Örzők városa - Központi épület II. emelettől felfelé - Háló termek

*Sokáig aludt, sokáig és elég mélyen. Bár a függöny be volt húzva, mégis egy idő után a fény az apró réseken átjutott, s ez lett az álmok veszte is. Szemei lassan kezdtek remegni, majd felnyitódtak a hirtelen, ám élesen jött fényre. Alig látott valamit, párszor meg kellett törölgetnie őket ,hogy látása normalizálódjon, ezalatt egy halk ásítás jött még, majd felült. Kicsit megmozgatta a végtagjait, nyújtózkodott pár pillanatot, ezután kitakarta magát, felállt. Elrendezte az ágyneműt, körülnézett. Látta a ruháját, ami össze volt hajtogatva. Frissen, illatosan...... és befoltozva. Az utóbbi két napban annyiszor foltozták be ,hogy már nyoma maradt. Láthatóan, sőt a nadrág térdi részén még kicsit sötétebb volt, a vér nehezen jött ki. Félre tette s a szekrényhez lépett, majd azt kinyitva nézte át annak tartalmát. Majd utólagosan engedélyt kér Leirantól, és miután hazaért, kimosva, illatosan juttatja vissza.
Miután felöltözött ,még a tükörnél megfésülködött, a haját összefogta a nyaka aljánál. Eleinte meglepődött ,mennyi mindent tartanak itt a vendégeknek. Csak miután teljesen elkészült kukucskált ki a folyosóra ,majd lépet ki. Először is papírt kell valakitől kérnie...bár..talán megoldhatja másképp is. Nem tudta pontosan mennyi az idő. Épp csak ment valamennyit, mikor egy lány futott végig a nem messze lévő lépcsőfokokon, a felső emeltről tovább. Úgy tűnt fontos személy érkezhetett. Érdeklődve sétált tovább. Nem akarta felébreszteni még a többieket, ha alszanak, a meg fent vannak, valószínűleg össze fút velük a közelben.*

*Amint elért a folyosó végéhez, kipillantott az ablakon. Megállapította ,hogy késő délután fele járhat már az idő. Hirtelen kitárta az ablakokat, majd kihajolt kicsit. Érezte a szellő lány érintését az arcán. Ahogyan végig simított rajta gyengéden. Elmosolyodott. Nagyon szerette az ilyen apróságokat.
Azután megpillantott egy madarat. Halkan szólt hozzá, mire az azonnal felrepült s leszállt elé. Nézte nyugodtabb zöld szemeivel, mintha nem is történt volna izgalom az előző napokban, és beszélt hozzá.*
Kérlek repülj majd el az elfeknek a központi falujába, és Kalínak a vezetőnek adj át mindent amit mondok. Kisebb leány gyermekének semmi baja, s a gyűlés után hazatér. Vagy még ma este, vagy holnap napközben. Ha bármi változás adódna, küld üzenetet, de mindenképpen hazatér hiszen segíteni kell elrendezni a dolgokat és elindítani az előkészületeket. Add kérlek át köszönetem.
*Adott egy puszit annak csőrére ,majd felszállt a madár s már messze is volt. Egy kis ideig követte a szemeivel, végül vissza csukta az ablakot egy parányi sóhajjal. Ekkor figyelt fel újabb léptek zajára.*

Leiran....
*Motyogta, majd elébe sietett, látta ,hogy siet.*
Mehetek veled?
*Fél füllel hangokat hallott, így hátra sandított. Pont ebben a pillanatban lépet ki a gyógyító s máris a másik ajtóhoz lépett.*


(A ruha, a masnik nélkül: http://www.lolitadress.co.uk/images/Lolita/Ruffles-Gothic-Victorian-Dress-TQL120427070.jpg )

Feret:

*Mikor meg fogta Arou csak nézett a fehér hajú férfira. emlékezett rá és a lehető leggyorsabban szabadult ki a kezei közül, de nem harapta meg. Könnyedén ki csusszant és ugrálva közlekedett a puha ágyban és Ernestet piszkálta, ám mikor az fel ébredt hátra ugrott és az ágy egyik gyűrődésébe figyelt. Mikor fel élénkült és ugrándozott körülötte, eleinte félt és azért védekezett, de végül bele ment a játékba. Ügyet sem vetett Aroura, Mikor felvette és Ernes a nyakába mászva pihent le ő újra kicsúszott Arou kezéből és fehér ruhájába bele akasztva körmét mászott fel a rókához és szinte rá vetette magát. Tovább akart játszani.*
_______________________
Yrisz:

*Yrisz a folyosóról beszűrődő hangokra ébredt fel és lassan fel állva ment ki. Észre vette hogy nincs meg Feret.*

-Feret merre vagy? *Kérdi érdeklődve forgatva fejét meg halja a neszeket, majd csak Arou hangjára lesz figyelmes. Aggodalma ki ül arcára.*

-Szép napot kívánok. Nem látta Feretet? Kiszökhetett a szobámból, és most nem találom. Nem hallom merre lehet. *Mondja kicsit közelebb lépve a hangokhoz.*


-Yrisz! Itt vagyok! -Kiáltja el magát, de Arou csak a vadászgörény izgatott állat hangját hallja és le is ugrik Ernestről aki fogócska játéknak véli és ő is leugrik Aroural és utána sietve próbálja el kapni. Yrisz lábánál se marad abba a kergetőzés és ő mivel nem látja a közeledő állatokat, csak hallja azt se tudja mit csináljon. Feret most is csak a rosszaságot csinálja és 8-as alakban cikázik Yrisz lábai között Ernes pedig utána, így a lány teljesen elveszti egyensúlyát és hátra felé kezd el dőlni, végül seggre ül a folyosó kellős közepén.*

*Mély levegőt véve kaprja el Feret grabancát.* -Na most szorulsz! Nem hiszem el hogy csak a gond van veled! Ahelyet hogy segítenél! *Mondja, de igazából hangjában nincs dorgálás.*

*Amint a lány elkerült mellőle ,mintha megérezte volna, reflexszerűen foglalta el az egész nagy ágyat, teljesen magáévá téve azt. Kinyújtotta lábait, kezeit, mialatt a hátán feküdt és jóízűen hortyogott tovább. Nem kelt fel még, kiélvezte az időt ,hogy ágyba lehetett. Elméje meg fel sem fogta ,hogy most már egyedül folytatja ezt.*

*Miután fel öltözött el is indult lefele. Ahogy lement a 2. emeletre a folyosón meghallotta a hangokat, majd hogy nevén szólítják. Arra nézett és kedvesen elmosolyodott.*

- Szia Séléstina! Sikerült kialudnod magad? *Kérdi kedvesen mosolyogva és végig néz rajta.* Igazán csinos vagy ebben a ruhában. Gildas örülne ha így látna. *Mondom kedvesen kicsit utalva a dolgokra, hogy észre vettem valamit kettőjük között. Ekkor érkezett Yrisz hangja, majd a puffanás.*

-Jaj Yrisz! *Mondja és azonnal oda siet hozzá és felnéz Aroura.* -Szép napot nektek is. Remélem mindenkinek sikerült kipihennie magát.* Mondja kedvesen miközben felállítja Yriszt aki meg is köszöni.*

-Viszont ne haragudjatok nekem rohannom kell, mert jöttek hozzám. *Mondja és azzal vissza siet a lépcsőhöz és Séléstinára néz.* -Ha gondolod nyugodtan tarts velem. *Mondja kedves mosollyal eltitkolva azt, hogy nem éppen jót érez a zsigereiben.*

/ Központi épült -tanács terem/

*Elmosolyodott arra ,hogy Leiran úgy tűnt rendesen ki tudta aludni magát, és nincs semmilyen probléma. Kérdésére bólintott de nem maradt le tőle. Követte, pár lépéssel mögötte.*
Igen, elég mélyen, és úgy hiszem sokat is. De már kellet.
Ahh...ami a ruhát illeti, éppen szerettem volna megkérdezni,nem baj ,hogy ha kicsit kölcsön veszem. Majd vissza jutattom, csak ami az enyémet illeti, nincs már túl jó állapotban.....
*Majd amikor jött a megjegyzés egy pillanatra megtorpant s zavartan nézett utána. De nem sokáig, pár pillanatra rá ismét követte, s beérte. Zavart mosollyal pillantott a földre, ha nem volt véletlen a megjegyzés, felesleges lett volna bármit is mondania, ha meg véletlen, akkor meg azért nem szabadott.*
Lehetséges....

*A puffanásnál ő is felkapta a fejét, s el is feledkezett a zavaráról. Segített Leirannak felállítani az elf lányt ,majd rápillantott.*
Óvatosan kérlek Yrisz...tegnap hallottam ,hogy eljöttél egyedül. Nem volt jó ötlet!
*Hangjában egy kis aggodalom ült ,hiszen féltette az elf lányt. Sokat beszélgettek régebben is, és barátok voltak, még iskolába is majdnem egy időbe mentek. De aztán mindkettejüknek más felé kellet terelődni. Mondott volna még valamit, de felkapta a fejét ismételten Leiran szavaira.*

Persze ,hogy megyek!
Bocsássatok meg!
*Azzal sietett is vissza hozzá ,majd amint utolérte, úgy ment le vele.*
Történt valami?
*Kérdezte gyanakodva.*
/ :Arrow: Központi épült -tanács terem/

*Arou kopogtatására rezzent fel. Hangos csattanással fordult le az ágyról, riadtan nézett szét. Áhh, az őrzőknél van. Feltápászkodott. Szemeit dörzsölve nyitott ajtót.*

Igen ébren vagyok. Képzeld, eltűntek a ruháim!

*Mutatott a szobába, de azok rejtélyes mód visszakerültek, ráadásul teljesen tisztán. Elámult, de azért örült neki, hisz bár ő is kimosta őket, azért így jóval rendezettebb benyomást kelt majd bennük.*

Felejtsd el. Várj egy pillanatot!

*Bezárta az ajtót, gyorsan magára ráncigálta gönceit, újra kilépett. Szárnyait ütemesen nyitogatta. Lassan megint meg kell majd reptetnie magát.*

Kajás vagyok. Nem megyünk enni? Amúgy Sayla is üzent, hogy neki sem jó a ma. Szóval minden rendben. Mikor találkozunk velük? Mindenesetre nagyon köszönöm, amit értem tettél. Azt hiszem, még senki sem viselkedett velem így... Nyugi, heteró vagyok. *tette hozzá vigyorogva, hogy kicsit ellensúlyozza újabb, számára túlontúl érzelemdús megjegyzéseit. Mostanában egyre furcsábban viselkedik. Vajon mi lelhette?*

Ekkor vette észre a padlón ülő lányt. Odament hozzá, felsegítette.*

Annyi jó szék van ebben a kócerájban, és te mégis a földön csövezel?

*Ajtó csukódik. Erre kicsit felmorran de még nem kell fel. Talán fél órával rá mégis kinyitja a szemeit és elkezd nyújtózkodni. Ekkor látja ,hogy a lány nincs sehol. Vállat von, végül is mondta ,hogy majd csinál reggelit. És most sok a vendég is. Nagyon nehezen, de végül is felkel az ágyból, megigazgatja a nadrágját ,majd a fürdőhöz lépked. Gyorsan lezuhanyozik s megtörölközve lép ki. Látja ,hogy a ruhái frissen mossa , össze van hajtva. Megtörli magát ,majd elkezd felöltözni. Nem szégyenlős, s mivel nem vár vendéget sem, simán levetkőzik teljesen ,majd elkezd ismételten magára vesz mindent amit kell. A végén a palástját sem hagyja ki. Megropogtatja a nyakát ,majd a kesztyűt is megigazgatja magán s úgy lép ki. Hasa felkordul, hangosan, így lépked nagy léptekkel le a lépcsőn. Ásit egy nagyot, ekkor látja meg a kis csapatott a folyosó végén. Intett s arra indult.*
Halihó. Látom mindenki felkelt.
*Vigyorodott el.*

-Persze Chris, megvárlak. *mondta tütelmesen, és sejtette hogy Erenis keze van a dologban. Ha pedig így van, az ő köpenye kuku szobájában lesz. Benyitott óvatosan, vigyázva fel ne ébressze kukut. Egy pillanatra megállt az ajtóban. Hogy lehet így aludni? Az alakváltó félig fejjel lefele lódott az ágyról végtagjai szétdobálva... Aztán csaklegyintett egyet és kihozta a köpenyét és óvatosan becsukta az ajtót.*

-Üdv Néked Leiran örző! Köszönöm jól! Christ várom és mi útra is kelünk.*mondta a lánynak de nem beszélt többet mert látta hogy siet*

*Éppen megpróbálta magáról letessékelni a két szórakozó jószágot mikor Ernest is leugrik és újfent játszani kezd a görénnyel. Az elf lány pedig elesett. Éppen felsegítette volna mikor Selestina és az időközben felöltözött Chris is megelőzték.*

-Üdv Neked is Selestina! Szép napot Neked!
-Ernest! Te edig maradj nyugton. Ne okozz bajt. *feddte meg ő s a kis kedvencét, mint Yris a kis görényt.

*Chris kérdésére mosolyogva bólintott* -éppen oda akartalak invitálni. Eszünk valamit és indulhatunk. Sayla írt ugyan, de én pedig ahogy megbeszéltük alvás előtt, megírtam Geretnek hogy megyünk hozzá ma délután. Ne várakoztassuk meg ha nem szükséges. Azért mindíg harap *mondja viccelődő stílusban, de nem lehetett eldönteni hogy ez most komoly vagy sem*
-Nem viselkedtem veled sem másként mint bárki mással tenném. Ha ez örömmel tölt el, nos akkor annak én is örülök.

-Yris? Van kedved csatlakozni hozzánk? A "legénységünknek" is jót tenne egy kis harapnivaló. Biztosan kevésbé lennének bajkeverők jóllakottan *kérdezte majd az új hangda annak forrása felé fordult. Mikor meglátta ki az tisztelettel meghajolt ahogy az etikell azt előírja. Jól esett neki betartani ezt, mégha a Gressileket bosszantotta is vele*

-Üdvözöllek Eras úrfi! Úgy számolom Kuku még nincs ébren. Kívánod hogy keltsem fel őt?

*Érzi hogy fel segítik és Chris szavaira csak elvörösödik.* -Köszönöm.

-Feret tehet róla... *Mondja vöröslő arccal és magához öleli a kis görényt és lesütve szemeit álldogál ott ahol felsegítették.*

-Ugye nem okozott nagy gondot önnek Feret Arou úr. *Mondta és lassan emelte fel a fejét, de sose nézett arra akihez beszélt.*

-Köszönöm a reggeli meghívást. Természetesen elfogadom. Egynek viszont örülök, hogy Feret is játszott, és már nem fél Ernestől.

*Ekkor hallotta meg az ismerős mély hangot és mosolyogva fordult meg és ő is meghajolt.* Örülök hogy épségben hallhatom a hangját Gressil úr! *Mondja kedvesen mosolyogva.*

- Hogy telt az estéjük? *Kérdi kedvesen és az idegen vélt helye felé fordul vissza.*

-Milyen modortalan is vagyok. Az én nevem Yrisz Mikomi. A központi elf falu gyógyítója vagyok.

Tehát ma megyünk? Még jobb! Legalább el lesz intézve az egész.

*Az utolsó megjegyzést fel sem vette, elhatározta, hogy nem fog aggódni előre a pasas miatt. Azt majd ráér akkor.
Yriszt felsegítette.*

Feret? Mármint a patkány? Vagy nem is... mi ez?

*Ahogy az állatot méregette, úgy vette észre, hogy a lány szemei valahogy tompán fénylenek. Sőt! Nem is fénylenek, inkább elnyelik azt. Ekkor esett le neki, hogy Yrisz minden bizonnyal vak. Nem érzett szánalmat, vagy sajnálatot, ilyesfajta megnyilvánulásokra sosem volt képes. Talán érzéketlen, és igen, úgy vélte, ez tökéletesen jellemzi őt. Közben megérkezett Eras is, nem szólt semmit, csak enyhén biccentett egyet, amit akár egy nagyon halvány meghajlásnak is lehetett venni. Sosem szerette az ilyesmit, megalázónak tartotta, így nem is vitte túlzásba. A lány bemutatkozása szakította félbe eme gondolatmenetét.*

Yrisz, én Chris Hailer vagyok. Eddig szabadúszó bűnöző voltam, most próbálok kitörni, aztán meglátjuk mire jutok.

*Szélesen elvigyorodott, bár tudta, hogy ő nem lát ebből semmit. Sóhajtott. Hogy tudná érzékeltetni, hogy most épp mosolyog?*

*A meghajlásnál elhúzta a száját.*
Szükségtelen ezt tenned már megmondtam!
*Sóhajtott fel ,majd megrázta a fejét.*
Nem..hadd aludjon még...akkor legalább marad nekünk valami a reggeliből! Túlélő módszer 1#.
Remélem már kész a reggeli, mert rettenetesen éhes vagyok.
* Nevetett fel, aztán felpillantott az elf nő kedvesen csengő hangjára, majd Chris bemutatkozására. Sóhajtott kicsit.*

Igen , igyekszik, és ezért figyelek inkább rá így eleinte.
*Majd a nőre tekintett vissza.*
Ajánlom ,hogy akkor a kis csipet csapat vonuljon is át a konyhába. Sokkal kényelmesebben tudunk az ebédlőben beszélni, aztán a konyhából majd kihozzuk az ételt.
Jut is eszembe... szentfazék, nem láttad Leirant ?

-Feret nem okozott gondot, inkább csak szórakozott Ernesttel. De hadd játsszanak. Remélhetőleg a reggelinél is hajlandóak lesznek megérteni egymást. *mondta a lánynak*
-Vadászgörény *mondta Chrisnek* -bár bevallom reggel még félálomban egy pillanatig azt hittem Kuku viccelődik. *Amikor Chris megemlíti korábbi életmódját megérti Eras hajnali mogorvaságát vele. Így már világos volt minden. Ennek ellenére nem gondolta meg magát. Arou szerint ugyanis sohasem késő elindulni egy olyan ösvényen ami jó irányba visz. Gerettel viszont beszélni fog hogy mindenképpen legyen szives és tartsa ezen az ösvényen...*

-Igen mondtad már Eras úrfi, de örülök hogy nem tagadod meg tőlem a lehetőséget! Az etikett fontos dolog. És kijár az ifjú uralkodónak.*mosolyodott el és ismét meghajolt*

Elindult az ebédlő felé szándékosan hangosabban lépkedve mint szokott.*

-Leiran örzőhöz vendég érkezett. Úgy vélem a tanácsteremben lehet most.

-Nem Patkány! Ő egy vadász görény... oktalan sárkány. *Mondta és kicsit duzzogón fordult el tőle. Azt hogy bűnöző már meg se lepte. Nem tud megkülönböztetni egy vadász görényt egy patkánytól. Na szép.*

*Eras felé fordult és bólintott.* Igen menjünk le a konyhába. Ott kellemesen lehet társalogni. *Mondta és a kis állatot a kezében tartotta továbbra is de már nem lógatta a lábát, hanem hagyta hogy karjában pihenjen. Arou fel fordította fejét. Kedvesen mosolygott. Arca finom vonású volt és igazán szép.*

- Ennek igazán örülök Arorua úr! Elégé nagy bajkeverő tud lenni, szóval ha bármi bosszúságot okozott is önnek, akkor elnézést kérek miatta, nem tudom mikor szökhetett ki a szobámból. *Mondta lágy csilingelő hangon. Mikor Arou elindult hallotta a hangosabb lépéseket és így utána tudott menni gond nélkül, bár szinte szorosan a nyomában volt.*

-Nem tudom Eras úr, hogy kész van-e az étel, de Erenis elégé sokat szorgoskodott. Biztos készített valami finomat, bár tudom Eras úr ön nem szereti a vegetáriánus ételt, de talán lesz egy kis hús is.*

/ Őrzők városa Központi Épület étkező konyha (Chris, Eras, Arorua és Yrisz)/

*Arra ébredt hogy a feje koppant a padlón. Dünnyögve és az ágyakat szidve mászott vissza a helyére. Mióta ágyban alszik (pár napja) még nem volt alkalom hogy ne essen le róla.
Miért nem lehet ezeket szélesebbre csinálni? Puffogta magában és rájött hogy fázik. Fogalma sem volt róla mikor vetkőzött le. Próbált emlékezni de csak homályos emlékképei voltak arról hogy volt valami kocsma meg egy lány akit nem értett aztán repültek és volt ott egy másik muki aki tartotta, aztán elaludt a nagy fehér hátán....
De hogy mikor vetkőzött le egy szál semmire arról fogalma sem volt.

Sose szokott levetkőzni vagy átöltözni az alváshoz. Körbepislogott és látta a Giltől kölcsönkapott ruhákat összehajtogatva az ágy melletti kis szekrényen. De ott volt még egy mellény is ami.. mintha Selestináé lenne.
Gaia szerelmére! Lehet hogy Selestina is látta így? O.O Felélénkült a gondolatra és kissé rémülten nézett szét a szobában. A kis ajtó.. igen.. fürdőbe vezet.

Odaslattyogott és bement megfürdeni. Talán észhez tér. Engedett vizet és elnyújtózott a kádban amit nála nagyobb vendégekre is terveztek. Ebben akár egy sárkány is elfért volna... mint a hóvirág. A víz ellazította és töprengeni kezdett. Amint lemegy a nap haza fog menni Gildashoz Ravhoz és Cekihez. Tuti megették azóta az összes maradék szedres sütit a pupákok.

Mégis jobb szeretett volna ott lenni mint itt. Semmi baja nem volt a hellyel, azon kívűl hogy fényes volt és puccos népek vannak benne. Nem volt ide való. De amíg a nap le nem megy, nem mehet sehová. Úgy érezte magát mintha be lenne zárva. Egyedül Gil otthonában nem volt ez az érzése. Nem tudta megmagyarázni hogy miért. Egyszerűen annyira idegen volt itt. Annyira nem érezte magát idevalónak. Semmiben nem hasonlított a hely ahhoz amit eddig megszokott.

Talán azért nem érezte ezt Gildas házában mert az alakváltó nem volt olyan orrfennhordó urinép mint hirdette magáról. Vagy a koboldok miatt akik mindíg akkora rumlit csinálnak hogy olyan lesz tőlük a ház mint ahol egy kóborkutyafalka tanyázik. Hirtelen rossz érzés töltötte el, mintha gyomorszájon öklözték volna. Nem emlékezett arra mikor látta utoljára Gilt a bulin. Aztán eszébe jutott Selestina. mintha azt mondta volna neki a repülés előtt hogy Gildas hazament még valami csetepaté előtt és mindenki jól van. Megnyugodott és bugyborékolva alámerült a vízben hogy hajat is mosson.

A fürdés végeztével megtörülközött és felöltözött a kitisztított ruhákba. Selestina mellényét ott hagyta, majd szól neki hogy ott van és kész. Visszazöttyent az ágyra és újra ledőlt pihenni. Kezdett éhes lenni, de már megszokta az érzést. Van nem messze egy frankó étterem.. igen... alkonyattájt szokták kidobni az első vacsoramaradékokat az épület mögötti konténerbe. Milyen jól főznek ott! Sóhajtott egyet és a balját a gyomrára tette mintegy megígérve neki hogy nem kell már sokáig várnia*

*Ismét elszunnyadt kicsit, mert amikor felébredt már máshova esett a fénycsík a falon. Unta magát itt benn és már tényleg éhes volt. Fejébe nyomta a kispárnát, aztán pár perc múlva ledobta magáról! Kisettenkedett a szoba ajtaján. A folyosón nem volt senki. A folyosó végén az ablakon még mindig fény szűrődött be. Hunyorgott ahogy elindult felfelé.

Odafenn minden szobába benyitott hogy kipróbálja az ágyakat. Az egyiken ugrált egy sort.. a másikat össze vissza hemperegte, a harmadik némiképp sötétebb volt, itt felvette kutya alakját és megrágta a kispárnát és az ágy lábát.

A negyedikbe ahogy sebbel lobbal benyitott azt látta tele van könyvekkel és ült benn valaki ... nagyon öreg. Azonnal megtorpant, majdnem orra is bukott. Lassan hátrálva sunnyogott ki és óvatosan visszacsukta az ajtót ... remélte hogy nem volt feltűnő.

Az ötödikbe már lassan nyitott be, de ot nem volt senki. Ott a szekrényben található cuccokat rámolta ki csakhogy kinevesse azokat. A hatodik szobába lépett be éppen mikor neszt hallott a folyosóról. Megijedve bújt be az ágy alá. Nem akarta hogy valami rendész nyakon csípje.*

*Nagyon megijedt amikor valaki bejött és mintha pontosan tudta volna hol bújkál. Az ágy alól kilesve csak két mamuszos lábat és egy botot látott. Húú ez biztosan az a nagyon nagyon öreg fickó akire rányitott. De nem volt ideje töprengeni ezen mert zúgni kezdett a feje. Még fejfájása és hányingere is lett de nem volt mit kihányni így ez most elmaradt. Tele lett az agya gondolatokkal amik nem az övé voltak és pillanatra hallotta a saját gondolatát is amiben leszögezte hogy ez a muki biztosan valami varázsló. Még jobban megijedt és eszébe sem volt kimenni.

A sok zavaró gondolat elnyomta az övéit ő pedig gubbasztott és félt az ágy alatt. Aztán valamiért eszébe jutott Terro. Mennyi ideig is várta az egyetlen személyt aki vigyázott rá és szerette. Heteken és hónapokon át, magát okolva amiért elment. Még alig múlt tíz mikor egyik nap Terro nem került elő. Soha többé nem jött vissza. El se köszönt úgy tűnt el és sehol nem találta.

Hogy hívta hogy sírt utána de nem volt semmi válasz. Mintha jeges kéz markolta volna meg a lelkét újra átélte a borzalmas napokat amikor a tudat előkúszott a semmiből és erősödött hogy Terro már soha de soha nem lesz már ő pedig teljesen egyedül marad örökre. Ismét átélte az elhagyatottságot. Ismét tizenegy volt aki szutykosan a sarokban sírt tehetetlenül szemben az egész világgal.
Nem bírt gondolkodni csak ösztönösen behúzódott a fal felőli zugba hogy minél kisebb és láthatatlanabb legyen ahogy akkor is tette... minden olyan valóságosnak tűnt. Nem tudta mikor kezdett el sírni az ágy alatt, nem is érezte a határt a valóság és az emlék között. Apróra kucorodott és fektében átölelte térdeit és csak sírt és zokogott. Minden annyira nagyon fájt! *

*A rossz emlékek enyhültek és a varázsló kihúzta az ágy alól és ráfektette. Nem volt ereje ellenkezni, még mindíg remegett a rossz emlékektől és a sírástól. Aztán kellemesebb emlékek jöttek sorra és egészen megnyugodott. Nem értette mire volt jó ez az egész varázslat, de abban bizonyos volt hogy az öreg művelte ezt vele. Aztán megkapta a magyarázatot és hogy jobban bele gondolt igazat kellett adjon. Valóban ezek Leiran cuccai. De ennyire kötődne a lány ezekhez? Hiszen csak cuccok. Mondjuk ha igen, akkor nagyon sajnálta.. érezte hogy sajnálja, mert bár nem értette miért fontosak a tárgyak, nem akart szomorúságot okozni ...
-Oké nem piszkálom a cuccait csak ne báncsá! Télleg sajnálom! *kérte szipogva a varázslót és eszébe jutott Terro.. de most a saját agya emlékezett rá minden külső hatás nélkül. Bár nem tört rá olyan intenzíven mint az előbb, újfent sírdogálni kezdett. Bárcsak előkerülne. Minden olyan jó volt együtt.... De nem fog előkerülni... Ekkor Gildas jutott eszébe és érezte hogy mindennél jobban szeretné most látni. Haza akart menni hozzá.*

-mikó mehetek mán el? *kérdezte szipogva az öreget, de ez csak amolyan pityergős kérdés volt, mert tudta hogy majd csak akkor ha teljesen lemegy a nap, addig még legalább egy vagy két óra van hátra. A nap már nem járt magasan, ez látszott az ablakon beszűrődő fényből*

*Rettenetes lelkiismeretfurdalása támadt a ruhák miatt, de hát mit tudta ő hogy azok mifélék. Megint elszontyolodott. Nem akart lemenni enni. Ezek után nem tudna Leirantól bármit is elfogadni. A saját lelkiismeretfurdalása miatt nem bírt volna egy falatot se lenyelni abból amit Leiran készített. Bár éhes volt és a varázsló fickó is kedves volt mégis nemet intett a fejével.

-köcce de nem vok éhes *mondta pedig ez nem volt igaz, csak nem bírt volna Leiran szeme elé kerülni. Megtörülgette a szemeit és összeszedte magát. Felkelt az ágyról és kiment a szobából magára hagyva az öreg varázslót. El akart volna tőle köszönni de annyira szégyellte magát hogy nem bírt ránézni sem.

Mezitlábas talpai az ötödik szoba felől hallatszottak, mert bement oda megint. Szétnézett a kupin amit művelt. Sóhajtott egyet és elkezdte legjobb tehetsége szerint összehajtogatni a ruhákat és visszatenni a szekrénybe. Nem akart se enni se beszélgetni most. Ezzel végez aztán ha lement a nap ha nem, hazamegy Gildashoz. Látni akarta. Annyira benne volt az érzés emléke Terro iránt hogy muszáj volt látnia hogy minden rendben van ahhoz hogy teljesen megnyugodjon. Miközben hajtogatott a szipogás teljesen elmúlt. Furcsa és mókás ruhák voltak. Olyasmi ami nagyon régi lehet. Remélte Leiran nem lesz túl mérges.*

*épp egy nagy fodros valamit pakolt el amikor megszólalt az öreg, majdnem csuklott egyet ijedtében és meglepetésében, mert nem figyelt és nem vette észre amikor bejött. Hát ez elől a fickó elől nem lehet kitérni? Gondolta, aztán az öreg megszólalt és kuku megnyugodott hogy most talán már nem lesz baj. De nem értette milyen múltra céloz amit fel kellene kutatni. A Terro előtti idők eszébe sem jutottak hogy esetleg arra gondolna az öreg. *

-Feetudod kutatni Terro-t? *kérdezte elképedve. Bár a maga részéről bizonyos volt benne hogy Terro már réges rég nem él, hiszen kb 120 éve semmi életjelet nem adott magáról. Nem került elő és nem is látta senki sem. Gildas említésére elvigyorodott*

-Akkó te asztat is látod mit műveetem véle az első vacsoránkon? hehehe De ne mongyad el Erasnak! Lécci! Gildasz aszinné hogy én montam el neki! De ha idegyön akkó persze megvárnám. És nem rágok meg semmit beccsó! *biztosította a varázslót hogy nem fog megint garázdálkodni. Amilyen öreg és gyenge volt kicsit megsajnálta hogy úgy rányitott, de aztán eszébe jutott hogy nem kell sajnálkoznia, ez az öreg fickó egy pillanat alatt elintézné őt ha akarná.*

-Háááát mongyad neki hogy mennyék férjhe! Majcsak lesz neki valaki. A pirospitypangra nagyon cépen nézett. Tán begyönne neki a fickó.*utalt Erasra és közben összehajtogatott mégegy fordos valamit és visszatette a szekrénybe. Aztán az öreg maga felé fordította és a szemébe nézett kicsit meg illetődött hogy most megint valami varázslat jön, de nem ez történt, csak komoly beszéd amit igyekezett tőle telhetően megérteni. Azt felfogta hogy ne okozzon anyagi kárt meg hogy maradhat a bajkeverés de milyen múltról beszélt? Terro-n nem akar túllépni. Meg hogy jön a rumlihoz Terro? Érezte hogy valamit nem ért amit nyilvánvalóan kellene de akkor se állt neki össze.*
-Mé kéne tullépnem Terro-n? Ugyi nem varázsolod őtet ki az agyambó?

*Kint várt egy kicsit. Vett pár mély levegőt, mialatt maga elé nézett. Eddig olyan más volt ez az egész, most mégis úgy érzi ,hogy bele kell még rázódnia ebbe a tanácsos helyzetbe. Főleg ,ha Leiran lesz a vezető. Bizonyos helyzetekben másképp kell majd egymással viselkedniük, ez pedig nem mindig lesz kellemes. Pedig egyre jobban szerette meg az őrző lányt, mint barátot. Gondolat menete hamarabb véget ért ,mint észrevette volna s csak a tál étel emlékeztette arra, mit is tervezett el ,mielőtt bemenne a gyűlésre. Megrázta a fejét ,majd elindult a szobák felé.*

*Körbenézett a folyosón mikor odaért. Üresnek és csendesnek tűnt, így hát elindult arra ,amerre Kuku szobája volt. Bekopogott, de nem volt válasz.... benyitott kis idő után. Üres volt. A ruháknál csak a sajátja volt, hát akkor már felkelt. Körbe pillantott ,majd kis mosollyal nézet szét. Az ágynemű össze-vissza volt, nem is várt mást. Letette a kis éjjeli szekrényre a tányért ,majd beágyazott. Úgy érezte ez most kicsit megnyugtatta. Ezután vissza vette a tányért s kiment. Becsukta az ajtót. Tovább ment ,majd vissza fordult a lépcső fele.*

Kuku ?!
*Kereste az alakváltót, ám mikor nem találta s megtorpant a lépcsőnél, kicsit aggodalmasabban pillantott a következő emelet felé. Sóhajtott aprót, úgy indult meg.*
Remélem nem törtél senkinek az orra alá borsot.
*Motyogta ,mialatt felért s ismételten körbe pillantott, elindult a folyosón. Remélte ,hogy itt találja...habár az is lehet ,hogy pont elkerülték egymást. Hiszen..mit keresne itt ,ezen az emeleten, ahol Leiranék szoktak lenni? Hangja kedvesen csendült fel, ahogyan a folyosó apró zeg-zugait is betöltötte, nem túl erősen.*
Kuku ?!