Vérfarkasok falva - Bázis - Dilec D. Irodája

Dilec D. irodája a vérfarkas katonai bázison
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dilec D. írta:Aha. Harc! Ilyen időben?! Nekem be nem trappoltok a sáros patáitokkal az irodámba, ha most kimentek!

*Látszott, hogy türelmének vékony pókfonala kezd elszakadni, egyre mérgesebb lett. Azt, hogy a törölközőt fura ábrázattal fogadták a többiek, már észre se vette, sem azt, hogy Freya Gaullal van. Estevan is otthagyta, A.J.-nek ment segédkezni. Aleina valami szöszt műtött le Arou lábáról. Bement ő is a helyiségbe.*

Ne haragudjatok, nem szokott ilyen... hajléktalanszállóvá válni az irodám!

*Célzott itt a földre terített pokrócokra, és az összes többire, ami itt-ott elhagyva pihent. Borosüvegek szétszórtan, poharak, némelyikben még volt is pia. De legalább meleg volt.*

Kérlek, érezzétek otthon magatokat! *mondta kínosan, majd nekiállt összeszedni a cókmókokat. Aztán megállt az egyik hajlásnál. Kikerekedtek a szemei.* Ez... ez itt... egy ló patájának a nyoma???? *Felpattant. Nagy lélekerőre vallt, hogy nem ordította el magát.* .... Grrrrrr!!! .. Szzúúúúú - száááááá!!!

*Gyorsan összepakolt.*

Itt csend lesz és nyugalom! Gondoskodom róla! Szükségetek van még valamire?

*Az ajtóhoz battyogott, kicsit fáradtnak tűnt, közben várta a választ.*

*Válla fölött nézett vissza Freyára hogy választ adjon a kérdésére.*
- Ah, nem tudom miért van rossz érzeted, de kettejük miatt nem kell aggódni. Apám lehet hogy őrültnek tűnhet néha, és valószínűleg majd komolyan megpróbálja A.J.-t meg-mmnfh!
*A mondatnak érdekes és hirtelen vége szakadt, amit már csak Arou ruhája érthetett, mert egyenesen beleszaladt a hórihorgas sárkány alkarjába. Fél lépést tett hátra és felnézett rá, aztán még egy felet, mert érezte hogy elgémberedne a nyaka ha úgy beszélne hozzá. Az Arorua hangjában megbúvó szigor, a hirtelen érkezésük és a légkör megkomolyodása kényelmetlenséget ébresztett benne.*
- Az idő valóban eljött, kedvenc sárkányom. Yrisz...?
*A név tulajdonosára pillantott, akinek inkább segítségre lett volna szüksége, nem hogy ő segítsen nekik. Az egy patkány volt a tarisznyában?! Úgy tűnt a nő legszívesebben elfutna minden elől mint egy ijedt nyúl. Állj. Ez...vak?! Alaposan megnézte az elf szemeit, és valóban, hasztalanok voltak. Ez egyre furcsább lesz... Bár tudta hogy amaz egyiket sem láthatja, enyhén meghajolt előtte és annyira barátságosan mosolygott e mellé, amennyire csak tudott jelen helyzetben. Azt sem tudta mitől feszeng ennyire, ez csak egy vizsgálat!*
- Üdvözöllek Yrisz, a nevem Gauldoth Waerjak. Köszönöm hogy elkísérted ide Aroruat, a segítségedet nagyra értékelem.

*Dilecre nézett, meg arra ahogy sürög-forog. Elég megalázónak látszott a dolog, örült hogy nem neki kell alfa létére a saját hivatalos irodájában rendet raknia és helyet adnia másoknak. Ez így elgondolva tényleg elég megalázó volt, majd valahogy kárpótolja érte, most azonban csak egy tétova 'köszönöm' és egy bocsánatkérő pillantás jutott Dilecnek, de abból sem sok mert figyelme újra a gyógyító felé irányult.*
- Nos, azt hiszem akkor ez a hely meg fog felelni...mit kell tennem és mikre készüljek fel?
*Beljebb húzódott a szobába, helyet adva a sárkánynak és a vak elfnek. Eközben Freyára nézett, érezve hogy az elszántsága minden lépéssel megmagyarázhatatlanul csökken. Hirtelen egy régi érzés buggyant a felszínre, nem akart holtteher lenni mások vállán, ezért mély levegőt vett, és egy bátortalan vigyort villantott a Rawidanok felé.*
- Freya, Aleina, ha...ha nem akartok maradni, akkor megértem ha...

*Ahogy a sok át vonulások zaja csökkent és meghallotta felé Gaul kedves barátságos hangját kicsit enyhült feszültsége és elengedve Arou ingét lassan és füleiről is levette kezeit. Ő is meghajolt.*

-Köszönöm a fogadtatást Gauldoth Waerjak. Mindent meg teszek annak érdekében, hogy a vizsgálat eredményes legyen és önnek vagy Aroruanak baja essen és elnézést kérek, amiért ennyire esetlennek tűntem az imént... csak a sok ismeretlen hang és... a mennydörgés rendkívül hangos füleimnek. Ilyenkor sajnos nehezen tájékozódom, és ez rendkívül zavaró. Esetleg úgy tudnám önnek a legszemléletesebben elmondani, mivel gondolom ön látó, hogyha hirtelen ön elveszítené a látását.

*Hangja és testtartása is nyugodtabb lett a kedves meleg szavaktól amit szinte először kapott mióta ide jöttek. Hallotta Dilecet pakolni és ellépve Aroutól és botjával segítve a közlekedést lépet mellé és segédkezett neki a pakolásban. Mikor pokróc került a kezébe Arou vélhető helye felé fordult.*

-Talán a pokrócokra szükségünk lesz. *Mondta a maga halk lágy csilingelő hangján kedvesen. A törölközőt az asztalra rakva hagyta hogy haja megszáradjon magától, ahogy ruhái is. A meleg is jól esett neki, és igazából ekkor oldódott fel teljesen. Picit elmosolyodva fordult Gaul vélhető helye felé.*

-Kérem ne ítéljen elsőre. Lehet hogy vak vagyok, de értem a dolgom és mivel születésem óta nem látok, így megtanultam így élni és munkálkodni. Gyógyító vagyok magam is, de sajnos az állapotomon nem tudott senki segíteni, még én magam sem. *Mondta miközben segített Dilecnek rendbe rakni az irodát. Ketten gyorsan végeztek. Az utolsó pokróc volt már csak a földön amiért Dilecel egyszerre nyúltak. Össze is koppant a fejük. Megfogva fejét egyenesedett fel.*

-Bocsánatot kérek Dilec... nem akartam. Ugye nem fájt? -Kérdi bár talán neki jobban fájt a koccanás. Megsimogatta a helyét szabad kezével.*

*Gaul nem tudta megnyugtatni.*
Nem tudom. Úgy érzem magam, mint amikor a nagyi anno új gyógyszereket próbált ki rajtam...
*Megborzongott, ahogy felidézte az eseményt. Megfejelte a hirtelen megtorpanó farkas hátát. Tehát most lesz a vizsgálat. Szégyen fogta el, hogy ő nem tud segíteni rajta. Talán nagyanyja képes lett volna, de ő határozottan akkor vállalt ilyeneket, ha megkérik, és a férfi nem tette. Mikor Glenicenek felajánlotta a szolgálatait, az is csak azért volt, mert a kíváncsiság hajtotta.
Arouval már találkozott, Yrisszel viszont meg nem.*
Freya Rawidan, örvendek.
*Közben végig Gaul mellett maradt, remélte tud segíteni. Először értetlenül meredt rá, majd elvigyorodott.*
Dehogyis! Tőlem aztán nem szabadulsz. Itt leszek, segítek, amiben tudok.
*Ezután Yrisz kezdett el beszélni. Nem tudta mire vélni ezt, úgy tűnt neki, mintha a lány magyarázkodna, vagy szabadkozna, holott senki nem vonta kétségbe gyógyítói képességét.*
Ne aggódj. Tudjuk, hogy minden tőled telhetőt megteszel.

*Összeszedegette az összes kis fénylényt. Valóban harapósak voltak. Rossz érzése egyre csak nőtt. Egyenlőre várt. Ő csak megvonta a vállát Gaul óvatos felajánlására.*
Ha megunom, úgyis kimegyek.
*Dilechez fordult.*
Felébredt a lány? Beszélhetnék vele?

*Amikor látta hogy Gaul benn marad megtörülközött és beljebb lépett az ajtóból hogy ki tudjon menni aki még akar. Az öreganyóra hagyta a kis lények vizsgálatát, nem törődött velük. Látta Yris kicsit feloldódott ahogy elült a zavar és Dileccel együtt hamar rendet raktak. Amikor a hely rendezettebb lett körbenézett hogy ki marad és ki nem.

-Köszönöm a helyet Dilec! *És közben a haját szárogatta a törülközővel* -ezek szerint ennyien maradunk benn? Mit mondasz kedvenc vérfarkasom? Egyedől lennél inkább vagy szeretnéd hogy valaki ismerős is itt legyen veled? Ahogy érzed! Nem lesz sétagalopp egyikünknek sem.

- Dilec, Igyekszem nem sokáig húzni a dolgot, de kérlek tégy róla hogy ne zavarjanak meg mert ez valóban nem egy kellemes vizsgálat lesz. *összehajtotta majd akkurátusan letette a törülközőt egy szabad helyre és Yris kérdésére felé pillantott*

-Köszönöm Yris! A pokrócra szükség lesz igen, Gauldoth jobb ha kényelembe helyezi magát a művelethez. Én majd törökülésben leszek mellette mert úgy a legkézenfekvőbb.
*mondta és mikor az üvegek lekerültek az asztalról, letette rá a táskáját és sok különféle színű fiolát vett elő majd gyorsan szétszortírozta és két nagyobb és két kisebb kupacba rakta. A nagyobb kupacokban egyformán négy-négy rozsdaszín zavaros, egy-egy kék fiola volt. Az egyik nagyobbhoz jozzárakott még egy ezüstösen szürke opálos főzetet, míg a másikhoz egy teljesen áttetszőt. A két kisebb kupac teljesen egyformán egy áttetsző és egy zölden foszforeszkáló anyagot tartalmazott*

-Yris kérlek, ha gond volna ezt a fiolát itasd meg velünk. *Adott oda neki két indigólila folyadékot tartalmazó üvegcsét*

*Körbenézett hogy minden rendben van e. Előhalászott egy kis áttetsző fiolát, megitta és elmosolyodva dörgölte meg a kezeit.*

-Mielőtt téged is itallal kínállak, szemre kell vételeznem a zombesztinuszodat. *körbenézett* - a gyenge idegzetűek kérem most távozznak *adott még egy esélyt* -Utána ugyanis azzal a kellemesen robosztus zárral be fogom zárni az ajtót ha nem bánjátok. *mondta de ekkor libbent be Carme egyenesen az irodába*


Carme:

-Üdv! Hú de jól megcsappant a létszám... Már megy a buli? *kérdezte majd Dilecre nézett és azonnal sorolta*
-a nő neve Anantha Elensar! Az mondja gonosz bosszúszomjas szellemek közelítenek a faluhoz. Nem tudom igazat mond e vagy csak sokkos állapotban van, de átadtam az információt. Egy könyvben azt oldastam hogy sót kell szórni az ablakok és aktók elé mert azon semmi holt lélek nem jut át de bevallom én ebben nem igazán hiszek. Apám azt tanította hogy nem a holtaktól kell félni hanem az élők aljasságától... *Ekkor veszi észre a sok fiolát a két gyógyító látható készülődését. Gauldoth és Freya arcára is láthatóan kiült valami kellemetlen érzés.*
-Na azt hiszem ennyi amit mondanom kellett, hozok neki ruhát. Lefeküdt odafenn. *mondta, azzal kilépett és elment a bázis egy távolabbi végébe... Arra ahova Freya korábban el nem vitt cuccait dobozolta. Esőben ugyanis nem akart kimenni ruhákért*



*amikor a vérfarkasnő távozott, Aruroa kérdőn az ajtóra és a benn lévőkre tekintett hogy akar e még valaki kimenni, vagy lezárhatja e az irodát*

-Nos? Ennyien maradunk benn? Nem lesz szép látvány.... Gauldoth, Kérlek addig tedd szabaddá a zombesztinuszod felületét. *kérte a vérfarkas harcost* Az alsó maradhat..... *tette hozzá a hölgyek miatt*

*Yrisz segített a pakolásban. Mikor végeztek, megköszönte és összekoccant a fejük.*

Auu! bocsánat! Nem, nem fájt! Te megvagy?

*Mikor látta, hogy rendben lesz a lány, válaszolt Arounak is.*

Rendben! Nem fog senki bejönni! Nyugtotok lesz. Ezt, Gaul, neked mondjuk nem tudom garantálni... De majd az őröknek megparancsolom, hogy strázsáljanak az ajtóban!

*Ekkor betoppant Carme. Amikor elmondta az új infókat, kicsit közelebb lépett hozzá. Hangja mély volt és öblös, látszott rajta, hogy kicsi választja el a tombolástól.*

Egy ló volt az irodámban! Szerinted a szellemek most a legnagyobb gondom???

*Durcásan megrázta a fejét, és nézte, ahogy Carme távozik az irodából. Visszanézett a többiekre, Aleina mama begyűjtött valami kis világítós izéket, és az idegennel akart társalogni.*

Aleina! A világért se akarlak megsérteni! De mint alfának, nekem kell előbb beszélnem vele! És azt hiszem, hogy ez a szellemes sztori túllőtt minden célon! Ha gondolod, gyere fel velem és ha én végeztem vele, akkor te is jöhetsz! Addig kint megvársz a folyosón.
Ne haragudjatok skacok, de még sok dolgom van! Ezt inkább... nem nézném végig! Sok sikert!

*Ezzel ő is kiment a szobából. Az őröknek megparancsolta, hogy aki csak suttogni is merészel ezen a folyosón, vágják ki a nyelvét (ez volt a költői túlzás, de az őrök értettek a szép szóból). Aztán felment az emeltre a nőhöz és dörömbölni kezdett az ajtón.*

----->> VIP részleg - Bázis - Vérfarkasok Falva: Dilec, Aleina//

*Enyhén megilletődött mikor Yrisz összeszedte magát és biztosította őt arról, hogy képes ellátni a dolgát. Gyorsan talpra állt, és szinte kitalálta a gondolatait is. Ha kiderül hogy olvas a fejemben... Hálásan nézett Freya szemébe, amiért nem hagyta magára. Nem is értette pontosan, mi lelte amikor megkérdezte hogy ki akar-e menni. Egy bizonytalan mosoly ült ki az arcára most, hogy lesz vele valaki aki megnyugtathatja.*
- Te már azzal is segítesz hogy itt vagy.
*Elkezdett lelkiekben felkészülni a dologra. Próbált lehiggadni, hiszen eddig is érzett fájdalmat. Meghívhatná a fájdalmat egy italra a kocsmában, olyan jó ismerősök vele! Ez pedig csak fájni fog, majd kibírja és kész. Eddig is kibírta. Ennek pedig micsoda jutalma lesz! Freya is megmondta; mindenért kárpótolja majd őt a rögös út! Dilecre nézett ahogy az kiment és felmutatta neki a hüvelykujját. Aztán Aroura nézett és te jó ég mire kell az a csomó ital?! Nem, nem. Nyugalom...*
- Ah, szóval vetkőzzek...rendben.

*Hezitálva gombolta ki az ingét, látszott rajta hogy a betegség mentálisan is mély nyomot hagyott benne. Sosem mutogatta magát szívesen, amikor csak tehette elrejtette az érintett területeket és megpróbált úgy tenni, mintha semmi gond nem lenne. Ilyenkor azonban szégyellte mivoltát, még akkor is ha tudta hogy a jelenlévők közül senki sem undorodik tőle. Vagy igen? Nem, nem...nem. Az ing lekerült, egy élet kíméletlen edzése lett látható kidolgozott izmok és megannyi heg formájában, erős kontrasztot adva a jobb oldalának; vézna karját mintha így akarta volna elrejteni szégyenében, közel húzta azt a törzse megszürkült húsához, mely inkább csak felszíni fertőzésnek látszott, mivel az izmok még teljesen élőnek tűntek. A végtagjait azonban teljesen átjárta a kór. A nadrágját is levette, egy szál alsónadrágban feküdt el a pokrócon. A betegség a combjától kezdve lett újra rosszabb, a jobb lábát is felemésztette. Annyira kerülte a többiek tekintetét amennyire csak tudta, leginkább a plafont bámulta. A hangja enyhén remegett amikor megszólalt, próbálta viccelődéssel oldani a hangulatot, ha nem más, hát a saját kedvéért. Elég baljós volt a légkör számára.*
- Biztosíthatlak hogy a betegség szempontjából odalent nincs mit nézni, Arou. De talán később egy kávé vagy ilyesmi után lehet szó valamiről.
*Halkan kuncogott egyet. Oké, végül is valamivel tényleg lazábbnak érezte magát.*
- Szóval...mire számítsak? Mit tegyek?

*Simogatta még a feje búbját és bólintott Dilecnek.*

-Igen jól vagyok nincs semmi baj. *Mondja mosolyogva és Freya felé fordul.*

-Én egy szóval nem mondtam, hogy megkérdőjelezik a képességeim, csak tudom milyen kétségbe ejtő lehet, hogy egy esetlen vak nő az aki éppen a betegen segít. A beteg az az Gauldoth úr megnyugtatása volt a cél. Ugyan nyugodtságot mutat és melegséget, de hallottam a hangjában azt a kicsi zavart remegést... ezért mondtam el azt amit mondtam. Látásom ugyan nincs... de a hallásom kiváló.

*Kedvesen lágy nyugtató hangon mondja és mikor Arou lép mellé és a kezébe adja a fiolát bólint felé.* Kérlek Arou mutasd meg mit hova raktál, és Freya kisasszony, kérem legyen most a szemem. Feret a vadászgörényem nem fog merni kijönni, amit igazából nem is bánok, mert nem tudna rendesen viselkedni. *Mondja miközben lerakja a tarisznyát az egyik mellette lévő székre és botjával tájékozódva megy az asztalhoz.*

- A kivizsgálás vezetését rád bízom Arou... én figyelek, hogy minden rendben legyen és védő fehér mágiát használom közben. Kérdés mennyi szellemi frissesség italt hoztál magaddal? *Kérdi bár eszébe jut a gyógynövényei a táskába.* Hagyd készítek magamnak gyors... Anatha kisasszony gyógyítása kicsit kimerített, így inkább iszok egyet. *Mondta és a táskához vissza menve nyitotta fel a tarisznya tetejét és kipakolta a gyógynövényeit és a kis dörzsmozsarát amit hamar kézbe vett újra és rutinosan pakolta bele a hozzá kellő növényeket.*

*Hamar sikerül kidörzsölnie a növény levét és egy nagyon kicsi vizet hozzá adva issza meg közvetlen a mozsárból a szert.* Freya kisasszony... megkérhetném hogy elmossa nekem a dörzsmozsarat? Persze csak ha van itt bent egy csap, vagy a közelben fürdő, mert az ajtó már tényleg bezárul. *Miután meg itta nemsokkal már sokkal élénkebb volt mint ezelőtt, bár feloldódása óta sokkal élénkebb volt mint először. Asztalra rakva a kis mozsarat lépett mellé és botjával kicsit megérintette Gaul épp oldalát a pokrócon. *

-Hoppá bocsánat. *Mondja és ekkor érkezik a viccelődés amin kicsit felkuncog de mellé térdelve helyezkedik el kényelmesen és mindent a keze ügyébe rak. A kis ezüstös fiolát amit Arou közvetlen kezébe nyomott a kis zsebében pihent.*

-Arou! Ha úgy ítélem meg, hogy már túl veszélyes kihozlak titeket akár sikerült akár nem. Közben nem tudunk kommunikálni veled, se Gauldothal. *Újra Freya vélt helye felé fordult.*

-Kisasszony kérem egy lavórba langyos vizet és egy rongyot hozzon már, míg nem záródik be az ajtó. Nem tudom az irodából nyílik-e fürdő.

*Hallgatta Yrisz válaszát. Olyannak hatott, mintha valami mást mondott volna az előbb, és azt reagálta volna le lány.*

Én sem mondtam, hogy úgy érzed megkérdőjelezik a képességed... *de gondoltam. Zavar, remegés? Igen, ő is hallotta, de már annyiszor járt betegek, haldoklók közt, hogy már érzéketlenné vált irántuk. Hiába, elsősorban jós volt, nem gyógyító. Viszont így elismeréssel adózott Gaulnak, hisz egész jól viselte a helyzetet.
Figyelte a készülődést, jó pár fiola tartalmát ismerte, sokukkal dolgozott is már. Carme lépett be.*

Igen, a só használ. Továbbá a vas is. Még sosem találkoztam szellemmel, de ha valóban dühösek, ezúttal sem szeretnék. De erről a nagyi tudna többet mesélni.

*Zárta rövidre a témát, ideges volt. Megdöbbent, ahogy látta, milyen súlyosan sérült is Gauldoth. Elmosolyodott a viccelődés hallatán. Próbálta keresni a férfi tekintetét, de sehogy sem sikerült elkapnia. Yrisz hangja rázta fel aggodalmából. Miiiii? Mivel elég híres és nagyra becsült volt a Rawidan család, így Freya sosem kényszerült mást óhajának eleget tenni. Mikor segítséget ajánlott, gyógyítói képességeire értette. Bár nem volt beképzelt, elég büszke jellemmel rendelkezett. Már épp kikérte volna magának, mikor tekintete a még mindig feszengő Gaulra esett.*

Rendben.

*Mondta színtelen hangon, hisz jól tudott alkalmazkodni környezetéhez, nem akarta, hogy Yrisz belelásson. Kilibbent mozsárral a kezében a közeli fürdőbe. Elmosta, kerített egy lavórt, vizet engedett bele. Visszasétált.*

Itt vannak. *rakta le őket.*


*Nem igazán figyelt, Carme majd Freya információi után hümmögött egyet.*

Nagyszerű. Mindenki kerítsen magának egy vastárgyat, ha közelít valamelyik entitás, védekezzen vele. Nem tudom pontosan, hogy a negatív erő a szellemekből sugárzik, vagy őket használja fel valaki, hisz ekkora méretű támadás nem jellemző. Mellesleg ilyet sem láttam. *nyitotta ki markát, látni engedni a tenyerén lévő fényeket.* Lélekszilánkok. *nézett hallgatóságára, majd mikor nem látott értelmesen felvillanó szempárt vállat vonva elfordult* Boldogok a tudatlanok! Freya, mindenesetre vigyázz rájuk majd.

*Dilec után caplatott.*

*bezárta az ajtót a távozók után, s majd mikor Gauldoth láthatóvá tette a beteg felületet és elpihent odalépett hozzá és valamelyik zsebéből elővett egy nagyítót és egy hosszú vékony fémcsipeszt. *
-Ó.. szóval egy kávé? *vette a poént* -csak ennyi lenne az ára? *kuncogott ő is* -Ez most még nem lesz kellemetlen. Néha kicsit meg foglak csípni a csipesszel de nem nagyon. *mondta és a leginkább elsorvadt részeket kezdte tanulmányozni*


*Leült mellé törökülésbe és a nagyítót egészen közel helyezte Gaul karjához, majd lábához, majd ismét a karjához. A vékony csipesszel kicsit megnyomkodta a bőrt, majd hümmögött. Össze fogta vele a bőrt kis ráncokba és elengedte, hogy megfigyelje a rugalmasságát, majd megint hümmögött. Eztán a mellkas szürkébb részét helyezte nagyító alá és végezte ez ugyanezt a műveletet*
-Igen.. igen... erre gondoltam, de mégis különös. Ez itt nem a legjobb... Szóval ötven év. hmmm

*felállt és az asztalhoz lépett. Letette a nagyítót és a csipeszt. Majd kivett a táskából még egy ezüstszürke löttyöt tartalmazófiolát és ahhoz a kupachoz tette amiben már volt egy. Ezt a kupacot odavitte a vérfarkasnak*

-Majd csak abban a sorrendben és akkor ahogy mondom. *visszalépett az asztalhoz és elvette a másik kupacot is. Ekkorra Yris már Gaul mellé telepedett és a víz is úton volt. Ezt a kupacot Gaulnak arra az oldalára tette le amelyik oldalán ő fog ülni*

*Ismét az asztalhoz lépett és a két kisebb kupacot vette a kezébe. Freyához lépett és odaadta neki a két kupacot mikor a nő letette a vizet.*

-Megkérlek, hogy ebből a végén az egyik zöldet itasd meg velem. Amikor magamhoz tértem, add nekem az áttetszőt is. A zöld az ami majd kijózanít, az áttetsző egyszerű szellemi frissesség ital. Azért van két ugyanolyan kupac, ha kedvenc vérfarkasom is szeretne rögtön éber lenni a vizsgálat után, akkor ezzel ez megoldható. *mondta úgy hogy Gauldoth is hallja, majd hozzá fordult.*

-Egyébként erős fájdalomcsillapítókat fogok veled itatni elsősorban, Ezek nagyon erős koncentrátumok. Ki leszel ütve. Ha ötven év után egy jót akarsz aludni, akkor most szólj hogy nem kéred a józanítást.

-Yris, Amit a kezedbe adtam mágikus főzetek. Csak végszükség esetén itasd meg velünk kérlek. Az meg fogja törni a vizsgáló varázslatot. Ha pedig menet közben kimerülsz a védővarázslatokkal, akkor Freyánál van főzet, nem kell felállj közben. *mondta a lánynak majd ismét Gaulhoz beszélt miközben letelepedett mellé és kényelembe helyezte magát. Láthatóan most már nem fog felkelni, hanem hozzáfog*


-Először a négy rozsdabarna színű fájdalomcsillapító koncentrátumot isszuk meg kedvenc vérfarkasom. Aztán Te megiszod a két szürkét ami meggátolja majd az elmédet abban hogy ide oda csapongjon. Megakadályozza a rémképek képződését, a hallucinációt. Valamint lelassítja a gondolkodásod. A kék folyadék pedig oldja a benned lévő gátlásokat. Teljesen. De ne aggódj, a szürke folyadéknak hála nem fogsz semmi kínosat csinálni, sem hallucinálni. Mindössze jól fogod érezni magad. Ez kelleni fog ahhoz hogy ne arra koncentrálj majd amit érezni fogsz, így minimumra csökkentjük a kockázatokat.



-Nos, kedves egybegyűltek, most a Mezodiákum vertigonis Werpensis varázslatot fogjuk végrehajtani. *mondta kedélyesen mintha csak egy esti meséről lenne szó és nem egy nagyon kockázatos felderítő varázslatról*

*Fogta az egyik rozsdabarna löttyöt az ő kupacából és kibontotta, majd megemelte Gauldoth felé mint egy felespoharat.*


- Bontsd ki te tehát te is az egyiket barnát és igyál velem. *Mondta mintha csak kocsmáznának.* - Fenékig barátom! *és lehajtotta az első "felest" majd nyúlt a következő barna löttyért*

*Figyelt Arou szavaira majd tetteire, tovább oldotta a hangulatát hogy a sárkány azt hitte zavarni fogja pár csípés, majdnem el is nevette magát a fizikai vizsgálat alatt. Felkönyökölt amikor a főzetek mellé kerültek, szemmel alaposan átvizsgálta őket. Yrisz bökése egy kicsit megijesztette ugyan, de rögtön kapcsolt.*
- Semmi gond, de kérlek tegezz, ha nem nagy fáradtság. Nincs rá szükség, és kicsit lazábbnak is érezném magam tőle.
*Ekkor a főzetek sorrendje következett, amit alaposan a fejébe vésett, hisz csúfos lett volna, ha a saját hibája miatt sül el balul a vizsgálat. Egy mély levegőt vett, megacélozta a szívét. Határozottnak kellett lennie. Becsapta volna magát, ha azt hajtogatja, hogy nem fél. Valamilyen számára érthetetlen okból valamiért nagyon is félt, ha nem tanult volna nagy önuralmat fiatalabb korában, most remegne mint egy nyárfalevél. De nem engedhette hogy a félelem felülkerekedjen rajta. A varázslat neve ismerősnek tűnt, talán olvasott róla valamit otthon az egyik könyvben, még régen. Mindegy, nem ő hajtja végre, hanem rajta lesz végrehajtva, így ezzel nem is törődött többet. Szófogadóan kinyitotta a barna löttyöt, a felhívásra mosoly kúszott az arcára. Megemelte az üveget miközben végigpillantott Aroun, Yriszen, végül Freyán. A sötét elf egyetlen pillantása eloszlatta a félelmei nagyobb részét. Rákacsintott, aztán a mellette térdelő sárkányra nézett vissza.*
- Fenékig!
*Hátradöntötte a fejét, a folyadék már le is csúszott a torkán. Különösebb ízt nem érzett, de a jobbja egészen bizseregni kezdett, már ahogy a lötty a szájához ért. Utána küldte a maradék barnát, ekkor hirtelen az átlagosnál erősebb fájdalom hullámzott végig a fertőzött területeken, mire egy kicsit összerezzent. Szerencsére azonban nem tartott sokáig, nyilván a főzetek is hatni kezdtek, így nem tartotta fontosnak megemlíteni. Ezeket követte a két szürke, majd az egy kék folyadék. A kék édeskés és egészen finom volt...hanyatt feküdt a pokrócon, a kezeit maga mellé helyezte. Egy utolsó mosolygó pillantás Freyára, aztán lehunyta a szemeit. Megéri, Gauldoth. Megéri.*
- Tudod Arorua, ez a kék egész finom volt. Később majd még kérek belőle...
*Nem telt el sok idő, mire érezni kezdte az említett hatásokat, és teljesen ellazult, az elméje elcsendesedett. A mosoly azonban nem tűnt el az arcáról. A gyógyító nem hazudott, valóban jól érezte magát...*

-Köszönöm kisasszony. -Mondta kedvesen, nyugodt hangon Freya felé, majd Gaul felé fordult vissza és bólintott.

-Értem és köszönöm a lehetőséget, hogy tegezhetlek Gauldoth. Természetesen nem akarlak feszültebb helyzetbe hozni. *Mondta miközben tarisznyájából kivette a vaskos könyvet és kinyitva a bejelölt helynél nyitotta ki és tapogatva olvasott. Arou szavaira pillantott fel és bólintott a férfi felé.*

-Meg értettem Arou. Figyelek és természetesen megbízhatsz bennem. A frissesség italára nem hiszem, hogy szükség lenne, most ittam egy erősebb készítményt. Azt amit mutattam neked, de én kész vagyok. *Mondja elszántan és továbbra is előre fele nézve olvasott tovább. Nem tudta mi egyebet tehetne, igazából az ő feladata a védő varázslatok volt, és megitélni a veszélyes faktort, ami elégé nehéz és felelősség teljes volt. Freyara ezt nem lehetett bízni, mert úgy véli ő hamar megtenné, hisz mégis csak szerelmesek. Legalábbis a köztük lévő szinte hallható szikrák is ezt sejtetik. Talán túl hamar oldaná fel a dolgot.*

-Freya kisasszony. Tisztelettel megkérném, hogy a vizsgálat alatt Gauldoth fejéhez üljön és ha szükséges ápolja a hagyományos borogatásos módszerrel. Mással nem szabad. *Mondta komolyan.*

*Feszülten figyelt, érdekes volt valaki miatt ennyire aggódni. Persze ott volt neki A.J. meg Aleina, de őket nem kellett félteni, mindig feltalálták magukat. Biztatóan mosolygott Gaulra. Elvette a felé nyújtott kupacokat. Hallgatta az utasításokat.*

Igen, tudom mire valók. Persze, majd odaadom.

*A varázslat nevére bólintott egyet, nagyon ajánlotta Arounak, hogy minden rendben lesz. Elvigyorodott a kacsintásra, viszonozta. Yrisz felajánlására halkan leült Gaul feje mellé, végigsimította arcát.*

*Megitta a magának kikészített négy rozsdabarna folyadékot és máris érezte hogy kicsit zsibbad. Közben figyelemmel kísérte hogy Gauldoth a megfelelő sorrendben megissza a főzeteket majd elégedettem elmosolyodott amikor a kék főzetet dícsérte.*

-Igen. Magam is kedvelem. Majd adok belőle.

*Várt némi időt míg a főzetek kifejtik a hatásukat. Ez idő alatt elmormolt pár semleges védővarázslatot ami a fővarázslatot teszi biztonságosabbá, s érezte a levegőben hogy Yris is elkezdte az ő részét. Hálás volt ezért a nőnek. Freya is a helyén.. minden és mindenki a helyén*

*még egyszer átfuttatta agyán a memorizált varázslatot és mély levegőt vett. A kék fioláért núlt és két cseppett tett a csuklójára, majd lenyalta róla. Kényelembe helyezkedett még egyszer utoljára Gauldoth mellett és egyik tenyerét a láb legjobban elroncsolódott része fölé, a másik tenyerét a kar leginkább kóros része fölé helyezte. Erősen koncentrált, párszor mélyen beszívta a levegőt és kifújta. Ismét mélyen beszívta.. aztán hosszan fújta ki. Erősen koncentrált és remélte eléggé hatottak a fájdalomcsillapító főzetek amiket megivott. A kék csepp már csak a bátorság miatt kellett neki. Összeszorította az állkapcsát és puszta kézzel rámarkolt Gauldoth sorvadt végtagjaira. A szeme elkerekedett az állkapcsát szorította a vállai megremegtek de nem engedte el. Verejtékcsepp ült ki a homlokán ahogy átjárta a fájdalom mintha kettéhasították volna. de a szer hatott. a fájdalom elviselhetővé tompult, Arou pedig szaggatottan de végre fellélegzett. Elkezdte mormolni a keresővarázslat szavait. A szótagok pontosak voltak és precizek. Bár a gyógyító karjai remegtek a rájuk támadó feketemágiától, Arou nem eresztette a végtagokat. Ahogy haladt a litániában érezte hogy Gauldoth átkozott végtagjai önkéntelenül vergődnek. Jobban leszorította azokat és folytatta a varázslatot. A fájdalom erősödni érződött mintha el akarna rejteni valamit de Arou utánament. Egyre hangosabban kántált. Közben kidagadtak az erek a homlokán de nem szakadt el az átkozott testrészektől.*

*A fajdalom egyre erősödött és biztos volt benne hogy Gauldoth is érzi de most ezzel nincs mit tenni be kell fejezni. A maga fájdalmát azon vezette le hogy szorította Gauldoth végtagjait és a litániát már szinte üvöltve mondta. Karjai együtt rángatóztak Gauldoth végtagjaival... még egy kicsit.. mindjárt megvan... ott van... ott van... Arou utánanyúlt a férfiban gyűrűző feketeségnek és a kántált varázslattal megtapogatta és kielemezte. A sötétség rájött hogy felfedezték és minden megitatott főzet ellenére képes volt védekezni. Hihetetlen fájdalom járta át Arou testét amin már képtelen volt ép ésszel uralkodni. Velőtrázó sikoly kíséretében dobódott el Gauldoth testétől. Az elszabadult erő átrepítette a szobán és jókorát csattat a falon majd aláhullott egy vérfarkas tiszt képével együtt. Még mondani akart valamit aztán belehullott a békés öntudatlanságba*

*Érezte Freya kezein hogy hidegek és nyirkosak. Fél? Csak ezt ne... Habozás nélkül oldalra fordult és megpuszilta az egyik tenyért, halkan suttogva fordította vissza a fejét.*
- Minden rendben lesz.
*Tovább mosolygott, de nem a szerek hatása miatt. Érezte hogy kavarog egy kicsit a gyomra, de végül is ez érthető volt, sok erős lötty volt benne, és nem szokott hozzá ahhoz sem, hogy ennyit igyon belőlük. A fájdalom viszont érezhetően enyhült, egészen tűrhető szintre. A kín újra megugrott azonban, mert bőr a bőrhöz ért, és Arou nekikezdett a varázslatnak. Alig rándult meg a szemöldöke, ez semmi volt a kezdeti fájdalomhoz képest! Hallotta ahogy Arou egyre határozottabban szedte a levegőt, a litániát is tisztán szavalta. Bízott a tudásában, az úgynevezett gyógyítók már régen feladták volna itt.
Nem tetszett neki azonban a fájdalom ilyen tempóban történő emelkedése, hisz az állítólag bivalyerős főzetek már kifejtették a hatásukat. Összeszorította a fogait, érezte, hogy Arou körmei is a húsába vájnak, de bárcsak ez lett volna a legnagyobb gondja. A gyomra már egészen émelygett, forgott vele az egész világ és patakokban izzadt, de tartotta magát, nem vethetett véget neki. Aztán rájött; nem azért nem moccant mert nem akarta megszakítani a varázst, hanem mert képtelen volt rá. Látszott rajta hogy szenved, azonban még a mosolya - bár remegett - sem tűnt el az arcáról. Ahogy ezt felfedezte, önkéntelenül kinyitotta a szemeit és nyugodt tekintettel Arout kezdte tanulmányozni. Üvölteni akart neki, kiabálni hogy hagyja abba, mert a sárkány olyasvalamit bolygatott meg, amiről azt hitte soha többé nem kell törődnie vele. Hát újra megőrült volna?
Mikor a gyógyító rátalált arra amit keresett, egy reszelős hang sikoltott bele metszően mindkettejük elméjébe.*
ÁTKOZOTT HÚSFAJZATOK! Takarodj innen, te nyomorult lélek, különben hiábavaló küzdelmed árán téged is felfallak!
*Ahogy a hang elhallgatott, a fájdalom is vele szakadt egy rövid pillanatra, aztán újult erővel egy végső hullám következett, ami ellökte a sárkányt. Az ábrázata a nyugodt tekintetből és mosolyból egy pillanatra vált csak halálra rémültté elkerekedett szemekkel, mielőtt eluralkodott volna rajta a testét és elméjét ért stressz. Az arca eltorzult a fájdalomtól és egész testében összerándult ahogy torkaszakadtából felüvöltött. Oldalára fordult és kapálózni kezdett, sikerült elkapnia Yrisz fedetlen combját, mire újabb fájdalom adag következett. Ijedten hőkölt vissza és négykézlábra emelte magát, rossz kezével a gyomrát markolva. Felnézett, inkább Freya irányába, mint közvetlenül a nőre, rémülettől torz arccal.*
- Ne érjetek hozzám! Ne érjetek hozzám, könyörgöm! Ne!
*Hirtelen elhallgatott, bukdácsolva odavergődött a lavór vízhez és belehányta a nemrég lenyelt főzeteket. Erőtlenül dőlt oldalra és terült el a hátán lihegve, ide-oda járt a tekintete, összevissza motyogott, a fertőzött végtagokból sötét füstszálak gomolyogtak.*
- Jól vagyok...pihenni, jól...jól vagyok, ne...ne érjetek hozzám, ne...húsfajzatok...pihenni akarok...folytassuk...később...

*Amint Arou belekezd a védő varázslatokba Yrisz sem késlekedik és ő is elkezdi mormolni, de már memoárból. Folyamatosan mondja halkan az egész vizsgálat alatt, de hallja a hangokat és a két férfi fájdalmait, de nem szakítja meg a vizsgálatot. Még nem... még nem szabad, még nem veszélyes, bár igen csak ott van benne hogy megszakítja, de inkább a védő varázslatokat mondja tovább és tovább ezzel óvva őket a teljes őrülettől.*

*Feret nem meri kidugni még a fejét se a tarisznyából így a tarisznya elkezd remegni, de most erre nem figyel Yrisz és nem is akar. Kezében tartja a kapott fiolát és még mindig nem érzi, hogy túl veszélyesebb lenne a vizsgálat amit még a varázslat megenged. Tartja a fiolát, bár rossz hallania a fájdalmas kiáltásukat. Mikor Arou szó szerint felsikít összerezzen, de nem hagyja abba és hallja Arou puffanását. Rá a pillanat tört része alatt Gaul érinti meg combját véletlen és érzi azt a fájdalmat amit ők, bár benne nincs ami ezt eltompítsa és szemei elkerekedve könnyei csordulnak ki a fájdalomtól és nem bírja tovább mondani a védő varázslatokat. Szerencsére már nincs is rá szükség. Teste újra és újra megfeszül a fájdalomtól és nem engedelmeskedik. Igyekszik nem felsikítani, így is épp elég nagy a hangzavar majd hirtelen Arou elcsendesül és már csak Gaul motyogása marad. A fájdalom emléke marad csak csupán a tudatába és a könnyei folynak, de felállva lassan elindul Arou utolsó helyére ahonnan hallotta a puffanást.*

-Fre...freya...*Szólította meg a nőt aki még ott volt velük.* - Rá... rád bízom Gauldoth. Ké... kérlek adj egy józanító és egy frissesség italt. *Mondta és mikor a lány nyújtotta neki elvette és Arouhoz sietett.*

Elé térdelve tapintotta ki Arorua helyét és magának döntve még mindig tudatában bujkált az a rémisztő fájdalom, de össze szedve magát megőrizte lélekjelenlétét és kihúzva a dugót szagolt bele. Igen ez a józanító. Óvatosan öntötte Arou szájába és gondosan óvatosan nyelette le vele azt, majd a szellemi frissesség italát is. Remélte hamar magához tér.*

*Meglepődött a puszin, elmosolyodott.*
Remélem is!
*A főzetek sokasága láttán görcsbe rándult a gyomra. Ő nem szeretett ilyesmiket alkalmazni, elég egyetlen óvatlan mozdulat készítésük során, és már meg is van a baj. Figyelmesen nézte Arout és Gault. Még most is mosolyog... Hamarosan felpattantak a beteg szemei. Ennyi lett volna? Nem, láthatóan szenved. Szíve egyre gyorsabban vert, ahogy a sárkány kántálása erősödött. A sikolyra összerezzent, majd értetlenül nézett Aroura. Mi történt? Nemsokára Gaul üvöltése is hallatszott. Észre sem vette, de végig könnyek potyogtak az arcán. Csak dermedten nézte. Hányt. Ugye-ugye... a főzetek... Gaul motyogása ébresztette fel a sokkból. Odaadta Yrisznek a kívánt folyadékokat. Míg közeledett Gauldothoz, egyre jobban magára vonta a tudatosság varázsát, amit rajta is alkalmazott, hogy tudjon aludni..*
Gaul, nincs semmi baj, nyugalom. *mondta, és még ő is meglepődött, hogy hangja milyen kellemesen, békét sugárzóan csengett. Leguggolt a férfihez. Óvatosan megsimította fejét. Bár ekkor már bőven a gyakorlat védőszárnyainak hatását élvezte, még így is érezte a fájdalmat. Nem baj. Mélyet sóhajtott, ezzel tovább merülve védőburkában. Átölelte a farkast.* Ne félj, nem fáj nekem. *szólt legőszintébb hangján, pedig ez koránt sem volt igaz. Nem érdekelte, próbálta a farkast is megnyugtatni ezzel a gyakorlattal és eloszlatni kínjait, közben remélte, hogy elég meggyőző volt, és nem löki el magától.*

*A motyogása hamar értelmetlenné vált, leginkább csak a fejét ingatta jobbra-balra. Valószínűleg még mindig az érintések ellen tiltakozott, de a testi ereje szinte teljesen elhagyta őt, úgy érezte magát mintha kifacsarták volna. A gondolatai teljes káoszban száguldoztak ide-oda, próbálta felfogni, hogy mi történt az imént. Mozdulatlanság, az a hang a fejében, Arorua kiáltása...Arorua! Oldalra döntötte a fejét és meglátta a földön fekvő sárkányt. Ha képes lett volna rá, sírva fakadt volna, de csak miután meggyőződött arról hogy a sárkány még él. Él még egyáltalán?! Ugye nem öltem meg őt?! - akarta kiáltani, de csak nyöszörgés jött ki az ajkain. Yrisz reakciójából látta, hogy Arorua életben van, ez valamennyire megnyugtatta...az erdei elftől is bocsánatot akart kérni, de későbbre kellett halasztania.
Ekkor hallotta meg Freya szavait, a forrás felé fordította a fejét, de már csak azt vette észre ahogy megölelik, a fájdalom pedig újra, "normálisnál" gyengébb erővel lüktetni kezdett ahol a nő hozzáért, az ismerős kín szinte nyugtatóan hatott, biztosította arról hogy még életben van. Épp megpróbált szólni hogy engedje el, ne érjen hozzá, mikor felnézett és meglátta a könnyes szemeket. Ebből elég! A káosz semmivé foszlott az elméjében ahogy puszta akaraterejével küzdött hogy visszanyerje az önuralmát a gondolatai fölött, egy célra összpontosítva azokat, azonban teste még mindig nem akart engedelmeskedni neki. Azt mondtam elég, a rohadt életbe is! Gyerünk már, Gauldoth! Még mindig semmi, csak rángatózást ért el. Aztán reszkető jobbjával lassan feltámasztotta magát ülőhelyzetbe Freyával együtt, a ballal pedig bizonytalanul, remegve letörölt Freya arcáról pár könnycseppet. Halkan suttogott csak, többre még nem volt ereje.*
- Dehogynem...érzem...ha valaki másnak is fáj, te lüke...
*Nem lökhette el magától, őt nem. Hogy tehette volna? Legyen! Hiába a fizikai fájdalom, most a lélek sebeit kell enyhíteni, mindkettejükét. Baljával viszonozta az ölelést míg a másikkal ülő helyzetben tartotta magát, de azért próbált úgy helyezkedni, hogy a nő inkább a bal oldalához érjen hozzá. Azt akarta hogy a jobbal olyan keveset érintkezzen amennyire lehet, minimálisra akarta csökkenteni a fájdalmat. A hangja egy kicsit rekedt volt az üvöltéstől, megköszörülte a torkát.*
- Sajnálom ha megijesztettelek...nem akartam. Csak...csak ne sírj, rendben? Majd adhatnál pár főzetet, ha itt...ha itt végeztünk.
*Egy gyenge mosoly jelent meg az arcán ahogy belenézett a lila szemekbe. Szerencsére egy csókhoz már elég erősnek bizonyult, így nem jelentett akadályt mikor egy állapotához képest meglepően intenzív csókkal köszönte meg Freyának, hogy még most is mellette van minden ellenére.*

* a falon csattanasbol a fajdalmat mar nem, csak a hangot erezte. Ahogy vege lett a varazslatnak a fozetek es a kimerultseg urra lettek rajta. Kabultsagabol mentolos sos vasas izkeverekre eszmelt. .. a jozanito fozet. Igen ez jo lesz. *

*Ahogy eszmelni kezdett kinyitotta szemeit es Iryst latta maga elott. *

-Koszonom szepen! *mondta es megdobbenve vette tudomasul, mennyire reszelos lett a hangja. Kicsit megkoszorulte a torkat hogy beszelhessen, de mar kapta is a kovetkezo fozetet. Ezt is megismerte.. Halasan nezett a lanyra mikozben megitta a folyadekot. Ettol sokkal jobban erezte magat, s bar keze laba remegett a fizikai kimerultsegtol, a gondolatai tisztak volt mar es frissek. *

- Ez most nagyon jol jott, koszonom *ismetelte meg majd a verfarkas fele nezett, es lassan feltapaszkodott hogy odamenjen hozza*


-hogy van a kedvenc verfarkasom? Freya kerlek adj neki jozanito fozetet hogy semlegesitse a benito.... *Eszrevette a csokot* -ehh... semmi... nem szukseges... De ajanlott....ha mast is akartok... * tette hozza azert, biztos ami biztos alapon*
.
*leporolgatta magat es megigazitotta zilalt hajat mig a csok tartott, majd az asztalhoz lepve, eltette a fiolakat és az eszkozeit. *

-Nos,! van egy jo es egy rosz hirem. Kezdem a rosszal. *Mondta mikor abbamaradt a csok es ra figyeltek. *

-a zombesztinuszod rendkivul elorehaladott, raadasul a rosszabbik fajtabol. Ketseges hogy tuleled a gyogyitast, de nelkule szinte barmikor meghalhatsz. Talan huzod meg otven evig.. De valoszinubb hogy nem. *Szigoruan Gaulra nezett*

-DE! a jo hir, hogy sikerult beazonositani az atkot ami ezt okozta. Nehany nap mulva felkereslek a kidolgozott gyogymoddal. Te dontesz hogy alaveted e magad. Az amit ajanlok a gyogyulas. De sajnos nagyon kockazatos. Mi legyen? Hagylak meg gondolkodni. Ugy ot nap mulva jelentkezem. Raersz addig eldonteni ha most nem tudod. * Mondta neki szelidebb hangon es ismet Yrishez fordult. *

- Gauldothon latom hogy van... De te is sapadtak tunsz. Jol vagy? Megserultel? add a kezed kerlek, attol jobban leszel *kerte a lanyt*

*Teljesen kiment a fejéből, hogy a könnyeket nem tüntette el, így zavartan félrepillantott, mikor Gaul megtette helyette. Aztán még el is vörösödött, mikor kiderült, hogy a férfi érzi, ha másnak fájdalmat okoz. Hát ez nem jött be.*
Nem baj, az a lényeg, hogy élsz. Én... nem sírtam... *tagadta le egy bizonytalan vigyor kíséretében* Főzetet? Van néhány receptem, a nagyi arra szokott lazulni, de az khm...khm... nem épp a leglegálisabb áru.
*Viszonozta a mély pillantást, ám mikor a csók következett, és a rengeteg bájital íze szétáramlott a szájában eltolta magától a farkast. Fintorgott.*
Ne ijedj meg, ez a fej nem a képességeidet minősíti, de rád férne egy kiadós fogmosás.
*Meghallotta Arou gyenge hangját. Örült, hogy ő is jól van. Megjegyzésére újra vigyor terült szét arcán.*
Jól van.
*Végighallgatta Gaul lehetőségeit, ismét falfehér lett.*

*Yrisz megkönnyebbülve mosolyodott el Arou hangjára és miután megitatta mind a két főzetet és feltápászkodott bólintott felé.*

-Ezért jöttem, hogy segítsek. *Mondta őszintén.* Ezen ne köszönj kérlek semmit. *Monda és utána hagyta hogy Arou felálljon mellőle. A szerelmes pár mondatait is hallotta, de nem mondott rá semmit. Jól esett neki most ott pihenni és igyekezett kiverni fejéből azt az intenzív fájdalmat amit átélt közvetlen Arou sikoltása után. Csendben hallgatta a diagnózist de nem mozdult onnan ahol eddig ült.*

*Kis idő elteltével Arou felé fordult és a kezét nyújtotta, hogy fogja meg és hozzá szól. A hang felé fordul arcával.*

-Jól vagyok nincs semmi baj és nem sérültem meg. Készítsek egy kis fizikai frissítő teát? *Kérdi Aroutol és lassan botjára támaszkodva áll fel és a tarisznyájához sétálva veszi ki belőle Feretet majd a nyövényeit. Mielőtt megvárná a válasz el is készíti a tea alapot és a mozsarába összetörve kinyomkodja a növények levét. Össze keverve egy kis vízzel nyújtja oda Arounak.*

-Ezt idd meg és nem érzed majd magad fizikailag se fáradtnak. *Reméli elfogadja Arou, hisz szívesen adja.*

*Egy ideig zavartan vizslatta Freya arckifejezését mikor az elhúzódott tőle, de aztán megszagolta a saját leheletét. Igazat kellett adnia, valóban ráfért volna egy szájmosás. Vagy akár kettő is. Egészen aranyosnak találta azonban ahogy a nő zavarba jött, legszívesebben megint megcsókolta volna, ha...na igen.*
- Ó, rendben. Akkor nem sírtál, csak te is nagyon megizzadtál, ugye?
*Egy pimasz vigyorral és egy kis cukkolással próbálta feldobni a helyzetet, úgy érezte ráfér a dologra. Az emlékei lassan visszatértek ahogy a gondolatai rendeződtek, a még mindig könnyes szemű erdei elfre nézett bocsánatkérő szemekkel, annak ellenére hogy azok nem sokat értek most.*
- Yrisz, én...sajnálom hogy hozzád értem, teljesen bepánikoltam és...ah, mindegy, nem akartam. Sajnálom, majd valahogy kárpótollak érte később.
*Ám eztán sorolta fel Arou a jó és rossz híreket, vázolta fel a lehetőségeit, esélyeit. Megkomolyodott, a helyzet nem volt rózsás, de valamiért most nem érzett rettegést. A vizsgálat előtti félelme és rossz előérzete elillant, ahogy visszanyerte az önuralmát. Mint egy régi jó barát, úgy tért vissza a halál veszélyével dacolni egy megtörhetetlen erő a lelkéből.
Elhúzódott Freyától, majd akkor folytatják amikor felöltözött és kimosta a száját. Még mindig remegő testtel támaszkodott fel féltérdre, a haja az arcába hullt mikor előre hajolt hogy felálljon. Érezte hogy a jobb lába nem akar engedelmeskedni, rengeteg energia alakult át a testéből az előbb, ezért nehézkes volt irányítania a tagot fekete mágiával, és bár kihányta a nagyobbik részét, még mindig a bénító ital hatása alatt állt. Körmeivel mélyen belevájt a combjába, elméjében egyre csak azt parancsolva, hogy engedelmeskedjen az akaratának. Végül remegő lábakkal emelte magát állóhelyzetbe, nem kellett sok hogy hanyatt vágódjon, de épp időben széles terpeszben megvetette a lábait, úgy nézett végig Aroun, Yriszen és Freyán. Az arcán látszott az erőfeszítés amit ki kellett fejtenie csupán azért hogy ne essen össze. De nem csak ez tükröződött az ábrázatán: egy elszánt mosoly ült még rajta, a szemei égtek a vágytól, egyáltalán nem azt mutatták, hogy fáradt, megtört lenne, a hangja pedig még mindig rekedt és fojtott volt.*
- Arorua, azt hiszed...hogy nekem ezen gondolkoznom kell?
*Felemelte az ökölbe szorított, reszkető jobbját, és hangsúlyozva a mondandóját, megrázta azt a levegőben és halkan felkacagott, amit egy köhögés követett.*
- Ötven kínkeserves év minden perce abban...amit te az előbb éreztél. Egy év alatt mindenemet elvesztettem, többet, mint a karom és lábam. Az évek során lassan de biztosan beleőrültem, és máig nem tudom, hogy meggyógyultam-e egyáltalán, vagy mi az ördög.
*Mély levegőt vett, ahogy megtornáztatta a jobb lábát, amit lassan megint könnyebb volt irányítani, de még mindig bizonytalan volt kicsit.*
- Szerinted ezek után csak úgy engedném, hogy a halál elragadjon, hogy az eddigi küzdelem értelmetlen legyen?
*Újabb kacagás tört elő a torkából, ezúttal egy hangosabb mint az előző, a hangjába kezdett visszatérni az erő.*
- Ötven éve folytatom a harcot a biztos halállal, nem másért, csak mert úgy akarom. Akkor halok meg, ha úgy akarom. Akkor vetek véget a harcnak, ha úgy akarom.
*Felvette a nadrágját és a cipőjét, majd az ingét is magára dobta és elkezdte begombolni. A mosolya már sokkal barátságosabb volt, emberibb, mint az előbb. Egy kesztyűt rántott elő a nadrágzsebéből, amit a kezére húzott.*
- Éltünkben küzdelem, holtunkban megnyugvás. A Waerjak család krédója évszázadok óta. Én pedig küzdök, már van miért. Vannak barátaim. Vannak céljaim. Van szerelmem. Nem fogok csak úgy csendesen remegve félni a haláltól. A halál túl könnyű lenne, utálom a könnyű utakat!
*Freyára nézett, várakozóan kitárta a karjait.*

*Elfogadta Yris fozetet. Egy kicsit meglotyogtte es megszagolta mielott egitta.*

-igzan haonlo az ize mint annak amit kedvenc verfarkasom adott a csatamezon. *odalepett Freyhoz es felvette az idokozbe a pokrocra kerult jozanito es frissito fozetet. Akkor kerulhetett oda mikor a lany megolelte a beteget. felvette a darab kek fozetet is es folytatta mondandojat*
- Talan van bennuk hasonlo alapanyag. * Gauldothhoz lepett mert mar feloltozott es elegedetten hallgatta vegig a mondandojat. Erre is szamitott. Bizott benne hogy nem hiaba jutottak el idaig. Elkapta a kesztyus kezet es baratilag megszoritotta. Aztan a markaba nomta a harom fiolat *

-Azert ha nem tetszik a dulongeles, majd idd meg kedvenc verfarkasom. A kek cseppbol maximum csak negy cseppet szabad, mert tuladagolaseeten hallucinaciokat okoz... Azt pedig Te azt hiszem nem szeretned.

-Ot nap mulva felkeeslek. Most sajnos nem maradhatok tovamm mert az urfinak megigertem hogy reggel nala kezdek. Ezert el is koszonok. Legyetek jk es vigyazzatok magatokra... Es egymasra... *Elokotort a zsebebol egy darab lapos becsomagolt valamit es Freyanak adta*
- ez majd segit az elkovetkezo napokban. En egyik orzo baratomtol kaptam viccbol. De nektek jol johet meg.

-Yris, ha neked is megfelel, indulhatunk vissza az orzok varosaba. Most inkabb kezben viszlek majd ha neked is megfelel. Ahog hallom nem csendult a vihar....

*Örült, hogy Arou elfogadja és eltörölgetve a kis mozsarat pakol mindent el a tarisznyájába. Feretet is vissza rakja miután megnyugtatta a kis állatot. Feret még most se nagyon akar kijönni onnan és jól érezte magát a tarisznyában. A bocsánat kérésre Gaul felé fordul teljes testével és egy enyhe mosolyt enged meg.*

-Nem történt semmi Gauldoth. Kérem ne eméssze magát emiatt, mert tényleg nem történt semmi. Volt már ettől erősebb fájdalom is amit átéltem és akkor is egy beteg okozta, bár nem szándékos volt az sem, ahogy te se szándékosan tetted. *Hangja kedves és nyugtató volt, de a szakavatott fülek felfedezhették hangjában azt a kis fáradtságot, amit a fájdalom leküzdése és a védő varázslatok kántálása okozott.*

*Tovább folytatta a pakolást és most először nem látszott az, hogy vak. Mindent megtalált elsőre és sikerült mindent elpakolnia. Felvéve tarisznyáját az ajtó felé ment botja segítségével és kellemes, nyugtató aura lengte körbe a lányt. Az ajtóhoz ért mikor Arou megszólalt, hogy indulhatnak. A férfi felé fordulva bólintott, majd a szerelmes pár felé fordult.*

-Jobb lett volna más körülmények között találkozni veled Gaultoh úr és önnem Freya kisasszony. *Hajol meg picit köszönés kép és könnyedén kikulcsolta az ajtót. Arou felé pillantott.*

-Én előre megyek Arorua... az utcán találkozunk. *Mondta ágy nyugtató hangon és esőköpenyét magára borítva ment ki az irodából, egyenesen ki a bázisról.*

/-> Vérfarkasok falva. Utcák/

(Bocsi srácok hogy így itt hagylak titeket:D)

- Pontosan. *helyeselt nagyokat bólogatva, felnevetett. Lassan kezdett megnyugodni. Gaul még mindig nem tűnt valami hercignek, de Freya már azért is hálát adott, hogy "nem történt semmi". Örömmel nyugtázta az elszánt mosolyt, már tudta, hogy nem következett be semmi végzetes, ezt a hamarosan elhangzó válasz is alátámasztotta. Felállt, hozzábújt Gaulhoz, kitárt karjait magához húzta. Szemeibe nézett.*
- Bárhogy is legyen, támogatlak. *Arou ekkor nyomta kezébe ajándékát. Először nem tudta, mi lehet az, majd leesett neki. Felnevetett.* Úgy hallottam táborozni mész. Tedd el. Hátha szükség lesz rá. *mondta, és visszaadta a becsomagolt figyelmességet. Ő is meghajolt Yrisz felé, bár tudta, hogy felesleges.* Örvendtem a szerencsének. *épp, hogy Yrisz kisétált a szobából, mikor elkezdett mozogni a lábuk alatt a padló. Egy-két ablak kirobbant a helyéről, üres keretük hangosan vergődött a szélben. Elkapta a pánik, hangzatos káromkodást eresztett el egy ősi nyelven.* Elfelejtettem felrajzolni a jeleket! Most már édes mindegy, gyerünk, menjünk ki! Meg kell találnom a nagyit! *átkarolta Gauldothot, hogy az rá tudjon támaszkodni, és elindult kifelé.*

/>>>>>>Vérfarkasok falva - Bázis - Gyakorlótér/