Vérfarkasok falva melletti mező - búcsúztató

*Véres tőrét kezében tartotta. Előbb meg kell mosni, nem volt gusztusa úgy elrakni. És ahogy kirángatta a pasas lábából... Szinte kirázta a hideg, amikor erre visszaemlékezett.

Benyitottak a kocsmába. Sokkal jobb kedve lett, amint átlépte a küszöböt. Bár nem tudta, ki az új nőszemély, és hogy mi történik. Nem akart nagyon közbeszólni, azt sem tudja, miről van szó. Páran rájuk néztek.*

Heló mindenkinek. Visszatértünk.*csak ennyit mondott. Kicsit kínos volt a csend.*Öhm... Freya, jól vagy? *kérdezte furcsállva, hisz nagyon látszott, hogy valami nincs rendben.*

*Nem az történt, amire várt. A vezért már kiütötték... De sebaj, most már az ismert helyre sétálnak, a boldogító épület felé: a kocsma!

Szívesen bement volna, de ekkor meghallott valamit. Hátulról. Megkerülte a csehót. Ez egy madár hangja volt, és vajon mit mondott? Már Harmonia is látta, hogy valaki mozog a bokorban, csak azt nem tudta, hogy ki az?*

Öhm...*köszörülte a torkát.*Elnézést, segíthetek valamiben?*A bokron át nem látott, csak a madártól tudta, hogy ott valaki szenved kissé talán kómásan.*

*meghallotta a hangot ami segítséget ajánlott.. nem volt neki ismerős a női hang, de talán segíthet*

-lécci segíccsé kimászni ebbő! *Nyögte majd orrapuffant a bokorban egy újabb sikertelen próbálkozás után*
-mingyá bepisilek! *próbált kigurulni a bokor alól de beakadt valahogyan, mert még nem tudta koordinálni a mozgását*

Miből kimászni?*nem tudta, hogy miben lehet. Tüskés a bokor, hogy beakadt, vagy mi?*Figyelj, most jöttem el egy éttermi balhéból, nem akarok játszadozni, addig nem, amíg nem kapok rendes piát! Utána nekem mindegy... * vont vállat, és próbált a bokor mögé látni.*

*Amikor Arorua kezébe vette az arcát, lehunyta a szemeit. Csendben hagyta hogy munkálkodjon, ám minden előjel nélkül a fájdalom felerősödött, a gyógyító megpiszkálta az átkot. Már meg se rezzent, de sejtette, hogy nyilván ezt nem csak ő érezte. Kinyitotta a szemeit és bocsánatkérően, szinte szégyellve magát pillantott a segítőjére. Kínos volt számára a dolog, valahogy majd engesztelnie kell őt. Bólintott és szemügyre vette a fiolát, majd lenyelte a tartalmát. Egy gyors 'rendben, köszönöm' volt a válasza csak, mielőtt az ajtóval kezdett szemezni. Lábával izgatottan dobolni kezdett, és néha lopva visszapillantott Freyára. Tényleg rengeteget elfelejtett; most szembesült újra azzal, milyen aggódni valakiért, és törődni a saját életével is.*

*Egy hosszabb pillantás során nyílt ki az ajtó, gyors mozdulattal rántotta oda a fejét; egyetlen sötételf nő lépdelt be lassan a kocsmába. Síri csend és tisztelet övezte, ő sem szólt semmit, de nem azért amiért a többiek. Nem ismerte fel, de az apró jelek mint a ruhája, járása, testtartása, és a sima bőr a kezein erős nemesi származásra utalt. Az üdvözlését Freya válasza követte...a nő egyáltalán nem érzett semmit a közelgő veszélyből. Ezután nem sokkal meghallotta egy sárkány bömbölését odakintről. A szemei elkerekedtek, az ajtó felé kezdett sietni. Rögtön a mellényébe nyúlt, és előhúzott egy vörös fiolát. Thetára mutatott és mikor megszólalt, hangja parancsoló volt, mintha csak egy sereg élén állna.*
- Te! Tudni akarom, hogy kiket hoztál ide, hányan vannak és miért?

*Lélekben jót vigyorgott. Régen kellett katona-hangon beszélnie, pláne egy nemeshez! Mindig felvidította, ahogy megszeppennek tőle. Inkább ilyenekre gondolt, mintsem arra, hogy igaza volt...a tudat hogy valaki meg akarja zavarni a holtak búcsúztatását harccal, a végtelenségig dühítette.*

*Mély levegőt véve hagyta elúszni a beszélgetés további részét. Elindult gyors a hangok irányába. Gyorsan haladt és mire Kuku ébredezett volna, vagy Harmonia megérkezett volna már ott sem volt, így nem hallhatta, nem láthatta a lány érkezését. Fontosabb dolog foglalkoztatta.*

*Lassan oda ért biztos távolba és látta ahogy Arou ostromolja a harcosokat. Állig felfegyverkezve látja őket. Igyekszik kiszúrni, ki lehet a vezér, hogy azzal tudjon beszélni, egyenlőre még nincs mersze odamenni és beszélni, de minden kép meg kellene próbálni a diplomáciai utat. Ha csak ezek a férfiak sem csont részegek, bár akkor nem tudnának így menetelni. Felismeri a "nemesi" családfőket és megrázza a fejét. Sejtette, hogy valami még lesz ebből a dologból. De hát nem folyt még elég vér a saját falkájukból? Végül mégis rá vette magát, hogy oda menjen. Oda sétált nyugodt léptekkel, és mikor Arou nem "támadt" szólalt meg.*

-A vezérrel szeretnék beszélni. Geron Leiran vagyok! *Kiáltja el magát a tömeg felé.*

-léccimáááááán! *fogta könyörgőre a hangját. *

- Valaki bebósznyát engemet ebbe a fehér izébe hogy moccani se birok! Be fogok pisáni ha nem segítesz! Mán nagyon kell! Léccilécciléccciiiiiii!!!!

*Aroruára pillantott amint a férfi kiment. Egy kis ideig nézte, de még nem indult meg. Nem is tudja ,hogy miért nem, egyszerűen a lába nem vitte. Viszont ,most már biztos volt, hogy az a kettő elment. Vissza pillantott a beszélgetőkre, de már nem tudott mit hozzá fűzni, éppen indult volna oldalra Leiran után, mivel látta ,hogy ő is kimegy, mikor belépet az ajtón....egy nő. Egy pillanatra értetlenül pislogott, s úgy tűnt nem csak ő, hanem mások is. De nem...a füle mást jelzett, még mindig hallotta ,de igen halkan...távolabb voltak. Úgy tűnt a sötét elf amolyan előjárat lehetett. A ruhájából, tartásából s megjelenéséből tudta beazonosítani nemzetségét. Hasonló ruhákat ők nem szoktak hordani, vagy csak ritkán, mivel a fák között mászkálva, kényelmetlenek lennének. Azonban így már nem tudott kisliszolni, legalábbis még egy kis ideig. Nyugodtan emelte zöld szemeit a nőre. Nem mutatkozott be, de nem is hozzájuk beszélt, leginkább csak Dilecre. Most rápillantott, hogy ismeri e...de ekkor vette észre ,hogy Freya igenis ismeri.*
Rokonok vagytok?

*Lepödött kicsit meg, majd még mindig fülelt. Hamarosan belépet egy kisebb társaság is, azonnal felismerte őket s el is mosolyodott parányit. Észrevétlenül emelte meg kicsit a kezét ,mivel köszöni akart nekik, de azért nem törte meg a csendet. Gaul hangjára ismét felkapta a fejét. Fülelt ,majd a sárkány hangjára összerezzent. Tudta ,hogy csak a gyógyitó lehetett az. De...de vele volt Leiran..meg Kuku is... Ijedten nézett oldalra az ajtóra ,majd a többiekre pillantott. Főleg Freyára mert ő állt közelében.*
Kinézek, ez Arou hangja volt és Kuku is vele van, meg Leiran!
*Indult meg sietősen .*

-------------------------------------
Eras Gressil

* A nő megjelenésére nem változott a mimikája. Csak sóhajtott egyet, de rögtön felismerte ,hogy valami arisztokrata. Ezután átpillantott a másik elf nőre, nem ismerte de felvonta a szemöldökét.*
Komolyan rokonok vagytok ? Nem látszik.
*Pillantott vissza a másikra ,majd Dilecre egy sóhajjal.*
Rádhagyom ,hogy intézd, mégis csak feléd tart. Úgy tűnik egy szép kis ajándékot küldtek neked...
*Vont meg a vállát, azzal keresztbe fonta karjait. Bármit is van ,örült annak ,hogy Leiran most Aroruaval van. Nem sokkal késöbb ,amint a nő beszélt pár sort, amire nem is nagyon figyelt bunkó módon, habár nem mutatta ki, lehetett hallani Arorua hangját s ő értette is. Elkomorodott, majd a nőre vicsorgott .*
Előőrs..mi? Remek rokonaid vannak....
*Fűzte Freyanak hozzá ,majd Gaulra pillantott.*
Arou jelzése szerint mindenképp egy csapat. Különben nem szólna....
*Ekkor esett le neki ,hogy Leirant elküldte vele. Idegesen kapta fel a fejét. Elkapta Séléstina derekát mielőtt elosonhatott volna s megemelte. Csak úgy tartotta ,mint valami zsákot, míg az értetlenül nézett.*
Dilec, én kinézek oldalról, ti előlről gyertek inkább. A nők, aki jelenleg nem tudnak harcolni....
*Itt jelzésszerűen megmozgatta Sélést, fel-le * Azok maradjanak itt bent, pár katonáddal. Ezt tudom javasolni, kinézek, de te is nézz utána.
*Biccentett ,majd letette az elfet s még farkasszemet nézett vele. Hangja komoly volt, ellentmondást nem tűrően.*
Te...itt maradsz!

*Azzal kiment oldalt s csak nézett szét. Ekkor látta meg a fehér lepelbe bujt alakot, habár hangjáról felismerte és az idegen elfet.*
Hát még te élsz? Na azonnal gyere ki onnan.
*Lépett oda ,majd bemutatott nekik.*
Menjetek be...MOST!
*Szemeivel hosszan nézte az eget ,majd megtalálta a fehér sárkányt, sietve indult arra, de nem rontott nekik, figyelt.*
"Leiran..ha megint elkezdtél valamit..............én fojtalak meg!!"

*Inkább nem szólt semmit... Mert nem nagyon értett semmit. Ezt a szegény párát miért csomagolták be, és hajították ki? Végül átjutott a bokron, és meglátta Kuku-t.*

Igen. Hát ezért volt ismerős a hangod.*és elkezdte szétszedni az anyagot, hogy a férfi végre elvégezze a dolgát. Végül sikerrel járt.*Oké, és most magadra hagylak. Ne menjek messzire?*kérdezte, de már állt is fel.*

Amúgy ki tette ezt veled, és miért? Túl idegesítővé voltál, vagy kezdtél fenevaddá változni?

*pirosska beparancsolta őket de kuku éppen másért szurkolt.

-köszikösziiii *mondta miközben a lány kicsomagolta aztán sietősen de kissé dülöngélve ment is egy fa mögé hogy könnyítsen magán* *csurrrrrrranás hangja hallatszott és egy megkönnyebbült sóhajé*

-nemtom *hallatszott a fa mögül némi idő után* -ittam valamit osztán nem emléxem. Arra emléxem hogy benn vótam inni... asztán semmi.. itten ébrettem fel. *taglalta miközben hosszan jött belőle a lé*

-osztán hogyhogy ismerős a hangom? Tán tanákosztunk mán? *kérdezte még mindíg a fa mögül, majd eltette amit kellett és némileg ingatagon előjött. *

-Akkó mennyünk be ahogy tulipán monta?

*Számított rá, hogy nem fogja megállni Freya, hogy közbe ne kotyogjon. Felé fordult kicsit, és halványan elmosolyodott, amit inkább a kiszámíthatóságnak címzett, mintsem az őszinte örömnek, hogy újra láthatja*

Freya! Milyen rég is találkoztunk! Szép estét neked is! Bár köszöntem, elvégre jelen pillanatban téged is Dilec vendégének tekintelek, de rokoni kapcsolatunkra hivatkozva, megérdemled, hogy téged külön is köszöntselek!

*Ekkor megint Dileckel szeretett volna beszélni, de előbb egy kisebb társaság jött még be az épületbe, majd nem messze egy sárkány ordított. Theta tudta, hogy mire figyelmeztet, de ő mélyen hallgatott. Ekkor valaki a tömegből, aki Freya mellett volt eddig, elindult az ajtó felé, és közben a nőre förmedt. Theta lassan, kimérten fordult a férfi után, majd elindult felé. Jeges tekintettel nézte őt, majd megállt pár lépésnyire. Ennyi idő tökéletesen elég volt ahhoz, hogy jól szemügyre vegye őt: a ruháját a testtartását, a haja színét, az alkatát... A legtöbbet a ruha anyagából, minőségéből, varrásából tudta meg, a többi pedig csak ráadás volt. Már tudta, kivel áll szemben. Nem látszott rajta, hogy kihozta volna lelki egyensúlyából a fenyegető hangnem.*

Nem tartozom neked magyarázattal! Ami a vérfarkasok közt folyik, az csak rátok tartozik! Amint látod, én nem vagyok közétek való. Innentől fogva nincs jogod engem felelősségre vonni! *épp elindult volna vissza Dilec felé, de egy kicsit visszafordult, mintha csak majdnem elfelejtett volna valamit.* Apropó! Ha egy nővel beszélsz, akkor kérlek mutass tiszteletet iránta! Azt hittem egy Waerjaktól ez egy elég alapszintű elvárás.

*Ekkor Eras is ráförmedt. Még mindig nyugodt maradt.*

Nem vagyok senkinek az előőrse! Nem avatkozom bele a harcotokba! A felkelők erre tartanak, így talán jobb lenne, ha összeszednétek magatokat! Én Theta Loriniel vagyok! Azért jöttem, hogy engedélyt kérjek az alfátoktól, Dilectől, hogy valamikor eltölthessek itt egy hetet, míg megírom a hős harcosokkal, vezérekkel a Sziget harcának krónikáját!

*Közben már meg is bolydult a tömeg, Eras utasításokat adott, és kiment az épületből. Egyszeriben mindenkinél fegyver volt. Észre sem vette, vajon honnan szedték elő őket?*

________________________________

A feklelők:

*A sereg megállt. több tucatnyian voltak, mind harcra készen. Amikor a sárkány megjelent, először megriadtak és rés támadt a soraikban. Amikor a vezérük elüvöltötte magát, hogy szedjék össze végre magukat, dárdákat kaptak elő és becélozták a lényt. De arra nem kaptak jelt, hogy vadásszák le, így csak álltak rezzenéstelenül, csak a térdük remegett. Wrahn várakozóan tekintett a sárkányra, de ekkor egy nő jelent meg. Leiran. Wrahn hátranézett, hogy megvan-e még a serege. Nem azért jön-e a lány ennyire bátran, mert közben mindenki lelépett, de nem. Vett egy mély levegőt.*

Üdvözöllek, Geron Leiran! Megtiszteltetés, hogy eljöttél ma, mikor a jogos alfa átveszi a falka irányítását! De kérlek, a csatát messziről figyeld, sosem bocsátanám meg magamnak, ha egy Tanácstagnak, főleg egy nőnek, baja esne! Kérlek, állj félre!

*Miközben a többiek beszéltek, a csapossal összenézett. Bólintott, mire a csapos néhány emberével nagyon halkan kinyitottak a pult mögött a egy csapóajtót. Temérdek kard lapult egy óriási üregben. Ezeket kezdték csendesen kipakolni, minden nesz nélkül. Ahogy egyesével előkerültek a fegyverek, azok kézről kézre jártak, mígnem lassan az összes bennlévő harcosnak jutott. A sárkányüvöltésre felkapta a fejét. És ez az elf nő halálnyugalommal csak lökte a rizsát tovább! Nem is figyelt rá, az jobban érdekelte, amit Eras mondott. Bólintott.*

Jó az ötlet! Menjen veled 10 harcos!

*Erre 10 vérfarkas szegődött Eras nyomába. Intett a pultosnak, mire az egy kardot dobott a kezébe. Dilec ügyesen elkapta, majd a nőre pillantott.*

Idefigyelj, Theta! Nem érdekel, hogy milyen meséről szeretnél írni, de szeretnélek tájékoztatni a jelen helyzetről: lehet, hogy nem vagy közülünk való és téged nem érint ez az egész harc, de jelenleg a te pofid is itt van bent a kocsmában, amit a felkelők célpontjuknak tekintenek! Úgyhogy mutass némi reakciót, és pánikolj! Amúgy szerintem is egy előőrs vagy...

*Vonta meg a vállát, majd néhány kézmozdulattal jelezte a harcosoknak, hogy elindulhatnak kifelé. 20 ember maradt bent, Dilec kiment a kocsma elé. Az utca végén látta a menetelő sereget és Arout, amint sárkányalakban kamikaze akciót hajt végre. És mintha állna ott még valaki?! A fene!!!*

Maradjatok itt! Megpróbálok beszélni a fejükkel! Gaul! Carme *kiáltotta el magát* Ti velem jöttök!

*Komoran ment a kocsmáig. Amikor beértek, egyik döbbenetből esett a másikba. Egyetlen kedves gesztus érte, miután beléptek: Selestina mintha integetett volna nekik. Visszaintett, de az események gyorsan követték egymást. Hamarosan kardot kapott valahonnan a kezébe, de ekkor már teljesen ki volt borulva idegileg. Gaul jelenlétére kicsit felvidult, és próbált felé araszolni. Halkan odasuttogott neki.*

Pszt! Gaul! Pszt! Mi a fene folyik itt? Ma mindenki meg van kergülve?

*Ekkor a tömeg kisodorta az udvarra. Kereste a többieket, akiktől elszakadt. Dilec hangos kiáltására felkapta a fejét, és visszakiáltott.*

Mehetek én is??

Attól függ! Ki kérdezte? *kiáltott vissza Dilec.*

Szerinted?!

*Ennyi idő alatt már oda is ért hozzá. Nyűgösnek tűnt, hogy őt nem ismerte meg és nem is hívta külön.*

A kérdés eldöntetett: megyek!

Üdvözöllek, Geron Leiran! Megtiszteltetés, hogy eljöttél ma, mikor a jogos alfa átveszi a falka irányítását! De kérlek, a csatát messziről figyeld, sosem bocsátanám meg magamnak, ha egy Tanácstagnak, főleg egy nőnek, baja esne! Kérlek, állj félre!

-Mégis mi a fene folyik itt Wrahn?! *Kérdi dühösen és keresztbe fonja a kezeit úgy néz a vérfarkas férfira.* -A vezetőt a tanácsnak és nekem kell elfogadni. De ha már a magadnak való megbocsájtás esett szóba... Azt meg tudnád bocsájtani, hogy lemészárolod a saját fajtád? Nem folyt még elég vér?! *Hangsúlyából nem vett vissza de kezét olyan helyzetbe hozta, hogy könnyedén felvonhassa az illúziót, vagy épp a jég falat.*

- Miért? Hallottam fiad haláláról, de ha a vérrontás folytatódik, akkor értelmetlen volt. Mire jó nektek ez az értelmetlen harc azt mond meg. Bosszú? Erő fitogtatás? A halottakat nem lehet vissza hozni ezt te is tudod. Miért akarsz akkor hát még többeket megölni? A hatalom miatt? Mi a hatalom?! Egy önző vágy ami felemészti az embert. Eleika is meg hallt és ő is a hatalomra vágyott. Balthazar börtönben. Te is oda akarsz kerülni? Balthazar ellen miért nem mertél fellépni? A sereged tudtommal sehol nem volt mikor a SZIGETET kellett volna meg védeni.... *Mondja és egyszerűen nem bírja abba hagyni mert iszonyat mérges.*

-A nemzetségek vezetőinek, és vezető JELÖLTJEINEK! Az első számú kötelezettsége a béke fenntartása. Információim vannak arról, hogy tudtál Eleika és Balthazar minden ténykedéséről. Könnyedén emelhetnék vádat ellened, mint szövetségesük ellen. Valóban ennyire le szeretnél süllyedni egy egyszerű bosszú miatt? *Újra keresztbe fonja a karjait és kíváncsian vár ezekre mit fog lépni. Tud ő kemény lenni, még ha most fél is.*

*Lenézett és látta a dárdákat a kezekben, de e felől nem aggódott. Megerősítette már felvont mágikus pajzsát és éppen újra "támadni" készült mikor látta hogy Leiran a helyszínen van. Nem akarta megzavarni hátha tud beszélni az illetékessel, így egyelőre megfigyelőállásban körözött tovább a csapat felett.

Néha egy egy mélységesen mélyet mordult amikor elhaladt felettük. Ezt is csak úgy, a miheztartás végett, majd elégedetten figyelte hogy némelyik harcosnak igencsak remeg a térde. Szerencsére nem voltak tisztában azzal hogy a sárkány bár hatalmas, de nem harcos. Bár mágikus fény veszi körül, de nem csatamágus...
De mindez nem is volt fontos most. Úgy tűnik nyertek némi időt. Oldalvást pillantott és látta hogy a harcosok kitolulnak az ivóból. A hold fénye megcsillant rajtuk.. tehát fegyver volt náluk. Legalább nem lesz meglepetés. Visszapillantott az alatta lévőkre hogy fedezhesse a lány menekülését ha erre lenne szükség*

-Mindent bele Leiran *suttogta maga elé odafenn, ahogy szurkolt a lánynak, hátha sikerülne diplomatikusan lezárni azt ami el se kezdődött még*

*Nem mutatta ki, de meglepte az elf nő határozottsága, majdnem bólintott is elismerésében. Nem illett a legtöbb arisztokratához, így nyilván kiemelkedik közülük. A neve...Theta...Theta. Nem tudta hova tenni, de ismerősen csengett. Felhúzta az egyik szemöldökét és vigyorgott, miközben a kétkezes pallos hátáról a kezébe került.*
- Egy befolyásos sötételf együtt érkezik egy csapat harcossal. Teljes jogomnak érzem hogy kérdőre vonjalak. Viszont így, hogy farkasokról van szó, már fordult a kocka. Továbbá, a hívatlan vendég mutatkozik be először. Ameddig ez nem történt meg, úgy kezelem ahogy bemutatkozott.

*Aztán gúnyosan eltúlozva meghajolt, karjait is széttárva. Felegyenesedett és gyorsan átgondolta a dolgot, figyelmen kívül hagyva Thetát. Lázadó vérfarkasok. Hát persze, számítania kellett volna rá. De nem a megemlékezés estéjén. A düh ismét fellángolt benne, de türtőztette magát. Nem várt tovább, amint Dilec kiadta a parancsot elindult, de az ajtóból a tekintete megint visszavándorolt, szinte akarata ellenére, Freya felé. Vigyázz magadra! Remélte hogy a nő valami csoda folytán a gondolataiba lát, azzal kirohant az ajtón Dileckel, A.J.-vel és a többi farkassal együtt. Furcsa érzés ez az aggódás. Hozzá kell még szoknia.

Közelebb érve észrevette ott az őrzőt, Leirant, ahogy egyedül áll ott, több tucat harcossal szemben. Aztán meglátta körözni a fénylő sárkányt, a látványra elismerően füttyentett. Azonban egy csapásra megértette a helyzetet, mikor felismerte a csoport vezetőjét. Az ő fia mellől vette el a köpenyt, és az ő szemeit csukta le. Így már minden érthetővé vált, haragja nagy része elpárolgott, csak azt remélte hogy a gyász nem vakította el annyira az öreget hogy őt okolja, a fia és közte levő ellentétek között. Senkinek sem szabadna túlélnie a saját gyermekét. Bár szólni akart hozzá, látta, hogy már nagyban folyik egy tárgyalás. Hogy jelenléte talán erősítse a sárkány által keltett félelmet és ezzel kedvét szegje a támadásnak, némán magasba emelte a jobbját, a kesztyűjén ezüsthímzéssel ott díszelgett a családjának címere, egy vicsorgó farkasfej, nyitott szájában nyelv helyett kardpengével. Eztán a pallost visszacsúsztatta a hüvelyébe a hátán, de másik kezében még mindig az élénkvörös folyadékkal teli fiolát szorongatta.*

*Figyelte az eseményeket, és nagyon örült amikor ismételten már a saját lábain állhatott s Eras letette a földre. Szigorú utasítást kapott ,hogy maradjon bent. Amugy sem tehetett volna mást, leginkább, mivel igazat kellet adnia ,hogy most elég védtelen volt, de nem csak ő. Mégis...remélte ,hogy mégsem lesz nagy harc...bármi is van kint. Aggodalmasan nézett előre. Nézte a bejáratott amint távoztak, majd a hátsó ajtót is amerre Eras ment. Tudta ,hogy ha Kuku és Leiran arra van, akkor majd beterelik őket.........
Vissza pillantott Freyára.*
Remélem nem lesz semmi komoly...féltem őket Freya.
*Csendesen beszélt, de szépen érthetően. Ami szavaiban volt az kitükröződött arcán is. Leginkább a szemein. Tudta ,hoy a legtöbb farkas részeg, vagy spicces, de nem sokan vannak most teljesen jó állapotban, ebből adodóan a figyelmük em volt annyira éber ,mint normális helyzetben.*
~ Gaia, add ,hogy ne legyen semmi komoly vagy megoldodjón most harc nélkül...~

*Csendesen sétált, fel -alá egy kis kijelőlt részen. Szemeivel látta a határokat, s ezeket betartva sétálgatott ide -oda.
Látta ,hogy Raden is el van most, majd ismételten Freyára pillantott. Vele szemben meg lassan terelődött a tekintette a másik elf nőre. Hosszan nézte, nem zavaróan, de érdeklődve. Tényleg a felbukkanok embere lenne? Vagy csak arra járt, és igazat mondott. Picit sóhajtott, érezte a feszültséget a két nő között. Nehezére esett most az egyszer várni. *

-----------------------------
Eras Gressil

*A 10 farkas aki követte csendben megtorpant, leguggolva , pont úgy ahogyan ő is tette. Minnél közlebb ért, annál jobban örült a bokrosnak ,ami most elrejthette őket. Észrevete ,hogy felsorakozva, egymás után, habár nem szépen, lépegetnek kifele a kocsmából a vendégek. Ki -ki a maga módján részegen. Vissza emelte a tekintetétt s ekkor látta meg Leirant. Beszélt a férfival aki úgy tűnt vezeti az egészet. Abban a pillanatban érezte ,hogy felpemt a pumpa.*
Ezért mit fogsz még kapni..... .
... Wrahn...ha baja esik...kitépem minden egyes szörszálad.....egyenként...
*Morogta halkan a fogai közül ki. A farkasokra pillantott.* Ha jelt adok jöhettek, ha úgy adódna én előre megyek!
*Azok bólintottak felé. Feszülten figyelt, s várt. Minden eshetőségre, hogy elég gyors legyen. Így kicsit előrébb ment nesztelenül. Keze már a fegyverének hüvelyén pihent.*

*Megrezzent a sárkány bömbölése hallatán. Ó, hogy harc lesz! Már minden világos volt számára. Eras megjegyzésére csak egy lesújtó pillantást adott válaszul. Hát tehet ő róla, hogy ilyen rokona van? Akkor meg miért őt tolják le érte? Aztán következett Theta, a gúnyos mosolyával. Legszívesebben az öklével törölte volna le azt a fellengzős grimaszt a képéről. Végighallgatta felháborodását, de ezt már nem tartotta különösebben érdekesnek. Dilec és Eras jól megértették egymást, hamar megbeszélték a teendőket, parancsokat osztogattak. Ezalatt is csak csendben ült. Az viszont egyenesen felbosszantotta, hogy Dilec őt nem hívta harcolni. Na szép! Ha az előzőnél nem lett volna ott, akkor már lehet, hogy nem is élne az az átkozott vérfarkas! Örült, hogy Gaul nem jött zavarba Theta letolásán, majd ahogy a férfi kifelé indult, még elkapta aggodalmas pillantását, amire csak egy "nemleszsemmibaj" vigyorral válaszolt. Örült, hogy megismerhette őt. Majd mindenki kiment, csak a nők és a hullarészegek maradtak a kocsmában. Selesnek legyintett egyet.*

Minden rendben lesz! Főleg, hogy én is kimegyek hozzájuk!

*Nagy lendülettel felállt, biztatóan rákacsintott az elfre, majd kirohant az utcára. Megpillantotta a többieket, és legelöl Leirant. Hát az meg mit csinál ott? Hittérítősdit játszik? Vagy mifene? Sóhajtott egy világfájdalmasat, hamar beérte Dilec csapatát. Belekarolt Gaulba.*

Úgy gondoltam körülnézek idekint. *nevetett egyet* Láttam, hogy néztél rám. Szeretném, ha tudnád, hogy meg tudom védeni magam.

*Raden is kijött vele, felszállt Arou mellé, többször is eget rengetően felüvöltött, de csak próbálta a sárkány értésére adni, hogy bármiben kész szolgálatára állni a harcban, csak mondja mit kell tennie.*

Lerian mit akar csinálni?

*Nem nagyon törődött környezetével, újból elkapta a rosszullét. Besétáltak a kocsmába, hallott valami közelinek tűnő üvöltést, aztán már csak arra eszmélt, hogy kardot nyomnak a kezébe, és kifelé lökdösik. Miiiiiiii? Most harcolni kell? Hát akkor ezt mondjátok! Ledobta a kapott fegyvert, tenyereit összedörzsölte, máris szikrákat szórt. A.J. mellé lépett, mert elég nyeszlettnek látta, és nem akarta, hogy baja essen (meg hátha el tudja intézni hálából, hogy Carménél aludhasson ma). Látta a feje fölött a két repülő alakot, az egyik egy sárkány. Talán ő is felmehetne. A következő pillanatban már el is felejtette A.J.-t, fent volt a hófehér mágus mellett.*

Helló. A nevem Chris Hailer. Segítek, ha tudok. Jó pár harcban vettem már részt. Talán hasznomat veheted.

*Mondta, bár tudta, hogy a sárkány nyilván nem vezető, valószínűleg még csak hasonló sem, mégis úgy vélte, a férfi bölcsebb döntéseket tud hozni majd, mint ő.*

*Megindultak mindannyian. Része szerint, nem akart sodródni az árral. Csakhogy Dilec elkiáltotta magát, és a nevét ejtette ki a száján. Csak egy nagy sóhajt vett, megfordult, és előre tört a kifele igyekező tömegen át. Megkereste Dilecet, és odakocogott hozzá.*

Mondjad, főnök! Mi az?*csak most vette észre az előttük álló farkasokat.*Na ne, csak nem ők is háborúzni akarnak.*

Érdekes...*mondta arra a mondatra, hogy Kuku nem emlékszik a történtekre.*Hogy találkoztunk e? Igen, egyszer... Nagyon hülyén viselkedtél akkor!*többet nem akart mondani, nehogy ily könnyen kitalálja, hogy ki ő.*

Hát, akkor menjünk be. *szólt, és már el is indult. Belépett, és csak páran voltak ott, köztük Selestina is. Jhaj, ha ő felismeri, akkor lehet, hogy leszidja.*

Hékás... Mi van itt? Hol vannak a többiek? Mi van odakint, hm?*nem volt se kétségbe esett, sem dühös. Normál hangerővel, és nyugodtsággal kérdezett. Nagy csend, csak az ajtó mögül hallatszott a nyüzsgés.*Azért várom a válaszokat. *bólogatott.*

*Wrahn feje egyre vörösebb lett, magában mantrát mormolgatott, hogy megállja visszapofázás nélkül, miközben Leiran folyamatosan beszélt. Mi folyik itt? Ma este minden nő ennyire tüzes? És csak beszélt, és beszélt… bár látszott rajta, hogy Leiran is ideges. Ez jó – ez tetszett neki. Tehát annyira mégsem biztos a dolgában! Talán még nincsenek itt a katonák! Ezen felbuzdulva kicsit magabiztosabbá vált. Eljutottak a lány szavai a tudatáig, de túl gőgös volt ahhoz, hogy pont most, pont itt visszakozzon.*

Aggodalmad megindító, de a hevesség, mellyel szeretnél megállítani, kevésnek bizonyul. Amint látod, itt mögöttem komplett sereg vár arra, hogy az új „alfát” félreállítsák! Dilec egy harcos, sosem kapott vezetői kiképzést, nem úgy, mint az én családom. Leiran! Te tudod a legjobban, hogy *közben elindult a lány felé, és fenyegetően körbejárta, lassan, közben szemét nem vette le róla.* a családunk adta mindig a vérfarkasok nemzettségének tanácstagjait. Amikor a fivérem, az előző alfa meghalt, gyermektelenül, joggal vártam, hogy majd a rokonai közül kerül ki az új vezető. Ezzel ellentétben, a falka gyengeségét és zavarodottságát kihasználva Dilec elhitette velük, hogy ő lesz a legalkalmasabb! És a Tanács ebbe belement. Mire hollót küldtem volna, Dilec már itt parádézott alfaként. Aztán első intézkedésével halálba küldte a seregének egy részét!

*Amikor Balthazarral fenyegetőzött Leiran, megállt a lánnyal szemben. Valóban szövetkezett vele, de amikor rájött, hogy Balthazar átverte (mert az eredeti terv az volt, hogy a régi alfát félreállítják, és majd Wrahn fia lesz az új vezér. Aztán kiderült, hogy Balthazarnak semmi érdeke nem fűződik ehhez, neki csak a támogatás, a pénz kellett és egy palira vehető idióta. Így Wrahn nem avatkozott bele a harcokba), és Dilec is az ellensége, két szék közé esett. Szemében fenyegető tűz támadt.*

Elég volt! Úgy gondolom, a tárgyalást berekesztem! És indulunk tovább!

*Ekkor majdnem megindult a sereg, mire Dilec és társai felsorakoztak Leiran mellett. Wrahn felhorkantott. Észrevette, hogy Gaul is ott van. Egy nemesnek nem azon az oldalon kellene állnia! Sőt! A Tanácsnak is itt kellene állnia!*

Dilec! Tudod, te vagy a legnagyobb idióta, akivel valaha is találkoztam! Most egyetlen szavamba kerülne és az összes harcosom beléd mártaná a kardját! Tudod, most rád vadászunk éppen! De nagyra értékelem, hogy eljöttél önként meghalni, kihagyva belőle az ártatlan életeket!

_____________________________

*Amikor ment ki a tömeg, pont elkapta Gaul pillantását. Ez egy nőnek szóló, aggodalmat kifejező pillantás volt. Mikor Freya is kirohant, lassan odasétált az ablakhoz. Az üveg alja körben párás volt, és mocskos. Mégis látta, ahogy a lány belekarol a férfiba. Elhúzta a száját. Sok gondolat átfutott az agyán. Az első, hogy Freya mindig úgy helyezkedik, hogy a legjobban jöjjön ki az adott helyzetből: nem ám egy kis csóringert szed fel, hanem egyenesen egy nemest! Aki amúgy is sebezhető érzelmileg. Okos! Talán tényleg van bennük némi közös. Aztán tovább gondolkodott. Hallott már arról, hogy szerelem, de véleménye szerint ez csak egy túlbecsült téves képzelet. Amit nemkülönben a szegényebb réteg talált ki, hogy ezzel hitessék el magukkal, hogy az életben vannak szép dolgok is. Viszont Theta tudta: csak a kényelem és a pénz számít. Bármi áron. Ez a kettő szükségeltetik az élethez. Ezt nagyon jól megtanulta a családjától. Amikor a fivérei mentek "udvarolni", akkor is mindig látta az arcukon, hogy csak a játék kedvéért tették. Furcsának találta, hogy a lányok mindig hetekig sírtak a fivérek után, akik hamar találtak maguknak másik nőt. Amikor pedig neki udvaroltak sötét elfektől kezdve az alakváltókon át őrző férfiakig rengetegen, már kezdte bosszantani a dolog. Úgy érezte, mintha valaki figyelné. Megfordult, és Selestinát nézte. Biccentett felé.*

Örvendek! Theta vagyok. Benned kit tisztelhetek?*

*Elindult felé, közben Selestina nyakába szalad a kis fehér mókus. Szaglászta a nyakát és láthatóan ékszereket keresett. közben Harmonia belépett és kérdezett. Theta továbbra is csak állt, úgy tett, mintha semmi gond nem lenne.*

Valami nézeteltérés van a vérfarkasok között. Nem ránk tartozik.

Carme! Gáz van... a törvények értelmében nemeseket nem bánthatunk! Nem ölhetjük le és nem tartóztathatjuk le! Viszont a harcosaim tényleg nincsenek abban az állapotban, hogy túléljenek egy harcot! Ha bármi történne... *kicsit lassított, látta, hogy mindenki itt van, akiket az elmúlt napok folyamán már barátainak tekintett. Hangja mélyebbé vált, ahogy folytatta.* Ha bármi történne, kérlek vidd végig azt az intézkedést, hogy a nemesek ne tarthassanak banderiális sereget! Tudom, hogy nehéz lesz végigvinni, de nem engedhetjük, hogy a falkát a magánseregükkel félelemben tartsák és bármikor ellenük fordítsák! Emiatt nem folyhat mészárlás!

*Megérkeztek Leiranhoz. A lány mellé lépett, és bátorítón ránézett. Aztán tett két lépést előre, hogy ő legyen az elsődleges célpont.*

Tudod, nem szeretem, ha a hátam mögött szervezkednek! Valahogy az óvodás éveim jutnak róla az eszembe! De már abban a korban is cikinek számított ez a viselkedés... Itt vagyok, azt teszel, amit akarsz! Alfa akarsz lenni? Semmi akadálya! A kérdés az, hogy vajon a falka elfogadna-e egy ilyen aljas alakot, mint te? Ha ők ellened fordulnak, mit fogsz tenni? Rájuk is ráküldöd a katonáidat? *Elkiáltotta magát.* LETENNI A FEGYVERT!!

*A katonák láthatóan zavarba jöttek. Egyrészt egy baromi nagy sárkány riogatta őket, másrészről jött egy fura lény, az is ijesztgette őket, majd jött még egy sárkány... Amikor Dilec elordította magát néhány íjas véletlenül elengedte a húrt, és nyilakat lőttek a felettük köröző lények felé. Felborult a rend. Úgy látszott, a katonák félelemből cselekedtek. Amikor a többiek meglátták, hogy nyilak repkednek az ég felé, eldobták a dárdákat is, majd Wrahn engedélye nélkül megrohamozták Dilecéket. Erre Dilec részeg és spicces serege is rohanni kezdett.*

NE ÖLJETEK! *üvöltötte a katonáknak, nemcsak a sajátjainak, hangja a csatakiáltások között is tisztán kivehető volt.* Ma itt nem fog vér folyni!

*Ledobta a kardját és aki vele szemben jött, azt puszta kézzel ütötte le. A felé irányuló kardcsapások elől ügyesen kitért, bár érezte, hogy alkoholtól mintha kicsit lassabb lenne. A düh és elkeseredettség, hogy ilyesmi megtörténhet, erőt adott neki, hogy ököllel csépelje az ellenséget. Akik nem is voltak ellenségek, csak uruk parancsát követik. Érezte, hogy hamarosan nem marad bőr a kézfején. Közben próbált úgy helyezkedni, hogy védje Leirant és a többieket, de egymaga kevés volt ehhez. Mögötte a serege harcolt: vezérükhöz hasonlóan puszta kézzel.*

*Komoran tartotta az iramot, amit Dilec diktált. A rövid intézkedési javaslat felkeltette az érdeklődését, és kihallotta a férfi szavai mögött megbújó aggodalmat és halálfélelmet. Ez az ember nem normális! Éppen szólt volna, amikor már odaértek Leiranhoz. Rövid eszmecsere után Wrahn serege megindult, de Dilec azt üvöltötte, hogy ne öljenek. Kardját nem dobta el, azt csak védekezésre használta, és ő is ököllel hatástalanította az ellenséget. Tehát a mai program: borotvaélen táncolva, tulajdonképpen fegyver nélkül üssük ki a többi katonát, akik viszont gyilkolni óhajtottak... Szörnyen dühös volt Dilecre, de értette a szándékát. Kíváncsi volt, hogy Gaul vajon mire készül a vörös fiolával, amit szorongatott egy ideje. Hogy Freya a férfibe karolva jött el eddig, kis melegséggel töltötte el. Valahogy úgy érezte, hogy őket mindenképp meg kell védeni. Carméval egyetemben!*

Carme! Maradj mellettem! Vigyázok rád! *püff, egy jobb horog.* Túl sokan vannak! Ennyivel nem fogunk elbírni! *Egy másik tagnak eltörte az állkapcsát. Felvett a földről egy pajzsot, majd azzal hadonászott. Sokkal könnyebb volt, mert egyszerre védhette ki a támadásokat és visszakézből kiverhetett vele egy-két fogat. Néha komplett fogsort. De hát arról nem szólt a parancs, hogy kisebb szépséghibát nem okozhatnak...*

* Hosszan nézte az idegen nőt, akit a férfiak az imént csatlósként és előörsként bélyegeztek meg. Aki, minden bizonnyal úgy tűnt ,hogy Freya rokona. Bár őt nézte, gondolatai hamar célt tévesztettek s másfele terelődtek el. Aggódot, természetes ,hogy aggódot, mert ebben a pár napban, többen is kedvesek lettek neki, persze voltak olyanok is akiket nem ismert annyira, de nekik sem akart rosszat. A nő felé pillantott, s szavaira ,majd közeledő lépteire rebbent meg a szeme. Túl sokáig nézte! Bemutatkozása után egy apró mosolyt engedett meg, de nem túl nagyot, a helyzet amúgy sem kívánta meg.*
Séléstina vagyok, a központi faluból. Örvendek Theta.
* Hunyta le szemeit s kicsit a fejét meghajtotta üdvözlően. Aztán kinyitotta a szemeit az ismerős hangra, de most nem lepödött meg. Csak nyugodtan húzta ki magát, s nézte hosszan a másik elfet. A harag, amely inkább az aggodalomból született már nem volt benne a szemeiben, habár tudta még mindig, hogy el kell majd beszélniük erről majd, amint olyan helyzetben vannak. Felismerte a hangját, habár látta ,hogy külseje megváltozott. Talán Gaia áldotta meg, előfordulhatott, habár ritka adománynak számított, pont úgyan ugy amit ő kapott régen. Ezt meg kellet becsülni.*

Nézeteltérés igen, de úgy gondolom, mivel itt vagyunk, nekünk úgyan ugy közünk van ehhez, mint éppenséggel a vendégeiknek.
*Nézte hosszan Harmoniát, szemeivel jelzett neki ,hogy majd klsöbb mindenképp beszélnek, de azért örült ,hogy jól van. Bizonyosan Chrissel mentek akkor el. Vissza pillantott Thetara.*
Ettől függetlenül, csak megnehezítenénk a dolgukat ha kimennénk, akkor is, ha szeretnénk segíteni.
*Motyogta s kedvesen cirógatta meg a mókust. Az kereshetett most ékszert, mivel a lányon éppenséggel nem volt. A ruhája is a tegnapi 'csatába' készülő tipus volt. Testhezálló nadrág, csizma, könnyed viselet leginkább, de haja nem volt most összefogva. Gondolkodott azon ,hogy beszélgessen e a mókussal, végül a figyelmét mégis néhány farkas nő kötötte le, akik egy-egy asztalnál foglaltak helyet, aggodalmasan, melletük néhány fiatalabb lány ült sajnálkozva, akik éppenséggel örültek annak ,hogy ma mulathatnak. Megértően sóhajtott fel ,majd sétált oda s kezdett velük beszélgetni. Látta ,hogy a pincérnők némelyike remeg a félelemtől. Úgy tűnt nem mindegyik farkas volt harcos tipus. Most ő indult el ,majd hozott nekik vízet, s elkezdte őket megnyugtatni. Mosollyal beszélt a fiatal lányokkal, míg kedvesen nyugtatta az idősebbeket és az asszonyokat. Azokon látszot ,hogy meglepte őket a figyelmesség, de jól esett nekik. Habár nem mindegyikük hisztijét lehetett fékezni, de olyankor az idősebbek segítettek be az elf lány ténykedésébe. Lehet ,most nem tudott harcoli, de ahogyan végig nézett a bent lévőkön rájött, bennük is tartani kell a lelket, hiszen kedveseik, gyermekeik, férjeik voltak kint, s ha nem volt elég nekik a tegnapi csata, annak a kínszenvedése és aggodalma...akkor még ez is itt volt. Pedig ez a megemlékezés, ez szentség volt nekik! *