Vérfarkasok falva- Carme háza

*Bólintott és elfogadta hogy Tigrise rendben van és hogy indulhatnak., Ő is intett a többieknek, majd tekintetével a cipőit kereste.*

-Ó nem lehet igaz! *vette tudomásuk hogy a sár teljesen ellepte a cipőket. Persze végigkutathatja a sarat hogy megtalálja őket de egyszerűbb lenne egy idomított disznóval előtúratni*

*De csak egy pillanatig volt dühös. Mire A.J.-hez és Tulkas-hoz fordult már ismét a nyugodt kedves Carme volt.*

-Menjünk! Szerencsére nem lakom messze! Mindannyiunkra ráfér egy fürdő, száraz ruha és meleg étel! *Kézenfogta A.J.-t és elindult, majd hozzá is bújt gyorsan, mert most tudatosult benne hogy vékony blúza és rövid szoknyája az eső miatt teljesen rátapadt. a pulcsit ugyanis mérgében valamelyik szellem ellen használta fel fegyverként... Persze az is a sárban van valahol. Csak Dilec meg ne lássa...*

A házhoz érve kinyitotta az ajtót és egy pillanatra megtorpant. De nem volt mit tenni sáros lábbal egyenesen a fürdő felé vette az irányt végignyomdázva lábnyomait a parkettán. remélte hogy ez hasznára válik és addig se a mindenhova rátapadt ruha vonja el a figyelmet. Sietett mert úgy érezte mintha nem is lenne rajta semmi.. mondjuk így csuromvizesen ez nem sokban állt messze a valóságtól.*

-gyertek beljebb és az előtérben vegyétek le a cipőt! Érezzétek magatokat otthon! Máris átadom a fürdőt csak nem akarom széthordani a sarat! *Sietett fölfelé és még lekiabált* -Rögtön jövök és előkészítem az ételt és a száraz ruhákat!

*Carme és a szellemek: mínusz egy cipő, és egy pulóver... a ruhája pedig szinte mindent kiadott. Már épp akarta javasolni, hogy bújjon hozzá, mikor a lány mintha csak kitalálta volna a gondolatát, odalépett és átölelte. Átkarolta a derekát, és figyelte Tulkast. Ő úriember módjára minden mást nézett, csak nem a lányt. Neki is ezt kellene tennie... Nehéz volt nem Carmére figyelni, de úgy volt vele, hogy jó kisfiú lesz, és utánozta Tulkast. Mikor beértek, Carme felszaladt az emeletre. Valamit mondott... de nem tudta mit, mert közben a ringó csípőjét figyelte. Eszébe jutott, hogy Tulkas még mindig itt van. Megköszörülte a torkát, és a földet kezdte vizslatni, hátha el tudja rejteni az arcára kiülő sejtelmes vigyort. Carme végignyomdázta a padlót, elnézte azokat egy darabig. Milyen apró lábak! Tulkasra nézett, aki akkor hajtogatta össze a köpenyét.*

Legalább nincs lúdtalpa.

*Nem túl értelmes, de nem is ez volt a lényeg. Ő is megszabadult a felső ruhájától és a cipőtől, amik teljesen szétáztak. Bár az ő felsőteste semmi volt ahhoz képest, amivel Tulkas bírt, azért nem húzta össze magát pironkodva. Leült vele szemközt. Hallgatta a férfit, fejében mindenféle gondolatok kavarogtak: arról, hogy a szellemi gátat fel kell oldani, közben a testét is egyben kell tartani, törések, húzódások, zúzódások, éhes vagyok, 6 éves kortól, 50 évi edzés, Carme a fürdőszobában. Lehet, így hajnalban ez már sok, de kitartóan koncentrált. Felkönyökölt az asztalra, és a kérdésen elmerengett. Miért csak pár percet? Mert többre nem volt lehetősége? Félt, nem ezt a választ akarja hallani a férfi.*

Öhm... *folyamatosan Tulkas szemeit nézte, és érezte, ahogy szorul a hurok a nyaka körül. Nem tudta a választ.* Hát mert... nem volt többre szükség? :S *Válts témát! Válts Témát! Válts témát! * Viszont ha ő 6 éves kora óta tanulja, nekem vajon sikerül teljes mértékben elsajátítani a mozdulatokat? Nem mintha öreg lennék, de nekem nyilván kevesebb idő adatik meg erre, mint egy 6 éves gyereknek. Tudom, hogy a kitartáson és az akaraterőn, meg fizikai állóképességen múlik minden... de az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. *Amúgy tényleg: vajon miért csak pár percig táncolt a csatában??*

*A fürdőben megengedte a csapot és a lehető leggyorsabban fürdött le és mosott hajat. Jól esett neki a melegvíz, de nem töltött sok időt benne. Pár perc múlva már törülközőbe csavarva rohant át a szobába. Magára kapott egy kis fekete shortot mert újra jó volt az idő, és egy pink női pólót, majd Apja holmijai között turkált.*

* Kiválasztott egy kheki színű nadrágot, és egy hozzá illő férfiinget, Mellétett egy boxeralsót és egy pár zoknit. Bevitte a fürdőbe és mellétette törölközőt, a szagtalan tusfürdőt és az aloe verás sampont amit már azelőtt is mutatott a srácnak. Nem akarta rózsaillattal jöjjön vissza le majd beszélgetni.... *

*Aztán a nagyapja holmija között kezdett matatni mert az öreg eléggé nagydarab lett vénségére.. igaz inkább csak széltében és pocakmagasságban, de azért sikerült találnia egy jókora zöld pólót az elején egy sárga vigyorgó söröző szmájlival. Viccnek szánták a nagypapinak, aki talán egy két alkalommal ha hordta. Ez méretben úgy tűnik jó lesz.. de nadrágot nem talált megfelelőt, így a nagypapi gumis derekú fekete-kék csíkos melegítőjét tette oda, egy törülközővel. zokniban még talán... de alsóban akárhogy igyekezett nem talált megfelelő méretet*

*Beszaladt ezzel a pakkal is a fürdőbe és vigyázott rá hogy a pólón legyen a törülköző, úgy nem látni azonnal.....*

*aztán vizet vett a felmosóvödörbe és már ezzel együtt sietett le a férfiakhoz*

-Mindkettőtöknek készítettem be száraz ruhát és törülközőt a fürdőbe. Döntsétek el ki kezdi, addig felmosok és megmelegítem az ételt. *szakította félbe a társalgást, bármi is legyen az és közben lopva szemrevételezte mindkét férfi felsőtestet, majd gyorsan elterelte a gondolatait és nekiállt felmosni a sarat maga után*

*Amikor az öngyilkosságot mondta, kicsit sem lepődött meg. Egy hosszú pislantást engedett meg magának. Nem ritka, hogy olykor a legreménytelenebb helyzetekben azok, akik eléggé megőrültek, ilyesmit cselekedjenek. Ehhez nagy bátorság és elszántság szükségeltetik. Benne sosem volt meg ez a képesség... pedig mit meg nem adott volna érte! De lelkének egy darabja mindig azt üzente: várj, míg eljön a te időd! És most itt, Carme mellett, Tulkasszal szemközt, úgy érezte, ez lesz az a pillanat! Amikor ő is élhet.*

Én úgy láttam, hogy ott a csatatéren a régi Gaul tényleg meghalt. És helyébe valaki más költözött. Mint a főnix. Gyönyörű átalakulás... míg én kompromisszumot kötöttem a múltammal.

*A beszélgetést Carme szakította félbe, egy kedves mosollyal üdvözölte. Ez a nő! Csinos, mint mindig. Aztán Tulkas már le is lépett, nyitva hagyva egy kérdést. Öhm, úgy érezte, megint megfogta a férfi... remélte, hogy nem lesz sok ilyen kérdés a továbbiakban.*

Jól nézel ki! Remélem, nekem azért nem pink ruhát tettél ki... Holnap mit akarsz csinálni?

*Direkt nem ment a lányhoz, teljesen lehűlt a teste a vizes ruhától, valószínűleg esőszagú is, így csak messziről vigyorgott és próbált némi társalgást kezdeményezni.*

*Látta hogy Tulkas elindul fölfelé és mikor eltűnt a szemük elől, A.J.-re mosolygott*

-Köszi Tigrisem! Te se panaszkodhatsz! * búgta sejtelmesen és kacsintott egyet*

-Látom tanárod lesz… de azért csak óvatosan! Nem akarom hogy bajod essen! *mondta aggódva* - Holnapra nem sokat terveztem. Megírom Dilecnek amit ma mondani akartam. Gondolom ezer dolga lesz. Majd elolvassa. Nagyjából már úgyis vázoltam neki hogy miről van szó. Szóval… szabad vagyok. És te?

*Gyorsan haladt a feltörléssel, s amikor végzett a felmosót és a vedret is a hátsó ajtó mellé tette. Majd kiönti később. a konyhába ment és melegedni tette a húst és köretet a sütőbe. Jó sokat készítettek A.J.-vel így bőven jut most hármójuknak. Míg melegedett odament a sráchoz mert látta ő nem kel fel és átölelte a vállát. Milyen hideg.. biztosan jól átfázott… gondolta és hozzáhajolva átölelte és játékosan megszorongatta* -Majd jó meleg vízben fürödj. Ha akarod engedd tele a kádat. *súgta a fülébe és megpuszilgatta, megcirógatta… majd meghallotta Tulkas kommentjét a pólóra.*

* Csuklott egyet és a szája elé kapta a kezét miközben A.J.-t nem engedte el. Alig bírta visszatartani a nevetést, mert elképzelte hogy ABBAN a pólóban fog villogni az öreg. Háttal fordult a lépcsőnek és hogy ne lehessen azonnal látni vigyori arcát és inkább A.J.-vel szemezett-*

-Örülök hogy tetszik! *kiáltotta fel és puszit nyomva A.J.-nek a sütőhöz settenkedett még mindig vigyorogva és ellenőrizte hogy megmelegedett e már… de valójában csak a kitörő nevetését akarta elodázni*

Hm, még nem tudom. Lehet, hogy Tulkas betáblázza a napom. De amint lesz egy kis szabadidőm, azt rád szeretném fordítani!

Meleg vízben akartam. De akkor lenne igazán forró a helyzet, ha Te is ott lennél...

*A további fantáziálgatásnak -Carme puszija és cirógatása közben- Tulkas vetett véget. A.J. csak értetlenül ráncolta a homlokát, hiszen ő még nem látta, hogy mi a mulatság oka. Aztán letrappolt a férfi, sörös-smile-s pólóban. Mintha csak ráöntötték volna! Széles vigyort engedett meg magának.*

Ez annyira... Tulkasos!

*Aztán folytatta a férfi az okítást. A kék energiaszálakra és pöttyökre kicsit elcsodálkozott, azt hitte a párbaj közben, hogy Tulkasnak van valami fénykardja, de most tudatosult benne: amit látott az szín energia volt. Értelmesen figyelt, majd amikor jött a VISZONT szó, felhúzta az egyik szemöldökét. Aztán teljesen ledöbbent. Carme véleménye is kell?? Milyen megfontolásból? Számára ez az információ teljesen új volt és érthetetlen, hiszen soha senkit nem érdekelt, hogy mi lesz a sorsa. Se akkor, amikor házról házra dobálgatták, se akkor, mikor a vakharcokra kényszerítették. Meglepettsége ki is ült az arcára, miközben hátrafordult a lány felé. Hirtelen nem is tudta, hogy ezt az input-feldolgozása-sikertelen üzenetet hogyan prezentálja. Míg agya kereste a választ, hirtelen negatív érzettel párosult a kérdés: arra, amikor ő eldöntött valamit, és a többiek nem engedték, hogy megvalósítsa az álmait. Az a sok NEM, amit kapott, újra előjött. Tenni akart valami hasznosat az életével. Tenni akart valamit, csak önmagáért. Erről az egész táncról Gaullal beszélt először, mert benne látta meg azt a baráti közeledést, amit előtte még soha nem kapott senkitől. Azt akarta, hogy amikor majd eljön az ideje és távozik e földi létből, elmodhassa: igen, tettem valamit! Magamért! És most Carme beleegyezésétől függne ez a vágya?? Rövid hezitálás után végre megszólalt.*

Felmerült benned valaha is, hogy... hogy nem engednél tanulni??

*Félt a választól, bár elhatározta: ha nemet mond a lány, minden további nélkül meggyőzi! Kerül, amibe kerül. De nem akarta elveszteni sem ezt a lehetőséget, sem Carmét, így muszáj volt valami kompromisszumos megoldásra jutniuk...*

*Ahogy Tulkas leért ebben a feszítős pózban, kitört belőle a nevetés. Kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából és úgy válaszolt*

-Már megérte! Ha szeretnéd nyugodtan tartsd meg a pólót Tulkas! Tigrisemre igencsak nagy lenne én meg... maximum alváshoz használnám... ha használnám...


*Karját keresztbe fonva hallgatta mit beszélgetnek, aztán pár perc múlva újra ellenőrizte a sütőt. Látta hogy megmelegedett az étel míg a két férfi beszélgetett. Nem csökkent az aggodalma Tulkas szavaira... nem akarta szenvedni látni azt akit ennyire megszeretett, de értette azt is hogy a Tánc megtanulásának lehetősége nagy kiváltság. A.J. kérdésére nézett fel és látta az arcán a kétségbeesést. Olyan kérlelőn nézett látszott mennyire nagyon akarja. Carme érezte hogy ha akarná sem lenne szive ezt megtagadni tőle. Odalépett hozzá és a konyhai sötőfogókesztyűs tenyerébe vette a srác arcát és mélyen a szemébe nézett.*

-Szívem! A Te életed! A Te döntésed! A Te harcod! Az én aggodalmam és az én óvó szemeim! Én azt mondom ha tanulni akarsz akkor tanulj! De akkor komolyan és ésszel! Nem akarom hogy bajod essen, de nem foglak aranykalitkába zárni és óvni a széltől is. *mondta neki komolyan és egy röpke szájra puszival pecsételte meg a szavait, majd Tulkashoz lépett és a férfi vállára tette a kezét gyöngéden.*

-Kérlek csak óvatosan Szeretném még egyben visszakapni. Ha nem így lesz esküszöm hogy egy jókora bilit húzok a fejedbe és megkongatom kalapáccsal *ígérte neki, de csak viccelődve, majd hirtelen felkapta a fejét és a sütőhöz sietett*

-Ez alaposan megmelegedett! *vette ki a sütőből és tette a kőlapburkolt pultrészre*
-Tigrisem! Fürdés aztán evés! Nyomás! Ha nem sietsz nem jut mert MINDET megesszük Tulkassal...
*cukkolta egy kicsit rá játszva az agresszív hárpia szerepére, de mosolya elárulta hogy csak viccelődik*

*Amikor Carme elmondta, hogy mit gondol, megkönnyebbült. Szájával csücsörített, miközben arca a két hatalmas sütőkesztyű fogságában volt. A szájra puszinál vigyorgott, majd hallgatta a beszélgetést.*

Igenis, értettem! Majd sietek a fürdéssel!

*Már félúton járt az emeletre, amikor Tulkas ismét valamiféle apa-fia viszonyt sejtető FIAM-ot mondott. Egy pillanatra mintha megtorpant volna, de hamar észbe kapott, és gyorsan felszaladt a fürdőbe. Magára zárta az ajtót, majd nekidőlt. Örült is, meg nem is. Nem akart sokáig hezitálni, inkább gyorsan lefürdött. Megfogadta Carme tanácsát, jó forró vízben fürdött le, majd felöltözött abba a ruhába, amit a lány készített ki neki. Kicsit izgatottan hajtogatta szét a felsőt, hátha ezen is van valami vicces minta, de nem volt rajta semmi. Lebiggyesztette az ajkát, de örült ennek is. Nagyon fáradtnak érezte magát. Végül lebaktatott az emeletről.*

Segítsek valamiben, Carme?

*Ez a csücsörítés megmosolyogtatta*
-Helyes! Siess mert kihűl és el is fogy

*Tulkas szavaira megnyugodott és a konyhapulthoz lépett Elővett egy jókora tányért és alaposan megpúpozta sült húsokkal és tett mellé némi köretet is.. olvasta valahol hogy az izmos férfiak sok húst esznek, így inkább azt pakolt, majd elétette a tányért és az evőeszközt is. *

-Örülök hogy tetszik a póló… és tudom hogy a nadrág nem éppen a méreted, szóval nyugodtan mondd mit hozzak még ez a póló amúgy pont papié.. nekem az ő szelleme jelent meg… El tudod képzelni milyen dühítő pofátlanság attól a theátrális varázshasználó gyökér… idiótától hogy pont őt akarja elhitetni velem? Persze szigorú volt, de inkább azt mondta amitől tartottam hogy esetleg mondaná.. de nem azt amit tényleg mondana… érted ugye? Mellesleg hamvasztva lett tehát akkor se hinném hogy ő volt az, ha történetesen hinnék a szellemekben… *kezdte de inkább abbahagyta mert rossz fele terelte a témát.. nem akart megint dühös lenni*

*Inkább fordult egyet és megpakolta A.J. tányérját is hasonlóképpen, míg a férfi fürdött és letette a helyére… aztán magának is szedett… nem akkorát mint a két férfinak, de azért jókora adagot, mert ő is éhes volt. Leült ő is az asztalhoz. *

-Nem kell segíteni Tigrisem! Hacsak nem az evésben! Jajj de csini valaki! *bókolt a srácnak ahogy lejött ebben a kalandorokra illő szerelésben. A.J. széke mellé húzta a sajátját a hogy testközelben lehessen amikor a férfi leül mellé.*

*Leült Carme mellé és mosolygott. Tulkas cukkolására csak legyintett egyet, kinézte a férfiból, hogy két tányérra valót is megegyen. Megnézte az adagokat, egy elismerő hümmögést hallatott, majd hozzálátott a sajátjához.*

Ez még mindig isteni finom!

*Látszott rajta, hogy fáradt, vagy pusztán a szellem megjelenése nyomasztotta, de nem volt a topon. Gondolataiba mélyedve lassan eszegetett. A hosszúra nyúlt csendet a villa csilingelése szakította félbe, ahogy letette az üres tányérra. Felkönyökölt az asztalra, majd komolyan végignézett a kis társaságon. Látszott, hogy valami fontosat akar mondani. Kereste a szavakat, hogy vajon hol kezdje el. Látta, hogy most már muszáj elkezdenie, így vett egy mély levegőt.*

Szeretitek a vicceket??

*Elmúltak a barázdák a homlokáról, miközben egy csibész vigyor jelent meg a szája szegletében.*

Bocs, csak úgy éreztem valamit mondanom kéne. Tulkas, tényleg köszönöm, hogy tanítani fogsz! Igyekszem nem csalódást okozni! És ugyanezt megígérem neked is, Carme!

*Az asztal alatt megfogta a lány combját, és ott is hagyta a kezét.*

-Sajnos ez volt a legnagyobb amit találtam. a nagypapi inkább csak pocakban volt méretes… De átöblítem és száradni teszem a sajátodat. Meg fog száradni amíg pihensz. Természetesen a vendégem vagy és kértelek érezd magad otthon, ami azt jelenti hogy szívesen adok szállást is. Hacsak nem akarsz ebben a cuccban végigvillogni az utcán *mosolyodott el*

-A szépapádat? *nevette el magát, mert teljesen viccnek vette az egészet.* -Na persze! Oké kérdezd csak meg Kíváncsi vagyok mit mond… bár biztosan azt hogy vannak..
-Nem állítom hogy amiről nem tudok az nincs is… De meggyőződésem hogy nincsenek szellemek. A halottak hamvasztva azonnal Gaiához kerülnek. Nincs ebben semmi szellemes
-Inkább csak egy illuzionista hibbant elmefurkász agyrémei aki sajnos rendelkezik a megfelelő varázserővel hogy mindezt kivitelezze.

-Persze hogy finom! Ügyes kezek segítettek készíteni *felelte A.J.-nek*
*A férfi közelsége jólesett neki bár látta rajta hogy furán szótlan… most biztos valamihez összeszedi az erejét… de mikor megszólalt a viccekkel kapcsolatban majdnem félrenyelt, mert nem értette miért jött ide ez a kérdés. Megérezte a kezét a combján az asztal alatt és ő is rátette a kezét. Feljebb igazította, s úgy hagyta ott*

-Elsősorban magadnak tartozol ezzel a fogadalommal *mondta neki komolyan* -De ha bajod esik megcsapkodlak! *adott az arcára egy puszit majd át tett egy plusz húst a saját tányérjáról a srácéra.* -Egyél még nagyfiú! Aztán alvás… hacsak a szmájlis gazfickó úgy nem akarja hogy máris edzenetek kell! *A gazfickó megnevezést mosolyogva mondta, jelezve hogy viccelődik vele a szépapás próbálkozás miatt*

*Amikor érezte, hogy Carme feljebb csúsztatta a kezét, halványan elvigyorodott. Várta, hogy szíve hevesebben kezdjen dobogni, de helyette csak tompa fülzúgást hallott. Fáradt volt. A húsra megrázta a fejét.*

Nem kérek többet, köszönöm. Ja, alvás. Az most jól esne! És bármit mond a smiles fazon, akkor is aludni fogok előbb!

*Visszaadta a husit, majd elmosta a tányérját. Háttal hallgatta Tulkast.*

Jó lesz az alapoktól tanulni! Mindent az elején kell kezdeni! Nincs lábmunkám? Lehet, de legalább bem harapok!
Edzeni, Carmével? *előbb értetlenül pislogott az elöblített tányérra. Aztán leesett neki... Jah, edzeni. Fáradtan nyögött egyet, majd feléjük fordult.*

Inkább aludnék...

*mondta egy ásítás közepette. Büszke volt magára, hogy el tudta nyomni férfias szükségleteit. Bár kíváncsi volt, vajon milyen lehet, valami még mindig azt súgta neki, hogy nem itt, és nem most. Érezte, hogy ezzel pont azt fofja elérni, ami egyre inkább kezdett kirajzolódni: Carme egy férfi helyett egy gyereket pátyolgat. A saját megnyilvánulásai, Carme reagálásai, mind-mind ezt tükrözték. Elhúzta a száját. Remélte, hogy majd a tánc tanulása segít neki férfivá érni.*

Hánykor keljünk smile-master??

*Carme csak derűsen elnevette magát az öreg viccén és éppen kezdett belegondolni az „edzésbe” amikor érezte hogy A.J. elveszi a kezét, visszateszi a húst amit adott neki és inkább elmosogat maga után, megbontva az asztalt. De még ezután jött a java… hogy inkább aludna.*

*Carme leforrázva ült a helyén. Megalázottnak érezte magát, kezében pedig elhajlott a villa. Ránézett a jobb sorsot érdemlő fémdarabra és finoman letette a tányérja mellé. Ez a válasz eléggé kínos.. ráadásul pont vendég előtt. Mély levegőt vett, aztán csendesen kifújta. Talán Vishous csak nincs humoránál, vagy tényleg csak fáradt… vagy talán ő képzelt többet ebbe mint amit egyáltalán lehetne.. vagy… ki tudja.. nem akart most ezen agyalni. De azt eldöntötte magában hogyan áll bosszút.*

-Akkor menj csak! Aludj jól és nem zavarlak. A konyhát majd én elintézem, ahogy a ruhák kimosását is. A szmájlimestered cuccainak hamar meg kell száradni, hogy kényelmesebbe tudjon öltözni miközben megkapod amit meg kell kapnod. *mosolyodott el az utolsó mondatnál. De ebbe a mosolyba vegyült némi káröröm is. Remélte hogy a srác alaposan meg lesz dolgoztatva és férfi válik belőle*

-Tulkas? Bízhatok hozzád, hogy bírsz még enni? Holnap mást főzök és ennek el kellene fogynia. *kérdezte az öreget derűs jóindulattal. És hagyta A.J. hadd gondoljon amit akar*

*Carme felháborodását nem értette. Úgy látszik, bár nem tudta, hogyan kellene férfiként viselkednie, azért az alapvető funkciók (a nők megértésének képtelensége és az empátia teljes hiánya) azért megtalálhatók az alapprogramon. (Talán még sincs minden veszve! ) Az elhajolt villát szemöldökráncolva nézte. Mintha Carme kicsit ideges lenne...?*

Min sértődtél meg? *az igazi MAN előtört! A "csak akkor hisztizz, ha okot adok rá" kezdetű monológot jobbnak vélte elvetni.* Nem zavarsz?? Aludjak inkább a kanapén? Haragszol? *Segélykérően nézett Tulkasra.* Most mi rosszat tettem??

Jó, akkor ha felkeltünk, majd jelentkezem. Milyen felmenődnek? Úgy érted, Te is tartasz szellemeket?

*Figyelmesen hallgatta Tulkast majd újfent kikerekedtek a szemei.*

Énekelni?? Hát ööööö.... *újra Carmére nézett.* Lehet, majd tartok egy próba szerenádot Carme ablaka alatt, hátha attól kiengesztelődik :S

*Nem merte megközelíteni a nőt. Valami kis csengettyű a fejében veszélyre figyelmeztette. Sőt! Jobbnak látta teljesen felszívódni! De előbb döntsék el, hogy külön vagy együtt - a szép kék pizsamában... vagy anélkül... vagy a kanapén... egyedül.*

*Elégedetten vette tudomásul, hogy legalább van aki megeszi az ételt és ízlik is neki.. így a frusztráltsága is csökkent és kezdte rosszul érezni magát a korábbi dühe miatt… hiszen lehet hogy tényleg csak fáradtságról van sző és csak ő komplikálta túl. A.J. szavaira rátekintett és látta rajta a kétségbeesést. Remek! Üdv a lelkiismeret furdalás világában Carme. Sóhajtott és megdörgölte a halántékát.*

-Jajj dehogy is! Nem tettél semmi rosszat Vishous szivem! *mondta szinte bocsánatkérő hangnemben és észre sem vette hogy kimondta a nevet amiről úgy egyeztek hogy „Tigrisem” –el helyettesítik mások előtt*

-Csak azt hiszem mind fáradtak vagyunk… én is… és én olyankor kicsit nyűgösebb vagyok … és szellemek pedig nincsenek! *Nézett jelentőségteljesen Tulkasra.*

-Énekelni? Na azt szívesen meghallgatnám! *mondta teljesen őszinte kíváncsisággal* - De majd holnap. Most gyere! Ágyba duglak és ígérem ma nem rontalak meg! *kelt fel ő is az asztaltól és odalépett hozzá, majd megborzolta a haját és kedvesen megsimította az arcát.*

-Tulkas! Ha jóllaktál Tied a Földszinti háló! Érezd magad otthon. Bármihez nyúlhatsz amihez kedved tartja! Ha szerencséd van akkor szekrényben alul a dobozban lesz egy nagyobb nadrág is.. de azok a cuccok.. nos…eléggé … furcsán néznek ki. Csak a normális göncök között kerestem és ott nem volt.. de talán…. taláááán itt lesz. Anyai nagybátyám holmiijait ide pakoltam át mikor ránk maradt… Lassan ruhaboltot is nyithatnék.. bár ezeket úgyse venné meg senki… *pöcögtette meg mutatóujjával az ajkait miközben elgondolkodott*

*Megnyugodott, amikor Carme ismét a normális volt. Aztán döntött: igen, férfi lesz, Carmét pedig nem fogja hagyni, hogy a gyerekének nézze. Ez egy oda-vissza játék, amíg A.J. nem változik, addig Carme sem fog. Tudta, hogy egy igazi "tökös" csaj, csak ha vele van, akkor olyan anyáskodó lesz. Megfogta hát a kezét és rávigyorgott. A fáradtságát ügyesen leplezte.*

Ne vígy a kísértésbe, odatalálok magam is

*Hogy a nevét mondta a lány, már meg sem lepődött. Semmi reakciót nem mutatott. Talán a Tigris helyett tényleg jobb lenne az igazi nevét használni.*

Ha megtanítasz az énekekre Tulkas, akkor én is énekelni fogom őket! Aztán ha csendháborítás végett fognak kitiltani a falkából, akkor hozzád fogok beköltözni!

*Az, hogy a férfi ülve alszik, kevésbé lepte meg, mint kellett volna. Ő is hogy el volt gémberedve, mikor a kis viskó után itt Carménél aludt a pihe-puha ágyon! Hiába, mindenkinek van valami flúgja.*

Legyen úgy! Aludj jól!

*Kézen fogva felment Carmével a szobába.*

-Tudatnak… hmmm.. talán *mondta de éátszott nincs teljesen meggyőzve még most sem*

*kicsit meglepetten nézett Tulkasra hogy a széken akar aludni, de aztán ráhagyta*

-Ahogy akarod! Én nem vagyok a feleséged hogy beédesgesselek.
De ha tényleg szeretnél szerencsét próbálni a nadrággal, akkor abban a dobozban nyugodtan nézz szét. *mondta neki, közben elővett egy kosarat és az előszobába sétált hogy összeszedje a szennyest, belerakta a kosárba majd fél kézzel a csípejére támasztva tartotta, úgy ment vissza a többiekhez.

-Ezeket az énekeket jajj de szeretném hallani! Remélem nem valami pajzán szöveg, mert akkor biztosan nem menekülsz. *kacsintott a srácra, majd szabad kezével megfogta a kezét és felsétáltak*

-Aludj jól Tulkas! *mondta felfelé menet majd eltűntek az idősebb vérfarkas szeme elől a lépcső tetején*

*Odafenn Carme adott egy puszit A.J.-nek, már semmi sértődés nem vlt benne*
-Ezeket még kimosom és jövök. Pár perc az egész. De te pihenj le nyugodtan… kékben vagy kék nélkül, ahogy jólesik.. én meg majd hozzádöltözöm *mondta neki mosolyogva és eltűnt a fürdőben.*