Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Hagyjátok csak, majd viszem. Egyáltalán nem nehezek.
*Mondta, de ki is kerültek a kezéből a tálak, így csak kis fejrázással ment fel utánuk ,majd megtorpant s ő is a távolba pillantott. Észrevette a felhőket, s összevonta a szemöldökét. Tudta a babonát mely csatáknál mélyen élt a nemzetségek között. Eső, harc idején, ahogyan Khaled is mondta, nem jól jel. Ahogyan zöld szemeivel nézte hosszan, aggodalom tükrözödött bennük. Bár szerette az esőt, most azt kívánta ,bár nem lenne......ne most. Túl sokan vannak a csatában akikért aggódik.....
Ahogyan a gondolat menet végig futott az agyán, ajkaiba harapott. Észre sem vette.*
Igen....sokszor nem is szokott ilyen lenni, ez amolyan "különleges" alkalom. S bár tudom, nagy változásnak a szele...bár ne lenne most ennyire baljóslatú.

Igen hatalmas!.. Bár sajnos keveset láttam belőle még....de elvileg még megyek majd oda..és körbevezetnek kicsit.
*Magyarázta mialatt elkezdett teríteni a fiúknak. Nyugodtan és szakértően pakolt, majd szedett nekik ,mialatt tovább válaszolgatott.*
Nagyon érdekesek a fények! Bár maguk az épületek is, nekem nagyon tetszettek. Nem láttam még hasonlót, ezért is nézném még meg őket közelebbről. Maga a fény pedig...csak jelzés szerű, nem túl erős. Nem tudom mivel csinálják..ige,...vagy valami különleges fejlesztés, de szép.
Ezt nem tudom. *Mosolyodott el az utols kérdésen hosszan, mialatt befejezte s össze csapta kezeit.*
Még nem beszéltem velük. Azt tudom ,hogy akik engem pillantottak meg, azok nem mogorvák voltak, sokkal inkább....kötekedősek. De nem hiszem ,hogy ebből kellene leszürnöm a tanulságot velük szembe.

*Kicsit nevetett amint a gyomorkorgásról volt szó és a sárkányre pillantott kedvesen.*
Akkor remélem tényleg éhes, mert hús van elég neki. Maradt bőven, van mit ennie. Félre a búval...töltsd meg a pocakodat.
*Azzal leült az egyik üres helyre s úgy pillantott rájuk. Ő nem volt éhes, így nem is terített eg magának.*
Szedjetek csak.
A játék? Jó ötlet... legalább el telik valamivel az este.

Talán egy kcsit...*ült asztalhoz. Két finom falat lenyelése után feltett egy igen izgató kérdést:* Ahogy jöttünk, láttam egy kék fényt... Aztán egy sárkányt elrepülni, majd valamit felszedett a földről. Nem tudsz róla valamit?*Vajon milyen reakciója lesz Selestinának erre? Chris tudja, hogy mi volt az, de kíváncsi volt. Kétségbe fog esni a nő, hogy egy elf szökési merényletet követ el? *

*És mi lett a vége? Visszafordultak, és az elf épségben visszatér, vagy a sárkány elkíséri? Sok gondolat járt a fejében. Aggódott? Nem... Inkább nevetni támadt kedve ezen Chrisnek.*

*Majd tovább evett*

*Sayla felrepült a felhők fölé és mély levegőt vett.* Most már emlékszem rád Harmonia... A vadászaton futottam beléd... akkor se éppen örültem neki... simán levadásztalak volna, ha nem veszem észre, hogy nem vad vagy akkor nem éppen élted volna túl azt a kalandod... Viszont kapaszkodj... mert elég erős itt a szél...

*Mondta és ekkor úgy figurázgatott, hogy ne tudja megítélni Harmonia, hogy merre is mennek, és mintha tényleg a szelet kerülgetné. Már egy ideje repülhettek mikor elkezdett ereszkedni. Mivel nem volt benne biztos, hogy a lány tényleg tartja a szavát, hogy mellette marad, így hátra nyúlt és finoman szájába vette a lányt. Leereszkedett az elfek városában. Szárnyait maga mellé és úgy sétált végig. Minden hova benézett és mikor megtalálta Selestinát fejével lökte be az ajtót és a lányt berakta Selestina elé.*

Bocsánat hogy így betörtem Selestina... de van egy szökevény a faluból... a farkasok falvába akart menni... Bocsi Harmonia... de ezt nem hagyhattam... *Mondta a lányra nézve szigorú ám mégis szomorú tekintettel.* De viszont ha Selestina úgy határoz, hogy velem elenged oda... akkor természetesen elviszlek...*Vissza fordul Seleshez.*

Cuki pofa... úgy se tudod itt tartani, viszont ha vele megyek... akkor biztonságban lesz... nem akartam a hátad mögött elvinni... mégis csak Erdő elf... de ismerem a kalandvágyó természetet... úgy is megszökik így vagy úgy... Jobb ha elengeded velem... mint hogy egyedül menjen oda... *Mondta komoly szavakkal és még mindig csak a sárkány pofa volt oda bent. Nem figyelt a többiekre most csak Seles és az ő véleménye érdekelte.*

*A sárkány szájában (a ruhája) duzzogva összefont karral várakozott. *

Már csak ez hiányzott*dörmögött az orra alatt, majd szétnézett a helyiségen.*Chris?*akadt meg a szeme a fickón, aki egy kárörvendő nevetéssel fogadta.*

~Na persze...Nekem ez a sors jár! Óh, Gaia, ha ezt az érzést küldted nekem, akkor engedj, hadd legyek ott! Segíts rajtam!~

*Szúrós pillantást vetett Chrisre, viszont Selestina szemeibe nem mert belenézni.*

Én nem akarok bajt, hidd el!

*Mialatt enni kezdtek, csendesen merengett el. Remélte a levele célba ért, mindkét helyen. Habár azt sejtette, hogy Leirané megérkezett. Nem volt mi útját állja a madárnak. De a másikéban csak reménykedett. A 'postás' még nem tért vissza, habár lehet úgy gondolta a kézbesítés után nem is kell vissza jönnie egy ideig. Ám az is lehet ,hogy Ceki nem kapta meg a levelet....és ezzel együtt Gildas sem. Tényleg...ott lesznek ma este...Kuku és ő is. Maga elé pillantott. Ha Erasról lett volna szó, nem aggódna, az az östulok elég erős...és habár Gildas és Kuku is elégé okos, de az erejűk fizikálisan nem ér fel egy vérfarkaséhoz képest, akik ugyebár ma erejük tejében lesznek. Minnél többet gondolt feleslegesen, annál zavartabb lett. Aztán hirtelen felkapta a fejét Chris megjegyzésére.*

Kék fényt?
*Kérdezett vissza csendesebben ,majd elkerekedtek a szemei s abban a pillanatban felpattant ,lendületből az asztaltól. Szőke ,hosszú haja szépen, ívesen követte minden hirtelen tett mozdulatátt, ahogyan az ablakhoz sétált.*
Mire készülhet ?
*Motyogta s ebben a pillanatban jelent meg az ajtónál a sárkánynő ,meg annak fogolya. Aggodalmasan pillantott a vöröses hajú lányra. Odalépett.*
Mégis minek akarsz oda menni? Vagyis.....persze megértem én, de kijárási tilalom van, és nem véletlenül!
* Hangja most elöször csattant fel kicsit, de még így sem bántóan, vagy mélységesen haragosan, sokkal inkább aggodalmasan, abból született. Meghallgatta Saylat ,majd csendre intette mialatt gondolataiba révedt. Homlokához emelte kezét. Nagyon féltette a lányt.*
És ha nem tudod garantálni az épségét?

*Sayla ekkor emberi alakot vett fel és belépett a házba keresztbe fonta a karjait.*

Seles, ha baja lesz akkor megverhetsz... *Nézett rá komoly arccal.* Tudom neked nem bizonyítottam még... de a sárkány harcosok között a rangsorban a hadvezér után a 2. tiszt én vagyok.... Ha én nem tudom megvédeni, akkor senki. *Nézett rá komoly arccal, majd a szeme megvillant Chris fele, de csak ennyit jegyzett meg neki.* Ha vége ennek az egésznek beszédem van veled. *Érezte a szagán, hogy ő is sárkány, de most fontosabb dolga is van.*

Nézd Seles ha nem engeded el velem egyedül fog menni... Akkor még nagyobb veszélybe lesz mint mellettem... de ezt te is tudod nagyon jól...*Mondta és a lányra pillantott.* Mellesleg nagyon jól tudom milyen az amikor fűt egy érzés... de én megtanultam kezelni a dolgot. Ő még nem tudja, de majd megtanulja...

Hagyd Sayla..ők a vendégeim.
*Pillantott a nőre ,majd zavartan pillantva maga elé várt. Maga sem tudja mire. Tudta ,hogy igaza van, Harmonia nem először csinált ilyet, és ő mindig aggódalmaskodott miatta.*
Tudom Sayla..... el is hiszem hogy erős vagy, de Harmonia elégé makacs és önfejű néha....
*Motyogta csendesen ,hiszen nem akarta megbántani.*
Félek .... ha baja esik ,az az én hibám is, és nem azért félek mert hibás lennék...sokkal inkább őt féltem.

*Aztán lassan emelte rá a pillantását, végül a fiatal lányra.*
Szeretnél hozzáfűzni valamit?

Selestina, értsd meg. Nem akarok bajt, de ez most teljesen más! Mintha, előre érezném azt, hogy mi lesz! Kérlek!*könyörgött a lány.*

Selestina, ha szeretnéd, akár én is elmehetek!*állt fel Chris.*

Nézd Cuki pofa... ha nem engeded el akkor nekem csak jobb, mert nem fognak lekapni a 10 körmömről mert elhagytam a posztom... de ő így is úgy is el fog menni...*Mondta komoly hangon és a lányra mutatott.*

És senki ne várja el azt tőlem, hogy kölyköket fogok az őrhelyem körül kergetni... és vissza hurcolni ide... Megtehettem volna, hogy simán a tudtod nélkül elviszem oda... de én inkább ide hoztam, hogy tudj róla és ne legyen az hogy még te is haragszol rám, mert elvittem oda... épp elég lesz nekem a főnököm... de jó... legyen... beszéljétek át én az őr helyemen leszek... *Mondta és elindult kifelé az ajtón, hogy vissza térjen a posztjára.*

Tudod ha Chris viszi el... nekem úgy is jó... és lehet hogy a vendéged de sárkány... szóval ideje kicsit elbeszélgetni vele, mint sárkány a sárkánnyal. Hallottam már róla, de sose találtam meg, mikor alkalmam lett volna vele beszélni... a harcosok között sok mindent megtanulhatna...*Mondta vissza pillantva, majd azzal kiment a kunyhóból. Becsukta az ajtót és elindult vissza az őrhelyére. Változatosság miatt sárkány alakban repült vissza. Ő elmondta az érveit, innentől rájuk bízza a dolgot. Tudják hol találják meg.*

*Csak nézett rájuk s egyre nagyobb zavart keltettek benne. Meghallgatta őket, s tudta, ha ellent mondana, a lány csak azért is újra,meg újra megpróbálna kiszökni. Emellett a farkasok falva elég messze van, nem érne oda a csatára, vagy legalábbis nem biztos.....és talán emiatt az út közben is baja eshet. Fontos döntés volt, amit nem siethetett el...de így .... Viszont ha a lány menne, akkor neki is mennie kellene. Már csak a biztonsága miatt is. Habár nem ő lenne a legerősebb védelem, de ha ott van, jobban magára veheti a dolgokat. Lassan pillantott Khaledre. Szomorúan nézte a kisfiút. Nem szerette volna ebbe belekeverni. Végül kedvesen elmosolyodott s vissza pillantottrájuk, komolyabban.*

Rendben....akkor menjünk. Igen jól hallottátok. Az én felellőségem Harmonia...nem engedhetem csak úgy el.
*Sóhajtott egy kicsit. örült ,hogy harci ruhába öltözött..habár nem pont így képzelte el a dolgokat.*
De mindenképpen szólni kell Sayla-nak. Ő is jön velünk, emelett ...... Majd én írok Eras Gressilnek a fejleményekről.
Harmonia....hidd el....ezért még Kalí megbüntett...
*Lassan pillantott vissza kedvesebben az elf fiúnak. Leguggolt elé.*
Khaled...tudom..szörnyen önző dolog, amit teszek. Hiszen egyáltalán nem szeretnélek bajba keverni....sőt örülnék ha itt maradnál, de ha szeretnél jönni, akkor megígérhetem ,hogy ott leszek melletted és vigyázok rád!
Mit mondasz?

Jó étvágyat! * Mondta vigyorogva, ahogy leültek az asztalhoz. Ízlik neki az étel, ezt egy pillanatra sem tagadhatná le. Alig láttak hozzá a vacsorához, kezdetét vette a számára különös jelenet. Abbahagyta az evést, illetlenségnek ítélte meg, hogy míg a többiek a probléma megoldásán dolgoznak, ő a rágcsálásával adja az alaphangot. Kissé kérdőn nézett Chris-re, de tőle sem kapott semmilyen választ. Nem tudta, hogy közbe kellene-e szólnia, vagy mit tegyen, így inkább hallgatásba burkolózott egy ideig. *

* Miután Sayla távozott, és Séléstina döntést hozott, kissé zavartan pillant rá. * Miattam ne aggódj... Nem vagyok túl tapasztalt vagy képzett harcos, de... talán meg tudom védeni magamat. Ha... ha csak azért döntöttél így, mert itt vagyok... * Elharapja a mondatot. * Értek a jégvarázslatokhoz, és ha használom az erőmet, lehet, hogy nem is bántanának minket a legrosszabb esetben sem... Szeretnék veletek tartani, ha mentek. * Mondja csendesen. Nem tudja, hogy most kire kellene pillantania a jelenlévők közül, így inkább a tányérját fürkészi és tétován arrébb piszkál a villájával egy borsószemet. * Nem lennék a terhetekre, megígérem...

*Sayla lassan leszállt az őrhelyén és ekkor érkezett meg vissza a sólyom Eras levelével. Engedte kezére szállni és kivette az övtáskájában megbújó nyers húsdarabot és a madárnak adta, aki a jutalom falattal a vállára mászott és ott kezdte el falatozni.*

*Kibontotta a levelet és elhúzta a száját. Jah persze őrködsz a barack felett... Kösz szépen... *Mondta és vissza leült törökülésbe. A vállán maradt a madár és figyelt. Társa tudta, hogy ezek után Salya bármikor rá hagyhatja az őrködést, mert ő is úgy gondolta, hogy az az erdő elf lány nem fog a seggén megnyugodni. Nem zavarta ez. Inkább őrködik, mint gyerekekre vigyázni.*

Csak ketten megyünk?*kérdezte Selestina felé fordulva. Mint egy megszidott gyermeki arccal nézte őket, de nem gondolta meg magát. A falnak dőlt, amíg várt.*

*Odament hozzá Chris, és suttogva beszélgetni kezdtek. Elmondta Harmonia, hogy miért akar elmenni. A férfi megölelte*

Én is megyek, ha szeretnéd!*mondta a nőnek.*

*Rápillantott a másik elf lányra. Látta rajta ,hogy azért bántja a dolog, de szavaiból már eddig is kivette ,hogy nem hagy alább. Kicsit sóhajtott. Látta ,hogy a sárkány férfi ,meg ő milyen jól elbeszégletnek. Ebből rögtön tudta ,hogy ismerik egymást....így az állitás, amit eddig mondot helytelen volt. Habár egyik sem mesélt erről az ismeretségről. Halványan elmosolyodott s rápillantott Khaledre.*
Semmikép nem lennél teher....ne mond ezt. Ha így gondolná bárki is, akkor nem ajánlottuk volna fel. Csak szeretném ,hogy biztonságban legyél.
*Nézte csendesen ,majd körbe pillantott.*
Máris indulni akartok? Kérlek...Harmonia, hadd egyen a két fiú..és utána mehetünk.

* Séléstina szavaira kihúzza magát, már jóval határozottabban bólint. * Akkor veletek megyek. Megígérem, hogy vigyázni fogok magamra... nem maradok le tőletek! * Gyorsan elkap egy almát a gyümölcsös tálról és felmutatja az elf nőnek. * Nekem elég ennyi, útközben megeszem. Ha... ha menni akartok, akár indulhatunk most is. * Felkel az asztaltól. Bár kicsit tart ettől a kalandtól, mégis kíváncsi és természetesen ott van a jó adag kalandvágy is. Nem számított rá, hogy az események ilyen fordulatot vesznek majd, és még ma éjjel egészen messzire juthat. *

Rendben, akkor indulhatunk!*tette a kezét Khaled vállára.*Ne félj Selestina, mindenki vigyáz mindenkire!

*Harmonia szemei megcsillantak*Akkor változz át táltos, és irány!*csapott Chris hátára*

*Kimentek a házból, és elindultak.*

Majd átalakulok, ha találunk egy üres helyet, ahol elfér egy magamfajta méretű sárkány. Addig szépen sétálunk...

*Kedvesen pillantott a többiekre, azzal még elvett két almát s Khalednek adta. Azután az egyik fiókos szekrényből elővett két papirost s egy iróeszközt. Már másodjára csinál ilyet. Gyorsan, mégis szépen, kis betükkel ír le pár mondatott. Nem telik el kis időbe s már a kezében van mindkettő ,összehajtva. Felpillant.*
Mehetünk. Mivel üres a falu simán és gyorsan kijuthatunk.
*A hátára veszi fegyverét, amit eddig kitámasztott a falnak.*
Ha nem bánjátok, ezt útközben postázom. Aztán ha lehet, ne menjetek ve a harc közepébe. Valljuk be, ma telihold van, így hirtelen, nem sok esélyünk lenne több vérfarkassal szemben.

*Érintette meg jelzésszerűen Khaled vállát ,majd előre lépett s rápillantott komolyabban Harmoniára.*
Vigyázz magadra, mert ez nem egy olyan könnyed dolog amit eddig tettél. Remélem tudod....
*Sóhajtott picit , majd kilépett a korláthoz s a távolba meredt.*
Rossz időnk lesz..sietnünk kell! Kint a falu előtt át tudsz alakulni. Csak menjünk ki odaáig.

Rendben!*ahogy Selestina mondta, tényleg hamar kijutottak. Ott felvette sárkány küllemét. Amíg Selestina elvolt valamerre "postázni", addig felvette Harmoniát és Khaledet, majd a hátára tette mind a kettőt.

Igen, tudom!*válaszolt méltóságteljesen, és kihúzta magát. Arcán nyugodtságot mutatott, belül kicsit félt. De ha már idáig eljutott, nem hátrált meg!

Chris hátán elkezdett izgulni is.*

~Mi lesz, ha minket is megtámadnak?~*Ugyan ilyen gondolatok kavarogtak a fejében. És vajon miért érzi azt, hogy ott kell lennie?*

Selestina hol marad már?*nézett hátra, és feszülten karolta át Chris nyakát.*

*Csak egy kicsit maradt le, míg magához hívta a madarát.*
Bocsáss meg ,hogy ma ilyen sokat kell repülnöd, de szeretném ha ezt elvinnéd az Örzők városába. A központba...jó? Add oda Geron kisasszonynak, a másikat ,meg Gressil úrnak. Nem tudom ,hogy az úr merre lehet..ha nincs ott, A sárkány városba kell menned, de először ez a fontos!
*Azzal egy apró puszit adott a csőrére, s felvonva kezét szállt el onnan a madár. Nézte egy ideig, aztán tovább indult mialatt a gumit igazgatta meg a hajában. Látta ,hogy már felültek Chris hátára.*
Mehetünk...
*Ült hátra Khaled mögé s úgy kapaszkodott meg. Még vissza pillantott, nem tudtaa biztosan ,hogy jól döntött e. Lehunyta a szemeit, s sóhajtott egyet.*
Gaia segítsen...
*Suttogta.*

*Selestina rápattant, és segítséget kért. Erre a mondtadra Chris felugrott, és már szárnyaltak is a magasban.*

Üdv a Chris repülő-szárnyon. Kérem, ne hajoljanak ki, és kapaszkodjanak. Köszönöm, hogy engem választottak.

*Átvágtak minden felhőn, ami útba esett. Széllel szemben egyre jobban közeledtek a szürkés, majd fekete pamacsok felé.*

Hamarosan megkezdem a leszállást. Lábaikat nyomják erősen az oldalamhoz ha kell, kezeikkel is kapaszkodjanak, ha esetleg villámokkal ütközünk.

*Ahogy közeledtek a csatatérre, esni kezdett az eső. Már a kisebb távból is lehetett hallani kiáltásokat. Az ég megdörrent, és villámok cikáztak mindenünnen. Chris ereszkedni kezdett.

/-->Vérfarkasok Falva: Selestinával, Khaleddel, És 2X velem/

*Sayla az egész estét őrségben töltötte és egyre jobban unta magát. Nem ment el az őrhelyéről. A nap már látszódott a horizonton mikor konstatálta, itt már nem lesz semmi izgalom. Mély levegőt véve felállt eddigi "kényelmes" ülőhelyéről és kinyújtóztatta magát. Körbe járta a helyet. Alaposan körbenézett és gondolta el kellett volna mennie a csajjal, de nem akart bajba se keveredni a főnöknél. Úgy érezte a közeljövőbe elégé sok minden meg fog változni körülötte.*

-Talán nem is csak Erastól tartottam, mikor nem vittem egyből Harmoniat a Vérfarkasok falvába...*Gondolkodott el és mély levegőt véve még azért itt maradt őrködni. Míg nem kap más parancsot addig itt maradnak. Az őrség váltás bekövetkezett és Sayla elindult megnézni a környéket. Nem volt még álmos. Foglalkoztatta, hogy mégis hogy vannak az itt állomásozó csapatok. Az elf faluban felpezsdült közben az élet. A nők hozták az őrző harcosoknak az ételeket. Sayla kezébe is nyomtak egy adagot. Megköszönve sétált tovább vele. Sehol nem volt zavargás és mindenhol azt a választ kapta, hogy nem jártak erre farkasok. Nagyot sóhajtva az égre pillantott a fák lombjai között.*

-Vajon mi történhetett a Vérfarkasoknál. Biztos, hogy sok áldozat lett a harcban. *Mondta és behunyva a szemét megemlékezett a számára idegenekről és elmormolt egy imát Gaiahoz, hogy fogadja őket kegyeibe. Lassan nyitotta ki a szemét és látta ahogy a nap egyre jobban magasra szökik. Lassan aludnia kellene, de nem bírt. Furta az oldalát egy érzés az események körül. Nem tudta kivel beszélhetné ezt meg. Aggódott a Cuki pofa és a kis csapata miatt is. Látta ahogy az éjjel elrepültek, de ő nem ment utánuk. Nem hívták és nem fog Eras parancsa ellen tenni. Lassan beért a faluba ahol csendesen, de arcukon öröm volt, hogy semmi nem történt az éjjel. Saylahoz rohantak a gyerekek akik körül táncolták örömükben, hogy épségben látják. Az a kislány aki kiment elköszönni tőle naplementekor is ott volt.*

-De jóóó! Épségben vagy! Köszönjük! Megvédtél minket! *Mondta ujjongva a kislány.*

*Sayla leguggolt elé és megsimította a fejét.*
- Én nem csináltam semmit, csak a dolgom tettem, de nem jöttek ide Vérfarkasok. Valószínű a saját területükön rendezték le a dolgot, hogy mi továbbra is békében élhessünk. Nekik legyünk hálásak és mondjunk az elhunyt harcosokért Gaianak imát. *Mondta nyugodt hangon és a gyerekekkel együtt ismét imádkozott egyet. A gyerekek ezután tovább rohantak játszani. Sayla mosolyogva pillantott utánuk. Nem voltak ott a fiúk, így nem feszengett annyira, nem férfiként viselkedett, hanem harcos nőként. Lassan lépett mögé Laos.*

-Nocsak... tudsz te kedves is lenni a gyerekekhez? *Kérdi piszkálódón a lánytól.*

-Laos... inkább fogd be. *Sziszegte a fogai közt és szinte egy pillanat alatt eltünt a kedvessége. A férfi felé fordult és keresztbe rakta karjait.*

-Nyugi nyugi... mind kettőnknek kimerítő éjjele volt... a tétlenkedés az őrség közben a legrosszabb egy harcos számára. Főleg hogy a véredet se szívhattam. *Vigyorodik el.* - De ma én vagyok a főnök! Emlékszel?!

*Sayla fogait és öklét is össze szorította.* -Igen emlékszem te nagy pofájú locsifecsi sárkány! Rosszabb vagy mint a pletykáló vénasszonyok! Annyit beszélsz, hogy majd ha találsz egy lányt annak is lyukat fogsz beszélni a hasába és azért mond csak igent neked, hogy ne beszélj végre!

-Hohóóó! Ácsi! Azért ennyire nem vagyok pletyis... én nem nő vagyok mint egyesek! *Mondta felvonva a szemöldökét.*

*Saylaban az egész éjjeli feszültségre ez a mostani beszólása Laosnak csak tetőzése volt a dolgoknak. Nem bírta tovább türtőztetni magát neki esett Laosnak és az elf város szélén egymásnak estek. Puszta kezes harc vette kezdetét köztük. Az elf falu tagjai akik látták kicsit távolabbról figyelték az eseményeket, de nem szóltak bele. A gyerekek izgatottak lettek és a szülők lábai mellett álltak és kiáltoztak. Szurkoltak hol egyiknek hol a másiknak. A kislány is ott volt.*

Gyerünk Sayla! Te vagy a jobb! *Kiáltotta oda a verekedőknek.*

*Odaértek, és egy gyors mozdulattal a férfi emberi alakját vette fel. Gyorsan, nem messze a földtől történt, hogy Harmonia a kezében pihenjen. Bevitte egy házba, ahol a szülei voltak. Ismerte őket. Ahogy kigondolta, ráfogta másra. De nem Selestinára. Visszagondolt arra a pillanatra, amikor Harmonia megjelent a sárkánynővel. És hupsz! Chrisnek még kijár attól a nőszemélytől egy fejmosás.

Kicsit beszélgetett a szülőkkel, majd elment. Pont akkor ért el ahhoz a helyhez, ahol Sayla nekiugrott Laosnak. Nem választotta szét őket. Csak egy vigyor volt az arcán, és nézte a verekedést.*

*A harc nem mondható egyenlőnek, hiszen Sayla elég szépen küzdött a vége pedig az volt, hogy Laos a földre rogyott mint egy rongy baba. Sayla a nyakánál csinált valamit. Elégé mérgesen térdelt mellé és megfogva a férfi haját emelte fel a fejét.*

-Sose tudsz megverni Laos! Nem tudom akkor miért közzéteszel folyton! *Mondta fogai közt sziszegve, majd fel oldotta a bénultságot. A férfi csak lassan mozdult meg és törökülésbe ült fel. Úgy pillantott fel Saylara.*

- Mert jó veled kötekedni... Még ha nem is tudlak megverni, de legalább kiadod a dühöd és én is az enyémet.

- Ha verekedni akarsz akkor hívj ki párbajra... *Mondta és mély levegőt véve a tömegre nézett. Megtörölte a száját, mert azért ő is kapott párat. Szája felrepedt. Körbenézett és meglátta a sárkány srácot. Egyenesen rá mutatott.* Te ott... gyere csak velem! *Mondta és egyenesen felé ment és elmenve mellette ahhoz a házhoz ment amiben még mindig ott volt Eras köpenye. A kis házba bement és várta, hogy Chris kövesse. Laos értetetlenül nézet utána, hogy mit akarhat a kölyöktől.*

*Hát, nem éppenséggel szeretnék menni...*mondta Laosnak, és megforgatta szemeit, majd ment. Beballagott az épületbe. Egy hatalmas sóhajjal a nőre emelte a fejét.*

Mondjad, drágaság!