Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Rendben..akkor az lesz.
*Mosollyal figyelt a továbbiakban... maga sem vette észre mikor....de egy idő után minden elcsendesedett. Kuku már csak azt vehette észre ,hogy a lány túlontúl csendben van, és hogy csak ölelte a nyakát de nem mozdult meg. A feje, Kuku paci nyakán pihent a puha sörényben.*

Mit ? Mit mondtál?
*Kérdezte csendesen, szinte még fél álomban. Most érezte igazán ,hogy kimerült. Az előző napokkal együtt.teljesen felborult a megszokott ritmusa. Halkan ásított, de azt is tompította a kezével. Körbe nézett. Látta messziről is a lányok ténykedését és izgulását. Nem lepődött meg rajta... ha..nem lenne elég fáradt, ő is ennyire izgatott lenne, de a tudata most leginkább eltompította az ilyesfajta dolgokat.
Ha Kuku válaszolt is...már nem emlékezett rá. Ismételten elaludt. Halkan...szuszogva tovább.*

*Gulába csendesen pihent. Nem aludt, csak olvasott még. Várta ,hogy haza jöjjenek a többiek.... sokat is várt. Olyan...üres volt minden hirtelen. Örült a vendégeknek..nagyon is, és belegondolva,hogy napok óta nem hallott felőlük... leginkább megzavarták a nyugalmát. Maga sem tudta miért, eddig mindig elvolt ezek nélkül...
Most mégis azon kapta magát ,hogy általában minden neszre felkapta a fejét, hátha megjöttek.
Az apja már napok óta idegesen járkált fel alá, keresve a fiatalabb lányát az ünnepség miatt. Az anyjuk sem volt jobb passzban, főleg ,hogy időnként a nő viselte a nadrágot. Jobb híján ők vették át a vezetést, ezért minden előkészület pontosan haladt...pontról, pontra ahogyan megtervezték. Halkan sóhajtott fel...amint érdeklődve hallotta meg a zajokat. A botjára támaszkodott ,majd úgy indult az ablak felé.*

-aszontam hogy hónap este nagy napod lesz királylány! Meghogy remélem a kobódok nem felejtették el amit montam nekik! *ismételte meg kicsit hangosabban, majd hegyezte lófüleit, nem e vert föl senkit. Selestina nagyon csendben volt a hátán. Döbbenten vette észre hogy visszaaludt. Így biztosan nem tud felmászni a házába. Úgy döntött, inkább Gulábához viszi. *

*Odaléptetett a sátorhoz és bedugta a ponyvánál az orrát*

-Gulába.. ébren vagyol? Meghosztam a hugodat de bealutt! *suttogta, mert ha esetleg nem alszik, nem akarta felébreszteni. Kicsit jobban benyomakodott lófejével és akkor látta meg a lányt a botjaival. Szeme felragyogott, a szive repesni kezdett odabenn.. még jó hogy a lóarcon nem tűnik olyan bambának a vigyor*
-Gulába! Hát ébren vagyol!!! Aszittem alszó! Bemehetek így lólábbal? A hugod rámalutta magát...

Igen...holnap nagy nap lesz......*Motyogta halkan.* Rav és Ceki biztosan ide érnek a díszekkel időben....nem aggódom emiatt... bízom bennük.
*Suttogta egyre csendesebben.*

*Csak pár lépést tett meg, mégis döbbenten torpant meg ahogyan a halk hangok ,majd a hozzá tartozó ,jelenleg lófej, is megjelent. Csak nézte őket, majd hosszú, mélyről jövő mosoly jelent meg az arcán. Kedvesen rázta meg a fejét.*
Biztosan mindketten eláradtatok... gyere csak be...
*Lépegetett arrébb óvatosan s lassan, az ágya felé mutatott.*
Ide tudod hozni ? Akkor le tudjuk fektetni. Ki kell magát pihennie holnapra.

*Azzal félre lépett s csak hosszan nézte. Próbálta kitalálni ,hogy vajon mik történhettek velük, de maga sem tudta pontosan. *
Te nem fáradtál el ? Ha gondolod, csinálok neked is helyet..... gondolod...ételt is megpróbálok hozni....
*Nézte hosszan, s a nagy nyugodtság ami általában kiül rajta most kicsit mássá vált. Nagyon örült ,hogy visszatértek.*

*kukupaci belépdelt a sátorba és ahogy az ágyhoz ért nyerített egy halkat. Valamiért izgalmas volt számára Gulába ágyát látni.. és milyen finom illata volt annak az ágynak…  Megrázta a söréényét hogy kiverje a fejéből a fura gondolatokat és óvatosan átalakult pónivá, majd négykézláb álló kukuvá, hogy közben Selestina ne essen le róla. Mikor már alkalmas kezei voltak maga mögé nyúlt hogy megtartsa a lányt majd felült az ágy szélére vele és Gulába segítségével lassan oldalra döntötte, majd felé állt és a lány lábait is feltette a nővére ágyára*

-Hát…  *fordult Gulába felé mikor  végül felegyenesedett* .. asszem jól kifáratt a hugocskád!
-Tod…. Megnyugodott hogy Gídasz nem veszett el *újságolta de valójában nem csak Selestina érezhetett így hanem ő maga is. Az, hogy Gilnek még gyógyulnia kell csak másodlagos volt.. az biztos menni fog neki. Korábban volt alkalma találkozni Kalíval így felvette az alakját. Nem volt pontos, de most nem is az volt a lényeg, csak magának szórakozgatott. Még nem volt igazán álmos, inkább csak éhes.. de ez el sem jutott az agyáig. Kiverte a fejéből a lány közelsége. Felcsüccsent Gulába  asztalára és lógázta a lábát*

-Asztán hogyhogy te nem alszó? Te is éjjeli lény letté?

*lábát lógázva válaszolt*
-Hát… monygyuk én is megnyugottam *megborzolta a kuku-Kalí feje búbját amitől haja visszanyerte eredeti kuszaságát*

-Aha! Mindig! De szeintem eszt minden alakvátó így csinálja. Ez olyan.. hogyismongyam… szerintem így vunk összerakva *vigyorodott el, majd felvette Gulába alakját. A lányt sokkal pontosabban formálta meg mint az apját. A fatálon lévő szeleteket meglátva azonnal megkordult a gyomra*

-Húú köcce! *mondta és egyik kezébe egy szelet kenyeret, a másikba egy szelet magvas sütit vett ki és felváltva harapott beléjük. Egyiket a másikkal tolta lefelé.* -Fiomh.. köhi! Te hühöhhed? *kérdezte tele szájjal és belül nem csak az étel töltötte el csupa kellemes érzéssel hanem az is hogy Gulába várt rájuk. Hasonlóan jó érzés volt min jóllakni.*

-Vót! *kezdte és lenyelte a falatot a szájából mert ha nem teszi, kiesett volna belőle beszéd közben* -Odafele a hídnál összetanákosztunk valami óriás varanggyal! Asztán beleestünk egy nagy gödőbe! Azon belül még egy gödőbe, aztán a farkasokho jutottunk csak el mer főkelt a nap. Ottan nagy pofáraesés vót emiatt de a Wearjakoknál megszálltunk meg ettünk meg bóhátlanítottunk, asztán este mentünk Gilgaszho ahun kiderűt hogy megvan, csak meg sérűt meg éppen az öreg őrzővel beszéget, asztán elgyöttünk. Vittünk vón piját a Waerjakoknak, de ott vót valami galiba és nem mentünk be. Próbátam bemenni de állontolt egy szemétláda alakvátó! de Selestinát nem bántotta, szal lehet valami régi sérelem vót. Asztán kűttünk segítséget a Waerjakoknak hogy tuti ne legyen bajuk, de felismertek hogy nem is vok Dilec. Szal menekűni kellett a farkasoktú… asztán meg megérkesztünk. *hadarta el az egészet, majd újból nekiállt enni a kenyeret és magvassütit. Nagyot nyelt párat mert száraz volt a falat. *

*az ál-Gulába Körbepillantott és meglátott egy pár szál virágot vízben az asztalon maga mellett. Kivette a favázából, kiitta alóluk a fele vizet és egy nagyot böffentett, majd visszatette a virágokat és a vázát is az asztalra. Elégedetten meglappogatta pocakját és lehuppant az eredeti Gulába mellé a földre. Kezébe vette a botjait , majd feltápászkodott velük és utánozni kezdte a lányt*

-Esztet így kell ugye? *kérdezte ránézve mosolyogva* -Tod ez a legnehezebb része az utánozásnak.. tök ugyanúgy csináni mindent ahogy az a valaki tenné akit lemásolunk… *mondta és elnyomott egy jókora ásítást. Most hogy nyugodt volt, nem üldözte őket senki és még evett is, nagyon kezdte elővenni a fáradtság. Visszatette a botokat a lány mellé ahogy voltak, majd mellételepedett és elfeküdt a földön*
-Olyan jó itten véled Gulába! * mondta és a sátor tetejét nézte amire itt ott már árnyékot vetett a hajnal a fák ágaival. Az árnyékok még alig voltak észrevehetőek és csak ide oda inogtak ahogy feltámadt odakinn a hajnal előtti szél, de olyan álmosítóan hatottak rá, mintha egész nap futott volna.. vagy így is volt talán...ki tudja.. olyan távoli volt.... hosszan pislogott párat majd lehunyva maradt a szeme és már aludt is.*

*még bólogatott párat helyeslően a lány szavaira, de már maga sem értette a végét olyan hirtelen nyomta el az álom. Azt álmodta hogy Gulába melléül és az ölébe veszi a fejét. Igazán kellemes álom volt. Ha ezt látná Gil tuti mérgelődne amiért ő nem alszik így Selestinával. Erre a gondolatra még álmában is elmosolyodott. Az oldalára fordult és altában átölelte Gulába derekát és a nevét motyogta*
-Gulába....

*Már jó ideje megállás nélkül futott, nem kockáztathatta hogy elérje a hajnal. Szerette volna már ha elidőzhetne a napfényben, de nem úgy, hogy szörnyet hal tőle. A pirkadat első sugarainak derengése már kezdte megvilágítani a tájat, ő pedig csendesen átkozta magát - elfelejtette, hogy az év ezen szakában korábban világosodik. A falvat legalább elérte, most már csak egy sötét szállást kellett megoldania. Normális tempóra lassított, majd bevetette magát a nap sugarai elől a legközelebbi fedezékbe - egy sátorba.
Egy bukfenccel érkezett be a vaskos fekete köpenyt és széles karimájú kalapot viselő sötételf. Jötte csak egy elhaló nyögéssel járt a mozdulatsor közben, nem csapott nagy zajt, nem akarta megrémíteni a bent tartózkodókat. Ez legfeljebb egy elf lány lehetett, mert a két másik alak békésen aludt. Habozás nélkül, szinte rögtön belepottyant egy szerepbe amelyet korábban vett fel a történelem során. Barátságos mosollyal megemelte a kalapját és fojtott hangon szólította meg Gulábát.*
- Szép napot! Szabadna egy átutazó tudós vándornak menedéket kapnia a nap kegyetlensége elől?

*Kukuval a sok évnyi utcai élet megtanította hogy sose aludjon túl mélyen.  Az idegen landolása könnyü volt és rugalmas, de a levegő mozgása, az illata így is beférkőzött az alakváltó tudatába. Szemei felpattantak és ahogy tekintete a sötételfre tévedt már fel is szökkent a talpára.  Gulába elé állt és onnan méregette a másik fickót. Nem tudta eldönteni hogy varázsló vagy nem. Nem szerette a varázslókat. *

*Már éppen azon volt hogy  Gulába védelmében rendezkedjen, mikor leesett neki hogy a lány nem tűnik ijedtnek.. és ha a fickó az ünnepségre jött akkor lehet ő is valami tanácstag akit mindenki ismer csak ő nem. Még a megkezdett mozdulatot folytatva megborzolta a haját, majd zsebre vágta a kezeit és hunyorogva kisandított a sátorlapba vágott ablaknyíláson. Hamarosan kellemetlen félhomály lesz idebenn, mert a sátor  azért mégsem teljesen sötét.*

-Hát! Akko beszéjjetek csak, én osztán nem zavarok. *mondta és Gulába ágya felé vette az irányt, majd befészkelődött az ágy alá a mélységesen mély árnyékba. *

*Pár pillanat után kijött onnan, odasietett Gulábához, megölelte, adott neki egy „jóéjt” puszit az arcára majd visszasietett az ágyhoz, kivette Selestina feje alól a Gulába illatú kispárnát és újfent bevackolt vele az ágy alá a finom kellemes sötétségbe*

<<a topicot átneveztem sátornak hogy ne kelljen költöztetni - Arorua>>

*Amikor az agresszív reakció elmaradt, megkönnyebbült. Nem szeretett volna balhét csapni, és úgy látszik az erdei elfek között vannak még ilyenek - annak ellenére, hogy ő pedig sötét elf. Halovány mosoly villant meg az arcán, mintha fáradt lenne.*
- Jómagam is szokatlan vagyok, mit mondhatnék...
*Feltápászkodott hogy bemutatkozzon, ekkor azonban az alakváltó ugrott felé. Már majdnem a tőréhez nyúlt, de időben megfékezte a mozdulatot, így úgy tűnt csak felsőteste elé kapta a kezét védekezésképpen. Amikor Kuku megnyugodott, ő is így tett. Enyhén meghajolt az elf nő előtt, és továbbra is halkan beszélt, tekintettel lévén a másik kettőre.*
- A nevem Retnar, könyvtárosként dolgozom az őrzők városában. Épp pár... igen ritka és fontos könyv nyomában jártam, hogy bővíthessem velük a központi könyvtárat. A vélt helyükön azonban csak egy papírt találtam, ami ebbe a faluba vezetett.
*Ideges oldalpillantásokat vetett az ablaknyílásra, rátért a tárgyra.*
- Különösen érzékeny vagyok a nap fényére, így sajnos muszáj menedéket kérnem... de amint lehull az éj leple, tovább állok hogy felkeressek bizonyos Selestina Saikat. Esetleg ha ismerős a név, útbaigazítást is elfogadok.
*Megingatta a fejét, és összehúzta fehér ingén a köpenyt, ami alatt magához szorította a tarisznyáját.*
- Köszönöm, nem vagyok szomjas... hogy ünnepség? Nem, nem is hallottam ilyesmiről.
*Gyors pillantásokat lopott az alakváltó felé, aki az ágy alatt kuporgott.*

*Gulába hirtelen megdöbbent amikor Kuku felpattant az öléből. Azt sem tudta hirtelen mit reagáljon, hiszen úgy vélte ,hogy a férfi nem veszélyes...sőt azt hitte ,hogy a fiatalabb alakváltó..legalábbis külsőre, éppen alszik.*
- Kuku, nincs baj!
*Szólalt fel erélyesebben ,de még így sem túl szigorúan, hiszen csak őt akarta megvédeni. Szavaira megrázta a fejét.*
- Nem zavarsz... ne légy buta....
*Kezdte utána pillantva, s csak akkor fordította el a fejét ,mikor látta ,hogy bement az ágya alá. Halkan sóhajtott vissza pillantva.*

- Retnar... értem....
*Kezdte azzal meglepődött Kuku gyors pusziján amivel feltűnt mellette ,majd el is tűnt. Utána pillantott s kedves mosoly jelent meg az arcán. Nagyon jól esett neki, még ha ezt igyekezett nem kimutatni is. Amint a fényről esett szó, lassan s nehezen, de felállt, a botokra támaszkodva, majd elbicegett a férfi mellett a sátor "ablakához" s jobban ráhúzta az anyagot ,majd így tett az ajtónál is.*
- Sajnálom, de ezen a leplen nem sokat tudok sötétíteni ha felkel a nap..főleg délben....de ha már itt tartunk...
*Kezdte s ekkor hallotta meg a halk nyöszörgést. Az ágya felé pillantott.*

*Selestina, miután Kuku kivette a feje alól a párnát, halkan felszusszant majd nyöszörögni kezdett. nagyon fáradt volt... alig aludt valamit, de a mozdulatra, bármilyen óvatos is volt.. felkelt. Halkan ült fel, szemeit törölgetve finoman ,mint egy gyermek s úgy nézett előre.
Gulába elmosolyodott ,majd a férfira pillantott vissza.*
- Ne keressen túlságosan tovább. A nevem Gulába Saika, azt hiszem a húgomat keresi.
*Bökött a fejével az ágy felé.*
- De a beszélgetést... szerintem folytassuk majd fentebb.... ott lehet sötétséget csinálni.

*Kuku a feje alá szuszakolta a kispárnát és pár mélyet szippantott bele. Kényelmesen hasalt el a sátor alsó lapján. Nem zavarta fekhelye keménysége. Hamarosan csak ritmusos halk hortyogása hallatszott ki Selestina alól.*

*Aggály fonta körbe a lelkét, ahogy a sátorban valamivel sötétebb lett - bár a hajnali fény így is épphogy pislákolt, már ez is aggasztotta.*
- Tessék?
*Felvont szemöldökkel fordította fejét az ágy irányába, ahol egy erdei elf pihent. Mosoly terült szét az arcán, úgy tűnik a szerencsére egyre jobbra és jobbra fordult. Magában köszönetet mondott Cernunnosnak, aztán jobban a fejébe húzta a kalapot és megkomolyodva nézett a sátor bejárata felé. Közben pár gyors pillantást vetett Gulába botjaira is.*
- Nem áll szándékomban sürgetni a jó szándékú megmentőimet, de nap tényleg nem a barátom... sietnem kéne, ha még máshova akarunk menni.
*Szokásos jeges tekintetével mérte végig Selest. Elég volt egy pillantás, karizmai elárulták íjásztudását. A könyvek tudásával valószínűleg mit sem tudna kezdeni, morfondírozott magában. Talán megbízás volt, valaki másnak... mindegy, az írásokat meg kell szereznem.*
- A jó szerencsémnek viszont örülök. Nem csak kedvesek a vendéglátóim, de még azt is megtaláltam, akit kerestem.
*Lassú mozdulattal a sátor ajtaja felé intett, majd összehúzta magán a vaskos köpenyt, aztán lehajtott fővel hagyta, hogy vezessék.*

Mi történt....mennyi az idő?
- Hajnalodik Seles.... sőt vendégeink is vannak akik nem bírják a napot. Nem kíséred fel őket a faházba ? Idelen a sátor mit sem véd.
*A szőkés lány megtörölte a szemeit ,majd sóhajtott s úgy nézett előre. Nem ismerte fel az idegent...így csak hosszan nézte. Habár arra rájött ,hogy ő sokkal türelmetlenebb. Nővérére pillantott ,mialatt felállt lassan, ki az ágyból s megigazgatta a ruháját.*
A vendéged ?
- Téged keres.... Kuku elbújt az ágy alá. Őt ne keresd ,majd elintézzük. Készítsek neked egy teát?
Megköszönném... nagyon fáradt vagyok...
*Suttogta a fiatalabb elf s csak utána emelte rájuk zöld szemeit, amin még meglátszott ez a fáradság. Halkan sóhajtott, most értette csak meg amit a nő mondott. Zavartan pillantott az idegenre.*
Engem keres ?
Ah..... persze... menjünk feljebb...
* Indult meg ,majd a testvére mellett megtorpant. Az éppen elindult ,hogy a teát megcsinálja.*
Utána felvigyelek ?
- Nem kell. Kuku elbújt idelent. Azt hiszem itt maradok vele.
Rendben....
*Suttogta mialatt az ágy felé pillantott. Elmosolyodott.*
Hadd pihenjen....
Kérem jöjjön velem...és...
*Nézte az idegen alakot s gondolkodott ,hogyan is hívhatná. Még fáradt volt, de így sem akart illetlen lenni, ezért egy kedves mosolyt megengedett.*

*Megvárta, amíg az ébredező elf összeszedte magát. Vissza kellett fojtania egy sürgetést, nem akarta, hogy még a végén elküldjék pimaszságáért, hogy aztán más úton kelljen megszereznie amiért jött. Na nem mintha azzal gondja lett volna - pusztán csak szerette a legkisebb ellenállás útvonalát választani, meg párszáz évente jól jött egy kis érintkezés másokkal, mint Aurelius. Halk sóhajjal újra meghajolt, koppanva megpöccintve fejfedője karimáját.*
- Retnar vagyok, üdvözletem. Szörnyen röstellem, hogy ilyen korai órában zavarok, ráadásul ha jól hallom, egy ünnepség előtti esten? - *évezredek alatt begyakorolt, bűnbánó mosoly villant át az arcán.* - Őszinte sajnálatom, ha ezt tudom, biztos nem indulok útnak.
*Lassú mozdulattal a sátor ajtaja felé intett, majd összehúzta magán a vaskos köpenyt, aztán lehajtott fővel hagyta, hogy vezessék.*
- Kérem, vezessen.

Nincs mit....csak én vagyok fáradt...nem zavar minket.
*Törölte meg ismételten még utoljára a szemeinél az arcát ,majd még vissza pillantott a nővérére aki csak bólintott felé. Ezt megismételte a fiatalabb is, azzal tovább indult s elhúzta a sátor bejáratát.*
Üdvözlöm Retnar! A nevem Séléstina Saika..... bizonyosan engem keresett ? Sajnálom, de még nem hallottam önről...
*Pillantott rá, valóban sajnálattal. Nem hazudott, de nem akart illetlen sem lenni a férfival. Hosszan nézte, talán az apjával lehet egy idős... legalábbis hirtelen annyira saccolt volna.*
Erre kérem.
*Vezette a nem messze lévő létrához. Felfelé mutatott kedvesen.*
Odafent lakom, csak ott tud átmenetileg elbújni a nap elől....
*Kezdte, majd eljutott az agyáig az ünnepség tudata és ledöbbenten állt egy pillanatra előre nézve. Kiment a fejéből hirtelen! Fáradtan elmosolyodott.*
Ugyan, nem tehet róla. Zárt ünnepség a népem között, kevesen ismerik... habár, még sok sötét elf is emlékszik rá a tudomásom szerint, még ha nem is tartják meg.
*Azzal követte.*

*Gyors főhajtással elköszönt Gulábától, majd követte Selestinát.*
- Részemről az öröm. De még mennyire, hogy önt kerestem. Szerencsére nem kellett sokáig, az erdőszéli járatból egyenes út és egy papiros vezetett idáig.
*Amint a létrához értek muszáj volt kitennie magát a napfénynek, pontosabban a kézfejeit. Mikor sietősen felmászott a létra tetejére, az égett hús szagát már halványan lehetett érezni, de meg sem nyikkant, nyilván hozzá volt már szokva az ilyesmihez. Amint tehette, behúzódott egy árnyékosabb helyre és újfent összevonta magán a köpenyt, a kalapot pedig megigazította a fején, hogy ne érje nap. Így várta, hogy az elf beljebb vezesse.*
- Elnézést a kellemetlen... szagért. Máris teszek ellene. - *mondta, de a legtöbb amit tehetett, hogy hagyta regenerálódni a szövetet a vastag, fekete ruhadarab alatt. Eközben és amíg vendéglátója is felért, elgondolkozott. Zárt, népi ünnepből nincs sok, de ekkortájt egy sem... el lenne tájolva? Felvont szemöldökkel nézett az érkező elfre.*
- A bizonyos ünnepség talán csak nem a Malaia? Azt hittem, az később van...

Erdőszéli járat ?
*Gondolkodott el azon amit a férfi mondott ,majd hirtelen esett le neki! Ám még nem kérdezett rá, majd bent. Még szerencse ,hogy hagytak üzenetet! Ha tényleg övé az a sok könyv......
Megvárta amíg felmászik a létrán, úgy követte. Majd fent mielőtt beengedte volna az ajtón rápillantott ismételten.*
Így már értem, hogy talált ide.
*Meglepődött ,de kedvesen megrázta a fejét.*
Ha gondolja, biztosan van még rá kenőcsünk. Az égési sérülések sosem kellemesek.
*Azzal kinyitotta az ajtót.*
Menjen csak be, máris elsötétítek. Amúgy is, várunk barátokat, akik közül, csak ugyan így nem bírják a napot.
De bizony az... Hm ? Igazából... pontos időpontja sosincs. Bizonyos időszak után számolva tartjuk meg mindig. Hiszen, az évenkénti változások miatt, mindig változik ,hogy melyik nap mikorra esik. Igaz, volt az utóbbi években is ,hogy később került rá sor, de ez az év így hozta.
*Mosollyal követte be a lakásba s amint bement, máris behúzta az ablakoknál a fa redőnyt és elsötétített.*
Ha gondolja maradhat estére, lényegében ez régi közös ünnepünk. Jut is eszembe.... remélem sikerült mindent elrendezni...*fogta meg kicsit a fejét arra gondolva, hogy elmentek csak csapot-papot itt hagyva Kukuval.
Már nem ásított....nem azért mert nem volt fáradt, ez látszott világos bőrén is, inkább csak azért mert tartotta magát.*
Ami a könyveket érinti..sajnálom, nem tudtam ,hogy valakihez tartozik. De nem hagyhattam csak úgy ott őket. Nem csak a tartalmuk miatt... minden könyv a maga nevében egy kincs.

((  Saika ház, és a mellette lévő lakás ))

*A kispárnának nagyon finom Gulába illata volt.. ahogy az egész sátornak is. Az ágy alatti kellemes sötét időközben félhomállyá derült, de mivel nem volt annyira erős a fény mintha odakinn lett volna, ez nem volt igazán zavaró az ágy alatt alvó alakváltó számára. Elégedetten hortyogott és mikor elfeküdte a hasát, az oldalára fordult... Majd a hátára... ... pár perc múlva a másik oldalára ..... majd ismét a hasára és így már újra kényelmesen aludt tovább. * 

*Órákkal később egy betévedt szöcske ciripelt mellette. A hang annyira idegen volt neki hogy meglepődve kinyitotta a szemeit, majd gyorsan vissza becsukta. Majd szaporán pislogva nyitotta ki és éppen az utolsó centin múlt hogy ne fejelje meg az ágy alját. *

-Hoppá.. esz köz~e vót! *dünnyögte, majd rájött hogy még mindig szomjas. A virágváza felé sandított és kispárnával együtt kimászott az ágy alól. Hunyorgó tekintetével Gulábát keresve ásított egy hatalmasat. *

*Kuku ásított egy hatalmasat miközben nyújtózott, ezért nem vette észre az apró balesetet*
-Aha.. ! Mongyuk még tuttam vóna! Meg ha lehet akkó fogok is! Kinn úgyis világos van még! *szögezte le az egyszerű tényt és felkapta a vázát. Kivette belőle a virágokat, kiitta az összes vizet, majd visszatette a virágokat a helyükre és karjába törölte a szája szélét.*

-Mit varrsz? *kérdezte és a ruha mellé guggolt hogy közelebbről szemügyre vegye a finom hímzéseket és a szép anyagot.* -Eszetet fogod viselni este? Megnészhetem? *kérdezte kíváncsian és már egészen közel tolta arcát az anyaghoz hogy megvizsgálgassa. Igyekezett az eszébe vésni a részleteket és elképzelni a lányon.*

*Kuku számára egyértelmű volt hogy a ruhát magától távol tartva nézze meg, hiszen rendszerint ő lenne az aki összekoszolná a dolgokat. Alapból ez nem zavarta volna, de most Gulába ruzhájáról volt szó és ez már önmagában arra ösztökélte hogy vigyázzon a kelmével. Alaposan megjegyezte minden részletét, majd visszaadta Gulábának a drága ruhadarabot. Egyet gondolva felvette az elf alakját a ruhával együtt, majd ahogy jött, az alakváltó varázs nyomban el is illant kuku pedig kimerülve a padlóra huppant törökülésbe*

-Gyaaaa… elfelejtettem hogy nappaa van! *borzolta meg a haját szokott mozdulattal*
-Szal Esztet majcsak este tom megmutatni! *vágott kissé csalódott képet majd elvigyorodott és zsiványan Gulábára nézett*

-Táncóhatnék én is Krisszel ha nem akaasz táncóni véle. Hehehe! Szerintem pojén lenne! *mondta és hanyattvetette magát a padlón, a tarkója alatt kulcsolva össze az ujjait. A sátor tetejét nézte és a rajta táncoló árnyékágakat amiket a nap rajzolt oda. Pislogott pár nagyot aztán inkább csukva tartotta a szemét mert úgy kényelmesebb volt. *

-Nagyon akarsz táncóni Krisszel? A krapek tutkó ne felejtette el hogy felkért! *Ahogyan én sem felejtettem el és ha igent mondasz akkor Chris alakját is felveszem hogy ellopjam tőle a táncot – tette hozzá gondolatban*