Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

*Bólintott amíg Gildas mesélt s felállt, előkészíteni azokat a gyógynövényeket amelyekből kenöcsöt készíthet a férfi sérüléseire. Nem kellet sokat keresnie ,mert itt minden volt, így elővett egy tálkát, meg egy morzsolót. Azt félre rakta és elkezdte az olajos magvakat leszedegetni a szárrol, azt beletenni a tálkába, majd a külünböző levelekel is így tett. Közben figyelmesen hallgatta a beszélgetést. mind Gildasét, mind utána Leiranét. Neki meg sem kellet szólalnia, hiszen mindent elmondtak előtte. Csak ezután tett mégis csak egy megjegyzést.*

Akkor igen csak izgalmas estéd volt, végülis "örülök", hogy a naptól lett bajod, és nem a kisebb nagyobb csetepaték alatt ami adott neked egy kis adrenalint. Ez azért még most is látszik kicsit.
Az meg merőben megnyugtató, hogy van valaki, aki elfogadva a tanácsot venné át a helyet. Leginkább ez volt az ami miatt még aggódtunk. Igazat kell adnom Leirannak.
*Szólalt meg miútán a férfi befejezte ,majd sóhajtott kicsit, de most kedves mosollyal nézett maga elé.*
Igen, a mai ordasunktól is hallottuk ezt a hírt, hogy a két elf életben van. De mégjobb az a tudat, hogy hamarosan haza is érnek. Biztos sok kérdés fog felmerülni, de a lényeg úgyan az lesz.
*Pillantott vissza ,majd elmosolyodott. Lassan sétált vissza, a kis tállal a kezében ,meg az erősebb, fából készült morzsolóval, s leült oda ahol előzőleg is volt. A tálban lévő leveleket és olajos magvakat kezdte összetőrni, így folytatta szépen.*

Szóval ma is mész? ....Rendben....a repülés kilőve, hacsak nem kérjük meg Erast és terítünk rád valami csuklyás köpenyt..... De amondó vagyok...ha nem zavarna, akkor tényleg maradj itt ahogyan Leiran kérte. Nem zavarna senki , figyelnék erre.
*Mad kicsit felnevetett.*
Azt hiszem most jól jönne a napernyő Gildas.
*Azzal rápillantott s letette maga elé a tálat, amiben már masszába állt a zöldes készítményt.*
Szólj ha elolvadt a jég, akkor majd felkenem a sérülésekre. Hideg lesz ez is, de legalább egy 20 percig rajta kellene hagyni ,szóval ne forgolódj kérlek. Persze..csak ha nem baj ha felkenem. De tényleg jót tenne hidd el.

*Kedvesen nézte, sajnálta ,hogy így kellett látnia, de még így is örült ,hogy nem esett nagyobb baja. Bólintott felé.*
És ha gondolod hozok neked szedret is...emlékszel? Mondtad ,hogy még nem ettél mert nem terem a föld alatt...itt a közelben van..azt hiszem el is raktunk belőle..tavaly is..most is talán..bár még csak érik. Ha gondolod hozhatók abból is..vagy...nem vagy éhes?...esetleg mást?
*Látszott rajta ,hogy igyekszik kicsit a vendég kedvében járni. Maga elé nézett ,majd kicsit a földre mialatt kezeivel a szoknyáját fogta meg. Annyi mindent mondana..és még sem tudta ,hogy foghatna bele.*

Na..viselkedjetek!
Sayla, ne merészeld bántani őket...ti meg mik vagytok ,férfiak?? Komolyan?
*Nevetett fel rajtuk ,hiszen tudta nagy részük csak viccelődik. Végül pár perc szórakozás után intett nekik.*
Jól van..most már elég legyen. Figyeljetek. amondó vagyok, hogy amíg a mi kis barátaink elintézik a politikai dolgokat, igyatok meg valamit. Ne túl erőset...*pillantott rájuk szigorúan.* Maradjatok tiszta elméüek az estére. De valami frissitőtt mielőt mentek.
*Majd a lányra pillantott.*
Aztán szólok ha megvan ahova mehettek.

* Kissé szórakozottan legyint. * Mondtam, hogy az én érdekem is, ne köszönd. Ha önzetlenül dolgoznék, akkor megérteném a hálálkodást, így kevésbé. Mellesleg, kockacukrot nem kapok? * Felnevet. * Nehogy tényleg hozz, csak bohóckodok. Jókedvem van, ki kell használni... Rendben, átadom neki a te leveledet is, de ne nagyon szokd meg. Egy dologra vigyázz: nehogy megfújd az álcámat, mert egyből neccesebb lesz megint a helyzet. A nevem Holir, egy vándorló mágus segédje vagyok, erősen tájszólásban beszélek, lassan, és parasztbölcsességekből élek... Nincs semmi közöm a tanácshoz, nem értek a politikához... Én csak idehoztam aztat a könyvet, mer' aszonta nekem a mester. * Az útóbbit a megváltoztatott dohánytól rekedtes, érdes hangján közli abban a stílusban, amelyben a farkasokkal beszélt. A kérdésre felvonja a szemöldökét, az ujjaival apró köröket rajzol a levegőbe, ahol az irányt kalkulálja a házhoz viszonyítva. * A hegyek felé mentek... észak, északnyugati irányba; valahol ott lehet annak az A.J-nek a tanyája, de pontosan nem tudom. Erre nem volt időm. Egyébként neki sem ártana utána nézni...

* Amíg Leiran mesél a történtekről, elhallgat, és apróbbakat bólint. * Így már sok minden világos... A járatokról nem tudtam. Tehát több kijárat is van... akkor van a mi városunknál is. Az irányérzékem elég jó, valószínűleg hazatalálnék rajtuk keresztül, ha megmutatjátok az egyik lejárat helyét és nem valami hét pecsétes titok... Hölgyeim, hölgyeim... Ne tekintsünk már ilyen tragikusan erre az apróságra. Gond akkor van, ha én is aggódom, én pedig szemmel láthatóan túl nyugodt vagyok. * Az őrző visszafordítja az előző pozíciójába. * Na, most már kevésbé, de csak mert nem szeretek hason feküdni. * Nem sértésnek szánja, puszta megjegyzést tesz. * Őszintén bevallom, ez a hideg most nagyon jól esik...

Azért van buktatója a dolognak... Dilec veszélyesebb, mint amilyennek elsőre hangzik. Ismerem a fajtáját, maradjunk ennyiben. Egy kissé vulgáris leszek, ezért előre is elnézést. Makacs... tehát ha valamit a fejébe vesz, akkor úgy lesz. Nem csak a szigor és az erőszak a megoldása, hanem keménységgel és burkoltan, de tud tenyérbemászó lenni. Úgy küld el a francba, hogy várod az indulást... Ez egy veszélyes képesség, legalábbis a többségre nézve, mindenképpen legyetek résen, ha vele beszéltek. Megvan, mit felejtek ki... Ismerem a kovácsot, akitől Balthazar a fegyvereket kapta, megpróbálok vele beszélni. Ha nem gond, akkor azt a részét szeretném mindenképpen vállalni, mert régi ismerős... ráadásul sötét elf.

* Séléstinát követi a pillantásával. * Látszik? Tág pupillák vagy a szokottnál jobban hadarok? Vagy mind a kettő? * Elgondolkozik pár másodpercre. * Ha megnyugtat téged, akkor van egy köztes megoldásom. Itt maradok egy kicsit, pihenek, utána pedig szeretném megnézni azokat az alagutakat. Odalent nyilván sötét van, pár percen belül lesz annyi energiám, hogy tudjam használni a képességeimet, gyorsan szét tudok nézni. * A napernyő említésére behunyja a szemét, akaratlanul is felnevet. * Igazából az út felénél már én is hiányoltam... de ha azt veszed alapul, hogy egy fekete törpesárkány könyvvel és napernyővel közlekedik, már kevésbé hatásos. Egyszer varjúként tarkón vágtam egy szarkát, mert túl hangos volt, akkor is elég furcsán néztek rám.

Rendben, szólni fogok... és nagyon kedves tőled, hogy segítesz nekem. * Óvatosan mozdul egy kicsit, csak annyit, hogy felfelé húzva kibújhasson a felsőjéból, ami már így is útban volt a jegelésnél. * Nem, nem követem Eras példáját, hogy menőbbnek tűnjek, ez pusztán orvosi célzattal történt. * Leteszi a ruhadarabot, majd az alkarvédőit is. Nem zavarja, hogy látják a tetoválást a karján, egyik jelenlévő részéről sem fontos, hogy eltakarja. * Szívesen megkóstolnám... de csak emiatt ne fáradj. Még az is szokatlan, hogy két esetlen kobold helyett hozzáértők hoznak helyre... * Látja a lány reakcióit, elmosolyodva pillant rá. * Megígértem neked a gyűlésen, hogy mesélek majd neked a családomról. Azt hiszem, ezekután ma be kell tartanom az ígéretemet.

Ha kérsz kapsz, bár azt általában a lovaknak szoktuk külön eltenni. Mi csak sima cukrot használunk a legtöbbször.
*Mosollyal rázta meg a fejét ,majd a tájszolásánál felnevetett kicsit.*
Ez most olyan Kukus volt, látom elvettél tőle egy-két dolgot..főleg ehhez az álcához.
*Nézett rá, majd még Leiranra pillantott, látta rajta ,hogy ő sincs rossz hangulatban, így vissza pillantott.*
Rendben, majd elnézhetünk arra. Leiran elvileg gondolom vissza visszi a foglyot Erassal az örzők városába, majd akkor lesz időn és én meg megnézem a hegyeket. Ha tényleg úgy van, valószínűsitem ,hogy kicsit ellátják a sérüléseket, pihentetik őket s csak utána indulnak meg velük. Elég hosszú út....az is lehet ,hogy valami közelebbi helyre viszik ahol a tanácsnak átadhatják őket .
*Vakarta meg a tarkóját, mert ahogyan belegondolt, tényleg nem volt túl közel a hegy. Talán megkéri majd Leirant ,hogy Erassal vigyék el félutig, úgyis arra mennek majd. Ezután emelte zöld szemeit ismét a férfira.*

Lehetséges, de még mindig ő az aki végülis a békét pártolná. Jelenleg csak ketten vannak igazán központban a vezetői posztért, nem igaz? Balthazar, és...ez a Delic. Ha viszont így van, a kisebb rosszat kell választani. Úgy gondolom.
*Elmosolyodott amint megjegyezte Leirannak ,hogy nem szeret hason lenni. Csak nézte őket, majd hagyta ,hogy az örző lány eldöntse a következőt. Mégis, ő is rápillantott az elf említésén.*
Egy kovács, aki sötét elf? Nem tudom..mintha hallottam volna már róla...de nem vagyok benne biztos.
*Pillantott előre hosszan s elgondolkodott. Mutatóujját éppen ajkához emelte ebben a cselekedetében. Ezután észreveszi ,hogy Gildas őt nézi ,majd felteszi a kérdéseket, melyre csak kedvesen felnevet. Nem tud ennek ellenállni.Bólint.*
Mindkettő..méghozzá elégé, és úgy tűnik a kedvednek is adott egy külön jó pontott. Bár nem ismerlek régóta, ilyen jó kedélyünek még nem láttalak.
Ami meg az alagútat illeti... gondolkodtam rajta ,hogy még az lenne neked jó, de a kijárat a farkasok falvánál van. Mindenképpen kellene a képességeidet használni ,hogy be ossonhass a földalatti városba. Ezért em hozakodtam külön elő vele...de ha Leiran áldását adja, akkor rendben, elfogadom ezt a felállást is. Úgy tűnik itt már a mosoly sem győz meg...igaz?
*A végé kicsit viccesebben mondta, s tudta ezt Leiran most nem fogja érteni, de a másik biztosan.*

*Az ernyő említésénél ,majd a szarkás jelenetnél, nem bírta megállni s ismételten felnevetett. Kezét szájához emelte közben, s leginkább vállai rezdüléseiből lehetett látni ,hogy jókedvében ,vagy pedig az elmondottak vicces körülményei miatt kezdett el kuncogni ,majd parányit nevetni. Valahogyan elképzelte, s habár sajnálta azt a szarkát, nem igazán hallott még ilyesmit. Egy hosszabb ideig eltartott ,mire össze tudta magát szedni ebből az állapotból, észrevétlenül is meglegyezte kicsit magát, mialatt abba hagyta a nevetést s vissza emelte a férfira a tekintetétt, aki akkor kezdett el vetközni.*

Alapjáraton szeretnék neked segíteni, ez nem csak kedvesség.
*Az Erasos megjegyzésre elmosolyodott és fél szemmel pillantott barátnőjére ,majd vissza annak hátára. Amint levette a karvédőit is ,észrevette egyik kezén a tetoválást, habár nem tudta mit is jelenthet. Hosszan nézte, de számára nem volt ismerős. Szavaira elvonta a tekintetétt hirtelen.*
Mindketten másmilyenek vagytok Erassal, szóval ezt ki se kellet volna magadnak kérned.
Hagyd csak..nem fáradság. Enned kell valammit mielőtt vissza indulsz, mégha csak ilyen apróság is, szóval kérlek fogad el. Aztán, természetesen, ha úgy alakul és elmegyek hozzátok, viszek Ravnak és Cekinek is. Na meg persze Kukunak.

*Apró lépésekkel ment az alakváltó mögé s ült le térdeire mögötte. Hosszú ujju felsőjét egészen könyökig feltürte. A férfi hosszú haját, amely szokásosan be volt fogva megemelte és előre tolta, hogy ne legyen krémes, majd kent a tálból valamennyit a kezére, s úgy ért annak hátához. Bólintott. Tényleg mondta neki, habár nem erőltette, csak kíváncsiság volt, mivel akkor szóba jött ez a téma. Most mégis ,hogy Gildas maga hozakodott föl vele, rábólintott és figyelmesen hallgatta. Szavaira néha bólintott ,mialatt gyengéden kezdte el rákenni a sérülésekre a krémet óvatosan.*
Szólj ha fájna...vagy nagyon csípne.
*Mozdulatai precizek voltak és finomak. Tudta mit mikor kell tennie, ami jelezte ,hogy nem először csinált ilyet. A faluban sokszor besegített már fiatalabbnak is, így mindenfélét látott és kipróbált, amik meg jobban érdekelni kezdték, azokkal foglalkozni kezdett valamennyire. Így jött az íjászat vagy a gyógynövényekkel való foglalkozás is. Gildas hideget érezhetett a hátán, majd valami ragadósat, ami kezdi lassan összehúzni a bőrt, és csillapítani a jegelés után ,talán fenmaradt égető érzés maradványait. Volt egy rész, ahol meg-megállt ,majd erősebben megnyomta kicsit, mivel szükségesnek vélte.*
Bocsánat.
*Ezután a kisebb karcolásoknál, vagy apróbb sérüléseknél kör-körösen kezdte bemasszirozni a krémet. Az egész eltartott körübelül 6-7 percig.*

*Leiran hallgatta és mély levegőt véve végül is logikus volt, hogy a járatokon keresztül menjen.* Igen mehetsz, de ki kell javítsalak Celest nem csak a vérfarkasoknál van kijárat, hanem a földalatti városnál is van kettő. Az ordastól pontos út leírást tudunk neked kérni Gildas így talán tényleg ez a leghelyesebb megoldás, de még mindig aludhatnál itt, míg teljesen helyre jön a hátad. A kenőcs és a jegelés jót fog tenni neki, és ha már nem éget és nem fáj csak a hólyagok vannak akkor azokat is meggyógyítom, majd. Ez ellen nem tehetsz semmit. Az hogy hálálkodom? Ne csodálkozz. Nem önzetlenül tetted mert a te érdeked is a béke. Ez igaz, de ezért vagy tanács tag. Viszont nem fogom csak úgy szó nélkül hagyni, ugyanis nem csak az életedet, de a városod biztonságát is kockára tetted ezzel. Természetesen az álcádat nem fogom leleplezni. Holirt fogok a levélbe írni, hogy tőle vettem át a könyvet és helyeztem biztonságba. *Mondta és közben a könyvre pillantott ami távol volt ugyan tőle, de még ide is érezte az ártó szándékát.*

Ami a könyvet illeti Celest kérlek ne nyúlj hozzá, ne néz bele de még a közelébe se menj még egyszer... nem akarom hogy össze törjön... Képes rá... féltelek téged is. *Mondta és Gil ekkor tett említést a kovácsról aki a fegyvereket készítette és már ő is tudta ki az mikor említette,hogy sötét elf. Nagyot sóhajtott.*

Nyugodtan kimondhatod a nevét, hisz minden nevesebb lényt ismerek a szigeten... Bár sokszor név és arc problémával küszködök a túl sok ismerős miatt... Mala Beliorith az igaz? Már sokszor gondoltam rá, hogy állandó munkát biztosítok neki, mivel elégé neves kovács így mindig is tartottam attól, hogy egyszer véletlen az "ellenségünknek" szállít fegyvereket, de majd most már erre is sort kerítek. Természetesen rád bízom jelenleg őt és utána a későbbiekben is. Nem gyanúsítom őt pártolással. Ilyen eszembe se jut. Ő csak egy kovács akinél fegyvereket rendeltek. Természetesen nem kérdezheti meg, hogy azokat majd mire használják. Az nem az ő dolga...

*Miután ezeket elmondta csendben maradt és hallgatta a beszélgetésüket. Nem szólt közbe, hagyta a fiatalokat kibontakozni. A poénokat felvette és csak elmosolyodott rajta. Két nappal ezelőttig még borúsan látta ezt az egész ügyet ám most látott belőle békés kiutat. Mikor a fogjokra tértek ki komolyan pillantott Celesre.*

Ha te szeretnél menni akkor megkérem Erast, hogy biztosítson melléd egy testőrt, aki haza is tud titeket hozni. Talán Sayla jó testőröd lesz, bár annak a fényében, hogy jelenleg te vagy a kiszemeltje, nem biztos, hogy tényleg őt kellene, de viszont kiváló harcos nő léte ellenére. Persze ezt a sárkányok szemszögéből mondom. Bár nem éppen mondható nőiesnek a viselkedése. Bár nem is csodálkozom ezen, hisz harcosok között nőt fel. Ennek az A.J.-nek pedig utána fogok nézni az irattárba, hogy van e valami információink róla, bár a belső ügyekbe nem szoktunk bele folyni, de ha kitaszított és a hegyen él, akkor majd megkeresem. Rossz farkas nem lehet, hisz megszöktette őket.

*Csupán ennyi megjegyzést tett a dologra utána ismét csendben volt és csak biccentéssel jelezte Celestnek hogy kenheti Gildas hátát. Miután végzet a kenőcsre még feltett egy vékony jég réteget, de ez már láthatóan kimerítette. Örült, hogy Gil le vette a felsőjét, így könnyebb volt ez a művelet, miután végzett felállt és kicsit arrébb menve ült le egy sarokba megírni a szükséges papírokat. Táskájából előszedte a papirosait, amit mindig magával hordozott mindenhova, a lúdtollal és a tintával egyetemben, majd elkezdte megírni a két levelet. Erősen kellett koncentrálnia, hisz láthatóan legyengült. Régen használta ennyit ezt a képességét, ahogy az illúziót is. Általában nem volt rájuk szüksége, inkább a mágiákat használta. Keze meg meg remegett, de ilyenkor inkább nem írt. Várta míg a remegés abba marad. Az átvételi papírt Holir névre írta, ahogy a másik levélbe is a küldöncként Holirt nevezte meg, és bocsánatot kért amiért vele küldeti el a papírt. Miután nehézkesen ezeket megírta félre rakta és felhúzta a térdeit. Kezeivel átölelte és arra borította rá a fejét. Nem figyelt a jelenlevők beszélgetésére, nem igazán volt köze hozzá. Inkább gondolataiba temetkezett, és hogy minél hamarabb helyre állítsa belső energia szintjét.*

*Mire kinyitotta a szemét dél fele járhatott az idő, de még mindig nem volt éhes. A helyzet nem engedte, hogy egyen. Még mindig ideges volt pár apró részlet miatt. Próbálta kitalálni, hogy ezek után mit fognak lépni Balthazar és csapata. Nincs náluk se a könyv se a foglyok. Dilec közreműködése nélkül nem hatolhat be a Vérfarkasok falvába, hogy elfogják Balthazart és a nejét, így már erre várnia kellett.*

Na..viselkedjetek!
Sayla, ne merészeld bántani őket...ti meg mik vagytok ,férfiak?? Komolyan?
*Nevetett fel rajtuk ,hiszen tudta nagy részük csak viccelődik. Végül pár perc szórakozás után intett nekik.*
Jól van..most már elég legyen. Figyeljetek. amondó vagyok, hogy amíg a mi kis barátaink elintézik a politikai dolgokat, igyatok meg valamit. Ne túl erőset...*pillantott rájuk szigorúan.* Maradjatok tiszta elméüek az estére. De valami frissitőtt mielőt mentek.
*Majd a lányra pillantott.*
Aztán szólok ha megvan ahova mehettek.

Igen férfiak vagyunk, de az meg egy veszeddelmes fenevad! Se nőnek, se férfinak nem mondható csak egy állatnak! Egy veszett állat! *MOndta szinte kapkodva a szavait és utánna ő is legihhadva Eras mellé lép, ahogy a másik kettő is, akik eddig nem szólaltak meg. Egyikük azért mert nem sokat beszél a másik meg igazából sose beszélt.*

Már miért ne verhetném laposra az arcukat? *Kérdi kicsit még feldúlva, de utána mikor Eras komolyra veszi a szót lehiggad és bólint.*

Értettem uram. Eres és én leszünk az egyik kijáratnál Laos és Trein a másiknál. Laos Trein ti úgy osztjátok be ahogy szeretnétek. Eres enyém az éjszaka... *Mondta komoly pillantással és utána hagyta hogy a srácok elmenjenek, majd Erasra pillantott komoly tekintettel.*

*Laos volt a legbeszédesebb ő mindig cukkolta Saylat amiért már párszor kapott is egy jókora verést a lánytól. Trein volt aki csak ritkán beszélt Eres pedig aki nem szólalt meg soha, csak nevetett, ha valami vicces volt.*

Leiran illata megváltozott a sátorból, most nem érzem olyan erősen mint eddig... lehet nem ártana benézned. Elég sokáig vannak oda bent... *Nem tett semmilyen megjegyzést a kapcsolatára a lánnyal, de tudta, hogy ezek ketten össze jöttek, és csak bosszúsan nézett oldalra, hogy nem mondhatja el senkinek se.*

Jah és Eras... köszönöm, hogy jelentős nyereményhez juttattál, majd ha hivatalosan is bejelentitek, akkor kifizetem neked belőle azoknak a nyamvadt box zsákoknak az árát... De aztán valami strapabírót szerezz be, mert nem garantálhatom az épségüket... ezek nyápicok nem tudok rajtuk edzeni... *Mondta és azzal ő is elindult társai után.*

Pont a lovak jutalomfalatkája miatt lett felénk afféle szállóige. Magamnak még nem kértem, Rav és Ceki elég sokszor kapott már rá ígéretet. * Bólint. * Tény, hogy az alapötletet ő adta. Egy kicsit elnyújtottabbra és lassabbra vettem, plusz bőven eltúloztam... a szándék a fontos. A lényeg az volt, hogy a stílus alapján később se ismerjen rám. Ami a foglyokat illeti, nem tudom, hogy mik a céljaik. Nem ismerem azt a farkast, viszont ha kitaszított volt és bejött a két elf miatt a faluba, akkor kockáztatott értük... tehát nem feltétlenül rossz szándékú.

Igen, javarészt csak ketten... a belpolitikájukat annyira nem ismerem, viszont ha támogatnom kellene kettejük közül valakit, az Dilec lenne. A másikat nagyon is befolyásolja Eleika és a mágiája, tehát stabil, határozott döntéseket nem várhatnánk tőle. Ha a gyűlésre el is jönne, akkor sem adhatnánk a szavára, mert ha a nő mást mond utólag, akkor változtatja terveit. Dilec stabilabban szervez. Ő elég radikális... vele akkor lenne bonyolult dolgunk, ha a tanács tervei nem egyeznek az övéivel. Ez személyes vélemény első megfigyelés alapján, a többi majd eldől később.

A kovács miatt nincs ok az aggodalomra. Igen, Mala volt az, a gólemet hamarabb megismertem, mint őt magát. Úgy festett, hogy ismeri a házigazdát, legalábbis azt az oldalát, amit a számára mutatnak egy kedvező üzletért. Mindössze arról akarom megkérdezni, hogy mit tud róla, úgyis fel kell keresnem néhány személyes ügy miatt. Mielőtt túlságosan belemerülnétek a fantáziálásba, csak hiányzik néhány alapanyag a készleteimből, és tőle tudom beszerezni a legjobb minőségben. Hogy később miket tervezel az ő bevonásával, rád bízom, az már nem az én feladatom. Nem tudom, miként viszonyul az idegenekhez, szóval ne nagyon ronts rá hirtelen.

* Séléstinára pillant. * A hangulatom nem teljesen kapcsolódik hozzá... most kevésbé formálisan jöttem, ráadásul túl vagyok a feladatom oroszlán részén és itt ezalatt nem az üvöltést értem. Nekem is megkönnyebbülés, hogy viszonylag gördülékenyen sikerült alakítanom a dolgokat, ráadásul a könyv nálunk van. Először kételkedtem benne, hogy valóban az e... túl könnyen bejutottam hozzá a pillanatnyi káoszban, de amikor megfogtam, tudtam. Nagy ereje van, pazarlás egy farkas kezébe adni... Elfelejtettem szólni: ne nagyon fogjátok meg puszta kézzel. Rám nincs túl nagy hatással, mert amióta az eszemet tudom, fekete mágiát tanulok. Még így is éreztem a húzást, egy-két óra alatt teljesen megszállottá tehet valakit, aki nem tudja, mire számítson. Hihetetlen, hogy ilyen hosszú idő után is töretlen a mágiája és a hatalma, de most nem kellene áradoznom róla, igaz? * A mosoly említésére felnevet. * Elkezdett meggyőzni, ezért hajlottam a kompromisszumra. * Hallja a lány nevetését, ebből könyveli el úgy a helyzetet, hogy eloszlatta a maradék feszültséget is a levegőben. Kivételesen meg akart szabadulni a kissé fojtogató érzéstől, ami már a legutóbbi gyűlés óta fogva tartotta mindannyiukat. Normál esetben talán keresné a bizonytalan helyzeteket, viszont neki is szüksége van egy kis szünetre. *

Nem tudom, hogy mennyit szoktak kommentálni ilyen helyzetben, de... nagyon jól csinálod. * Az erősebb nyomásra halkan felszisszen. * Ugyan, semmi gond. Legrosszabb esetben majd sikítok. * A végét elmosolyodva teszi hozzá. A hideg, hűtő érzés a hátán kellemes a számára, a nap forrósága után nagyon is enyhítő. Egy finom biccentéssel köszöni meg mindkettejüknek a segítséget. *

* Homályosan ugyan, de látja, hogy Leiran elfoglalja magát. Némi elgondolkozás után kezd bele a mesélésbe. * Először is egy kicsit ki kell bővítenem, amit akkor mondtam neked... A mi népeinknél annyira nem jellemző a gondoskodó, ápoló szeretet... Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk a gyerekekkel, de sokkal többet hagyunk rájuk. Az iskola rendszere más, választhatóan tanít fontosabb dolgokat, amik szükségek az élethez. A szülők biztosítanak egy hátteret, némi nevelést, viszont ha a gyerek hozzá akar nyúlni a forró kályhához, akkor hagyják. Úgy tanulja meg a legkönnyebben, hogy mi az, amit szabad megtennie és mi az, ami ártalmas rá. Így ellenállóbbak lesznek, és nem magasabb a halálozási arány balesetekből eredően, mint máshol. Azt hiszem, hogy a beígért tábortűz és a kakaó elmarad, de a válasszal még szolgálhatok. A föld alatti városban születtem. A családunk azóta bírákból és követekből áll, hogy mindenki a szigetre költözött. A város legfelső peremén volt egy kastélyunk, termetes, gyönyörű darab. Apám ugyanúgy követ volt, ahogy én is, csak egy kicsit más személyiséggel. Ő sokkal tradícionálisabb volt, rideg, és minden esetben nyugodt, megfontolt. Sosem beszéltem vele annyit, hogy igazán megismerjem. Az anyám szintén elég csendes volt, és rengeteget foglalkozott a munkájával, egy ékszerüzletet vezetett. A népszerűséggel növekszik a hódolóid és az irigyeid, ellenségeid száma is... Nem sokkal azután, hogy 21 lettem, tűz ütött ki az épületben, amikor aludtunk. A szüleim és a nővérem meghaltak még akkora, a bátyámmal viszont sikerült kimenekülnünk a lángok közül. Az egyedüli megmaradt dolgom az a köntös, amit a gyűlésen szoktam viselni.

Ahogy kijutottunk az épületből, a bátyámmal megálltunk az utcán és visszanéztünk. Minden, amit ismertünk, amit szerettünk és amire építettünk, lángokban állt a szemünk láttára. Nem volt esélyünk arra, hogy bármit is menthessünk, így meg sem próbáltuk. A város közepén találtunk egy házat, ahol most is lakom, ott kezdtük újra. A bátyám könyvtáros lett, és gyakorlatilag ott is lakik, míg én átvettem apám helyét a tanácsban. Párszor már elátkoztam gondolatban, mert sok lezáratlan ügyet örököltem meg tőle. Eleve engem szántak a következő családfőnek, tehát ebből sosem volt problémánk. * Pár másodperces szünet után folytatja. * Itt jön közbe a nevelés. Amíg a ti népeitekben egy ilyen eseménysorozat hatalmas trauma, addig nekünk egy tökéletes lecke. Természetesen annak nem örülök, hogy életek vesztek oda, de annyira nem viselt meg. Sok mindent újra kellett gondolnom és meg kellett tanulnunk megállni a saját lábunkon anélkül, hogy bármi olyat veszünk igénybe, ami az ölünk hullott. A legnehezbb része az, amikor mások a nyakadra járnak és azt ecsetelgetik, hogy milyen jó ember volt az, akit te nem ismertél igazán. Nem csak mert nem érdekel, hanem mert egyébként sem tudsz rá mit reagálni. Ez az én történetem. Gondolom így már érted, miért nem a tanács gyűlésén mondtam el... Ez elég magánjellegű, ritkán beszélek róla.

*Úgy tett mint aki komolyan elgondolkodna azon amit a srácok mondtak, s egyetértően bólintott.*
Hát igen...ezt én is észrevettem..valami olyasmi. Lehet mondani. Ettől függetlenül amikor munka van elvárom ,hogy viselkedjetek! Amint ez lezajlott összeverhetitek egymást...csak ne halálosan. Nem fogok tudni még pár ekkora marhát találni ,mint amilyenek ti vagytok.

Majd ki lesznek cserélve, csak találni kell ,egy jó céhet akik megcsinálják. Ezt ,mint gondolom sejted, csak ez után a kalandunk után szándékozom sietetni.
Ami meg a nyereséget illeti..megérdemelted, nem? Te küzdöttél érte. *Legyintett széltében eleresztett vigyorral.*
A fele úgyis hozzám kerül majd most.

*Amint Sayla közölte a beosztást bólintott, ő is így tette volna. Eres szinte sosem beszélt, így tökéletesen illet ahhoz ,hogy Saylaval váltsák egymást. Egyszer volt ,hogy régebben összetette Laost a nővel. Azóta ezt vagy ötször meggondolja, már csak azért is,mert akkora verés, azelőtt nem igazán kapott sárkány. Persze, azért a beszédeset sem kelet félteni, Sayla szintén büszkélkedhetett pár piros-lila foltal. Igazí színkavalkád volt a két sárkány ,mikot bús komoran megjelentek a következő nap ő előtte. Ahogyan erre gondolt most, elvigyorodott. Ez egy nagyon vicces jelenet volt, ő szerinte. Biccentett az elmenők közé s lassan pillantott vissza onnan ahonnan nem is olyan rég kijött. Ő is érezte a változást, nem kellet megszólalnia a sárkánynak hozzá.*

Igen, tudom.
*Tekintett rá s látta, hogy annak fő a feje az új titoktól.* De nem aggódom. Valószínüleg még maradnak is bent, mivel a vendégünk megsérült...szó szerint sűlt lett belőle, talán a te orrodat is megcsapta az égetett hús szaga.
*Itt megvakarta az orrát jelentőségteljesen.* De szerintem az alakváltók húsa egyáltalán nem jó. 300 éve mindent megkóstolhattam, apám mindenből szerzett egy kicsit...persze ez megint más téma, nem vagyok én olyan ,hogy béke időkben vadásszak a nemzetségekre.
*Jelentette ki teljes ártatlansággal, azzal megcsillant a szemében valami sunyiság, ahogyan még vissza pillantott a nőre. Akaratlanul is ,egy kellemes kis játék jutott eszébe. Legalábbis neki kellemes.....a többi résztvevőnek nem biztos. Elvigyorodott felvonva a fejét, s karba téve a kezét.*

Talán máris a féltékenység beszél belőled Sayla? Még csak most szemelted ki a prédádat, de szerintem felejtsd el. TÚL NAGY FALAT egy olyan NŐ számára ,mint amilyen TE vagy.*Húzta az agyát direkt ,mert tudta ezzel a kiemelt lebeszéléssel csak azt éri el nála, amit egy normális férfinál. Kalandot és kíváncsiságot. Tudta ,hogy nem szép, amit művel, de túlságosan mókásnak tünt a kifejlett. így folytatta, megtoldva a színjátékot egy újabb szereplővel.*
Ez abból is látszik, hogy egy olyan FÉRFI tudna mégis rá hatni, aki annyit SEM ÉRT A HARCHOZ, mint TE. Nyeszlett kis egyed, de láthattad te is. Igen..igen..a vendégünkről van szó akinek az imént segítettél. Figyeld csak meg!
*Sóhajtott úgy ,mintha semmi rosszat nem tett volna s tarkójára emelte kezeit.*
De én most bemegyek és megnézem mi történt a kisasszonnyal, te maradj még csak kint...egy kicsit.
*Fehérlő fogsorát villantotta felé, azzal azt is tette amit mondott az imént. Bement a kis házba.*

*Látta ,hogy kedvese elaludt, és azt is ,hogy a másik kettő csendben van. Megrázta picit a fejét, még nem is tudták mibe keverte őket. Azzal pár lépést tett az örző lány felé s óvatosan karjaiba vette míg aludt. Nem kelt felt rá, így nem is volt gond. *
Vidd csak fel, ott van egy ágy. Nagyon kimerült, de ott kényelmesebben pihenhet. Rögtön ahogy kimész az épület mellett van, felvezet a lombokhoz.
Rendben...Csak szépen! Aztán Gil, hozd lassan magad rendbe ,mert nem találok olyan hamar még egy alakot, akinek vérét kényem kedvem szerint szívhatom a gyülések alatt. A többi öreg fazon, vagy morcos egyén nem túl megfelelő erre a pozicióra.
Eras....délután el kellene szállítani a foglyot az örzőkhöz. Ezt beszéltük Leirannal...bár ő majd elmondja úgyis.
Jó..jó..meg fogom kérdezni.
*Azzal intett s kilépet. A lépcsősort hamar megtalálta, tényleg ott volt rögtön az épület mellett, kicsit eldugva. A sürgés-forgásban senki nem vehette észre, de amikor meglátta Sayla tekinetétt még, széltében vigyorodott el bólintva.*

*Amint felért az ágyra tette a lányt ,majd betakarta s a mellette lévő székbe ült. Nyugodtan várta meg míg felkel , addig átgondolhatta megint a taktikát, amit az apja félig ellenzet. Jelenleg azonban nem talált más megoldást. Dél volt mire Leiran felkelt, úgy tünt észre sem vette, hogy egy emelettel feljebb van ,mint volt. Fél szemmel nézte s várta ,hogy mikor veszi őt észre.*

*Hallgatta Erast és csak egyre jobban főt a feje*
~Még hogy én ne szerezném meg azt a nőt akit kiszemeltem magamnak? Na azt lesheted te vörös szemű három ajtós gardrob szekrény! Na várj csak... szóval az a fazon ráhajt az én kiszemelt prédámra... na azt lesheti. Péppé verem ha csak egy ujjal is hozzá ér.~ *Gondolatai visszhangoztak fejében és láthatóan kiült az arcára mérge. Mikor Eras kijött Leirannal lassan ment be a házba és csábos mosolyt csalt arcára és lassan oda ment Selestinához.*

Tudok esetleg segíteni önnek valamit drága édes Selestina? *Kérdi és a férfiről tudomást sem vesz. Minden figyelmét Selestinára fordítja.*

Sajnálom, rosszul mondtam, de így mégjobb. Akkor biztonságban haza tudsz majd menni. Igaz csak az itteni jratok bejáratátt tudjuk, de szerintem hamar megtalálod majd a kijáratott is, ami felétek van.
*Bólintott amint mindkettő figyelmeztette a könyvre, s kedvesen pillantott rájuk.*
Nem szándékozom, elég volt csak a közelében lennem ,hogy tudjam, elégé ártalmas. De köszönöm a figyelmeztetéseket, jól esik. Nem igazán én vagyok, akit ez érinthet..nemzetségemből adodóan, inkább a fehér mágiában vagyunk jártasak.
Na azért Gildas, ha egy-egy ilyen áradozás után nem lincselnek meg, akkor már semmi nem fog rád rossz fényt vetni...
*Mosolygott, mert nem gondolta teljesen komolyan ezeket a szavakat, inkább viccesen célozgatott azokra a feltevésekre amik akkor születtek ,mikor beszélgettek a reggelinél. Pontosítva ,hogy Gildast veszik elő főgonosznak.*
Ennek igazán örülök!

Akkor jó személyre gondoltam. Habár nem találkoztam még vele, sok dícséretes szóval álldják az itteni kovácsok is. Azt mondják ,ha a kisasszony készít valakinek egy kardot, azzal a technikának a tudásával amivel a családja bír, akkor az szinte örök életre kard marad.
Nem fantáziáltam...legalábbis eszembe sem jutott, míg nem említetted...... habár biztosan nagyon szép nő....ezekről is regélnek ám erre fele.
*Majd rápillantott a barátnőjére s bólintott. Igaz, így talán biztonságosabb lenne. Azzal maga elé pillantott egy ideig. Amint Leiran kifejtette véleményét Saylaról, zavartan pillantott maga elé, s ennek most a bájosabb megjelenése kitükrözödött az arcán. Motyogott maga elé ,mivel nem szerette volna megsérteni.*
Még egy férfinak sem tudom mit mondhatnék egy-egy bókra időnként.....nem, hogy egy nőnek....
Eddig..azért reménykedtem...hogy ez az egész nem komoly....

Igazából, ennél nem igazán szoktak kommentálni semmit, inkább a kényeztető masszirozásoknál. Az ilyen gyógyitó krémes alkalmakkor sokkal inkább a fájdalmukat ecsetelik...a legtöbben. De azért örülök ,hogy így gondolod, legalább tudom, hogy alapjaiban nem is olyan rossz.
*Mosolyodott el a dícséreten ,majd azon is, ahogyan a férfi ezt megtoldotta a kijelentéssel.*
Nem tudom jól járnánk e ,ha most itt sikoltozni kezdenél....
*Amint végeztek s még Leiran kezdte lejegelni ismételten a hátátt felállt ,majd a szoba egyik sarkában lévő kis vödörhöz ment. Abban mosó víz volt, amiből lehetett merni. Megmosta a kezét, s ezután sétált vissza. Biccentett kicsit, majd leült ismételten úgyan oda, a pokróc mellé s úgy figyelt. Látta ,hogy Leiran arrébb megy. Felé pillantott.*
Szeretnél valamit? Inni..enni?
*Kérdezte gondoskodóan, mert látta ,hogy kimerült, azonban az csak fejét vonta s úgy írt tovább. Így vissza tekinthetett a férfira. Kezeit az ölében heyezte el, mialatt a térdein ült.*

*Amint elkezdett mesélni figyelmesen hallgatta. Arcának vonásai nem rezdültek ,de zöld szemeiből ki lehetett venni,hogy egy-egy részletnél éppen milyen érzés töltötte el belül. Csendben volt, megadta a tiszteletett, hogy nem szólt közbe, habár nem is szeretett volna. A végén pár percig csendben volt. Mindent amit hallott...még fel kellet dolgoznia. Végül maga sem tudta, milyen érzéseket közvetitsen ki...halványan mosolyodott el, de arcán lehetett látni,hogy bár érti, mert így is volt, attól még sajnálja a dolgot. Csendesen szólalt végül meg, mialatt megértően érintette meg annak karját.*
Nem tudom e..mondhatom ,hogy sajnálom, mivel elmondtad ,hogy ez nálatok másképp zajlik le. Habár sajnálom...bár tudom ,mégis csak emiatt lettetek azok..akik most vagytok....és ez nem is lenne jó máskép. Bár a bátyád nem ismerem, biztos vagyok benne, hogy úgyan olyan fontos a maga értelmében, mint amilyen te vagy.
Habár....azt mondtad a szüleiddel nem lett kiépítve mély kapcsolat, úgy hiszem ez annyit takar, hogy amíg nem szükséges nincs ott....de ha úgy alakulna ott lenne. Nem beszéltetek sokat...de a vérüket örökölted. A szülő..akármilyen is a nevelés..szülő marad.
*Elvonta a kezét egy apró sóhajjal, de végül megenyhünylt, kedveskedő mosolya nem tűnt el. Úgy tűnt, ezt szinte mindig fen tudta tartani, akkor is, ha nem volt miért annyira mosolyognia. Fejet rázott.*
Nem...Persze, megértem...és igazából örülök ,hogy elmondtad. Kellemes érzés, tudni, hogy velem mégis megosztottad.
*Megdöntötte kicsit a fejét.*
A neveltetést illetően....szinte mindenhol más van, de mint mondtam egyik sem rossz a teljességében. Mindenhonnan, bármilyen nevelés is van,a helyes jellembeliségek megmutatkoznak.....

*Ekkor jött be Eras ,mire szólt hozzá pár szót, s az végül bólintva vitte ki a másik lányt. Ekkor vissza pillantott, s kinyújtotta a kezét felé, azon a ruha még mindig fel volt gyűrve könyökig. Megfordította a kezét, így csuklója teljesen látszódott az alakváltónak. Azon, ha jól megnézte , volt egy halvány kék folt. Nem az ér tűnt ki, ezt rendesen lehetett látni, más formája volt.*
Bár nem tudom érdekel e...de mivel...te megosztottál velem valami fontosat ,én is megteszem.
Nem voltam mindig ilyen én sem.... Volt egy-két dolog..amivel inkább nem untatnálak..de ez is ehhez az uthoz vezetett. Tudod ,mit jelent a Séléstina..nem igaz? *Majd a foltra emelte a szemeit.*
Én hallva születtem.

*A pillanatott megtörte ,hogy valaki belépet a házba. Hirtelen emelte fel a fejét ,majd döbbenten pillantott a nőre. Megrázta a fejét. Zavartan türte a haját a füle mögé, hogy hirtelen változott a téma.* Nem..nem.... igazából ,már mindent elintéztünk. Csak...beszélgetünk, míg Gildas pihenget...

*Lassan nyitotta ki a szemét és egyenlőre gondolatai vették át a helyét érzékeinek, de lassan kitisztult a kép és látta, hogy nem ott van ahol ő elszunyókált. Lassan ült fel és körbepillantva látta meg Erast és láthatóan megnyugodott.*

Elnézést kérek, hogy beszundítottam. Rég kellett használnom ennyit az erőmet. Te hoztál fel igaz? *Kérdi és szemei nyugodtságot árasztottak és lassan fordult felé letéve a lábait. Lassan ki is takarózott és a földre pillantott.*

El kell szállítani a foglyot és a könyvet. Még ma el kell zárnom, hogy ne tudjon senki hozzá férni. Viszont Saylanak is lenne másik feladatom, ha bírja a hosszú fennlétet. Akaratlanul is hallottam, hogy ő lesz éjjel az őrszem az egyik kijáratnál, viszont megszöktették az elfeket és meg kellene keresni őket és elhozni. A Pangessai hegyekben lesznek úgy véljük. Selestina is vele menne, hogy ismerős arcot is láthassanak végre. Rá gondoltam, hogy kellő kép megtudná védeni Selestinát a hegyekben, és mégis elég erős ahhoz hogy három személyt elbírjon még a hátán. *Szavai halkak voltak, és még látszódott rajta némi fáradtság, de amúgy már jól volt.

Gildas talált a farkasok között szövetségest szerencsére. Szóval vele is felveszem a kapcsolatot. Gil elviszi neki a levelem, amit már megírtam az átvételi hivatalos dokumentummal együtt, persze az álnevére állítottam ki. *Mondta és közben minden apró részletet elmondott Erasnak ami Gil eléjük tárt és a kijáratok pontos helyét is elmondta neki most egyúttal. Hosszan beszélt és a végén ráemelte a tekintetét, és egy könnyed mozdulattal az ölébe csusszant és odabújt hozzá.*

Még lesznek bonyodalmak főleg a fegyvereket illetőleg, de én bízom a legjobbakban, egyre jobban nekünk kedveznek a dolgok. *Mondta csendesen az ölébe bújva a férfinak.*

Igen. Éreztem ,hogy elfáradtál így gondoltam jobb lesz ha itt pihensz. *Vigyorgott széltében ,mintha az ő ötlette lett volna, de végül sóhajtott.* Na jó..bevallom ,hogy Séléstina mondta ,hogy ide fel tudlak hozni pihenni. De mégis csak én tettem meg a kellő lépéseket!
Nekem nem okozott próblémát, és szerintem a többieknek sem. Azok ketten jól elbeszélgetnek lent. Nem is gondoltam volna.* Nyújtózkodott egy kicsit ,majd rápillantott. Meghallgatta, bólintott. Az új információk sokat értek, így át tudta értékelni a jelenlegi helyzetüket. Dilec nevére elkomorodott.*

Ahh igen..én is hallottam arról a farkasról. Azt mondod szövetséges ? Megfontolandó..elég erős harcos, habár még nem kerültem összeütközésbe vele. Akartam, de nem alakult úgy sosem.
Igen Séléstina említette ,hogy a foglyot valószínüleg vissza visszük ma...de a könyvet is? Milyen könyv?
*Majd nagyokat bólogatott. A mágiához nem sokat kunyitott, de azért annyit felfogott az egész történetből ,hogy nem túl kellemes kis példánya annak, ami a nemzetségekre nagy veszélyt hozhat. Igen, ennyit képes volt felfogni.*
Akkor jobb is ha elzárjátok. Nem kell ,hogy pár ügyeletes mágus a kezébe vegye és eljátszogasson a hatalmi gondolatain..habár nem mondom ,hogy a csipi-puhi nem vonz.

*Amint ölébe bújt , erős karát a derekára fonta úgy hallgatta tovább. A Sayla bevonatú tervnél elvigyorodott. Magában is ,mert ez még jobban keveri majd a színdarabot, végül ártatlan képpel pillantott rá. Valakit majd be kell ebbe avatnia...de az biztos nem kedvese lesz.*
Biztos ,hogy kecskére akarsz káposztát bízni? Sayla elég jó harcosom, de azok után amit ma láthattunk....
*Nevetett fel ,majd a fegyvereknél csak vigyorgott.*
Igen..igen az elf nőcske. Nagyon jó fegyvereked készít, mi is sokat rendeltünk annak idején tőle. Azt mondod Balthazar is megtalálta ? Mondjuk érthető....jól van, hagyjuk azt csak Gilre, majd utána érdeklődhetsz. amúgy sem hiszem ,hogy az a vén ordas meg a nősténye most bármit tudna lépni. Az adu a mi kezünkben van.

Majd kreatív leszek... a legrosszabb esetben egyszerűen kiásom magam valahol. Ilyenkor érzem igazán, hogy ilyen előnyökért cserébe feláldozható a napfény. Néha kicsit inkább praktikus alkat vagyok, mint romantikus, ezt már párszor szerintem bizonyítottam. * Féloldalasan elmosolyodik. * Igaz is, ebből már nem magyarázom ki magam könnyedén, túl nyíltan közöltem. Csak nehogy tényleg meglincseljetek, mert most még elfutni se nagyon tudnék. Bizonyára tudod, de az alakváltók nappal nem éppen mesterei a saját képességeiknek, emiatt történt az a kis... baleset a fával. Egyébként felsértettem a kérgét... úgy hallottam, hogy ti értetik őket. Elnézést kérnél tőle a nevemben? Nem elég, hogy véletlenül megdobtam a fekete mágia egyik mintapéldájával, még egy kicsit koccantunk is. Bizonyára kiugrott elém a semmiből... ezek a mai fák.

* Bólint. * Tényleg nagyszerű darabokat készít, nem véletlenül ismerik el annyi körben... Ami a kinézetét illeti... Átlagos szempontok szerint tényleg szép. Arányos arc és jó alkat... viszont nem az én esetem. Inkább vitapartner, mint kiszemelt, hogy ezzel a szófordulattal éljek. * Érdeklődve hallgatja a sárkány nőről érkező megjegyzéseket, a név alapján ő segítette be ide. * Bókol neked? Ez azért érdekesen hangzik. * Nem találta meg rá hirtelenjében a legjobb szót, így csak erre a megjegyzésre futotta tőle. * Mondjuk nem éppen meglepő, ha annyi időt tölt férfiak között.

Ez most félig úgy hat, mint egy masszázs... a fájdalom hanyagolható, viszont nagyon gyengéden érintesz, és ez a hideg is kellemes. Más körülményeknek jobban örülnék, de próbálom ezt is pozitívra venni... többnyire. * Felnevet. * Nem szokásom sikítozni, nem passzolna hozzám és most egy nagyobb volumenű megnyilvánulásra a hangommal sem tudnék játszani.

Abban igazad van, hogy számíthatunk rájuk... legalábbis az esetek többségében. Ne vedd magadra, amit mondtam, nem olyasmi, ami túl sok szomorúságra ad okot. Nagyon régen történtek a dolgok, ennyi idő alatt bőven feledésbe merülnek a részletek. Nem sok maradt, aki nyíltan emlékezne a részletekre. A tettest sosem találtuk meg, de nem is akarom már megtalálni. Ennek kellett történnie, bármennyire is vergődnék, úgysem tudom megváltoztatni a dolgokat. * Séléstina szemébe pillant. * Mondtam, hogy kihozod belőlem a "rosszabbik" oldalamat. Nagyon furának kell lennie a kérdésnek ahhoz, hogy ne válaszoljak rá. Nem probléma, ha felülök? Kezd egy kicsit kényelmetlen lenni, és úgy éreztem, hogy amit rákentél a hátamra, nem fog lefolyni... * Lassan, óvatosan felül. A haját előre húzza, hogy ne érjen a hátához; az egyik lábát felhúzza és a karját a térdére támasztja, míg a másikat csak enyhén behajlítja, hogy kényelmesen üljön. * Így azért máris jobb.

* Nem kerüli el a figyelmét a folt, és már éppen kérdezné, amikor a lány felhozza a témát. * Ugyan... biztos vagyok benne, hogy nem untatnál. Ha úgy érzed, hogy elmondhatod nekem, akkor szívesen meghallgatlak. Kíváncsi természetű vagyok. * Nem akar Séléstinával másként viselkedni, valahogy mégis ösztönösebben bánik vele kedvesen. * Én csak a "mennyei" jelentésben ismerem, a nevek eredete nem éppen a szakterületem... * Az elf mondandóját a sárkány felbukkanása szakítja félbe. A megnevezésre felvonja a szemöldökét, de egyelőre nem szól közbe. *

*Mély levegőt vett ahogy mondta a kecskére káposzta dolgot, sajnos egyet kellett értenie vele, de jelen esetben nem tehetett mást.*

Tudom, hogy milyen, de rajtad kívül csak rá bíznám Selestina védelmét... kérlek ne érts félre. Kiváló harcosaid vannak, de Sayla hiába nő, akkor is rengeteget küzdött azért hogy ott lehessen. Na jó esetleg még a hadvezéredre bíznám a védelmét, de ő ugyebár a Sárkány város védelmét biztosítja, hogy ha esetleg titeket támadnának meg. *Pillantott rá, hisz tudta, hogy ha nem is mondja neki de akkor is így van. Megsimítja arcát.*

A fekete mágiai könyvek közül ez a legerősebb ami ez idáig nem került elő, Gil elhozta nekünk. Sikerült megszereznie szerencsére, így már ennek az erőnek a használatától elestek. Az is lehet, hogy ezzel a befolyásukat is elveszi a párocska. Az meg csak megint a mi javunkat szolgálná. Valószínűsítem hogy ennek a könyv segítségével befolyásolták az ítélő képességüket a Vérfarkasoknak. Dilecről meg csak annyit, hogy hiába erős tőled nincs erősebb és ezt tudom. Akár vérfarkas akár milyen más nemzetséghez tartozik. Ha komoly bajunk lenne vele te könnyű szerrel elbánnál vele, és ami még mellette szól, hogy Gildas szerint jó vezető lesz és a tanáccsal együtt működő ami jelenleg nekünk kell. Sakk mattot kell adni a párnak... *Mondta határozottan és puszit nyomott ajkaira behunyt szemmel, majd lassan csók lett belőle. A csókot gyomor korgása szakította félbe.*

Pedig nem is vagyok éhes. Mikor induljunk el? Estére jó lenne vissza érni...

Hát tény, ami tény, elégé hasznos egy képesség. Bár mindennek megvan az előnye és hátránya is.
Igen...igen értjük őket. Tudod, sokszor nagyon hasznos tud lenni ha velük beszélgetsz, néha nem is gondolnád ,hogy milyen idősek és mi mennyit éltek már meg ők is. Habár természetesen nem olyan életformák ,mint mi. De Gaia sokat segít ebben is. Emiatt meg ne aggódj. *Nevetett kicsit.* Akivel ütköztél az Dharma, ő igen csak nyugodt személy. Nyugodt és öreg, talán még örült is ennek a kis kalandnak. Nem sokszor történik vele ilyesmi. De természetesen átadom majd neki a bocsánat kérésed.
Igen...kiugrott, elfelejtettem mondani, hogy neki van egy különleges hobbija. Szeret repülő állatokat ijesztegetni..azt mondja nagyon jó szórakozás...bár ezt nem mindig látja be a másik is. * Nevetgélt, mialatt elrendezte a pokróc szélét.*

Értem. Hát...már sok vitapartnert össze gyüjtöttél..gondolom mindig szívesen válogatod is ki őket, hogy éppenséggel melyikkel szeretnél jobban megvitatni egy-egy dolgot.
Igen...érdekes....*Motyogta, zavartan előre pillantva.*
Nem szeretném megbántani..de..

Rendben..akkor egy masszázs..így elfogadom a kommentjeid. Igyekszem gyengéd lenni...nem szeretnék fájdalmat okozni. Dharma eleget okozott..már ha a napról nem is beszélünk. Más alkalom? Lehetséges ,hogy jobb lenne, de úgy vélem sokan félreértenék.*Elmosolyodott kicsit zavartan.*.Így meg mégis csak van egy okunk arra ,hogy éppen megmaszirozlak. Nem akarnék neked mindenféle pletykával gondot okozni.

Nem vettem magamra, és nem is sértettél meg. Szerintem normális, ha meg tudjuk osztani a véleményünket egymásssal. *Pillantott a szemeibe ,mikor Gildas is így tett s úgy nézte egy ideig a világos szempárt, majd elmosolyodott.* A "rosszabik" oldalad? Nem tudom.... azt hiszem szeretem ezt az oldalad is.
*Azzal elpillantott lassan s félre tette a dolgokat ,hogy rendesen fel tudjon ülni ,mivel rábólintott. Nem gondolt abba ,hogy talán más másként érti fel szavait.*
Nyugodtan, főleg ha így kényelmesebb.

Hát...ha a kíváncsiságodat nem zavarja..bár tényleg csak akkor.

*Sayla felé pillantott, mivel nem szerette folytatni így azt amit elkezdett..*
Segíthetek valamiben?

Igen..ez lehet ,hogy igaz. Na mindegy. Akkor legyen így....és ki közölje majd ezt a jó hírt velük? Én vagy te ?
Csakhogy tudjam ,ki lesz utána a felelős.
*Vigyorodott el szélesen, s végig simitott a lány karján. habár még mindig nem volt az érezelmek embere, azért eddig is tudta ,mit tegyen egy-egy nőzése alkalmával. Arra jutott gondolataiban, hogy valami ilyesmit kell most is csinálnia...csak egy nőnek, nem pedig száznak.*

Sok emberem nagyon erős Leiran, de nem legyőzhetetlennek. Bár szeretném ezt a tényt tagadni , ez nem így van. Mint vezető fejben kell tartanom. Habár azt is tudom ,hogy szinte mindegyik fejjel ugrana a halálba ha ezt kérném tőlük. Köztü Sayla is.
Pontosan azért ,mivel nem teljes jogú nő. Ezért tudok vele gyakorolni és harcolni. Az első, így biztosan emlékezni fognak rá, de remélem ez nem azt jelenti,hogy sok harcos nő lesz a körletünkben a következőkben..sőt..nem igazán szeretném ezt...
*Mordult fel kicsit.*
A harc a férfi dolga.

Rendben..rendben felfogtam ,hogy értékes egy dolog.*Sóhajtott megvakarva a tarkóját.- Ami Dilecet érinti, ne nézd le. Nem szabad...de hízik a májam ,hogy erősítesz fel. Pontosan..ilyen vagyok én, a nagy Gressil! Sakk matt...a legszebb taktika lépés.
*Az apróbb csók végül hosszabb lett. Ezt most ő is kihasználta, hiszen férfi volt, és a maga nemében nagyon is szerette ,ha egy nő ajka finoman érinti az ővét. Igen ,ezeknek mindig édes ízük volz. Legalábbis akiket eddig kifogott, azokkal szemben mondhatta ,hogy mindig. Amint elvált a lány ajkától bólintott rá.*

*Széltében vigyorodott el, a lenti eseményekre gondolva. Így megsimitotta a lány karcát.*
Én azért várnék még egy kicsit..hidd el. Jobb így. Hamar hazaérünk, ide is elég gyorsan ideértem..ezzel nincs gond. Nincs még késő.
Éhes vagy? Körül nézhetünk ételért.

*Sayla megrázta a fejét egy csábos mosollyal.* Nem cukor falat, azért jöttem be, hogy én érdeklődjek nálad , hogy tudok-e segíteni valamiben.* Mondta kedvesen és mikor az alakváltó érdekesen nézett rá felé fordult.*

Mi az talán valami gondja van kétszer sült? *Kérdi és szemében látszódott, hogy vetélytársnak érzi a férfit.*

/Azt hiszem Gil és Sayla valakinek köszönhetően nem lesznek jóba XD/

*Lassan fel állt és keresztbe tette a karjait és bosszúsan nézett a férfira, majd megenyhülve Selesre.* Ha bármi segítség kell nyugodtan szólj. *Mosolygott csábosan már amennyire egy nőtől kitelik. Lassan felfogta, hogy ő csak felesleges harmadik, de nem adta fel, csak taktikai vissza vonulót fújt.* Ha bármi gond lenne itt leszek nem messze drága.*Mondta és azzal vissza kisétált a sátor elé és ott ült le török ülésbe igazi férfi módjára. Elővette kardját és egy rongyot azzal kezdte törölgetni.*

Selestinának majd el mondom én, de Sayla a te beosztottad... neked kell közölnöd vele. Én csak szívességet kérhetek tőle. Te viszont parancsot adhatsz... azt nem kételkedem, hogy az embereid erősek, és ne írd le ennyire a nőket kérlek. Én is az vagyok.... bár a nézeteid nem változtathatom meg. Tény Sayla inkább férfi mint nő... amolyan női testbe zárt férfi... elégé kellemetlenül érezheti magát olykor... *Húzta félre a száját.* De nem az én dolgom. Viszont igazából nem vagyok éhes, de nem tudom miért kordulhatott meg... de jó együnk egy kicsit mielőtt elmegyünk, bár én inkább gyümölcsöt ennék. Nekem most egy ideig elég volt a húsból.

*Haloványan pirult el, hisz tudta hogy Eras pedig húst hússal enne. Ekkor odalentről szekerek hangja szűrődött fel.* Ahh megjött az ellátmány is.*Mondta és lassan szált ki Eras öléből és az ablakhoz ment úgy nézett le.* Küldtem légipostán utasításokat otthonra, hogy küldjenek ellátmányt a harcosoknak. Egy szekérnyi csak hús a sárkány harcosoknak. Nem akartam, hogy mindent az Erdő elfek álljanak. Mégis csak a tanács emberei vannak itt. Gondoskodjunk mi róluk. *Mondta és ez az elgondolása igen csak radikális volt, hiszen jó atyja eszt sose csinálta meg.*

Menjünk fogadjuk őket. Úgy is kérdések zápora fog rám zúdulni, hogy mi is ez valójában... *Mondta halkan és elindult lefelé. Láthatóan jobban volt már. Mikor leért oda ment a szekeresek vezetőjéhez és beszélt vele kedvesen. Meg köszönve hogy ide szállította az ételeket és kifizette őt.*

Köszönöm a fáradozását uram!

Igazán nincs mit kis asszony. Jöttünk ahogy csak tudtunk. Mindent elhoztunk amit ön leírt nekünk. Remélem elegendő lesz. *Mondta és a fizetségnek csak a felét vette el. A maradékot vissza adja Leirannak.* A vissza járó kis asszony. Kérem fogadja el. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a békéhez. Ez nem nagy ár érte. *Mondta kedvesen mosolyogva az öreg örző a szekérről. Lassan leszállt és felnyitotta a szekereket, hogy ki tudjanak pakolni belőle.* Hova rakodjanak a fiúk?

Még egyenlőre nem tudom kérem várják meg míg meg érdeklődöm, hova rakhatjuk az élelmet. Káli úr úgy is nem sokára itt lesz, biztos értesítették a szekerek érkezéséről. *Mosolygott kedvesen az öregre aki csak bólintott. A szekereken volt aztán minden. Hús, gyümölcs, zöldség és még tűzi fa is.*

Azért egy-két ötletem van azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent tapasztalhatnak. Érdekes lehet megérteni őket, néha kifejezetten kíváncsi lennék... * Meglepődik, hirtelen nem tudja hogy komolyan vegye-e vagy Sélés csak viccelődik vele. Inkább az első mellett dönt, és ahhoz mérten válaszol. * Tényleg tud mozogni? Eddig teljesen békésen abban a hitben éltem, hogy elvakított a nap és elvesztettem az erőmet, mielőtt kereshettem volna egy olyan terepet, ahol gond nélkül le tudok szállni... Akkor tekinthetem úgy, hogy elkapott? * Kérdez rá nevetve. *

* Nemet int a fejével. * Azért olyan sok nincs... Igazából csak Eras-t és Malát nevezném annak, mert róluk leperegnek a megjegyzéseim és ugyanúgy vágnak vissza. Természetesen ezek néha egy kicsit elharapóznak, de ettől függetlenül nehezen lennénk valódi ellenségek. Általában ők is temperamentumosabbak, néha túlságosan is bele tudunk lendülni... de leszögezném, hogy csont ritkán törik. * Felvonja a szemöldökét. * Nem szeretnéd megbántani, de kellemetlen neked a helyzet?

* Látja Séléstina zavarát, így megpróbálja menteni a helyzetet, kevés sikerrel. * Csak játszottam a gondolattal. Szeretek elkényelmesedni, és leginkább arra értettem, hogy hozzá tudnék szokni a... * Megáll a mondatban, majd nemet int a fejével. * Ebből már sehogy sem jövök ki jól, nem tudom kimagyarázni. Ami a pletykákat illeti, már jó pár lábra kélt. Nem szoktam velük foglalkozni, aki ebben leli az örömét, az megérdemli. Ha meghallom őket, legfeljebb jót nevetek rajtuk... Néhány éve azt terjesztették, hogy szörnyeket tenyésztek a pincémben, amiket maradványokból állítok össze... Igazából csak elrontottam egy főzetet és az a két mamlasz takarított és morgott pár napon át. Valaki meghallotta őket és indult a lavina. Felesleges igazán törődni velük...

Azon vitatkozhatunk, hogy melyik oldalam a rosszabb... lehet, hogy nem egyezne a véleményünk, de mind a kettő széria tartozék, és velem együtt jár. A skizofréniától még messze van, de hangzásban közelít, ha így beszélek róla. * Érdeklődve figyeli a lány pillantását és a mozdulatait, látja rajta, hogy kissé zavarban a helyzet és a megjegyzések miatt. *

Megtisztelsz vele, ha majd elmondod... * Természetesen nem várja el tőle, hogy társaság előtt menjen bele személyes témába. A sárkány nő megjegyzését nem engedheti el egyszerűen a füle mellett. Összeszűkíti a szemét, majd könnyed tónusba vált. * Problémám? Nincs... Lehet, hogy odakozmáltam, de legalább nem villás a nyelvem. * Zárja le ennyivel. Nem akar szóváltásba bocsátkozni a számára idegennel, mert nem akarja Séléstinát még nehezebb helyzetbe hozni. Miután Sayla távozott, pár másodpercig még a nyomát figyeli. * Már értem, hogy mire gondoltál...

Végülis tekintheted úgy. Habár úgy hiszen ,hogy azért Dharmánál a te kis karmaid is benne voltak a dologban.*Nevetgélt kicsit a dolgon, majd őgy folytatta ,de most már komolyabban.* Természetesen vannak olyan ősi fák amik ajándékba kapták Gaiatól ,hogy járhatnak...őket hívjuk Entnek, de tudod Dharma nem az, sőt a faluban lévő fák egyik sem az. Az Entek ,pont emiatt a 'képességük' miatt, inkább külön erdőt alkotnak egymásra vigyázzva. Tudod?
Szóval...azért maradjunk annyiban is ,hogy a elvakított és igen..az erőd is kicsit elveszítetted biztosan.

Igen ezt észrevettem. Addig jó ,míg ez nem fajul tetlegességig. Mert..azért mondjuk múltkor Eras túlzásba esett.... legalábbis láttam rajtad ,hogy nem sok kellet..... abár azt nem tudom Malával milyen tipusú vitáitok vannak.
Csont ritkán? Ajajj...akkor azért már tört el*Lepödöt meg hirtelen, szemei kikerekedtek s pislogott párat, végül parányit bólintott.*
Igen pontosan...tudod...jajj.hogy is mondjam....*Vakarta meg a nyakát kicsit.* Ez olyan..mintha mondjuk Kuku elkezdene neked bókolgatni..vagy hasonlók..megértesz? *Pillantott hirtelen rá hosszan ,miintha arcának vonásaiból keresné a választ.*

Hát nem biztos..habár ,hogy be sem fejezed, csak nyitva hagysz vagy ezernyi gondolatott. De ha arról van szó, és mondjuk fáj valamid, szólj és kimaszirozom.
*Arcán ajkainál megengedett egy mialatt lehunyta szemeit- Pár másodpercig maradt ez így majd kinyitotta őket ,s úgy folytatta nyugodtabban. Bólintott.*
Akkor jó. Alapjáraton, én annyiban foglalkozom velük, hogy másnak nem szeretnék gondot vele. Komolyan? szegények.... ha már ők morognak...akkor nagy lehetett a felfordulás, hiszen úgy láttam elégé aktívak.
Ahh...akkor te már valamilyen szörnykészítő is vagy? Humoros... mi nem voltál még?
*Kérdezte érdeklődve, habár kicsit vicces hangnemben.*

Én úgy hiszem ,hogy semmi sem fekete vagy fehér. Nekem is van rosszabb oldalam, és ezt sosem tagadtam. Alapjáraton is, azok igazán a barátaid, ha mondhatom így, akik mindkettővel elfogadnak...és lehet én csak az egyik részed láttam, de úgy hiszem.....azt hiszem ,mégha nem is értenék sokszor a másikkal egyet, úgyan úgy elfogadnám. Ez a két dolog együtt jár..ebből jönnek a kellemes emlékek..vagy a néha szükséges konfliktusok...
*Amikor beszélt elkalandozott, melkasára téve kezét, majd amint a végére ért egy pillanatra lefagyott ,majd felkuncogott elvéve onnan a kezét.*
Sajnálom...megint elkezdtem magyarázni mindenfélét......

Kérem Sayla ne beszéljen így...adja meg neki az alaptiszteletett legalább, hiszen..... *Kezdte el, de hallotta ,hogy a szócsata elkezdödött..majd inteligens megfontolásból be is fejeződött. Halkan sóhajtott ,de még kedvesen pillantott vissza a sárkányra.*
Azért köszönöm az ajánlatott...
*Majd aprót sóhajtott s úgy emelte tekintetétt vissza a férfira.*
Sajnálom...nem tudom...miért van ez..... *Bólintott.*

*Pár percig nem szóllal meg. Feláll, sétálgat csendben a szobában. Fel-alá, kezeivel játszadozva, elmerülve a gondolataiba, majd végül mégis csak vissza megy s ismételten leül. Előtte azonban pár percre távozik, majd visszatér. Sietett, szinte nesztelenül mozgott, nem sokan vették észre. Leült ,s egy kis kosárkát tolt a férfi elé.*
Kóstold meg... szeder..ahogy mondtam.
Szóval......ott tartottam....,hogy a Séléstina jelentése a mi nyelvünkön Hold. De más nyelvekben is hasonló színonimái vannak..mint Sélés, vagy Ceres....
Én annak idején hallva születtem...
Úgyebár nem emlékszem..de nekem a késöbbiekben azt mondták, Gaia és a Hold ajándékaként sírhattam fel mégis.
Ez a folt...valószínüleg ezzel együtt születhettem.....vagy tényleg Gaia ajándéka...emlékeztetője..mindenesetre...tény ,hogy mindig emlékeztett erre a dologra.
Tudom ,hogy butaság...és nem is olyan nagy dolog....mint mondjuk amit te meséltél nekem......
~Még midnig töprengek félig azon..amit te meséltél...~

Rendben majd szólok neki...azt hiszem ezzel könnyítek a lelkén kicsit.
Nem írom le a nőket. Tudom ,hoy mire képesek...ezt láthatjuk mondjuk Sayla álltal is, habár azt is mondhatuk ,hogy ő nem pontosan nevezhető nőnek.
Na de mindegy....nem így értettem. Csak számomra elviselhetőbb az a hagyomány, hogy igen.. a nő megtudja valamennyire védeni magát, de a férfinak kelljen mégis ezt tennie. Szerintem ez így egész.
Na...csak nem elég volt? Pedig Kurucz igyekezett neked valami könnyebb húsos ételt készíteni..látom nem nagyon sikerült.

*Vigyorodott el ,majd felállt s érdekllődve követte. Bólintott szavaira.*
A srácok nagyon fognak örülni annak ,hogy húst ehetünk! Komolyan......így még jobb a motiváció!
*Azzal követte lefelé. Nyugodtan lépkedett, a lány mögött állt meg közben és csak figyelte ahogyan beszélgetnek. Sóhajtott kicsit.*
Kalí? ahh....remélem elkerülöm a találkozást...*vigyordott el* Vagy inkább ő....

*Ahogyan szóvá tette az elf férfi megjelent. Eleinte ,mintha keresett volna valamit..valakit, majd amint meglátta a szekeret odasétált s meghajolt Leiran előtt kicsit.*
Köszönöm ,hogy gondolt ránk, bár örömel segítettük volna a harcosok étkeztetését, hiszen mégiscsak védenek minket.
*Azzal észrevette a sárkányt, akivel farkasszemet néztek. Az idősebb elf összehúzta szemeit ,mire a srákány csak elvigyorodott.*
Még mielőtt elkezdené járatni a száját Gressil, remélemnem szükséges ,hogy végig hallgassam. Egyetlen jó dolog van abban ,hogy nem vagyok tanácstag....s ez pont az ,hogy nem kell önt hallgatnom.

Ohh Kalí...nekem is nagyon hiányzott a kedvessége! Biztos ön Séléstina apja?

*Látta a szekereket és felálva elrakta a kardját. Arca ingerült volt és Eras mögé lépett és utána mellé.* Gond van uram? Segíthetek esetleg? *Kérdi Erasra pillantva. Bár láthatóan bosszús volt.*

*Saylara pillantott, majd Kalíra.* Sayla kérlek segíts le pakolni a fiúknak a szekerekről. *Ekkor az Elf férfihoz ment elé kedvesen elmosolyodva.* Kérem ne foglalkozzon Eras mondataival. Szeret csipkelődni, de nem bántana barátokat, és az élelem miatt ne aggódjon. Tudom, hogy szivesen segítenek, de a hadsereg a tanács gondja. Lássa el a tanács. Különben mire fordítanánk az adományokat? Jó atyám és én sem élünk fényűző életet. A központi épületben is csak praktikusságból lakunk...Minden éven küldenek önök is és minden más nemzetség adományokat. Atyám uralkodása alatt rengeteg felgyűlt és nem látom értelmét, ha még mindig a falvak tartják el a harcosokat, ha ott állomásoznak. Kérem ezt ne vegye sértésnek, csak egy törekvés arra, hogy kellemesebb legyen az élet. *Mosolygott kedvesen és látszott, hogy komolyan gondolja amit mondott.*

*Miután az öreg elmondta hova tehetik őket Sayla csendben pakol lefelé a szekerekről.*

*Mély levegőt véve Rendezte el a szekerek sorsát és időközben lekapott róla egy kosár gyümölcsöt és azt kezdte eszegetni jókedvűen.* Újra a férfira pillantott és megkínálta a kosárból. Erast direkt nem kínálta.*

Kérem tényleg ne haragudjon rám. *Szemei csillogtak és mély levegőt vett.* Jó híreim vannak amúgy... A két eltünt Elf még él és sikeresen megszöktették őket. Most szándékszom elküldeni két embert, hogy elhozzák őket ide, hogy gyógyíthassuk őket. *Mondta komoly pillantással, ahogy komolyra fordult a szó.* Megyek intézkedem is felőle. *Mondta majd még Saylahoz fordult és gyors elmondta a kijáratok helyét és utána bement Selestinához. Gilre pillant.*

Jobban vagy látom ennek igazán örülök. *Utána Selestinára.* Selestina mivel mondat szeretnél az eltűntek elé menni. Sayla hátán elmehetsz értük és vissza tudjátok őket ide hozni, addig én a könyvet és a foglyot elviszem az őrzők városába Erassal. Fontos lenne ez, tudom, hogy zavar Sayla modora és nyomulósasága, de ő az aki meg tud védeni a farkasokkal szemben, és az eltűnteket is. Kérlek készülőd össze az indulásra. Eras Beszél Saylaval... Vegyél magadhoz ételt, hogy vigyetek nekik, hogy erősödjenek már az úton is. A szekerekről vegyél le egy kosár gyümölcsöt. *Mondta gondoskodón.* Nem lesz semmi baj.

Hagyd csak Sayla...semmi gond nincs. Csak beszélgettünk kicsit az úrral.
*Vigyorodott el ,majd sóhajtott s ráhagyta Leiranra a többit. Tudta jelenleg ha megszólal, csak ismételten viszályt kelt, így inkább kicsit távolabb állt míg beszélgettek s a szekérhez lépett Sayla mellé. Érdeklődve sanditott rá.*
Na..hogy ment? Mindegy is....képzeld... Leiran kezedre játszott, el kellene kisérned a hegyre Séléstinát. Meg szeretné keresni az elfeket. Mit mondasz? Mondjuk lényegtelen...igyis-úgyis elmész oda.

*Kalí ismételten meghajolt.* Habár Aurélius, kérésünk ellenére sem tette meg ezt a lépést, s most is mondom ,hogy jelenleg szükségtelen, mégis köszönjük a fáradozását Leiran kisasszony. Természetesen az ételt külön fogjuk tenni a harcosoknak, s az ízlésviláguk szerint készítjük el. Külön oda figyelve ,hogy ne legyen benne semmilyen természetes ajándéka Gaianak.
Az ne is...mellesleg.Én úgy véltem eddig ,hogy az állatok és a csirkék is Gaia ajándékai.
Igen, de tudja Gressil úr, a növényzet adja meg ugyan ezt a tápanyagot azoknak az állatoknak is.
Értem.....
*Amint Kalí meghallotta a hírt, látszódott a szemeiben a megnyugvás. Most úgyan úgy fénylett ,mint lányáé.*
Ez igazán remek hír! Biztosan Dráka is örülni fog, hiszen mégis csak az ő falujából tüntek el.Remélem mihamarabb vissza érnek..és lezárhatjuk ezt az ügyet. Mielőtt a nők és gyerekek félni kezdenek.

*Amint elkezdhetett pakolni, szórakozottan hagyta ott és pár lépéssel máris maga mellett tudhatta az örző lányt. Nézte ahogyan a gyümölcsöt ette...habár neki ehhez nem lett volna étvágya...amúgy sem. Elfintorodott.*
Nem tudom ,hogy vagy képes megenni azt.....
*Majd ahogyan elindult befelé utána pillantott, derekára téve kezeit. Egy kis ideig csak nézte a helyet, ahol eltünt a nő alakja a szeme elől ,majd sunyin pillantott vissza a férfira.*
Na most ,hogy kettesben maradtunk Kalí....mi lenne ha mégis megosztná velem, hogy mennyire örül!
Mint mondtam Gressil, ezt nem igazán tudnám olyan szavakba ölteni ,hogy önnek is tetszen. Elég ha a tanácsban is ,csak Aurélius kedvéért viseltem el. Ami meg a lányomat érinti, lehet nem úgyan olyan ,mint én. De a tanács jó lecke számára is.
*A sárkány érdeklődve emelte felé szemeit.*

*Erasra pillantott és felvonta a szemöldökét.* Már nem érdekel... gyerekeket nem rontok meg... *Mondta közönyösen, de feszült volt.* Mellesleg rájöttem miért is csinálta ezt uram... *Mondta miközben levette az első ládát a helyére vitte majd vissza a szekérre. Látta addigra Leiran bement és Eras is viccelődni próbált az idősebb elfel.*

Nocsak uram rövid pórázon tart a kisasszony? *Kérdi kicsit gúnyolódva majd levette a fa ládát.* Igaz a barack nagy úr... *Mondta finoman utalva a dolgokra és szélesen vigyorgott, hogy most kicsit vissza vághatott neki. Pakolt tovább mosolyra húzott szájjal.*