Sárkányok Városa- Black ház

Az ablakon át berepült egy madár, karmai közt egy levéllel. A kanapé felé vette az irányt, ahol Geret ült, majd leszállt úgy, hogy hozományának ne essék baja. Hangja élesen felhangzott, és a tekercset a férfi ölébe dobta. Amíg ő olvas, és aztán még választ is ír, addig Zephyr körülnéz. Sok érdekeset nem találta szemével, ami megfogta volna tetszésileg. Ott álldogált a férfi mellett, és várt.

A levél tartalma:
"Geret.

Egy eltűnt személyt keresek, név szerint: Harmónia, egy elf lány. Hallottam egy-két hírt, hogy utoljára kivel, és hol volt. Megtudtam, hogy egy Chris nevezetű tanoncoddal tartózkodott, és szeretném megtudakolni, hogy még mindig ott van e nálad? Ha igen, lehetséges a találkozásom vele?

Tisztelettel:
Oerba Dia Vanille"

*Óvatos manőverezés kíséretében leszállt, elindult a ház felé. Belépett a nyikorgó ajtón.*
- Hahó, megjöttem! Hát nem valami jó időzítés mi? Képzeld, csaknem bálba indultam, mikor megkaptam a te meglehetőst kellemes hangvételű leveledet. *vigyorgott gúnyosan, direkt kihagyva azt a részt, hogy úgyis haza jött volna a ruha ürügyén, hogy megnézze az öreget, jól van e.
Ahogy besétált a nappaliba, meglátta a kanapén heverésző Geretet.*
- Késő délutáni szieszta, mi? Na mesélj, mi volt az a fontos, amiért ilyen hamar vissza kellett jönnöm? *végigmérte* Valami baj van? *ment közelebb, persze nem túlságosan közel, nehogy megsértse a sárkány jócskán túlméretezett büszkeségét.*

*Nem tudta hova tenni ezt a hűvös hangot. Valami rosszat csinált? Pedig tegnap még tök jó fej volt vele! Akkor meg? Inkább a bálba kellett volna mennie.*
- Ahogy látod, itt vagyok. *bólogatott. Nem fogja hagyni, hogy elrontsa a kedvét!
Elvette a lapot. Ez ismerős. Anno is így kapott parancsokat. Gyorsan átfutotta a sorokat, közben Geretre is figyelt.*
- Szóval a célszemélyt ki kell iktatni, vagy csak kapjuk el? Ha ez utóbbi, akkor mindegy, hogy milyen állapotban szállítjuk le? Bár ez lényegtelen momentumnak tűnik, mégis nagyon fontos. Régebben nem kevésszer volt emiatt problémám. *a zöldfülűs megjegyzést nem vette magára. Vagyis.. egy kicsit. Mi az, hogy zöldfülű?!  Tudja ez hányszor kellett embereket nyomtalanul eltüntetnie valahonnan, esetleg likvidálni? Ebben azért mégiscsak ő lehet a járatosabb. E felindulásából adódóan észre sem vette, hogy nem válaszoltak kérdésére.*
- Oké. *utána indult. Az újfent kialakult szobafogság gondolatára állkapcsa megfeszült, de nem szólt semmit. Ő választotta, ő választotta. Most már nem hisztizhet emiatt.*

*A meló valóban olyan rutinfeladat volt, mint amilyenre számított, de azért mindent bele is adott, hogy bebizonyítsa képességeit. Mire hazaértek, jóleső fáradtság fogta el, ahogy átlépte a küszöböt hatalmasat ásított. Az a korai kelés tehette ilyen álmossá!*
- Köszi! Jó éjt. Remélem valami jófélét álmodsz, hogy ne legyél ilyen zord holnap! *köszönt el, majd beslattyogott a konyhába. Elolvasta a levelet. Széles vigyor kíséretében csóválta meg a fejét. Úgy látszik mestere inkább az írás, mintsem a személyes társalgás híve. Kinyitotta a hűtőt, kivett valami kedvére valót. Komótosan megvacsorázott, felment, lezuhanyzott, majd bevetődött az ágyába. Szinte azonnal elnyomta az álom.*

*A napok telnek Chris pedig minden nap gyakorol és jóformán az edző terembe zárta le Geret. Enni visz neki és nem igazán hagyja nyugodni, viszont dereka napról napra rosszabb és mire Sayla jön haza már annyira bedurran, hogy a szobájából is képtelen kimenni. Sőt ágyából felkelni. Hanyatt fekszik és csak szenved, persze ezt sose mutatja mikor Chris bent van nála átvenni a napi edzésének feladatát.*

- Hogy az a rohadt sérülés... hogy a bront állna bele az öregségbe... *Morogja magának mikor szárnycsapásokra lesz figyelmes. Ahogy egyre közelednek felismeri Sayla szárnycsapásait és mellette egy nyugodtabb üteműt is.*

- Remek... már csak te hiányoztál hógolyó... De várj... mit keresel te Sayla oldalán? *Kérdi magától gyanakvón és próbál felülni de a fájdalom élesen hasít végig gerincén és vissza is zuhan az ágyba és szenvedve kezd el lábaival forgolódni.*

____________________________________
Sayla:

*A hús fűzért karmaim közt tartva érkezek meg a házunkhoz Arou társaságában. Már előre félek mi lesz Geret reakciója az eseményekre. A kirúgásról szóló papírjaim is nálam vannak. Hát nem fog örülni és tuti dühöngeni fog... Nagyot sóhajtva szállok le és kicsit megkönnyebbülve érzem magam ahogy emberi alakra váltva veszem fel a húsokat a vállamra. Felnézek az épp leszálló kedvesemre aki mögött a nagy zsák csörrenve ér földet. Amíg ő a volt mesterénél volt én Auroráéknál töltöttem az időt és Xantonnal edzettem kicsit ami jól esett és kellően el is fáradtam. Megbeszéltem vele, hogy majd eljön hozzám a fellegvárba edzeni. Ha más nem akkor segítek neki előrébb jutni. A babákról nem szóltunk mert koránt sem biztos, hogy állapotos vagyok. Sőt ezeket a gondolatokat igyekszem száműzni fejemből.*

- Nem is tudom, hogy elmerjem-e neki mondani. *Mondom kedvesemre pillantva aggódón.*

*Ha eddig nem is, de most átérezte Sayla fáradtságát ami a repülést illeti. A súlyos zsák eleve felért 3-4 utas terhével, ráadásul a tortára is figyelnie kellett amit a húga rábízott. Most nem szórakozott azzal hogy beremegtesse Geret házának cserepeit. Alig várta hogy letegye a vasakat. A hátizsák fémes csendüléssel ért földet. Egyedül azért nem ejtette már magasabbról, mert féltette a benne elrejtett hordócskát. Mellső mancsaiban tartva a tortás dobozt finoman leszállt és emberi alakba váltott.*

-Huhhh… ez fárasztó út volt! De legalább ideértünk és még ez is egyben van. *mosolyodott el és emelgette meg a tortát.*

-Szerintem nincs értelme titkolózni. Geret úgyis átlátna rajtunk és rosszul is esne neki ha takargatnánk az igazságot. Így viszont legfeljebb zsémbel, mérges lesz vagy verekszik, de nem lesz megsértve. *válaszolja a lánynak határozottan és az ajtóhoz lépett hogy bekopogjon. A kopogtató hangja visszhangzott odabenn, majd Arou lenyomta a kilincset és vállal betolta az ajtót*

-Geret Black! Gyere elő és verj meg! Meghoztam a SZÜLETÉSNAPI tortádat! Meg persze híreket is amiért zsémbelhetsz!

*Bólintok kedvesem szavaira, hisz igaza van. A húst cipelve megyek be a házba és furcsállom, hogy nagybátyám nem sietett még elő.*

- Lehet alszik. Nem kiabálj, mert ha fel ébreszted csak még morcosabb. *Mondom komolyan rápillantva.*

- Megyek elrakom a húst és ránézek a szobájában van-e. Az is lehet, hogy elmentek Chrisel edzeni és még nem értek vissza. *Mondom a találgatásaim és nézek kedvesemre.*

- Gyere tegyük be addig a hűtőbe a tortát. *A konyhába menve a húsokat a fagyasztó szekrénybe akasztom be és csukom vissza az ajtaját és elvéve a tortát teszem be a hűtőbe óvatosan.*

- Ha nem alszik, vagy itthon lenne már rég itt lenne és morogna... *mondom egyre inkább furcsállva a dolgot.*

- Megyek megnézem a szobájába. Jössz te is? *Kérdem rápillantva érdeklődőn.*

____________________________________
Geret:

- O hogy az a kurva életbe csak keljek fel én megfojtalak hógolyó. *Morogja a szobájába fájdalom ittasan, de felülni sem bír nem hogy kimenni. Nem bír megmozdulni vagy hangosabban kiszólni. Sőt nem is igazán akar, mert Arou csak egyből gyógyítaná és a hegeit is eltünteti, mint a múltkor.

Így inkább próbál csendben maradni, és pihenni. Az ágyon fekszik továbbra is a hátán és csak bízik benne, hogy nem jönnek be megnézni alszik-e.*

-Ugyan!  Ő mindig tud még morcosabb lenni *kuncog magában a lehetőségen és segít elpakolni az ételt, majd vissza kimegy a nehéz zsákért és bevonszolja az előszobába.*

-Megyek veled! Szerintem „örülni” fog neki ha segítek felkölteni.. Hadd ébresszem fel én! *mondta lelkes izgalommal, mintha minden adandó alkalmat ki szeretne használni arra, hogy Geretet bosszanthassa, mintha csak kedvére való lenne a következmény*

*a lánnyal ment a szobáig, aztán halkan benyitott, remélve hogy nem repül egy tőr azonnal… Geret úgy tűnt valóban az ágyában van. Láthatóan  nyugton feküdt… talán alszik.. de lehet hogy csak tetteti. Lopakodva megindult felé, a padló halkan nyiszorgott a lábai alatt. Úgy tervezte, hogy becserkészi az alvó Geretet és lopva begyógyítja a hátán a heget*

*Nagyot sóhajtok kedvesem mondataira és inkább nem mondok rá semmit. ~Tudom, hogy élvezi ha gyepálják, de más ne okozzon már neki örömet. Az az én dolgom.~ Futnak át a gondolataim, miközben Geret szobájához megyünk. Arou megelőz és óvatosan benyit a kopogás után. Csak figyelem érdeklődve keresztbe fonva a karjaim és utána megyek.*

- Nem kellene felébresztened *Suttogom miközben ténykeését figyelem.*

_____________________
Geret:

*Hallom ahogy kopog és résnyire nyitva a fél szemem látom, hogy bejönnek. Sayla egészen más és egyből szembetűnik, hogy nincs rajta heg. ~Na várj csak te csirke fogó.~ Ezekkel a gondolatokkal hunyom vissza gyors szemeim, mint ha aludnék, s mikor Arou már kar távolságba kerül hirtelen kapva el a grabancát húzom közel magamhoz és mérgesen nézek a szemeibe.*

- Mi a francot csináltál Saylaval? *Kérdem morogva szemeibe nézve és csak bízom benne, hogy nem kezd el elhúzódni ezzel megmozdítva engem, mert jelenleg nem fáj a derekam ahogy fekszem.*

______________________
Sayla:

-Geret ne! *Kiáltok oda riadtan és oda sietve fogom meg a kezét.*

- Ne bántsd kérlek! *Mondom aggódó hangon és megfogva Arou derekát húzom vissza. Nagybátyám még mindig fogja így elkezd felemelkedni, majd elengedve kedvesem ruháját zuhan vissza egy erős fájdalom ittas kiáltással. Tágra nyílt szemekkel nézek rá kérdőn, hogy mi baja lehet.*

-Ge... Geret? *Kérdőn szólítom.*

_____________________________
Geret:

-Hogy az a...*Morgom fájdalom ittasan és próbálom türtőztetni magam.*

*A tőle telhető legnagyobb csendben lopakodott ezért is ijedt meg annyira amikor Geret kobraként kinyúlva karjával megragadta és mérgesen a szemébe nézve ripakodott rá*

*Hirtelen szólni sem tudott, ezért hagyta Sayla által hátrébb húzni magát de aztán Geret viselkedését látva eltolta magától a lány kezét, majd közelebb lépett, de nem annyira hogy Geret elkaphassa*
-Hummm… *összevonta a szemöldökét és azon tűnődött hogyan is derítse ki mi a baja. Rosszat sejtetően megvillantak zöld szemei és egy pillantással felmérte a maguk és a szobaajtó közötti távolságot*

-Geret! Képzeld! Sayla és én összejöttünk! Ha pedig ő is úgy akarja, még feleségül is veszem. Már úgysem tagja a hadseregnek. És boldog születésnapot! *mondta mosolyogva és óvatosan hátrébb lépett arra az esetre ha Geret nekimenne. De ha valóban olyan erős fájdalma van mint ahogy sejti, akkor ez a rengeteg információ sem fogja tudni kikelteni az ágyból*

*Könnyedén letudja fejteni magáról kedvesem kezeit, hisz teljesen ledöbbenek ahogy így látom nagybátyámat, az zökkent ki, hogy Arou így egyben tálalja neki a dolgokat. Hátrább lépek rémülten, de készen arra, hogy közéjük ugorva megvédjem kedvesem.*
_____________________________
Geret:

*Mérgesen nézek rájuk főleg Aroura, és várom a választ de erre egy olyan információ csomagot kapok, ami hihetetlen dühöt és mérget gerjeszt bennem. Megpróbálok felpattanni, hogy kiverjem a szuszt is hógolyóból, de a derekamba nyilaló fájdalom miatt ez a terv fucsba megy és felordítva a fájdalomtól zuhanok vissza.*

- Hogy a...*Csípem el a mondatot és villámló szemekkel nézek Aroura.*

- Csak jöjjön helyre a derekam annyira, hogy felálljak neked véged! Hallod?! Mégis mi a jó büdös életet képzelsz magadról?! Sayla még gyerek! És mi az hogy már nem hadsereg tagja?! Mi a jó élet történt ez alatt a 4 nap alatt?! Mi a jó eget csináltál te vele?! Hogy az a! Eddig Aurora miatt nem tettem meg, de hogy ezek után addig ütlek míg lélegzel az holt biztos! Csak tudjak felkelni innen! *Morgom fájdalmas hangon és még a hangom igenis vissza fogom.*

_____________________________________
Sayla:

*Teljesen ledöbbenek, hogy így látom nevelő apám és hirtelen még azt se tudom felfogni amit mondott. A falban kell megtámaszkodnom, hogy meg tudjak állni a lábamon a sokktól, hogy így kell őt látnom.*

- Mé... még is mi a franc történt veled? *Kérdem döbbenten, de választ nem kapok.*

-Nos… a sokkolás megvolt, most jön az a rész hogy megpróbáljuk tompítani a következményt *mondta Saylának szórakozottan, mintha csak valami műtétről beszélne, majd a szitkozódó vergődő Geret felé fordult*
-Van ám jó hírem is ami tetszeni fog. Holnap le is fejezhetsz ha esetleg balul sülne el egy veszélyes gyógyítás! Szeretném ha Te csinálnád.


-Sayla és én egymásra találtunk a vadászat alatt. Nagyon kedves nő. El tudod őt képzelni 500 év múlva amint mindenkitől távol, folyamatosan zsémbelve tölti öregasszonyi napjait? Efféle sorsot szánnál neki? Vagy nézz rá most… *fogja meg a védelmezőn mellette álló Sayla kezét és csókot lehel rá*
-Geret! Én megesküszöm Neked hogy boldoggá teszem. Emiatt nem kell aggódj. Ha nem így lenne, akkor bármikor kifilézhetsz ha akarsz.


-És most … *odahúzta az éjjeli szekrény mellől a széket Geret mellé kartávolságon kívülre majd rátelepedett* … elmeséled szépen, hogy hol fáj. *elmosolyodott* - azért nem úgy tudakolom meg hogy hozzád érek, mert még nem vagy abban az állapotban hogy meg merjem tenni. Azért azt még én sem engedem meg magamnak veled kapcsolatban. De ha kicsit lehiggadsz, akkor lehet róla szó. *közölte Gerettel* -De ha azért nem mondod el mert Sayla idebenn van, akkor megkérem hogy menjen i míg ezt elintézzük.

*Kedvesemre nézek és teljesen ledöbbenek, hogy ezt ő még így is élvezi. Lassan kezdek lenyugodni és elfogadni, hogy igen Geret se egy mai sárkánymár. Nagyot sóhajtva lépek közelebb és óvatlanul nagybátyám ágyáta ülök mellé.*

___________________
Geret:

-Mégis minek várjak holnapig? Én most azonnal lefejezlek. *Morgolódom tovább és ülnék fel, hogy kardom keressem, de ismét csak a fájdalom tör rám és esem vissza az ágyba.*

- Hogy rohadás jönne már rá erre akurva lumbágóra. *Morgok és az ágyon fekve tehetetlenül hallgatom azt amit Arou mond. Mérgesen nézek rá.*

- Egymásra találtatok mi?! Az meg se fordult a fejedbe, hogy még van hátra az életedből 300 év te nyomorult? Sayla gyerek! Lehet hogy most boldog, de ugyan az lesz vele mint velem annyi különbséggel, hogy ő eltemeti a férjét! Erre nem gondoltál észkombájn? *Kiáltok rá mérgesen és inkább a kiabálás és a morgolódás marad nekem, jelenleg, mert ez a vén bolond számára legkedvezőbb pontban kapott el ezekkel. Nem bírok lenyugodni. Egyszerűen Sayla boldogsága érdekel, na meg mi az hogy már nem tagja a seregnek? Azért mert valaki férjhez megy vagy párra lel nem lesz kirúgva. Bár igaz az férfiakra vonatkozik. Sayla meg volt abban a kivételes helyzetben, hogy így is harcos lehetett. Mikor Sayla mellém ül, mérgesen vetem rá a pillantásomat.*

- Mi az hogy már nem vagy harcos? Hogy a jó égbe történt? *Vonom kérdőre nevelt lányom.*
______________________-
Sayla:

*Mély levegőt véve nézek a szemeibe, majd Aroura.*

- Hát... mivel nem világosítottál fel minden kitételről, hogy a büntetést át lehet vállalni a szerettedről, így aggodalomból Eras elé álltam, és rátámadtam, hogy ne bánthassa Arout. *Mondom el az igazságot amire Geret ismét csak mérgesebb lesz és elkapva karomat szorítja meg.*
__________________
Geret:

- MIT CSINÁLTÁL?! Mit tanítottam neked?! Soha ne támadj a felettesedre igaz?! *Morranok rá és látom Sayla szemeiben, hogy fáj neki a szorításom, így engedek rajta. A gyógyítóra nézek.*

- Bele gondoltál te a kor különbségetekbe? *Kérdem újra rá morranva. Mikor Arou a fájdalom forrásáról kérdez nem válaszolok neki.*

- Nem azért mert Sayla itt van hanem mert TE jobban jársz ha én innen fel nem kelek többet. *Morgom az orrom alatt.*
____________________________--
Sayla:

*Ahogy Geret megragadja a karom és megszorítja elégé fáj, de nem mutatom arcomon. Komolyan nézek rá.*

- Megtettem igen és vállalom a következményeit... amúgy se lehettem volna sokáig a kötelékben... már előtte lefokoztak. Eras jogosan haragudott meg rám már akkor, bár én se igazából tudtam, hogy a férfiakhoz is vonzódom. *Tűnődöm el a dolgokon és magam elé nézek. *

-Én... nem is tudom... olyan zavaros minden...*Mondom magam elé nézve majd Geret elengedi a karomat.*

____________________________
Geret:

- Sayla... menj ki... MOST! *Förmedek rá és szerencsére most engedelmeskedik. Felállva mellőlem megy ki a szobából és mérgesen fordítom felé a tekintetem.*

- Nem tudod mit cisnáltál. *Morranok oda, de hogy Sayla már nincs ott nyugodtabb vagyok némiképp, bár nem örülök a híreknek.*

*a gyógyító mélyet sóhajt ahogy Sayla kimegy és bűnbánóan néz Geretre aki láthatóan legalább annyira szenved a hallottaktól mint a lumbágótól*

-Geret! Nem volt szándékos… egyszerűen csak így alakult. Eras nekem esett amiért rájött hogy é és Sayla együtt voltunk. Vállaltam volna a következményeket de az unokahúgod meg akart védeni engem. Sajnos emiatt kellett otthagynia a köteléket. Miattam.  *mondta neki szomorúan és őszintén bántotta a dolog. *

-Ami pedig a koromat illeti, tisztában vagyok vele. Minden egyes nap. Ahogy Te, úgy én is érzem. De a szívem helyett nem az eszem dönt. Arra én képtelen vagyok Geret. De nem fogom csak úgy egyedül hagyni Saylát. Nem hagyom őt egyedül. Szerető család fogja őt körülvenni a holtom után is és semmiben nem fog hiányt szenvedni. S még második férjre is lesz ideje ha úgy akarja. *mondta neki és azzal felállt és Geret kardjához lépett. Megemelte a nehéz vasat a markolatánál és másik kezével alátámasztotta a pengét és úgy vitte oda a beteghez. Letette a takaróra hogy barátja hozzáférjen amikor csak akar*

-Most pedig meggyógyítom a lumbágódat, Te pedig azt teszel velem amit akarsz. Tudod hogy sosem ártottam volna se Neked, sem pedig Saylának. De ami történt az megtörtént. Ha az kell hogy cserébe megölj. Ha úgy véled hogy ez segít, akkor itt a lehetőség. Most nem léphet közbe. *mondta és Geret közvetlen közelébe lépett és a homlokára tette a kezét. Koncentrált, s képessége azon nyomban hatni kezdett. az idegszál a helyére ugrott és a gyulladás is elmúlt, ahogyan az izomgörcsök is*

-Így már jobb, most már nem fáj… *mosolygott kissé szomorkásan, majd félresöpörte haját és a padlót nézve várta, hogy lesújtson a kard. Bár magában reménykedett, hogy barátja tud várni holnapig.. s addigra talán le is nyugszik egy kicsit*

Geret:

* Hosszan nézek Aroura és meghallgatom amit mond.*

- Nem mondták még neked, hogy ostoba vagy? *Kérdem de nem nyúlok a kardomhoz. A haragom már csillapodott és nagyot sóhajtva a plafonra nézek. Hagyom hogy meggyógyítson és csak azután ülök fel és nézek rá.*

- Nem tudod még Arou, hogy mit tettél... egy dologról tudnod kell vele kapcsolatban, de talán hagynom kellene szenvedni téged... Sayla kiszámíthatatlanná válhat... *Mondom miközben ránézek.*

- Most már nem tudok mit tenni... a kék cseppjeid... valószínű az tehet az egészről... vagy már meggyengülhetett... igaz is Zerenka 100 éve csinálta. *Gondolkodott el inkább magába elgondolkodva. Mérges volt de nem dühöngött. Újra Aroura emeli a tekintetét.*

- Mosd már le magadról ezt a fancsali pofát! *Morranok a barátomra.*

_______________________
Sayla:

*Aggódva hagyom kettesben nagybátyámat és kedvesemet a konyhába menve aggódva ülök le az asztalhoz. Nem tudom mit tehetnék. Geret is haragszik. Gondolataimba merülök és az elmúlt 4 nap eseményeire gondolok a kezdetektől fogva.*

~Én magam se tudam, vagy csak mélyen eltemettem magamba, hogy a férfiakhoz vonzódóm. Vagy... hogy is volt ez? Geret sose mesélt a szüleimről... de... miért?~

-Csak a húgom és te … de te számtalanszor. *válaszolta neki.*

*a gyógyítás után várta a csapást… az ütést… bármit ami jön. Lelkiekben felkészült arra hogy most fog véget érni az élete és senki nem lesz aki meggyógyítsa Gauldoth-t és Sayla hiába hagyta ott a katonaságot… Éppen ezért volt számára annyira meglepő Geret hangja*

-Miről beszélsz Geret? *kérdezte és rá emelte a tekintetét, leengedve a haját, mert úgy tűnik nem lesz fejezés.* Mégis mit tettem? Mit csinált Zelenka 100 éve? Már miért lenne Sayla kiszámíthatatlan? *kérdések sokasága fogalmazódott meg benne de nem kérdezett többet egyelőre. Örült ha ezekre is választ kap*

*a fancsali pofára megdörgölte az arcát és mintha csak ennek hatása lenne, rögtön kíváncsi arcot vágott*

-Csak nem valami ravaszság van a dologban Geret? Zelenka páratlanul jó fehér mágus és ért az elméhez is…. hogy került ő a képbe? *kérdezte, mert volt egy olyan érzése hogy ha erre választ kapna, akkor valami titkos régi dolog derülne ki és az sok egyéb kérdést is megmagyarázna.*
-Engem köt a gyógyítói titoktartás, nekem elmondhatod ha valami baj van Saylával és kezelésre szorulna. Ha nem mondod el akkor nem én fogok szenvedni elsősorban, hanem ő.

*Hosszan gondolkodott a hallottakon, majd szomorkásan elmosolyodott.*

-Zelenka semleges, azt tette amit kértél a legjobb belátása szerint. Te eleve harcost akartál faragni ebből a lányból amint észrevetted a dühét igaz? *kérdezte, de nem várt rá választ, hanem folytatta a beszédet. Most rajta volt a sor hogy szóljon*

- De másik lehetőség is lett volna. Mégpedig az, ha Saylából nem harcost nevelsz, hanem szeretetteljes gondoskodással megnyugtatod azt a félő kislányt. *komolyan barátjára nézett és folytatta*

-De ne hidd hogy vádlóak a szavaim Geret! A húgom óta tudom, hogy nem vagy képes arra, hogy kimutasd a gyöngébebbik énedet és túl makacs vagy ahhoz hogy segítséget kérj. Inkább azt a megoldást választod amit jónak tartasz. Saylából remek és kiegyensúlyozott harcos vált, de milyen áron. A szülei emlékével fizetett érte. azok a fájó emlékek sérülést okoztak. De attól, hogy eltakarunk egy sebet az még nem gyógyul meg. Azt igenis be kell gyógyítani, ami néha fájdalmas művelet. *szomorúvá vált a hangja de egyben határozottá is.* -Nevezhetsz engem ostobának azért amit vele tettem, de bizony Te sem vagy különb nálam öreg barátom.

-Akármi történt is vele a múltban, segítek helyrehozni a jelenben. Mellette maradok és támasza leszek, erre megesküszöm Neked! Amikor az elme pajzsa megszűnik, márpedig meg fog szűnni, Saylára egyszerre fognak rátörni az emlékei. De ott leszek vele, hogy átvészelje. Arról pedig hogy el lettek fedve előle a valós emlékei majd beszéltek miután helyrejött. Szerintem meg fogja bocsájtani amint megértette, hogy azért történt így, mert féltetted őt.

-Azt mondjuk nem garantálom hogy nem fogja érte cserébe szétrúgni az aszott segged! *tette hozzá immár vidámabban és felvéve a fotelből az ülő-kispárnát Geret fejéhez vágta*

-Most pedig ideje felkelned lusta vén sárkány! Vár a torta!

-Zelenka azt tette amit jónak látott. Mielőtt felhúzta Sayla elmepajzsát alaposan kifaggatott... és ebben tévedsz... én nem akartam harcost faragni belőle. Az ő kérése volt, hogy faragjak harcost belőle. Első agresszív megnyilvánulása 63 évesen a szülinapján történt. Próbáltam rajta segíteni az első 30 évben edzettem, ha kérte, de volt hogy edzés közben rogyott össze és kezdett el sírni. Ahh mindegy ez a múlt. Zelenka engem is alaposan megvizsgált és rábíztam a döntést. Már a kötelékbe volt Sayla mikor ez történt, de teljesen más posztban és helyzetben, mint amibe a dolog után került... Bíztam benne, hogy még legalább 100 évig ki fog tartani az az elmepajzs. *Mondja komolyan Aroura nézve, majd nagyot sóhajt.*

- Nem hiszem, hogy vádolsz valamivel is, viszont így kaptál egy olyan nőt aki pont az ideálod... *erre elhúzza a száját és beleborzong a gondolatba, hogy ők ketten együtt vannak. Nem akarja elfogadni a dolgot.*


- Na mert mint ha meg tudná tenni... és a te segge...*Nem tudja befejezni a mondatát mert arcába repül a párna és elhúzva a száját morcosabban néz barátjára.*

- Én lusta? Na megállj! *Kiáltja el magát mérgesen és szinte kirobban az ágyból Arou felé lendülve, aki nevetve ugrik fel előle és indul meg roham léptekkel a konyha felé. Geret utána rohan, hogy elkapja, de a fájdalom elég sok erőt ki vett most belőle. A konyhába éri utól és megragadva Arou fejét szorítja oldalához karjával és haját kezdi össze borzolni egy barack kíséretében.*

_____________________________
Sayla:

*Nem tudom mi folyhat Geret szobájába de ajtó kicsapódására és rohanásra leszek figyelmes. Felállok, és ekkor látom hogy Arou szalad felém be a konyhába, de mielőtt mögém léphetne védelemért Geret elkapja és barackot nyom a fejére. Ledöbbenek a látványon, és hirtelen nem tudom mit is csinálhatnék, s mikor végre felocsúdom oda sietek hozzájuk és megfogom nagybátyám kezét.*

- Ne csináld. *Kérem meg amire rám néz morcosan, de elengedi a zilált hajú kedvesem.*