Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Ohh...igen? Na..ez igen csak váratlan fejlemény. *tette karba a kezeit de még mindig vigyorgott rajta. Látta ,hogy mennyire feszült. Majd késöbb érdeklődve pillantott rá, amikor pakolgatott a nő. Meglepödött ,hogy máris rájött...így nem is volt olyan vicces. Sóhajtott, végül még mindig elvigyorodott hosszan s rátekintett*
Mit..miért is?
*Tetette a hülyét...ami néha nem is volt nehéz.*

*Amint a nő beszólt, szeme megrándult s gyilkoló pillantását emelte felé. Egy pillanatra a folytott düh áramlott belőle, ha eély lett volna rá, teste már lángokban ált volna. Megropogtatta az ujjait s elégé ijesztő vigyor jelent meg ajka szegletében.*
Mit is mondtál Sayla?
Egy férfin nem uralkodik a nő....az a barack meg neked tabu..remélem értettél.
*Sziszegte szinte csak neki, majd dobbantott egyet ,mire a láda tartalma hirtelen a nő fejére pottyant ki.*
Szedd össze...aztán mosd le őket. Ez parancs.

Ahh Kalí...vigyázzon azzal a nővel ott. Éppen tüzelő időszakában van, és szereti a hosszú fülü férfiakat....Ez valami csúnya beidegződés nála.
*Suttogta a férfinak ,miközben szemlátomást Saylaról beszélt. Habár Kalí nem vette fel, hiszen szerette feleségét, amikor Sayla arra pillantott megrezent ,majd sértetten pillantott a férfira.*
Már a gondolat is felháborító!
Sayla...azt mondták nem vagy igazi férfi!*kiáltott oda Eras.*

*Össze szűkítette a szemét és fogai megmutatkoztak.*

Én nem vagyok nő! Te állatkert! *Mondta ingerülten és elkezdte össze szedni az ételt.* Ne hallgasson rá csak a barack jár a fejében... még hogy én tüzelek akkor te már rég megőrül tál volna a közelembe... *mondta miközben össze szedte a dolgokat.* Még szerencse hogy nekem ilyen bajaim nincsenek... *Mondta és tudhatta Eras, hogy ez így is volt. különben nem lehetne harcos sem, mivel abban az időszakban mindenki megőrülne mellette.*

Tudja uram annyit hangoztatja hogy arról a barackról vegyem le a szemem, de ezzel csak a kíváncsiságom ébreszti fel ugye tudja, és igen rájöttem a turpisságára... *Mondta és felemelve a ládát elvitte a közeli csaphoz.*

*Nagyon is jól tudta, hogy a nő...ebben sem nő igazán, de csak szórakozni kívánt. Sóhajtott ,majd feszülten pillantott rá. Nagyon elszemtelenedett, és ezt most nem fogadta jó néven. Már éppen szólni kívánt volna ,mikor Kalí közbeszólt.*

Maguk ketten szinte teljesen egyformák! És egyformán örültek..kezdem azt hinni ,hogy ez valami faji dolog..habár nem ..mert ismertem normális sárkányt is.
*Nézte őket, egy pillanatra teljesen elveszítette higgadtságát, mire a környezetében lévő elfek döbbenten pillantottak rá. Ekkor a vezető köhintett egyet s méltóság teljesebben, szólalt meg. Az előbbi láng, kialudt szemeiben.*
Remélem az együtt müködésünk zökkenő mentes lesz. Ezért is, inkább segítek pakolni.

*A férfira pillant és felvonja a szemöldökét.* Kérem uram egyáltalán nem ön ellen szólt a dolog, sőt hagyja nyugodtan rám... legalább nem csak a kardom simogatom... Én pusztán szeretem cukkolni a főnököm. Ő is elégé sokat teszi. Viszont van egy kérdésem ön felé uram. Ön teljes értékű férfi lenne, ha egész életét nők között éli le? Jah bocsánat ez a férfiaknál máshogy van. Kérem ne értse félre uram. *Most tisztelettel beszélt.* Kicsit gondolja magát bele egy olyan "nő" bőrébe aki sárkány. Alapból harcias természetű és csupa férfi veszi körül... Na én így lettem az aki vagyok. Egy aggresszív fenevad, aki nem nő és nem is férfi... A férfi mivolttól csupán három szerv választ el szóval lelkileg férfi vagyok női testben szóval szerintem nem kell tovább magyaráznom. Igen elismerem nem vagyok normális... de csodálkozik? *Kérdi rápillantva és már végzett a megmosásukkal a dolgoknak és tovább pakolt le a szekérről, miközben beszélt.*

Nézze uram, én nem akartam kihozni a sodrából, de túlságosan is feszült... néha ki kel ereszteni még a diplomatáknak is. Nos én erről igyekszem gondoskodni a főnökömnek... Szívjuk egymás vérét, ezzel kikapcsolódik. Ennyi az egész uram. Én ezt mind viccelődve mondom neki, nem véresen komolyan... Bár az tény hogy nem épp a férfiakat szeretem...

Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy mozdult... * Mosolyogva megrázza a fejét. * Az entekről már hallottam, de még sosem láttam őket élőben... azaz lehet, hogy láttam, de nem vettem észre. Bevallom őszintén, hogy nem sokszor jártam még ezen a környékén, és valahol azt gondoltam, hogy közvetlenül veletek élnek. Elég sokan vélik így, az ismeretlenből eredő tévhitek. Gyönyörű félreértéseket szülnek... Viszont egy dolgot legalább biztosra megtudtam, és az nem csak hiedelem. A farkasok tényleg szeretik a holdat vonyítani.

Ugyanolyan kedvesek, mint Eras-szal... Borítottam már rá asztalt, de előfordul az ilyen. Nem tagadom, tényleg tört csont, de annyira komoly sérülése még egyikünknek sem volt. Annál a legnagyobb veszekedés kellős közepén is józanabbak vagyunk, legalábbis annyira még nem dühítettek fel, hogy tényleg túl lépjek a fenyegetésen. Igazából ez a fültanúknak nehezebb helyzet, emiatt is szoktam általában szólni, hogy ne vegyenek fel belőle semmit. A gyűlés előtt elfelejtettem említeni neked, egy kicsit lekötöttek a dolgok. Kis felkelés, keverve a napernyővel, a tönkrement könyveimmel... csak egy átlagos nap manófalva történetében.

* Kuku említésére bólint. * Értem, persze... * Hanyagolni szeretné a témát, méghozzá sürgősen, mert nem akarja, hogy Séléstina lássa rajta a zavar és a harag erőteljes egyvelegét. Már sok minden történt az ominózus eset óta, de még mindig bosszantja a tény, akárhányszor csak rágondol. A masszázs említése hamar kizökkenti. * Köszönöm az ajánlatot. Ha úgy hozza a helyzet, akkor hozzád fordulok. Már biztos vagyok benne, hogy varázskezeid vannak, sokkal jobb a hátam is.

* A pletykákon nem kell gondolkoznia, a válasz szinte csípőből érkezik. * Tisztességes polgár... még egyszer sem hallottam olyat, hogy valakiről ilyen tényt emeljenek ki. A szörnygyárost azért jegyeztem meg, mert nagyon megtetszett... Igazából annyira, hogy elméleti síkon kicsit jobban belemerültem a témába. A kísérleteket nem végeztem el ezzel kapcsolatban, mert Gaia ezért még dühösebb lenne rám... és kapnék tőle ajándékba 2-3 segítők a meglévő kettő mellé. Akkor aztán nem maradna egyetlen fiolám sem egészben. Sőt, amilyen szerencsém van, a házamat is porig rombolnák néhány óra alatt a lyukas kezűek.

Neked rosszabb oldalad? Nehéz rólad elhinni... túl őszinte és kedves vagy ahhoz. Mit takar nálad a rossz? Persze csak ha nem veszed tolakodásnak, valószínűleg más lesz a mércénk. * Nemet int a fejével. * Egyáltalán nem beszélsz össze-vissza, és jó hallgatni. Szeretek szövegelni, ez tény, de ha valami érdekel, akkor szívesen hallgatok másokat. Olyan dolgokat mondasz, amik elgondolkodtatnak, és ez például egy nagyon jó pont. Tetszik a gondolkozásmódod, elég sok mindenre nyitott vagy, és tiszteletben tartod mások véleményét. Emiatt figyelmeztettelek korábban. Ahogy ez a vonás a kedvességeddel párosul, javarészt előnyödre válik... ez tökéletessé tesz követként. Ez egy fontos tulajdonság, és talán mindannyiunk közül benned van meg a leginkább... Nem vagyok elfogult, pusztán így látom.

* Csendben megvárja, amíg Séléstina összeszedi a gondolatait, egyedül a tekintetével követi. Amikor kisiet, kissé meglepődik, de rövid távon megkapja a magyarázatot. Közelebb húzza a tálkát magához, kivesz egy szem szedret belőle. A karmai között tartva emeli ki, és úgy szemez vele, mint az ellenséggel. Végül megkóstolja: az ízre először behunyja a szemét. * Fanyarkás, de... finom. Tényleg megérte megkóstolni, először furcsa, de nagyon hamar szokható. Nagyjából sejtettem, hogy mire számítsak, egyszerűbb dolgom volt, mint neked a gyümölcslével.
* Miközben a lány beszél, csendben van, pusztán lopva elvesz még egy szedret. Helyezkedik ültében, így valamivel közelebb kerül Séléstinához. * Nem olyan nagy dolog? Ezt te sem gondolhatod őszintén. * A hangja inkább meglepett, mint sem támadó. * Nekem csak szerencsém volt, viszont a te helyzeted más. Te életet kaptál... ez sokkal nagyobb lehetőség, mint egy hosszabbítás. A neved... illik hozzád. Ugyanolyan fontos, mint az ajándékod... * Mondja a végére megenyhülve. *

*Kalí meglepödött a nő hirtelen változásán, majd túlontúl öszinteségén. Igen..azon talán jobban megdöbbent. s így hamarosan leesett az előző szinonimák valódi jelentése is. Maga elé emelte kezét, majd köhintett méltóságteljesen.*
Habár nem hiszem ,hogy más is megértené azt amiről beszélnek, de örülnék ha legalább nem a gyerekek előtt tennék. Nagyon fogékonyak ,minden ilyesmire.
*jelentette ki, azzal bólintott diplomatikusan.*
~ Azt hiszem Auréliusnak tudnie kell ezekről..jobb ha írok neki ,ha elmentek.~
Kisasszony....*komorodott el egy pillanatra mert nem tudta ,hogy is hívja.* ... mint mondtam, ezt ne hangoztassa lehetőleg a gyerekek előtt...főleg ne a lányok előtt! Minden más segítséget köszönök.

*Azzal amint végeztek a szekér lepakolásával meghajolt és távozott. Még neki is volt dolga.*

*Lassan pillantott vissza a sárkány nőre ,majd elvigyorodott.*
Csoda ,hogy megmutattad egy jobbik oldalad...de igazad van..és ő neki is. Ezt ne itt diskuráljuk meg. Jobb ha Leiran siet, különben unalmamban valami bajt keverek...
*Motyogta ,majd még vissza pillantott a nőre sejtelmes sunyisággal*
Remélem azért sejted..hogy ennyivel nem fogod ezeket megúszni!

*Mély levegőt vett és igazat adott ős is az öregnek és mikor kisasszonykánt köszönt el megremegett a szemöldöke.* Direkt használtam fedő nevet... *Mondta és mély levegőt vett.* Nos ez van... inkább be fogom a szám... *Mondta és utána Erasra pillantott.* Te? Mikor nem keversz bajt?

Te mindig azt csinálod, ha nem kell diplomatikusan viselkedned, de tény ha Leiran itt van a közeledbe más hogy viselkedsz... Már csak ebből is feltűnt a dolog. Mellesleg ne féltsd tőlem... nekem túl nagy a feneke... De befejeztem mert meg lettem kérve rá... *Mély levegőt vett és maga elé nézett.* M

Ha lehetek indiszkrét, mint egyetlen csapattagod aki tud erről... mióta tart vagy mégis hogy alakult így a dolog? Mondjuk pont belőled nem néztem volna ki, hogy nem egy sárkánnyal áll össze a csapatból. Megleptél... *Mondta őszintén és érdeklődve.*

Igazából, ha megbizonyosodnak róla ,hogy nem ártó szándékal vagy, akkor talán a többi fa megmutatja az utat...persze ehhez legalább velük kellene tudni kommunikálni, és akkor már itt is van egy nehezebb pont. Én csak gyermeknek voltam ott...és csak egyetlen egyszer. Apám vitt el oda, hogy találkozzam az idősebb entekkel és beszéljek velük.*Majd kicsit megrázta a fejét.* Nem..nem...ez mondjuk tényleg tévhít..habár annyi igazság van benne ,hogy igen sok időt töltünk a természetben, így a fák között is. Monfjuk..nem mindegyik válaszol..hiába kérdezed.
Igen? Ezt jó tudni, legalább valamelyiknek van alapja.

Mostmár tudom, így talán könnyebben el tudom engedni a fülem mellett...habár ki tudja. Mondjuk nagyrészt nincs is jogom beleszólni, így hagynom kell. Igazán ?*Mosolygott a fejét rázva kicsit ,mire szöke tincsei kicsit helyet változtattak az arca körül.* Valld be ,hogy unatkoznál nélkülük!

*Amikor még mindig a sárkány nőröl van szó, észreveszi ,hogy Gildas tömörebben válaszol kicsit, s rábólint. Őt is zavarta kicsit ez a téma, és megértete ,hogy mondjuk az alakváltónak ez sok lenne...érthető..talán más esetben neki is..jobban. Így nem folytatta az adott témát, inkább igyekezett átevezni rajta, a kommunikáció tengerén. Halkan kuncogott a megjegyzésre.*
Nincsenek varázskezeim! Az ,hogy sokkal jobban van a hátad nem csak a krémnek, hanem a jeelésnek is köszönheted! Hogy is mondják...én már csak hab voltam a tortánt. Leginkább örültem ,hogy segíthettem..... leiran biztosan észrevette ,hogy nem éreztem magamat elégé hasznosnak...pont úgy ,mint reggel a farkasnál.

Értem...értem.. biztosan nagyon kecsegtető a gondolt..egy..hogy is mondja Kuku? ..Tudósnak, mert végülis ,valamilyen szinten van ebben igazság, amíg betartod Gaia törvényeit nem lehet gond.
Valóban? Nem is tudom..már ők ketten is elégé hiperatívak! Képzeld ell ha csapatba dolgoznak!

Igen..rossz.*Bólintott elismerően s örült ,hogy valaki meghallgatja, még akor is ha valami ostobaságot mondana.*
Hát...talán néha könnyen magamra veszek dolgokat.... egyes dolgokban naiv vagyok.... Igyekszem preciz lnni, de ez nem mindig megy....sőt túl aggodalmas is vagyok...*kezdett el hangposan gondolkodni ezekről a dolgoktól.* Gyermeknek feltünési viszketetségem volt.....és..még ilyenek..
Jó..jó,, tudom ,hogy ezek nem olyan "rosszak", de érdeklődési körünket azért elégé meghatározza ,hogy mihez értünk s, vagy próbáltunk..mint te a fekete mágiával ,hiszen mondtad ,hogy régóta foglalkozol vele. De ha már itt tartunk...te neked mi a "rossz" vagy nem istudom.."jó"?

Lehet nem tudom mit mondjak..meg könyebb mondani ,mint megtenni azt amiről beszélsz, de igyekszem a gondolataim egy részét valahogyan felhasználni vagy közölni. És köszönöm, bár úgy hiszem ,pont így jün ki a tanács...hogy mindanyian aunk bele anyait, apait.
Örülök ,hogy ízlik! Amikor említetted a gyümöllénél ,hogy hasonlít a szeder ízére, gonoltam
összehasonlíthatjuk.

*Nézi ahogyan fészkelődik kicsit ,majd kedvesen pillant rá.*
Nem tudom pontosan, bár most, ahogyan elmondtad..igen, azt hiszem így kelle felfognom. Igen..ez igaz...ezért is szeretem a holdat nézni...te..éreztél már olyat ,hogy nem bírod elvenni onnan a szemed?
Gaia eldöntötte ,hogy lennem kell...*Nevetett halkan s a megenyhülő szempárba pillantott.*
Köszönöm ,hogy meghallgattál... még senkinek nem mondtan ezt el.... hogy őszinte legyek.


*Aztán hirtelen ismételten nyílt az ajtó. Oda pillantott s egy megnyugvással dicsérte ,hogy barátnője az.. Szavaira bólintott ,majd még vissza pillantott a férfira.*
Azt hiszem mennem kell...szeretném megtalálni és biztonságba tudni őket...és azt mondtad te is szeretnél hazamenni. Sajnos a bejárat pontos helyét most csak Leiran tudja megmutatni...szóval, most megint külön megyünk...de amit előzőleg mondam, az még mindig áll. Vigyázzatok magatokra........
Amínt érzed ,hogy a krémet beszívta a hátad...szabad vagy..mehetsz.
És remélem azért hamarosan találkozunk..meg a többiekkel is, jó lenne . Jajj várj...* Vette le az ővcsatjáról a kis tasakot ,majd abba tett szedreket.*
Ezt kérlek tedd el...neked is, és megígértem ,hogy Rav és Ceki id megkóstolhatja.

Egyszerűen szeretek szórakozni. Régen élhettem ebben ki a teljes vágyaimat...mikor is voltam utolljára tivornyán? Már meg sem tudom mondani...meg.ha valami eszembe jut, miért ne engedjek nyers ötleteimnek és az erőnek?
Általában viccesek. Azok!

*Kalí elment, így amikor Sayla Leiranról kezd el beszélni nekidölt az üres szekérnek és csak várt. Akaratlanul is elgondolta finom vonásait. Kérdésére nem tekitnett rá.*
Nem kívánkozom megváltozni nagyon s ez máson sem fog múlni!

*Vállat vont ,majd hosszan meredt előre.* Nekem is hirtelen jött, habár ő mág régebben is így érzett..elvileg. Bár te nem tudhatod Sayla, de mi fiatalabbnak nagyon sokat lógtunk együtt.... A sok nosztalgikus emlék hatására..meg a sárkány változhat.....megvan az esély rá. Habár én nem akarok.
Röviden össze foglalva.....ő kapott el azelőtt engem ,hogy más sárkány nő kínézett volna.

Sajnálom, hogy félbe szakítottalak titeket. Örülök, hogy ilyen jól ki jöttök, de sajnos már dél van és ma este telihold lesz szóval gyorsan kell még elintézni pár dolgot.. *Mondta kicsit zavartan. Régóta észrevette, hogy ők ketten nagyon jól kijönnek, de nem szólt róla senkinek. Nem tudott a Saylas dologról ami aközben történt, hogy ő fent van volt az ágyban. Felvette a táskáját és a kosár kiürítése után oda ment a könyvhöz és óvatosan gugolt le mellé, mély levegőt véve egy gyors mozdulattal vette fel és tette bele a kosárba, minél kevesebbet keljen érintenie. Ugyan erős volt és ő is foglalkozott fekete mágiával, de sose szerette. Miután ezt a műveletet megcsinálta a kosár fülének fogásával állt fel és a két fiatal felé fordult.*

Sajnos nekem sincs időm elvezetni oda, de el tudom mondani a pontos helyüket. Ide a legközelebbi a mágia kövektől nem messze a tenger part és a mező irányába van körülbelül 10 lépésnyire. A járatokat sajnos nem tudom neked pontosan megmondani merre menj, de remélem nem tévedsz el és haza találsz. *Mondta Gilre nézve és oda sétálva ismételten csak leguggolt és a földre firkantott egy gyors térkép vázlatot amin bejelölte a két helyet.* Már Saylanak is elmondtam ezeket, szóval csak óvatosan ha arra mész, lehet már vannak ott őrszemek, bár még nem hiszem, hogy elindultak volna. *Mondta türelmesen és kedvesen, ám hangjában hallatszott valami sürgető. Ismét fel állt és a két levélhez menve felvette azokat és utána Gil kezébe nyomta.* Parancsolj amit mondtam. Köszönöm, hogy elviszed, nem foglak postásként használni. *Rájuk nézett kettőjükre és csak elmosolyodott gondolatain. Nem mondott semmit csak behunyva a szemét sóhajtott és felvette ismét a kosarat amibe a könyv pihent.* Én indulok... Majd ti is nem sokára menjetek. Gildas... csak óvatosan. *Mondta komoly hangon, majd a fogolyhoz lépett, aki eddig is aludt és nem hallott semmit. Felkeltette és fel állítva vezette ki onnan. Eras felé ment és komolyan nézett rá.*

Induljunk... sok még a dolog a naplementéig...

<Mielőtt Leiran ki jönne>

*Hallgatja a férfit és mély levegőt véve keresztbe fonja a kezeit és nyugodtan áll előtte.* Értem... szóval te ez előtt sose gondoltál rá milyen lehet a csaj... Bár tény az okos tojások nem vonzanak, de én gondoltam már rá, hogy megkörnyékezem... de inkább nem tettem. Azért egy vezető mégis csak más, mint egy átlagos polgár... *Mikor elmondta, hogy Leiran kezdeményezett felvonta a szemöldökét érdeklődve.*

Szóval nem is te szetted fel hanem ő téged... na szép milyen férfi vagy te? Mikor lettél papucs? Vagy mindig is az voltál a nők közelébe? Látom rajtad, hogy odáig, meg vissza vagy érte. Jó oké tény kölyök korod óta ismered, ezt már mesélted... ahogy azt is, hogy kicsiként olyan volt neked, mint ha a nővéred lenne... Elég sokáig tartottad is ezt a megállapításod... Erre elmész a tanácsba és úgy térsz vissza, hogy ez gyökerestől felforgatod. Bocsi ha furcsállom a dolgot... de sose áradoztál róla... *Gondolkodott el és mosolyra húzta a száját.*

Ha ennek vége, akkor elmegyünk tivornyázni. Nincs vita főnök... és közben mesélhetsz, hogy milyen a barackja. *Imádta hallgatni fárfi társai beszámolóit a barackokról. Ez a téma neki mindig is igen csak tetszett.*

Főnök? Ha majd nem kell neked a csaj... az enyém lehet? *.* *Kérdi felcsillanó szemekkel Erasra pillantva.*

Ezután a mondat után lépett oda Leiran és kicsit behúzta a nyakát, hogy mennyit hallott a beszélgetősből, de látta hogy semmit, így megnyugodott.*

Nos akkor én is megyek eligazítani a fiúkat, és utána hátamra kapom a cuki pofát, és megyek elhozni az elfeket. Nyugi Leiran megvédem őket. Ha nem fontos és meg tudom a farkasokat téveszteni, akkor egyszerűen csak eltűzök onnan. Nappal egy fekete sűrű köd talán segítségünkre lesz a menekülésben. * Gondolkodott el kicsit és az ötletét helyesnek is vélte.*

Nem vagyok papucs. Nézd csak rám..tudhatnád ,hogy nem vagyok az. Nem egy tivornyázás alatt hallhattad a szaftosabbnál szaftosabb sztorikat, ugyebár. Ettől függetlenül, épp elégé megvoltam a saját világomban, a kötetlen dolgokban ,hogy ne figyeljek az ilyen dolgokra. azért sem hallhattál Leiranról...mert nem gondoltam annyit rá. Mindig más foglalt le, vannak alapjáraton kisebb nagyobb teendőim.
*Itt elvigyorodott , szélesen s lehunyta szemeit. Mintha maga ellen beszélne tette még hozzá.*
És itt nem az alvásra gondolok. Habár szerintem az létszükséglet!
Ettől függetlenül nem vagyok érzelmes ember, így sosem fogok áradozni, hiába könyörögnél érte.
*Emelte tekintetétt rá. Karját karba fonva állt feszesen. Kicsit robosztus alakja már messziről is tekintélyt adott számára. Észrevette ,hogy néha egy-egy elf megnézi, tegyük hozzá, főleg nők, hiszen volt olyan magas ,mint a legtöbb elf férfi. Kicsit kreolosabb bőre kitünt a tömegben, vörös hajával egyetemben. A nők pillantásaira egy sármos mosollyal válaszolt, mire azok elkapták a fejüket. Csak ezután emelte vissza tekintetétt a másik nőre, aki mellette állt.*
Nem gond ha furcsálod, még kicsit nekem is az. Hozzá kell szoknom ,hogy nem tehetek akármit...és ez...
*Elgondolkodott, majd egy pillanatra kiült az arcára a szörnyülkődés.*
A szent sárkányok nevére, én NEM leszek papucs!

*A barackos témánál hirtelen pillantott rá, majd széltében nevetett fel. Csak az a pillanat adta ,ami kicsit vissza hozta a kezdő löketi rémületből. Erősen csapkodta meg a nő vállát, elismerően, tudta annak baja nem lehet ettől, míg egy normál nő kicsit már meggörnyedt volna.*
Nem hiszem ,hogy túlontúl örülne ,ha fecsegnék a barackjáról. Azzal meg nem szívesen játszom, hogy eltiltsa előlem, hogy éppenséggel megkóstolhassam. Te ezt szerintem pontosan érted.
*Nevetett fel ismételten. Emlékezett egy régebbi esetre, amikor Sayla talált egy kisebb kalandot, ám olyan élvezettel merült bele az ecsetelésbe a férfiak között, hogy az áldozat éppenséggel eltiltotta gyümölcsétől az éhezőt. Pedig az a kaland ,még normálisabb is volt. Nevetése azon nyomban elillan amikor a kérdés jön.*
Mint mondtam....erre nem lesz eshetőség...*Villantotta meg szemeit, meg foga fehérjét.* De ha mégis...áldásom rátok....hamar ki fog készíteni, ebben biztos lehetsz!

*Amint kedvese megjelent jót szórakozott Sayla ijedelmén, s csak meglökte kicsit ,végül nagyott bólintott a nő felé.*
Rendben, akkor induljunk. A többiek elintézve.
*Rápillantott a fogolyra.*
Viselkedj jól! És ne merj lehúgyozni, mert ha megteszed....elintézem a tanáccsal, hogy keményebben fogjanak...és ez még a szebbik verzió.
*Ijesztett rá, azzal még Leiranra kacsintott és átalakult a nagy vörös sárkánnyá. Ebben a méretben is nagyobb volt, mint sárkány társa.*

*Salya nem válaszolt az előzőekre, mivel Leiran már ott volt és mély levegőt véve hagyta elúszni a dolgot.*

Rendben Eras! Vigyázz nehogy sárkány bőr táska, ruha, és cipő szett legyen belőled! *Mondta a sárkánynak és arrébb sétált. Lehet hogy kisebb volt még sárkány alakban is, de ez sosem zavarta. Mivel női testbe van zárva ezen nem csodálkozott. Elment a srácoknak elmondani hova is menjenek majd ebéd után. Mikor ezt is elintézte csak vissza ült a sátor kijárata elé és újra kardját fényezte. Ellenőrizte a pengét és örült annak a kardnak amit Mala készített neki igaz nagybátyja megrendelésére. Szerette ezt a kardot.*

*Leiran mosolyogva nézett Erasra és mikor az átváltozott, felpakolta az ordast a hátára és ő is felült a könyvel együtt. Gyengéden megcirógatva előtte a férfi mellkasát. Miután felült az Ordasra nézett, hogy vajon hogy viseli a dolgot.*

Nyugi nem fogok... a jermű kárpitozását nem teszem tönkre nyugi... *Mondta komoly hangon, és kissé le volt törve, hogy barátja így látta. Tudta mi vár rá és hogy az nem lesz épp kellemes, ha nem dalol, bár ő mindent elmond amire kíváncsiak.* Sajnálom Eras, hogy belerángattak ebbe. Én tényleg nem akartam és a feleségemet se értettem, miért akarja ezt... hisz te is ismered... biztos küldött rá egy rontást az a szipirtyó.

Ha ez így van Eric, akkor le fogjuk venni a feleségedről a rontást, és ez is bizonyíték a ténykedéseikre. Nem hiszem, hogy minden egyes "hívük" önszántukból csatlakozott hozzájuk, ezeket a tényeket belevéve. Szóval ha ez a kivizsgálás alatt bizonyítást nyer, ugyan határ szegő leszel, de lehet a tanács úgy határoz nem zár börtönbe, viszont az új vezetőnek át kellesz, hogy adjak és neki a belső törvényeitek által is ítéletet kell mondania. Sajnálom abba nem szólhatok bele, de majd szólok pár jó szót az érdekedben... *Mondta egy szuszra majd Jelzett Erasnak, hogy indulhatnak. Miközben felszálltak, fogta az ordast, le ne essen.*

*Rábólintott barátjának szavaira. Ismerte az asszonyát, habár az nem mindig kedvelte őt, hiszen ő mindig örömmel vitte bele az italozásokba és kisebb összeröffenésekbe annak urát. Az meg sosem ellenkezett ez ellen. Igen...ott is az asszony volt az úr. Ebben a pillanatban egy kis időre elkomorodott. Még mindig eszébe jutottak azok a szavak amiket Sayla mondott, vagy leginkább megpróbált a fülébe súgni. Sóhajtott s az égbe emelkedett. Ő akkor sem lesz PAPUCS! Ez amúgy sem lehetséges mondjuk.... igyekezett követni a logika utját, bár azt tudta ez Gilnek jobban megy....igen most talán pár epésebb megjegyzésnek jobban örült volna. Helyre rázta volna a fejét...
Az elf gyerekek amikor felszállt alá futottak s úgy integettek. Egy-egy szülő ,még ijedten futott a kis hebrencs teremtés után, hogy az ne legyen ,szó szerint láb alatt. Persze ő nem bántotta a gyerekeket. Nem foglalta le ez a téma, de néha örömmel tanította egy-két ütésre és fogásra a sárkányok kölykeit. Azok szívósak voltak!*

Ha minden igaz, legalábbis amit Leiran mesélt nekem Eric, akkor a fő esélyes most Delic. Ha ez így van...nem lennék a helyedben, bár ha pár kedves szó mégiscsak elhagyja a kisasszony ajkát, akkor maximum egy hét örködés..vagy felmosás..esetleg a kaja csinálás lesz huzamosabb ideiga tied. Egy határsértés még nem olyan mélységes bűn, hogy elítéltessen...főleg ha Balthazar és annak a szukának az igéje tehet róla. Cöh..rühelem a mágiát.
Kapaszkodjatok! Rázósabb rész következik.
*Vigyorodott el s hirtelen zuhanó repülésben vezette tovább a légi utatt. Bekapott pár kacsát, amelyek eddig kényelmesen szálltak hazafele.*

(Örzők városa)

Ebből is látszik, hogy bőven van mit tanulnom. Valószínűleg furán hat a kérdésem, de milyen velük társalogni? Úgy értem, egy fajta érzés, esetleg gondolat vagy ugyanúgy hallod, mint amikor például én beszélek hozzád? Tudom, hogy olyan kérdés, mint egy alakváltót arról vallatni, milyen másik alakot felölteni, vagy egyik pillanatról a másikra megnyúlni és összemenni... de a kérdés sutaságától függetlenül, tényleg kíváncsi vagyok rá.

Nyugodtan közbeszólhatsz... Még nem haraptam le senkinek sem a fejét, a legrosszabb esetben érvelek ellened is. Erről jut eszembe... ami a vacsorán történt. Hallottam, hogy utánam szóltál, ne haragudj, amiért nem fordultam vissza. Jobbnak láttam akkor, ha eljövök onnan, mert a maradásom további kiborulásokra adott volna okot. Tiszteletlenség lett volna a részemről, ha ezek után nyugodtan folytatom a vacsorát. Az öreg lehet, hogy tudta, mi jár a fejemben, ezért nem mentem bele előtte bővebb magyarázatokba. Azóta már találkoztam veled... mégis teljesen kiment a fejemből ez az apróság.

Nincsenek? Én nem így látom. Hallottam már olyan gyermeket, aki gyógyítópuszit kér az anyjától, ez felért vele, hogy egy kicsit giccsesebb szófordulattal éljek. Mind ketten sokat segítettetek, viszont más állt a hátterében. Leiran egyszerűen aggódott és nem akarta, hogy a könyv valamint a feladatok miatt bajom legyen... A te esetedben leginkább az dominált, hogy segíteni akarsz, minden megbánás vagy erőteljesebb háttér nélkül. Ezért van varázskezed. * Rámosolyog a lányra. * Nem vagy elég hasznos? Ellenkezőleg. Úgy tudod motiválni a többieket, hogy észre sem veszed.

Nem vagyok én tudós... legalábbis sosem neveztem magamat annak. Jártas vagyok egy-két dologban, van néhány saját teóriám és mélyebb kutatásom, de ez még önmagában kevés. Nem olvasok gondolatot, de a tekintetében úgy láttam, hogy téged királylánynak titulált.
Abba a csapatba bele sem merek teljesen gondolni... Sok könnyel és verejtékkel járna.

Ezek szerintem nem feltétlenül rossz dolgok. A naivság veszélyes lehet rád nézve, viszont így nem esel abba a hibába, hogy előítéletek alapján döntesz valamivel kapcsolatban. Feltűnési viszketegség... ezt azért megnéztem volna. Ne vedd magadra, de nehéz elképzelni rólad. Mi a rossz és mi a jó... ez egy elég tág fogalom, és még csak leszűkíteni sem lehet igazán a kört, mert folyamatosan változnak. Ha a személyemet tekintjük, akkor nekem nem előnyös, ha túl kedves vagyok, vagy elnéző, mert rontana a tekintélyemen. Nálunk a gyengédség nem túl elfogadott a vezetők körében... persze ez nem zárja ki a könyörületet vagy a kegyelmet. Kevés tabu van a számomra... Bizonyos helyzetben még egy gyilkosságot sem tekintek feltétlenül rossznak. Természetesen mindennek az adott körülmények adják a minősítését is. Ha valaki a tanács ellen fordul a népemből, de puszta kedvességből vállon veregetném és azt mondanám, hogy ejnye, ne csinálj ilyet többször, az rossz lenne. Példakánt szolgálna a többiek számára, hogy egyetlen apró szidással megússzák, így mennének a fejük után... Minden egyes érmének két oldala van. Egy-egy dologról nehéz eldöntenem ennek fényében, hogy hová soroljam be. Motivációk és okok nélkül szinte lehetetlen...

Amikor azt mondom, hogy előhozod a rosszabbik énemet, javarészt viccelek. Veled nem tudnék durván beszélni, vagy rád ripakodni, mint például Kukura... Nem szoktam gyakran így viselkedni. Vannak indokolt helyzetek, és ez például olyan. Annak ellenére, hogy erős vagy, a törékenység látszatát kelted... Rólad nem peregne le egyetlen megjegyzésem sem, és feleslegesen nem fogok sérüléseket okozni. Nem lenne értelme, sem konkrét célja, tehát nem érdemes ilyesmibe bonyolódnom. * Ez Gildas-ról lefordítva annyit tesz, hogy nem akarja megbántani a nyers kommentárjaival. *

* A hold említésére aprót bólint. * Általában akkor szoktam nézni, ha valamivel kapcsolatban nehézségbe ütközök. Úgy gyorsabban és világosabban át tudom gondolni a helyzeteket, és talán valamelyest higgadtabban állok hozzá. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy beszélgetek vele, de ezt tekintheted szakmai ártalomnak is. Egyedül álmomban maradok csendben. * Nemet int a fejével. * Örülök, hogy beszélgettünk... már jól indul a napom. Van egy olyan érzésem, hogy holnap hajnalig nem lesz sok időm pihenni.

* Amikor Leiran belép a terembe, felé pillant. * Nem szakítottál félbe... lassan ideje indulnom. Még alkonyat előtt elintézek néhány apróságot, utána pedig megyek vissza a farkasok közé. Nekem az is bőven elég, ha elmondod, hogy hol találom. * Figyelmesen nézi a térképet, memorizálja a legközelebbi útvonalat. * Az őrszemek nekem nem okoznak problémát, gyorsan ki tudom őket kerülni... Legalábbis ha semmi sem húzza keresztül a számításaimat. * Átveszi a leveleket tőle, majd határozottan bólint. * Nem is engedném, hogy annak használj. Lehet, hogy szép szakma, de nem mostanában terveztem a pályamódosítást. * Látja az őrzőlány pillantását, amire csak felvonja a szemöldökét. * Talán valami érdekes van az arcomon? * Kérdez rá, de felnevet rajta. * Ne menjünk bele inkább a részletekbe.

* Kissé meglepetten veszi át a szedret. * Átadom nekik, biztosan örülni fognak... Ha lehet, akkor puszit vagy simogatást nem postázok. Már beszívta, csak pihentem egy keveset indulás előtt... és a téma is elég kellemes volt ahhoz, hogy ne engedjem olyan könnyen ki a karmaim közül. * Már éppen elkezdene öltözni, amikor megáll a mozdulatban, és visszafordul az elfhez. * Séléstina... vigyázzatok magatokra. Nem tudom, hogy milyen alak az az A.J... attól, hogy segített a foglyoknak, még nem biztos, hogy segítőkész vagy a mi oldalunkon áll. Légy óvatos vele... * Búcsúzik el ennyivel tőle. A biztonság kedvéért ellenőrzi a hátát, csak utána veszi vissza a ruháit. Megropogtatja a nyakát, ezzel készül fel az útra. A csomagot, amiben a szeder van, a nadrágszíjára erősíti, a Dilec-től kapott tőr mellé. A leveleket jobb híján a kezében tartja. Már megfogalmazódik benne, hogy a járatokban nem választhat túlságosan apró formát, mert nem fogja tudni szállítani a sok csomagot. *

Nem..nem suta a kérdésed. Engem is érdekel amúgy is az, amit felhoztál példának is, hogy milyen érzés ilyenből, ilyenné vállni. Nem fura? De visszatérve a te kérdésedhez, a legtöbbjükkel gondolati és érzelmi síkon beszélgetünk. Megérintjük a törzsüket, és a fejünkben halljuk őket. Habár, ha mi beszélünk rendesen, ők azt is megértik. Az Entekkel viszont úgy tudsz beszélgetni, ahogy mondjuk most itt te és én. Velük a kommunikáció valós. *Mosolyog mialatt magyaráz.* Csak egyszer tudtam egy Entel beszélni, az is nagyon régen volt már.
Viszont..hidd el, az sem jó mindig, hogy tudsz velük beszélgetni. Sokban hasonlítanak így az emberekre, hogy mindegyik másmilyen, és más stilussal beszél veled. Attól függ mennyire van jó napja. Mennyire rágcsálták meg a kártevők.

Ühm...igazából...szóltam a vacsorán is, csak nem lehetett hallani, legalábbis azt hiszem ,mert egyikötök sem reagált rá. Emiatt meg ne aggódj, igazán. Pont azért ,mert apróság. Igaz sok ilyen parányi dolog alkothat valami szép teljeset, de tényleg nem baj.*Legyintett parányit.* Természetes ,hogy nem tetted meg, én nem is vettem fel.nem haragudtam. Mondjuk..tény ,hogy utánatok igyekeztem menni, ám mire az ajtóhoz jutottam már jött vissz Geron úr. az meg felőlem lett volna tiszteletlenség, ha csak úgy otthagyom, hogy megkérdezzem hogy vagytok...

Örülök ,hogy így gondolod. Bár hiszem ,hogy Leiran ,mint alakváltóért is aggóddot, nem csak hála miatt. Ettől függeltenül köszönöm a giccsesebb szófordulatott. Ha bármikor hasonló lenne..és Rav vagy Ceki nincsenek a közelben, nyugodtan szólj. Jó?
*Pillantott rá érdeklődve, fél szemmel egy apró nevetve, majd egy kedves mosollyal halgatta s csak ezután sütötte le szemeit.* Tudod, jó érzés ezt hallanom ,mert reggel, amikor Leiran leterítette az ordast...akkor is éreztem ezt, hogy nem tehettem semmit. Egyedül elbánt vele....Egyedül azért feledkeztem meg erről valamennyire mert te zuhanó repülést játszottál. A hirtelen ijedelem hatott rám.

Igen? Néha azért érdeklődnék kicsit, mi van odaát éppen. Már ha nem is tudos..valami hasonló még is vagy....Művelt.
Főleg abban ami érdekel. Királylány? Mondjuk azért messze állok tőle.... Lehetséges ,hogy kapunk majd még tőle mindenféle becenevet.*Mad kicsit felnevetett s lábbait felhúzta maga elé. Azokat ölelte át.*
Akkor azt hiszem te sem unatkozol jobban, és ők sem. Tényleg olyanok vagytok így a zsivajjal ,mint egy család.

Nem, nem feltétlenül rossz. Sokkal inkább a legtöbb, amit egy gyermek megtesz. Akár kíváncsiságból is. Naivságomhoz visszatérve...néha látom,hogy veszélyesebb így gondolkodnom, mert sokan átvághatnak, de néha olyan ,mintha ez adna egyfajta védelmet....érted?
Ohh..szerencse ,hogy nem láthatod, láthattad! *Bújt kezei mögé, egy ideig ,majd szétnyitotta egy-egy ujját a szemeknél s úgy nézett ki.*
Leginkább szerettem ha rám figyelnek...páran..vagy csak egy-két személy. Persze csak olyat tettem ,amit egy kisgyermek szokott, és a felnöttek úgyis nevetnek rajta ,mert szép emlék. De én ,most örülök ,hogy nem maradt fen semmi bizonyíték. Akkor nem tudna rajtam senki segíteni....engem zavarba ejtene...persze nevetnék is...csak..
Visszaatérve a témához....*Lassane emelte le szemeiről a kezeit.*
Nem ítélem el szerintem , egy vezető felelőssége ,mindig nagyobb
, lényegtelen ,hogy a nemzetség melyik részébe tartozik. Én apámtól láttam sok ilyet. S talán ezért is kerültem be a tanácsba...hogy tanuljak. Mondjuk..azt hiszem nekem nehezemre esne valakit megölni.... hacsak nem önvédelemből.....*A végét elgondolkodva mondta ki. Még kimondva is furán hangzott.*

*Kedvesen elmosolyodik felé s bólint. Értette mit akart mondani, legalábbis remélte ,hogy azt értette ki szavai közül amit kellet. Az ,hogy nem kívánja őt megbántani, habár tehetné.*
Igen..igen! Néha én is megpróbálok pár szót váltani vele. Nagyon érdekes..habár nem szokott válaszolni. Akkor jövök rá arra is ,hogy éppen mit is teszek.
A szakmai ártalmad, meg sok esetben nem is ártalom! Ez mutatja az is ,hogy van miből merítkezned, mivel olvasot vagy. Így arra sincs szükség ,hogy mondjuk más beszéljen.
Én is örülök...és azért még estig igyekezz pihenni.....


*Amint Leiran betér rápillnt hirtelen ,majd elmosolyodik.*
Persze..persze mehetünk, hiszen én mondtam ,hogy szeretném őket biztonságban tudni, és elmegyek értük.
*Pillantott vissza a férfira, mert nem teljesen értette ahogyan Leiran rájuk nézett, majd kedvesen pillantott vissza ismételten az örzőre. Elköszönt tőle s várt. Észrevette ,hogy a másik szedelőcködik, addig megigazgatta az ott maradt dolgokat, a pokróc szegletétt. Csak ezután vonta ismételten vissza zöld szemeit kicsit zavarosan.*
Nem..nem..nem szoktam puszikat küldözgetni, ha valakinek adok, vagy szeretnék akkor ő neki adom át személyesen. De nem másnak. *Majd igyekezett apró zavarát egy kisebb viccel oldani.*
Bár nem tudom, leginkább tőlem irtózol, vagy attól ,hogy nekik kell átadnod ?

*Amíg Gildas öltözött és rendbe szedte magát, ő is így tett a környezetében lévő dolgokkal. Lassan indult el ,mert nem akart késni, de még vissza pillantott, ekkor találkozott tekintette az alakváltóéval*
Vigyázni fogok...és Saylara is..habár fizikailag tudom ő véd inkább....de te is..kérlek.
*Azzal végül mégis elvonta a fejét és kilépett az ajtón. Látta ott ülve és fegyverét élesítve a sárkány nőt. Meghajolt.*
Akkor....mehetünk?
Köszönöm a segítséged.

[Bocsánat az elírásokért...míg írtam, többször kitöröltem részeket ,mivel félálomban teljesen már írtam ,mint akartam XD. Így átolvasva nem lesz gond..csak a hibák miatt szóltam...Köszi
SZERK:2 - Javítottam tiszta fejjel X"D]

*Sayla felpillant Selestinára és csak bólint. Felálva teszi el a kardját és a lányra pillant. Pillantása komoly.*

Kérlek bocsáss meg ha zavarba hoztalak a bókjaimmal. Nem szándékoztam... Én ilyen vagyok, ön magamat pedig sose hazudtolom meg... a szép lányoknak mindig bókolok, hogy érezzék, hogy szépek. Attól függetlenül nem mindegyiket szeretném magaménak tudni... ahogy téged sem. Nem vagyok olyan, aki fiatal lányokat rontana meg... *Mondta őszinte pillantással és mély levegőt vett.* Ami pedig oda bent történt az igazából egy személynek köszönhető... Úgy beszélt nekem rólad, hogy felkeltsd az érdeklődésemet. Főleg hogy azt a nyeszlett alakot is bele keverte... *Mondta mély levegőt véve, de őszintén.*

Mindig is jobban vonzott az a nő akiért harcolni kellett... *Vonta meg vállait majd újra a lányra nézett.* Tényleg és őszintén bocsánatot kérek... de mindezektől eltekintve nekem még cuki pofa maradsz. *Vigyorodott el barátságosan.* Természetesen mehetünk kis asszony. Hogy áll a repüléssel? Gondolom hadi lábon... Pedig az lesz a leggyorsabb... Igyekszem nem rémisztően repülni. *Mondta és akkor kicsit arrébb sétált a háztól és átváltozott sárkány alakba. Sűrű fekete füst vette körül egy pillanatra és mikor eloszlott már egy csodaszép fekete sárkány volt előtte. Méretei nagyok voltak, mégis kisebbek mint Eras Gressilé a nagy vörös sárkányé. Szárnyait kitárta egy pillanatra hogy megnyújtózkodjon indulás előtt, majd készségesen térdre ereszkedett és szárnyait is úgy helyezte, hogy a lány kényelmesen fel tudjon ülni a hátára.*

/Ilyesmik miatt ne fájjon a fejed. /

Azt hiszem, ezeket a témákat majd máskor folytatjuk... * Zárja le ezzel a beszélgetést. * Azért még megjegyezném, hogy problémám a koboldok részével van, nem a fogadással. * A tónusából érezhető, hogy nem komolyan gondolja, bár tény: nem ellenkezne. Miután egyedül maradt a helyiségben, kifújja magát. Fekete mágiát kezd megidézni, ami most jóval több ideig tart neki, mint normál esetben tartana. Lassan körülöleli a sűrű sötétség, amely némi megkönnyebbülést hoz a számára: feltöltődhet egy kis energiával. Újabb megfontolásból leteszi a szedret és a tőrt, melléjük pedig a leveleket a földre. Még a mágia hatása alatt egy nyuszt alakját veszi fel. A szeder tartójába szinte hátizsákként bújik, míg a tőrtok függesztékébe övként ugrik bele. A leveleket a szájába fogja. A mágia rövidesen szertefoszlik, a nyuszt pedig útra készen nekiiramodik. *

* Ahogy kisurran a résnyire nyitott ajtón, még egyetlen pillantást vet a tőle nem messze álló Séléstinára és a sárkánynőre, majd a következő árnyékot veszi célba. Árnyékról árnyékra ugrik, ha nem tudja kikerülni, akkor felszalad egy-egy fatörzsén és a lombokon keresztül vág át. Viszonylag könnyen megtalálja a helyet, amit Leiran magyarázott neki. Észrevétlenül surran le a bejáraton, odalent már jóval kellemesebb a számára a klíma és a fényviszonyok is. Az alagút rendszert valószínűleg régen építhették ki, legalábbis a szerkezete erre utal a számára. Több helyen megrepedezett, ott vékony fénycsóvák szűrődnek le a felszínről. A beomlott részeket szerencsére ebben a formájában könnyedén ki tudja kerülni, nem jelent neki akadályt átbújni a sziklatörmelékek közötti réseken.*

* A megítélése szerint közelít a hegyhez, amikor lépteket hall. Lassít, majd megáll, kíváncsian figyel. A sötétségből először egy sziluett bontakozik ki, ahogy közeledik, úgy kap egyre több részletet: magas és széles vállú alak, a bőrét nyálka fedi. Szálkás izomzata miatt könnyedén mozog, jóformán előreszökell a lábain. A fején rőt haj mered felfelé, az álla aránytalanul előreugró. A száját nem tudja teljesen becsukni 3 sorban nővő, hegyes fogai miatt, így az agyara még inkább kilóg. A szeme egészen világos színű, az írisze alig látszik. * ~Hullarabló... nem csodálom, hogy megtalálták ezt a helyet. ~ * A lény megtorpan pár lépésnyire Giltől és a levegőbe szimatol. A tekintete megállapodik a nyuszton, fél percig csak méregeti, majd magas, éles hangon felüvölt. A fogairól nyálcseppek záporoznak Gildas felé, aki csak félreszökken, hogy a zuhanyt elkerülje. * Csillapodj... Ezt nevezed te félelmetesnek? Kezdő. * Jegyzi meg félhangosan. Csak a fejét alakítja át, ahogy új kinézetével a hullarablóra mered, az abban a pillanatban becsukja a száját. Sarkon fordul, nyüszítve kezd el menekülni az egyik járatba. * Turisták... * Dünnyögi, ahogy visszaveszi a nyuszt fejét, és tovább indul. *

* Érzi a levegőben, hogy nincs messze egy kijárattól. Először csak az orrát dugja ki, majd óvatosan körülnéz: a hegy lábánál van, nem messze a városuk bejáratától. Sejti, hogy a másik út valószínűleg közvetlenül bent van, de nem akar visszamenni felfedező útra. Javarészt lerázza magáról a sarat, a port és a pókhálókat, majd újból az árnyékokat veszi célba, úgy ugrál el a céljáig. *

-> A föld alatti város utcái

*Amikor a sárkánynő elmondta a dolgokat, megkönnyebbülten és öszinte kedvességgel pillantott rá.*
Nem kértem ,hogy hazudtolja meg magát, és köszönöm a bókjait. Be kell vallanom, igen...számomra valamennyire kellemetlen volt,de azért is ,mert nem tudom még mindig ezeket hova tenni. Ettől függetlenül, most köszönöm.
*Aztán elgondolkodott egy ideig, s zavartan pillantott rá.*
Valaki rám úszitott? De ki? És..Gildasról beszélsz, mint nyeszlet alak?
*Aztán abban a pillanatban megvilágosodott s egy nagyot sóhajtott. Megrázta kicsit a fejét, melyre kezét tette.*
Eras Gressil, igaz? Nem értem miért kevert bele titeket...igazán sajnálom.

*Meglepödött ,majd kicsit felnevetett a beceneven, végül csak bólintott felé.*
Igen..nem éppen a kedvencem, de tudom ,hogy azzal a legjobb az út. Eras úr igyekezett már repülés közben rám hozni a frászt, de kérlek, ha lehetséges, te repülj kicsitvatosabban.
*Amint a sárkány megjelent előtte csak nézte, végül elmosolyodott s megsimogatta annak hátátt, amire késöbb felült. Még körbe pillantott, tekintette találkozott apjáéval. Biccentett felé, majd lehajolt Sayla nyakához.*
Mehetünk.

(Farkasok falva körüli hegy)

*Megérkezett a kis csapat a falu széléhez. A lakók közül sokan kiszaladtak, és amikor meglátták a vérfarkasokat, akiket Sayla hozott, előrejöttek a fogadásukra. Az elfnőt A.J a karjába vette, és várta Selestinát, hogy megmondja, hova kell
vinnie. Nagyon megkönnyebbült, hogy a csapat kiállt mellette. Az első igazi nagy kalandja! Nem nagyon járt a sziget más lakóniak földjén, így a gyermeki kíváncsiság kiült az arcára. A közeledő lakosok miatt némi nyugtalanság fogta el, már szinte várta, hogy mikor mondják azt: te korcs, takarodj! Ehelyett senki hozzájuk sem szólt, az elflányok viszont mosolyukat takarták kézfejükkel és összesúgtak, miközben nézték a férfit. Sok nőnek megdobogtatta a szívét. Ez még teljesen új volt neki, három lány rámosolygott, mire A.J óvatosan feléjük biccentett. Erre az egyik lány lopva odaintegetett neki. A.J. zavarba jött, és inkább újra Selestinára pillantott*

Öhm... izé, a, öööö... hova kell... úgy értem, hogy őt...

*nézett a karjaiban fekvő elfre, és próbált nem tudomást venni a lakókról. Leginkább a lányokról.*

*Freya látta, hogy Selestina milyen hatásosan tüntette el az elfek sérüléseit, elhatározta, hogy majd kerít rá alkalmat, hogy tudjanak beszélgetni. Úgy érezte tanulhat tőle. A helybéliek kedvesen mosolyogtak rájuk. Megérezte A.J. idegességét, és biztatóan megszorította vállát, rávigyorgott.*

Na, ha itt nem találsz magadnak asszonyt, akkor tényleg megérdemled, hogy kívülálló légy! *Próbálta ellazítani, de úgy vette észre, hogy e megjegyzésétől, csak még mélyebb zavarba süpped.* Mindegy, ne haragudj. Már jártam itt, legutóbb nagyon jól éreztem magam, remélem ezúttal is így lesz. Gondolom egy ideig itt maradunk, úgyhogy kerítek magunknak szállást majd. Addig is helyezzük az elfeket egy békés helyre, had pihenjenek rendesen. Remélem valami árnyékos szobában lesznek, mert úgy terveztem egy kicsit mellettük maradok, és már így is szinte kibírhatatlan ez a fény. *Húzta kendőjét még mélyebben az arcába. Radenre kicsit ijedten néztek a helyiek. Egy gyerek mégis odaszaladt hozzá, óvatosan megsimogatta, a lény játékosan hozzábújt. Meglátva ezt a többi kicsi is odament, és együtt játszottak az állattal.*

*Sayla mihelyst leszállt ki is nyúlt. Újra kapkodta a levegőt, bár most nem annyira, mint a mezőn.*

Kész feladom... legyőztetek... megyek... ledőlök egy fa alatt... ha bármi gond van a sikításra felébredek...*Mondta és behúzódott az egyik fa alá és behunyva a szemét sóhajtva rendezte a lélegzetét. Még sárkán yalakban volt és úgy kucorodott össze. Farkával eltakarta a szemét és úgy szundított el. Úgy feküdt a fa alatt, mint egy össze gombojodott kutya.*

*Carme egyszerre érezte magát komolynak és izgatottnak. Nem tudta, hogy melyik lesz úrrá magán. Ezért a kettő között próbált megállni. Mosolygott, de határozott léptekkel járkált. Hátra tekintett, amerről jöttek. De a nagy farkas még nem volt a láthatáron. Egyik kezét kitárta, amire Oceanus rászállt, és azon a vállára totyogott. Elvigyorodott A.J.-en. *

~Szegény...~*szinte már sajnálta, hogy nem tud mit tenni.*

*Ekkor végre megérkezett a harcos.*

Mi tartott ilyen sokáig?*majd a többiek felé fordult. Bár látszott, hogy azok se tudnak kb. semmit, de azért megkérdezte.*Most merre? Vagy itt táborozunk?

*Ekkor meglátott egy arcot, ami rögtön el is tűnt. Carme megijedt, mintha gyökeret vert volna lába.*

Nem...*suttogta, majd hátrálni kezdett.*

~Nyugi. Biztos rosszul láttad!~*győzte magát.*

*A.J felé rohant egy család. Mikor látták, hogy épségben vannak az elfek, könny szökött a szemükbe, és megveregették a vállát*

Köszönjük, farkas! Köszönjük!

Hova vihetjük őket? Pihenésre van szükségük!

Hozzátok, kérlek!

*A család mutatta az utat és az egyik közeli kis kunyhóba vezették őket. A.J. bevitte a nőt, a harcos pedig a gyereket. Letették az ágyra.*

Mi ennyit tudtunk tenni. A többit Selestine és Freya intézik. Nagyon sajnáljuk a történteket!

*Kiment a házikóból, és úgy döntött, szétnéz kicsit. Tudta, hogy nincs sok ideje, hamarosan haza kell mennie, ezért szerette volna kihasználni az időt. Megcsodálta a göcsörtös fákat, a házikókat, az ablakból kitekintő elfeket, az utcán járókelőket. A háta mögött összesúgtak a lányok, de ez már nem érdekelte. Csak akkor jött néha zavarba, a szemkontaktusba keveredett valakivel. Ilyenkor gyorsan talált valami mást amit nézhetett. Végül úgy döntött, odamegy a sárkányhoz, aki a fa alatt pihent. Elnézte egy darabig, sosem látott még élőben sárkányt. Aztán letelepedett mellé és nézte a falut.*



/Elnézést, de kikel vennem a főnökről szóló részt, mivel a központi faluban vagyunk és ott Selestina édesapja, az aki a vezető és őt Selestina irányítja. Kérem a türelmeteket a HSZ-ére. (by. Aurelius)/