Vérfarkasok falva - Dilec háza

*Dilec hosszú, küzdelmes órát tudhatott maga mögött, bár hogy túl lenne az egészen, még nem vette biztosra. Egy dolog viszont nyilvánvaló volt: a nehezén már túl van. Sápadtan, fáradtan és -furcsamód- meglepően könnyűnek és üresnek érezte magát. A Bázis mögötti kis házikója felé tartott (ami messzebb volt, mint a Bázis, ezért nem sikerült első körben odamennie). A járás nem ment olyan délcegen, mint szokott: háta meggörnyedt, léptei lomhák és nehezek voltak. Elérte az ajtót. Már épp sírva akart fakadni, mert mérgelődni már nem volt ereje, hogy miért kulccsal zárta be az ajtót, még a kulcsot is keresheti, de ahogy rácsapott az ajtóra, az váratlanul kinyílt. Furcsa... most vagy én vagyok hülye, vagy van itt valaki! Enyhe életérzés támadt benne, és óvatosan lépte át a küszöböt. De valami nem stimmelt. Vészesen közeledett a padló, valahogy nem úgy ért földet a lába, mint ahogy kellett volna. Útját állta valami nagy és sötét, ebben borult fel, és éppen el is taknyolt volna, ha Raiden nem áll fel és fogja fel a zuhanást.*

Ó... de jó...

*Öszeszedte magát, jól szemügyre vette az állatot. Megpaskolta a fejét, majd vett egy mély levegőt. Ha Raiden itt van, akkor Freya is... Elosont a hálószoba ajtajáig, és valóban: Freya úgy aludt, mint akit agyonvertek. Legszívesebben Dilec is beállt volna a verekedők büszke sorába, de csak egy halk nyöszörgésre futotta tőle. Becsukta az ajtót, és a nappaliba vette az irányt. A kanapéra zuhant. A közepére. Alig maradt ereje, még ahhoz is, hogy feljebb húzza magát a párnáig. Valami ködös gondolat azt súgta neki, hogy a homlokredőivel talán még fel tudná magát tornázni, de még a végére se ért a gondolatnak, már el is nyomta az álom. Félig lecsúszva a kanapéról, hason fekve. Halkan hortyogott.*

*Pár óra múlva felkelt, nagyot nyújtózkodott. Az ablakon kipillantva látta, hogy már bőven késő délután lehet, bár nem igazán tudta pontosan megállapítani, még gyér fénytől is hunyorgott. Míg aludt, Raden az ágy mellé kucorodott, a lehető legapróbbra próbálva gömbölyödni, de még így is majdnem akkora volt, mint maga az ágy. Freya hagyta, had pihenjen. Halk léptekkel átkelt a nappalin, be a konyhába... várjunk csak... éles kanyart vett, visszafordult, és meglátta Dilecet. Hirtelen gyomorideg kapta el, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozta magát, hisz míg ő aludt, a farkas bármit tehetett volna vele, főleg azok után, amit a szere művelt a gyanútlannal. A férfi nyugtalanul hortyogott, olykor fel-felkiáltott, hevesen csapkodott, bár nem tudta, hogy a csata rémképei kísértik, vagy csak a gyomorproblémája okoz gondot. Freya felé hajolt, finoman elhúzta Dilec arca előtt a kezét, ezzel együtt minden negatív érzést, és emléket eltüntetve álmaiból, hogy legalább rendesen pihenni tudjon. Majd a gyomra fölött kezdett el körözni tenyerével, itt már egy bűbájt is elmormolt, hisz varázslat által történt a baj. Kicsit elszégyellte magát. A hason fekvő, félig lelógó testhelyzetet szemlélve nagyon megsajnálta. Minden erejét összeszedve kényelmes pózba elhelyezte az alvót a kanapén, majd lehámozta a méteres bakancsokat, kerített egy pokrócot és betakarta. A konyhába tévedt újfent, gondolta, nekiáll valamit összedobni, hála gyanánt. Kilépett az udvarra, megtekintette, hogy vajh' megvan e még a kertje, amit még anno ő hozott létre? Hosszú évek teltek el, és látszólag senki nem gondozta a növényeket, mégis gyönyörűek voltak. Gyorsan szedni kezdte a hozzávalókat, majd odabent elkezdte a főzést.*

*Dilec álmai színesek és felettébb elevenek voltak. A harc eseményei és a fájós hasa miatt mindenfélét látott.*

*Újra a csatamezőn volt. A harcolók között sétált úgy, mintha a többiek nem látnák őt. Itt egy fej gurult el, ott szíven szúrtak valakit. És ahogy ment, az arcok kitisztultak előtte. Ő ott Butch... két húga van, az ebédeknél mindig hangosan nevetett. Sose tanulta meg a jó modort! Nyissz, a hasát felvágták, ő pedig térdre rogyott. Dilec oda akart szaladni a haldokló Butch-hoz, de ekkor egy másik hulla esett a lába elé. Ő Phury volt, 6 éve állt be a harcosok soraiba, akkor még mit sem sejtve szörnyű végzetéről. Aztán megint meghalt valaki. Őt is ismerte. És megint. Őt is ismerte. A végén már csak elboruló testek halmát látta, a vért, amint lassan a bokájáig felér "A TE parancsod, a TE hibád!" Jajszók, kiáltások, halálhörgések. A vérpatakból kezek nyúltak fel érte: "TE tetted!"

Nem! Nem! Nem!

*A kezek lehúzták magukkal a mélybe. Ekkor egy új álom vette kezdetét. Nem is álom volt, hanem egy emlék, amit olyan részletesen látott maga előtt, mintha tényleg csak most történne vele. Érezte a nap melegét, az enyhe szellőt, a kellemes árnyékot. A Vezérrel ücsörgött kint a kedvenc ivójuk teraszán, éppen sakkoztak. A Vezér állt nyerésre.*

Tudod, nem akarom, hogy alfa legyél!

*A kocsmáros pont meghallotta, és összevont szemöldökkel tette le az újabb kupa bort eléjük. Ahogy elment tőlük, Dilec látta rajta, hogy ebből jó nagy pletykát fog kerekíteni. A vezér folytatta.*

Nem azért, mert nincs meg benned a képesség... Ha jól gondolom, én vagyok az első, aki áttörte az álcádat. A kegyetlen tiszti arc mögött egy hatalmas szívű férfi rejlik. Amit nem mersz még magadnak se bevallani. Egy alfa nem veheti magára minden rá bízott élet sorsát.

Nem értem miről beszélsz... *Levette a Vezér egyik futóját.*

Ó, dehogy is nem! Ha valaki eltöri bent a Bázison az ujját, magadra veszed! Hiába teremted le azt, aki eltörte és akinek eltörték, mégis gyötrődsz, hogy ilyesmi előfordult!

Badarság! *Most az ő királynője került le a tábláról. Dilec mérgesen villantotta szemeit az ellenfél bábujára.*

Tudod, ha egyszer igazi, véres harcra kerülne sor... *A Vezér hangja elcsuklott, miközben beleivott a borba. Furcsán tekintett a nedűre, majd beletörődve folytatta* Félek, túl komolyan vennéd! Egy igazi vezérnek különbséget kell tudni tennie felelősség és saját, egyéni sorsok között. Mert hiába akarsz mindenkire vigyázni, a szabad akaratukat nem befolyásolhatod! A szíved a gyengéd. Át kell értékelned magadban egy-két dolgot. Ha a helyembe akarsz lépni, akkor keménynek kell lenned. Nem csak álcából...

*Újabb kép... Carméval a kripta felé osontak éjjel, a legnagyobb sötétségben. A Vezér túl hamar halt meg... még szerencse, hogy az ő testüket nem lehet máglyán elégetni. Ez egyben átok és áldás is. A lelkük így nem tud tovább lépni - ami a vezér átka, viszont mivel itt marad, így továbbra is, mintegy védőszellem, vigyáz a falkára - ami áldás az életben maradottaknak. Ha a megérzése nem csal, akkor a borban méreg volt. Most Carméval együtt kiderítik! Beléptek a kripta ajtaján. Furcsa bűz csapta meg az orrukat. Lassan lépkedtek az új koporsó felé. Megfogták a szélénél és meghúzták a tetejét.*

*Újra váltott a kép. Carme állt vele szemben. Azt mondta, hogy méreg végzett a Vezérrel. Ahogy sejtették. Dilec nagyon mérges lett. Legszívesebben odament volna egyenesen Balthazarékhoz, és mindenkit agyoncsapott volna!*

*Ekkor fehér fényt látott, és megnyugodott. Érezte, hogy Freya valami varázsigét is elmormolt. Aztán ajtócsapódásra eszmélt. Körbenézett a nappaliban. Teljesen felébredt. Megvakarta az állát, amin enyhe borosta sercegett. Lassan az ablakhoz lépkedett, és látta, ahogy a lány kint már megint valami gazokat szed. Gyorsan bement a fürdőbe, letusolt és tiszta ruhát vett fel. Megtalálta Freya ruháit is. Gonoszan elvigyorodott és nekiállt kimosni azokat kézzel. Tekintete arra a tégelyre tévedt, amire az volt ráírva: VISZKETŐ POR. Ha majd száradnak a ruhák és úgy szórja rá, teljesen beivódik az anyag szálai közé és nem lehet szabad szemmel észrevenni, viszont a hatás hatványozódik. Gonoszan vigyorgott a tervén.*

*Halkan dúdolt munka közben, hallotta Dilec neszezését ahogy felment a fürdőbe, majd... semmi. Csak csend. először azt hitte, hogy megint a gyomra, de az nem lehet, hisz meggyógyította. Akkor vajon mit csinálhat? Gyorsan rákapcsolt az étel elkészítésére, majd a saláta, és a nemrég talált hús illata lassan elárasztotta az egész házat. nNa, majd ez lehozza onnan, bármit szőjön is abban a bosszúvágyó lelkében! Mindenesetre majd nyitva tartja a szemét.*

*Már éppen végzett a mosással és szórással, amikor íncsiklandó illatok kúsztak be az ajtó alatti résen. Dilecben feltámadt a vadászösztön és egy öblöset korgott a hasa. Szépen megigazgatta magán ruhát, az ingét könyökig feltűrve hagyta. Nadrágja itt-ott vizes volt. Mezítláb ment le a konyhába és letette a szék támlájára a ruhát.*

Khm-khm! Mivel az az én ruhám, ami rajtad van, és semmi közöd hozzá, gondoltam... ássuk el a csatabárdot! Kimostam a tiedet! Estére megszárad, ha gondolod, be is gyújthatok a kandallóba! Esténként hűvös van, amúgy se árt. Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy maradj itt estére, mert nincs az az isten, hogy én azt megengedjem! Azt szeretném, hogy a legnagyobb komfortérzettel vedd újra a nyakadba a szigetet és menj, amerre szoktál. Van egy kérdésem: miért jöttél ide? Kiközösítettek? Még a képzelt barátaid is? Ej-ej! Te lány! ... Öhm... mit főzöl?

*Kukucskált be a konyhába, hátha ki tudja venni, hogy mi lesz a menü. Keresztbe tett karokkal az ajtófélfának támaszkodott*

*Elvigyorodott, ahogy Dilec már másodperceken belül fel is bukkant, majd amikor a ruháit hozta arca elkomorodott.*

Te csak úgy kimostad a ruháimat? Ezeknek külön tisztító szerük van! A legkevesebb, hogy itt maradhatok éjszakára, azok után, hogy megmentettem az életedet, és tönkretetted a gönceimet. *ez persze erős túlzás volt, már alig várta, hogy magára ölthesse kedvenc darabjait* Gyújts be! Elvileg A.J.-t jöttem meglátogatni, aztán keveredtem bele ebbe a kis kalandba, ami persze nem történt volna meg, ha te rendet tudtál volna tartani a népedben. Apropó, rend... Azt hiszem mély benyomást tettem az egyik farkasra. Mármint egyre azok közül, akik a faluban maradtak. A heget nem tudtam eltüntetni, mert mi tagadás, kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, így próbálkoztam vele, sikertelen. Nem baj, kapott egy tökéletes leckét az előzékenység és udvariasság gyakorlására. Oktatást szervezhetnél az itt élőknek, hogy tanuljanak egy kis etikát, mert nagyon elfajzottak. Jó, persze, én is idegbetegen viselkedtem, de én végigharcoltam előtte egy csatát! Teljesen természetes, hogy kiborultam. Mindjárt kész a kaja. Esetleg meg is teríthetnél. Most!

*Folytatta a könnyed csevegést, miközben a mártást kavargatta.*

Nemhogy örülnél neki, hogy kimostam! Ezzel a két kezemmel itt!! *ki is nyújtotta a kezeit a biztosabb megértés céljából* Szerintem ez a hálám egy elég nyilvánvaló kifejezése! Nemhogy inkább megköszönnéd! *sértődötten megvonta a vállát és a már előre bekészített gyújtóshoz lépett. Meggyújtotta a papírt, ami lángra kapott. A papír után jöttek az apróbb gallyak, majd a nagyobbak, végül a hasábok.*

Milyen rendről hadoválsz itt nekem??? Milyen heg?! ... ME'VAN??? Na, várj - álljá' meg! Kezdjük az elejénél: tegnap óta vagyok alfa, csodát ne várj tőlem egy nap alatt! Hidd el, olyan rend lesz itt apám, még az izzadság is bal-jobb-ballal fog lecsordulni a fejükről! Csak előbb a búcsúztatás... Hát.. .delet mondtam, remélem nem várnak rám azóta is kint a réten...ebből már csak este lesz valami. *némi szomorúságot lehetett felfedezni a hangjában, amiért egy ilyen fontos dolgot átaludt.* Tényleg egy hisztis nőszemély vagy. De nem baj, mert ugye bár Isten hozott - mikor visz? Reméljük, többet nem jársz errefelé! *Közben az utasításnak megfelelően horkantott egyet, és nekiállt elővenni két tányért, evőeszközöket* Remélem, nem a vérfarkasokra buksz! Mert akkor az életben nem szabadulunk meg tőled! Mi lenne, ha fajtádbelivel kavarnál egyszer a változatosság kedvéért? Nem akarom, hogy bárkit is megronts közülünk!

Jobban örültem volna, ha a hálád valami másban nyilvánul meg. Ö... hát nem tudsz még semmiről? Végül is, mindegy, jobb ha tőlem tudod, Carme verziója bizonyára nem lenne teljesen kedvező számomra. Ugye épp az általad nyakunkba sózott feladatot végeztük VOLNA, mikor elkezdett gyűlni a faluban maradt csőcselék, spontán lincshangulat alakult ki, és heveny kövezés vette kezdetét. Ezt hamar beszüntettem, egy csávót oda is szögeztem a tér közepén álló oszlophoz. Azon a dobáson még én is meglepődtem. Na, tartottam egy hittérítős beszédet, majd Carme tudomásomra hozta, hogy nem bírja látni a képemet, és ezzel nincs egyedül. Tökéletesen megértem őket, épp ezért nem szeretnék valahol máshol megszállni estére, nem tudván, hogy álmomba nem e vadász le valaki, vagy éppen nem köpdösik e végig a kajámat. Persze tudod, hogy én a szigetet járom, épp ezért minden falut, várost útba kell ejtenem! Az isteni esküm kötelez... *vigyorodott el* Amúgy szerintem pont azért tudok másokon segíteni, mert én se vagyok egy százas. Átérzem az agybajukat. Már épp elég volt, hogy téged megrontottalak innen, nem tervezem mással is ezt tenni. Hm... egy jó kiállású, helyes sötét elf férfi... hm... nem rossz ötlet.

*Leült az asztalhoz és fogta a fejét.*

Lincselő tömeg? Kövezés? Kiszögelés? Nem olvastam én már hasonlót valahol egy könyvben? Hm... ja, nem! Mindegy, mindenképp ki fogjuk vizsgálni az ügyet! Ha ettünk, kimegyünk a mezőre és megnézzük, hogy lekéstük-e a búcsúztatást. Ha szerencsénk van, akkor nem, és este útjukra engedjük a lelkeket. Igen, egy sötét elf fickó (mutatja a kezével is, hogy agyilag sötétre gondolt) tökéletesen illene hozzád! Na, hol a kaja??

Ugyan! Nekem már bőven kijutott a sötétekből *ismételte meg Dilec mozdulatát, majd a férfira mutatott* Már kész is. *fogta a tálakat és az asztalra helyezte, szedett mindkettőjüknek majd leült* Bocs a hashajtó miatt, bár jót röhögtem, azért gyerekes volt. Valóban jó lenne elásni a csatabárdot, viszont az etika órát majd te sem hagyhatod ki. Jó étvágyat!

*mondta, majd elkezdte befelé lapátolni az ételt.*

Csakk ki akartad próbálni, milyen lehet egy ilyen brutálisan helyes és erős és okos és befolyásos férfi oldalán lenni! Tudom, hogy ezért jártál velem, ne is tagadd! ;-)

*Egy lehengerlő mosolyt villantott Freya felé, de amikor a lány megemlítette a hashajtót, lehervadt a vigyor az arcáról. Tekintetével ölni tudott volna*

Helyes! Legyen béke köztünk! És pár kilométer távolság! Ma itt aludhatsz, kivételesen.

*ő is hozzálátott a vacsihoz. Hamar eltűnt a tányérból az adag, így hát szedett még magának. Azt is hamar elpusztította. Egy pohár borral öblítette le*

Jól van... köszönöm a főzést. Szerintem öltözzünk és menjünk el előbb Carméékhez, hogy mi újság a szertartással, és ha még semmi, akkor megejtjük azt is!

*Csak felvonta a szemöldökét a férfi önmaga jellemzésére.*

Brutálisan helyes és erős és okos és befolyásos férfi? Hát, hogy nem szakad rád az ég, mikor ilyeneket hazudsz, jó ember?!

*Majd mikor az itt alvásra való engedély elhangzott, kicsit vissza vett hangerejéből.*

Köszönöm. Hát, a pár kilométeres távolságot nem biztosíthatom. Ki tudja? Lehet, hogy valóban összeállok egy vérfarkassal és örökre itt maradok...

*Mondta szélesen elvigyorodva, egyik szavát sem gondolva komolyan. Aztán csak bólintott egyet, felkapta a már száraz ruháit, és elment magára kapni őket. Visszatérve várakozón megállt.*

Na?

*Csak vigyorgott azon, hogy Freya kiborult az igazság hallatán. Naná, hogy helyes, erős, okos ésatöbbi! Viszont arra a beszólására, hogy megint összejön egy vérfarkassal, elkomorult.*

Nem tudom, ezt mire értetted, de nem tetszik! Senkit nem ronthatsz meg a falkából! Engem pedig, tudom nehéz, de felejts el! Nem fogok még egyszer hibázni, nem leszel még egyszer a barátnőm!

*Amikor felpattant a lány, hogy felöltözni, nem tudott merre fordulni, hogy ne látszódjon a gúnyos vigyor. Ekkor ő is feltápászkodott az asztal mellől és bement a saját szobájába, hogy szépen kiöltözzön a búcsúztatáshoz. Tiszti egyenruhát vett fel, hozzá illő csizmával és díszkarddal. Ezután kiment és örömmel nyugtázta, hogy Freya felvette a csapda-ruhát.

Mehetünk, hölgyem!

->>>> Mező - búcsúztató