Erdő Elf favak melletti mező

*Sayla kapkodott levegővel szált le a mezőn és azonnal vissza is alakult emberi alakjába és kepkodva a levegőt feküdt a földön. A legtöbben huppantak mellette, de a két sebesült Elf rajta feküdtek biztonságban. Nem volt épp a legjobban, de még így sem görgette le őket a hátáról, tudta hogy sérültek. Lassan mozdult meg, hogy le görgesse őket magáról és tüdeje ne szoruljon tovább. Óvatos volt velük, azok fel se ébredtek a mozgásra. Hanyatt feküdt és karjával eltakarta szemeit. Próbálta lélegzetét koordinálni. Lassan jött helyre légzése és akkor pillantott szét, hogy senkinek se esett baja. Rég szárnyalt ennyit és rég volt ennyi adrenalin a szervezetében, de ezt igazából nem bánta. Kellett már a kaland.*

Bocsánatot kérek srácok... rég repültem ennyit, ilyen gyorsan ennyi utassal... én sajnos nem vagyok valami nagy, bár a szárnyaim erősek... de mégis... ez most rázós volt... Elnézést a kapkodásért...*Mondta még kissé lihegve.* Nem esett bajotok ugye?*Kérdi kicsit aggódón, hisz rá voltak bízva.*

* Mikore leszálltak, Carme elsőként ugrott le. Lefeküdt a pázsitra, behunyta a szemeit, és elkezdett mormolni valamit. Aztán riadtan felült. *

Ugye, innentől gyalog megyünk?*Nem tudta, hogy mit tegyen, ha Sayla azt mondja, nem.*Most már tudom, hogy a repkedés nem az én sportom.*Fogta a fejét.*

*Az utazás alatt hátra-hátra pillantott ,hogy mindenki rendben van e, majd amint leszálltak , ő is így tett. Rápillantott a sérültekre, akik elaludtak közben. Elmosolyodott kicsit s megsimitotta a homlokát a gyermeknek s a karját a nőknek. Ismerte őket. Közelről is és ezt lehetett látni az arcán, a szemeiben is. Amint megbizonyosodott ról a,hogy meglesznek hálásan simitott egyet Sayla fején.*
Nagyon szépen köszönöm. Semmi baj, pihenj csak kicsit. Nem fognak egy hamar utolérni...szóval kérlek...
*Hangja kellems volt, és hálás. Ezután megfordult lassan s rápillantott a két nőre és a férfira. Mivel ő is szöke volt nem tűnt sokkal jobban ki. Meghajolt.*

A nevem Saika Séléstina, a tanács egyik tagja vagyok. Híreket kaptunk ,hogy segítetettek az eltünt barátainknak...ezért siettünk, hátha mi is tudunk segíteni.
*Húzta ki magát ,hosszan pillantva rájuk, s kedvesen elmosolyodva, megdöntötte kicsit a fejét.*
Köszönöm szépen, hogy segítetettek.
Gyalog?* nézett szét ,majd bólintott.* Ha szeretnéd mehetünk gyalog is, de Saylatól mindenképpen szeretném megkérni ,hogy hozza az utasainkat.

*Freya örült a földet érésnek. Eldöntötte, hogy rokonszenvez a Saylának nevezett nővel, hisz megmentette mindannyiuk életét. Mikor Selestina bemutatkozott, úgy érezte inkább vele kell megosztania a sérültekkel kapcsolatos benyomásait. Közelebb lépett hozzá, ő is meghajtotta felé magát.*

Freya Rawidan vagyok. Igen, hallottam már rólad. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy épp időben érkeztetek, köszönjük nektek. Azt hiszem valami fekete mágián alapuló szertartáshoz készítették elő őket, bár míg alszanak nem tudok sokat mondani. Még a házban adtam nekik egy rontás oldót, már lassan fel kellene kelniük, de jobban örülnék neki, ha ez egy jól ellátott orvosi szobában történne meg. Nem muszáj Saylának vinnie őket, hisz ő már épp eleget tett mindannyiunkért, szerintem A.J. ugyanolyan megfelelő erre a feladatra.

Megvagyok! *Kiáltott fel hannyat fekve a földön és felemelte a karját jelezve hogy még él és kap levegőt.* Nincs vele gond Cuki pofa viszem őket, csak kifújom még picit magam... nem hogy a repülés de a faluban a gyerekek is fárasztottak... mászókának használtak sárkány alakban... *Mondta és lassan felülve nézett körbe rajtuk.* Örülök hogy nem esett baja senkinek.* Mondta és körbenézett a színes társaságon.*

Szép! Egy sötét elf három Erdei elf egy jó pár Vérfarkas és egy sárkány... szép fel állás... Inni... adjatok inni!. *Mondta hirtelen és fel állva a közelben lévő folyóhoz sietett és bele ivott. Hatalmasakat kortyolt és látszott rajta, hogy jobban van. Mikor már nem volt szomjas felegyenesedett és hatalmas megkönnyebbüléssel szusszant egy jó nagyot és végig nézett a lányokon.* Igazán csinosak vagytok... de bocsi egyikőtök se ér fel Cuki pofival. *Mondta őszintén és vissza sétált hozzájuk.* Mehetünk azt hiszem lassan tovább... Vissza változom sárkánnyá akkor tegyétek őket a hátamra. Úgy egyszerre eltudom őket vinni. *Mondta nyugodt hangon és a férfi vérfarkasokra nézet köztük az őrökre.* Ezért voltatok olyan dög nehezek... *Mondta mikor végig mérte egy kis fintorral az arcán a testőröket. A.J.-re nézett.* Nem te nem voltál nehéz de azok igen... többet kellene edzenetek. Nagy a pocakotok... adjatok le pár kilót legközelebbre srácok...

*Modora nyers volt és férfias. Ez elsőre is kitűnhetett a többieknek. Meg törölte még száját és nyújtózott egyet.* Nos akkor menjünk is tovább... a sérülteknek ellátás kell. *Mondta és a kis kedvencre nézett és oda sétálva elé nézte meg alaposan.* Kis aranyos jószág. Bár a gazdid nélkül nem néznék veled szembe... még a végén önvédelemből meg kellene hogy öljelek. *Mondta nyersen, majd fel egyenesedve Selestinára pillantott.* Ohh igen a nevem Sayla Black Eras Gressil osztagában szolgálok... *Intézte el ennyivel a bemutatkozást és füst kíséretében változott vissza sárkány alakba.*

*A.J. nagyon is élvezte az utazást, és amikor földet értek, kicsit csalódottan sóhajtott. Persze honnan is tudhatta volna, hogy mennyire fárasztó sárkányként élni. A beszélgetők után végzett egy gyors fejszámolást.*

5 vérfarkas harcosunk van. Eredetileg úgy terveztük, hogy önerőből kell az elfeket hazavinni. Mondjátok, mégis honnan tudtátok, hogy mi megmentettük őket? Sayla Black, várj, ezt meg kell beszélni, még ne menjünk tovább! Szóval, honnan volt az infótok?

*Az egyik őr előre lépett*

Ha nem haragszotok, szerintem pedig igenis sietni kellene! A sárkányt biztosan észrevették a megfigyelők, akikről A.J. beszélt. Tehát, az elfeknek mindenképp menniük kell, ez tiszta sor. Mivel van egy gyógyító *nem tudta, hogy Selestina is ért hozzá, így nem említette, csak Freyára célzott*, tehát neki is mennie kell. Mivel Dilec, a vérfarkasok új vezére Carmét és minket küldött segítőnek, így Carme és legalább két őrnek is veletek kell tartania! A többiek megküzdenek a megfigyelőkkel, A.J. pedig hazamegy! *a végét kimérten mondta, mélyen A.J szemébe nézve

Merthogy? *Keresztbe tette a kezeit* Én kockáztattam a biztonságomat, én hoztam ki őket, én vállalom értük a legnagyobb felelősséget! Úgy gondolom, addig kell velük mennem, amíg biztonságban nem tudom őket!

A.J! MÁR biztonságban vannak! Menj haza! Nem tartozol a csapatba!

*Mérlegelte a helyzetet*

A csapat rajtad kívül áll még egy csomó tagból. *A többiekre nézett* Kíváncsi vagyok, vajon ők is úgy gondolják, hogy nem vagyok szerves része a csapatnak!

*közben a 3 felesleges őr elindult visszafele*

A.J. a csapat tagja! Ha ő nem lett volna, az elfek nem is tudom, hogy most hol lennének, vagy élnének e? Belevágott, végigviszi. Dilec nem mondta, hogy A.J.-t ki kell vonni a forgalomból. Mivel ő most nincs itt, köztetek én vagyok most a főnök! Értetted? *ő is odament a folyóhoz.* Mért ne jöhetne velünk? Azt gondolod, több vagy nála?*Komoran, hidegvérrel tekintett maga elé. Letérdelt, és a keze segítségével ivott pár kortyot.* Ha nem akar jönni, szerintem ellenkezne. Talán a kérdés az, hogy Te benne vagy e a csapatban. Együtt tudsz működni vele?

*A harcos nem szólt. Carme szavai megtöltötték őt dühvel. *

Hm...*mosolyodott el.*Gondoltam. Akkor fogd be szépen a pici szádat.*Feltápászkodott, és végigmérte a területet.* Ismerős hely. Egyszer jártam már itt.*Próbálta enyhíteni a feszültséget.* De nem minden ugyan az, mint legutóbb.

*Kedvesen pillantott végig rajtuk ,majd Freya bemutatkozásánál rápillantott s kicsit fejet hajtott.*
Örülök a találkozásnak Freya, remélem nem baj, ha tegezlek. Én is hallottam már a sok utazásodról. Sajnos igen tudok..tudunk róla, bár csak ma reggel kaptuk azt az információt ,hogy még életben is vannak. Nagyon aggódtam ,hogy már nem érünk ....*Kezdte ám ekkor felfigyelt a vérfarkas férfi kérdéseire. Nyugodtan pillantott rá, elmosolyodott. Nem hibáztatta a kérdései és a bizalmatlansága miatt.*
A gyűlésen a tanács elkezdte átbeszélni a dolgot. Mivel senki nem jelent meg a vérfarkasoktól ,s a kérdésekre sem válaszoltak, mint utóbb kiderült a farkasvezér halála miatt, túl sok apró információ jutott a tanács fülébe amit nem hagyhattunk figyelmen kivül.
*Itt rápillantott Freyara is.*
Innen tudom azt is ,hogy mihez akarták őket felhasználni. *Azzal vissza emelte a tekintetétt a férfira.*
Nem tudtam ki mentette meg..vagy kik. Annyit tudtam ,hogy a hegyre kell jönni. A hegyen kell keresnem egy férfit, aki megmentette az elfeket. Mivel láttuk a katonákat menni, rajtuk kivül meg titeket, okkal feltételezhetjük ,hogy nem vagytok ellenségek.
Ebből kifolyólag, A.J...igaz? Szeretném, ha a késöbbiekben a tanácsal tudnál beszélni arról..mi is történt.

*Azzal fejet rázott Sayla szavaira s megsimogatta kicsit, amin újra átalakult. Most ,kicsit komolyabb volt, mivel fontos dolgokrólvolt szó ,és ,mint tanácstagnak, annak kellet lennie. Összevonta a szemöldökét a vérfarkasra.*
A hölgynek igaza van! *Gondolt itt Carmera.*
Ne mondja meg, hogy ki tart velünk és ki nem, kérem. Én magam szeretném ,ha A.J úr velünk tartana! Ő segített ebben leginkább, így ha nem zavarja, én mondom meg ki mehet és ki marad.
*Sóhajtott picit, nem szeretett volna kellemetlenségeket, s lassan sétált vissza Freyahoz.*
Szóval rontás oldót? Az jó....egy jó ideig elég lesz nekik, de igen. A sérülésik lehetnek súlyosabbak is. Jobb lenne tovább mennünk.
*Vissza fordult ,hogy mindenkit lásson.*
Sayla...mennyit bírsz menni ha mindenkit viszel?
Más nem, akkor tényleg jobb lenne, ha ketté válnánk, és a központi faluban találkoznánk. Természetesen én a segítőinkel tartanék.* Nézte a sárkánynőt.* Mivel én felelek azért ,hogy megkapjanak minden szükséges információt.
*Kedvesen mosolyodott el. Jobban szerette ezt, mint a kökemény diplomatikus dolgokat.*
Félteni sem kell, és ha Eras Gressil felszólalna..akkor elmondanám neki.

Sétálva mindenkit elbírok... de az ellenszenves Vérfarkas uraságot nem engedem a hátamra az fix.*Morogta mérgesen. Az A.J. ellen felszólaló katonára célzott.*

Egyrészt mert nem szimpatikus. Másrészt ő a legnehezebb... harmad részt pedig nem tiszteli a hölgyet... még egy dühös pillantás és szét tépek öcsi világos? *Kérdi a katonára nézve. Hangja megint mély volt és dörgős.* Ha meghallom a későbbiekben az ellen vetéseidet azon nyomban leharapom a fejed akármilyen szar ízed is van! Tuti miattad lett rossz a szám íze... Romlott hús pfuj... a hátam közepére se kívánom de esküszöm megteszem! *Morogta. Sose bírta az ilyen fickókat.*

Ami pedig A.J. illeti Leiran kisasszony személyesen akar vele beszélni. Fél füllel hallottam miközben a parancsnokommal beszélgetett aki szintén tanács tag! Jobb lesz ha meg húzod magad... *Mondta és mély levegőt véve Selestinára nézett.* Cukor pofa neked mindent meg teszek, ezt már mondtam... de ő nem jöhet fel a hátamra... Másszatok fel, de már nem repülök... *Mondta és azzal letérdelt és szárnyai úgy helyezte, hogy fel tudják pakolni a sebesülteket és ők is fel tudjanak mászni. Amint ez meg volt és a harcos szavai ellenére mászott volna fel hirtelen kihúzta magát az pedig pottyant a földön.*

Mondtam te nem! Még egy próbálkozás és már csak ezért is megtépázlak...*Mondta és hátára nézett az ott lévőkre és köztük A.J.-re.* Bocsi amiért a kunyhód tetejét levertem... nem szándékos volt, csak siettem... Tényleg bocsi.*Mondta és ezzel elindult az erdő felé gyalogosan.*

*Freya nem épp kedvesen nézett A.J.-re, míg az sorolta kérdéseit. Nemhogy inkább örülne, hogy épségben van mindenki. Mikor annak érvelésére került volna sor, hogy a férfi miért is maradjon, Freya már nyitotta volna a száját, mikor Carme teljesen letarolta az A.J.-t kétségbevonó harcos összes önbecsülését. Kicsit meg is sajnálta. Aztán megint megpróbálta ő is elmondani a véleményét ezzel kapcsolatban, de akkor meg Selestina vágott a szavába, ő is A.J. mellett állt ki, úgyhogy ezek után végleg letett barátja megvédéséről, hisz az már nem szorult rá.*

Messze vagyunk még? Szeretnék mihamarabb odaérni, és segédkezni az elfek ápolásában. A szívemen érzem a sorsukat, így ha lehet, megpróbálnék minden tőlem telhetőt megtenni ahhoz, hogy meggyógyuljanak. Persze, csak ha beleegyezel. *Tekintett itt Selestinára, majd Sayla szavai után felkapaszkodott a sárkány hátára. Raden lustán repült mellettük.*

*Elgondolkodott azon amit előzőleg mondott. Igyekezett diplomatikusan fogalmazni, ezzel nem is volt baj ,csak azzal ,hogy mennyit mondhat el. Nem volt oka rá ,hogy mindent elmondjon, és nem is akarta ,főleg, hogy tudott Gildas álcájáról, vagyis Holirol. Illetve ez az egész ,majd Leiran dolga volt, nem akart teljesen közbeszólni. Csak Freya kérdésére kapta vissza a fejét. A szavaira hálásan tekintett rá, s elmosolyodott kedvesen ,hiszen nem minden sötét nemzetségű értett egyett a nővel. Bólintott.*
Hálás lennék érte, ha te is megnéznéd őket. Sajnos ,most sok harcosunk örségben van a falvaknál, így természetes ,hogy egy-egy gyógyitó is ment velük. Hogy messze?
*Gondolkodott el. Felpillantott a napra, majd előre, végül kicsit sóhajtott.* Úgy egy órányira...bár nem tudom nekik az mennyire jó...
*Tekintett csendesen a két elfre ,majd szemei egy pillanatra megrebbentek.*
~ Az istenit! Megvan...olyan ritkán használom ,hogy kiment a fejemből.~

Sayla, ha megkérhetlek egy pillanatra megállsz? Csak egy pillanatra, nem szeretnélek megterhelni sem, csak el kell érnem a sérülteket.
*Simitotta meg a sárkány nyakát ,majd amint az megtette amit kért, hátrafordult a sérültekhez s megpróbált óvatosan közelebb csúszni. Vett egy mély lélegzetett, koncentrált, majd megérintette mindkettőt egyyszerre. Egy pillanatt volt csak, mégis mikor a következőre megfordult és visszatért eredeti poziciójába, lehetett látni,hogy a két elfen minden sérülés eltünt.*
Mehetünk...csak érjünk oda...Sayla...fél óra alatt meg tudod tenni az utat?
*Majd bólintott a sárkány válaszára s szorosabban ölelte át annak nyakát. Ahogyan telt az út lassan foszlányossá vált a látása, lassan sápadt el és kezdett verejtékezni. Ezt lehetett látni rajta, de csak előlről a többit. A meg-megjelenő folyamatos sérüléseket, amelyek eddig a két elfen voltak. Vett egy mély levegőt ,majd fejét rádöntötte a további út részén Sayla nyakára. Lassan elaludt ezektől, míg a két elf felkelt.*

*Megállt a gyaloglásba és hátra fordította a fejét a rajta utazók felé és még sárkány alakban is jól látható kissé gonosz mosolyt engedett meg.*

Itt hagyhatom azt az ordast? *Kérdi célozva arra akit nem engedett fel a hátára.* Ha itt hagyhatom, akkor természetesen 10 percen belül is oda érünk... ha nem akkor igyekszem oda érni.*Mondta a válaszát, de nem is várta meg a többiek véleményét, hanem hirtelen fel röppent.* Bocsánat Carme, így a leggyorsabb! Viszont nem hagylak itt.. nem úgy mint azt az ordast... Nem szimpi nagyon nem! *Mondta és alacsonyan de repült. Elég gyors volt. A fák felett egy 5 centire repült. Ahogy haladt már az erdő felett olyan 5 perc után megpillantható volt a központi falu. ám ereje fogyatkozott.*

Készüljetek... lehet rázós lesz a landolás. *Jegyezte meg elhúzott szájjal, de mikor a központi faluhoz értek, a kis ház előtt landolt, ahol a fogoly volt előtte. Simán érkezett a talajra.*

/Mivel szállító eszköz vagyok jelenleg, így most már mindenki az Elf falvakba írjon:) -> Erdő Elf falvak (Carme, Freya, Selestina, A.J. társaságában)/