Sárkányok Városa- Black ház

-Igen megértem. De attól még nem eltakarni kell a sebeket hanem meggyógyítani. *mondta de a „megértem”-ben ott volt a „hát persze” hangsúly ami jelezte hogy nem egészen ért egyet az elhangzottakkal. Méghogy Geret ne akart volna harcost a lányból.. Egy gyerek aki tele van az értelmetlen veszteség miatti haraggal, aki csak harcos példát lát maga előtt, hogyan is dönthetett volna másképp. De eleve felesleges lett volna erről nyitát vitni egy olyan kőkoponyával megvert sárkány esetében mint akivel szemben most ült. Hiába magyarázta volna, hogy a jó öreg Zelenkának nem feladata a lelki gyógyítás. Megoldást adott rá. Persze hogy adott!  De ez nem olyan, amit véglegesnek lehet tekinteni. Ha nem a kék csepptől, akkor mástól gyengült volna meg idővel. Az idő múltával az ilyen pajzsok eloszlanak.  Lehet addigra már egy öreg vénasszony harcos lett volna, de akkor is lebomlott volna. És akkor ki lett volna mellette? Melyikük porladó csontjai vigyáztak volna rá?*

*De nem volt ideje sokat töprengeni ezen, vagy a megjegyzésen hogy Sayla sorsa végül pont őfelé vezette az életfonalát,  mert a párna tökéletes célba talált és Geret már ugrott is.  Nem különben Arou aki korát meghazuttoló sebességgel, vagy inkább csak többszáz éves gyakorlattal,  rúgta Geret elé a széket amin ült és viharzott ki nevetve annak szobájából. *

*A konyha felé vette az irányt, mert ott sejtette Saylát. Megcsúszott az éles kanyarban és majdnem elhasalt. Lendületből akart beugrani Sayla mögé, de Geret elkapta a nyakánál fogva és kezdte borzolni mintha az élete függne tőle ő pedig kegyelemért kiáltozott*

*Sayla közbelépésére abbamaradt a móka és Geret elengedte. Arou fenézett rá és tekintetében nyoma sem volt annak hogy az előbbi kergetést vagy borzolást bántásnak vette volna. Kicsit megigazgatta a haját, habár ez teljesen reménytelen mozdulat volt és mindig nevetve adott Saylának egy puszit.*

-Ne bántsd az öreget.. csak játszottunk.   Ha több száz éven át nem ölt meg és most sem, akkor reménykedhetünk hogy egy kis kócba már nem halok bele *kacsintott a lányra csillogó zöld szemeivel, majd elindult a hűtő felé hogy kivegye onnan a dobozt ami a tortát rejtette*

-Az idei vajon hogy néz ki? :)Sayla, Te láttad amikor készült, ne súgj.. az nem ér…  Geret? *kérdezte és letette a dobozt az asztalra, de még rajta tartotta a tetejét, várta a találgatást*

*Zavartan nézek kedvesemre és utána magam elé szinte bocsánat kérőn.*

- Igazad van Arou. *Mondom és mély levegőt véve nézek utána. Látom jó a kedvük így kezdek megnyugodni és én is elmosolyodom.*

- Emlékszem kicsiként mindig kaptam ezen a napon tortát, bár sose tudtam, hogy miért, mert Geret nem mondta el az okát, csak annyit hogy egyem, vagy nem hagy, de arra sose jöttem rá, hogy kerül ide torta. Most már ez sem rejtély tovább. *Mondom bólintva és kistányérokat veszek elő.*

- Nyugi kedvesem nem árulom el a formáját. *Mondom bólintva és kést is veszek elő, hogy majd felvághassa Geret és a szülinaposra nézek. Inkább nem kérdezek rá most, hogy miért fájt a háta.*

____________________________
Geret:

-Jaj hagyjuk már ezt a találgatósdit. Vén vagyok én már ehez. *Morranja és oda menve nyúl a tortához, hogy levegye a fedőt, de Arou nem hagyja.*

- Egyszerű kör alakú. *Mondja végül morcosan és megvakarja a tarkóját.*

- Aurora sütötte? *Kérdi érdeklődve amire csak egy bólintás a válasz.*

- Ő mindig nagyon jól süt és főz. *Teszi megállapítását és Aroura néz ismét.* -Na vedd már le a fedőt te nagy mamlasz.

-Sok sok évszázada ezen a napon született a bácsikád.. mennyi is? *kérdezte mintha nem tudna a saját éveihez adni hármat. Geretre sandított ravaszul majd ismét Saylának mondta* -Már megszámolni sem lehet. *kacsintott a lányra és látványosan feltartotta a mutatóujját* -Ez most nem a meglakolás ideje. Torta van nálam és ha összetörjük és a húgom megtudja, mindkettőnknek annyi…

*Megnyugodva hogy Sayla nem segít a nagybátyjának, várta a találgatást… hogy kör lenne?*
-Hahh! *vigyorgott ami kócos hajával együtt egy bohókás kölyök kinézetét kölcsönözte neki. Óvatosan alá lesett a doboz tetejének a kör tippre, majd mielőtt Geret meglátná, gyorsan visszacsukta* -Nem egészen az! De ne nyújtogasd már a nyakad! Ne less!

*A szakácsot illetően látványosan bólogatott hogy igen, a húga sütötte*
-Persze hogy jól! De ez most milyen? *játszott még barátja idegeivel, de aztán megkönyörült rajta és nevetve egyetlen mozdulattal felemelte a doboz tetejét.*

*Egy fekete-fehér, kör alakú torta volt alatta a közepén egy emelettel. Rajta gyöngyházfényű karamell virágok és díszek*

- Apa is ezen a napon született igaz? *Kérdem, mert akaratlanul is eszembe jut apa, de elégé halkan kérdeztem és csak figyelem az eseményeket, és mikor Arou leveszi a fedőt elmosolyodva látom Geret arcán a meglepődést és a döbbenetet.*

- Na már csak ezért megérte segítenem benne. *Kuncogok fel.*

____________________
Geret:

-Meg ütlek ha nem veszed le. *Morran rá, és Saylara pillant.*

- Igen Grent is ezen a napon született, mert ikrek voltunk. Grent volt a kereszt neve. *Mondta el nagyot sóhajtva, majd mikor lekerült a tortáról a fedő és megláthatta szemei elkerekednek és teljes döbbenet ül ki az arcára. Kis idő bele telik mire ezt feldolgozza, majd Aroura néz.*

- Ezt vétek megvágni.

*Bólogatott Geret szavaira Grentet illetően. Nem baj az ha Saylának mesél. Az elmepajzs így is úgy is meg fog bomlani és nem árt ha addigra már lesz pár stabil emléke Saylának ezzel kapcsolatban*

*Ahogy levette a fedelet Arou csak egyetlen szót mondott*

-Hűűű.. *De ebben az egyetlen rövid szóban azonban benne volt minden elismerése a készítők felé. Egy darabig hasonló döbbent ábrázattal állt ott mint a szülinapos, de aztán összeszedte magát és letette a fedelet a konyhapultra, Körbejártatta a szemét, keresvén valamit, majd meglátta a kést amit Sayla már előkészített, csak ő éppen nem vette észre mert Geret cukkolásával volt elfoglalva*

-Miután a helyére igazította az állát, add oda a bácsikádnak a kést kérlek! :)Vétek lenne nem felvágnia, ha már ennyi munka van benne. Ha csak fele olyan finomra készítettétek mint ahogy kinéz, akkor ebből holnapra egy morzsa sem marad. Vagy a virágokat elteszed cimbora?

*Elmosolyodva figyelem a reakcióját a két férfinak és bólintok kedvesem szavaira.*

- A virágokat szerintem tegyük el. *Mondom és már veszem is elő azokat a tároló dobozokat amit Aurora adott nekem, ha Geret elszeretné tenni a virágokat.*

__________________________
Geret:

*A kezdeti megdöbbenésből megrázva a fejét tért vissza és Aroura pillant.*

- Ha Sayla keze is benne van, akkor jobb lenne nem enni belőle, Ki tudja mit rakott bele titokban, míg Aurora nem figyelt. *Mondta csipkelődve, de elvette a kést a lánytól, majd a tortához lépve finoman mégis precízen emelte le a virágokat.*

- Igen a virágokat elrakom. Mégis csak az ő ügyes keze csinálta. *Mondja rejtett érzelmekkel amit igazából csak Arou érthetett. Miután a virágokat a tároló dobozukba rakta megvágta a tortát. Látszódott benne a sok éves tapasztalat, mert precízen és pontosan vágta fel. 3 szeletet vágott és rakott ki tányérra. Az első Arou kezébe nyomta a villával.*

- Előbb te kóstold meg. Ha valami bele került akkor ne én patkoljak már el elsőnek. *Mondta vigyorogva.*

__________________________
Sayla:

-Aljas rágalom! Nem tettünk bele semmi mérgezőt. *Mondom kicsit morcosabban és kedvesemre nézek, de értem a csipkelődést és kedvesemhez lépve húzom le, hogy fülébe suttogjak.*

- Csak egy keveset a kék cseppjeidből. *Mondom kacéran kicsit kuncogva.*

________________
Geret:

- Mit pusmogtok? *Kérdi morogva és leülve az asztalhoz veszi maga elé saját tányérját.*

- Sayla gyanús vagy te nekem. Te kóstolod meg előbb. *Mondja szinte utasítón.*

____________________
Sayla:

- A gyanakvó fekete sárkány. *Jegyzem meg mosolyogva és leülve az asztalhoz Geret szeme láttára kóstolom meg a tortát a krémet kikerülve, ugyanis abba csempésztem a kis kék cseppekből 2 cseppet.*

*Arou magában megmosolyogta Geretnek ezt a ritka szentimentális pillanatát. Persze vigyázott hogy egyik Black se vegye észre. Néma szemlélőként figyelte, ahogy egyik karamellvirág a másik után a tartóba kerül, majd a szülinapos megszegi a tortáját*

-Gaia éltessen soká barátom! *kívánta neki őszintén és átvette a neki szelt darabot*

-Nem hiszem hogy az unokahúgod a megmérgezésünkre törne… bááár.. lehet a te szeletedbe került némi hashajtó. * Nyomban belenyúlt kisujjával a krémbe és lenyalta hogy megkóstolja ahogy megkapta a szeletet. Elismerően nyalta meg a szája szélét és elvett egy villát az asztalról. Sayla neki szánt megjegyzésére először elmosolyodott, mert jó ötletnek tartotta… aztán meglepődött, mert nem tudta honnan jutott hozzá Sayla a kék cseppjéhez… majd megértette hogy a vadászaton ő volt az aki összepakolta a holmijaikat. Bizonyára akkor keveredett hozzá. Amit viszont Sayla nem tud, hogy a fehér táskában is lapult egy fiolányi belőle.*

*Ráhagyta a két fekete sárkányra a vitát, inkább villájával leszelt egy darabot, tésztát és krémet együtt, majd jóízűen elkezdte falatozni. Tudta hogy ezzel Geretet is evésre fogja ösztönözni… s akkor legalább nem lesz hiába a kék csepp sem.*
-hmmm… ez isteni finom lett! Geret, ne egyél sokat belőle mert téged hízlal… *mondta és már tolta is befelé a következő falatot, láthatóan élvezve az ízek harmóniáját*

Geret:

-Köszönöm. *Mondja a maga megszokott morgósabb hangján és figyelte nevelt lányát, majd ahogy Arou eszi a tortát. Ekkor kezdett neki ő is. Az ízek nagyon jól harmonizáltak és nagyon finom a torta. Arou megjegyzésén egy éles pillantást vetett rá.*

- Én nem hízok el. Nem úgymint egyes lusta fehér sárkányok. Megereszkedett a pocakod. Elhagytad magad. *Mondja piszkálódón.* -Lassan tényleg hógolyó leszel, de majd legfeljebb én gyúrlak össze egy labdává. Jut is eszembe. Említettél valami veszélyes dolgot, ahova a segítségem kéred. Mesélj csak erről, mire is vállalkoztál ostoba mód? *Kérdi semleges hangon és tovább eszegeti a tortát.*

_______________________________
Sayla:

*Érdeklődve figyelem az eseményeket és én lassan eszem a torta szeletemet, mert nem akarom, hogy a benne lévő kék cseppek nagyon hamar hassanak. Van még belőle, de nem szándékszom többet használni. Hallgatózom most inkább csak. Nem akarom magamra vonni a figyelmet, bár úgy terveztem eredetileg, hogy a torta evés után mondom el a leszereltetésem és annak okát. Nagyot sóhajtva eszem meg a torta szeletet és állok fel, hogy vágok még mindenkinek egyet.*

- Mutasd a tányérod Geret. *Mondom miközben levágtam egy szeletet és szerencsére gyanútlan "áldozatom" oda nyújtja a tányérját és egy jó vastag szeletet kap, amit szó nélkül kezd el elfogyasztani várva Arou válaszát. Kedvesemnek is rakok egy ugyan olyan szeletet magamnak jóval vékonyabbat. Nem akarok túl sokat felszedni a tortával, mert rám tényleg hamar lerakódnak a dolgok. Vissza ülve fonom keresztbe lábaim és kezdem el enni az újabb szelet tortát. Még most se szólok, hanem csak gondolataimba merülök.*

~Vajon mi lesz a gyógyítás során? Fel kellene készülnöm lelkileg, de erre nem lehet. Nem borulhatok ki Gaul előtt. Nem veszíthetek azzal, hogy pont előtte vagy a családja előtt ingok meg. Nem... és ha Geret nem tudja megtenni amire Arou kéri akkor nekem kell... Képes lennék rá? Vajon képes leszek a holnapi napot átvészelni?~

*a pocak említésénél lenézett a hasára… valóban mintha…. lehet hogy Geretnek igaza van. Valóban felkúszott rá pár kiló a télen. Nade akkor alig kellett kimozdulnia.  s bár rengeteg időt töltött a hófellegekben, mégsem mozgott annyit mint a többi évszakban, hiszen se virágot se termést se gombát nem gyűjtögethetett. A húgánál töltött egy egész hónapot aki meglehetősen jól is tartotta. Meglappogatta a hasát, majd sóhajtva  tovább folytatta a torta evését*

-Igen.. a húgom valóban kiválóan főz. Egy egész hónapon át tömött engem a télen, míg nála töltöttem az időt és a városban praktizáltam. Beteg nem sok volt, viszont ennivaló… annál több. *mosolygott és csöppet sem bántotta a Geret piszkálódása.. a kérdésre is kedélyesen mosolygott*

-Egy vérfarkas zombesztinuszát fogom kezelni. Felkészültem rá, de mivel egy nagyon gonosz feketemágus átka.. .. *hoppá gyógyítói titoktartás,..kapott észbe, hogy majdnem kimondta amit nem lehet* - Szóval eléggé komoly eset és ha nem sikerül a művelet, akkor bizony egy tomboló démonian megszállott őrült leszek,  ami persze nem akarok lenni… persze csak ha nem halok szörnyet, vagy nem kapok agyvérzést közben.. *taglalta kedélyesen* -szeretném ha hoznád a kardodat hogy lefejezz ha gond adódna *megkapta a következő szelet tortát és mosolyogva megköszönte*

-Köszönöm Sayla, ez nagyon finom  *majd tovább magyarázott Geretnek* -a műveletet mindenképpen végre kell hajtani, mert ha a vérfarkas meghal mielőtt meggyógyulna akkor egy ... *pokolian sötét élőholt mágussá változik… ~gondolta, de ezt nem mondta ki, mert ivott egyet hogy leöblítse a tortát, aztán folytatta az evést és a beszédet*

-Akkor egy nagyon gonosz átok szabadulna el... és ez az ami nem történhet meg. *mondta ki végül z igazat úgy, hogy a megfogalmazás ne legyen túl félelmetes*
-De mivel mágikusan ivódott az agyamba a tudás arról,  hogy pontosan mi az az átok, nem végezheti más.  *ivott még egyet, majd Saylára nézett és bátorítóan rátette balját a lány karjára és megszorította*

-Te se aggódj kedvesem! Felkészültem a feladatra. Zelenka pedig a legerősebb elmepajzsokkal látott el. Biztos vagyok benne hogy nem lesz komplikáció… De azért jobb a biztonság. :)Nem mellesleg én úgyse tudnám addig elcipelni azt a zsákot… *kuncogott*

-Akkor ideje, hogy edzésre fogjalak öreg barátom. *Mondja némi gunyoral a hangjában és tovább eszi a tortát. Nem tudja megmagyarázni miért, de általános jó kedv szállja meg és úgy pillant a Hógolyóra. Türelmesen végig hallgatja.*

- Hmm úgy érzem holnap felettébb jól fogok szórakozni. Főleg, ha lesz ott egy két olyan személy akivel érdemes kötekedni. *Mondja ki őszintén. Hát igen hat a kék csepp.*

- Nézd én nem abban fogom örömömet lelni, hogy téged lefejezhetlek, sőt... nekem lessz a legrosszabb, hisz a húgod utána én vigasztalhatom meg, s nekem kell elmondanom a rossz hírt szinte mindenkinek... kezdve az uralkodóval, bár véleményem szerint és ahogy téged ismerlek az ő engedélyével teszed. *Folytatja gondolat menetét és lassan befejezi a második szelet tortát is.*

- Hagyatok a suhancnak is egy szelettel. *Dörgi köbe vetésként és Saylara pillant.*

- Attól, hogy nem vagy a kötelék tagja még nem kell úgy elpuhulnod, mint ennek a gömböcnek itt előttem... Ha azt látom, hogy lazsálsz és nem tartod magad formában atyai fenekelésben lesz részed. *morranja a lányra nézve nem is tudja miért mond ilyeneket és igazából összevisszaságnak érzi a mondatait.*

*Hallgatom amit Arou elkezd mondani és a diszkurzust a nagybátyám és kedvesem között. Mikor Arou megköszöni kedvesen elmosolyodva pillantok fel rá.*

- Igazán nincs mit. *Mondom kedvesen és egy puszit lopok tőle. Bár erre a hátam mögött egy hortyanást hallok. Na igen előtte lehet nem kellene. Vissza ülök és csak hallgatom Arou és a nagybátyám beszélgetését miköben lassan meg is eszem a második szelet tortát. Mikor nagybátyám össze vissza vált a témák között, már tudom, hogy kezd hatni a kék csepp neki. Elmosolyodva nézek rá. Arou utolsó mondatait hozám intézi és elmosolyodva nézek rá megsimítom karját.*

- Tudom, hogy fel vagy készülve, és hogy sikerülni fog. *Mondom mosolyogva bár koránt sem gondolom teljesen így. Igaz nálam is hat a kék csepp, de talán most a vidámságom oka. Ha nem ettem volna a tortából koránt sem biztos, hogy így reagáltam volna. Nagybátyám felém intézett szavainál rápillantok, de nem egyedem el Arou kezét. Valahogy nem megy. Érezni akarom érintését.*

- Megnyugodhatsz... A fellegvárba már elvittük a cuccaim és az edző kellékeim, csak még nem tudom, hova fogom őket pakolni, mert elégé... hogy is mondjam szellős egy hely és nem tudom hova is fog elférni egy kisebb edző hely féleség. *A végét szakrasztikusan mondom és felkuncogok rajta.*

-Hagyunk Chrisnek tortát. *Mondom és levégva egy jókora szeletet teszek félre neki.*

- Parancsolj így biztos hogy marad. Később berakom a hűtőbe, de nem hiszem, hogy én többet ennék a tortából. *Jegyzem meg mire nagybátyám maga elé húzza és úgy egy az egyben kezdi el enni.*

- És ki mondta hogy a maradék nem az enyém? *Kérdi én meg csak jót nevetek rajta.*

- Egészségedre Geret. *Mondom nevetve és felnézek kedvesemre.*

- Emlékszel? Sünök, meg mókusoknak álcázott sünök. *Emlékeztetem a hülyeségünkre amit behaluztunk az erdőben, bár ami utána volt a sátorba az igazán kellemes volt, bár először mikor felébredtem a szer hatásának akartam betudni, de mikor megláttam és újra éreztem a vonzalmat akkor már nem tudtam betudni a szer hatásának. Nagyot sóhajtok.*

*az edzés lehetőségét hallva kicsit lebiggyeszti ajkait és segítségkérően Saylára néz, majd vissza Geretre*

-Nyáron úgyis lemegy az a kis plussz! *bizonygatja miközben lendületesen eszi a sütit* Ősszel pedig pláne! Akkor kell a legtöbbet gyűjtögetnem.

*A csapongó témát követve ő is csapongva válaszol* -Ami azt illeti lehet hogy lesz. a vérfarkas harcosok, amennyire a kis idő alatt megismerhettem őket, eléggé kedvelik a csetepatét. Az utóbbi egy héten kétszer volt tömegverekedés. Az első egy hatalmi harcból kirobbant belháború a második annak valami utórezgése… *bekapott egy újabb falatot miután viszonozta a puszit Saylának. A lánnyal ellentétben őt egyáltalán nem zavarta Geret morgása, vagy ha igen, az nem látszott rajta. Inkább a tortát majszolgatta tovább és igyekezett őket megnyugtatni. Magabiztosan válaszolt nekik*

-Az Uralkodó engedelmével teszem, természetesen. És felkészültebb nem is lehetnék. Tehát nem lesz semmi baj! A húgomnak egyelőre nem szóltam róla, neki jobb ha utána mondom meg, mert átaggódná az egész napot de a ma estét is. *erről eszébe jut valami és egy pillanatra abbahagyja az evést*

-Erről jut eszembe Geret! Ma este megszállnék nálad ha nincs ellenedre. Egyszerűbb lesz innen indulni mint ha hazamennék aztán vissza ide. Ki kell aludnom magam és feleslegesen elpazarolt órák lennének ha ide oda röpködnék. Persze ha nincs számomra hely én elalszom a kertben is, de akkor sárkányalakban. Ha nem lesz eső az pont olyan lenne mintha otthon aludnék… *kuncogott, utalva a fellegvár nyitottságára, és a lány kuncogása alapján úgy véli a lánynak is tetszik hogy átfúj rajta a szél*

*Geret torkosságát látva Saylára kacsint. Igen, neki is élnek még emlékeiben a sünök amiket rendszerint odahallucinál… habár úgy érezte hogy a tortában nem volt akkora mennyiség ami ezt elérné. *

-Igen emlékszem Az egyik reggelre visszaalakult a zoknigombócommá *nevetett fel az eseten*

-Geret... Arou edzését bízd rám. Én tudok egy iggen kellemes edzés programot neki. *Mondom sokat sejtetően elmosolyodva kedvesemre és ajkamba harapok a puszta gondolatokra. A kék cseppek nálam is kezdenek hatni és kevésbé érzem feszélyezettnek.*

- Sayla... ne... előttem! *Szól a lányra kicsit morcosan és tovább eszegeti a tortát, de még vág le két-két szeletet Saylanak és Arounak, meg Chrisnek is, viszont a többit elkezdi ő maga megenni. Jó ízűen eszegeti néha felszusszanva az ízek és készítőjének személy által keveredett mámor miatt.* -Nagyon finom! *Motyogja teli szájal és tovább eszegeti a tortát.*

*Nagybátyámra nézek mosolyogva. Vissza pillantok kedvesemre felvonva a szemöldököm.*

- Arou... nem félsz, hogy esetleg Hexos megtudja a központban és elmondja Aurorának a dolgot? Bár te tudod kedvesem. Minden esetre tény, hogy ő nem aggódik.*Mondom és az itt alvásról való kérdésére bólint.*

- Természetesen itt aludhatsz. Elég nagy az ágyam. *Mondom mosolyogva* -Nagybátyámra méretezett szóval te is kényelmesen elférsz rajta emberi alakban. *Mondom bólintva.*

- Hé Kisasszony... ki mondt ahogy együtt aludhattok? *Kérdi teli szájjal.*

- Geret... a vadászat alatt végig Arouval aludtam egy sátorban. *Mondom ránézve őszintén.*

- És Leiran akkor kivel aludt? *Kérdi gyanakvón majd megrázza a fejét.* -Nem akarom tudni... Persze... itt aludhatsz. *Mondja kicsit morogva és inkább tovább folytatja a torta eltüntetését.*

-Örülök, hogy ezt megbeszéltük. *Mondom elmosolyodva és felkuncogok ahogy Arou sünije vissza alakult a zoknijává.* -Nos igen én arra nem képzeltem azt, hogy Sün lenne, és próbáltam a tudtodra adni. *Mondom elmosolyodva és ajkamba harapva nézek fel kedvesemre és az est további emlékeit inkább nem osztom meg.*

-Arou... te 300 évig nem... szóval érted nem használtad a futó műt... hogy akarod akkor boldoggá tenni Saylat? *Kérdi megdöbbenve.*

- A futóművel nincs gond. *Mondom felkuncogok és oldalra nézek kicsit elvörösödve.* -Jó... szerintem inkább menjünk aludni Arou. *Mondom felpattanva és megfogva a maradék 7 szeletet a hűtőbe rakom be és Arou karját megragadva kezdem húzni a szobám felé.* -Gyere menjünk aludni, mert ennek nem lesz jó vége. *Mondom kuncogva és behúzom a szobámba. Magam mögött behúzva az ajtót és akaratlanul is felnevetek.*

- Ez mér kezdett ciki lenni. *mondom ki elvörösödve nevetve.*

*Arou széles mosollyal figyelte barátját ahogy nekilendült a tortának.. és láthatóan már nem volt képes túlzottan morogni. Hagyta hogy hadd legyen a tortával, hiszen csak ez van neki Aurorából.. és magában örült hogy ő sosem volt képes ennyire megszabni magának hogy mit érezzen.*

-Hexos nagyon link, de talán van annyi esze hogy nem avatja be az anyját. Gondolhatja hogy nem véletlenül nem mondtam el neki.

*ahogy az együtt alvásra terelődött a szó vállat von és elmosolyodott*
-Az Úrfi osztott be minket így! De ha szeretnéd hogy veled aludjak inkább akkor…. *viccelődött, majd hagyta magát elhúzni az asztaltól*
-Nos… Ahogy Sayla mondta, nincs baj vele… - Jó éjt barátom és aludd ki magad Te is. Mi is csak azt fogjuk tenni, megígérem. Holnap ugyanis pihentnek kell lennem. *kacsintott egyet, majd követte Saylát*

*odabenn a szobában megcsókolta a lányt és csak aztán válaszolt*
-Ugyan miért lenne ciki! Geret szereti a húgomat. Azt hiszem a kék cseppek csupán segítettek kicsit. Úgy érzem nemigen tettél bele többet két cseppnél.. Geretet legalább annyira részegíti a húgom „közelsége” mint a huncutul belecsempészett cseppek. *körbenézett a szobában ami tele volt fegyverekkel*

-Hú! Te komolyan ezek között alszol?  

*A szobámban viszonzom kedvesem csókját, ami igazán jól esik. Megsimítva arcát lassan szakadok el tőle és ekkor mondja a válaszát és felkuncogok rajta.*

- Én egészen más miatt éreztem cikinek a helyzetet, ugyanis a kék cseppes estén, mikor először kaptam tőled kék cseppet történt egy smás amit talán nem jó ha más is tudja rajtunk kívül. Igen... csak két cseppet tettem bele. *Mondom helyeslően és megsimítom ismét az arcát.*

- Úgy gondoltam könnyedebben elfogadja majd ha egy kis feszültség oldót is kap a tortába. *Mondom zavartan és igazából nem tudom miről beszél most Arou, de ráhagyom. Biztos szereti Aurorát elégé szerethető sárkány hölgy. Nem aza tipikus sárkány. Arou megszeppenésére én is körbenézek, majd nagyot sóhajtok.*

- A nagybátyám már megint raktárnak használja a szobám... általában nincs ennyi fegyver a szobámba, hanem csak a tőröm és a kardom, de a a közelemben a ágy melletti kis szekrényen pihen. *Mondom el őszintén és ellépve előle megyek az ágyamhoz ami hozzám képest igen csak hatalmas. Hosszába tényleg akkora, hogy Geret is könnyedén elfér rajta széltébe pedig én kényelmesen fekszem el épp, hogy a lábfejem lelóg.*

- Mióta az eszemet tudom a szobám nem változott, se bútorzatba, se semmi másban. Jó festve azért lett, de mindig ugyan olyan színűre és mindig ugyan olyan szőnyeg lett véve. Az ágyam már akkor is ekkora volt. Szóval könnyedén bújócskáztam benne a nagybátyámmal. *Mondom el őszintén kicsit kuncogva az emléken. Az ágy szélére ülve veszem le a csizmám, majd a ruháim.*

- Gondolom szeretnél lezuhanyozni alvás előtt. Viszont most fürödjünk úgy ahogy én szeretek. *Mondom elmosolyodva kedvesemre nézve és bugyiban meg melltartóban megyek a szobából nyíló fürdőbe ahol a szintén Geret méretű kádba kezdek el kellemes melegebb vizet engedni.*

*Arou elnyom egy apró ásítást és elmosolyodik*
-Tehát ez a szobád.. hmmm.. igazán takaros. Fegyverraktár volna? Szerintem meg inkább játékszerek.. *kacsint a lányra de nem mondja tovább mire gondolt… ma ugyanis ki kell aludnia magát a gyógyítás miatt*

-a bácsikádon nagyon hamar meglátszik a szer. Szerencsére nem tettél többet bele, mert akkor azt kellene hallgatnunk ahogy énekelni kezd.

-Bújócskáztatok is? *derült egyet a jeleneten. Valahogy nehéz volt elképzelnie Geretet ahogy egy kislánnyal játszadozik. Biztosan kedves látvány lehetett. a húga nagyon díjazta volna ha láthatja. Körbejáratta szemét még egyszer a rengeteg fegyveren, majd levette öltözékét egészen az alsójáig, és gondosan elrendezte egy szék támláján, hogy ne gyűrődjön. Majd kis táskájából előkészítette a szintén fehér váltóruhát másnapra. Mégsem jelenhet meg gyűrötten… Mikor mindezekkel végzett belépett a lány után a fürdőbe és szendén rámosolygott. *
-Megleslek fürdés közben…. ugye nem baj? És kérhetek kölcsön egy fésűt majd reggelre?

*Arou más színben való feltüntetése a fegyvereknek mosolyt csalnak arcomra.*

- Nos igen... majd ezekből is elviszek párat a fellegvárba, majd... még nem most. *Mondom elgondolkodva és én is ásítok kicsit persze visszafojtva. Az ágyon ülve öltözés közben hallgatom kedvesem és amikor rá kérdez a bújócskázásra kicsit el gondolkodom.*

- Nos igen elég hamar meglátszik, de legalább jó tudni, hogy van amitől olyan állapotba kerül mint egy részeg. Lehet Chrisnek alkalomadtán jól jönne, de persze nem adok neki, ugyanis ha használja és a nagybátyám rájön józan állapotában tapossa ki a lépét... *Mondom elgondolkodva őszintén, majd Arou kérdésére felelek.*

- Nem igazán nevezhettem volna bújócskának, inkább az ágyban való kergetőzés, hogy elkapjon. Ugyanis kicsiként nem szerettem fürdeni. *Mondom majd kicsit elgondolkodok, hogy ez most mégis honnan jött elő, hiszen eddig ilyenre nem emlékeztem. Megrázom a fejem.*

- Mindegy hagyjuk... hosszú napunk lesz holnap. *A fürdőben a kádba kellemes langyos vizet engedek, hogy Arounak ne legyen túl meleg és nekem se legyen hideg. A köztes megoldást választom. Arou megállapításán és kérdésén jót kuncogok.*

- Ugyan láttál te már meztelenül, ez koránt sem kukkolás. Persze hogy kérhetsz. Megmondtam, hogy adok fésűt mivel miattam vesztetted el a kedvencedet. *Mondom nagyot sóhajtva és mikor kész a víz leveszem a bugyim és melltartóm és úgy ülök be a kádba, ami olyan nagy, hogy ketten is kényelmesen elférünk benne, de nem sárkány alakban. Kinyújtom kedvesem felé a kezem és középen ülök, hogy könnyedén be tudjon mászni mögém.*

- Beülsz mögém kicsit pihenni a vízben? *Kérdem felnézve rá mosolyogva, és rajtam is látszódik a kék cseppek enyhe hatása.*

-Hmm… rendben! És talán használod is őket…. *tette ismét a kétértelmű megjegyzést, majd bólintott a megjegyzésre*

-Jajj annak akit Geret rajtakap hogy kék cseppet adott neki Egy tanítványtól ráadásul jobban zokon venné. Engem csépel el érte a legkevésbé. *mondta és levetve alsóját is belép a lány mögé a kádba és elmerül a vízben.*

-Az tanács épületében is ekkora kádak vannak. Én pedig rendszerint elalszom bennük… *mondta nosztalgiázva és közben elkezdte mosni Sayla hátát* -odahaza nálam ettől nagyobb van, kőből. Félhold alakban. Majd meglátod milyen!

~-_-~_~-_-~-_-~_~-_-~-_-~_~-_-~_~-_-~-_-~_~-_-~-_-~_~-_-~_~-_-~-_-~_~-_-~-_-~_~-_-~

*Fürdés végeztével megtörülközött és a törülközőt kiterítve az ágyra ült, hogy megfésülködjön alvás előtt. Reggel korán érdemes kelnünk hogy időben odaérjünk. Kérlek ébressz fel ha korábban kelnél.

-Majd használom. *Mosolyodom el kacéran a kádból felnézve kedvesemre s jól esik, ahogy hátam mossa meg. Mikor végzett vele neki dőlök és hátra döntve fejem nézek fel rá.*

- Igen szóval lehet jobb ha nem tudja meg, hogy én csempésztem bele azokat a kék cseppeket a tortába. *Gondolkodom el majd nagyot sóhajtok.* -Nem tudom, hogy a tanács épületében mekkorák a kádak, én azt tudom, hogy én mindig is ekkorában fürödtem.*

~*o*~

*A fürdést hamar letudva a szobámba már bugyiban ülök le az ágyra és a hajam össze fogva úgy kócosan dőlök be fáradtan. Nagyot sóhajtva nézem kedvesem ahogy fésűmmel fésüli ki a haját feleslegesen, mert reggelre úgy is gubancos lesz. Mikor lefekszik aludni oda fészkelődve hozzá teszem fejem a párnára.*

- Kényelmes ágyikó. *Mondom mosolyogva és az ágyam koránt se olyan puha mint általában. Az átlagtól keményebb az ágyam. Mint ha egy 10 centis szivacsot helyeznénk le a földre.* -Szép álmokat. *Mondom már félálomba és hamar elalszom.*

~*o*~

*Másnap reggel a nap korong pere még csak épp kikandikál a hegycsúcs mögül, mikor felébredek. Nagyot nyújtózkodva nyöszörögve ébredek fel, s látom kedvesem még mindig alszik. Oda hajolva hozzá orcájára adva egy finom puszit simítom végig testét a takaró alatt. Kezem felfedező útra tévelyedik miközben ébresztgetem kedvesem.*

-Jó reggeeeelt! Hasadra süt a naaaaap! *Mondom finom dallammal hangomban.*

*Miután egyenesre fésülte a haját letette a fésűt az éjjeliszekrényre és bebújt az nagy ágyba. Sayla odafészkelődik hozzá, ezért átölelte és elmosolyodott.*

-Igen az! Ritkán alszom ilyenben. Leggyakrabban sárkányalakban szoktam, annak meg nem kell ágy. *ásított egy nagyot, majd lehunyta szemeit és szinte azonnal aludt is.*

*Reggel arra ébredt hogy valami mászik rajta. Gyorsan elkapta és észrevette hogy egy kéz az. Nyafogósan a mellkasára húzta a kezet hogy ne zavarja miközben még szunyókál egy kicsit*
-Mindjárt.. még egy picit alszom…. *nyavajogta és már hortyogott is, de sayla nem hagyta békén, puszival is támadott, aminek következtében a haja csiklandozni kezdte az arcát*

-Naaaaa….. *ásított egyet és hunyorogva nézett fel. Valóban világosodott. Ideje ébredezni. Geret már bizonyára felébredt, hacsak meg nem ette este a többi tortát is.*
-Még csak most aludtunk el! Valaki eltüntette az éjszakát… *állította komolytalanul, majd oldalra fordult és Saylához fúrta magát menedéket keresve a hajnal elől még egy kis szunyókálásra.*

*Mosloygva figyelem kedvesem ahogy nyűgösködik az ébredésnél. Valószínű nem szokott hozá a korán keléshez. Hagyom hogy kezem mellkasára tegye és oda hajolva nem hagyom szundítani. Arcát puszilgatva ébreszgetem.*

- Nincs még egy pici. Te kérted, hogy ébresszelek. *Suttogom fülébe és tovább nyűgösködik, amin jót derülök. Ahogy hozzám fúrakszik és arcát is melkasomba túrja a hajnal elől finoman simítom meg a fejét és kedvesen cirógatom. Jól esik a közelsége, és hogy ennyire bújik, de nem engedhetek a szunyának, mert ideje kellni. Picit hagyom, így pihengetni és simogatom fejét jobb kezemmel és ballal pedig fejem támasztom meg az ágyban. Hirtelen túrok bele hosszú hajába és azt erősebben fogva húom hátra bele a párnájába és ajkaira tapadva adok neki egy mohó fórró csókot, miközben könnyedén csusszanok felé és ülök terpeszben hasára. Elengedve haját kezeit fogom le feje mellett úgy nézek le rá. Hosszan nézek szemeibe.*

- Te kérted az ébresztést. *Mondom mosolyogva, mikor hirtelen robban be az ajtó és a lendülettől hangosan csattan a falon a fa.*

- Ébresztő lusta népség meg jött Geret a rémség! *Kiáltja el magát nagybátyám a maga öblös mély hangján és szúrós pillantással néz ránk ahogy meglátja milyen testhelyzetben is vagyunk, ami igen csak félre érthető. Mind ketten rápillantunk. Én koránt sem vagyok zavarban.*

- Jó reggelt neked is Geret. *Köszöntöm nagybátyám, de esem ágába nincs elengedni most Arout, sőt, hogy tovább feszítsem nála a húrt kedvesemhez lehajolva csókolom meg ismét ébresztőül, ha erre a bődületes hangra nem ébredt volna fel, bár éreztem ahogy fel akart pattanni alólam, de én erősen let tartom.*

- Fúj Sayla köpd ki a nyers húst a nem ennivaló! *Szól rám nagybátyám én pedig csak bele kuncogok a csókba.*

*Legszívesebben így aludt volna délig, ebben a békés állapotban, de nem lehetett. Tudta hogy ő kérte meg a lányt hogy ébressze fel és hálás is volt a próbálkozásért, de maga az ébredés nem ment neki olyan könnyen… Egészen addig míg kedvese abbahagyva a feje simogatását és hajánál fogva hátra nem húzta a fejét és forrón meg nem csókolta s felébe kerekedett.*

*Arou felszisszent, de nem a fájdalomtól, hanem attól amit ez az egész hirtelen felébresztett benne. Kezeit Sayla lefogta, de ez csak jobban feltüzelte. Viszonozta a lány tekintetét és már éppen válaszolt volna neki mikor berontott Geret. Összerándult a hangtól és megpróbált felkelni de kedvese fogva tartotta és újabb csókkal jutalmazta, amit Arou készségesen viszonzott. Csak a csók végén tudott köszönni Geretnek*

-Jó reggelt Neked is öreg barátom! *mosolygott rá szende ábrázattal Sayla alól*
-Kelnék én… de látod hogy nem hagynak… melyikkőtökkel ellenkezzem? *mondta, majd kényelmesen nyújtózkodott egyet a lány alatt hogy hangosan beleropogtak a csontjai. Az ébresztőnek hála egészen felélénkült*

-Na jó elég volt Sayla, mert én rántalak le onnan. *Morran rám nagybátyám amire nagyot sóhajtok és felülök Aroun a hasán ülve nézek rá.*

- Geret... nem zavar, hogy az én szobámba vagy? *Kérdem ránézve morcosan.*

- Sayla! Ne húzd ki a gyufát, majd a mai nap után azt tesztek amit akartok, de most készüljetek. Arou... te pedig néha fogd vissza a kisasszonyt elvégre te lennél az idősebb és a férfi. *Morogja újra és kimenve a szobából árja be maga után az ajtót. Nagyot sóhajtva nézek le kedvesemre.*

- De legalább felébredtél. *Mondom és felállva felőle ugrom le mellette az ágyról és a szekrényemhez lépve veszem ki a tiszta ruháimat.*

- A gyógyítás előtt nem szabad enned gondolom. Szóval, ha felöltöztünk ideje lesz indulnunk. Idő mire oda érünk. *jegyzem meg mély levegőt véve és miután kiveszem a szokásos ruhadarabjaim az ágyhoz menve ülök le és öltözöm fel. Mikor ezzel végeztem a kardom az oldalamra kötöm az övhöz és kedvesem felé nézek, aki szintén fel öltözött időközben. Elé lépve nézek mélyen szemeibe.*

- Még mindig nem örülök neki, de ott leszek melletted. *Szavaim őszinték és határozottak.*

- Induljunk.

*Arou féloldalasan elhúzta a száját Geret csipkelődésére mintha bántaná a dolog, bár valójában nagyon is kedvére való volt a helyzet. Mikor Sayla leszállt róla felült és ismét fésülködött. Nézte kedvesét ahogy felöltözik és végezve a fésülködéssel ő is magára öltötte tiszta fehér ruháit.*

-Igen, kétség kívül felébredtem. A reggeli pedig valóban nem javasolt, de csak mert nem akarom hogy az emésztés elvonja a figyelmem a feladatról. Viszont ha van egy kis gyümölcslevetek itthon, az jólesne… előtte. Ti pedig reggelizzetek csak, nektek lehet!

*befejezve az öltözködést viszonozta Sayla pillantását és biztatóan elmosolyodott.*
-Köszönöm Sayla! Nem lesz semmi baj! Bízz az álmaidban! *kacsintott egyet és elindult kifelé, hogy megnézze Geret merre van. Tudta hogy ez a mondat elég gondolkodni valót ad a lánynak, de legalább addig se a rosszra gondol.*

-Nem szokásom reggelizni. *Mondom ki teljesen őszintén és kedvesemre nézve gondolkodom el a gyümölcs leven.*

-Ha gyümölcslé nincs is, de gyümölcs biztos van itthon. Legfeljebb csinálok neked. *Jelentem ki és Arouval indulok meg kifelé. Az oldalán sétálva nézek fel rá.*

- Talán most az egyszer reménykedem benne, hogy az amit álmodtam jós álom volt, ugyanis ha az akkor túléled. *Mondom nagyot sóhajtva és a konyhába kötünk ki. A hűtőt kinyitva nézem meg van-e benne gyümölcslé, de nincs szerencsénk. A lehűtött gyümölcsöket veszem ki. Narancs, alma, ananász és a pultra rakva kezdek neki a gyümölcs lé készítésének. A torta szeletek még ott vannak a hűtőben, egy tányér kivételével.*

- Chris megette a tortáját. *Állapítom meg miközben a gyümölcsök pucolásának állok neki. Ezeket még én is meg tudom csinálni.*
____________________________
Geret:

*A szobában össze szedelőzködve megy ki a konyhába amikor készen van. Oldalán pihen a kardja és úgy néz a "fiatalokra".*

- Meddig szöszmötöltök még? *Kérdi a szokásos morgós hangján, majd az asztalhoz ül és figyeli a ténykedést.*

-Pedig az egészségtelen ha nem szoktál *szögezte le a tényt és elkönyvelte magában, hogy figyelni fog hogy a kedvese helyesen étkezzen*

*Az álomra nem szólt semmit, csak bátorítóan elmosolyodott és figyelte ahogy a lány megpucolja a gyümölcsöket. Amíg pucolta, kerített egy tálat és egy reszelőt, majd nekilátott lereszelni a már megpucolt részeket. Felnézett Geret morgására és arra gondolt mennyi mindenben hasonlít a két Black egymásra.*

-Egy kis reggeli gyümölcslé barátom! Az sokat javít a hangulatodon. *mondta, majd a híg reszelék masszát elkeverte egy kis fahéjjal és felengedte ugyanannyi hideg vízzel. Ezek után töltött belőle 3 pohárral és derűsen a fekete sárkányokra mosolygott*

-Rajta! Fenékig! Hátha nem lesz olyan savanyú a képetek attól ami ez után lesz ma. *azzal megitta a maga részét, töltött még egyet és azt már lassabban itta meg.*

-Indulhatunk. Geret! Kérlek szépen, hozd majd Te azt a nehéz zsákot amit az ajtó mellé tettem. Attól tartok nem bírnám el olyan messzire, pedig szükség lesz azokra az eszközökre is.