A Vérfarkasok falva - Bázis - Gyakorlótér

* Éppen feleszmélt ez előző szellemmel való találkozás sokkjából amikor egy újabb alakot pillantott meg kicsit távolabb. Tartott tőle de legyőzve félelemét elindult felé. Egyszer csak megállt mikor hallotta megszólalni az alakot. Ekkor megnyugodott, mert biztos volt benne, hogy nem ártó az idegen. Tovább indult hát kíváncsian. - Várjunk csak!! –és megtorpant. Ismerősnek tűnt neki a hang és elgondolkozott. Nem véletlenül, hiszen a hang ,amit hallott egy kedves ismerősére emlékeztette, még a faluból. A lány szülei miatt csak mindig titokban találkozott vele. - Ez a hang csak az övé lehet. Vajon megismer még,emlékszik rám,de mit keres erre felé??- gondolta magában és újra elindult felé. Mikor már elég közel ért hozzá,bizonyossá vált hogy ő az. Igen megörült neki,hogy találkozik egyik rég nem látott ismerősével. Igaz,amennyire örült neki,meg is ijesztette amit hallott,hiszen így még jobban tanácstalanná vált a szellemekkel kapcsolatban. - Ha már ő is azt mondja hogy ellenük semmit nem tehetünk ,akkor tényleg nagy bajban vagyunk. Amint ezt kimondta meglepő dolog történt. A köd felszállt,előtörtek a nap sugarai. Félelem és rettegés helyett derültség , megnyugvás szállt a gyakorlótérre. Egy idegen lépett hozzájuk. Bemutatkozott és igen rokonszenvesnek tűnt. Kiderült hogy a közelben lévő fogadó az övé. Felajánlotta szobáit az elfeknek . –Jó ,köszönjük a szállást. –szólt Tahira a fogadóshoz,majd a többiek felé fordult. - Nem tudom,ti hogy vagytok vele, de én szívesen megpihennék,eléggé kimerültem. – majd megragadta a mellette álló barátjának, Tendonak a kezét, maga felé invitálta és követték Estevant.*

---->> Vérfarkasok falva - Estevan kocsmája//

*Tendo a tekintetét a sérültek felé szegezte.Mivel nem ismerte őket így nem akart odaállítani,hogy majd ő meggyógyítja,nem akart nagyképűnek tűnni.Látta,hogy a sebek nem hordoznak magukban nagy veszélyt,ha hamar ellátják őket,ráadásul hordozóik is elég talpraesettnek látszanak,így hát nem is törődött az üggyel.Lépteket hallott a saras földön....ezek a léptek felé közeledtek.Gyorsan megfordult és egyszerűen nem hitt a szemének:Egy csinos lány közeledett felé...csakhogy ez a lány nem csupán csinos volt....ő volt Tahira,gyerekkorának egyetlen játszótársa.Felismerte őt hajáról,arcvonásairól.Nem hitt a szemének.....
Egy újabb urat pillantott meg.Nagyon meglepődött,amikor szállást kínált nekik.Nem volt ideje gondolkodni az ajánlaton mert Tahira megragadta tenyerét és olyan erősen szorította,mintha soha többet el sem akarná engedni.Nem szóltak egymáshoz,úgy voltak vele,hogy majd a fogadóban tisztázzák a dolgokat.A lány gesztusai egyértelműen tudtára adták,hogy nincs mese:este a kocsmában éjszakáznak.*

-Köszönjük uram.Elfogadjuk a szobákat.-mondta nyugodt hangon.

*Tahirával együtt elindultak a fogadó felé.*

----->> Vérfarkasok falva:Estevan kocsmája

- Hát, azért már én is sok mindent láttam! Nem olyan könnyű lenyűgözni.
*Hálásan tekintett rá, ahogy szállást kínált Aleinának.*
- Köszönöm. *suttogta, csak futó csókot nyomva ajkaira, mert még mindig élénken élt benne a legutóbbi íze.
Kicsit furcsa volt számára a "hozzánk" szó. Most Gaul ezalatt őt értette? Még sosem tartozott igazán sehová. Nem tudta elképzelni a letelepült, kényelmes életmódot. Bepánikolt, nem törődve azzal, hogy ez a rémület talán ki is ülhet arcára. Ha csalódást fog okozni? Ha boldogtalanok lesznek együtt?
Raden lustán mellésétált. Megörült az állat felbukkanásának, hisz mikor kijöttek, eltűnt a szellemek közt.
Észrevette, hogy hamarosan könnyebbnek érzi magát. Dorgáló hangon megszólalt.*
- Ide figyelj. Nem kell macsóskodnod, vagy ilyesmi. Ha cefetül érzed magad, nyugodtan támaszkodj rám.
*Elmosolyodott az A.J.-jel kapcsolatos kijelentésen.*
- Hát igen, ha a fejébe vesz valamit, megállíthatatlan. Csak néha olyan elveszett tud lenni. Bár, ahogy elnézem, nem sokáig marad ez így. *nézett vigyorogva Carméékre* Úgy örülök neki, hogy végre egyenesbe került! *sóhajtott szeretetteljesen, közben szórakozottan kezdte el Radent simogatni* Na, indulás, neked ki kéne heverned ezt a mait.

*Végighallgatta Dilecet, ám ekkor hallotta meg Gaul kiáltását.*
- Igazán kedves a felajánlásod, de azt hiszem, most az unokámmal és újdonsült vejemmel kell együtt töltenem egy kis időt. Remélhetőleg ez a példány már marad. *célzott Gauldothra. Odacaplatott a fiatalokhoz.*
Már mehetünk is!

- Hát, majd eldöntöd, mennyire lenyűgöző.
*Büszkén vigyorgott de nem szólt róla többet, majd hagyja hogy a látvány meséljen. Látta hogy az elf megretten, szóval a többes szám mégis hatással volt rá. Oldalba bökte, eléggé ahhoz hogy magára vonja a figyelmét, de remélte annyira nem, hogy Raden a védelmére keljen. Próbált annyira megnyugtatóan beszélni amennyire csak tellett tőle.*
- Hé, ne ijedj meg. Nem tervezem hogy "háziasítalak". Van egy olyan érzésem, hogy házisárkánnyá válnál tőle, Radenről nem is beszélve. Csak úgy értettem, hogy ami az enyém, az a tiéd is. Rendben?
*Kegyelemdöfésként biztató vigyor következett, remélte ezzel elérte a célját. A macsó szóra egy pózba vágta magát, amiben izmait jól láthatóan meg tudta feszíteni, így is tett. Teljesen komoly arccal érkezett tőle a válasz.*
- Miről beszélsz? Nem macsóskodok, én alapjáraton ilyen izmos vagyok!
*Leeresztett, kicsit megszédült a mutatványtól de szerencsére biztos lábakon állt, így ez nem látszott. Pár főzet meg egy kellemes, pihentető éjszaka, aztán teljesen rendben lesz mintha mi sem történt volna, ebben biztos volt.*
- Na jó, oké hogy megállíthatatlan, de...mindegy, majd meglátjuk. Az viszont biztos, hogy összeillik ez a kettő, mint egy kirakós.
*Derülten nyugtázta a másik újdonsült párocska jólétét. Jobbnak látta ha nem kezdi el most részletezni a gondolatait és emlékeit, nem akart ráijeszteni senkire, főleg nem Freyára. Aleina már jött is helyzetet menteni, vidáman összecsapta a tenyerét.*
- Na, akkor indulás hölgyeim!
*Azzal integetett a többieknek, akik más irányba széledtek szét. Dilec szemmel láthatóan jól van, úgyhogy a látogatás végül is elérte a célját. Attól sem félt hogy apja rossz kezekben lesz Carme házában A.J. mellett, bár lehet hogy inkább ők lesznek az ő kezeiben. Estevan pedig máris bevételt gyűjt, ahogy elnézte a pár elfet. Úgy tűnt mindenki rendben volt, így el is indult a két sötét elffel haza.*

/ Gauldoth, Freya, Aleina A vérfarkasok falva - Gauldoth háza /

*Lassan bólintott.*
- Rendben, ne haragudj. Én csak... azt hiszem igénylem a szabadságot... Ugye szeretsz utazgatni? *kérdezte felcsillanó szemekkel* Mert akkor minden rendben. Ha nagyon szeretnéd, akkor tudok egyetlen egy házban is lakni, nem kell folyton kóborolni. Viszont az utazás jogát ha fenntarthatnám... *nézett rá nagy, kérlelő szemekkel* Persze te is velem jöhetnél... Várjunk csak! Mi az, hogy házisárkány lennék? *csípőre vágta a kezét, de látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban elnevetheti magát* Raden pedig egyenesen imád téged! *az állat csak egy megvető morgást küldött Gaul felé, mire Freya leeresztette kezét* Na jó... Majd még dolgozni kell a kapcsolatotokon.
*A póznál nem bírta tovább, muszáj volt nevetnie. Miután újra átkarolta a megszédült férfit, halkan megszólalt.*
- Remélem, hogy az apád nem lesz kegyetlen A.j.-jel.

*Aleina szótlanul ballagott utánuk, végig az estén járt az esze. Miért jöttek a szellemek? Mit akartak? És végső soron: mi a fészkes fenére volt jó ez az egész?!*

/ Gauldoth, Freya, Aleina A vérfarkasok falva - Gauldoth háza /

*Carme jött neki segíteni, gyógypuszi, babusgatások, stb. Egy kaján vigyort engedett meg magának, mellyel azt az üzentet próbálta közvetíteni: ugyan már! Ebcsont beforr! Jól vagyok! Bár lehet, hogy enyhe kilengéseiből nem erre lehetett következtetni. De igazából tényleg nem történt nagy baj. Lassan újra ráérzett a biztos egyensúlyra, ekkor Carme meghívta Tulkast, hogy ellássa a sebét.*

Már várom a képzést! Nem akarok csalódást okozni, Tulkas! Mehetünk!

Carme, jól van, nyugi, megmaradok! De szerintem lassan induljunk vissza!

*Integetett Gaulnak, Aleinának és Freyának, Dilec és Anantha felé biccentett, az elfek pedig Estevannal mentek már éppen.*

--->> Vérfarkasok Falva, Carme háza: Carme, Tulkas, A.J.//

*Kettős érzések fogták el, mikor a férfi felajánlotta, hogy hazakísérteti.*

Köszönöm, Dilec, a nagylelkű ajánlatodat, igazán figyelmes vagy! Valóban, szívesen lennék otthon. Viszont a lelkiismeretem nem nyugodna, ha nem segítenék ennek az egésznek a végére járni, mert felelősnek érzem magam ezért az egészért. Hiszen tulajdonképpen én is kellettem a szellemek megjelenéséhez - még hogyha akaratom ellenére is. Így inkább itt maradnék veled-veletek, hátha tudok valamit tenni értetek! Persze, csak ha nem túl nagy gond...

*Bizakodón mosolygott az Alfára. Majd, miután az kiadta további utasításait, és megkérdezte tőle, felmenne-e, kicsit meglepődött ugyan, de ugyanakkor örült is neki.*

Boldogan. Vezess, kérlek!

*Felelte halkan, szemét félig lesütve.*

*Valamiért örült, hogy Anantha marad. Amikor pedig mondta, hogy vezesse, bólintott.*

Gyere!

----->> Vérfarkasok Falva - Bázis - VIP részleg: Anantha, Dilec//

*Anantha engedelmesen ment Dilec mellett, figyelmesen hallgatta az iroda történetének történészeket megszégyenítő beszámolóját, majd a gyakorlótérre vezette őt az alfa.
Itt számos pár gyakorlatozott a legkülönfélébb fegyverekkel és harci stílusokkal. Kidolgozott, izzadt testükről folyt a verejték, miközben minden egyes mozdulatnál megfeszültek szálkás izmaik.*

Huh, Dilec, ez olyan, mint egy gladiátorképző! Micsoda FÉRFIAS példányok! Valaha te is ilyen erős és izmos voltál? Elképesztő, hogy ez a sok katona neked engedelmeskedik! Hogyan lettél alfa? Gondolom, nálatok vérfarkasoknál nem úgy megy, hogy addig párbajoztok, míg egy marad, aki a vezető lesz.

*Kicsit talán túlzottan is pimasz volt a kérdése, de nem zavartatta magát... Eléggé nyűgösnek volt, és ki is derült miért: egy hatalmasat kordult a hasa.*

Öööö, izé... nem szeretnék pofátlan lenni, Dilec, igazán szép itt a látvány, meg jó a társaság is, de már vagy két napja nem ettem...

*Nagyokat pislogva, kérőn nézett bele a férfi szemeibe.*

*Hallotta az élt a lány hangjában, végignézett rajta. Kóstolgatja. Nem volt erre vevő, pláne nem egy nőtől.*

Én nem izzadok itt kint, hanem vezetőként igazgatom a falkát. Persze ez nyilván sokkal sekélyesebb és gagyibb feladat, mint kint hadonászni a karddal. De bemutathatlak nekik, nem muszáj az én társaságomat elviselned, akin nem páncél, hanem nyakkendő van.

Valószínű, mindenkit lealázok, hogy majd félelemből kövessenek. Elég primitív felfogás. Hol éltél te eddig?

*Hogy éhes a lány, bólintott.*

Rendben! Beviszlek az ebédlőbe és szólok a konyhamesternek, hogy álljon a rendelkezésedre.

*Arra, hogy beszólogassanak neki, nincs felesleges ideje és energiája. Bevezette a konyhába, még mindig karon fogva. Leültette az egyik asztalhoz, ami pont a Gyakorlótérre nézett.*

LOUISE!!! *Egy ipse rohant elő a konyhából, fehér köpenyben, ami itt-ott már foltos volt.* A hölgy a vendégünk. Szeretném, ha a legjobb fogásokat készítenéd el! Bármit kér, megkaphatja! Ja, de... azért az alakjára vigyázzon, szerintem hajlamos a hízásra! Részesítse előnyben a diétás menüt!

Igenis, uram!

Mihez lenne kedved, mit szeretnél enni? *Miközben leadta Anantha a rendelést, Louise távozni készült, de Dilec utána kiáltott még.* LOUISE! Nekem a szokásosat hozd!

*Leült a lánnyal szemközt. Közben egy harcos sietett oda, és halkan megkérdezte, hogy kik tartsanak Wrahnnal. Dilec elmondta, hogy kikre gondolt, hogy a saját emberei közül is vihet egy párat, és hogy minden este jelentőket kér az erdőből. A harcos meghajolt, majd távozott. Dilec gyorsan lajstromba vette a teendőit: a banderiális sereg és Balthazar. BALTHAZAR!!! Ó, róla meg is feledkezett! Bármennyire is szerette volna húzni az ebédet, úgy tűnik, erre ma nem lesz ideje. Az asztalon ácsorgó apró kis virágcsokorra szegezte a tekintetét, közben teljesen máshol járt.*

*A gyakorlótér oldalán haladt a tornác felé, közben nézte a gyakorlókat, majd megállt egy kicsit töprengeni az ablak előtt, háttal az étkezőnek és karba tette a kezét. A cipője ugyanis valahol ott lehet a harcosok talpai alatt összetiporva... vélhetően soha többé nem kerül elő.. ha pedig mégis, akkor annak már annyi. Sóhajtott egyet és megfordult hogy továbbhaladjon dolec irodűja felé, ám a szeme sarkából bepillantott az ebédlőbe és ott meglátta a párocskát. Gyorsan ellibbent az ablak elől és bement az ebédlőbe. Leült egy másik asztalhoz és keresztbe vetette a lábait és összefonta a karját maga előtt. Várta mikor veszi észre Dilec. Megzavarni nem akarta a párost, úgyis ráért várni a sorára. De úgy vélte az alfának szüksége lehet segítségre a teendőkben, ezért inkább nem lépett le hogy ne zavarjon. így maradt és figyelt... Megfigyelte az apró részleteket.. Dilec D a virágot nézi a nő helyett... ez vagy azt jelenti hogy nagyon tele van a feje mással, vagy azt hogy valamiért neheztel a nőre, vagy mindkettő. Vagy csak nagyon fáradt...*

-HAPCI!

*Furcsállta az alfa reakcióját a katonák említése után.*

Kedves Dilec, vagyok annyira intelligens, hogy tudjam, hogy egyáltalán nem gagyibb a te feladatod, sőt... Csak kíváncsi voltam a reakciódra. Őszintén megmondva tetszik a féltékeny felháborodásod, bár kissé még gyerekes jellemre vall... Majd kikupállak egy igazi vezetővé, ha úgy alakul.

*És huncutul rákacsintott. Bement vele az ebédlőbe. Még mindig morcos volt a férfi, ez látszott az infantilis beszólásán az alkatát illetően.*

Köszönöm, hogy aggódsz a formám miatt, de hidd el, fölösleges. Jobban karban vagyok tartva, mint képzelnéd... Csak tudod, kár, hogy nem a te karodban...

*És sejtelmesen pirongva hunyta le a szemeit, miközben a férfiéiba nézett. Ezután a napi menüt kérte, semmi extrát nem akart most enni. Evés közben figyelte őt. Eléggé elkalandoztak a gondolatai, látszott, hogy teljesen máshol jár.*

Tudod, Dilec, tényleg nem szeretném, hogy itt testőrködj felettem. Azt hiszem, illetve bízom benne, hogy egyedül is elleszek a faluban, nyugodtan menj, csináld a dolgod, különösen, hogy ennyire feszélyezve érzed most magad. Vagy, akár mesélhetnél is magadról, hiszen még alig ismerem az én hősömet!

*Tekintetében őszinte kíváncsiság és csodálat ült, különösen az utolsó szavak közepette.
Ekkor a meghitt csendbe egy visszafogottan kulturált, de azért eget rengető tüsszentés csapott bele.*

*Felvonta a fél szemöldökét. A-HA! Szóval innen fúj a szél! Ennek a nőnek az a célja, hogy befolyásos emberek mögé állva próbál majd irányítani! Még hogy őt kikupálni! Hogy gyerekes lenne? Ugyan már!*

Köszönöm, de vagyok annyira felnőtt, hogy megoldjam egyedül is. Ha tanácsra lesz szükségem, olyannal fogom megbeszélni, aki ért is hozzá. De kedves az igyekezeted.

*A kacsintásra csak elmosolyodott. Lehet, hogy üldözési mániában szenved, de egyre gyanúsabb volt a nő. Sőt, mi több! A nyomulása feltűnően nyílttá kezdett válni, főleg a karos beszólás után.*

Nahát! Ezt a bókot valami könyvben olvastad? Nagyon jól áll amúgy! Kíváncsi vagyok, mit tartogatsz még nekem a tarsolyodban!

*Hogy egyedül is ellesz a faluban, kicsi aggodalommal töltötte el. Rendben van, hogy szurkálódik, de valahol jól esett az egojának. Még ha az orránál fogva is vezetik. Jó, igen, van dolga, de attól függetlenül még Ananthán fogja tartani a szemét!*

Hogy meséljek magamról? Kis szívem! Nem élnek addig a vérfarkasok, hogy be tudjam fejezni időben személyem leírását! Tudod, én olyan sokoldalú vagyok, hogy az már majdnem gömb! Viszont Te engem nagyon is érdekelsz! Mesélj magadról és a múltadról, kérlek!

*Ekkor egy tüsszentés szakította félbe a kellemesnek nem nagyon nevezhető csevejt. Carme! Csak egy nő képes ekkora hangot kiadni magából. És igen! Odapillantott, és valóban Carme ült ott.*

Szia! Már hiányoltalak! Merre jártál? Égen-földön kerestelek! Sok a dolgunk, nem lehet itt csak úgy lacafacázni! Gyere ide közelebb, és mondd csak el, mi járatban vagy?

*a tüsszentés megtette a hatást, Dilec D máris hívatta. Remek! Temérdek dolog volt!. fölpattant a székről, felkapta és odatette az asztalhoz a pofátlan harmadik helyére, majd lovaglóülésben helyet foglalt rajta és a támlára pihentette a karjait*

-Üdv Anantha! Remélem jobban vagy! *mondta a nőnek udvariasan, aztán a figyelmét Dilec D felé fordította*

-Otthon jártam A.J.-vel. Most egy darabig nálam fog lakni, Tulkas pedig a szárnyai alá vette és tanítja. *közölte az alapvető dolgokat a pikáns részleteket természetesen kihagyva, bár a nálam fog lakni kijelentés olyan határozott volt ami azért egyértelműsíthette a dolgokat*
-Tegnap nem volt alakalmunk megbeszélni pár dolgot a közbejött viharos események és a felfordulás miatt. De ami ügyben jöttem.. nos, az egyik az politikai dolog. *Ezt a szálat nem folytatta az idegen fülek miatt*

-A másik témám pedig pont a vihar…. eszembe villant pár dolog amit tegnap láttam. A magas gyógyító lábán volt pár fura lényecske amikről ma ébredés után jutott eszembe hogy láttam valahol már ilyet. Egy könyvben lélekszilánkokként vannak említve. *mondta és elkezdte felolvasni emlékezetéből a könyv ide vonatkozó részét „El nem temetett halottak bomlásakor a lélek helyben marad és a testtel együtt bomlásnak indulhat, ha nincs kellő mágiával ez megakadályozva. A bomlásnak indult lélekről szilánkokban bomlanak le az emlékek, ksi szálakként sodrónak el az egésztől és elemeikre bomolva térnek végül vissza Gaiához. Némely ősi mágiával megállítva a folyamatot és befogva a minimális tudattal rendelkező lélekszilánkokat újra eggyé lehet gyúrni tetszés szerint manipulálva, mint egy kirakós játékot. Az egyes szilánkokat átmenetileg fel lehet ruházni más emlékekkel. „ Nos én nem vagyok mágus, és nem tudom hogy a könyv amit olvastam mennyire volt igaz, de talán érdemes lenne utánajárni .. mert nem hiszek a szellemekben. Ez inkább logikus magyarázatnak tűnik… *töprengett el egy pillanatra.* … Mit gondolsz róla?

*Dilec nyíltan elutasító válaszát a segítségét illetően csak egy rövid, sokat sejtető megjegyzéssel reagálta le, egy huncut félmosoly közepette.*

Ha csak sejtenéd, mennyi mindenhez értek, nemhogy ilyen elutasító nem lennél, de ki sem tudnál verni a fejedből...

*Remélte, hogy őszinte bójára megenyhül egy kicsit a férfi, de a válasza nem adott erre reményt, elég fennhéjázó módon válaszolt....*

Sok könyvet olvastam, az igaz, de ezt most csak rögtönöztem. Amúgy örülök, hogy kíváncsi vagy. Talán nem hiába, de a te korodban már vigyázni kéne ezzel, nehogy tovább öregedj!

*Elmosolyodott a szúrós megjegyzésén, de nem érzett igazi elégedettséget. Valamiért nem volt jó érzés egymással csipkelődni - vagy inkább lassacskán már komolyabban beszólogatni. Sokkal inkább beszélgetett volna akár még az időjárásról is, csak lenne több kedvesség a hangjában és a modorában! A témaváltásra Dilec érdeklődése adott volna lehetőséget, de a tüsszentés közbehangrobbant. A nő csatlakozott hozzájuk.*

Üdv, Neked is, Carme! Örülök, hogy újra látlak4 Köszönöm kérdésedet, már sokkal jobban vagyok, szerencsém volt, hogy ilyen jó kezekbe kerültem, mint a tiéd!

*Kedvesen a nőre mosolyodott, de fél szemmel figyelte, hogyan reagál a férfi, hogy őt nem említette. Carme fontos dolgokról akart beszélni, és ő csak útban volt, eléggé nyilvánvalóan. A lélekszilánkokról szóló beszámoló érdekes volt, azt még udvariasan meghallgatta. Mikor ezt befejezte az alfa jobbkeze, Anantha csendesen felállt, és halkan megszólalt.*

Köszönöm az ebédet, és a társaságod, Dilec. Minthogy fontos beszélnivalótok van, így el is köszönnék, nem szeretnék még tovább alkalmatlankodni! További szép napot mindkettőtöknek! És Carme! Kérlek, vigyázz az alfára, nehogy elguruljon ez a majdnem tökéletes gömb!

*Udvariasan meghajolt, és kiment az ebédlőből. Bárcsak ne lenne ennyire érzelmi analfabéta ez a Dilec! Egész jó pasi lenne akkor...*

*Dilec felvonta a szemöldökét arra, hogy Anantha - elmondása szerint - mennyi mindenhez ért. Kicsit megköszörülte a torkát, de inkább ezt a labdát nem csapta le.*

*Arra, hogy nehogy tovább öregedjen se szólt semmit. Várj csak! Fogsz te még csodálkozni! Belső vívódása ebben a pillanatban kezdődött el. Anantha a vendége volt, akit megmentett, és a nő most krónikus megmentőmámorban szenved. Ezt megérteni - helyes cselekedet. Kihasználni - csúnya és illetlen, tiszteletlen a lánnyal szemben. De akkor is kísértette a helyzet nyújtotta lehetőség... a lelkiismeretével ráér később is számot vetni. Viszont ha szeretne valami bővebbet, akkor nem kellene vele ennyit csipkelődni. Ok, rendben! A lány maga választotta az utat, Dilec próbált vele elutasító lenni, mégis tálcán kínálkozik! Úgy tűnt, Dilec dűlőre jutott. Ekkor odajött Carme. Meghallgatta a nő mondandóját.*

A.J. nálad lakik? *Érezte az elutasítást nem tűrő hangnemet. Újra végigmérte Carmét. Igen, ma valahogy más volt. Gonoszan elvigyorodott, tekintete akaratlanul is Ananthára vándorolt. Nem tudta, hogy mi csábítja jobban. A veszély, amit a lány jelentett, vagy maga Anantha. Mindenesetre úgy gondolta, be fogja hozni a lemaradását A.J-ékkel szemben.* Oooookééééé! Lakjatok együtt.

A politikát intézem, nekem jó ügyvédekre és jogászokra lenne szükségem, akik megbízhatóak. Wrahnt elküldtem az embereimmel meg néhány fogollyal, hogy mielőbb járjanak a tegnap esti szellemjárás végére. Este jön az első katona jelenteni. A többit pedig majd később megbeszéljük. Ma Baltahzarral kell beszélnem, szeretném, ha te is jönnél kihallgatni, aztán pedig egy tárgyalást kell lebonyolítanunk. Addig Anantha szabadfoglalkozik.

*Nem zavartatta magát, hogy Anantha is hallja a beszélgetést. Rákacsintott, majd újra Carméra nézett.*

Jó, akkor azok a fehér kis ficakok ilyen lélekszilánkok voltak. Temetetlen testek lelkei. Az rendben van. Viszont nem magyarázat a szellemekre, mert akik megjelentek, hamvasztva voltak. Nem tudom, neked kihez volt szerencséd, nekem az alfához. Jó, oké, lebuktam. Az alfák az egyetlen olyan vérfarkasok, akiket nem lehet elégetni, mert a lelküknek tovább kell vigyáznia a falkára. ... Az esti jelentés után talán többet fogunk tudni.

*Dilec figyelte, ahogy Anantha elköszön.*

Ne haragudj kérlek, igyekezni fogok a munkával, hogy ne unatkozz! Lenne kedved velem vacsorázni? Addigra legkésőbb biztosan elkészülök! Utána kimehetnénk a Bázis mögötti parkba, esténként jó arrafelé sétálni! Ha bármire szükséged van, a Bázis valamennyi harcosa készséggel a segítségedre lesz! Ha valamelyik pedig szemtelenkedik, csak mutass rá, és és elintézem, hogy csak keresztapa lehessen!

*A tökéletes gömbre nem reagált. Hosszan nézett a lány után, leginkább a ringó szoknyát vette célba. Mikor eltűnt az ajtó mögött, Carméhez hajolt.*

Gyanús a nő, de tetszik! Szemtelen, vagy kacér, vagy csak simán megvezet, de nem érdekel! *Látszott, hogy lelkes. Kicsit visszavett a lendületből, ha így halad, kicsúszhat a keze közül az irányítás. Ezzel tisztában volt. Vett egy mély levegőt.* Tartsd nyitva a szemed!

-Igenis nálam! *vágta rá egy sokat sejtető fél mosollyal és félig felvonta egyik szemöldökét* -Köszönöm hogy engedélyezed! Tudtam hogy számíthatok rád!

*Figyelmesen hallgatta a teendőket és bólintott hogy megértette*
-Temészetesen veled tartok! Azért jöttem ide hogy segítsek amiben tudok. A képességeim szerint. *utalt arra sok elolvasott jogi könyvre amiknek a paragrafusai belemásztak az agyába. ahogy a lélekszilánkokra terelődött a szó kicsit megvonta a vállát. *
-Talán manipulálták őket. Nekem a nagyapám jelent meg, és előadta azt a modorát amitől mindig is tartottam. Pedig valójában csak párszor sütötte el és akkor sem velem szemben hanem az apámmal szemben. De most úgy pörölt velem ahogy az apámmal tette ha dühös volt. Mindig is tartottam attól hogy egyszer velem is így beszél majd. Élőként sose tette és szerintem most sem ő volt. *szögezte le határozottan* A korábbi Alfa sem lenne annyira kisstílű, hogy csak úgy idejöjjön és mindenféle színpadias csinnadratta közepén adja elő magát. Ha tényleg mondanivalója lenne akkor felkeresne privátban is nem? Sose szerette a nagy felhajtást, sem pedig azt hogy mások féljenek tőle.

*Amikor Anantha felált, hogy távozzon kicsit lelkiismeret furdalása lett amiért így kirekesztették a beszélgetésből, de remélte hogy nem lesz belőle gond. A köszönetre csak megcsóválta a fejét*
-Nem az én érdemem! Az Alfánk hozott téged, én csak egy kis fürdőben segítettem… *szabadkozott de megjegyezte magának hogy ezek ketten úgy tűnik csipkelődnek egymással.. nocsak…*
-Persze! Neked is további szép napot! Majd még találkozunk ma. *mondta neki mikor távozott, aztán visszapillantott Dilec-re, aki közben a távozó nőt figyelte. Magában elmosolyodott mert sejtette mi állhat a háttérben, de gyorsan elrejtette a mosolyt amint az Alfa bizalmas mondandójával felé fordult*

-Nyitva tartom a szemem Főnök! És ha azt veszem észre hogy bűbájjal megbabonáztak, majd kirángatlak belőle. Egy jó adag hidegvíz a nyakba sokmindent megold.... Gondolod hogy boszorkány? *kérdezte ő is odahajolva* -Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy végre hatással van rád egy nő… újra... *mosolyodott el és vállat vont* -Te tudod Dilec! Ebben csak annyit tudok segíteni hogy tényleg nyitva tartom a szemem és szólok ha gyanús a nő.

-A témára visszatérve…. Továbbra is fenntartom azt hogy nem szellemek voltak. És ez most nem attól függ hogy szellemek egyébként léteznek e vagy sem, vagy hogy nekem mi az igazi szellemekről a meglátásom. De több jel utal arra hogy nem azok akiknek kiadták magukat. Talán a lélekszilánkokat manipulálta valaki valami erős és sötét mágiával. A kérdés az hogy mi lehet a célja. Remélhetőleg a hazatérő jelentő katona nem fogja bevenni a megtévesztő maszlagot. Lehet nekem is oda kellene mennem, ha nem hoz megfelelő információt. Látom nem sokat ettél. Megtennéd kérlek hogy gyorsan nyelsz még pár falatot mielőtt nekilátunk a teendőknek? Nem szeretném hogy beszédülj amikor gondolkodni kell. *mondta olyan Carmés megrovós hangon, de nem parancsolóan*

//Anantha hsz-e miatt törölve//

*Anantha csak röviden reagált Dilec vacsorameghívására és esti programára:*

Köszönöm, de úgy érzem, kezdek terhet jelenteni, így inkább egyedül tölteném az estét a szobában, ha megengeded, hogy ami éjszakát itt töltsem... Aztán jobbnak látom, ha holnap elköszönök, és hazamegyek. A vőlegényem és az otthoniak már biztos nagyon aggódnak. Szép napot nektek!

*Köszönt el, majd szomorúan visszament a szobájába.*

---->> Vérfarkasok falva, VIP részleg//

Ugyan, milyen teher lennél, ugyan már?! *A vőlegény említésére elkerekedtek a szemei. Szó szerint elakadt a lélegzete, az agyában nagy piros neonbetűkkel az "ERROR" felirat kezdett villódzni.* Ah... ö...a... vőlegény!

*De a lány már ki is ment az ebédlőből. Még várt egy pár pillanatig, míg agya feldolgozta az információt, majd újra Carméhez fordult. Szüksége volt a témaváltásra.*

Jó, az egy dolog, hogy vissza tudod mondani a paragrafusokat, de vajon értelmezni is tudjuk? scratch

Igen, igen, furcsák voltak ezek a szellemek. Hogy privátban miért nem keresnek fel, van egy olyan érzésem, hogy ezzel a tegnap estével még nincs vége. Viszont nekem úgy tűnik, hogy ki akarnak bennünket forgatni a hitünkből, bűntudatot, szégyenérzetet és lelkiismeretfurdalást akarnak hagyni. Ami mind egy gondolat felé vezet. a kétségbeesés felé. Ez amolyan káoszelméletes, nem? Uh... már komoly összeesküvéseket gyártok. Lehet, le kellene állnom.

*A nyakbaöntős ötletre felnevetett.*

Nem tudom, hogy ki ő. Vagy, hogy mennyi köze van mindehhez. De te nem láttad, hogy hogy beszél velem! Beszólogat, majd tenyérbesimulós üzemmódra kapcsol... és most kiderül hogy vőlegénye van!!! Teljesen összezavar, játszik velem, és nem tudom miért. De lehet, megint csak összeesküvést látok ebben is. De örülök, hogy te józan tudsz maradni! Lehet, tényleg jobb lenne, ha hazamenne...

*A mondat után érezte, hogy az a halvány reménysugár egy kis boldogságra most tört darabjaira. Nem, ezt nem hagyhatja ennyiben! Nem, így nem! Nem mehet el Anantha, csak így! Carme zökkentette ki a gondolatmenetéből.*

Igazad van. Te nem vagy éhes?

*Pár gyors, nagy falattal be is fejezte az ebédet.*

Gyere, menjünk Balthazarhoz! Szerinted még ma el is tudná ítélni a vének tanácsa?

*Közben átsétáltak a gyakorlótéren a fogdához. Lementek a pincébe, ahol szinte hideg volt. Balthazar egyedül ücsörgött a cellájában, hiányzó karját óriási pólya takarta. Nem tűnt olyannak, mint aki élni szeretne.*

//ha gondolod, ezt a kihallgatós, elítélős részt átugorhatjuk, én nem terveztem ide semmi különösebbet. //

-Ahha! Szóval hol kacérkodik, hol meg zavarba ejt majd amikor elmegy még beléd szúr egyet hogy vőlegénye van. Szerintem puhítani akar és játszik veled, de egyelőre ki tudja mi belőle az igaz. Eddig nem említett semmi vőlegényt? Csak most amikor távozott? Mert akkor lehet hogy nem is igaz és csak be van sértődve, vagy egyszerűen csak kíváncsi mit lépsz erre.. meg aztán a vőlegény még csak vőlegény.. de persze nyitva tartom a szemem. Ha gondolod kicsit kipuhatolom hogy tényleg valós e az a vőlegény. *próbálta vigasztalni kicsit, majd hagyta hadd terelődjön el a téma*

-Tulkassal és A.J.-vel már ettem és nem hagytam hogy ők egyenek többet.. bár Tulkassal szemben nem nyerhetek evőversenyt azt hiszem. Szóval nem.. Már nem vagyok éhes, de te tönkrevágod a gyomrod ha … nem rágod meg rendesen. *mondta de mire befejezte a mondatot Dilec már le is nyelte az utolsó falatot*
-Mivel Balthazar Eleika tettestársa és kettejük közül már csak ő vonható felelősségre eléggé sok életért, … nos, azt hiszem igen. Támogatni fogják a gyorsított eljárást. *válaszolta, majd belépett Dileccel a cellába. Ha nem tudta volna kivel állnak szemben még szánta is volna a bent ülő nyomorultat, de tekintettel a helyzetre mély levegőt vett és előtérbe engedte a gyakorlatias hűvös gondolkodású Carme énjét. Az ajtó becsukódott mögöttük és odabenn a cellában elkezdődött a kihallgatás*

//Oksa, vezess a következő mozaikhoz és követlek //

Igazad van. Lehet, hogy csak kitalálta. És egy eljegyzés még nem házasság. És a házasság sem szól örök életre. Tudjuk, milyen csalfák az emberek! Viszont, ha valakivel egyszer megteszi, hogy másért otthagyja, mi rá a biztosíték, hogy a következőt nem hagyná ott egy harmadikért? Ja, ez most nem az, hogy nem bízom magamban, hogy egyetlen vagyok és tökéletes, engem nem lehet otthagyni, tisztában vagyok ezzel. Csak hát mégis! Áh, mindegy. Este majd meglepem

Ugyan már, az én gyomrom mindent bevesz! Khm-khm, figyu már! Mesélj már nekem erről az A.J.-ről Khm... annyira kíváncsivá tettél! Jó... jól bánt veled este? *kérdezte egy sokat sejtető vigyorral. Ebben nem volt semmi kellemetlenkedés, vagy irigység, csupán amolyan felebaráti jóindulat.*

Jó, menjünk!

*Lementek a cellába. Próbáltak volna beszélni Balthazarral, de úgy tűnt, a férfi valahol máshol jár. Látták, hogy az ételhez, amit kapott, hozzá se nyúlt, se a vízhez. Ez az ember meg akart halni. Ami néhány rövid választ mégis adott, az valahogy mind arra engedett következtetni, hogy tegnap este őt is meglátogatta egy szellem. És bármit is mondott B-nek, az öreg úgy döntött, követi a túlvilágra. Annyit értek el az egész kihallgatással, hogy mindent magára vállalt. A végére teljesen kijött a sodrából, eszelősnek tűnt. Ezután magára hagyták, majd Dilec és Carme felment a vénekhez, akik éppen délutáni sziesztát tartottak, és épp ki is keltek volna magukból, de az alfa baljós tekintetére megemberelték magukat. A mai napot már nem akarták ezzel elrontani, illetve mondták, hogy a tárgyalás nagy népszerűségnek örvendene, és a falka is kíváncsi lesz az ítéletre, így a vének amellett voltak, hogy majd holnap elintézik, addig mindenki fel fog készülni. Ezután folytatták a pihenést. Az alfa elordította magát, hogy a semmirekellő mihasznák, azonnal kapják össze magukat és akkor készüljenek a holnapi tárgyalásra, mert délelőtt mindent le akar tudni. Olvassák át a jelentéseket, nagy körvonalakban elmondta, mi zajlott a kihallgatáson, és nemkülönben hivatkozott még arra is, hogy a véneknek az elmúlt időkben volt épp elég idejük a lógatni a lábukat, ezt az ő alfasága alatt nem tehetik meg, ha meló van. Az öregek hamar eltűntek.*

Carme! Mit szólnál hozzá, ha lemennék a gyakorlótérre kicsit edzeni? Amolyan feszültséglevezetésnek! Vagy randid van A.J.-jel?

*Közben már ment is ki a gyakorlótérre.*

Te figyu már! Anantha legizdázott! Nem is vagyok gizda! Vagy de? Elhagytam magam??

*Az vének letolásánál diszkréten elfordította a tekintetét .. ez amolyan farkasmódi arra hogy ne legyen konfrontáció. Ő maga sosem vitázott volna ilyen nyiltan a vénekkel, de neki nem is volt feladata ösztökélni őket. Mikor tőlük távoztak, folytatta a beszélgetést, ahol abbahagyták*
-szerintem van Ananthában egy adag lódítás csak hogy tudja mennyire vagy kapós. *mosolyogta aztán a barátian beleöklözött az Alfa vállába*

-Szóval kíváncsi vagy! Nos… hmmm *elmosolyodott mint aki valami nagyon kellemes emlékre gondol* -legyen elég annyi hogy azt hiszem én avattam férfivá. *vonta fel egyik szemöldökét sokat sejtetően* - Csinos kis trófea lenne, de nem tekintem annak. Lehet hogy ez most valami komolyabb lesz. *magyarázta beleéléssel* -Oké oké tudom hogy nem éppen a komoly kapcsolatokról vagyok híres és hogy mindig ezt mondom, de úgy érzem hogy ez az egész helyzet most valahogy más. A.J. nem éppen az a csapodár típus azt hiszem *~vagy csak még nem nyílt ki eléggé a csipája hozzá hogy az legyen –tette hozzá magában gondolatban*

-Edzés? Benne vagyok! De előbb bújjunk gyakorlóba mert ezzel nem dagonyáznám a tegnapi sarat! Megint a cipőm bánná... Amúgy meg nem vagy gizda.. szerintem csak az egódat piszkálgatta Bár akkora sose leszel mint Wrath.. az kizárt
-Na gyere menjünk.. Jót fog tenni egy kis mozgás. Tudtad hogy tegnap véletlenül erőből fejbe húztam A.J.-t a vizesvödörrel? *nevetett az eseten, ami utólag vicces volt*

*Az Ananthás részre csak bólintott, de mielőtt bármit mondhatott volna, belebokszoltak a vállába.*

Jaaaah! Kíváncsi vagyok!

*Figyelmesen hallgatta a lányt, majd megállította egy kicsit. Arca gondterheltnek tűnt.*

Carme! Hallottam már nem egyszer ezt az "ő az igazi" dumát. Tudod, hogy már nem hiszek neked De légy óvatos! Szerintem az a srác érzelmileg labilis. És ezt most minden ártó szándék nélkül mondom. *Néha Dilecből előtört a védelmező báty, ez is egy ilyen pillanat volt. Tényleg nem bántásból mondta, mindinkább aggodalomból.* Évtizedeken keresztül csak megalázták és bántották. Majd épphogy felnőtt, száműzték. A kutya nem állt vele szóba. Na jó, Freya, de az a nő más lapra tartozik. Nem tudom, mennyire tud különbséget tenni az egyes viselkedéstípusok között. Jó, most csak fecsegek össze-vissza, de lefordítom úgy, hogy értsd: ha te voltál neki az első, az 2 dolgot jelent: vagy úgy fog viselkedni, mint a kiscsibék, hogy akit először meglátnak, azt követik tűzön-vízen át, és amikor már te szeretnél tőle elszakadni, mert hajt a véred vagy épp nem érzed mellette magad jól, elmegy az esze és infantilis lesz. Vagy: mivel te voltál neki az első, lehet, most úgy érzi, kitárult a világ előtte és ő fog lelépni, bele se gondolva, hogy veled mi lesz. És ha megbánt, biztos, hogy olyat fog kapni tőlem, amit még a Krónika is meg fog említeni!

*Kiértek a gyakorlótérre, de az átöltözésre igazat adott a lánynak. A vizesvödörre felnevetett.*

Agyoncsapod! Ennyit ér neked a nagy Ő? Leütöd egy vödörrel??

Jó, öltözzünk át. Az én cuccom Anantha szobájában van...

*Felnézett az ablakra, ami elméletileg az ő szobája, gyakorlatilag most a vendége volt benne. Kicsit felment a vérnyomása, ha belegondolt, hogy lehet, megint összefutnak.*

Na jó... essünk túl rajta. Talán fürdik, és nem fogok vele találkozni... még a végén azt hiszi, hogy miatta mentem fel :S Neked hol van a ruhád?

*Közben elindult vissza be az épületbe.*

*figyelmesen végighallgatta az aggódó szöveget és magában tényleg elgondolkodott a hallottakon. Nem egy szakításban volt már része és a legtöbbje viharosra sikeredett, de ők mind a falka tagjai voltak, A.J. viszont A.J.. Tényleg nem tudhatja hogyan fog reagálni akár egy kisebb vitára is…. Lehet ellenségeskedésnek fogja venni és túlreagálja majd pont amiatt mert korábban mindig bántották. Felsóhajtott és beletúrt a hajába aztán csak megrázta szőke sörényét.* -Erre nem gondoltam. Majd vigyázok! De… De lehet hogy ez most TÉNYLEG más lesz. De köszönöm hogy ellátod a baját ha megbánt. Bár azt hiszem akkor előbb és jövök.. a vödörrel. *nevette el a végét és elgondolkodott Dilec dilemmáján*

-Az enyém a gyakorlóraktárban van. Szerintem akad ott a te méretedben is, ha nem ragaszkodsz a felvarrt rangjelzéseidhez. Vagy megoldás lehet, hogy egyszerűen nem veszed fel a felső részét is a szetthez, hanem csak a trikót. Akkor pedig olyan mintha a te gyakorlód felsőjét éppen levetted volna mert jó az idő. Úgyse merne megjegyzést tenni egyik harcosod sem.

-De ha gondolod felmegyek veled a gyakorlódért, akár már beöltözve, ha úgy látod jónak. Akkor tuti hogy nem érti félre és nem veszi magára… a kérdés csak az hogy te szeretnéd e hogy magára vegye a jelenléted okát, vagy azt, hogy néződ legyen… *egy pillanatra elgondolkodott*

-Vagy felmegyek én a gyakorlódért, mondván hogy sok a dolgod és az öltözőben találkozunk. Egy úttal nyitva tartom a szemem hogy éppen mit csinál, meg csekkolom hogy van… Mi legyen?