Erdő elf központi falu - "utcák"

Az Erdő elfek a fák lombjai között építenek házakat maguknak. Mivel erdőben élnek, így nem kell fákat kidönteniük a területekért.

*Az őrzőktől repülve nem volt túlságosan messze az elfek falva, de azért nem is siette el a dolgot. Ahogyan fejben átszámolta, mert igen, ritkán de ilyet is tudott, rájött ,hogy nem kell sietnie. Biztos volt benne ,hogy terve annyiban be vált , hogy Oraf el fog jönni a Malaia-ra. Onnantól kezdve pedig figyelni fog rá, mivel bosszút akar. Természetesen arra vigyáznia kell ,hogy ne legyen túl feltűnő, bármennyire szívesen mosna is be neki, hiszen nem akarja ,hogy most kivételesen kitiltsák az ünnepségről. Elég volt ez a Hold fesztiválon. Azóta se nagyon ment, csak úgy az alakválókhoz. Bár, sose tartott tőlük, az öreg sötét elf már elérte, hogy ne nagyon mehessen a különböző ünnepségekre Eras oda.
Éppen ezen gondolkodott, mialatt egyre jobban vette ki a sötétedő árnyakból a fényeket, melyek pontosan jelezték az ünnepség helyét. Elvigyorodott.*
- Jobban meg se jelölhették volna magukat. Ha valaki most akarna támadni, simán telibe találná őket.
*Fél szemmel pillantott fel kedvesére, mialatt az ölelte a nyakát. Hosszan nézte, elgondolkodott ,majd ismételten inkább előre irányította a figyelmét. Bármikor eszébe jutott Oraf, nem tudta eldönteni ,hogy nevessen majd a csapdája miatt, vagy azon nyomban megverje..... utóbbit sajnos nem tehette meg jelenleg.... Leiranra való tekintettel. Halkan felsóhajtott s minél közelebb érte, annál jobban zavarta a szemét a lámpások fénye.*

- Mi a szösz....
*Szállt le lassan. Megvárta míg kedvese leszállt róla ,majd vissza alakult s kihúzta magát. Megigazgatta a ruháját s előre nézett a forgatagra. Pár elf összeszólt a megjelenésükkor. Az időseknek láthatóan még nem tetszett Kalí ötlete, hogy elhívott külsős vendégeket, de sok fiatal, mind nő vagy férfi, örömmel pásztázta rajtuk a szemüket. Ez imponált volna Erasnak....ha a saját neme tekintette ,nem az Ő kedvesét nézte volna. Felvont fejjel, szinte sznobosan lépett előre, majd magához vonta Leirant a derekánál fogva.*
- Keressük meg a többieket.
*De fél szeme már Orafot kereste a tömegben.*

*A repülés Eras hátán mindig megnyugtat és egyben azt az érzést kelti bennem, hogy szabad vagyok. Furcsa lehet ez mások számára, de vele, mellette mindig az az érzés fog el, hogy szabad vagyok, és nincs olyan gond amivel ne tudnék megbirkózni. Hálás vagyok neki, amiért nem siet a repüléssel. Ha tehetném magamtól is repülnék, de én nem erre születtem, s nem is találtam még olyan mágiát, ami lehetővé tenné a repülést számomra. Gyengéden simítom meg olykor olykor Eras nyakát a repülés során és gyönyörködöm a tájban. A naplementében, ugyanis lassan alkonyul.*

- Azért reméljük, senki nem akar támadni. *Jegyzem meg kedvesemnek egy újabb simítással. Mire odaérünk az elfekhez már épp csak a horizonton látszódik a nap korong felső egy nyolcada. Mikor kedvesem leszáll én óvatosan pattanok le a hátáról, s emberi alakjára vált. Körbe tekintve látom a megosztottságot az idősek és fiatalok körében. Nos hát igen, nem egyszerű az ilyen dolgok elfogadtatása. Látom, hogy a fiatal elf lányok kedvesemen legeltetik a szemeiket, míg ellenkező nem engem néz. Összepréselem ajkaim és kedvesemre pillantok fel, ki felemelve fejét lép egyet előre és birtoklón von magához derekamnál fogva. Akaratlanul is elmosolyodom ezen cselekedetén. Jelzi a többi férfiúnak, hogy foglalt vagyok ő általa. Milyen szép is néha a féltékenység. Én sem tétlenkedem szorosan szegődöm kedvesem mellé és egyik kezemmel hátul ölelem át míg másik kezem mellkasára helyezve döntöm neki fejemet.*

- Tán csak nem féltékeny vagy kedvesem? *Kérdem halkan suttogva tle kicsit elkuncogva a nyilvánvalón.* -Ugyan nem kell annak lenned, engem nem érdekel más csak te szerelmem. *Suttogom nyugtatólag szavaimat és úgy indulok meg oldalán a többiek keresésére.*

- Igen keressük meg Selestet és a többieket. *Mondom lágy hangon és a fények és a dekorációk megmelengetik a szívemet. Bízom abban, hogy nem lesz semmi probléma, és hogy Oraf nem teszi tönkre az egész ünnepélyt megjelenésével.*

*Egy sátorból egy páros lép elő, egy vörösesszőke hajú, halványzöld ünnepi ruhás elf nő és egy sötételf férfi. A nő a férfiba karolva Éppen szóra nyitotta volna a száját mikor a másik feltartott ujjal még mondott valami megjegyzést, miközben a fejére tette a kalapját. Erre a nő kissé rosszallóan összevonta a szemöldökét és halkra fogva a szót a kalapos sötételfhez közelebb hajolva sugdolózva felelt.*

-Nemtom mirő beszész brada! Nincse~ semmi baj a kiejtésemmel!   *jött a válsz Gulába suttogó hangján*
-A nevem am’  Kuku.  De nyugottan aggyá te valami nevet vagy leszek Kukulina. Ha meg ennyire nagyon parákósz akkó majd nem dumálok annyit. A számat majd evésre használom! Hehh!
*Majd vissza egyenesedett és úgy  tekintett a férfira mint akinek hirtelen valami nagyon jó ötlete támadt*

-..addig ... nézzünk széjjel, hol a kaja...   *azzal bájos mosollyal invitálta a férfit a többi elf felé, figyelve és leutánozva a többi nők jellegzetes mozdulatait ringó kecses járását.*

*Felvonta az egyik szemöldökét mialatt kedvesére pillantott. Nem zavarta ,hogy most teljesen kijelentették úgymond a mozdulataikkal ,hogy együtt vannak.*
- Nem vagyok féltékeny, sokkal inkább szeretem kifejezni ,hogy mi az enyém. És most ne értsd félre.
*Bólintott ezzel is erősítve a szavainak súlyát. Nyugodtan ment tovább, majd még elgondolkodott mialatt az égre pillantott hosszan.*
- Nem hiszem ,hogy most támadnának... túl sokan vannak itt és nem lenne értelme.. Főleg most mert tudják ,hogy több nemzetségből is vannak itt. Legalábbis, ha el kell gondolkodom katonailag, akkor így vélem, csak egy olyan vezető rendelné el a támadást, aki nem érti a dolgát.

- Bár szerintem ott lesz a műsor ahol a tömeg gyűlik. Nézz csak előre... mintha mindenki arra menne. Kik jönnek el a tanácstagok közül ? *pillantott át a lányra.* Tudsz valamiről?

*Érdeklődik nyugodtan. Ismerős arcot még nem látott, így nézelődött ,persze nem olyan feltűnően.*
- Régen voltam ilyen cicomás helyen...remélem megéri ,hogy nem alszok helyette.

*Mosolyogva nézek fel rá és csak megrázom a fejem.*

- Nem nem értem félre nyugi. *Mondom majd körbenézek futólag és vissza is tér tekintetem Erasra. * -Kicsit nem tudnál kikapcsolni? *kérdem felnézve rá.* -Egy ünnepségen vagyunk, nem akarok most munkát, csak érezzük jól magunkat. *Jegyzem meg neki behunyva a szemem. Ahogy lassan tovább sétálunk nézek szét jobban és meg látok egy sötét elf férfit egy elf nő oldalán kilépni. Eléggé furcsa látvány. Oldalra döntöm a fejem. A férfi külleme még furcsább. Elkínzottnak tűnik. Kedvesem szavai ráznak vissza a gondolataimból. Felnézek rá.*

- Hmm... Akiket biztosra tudok, az mi, Gildas, már ha előkerül végre, Selestina... őket biztosra tudom, de hogy a sötét elfek közül melyik követük is jön el azt nem tudom. Csak bízom benne, hogy nem Oraf, bár a sok nő miatt tuti eljön... neki teljesen mindegy csak szoknya legyen. *Mondom elhúzva a szám és mély levegőt véve rázom meg a fejemet.*

_________________________
Oraf:

-Nocsak kiket látnak a szemeim együtt ölelkezve?! A hegyomlásnyi vörös bestia és a tüneményes Őrző hercegnő! Micsoda szééép pár vagytok. *Szólítja le a párt mögülük és megveregetve Eras vállát lép elé.*

- Rég láttalak tagba szakadt barátom. *Vigyorog szélesen.*

_____________________
Leiran:

-Emlegetett szamár. *Sötétül el tekintetem Orafra nézve.*

*Vigyorogva, mintegy védekezően felemelte lezeit Kuku felé.*
- Rendben Kuku, rendben. Akkor, hogy elfesebbbnek tűnj, legyél... Eleanor.
*Figyelte az alakváltót, aki máris szórakoztató volt. Több időt kéne ilyen alakokkal  töltenie... szinte komikus volt egy szép elf nő ilyen akcentussal. Kuncogva megrázta a fejét, aztán oldalra nézett*
- Micsoda disszonancia... mókás alak vagy te.
*A tömeget pásztázva megakadt a szeme egy méretes alakon, vörös hajjal. Biztos fontos lehet, ha ennyire kilóg és mégis eljött... és valóban! A fényviszonyok ugyan nem voltak a legjobbak és még csak távolról látta az őrzők főépületében, de biztos volt benne, hogy Aurelius lánya van az oldalán. Illemtudóan az őrző felé fordult és megemelte a kalapját majd meghajolt, kedves mosollyal az arcán. Ezután visszafordult Kukuhoz és beleegyezően bólintott, ahogy átkarolva elindult vele a nyitótánc helye felé.*
- Remek ötlet, támogatom. Ha van étel, akkor erre lesz... szerezzünk valami finomat!

-Elejanó~! *Ismételte el ő is az aktuális nevet, ízlelgetve a szót.*

-Ockaj ez jólessz! * egyezett bele. A disszonancia szót nem értette de a mókásat igen, így meg volt győződve hogy az is csak valami dicséret lehet. Ezért sugárzó mosollyal felelt.*

-Köcce! *köszönte meg és tett hozzá egy olyan kecses kísérő mozdulatot amit az egyik közelben lévő párocska női tagjától lesett el, bár arról fogalma sem volt mit jelent a kissé pukkedlizőféle mozdulat.*

*A kalapmegemelésre figyelt fel és csak akkor vette észre Erast és Leirant. Ezek szerint a sötételf tényleg tanácstag. Sebaj.. ahhoz képest egészen normálisnak tűnik. Lelkesen integetett az örző és a sárkány felé, majd elindultak arra amerre vélhetően a sok finomság is van. Az, hogy ez történetesen a tánctér irányában van, nem tűnt fel az alakváltónak, de ha feltűnt volna sem lett volna érdekes, hiszen enni akart nem táncolni.*

-Szedressütit kőne tanáni! *közölte bizalmasan Retnar füléhez hajolva, amitől még inkább egy párocska benyomását keltették*

*Carme örült hogy kedvese nem bánkódott amiatt mert ő most otthon marad. De remélte nem lesz óriási rumli mire hazaér. Belegondolni is szörnyűségnek tűnt, hogy mire visszaér esetleg minden tele lesz megrágott csontokkal széthagyott zoknikkal és könyvekkel… aztán ha jobban belegondolt, nem is olyan szörnyű belegondolni.. inkább megmelengette valahol belül a szívét, mert mindez csak azt jelenti hogy várja otthon valaki. Elmosolyodott miközben erre gondolt és az elsuhanó fákat nézte, majd Dilecre pillantott, aki kissé mintha feszengett volna ebben a szerelésben. Még mindig szokatlan volt így látni. Ez valahogy nem ő. Nem az az Alfa aki Dilec D.. Az a furcsa nő tény hogy hatással volt rá és tény, hogy Dilecre ráfért némi illem és protokolltan, de mi lesz ha így marad? Az Alfa szerepe nem az hogy minden megjelenésében kifogástalan legyen, hanem az, hogy össze tudja tartani a falkát és megfelelően tudja kezelni és összefogni, vagy éppen mozgósítani a dolgokat a falka érdekében. Kicsit gyötörte is a bűntudat amiért olyan hirtelen rázúdította a protokollt. De olyan sokkot kapott hirtelen attól hogy indulniuk kell, hogy egyszerűen a pánikban nem tudott másként cselekedni. Carme beharapta az alsó ajkát amikor tudatosult benne mindez. Elhatározta hogy sem Dilecre, sem pedig Vishousra nem erőlteti többet az illemet nem kényszerít rájuk olyan ruhadarabokat amiket esetleg nem akarnak. Ki tudja.. lehet az a nyakkendőtű egy örökség volt ő meg hogy lekapta….*

-Khmm.. *összekulcsolta ujjait és valamit mondani akart, csak nem tudta hogyan fogjon hozzá. Valahogy tompítani akarta az indulás előtti percekben történteket*

-Azt hiszem kicsit túlzásokba estem... Ha akarod nyugodtan viseld a nyakkendőtűt és villants zoknis bokát. Nem hiszem hogy bárki megszólna érte…csak… *csak ezt olvastam a protokollszabályban és nem mertem rajta változtatni egy betűnyit sem –tette hozzá gondolatban* .. csak gondoltam ha már .. *nem tudta folytatni* -Humm.. mindegy. A vörös nyakkendő is jól állt egyébként… *Egek mi van vele? Nem szokott sem visszakozni sem engedékeny lenni akkor mi ez a megbánósdi? Nem ismert saját magára és ez is nyugtalanítani kezdte.*

-Volt valami információ a programokról? *Kérdezte, hogy terelje a témát, miközben futó pillantással nyugtázta, hogy már itt vannak az "utcáknál"*

- Nem kell kétszer mondanod! Hallani sem akarok többet a munkáról....bár tudom az lehetetlen, még a protokollról sem.....bár akkor nem ide, hanem egy kocsmába kellet volna mennem.
*Jegyezte meg a végét ,mintegy csak magának, halkan, kicsit morogva majd arra kapta a fejét amerre kedvese nézett. Észrevette a sötételfet s habár tény nem volt mindennapi, nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, tudván ,hogy Kalí most többeket is elhívott. Az a férfi meg nem Oraf volt. A nő mellette számára ismeretlen volt ,mégis úgy integetett nekik ,mintha közeli barátok lennének. Fél szemmel sandított át az őrző nőre.*
- Ismered ?

- Ühm. Ha minden igaz akkor Dilec is jönni fog. Aminek nagyon is örülök...legalább valaki osztozik az érzéseimben ezekkel a gúnyákkal kapcsolatban.
*vakarta meg a tarkóját ,mintha kínzónak találta volna a kiöltözést.*
- Bár még mindig jobban elviselem ,mint a ti ünnepetek leszerelését.... na az nem az én világom. ...Gildas... küldtem miatta ki keresést, de még nem hallottam semmi hírt. Viszont nem hiszem ,hogy elnyelte volna a sziget. Ha nem is jön el, valaki biztosan eljön tőlük. Oraf meg....*elvigyorodott* szerintem a reményeid most nem fognak segíteni túlságosan.

*Amint meghallotta a számára túlságosan nyájas hangot, nyugodt vigyorral fordult a férfi felé. Lényegében ,hogy jóval nagyobb és erősebb volt nála, egy kis határozott állást alkalmazott arra ,hogy ezt a fölényt valahogyan ki is mutassa. Nem tartott Oraftól, mert a fegyverekhez és a harchoz éppen annyira értett ,mint Eras a sütéshez. Széles vigyorral köszöntötte a másikat.*
- Kis nyeszlet barátom...csak nem eljöttél ? Micsoda öröm a viszontlátás.
*Leirant azonban egy kicsit sem engedte el. Szorosan tartotta maga mellett.*
- Ki kell ,hogy ábrándítsalak, a hercegnő ma az én személyes társaságomat élvezheti. Válassz mást.
*Bökött a középső térre amerre haladtak az emberek. Ezután vissza fordulva vette észre a hintó féleséget amely egyre csak közeledett.*
- Remek...megjött az alfa.

*Vigyorogva lépett ki a sátorból. Rég nem érezte ilyen jól magát. Micsoda nap! És még csak most kezdődik majd az est! Seles, Gulába és Kuku társasága teljesen felvillanyozta. Sosem gondolta volna, hogy cinkosain, majd később Gereten kívül fog másokhoz valaha is kötődni. Barátai vannak. Hmm... Nem is hangzik olyan rosszul.
Szétnézett. Előtte nem sokkal Retnar és Kuku sétálgatott egymásba karolva. Mikor megpillantotta Erast, enyhe gyomorideg kapta el. Az ő parancsa miatt nem zárták börtönbe, és végezték ki. Nem sok embernek volt hálás életében, de a sárkány azon kevesek közé tartozott. Ha mázlija van, leendő főnökét tisztelheti benne. Vajon felismerné e a férfi? Bár igaz, hogy amúgy is a héten kereste volna fel Geretnél, hogy alkalmas lenne e számára dolgozni, de végül is csak egyszer találkoztak... Mindenesetre majd ha ráér (mert ahogy látta, egy roppant ellenszenvesnek tűnő alakkal volt elfoglalva), üdvözli őt az este folyamán.
A bekanyarodó hintót megismerte. Bár nem sokáig időzött a Vérfarkasok falvánál, a címerüket, mely a jármű oldalára volt festve, beazonosította. Tehát Dilec is itt lesz. Újabb ismerős arc, így majd vele is beszélgethet.
Órájára nézett. Mi tart ilyen sokáig Seleséknek? Ő akarta kísérni Gulábát. Végül mégis inkább úgy döntött, hogy Kukuék után indul, mert egy elf fickó egyre sötétebben kezdte el méregetni. Nyilván nem volt megnyugtató látvány, ahogy egy ismeretlen fickó álldogál a leendő papnő sátránál.
Hamarosan beérte az alakváltót és az elfet.*
- Gyönyörű szép pár vagytok! Retnar, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó ízlésed van! *kiáltott fel derűsen* Aztán hova megyünk most?

*Dilec csendesen nézelődött az ablakon át, mit sem sejtve Carme tépelődéséből. A fiygelemfelkeltő köhintésre a lányra nézett, felhúzta fél szemöldökét és enyhe mosolyra húzta a száját. Először nem értette, hogy miért hebeg-habog a lány, majd leesett a tantusz. Kicsit előredőlt, hogy jobban hallja majd Carme, amit mondani fog.*

Carme! Nyugi! Tudod, egy alfának nem csak a falkán belül kell megtalálnia önmagát, hanem a Tanácsban is. És ott amolyan kőbunkókat, mint én is vagyok, nem szívesen fogadnak maguk közé. És az se árt, ha tudom, melyik oldalra kell tenni a kanalat és melyikre a villát. *itt a hangsúlyt nem vitte le, és kimondatlanul is a levegőben maradt: és talán egy lány is méltányolja, ha hetente legalább kétszer megfésülködök. Egy bátorító mosoly kíséretében folytatta.* Örülök, hogy segítesz! Teljes mértékben megbízom benned és a jóízlésedben Szeretném, ha vigyáznál rám. Mármint, hogy ne égessem nagyon magam. A nyakkendőtű kicsit rosszul esett, mert ebben az egy darabban voltunk biztosak A.J-jel, hogy tuti menő kellék... de úgy tűnik, van még mit tanulni!

*Megérkeztek a faluba. A fények már messziről beszűrődtek a hintóba. Amikor megálltak, segített Carménak kiszállni. Szépen megigazította a nadrágját, mivelhogy: nincs villantás! Nyújtotta a karját a lánynak, hogy így menjenek az ünneplők közé.*

A program nagyon egyszerű. Figyelni, hogy ne csináljunk hülyeséget Nem, amúgy nem tudok róla semmit. Remélem, Eras is eljött, legalább tudok vele társalogni a készülődő lovagi tornáról. Milyen szép díszek! Úgy látom, nagy mulatság lesz itt!

*Alig mondta ki, már észre is vette Erast, oldalán Leirannal. Integetett nekik.*

Nézd, ott vannak! Hála a magasságosnak! Gyere, mert a végén még szem elöl tévesztjük őket!

*Odaértek a páros elé.*

Üdvözletem Leiran! Eras! *A lány felé meghajolt, Erasnak kezet nyújtott.* Nem tudom, hogy találkoztatok-e már, ő a segédem és jobbkezem, Carme! *mutatta be a lányt is, ha netán ez még nem történt volna meg* Most érkeztetek? Eddig milyen a parti?

*Theta az egyik rejtett és ellenőrizetlen alagúton jutott el az Erdei Elfek falvába. A falu szélétől nem messze bukkant elő egy odvas tölgy mélyéből. Gondosan felmérte a terepet, miközben egy bozótos árnyékába húzódott. Már szállingóztak az elfek az ünnepségre. Tekintetével kereste ügyfele házát, ami csak pár száz méterre feküdt tőle. Várt, amíg az utolsó gyertya lángja is kiégett a takaros kis házikóban, és egy jókedélyű, nagyhangú, pocakos elf férfi lépett elő, mögötte csendesen a szép felesége és egy gyermek. Nagyszerű! – gondolta magában Theta. Ismét körbenézett, nem figyeli-e valaki, vagy épp szerelmes légyottra nem jön-e valaki, és amikor nyugtázta, hogy senki nincs a környéken, fürge, de annál csendesebb lépéssel közelítette meg a falut. Egy ház sötét árnyékába rejtőzött, épp időben, mert onnan egy idős házaspár lépett ki. Miután elvegyültek az ünnepségre sietők hadában, Theta gondolt egyet, és óvatosan, az ablakpárkány és eresz segítségével felkapaszkodott a háztetőre. Óvatosan és hangtalanul surrant át egyik oldalról a másikra, majd egy ügyes, de annál finomabb mozdulattal átugrott a következő ház tetejére. Néhány ilyen mutatvány után elérte a célpontot. Leereszkedett a nyitott ablakhoz, és beugrott a házba. Egy hosszú pillanatig nem mozdult, várta, esetleg mégis rajtakapta-e valaki. Szerencséjére egyedül volt. Lassú, ráérős tempóban körülnézett. Miután kigyönyörködte magát, megkereste az ügyfél dolgozószobáját, az asztal fiókjába elrejtette az ajándékot. Hogy biztosan megtalálja a kis figyelmességet, egy apró pergament terített az asztalra, amibe rögzítőeszközként egy takaros tőrt szúrt. Halvány mosollyal nyugtázta művét, majd hogy senki ne fogjon gyanút, ismét a nyitott ablakon át távozott. A ház oldalához érve megállt, és figyelte az ünnepségre sietőket. Milyen boldogok és izgatottak! Gondolt egyet, és egy nagyobb csoport mögé beugorva ő maga is elindult, hogy részt vegyen a mulatságon. Ahogy elnézte az ünneplőket, az a sanda gyanúja támadt, hogy lehet, nem az alkalomhoz megfelelően öltözött. Nem volt eléggé nőies ruhában. De hát ha egyszer nem ez volt a fő cél... stólájával elrejtette haját és arcát, és próbált nem nagy feltűnést kelteni.*

*Gulába a húga kíséretében lépett ki a sátorból. Mindketten körbe néztek s hamarosan mindketten megállapították ,hogy itt hagyták őket. Az idősebb csak megrázta a fejét ,mire a fiatalabb elmosolyodott.*
- Sejtettem ,hogy nem várnak meg.
Ugyan..ne vedd fel. Gyere, elkísérlek a többiekhez aztán megyek is mert én nyitom a táncot. Nem lenne szerencsés ha lekésnék róla. Biztosan elindultak már a nézőtér felé.
*Adta karját a nővérének ,majd lassan , de biztosan indultak útnak. Bevegyültek a tömegbe, vagyis próbáltak, de azok mindig utat engedtek nekik. Selestina érdeklődve nézett körbe ,majd kedvesen nővérére*
Láthatod. Mindenki tiszteli az eljövendő papnőt! Hogy néznek téged! Húzd ki magad...legyél büszke magadra.
*Mosolygott a húg. A nővér csak halvány mosollyal, de szótlanul fogadta a dolgokat. Nem mondta el Sélésnek, hogy ,habár jelenleg természetesen őt is megnézik, mert nem szokott a papnő megjelenni így, csak úgy, de jelenleg a tánc miatt is, a kiöltözött húg volt a szempárok célja. Gulába most értette meg, hogy a lány tényleg felnőtt, még ha nem is értettek egyet sok mindenben. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor a fiatalabb megszólalt.*
Nézd, többen is jöttek a tanácsból!
- Láthatóan Kalí elérte a célját. Oda mész?
Nem...most nincs idő. Majd a tánc után...gyere.
* Nem sokkal később észrevettek pár ismerős fejet hátulról. A fiatalabb a kezéből már csövet formált ,hogy kiálthasson de az idősebb megrázta a fejét.*
- Viselkedj.
De akkor nem látnak meg minket.....
- Ha a nézőtérre jönnek ,majd észrevesznek minket. Kalí s így a családja is mindig látható helyen ül...pont ahogyan a faluk vezetői s azok családtagjai. Menjünk...mert a végén az ő haragját látod.

[Gulába    Nézőtér
Séléstina    tánctér]

*A morgására nem igazán mondok semmit. Megértem, most valahogy én is eléggé feszéjezve érzem magam itt az egyre nagyobb tömegben. Nagyot nyelek és kicsit jobban bele kapaszkodom Eras Karjába.*

-Igen, véleményem szerint Dilec is eljön ma. *Mondom biccentve és igyekszem magamon uralkodni. Egy báj mosolyt húzok ajkaimra és úgy nézek általam gyűlölt tanács tagunkra.*

- Ugyan tagbaszakadt barátom én koránt sem akarok semmit a bájos kísérődtől, csupán köszönteni jöttem ide. *Mondja nyálas hangján Oraf és a legszivesebben itt helyben a torkára fagyasztanám a szót szó szerint.*

- Köszönjük az üdvözlést, de megkérhetnélek, hogy távozz a közelemből... eléggé nyomasztó itt a levegő, mióta idejöttél. *Mondom ugyan olyan mézes mázas hangon, majd meghallom Dilec hangját. Megperdülve nézek rá és sokkal barátságosabb mosoly húzódik arcomra.*

- Üdvözöllek közöttünk Dilec D. *Köszöntöm és meghajolok, és a hölgyre nézek.* -Örvendek a találkozásnak Carme. *köszöntöm őt is és nem tudom miért de rossz érzés kerít hatalmába. Szívverésem el kezd gyorsulni ezáltal a levegőt is kapkodni kezdem, de igyekszem ezt palástolni. Mosolyogva kedvesen nézek az újjakra.*

- Dilec D. Had mutassam be az egyik Sötét elf tanácstagunkat. Oraf (Xy). *Mutatom be, majd felnézek kedvesemre. egy pillanatra, majd újra Dilecre.*

- Még igazából semmi különleges nem történt, bár úgy látom nemsokára elkezdődik, talán menjünk mi is a néző közönség közé. *Mondom kedvesen invitálva és megfordulva indulok el, tőlem szokatlanul gyors léptekkel. Ahogy viszont az utca tömegébe érünk pánik fog el és félelem telepszik a szívemre. Megdermedve nézek körbe a tömegen és hirtelen elengedem Eras kezét.*

- Me... mennyetek előre én is mindjárt csatlakozom. *Mondom felnézve Erasra. Szemeimben az a félelem csillan meg mint ami a vadászaton és még sietősebb léptekkel indulok meg kifelé a tömegből. Az ellenkező irányba, mint amerre a tömeg gomolyog.*

- Jól van..akkor majd találkozunk a nézőtéren. Válassz magadnak valami jó helyet ,hogy láthasd a táncokat. Biztos találsz magadnak legalább olyan jó látnivalót ,mint amilyennek magadat érzed.
*Vigyorgott szélesen ,majd még kedvesére pillantott s vissza a másikra.*
- Bocs...kicsit rossz hangulatban van, nem szívesen ereszteném rád, mert félek hamar széttépne.
*Simogatta meg látatlanba kedvese oldalát.*

*Amikor Dilec s a vele jövő hölgyemény megérkezett csak nézett egy ideig, majd leesett az álla s enyhe grimaszt vágott.*
- Fuhh... idáig érzem a kölnid.... mióta öltözöl így ki ?
*Kérdezte csak úgy ,minden átgondolás nélkül ,majd felvonta a fejét egy mosollyal a hölgyeményre s biccentett felé. Ha nem lenne Leiran....... de van, így meg kellet azzal elégednie ,hogy elég szépen megnézte magának.*
- Nem késtetek még le semmiről. *emelte végül vissza nem sok örömmel, de mégis a falkavezérre a tekintetét.*
- Még csak most fog kezdődni az ünnepség, de láthatóan arra megy mindenki szóval nem tévedünk el. Jól utaztatok?
*Kérdezte ,majd észrevette ,hogy kedvese furán kezd el viselkedni. Egy ideig csak nézte....csendben... majd amint bemutatta a többieknek Orafot, ő a háttérben jelezte ,hogy az alak nem éppen normális. Biztos volt benne ,hogy Dilec ,mind a vendége érti ezt.*
- Reméltem megbeszéljük majd a dolgokat a lovagi tornával kapcsolatban.....de... *körbe nézett az alfa mellett, jobbra és balra is.*
- Mond, merre hagytad önmagad ?

*Amikor Leiran távozott értetlenül nézett utána. Egy kis ideig azon gondolkodott ,hogy hagyja....de végül csak sóhajtott a barátok felé.*
- Menjetek csak tovább....megnézem mi ütött belé..... Találkozunk majd a nézőtéren.
*Azzal a lány után ment.*

*Carme hagyta magát lesegíteni és ahogy körbepillantott áldotta az eszét hogy nem a tűsarkút vette fel. *
-Üdvözletem! *Köszönt, majd hagyta érvényesülni a férfiakat a csevegésben. Eras szavai alapján ő sem lelkesedik a protokollért. Elmosolyodott ahogy arra gondolt vajh miféle műsor lehetett ílyen csinosra kicsípni a vörös sárkányt. Elismerő pillantással jutalmazta Leirant aki éppen bemutatta Oraf-ot. Eras viselkedése Oraf mögött nevetésre ingerelte, de ezt elnyomta egy udvarias mosolyba ahogy üdvözölte a sötételfet. Ez az Oraf nevű egyén a látottak alapján aligha népszerű a tanácsban, nekik viszont Yeralti közelsége lévén fontos személy lehet. Minden esetre nem ő az alfa hogy ezt megítélje, ő majd csak elmondja neki a tanácsait amikor kettesben lesznek. *

*Carme hagyta hadd bontakozzon ki Dilec, ő pedig kísérte és nyitva tartotta a szemét és a fülét. Egyelőre nincs más amit tehetne. Úgy tűnt az ünnepség még csak most kezdődik, így tényleg nem maradtak le semmiről. Viszont az erdei elfek népe úgy hírlik nagyon kötődik a hagyományaikhoz, így figyelniük kell, nehogy bármivel is megsértsék a helyieket.*

*Amikor Eras nem éppen pozitívan fogadta a megjelenését - főleg a kölnijét, kicsit sértődötten húzta hátrébb a vállát.*

Kérlek alássan, ez a legújabb trend szerinti anChanté kölni! A kifinomultságot és határozott férfierőt hivatott szimbolizálni!

*Látta, ahogy végigméri Eras Carmét. Eszébe jutott A.J és félelmetes nézése, úgy döntött a féltékenykedést meghagyja neki. Büszke volt rá, hogy Carme ilyen jó nő, és az ő segéde! Sosem vágyott irányában többre, és ez így is volt rendjén. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne vigyázna rá. Egy büszke pillantással üzente Erasnak, hogy: ugye, milyen dögös? Az én munkatársam! *

Köszönöm, jó utunk volt. Bár a készülődés kicsit kapkodósra sikerült azt hiszem semmit nem hagytunk otthon *pillantott mosolyogva Carmére, miközben lelki szemei előtt megjelent a bicska és köpőcső a retikülben. Amikor Orafot is bemutatta, csak bólintott. Volt alkalma találkozni és némi fűszeres eszmecserét folytatnia még a Tanácsteremben vele. Dilec tökéletesen értette Eras jelzését, és csak bólintott.*

Ó, igen, a torna! Azt mindenképp meg kell tárgyalnunk! Szeretném, ha minden nemzetség előtt nyitva állna a kapu, mint versenyzőként és mint nézőként is *ismét a levegőben maradt a szó: hogy talán erre Anantha is eljönne... Mikor Eras megkérdezte, hogy mégis merre hagyta önmagát, teljesen lesújtotta a kérdés. Ördög vigye a belőtt sérót és fehér sálat. Mindezt egy olyan nőért, akit valószínűleg soha nem lát viszont. Sóhajtott egyet.* Tudod mit? Igyunk!

*Dilec bólintott, amikor Leiran elmondta, hogy még csak most kezdődik az ünnepség. Aztán valami történt... értetlenül nézett a sietős lány után, közben finoman, hogy ne legyen túl feltűnő, megszaglászta a ruháját. Esetleg létezhet, hogy...?? Annyira azért nem rossz ez a kölni!*

Persze, menj csak utána! Mi Carmével a nézőtéren várunk! Gyere, Carme! *Miután hallótávolságon kívül estek.* Mi baj az öltözékemmel? Miért mondta azt Eras, hogy nem vagyok önmagam? *Talán mert így van?? Mekkora tökfilkó vagy, Dilec!*

///Carme, Dilec   Malaia est - Tánctér melletti nézelődök között///

*Kissé csalódott arcot vágott, mikor Leiran látszólag nem vette észre. A párja viszont úgy tűnt igen, de vele most nem foglalkozott. Szerencsére Kukuval oldalán nem keltett feltűnést, legalábbis nem akkorát, mint Chris egymagában. Rávigyorgott, mikor az odalépett hozzájuk.*
- Mit mondhatnék... tapadnak rám a csinos hölgyek. Nos, a partnerem megéhezett, így szedres süteményt keresünk. De...
*Összehúzta a szemöldökét, ahogy körbenézett; a táncosok már készültek, közeledett a nyitóünnepség. Nem akart róla lemaradni, őszintén érdekelte a dolog. Oldalra pillantott, a nézőtéren túl, ahol ételt látott. Chris és Kuku felé fordult.*
- Amondó vagyok, hogy előbb nézzük meg Selestina nyitótáncát. Enni ráérünk később is, ezt viszont csak egyszer adják elő.
*Úgy tűnt nem is várt különösebb ellenvetést, mert szinte még mondat közben indult el a nézőtér felé.*

//  Malaia est - Tánctér melletti nézelődök között - ha Chrisnek és Kukunak is jó, akkor ők is. //

*Hallottam a válaszokat és a beszélgetést, de koránt se tudtam már oda figyelni. Sietősen indultam el kifelé a tömegből és a végére futottam is, majd hirtelen tértem ki az utcáról az egyik fa mellett és annak dőlve nyitott szájjal kezdem el kapkodni a levegőt. Szívemre teszem a kezem és próbálom normalizálni a testemet. Miért pont most. Miért most tör rám megint ez a furcsa érzés. Megint nem lesz jó vége. Ám ahogy már nem vagyok a tömegben lassan stabilizálódni kezd légzésem és vissza nyerem annyira koncentrációmat, hogy vékony áttetsző jég réteget vonjak magam köré. Ez lehűti a fejem, mire Eras jelenik meg mellettem.*

- Jó... jól vagyok. *Motyogom halkan és elmosolyodom kicsit erőtlenül.* -Csak... az... azt hiszem nem jó most nekem ez a tömeg. *Mondom majd felegyenesedve és hosszan nézek fel Erasra.*

- Bocsánat, hogy ha rád ijesztettem.

____________________________
Oraf:

*Az elviharzó lány után néz, majd int Dilecnek és Carmenak, hogy menjenek csak és az elviharzók után igyekszik. Oda érve látja, hogy már Eras is ott van mellette. Tetetett aggodalommal igyekszik oda, és mézes mázos hangon szólal meg.*

- Mi a baj Leiran? *Kérdi aggódón és oda lépve simítja meg a hátát,majd kapja el a kezét.*

- Ohh! Megint jeget vontá magad köré? *Kérdei rázva a kezét, hogy az felmelegedjen.*

_________________
Leiran:

*Mikor Oraf is megjelenik össze szűkített szemmel nézek rá.*

- Jól vagyok Oraf és nem kérek a "kedvességedből". Igen jeget vontam magam közé, hogy a magad fajta nyálas ficsúrok hagyjanak békén. *Mondom és belekarolok Erasba.* -Menjünk kérlek. Nemsokára kezdődik a nyitó tánc. *Mondom felnézve kedvesemre.*

- És Erast nem fagyasztod le? *kérdezi ledöbbent csodálkozással.*

- Tudod Oraf az ő erejeiben vér folyik és nem káposzta lé, mint neked. *Mondom felemelve az orrom.*

*Még bólintott Dilec felé, majd most kivételesen sietősen haladt kedvese után. Csak azért aggódott jobban (valamivel), mert a táborozás alatt volt egy kis gond Leirannal s úgy vélte ez lehet megint. Elég nagy darab volt ,hogy útat törjön magának, mivel mindenki a másik irányba ment, szóval nem volt túlságosan probléma azzal ,hogy hamar eljusson az őrzőhöz. Amint meglátta közelebb ment, halkan sóhajtva de nem érintette meg. Lévén a jégfal nem túl kellemes a számára. Nem szereti a hideget.*
- Ha gondolod hazamehetünk, csak előtte köszönj be, hogy itt voltál. Ne érje szó a házat.
*Mondta ,majd megvakarta a tarkóját*
- Biztos van hely ahol kevesebben vannak...gyere keressük meg.

*Kedvessége átmeneti volt ahogyan Oraf megjelent, valahogyan elkomorult. Úgy érezte, ha még egyszer hozzáér a lányhoz akkor eltöri a karját.....Nem..nem szabad a csapda előtt kivégeznie.*
- Oraf...nem lenne máshol dolgod ? Gondolom Kalíval beszélned kellene...
*Adta a karját a lánynak ,majd elindult az oldalán s elgondolkodott.*
- remélem lemarad....

*Megrázom a fejem Erasnak, hogy menjünk haza. A nyitó táncot mindenképp meg szeretném nézni, mivel Selestina is táncol. Oraf megjelenése érintése viszont koránt sem volt annyira jó érzés, de revans volt a számára, hogy kicsit megfagyott a keze. Nem szólok többet hozzá és kedvesemmel indulunk el vissza a néző közönség táborába.*

- Én is remélem az ő érdekében. *Mondom ajakam beharapva.* -Még egy nyálas megjegyzése vagy ál kedvessége és kapnak az Erdei elfek egy csúnya szobrot. *Mondom morgósabban és mély levegőt véve megyek el Erassal a nézőtérre.*

/  Malaia est- Nézőtér Eras társaságában/

_____________________
Oraf:

*Lefagyva néz a távozók után és fő saját levében, amiért ennyire pikkel rá a lány. Szóval az ő ereiben káposzta lé folyik... remek... jó tudni. Nem baj, hogy a jég páncélja olyan hideg, hogy még az antarktisz is megirigyelhetné. Neeem az ő ereiben folyik a káposzta lé. Végül nagy sebbel-lobbal veti be magát a néző közönségre távolabb a többi tanácstagtól.*

*A tömeg a Tánctér melletti nézőtér felé gomolygott, így ő is oda tartott.*

///Theta   Malaia est - Tánctér melletti nézelődök között///