Sárkányok Városa- Black ház

*Mikor kész van a gyümölcs lé elfogadom a pohárral és bele kortyolva iszom meg könnyedén, majd kedvesemre nézek.*

- Az ő hangulatán nincs ami javítson Arou. *Jegyzem meg csipkelődőn amire Geret csak rám morran szúrós szemmel. Könnyedén teszem le az üres poharat.*

- Ne kötekedj kisasszony, mert kicsipkézem a füled. *Mondja morgolódva, majd Aroura néz.* -Viszem a vackaid.*Húzza fel egy huzatra a gyümölcs levet és elfanyalodva nézi az üres poharat.*

- Legközelebb inkább szőlőből készült gyümölcs levet agyatok némi alkohol tartalommal. *Jelenti ki és lassan mély levegőt véve áll fel és indul meg kifelé.*

*Kedvesemre nézek mosolyogva és lassan megfogva a kezét megyek vele ahogy ő is megitta a maradék gyümölcs levet. Kimenve Geret már cipelte a nehéz zsákot kifelé.*

- Még is mi a jó ég van ebben a vacakban? Ne inkább ne válaszolj. *Morogja és odakint sárkány alakra váltva fogja meg a zsákot, majd utána én magam is és egyszerre repülünk fel és indulunk meg.*

/-> Vérfarkasok falva Geret, Arorua Norgad társaságában/

*Javában habzsolta reggelijét - hiába, az intenzív edzések! -, mikor Geret belépett a konyhába. Chris alig hallotta a másik szavait tulajdon rágásától, de Sayla elbocsátásának híre megütötte a fülét. Meglepetten nézett fel tányérjából.*
- Tessék? *kérdezett vissza. Az elmúlt napokban szinte csak a próba repülésekre és meditációkra koncentrált, a külvilág történései észrevétlenek maradtak számára. Talán említették már ezt neki, talán nem, mindenesetre újként hatott számára ez az esemény. Elhatározta, hogy innentől kezdve igyekszik majd jobban odafigyelni az ehhez hasonlókra. Már úgyis szépen halad, nem kell rágörcsölnie. Mintha Geret is valami hasonlót mondott volna az előbb.*
- Eras ezek szerint figyelemmel viseltetik irántam. És ha holnap után eljön, az azt jelenti, hogy a jelentéseid rólam nem voltak olyan siralmasak, mint hittem. Ez jó jel. *vigyorodott el* Kicsit hízelgő is. *bólintott rá.
A rengeteg edzés miatt arca kicsit soványabb lett, megnyúlt. Borostát is növesztett az eltelt idő alatt. Külleme így már kezdett igazodni valódi korához, elhagyta kisfiús jellegét.*
- Eddig sem találkoztam Saylával túl gyakran... Azt hiszem, lemaradtam pár dologról, míg odalent güriztem elzárva a külvilágtól. *szélesen elvigyorodott. Igazából egy cseppet sem bánta ezt. Mostanra már egészen megszerette a mindennapos hajtást, a kihívásokat, elvárásokat. Élvezte őket, és igyekezett megfelelni nekik, magának* Mi a helyzet vele? És veled? Valahogy... megkönnyebbültnek tűnsz. Mi történt, főnök? *tette le a villát, majd kíváncsian nézett fel.*

*A szerinte bóknak szánt, bár tényszerű közlésnek ható "nem siralmasak az eredményeid" részre nem szólt semmit, de azért láthatóan jobban kihúzta magát. Mikor meghallotta azt a lehetőséget, hogy esetleg máshol is tanulhat tovább, elgondolkodott. Nem húzta sokáig.*
- Rendben. Majd akkor meglátogatlak néhányszor. *nem kérdés volt, kijelentés. Azért alaposan megkedvelte a rigolyás öreget, míg itt élt. Remélte, hogy ez fordítva is így van.
Kis híján félrenyelte a villát, mikor meghallotta a nagy hírt. Köhögése csakhamar nevetésbe csapott át.*
- Mik vannak! Sok boldogságot nekik! Azért szívesen elbeszélgetnék Arouval, hogy hogy is történt mindez. Elég meglepő fejlemény. Innentől kezdve majd azért figyelek, nehogy lemaradjak az ilyen újságokról. *törölt ki egy könnycseppet szeméből* Amúgy nem gondoltam semmire. Emlékszem arra a vitára, ami köztük folyt, mikor először jártam itt. Hát már akkor úgy viselkedtek, mintha együtt lennének! Ebből a szempontból még várható is volt hasonló.
*Hallgatta Geretet, és nem hitt a fülének. "Ugyan már... egy tanítványom nem haladt ilyen gyorsan Saylan kívül." Úr Isten? Hát mi van ma? Egészen el lett árasztva az elismerésekkel. Gondolatai megtorpantak a terhesség témájától.*
- Gyereket vár? Ez igen! *vigyorodott el. Majd arca egyből komollyá vált a feladat hallatán* Igen, értettem. Még befejezem ezt, aztán megyek is.

*Elmosolyodott azon, hogy Geret beleegyezett a látogatásokba. Nem hitte volna, hogy áldását adja rájuk.
Felvonta a szemöldökét.*
- Hm... Azt nem tudtam, hogy ilyen nagy a korkülönbség. Mindenesetre tudod, hogy szól a közhely. A szerelem nem korfüggő. Ne vágj ilyen durcás képet, már úgysem tudsz ezen változtatni! Amúgy, ha belegondolsz, Saylának úgyse felelt volna meg akármilyen jött-ment fickó. Így kellett lennie. Szinte irigylem őket. Mázlisták! *sóhajtott fel ábrándosan. Bolondozott újfent. Nem sok alkalma nyílt rá az eltelt napok alatt, így kissé furcsán is érezte magát.
Hangos kacajt hallatott.*
- Igazán kár értetek! Csinos kis pár lettetek volna!
- Éééértem. Hát, igazából egyikőjükkel sem vagyok olyan jóba, hogy csak úgy beállítsak hozzájuk, de azért kösz a felajánlást. *vakarta meg a fejét* Amúgy... Hallod! Milyen nap van ma?! Lemaradtam a Malaiai ünnepségről? Óóóóóóóóó, ne már! *fogta meg a fejét letörten* Nem is értem, hogy felejthettem el. Tudod, beígértem egy táncot Gulábának. Nem tudom, ismered e. Selestina nővére. Hjajjjjj már!
- Rendben, az egy érdekes találkozó lesz. Azt hiszem, jól fogok szórakozni. Benne vagyok. *bólogatott hevesen. Utoljára akkor mozdult ki, mikor meglátogatta Selest. Örült, hogy újra megtörténhet ilyesmi.*
- Gyorstalpaló? Jól van. Azt hiszem, ezzel nem lesz gond, elég jó a memóriám. Holnap hánykor kelünk, mikor megyünk majd?

- Hát igen. A korkülönbség már csak ilyen. *aztán diszkréten elhallgatott, mikor látta, hogy kényesebb vizekre evezett a téma. Aztán mintha csak megsejtette volna Geret gondolatait, megszólalt.* Mindenesetre szép munkát végeztél. Egy erős, magabiztos lánnyá nevelted Saylát, ráadásul sikeressé tetted, és most még párja is van! Erre igazán büszke lehetsz.
*Megkönnyebbült sóhajt hallatott, mikor meghallotta, hogy még nem késett el.*
- Köszönöm a kimenőt, jövök, mihelyst tudok!
*ezzel máris felállt, gyorsan elmosogatta a tányérokat, felrobogott, összecsomagolt néhány cuccot, majd megest megállt Geret előtt.*
- Akkor indulok is. Ne aggódj, jó gyerek leszek, nem verekszem, nem feleselek, és igyekszem barátkozni a többiekkel. *szélesen elvigyorodott, pát intett, majd kiment. Néhány próba csapást téve, úgy döntött, hogy emberi alakjában fogja megtenni a repülő távot. Így biztosan meg lesz a mai edzése.*

/Chris >>>> Erdő Elf Központi falu/