Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Akkor ennek igazán örülök! Találtál valamit, amivel "újra" kezdheted....ez jó dolog.
*Mosolyodott el felé, majd a többiekre pillantott. Mivel úgy vette észre Christ ez a dolog egyáltalán nem zavarja ,hagyta egy kicsit érvényesülni. A lányok felsóhajtottak amint látták ,hogy megmozgatta a szárnyait. Nagyon szépnek, és alapjaiban véve különlegesnek tartották.*
- Tudsz táncolni is?
- Jössz a Malaia-ra?
Lányok...elvileg csak a tanácstagokat hívhattuk meg....bár talán Kalí nem haragszik meg.
*Mosolyodott kicsit el a sárkány felé. Egy pillanatra az egyik lány megrezzent Kalí neve hallatán ,majd még szélesebb mosollyal ragadta meg finoman a srác karját.*
- Gyere te is el!
- Bár mi csak később táncolhatunk, nem az első körben...de
- Táncolj majd velünk!!
Lányok...ne zaklassátok szegényt kérlek... biztosan fáradt....
- Ne legyél már gonosz Séléstina! Minden új fiúval beszélhetsz, de mi nem!
- Ne legyél udvariatlan Mirelia! De ebben kicsit igaza van. A múltkor is sok idegent lehetett itt látni, de mi csak egy mosolyig jutottunk csak! *Tette karba a kezeit.*
*Zavartan pillantott rájuk ,s már csendesen mondott volna valamit, amikor elmosolyodott kicsit, halkan nevetve a válaszon. Rápillantott Chrisre hálásan, most látta őt először úgy igazán mosolyogni, ez jó érzéssel töltötte el.*
Csak ha tényleg nem bánod, hogy nem bálványoznak tovább. Bár ez a stílusos távozás nagyon vicces... bár azt hiszem ha így mentesz ki, máris félre értenek mindent.
*Mosollyal nézte, kicsit megrázta a fejét. Örült ennek a változásnak.*

*Hamar megunta a rajongásba hajló magatartást. Egyik lábáról a másikra állt. Majd érdeklődőn nézett rájuk.*
- Mi az a Malaia? *kérdezte hanyagnak szánt hangon, de tartásából látszott, hogy nem tűr viccelődést tudatlanságán. Amikor megfogta az egyik lány a kezét, enyhén felvonta szemöldökét. Mindig elkápráztatta, hogy mennyire nem látszik meg rajta a kora. De az itt lévő lányok hozzá képest mind gyerek még. Kár.
Udvariassá rendezte vonásait.*
- Ha időm megengedi, természetesen elfogadom a meghívást. Viszont nem vagyok valami nagy táncos, azt hiszem hamar megunnátok a társaságom. *hárította a felkérést. Selestina válasza után megkönnyebbülten sóhajtott.*
- Akkor te vess be valami trükköt, hogy lelépjünk. *súgta ugyanolyan halkan, mint a lány.*

*A lányok összenéztek. Majd az egyik elmosolyodott.*
- A Malaian a lányok táncolnak, amolyan egybegyűlés a falvakkal együtt. Nők, férfiak, fiatalok, idősek.
- A legtöbb pár is ilyenkor talál egymásra. ~
Khm... lányok. A Malaia eredetileg egy olyan ünnepség, ahol Gaianak mondunk köszönetet az előző évért, és kérjük, legyen ugyan ilyen kedves velünk a következő évben is! Az már csak mellékes, hogy régebben egybevezették ezt a "Bevezetéssel" ami azt jelenti ,hogy a kort elérő lányok úgymond táncolnak.
- És akkor a kisbetűs rész végül is ugyan az amit éppen mondtunk.
Talán.....

*Elmosolyodott a válaszon s kicsit bólintott. Elgondolkodott hosszan, hogy vajon hogyan is tehetné ezt, majd egy mosollyal pillantott a lányokra.*
Lányok eszembe jutott valami. Nagy segítség lenne a részetekről ,hogyha ezeket beszereznétek nekem. Fontos lenne.
*Adott át az egyiknek egy cetlit, mire azok megnézték.*
Ha segítetek, akkor megpróbálom meggyőzni ,hogy jöjjön az ünnepségre.
*Kacsintott kicsit rájuk, mire azok szemei felcsillantak s bőszen bólogatni kezdtek. Végül elköszöntek Christől.*
- Szia!~
- Reméljük jössz az ünnepségre~
- Vigyázzatok magatokra~
*Várt....várt csendben míg el nem tűntek a másik utcában. Akkor hirtelen fordult a srác felé egy nagy sóhajjal . Megkönnyebbült.*
Köszönöm! Hidd el...ha nem lettél volna itt, nem tudtam volna őket meggyőzni arról ,hogy menjenek el. És.... az ,hogy jössz e vagy sem, rajtad áll. De készülj fel, hogy keresni fognak..lehet jobb lenne elrejtőzni.
*Nevetett kicsit, majd megdöntötte a fejét.*
Szóval....milyen ...Geret..igaz?

*Bólintott egyet a magyarázatra.*
- Értem. Hát, nem tudom, hogy a mesterem elengedne e, így nem valószínű, hogy megjelenhetek. Sok szerencsét a párkereséshez! *vigyorodott el, egyértelműen kijelentve, hogy ő nem vesz majd részt ilyen dolgokban. Elismerően füttyentett Seles kivitelezési manőverén, elbúcsúzott a lányoktól.*
- Ugyan! Nem hiszed, hogy hányféleképpen tudom magam kevésbé vonzóvá tenni. *mókás emlékek törtek benne felszínre, nevetett.*
- Igen, Geret. Azt hiszem, a róla szóló pletykák nagyon túlzóak. Úgy tűnik, csak egy magányos öregúr, aki görcsösen kapaszkodik Saylába, mivel ő az egyetlen rokona. Pedig szerintem kifejezetten jól mutatna Arouval. Mármint Sayla. Áh, végül is nem érdekes. Jól haladok, az erőmet tanulom kezelni, úgyhogy a lenti edzőterem már elég romos. Ezek után Erashoz fogok kerülni. Már alig várom, hiányzik a nyüzsgés, meg az, hogy kettőnél több ember legyen körülöttem. Bár nem tudom, hogy ott milyen lesz, de talán több alkalmam lesz érdekes érdekes emberekkel megismerkedni. Csak úgy megjegyzésképp... a legális polgárok nem túl sokban különböznek tőlünk... *mondta, de ezt inkább már csak úgy halkan magának.*
És errefelé mi újság?

Hát..nem tudtam róla, de ha ilyen sokféleképpen, akkor legközelebb te is bevethetsz valamit. természetesen azért olyat, amivel magadat nem rondítod el..vagy hasonlók. Nem hiszem ,hogy az túlságosan nagy előrelépés lenne.
*Mosolyodott kicsit el ,mialatt elindultak. Megnézte a kosarat, amiben már benne volt a szeder, a liszt és még pár hozzá való. Érdeklődve tekintett vissza rá miután meghallgatta.*

Igazán? Hát..ha így gondolod..... Igazából én még sosem láttam, sőt. Sokkal többet sem hallottam róla ,mint amit te...vagy előzőleg Gressilék meséltek...
*Gondolkodott el, majd lepetten tekintett a srácra.*
Sayla? Egy személyről beszélünk? Mert ha igen...akkor nem tudom ,hogy lehetséges az ,hogy ő meg Norgard úr....
*Gondolkodott el ,mialatt kicsit hümmögött is hozzá. Jobb kezének ujjai most ajka előtt voltak.*
Úgy értem..... nincs egy hete ,hogy Sayla elégé.... hogy is mondjam.....flörtölt velem......próbált...
*Magába a gondolatba is ismételten ő jött zavarba. Akkor is meglepte ez a dolog, de most így kuszálta csak neki a történéseket. Hiszen Sayla akkor maga jelentette ki ,hogy a nőket szereti... lehet ,csak viccelődött volna?...Rossz vicc volt...nagyon is. Elvonta kezét a szája elől s legyintett egyet, ezzel kergetve ki a fejéből ezeket a gondolatokat, hogy arcszíne ismételten világos legyen, és elhagyja a parányi rózsaszínos pírt.*
De...ha így is lenne. Ha szeretik egymást...akkor nem fontos..ki milyen. Nem gondolod?
*Pillantott rá zöld szemeivel a válasz erejéig ,majd elvonta. Eszébe jutott valami.*

Értem... azért biztos megtalálod majd az érdekességet ott is.
*Elmosolyodott a halkabb szavaira, de válaszolt. A kérdésre ,egy kis ideig az ég felé pillantott, parányit csücsőrítve a gondolataiba mélyedve.*
Csak tegnap tértem haza... igazából nem tudom. Mondjuk, ha azt nem megnézzük ,hogy mindenki az ünnepségre készül, akkor azon kívül béke . Mint általában.

*Értetlen arcot vágott, majd leesett neki.*
- Hogy elrondítani a megjelenésemet? A tulajdon kezeimmel? Te jó ég! Nem, nem ilyesmire gondoltam. Nem akarok felvágni, de jó színészi képességekkel rendelkezem. *vigyorodott el magabiztosan* Ugyanúgy eltudom játszani a bunkó tahót, mint az imént láthatott előzékeny úriembert. *vállat vont.*
- Nem tudom biztosan, csak ezt érzem. Velem is nagyon kedves volt. Szerintem örül egy kis társaságnak. *sóhajtott, aztán nem tudta hova tenni Seles furcsa viselkedését. Mikor a lány zavarba jött, felnevetett. Nem gúnyosan, nem sértően, igazi, szívből jövő kacagás volt. Még egy könnycseppet is kidörgölt szeméből.*
- Sayla? Amint veled flörtöl? Csak hallottam ilyesfajta vonzalomról, sosem hittem volna, hogy egyszer találkozok is hasonlóval. Amúgy csak azért mondom, mert mikor megérkeztünk a Black házhoz, Sayla úgy veszekedett Arouval, mintha együtt lennének. Vagyis próbált. Nem tudom elhinni, hogy az a csávó ennyire nyugodt és higgadt tud maradni! Még gyógyszert is adott annak a nőnek. Mindenesetre ha valaki, akkor Arorua biztosan meg tudná szelídíteni. Még az is elképzelhető, hogy boldogok lesznek. Ez persze mind csak fikció, ne is törődj velem. Mindig is szerettem szebbnek képzelni a dolgokat, mint amilyenek valójában. *elhúzta a száját* A szerelem is szépít. Mintha egy rózsaszín lencsén keresztül néznénk a másikat. Várj, megmutatom! *kört formált mutató és hüvelykujjából, szeméhez emelte, azon keresztül fixírozta az arra járókat.*
- Nézd azt a nőt! Mit látsz rajta? *mutatott rá egy idősödő hölgyre.*

Éértem! Így megnyugodtam! De tényleg! Csak mert azért, ..hallottam már ilyesmiről...
*Nézett rá mosollyal ,majd amint elkezdett nevetni, az első pillanatban felhúzta az orrát, de tényleg csak egy pillanatra ,mert utána zavart mosollyal nevetett halkan hozzá.*
Igazából...nem volt olyan vicces.....de tényleg! Nem szerettem volna megbántani, de mit mondhattam volna neki...azzal ,hogy...én nem vagyok olyan...szóval...érted.
*Zavart mosollyal nézett előre ,majd a szavaira bólintott ismételten. Kicsit megdöntött fejjel meredt az utcán sétálókra.*
Igazad lehet... Norgard úr tényleg hihetetlenül nyugodt személyiség. Előtte...nem sok ilyennel találkoztam. Talán a nővérem nyugodt még...meg Yrisz is kicsit...de nem ennyire.
Fikció...de érdekes fikció.
*Mosolyodott el szélesen ebben a pillanatban ,végül mosollyal tekintett rá.*
Azzal semmi gond nincs. Én is igyekszem így látni a világot, attól függetlenül ,hogy tudom. Ez nem teljesen így van.

*Majd döbbenten nézett rá egy kicsit, végül halkan felnevetett. Csak egy nővére volt, de Chris most igen érdekes oldalát mutatta meg a barátságoknak. Voltak barátai...de manapság nem találkozott sokat velük..már jó ideje ,hiszen másra készítették fel. Az utóbbi napokban..viszont mióta tanácstag lett...sokakat megismert... ettől boldogabb lett.*
Úgy gondolod ? Úgy mondod mint aki már benne volt legalább egyszer.
*Mosollyal nézte ,hogy "bohóckodik", majd végül is belement s az idős nőre tekintett ő is. Ismerte.... egy picikét.* Hm.... a hölgy... azt ,hogy éppenséggel megjárja a napi rutinját. S ez egy kis boldogsággal tölti el. Látni, a szemein, hogy jól érzi magát.
Miért...te mit látsz?
*Pillantott érdeklődve rá.*

- Miattam ne aggódj, ugyan már több mindent is tönkretettem, és biztos vagyok benne, hogy fogok is, viszont az arcom nem tartozik ezek közé. Főleg ebből élek. *katonás, elszánt képet vágott, mereven bólintott* Igenis, uram, az akció elvégezve. *mondta jegesen csengő hangon, majd egy pillanat múlva visszarendezte vonásait, szemei derűs fénnyel csillogtak.
Nem kerülte el figyelmét a durcás reakció. Újra nevetett.*
- Ne vedd magadra! Inkább fogd fel hízelgésként! Hisz mennyi nő mondhatja el magáról, hogy egy másik nő megkörnyékezte? Valljuk be, nem sok! Ráadásul ebből még kiváló sztori lesz később, ha Sayla még magasabb pozícióba kerül, főleg, ha még össze is jön Arouval. Simán el tudom képzelni, ahogy egy hideg téli estét ezzel a történettel dobnak fel. *megvakarta homlokát.*
- Igen, irigylem a hidegvéréért. Bár nekem is bőven akad, az övéhez képest édes kevés. Nővéred? Nem is tudtam, hogy van testvéred! *lepődött meg.*
- Hát, pedig én néha jobb szeretném úgy látni a dolgokat, ahogy vannak. Hiába, öregszem, talán a korral jár. *az utolsó mondatnál szemei tompán verték vissza a fényt, hangja reszketett, elkínzottá vált arckifejezése, vállai meggörnyedtek. Újfent csak bohóckodott, gyakran szórakoztatta hasonlókkal az épp túszul ejtett személyeket. Aztán minden egyes lépésnél egyre inkább kihúzta magát, mintha Selestina szeme előtt vált volna újra fiatallá.*
- Ne haragudj, remélem nem untatlak. Pár évig volt egy társam. Ő tanított meg ilyenekre. Nyugodj meg, veled mindvégig magamat adtam, nem játszottam. Érdekes... *megdörzsölte enyhén borostás állát* Gratulálok! *megragadta a lány jobb kezét, megrázta, húszkarátos mosollyal rátekintett* Te vagy az első ilyen ember.
*Majd hirtelen elengedte.
Az ujjaiból formázott lencsén át fixírozta a kiválasztott nőt, néha el-elvéve szeme elől kezét.*
- Nem vagy rossz megfigyelő. Viszont... *most éppen a kör nélkül pillantott rá* Mintha feszültnek tűnne. Látod? A barázdákat a két szemöldöke közt. Valami miatt őrli magát. A keze kicsit remeg... Talán nem alszik mostanában jól.
De ha... *távcsövet formált kezeiből, azon keresztül nézte a hölgyet* Ha így nézem meglátom a szép, hosszú haját. A virágokkal tűzdelt blúzt. Az önfeledt táncra teremtett lábakat. Nézd a szemét! Egyszerűen gyönyörű! Szinte bele lehet látni a lelkébe! *a "célszemély" ekkor vette észre Christ. A férfi leengedte karjait. Elindult felé* Várj meg! *kacsintott Selesre. Mielőtt elérte volna az asszonyt, az egyik bódé ablakából kivett egy hófehér rózsát. Mélyen meghajolt, és átnyújtotta a virágot. Elkezdtek beszélgetni, mire a nő nevetett egyet. Chris csak mosolygott, megölelte, majd intve az asszonynak sétált Seleshez. Visszafelé nem felejtett el odaadni egy fényesen csillogó réz pénzt a virágárusnak* Míg ott voltam, akkor is a szemüveg volt rajtam. *emelte föl tenyereit* Ha szerelmes az ember, őrültségekre képes.

*Bárhogyan is nézte. Mulattatta ahogyan a srác színészkedett. Mókásnak találta, végül szavainál egy kisebbet sóhajtott s megigazgatta a haját. Elgondolkodott azon amit mondott s rá kellet bólintania.*
Azt hiszem igazad van. Neki mindenképpen vicces, sőt talán a barátainak is az lesz. Nevetni is fognak rajta..és talán előbb utóbb én is, de azért még zavarba hozó egy élmény. Tudod ,Sayla akciója előtt, nem sok hasonló dolog ért a témában.
*Magyarázta, végül a kérdésre boldogan elmosolyodott. Rábólintott.*
Van egy nővérem! Gulába a neve, tudod..míg apám engem a politikai részlegre szánt, ő lett a vallási részen. Ő figyel Gaia-ra a falu érdekében....de.... bevallom, igazából az én hibám is volt, hogy végül így felcserélődött ez. Igazából, azt hiszem, apám őt szánta annak idején tanácsosnak. .....
*Majd elcsendesedett, mert eszébe jutott a dolog, amiről legszívesebben elfeledkezett. Végül inkább elmosolyodott, nem akart rá gondolni.* De biztosan otthon vannak! Jut eszembe....én is éppen vásároltam majd...sütit csinálok a vendégeknek. Remélem majd csatlakozol.

Nem az öregedés jele, talán csak elfáradtál abba ,hogy mindent szépnek nézz.
*Elmosolyodott, majd a játékán felnevetett, így jobb kezét szája elé emelte. Szemeit lehunyta közben.*
Ugyan! Ne mond ezt! Igazi mókamester vagy! Azt hiszem, Gressil is majd élvezni fogja a társaságod, amint eljutsz odáig!
*Majd nézte, végül bólintott, s parányi viccelődéssel kezet nyújtott, ám épp csak megmozdította, mintha Chris olvasott volna a gondolataiban , már meg is rázta.*
Köszönöm, ez megtisztelő!

*Azzal vissza pillantott az idős nőre. Amint Chris taglalta ,hogy ő mit lát, ő is jobban megfigyelte, így neki is láthatóvá váltak az apró jelek. Elszomorodott egy pillanatra ,végül rásandított. Ahogyan elkezdte taglalni az idős nőt, ténylegesen ,mint lényt, mint nőt. Elmosolyodott...egyszerűen nem tudott másképp reagálni erre. Yrisz annyira letámadta Christ odaát, Gressil is felismerte ,mint bűnözőt. De.....nem tudta elhinni. Főleg most, ahogyan látta, hogyan nézi, miket mond. Nem tudta ezt elhinni. Végül ő is a nőre emelte tekintettét, hiszen nagyon jól tudta, hogy attól ,még hogy nem hiszi el..vagy nem akarja... ez volt... Gildasnál is mindig...a "rosszabbik" ént hozta elő, ahogyan ő mondta........ őt sem tudta elképzelni....rosszként.
Arra eszmélt ,hogy a srác kacsint felé. Várjam meg ?! De hova megy ? s csak figyelt. Amint visszatért, hálásan s boldogan tekintett rá.*
Tudod....hogy ez most neki..mekkora boldogság lehetett, Chris?
*Kérdezett rá ,majd a kezeire pillantott. A tenyereit nézte.*
Azt hiszem igazad van..... de ezek az őrültségek...nem mindig károsak. Azt hiszem a szerelemben...pont az a jó..és a rossz is, hogy ugyan annyi fájdalmat és boldogságot ad...bár... ezt sosem tudhatjuk pontosan ,míg át nem éljük.
*Azzal elpillantott kicsit. Elgondolkodott, de nem akarta a saját félelmével és aggodalmával fárasztani őt. Vicc felé terelt.*
Remélem azért, ha én leszek idős asszony, akkor engem is megtalál valaki, pont így!

- Én nem rá gondoltam. Úgy képzeltem, hogy később talán majd belőle vált ki a dolog olyan zavart, mint most belőled. Igazán nem értem, miért érzel így. *vonta fel a szemöldökét* A hasonló helyzet alatt úgy érted, hogy nő még nem viszonyult így hozzád, vagy hogy még srác sem akart rád nyomulni? Már elnézést a kifejezésért. Utóbbit amúgy sem hiszem el. Szép vagy. *mondta egyszerűen, minden máz nélkül. Csak el akarta tüntetni azt a kellemetlen érzést, ami most a lányt tölti el* Gulába, Selestina... Nagyon különleges nevek. *a hirtelen beállt csenddel nem tudott mit kezdeni, nem sejtvén mi lehet az ok* Ohohó! mihelyst megemlítetted a sütit, már nyert ügyed volt!
- Igen talán... de szerintem csak az ezáltal ért csalódásokba fásultam el. Nem azt mondom, hogy változtass életszemléletet, csak tartsd nyitva a szemed! Nem te lennél az első, akit kihasználnak a kedvessége miatt. És nem mindenki ilyen gentleman bűnöző típus, mint én. *vigyorodott el.*
- Örülök, hogy így gondolod. Szeretném jobban megismerni Erast. Bizonyítani, hogy nem az vagyok, akinek gondol.
*Mihelyst visszatért, máris hálát adott Geretnek, hogy elengedte erre az útra. Seles pillantásában annyi boldogság volt, amiből legalább egy tucat ember élhetett volna vígan élete végéig.*
- Valóban nem feltétlenül károsak. A fogadtatástól függ. Egyszer például kaptam egy virágcserepet a nyakamba. Az elég lehangoló volt.
*Újfent nem tudta hova tenni a mély csendet. Oldalra lépett, hogy Seles tekintete pont rászegeződjön.*
- Emlékszel, hogy azt mondtad, hogy bármit elmondhatok neked? Remélem tudod, hogy te is megteheted ugyanezt velem. Talán még tanácsot is tudnék adni. *a gyors témaváltás nem lepte meg* Hát, idefigyelj. Majd jól karbantartom magam, és felkereslek. *mondta kevésbé komolyan, de akkor is érezhető volt a hangsúlyából, hogy magyarázatot vár az előző csend okára.*

Ha hiszed, ha nem. Így volt! Nem mindig szerencsés ha Kalí Saika az apád! *Tette karba a kezeit, komolyan mondva. Mivel nem szokott hazudni ,majd elmosolyodott, s fél szemmel pillantott rá.* Bár engem sosem zavart. Én szeretem az apám. Nem tökéletes...de ki az?
*Majd szavaira kedvesen pillant rá. Érzi ,hogy tényleg azért mondja, mert nem akarja ,hogy jobban zavarja a dolog, mint kellene. Hálásan bólint ,aztán elmosolyodik.*
A népen nyelvéből vannak ezek a nevek. Mindnek különböző jelentése van. Séléstina holdat jelent ,míg a Gulába piramist jelent. Általában...mi okkal választunk nevet, azok elkísérnek minket az életünk végéig.

Akkor..ha szereted a szedres sütit, majd ajánlhatom. Szokták szeretni.~

Ohh...ne hívd magad bűnözőnek! harcos leszel... inkább gentleman típusú harcos..nem igaz? *majd megrázta a fejét, s úgy pillantott előre mosollyal.* Sokszor tudom..vagy inkább érzem...főleg ha becsapni akarnak...az ,hogy időnként miért hagytam ? Jó kérdés.... szeretnék még hinni a fényben. Talán ezért...esélyt adni az embereknek.
Szerintem ezzel nem lesz gond. Úgy láttam, Gressil igen is szereti a vicces embereket. Legalábbis, sokszor úgy véli, nagyon poénos dolgokat csinál. Persze ,nem mondom ,hogy rossz vezető. Ilyet nem mondanék sosem. Bár tény, hogy talán mi ketten, nem vagyunk egymással szemben egy súlycsoportban.

Virágcserepet?
*Döbbent meg s úgy nézte egy kicsit ,majd felnevetett kicsit. Inkább elfordult ,nem akarta kinevetni.*
Mit tettél akkor ? Vagy.....asszonyra mentél véletlenül ? Akkor ne csodáld....

*Zöld szemei akaratlanul a srácot figyelték, mivel az szándékosan állt elé. Szavainál csak figyelt, de kedvesen elmosolyodott. Mégsem tudta ,hogyan mondhatná el. Senkinek nem tette még...és...félt. Annyira félt, hogy az....
A válaszon ismét elmosolyodott. Rábólintott, akkor keresse majd fel! De érezte ,hogy ettől függetlenül nem fogja hagyni vele ezt a dolgot. Körbe pillantott, majd megérintette a karját kicsit, hogy kövesse és tovább ment. Az egyik fa alatt ült le az egyik padra. Úgy nézte az embereket ,mialatt a kosarat most az ölébe tette. Megvárta míg Chris követi, majd leül.*
És...amit mondtam még mindig áll. Ha szeretnél valamit elmondani..vagy bánt valami. Nyugodtan mond el.
*Aztán egy kicsit elcsendesedett ,majd zavartan mosolyodott el.*
Igazából...rossz szokásom ,hogy aggódóm olyanok miatt, akiknél nem kellene ennyire.... Tudod.... Gildas eltűnt pár napja....és.... nem várhatom persze el ,hogy szóljon nekünk..vagy ilyesmi....és nem is várom el! Csak...azért aggódóm....pár nap eltelt és a gyűlésre sem jött el.... Kuku úgy tűnik nem félti...hiszen biztosan csak dolga van! Ezért igyekszem én is erre gondolni inkább.... De a másik két tanácsos...sem nyugtatott meg minket.
*Csendesen beszélt, és a bíbelődő ujjait nézte ezalatt. Nem tekintett fel.*
Sajnálom...van elég dolgod...és mégis az enyémet hallgatod..

- Áhh, értem. Mondjuk ha így haladsz, apád lassan már egy lövészárokkal sem tudja majd távol tartani a kérőket a háztól. *elképzelte a jelenetet, bólintott.*
- Egy alkalommal talán elmesélhetnéd nekem a te neved történetét. *szólalt meg gyanútlanul, nem ismerte a lány múltját.*
- Azt hiszem, ez olyasmi, amit nem tudok lemosni magamról. Igazából nem is akarom. Emiatt lettem az, aki vagyok. A képességeimet harcosként is tudom majd kamatoztatni, hisz valóban nem különböznek tőlünk. Ha kell embereket ölnek parancsra, hercegnőket rabolnak vissza a gonosz mágus karmaiból. *mondta ábrándos hangon* Majd egyszer, ha olyan kedvem lesz, mesélek neked egy történetet. *határozta el.*
- Majd letesztelem én, hogy milyen humoros!
- Igen virágcserepet. Hát, nézd el nekem, még sráckoromban volt. A nőkről való tudásom bőven átfért egy tű fokán, még úgy is, ha cérna volt benne. Asszonyra? Történt már olyan is.
*Követte a lányt. Leült. Szótlanságával jelezte, hogy ő jelenleg nem tud semmit megosztani vele, viszont annál jobb hallgatósággá válna. Gildas nevénél elvigyorodott.*
- Hallottam már egy-két dolgot erről a fickóról. Szerintem tud vigyázni magára, nem kell félteni. Dolgom? Milyen dolgom? *kacagott fel* Jelenleg az a feladatom, hogy baráti jó szándékkal próbáljam eltüntetni a téged kísértő aggodalmakat. Tudod.. a hanglejtés is sokat elárul. Olyan finoman, vigyázva ejtetted ki a nevét, amit még egy süket is észrevett volna. Legalábbis a felcsillanó szemeket nem téveszthette volna el. Azt hiszem, ez a férfi fontos neked. Meg merném kockáztatni, hogy te is az vagy neki. Azt viszont bizton állíthatom, hogy még találkoztok. A szárnyaimban érzem. Feleslegesen félted őt. Bár ezt legközelebbi találkánál megemlítheted neki. Az ember szereti hallani az ilyesmit. Valamint ne félj őrültségeket csinálni! Az esetek többségében beválik.

*Ő is elképzelte s egy jót mosolygott rajta. Már olvasott régebben az őrzők könyvtárából hasonló emberi regényeket amikben megfordult ilyesmi, így bár lehet nem teljesen helyesen, de egészen viccesnek hatott a mostani elképzelés.* Abban igazuk volt a lányoknak ,hogy a Malaia félig amolyan bemutató ünnepség is. Ha apám nem gondolná, hogy ott a helyem, akkor nem kellene nekem is táncolnom. Szóval..azt hiszem lassan ő is elfogadja ezt, már csak attól függ ez az egész, hogy mennyire szeretne beleavatkozni ebbe.
A nevem?..... Hát...azt hiszem, egyszer megtehetem...... végül is, mi barátok vagyunk, nem igaz?
*Lassan kezdte elgondolkodva, majd a végére egy kisebb mosollyal, bokszolt egy nagyon picit a vállába a másiknak. Az meg sem érezhette , és nem is az volt a lényeg, hanem ahogyan előadta.*
Mint a mesékben, igaz? Hehe.... igen azt hiszem ,van ilyen része is a harcos létnek. Én a közelharchoz nem értek, így nem is mondhatom pontosan ,hogy milyen... azt hiszem így ti csak azt mondanátok, "fél harcos" vagy "negyed harcos" vagyok.... tudod, különbséget az adja...hogy szabályokon belül vagy kívül játszotok...de azért én szeretném azt hinni, hogy a szabályok nem véletlenül vannak.
*Pillantott rá kedvesen. Tudta ,hogy sok vezető nem igazságos, vagy hasonló, de azért hitt benne, hogy több ilyen van. Szavaira bólintott.*
Rendben! Örömmel fogom hallgatni!

Értem....nem..nem ítélek el vagy ilyesmi. Azt hiszem ez olyasmi, ami a legtöbb fiúnak át kell élnie...nem igaz?
* Kérdezett vissza ,hiszen ebben nem volt biztos. Ő nem volt férfi, sem lelkileg sem külsőleg, így azt sem tudhatta biztosan ,hogy időnként nekik mit kell megtenni. Habár apja mesélt pár dolgot..mivel Kalí nagyon szeretett volna fiút. De a lányait is pont úgy szerette.*

Hallottál? Azt hiszem, van egy-két dolog amiért lehet róla hallani....
* Halvány mosollyal, előre pillantva hallgatja. Hálás neki, amiért meghallgatta és még ha nevetett is, de kedves volt vele. Igazából örült annak ,hogy megismerte. Amint elkezdte mondani a dolgokat, elvörösödött s hirtelen kapta fel a fejét felé. Egy pillanatra megijedt, mivel úgy tűnt bele látott, bár....ez volt Leirannál is. Mégis...ő nem vette észre ezeket, és próbált óvatos lenni....
Csak hallgatta, mialatt zöld szemeit nem vette le róla, majd azok hálásabban pillantottak rá. Szótlanul bólintott a szavaira, azért megtörölte az arcát kicsit, majd halkan nevetett.*
Azt hiszem...remélem....
Nem tudom, hogy tudok e őrültségeket tenni.....bár..már az is az volt ,hogy elmentem veletek a harcba...vagy utána...
* Aztán kis ideig csendben volt. Előre pillantott, rendezte a vonásait, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. Vett egy mély levegőt, majd ismételten egy kicsit bokszolt a srác karjába.*
Szóval.... a dupla adag süti jár~ Benne vagy?

- Aha. Akkor ezek a lányok azért hívtak, mert... *nem fejezte be a mondatot, felesleges volt* Ilyenkor úgy tudom sajnálni, hogy ilyen idős vagyok! *sóhajtott világfájdalmasan.*
- Persze, barátok vagyunk. Miért, a névtörténetek amolyan titkos dolgok, amit csak a tulajdonosuk tudhat? Ha nem akarod, vagy ha kellemetlen helyzetbe kerülnél miatta, akkor nem kell elmondanod. *a vállbokszolásra, egy hátba ütéssel reagált. Figyelt az erősségre, így nem tett kárt a lányban* Negyed harcos? Ez jó, megjegyzem! Én mindig sportszerű voltam, annak ellenére, hogy jó pár lehetőségem lett volna az ellenkezőjére.
*Az arcpírral nem törődött, viszont a tekintettel annál inkább.*
- Nem semmi, hogy tudsz nézni! Ezt muszáj elraktároznom magamban, később még jól jöhet. Ilyen hatása van, idenézz! *lehajtotta fejét, majd mikor felpillantott tekintetében a lehető legtöbb boldogság és hála volt* Köszönöm. *megdörzsölte arcát, eltűntek az előbbi pozitív vonások. Arca lesajnálóvá, gőgössé vált. Bár ülés közben egy magasak voltak, Chrisnek mégis sikerült összehoznia, hogy lenézzen Selestinára.* Köszönöm. *mondta gúnyos, gyűlölködő hangsúllyal. Elnézett. Szemeiből minden érzelmet kiürített, közömbösen nézett vissza a lányra* Köszönöm. *mondta teljesen hanyagul. Hirtelen elmosolyodott, véget ért a játék* Annyiféleképp lehet megnyilvánulni. Ez az arckifejezés, amit tőled kaptam, szinte minden helyzetben boldoggá tesz másokat. Olyan, mintha varázserőd lenne.
- Nem szoktál? Kár. Pedig a legjobb dolgok az őrült ötletekkel kezdődnek. *bizonygatta.*
- Dupla adag süti? Nem, nem! Először le kell tesztelnem. Ha átmegy a vizsgán, akkor jöhetnek.

Pontosan.....
*Bólintott hosszan mellé, ezzel is megerősítve a férfit abban, amiért elhallgatott. Sóhajtásán kicsit felkuncogott.*
Ohh..ez olyan világfájdalommal teli volt! Hiszen vannak idősebb lányok is, akik nem rosszabbak az ilyen fiataloknál! Hiszen ők még nem vesznek részt a Malaian, csak ott vannak.
*Nézett rá enyhe mosollyal.*
Én 80 vagyok, most a hónapban leszek majd 81, mégsem vagyok öreg! Nem igaz? Olyan öreg vagy, amilyennek érzed magad, amúgy is!
Persze...ti tovább éltek mint mi.

*A hátba ütésen meglepődött, de nem volt erős. Kicsit dőlt előre, leginkább azért ,mert váratlanul érte. Aztán csak kicsit felnevetett. Ezek a dolgok, leginkább gyermekkorára emlékeztették.*
Nem..nem titkosak. Ne értsd félre. Csupán én születtem kicsit körülményesebben.....* Pillantott fel az ég felé s kezeit most a kosáron pihentette.* De majd egyszer elmondom neked, ha még érdekel.
Igen..mi más lehetnék ? Hiszen a távolsági fegyvereknél..mint például az íj, szinte kitűnően használom, de amint közelharcra kerül sor, leginkább menekülök...csak ritkán tudok támadni.
*Ekkor eszébe jutott a farkasoknál a harc, majd a robbanás is. Hirtelen pillantott rá.*
Megvan! A farkasoknál is robbantottál....az egyik akin ezt alkalmaztad rám esett! Bár nem lett bajom...mint láthatod..
*Nézte meg magát, már csak azért is. De tényleg nem lett akkor nagy baja. Szerencsére volt.*

Nézni?
*Meglepődött, mivel ezeket eddig nem figyelte. Csak lesett, hogy Chris mennyi félképpen előtudja ugyan azt adni. Izgatottan pillantott rá, felé fordulva.*
Nem gondoltál annak idején rá ,hogy színésznek menj? Szerintem nagyon sikeres lehettél volna! Megszoktam figyelni időnként az embereket...de amit csinálsz...az hihetetlen!
Ahh..persze. Persze!
*Nevetett kicsit, majd rábólintott.*
Lehet, ha én csinálnék egyszer végre őrültséget..az túl nagy lenne. De persze..ezt megjegyzem.
Bár már az is furcsa amit Freya jósolt...ahm... tudod az a sötét elf nő, akivel találkoztunk a farkasoknál.

- Hát persze, hogy nem rosszabbak! Nem is azért sóhajtottam, csak épp elfelejtetted megemlíteni, hogy nők is lesznek ott. Viszont akkor nem értem az ünnepet. Hogy zajlik egy ilyen esemény? *kérdezte, mert már valóban kíváncsivá vált.*
- Azt hiszem, nem érted. Négyszázötvenhat éves vagyok. Ha olyan kétszázötven körül lennék, akkor lennénk kb egyidősek. Én már bőven benne vagyok abban a kategóriákban, akiket középkorúaknak neveznek. Bár tudom, hogy meglepően jól álcázom! *mondta, és egy beképzelt ficsúr arcával mosolyodott el* Fhajjj! *fintorgott, már nyoma sem volt az előző jelenetnek* Egyszer egy ilyen típusú férfit raboltam ki. Azóta sem tudom elfelejteni a modorát.
- Igen, érdekel, szívesen végig hallgatnálak. *mondta őszintén.*
- Ha akarod, tudok majd mutatni néhány fogást... Valóban? Ne haragudj. Öhm... remélem nem viselt meg, vagy valami... *szólt, eszébe jutva az eddigi sérülések, melyeket ő okozott.*
- Színész? Nem tudom, még sosem jutott eszembe. Gondold el, már önmagában is simán eljönnének megnézni az előadást. Chris Hailer, a hírhedt bűnöző, aki katonának tanult, s mégis ide került! Hát.. nem tudom.
- Nincsenek túl nagy őrültségek. Légy merész!
- Igen, tudom. Miért, mit jósolt?

Hát...igazából nagyrészt ez a része úgy működik...hogy van egy bizonyos korosztály. Ezek ugye a 80-asok. Mivel ekkor elérünk egy bizonyos kort, így minket úgymond bemutatnak ,hogy "elvihetőek" vagyunk. Ha érted mire gondolok. Persze ez nem jelent semmit. Mivel minden évben megtartjuk a Malaia-t ezért a résztvevők mindig cserélődnek, akiknek meg nem sikerült megtalálni a párjukat, azok meg vagy ismételten részt vesznek rajta, vagy nem. Ez már az ő döntésük. Általában azért részt vesznek rajta, mivel, így nagyobb az esélye, hogy felfigyelnek rájuk. Tudod tánc van, a tánc viszont maga a Gaia által adott ünnep része. Csak régen össze kötötték a szépet a hasznossal. Persze..vannak akik a Malaia előtt házasodnak, azok automatikusan nem vehetnek részt rajta. De ezek a ritkább alkalmak.
*Pillant rá mosollyal, majd rábólint s érdeklődve elgondolkodik. Ez meglátszik kicsit az arcán is.*
Hát nem tűnsz "ilyen" öregnek..... ...a nagybátyám...vagy ilyesmi lehetnél.... bár a nővérem és én köztem 40 év van, szóval még a báty is lehet beleférne a keretbe.
Ahh a ficsur téma...
*Nevetett egy aprót, majd megrázta a fejét.*
Nem is áll neked jól. Te legyél önmagad Chris.
*Bólintott határozottan s egy mosollyal. Így a padról ,most hosszan nézte a sétálókat. Elmosolyodott. Kicsit megnyugodott attól ,hogy valakinek elmondhatta a félelmét...és ,hogy próbálták megnyugtatni. Igen..mindenképp látni fogja még...biztosan nincs baja. A többiek miatt sem lehet baja..Kuku..Rav..Ceki...
Végül ismételten ráemelte a pillantását.*
Akkor el fogom mondani..... a következő alkalommal.

Jó..bár azt hiszem, nem vagyok túlságosan harcos alkat.
*Mosollyal emelte fel kezeit. Bár a ruhától nem lehetett látni, de éppen csak annyira volt izmos ,hogy az íjat tökéletesen tudja használni. Valószínűleg,sőt láthatóan elég messze állt az olyan harcosoktól ,mint mondjuk Sayla.*
Ahh..nem..nem történt baj! Elestem..de csak sáros lettem...és itt vagyok láthatod! Véletlen volt, nem tudhattad, sokan voltak ott!
*Nyugtatta meg mosollyal s a vállára tette a kezét.* Szóval nincs baj..rendben?

Hát....nem tudom. Úgy gondoltam előtte....de azt hiszem még megoldható...nem gondolod? Gondolj csak bele.... most hirtelen harcos lettél.
*Mosolyodott el, végül ismét előre pillantott*
De kitudja... lehet egyszer a családodnak fogsz így játszani! Biztosan vicces lesz!
Talán..megpróbálom majd, de nem ígérhetek semmit! Múltkor a repüléstől is szívinfarktust kaptam majdnem!

Hát.... Igazából nem tudom hirtelen szorul, szóra. Azt viszont igen ,hogy vigyáznom kell...nem hallhatok meg....és az életemben lesz egy döntés...ami miatt...vagy sokan lesznek boldogak...vagy sokan.....fognak szenvedni....
*Szomorúan pillantott kicsit előre.*
Ez...nem túl fényes kilátást...de igyekszem mindent jól csinálni!

- Áhh, hát most már minden világos! Akkor lehet, hogy majd elnézek errefelé. Hisz ki tudja? *mélázott el fennhangon, mert többször is eljátszadozott már a házasodás gondolatával.*
- Szerintem köztünk olyan hatvan év lenne, ha én is elf lennék. A báty jobban hangzik. *bólintott rá.*
- Én mindig önmagam vagyok. Ez a tehetség is. Rendben. Már várom a mese délutánod.
*Figyelte a felemelt kezeket.*
- Hát igen, valóban nem vagy egy izmos ember. Mármint, ne haragudj. Azt hiszem, hogy azért mégis lenne egy-két trükk amit talán tudnál kamatoztatni a közelharcban, épp a túlzott izomzat hiánya miatt. *felidézett magában egy két végtagcsavarást* Nem, nincs baj. Ne aggódj, Geret mellett eltűnt a képességem miatti bűntudatom háromnegyede. Ráadásul már nem is vagyok időzített bomba hajlamú. *mondta önkéntelenül is kicsit dicsekedve.*
- Áhh, már biztosan nem leszek színész. Igen, a családomnak játszanék. Ahogy mindenkinek. Egyszer egy hölgy kolléga felkért, hogy egy este erejéig alakítsam a vőlegényét. Az volt még egy vicces eset! *vigyorodott el.*
- Hát, nem tudom. Én inkább a sorsban hiszek. Minden úgy alakul majd, ahogy lennie kell. Ha eljön az idő így is-úgyis jól fogsz cselekedni.

Ki tudja!
*Bólintott mosollyal a szavaira. Ilyen szempontból, az élet talán kifürkészhetetlen. Egy pillanatra el is gondolkodott azokon, akiket ismer, hogy vajon kinek tetszhetne...vagy ki tetszhet éppen Chrisnek, aztán mosollyal pillantott rá hosszan.*
Fogadott báty titulus?
Valamilyen szinten mindig is érdekelt, hogy milyen ha valakinek van bátyja.... *majd hosszabban gondolkodott el s érdeklődve tekintett rá.*
Mond Chris...neked van testvéred ? Vagy..... mi történt a családoddal?

Nem haragszom! Ugyan..... amire kell arra van erőm! Igazából....lány...vagy nő vagyok...szóval... én nem szeretnék olyan nagyon izmos lenni ,mint Sayla. Biztos jó....de nálunk ez nem szokás....
*Mondta elmélázva, de kedves mosollyal ,majd lassan vissza pillantott rá.*
Igen? Milyen trükkök?

Na látod! Akkor máris tanultál valamit, pedig alig telt el egy kis idő! Született harcos típus vagy!
Igen ? Vicces ? Mesélsz egy kicsit ?
*Lepetten pillantott rá, majd kíváncsiság gyúlt egy kicsit a szemeiben.*
Ühm.... azt hiszem...én is hihetnék abban ,de... tudod mi nagyon vallásosak vagyunk Gaia irányába. És... vagy így, vagy úgy, de hálát adok neki ,hogy itt lehetek.

- Fogadott báty titulus? Tökéletesen megfelel! *mondta, és amolyan bátyósan megölelte a lányt. A kérdésre majdnem komorrá vált, csak sokévi játékának köszönhetően maradt még mindig derűs* Nem volt testvérem. Mind ezidáig, persze. A szüleim pedig már nem élnek.
- Amúgy az igazat megvallva, a férfiak nem is azt szeretik, ha egy nő agyon van gyúrva. Ha te így érzed jól magad a bőrödben, akkor ne érdekeljen, ha más esetleg elítélne ezért. *eszébe jutott, hogy ő mennyi hiba után tanulta meg ezt a leckét.*
- Majd egy következő alkalommal megmutatom. Amikor már teljesen biztonságos leszek. *határozottan jelentette ki, hangjában viszont nem volt semmi él* Lesz még elég alkalmam mesélni, hidd el! Most viszont... *ekkor hangosan megkordult a gyomra* Öööö... izé.. elnézést. Pedig reggeliztem.

* Az ölelésen elmosolyodott s viszonozta. Egészen új volt ez neki, de jól esett. Nem úgy érezte magát, mint amikor Gildas ölelte meg, sőt, ez egészen más volt, de ettől függetlenül kellemes. Inkább hasonlított kicsit az apjának az ölelésére...de ez érthető volt, a "báty" szerep miatt is.
Szavaira ,kicsit elszomorodva pillantott rá.*
Sajnálom...

Nem..nem...én jelenleg kellemesen érzem magam...de köszönöm.
*Elmosolyodott, mivel egy időben nagyon is megakart felelni másoknak, és ez most is így van, de nem a kinézetben. Most már inkább, mint segítő erő, mint tanácsos akart megfelelni ,mind a népe miatt, mind a többiek miatt.*
Akkor később.


*Halkan felkuncogott ,mialatt felállt. Megigazgatta a ruháját, majd a kosarat rendesen a kezébe vette s úgy pillantott rá kedves zöld szemeivel.*
Gyere..együnk valamit. Én még nem reggeliztem...és hallom te is éhes vagy. Így is ideje vissza mennem. Tegnap nem mentem haza a gyakorlatok után...és Kukunak is ígértem sütit.
*Intett neki ,mialatt bevárta ,majd elindult.*
Gyere, megmutatom merre lakom a családommal. Vagyis..én egy kicsit külön....pár méterre tölük.
*Mosolyodott el erre a gondolatmenetre.*

- Nem szükséges! Már régen történt, én pedig jól elvoltam. *mosolygott rá.*
- Ennek igazán örülök. Ígérem, nem fog elmaradni a mesemondás... legalábbis az éven biztosan megejtjük... Valójában nem tudom, hogy mikor leszek újra elengedve. Vagy ha már Erasnál leszek, hogy fognak menni a dolgok. Remélem itt is van például munkaszüneti nap, vagy valami. *fejtegette, eddig ilyesmi eszébe sem jutott, de most nagyon reménykedett benne, hogy a harcos lét nem amolyan nonstop állás.
Ő is elvigyorodott, amint a lány nevetett.*
- Rendben, akkor menjünk. Kuku? Itt van? Ezt nem is tudtam. Nagy arc a srác.
- Oké, itt vagyok. *szólt, beérve Selest.*

Értem...azért megvárom. Tényleg! Nem tudom pontosan...a harcos létek sok helyen különböznek. Mi ugye nem erre építjük a népünk életmódját, így nálunk teljesen más felfogással s életmóddal vannak harcosok. Ha jól tudom akkor a sárkányoknál viszont az egész nép birodalma erre épül...... bár nekik is van családjuk, szóval szerintem lesz időnként szabadidőd.
*Mosolyodott el felé bizalomgerjesztően ,azzal lépkedett tovább. Hamar elérte, elmosolyodott, de nem állt most meg. Szavaira bólintott kedvesen. Arcán egy kedves mosoly díszelgett, s mialatt beszélt érezhető volt a szeretett.*
Kuku nagyon sok mindent megélhetett....de egy nagyon aranyos srác! Kicsit gyerek még...de ez érthető. Eljött velem...vagyis..igazából ő hozott haza, én meg megkértem ,hogy maradjon...ha szeretne.
Aztán...természetesen jött a megígért süti~
*Emelte meg a kosarat neki, ezzel is magyarázva annak tartalmát.*

Csak tudod, tegnap el kellet még mennem készülni az ünnepségre, mivel előtte nem voltam itthon...és nem nagyon jutottam haza.
*Ahogyan haladtak ,nyugodtan nézett szét. Pár elf gyerek sétálgatott el, éppenséggel játszottak valamit. Őket nézte kedvesen, hosszan ,majd azok szülei felé biccentett. Figyelte, ahogyan mindenki elfoglalta már a helyét, s csinálja amit általában szokott. Mégsem volt a hangulat unalmas...vagy vontatott. A legtöbbeknek frissessége meglepően nagy volt.
Amint mentek elhaladtak pár fa mellett, végül már nem messze voltak egy elég vastagtól. Az volt a legnagyobb és öregebb a faluban Rámutatott.*
Ott lakom! Fent a lombok között.
* Azzal amint odaértek megmutatta a lépcsőrészt.*
Itt szoktam felmenni. Gyere..gyere... Szerintem még a szüleim alszanak...bár lehet apa más dolgozik.

/Saika ház és a mellette lévő lakás/

*A nap még mindig nem sütött ki. Dia és Zephyr megérkeztek. Pár elf odaszaladt hozzá, kérdezgették Harmóniáról.*

Megvan?Tudod, hol tartózkodik?Miért jöttél vissza?Hol van Harmónia?... *A kérdések nem akartak abbamaradni. Vanille nem találta meg, és kész! Egy idő után persze csalódottak voltak Vanille társai. Már menni akartak, szinte látszott rajtuk, hogy nincs remény.*

A lány jó nyomon jár! Ne kínozzátok őt, mert a másik kifutott a világból. Dia azért jött vissza, hogy egy Chris-sráccal beszéljen. Tudom, hogy itt pihizik! Kell a gyerek, hogy megtaláljuk az elf csajt, szóval... Merre is mehetnénk?*érezte a szagát, de azért megnézte, hogy segítenek e neki. És a válasz igen. Páran egy irányba mutattak, és közben kiabálták a helyet.*Kössz. Na csá.*és elindult. Dia intett egyet a tömeg felé, és Zephyr után sétált.

/-->Saika ház/

*Kuku már messziről látta a halvány fényeket amik a fák lombjai közl szűrődtek ki. Mintha kis csillagok szálltak volna alá az égből ahogy a Malaia est közeledett, pedig a díszlámpások még nem voltak használatban. Az otthonukban az ünnepség miatti izgatottság miatt aludni nem tudó elf leányok, vagy a hajnal előtt kelő dolgos elfek gyújtottak fényeket. Ahogy közelebb értek megpillantott egy őrszemet az egyik fán.. biztos van több is, csak ne látja. A gyomrában érezte ő is az izgatottságot, de nem az est miatt. Dehogyis. Inkább Gulábával szeretett volna már találkozni. Vajon mit csinál éppen?*
*Gulába sátra felől ment be a faluba, de lassított, nem akarta felverni a lányt ha éppen alszik. A fák között már csak lépdelt és mélyeket lélegzett a hosszú futás után*

-Hónap este nagy napod lesz királylány! Remélem a kobódok készűtek és nem felejtették el amit montam!