Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

*Az ál-Gulába nagyon ravasznak hitte magát amiért így rászedte a sárkányt. Szélesen vigyorgott egészen addig míg az igazi Gulábát „orvtámadás” nem érte.*

-Szájjá le rulla hééé!!  * kiáltotta és a szép fehér ruhája másában azonnal Chris hátára ugrott és csikizte ahogy csak bírta. Hol az oldalát hol a hasát hol a nyakát ahol csak érte, közben vijjogó hangon szimulálta egy segítségért könyörgő áldozat hangját.*

-Jaaaaaajj segiccséég jáááááá   gyáááááá ÍÍÍÍÍÍÍÍí segíccsééég!  
* majd belekapaszkodva szárnyaiba egészen felmászott rá és ráült mintha csak egy hátas lenne és ugyanazon hangon rikoltozott*

-Gyijja Gyijja!!!!  

// Viiiissszatértem TwT //

- Nem volt jó ötlet? Ugyan, hozzám több kell. Ennyi nem fog túlságosan leszédíteni a lábamról.
* Kezdte egy mosollyal, majd felvette a férfi színpadiasságát s hangjának éléből szinte lerázta annak "dühös" kérdését, s próbálkozását. Szánt szándékkal nem akart nevetni , főleg nem túl hangosan, mivel alapjáraton az nem őt jellemezte. Na, nem mintha nem szerette volna a vicceket. Mert azokért teljesen oda volt....elég sok formájáért.
A kis várakozásba is, derekára fonta kezeit. Kíváncsi volt a csata kimenetelére, attól függetlenül ,hogy úgy tűnt nem akarják túlságosan magára hagyni, így pedig átöltözni sem tudott. Mégis.... a sok túlontúl komoly elf,és napok után, ez most jólesett a szívének. Észbe se kapott, mikor hirtelen úgy érezte, hogy túlságosan ő lett a célszemély. Éppen csak halkan nyekkent, ahogyan a sárkány elkapta. A botja könnyedén s gyorsan esett ki a kezéből, s csak egy hangosabb puffanással jelezte, hogy ő is ott van valahol.*

- Megállj sárkány! *Kezdte el de már nevetve. Elégé csikis volt ahhoz, hogy hamarosan feladja s nevetni kezdjen, még ha eleinte próbálkozott ezt el is kerülni. Nem pontosan értette számukra ez miért jó, de egészen vicces volt.*
- Kuku....
*Kezdte egy-két nevetés közben, de már nem fejezte be, mivel az akarva kinevezte a támadót egy lónak. Gulába csak még jobban nevetni kezdet helyzet abszurd részén, s a látszattal, ahogyan áll önmagát látta, mint lovast.*

*Le kellett vegye a széles karimájú kalapot - amellett, hogy illendő volt, így könnyebben fért be a sátor bejáratán. Későn figyelt fel a bentről szűrődő nevetésre, de már nem fordult vissza hanem belépett. Felvont szemöldökkel, de mosolyogva figyelte a triót amint láthatóan rettentő jól szórakoztak. Kalapját az oldalához fogta, a másikkal pedig hátrasimította a haját. Arrébb állt, hogy ha akart, még Seles is be tudjon jönni.*
- Nos, úgy tűnik rosszkor érkeztünk...
*Talán még folytatta volna, de meglátta Christ. Gyors átalakuláson ment keresztül; az eddigi őszinte mosolya eltűnt és rögtön a szokásos kedves álarcát öltötte magára. Egy pillanat alatt történt az egész, csak ennyi kellett, hogy a sárkány eszébe juttassa, ki is ő és miért van itt. Magában elátkozta ezért a "tettéért", de dühe csak eddig tartott. Eltűnt mint a kámfor, a többi érzelmével együtt újra elhalványultak. Megint önmaga volt - ha egyáltalán ez a valódi énem, gondolta.*

- Ugyan nincs mit köszönnöd...
*Majd még mielőtt bementek volna vissza pillantott érdeklődve. A kérdése a férfinak eszébe juttatta a lánynak ,hogy mi is volt még azelőtt ,hogy igyekezett az ünnepségre koncentrálni. Láthatóan elgondolkodott a kérdésen ,hiszen maga sem tudta pontosan ,hogy Gildas eljön e az ünnepségre. Ha el is jön, a könyveket biztosan nem hozza, de mind Kuku ,mind ő megnyugodna és nagyon örülne. Ahogyan ezeknek a végére ért eszébe jutott ,hogy még a koboldok sincsenek sehol. Parányi zavart mosollyal döntötte meg kicsit a fejét a vendég felé.*
- A legutóbbi hírem szerint itt lesz. Ha mégsem, akkor majd segítek megtalálni őt az ünnepség után, de reményeim szerint erre nem lesz szükség.

*Hagyta ,hogy Retnar előre menjen, csak utána bújt be ő is a sátor belsejébe, s így csak a végén figyelt fel ő is a jókedvre és a nevetésekre. Egy pillanatra meglepődött ,hogy ezt a jelenetet látta, mivel nővére igen régen volt már ennyire felhőtlen. Hálás mosollyal nézte őket egy ideig és nem szólalt meg, túlságosan lekötötte az amit látott.*
- Nem olyan rosszkor....
*Pillantott át az elfre ,s észrevette a kis változást rajta, habár nem tudta pontosan hova tenni. Ahogyan ismételten előre nézett, csak azt tudta biztosan ,hogy az előző incidensek ami közte és a sárkány között zajlott le, bizonyosak ennek indító oka. Habár még elnézte volna a többieket, de idő volt ,így kicsit köhintett.*
- Készen vagytok ?Mindenki jól van?

- Tehát le lehet dönteni a lábadról. Hmmm... *szeme kajánul megvillant, ám ekkor már a karjaiban tartotta az ágy felé* Azt hiszem, ezen túl is volnánk. Sőt.    
*Kuku védekező támadásától még ugyanúgy csikizte Gulábát, leszámítva, hogy már ő is hangosan nevetett. Mikor egy alkalommal tele tudta szívni tüdejét levegővel, felkiáltott.*
- Ne ordibálj már, te kölyök! Még azt hiszik, hogy ölnek valakit! *aztán egy pillanatra megállt. Ez most komoly? Tényleg lovacskázni akarnak rajta? Felkacagott. Hátravetette magát úgy, hogy Kuku az ágyra essen. Ránézett.*
- Ezért meglakolsz, bitang! *ezúttal őt kínozta a csikizéssel. Már épp eljutott volna az alakváltó hónaljáig, ami a legérzékenyebbnek bizonyuló terület volt, mikor észrevette a belépő Retnart.
Lecsapni készülő keze megállt a levegőben, majd csak lemondóan legyintett. Bosszúsan sóhajtott. Mikor Seles felbukkant a hangulatromboló férfi mellett, rámosolygott.*
- Azt hiszem, itt a játék vége. Én nyertem. *dicsekedett bólogatva fogadott húgának.
Az elf kérdésére végignézett magán. Inge teljesen szét volt gombolva, nyakkendőjét elhagyta valahol, és az egyik zokni is lecsúszott a lábáról cipőjével együtt a nagy játék hevében.*
- Pár perc, és szalonképes leszek. Amúgy azt hiszem szenvedtem egy enyhe agyrázkódást, mikor közelebbről megismerkedtem a szekrénnyel. *fecsegett, miközben négykézlábra ereszkedett, hogy kivegye az ágy alól a zokniját. Komótosan felhúzta cipőjével együtt, amit a közelében talált. Begombolkozott, és elő halászta nyakkendőjét a szekrény mellől. Nyakába akasztotta a ruhadarabot, majd zavartan meredt rá. Megvakarta a feje búbját. Rövid ideig töprengett, majd odacsaszlatott Gulábához.*
- Öööö... izé... tudsz nyakkendőt kötni?

*Az Ál-Gulába hevesen sikongatott és tiltakozott az újabb csikizés ellen. Lábaival úgy rúgkapált hogy  a térdigérő-tundrabugyogós sejhaja is kilátszott a szép fehér hímzett ruhából. Az idegen hangra kapta fel ő is a fejét és ült fel gyorsan az ágyon. Az ünnepi  fehér ruhát szépen eligazgatta magán majd az igazi Gulábára kacsintott aki még mindig nem tudott átöltözni.*

-Szerintem jó szorosra kössed neki hogy ne tuggyon kiszelelni a szájábú a sok hülyesíg.   
-Asztán megvárunk kinn hogy tuggyá őtöszködni. *mondta azzal már talpon is volt és szemügyre vette magának a jövevényt. Ez az a vélhetően úrinépség tanácstagféle fickó aki ma nappal már volt itt… Mint ilyen biztosan nem veszélyes, szóval megeresztett felé egy bájos Gulába mosolyt és a „húga” mellé tipegett. Kis torokköszörülés után Gulába hangján szólalt meg miközben könnyedén körbefordult hogy meglibbenjen a ruhája*

-Hoty teccik az új ruhám? Tom bot is kőne de nem az a lényeg hogy tejjesen lemásójjam Gulábát, hanem hogy belógjak a… *de elharapta a mondat végét, hiszen az eredeti terv szerint ő nem is menne be a bálra, hanem megmaradna kinn szemlélőnek. De túl kíváncsi volt ahhoz hogy valami módon ne kíváncsiskodjon be.*
-Szal milyen?   *mosolygott, majd mint ahogy az úrinépektől látta, belekarolt a sötételf férfiba hogy mégis inkább hitelesebb legyen az alakítása.*

- Ezt tagadom. Nem lehet túl könnyen... *majd meglepődött s csak rávágott egy sóhajjal a sárkány vállára.* Ne bízd el magad túlságosan!

*Fellélegzett amikor végre nem őt csikizte a sárkány, hanem a hasonmását. Felült s kicsit kapkodta a levegőt. Halkan nevetett, most már halkabban, s ez is csak akkor halt el, de elégé hirtelen, mikor észrevette hogy vendégeik vannak. Megigazgatta magán a ruháját, majd kócos , sötét haját.*
- Ne ordibálj túlságosan Kuku...vagy bejönnek az őrök és tényleg meglincselnek valakit.
* Habár csak félig mondta komolyan, ezt nem lehetett pontosan leszűrni hanghordozásából. Egy kis ideig nézte még a "birkózókat" ,majd amint azok is rájöttek ,hogy már nem csak hárman vannak, húgára pillantott.*
- Nem sokára elkészülünk. Csak addig vezesd majd ki az urakat.
Természetesen.
*Majd még vissza pillantott s szemmel láthatólag látta, hogy Kuku szerencsésen villantott. Halványan elvigyorodott.*
- Mond ,hogy ez tehetség kérdése és nem azé ,hogy tényleg megnéztél engem jobban......

*Sejtette ,hogy elégé félre érthető volt a helyzet, főleg ,ahogyan végig nézet a srácokon. Habár a vendég gondolata nem jelentett többet, húga meg tudhatta ,hogy ez nem az aminek látszódott, szóval nem igazán zavarta a dolog. Nem jobban ,mint kellett volna. *
- Ne zavartasd magad, a szekrény sem járt jobban ,mint a te fejed.
*Selestina halkan felkuncogott ahogyan őket nézte, majd megrázta a fejét. Örült annak valamilyen szinten amit látott.*
Ha nagyon fáj a fejed, majd megnézem.
*Gulába felpillantott a sárkányra ,mikor az ismételten elé jött. Rápillantott ,majd bólintott, s nyugodt kedvességgel, határozott precizitással kötötte meg annak nyakkendőjét. Csak arra pillantott fel amikor Kuku kijelentette mit akar.*
- Feltűnő lennél az én alakomban ,hogy tudsz járni.

Nagyon szép vagy Áll nővérkém! *lépett el Retnar mellől ,majd átölelte Kukut s utána hagyta ,hogy az elfoglalja a vendégük karját.*
Ha tényleg szeretnél így kimenni, igazat kell adnom Gulábanak...de tudok segíteni. Megcsinálom másképp a hajad, ha nem bánod.
*Lépett oda hozzá ,majd még a nővérére pillantott vissza.*
Ha szeretnéd segítek majd neked is felöltözni.
- Köszönöm. *azzal még Chrisre pillantott* a Hajad is...
Retnar... *pillantott vissza Sélés* Amíg nem vagyok..elfogadod a nővérem másának társaságát?

*Ahogy Chris legyintett, mintegy bűnbánóan enyhén meghajolt és a bentiekhez intézte szavait;*
- Őszintén sajnálom, nem kellett volna csak úgy belépnem.
*Ennyit mondott, aztán csak csendben, halovány mosollyal figyelte a beszélgetéseket és eseményeket. Az elf nő formáját felvett alakváltó lépdelt oda hozzá és kapta el a karját. Férfi létére egész meggyőző volt az alakítása... persze a beszédet kivéve. De vette a lapot, kihúzta magát mellette, kalapját a másik karjába véve fogta azt az oldalához. Selestina ekkor szólt hozzá, ő pedig megint szélesebben mosolygott egy pillanatra.*
- Persze, nem okoz gondot a dolog. Legalább úgy tűnik, indokoltabban vagyok itt.
*Vette a korábbi célzást, "partnerének" udvariasan félrehúzta a sátor hasadékát.*
- Öltözzetek nyugodtan, mi addig kint várunk amíg elkészültök.

*Amint kiért, az alakváltó felé fordult és felmérte. Gondolkodva hozzá szólt egy kézfogás kíséretében.*
- Gondolom téged láttalak napközben aludni... Üdvözletem, a nevem Retnar. Ha már a neveknél tartunk... mi a valódi, és most partneremként minek szólítsalak?
*Lélegzetvételnyi szünetet tartott csak, mielőtt felemelte a kezét és közbevágott, nehogy Kuku beszélni kezdjen. Ezalatt fejébe húzta a kalapját is, útra készen volt.*
- Ah, és... a kiejtéseddel nem... nem tudsz valamit csinálni? Elég jellegzetes, lebuktathat minket...

*Gulába megjegyzésére csak szende mosollyal vállat vont. Nem tudta valójában milyen alsót hord a lány, csak tippelt.. de ha egyszer bejött akkor már meghagyja titoknak a mikéntjét, mert vicces ha zavarba jön*
-Igen asz feltűnő.. *értett egyet azzal hogy nem járkálhat így ha őt akarja lemásolni, de valójában eredetileg nem is annak szánta hogy felvegye a szerepét, csak vicces volt két Gulába egy Chris ellen.*

*Selestina testvéries ölelését viszonozta, majd bólintott a hajat illetően. Összevonta szemöldökét és tincsei vörösesszőke árnyalatot vettek föl, a ruhája pedig halványzölddé változott. Már így lépett ki Segomonos karján a sátorból.

---> Erdő elf központi falu - "utcák" --->

*A két nővér egymásra nézett, majd a fiatalabb bólintott a kilépők felé. Halkan nevetett amint a sárkány is távozott, behúzta jobban a sátor bejáratát, majd úgy lépett vissza a barna hajú elf nőhöz. Megigazgatta a haját kedves mozdulattal. Látható volt ,hogy nagyon szereti a nővérét.*
- Kuku végül rendesen megcsinálta. Kicsit tartottam attól ,hogy nem fogja érdekelni az ünnepség. De így jobb is.
*Az idősebb, elkérte a botját majd amint megkapta felállt s lassan kezdett az asztalhoz menni, ahol a már előzőleg megigazított ruha volt. Míg azt nézte Gulába, addig Séléstina elmosolyodott.*
Nagyon boldog vagyok.
- Mégis miért ?
*Az idősebb nem nézett hátra, csak felvonta a szemöldökét. Inkább másra figyelt elsősorban.*
Mert régen láttalak így nevetni....és....jó érzéssel tölt el ,hogy most van két olyan ember is...akikkel ez sikerült.
- Ez nem jelent semmit.
Tudom csak...egyszerűen boldog vagyok...hogy így láthatlak másokkal is. És, remélem ,hogy....
- Fejezd be Sélés.
*Habár húga őszintén elmondta amit gondolt ,az idősebb elf ,mintha vissza vonulót fújt volna, csak egy parányit megemelte erősebben a hangját s megállította a beszélgetést. Ugyan ezt észre vette ő is, amit a húga. De nem akart még nagyobb feneket kerekíteni ennek. Hálás volt a két férfinak, és kezdett lassan..nagyon lassan de barátként tekinteni rájuk Azonban ez nem jelentett semmi mást, főleg ,hogy ő letérjen arról az útról, amely megmaradt neki. Minden kapcsolat változik , s ez az amit a húga még nem értett meg. Gulába nem ad előre annyi bizalmat ,mint a húga, éppen ezért abban sem bízik ,hogy valami maradhat változatlanul olyan,a milyennek szeretnék. Az ahogyan vele vannak....változhat...vagy változni fog, de ő sosem fog már rendesen járni tudni és ez egy olyan dolog, ami miatt sosem térhet le az útjáról. Csak fájdalmasabb lenne, ha letérne s végül kis idő utána semmije sem maradna.*

- Segíts kérlek.
*Sóhajtott, immár kicsit kedvesebben szólva, mialatt felemelte kezével sötét haját. A fiatalabbik bólintott ,majd odalépett, s mindent úgy tett ahogyan bármikor máskor. Segítette a nővérét ,hogy rendesen felöltözhessen, miközben magában, minduntalan elgondolkodott azon, hogy vajon mit gondolhat a másik. De nem szólt és a saját reményeit és érzéseit sem osztotta meg. Örült a barátainak...tudta ,hogy még jönnek ismerősök, örült a táncnak és remélte ,hogy eljönnek a koboldok is ahogyan megígérték. Meg az alakváltó is. Elmosolyodva fejezte be az utolsó simításokat. Gulába kapott egy nagyon szép kontyot is.*
Mehetünk.

[   utca]