A Vérfarkasok falva - Bázis - Gyakorlótér

Tudom, hogy nem kell téged félteni. Ez csak amolyan megszokás

*Hallgatta Carme ötletelgetését.*

Jó, állj! Várj! Túl sok az alternatív megoldás! Szerintem hagyjuk az egészet, túl van bonyolizálva! Majd keresek valamit a raktárban! Gyere!

*Bementek, Dilec keresett magának egy nadrágot, meg egy pólót, majd elment az öltözőbe átvedleni. Hamar végzett, utána kiment a gyakorlótérre. Bemelegített, majd várt Carméra. Miután kiért a lány is, elvigyorodott.*

Hölgyeké az elsőbbség! mihez lenne kedved?

*látta hogy Dilec tipikus férfi módkára a nyílegyenes, legegyszerűbb megoldást választja és elmosolyodott. Bement ő is a raktárba és felvette a gyakorlóját, úgy ment ki. A férfi már várt rá*

-Ahogy apám mondotta, egy kis bemelegítésnek jöhet közelharc puszta kézzel, aztán váltunk fegyverre. *válaszolta jókedvvel és válaszra nem várva, máris alapállásba helyezkedett és figyelme a férfira összpontosult.

Az alapállásból aprókat előrehaladva közelítette meg az ellenfelet majd nyílt támadásba kezdett kombinálva egy jobbra kilépéssel de a mozdulat felénél visszafogta a támadást, védett és lesből jött egy balossal. Ez volt a kedvenc nyitója, tudta hogy Dielc kivédi mert ismeri a stílusát, ezért gondolataiban felépítette a következő lépéseket., a védést amire várhatóan szüksége lesz és a kibúvó utáni esetleges ellentámadás lehetőségét... Nem szabad hagynia hogy Dilec elkapja mert akkor vége a dalnak, hiszen erősebb nála. De addigra alaposan meg fogja mozgatni, az biztos.... *

*Bólintott, sejtette, hogy a közelharcot fogja mondani Carme. Ahogy mindig. Mosolygott az orra alatt.*

Hajrá!

*Megropogtatta a nyakát, majd ő is alapállásba vágta magát. Carme nyitott. Ahogy mindig. Ugyaazokkal a mozdulatokkal, ahogy mindig. Dilec vigyorgott, ez már-már szertartás náluk. Kivédte a támadást, nem vette félvállról, szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva, elvégezte az előírt mozdulatsorokat. Utána ő támadt gyorsan, ívesen, ököllel, amit a lány kényelmesen ki tudott védeni az előző állásából kiindulva. Komolyan véve az edzést küzdöttek.*

*A jól begyakorolt mozdulatsorokkal kellemesen bemelegedtek, aztén következett a cselekkel és meglepetésekkel teli rész amiért Carme annyira szerette a közelharcot. Most is kigondolt egyet. Elkezdett egy öregasszony fájós derekú cammogásához hasonlatos mozdulatsort, amivel jó pár támadási felületet nyitva hagyott és közben Dilecet figyelte, hogy vajon melyik felületre indul rá... *

*Dilec szerette a spontaneitást, de ez az öregasszonyos stílus öhm... új volt. Ennek a nőnek színésznek kellett volna mennie! Vigyorgott az orra alatt, majd két gyors mozdulattal mellette termett, elkapta a karjait, miközben szerette volna kigáncsolni. //Carme reagál//.*

*Egyre jobban belefeledkeztek az edzésbe, lassan már a nap is erősen a horizont felé ívelt. Kíméletlenül csépelték egymást. Valamikor félidőnél át szoktak váltani fegyverre, de most rendhagyó délután volt. Addig-addig küzdöttek, míg a tegnap elhajított vödörhöz nem sasszéztak, be a fészerbe. Dilec a lány felé rúgta, hátha felbukik benne, majd gyorsan hátrafordult és rálépett a gereblyére. Épp időben elugrott a közelítő nyéltől, de a vállát így is rendesen eltalálta. Az ugrást a fal fogta fel, ami tele volt valamikor az őskorban iderakott szárított fűszernövényekkel. Nagy részük most ráesett a férfire, a haja tele lett magokkal, levelekkel, amik ki- vagy leperegtek a száraz kórókról. Nem baj, ezt a kis mutatványt próbálta úgy felfogni, mintha mi sem történt volna, a legnagyobb természetességgel mászott vissza a fészer közepére, füle mögül egy hosszú szál göcsörtös növény kandikált ki. Újra alapállásba állt, közben felmérte a helyszínt. Igen, ez lehetett a probléma, hogy csak berontott ide, azt se tudta, hova jön, és most ezért bohóckodik. A bejárat mellett egy csámpás széken egy fél pár csuka (talán női?) hevert. De az annyira viharvert volt, tiszta sár, megtaposott, elázott, hogy leginkább a mérete emlékeztetett rá, hogy ezt biza' nő hordta! Te, hát az Carméé! Biztos hiányzik neki!Mielőtt a lány támadhatott volna, egy szép bukfences vetődéssel az ajtó mellett termett, kinyúlt a cipőért, majd egy íves mozdulattal feldobta. Sárdarabok hullottak róla, miközben vadul pörgött a cipő. Egyenesen Carme feje felé.*

*ahogy számította Dilec élt a szabad felület nyújtotta lehetőséggel. Megragadta a karját és éppen gáncsolta volna ki amikor Carme szándékosan esett el, csakhogy lekapja fél pár cipőjét és azzal csépelje meg egy kicsit az Alfát!*

-Pernahajder! Huligáááán! *visitotta elvékonyított öregasszonyhangon, hogy kizökkentse Dilecet a koncentrációjából, aztán átbújva az őt megragadó kar alatt perdült meg, arra kényszerítve a férfit hogy eleressze ha nem akarja hogy kicsavarodjon a csuklója. Nem markolt rá a szorító kézre a kezében lévő cipő miatt, így az átdobás elmaradt. *

*Időről időre kitalált valami majomkodást edzés közben míg végül egy ismerős vödör száguldott lábai alá amit elrúgott majd sziszegve vette tudomásul hogy a bal lábán nincs cipőőő.. De az Alfa koncentrációja is láthatóan kezdett alábbhagyni, ugyanis rossz helyre szorult be. Carme tovább közeledett, folytatva a beszorító támadást, s jött a gereblye meg a fűszerek… nagy önuralom kellett hogy ne nevesse el magát és jó hogy nem tette, mert a következő pillanatban egy sárdarabokat szóró valami repült felé. Örült hogy Dilec nem etette meg vele a saját módszerét ezzel a bohóckodással. A szabad kezével ügyesen elkapta a felé száguldó tárgyat és önelégült mosolyt eresztett el a férfi felé. Aztán ez a ragyogó mosoly szépen le is hervadt az arcáról, ahogy megnyomorgatta a valamit… a cipőőője.. Értetlen ábrázattal meredt a koszos verzett lábbelire. Ez nemrég még új volt.. *

-Na neeeee

*A fél pár cipős csépelésre megilletődött. Elszégyellte magát, de nevetett. A szorításnak engedett, de csak azért, hogy hagyjon még egy kis előnyt Carménak. Annyira nagylelkű, komolyan...!! *

*Mikor Carmében tudatosult, hogy a tegnapi cipője van a kezében (amire már csak a méretéből lehetett következtetni, hogy az övé...), sártól mocskosan, lyukasan, összenyomorgatva... Na, akkor öntötte el a halálfélelem Dilecet. Lassan közelítette meg a lányt, miközben két kezét előre tartotta, nyugalmat sugározva magából. De ez csak amolyan védekezés volt.*

Carme! Nyugi! Mély levegő! Lassan, egyenletesen! Beszív... kifúj! Ne-nehogy elkapjon az agybaj! *A nők és a cipőik. Amolyan érthetetlen kapocs köti össze őket. Jobb ezzel vigyázni. Odaért a lányhoz, és óvatosan egy kézzel (a másikat védekezőn tartva maga előtt) elvette a lábbelit.* Gyere, menjünk ki egy kicsit a levegőre! Gyere! Ne-ne nézz hátra! Csak menj előre!

*Tessékelte ki a fészerből, közben a cipőt a háta mögé dugta.*

Hozzak zacskót, hogy abba lélegezz?? :S

*Úgy érezte össze kell törnie valamit.. ablakot.. széket.. csontot… bármit csak törjön és hangja legyen mert egyszerűen az agya eldurrant attól hogy ilyen szerencsétlen véget érjen a kedvenc cipője! Azok a hülye szellemféleségek! Ezért kiheréli azt a szemfényvesztőt az egyszer biztos. Erősen szorított a a mostani cipője felét és ujjpercei elfehéredtek. A lila köd kezdte elborítani az agyát hogy mindent elsöprő dühkitörésben tomboljon, de valahonnan a ködön túlról Dilec nyugtató hangja rángatta vissza.. Most rajta volt a sor hogy lassan mély levegőket szívjon, ahogy előző nap a férfi tette a szobája előtt. *

-Szúúúú- szááááá….. mondta és lazábban szorította a kezében maradt cipőt, majd fölvette. Szerencsére amelyikben ma jött, annak nem lett baja*

-Nem gondoltam volna hogy így végzi. A kedvencem volt, most meg …. *kezdte de inkább nem folytatta mert érezte hogy megint kezdi elönteni a düh. szerencsére a cipőt már nem látta sehol.. A fészerből is kiértek… kis emlékezetkiesés , mert az agya annyira kezdett elborulni hogy azt se vette észre amikor kijöttek… Inkább témát váltott*

-Ez remek kis mozgás volt *mondta és kivett egy darab gazt Dilec füle mögül a hajából majd elpöckölte*
-Mikorra is várod a jelentést? Le ne késsük. Ha nem bánod ott lennék. Kíváncsi vagyok találtak e egyáltalán valamit. Vagy inkább a vendégedre nézzek rá?

*Nagyon örült, hogy ennyivel megúszták a cipős sokkot. Mikor kiértek, és látszott, hogy Carme nem szándékszik kiakadni, megkönnyebbülten vett egy mély levegőt.*

Nem tudom, mikorra érnek vissza a felderítésből. Szerintem esténél előbb nem érdemes őket várni.

*A lassan lenyugvó nap felé pillantott, miközben megropogtatta a vállait. Csurom víz volt. Az gazra felvonta a fél szemöldökét, majd a hajába túrt. Tele volt mindenféle száraz kóróval. Férfiasan megköszörülte a torkát, majd elfordult Carmétől, és őrült hajrázásba kezdett. A nagyja ki is jött, de az apróbb levelek és magok benne maradtak. Mindegy, ezt már hiúságból is fent hagyja!*

Igen, jó volt a mai edzés Nem tudom, mi van Ananthával. Ebéd óta ki se dugta az orrát.

*Pillantott fel újra az ablakra, de nem látott semmit. Ekkor egy ősz, előkelő idős férfi jött feléjük a nagykapuk felől, ruganyos, határozott léptekkel. Dilec ráncolta a homlokát. Ez Medard Brayen. Ritkán mutatkozott a faluban, a Bázison meg talán még sosem fordult meg! Azután lett ennyire befordult, mióta leégett a kúria és meghalt egy szem lánya, Melany. Carmére pillantott.*

Úgy érzem, mióta alfa vagyok, a nemesek kereszttüzébe kerültem... vajon ez mit akarhat??

*Odaért Medard. Megjelenése tiszteletet váltott ki, de az éveken át tartó gyász látszott, hogy megtörte amúgy erős lelkét. Fejet biccentett Dilecnek és Carménak is.*

Üdv nektek! Dilec! Carme!

Üdvözöllek Medard! *Viszonozta a köszönést.* Minek köszönhetjük a látogatásod?

Hallottam, hogy Wrahn elment meghalni, miután a leendő alfára támadt. Öngyilkosságát megünneplendő, sebtiben megszervezett bált tartok, melyre szeretnélek meghívni Titeket! Mindenki ott lesz, aki számít! Már amennyi megmaradt a nemesekből. Küldtem a többi nemzettségnek is meghívót, nem tudom, hányan lesznek ott. Szívesen látnálak Titeket a köreinkben! Hozzátok kérlek azokat is, akiket szeretnétek! Hely, finom ételek, jó borok lesznek bőven! Fontosnak tartottam a személyes meghívást, remélem, elfogadjátok! A hegy lábánál fekvő kastélyomban várlak! Estére legyetek ott! Hölgyem! Alfa!

*Újfent biccentett, majd távozott.*

Ez fura... Wrahnt látványosan gyűlölte eddig is, de ezt nem gondoltam volna róla. Hm. Bál.

*Önkéntelenül is újra az ablakra pillantott. Látszott, hogy elgondolkodott az ajánlaton.*

Carme? Van hozzá kedved? Mert ha igen, akkor gyorsan rendbe kell magunkat szedni! Gondolom, Te hozod A.J.-t. Én meg... hát én se mehetek pár nélkül... Anantha meg úgyis ráér... a vőlegénye nem nagyon töri magát, hogy felkutassa, hát akkor miért ne hívhatnám el? Mit gondolsz? Jó logika?

*elmosolyodott ahogy a műveletet nézte*

-De hiszen lassan már esteledik…. *nézett ő is a lenyugvó nap irányába, majd a szélen letett kistáskájához lépett és elővett belőle egy sűrűfogú fésűt*

-Valami oka lehet annak hogy ki se dugta az orrát.. Persze az is lehet hogy csak mi nem vettük észre hogy így tett. *mondta és kérdés nélkül nekilátott, hogy kifésülte a maradék levélkéket és magokat az Alfa hajából*

-Maradj nyugton egy kicsit kérlek, csak egy pillanat az egész. *kérte, de nyomban félbehagyta és elrejtette a mozdulatot, a fésűt pedig egy pillanat alatt a háta mögé dugta, amint az idősödő farkas megjelent. *

-Üdvözöllek én is Medard. *fogadta a köszöntést, majd elköszönt amikot a férfi távozott*

-Igen különös! De az esetében érthető. Azt viszont nem tudom hogyn fogadja ha Wrahn esetleg mégsem hal meg… *vonta fel egyik szemöldökét és a fésűvel elgondolkodva ütögette az állát*

*a kérdésre mosolyogva nézett fel*
-Naná hogy van kedvem! Ráadásul végre kicsíphetek egy férfit aki esetleg nem mer tiltakozni ellene, nem úgy mint egyesek…. *kacsintott egyet és sokat sejtetően megbillegtette két ujja közt a fésűt*

-Teljesen jó logika! Legalább elfelejti kicsit a szellemeit és jobban megismeritek egymást.

Hm. Nem tudom. Gyanús az a nő.

*A fésűre kicsit zavartan ráncolta a szemöldökét. Aztán megtörtént a meghívás.*

Szerintem se fog meghalni Wrahn. Azt a férfit még a halál is elkerüli.

Igen, A.J. talán hagyja magát kicsípni, de az ÉN közelemből vidd innen azt a fésűt, hallod?!

*Viccelődve megfenyegette. Felnevetett, majd zsebre vágta a kezeit.*

Későre jár. Ananthának megígértem egy vacsorát. És szeretném meghívni a bálra is. Keresnem kell neki valami ruhát.

*A közelben lévő ládákra pillantott, ahonnan előző nap Carme keresgélt ruhát a vendégnek. Beletúrt, és kivett egy vörös, testhezálló, dögös ruhát.*

Hm... mit szólsz hozzá? Vagy inkább... *újfent beletúrt, és most egy ezüst színű, habos-tüllös, igazi királylányos ruhát varázsolt elő.* Istenem, ennyi anyagot egyetlen ruhára! :S Cipő. *Azt is keresett hozzájuk. A vöröshöz vöröset, az ezüsthöz fehéret. Egészen izgalomba jött, mint egy kisgyerek karácsonykor, amikor ajándékozásra készül. Magának se merte bevallani, de boldog volt, hogy valakiről "gondoskodhat".* Szerinted meg fog sértődni, hogy ezeket eredetileg Freyának vettem? Vagyis... nem kell neki tudnia.

*Arcára őszinte mosoly varázsolódott. Annyira szerette volna, ha örül Anantha a ruháknak. Meg a bálnak. És neki.*

Keresd meg A.J.-t! Találkozunk Medardnál! Küldessek neked hintót este?

*Carme válasza után:*

Este találkozunk! Csinos legyél ám, A.J-nek eszébe se jusson más nőre nézni! Köszi az edzést! Szia!

*Ezután bement az épületbe.*

--->>> Férfarkasok Falva - Bázis - VIP részleg: Dilec//

-Az a helyzet hogy szerintem is visszatér. Akkor pedig lesz még buli a bálon kívül is.. érted mire gondolok. *mondta halvány mosollyal, aztán lemondó sóhajjal eltette a fésűcskét a helyére*
-A.J. –t igenis ki fogom csípni! Minden nőt meg fog pukkasztani az irigység, hogy milyen jó hapsim van! Meglásd! *fogta viccelődőre ő is* - Úgyhogy igyekezz mert le fog körözni téged sármban….

*A falnak dőlt és karba tett kézzel figyelte milyen ruhákat túr elő Dilec. Elismerően hümmögött. *
-Ez aztán tényleg szép darab! Mind a kettő! De a világért se mond meg neki hogy ezt anno kinek szántad, még ha egyszer se vette fel akkor se. Jobb ha nem tudja meg. tudod a hiúság minden nőben benne van. Még bennem is…. *dobta a válla mögé hosszú szőke tincseit.*

-Megyek és rendbe szedem magam.. Ha küldetsz egy hintót akkor igazán hálás leszek érte! Akkor a tűsarkúban mennék…
-Én is köszönöm az edzést. Szia! *köszönt el és magára hagyta a férfit hadd készülődjön*

*Átvette a gyakorlót a rövidnadrágjára és topjára amiben érkezett, a cipőjét is visszavette. A tönkrement cipőt nem látta sehol. Úgy tűnik Dilec jól eltűntette hogy ne mérgelje fel magát. Meglepően figyelmes néha. –gondolta magában, aztán elindult hazafelé. Talán A.J. is visszaért már. Kell találnia neki valami jó cuccot az otthoni ruhatárában*

--->> vérfarkasok falva, Carme háza -->>