Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Pontosan. Ezért kérem ,hogy müködjön együtt velünk, nem szeretnénk rosszat, bizon bennünk, vagy bennem. Nem fogom engedni ,hogy piszkálják a faluban, csak annyit kérek, legyen őszinte velünk.

*Már a faluban voltak, sietősen haladtak amikor megtorpant mert látta ahogyan a sárkányok leszállnak. Sok kisgyerek futott közelebb, bár még mindig pár méterre távolabb, mert a legtöbben nem látték még élőben sárkányokat. Nagy mosollyal, érdeklődve fürkészték az új jövevényeket, ők még nem is sejtették, hogy nem egyszerű vendéglátásból voltak itt,de nem is kellet tudniuk. Erősen fogta a farkas karját, látta ,hogy többen összesugnak a faluban mialatt ment, mert most minden felnött kicsit idegesebben állt a nappalokhoz. Még úgyis, hogy az ordas felvette emberi alakját időközben, tudták honnan valósi az, akit megkötözve visznek. Nem pillantott rá, csak csendesen beszélt.*
Ne rájuk figyeljen...természetes ,hogy félnek. Gondoljon csak bele. Hamarosan elérünk egy helyiségbe, ahol nem látják őnt, ott kell majd várnia a tanácstagok közül pár személyre.

*Meghajolt kicsit viszonozva az üdvözletett a sárkányok felé. Meglepödött először ,hogy élükön egy nő volt, hiszen azt tudta, hogy a sárkány harcosok közé nehéz volt bejutni, a férfiaknak is, nemhogy a nőknek. A szavakra bólintott.*
Eras úr bizonyosan hamarosan visszaér Geron Leiran kisasszonnyal egyetemben. Elkísérem az úrat, addigra biztosan vissza érnek s elmondják mik a konkrét feladatok. Ebbe, még ha tanácstag vagyok, akkor sem szólhatok bele. *Bólintott egy kedvesebb mosollyal.* De jöjjenek csak utánam, várjuk meg együtt őket.

*Leiran kicsit duzzogva lépett mellé, de inkább nem vitatkozott.* Felderítő volt... és már ment volna el... nem hagyhattam, hogy elmenjen... Akkor nem tudtuk volna meg ilyen hamar azt hogy két kijárat van minden településnél kivéve a farkasoknál. Ott csak egy van. Valószínű onnan indul el minden járat... *Ment mellette és keresztbe fonta a kezeit.* Lehet hogy a nagy főnök lánya vagyok... vde nem csak az aggodalom beszél belőled? *Kérdi nyíltan és félszemmel rápillantott.*

Egy kis jó hír... ma megdicsértek... Kalí Selestina atyja megdicsért, a diplomáciai helyzet kezelésemért... de igazából nem vettem komolyan. Az ordas viszont még sokat mondhat nekünk. Csak azokat kérdeztem ki, ami nagyon hirtelen eszembe jutott. Az eltűntek életben vannak. Ez merőben megváltoztatja a dolgot, viszont arra gondoltam, hogy a harcosaid elfoghatnák azokat akik felmerészkednek ide, ha minden emberét elkapjuk Balthazarnak előbb utóbb ő is elő kerül. Ha meg többen köpnek ellene akkor már nem is kell várni, mert kihozható a fészkéből, a nőjével együtt. De remélem Gil is hoz jó híreket. *Mondta mellette sétálva. Kezeit nem eresztette le, zavarta a kioktatása, de tudta most igaza van, ő nem harcos, de egy nappal ólálkodó farkast csak le tud győzni. Hirtelen elé áll és mélyen a szemébe néz. Annyira nem voltak már messze a központi falutól.*

Nem hitted, hogy egy nappal ólálkodó ordast le tudok kapcsolni? Ennyire gyenge nőnek tűnök? *Kérdi érdeklődve és kezeit az erős izmokra helyezte, hogy megállítsa.* Tudod Eras örülök, hogy itt vagy.


Nyugodjon meg kisasszony, tudom, hogy jogosan félnek. Bárcsak segíthetnék az elraboltak vissza hozásába. Ha a nejem nem vesz erre rá sose jutott volna eszembe. *Szavaiban őszinteség volt, de hagyta hogy vezesse a lány egészen be a fogdának kinevezett sátorba ahol karó mellé kötözték leülve.*

*Sayla bólintott, hogy értette.* Ha nem bánja én mennék önnel.* A három srácra nézett* Ti itt maradtok. Kedvesen a gyerekekkel... nem ijesztgetni világos? Különben agy helyen verlek titeket! *Fogai között morogta akik nem mertek ellent mondani. Sayla bement a sátorba Selestinával és a farkast nézte.*

Nem esett baja senkinek igaz? Ő csak egy felderítő... harcosnak elégé nyeszlett és nem küldenék fényes nappal, ha nem egy gyenge lánc szem lenne... viszont ha mégis sok infót tud, akkor a vezetője egy agyalágyult... Gondolom Leiran kisasszony már megtörte, különben nem igazán engedte volna, hogy ilyen nyugodtan kísérje el ide.*Direkt úgy beszélt a farkasról, mint ha nem is vele egy légtérbe lennének. Hangja már magában tiszteletet parancsoló és hangsúlya se épp nőies volt. Jobban hasonlított egy férfira, mint egy női lényre.*

Elnézést kérek, ha meg leptem a jelenlétemmel, pontosabban azzal hogy női testbe vagyok zárva. Sose éreztem magam annak, ön viszont rendkívüli szépség. *Mosolyodott el szája sarkába.*

*Felvonta a fejét, mint büszke férfi ,majd csak rápillantott.*De, az is. Látodhatod hogy ez nem móka. Persze ,hog tudom ,hogy képes vagy elbánni vele..vagy legalábbis eggyel, csak nem veszed fel a helyzet komolyságát. Tudsz harcolni, de nem annak neveltek és nem az leszel!
*Sétált vele, majd megenyhült kicsit.*
Akkor ez jó. Máris van egy piros pontod az öregnél, így biztosabban fogja rád bízni a késöbbiekbena dolgokat.

*Amikor hirtelen megtorpant a lány s hosszan rápillantott elvigyorodott fél mosollyal.*
De..tudom ,hogy EGYET le tudsz győzni, erős nő vagy. De egy nőnek nem olyan erősnek kellene lennie ,mint egy férfinak. Emellett, te nem érted pontosan azt, amit mondtam. Itt most nem csak erről van szó, hanem arról is.....
*Sóhajtott* Majd ,mint vezető leszel megtudod.
*Legyintett ,majd tovább indult.* Gyere! Ne maradj le.

*Ekkor látta meg a három sárkányt. Intett nekik ,mire azok meghajoltak.*
Merre mentek ?
Arra.
*Mutatott az egyik jobbra ,majd a gyerekekre pillantott, de mindhárom férfi büszkén állt. Bólintott.*
Rendben, akkor maradjatok itt! Nemsokára jövök és elmondom a feladatotokat.
Leiran..gyere kérlek.

*Addig nem beszélt míg bementek ,majd oda kötözték a farkast. Csak ezután pillantott fel a kisérőre, amint az beszélt. Hosszan pillantott rá.*
Ne beszéljen így vele vagy róla, nem kell neki a megaláztatás, éppenséggel mindent vissza fog kapni a tárgyaláson. *Pillantott a farkasra ,majd bólintott s csak ezután állt fel, húzta ki magát. Mostmár biztos volt benne, ha akarna sem tudna elmenni a fogoly. Ezután fordul a nő felé.*

Igen...bevallom kicsit meglepett, de ez nem lehetetlen, nem igaz? Egy nő is lehet elégé erős, vagy elszánt.
*Azzal kezet nyújtott felé.*
Saika Séléstina vagyok, az Erdei elfek közül az egyik tanácstag. És őn?
*Majd a bókolásra, egy pillanatra értetlenül pislogott, nem tudta ,hogyan kellene fogadnia. Végül csak kicsit meghajolt.*
Köszönöm......
*Azzal hirtelen kapta fejét a bejárathoz. A sárkány hangja idáig elhallatszódott, így abban is biztos volt ,hogy barátnője is erre tart.*
Leiran kisasszony valóban megtörte, ezért jött velünk, de alapjáraton sem volt túlságosan ellenséges. *Tekintett vissza rá.*

De úgy tűnik már jönnek is, s a továbbiakban már több mindent megtudhatunk.

*Mély levegőt véve ment vele. Nem maradt le a három sárkányra pillantott. Nem szólt hozzájuk. Ismét keresztbe fonta a karjait. Kicsit pincsi kutya ként érezte most Eras mellett magát. Mikor a sátorhoz értek ő lépett be elsőnek és Saylara pillantott.*

Szép napot Salya, látom még mindig hozod a formád. *Mosolyodott el kedvesebben majd a farkasra pillantott, utána Selesre.* Remélem nem okozott gondot neked. Köszönöm a segítséged Selestina. Szeretném, ha te is itt maradnál a kihallgatás alatt. Szerencsére nem kel már egyéb eszközökhöz nyúlni... *Mondta és mély levegőt véve Erasra pillantott.* Láthatod... nem erős fajta... És kellőképp felmértem a helyzetet... Efelől biztosíthatlak. Seles végig ott volt velem és fedezett. Igaz? *Kérdi a lányra pillantva szinte segítség kérően.*

*A farkas csüggedten nézett maga elé, fel se vette a sárkány nő szavait. Valamelyest meg is értette. Mikor meghallotta az ismerős hangot felnézett rá és pillantása őszinte volt. Amikor viszont meg látta Erast remegni kezdett, hisz ismerték egymást. Gyorsan próbálta takarni magát, hisz Eras tivornyái alkalmával nem egyszer ittak együtt.*

*Leiran észre vette a változást a farkason és felvonta a szemöldökét, majd csak a Saylara pillantott és látta, hogyan méri végig Selestinát.* Sayla ő nem a te csapatodba játszik a szemed levetted róla. *Utalt rá, hogy moderálja magát egy kicsikét. Leiran szegről végről ismerte. Nem sokat beszélgettek, de mivel sokat tartózkodott Eras mellett, így majdnem minden emberét ismerte.*

*Sayla elfogadta a kéz nyújtás és érezhető volt, hogy nem éppen gyengéd a kézfogása. Körülbelül olyan erős lehetett mint egy harcos elf férfié, vagy talán erősebb is.* A nevem Sayla Black... nos igen harcosok között nevelkedtem, így belőlem is az lett... nem szeretem ha nőnek titulálnak. Nem érzem magam annak. *Szája sarkát mosolyra kanyarintotta.*

Ugyan ne szégyenlősködjön. Ön igazán csinos, és vonzó teremtés. Gratulálok a tanácsosi kinevezésének, én egyszerű harcos vagyok, de én ebben lelem örömöm. *Nyers modora most sem hagyta el. Úgy látszik a sárkány harcosoknak a nyers modor alap követelmény. Mikor Leiran és Eras belépet feléjük fordulva hajolt meg.*

Uram, kisasszony. *Köszönt majd felegyenesedve keresztbe fonta a karjait.* Köszönöm. Én nem hagyom, hogy legyengüljek. Nem azért küzdöttem idáig is, hogy csak úgy legyengüljek, mert lusta vagyok az edzésekhez. Ahmmm jut is eszembe Eras... az a box zsék az edző terembe... *Zavartan vakarta meg a tarkóját és nem fejezte be a mondatot, mert próbálta meg fogalmazni a helyzetet, de Leiran szavai kizökkentették és sunyin pillantott rá.*

Ugyan kisasszony? Tán zavarja, hogy nem ön az áldozatom? *Kérdi megcsillanó pillantással.*

*Ahogyan belépet intett saylanak ismét köszönésképpen és Séléstinának is, majd szokásához híven a kardjának markolatára tette a kezét. Úgy nézte őket s lassan méregette a farkast. Végül még vissza pillantott Leiranra, habár elég ismerős volt az neki valahonnan.*
Hagyd csak Leiran, nem fogja itt helyben letámadni, ettől félnünk nem kell. Annyira tudja magát moderálni, úgyis megkapja majd az egyik járatott figyelni, szóval, addig hadd szórakozzon kicsit.
*Vigyorodott el egy picit, úgy tűnt ,mintha egy pillanatra jobb kedve lenne, a lányra is kedvesebben pillantott. Észrevette ,hogy kint nem tetszett neki a felállás.* Nem mindig te irányitasz...kedves.
*Mondta neki csendesebben ,majd előre lépett. Hirtelen a fejébe ötlött, valahonnan mélyen, az emlékei gödréből ,hogy honnan is ismerte a farkast...vagy legalábbis kire gondolt. Oda lépett ahhpz ,majd elkapta állát a felemelte. Elkomorodott mialatt nézte ,majd elvicsoríttta magát.*

Itt kell látnom téged, te görény?! Azért azt hittem több önbecsülés van benned! *fogta erősen, s szigorúan nézte, nem engedte el. Éles fogainak fehérje kitünt.*
Mit fog mondani erre a jóasszony? Felfogtad ,hogy ezek után ,minimum egy kis beutalót kapsz egy hideg, nyirkos szobácskába ahol azért fogsz inkább vonyítani ,hogy ne nézzen rád senki? Az istenedet!
*Engedte meglökve, majd kihúzta magát s úgy nézte.*
Nem túl kellemes látvány...mondhatom...*Sóhajtott* Légy jó fiú ,és dalolj nekik, a tanács akkor talán engedményt is ad neked...aztán majd ha kijössz addig ütlek amíg jó útra nem térsz, mert kellesz a tivornyákba!

*Azzal vissza fordult.*
Sayla...próbálj meg kikezdeni Leirannál...igérem ,hogy utána sokáig fogsz takarítani a többiek után..főleg edzések és gyakorlatok után..a büdös holmikat össze szedni és kimosni...és ez még a szebbik eset....
*Villantak meg a szemei ,majd a lányra pillantott.* Mit teszünk akkor most? Közüljük a falu vezetővel?

Értem Sayla kisasszony... örülök, hogy megismerhetem.
*Mondta..habár a kisasszony előtt habozott ,hogy ezt mondja e...de végülis az illem így kívánta. Bólintott.*
A harcos élet elégé érdekes, habár, nem mondom ,hogy valamilyen szinten nem értem...híszen, én is használok fegyvert, amit úgyebár ki kellet tanulnom...de szeretem békésebben elintézni a dolgokat, ha leetséges.
*Nyugodtan és kedvesen beszélt végig, amint megint kapta a bókot ,rájött ,hogy az előzőt sem értette félre. Tényleg bókoltak neki....és egy nő. Zavartan mosolyodott el kicsit, mivel nem akarta megbántani, de még most sem tudott hirtelen erre mit mondani.*
Őn is biztosan erős és jó tagja a csoportnak.

*Mikor beléptek elmosolyodott boldogan. Örült ,hogy láthatta őket , meghajolva köszöntötte őket ,majd bólintott.*
Semmi próbléma nem volt vele..nagyon nyájas. Kérlek, ha mindenben segít nekünk....a tanács is vegye ezt figyelembe....
*Kezdte s meglepödött ,mikor kiderült ,hogy a farkas és a sárkány ismerik egymást. Csak hallgatta őket ,majd vissza pillantott Leiranra és Saylara értetlenül. Felfogta ,hogy róla beszélnek ,bár számára ez olyan hirtelen dolog volt. *

*Pislogott rá és látható volt a szemeiben, hogy meghunyászkodik előtte.* Pont hogy az asszony akarta az a sziportyó megbabonázta vagy mit tudom én! Segítek mindenben csak ne verj meg! *Mondta kapkodva és remélte nem tart ez már sokáig. Miután Eras elengedte össze kuporodott amennyire csak tudta.* Én nem akartam... az asszony erősködött...

*Leiran is meglepődve nézett a két férfira és oldalra biccentette a fejét.* Igen ezt már nekem is említette, hogy a felesége akarta, hogy csatlakozzon. De azt se tudta én ki vagyok. Legalábbis nekem úgy jött le. De ebből is tudhatjuk, hogy te ismered nem a béke ellen van... Amőgy sem volt ez az érzésem miután dalolt mint egy kis madár. Eleinte nagyon keményen bántam vele, mert azt hittem nehezebben fog megtörni, de mintha nem is bánta volna, hogy elfogtuk.*

Ez így van Leiran kisasszony... valamelyest megkönnyebbülést éreztem, de mégis eleinte visszakoznom kellett, de az ön meggyőző képessége páratlan. Bármit elmondok, amit csak tudni akarnak, bár az lehet nem sok.

*Leiran Sayla mondatára kicsit meglepődött és pislogott.* Én ugyan nem féltékenykedem Sayla! De biztosíthatlak, hogy Selestina sem a te csapatodban keresi a boldogságot... *Elmosolyodva pillantott Eras "féltékenységi" rohamára és csak kuncogott halkan.*

Nos vissza a munkához. A két kijáratot megmutatom nektek. *Ekkor hallották az Őrző harcosokat bemasírozni a faluban.* Áhh hát meg érkeztek végre... jó sokáig tartott.*Mondta és nagyot sóhajtott.* Kérlek várjatok meg... eligazítom őket. Jah és Eras, tudom, hogy nem mindent én irányítok...

*Az utolsó megjegyzése után kilép a sátorból és az őrzőkhöz lépve gyorsan elosztotta őket. Minden faluba küldött védőket és elmondta mi a feladatuk és hogyan fogják egymást váltani. Ellent mondást nem tűrő volt a hangja, de még sem túlzásokba eső. Szerencsére azok hamar felfogták a dolgokat és el is mentek. A csapat körülbelül 50 örzőt számlált, így elég jutott mind a négy faluba.*

*Lemondóan sóhajtot.* Atya ég azt semmiképp nem lenne jó. De most már legalább tudom a titkod főnök... *Pillantott Erasra sunyi mosollyal.* Nem is tudtam, hogy ennyire féltékeny típus vagy... Bár igaz a csajoddal kikezdeni nem épp tanácsos. *Rázta meg a fejét, és mintha direkt bosszantaná Erast.*

Nos ami az ordast illeti nem az én dolgom, kicsoda és hogy került ide, viszont főnök... annak a box zsáknak annyi... azt már megfoltozni se tudják... szét rúgtam apró cafatokra... *Vonta meg a vállát és mély levegőt vett. Ő is meghallotta a masírozó őrzőket.* Nem is tudtam, hogy lesz támogatás a számunkra... ami megjegyzem felesleges... *Mondta és Selesre pillantott ismét elmosolyodva.*

Késpbb még találkozunk cukor falat. *Mondta miközben kilépett a többi sárkányhoz. Sunyi mosolya nem tűnt el az arcáról.*

* A felkelő nap sugarai szinte égetik a bőrét, ahogy újból a magasban szárnyal. Összeszorítja a szemét, tudja, hogy komolyabb baja nem lehet, amit pár főzet ne mulasztana el rövid időn belül. Erőteljesen koncentrálnia kell, hogy meg tudja tartani az alakját és ne ejtse el a Vörös démonkirály könyvét sem. A magasból könnyen tájékozódik, de elég gyakran meg kell állnia, kénytelen összeszedni magát. Az utolsó pihenője egy fa koronájában van, ahol már kételkedik az ötlete helyességében. Egy elégedetlen fújással lép tovább, és szánja rá magát az utolsó erőfeszítésre. *

* Hamarosan a szemei elé tárul az elfek központi faluja, a maga gyönyörű valójában. Mindig is lenyűgözték az épületeik, mert a megvalósításuk és a kivitelezésük egészen a régi idők óta túlmutat az egyszerű művészetén. Látja, ahogyan az elfek mozgolódnak lent, olyan pontot keres a leszálláshoz, ahonnan könnyen eligazodhat. Lejjebb ereszkedik, leginkább szerencséjére, mert érzi, hogy a szárnyai nem tartják meg tovább. Belekapaszkodik a cipelt zsákmányba, de nem bírja tovább fenntartani magát. A repülése gyors sebességével ereszkedik egyre lejjebb. Látja, hogy egy vaskos törzsű fa felé közelít, mellső mancsaival kapartatni kezd a levegőben, de nem bír fékezni és irányít váltani. A becsapódás erejét orral tompítja. A kemény borítójú olvasmány hangos csattanással landol a fa tövében, míg az alakváltó próbálja menteni a menthetőt. A karmaival megkapaszkodik a fa kérgében, lassan csúszik lefelé, viszont a felénél elveszti az alakját. Már az eredeti formájában esik le hanyatt fekvésbe a fűbe. *

* Nagyot nyekken, majd behunyja a szemét. Mielőtt bármit is kezdene, először levegőhöz akar jutni. Érzi, hogy sajog a háta, egészen idáig tűzött rá a nap. A megítélése szerint valahol a központi falu közepe táján kell lennie... *

*Hagyta, hadd bontakozzanak ki a kommunikáció rejtelmeiben. Néha még a farkasra pillantott szomorúan ,hiszen most teljesen kiderült ,hogy őt is megvezették. De legalább ebből lehetett tudni, hogy nem kap majd sokat ezért a tetéért. És tanutl belőle...főleg ami Eras fenyegetéseit illeti.*

Rendben...addig maradunk itt, amúgy is, utána még lesz mit megbeszélni.
*Biccentett Leiran felé ,majd arra kapta fel késöbb a fejét ,hogy a sárkány lány elköszönt tőle.*
Cukor falat ?
*Kérdezett halkan vissza szinte magától miútán kiment ,s félve pillantott Erasra ,aki széles vigyorral bólintott erre. Abban a pillanatban temette arcát kezeibe. Mibe keveredett ? Elmélkedéséből egy hangos csattanás rázta ki. Felkapta a fejét.*
Eras...maradj itt a farkassal, mindjárt jövök én is!

*Azzal kirohant s kereste a hang irányát. Fülei aprót mozdultak, tudta,hogy tárgy nem okozhatott ilyen hangot,....csak egy állat. Félt ,melyik sérülhetett meg, Gaia melyik gyermeke, ha nem tudta kikerülni a fa törzset. Épp hogy pár lépést tett s észrevett egy könyvet a földön. Értetlenül sétált oda s lassan emelte fel. Nem ismerte, nagyon furán nézett ki. Épp belenézett volna ,amikor észrevette, hogy valaki feküdt hanyatt a füben nem túl messze a fa mellet. Amint felismerte az alakot, hirtelen a torka kiszáradt s sietetett léptekkelt futott oda.*
Gildas...úristen..mit keressel a napon?
*Nézte aggodalmasan , megérintve az arcát gyengéden ,majd a hóna alá nyúlt s megpróbálta felállítani.*
Kérlek segíts kicsit, itt rögtön betudunk menni..ott árnyékosabb van...és megnézzük lett e bajod...
*Hangja akadt, ahogyan igyekezett vele elindulni. Nem is tudta mitől ijedt meg jobban most.*

Igen ismerjük egymást, és komolyan mondtam ,ha nem fogsz ezentúl viselkedni akkor nagyon elverlek.
*Tette vissza parancsolóan és fenyegetően a kezét a kardjához ,majd kedvesére pillantott*
Nem rosz farkas amúgy...néha kicsit önfejú...és nyápic, de nem rossz. Nem kell tőle tartani.

Ez nem féltékenység Lerian....*hunyta le szemeit, mivel nem érezte azt ,hogy mindenkinek tudnia kellene hirtelen erről a dologról.* Csupán tudom mi az ENYÉM! És ismerem Saylat.....ahogyan te is..tudod mikre képes.
*Sanditott a sárkány lányra, majd bólintott az örző felé.*
Rendben....megvárlak addíg elrendezem ezeket itt. Ha sikerült minden..akkor kérlek majd mond el kit hova küldtél. Jó lenne ha én is tudnám.
*Bólintott kedvesebben felé..amennyire kitelett tőle ,majd széles vigyorral sandított a sárkány lányra ,amint kedvese elment.*

Igen? Én viszont megtudlak téged fenyíteni ha nem tartod a nyelved Sayla. Jut eszembe..jó is ,hogy figyelmeztettél a zsákra. A következő 3-mat levonom a béredből..és ha többet elrontasz ,akkor még vonok le. Világos ?
*Kérdezte ,majd bólintott rápillantva hosszan.* Nem tanácsos, pontosan. És ez mindenkire vonatkozik..még rád is....*vigyorodott el pimaszul.* Hölgyikém~

Felesleges..de ők csak figyelnek a faluk bejáratánál...míg ti a járatoknál lesztek. Nektek van nagyobb feladatotok.
*Bólintott ,majd hagyta ,hadd menjen vissza a társaihoz. Amint az elf lány rápillantott elnevette magát s úgy bólintott.*
Bejössz neki cukor falat. Majd dicsőitelek még egy kicsit neki..mit szólsz?
*Ekkor ő is felkapta a fejét a becsapódásra ,de nem vetett rá túl nagy figyelmet.*
Valami idióta madár nekirepült a fának...cöh...
*Vakarta meg a fülét ,majd aint Séléstina kiment vissza fordult az ordashoz. Leguggolt elé s komoran nézte.*
Mit tudsz még Balthazarról? Van taktikája? tervezz valamit? Hallani akarok mindent!

*Befejezte az őrzők eligazítását mikor meghallotta a csapódást. Egyenes oda sietett, de ekkor már Selestina is ott volt.*
Gildas! Mi a fen ütött belé... *Szava elakadt mikor megpillantotta a könyvet.*
Te megszerezted... te meg szerezted a fekete mágiai könyvüket. *Mondta teljesen elképedve majd Saylara pillantott.*

Gyere ide Sayla! Segítsd be a sátorba! Most! *Kiáltott rá és a könyvhöz lépve leguggolt és nagyon óvatosan vette fel a hatalmas erővel rendelkező könyvet. Neki is elég nehéz volt elviselnie az erejét, nem hogy Sleelstinának. Most örült neki a leginkább, hogy nem ért hozzá. Ez a sok gonoszság ami belőle áradt elpusztíthatta volna a lelkét. Szorosan fogta a könyvet és messzebb tartva magától vitte be a sátorba.*

*Sayla oda sietett és fel segítette a férfit és óvatosan mozgott vele. Mikor beértek a sátorba megvárta míg Leiran leteríti a köpenyt, és csak azután fektette hasra, számára idegen férfit.* Tudok még hirtelenjében segíteni? *Hangja őszinte volt és tudta, hogy itt ezt ő úgy se értheti.*

Eras gyorsan a köpenyedet terítsd le a földre... Gildas ide jött fényes nappal! Le kell kezelnem a sebeit. *Mondta sürgetően és a könyvet a sátor egyik távoli szegletébe rakta, utána pedig nem várt Eras reakciójára. Mögé lépve kicsatolta a köpenyét és ő maga terítette le, és a sátoron belül segített bevinni Gildast. Mellé guggolva hasra fektették és felhúzta óvatosan az ingét. Látta ahogy a bőre kellőképp megégett. Kezeit felé rakva vékony jég réteget húzott a sérült égett bőrre, ami most kellemesen hűsítette azt.*

Ne mozogj Gildas. Ellátom a sérülésed. Ügyes voltán nagyon... de most pihenj hallod?! *Hangja kedves volt és törődő. Aggódott ő is a férfi miatt, akit Sayla és Selestina hozott be a sátorba.*

*Sayla mély levegőt véve nézett rájuk.* Nos ha nincs én vissza megyek...*mondta és ki is ment a sátorból a társaival beszélt, és elmondta a fejleményeket amit meg tudott. Látta a fekete mágiai könyvet, ami igen csak zavarta, de ő úgy se ért ezekhez a flancos dolgokhoz.*

A mi feladatunk a dolgok oroszlán része. Valami föld alatti járatoknak a kivezető utját kellessz őriznünk, és elkapni az ott kijövőket. Szóval résen kellesz lenni. Felváltva fogunk őrködni, de a másik is ott lesz a közelben. Remélem értitek.

Természetesen értjük. Fontos, hogy folyamatos legyen az őrség. És Eras? Ő hol lesz?

Egyenlőre azt még nem tudom... de feltehetően ma nem lesz itt velünk... Lehet sürgős szállítása lesz az őrzők városába... *Mondta komoly hangon, de direkt nem mondott semmit a könyvről amit lopva látott.*

Értem... akkor résen kell lenni. Ha Eras nem lesz itt akkor melyikünk lesz a főnök? *kérdi a férfi felvont szemöldökkel.*

Természetesen az akit Eras megbíz... ez nem kétséges viselkedj! *mondta és ekkor pár gyerek rohant oda hozzá és körbe járták a lányt.

Ön is Sárkány harcos kisasszony? *Kérdi az egyik kislány aki szinte rajongva pillant rá.*

*Sayla ökölbe szorítja a kezeit és vicsorít, de igyekszik mosollyal leplezni a dolgot.* Nem vagyok kis asszony... de harcos az igen...*Sziszegte a fogai között.*

Biztos nagyon erős és szép sárkány alakjába! Megmutatná nekünk? *Kérdi csillogó szemekkel a kislány és észre se veszi az elfojtott dühöt. Sayla társai pedig elfojtva kuncognak a lányon.*

Tudjátok mit gyerekek megmutatom jó? *Kérdi rájuk nézve, és igyekszik kedves maradni.* De nem megijedni világos?! *Kérdi és mikor a gyerekek bólintanak átalakul sárkány alakjába a gyerekek kérésére. A gyerekekkel szemben türelmet mutat, és igyekszik kedves maradni. Még a hátára is fel engedi őket, de nem túlzottan élvezi ezt a játszadozást.*

* Először csak tompán, majd egyre élesebben hallja a hangot. Az érintés az arcán kellemes, puha és gyengéd, ad neki egy kis energialöketet, hogy kinyissa a szemét és válaszoljon. Megemeli a kezét, majd javarészt fáradtan, de megnyugtatóan mosolyodik el. Megtámaszkodik a földön, ülésbe húzza magát. * Semmi gond, túléltem. * Rövid nevetést hallat. * Séléstina... Most adok hálát Gaianak, amiért jó helyen... khm... landoltam. * Rájön, hogy a helyzetet nehezen tudná menteni, mert hát ami megtörtént, az megtörtént. * Ne aggódj, jól vagyok, csak egy kicsit megtornásztattam magam. * Megmozgatja a vállait, majd ellenőrzi az orrát, ami szerencsére nem tört be. * Rázós utam volt, de azt hiszem, hogy egyben maradok. Majd mielőtt elindulnék haza, egy kis jeget kérnék a hátamra. Diszkréten fogalmazva, odakozmáltam. Nem vagyok ehhez a fényáradathoz szokva, egy kicsit még homályosan látok... ne vedd magadra, ha nem rád nézek. Remélem, nem gond, kedves... * Miközben beszél ránéz egy pitypangra. * Na jó, nem szórakozom. Minden rendben van, de a jég tényleg jó lenne. Hoztam egy kis meglepetést... és mindjárt mesélek, csak összekaparom magam. * Köhint egyet, fekete füst karika száll fel a nyomán. * Elnézést... nem vagyok a sárkányléthez szokva, egy kicsit mindig megfekszi a gyomromat.* Körülnéz a könyv után kutatva, majd maga mellé húzza. *

* Távolra ugyan nem lát, Leirant már csak akkor ismeri fel, amikor egészen közel ér hozzá. Elfogadja a segítséget az idegentől, akiről úgy gondolja, hogy sárkány, mert elég könnyedén mozgatja. * Hát... nem tudom, minek kellene jobban örülnöm: hogy "megtört a jég" vagy hogy kapásból három hölgy vesz körül. Hódítás légikarambollal... * Vesz egy mélyebb levegőt. * Tényleg nincs komoly bajom ... olyat nem vállalok be, ami túl necces lenne. Az nem az én stílusom. * Hasra fekszik, nem kezd el tiltakozni az ellátás ellen. Amikor a jég a bőrét éri, először elkerekednek a szemei, majd megkönnyebbülten felsóhajt. * Na, pont ilyennek képzelem a mennyországot. * Tart egy kis szünetet, de végül kimondja, amit gondol. * Köszönöm, mindhármótoknak. A pihenés ráér később, még csak félig vagyok itt... fejben dolgozom, este pedig lesz egy-két plusz köröm. Zavar valakit, ha azonnal a tárgyra térek? Van egy raklapnyi fontos megbeszélni valóm, főleg mielőtt megint elkezdek tájszólásban beszélni... * Az utóbbit egy kissé sunyi, félmosollyal teszi hozzá. *

Igen..a pitypang is kedves, de azért örülnék ha majd rám néznél.
*Amint látja ,hogy az alakváltó válaszol, majd felnevett, megkönnyebbülten mosolyog rá. Parányit megrázza a fejét.*
A jeget szerintem megkapod....*Vette észre ,hogy Leiran is közelít.*..igen biztosra veszem....
És ha hóditaní akarnál..kérlek valami fájdalomentesebbet keress...
*Mosolyogott, hiszen örült ,hogy a férfi humorérzéke megvolt még.*
Gaia nevére Gildas...nagyon megijesztettél...
*Motyogta s örült ,hogy utána Sayla és Leiran is ott volt, s besegítették. Amint bent lefektették a pokrócra még megköszönte a sárkánynőnek a segítségét s ezután fordult vissza. Látta ,hogy Leiran ellátja, s ő nem tehetett semmit, ezért csak várt, habár szeretett volna tenni valamit. Bármit amivel segíthetne......*

*Az ellátás után a férfi még beszédesebb lesz, ez teljesen meggyőti róla ,hogy jól van, a kisebb égések ellenére, és valószínüleg igen csak izgalmas éjszakája lehetett. Mellé sétált ,majd leült a pokróc mellé s úgy tekintett rá, bólintott.*
Persze, nagyon fontos lenne, főleg Leirannak ,hogy megtudjon mindent.Mi is sok információt megszereztünk...főleg ma reggel, de össze kellene tenni mindent..szóval, szerintem ők sem bánják.
*Pillantott ezzel a másik kettőre. Szerette volna megkérdezni mi is történt vele...hol van Kuku?..Hogy jutott ide? de hagyta, hadd beszéljen, majd utána beszél vele külön. Így csendesen ,de érdeklődve figyelt.*

*Lepetten pislogott párat ,ahogyan a három nő akcióba lendült. Szinte fel sem fogta a dolgokat. Épp kezdte kikapcsoli a palástját ,mikor kedvese egy pillanatt alatt leszedte róla ,majd felhasználta. Ő is közelebb lépdelt. Biccentett Sayla felé ,majd Gilre emelte tekintetétt. Annak beszédes megjelenésén elvigyorodott és legyintett egyet.*
Áhhh..... semmi baja ennek! Annyit beszél ,mint mindig. Ha a halálán lenne ,végre csendesebb lenne.
*Nézte ,majd biccentett felé.*
Azért jó látni..miben settenkedtél ,hogy így nappal csináltál egy érdekes manővert a levegőben? Megjegyezném ,ha te mentél neki a fa törzsének, akkor van még mit tanulnod a landolás művészetében...nem lennél jó sárkány harcos.
*Ugyan olyan volt ,mint eddig. Nem vette fel ,hogy az alakváltó súlyosan sérült, vagy nem. Csak legyintett rá, de azért figyelt annak szavaira.*

Igen? Na mesélj..mit csiripeltek a madarak?
*Kérdezte Leiranra pillantva.*
Engem mikor kényeztetsz így el? Komolyan..én is szeretnék ilyet...lefektetsz..megágyazol...ha kell én is zuhanok egy kőrt.
*Szórakozott kicsit ,majd fél füllel meghallotta a kinti zajokat.*
Mindjárt jövök..ne hagyjatok ki..vagy mondjad csak..majd Leiran elmondja. Elintézem a harcosaim.
*Azzal kilépett s büszkén kihúzva magát sétált oda.*

Figyeljetek, Leiran hamarosan elmondja pontosan hol vannak a kijáratok. 2-2-en lesztek akik egyet-egyet fognak örőzni. Váltás éjszaka lehetséges, osszátok be, rátok bízom. Nekem még úgy tűnik lesz egy útam, nem biztos ,hogy vissza érek. A lényeg ,hogy figyeljetek. Az alagútból semmi nem jöhet ki, vagy mehet be. Világos?

*Leiran csak megrázta Eras szavaira a fejét, valahogy ezt most nem vette fel és mély levegőt véve nézte az égési sérülést és Selestinára pillantott.* Seles van gyógynövényeitek? Kellene egy kenőcsöt készíteni, majd ha leolvadt a jég akkor rákenjük és újra jegelem neki. Ez fontos, hogy estére begyógyuljon. *Mondta őszintén a lányra pillantva. Látta, hogy szeretne segíteni, így úgy gondolta ezzel ő is tudna segíteni, majd Gildasra pillantott.*

Természetesen hallgatlak Gildas, mond közben nyugodtan. Ahogy Seles mondta mi is sokat meg tudtunk. Sikeresen elfogtunk itt a környéken egy ordast, aki elégé készséges, és természetesen megvezették... itt van nem messze ugyan mellettünk, de most szerintem elaludt... *Mondta mély levegőt véve és lassan befejezte a lejegelést és látszódott, hogy kicsit piheg. Leült ő is a palást mellé és figyelt rá.*

Hallgatlak Gil... *Mondta és miközben rendezte lélegzetét csendesen várta a fejleményeket.*

*Mikor Eras kilép a sátorból Sayla már teljesen lestrapálva fekszik a földön sárkány alakban. A gyerekek farkát csúszdának használták és mászókának a testét.* Főőőnök kééérlek szabadíts meg! *Mondta könyörgő hangon, egyszerűen nem akarta megsérteni, megbántani a gyerekeket, pusztán ezért hagyta ezt az egészet.*

Rendben Eras. *Mondta és közben már nem bírták ki, nevettek Sayla szerencsétlenségén.* És ha elmész ki lesz a főnök? *Kérdi a férfira pillantva.*

Gyerekek kérlek ne csináljátok... elég legyen...*Mondta és lemondóan tette le a fejét a földre és unottan kissé idegesen nézett fel Erasra, de mégis fékezte a dühét a gyerekek miatt. Nem akarta össze törni a lelki világukat.*

*Felnevetett ahogyan látta ,hogy a nőt ellepték a gyerekek. Észrevette sértett arcát is ,de jelenleg hagyta még egy kicsit, hadd kínozzák. Megérdemelte a csípős nyelve miatt. A srácokra tekintett szigorúan, mégis megengedett egy vigyort.*
Amint le tudja magáról ráznin a kölyköket ő. Legalábbis ma. Ha nem érek pontosan vissza, naponta cseréltek ebben a sorrendben.
*Mutatott végig rajtuk.*
Pontosan azért, hogy senkinek ne szálljon a fejébe az a parányi hatalom.
*Derekára emelte kezeit ,úgy nézte őket.*

Vacsorát kaptok a falutól, nem olyan nagy adag hús, de igyekeznek majd kiteni magukért. Rendben? Viselkedjetek..nem akarok gondot.
*Azzal az égre pillantott kicsit húzva még az időt, majd oda sétált a gyerekekhez és ijesztően vigyorodott el feléjük.*
Na kölkök..kezd a néni mérges lenni. Menjetek haza..vagy játszani ,biztos sok dolgotok van még! Különben fel fal titeket..és én sem tehetek ez ellen semmit.
*Sóhajtott színésziesen ,mire a gyerekek nagy része felnyikkant, vagy mélyebb levegőt vett. Nem telt bele sok időbe ,hogy mind, egytől- egyig eltünjön onnan.*
Ennyi. Állj fel Sayla.

Nem állt szándékomban... bár tény, hogy régen vágtam bele nappali kalandba. Azt mondod, hogy kevésbé fájdalmasat? Lássuk csak... a napbarnított bőr megteszi? Nem vagyok egy hegyomlásnyi, de lehet, hogy dob a hangulaton egy keveset. * Megáll a beszédben, amikor hallja az ismerős hangot és meglátja közeledni a vörös hajú férfit. * Na neeee... tévedtem, Gaia mégis igencsak mérges lehet rám, ha idepakolt téged is. Egy picit rontasz az összképen... az az rontanál, ha látnék rendesen. Így csak a sziluetteket csúfítod. Szerinted van mit finomítanom? Szeretném látni, ahogy félig vakon, megégve, egész éjszakás munka után az erőd híjában közlekedsz... Nem mondom, hogy ez minden vágyam, mert elég sok minden van előtte, de ettől függetlenül viszonylag előkelő helyet érdemel. * Válaszol Eras-nak a megszokott tónusban. Nem érzi magát fényesen, de ez nem gátolja meg abban, hogy belemenjen a játékba. * Persze, csak félsz hallani az igazságot, menekülj! * A vonásairól a körülötte lévők könnyedén kivehetik, hogy most tényleg csak játszik a vitapartnerével. * Egyébként nem settenkedtem semmiben... világot láttam, barnulni akartam, és postagalambot játszok, olyan szép szakma. Ki kellene próbálnod. Érzed benne a kellő kihívást, a feladatot, és végül láthatod a címzettek arcán a felhőtlen mosolyt, amikor végzel...

* Miután Eras kilépett, ismét Séléstinára pillant, majd Leiranra. * Annyira ne aggódjatok a hátam miatt... ha komoly lenne a sérülés, akkor nem beszélnék ilyen "vidáman". Kicsit több lenne benne a szitok és az átok a megszokottnál. Otthon van rá néhány főzetem, egy-két óra alatt rendbe tesznek... Nem szívesen teszem, de inkább a hazajutásomban kellene egy kis segítség. Még egy repülés nem vállalok be fényes nappal, gyalog pedig túl messze van a város.

* Tart egy kis szünetet, hogy összeszedje a gondolatait, majd belekezd a meséjébe. * Végigmondom, amit kapásból lényegesnek tartok. Ha üresnek éreztek benne pontokat, vagy valami nem világos, akkor kérdezzetek. A gondolatolvasásra még nem találtam módot. Nem sokkal azután indultunk el Kukuval a vérfarkasok falujába, hogy elköszöntünk tőletek. Kuku a háttérben maradt megfigyelőként, én pedig megváltoztattam a külsőmet, hogy ne ismerjenek fel. Nagyjából minden a terveim szerint haladt, de egy kis csúszást nem tudtam elkerülni, ezért is jöttem csak most. Ahogy megközelítettem a falut, hallottam néhány farkast beszélgetni, így tudtam meg, hogy az egyik vezetőjelölt pontos neve Dilec és a bázison van. Éppen gyűlést tartottak, és egy farkas magával hívott annak ellenére, hogy nem volt biztos abban, hogy egyáltalán közéjük tartozom-e... egy kicsit játszottam azzal a Dilec nevűvel. Elég kegyetlen, türelmetlen, nagyszájú, hirtelen haragú... viszont van benne néhány igencsak impozáns vonás. Betartja és betartatja a tanács szabályait, illetve a sajátjaikat és elég talpaesett. Ahogy elnéztem, egész sokan fogják a pártját, valószínűleg nem véletlen. Gyors észjárású, tudta, hogy szórakozom vele az álcámat illetően, de névtelenül is tudtam vele viszonylag hatékonyan tárgyalni. Az elején a meggyőzése húzódott el kicsit, így hajnalban indultam el vele és néhány emberével Balthazar házához. Megfigyelés alatt tartotta a riválisát, mert ő is hallott a portyákról és a könyvről is, de nem túl sokat...

A portyák miatt nagyon dühös volt, ezt le kell szögeznem. Az elmondása szerint törekszik a békére, és át akarja venni a falka vezetését úgy, hogy maga mellé állítja őket. Ha sikerrel jár, akkor megkeresi a tanácsot és tesz egy rövid bemutatkozást... ha nem akkor, külső segítségre számít. Mindegy mire jut, a közeljövőben még találkozni fogunk vele. Először úgy terveztük, hogy most hajnalban csak megfigyelünk, éjjel pedig elhozzuk a könyvet és ketten visszük el az őrzőknek, de itt vett a történetünk egy érdekes fordulatot. Balthazar házából egy farkas jött kifelé a hátsó bejáraton. A.J-ként említették, ő nem él a faluban, mert valami kitaszított... félvér, ha jól emlékszem. Magával vitt két elfet, egy nőt és egy gyereket, akik súlyosan megsebesültek. Valószínűleg ők tűntek el legutoljára. Segített nekik megszökni, és ha jól gondolom, akkor egy rövid pihenő után elindulnak erre. A két sebesült valószínűleg nem bírná így megtenni az utat. Az ő felbukkanásuktól kezdve felgyorsult a helyzet. Úgy döntöttünk, hogy segítünk nekik megszökni, így Dilec emberei őket támogatták, míg ő maga elterelte Balthazar és Eleika figyelmét, hogy bejuthassak.

Megkerestem a könyvet, és elhoztam... Leiran, ki kellene állítanod egy hivatalos levelet, hogy átvetted, majd átadom éjjel. Nem akarok felesleges konfliktusokat. Mindenképpen visszamegyek, mert látni akarom, hogyan alakult a helyzet... * Megáll, kifújja magát, és tovább folytatja. * Balthazar fegyvereket rendelt és halmoz fel a házában, tehát tényleg valami komoly dologra készül. A könyv nélkül kénytelen lesz átértékelni a helyzetet, de valószínűleg nem ússzuk meg ennyire egyszerűen. Mivel ez egy tiltott darab, könnyedén felelősségre vonhatjátok érte, vagy fogdába zárathatjátok egy időre... a becses nejével együtt. Hirtelenjében ennyi jutott az eszembe, de most egy kicsit magasabb fordulaton pörgök. Tudjátok, egy kis üldözés, egy kis káosz, apróbb csatajelenet... semmi komoly, épp csak egy kis adrenalin löket. A farkasok közül egy áldozat mindenképpen van, de ha Dilec embere nem végez vele, akkor rátámad a foglyokra. Többről nem tudok. Most jön a kérdés, hogy kihagytam-e valamit...

* Óvatosan, hogy ne essen le a jég a hátáról és ne érjen hozzá semmihez, enyhén oldalra fordul. Kissé megnyugtatja, hogy Séléstinának nem esett semmi baja, és a helyzethez mérten is nagyon jól tartja magát. * Mondtátok, hogy vannak újabb fejleményeitek... mit találtatok? És milyen farkast fogtatok fényes nappal?

*Sayla bosszús arccal változott vissza emberi alakjába és a másik három felé iramodott meg amiért azok nevetni mertek rajta.*

Megfojtalak titeket! *Morogta a fogai között, már ki merte engedni a dühét a többiek felé, mert nem voltak ott a gyerekek. A srácok pár lépést arrébb mentek, majd Eras háta mögé futva gyülekeztek.*

Miért nem hagytad a börtönében?! Most nagyon mérges és minket fog bántani! *Mondta és tudta, hogy neki esélye nincs Sayla ellen.*

Féljél is!*Mondta harciasan majd keresztbe tette a kezeit és mély levegőt vett.* Köszönöm Eras... Sose tudok a gyerekek előtt mérges lenni... *Mondta és keresztbe fonta a karjait.* Nem akarom őket megijeszteni...

*Végig hallgatta Gilt türelmesen és elraktározva minden információt és bólogatott, majd csak a legvégén szólalt meg.* Óvatosan mozogj, a kenőcsöt mindenképp rákenjük és amondó vagyok hogy alkonyatig maradj itt. itt nem éget téged sem a nap és aludni is tudsz.

Mielőtt a saját információinkat mondanám kiértékelem a tieidet. *Mondta nyugodt hangon. Nem volt benne semmi rossz indulat vagy indulatosság.*

Először is ügyes voltál és örülök hogy nem esett bajod. Értékes információkra tettél szert és ezt köszönöm, ahogy azt is, hogy a könyvet elhoztad. Természetesen írok egy átvételi levelet és pluszba egyet Delicnek, hogy szeretnék vele személyesen beszélni, és mikor mehetnék el hozzá. *Mondta komolyan nézve Gilre.* Annak is örülök, hogy a két elf kiszabadult már a farkasok fogságából. Minél hamarabb meg kellene keresni őket és vissza szállítani ide. Ebben lehet megint Eras segítségét fogom kérni... merre fele indultak el mégis azzal a farkassal? *Kérdi Gilre nézve. Miután meg kapta választ bólintott és utána elgondolkodva nézett maga elé.*

Akkor most én jövök. Balthazar egyik "csatlósát" fogtuk el, amolyan felderítőt, de készségesen segít nekünk. Tőle megtudtuk, hogy élnek az eltűnt személyek. De egy kicsit vissza kanyarodok. Miután tegnap este elváltunk én elmentem meglátogatni az idős Gressilt, aki épp vadászaton volt a támadások időpontjaiban, így gondolkodóba estem, hogy ha ő kint volt és a farkasok áthaladtak a föld felett akkor ő mindenképp kiszúrta volna és meg állította volna őket, de ez nem történt meg. Így csak egy eshetőséget láttam, ha a föld alatt közlekedtek... aminek mint kiderült minden városnál két kijárata van kivéve a vérfarkasok falvánál, mert ott a falun belül van egyetlen egy ki és bejárata. Na az elfogott ordas készségesen elárulta az elf falvak közelében lévő kijáratot, így oda szervezzük az őrséget. Igazából ennyit sikerült össze raknom, na meg megdorgálnom Dráka-t mert nem jelezte az első támadás alkalmával a dolgot. Talán akkor nem fajul eddig a dolog, hogy ezt kelljen tenned önmagaddal.

*Szemeiben szomorúság csillant meg amiért így látja Gilt, ezt azért nem akarta, hogy megsérüljön, még ha csak égésről is van szó.* Mutasd a hátad hogy áll a jég rajta? *Kérdi és finoman vissza fekteti a hasára.* Az ordas pedig csak határ szegő, viszont rendkívül sokat segít nekünk most, szóval valószínű enyhítést fogok tanácsolni neki...

Örülök, hogy van olyan vezér jelölt aki nincs a béke ellen és nem akar háborút... ez rendkívül megnyugtató. Minél hamarabb el kell kezdenem vele a tanácskozást. *Nyomatékosította magában a dolgot.*