Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

*Freya enyhén meghatva nézte a családi összeborulást, és hála rebegést. Mikor azonban a sérülteket a kunyhóba vitték, nem tartott velük. Tudta, hogy most már nélküle is minden megoldódik, és ettől megkönnyebbült. Azon gondolkozott, hogy mint általában, most is elkezdje e terjesztetni, hogy itt van, mert ilyenkor a városban összecsődülnek a lakók, ki jósoltatni, ki gyógyíttatni, vagy akár csak rontást rakatni jön, mindannyiszor szép summa gyűlik össze. Sokszor töprengett, hogy vajon helyes dolog e pénzt kérni a tudásáért, de ilyenkor azzal nyugtatta magát, hogy akadt, mikor egy zacskó gyógynövényért mentett meg egy életet, mert mással nem tudtak fizetni. Ha viszont felkopna az álla, azzal nem lenne jobb senkinek. Tehát maradt a pénz. Amolyan boszorka számba ment az egész szigeten, az összes lény ismerte a nevét, bár mind más-más érzelmeket táplálva iránta. Volt, aki gyűlölte, volt, aki kedvelte, de mindenkit megérintett valahogy a személyiségével. Nagyot sóhajtott, majd odalibbent A.J.-hez, előkotort egy pakli cigány kártyát, majd a férfi felé fordult.*

Húzz egy lapot, és megmondom a jövőd! *mosolygott rá, viszont mikor meglátta, hogy a másik csak elhúzza a száját, bosszúsan hozzátette* A barátom vagy, neked ingyen jár a jóslás, ne aggódj már!

*Fáradtan felsóhajtott A.J.*

Freya! Muszáj neked minden szép pillanatot tönkre vágnod? Ha valami rosszat húzok ki, akkor tuti neked megyek és többet a házam közelébe se jössz! Apropó! Ha húzok egyet, békén hagysz?? *kérdezte reménykedve, majd gyorsan húzott egyet a pakliból. A szerelem kártya volt. A.J is jól megnézte, be tudta azonosítani.* Na, elmész te a bús... Hagyjál békén a papírkáiddal, menj és keress bogyókat! El ne mondd, hogy mit húztam, mert nem leszünk jóban!

*Visszaadta a lapot, és a fának dőlt, keresztbe tett kezekkel és behunyta a szemét, mintha halaszthatatlan alvókája lenne.*

/Elnézést, amiért késett a HSZ-m!! ></

*Gyengén szállt le a sárkány hátáról utoljára. Vett egy mély levegőt és ekkor hasára tette a kezét. Az ottani seb egyszeriben kezdett eltünni, habár az uton minden ilyesmi kifárasztotta. A sérülések mind eltüntek, ekkor kihúzta magát s a többiekre pillantott. Látta, ahogy kicsit előrébb séltáltak, azt is ,hogy falujában ,hogy üdvözlik őket. Elmosolyodott a jeleneten, főleg amint észrevette ,hogy viszonultak a férfiakhoz a falu ifjú hölgyei. Amint közelebb ment intett nekik, ekkor kicsit kuncogva futottak el. A többiekre pillantott ám mielőtt válaszolhatott volna a kérdésre ,hogy hová vigyék őket ,megjelentek az elfek családjai. A családja barátai. Nézte kedvesen őket, az anyával egymásra pillantottak ,mire az biccentett s köszönetett mondott A.J-nek. Elkisérte őket a kis kunyhóig, aztán bement. Míg ő leült és megnézte a pihenőket, mosollyal konstatálta ,hogy már gyógyulnak. A sérüléseik enyhében jöttek vissza, az uton ,hogy használta képességét, sikerült nagy részét elvennie. Megnézte magát, ám már róla is eltüntek a nyomok. Kicserélte a kötéseket, és borogatást tett rájuk. Krémet készített szintén ,majd megadta a családnak mit tegyenek. Most nem kellet ide fehér mágia, elég volt a semleges. Felállt s a nőre pillantott. Megtörölte a kezeit.*
Estig figyeljetek rájuk. Hamarosan felkelnek, nem mozoghatnak, ez fontos, jó? Ha bármi gond lenne, keressetek meg, akkor ide nézek. De nem hiszem ,hogy szükség lenne rá.
Köszönjük Séléstina, és a többieknek....
Igen..főleg nekik kellene, ha lehetne, készítettek nektek enni? Megkeresem addig őket.
Persze, persze! majd szólunk.
Köszönöm. * Azzal meghajolt majd kiment, és elindult a többiek keresésére.*

*Nem telt el sok idő mire megtalálta a kis csapatott egy fa tövében. Mosollyal, megkönnyebbülten lépkedett arra, majd amint odaért meghajolt és leült a térdeire, velük szembe.*
Nagyon szépen köszönöm,hogy segítetettek. A család és a falu nevében is köszönöm, sőt, azt üzenik ,hogy szeretnék ha itt maradnátok egy kicsit, hamarosan kész lesz az ebéd.
*Nézte őket ,majd megsimogatta az alvó sárkány fejét, azzal vissza pillantott a másik kettőre, csak ekkor vette észre ,hogy Freyánál egy kártya van így zavartan pillantott rájuk.*
Ahh...úgye nem zavartam meg semmit ? Nagyon sajnálom ha igen!
..... Az..milyen kártya Freya?
*Érdeklődve emelte felé zöld szemeit.*

*A beszélgetőkre felemelte a szemét és morogva tekintett rájuk.* Fogjátok már be... én még este őrségbe leszek Hagyatok aludni!*Mondta és farkával elcsapott A.J. orra és Freya arca előtt, hogy csendbe legyenek már.* Mocorgott kicsit és újból bealudt volna, mikor érintést érzett a pofáján. Mivel puha és finom volt megnyugodott és lassan kinyitotta a szemét.*

Szia cukor falat... Minden rendben az elfekkel? Kérlek bocsáss meg nekem hogy nem vittem be őket, vagy nem meredtem melletted, de... kimerültem... ez így elégé kimerítő volt. Az az ordas igen nehéz volt... *Mondta és lassan vissza változott és nyújtózkodva törökülésben ült. Egy kevéske füst kíséretében szokott átváltozni, így ez most sem marad el, ám a szél hamar elfújja azt.* Bocsánat... a képességem miatt van...*Mondta a mellette ülőkre.* Kíváncsi lennék hogy Eras és Leiran mikor jönnek vissza...

*Freya kicsit duzzogva pillantott A.J.-re, majd eszébe jutott, amit bogaras nagyanyja tanított neki anno. "Ha valaki barátságtalan veled, az csak azért van, mert önmagával nincs rendben. Ilyenkor a legjobb amit tehetsz, hogy szeretetet sugárzol neki." Szinte még mindig a fülében csengtek a felidézett szavak, mikor A.J. nyakába szakadt. Szorosan magához ölelte, és még egy cuppanós puszit is adott az arcára.*

Tudom, hogy szeretsz, hiába leplezed. Én is szeretlek. Olyan mintha a sosem volt bátyám lennél. Köszönöm. *érezte, hogy a férfi tolná el magától, így még közelebb húzódott* Istenem, hát rád fog találni a szerelem! Légy nagyon nyitott, és vedd elő a kedvesebbik énedet, sosem tudhatod, hogy nem épp vele beszélsz e. Légy megnyerően vonzó. Várj! * most kicsit arrébb lökte magától, alaposan szemügyre vette, kicsit benyálazta tenyerét, és végigkente A.J. haján* Áh! Tökéletes! Egy igazi Grand Macho!

*Selestina épp jókor érkezett, nem hagyva a farkasnak időt, hogy leüvöltse Freyát.*

Igazán örülök, ha segíthettem, Selestina. Szívesen maradok, nagyon jól hangzik ez az ebéd dolog. Már két napja nem ettem. *kezét az ebben a pillanatban megkorduló hasára tette.*

Ez? Ez egy jóspakli egyik lapja. Történetesen A.J. húzta az előbb, ez a szerelem kártyája. Azt jelenti, hogy hamarosan meg fogja élni a tomboló szerelmet, aminek én annyira örülök!

*Ekkor csapta majdnem fejbe Sayla. Kissé hátrahőkölt, összekaparta a kártyáit, majd Selestina felé fordította őket úgy, hogy a lány ne láthassa egyik előlapját sem.*

Szeretnél húzni egyet? *kérdezte egészen halkan tekintettel lévén az aludni próbáló sárkányra.*

*A.J a nyakbaszakadáskor próbálta volna minél gyorsabban lerázni magáról a lányt, de érezte, hogy minél jobban lökné el magától, az annál erősebben kapaszkodik. Így hát vett egy mély levegőt és engedett az erőszaknak. Megveregette a lány hátát, majd elengedték egymást. Ő is úgy tekintett Freyára, mintha a testvére lenne, csak szeretett vele kötekedni és marakodni. Hallgatta a lányok beszélgetését majd közbekotyogott*

Ez csak egy pakli kártya, nincs benne a jövő! Az meg hogy én most pont ezt a lapot húztam, csak véletlen volt!

*Dünnyögte az orra alatt, majd az orra előtt suhant el a sárkány farka*

Jesszus, ez közel volt! :S Óvatosabban!

*Ekkor visszaalakult Sayla. Elnézte egy ideig. Ez a lány olyan más volt. Nem tudta eldönteni, hogy tényleg nő-e. Megnézte, melle az van. De a kisugárzása, stílusa, jelleme férfire vallott. És hogy Selestinát is cuki pofizza... Kicsit lehajolt, hátha szoknya van rajta, de nem nyert. Komoly dilemmában volt... Inkább hallgatta a lányokat*

Igen..igen minden rendben van velük. Még megfigyeltetem őket, de valószínüleg már semmi komolyabb bajuk nem lesz. Hatott Freya rontás oldója elégé, és én is megnéztem őket. Ne vedd magadra, ígyis sok utasod volt. Köszönöm szépen Sayla.
*Hajolt picit meg ültében köszönés képpen. A becézésre már fel sem figyelt, mivel kezdte megszokni, és mivel tudta, hiszen a sárkány kijelentette ,hogy nem akar majd tőle semmit. Amikor elnézést kért megrázta a fejét ,majd vissza pillantott az elötte ülökre.*
Jajj Freya, nem bánt a kis napfény ?
*Vette hirtelen észre ,és mintha intett volna párat, hamarosan az ágak lejjebb ereszkedtek, így kevesebb fényt adva be a kis "burokba". A lomb védte őket. Egy laikus szemének úgy tűnhetett, hoy a szél ingatta meg a lombokat, hajlította ennyire be, de inkább arról volt szót, hogy megkérte a fát, hogy kicsit több árnyékot adjon a számukra.*
Ez nem jó, bár remélem ízleni fog amit itt lesz majd! Nyugodtan egyél.

Szerelem? Izgalmasnak tűnik...mármint, amikor olyan valakivel lehetsz, aki kiegészít..vagy aki fontos neke, az csak jó lehet.
*Bólintott hozzá egy mosollyal s magában kuncogva rázta meg a fejét a farkas ellenkezésén. Freya kérdésénél hirtelen pillantott rá. Zöld szemeiben kíváncsi fény csillant.*
Szabad ?
*Azzal amint látta maga előtt a kártyákat, vett egy mély levegőt, s izgatottan húzott egyet.*

/Most rád bízom mit. ^3^)o/

*Sayla észrevette A.J érdeklődését felé és szinte rámordult.* Mit bámulsz nyeszlett farkas? Igen nő vagyok külsőleg de harcos. El jut a tudatodig? *Kérdi rápillantva Látszik, hogy nem sikerült aludnia. * És igen nem vagyok nőies... *Mondta és mély levegőt véve igyekezett lenyugodni. * A.J. igaz? Direkt csak az orrod előtt ment el... Nem akartalak meg ütni... tudtam hova csapok... Azt hiszem ha megcsaptalak volta a fa fogott volna meg és adta volna a párját... *Mondta mérgelődve és behunyta a szemét.*

Remélem megnyugtattam a pici törékeny lelked... mert nem akarom a további kíváncsiskodások miatt feltörölni veled a földet... Ne leskelődj a lányok szoknyája alá... oké? *Pillantott rá megvillanó szemekkel.*

*Látva a lány izgatottságát elmosolyodott. Szeretett jósolni főleg, mikor kuncsaftjai visszajönnek újságolni, hogy valóra váltak a jövendölései.*

A.J. talán elfelejtetted, hogy mit mondtam a legutóbbi találkozásunkkor? "Eddigi életednek nyoma sem lesz, meg fogod találni igaz otthonodat." Ebből az első fele már valóra vált. Selestina, köszönöm kérdésed, de az elmúlt napokban annyi időt töltöttem napon, hogy azt hiszem a bőröm szarusra keményedett.

*A Selestina által húzott lapra pillantott, majd a mosoly ráfagyott az arcára, nemcsak a lap miatt, hanem Sayla heves megnyilvánulása miatt is.*

Ööö... Nem kell kétségbe esni, alapvetően egy jó kártya. Az Erő lapja. Légy nagyon óvatos, figyelj az angyalok és szellemek hangjára! Ők majd megsúgják mit kell tenned. Ha meghallod tanácsaikat, valóra válik az összes álmod, és ezáltal százak boldogságát hozod el. Ha nem... az életed kegyetlen véget ér, miközben ezrek fájdalom hörgése hallatszik. Ezt a lapot nem húzhatja ki mindenki. Csak olyan személyek, akiknek valami nagyon fontos feladatuk van földi létezésük során, általában másokért élnek, más emberek érdekeit helyezik sajátjaik elé. Földöntúli kedvességükkel megváltoztathatják az egész világot... ha meghallják a szellemek hangját... A lap nem feltétlenül szó szerint értendő, bár már arra is volt példa. A te esetedben mégis azt hiszem átvitt értelme lesz, és ezentúl szemmel tartalak! Legalábbis meghalni biztosan nem hagylak! *fenyegette meg mutató ujjával nevetve.*

*A.J megilletődött Sayla goromba tónusán, viszont annak örült, hogy nem esett bántódása. Ebből a nőből bármit kinéz!*

Jó, jó, bocsánat, elnézést! Csak még sosem láttam sárkánynőket. De akkor már tudom miért! Mert nők és férfiak között alig lehet különbséget tenni! *mondta mindenféle bántó szándék nélkül, maga se vette észre, hogy milyen rossz vicc volt ez tőle. Észrevette Carmét, aki csak magányosan lézengett az utcán. Elnézte egy ideig, majd fogta magát, és odament hozzá, nem szerette volna, ha kellemetlenül érzik magukat a lányok a jóslás közben.*

Mit csinálsz itt? Az elfek azt mondták, megvendégelnek minket! Kíváncsi vagyok az itteni konyhára! Ettél már az elfeknél?

*Kicsit közelebb húzódott a lányhoz*

Tudtad, hogy a sárkányoknál a nőket nem lehet megkülönböztetni a férfiaktól? Tök egyformák! Erre most jöttem rá! *húzta ki magát büszkén* A világért se akarlak veszélynek kitenni, de ha eszünk, nem ülnél mellém? Tartok tőle, ha Sayla mellé kerülök, előbb-utóbb leszedi a fejemet focilabdának :S

*Saylara pillantott ,mikor a nő kitört ,mint egy vulkán majd parányit sóhajtott s érdeklődve pillantott vissza. Látta a reakcióját Freyának, mire zavartan elmosolyodott.*
Annyira rossz?
*Kérdezte ám a következő pillanatban már meg is kapta a választ. Csendben ült s nézett előre. Hosszan gondolkodott el a kártyán, kezeit az ölébe temette s összefonta ujjait zavartan. Ey pillanatra eltünt a mosolya, bár nem lehetett teljesen megmondani milyen érzések kavarogtak abban a pillanatban benne. Végül a vége felé megértően pillantott rá, igyekezett a szokásos mosollyal.*
Bármelyik is lesz...úgy tűnik nem fogok unatkozni..igaz?
*Majd a játékos fenyegetésre kedvesen nevetett fel. Úgy tűnt ez sikeresen oldotta a zavarát az előző jóslat miatt, habár az mélyen elültette magját az elméjében. Nem fogja elfelejteni..az biztos.*

Hát..nem is szeretnék még egy ideig, örülök annak ,hogy végülis élhetek.
*Nem figyelt szavainak végére, hiszen nem gondolt semmi rosszat bele, bár nem sokan tudhatták ,hogy nem úgy sikeredett a születése ahogyan kellet volna. Végül mégis megrázta a fejét s kedvesen pillantott rájuk.*
Freya, mióta vándorolsz? Egészen másmilyen vagy,mint azok a sötét elfek, akiket futólag láttam a földalatti városban...ne gondolj rosszra, nem gondolok róluk semmi rosszat..úgy értettem külsőre....kicsit másmilyen vagy..és békésebb is.


*Talán még kérdezett volna valamit ,de hamarosan megjelent a falu vezetője Kalí. Hosszan nézett rájuk ,majd az ágak között pillantott be.*
Nos...fiatalok , vendégeink. Kész van lassan az ebéd. Ceres, tudod ,hova kell őket kisérned..úgye?
*Kérdezte majd vissza pillantott. Látta a kártyát, de inkább elvonta a fejét.*
az ordas úrnak és köszönünk mindent, igyekeztünk valami húst összedobni neki és a sárkány kisasszonynak. Ha ízlik, akkor az asszonyoknak lehet majd bókolni érte.
*Vigyorodott kicsit el, látszodott vonásain, hogy most örült annak ,hogy előkerültek a túlélők.*

*Sayla figyelte ahogy reagált és össze szorította fogait.* Én még letépem a fejét...*Mondta morogva majd oda kiáltotta.* Hallottam ám! Nem vagyok átlagos sárkány nő te agyament! Látszik hogy semmit se tudsz a nemzetségekről. *Mondta majd Kalíra pillantott és kedvesebben válaszolt.*

Köszönöm uram, igazán kedves, hogy húsosat is készítettek. Természetesen a bók így is úgy is meg lesz. *Vigyorodott el és felélva A.J. felé ment és mikor mellé érve megragadta a grabancát és közel húzta magához.* Én nem vagyok nő... világos? A mi nemzetségünkben a nők nem harcolnak. Én vagyok az egyetlen harcos "nő"... külsőre női testbe vagyok zárva, de a férfiak nem érdekelnek... felfogtad? *Kérdi és elengedte, majd elindult valamerre.*

*Carme megfordult, és meglepődött. Majd nyugodt tekintetét egy mosollyal kísérte.*

Még nem... De én is kíváncsi vagyok. Éhes vagy?*Ahogy hallgatta tovább A.J. mondatait, szinte már vigyorgott, de egyetértően bólintott.* Még nem láttam élőben sárkányt. Szóval.... Ügyes vagy!^^ Nyugi, melléd ülök. Nem akarom, hogy bármi bántódásod essen!*veregette meg a vállát, amikor Sayla melléjük toppant. *Sayla, nyugi! Szerintem az, hogy nőként olyan vagy amilyen, még nagyobb siker, mint amit férfiként valaha is elérhettél volna. Hisz gondolj csak bele! Erős, határozott férfi annyi van, mint égen a csillag! Nekik nem is olyan nehéz annak lenni. Viszont ilyen személyiség, mint te egyedüli a nők között, és ez hatalmas kihívás, olyan, amit ha férfiként értél volna el, nem lett volna ekkora siker. Szóval csak járj emelt fővel, nyomd ki a melled, hogy igenis nő vagy! És akármelyik férfinál többet érsz!

*Megkönnyebbült, mikor látta, hogy Selestina felnevetett. Hálát adott a lánynak a gyors témaváltásért, nem szerette volna a jóslatot tovább magyarázni. A többire úgyis rájön magától...*

Hát, már egy jó ötven éve biztosan bóklászok. Talán ezért vagyok annyira különbözőbb, mint a fajtám többi tagja. Nem velük élek. Más-más lények kultúrájából alkottam magamnak világképet, ami biztosan nem egyezne azzal amit odalent a sötétben kovácsoltam volna. Igazad van, külsőre is elég érdekes jelenség vagyok, ezt is többször megkaptam már. *tárta szét széles mosollyal karjait, megcsendítve ezzel temérdek arany- és ezüstékszerét* Azért lehetek békésebb, mert emberekkel foglalkozom, jósolok, gyógyítok. Ezeknek mind a kommunikáció az alapja, enélkül nem menne. Így nyilván nem árt, ha az elf nyugodt, kedves, mert mások így nyílnak meg előtte, így tud segíteni nekik. Mindazonáltal nagyon élvezem, remélem még jó ideig tudom ezt csinálni.

*Meghallotta Carme lelkifröccsét, és már másodszor lepődött meg a nőn. Eszméletlenül tud beszélni! Az előbb, mikor a harcost osztotta ki, most pedig ez! Minden elismerése az övé!*

*Igyekezett ebben a pillanatban másra koncentrálni. Apja felé bólintott, az meg biccentett és vissza ment. Ezután tekintett vissza a sötét elfre.*
Értem..akkor izgalmas életed lehetett! Sok sok mindent tapasztalhattál. *Mosolyodott el majd az ékszerek csörgésénél kicsit felkuncogott. Értette őt, habár ő nem így vélte furcsaságát. Bólintott.*
Biztosan... ha minden rendeződik, akkor meg főleg. Igazából már várom is...de most ,hogy mondod....írnom kell majd egy levelet a tanácsnak ,hogy minden rendben van.
*Állt fel kicsit mosollyal ,majd a többiekre pillantott Carme szavainál. Kedvesen mosolygott mialatt nézte őket.*

Nagyon bölcs dolgokat mond, nem gondolod? Nem tudom mennyi idős lehet...talán fiatalabb ,mint én...vagy lehet mégsen, mégis. Nagyon szép dolgokat mond. *Azzal vissza pillantott az elfre s kezet nyújtott neki.* Gyere Freya..menjünk enni.
*Mosolygott.*
Tudod..ezelőtt nem nagyon láttam még ilyen csoporttot..úgy értem..nézz rájuk...mindenki szinte máshonnan van..és mégis...jól kijönnek. A tanácsba nem olyan rég kerültem..de ott is éreztem hasonlót....mégis néha úgy érzem...nincs minden megtárgyalva talán.

Kíváncsi vagyok, hogy mit fog erre Sayla mondani. Igen, azt hiszem Carme méltán kiérdemelte, hogy Dilec jobbkeze lehessen. És ki tudja? Lehet, hogy a végén még egymásba is szeretnek. *mondta, de az utolsó mondatot, csak úgy halkan, a fogai közt szűrte ki, gyorsan témát is váltott, elfogadta a felé nyújtott kezet* Én azért már utazásom során találkoztam ilyen vegyes társasággal, de talán most érzem a legjobban magam.*mosolyodott el, örült Selestina kedvességének, úgy érezte egy új barátra tett szert* Rendben, menjünk. A Tanáccsal kapcsolatban, meg tégy úgy, ahogy jónak látod. Ne félj elmondani a véleményedet. A történelem során gyakran az apró, suttogásként elhangzott ötletek mentették meg a világot. Bár ezek is hatásosak voltak, gondolj bele, milyen eredményt ért volna el, ha ezt határozottan, emelt hangszínnel mondták volna. Talán az egész Univerzumot is megváltoztathatták volna. Ne feledd, nagy jövő áll előtted! Merd felvállalni magad, és minden rendben lesz.

*Carmera pillant és mély levegőt vesz.* Ugyan már... lehet nálatok lehet nő is harcos... de nálunk nem... én nem vagyok nő... a mi fogalom köreinkben nem...*Mondta és a lányra pillantott. Láthatóan nyugodtabban.*

Tudod cukor falat...*Sayla már csak ilyen a nőket sose hívja nevén. Mindenkinek ad egy becenevet.* a Sárkányoknál a nők nem harcolhatnak... ezért nem vagyok én nő... Szépeket mondasz és valamelyest igazad van... de mégsem. Szóval azért köszi.* Engedett meg Carme felé egy mosolyt, majd A.J.-re nézett.* Kérlek többet ne nevezz sárkány nőnek... az én meghatározásom a fenevad... vili? *Kérdi kicsit morgósabban, de utána megenyhülve néz az ordasra.*

Tudod A.J., jól ismerem a kisasszonyt... és mivel nemzetséged kitagadott, mert félvér vagy... Bármit jelentsen is az... Felfogja neked ajánlani, hogy lakj az Őrzők városában, ezt csak azért mondtam el, hogy felkészítselek... Az Őrzők városában ugyanis nem csak Őrzők, hanem népeikből kitaszított, ám jó lelkű, büntetlen előéletű személyek is laknak a családjaikkal együtt. Szóval készülj fel erre. *Mondta nyugodt hangon és Selestinára nézett.* Hova is kellene mennünk enni Cuki pofa?

Csak ma találkoztam Sayla-val...de nem is vártam más választ tőle.
*Jól hallotta Freya csendesebb megjegyzését is s érdeklődve pillantott rá. Úgy vette észre ,hogy nem nagyon örülne ennek az egésznek, mégha nem is nagyon mondja ki. Kedvesen pillantott rá, majd egy kis gondolkodó arccal fordul ismét előre a társaság felé. Igyekezett megnyugtatni, terelve kicsit, habár sok köze nem volt hozzá, így csak finoman.*
Gondolod? Pedig én azt hittem A.J máris elkezdte azt amit a kártyád mondott neki.

Ennek örülök.....az elmúlt pár napban igen sok minden történt..most ebben a kis időben mégis úgy érzem, nincs semmi gond. És ezzel egyetemben..természetesen nagyon örülök ,hogy találkozhattam veletek. Amit tettél, a rontás oldó, tényleg nagyon jó ötlet volt..*pillantott rá mialatt felsegítette ,majd elindultak a társaság felé lassan.*
Amint láttam a sérüléseiket, leginkább maga a gyengeség és a rossz mágia okozta az egészet. Az apróbb sérülések, karcolások, melyek az elfogásuk és fogvatartásuk alatt keletkezhetett, nem volt olyan súlyos...így biztos ,hogy élve kelhettek, ezért is örülök ,hogy a rontás feloldása mellett döntöttél.
Habár..nem tudom, hogy tudtátok meg hol vannak, sem hogy hoztátok ki őket. De tényleg hálás vagyok ezért.
És ha vége van ennek...remélem mesélsz még...
*Bólintott ezzel megerősítve szavait. De valamennyit tudott, épp csak annyit ,amit Gildas mondott. Előre pillantott s nézte a hármast. Egyiköjük sem tűnt most ellenségesnek, és az alakváltó férfinak a figyelmeztetése ,úgy tűnt szükségtelen volt, nem úgy tűnt A.J, mint aki most azonnal lerohanja a falut, vagy pár lakóját. Inkább a lakók közül rohanták le többen őt. S ezt a zavart, ami ilyenkor a férfit illette ő is észrevette. Gondolat menetére megrázta egy mosollyal, hunyott szemmel a fejét. Nem..nem kell aggódnia emiatt. Habár Gildas apró aggodalma jólesett neki.*

Igazad lehet, bár a tanácsban mindenkinek megvan a helye, úgy érzem, meg lehet találni azt a hangot ,hogy elbeszélgessünk egymással, és akár többet meg tudjunk egymásról. Én csak most voltam először, és nem mondom ,hogy csupa kellemes hír fogadott, vagy kötött le máris, de örülök ,hogy ott lehettem.
*Szavaira rápillantott kedvesen. Ismét a jóslat jutott eszébe.*
Mindent meg fogok tenni ami tőlem telik Freya, ezt megígérhetem, de ,hogy rögtön úgy álljak az életem elébe ,hogy nagy ember leszek, vagy nagy dolgokat teszek, azt nem tudom megtenni. Őszintén igyekszem majd helytállni, ahogy mondtad, de úgy ahogy vagyok, és Gaia segítségével.
*Döntötte meg kicsit a fejét kedvesen felé.*
Amúgy...még meg sem köszöntem a szavaid. Nem szándékozom meghalni, de köszönöm, hogy megvédenél.

*Ekkor érték el a társaságot.*
Na....kész az ebéd? Mehetünk?
Nem messze. Pár háznyira van egy ....*kezdte mondani de rájött ,hiába mondaná neki így, mindenhol nagy fák vannak. Sóhajtott zavartan.*
A negyedik fán van egy kisebb ház, ott tudunk enni. Ne aggódjatok..van lépcső.

Értem.*válaszolt Saylától a neki szánt szövegre.*

*Selestina érkeztekor Carme egyből odafordult. Tényleg éhes volt, de ezt nem hangoztatta. Csak értelmesen bólintott. Vártak, amíg valaki el nem indul a fa felé.*

Hát, akkor induljunk! *mosolygott, és próbált pozitív lenni. Nagyon félt, hogy a faluban vajon mi lehet? Aztán megtette az első lépéseket, és egyre határozottabban közelített az útmutatás szerinti fához. Olykor-olykor visszapillantott a tömegre. Végül mindenki felért a házhoz. Carme a számára idegen elfeknek megdöntötte a fejét meghajlásképpen.*

*Ilyen jól még nem érezte magát, de ezt lehet a színes társaságra is fogni. Imádta ezt az érzést, mikor szél borzolja a haját, a tiszta levegő illata pedig megszédíti. Nagyon tetszett neki ez a kedves hely, hogy az elfek ennyire vendégszeretők. *

Jó környék. Szívesen nyaralnék itt.*bókolt Selestinának.*

*Elmosolyodott, látva a lány igyekezetét, hogy elterelje a figyelmét a kínos témáról. Persze ő nem tudhatta mi történt még régen kettejük közt, mindazonáltal hálás volt Selestinának. Örült, hogy a bájitala hatásos volt, hogy nem kezelte félre a sérülteket. A Tanáccsal kapcsolatos válasz után megkönnyebbülten sóhajtott, és most már biztosan tudta, hogy Selestina képes lesz beteljesíteni a sorsát, bármi is legyen az.*

Rendben. *lépett ki a fa árnyéka alól, miután megkapta a koordinátákat, majd kendőjét mélyen az arcába húzva caplatott fel a házba. Mikor felért mindenhonnan kedves arcok figyelték, nagyon kellemes környezet volt. Örült, hogy itt lehetett.*

*Mikor Sayla a grabancánál fogva megrángatta, már éppen kiosztotta volna a nőt, hogy "őt ugyan ne rázogassa úgy, mint egy rongybabát, inkább menjen a konyhába, mert odavaló", mikor Carme a segítségére sietett. Aztán jött Selestina, hogy kész az ebéd. Aztán Freya is beszélt. És onnantól kezdve csak a lányok csicseregtek. A.J. csak hebegett-habogott, nem jutott szóhoz...*

Elnyomásban érzem magam!! Nőuralom!!!

*Sayla infójára, hogy az őrzők szívesen látják maguk között, elgondolkodott. Aztán válaszolt neki*

Ha a tulajdon családom, a saját fajom eldobott magától, akkor miért mennék máshoz? Viselkedjek úgy, mint egy kivert kutya, aki egyből keresi a simogató kezet, akitől kaphat pár jutalomfalatot? Nincs szükségem buksisimogatásra, megállok én egyedül is a saját lábamon!

*Hangjában semmi keserűség nem volt. Tényeket közölt a maga nyers stílusában.*

Köszönjük Selestina a meghívást! Mi lesz a menü?

*Közben elérték a házat és felmentek. Nagyon rég volt már közös étkezésekben része, emiatt egyik szeme sírt, másik meg nevetett. A sok idegen arc kicsit elbizonytalanította, akaratlanul is Carme oldalához lépett és odasúgta neki, miközben kínosan mosolygott*

Ugye még mindig ülsz mellettem?

Nekem aztán édes mindegy A.J. vagy hogy is hívnak... én csak elmondtam a véleményem. ha neked tökéletes egyedül egészségedre... *Mondta és ment velük, majd mikor felértek és megmutatták a helyüket ő el kanyarodott a csapadtól és a társához ment. Oda ült le enni a másik harcos mellé.*

Miért, van valami baj? Nem természetes a mosolyod, bizonytalan vagy, és nem találod nagyon a helyed? A látszatból tippeltem. *felhúzta az egyik szemöldökét, és kérdőn figyelte a reakciót.* Figyelj, ha bármi van, elmondhatod. Vagy ha nekem nem, akkor fordulj Freyához! Hogy megnyugtassalak, igen: melléd fogok ülni. *biztatóan emelte rá csillogó szemeit. Asztalhoz ültek.*

*A házban amint beértek az ablakokat kicsit behúzták ,hogy a vendégek jobban érezhessék magukat. Az elf asszonyok megterítettek ,majd elmosolyodtak a vendégeken. Meghajoltak, azzal kimentek s még köszöntek egymásnak. Csendesen lépett be, ám utoljára, hagyta ,hogy a többiek helyet foglaljanak, ki hol szeretne, mivel most amúgy is csak ők lehettek itt. Maguk után behúzta a vékony fa ajtót, majd egy mosollyal tekintett rájuk.*
Üljetek csak le. A.J ha valami baj van, mond meg nyugodtan.

*Azzal ő is leült késöbb a maradt üres helyre. Még rápillantott a sárkánynőre, apró sóhajjal.*
Sayla...ne ülj kérlek annyira messze...vagy...legalább vigyél innen is ételt.
Tessék. Egyetek csak. Abban a tálban zöldésges köretek vannak, a másik tálban tört krumpli egy kis füszerrel, abban meg ott hús. Nem is tudom milyen..... talán csirke.
Az örzők hoztak töbféle húst, mivel a sárkányok, illetve gondolom ti is inkább azt preferáljátok.
*Mosolyodott el a két farkas felé. Még felállt, öntött mindenkinek egy kis vízet ,majd rámutatott a kancsókra.* Van itt minden amit szeretnétek..kivéve bor. De víz..különféle teák..vagy gyümölcslevek... nyugodtan vegyetek bármiből.
*Azzal elgondolkodott. Ahogyan kipillantott az ablakon felfigyelt a nap állásra. Egy pillanatra megállt minden cselekedetében s csak nézett kifele. Végül amint lenyelte a falatott, lassan felállt.*
Elnézést...mindjárt jövök.

*Azzal kiment a ház elé. Megemelte kezét s fütyült egyet. Hamarosan egy madár repült oda, kedvesen nézte, becézte kicsit megsimitva annak tollait, majd kivett a zsebéből egy kis papirost s annak lábához kötötte.*
Kérlek vidd ezt el, erre a helyre.....
*Majd elgondolkodott egy picit, majd pár percen belül összeírt még egy kis papirost s azt is oda kötötte.*
Ezt meg a földalatti városba. Két embert keress. Az előzőben Leiran Geront..az utóbbiban meg....egy Ceki nevű kis koboldot.
*Mondta végül. Nem volt benne biztos ,hogy jó ötlet azonnal Gildas nevére címezni, így inkább a kis kobold nevére küldte. Tudta, mivel a belső lapon ott van Gildas neve, és kérés a koboldhoz ,hogy adja át neki, nem lessz ebből gond. Még komolyan pillantott a madárra.*
Ha máshoz jutna..tépd el..csak ők kaphatják meg!
*Azzal elengedte, s a madár repülni kezdett.*

*A.J. kifakadása után enyhe rököny ült ki az arcára.*

Te hülye vagy *mondta olyan őszinte rácsodálkozással a hangjában, amitől még a maró gúny is kedvesebben hangzott volna* Mármint ne haragudj, úgy értettem, ezt először is alaposan át kell gondolnod. Ez a döntés az egész életedre kihathat. A falka már nem valószínű, hogy visszafogadna, így ésszerű lenne neked is továbblépni. Lehet, hogy boldog lennél! Csak annyit mondj, hogy alszol erre még egyet!

*Közben leült, jó étvágyat kívánt a többieknek, majd végignézett az alaposan megpakolt asztalon.*

Á, kaja! Raden! *hívta magához barátját, aki azonnal meg is jelent három gyerekkel a hátán* Jól van, nyugodtan játssz csak, de előbb egyél valamit. Már te is rég láttál normális ételt, hajrá. *fogott egy tálat, jól megpakolta hússal, és letette Raden elé, majd ő maga is hozzálátott.*