hogy fenevad?!* Igen, valóban fergeteges sikereket ért el, de az élet nem csak a karrierépítésről szól. *mondta, eszébe jutva, hogy titkon ő is néhányszor elmálézott, hogy egyszer megállapodhatna már, lenne pár gyereke, hasonlók... halkan hozzátette.* Lehet, hogy nem ez az útja.

*A következő megjegyzésre nem reagált, nem igazán hallott Geret régi kapcsolatáról. Még mindig el volt hűlve. Soha nem hallott hasonló eszméket. Téveszméket... fene tudja!
A fekete sárkány közben elmondta figyelmeztetését, és homályos jóslatát a további cselekedeteire utalva. Még mindig a hallottakat emésztette. Annyira másként látta a világot!*

*Halkan sóhajtott egyet. Nem fogja, nem tudja megváltoztatni egy berögződött, idősebb ember látásmódját. Tulajdonképp nem is akarta. Csak gondolta, ő is kifejti véleményét. Az érvelésre bólintott, hisz igen, tisztában volt vele, viszont annyira elavultnak tartja ezeket a nőkre vonatkozó szabályokat! Az utasításra felkapta a fejét. Felcaplatott a szobájába, lezuhanyzott. Átvizsgálta a korábban említett ruhákat. Méretben jók voltak, csak nem tudta, hogy a szárnya miatt hogy fogja felvenni. Lyukat kell majd rá vágnia... Ha elég hajlékony, akkor feltudja őket varázsolni magára. Ugyanis, a saját ruhái afféle mágneses gombokkal vannak megoldva, ezeken is akad nyílás, hogy szabadon tudjon mozogni. Majd megbeszéli Gerettel.
Ledőlt az ágyra.Szinte azonnal elnyomta az álom.*