Vérfarkasok falva- Carme háza

*Kicsit zavarban volt, hogy egy szál törölközőben ácsorgott a lány előtt, de úgy tűnt, ez csak neki furcsa, Carmét nem abból a fából faragták, hogy ilyesmin fennakadjon: mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, odavezette A.J.-t az asztalhoz és leültette. Mikor megfogta a vállát, talán kicsit elpirult. Jól esett neki az érintés. Szerette volna még élvezni, de ekkor a lány beleborzolt a hajába. Elmosolyodott és egyből odakapott, hogy megigazíts a frizuráját. Szépen, hozzáértő határozott mozdulatokkal hátrafésülte az ujjaival a tincseket, amik belelógtak a szemébe. Aztán Carme elindult a hálóruháért.*

Megvárlak! Ráérsz!

*Kiáltotta utána, majd az asztal felé fordult. A rántotta isteni finomnak tűnt! Az illatok...! Hmmm! Eddig nem is figyelt annyira a hasára, de egyszeriben most rájött: farkaséhes! Kordult egyet a gyomra, de ő nem evett. Fura volt egy szál törölközőben az asztalnál ülni... egy lány társaságában. Ezen kicsit morfondírozott, elvégre ő nem szokott ilyen nyuszi lenni! Egy férfi majdnem meztelenül is legyen férfi! Hát... majd megpróbálja. Amikor a lány visszaért, megfordult a székben. Először csak az élét látta a ruhának: a színe gyönyörű volt.*

Ez... ez lenne a... pizsama?

*Kicsit hitetlenkedve battyogott a lányhoz. Minden lépésnél finoman kirajzolódtak szépen megmunkált izmai, bőre a nap első sugaraiban bronzos színt kapott. Mikor odaért, óvatosan átvette a ruhát, szétnyitotta és jól szemügyre vette. Egy ideig nem szólt semmit. Kicsit hosszabbra nyúlt a csend, mint kellett volna. Szája szegletében egy őszinte mosoly jelent meg. Először azt hitte, hogy női. Aztán a méretéből és fazonjából látszott, hogy márpedig ez NEKI lett hozva. Sosem volt még ilyen szép ruhája! Még ha csak egy pizsama is. Huncutul rákacsintott Carmére.*

Szerinted dögös leszek benne?

*Szétnézett, hogy hol ötlhetné fel a leghamarabb magára. Tekintete megakadt egy ajtón, szemben a konyhával. Gyorsan bement, és magára zárta az ajtót. Csörömpölés, kongások: a sufniba sikerült besorolnia. Ez számított a legkevésbé, szépen felöltözött, a leesett üres fazekakat a sötétben visszapakolta, majd mintha mi sem történt volna, visszasétált a konyhába. Jól állt neki, a fekete haja és tengerkék szeme csak még adtak hozzá egy lökést. Leült az asztalhoz, de a vigyort nem lehetett az arcáról levakarni. De megemberelte magát és beszélni kezdett.*

Hát... nem is tudom, hogy köszönjem meg! Én... hálás vagyok mindenért, Carme! Majd, megpróbálom összeszedni magam, nem akarok a nyakadon maradni! Ne haragudj... Ha aludtunk, jelentkezem Dilecnél, hogy vegyen fel engem is a Bázisra. Aztán törlesztem ezt a sok kedvességet, amit tőled kaptam, hogy ne maradjak adósod!

*Kedvesen mosolygott, de látszott a szemében, hogy komolyan beszél. Azt vette észre magán, hogy elveszett Carme tekintetében. A szemében, ajkaiban, hosszú szőke hajában... még mindig mosolygott. Kusza érzések kavarogtak benne, amik újak voltak, furák, de nem cserléte volna el semmi pénzért. Kiélvezte a pillanatot.*

*szerintem egy szál törcsiben is dögös vagy. Gondolta a választ és elmosolyodott. A kacsintásnál éppen megállta hogy ne harapja be az alsó ajkát.*
-Igen szerintem jól fog állni. Úgy látom pont a te méreted.

*Amikor a férfi a sufni felé igyekezett figyelmeztetni akarta de elkésett. A csörömpölő hangoknál csak behúzta a nyakát. Ez a kongó hang a nagy piros fazék lehetett.. Ez a másik meg a tésztaszűrő... Nem tudta hogy nevessen e vagy sem.. hitetlenkedve megcsóválta a fejét és megborzolta a tarkóját. NEm tudta hogy bosszantsa e a dolog vagy mulattassa. Bosszúságból már elég volt az utóbbi két napban.. és ahogy a világ legtermészetesebb módján AJ előbújt a sufniból, el is dőlt a kérdés. Szórakoztató a srác, ez egyszer biztos!*

-Húúúhaaa! Tényleg dögös vagy a pizsiben! *mondta elismerően és még füttyentett is hozzá*

-Ne hálálkodj hanem együnk. Amúgymeg szívesen! Rajtad jobban áll mint rajtam, úgyhogy ez mostantól a tiéd. *mondta és nekifogott a rántotta kupacának. A férfi szavaiból úgy vette észre hogy kicsit kellemetlenül érzi magát. Amikor A bázist emlegette egyrészt zserette volna meghagyni neki a lehetőséget amivel "törleszthet" és helyrerakhatja a lelki vlágát, másrészt viszont aggódot hogyan fogadnák ott a srácot a harcosok.*
-Nézd AJ! Engem nem érdekel a falka mit mondd! Addig maradsz itt ameddig szeretnél. *mondta miközben evett* És ne érezd magad rosszul emiatt.
-Ha önmagadért akarsz a bázisra menni, akkor rendben van. De nem vagy rászorulva hogy a sok bunkó között legyél.
-Persze a nélkül is addig maradj amíg jólérzed itt magad. Talán nehéz elhinned de én TÉNYLEG szívesen látlak! *lassan eltöntette a kupaca felét amikor felállt és visszatért egy kancsó vízzel és két pohárral. Töltött mindkettejüknek, majd letette a kancsót és visszaült a helyére. Jólesően ivott, majd folytatta az evést*

-Ettől a napi egyszeri evéstől fájni fog a hasunk. Holnap majd csinálok valami normálisat.

*befejezte az evést mert már nem bírt többet enni és felállt, elindult ő is fürdeni, de még a férfi mellett megállt és a vállára tette a kezét. Mélyen a kék szemekbe nézett*

-Holnap együtt megyünk majd Dilechez mert kíváncsi vagyok hogy boldogul Wrahnnal. Ha még akkor is a bázisra akarod kérni magad, ám legyen. De nem vagy rászorulva. *mondta komolyan, majd elmosolyodott* -megyek pancsolok én is egyet hogy ne csak te divatolj itt pizsamában. *mondta és felsietett. Jó kedve volt.. Dúdolászott miközben fürdött*

Köszönöm! Tudod, nekem még soha nem volt ilyen... szép holmim!

*Leült az asztalhoz és hozzálátott a reggelihez. *

Hmmm! Ez valami isteni finom! Nagyon jól esik egy ilyen hosszú éjszaka után!

*Figyelmesen hallgatta a lányt, és csak miután meghozta a vizet, válaszolt.*

Ugye most nem attól tartasz, hogy elmegyek a Bázisra és a többi gyerek bántani fog engem? Ettől ne félj! Inkább bevállalom, jobban illek a csomó izmos, izzadt pali közé, mint ide.. Öhm, nem bántásként mondom!!! Ne érts félre! Csak nem akarom, hogy mindenféle gonosz pletykák keringjenek rólad, amiért itt vagyok.

*Ha más nem is, A.J. biztosan tudta, hogy milyen gonoszak tudnak lenni az emberek, mennyi gyűlölet és rosszindulat lakozik bennük. Nem akart rosszat a lánynak. Inkább bevállalja a Bázist! Közben Carme befejezte a reggelit. A.J. észre se vette, hogy felállt az asztaltól. A nyomasztó gondolatok közül a vállérintés zökkentette ki. Amikor Carme mélyen a szembe nézett, ő viszonozta a tekintetet. Szája szegletében ismét egy kedves mosoly játszadozott, és közben észre se vette, hogy keze a lány kézfejére téved. Valami meghittség szállta meg a pillanatot. Bólintott.*

Rendben! Együtt megyünk a Bázisra!

*Mikor Carme elindult fürdeni, még fogta finoman a kezét. Lassan engedte el, közben mosolygott. Talán nem haragszik meg érte... Hosszan nézett utána, majd befejezte ő is a reggelit. Aztán körbenézett: volt egy pár mosatlan. Szépen elmosogatott mindent, rendbe tette a konyhát. Utána lassan felbattyogott ő is az emeletre. Hallotta kiszűrődni a lány hangját az egyik ajtó mögül: dúdolgatott. Ismerős volt a dallam, de nem tudta beazonosítani, hogy melyik dal lehet. Elidőzött az ajtónál, majd bement abba a szobába, ahol tegnap is aludt. Az ajtót be akarta zárni, de nem vette észre, hogy résnyire nyitva maradt. Lefeküdt az ágyra, és forgolódni kezdett. Valami nem stimmelt. Beletelt egy pár percbe, mire rájött: egyedül volt. Nem akarta ilyesmivel traktálni a lányt, hogy ezen nyavalyog, így próbált úgy helyezkedni az ágyon, hogy találjon egy kényelmes pózt, amiben elalhat. De ez nem sikerült. Hamarosan dühös lett magára, és feladta a küzdelmet. A hátára fordult és a plafont kezdte meredten, összehúzott szemöldökkel bámulni.*

-Engem nem érdekelnek a pletykák. Se rólam se másról. *mondta, de nem akarta lebeszélni a férfit ha egyszer meg akarja próbálni, hát legsen.*

*Kedvelte a srác kezét a kezén... volt valami szép a pillanatban... de akkor is elment fürdeni mert már kezdett rosszul lenni a saját kosos ruháitól... jókedvűen. dúdolászva fürdött mert élvezte hogy a párával teli levegőben szép a hangja. Valahogy a fürdőben mindíg jobban hangzott.*

*Mikor végzett megtörülgette magát és a haját majd a saját hálóruhája után nyúlt de az nem votl sehol! Ó persze! A szennyesben van.. most pedig csak a srácét vette elő, az övét a másikat pedig nem. Egy nagyobb törülközőbe csavarta magát és odament a szobához. Látta hogy résnyire nyitva van az ajtó. Fülelt. Semmi. Talán már alszik is. Igyekezett halkan benyitni de az ajtó picit nyikorgott. Betipegett és látta hogy AJ hanyatt fekszik. Úgy tűnt már elaludt, ami teljesen érthető egy ilyen nap után komód elé éllt. Fél kézzel tartotta magán a törülközőt, a másikkal a komod fiókjait huzogatta ki. Valahol ott lesz az övé is. Kis turkálás után meg is találta és mellé a tiszta alsóját is. Aszabad kezével előhúzta a holmikat, majd a csípőjével visszatolta a fiókot. Megfordult hogy kimenjen amikor AJ kék tekintetével találkozott össze a sajátja.*

-Huhhh.... azt hittem már .... Miért nem alszol? *kérdezte suttogva, bár maga sem értette miért suttog, hiszen csak ők vannak ott és a férfi nyílvánvalóan nem alszik.*

*Az ajtó nyikorgására lett figyelmes. Kicsit megfeszültek az izmai, ha esetleg valami illetéktelen behatoló lenne, akkor el tudja hamar agyabugyálni, de erre semmi szükség nem volt. Carme jött be... Szintén egy szál törölközőben. A félhomályban még titokzatosabbnak tűnt a lány, alakjára finom ívet rajzolt a törölköző, hosszú, vizes haja szépen, egyenesre kifésülve a hátára simult. Az apró mozdulatok, ahogy óvatosan kinyitotta a szekrényt, keresgélt... El tudta volna nézegetni a végtelenségig. Előkerült egy hálóruha és egy... alsónemű. Na, ekkor jött el az a pillanat, amikor A.J. illetlen kukkolónak érezte magát. Ideje sem volt behunyni a szemét - illetve ő ezzel vigasztalta magát -, már le is bukott! Gyorsan felült az ágyon, és szintén suttogva mentegetőzésbe fogott.*

Ne haragudj! Aludni akartam, de nem jött össze! Én nem akartam kukkolni! Véletlen volt! Látom, hogy elfoglalt vagy *mondandója közben gesztikulálni kezdett, és az elfoglalt résznél pont az alsóneműre mutatott... Elhallgatott, majd komolyan folytatta.*

Sajnálom! Én most... Kimegyek egy kicsit, öltözz fel nyugodtan! Addig én kint várok!

*Zavarában ahogy ment volna kifelé, pont azon az oldalt akart menni, ahol Carme állt. Ki akarta kerülni, de valahogy nem sikerült, csak téblábolt. Megfogta a lány vállát, és finoman odébbállította. Istenem, milyen puha a bőre! Ezt nem lehetett csak úgy elengedni... Még pár pillanatot, csak egy keveset...! Nem! Túl közel kerültek. Hirtelen nagyon meleg lett. Tekintete egybefonódott Carméével. Egyszerre érezte magát erősnek és gyengének. Valami ellenállhatatlanul vonzotta hozzá. Lassan közeledett felé, nem tudta, mi sül ki ebből. Az ösztöneire hallgatott: ajkukat már alig pár centi választotta el, amikor megriadt: vajon a lány is ugyanezt akarja? Hagyott némi teret, és gondolkodásnyi időt.*

-hihih... *kuncogott a mentegetőzést hallva, ő ugyanis nem érezte kukkolásnak, hiszen ő jött be. Mindössze csak meglepődött hogy AJ még nem aludt. *
-Maradj csak *suttogja* Ki tudok menni felöltözni. *mondta de a férfi már ott is volt. Megérintette a vállát és arrébb tolta... és úgy maradtak. ebben a félhomályban is milyen jól nézett ki a férfi. Carme nézte a férfi kezet a vállán, az izmos kart ami tartotta, erős vállait, finom arcát a kék szemekkel.. a közeledő puha ajkakat. Egy kicsit megnyalta a szája szélét és érezte hogy kezdi magával sodorni a pillanat heve. A maradék pár centi távolságnál a férfi megállt. Carme tudta megint biztos a bizonytalanság. Ezért ő folytatta. Közelebb húzódott és ajkaival finoman megsimította AJ ajkait. majd egy röpke puszit lehet rájuk.*

-szóval öltözzem fel? *kérdezte suttogva*

*Míg várt Carméra, a torkában érezte szíve dobogását. Ahogy viszont a lány megtette a maradék távolságot, egy pillanatra minden elnémult: a szíve kihagyott egy ütemet, a lélegzete megakadt, az idő megtorpant. Szemeit behunyva tartotta, ajkain érezte a lány forró ajkát... de túl hamar vége lett! Carme suttogott valamit... erősen kellett koncentrálnia a pillanat töredéke alatt, mert nem kérdezett se hosszút, se nehezet. Gyorsan, valami választ!!! *

Ne..em tudom...

*suttogta vissza, ebben a félálomszerű állapotban nemigen volt a beszédre agyi kapacitása. Te dinnye! De még ez a dorgálás is mintha messziről jött volna, nem érezte, hogy magánál lenne. Keze lecsúszott, végigsimítva a lány karját, egész a derekáig. Most rajta volt a sor: határozottan, mégis finoman csókolta meg a lányt, közben eszébe jutott, hogy ő igazából még nem is csinált soha ilyet ezelőtt, így vajon.. amúgy, amúgy jól csinálja egyáltalán? Öhm, amúgy minden oké? Izé, ugye nem csinálok semmi hülyeséget? Jó fele áll a fejem, jó helyen van a kezem?! ... Nem morfondírozott inkább ezeken sokat, hagyta, hogy az ösztönösség vezérelje, így átélhette élete első, igazi csókját!*

*Lassan szakadt el a lánytól. Figyelte az arcát, szeretett volna jól bevésni az emlékezetébe minden egyes részletet. Bár úgy vélte, ha akarná se tudná többé ezt a pillanatot elfelejteni! Elengedte.*

Én... akkor én... én ott kint.. kint megvárlak, jó?

*A visszacsóknál kiélvezte a pillanatot. Érezte a kezet a a karján végigsimítani, hogy az érintés nyomán bizseregni kezdett a bőre.. már nem is volt álmos, de AJ abbahagyta amit még el se kezdtek* *Ó Carme te liba! Rámenős liba! Dorgálta magát.*
-Persze menj csak *mondta és igyekezett mosolyogni mellé* -Kérlek ne haragudj. Sietek öltözöm és hagylak aludni. *sóhajtott egy nagyot és ellépett a férfi mellől hogy könnyebben ki tudjon menni. Hátat fordított és már épp kezdte volna az önsajnálatba ringatni magát amikor belé nyilallott pár emlékkép. A virágzó mező illatú AJ... A sufniban öltözős AJ, ... félénk AJ.... dögös AJ.... hiszen a férfi csak tapasztalatlan. Mégis volt egy csók....*

*hirtelen ötlettől vezérelve megragadta AJ karját mikor éppen kilépett volna az ajtón és egy határozott mozdulattal maga felé fordította. Szorosan elé lépett és mindkét karját a nyaka köré fonta úgy húzta magához még egy csókra. Egy hosszú hosszú csókra. Mivel már nem tartotta semmi, a törülköző megadta magát és mindkettejük mezitlábas lábfején landolt.*

-Azt hiszem leesett a törülközőm.... de ilyen közelről nem látsz semmit.. úgyhogy most ... itt öltözöm... *suttogta a srác puha ajkaira. Mélyen a férfi szemébe nézett és nem engedte a tekintetét. A barackszín hálóruháját AJ vállára terítette, az alsót pedig elkezdte magára ügyködni. Közben orrával AJ orrát cirógatta és mosolygott*
-Ilyen közelről semmit sem látni *Végzett az alsóval és elvette AJ válláról a hálóruháját és azt is magára terítette majd elől sorra begombolta. Olykor hozzá hozzáérve a férfi mellkasához. Mikor végzett szélesen mosolygott és ellépett, de csak egy lépésnyire, hogy felvehesse a törülközőt. A ruhadarab combközépig ért neki, csinos női hálóing volt.*

*Carme kicsit kedvetlennek tűnt a csók után. Jaj, mekkora hülyeséget csinált! Elindult kifelé, és azon törte a fejét, vajon mit rontott el, amikor hirtelen Carme megfogta a kezét, visszahúzta, és egy gyönyörű, szenvedélyes csókkal ajándékozta meg. A.J. teljesen meglepődött, de a szíve repesett az örömtől. Mosolygott közben és viszonozta a csókot. Aztán mintha valami csúszott volna. A lány törölközője! Nehogy baj legyen, éppen utána akart kapni, de egyik kezével a lány hátát, a másikkal véletlenül a már meztelen fenekét fogta meg. Azonnal felpattantak a szemei, megilletődött, és nehogy pofon legyen a vége, elengedte mindkét kezével a nőt. Nem tudta, hogy amúgy ez illik-e, vagy nem hozza-e zavarba miatta Carmét. Közben a lány suttogva beszélt, ő pedig csak bámulta egész közelről és azt se tudta hova legyen. De ez nem is számított, boldog volt.*

Ilyen közelről semmit sem látni - Káááááár... Upsz! Mégis, mikre gondolsz, szatír?! Csak a szemét figyeld! Csak a szemét!

*Bár szerette volna látni, hogy mi zajlik nyaktól lefelé, de Carme a tekintetével fogva tartotta. Aztán néha hozzáért a mellkasához. Hasonló helyzetben még soha nem volt, teljesen új volt ez neki. És érezte, ha rövid időn belül nem szakadnak el egymástól, akkor abból baj lesz. Vagyis azt nem tudta, hogy baj-e, de nem a szokványos. Fura érzés kezdte átjárni a testét. Ajjaj! Ebből baj lesz...Amikor végzett a lány az öltözködéssel, végigmérte. Gyönyörűen festett még hálóruhában is. Aztán megelőzve őt, gyorsan leguggolt a törölközőért.*

Hagyd, majd én!

*Ahogy előrepillantott, a lány karcsú lábait látta maga előtt. Kész, be kellett vallania, még ez is tetszik neki! Nem is gondolkodott azon, hogy mit csinál, szabad kezével finoman megfogta a vádliját, majd ahogy felállt, a combjára adott néhány puha csókot - arra a részre, ami még épp kilátszott a hálóing alól. Amikor elérte a ruha szegélyét, csak tekintetével falta fel a lány testét, közben ujjai végigsimították az oldalát. Fura érzés... nagyon fura! Baj lesz! Most menj ki! MOST MENJ KI! Vegyél egy hideg zuhanyt!*

Amikor ismét felegyenesedett, Carme szemébe nézett. Tekintetében vegyes érzések kavarogtak: valami új, valami szenvedélyes, valami mohó - egyelőre erős kontroll alatt, valami akarat... Megfogta a lány derekát és egy gyors, de annál óvatosabb mozdulattal a falhoz szorította, vigyázva, nehogy beverje valamijét a lány. Nagyon közel kerültek egymáshoz és szinte menekülési lehetősége sem maradt Carménak. A.J! Menj ki! Hallod? Menj ki! De túl szép volt az egész ahhoz, hogy csak így itt hagyja. De ő a férfi, neki (is) kéne (néha) gondolkodnia! Nem mentség, hogy ez az új érzés, ami lassan teljesen elbódítja, tönkretegyen egy ilyen szép pillanatot. És ha megszakítja, és azzal teszi tönkre? Carméra pillantott, miközben homloka az övéhez ért. Tőle várt válaszokat, miközben egyik keze még mindig a lány derekán pihent, a másikkal pedig egy kósza szőke tinccsel kezdett játszadozni.*

*Carme egy pillanatig elgondolkodott hogy bevállalja a dolgot.. de annyira aranyos volt AJ hogy nem akarta elszúrni az egészet egy kalanddal. Előbb a srácnak meg kell találnia önmagát a falkában. Addig jobb ha nem mennek tovább mert abból később csak szenvedés lenne. Viszont tudta hogy neki kell cselekednie, mert a fiú tapasztalatlan és annyira édesen érzékeny. Megcsókolta és megölelte, majd elkezdte az ágy fele vonni.*

-Mit szólnál ha ma együtt aludnánk? Nem szeretnék egyedül lenni most és azt hiszem te sem. Viszont ha tényleg Dilechez megyünk akkor ezt amit most elkezdtünk jobb lesz máskorra halasztani. De ne aggódj nagyfiú.. lesz folytatás *mondta kicsit rekedtes hangon mert szíve szerint inkább folytatta volna... de többre tartotta AJ-t egy kalandnál. Finoman megcsókolta, majd határozottan véget vetett a "tovább"-nak és az ágyba húzta AJ-t hogy összebújva alhassanak*

*Igaza volt Carmének - ennek nem most van itt az ideje. Talán nem is lesz több lehetőségük ilyen közel kerülni egymáshoz, bár a biztató mosoly, és a "lesz folytatás" azért reményt keltett benne. A csók jólesett. A vére viszont még mindig tombolt. Szeretett volna lecsillapodni, de erre nem maradt ideje, mert a lány már húzta is be az ágyba. Jó, legyen így! Majd ott, majd vízszintesen lenyugszik! Bebújt Carme mellé, szépen betakargatta, melléfeküdt, és megfogta a lány kezét. Nem volt tőle se túl távol, se túl közel. Így lesz a legjobb. Hosszan elnézte Carmét, majd egy idő után halkan megszólalt.*

Aludj jól! Örülök, hogy itt vagy, mellettem.

*Puha csókot lehelt a lány ajkaira, majd újra elhelyezkedett kényelmesen és behunyta a szemeit. Lassan elnyomta az álom.*

*Örült hogy AJ elfogadta a helyzetet. Aranyos volt ahogy betakargatta. Carme szélesen elmosolyodott és örült hogy nem léptek most a komolyabb útra, mert annak valószínű önmarcangolás lett volna a vége a másik részéről reggelre. Hiszen egy pizsama miatt is milyen adósnak érezte magát... Fogta AJ kezét amikor válaszolt.*
-Igen én is nagyon örülök neki! Aludj jól te is. *Viszonozta a csókot, és adott még neki egy jóéjt puszit a vállába amikor már feküdtek, mert az a testrésze volt közelebb az arcához,majd elszenderedett*
*Carme altában szorosan a férfihoz bújt. A karjába fúrta magát és a mellkasára tette a fejét, úgy ölelte át. Hallgatta AJ szívdobogását és nyugodtak voltak az álmai. Álmában később szorosan megölelte a férfit és szélesen elmosolyodott. Még szorosabban bújt hozzá ahogy fészkelődött, bár még mindig aludt*

*Nagyon mélyen aludt, nem is vette észre, hogy a lány hozzábújt. Automatikusan fél karjával ölelte őt, és amikor a lány mocorogni kezdett, mindig visszahúzta a vállára a takarót. Mikor a lány kicsit erősebben megölelte, arra eszmélt fel. Szétnézett a félhomályban, és látta, hogy Carme egészen hozzábújt. Figyelte, milyen békésen alszik, adott egy puszit a homlokára és visszaaludt.
Már délután volt, mikor felébredt. Kipihentnek érezte magát, viszont már nagyon ki kellett mennie. A világért se akarta zargatni a lányt, óvatosan kibújt az öleléséből, megint betakargatta őt, majd gyorsan elment a mosdóba. Miután végzett, még mindig csendesen lopakodott, kiment a konyhába. Öntött magának egy pohár vizet és kinyitotta az ablakot. Nagyszerű idő volt odakint! Még egyszer végignézett magán. Meg kell hagyni, ez a kék nagyon el lett találva! Illegette magát egy darabig, majd úgy döntött, ki kéne mosni a ruháját. De az fent volt a szobában, ahol Carme aludt. Nem, nem zavarja, megvárja idelent! Leült a nappaliban a kanapéra, egy könyv társaságában, ami az egyik polcon hevert. Belelapozott, valami lovagregény lehetett. Hamar belefeledkezett az olvasásba, magával ragadta a történet.*

*Kipihenten fordult a másik oldalára és nyújtózott egyet. Pislogott párat és felült. AJ illata még itt volt de ő sehol. Egy darabig fülelt és várt, de nem hallott semmit. A ruhája ott volt a széken, tehát még itt van valahol, hacsak el nem ment pizsamában. Kuncogott kicsit a gondolatra ahogy elképzelte és el is hessegette a gondolatot. Kikászálódott az ágyból és körbejárta a házat. A konyhán igencsak meglepődött.. valaki elmosogatott és rendbe tette. AJ? Húúú de házias! A nappaliban látta meg a férfit ahogy feszülten olvassa a "Winetoo kalandjai" című könyvet. Még mindíg milyen édes abban a pizsiben... Figyelte egy darabig ahogy elmélyülten olvas, s az ajtófélfának dőlt.*
-Szia. Jól aludtál? *kérdezte végül egyszerűen és melléhuppant a kanapéra s mögémászott. Hátulról átölelte és hozzábújt, majd a vállára fektette a fejét és onnan nézett a könyvre*
-szerettem ezt a mesét. Azt álmodtam tőle hogy én is indián vagyok.

- Látom ügyesen rendbe tetted a konyhát. Cserébe teljesítem egy kívánságodat. *kezdte sejtelmesen aztán a lényegre tért*
- Mit szeretnél reggelire? *kérdezte*

*Felkapta a tekintetét a könyvből és elmosolyodott. Tetszett neki a lány kicsit borzas haja.*

Szia! Jól aludtam! És te? Ha gondolod... én ma este is ráérek...

*Közben a lány hátulról megölelte és a vállánál kukucskált le a könyvre. A.J. automatikusan egyik kezét ráfonta Carméére, és adott az arcára egy puszit.*

Jó a sztori! Honnan van amúgy? Csak mert úgy tudom... indiánok nem élnek a szigeten. Még sosem olvastam végig egyetlen könyvet sem! *Sosem volt alkalma ilyesmire. Pedig milyen nagy haszna van az olvasásnak! Egészen magával ragadta, az újdonság teljesen lenyűgözte. Lelkesedése folyamatosan mosolygásra késztette. Úgy érezte, mintha valaminek a kapujában állna, de a túloldalt még nem látta. Vagy ha látta is, akkor csak ablakon keresztül, részt sosem vett benne. Mióta lejött a hegyről, és találkozott Carmével és csapatával, folyamatosan kapta az apró - vagy éppen nagy - impulzusokat. Annyi bepótolni valója volt még! Éppen akart mondani valamit, amikor Carme egy huncut lejtéssel a hangjában felajánlotta a konyháért cserébe, hogy teljesíti egy kívánságát. Épp mondani akarta, hogy bár a konyha rendben van, a szemetet kivihetné, mert azt elfelejtette, de ekkor Carme rávilágított, hogy itten egy opció van, és azon belül lehet mozogni.*

Reggelire? Ez már az ebéd fogalmán is túltesz Miből lehet választani, mihez értesz?

*Közben a lány felé fordul, letette óvatosan a könyvet maga mellé. Mosolyába került valamiféle dögös vonás, A.J. közben végigfuttatta szemeit a lány arcán, nyakán, vállain,majd mikor még lejjebb ment volna, visszatért a szemkontaktushoz. Jókedvét úgy tűnt, semmi nem tudja szegni, a csábos pillantás leplezését pedig még tanulnia kell...*

*kuncogott a kérdésen*

-Nagyon is jól! Jobban mint általában ... igen én is ráérek *mondta ő is, majd a puszinál felcsillant a szeme. Legszivesebben belepuszilt volna a férfi nyakába... annyira kínálkozott az alkalom, de eszébe jutott megint, hogy AJ-nek még meg kell találnia önmagát a falkán belül. Addig nem lenne igazságos vele szemben, úgy érezné kihasználja a srácot.*
-Ez egy mesekönyv. Még apámtól kaptam kislány koromban. Állítólag ilyen meséket olvasnak az emberek a szigeten kívűl. Ezt nyugodtan végigolvashatod. Lesz rá időd, ha van kedved még maradni.

-hogy miből lehet választani... Lássuk csak.. *én inkább másra éhezem. most leginkább a "puhára főzött" dögös AJ-hez lenne kedvem nagyon kevés vagy semmi ruhakörettel mert nagyon ennivalóan édes ..gondolta és csak elmosolyodott a férfi tekintetén*
-A levest én annyira nem szeretem ezért csak ritkán főzöm, de meg tudom csinálni. De lehetne esetleg fűszeresen sült, vagy panírozott rántott vaddisznó tarja vegyes zöldség körettel vagy rizzsel, vagy zöldségeskrumplival vagy tejfölös vajas krumplipürével. Vagy legyen inkább pörkölt vörösborosan vagy ragut ennél inkább? Szinte mindent meg tudok főzni a pacalon kívül....

Az emberekről nem hallottam sokat. Csak azt, hogy kegyetlenek és mindent elpusztítanak. Nincsenek különleges képességeik, korlátozottak, viszont azt mondják, hogy azért, mert ők nem saját magukat fejlesztették, hanem a technikát. Hamar öregszenek és hamar meghalnak.

*Egy kicsit eltűnődött ezen. Eddig azt hitte, hogy soha nem akar megismerni egyetlen embert sem. Viszont ennek a könyvnek az írójával szívesen elcsevegett volna. A vacsora-választékon elámult. Nagggyon megéhezett erre a felsorolásra! Majd kicsit összehúzta a szemöldökét.*

Ez mind nagyszerű, de elég bonyolultnak hangzik elkészíteni. Igazából nekem mindegy, mi mellett döntesz, ha megint rántottát ennénk, azt se bánnám Segítsek a főzésben? Freya nem szokta hagyni, max a zöldséget pucolhatom meg, de szívesen segítek másban is! Csak előbb át kellene öltözni.

*Eszébe jutott, hogy a ruhája, amiben eredetileg lejött a hegyről, még mindig nincs kimosva. A másik, amit tegnapra kapott, szintén koszos a kocsmai verekedés miatt. Nem akart több ruhát kérni...*

De előbb kimosom a ruháimat, amit kaptam tőled garnitúrát, szintén kitisztítom!

*Rápillantott a lányra. Muszáj lesz mégis feltenni a plépofát...*

Öhm... Mennyi férfi ruhád van? Tudok kérni esetleg egy nadrágot és egy felső,t amíg a többi megszárad? :S

-Én se sokat hallottam róluk, de ezt a könyvet elolvastam párszor Úgyhogy nem mondom el a végét.
-Akkor rántott szeletek lesznek tejfölös vajas krumplipürével. Ha megpucolod a krumplit az már bőven elég segítség nekem. Addig tudok haladni a hússal és kb fél óra múlva már ehetünk is
*mondta és végül nem bírta megállni. Egy cuppanósat adott AJ nyakába ahol jó csikis lehet.... de annyira hívogatta a felület hogy nem bírt neki ellenállni.*

-Van még bőven. Nem dobtam ki egyiket sem hátha jó lesz még. Gondoltam majd idővel felhasználom az anyagot erre arra vagy átalakítom.. De így hogy méretben pont jó rád nem kell ezt tennem, hanem örülök hogy megőriztem
Gyere megmutatom a szekrényt ahol a ruhák vannak és válogass belőle kedvedre. Egyedül azt a kopott csíkos férfi felsőt nem adom. Az volt apám kedvence és megtartom emléknek. Szentimentális dolog, tudom. Van aki vázát őrizget vagy naplót.. én meg azt a felsőt

Addig beáztatom a ruháinkat. Pár óra mosószeres áztatás után hamar kijön majd belőle minden. *mondta és már kelt is fel. Megállt hogy jön e AJ utána. Aztán odavezette a szobában amelyikben aludtak egy kétajtós szekrényhez és kinyitotta. Benne dobozokban összehajtogatva voltak a férfiruhák hogy ne porolódjanak. Vállfára voltak ingek is akasztva, az egyik egy kopott csíkos darab. Azt a lány megfogta és a szélére akasztotta, hogy ne legyen a többi között.*
-Lehet válogatni Kaja után majd elugrunk akkor a bázisra ahogy beszéltük. Mit szólsz hozzá? Kíváncsi vagyok hogy boldogul Dilec az Alfasággal.

*A.J. kicsit sóhajtott: megint a zöldségpucolást kapta! Mindegy, fene bánja, ha finom lesz a vacsi, akkor megteszi ezt Carme kedvéért! A puszira meglepődött és felnevetett, mert csikis volt. Védekezett a két kezével, sikertelenül.*

Nehehehe!

*És csak egyet kapott! Majdnem zokon vette, de akkor kapott egy egész szekrénnyi ruhát, amiből válogathatott! Ilyen még sosem fordult vele elő.*

Nahát! Ko... komolyan? Jó, a csíkoshoz nem nyúlok! Én... biztos, hogy szabad ezt? Nem akarlak megsérteni vele!

*Felment Carmével közben. Mosolygott. A ruháknak pedig nagyon örült.*

Jó, rendben! Köszönöm! A Bázisra pedig szívesen elmegyek veled! Dilec szerintem azóta idegsokkot kapott! Mármint attól, hogy nem vagy ott. Úgy tűnt, nélküled aligha képes bármit is tenni!

*Mikor a lány elment beáztatni a koszos ruhákat, gyorsan felöltözött. Nem válogatott sokat, nem akart tiszteletlennek tűnni. Vagy valami hasonlónak. Egy egyszerű fekete inget és nadrágot vett fel. Kicsit lezserül állt rajta, de ez egyáltalán nem vált kárára. Aztán lement a konyhába, a megtalálta a krumplit, vett elő kést, tálat, öntött bele vizet, és nekiállt pucolni.*

*beáztatta a ruhákat majd eszébe jutott hogy ő is hálóruhában van még. Besietett a szobájába és szándékosan egy combközépig érő fehér bokorugró szoknyát és egy válltól vállig dekoltált háromszög vonalú halványkék blúzt választott. Ma már végképp nem volt kedve harcolni....ma élvezni akarta az életet és a jó időt.*

*Lesietett a konyhába és látta hogy A.J. már szorgoskodik.*
-Húú de csini valaki! *odament és megborzolta a haját mielőtt megálljt parancsolhatott volna a kezének. Eszébe jutott kitől látta ezt a mozdulatot utoljára és ez mosolyt csalt az arcára. Az anyja szokása volt ez az apjával szemben... talán ez az önkéntelen mozdulat a sors akaratát jelentené? Lehetséges volna ilyen? Tűnődött el egy pillanatra de aztán ellegyintette magától a gondolatot. Ő sokkal gyakorlatiasabb volt annál mintsem minden mögött jelet keressen. Véletlenül sem akarta beleélni magát olyasmibe ami talán nem is igaz.*

- Igen én is attól tartok hogy azóta zsémbel. De ő az Alfa! Tudjon bánni az embereivel.
Kitaláltam a megoldást hogyan tudja kordában tartani a banderiális hadseregeket.
Fel nem számoltathatja azokat, de mint Alfának, jogában áll a nemeseket arra kérnie, hogy az egyéni seregeiket állítsák a falka szolgálatába baj esetén. Ha egy nemes megtagadja az Alfa olyan kérését ami a falka javát szolgálja, akkor szégyent hoz a családja nevére, azzal pedig elveszítheti a nemesi rangját és kiváltságait.

-ezzel a lépéssel gyakorlatilag teljességében felügyelheti a nemesek katonáit és sarokba szoríthatja a lázongókat a jogok csorbítása nélkül. Még csak új törvényt sem kell hoznia, csak előszedni és leporolni pár régebbit amikről a mostani nemesek előszeretettel elfeledkeznek.

* Miközben beszélt, rutinosan vette elő és szelte fel a húst, megfűszerezte, kipanírozta, közben már melegedett a serpenyőben a zsír amibe már panírozás közben beletette az első szeleteket. Ténykedésük nyomán hamarosan finom illatok töltötték be házat. Mikor A.J. elkészült a krumplipucolással a panírozás már megvolt. gyorsan megmosta majd fölszelte a krumplit és felkészítette egy fazékban. Mire megfőtt a krumpli kisült az utolsó adag hús is. Tejföllel és vajjal pürét készített belőle és az asztal közepére tette a sültek mellé.*

-Na milyen ügyesen dolgoztunk össze! Ebből még következő evésre is jut! Könnyű így hogy ilyen ügyes *és dögös* segítőm volt *bókolt a férfinak és puszit lehelt az ajkaira*

-moss kezet és csüccs, máris megterítek.

*Amikor lejött a lány, jól szemügyre vette. Nagyon tetszett a látvány, jól állt rajta a ruha. Szeretett volna bókolni, de mikor a lány megelőzte, csak akkor vette észre: azért nem sikerült, mert enyhén leesett állal bámulta, és így nehéz volt a szavakat formálnia. A hajborzolásra megint csak mosolygott és a szemébe szökő tincseket ismét ujjaival fésülte hátra.*

Ilyen csinos nő mellett igyekszik az ember...

*Ú, ez nagyon gyenge volt! De mindegy is, mert a téma Dilec lett. A banderiális seregen kicsit elgondolkodott.*

Ez így rendben van, de tulajdonképpen ez a felelevenítés mennyiben akadályozza meg abban a nemeseket, hogy békeidőben ne fordíthassák a falka ellen a seregüket? Úgy emlékszem, volt egy záradék a nemesek kiváltságai és jogai törvényben, hogy ha úgy érzik, hogy az alfa nem a falkát szolgálja, úgy megtagadhatják a parancsot és ellene fordulhatnak. Persze ahhoz hivatalosan előbb össze kell hívni a nemesek tanácsát. Ami jelenleg négy vagy öt főből áll. Mindegy, majd Dilec elintézi, nyilván tetszeni fog az ötleted neki!

*Közben befejezte a pucolást, szépen kezet mosott és odaadta a krumplit a lánynak. Gyorsan dolgozott, mikor sütötte a húst Carme, egyszer mögé állt és a derekát megölelve egy apró puszit adott a lány vállára. Amikor készen lettek, kapott egy csókot, aminek nagyon örült.*

Ügyes vagy! Nagyon jók az illatok! Segítek megteríteni, gyere velem!

*Megfogta Carme kezét és bevezette a fürdőbe. Langyos vizet engedett a csapból, és szépen a vízsugár alá tette a lány kezét. Finoman átmosta, majd beszappanozta. Masszírozó, hol lassabb, hol gyorsabb mozdulatokkal szépen megmosta, majd leöblítette, és megtörölgette.*

Bocs, de ezt nem lehetett kihagyni! De így mindkettőnk keze tiszta!

*Aztán visszamentek, A.J. segített megteríteni, majd hozzáláttak a vacsihoz.*

Jó étvágyat!

*A kézmosásos jeleneten kuncogott. Fura volt hogy valaki megmossa a kezét, de kellemesen lágy volt A.J. érintése, ezért hagyta hadd mossa meg a kezét mint egy kislánynak. Cselébe adott neki egy újabb puszit az arcára. A megterítés után szedett maguknak és hozzáláttak a vacsihoz. Carme nagyon jól érezte magát. Észre sem vette a társaságban hogy telik az idő. Amikor maga evett általában csak bekapott valamit gyorsan és kész. Most viszont minden olyan volt mint régen, de legalábbis ahhoz hasonló.
A vacsora végeztével még mindíg mosolygott ahogy összeszedte a mosatlant. *

-Majd később elmossuk. Gyere menjünk nézzük meg Dilec hogyan boldogul
az igaz, hogy a nemesek ha egyöntetűen úgy vélik az alfa nem a falka javát tartja szem előtt akkor ellene fordulhatnak. Ezt mindenképp meg kell vele beszélnünk. Ha nem tudják összehívni az ülést, akkor viszont szervezkedni sem tudnak... Vagy még jobbat mondok. Ha az egyik nemesi család teljesen támogatja Dilecet, akkor bizony nem tudnak egyöntetűen fellépni ellene. A Waerjak házra gondoltam. Gaouldoth-t láttuk a csatában. Ő nagyon is segítségére lehet Dilecnek megszilárdítani a politikai befojását. Persze ismerem én is a félholt sztorit, és ebből adódhatnak még kellemetlenségek, de a nemes akkor is nemes! *mondta miközben összekapta magát*

-Jöjj Vishous, ideje indulnunk. *Mondta és észre sem vette hogy azon a néven szólította a srácot ... amit egyszer több évvel ezelőtt hallott és megjegyzett. A kivételes memóriája megtréfálta párszor. Olyan dolgok jöttek elő belőle amikről nem is tudott hogy tudja. így esett ez most is és még csak észre sem vette.*

*Nagyon ízlett neki a vacsora, minden egyes falatot kiélvezett.*

Hm... ez nagyon finom! Nagyon ügyes vagy! Te ezt hol tanultad?

A Waerjakok befolyásosak. Az egyik legjelentősebb nemesek a falkában. Igen, ha őket megnyerjük, akkor komoly támogatói táborra tennénk szert! Vajon Gaul még mindig szimpatizál Dileckel? Mindegy is, majd ők ezt lerendezik! Menjünk a bázisra!

*Miközben Carme elpakolta, kinyújtózott. Megropogtatta a nyakát, és már indult is, mikor mondta a lány, de aztán megfagyott a mozdultban. A szemei teljesen elkerekedtek, se levegőt venni, se moccanni nem bírt. Vishous... *

Így csak... a falu bolondja hívott.

*Valamikor nagyon régen hallotta ezt a nevet. Jeremiad, a falu bolondja volt az egyetlen kedves és őszinte ember, aki nem megvetéssel fordult a fiúhoz. De koldult, sokszor az utcán aludt, így nem tudta magához venni. 6-7 éves lehetett, amikor az éppen soron következő családnál kijelentette, hogy márpedig ő nem A.J - a kitaszított, hanem Vishous! Ez volt az egyetlen öröksége és az egyetlen dolog az életén kívül, amit az anyjától kapott valaha. Ebbe az egybe kapaszkodott gyerekként, mivel soha nem kapott semmit. Hiába minden verés, ő váltig állította, hogy többé nem A.J. Aztán nem bírta tovább a család, és nagyon megbüntették... Nem is akarta továbbgondolni, mert túl fájdalmas volt az emlék. Összeszorította az ajkát és nem mozdult. Hálás volt, amiért Carme emberként bánt vele. De ez a név... sok fájdalom, szenvedés és félelem rejlett mögötte: ő nem lehet a falka egyenjogú tagja. Neki nem lehet neve.
De ezen változtatni akart! Tekintetébe elszántság költözött, ellazította megfeszült izmait. Megszólalni nem tudott, mégis erősnek tűnt. Odalépett Carméhez és megfogta a kezét. Sokáig csak állt előtte, csendesen, majd suttogva szólalt meg:*

Köszönöm a kedvességed! De azt hiszem Vishoust megölte a falka. A.J... csak ezt látják bennem. Menjünk a Bázisra!

*Lassan fordult a lánytól és kiment a házból.*

-Édesanyámtól tanultam a receptet. Ezt tanultam meg elsőként, mert ez volt a kedvencem. Igen majd lerendezik. De szerintem ez lesz a megoldás. Remélem hogy minden megoldódik majd. Nem hiszem hogy Gauldoth véleménye azóta megfordult volna. Eléggé makacs figurának tűnik.

*Csak mikor a férfi nem moccant, csak mikor megfagyott a levegő, akkor vette észre mit is mondott. Beharapta a szája szélét, mert nem tudta most mi lesz. Vajon mennyire bántotta meg? Úgy látta hogy nagyon.*

-Én... én.... bocsánat... *nem akartalak megbántani. Akarta még mondani de nem sikerült. A.J. kiment a házból és egy pillanatig habozott, majd kiment ő is. Egész úton nem szólt egy szót sem. Olyan szép volt eddig a nap most pedig úgy elromlott minden. Honnan a fenéből jutott eszébe ez a név. Hogy is lehetett olyan hülye hogy így szólította és régi sebeket tépett fel. Hosszú idő óta most volt először tanácstalan. Ha Vishous meghalt akkor nem szólíthatja így.. de ha A.J.-nek szólítja az olyan mintha ő is részt venne Vishous megölésében... Sehogyan se jó. Nagyokat nyelt miközben mentek, de nem sikerült megállnia hogy ne kezdjen aprókat szipogni. Gondolatban magát szidta, amiért úgy viselkedik mint egy kislány. Sietett összeszedni magát. A Bázison senki nem veheti észre rajta milyen állapotban van. Pláne Dilec!*

*Csendesen ballagott Carme mellett. Mereven nézte az utat a lába előtt, közben próbálta kizárni a feltörő emlékeket, megaláztatásokat, fájdalmakat. Túl akart lépni a múltján! És megrémült, hogy mennyi mindent kellene magában semmissé tenni. Szinte az egész életét! Vajon fog ez menni? Szipogásra lett figyelmes, Carméra pillantott. Hirtelen megfogta a lány kezét.*

Mi a baj? Ha... ha azt hiszed, hogy... hogy a lelkemre vettem, akkor tévedsz! Csak annyira megszoktam már az A.J-t, hogy a Vishous az olyan fura! Fura. De... *megállította a lányt, szembe fordult vele. Finoman felemelte az állánál a fejét, hogy egymásra nézzenek. A.J szeme kedves volt, hálás és.. valami több is csillogott benne. Közel hajolt Carme füléhez.* Köszönöm, hogy visszaadtad a nevemet.

*Megölelte a lányt. Valami különleges kapocs volt kialakulóban köztük. Az évtizedek alatt felemelt falak kezdtek megremegni A.J. lelkében. És félt. Félt, hogy mi minden fog előkerülni a fal mögül: a múltja. De hogy a jövőt láthassa szükség volt erre. Rövid habozs után, hogy vajon kimondja-e, végül belekezdett.*

Carme! Most egy.. nagy utazáson veszek részt. Felfedezésekkel, emlékezésekkel és érzésekkel vegyített, különleges kalandon. Szeretném, ha elkísérnél rajta. És ha esetleg elvesznék, segítenél a továbblépni.

*Fura volt, hogy ilyen könnyen megkérte rá, hogy segítse át ezen az egész helyzeten. Talán túl sokat kért... Sőt! Biztos. De vajon egyedül képes lenne megtalálni önmagát?*

Ha nemet mondasz, megértem! Ne haragudj, nem akarok teher lenni...

---->> Vérfarkasok falva//