Örzők városa - Központi épület II. emelettől felfelé - Háló termek

*megkönnyebbült hogy a varázsló nem törli ki Terro-t a fejéből és hogy nem is így értette a kérdést. Fel is sóhajtott egyet megkönnyebbülésében.*
-Akkor ockaj bármi legyen is az! Nekem nem vótak szüleim, Terro tanát rám egy sarkon. Látta hogy egy nő ottanhagyott hogy várjak osztán nem gyött vissza. Akkor vett magához. Nagyon kicsi vótam még, nem is tom mennyi idős. Szal nekem csak Terro az anyám is emg az apám is! *modta kicsit derülve azon hogy egy személy egyszerre anya és apa is lehet*
-asz egyedű felnövés meg mán elmút, mán felnőtt vagyok! És Gildasz meg Ceres is télleg nagyonbarát! MEg a két pupák kobód! Meg persze a többiek is tök jófejek! Leiran, meg Dilec, meg hóvirág és a pipacs is! Mánmint a kér sárkány! De te öreg is meg bőcs is vagy! Szal ha úgy gondolod akkó tőlem asztán.... *vállat vont* .. csak nem nem mit köll hozzá csinánom... Meg asztán ahogy látom fáratt vagy! Nem kéne ezzel foglalkoznod. Terro bisztosan meghótt mán én meg majd tanulok. *mondta mert tényleg nagyon fáradtnak látta az öreget*

-Hát... nem tudom mi az a mút, ami közös nekik, bisztosan van sokminden, de ahogy rája nézett szerintem ottan más is van. *makacskodott, majd meghallotta ő is Selestina hangját. Letette az éppen hajtogatott ruhát és odasietett az ajtóhoz. Kidugta rajta a fejét és integetett az elf nőnek*

-Ehon he! Itten vagyunk az öreg varázslóval!

*Sétált aztán hirtelen hallotta meg először az ismerős idősebb hangot ,majd meglátta Kuku fejét is előtűnni a szobából. Elmosolyodva lépkedett oda. Abban a pillanatban a srác kezébe nyomta a tálat ,majd meghajolt az idős őrző felé, végül vissza pillantott az alakváltóra.*
Egyél csak, biztosan éhes vagy. A többiek már végeztek..úgy vélem, lassan kezdődik a gyűlés is.
*Egy kis mosollyal simogatta meg Kuku fejecskéjét ,majd átpillantott az idősebb férfira.*
Remélem nem volt semmi gond. Hogy érzi magát úram?

*Hálásan nézett az öregre amiért megpróbálja, de nem hitt benne hogy Terro valaha is előkerül. 120 éve már hogy nyoma veszett és bejárta utána az egész szigetet. Már lemondott róla, de nagyon értékelte hogy az öreg varázsló megpróbálja. Mégha nem is mondja magát varázslónak.*

*Kuku gyomra hangosat kordul ahogy az étel illata megcsapja az orrát. Már nagyon éhes volt.*
-Köcce Ceres! *átvette a tányért és leült a szobában található asztalhoz és nyomban nekilátott. A ruhák már majdnem mind vissza voltak pakolva. Már csak három volt hátra, azok az ágyon voltak.*

-Aluggyá jót vará... gondolatóvasó öreg! Majd még tanákozunk *köszönt el a tőle telhető legilledelmesebben és elkezdte falni az ételt alig rágta, szinte csak nyelte*

*mikor az öreg kiment kuku Selestinára nézett*
-Ki a fene az az Oraf? Lecsapjam neked királylány?

* Elmosolyodott az idős őrző felé ,majd vissza tekintett Kukura. Örült ,hogy nem csinált semmi nagyobb bajt. Amikor Oraf került előtérbe egy pillanatra felvonta egyik szemöldökét ,majd kicsit sóhajtott bólintva.*
Ugyan uram....úgy vélem ezt tudjuk Leirannal, csak nem mindig könnyű úgy kezelni a dolgokat.
*Bólintott ismételten ,majd egy kedves mosollyal nézte, ahogyan az idős férfi elment ,hogy lepihenjen. Értette ,hogy Leiran miért igyekezett még többet segíteni itthon. Nagyon is megértette.*
Kellemes pihenést uram. Kérem pihenjen sokat.

*Kicsit beljebb sétált ,majd leült az egyik kis székre amit a fiúval szembe húzott, úgy nézte ahogyan eszik. Még várt kicsit, majd utána lemegy ő is.*
Jó étvágyat. Gondoltam ,hogy már éhes lehetsz....
Oraf ?
*Szavaira egy pillanatra meglepődött, majd halkan kezdett nevetni, végül hálásan pillantott rá.*
Nagyra értékelem az ajánlatodat Kuku...de nem szükséges. Nem ér meg annyit sem ,hogy te kerülj bajba miatta.
Érdekes személyiségű férfi, de nem szeretnék ellenségeskedést. Inkább az egészet amolyan semleges kapcsolatnak veszem.
*Mosollyal nézte ahogyan eszik.*
Kialudtad magad? Gondolom a gyűlés után hazamész.

*Lenyeli a falatot és megszólal, mert nem akarta hogy kiessen a szájából mikor beszél*
-Aham! Az öreg varázsló aki gonolatóvasó aszonta hogy Gildasz is gyön, útyhogy megvárom. Asztán megyek vele. Gondolom hazamegyen oszt akkó megyek vele.
Addig mán itten maradok. Most nem megyek be és nem kenek sütivel terítőt! Migígértem az öregnek. *mondja és fejével mosolyogva az ajtó felé int ahol Aurelius távozott* - Majcsak kitanálok valamit hogy micsinájjak addig.
-Amúgy jah! Szétaluttam magam De errő az ágyró is leestem. Mindig leesek ezekrő!

Rendben, így a legjobb. Aztán majd add át üdvözletem Ravnak és Cekinek.
*Mosolyodott el boldogabban, ahogyan a két kobold eszébe jutott egy pillanatra ,majd bólintott a szavaira. Nagyon remélte ,hogy Gildas eljön a gyűlésre. Hiszen mondta is.*
Én azt hiszem haza megyek. Mindenféle szó nélkül jöttem el, és biztos ezzel sok galibát okoztam. Igyekszem majd kijavítani, meg ugye bár készülődni kell a Malaia ünnepségre is...amire ugye Gildas is jön....meg..gondolom ha jól viselkedsz akkor valamilyen álruhában te is belopózol.
*Mosolyodott el elpillantva ártatlanul. Bár nem bánta volna ha az alakváltó is megjelenik, csak óvatosan. szavaira ismételten bólintott.*
Rendben. Akkor, majd még jövök elköszönni, miután vége a gyűlésnek. Jó?
*Állt lassan fel s az ajtóhoz lépett, de még vissza tekintett rá.*
Legyél addig jó fiú...

*Miútán kilépett a folyósora ,elindult lefele a tanácsterem felé. Remélte nem késett....bár ebben a pillanatban, inkább maradt volna az alakváltóval. De az idős őrző is megmondta... ideje mennie...*
/Tanácsterem/

*Felmegyek a 2. emeletre és ott egyenest be a szobába amit kaptam. Ezt az utat gond nélkül teszem meg, mert már elég jól ismerem. Az étkezőből is könnyedén kimentem volna, ha nincs az útba az a szék. Az ágyra ülve beszélgetek el Ferettel komolyan. Nem tetszett az amit csinált kicsit se. Ez talán pár órába bele telik és csak utána veszem fel botom és "unatkozásom" miatt elindulok lefelé a könyvtárba. Hátha találok olyan könyvet amit én is el tudok olvasni.*

/ -> Központi épület könyvtára/

*szorgalmasan bólogatott Selestina szavaira miközben gyorsan evett.*
-Ockaj! Majcsak csinálok valamit amíg beszégettek! *mondta és nagyon is kíváncsi volt miről beszélhetnek odabenn*
*miutána lány elment még befejezte az evést aztán kezet és arcot mosott hogy ne koszolja össze a maradék három ruhát. Aztán megtörülközött és behajtogatta a ruhákat a szekrénybe. Aztán egy darabig ült az ágyon... majd eldobta magát az ágyon .. majd hasravágta magát az ágyon.. majd visszafordult.... végül felült és felpattant. Sietett lefelé, már tudta merre van a járás.

---> Tanácsterem -->>

*ahogy közeledtek a szobához újra megszólalt*

-szal az vót, hogy cukkótam Gildaszt ő meg versenyezett mer aszitte majd ő vukkó engemet! Frankón cukkóni akart ő is és nem is vót kezdő de nekem jobban megy! Osztán addig addig hogy én nyertem... *cincogva nevet és folytatja*

-Na... szal ez úgy vót, hogy a mútkor ugye vót egy beszólásom itt a tanácsteremben amikó szállást ajánta. Aszontam hogy lakásér még le is fexem vele. osztán ő meg majdnem megfullatt.. Emléxel erre:

- Na cukkótuk egymást akkó nála kaja közben ezen a témán de csak viccbő! Osztán addig addig viccelőttünk, hogy sikerűt összecsókolódznunk! Na akkó láttad vóna! Asztat a fejet amit vágott meg hogy el vót hűve! Majdnem hanyattesett! Na asztat osztán látni kellett vóna! *mondta és szinte gurult a cincogó nevetéstől*


-Peeesze megegyesztünk hogy ilyet nem csináunk mert azér mi nem vagyunk olyanok...., de asz akkó akkora poén vót hogy azon még most is röhögni lehet! *sztorizott*

-De a pirospitypangnak errő egy szót se oksza?

*Ahogyan az úton jöttek érdeklődve tekintett rá ,hiszen valamit elkezdett, és kíváncsi volt ,hogy mi is lett annak a vége. Csak hallgatta egy mosollyal, nagyobb mosollyal ,mint általában, hiszen Kuku jókedve ragadós volt. Úgy érezte, már csak emiatt, kezdi jobban érezni magát. A kérdésére bólintott.*
Igen..igen emlékszem. Nagyon...hogy is fejezzem ki magam... durva volt, a kijelentésed.
*Kuncogott kicsit ,majd továbbra is figyelt. Amint elért az alakváltó a végéhez, egy picit meglepődött. Úgy nézte. Teljesen el tudta képzelni azt a helyzetet, és épp azt a pillanatot is. Így, ha már valamennyire ismervén Gildast, azt is tudta körülbelül milyen reakciót jelentett az amit Kuku körbeírt. Zavartan s halkan nevetett pár sort.*

Ugye tudod, hogy ez csak most vicces...abban a helyzetben, még én sem tudnék nevetni ezen.
*Nézte kedvesen ,majd amint beértek letette ,míg felvette a felsőt. Úgy pillantott rá. De legalább már értette ,hogy miért hitték többen is, köztük Khaled és Kuku hatására azt ,hogy ők.......hogy ők többek... Mégis most az megnyugtatta ,hogy Kuku szájából is hallotta, ennek az ellenkezőjét. Kedvesen rázta meg a fejét.*
Azt hiszem tudom körülbelül milyen lehetett...legalábbis parányit. Talán olyasmi érzés...mikor az a sárkány nő kezdett nekem udvarolni... elégé zavarba ejtő volt.
*Mondta s közben vissza vette a rágcsálót ,majd úgy indult kifele. Már elköszönt Leiranéktól, és tudta merre kell menni , így most nem is tervezte ,hogy megkeresi őket.*

Pirospitypang? Jajj úgy érted Eras Gressilnek?
*Gyorsan rázta meg a fejét gyorsan, többször is.*
Nem! Persze ,hogy nem! Akkor nem szállna le szegény Gilről...de rólad sem!
*Így mosollyal hallgatva ment tovább, ki az utcára.*

/Központ ,Őrzők városa - utcák/

- Nincs igazad Yrisz. Nagyon sokan vannak, akik teljes emberként viselkednek veled és foglalkoznak veled, csak azokat veszed észre, akik sajnálnak, és nem tudnak úgy nézni rád. – *jelentem ki, mikor a hálótermek felé haladunk.* – Azt gondolom még nem vetted észre, hogy én normálisan tekintek rád. – *jelentem ki mosolyogva, mert tényleg így van. Nekem így is ugyan olyan nő, mint eddig volt bármikor.*

*Felmegyünk a szobába, majd becsukom az ajtót, és Feret, amint megérzi, hogy biztonságos helyen vagyunk, átmászik hozzám, amint elmosolyodok, majd meg is simogatom.*

- Remélem tényleg nem foglak zavarni azzal, hogy itt alszok. – *mondom kedvesen.* – Meg szívesen elalszok a földön is. Tudod, hogy nincs bajom a talajjal. – *állapítom meg mosolyogva, miközben a kis állatot simogatom, aki elfészkeli magát a nyakamban.*

- Most lehet, hogy lesz egy fura kérdésem, de nem gondolkoztál még azon, hogy esetleg közöttünk akár bármi is lehetne? – *teszem fel a kérdést, mert komolyan érdekel, hogy miként vélekedik a dolgokról.*

-Igen Scott tudom, hogy te ugyan úgy viselkedsz velem mint ha látnék, és elfogadtad ezt a dolgot, de te már ismersz régóta, viszont ha vissza emlékszel te is ledöbbentél azon, hogy én nem látok. *Mondom kicsit elmosolyodva és ahogy beérünk a szobába leültem az ágyra és onnan hallgatom további mondandóját. Kérdésén kicsit meglepődöm, ilyet még senki nem kérdezett tőlem.*

- Ez.. ez a kérdés kicsit meg lepett most Scott. *Mondom őszintén és láthatóan elgondolkodok.*

-Én végig azt hittem, hogy nemzetséged bélit keresel magadnak társnak, és én mindig barátként tekintettem rád, de persze miért is ne lehetne több, ha kicsit jobban megismerjük egymást. A földön pedig nem kell aludnod, engem nem zavar ha mellettem alszol, bár elégé sokat forgolódom állítólag az éjjel. *Mondom és arcomon is egy enyhe pír jelenik meg.*

- Kérlek ne szomorodj el azért amit mondtam, csak tényleg meg lepett a kérdésed. *Mondom jobban elpirulva és előre döntve fejem próbálom leplezni zavarom.*

Elmosolyodok zavarán, és hogy ennyire megleptem a kérdésemmel. Nem is sértődök meg rá, mert ha akarnék, se tudnék.

- Ne aggódj, nem vagyok egy könnyen sértődő típus. – mondom mosolyogva. – És nem fajtám belit keresek. Hanem olyat, aki képes elfogadni annak, ami vagyok, és nem néz le ezért. – magyarázom el. – Hasonló dolgok vezérelnek engem is, mint téged.

Leteszem Feretet, majd odamegyek Yriszhez és leülve mellé simítom meg az arcát.

- Nekem már meg fordult a fejemben. – mondom őszintén. – Hiszen Gyönyörű vagy és csodálatos. Tisztességes és még ehhez jön a nagy szíved. Bolond, azaz élőlény, aki ebbe nem tudna beleszeretni. – mondom őszintén, majd kicsit ajkaihoz hajolva csókolom meg.

*Szavaira csak még jobban zavarba jövök és mikor megsimítja az arcom csak még jobban előre hajtom, igyekszem leplezni a zavarom, bár ez nem sikerül.*

-Én így fogadlak el ahogy vagy, bár nem hiszem, hogy bármi rossz tulajdonságod lenne. *Mondom zavartan magam elé és a keze lassan picit fordítja fejem oldalra, majd kicsit fentebb. Érzem ajkait számon és szemeim teljesen elkerekednek és csillognak a maguk módján. Teljesen zavarba jövök és eleinte alig tudom viszonozni, majd lassan lehunyom szemeim és bizonytalanul, de viszonozom lágy, gyengéd csókját. Szívem nagyot dobban és szívverésem felgyorsul ahogy az övé is. Hallom ahogy egyszerre gyorsan ver a szívünk és bele szusszanok csókjába. Mikor eltávolodik ajkaimtól azokat résnyire hagyom nyitva és lassan nyitom fel szemeim, bár nem látom.*

- Én... én nem tudom mit mondhatnék neked Scott. Ez... ez így nekem annyira hirtelen jött és... *Gondolkodom el bár nem jönnek a szavak. Arcom már teljesen vörös és kezemmel finoman megérintem vállát és onnan végig követve finom simítással tapintom ki arcát, majd ajkait. Mikor meg találom hirtelen tapasztom újra ajkaimat övéire. Egy mohóbb csókot lehelek ajkaira, de hamar el is szakadva pattanok fel az ágyról el fordulva tőle.*

- Ké... kérlek bocsáss meg nekem. Scott... el... eljönnél velem a Malaia estre? Nem szoktunk idegeneket beengedni, de te az én barátom vagy és ott... a szüleim is megismerhetnének. *Mondom kicsit elgondolkodva.*

*Érzem, ahogyan viszonozza a csókot és nagyon jól esik. Olyan finom és édes ajkai vannak, amikről eddig még csak álmodtam, de most végre itt van és nem álom, hanem valóság. Annyira jó érzés, hogy alig tudok elszakadni az ajkaitól, de végül a levegőhiány miatt megteszem.*

- Megértem és ne haragudj, hogy ilyen hirtelen letámadtalak, de egyszerűen nem bírok már magammal. Érezni akartam azt, amit már oly régen elképzeltem, de nem tudtam, hogy miként vélekedsz a dolgokról. – *hagyom, hogy végig tapogasson, majd amikor most ő tapad ajkaimra mohón és követelőzően most én döbbenek le egy kicsit, mert nem tudtam, hogy hasonló érzések táplál esetleg irányomba, de akkor így most már nem leszek semmi jónak elrontója. Magamhoz ölelem, és úgy viszonzom csókját*.

*Ám elég hamar abba marad a csók és kiszakad karjaim közül, majd felpattanva áll nekem háttal és úgy takarja vörös arcát, ami eléggé zavarban van. Mosolygok rajta, majd felállok, és miközben megkér, hogy kísérjem el, odalépek hozzá és a kezemet a karjára teszem.*

- Szívesen elkísérlek, bár nem tudom, hogy anyudéknak nem lesz-e kifogásuk az ellen, hogy egy vérfarkassal jelensz meg. – *állapítom meg, mert az ilyen senkinek nem szokott jelenni, főleg, hogy teljesen más fajtából valóak vagyunk.*

- Nem szeretnék gondot és nem akarom, hogy ebből neked bajod származzon. – *mondom őszintén, de várjunk csak.*

- Mi az a Malaia est? Mi szokott ilyenkor lenni, vagy mit szoktatok csinálni? – *kérdezem meg, mert nem emlékszem, hogy valaha lettem volna ilyenen. *

*Miközben a válaszra várok lehajolva a vállához adok egy puszit és a kezem is lejjebb siklanak egyenesen a hasáig, és úgy ölelem magamhoz, hogy ne tudjon menekülni, mert nem szeretném elengedni mostanában…*

*Pirulva állok és hallom ahogy mögém lép, majd megsimítja a karomat. Zavarba vagyok, hisz amit most tettem nem épp egy tisztességes nő cselekedete volt.*

-A... a Malaia est az számunkra egy szent ünnep, bár nem egy nagy fényűző fesztivál. Itt mutatják be a falu eladó sorba kerülő lányait. Igazából már én is ott lennék, de a lányok nem szerették volna ha velük táncolok, mert ugye hiába a jó hallásom nem igazán tudok táncolni. Azt nem tudok látás nélkül...*Mondom őszintén.*

-Így én csak megjelenek, de a nyitó táncban nem veszek részt. Utána lesz a szabadabb mulatság. Lesz zene és tánc a tűz körül, de nem egy nagyon hangos zene. Ezzel az ünnepséggel Gaiat ünnepeljük, és a lányokat akiknek már szabadon lehet udvarolni. Persze a hivatalos az ha az apától kérik fel egy táncra a lányát. Így az apa számolni tud azzal, hogy ő lesz a lánya udvarlója. Engem nem hiszem, hogy bárki is felfog kérni táncolni. Eredetileg ez eddig zárt ünnepség volt, de... Kalí vendégeket hívott, igaz csak tanács tagokat, de nem hiszem, hogy baj lenne abból, ha te is eljönnél... bár őszinte leszek, nekem sincs kedvem elmenni. *Mondom ki őszintén a dolgokat és érzem ahogy átölel.*

-A... amit az előbb csináltam... kérlek bocsáss meg nekem, az a cselekedet nem egy tisztességes nő cselekedete volt. Látod? Túl jó véleménnyel vagy rólam. Nem ismersz még teljesen. *Mondom, de jól esik az ölelése, viszont érzem, hogy egyre fáradtabb vagyok. Ásítok is egyet szám elé téve a kezem. Feret körülöttünk rohangászik és újra csak makog.*

-Feret kérlek ne féltékenykedj... Scott sose bántana és venne el tőled.*Mondom neki kicsit nyugtatólag, de újra ásítok.*

- Értem. – *mondom, amikor elmondja, hogy milyen is ez az ünnepség.* – Ha én is mehetek, akkor igen is lesz, aki fel fog kérni táncolni. – *jegyzem meg, majd tovább ölelem és érzem, hogy kezd fáradni.*

- Tényleg ennyire sajnálod azt a csókot? – *kérdezem tőle és inkább kicsit elszomorodok, majd elengedem*. – Én egyáltalán nem sajnálom. Meg nem ismerlek teljesen, mert nem hagyod, hogy megismerjelek teljesen. Egy idő után bezárkózol és elzárkózol a világ elől. Legalább előlem eddig mindig elzárkóztál. – *mondom őszintén, amit gondolom.*

- Ne aggódj Feret nem veszem el tőled a gazdit, meg lehet ő nem is szeretné. – *mondom neki és őt figyelem, hogy erre vajon mit fog reagálni.*

- Szeretnélek komolyan megismerni és megismerni a mindennapjaidat és még arra is képes lennék, hogy az esten édesapádtól kérjem el a kezedet. – *jelentem ki komolyan, mert tényleg így gondolom.*

- De menjünk aludni. – *mondom neki, majd elhelyezkedek a kanapén, mert úgy gondolom jobb ha itt alszok.*

* Szavaira ismét zavarba jövök és lassan fordulok meg felé. Ekkor enged el és mondja a csókkal kapcsolatos dolgot.*

-Én... én nem sajnálom a csókot. *Mondom őszintén és finoman simítom meg karját.* -Csak... tisztességes nő nem csókol meg egy férfit anélkül, hogy apja engedélyt adna arra, hogy együtt legyenek. *Mondom elpirulva.*

-De a szüleim elégé haladó szelleműek, pont azért mert tudják, hogy az elfek közül senki nem érdeklődik utánam. *Mondom és közelebb lépve hozzá teszem kezeim mellkasára és döntöm kulcs csontjának fejem.*

- Elégé fáradt vagyok igen. *Mondom ki a dolgot és érzem hangjában, hogy elszomorodott.*

-Kérlek ne légy szomorú és bocsánat, ha őgy érezted elzárkózom előled, de... sose gondoltam volna, hogy így érzel irántam, és ahogy már mondtam én... ezidáig barátként tekintettem rád, de nem mondom, hogy nem... fordult már meg a fejemben, mi lenne ha... ha esetleg másképp lenne, de én nem olyan vagyok aki mer kezdeményezni. *Mondom elpirulva. Egyszeráen nem tudom zavarom leküzdeni. Lassan lépek el előle fel egyenesedve és vissza megyek az ágyhoz a botomért.*

-El... elmegyek lefürdeni. *Mondom és a fürdőbe megyek egy törölközőt veszek fel és a háló ruhámat. A fürdőbe tűnök el magam után becsukva az ajtót.*

*Amikor gazdája eltűnik a fürdőben Scott körül kezd el körözni és makogni neki, majd lábán felkapaszkodva mászik fel a vállára. Testbeszédével próbálja küldeni Yrisz után a fürdőbe. Vállán fejével a fürdő ajtó felé mutat mint a szagot fogott vadász kutya és úgy makog. Mikor lefekszik a mellkasára telepedve néz a fürdő felé, majd Scott szemeiba utána pedig az ágyra.*

*Amint elmegy fürdeni én csak az ajtót, nézem, miközben Feret nagyon is makog a fülembe én meg csak annyit csinálok végül, hogy befogom a száját.*

- Jobb lesz ha itt alszok. – *jegyzem meg a kis görénynek, akinek még mindig be nem áll a szája.*

- Egy kis csendet, ha kérhetem. – *mondom neki, de látom, nem tetszik neki, amit csináltam, mert kiszedi a száját és kicsit megcsípi a kezemet.* – Feret. – *szólok rá, de csak makogva mászik le rólam.*

*Egy ideig egyedül vagyok és már éppen el is aludnék, amikor megjelenik Yrisz.*

- Lehet, hogy jobb ha kint alszok. –* mondom neki ránézve.*

- Nem akarok problémát, meg aztán téged sem akarlak megijeszteni. – *mondom őszintén, majd ásítok egyet én is, és már teljesen kényelembe vágtam magam, hogy itt fogok olyan jót aludni, hogy csak na.*

*Feret morcosan néz Scottra és inkább az ágyra ugrik fel ami nincs messze a kanapétól és ott helyeszkedik el a párnán. Ott várja gazdáját.*

A zuhany végeztével jövök ki a fürdőből már háló ingemben. A hajamat épp fésülöm és az ágyhoz menve ülök le. A fésülés végeztével kezdem el befonni ahogy hallgatom amit Scott mond.*

-Én örültem volna neki, ha mellettem alszol, bár nem foglak kényszeríteni. Ha neked kényelmes a kanapé akkor egészen nyugodtan aludj ott... *Mondom és közben fonom tovább a hajam. Mikor azzal végeztem gumizom el végét és fekszek be az ágyba.*

- Szép álmokat Scott... *Mondom és a párnára helyezve fejem érzem, hogy valami mocorog alatta. Feret az és elégé nyüszög is hozzá. Felemelem fejemet.*

-Feret! Mondtam már hogy ne a párnára feküdj! *Mondom megrovóan és mikor hallom hogy lemászik onnan helyezem vissza ő pedig a takaró alá bújva fekszik mellém.*

- Ott se leszel jó helyen ha fordulok...*Mondom de ő már ezzel nem törődik így hát én sem.*

-Szép álmokat Scott... *Mondom és behunyva a szemem szinte azonnal el nyom az álom.*

~o~

*Az éjjel tényleg külön aludtunk és nem volt igazából gond. Másnap a könyvtárba bújtuk keresve a neki megfelelő könyvet. Megtalálva segítettem neki tanulmányozni és közösen elnevetgélve megbeszéltük, hogy délután viszont közösen megyünk el felfedezni a szigetet. Elkísér és megvéd, ha arra kerülne sor. Örömmel és hálával fogadom térsaságát, így a délután neki is vágunk. Közös felfedezésünknek.*

/A karakterek hosszas megbeszélés után a főszálból kivonásra kerülnek./