Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Nem..ne érts félre kérlek. Sayla sokszor kicsit goromba...de tud nagyon kedves lenni. Tudod...hogy is mondjam.... olyan ,mintha ezzel palástolna valamit.
*Majd érdeklődve pillant rá, s látja ,hogy a fiúcska is őt nézi. Elgondolkodott.*
Alszik? Értem..........mondcsak..mióta alszik?

*Amikor a varjús történetett hallotta, felnevetett akaratlanul is. Eszébe jutott, amit Gildas mesélt neki. Rögtön arra gondolt, milyen kicsi is a világ. Ám nem szerette volna megbántani a fiút, így hamar elfolytotta a nevetést, s kedvesen pillantott rá. Megtörölte a szemét.*
Bocsánat.....csak olyan vicces ez a történet!
Hát lehet látott valamit. Tudod a környéken sok madár van.....lehet látott egy ellenfelet...vagy pedig azt a varjút.
*Kuncogott kicsit mialatt haladtak. Ez a kis dolog, kellemesen elterelte a gondolatait, amelyek utána vissza terelődtek a fiú kérdése miatt. Hosszan bólintott.*
Igen, igen amiatt. Ők figyelik a járatokat, amelyek a falun kivül vannak. Rendben, örülök ,hogy maradsz. ha éhes vagy, nyugodtan szólj nekem.
Értesz hozzájuk? Az jó, valamennyire én is, úgyhogy nem lehet baj. De azért, ha bármi történne, kérlek maradj itt bent. Nem szeretném ,hogy bajod essen.
Bár az a sárkány...akit éppen most néztünk, na őt még nem láttam.

Hm.... Nem igérek semmit, de nem is olyan rég sok nemzeti embert ismertem meg. Ha tudlak, megpróbállak körbevezetni egy ideig a szigeten. Jó? Más nem..igyekszem beszélni azokal, akik segíthetnek még neked, ha tényleg szeretnéd körbe járni a szigetet.
Táncoltak ?
*Tekintett rá érdeklődve ,majd bólintott egy mosollyal mialatt előre pillantott.*
Tudod.....régen, még mielőtt a szigetre jöttünk volna, az elfek, a koboldok, kisebb tündérek és természetesen a sötét elfek is, amolyan nemzetséget alkottak. Volt, hogy néha így elvettek egy-egy szokást. A szigetre jövetelnél, ez a kapcsolat felbomlott, de sok apró hagyomány maradt meg. Például, a tűz tánc...amit láttál, az egy fajta kisebb ünnepség Gaia felé. Ilyesmi ünnepséget mi is tartunk. Évente egyszer, Malaia napján. A falubeliek, és meghívott vendégek összeülnek a tűz körül, szól a zene, és amolyan táncot tartunk, amit mindig a kijelőlt elf nyit meg, és késöbb von bele másokat is. Belegondolva....kíváncsi leszek a mostanira, majd szólok mikor lesz...ha érdekel.
Kímérákal nem túl szerencsés találkozni..... nem sűrűn találkoztam velük...de akkor meg tudtam védeni magam. De nem szeretem őket bántani.

*Mialatt odaértek, észrevette ,hogy a Khaled mögé bújt. Olyan érzést keltett benne ez az egész, mintha az öcsére kellene vigyáznia. Bár nem volt fiatalabb testvére. Végül vissza pillant az érkezett sárkányra. Sóhajt egy kicsit s elmosolyodik.*
Remélem nem eset bajod....bár a falura kérlek vigyázz jobban.

Megszoktam, hogy a szárnyaim cserbenhagynak, pont a legmagasabb ponton! Amúgy meg, sajnálom az ütközést. *válaszolt, és helyrerakta a vállát.*Szinte már ez sem fáj!*erőltetett egy kis mosolyt. *Igazából, azt hittem, hogy itt még a mező van, ezért változtam ennyire késve.

A nevem Chris, Chris Wood! Emberként is szárnyakkal rendelkező sárkány vagyok. Örvendek a szerencsének!

* A választ egy újabb fejrázás követi. * Nem tudom, hogy mióta... Amikor megszülettem, már aludt, anyu azt mondta, hogy a nagymama altatta el, mielőtt meghalt volna... de elég régen lehetett.

* Séléstina nevetése mosolyt csal az arcára, bár nem ismeri a történet másik részét, a szarka meséje a számára is nevetséges volt. * Minden alkalommal máshogy mesélte... mindig toldott hozzá egy kicsit, bár szerintem csak kitalálta. Szerettem a történeteit, érdekesen mondta el őket... * Itt újból visszagondol az útitársára, és kezd neki hiányozni a bohókás madár. * Jó lenne, ha visszajönne majd... Szerinted van rá esély? * Kérdez rá reménykedve, és inkább csak megerősítést vár ezzel kapcsolatban. * Köszönöm, és mindenképpen szólni fogok. Sok elf él még a szigeten rajtad kívül, igaz? Apu sokszor emlegette a falut, szeretett itt lakni... azt hiszem a harmadikban született.

Ha úgy látod jónak, akkor bent maradok... de tudok magamra vigyázni. Tényleg. Becsszó! * A bemutatás gondolatára szemmel láthatóan felélénkül. * Biztos? Nagyon örülnék neki, mert... egyedül bóklászni nem olyan jó... viszont nem szeretnék a terhedre lenni. Sok mindenkit ismersz, igaz?

* A népekről szóló elbeszélést csendben hallgatja, érdekesnek találja az új információkat. * Nem értettem tisztán, amit magyaráztak, de biztosan ezt mondhatták... Amikor távolról néztem őket, csak az árnyékukat láttam a szikla falán, először azt hittem, legalább gólemek. Ühüüüüm, még szép, hogy érdekel. * Elpirul. * Ha nagyon buzgónak tűnök, akkor bocsánat... csak nagyon sok minden érdekel, és ez az egész életem eddigi legnagyobb kalandja. Sosem jöhettem le egyedül...

* Ahogy a sárkány bemutatkozik, már kevésbé találja félelmetesnek, így kijjebb húzódik a takarásból. Elmosolyodva néz rá, megnyugszik, hogy nem esett semmi baja. * Én Khaled vagyok... * Mutatkozik be neki a gesztus viszonzásául, és mellé enyhén meghajol. Kérdőn pillant fel a mellette álló nőre, mert nem igazán tudja, mit kellene most tennie, vagy mennyire megszokott a becsapódó idegen a vidéken. *

*Sayla felfigyelt az égen repkedő alakra és elhőzta a száját aggodalmasan, hogy ki lehet az, s mikor látta hogy sárkánnyá változik mérges lett rá. Szíve szerint oda rohant volna kioktatni ezt a rosszcsontot, meg talán el verni is, de nem hagyhatta el a posztját. Egy kóbor sárkány miatt nem. Körbe járta ismét a helyet és utána a kijárattal szemben ült le, készen arra, hogy onnan bárki is kijöjjön.*

Utálok várakozni. *Jelentette ki de társa ekkor már szunyókált, így nem keltette fel azt, hogy beszéljen vele. Nem volt álmos inkább csak pattanásig feszültek az idegei. A naplementét nézte és térde ismét járni kezdett. Próbálta elütni az időt, míg komolyabban nem kell figyelnie a környezetre. Mivel ő igen csak képezte magát a sötétben való tájékozódásra, így érthető volt, hogy ő lesz az éjjeli őr annál a kijáratnál ami a legközelebb van az elf falvakhoz.*

Heló!*villant egy igazi, barátságos mosolyt Khaled felé.*Még egyszer elnézést kérek! Jha, és ha lehet, ne idegesítsetek fel, mert súlyos károkat tudok olykor véletlenül is okozni :S

*Figyelmeztette őket.* Megmutassam mit tudok? Persze, ha csak kíváncsiak vagytok rá! Semmi verekedés, törés, zúzás, stb. Ilyenről szó sincs...*vakarta meg a tarkóját.*

Értem...Érdekes. Még sosem hallottam róla.
*Mosolygott a feltételezésen ,majd picit megrázta a fejét.*
Igen? Sajnálom ezt, habár szerintem higyj neki. Az alapja azt hiszem igaz...mintha én is hallottam volna valami hasonlót.
*A kérdésre kedvesen pillant rá. Bólint.*
Van remény rá. A szarkák ha megszoknak valakit ,akkor vissza térhetnek. Szóval ne ad fel. Gondolj csak rá...vagy kérd meg Gaiat. Mi értjük a legjobban az ő szavát.
Vannak. Sokan is. Itt van nem is messze több falu egymástól. Azt is ismerem amit apukád mondott neked, habár én a központiban lakom. Az ottani vezetőnek vagyok a lánya.
*Tekintett lassan rá.*
Hamarosan sok hasonló embert látsz, mint mi.

Elhiszem ,hogy tudsz magadra vigyázni! Biztos nagyon erős fiú vagy...de szeretném ha maradnál.
*Mosolygott ,majd felkuncogott a fiú reakcióján.*
Nem, nem leszel a terhemre! Igérem!
Hát...ismerek már pár embert..tudod nem rég kerültem a tanácsba..ezért..meg..ma is találkoztam néhányukkal. Például egy sötét elfel..vérfarkasokkal....szóval igen..mondhatom,hogy rövid idő alatt, sok mindenkit megismertem.

Gólem? Vicces lehetne a gondolat! Még sosem láttam gólemet táncolni!
*Majd csak nézte kedvesen. Megrázta a fejét.* Nem.....tényleg nem baj. Örülök ha érdekel, és hidd el sok midnent fogsz itt tapasztalni. Jót is, rosszat is... de reméljük inkább jót!

*Látja ,hogy bemutatkoznak, így kezet nyújt a férfinak.*
Saika Séléstina, örvendek a találkozásnak. Semmi gond, hiszen nem is történt, csak kérlek ,a késöbbiekben légy tekintettel erre.
*Bólintott s érdeklődve nézte zöld szemeivel annak szárnyait.*
Igen...ezen el is gondolkodtam..nem láttam még sárkányt..akinek ilyenkor is lett volna szárnya.
Ön is Gressil úr kérésé okán van itt, Wood úr?
*Majd zavartan nevetett kicsit fel.*
Igyekszünk nem fel idegesíteni önt.....
*Majd a fiúra pillantott, végül vissza a sárkányra.* Javaslom menyjünk kicsit távolabb akkor....de ne túl sokáig, szeretném ha biztonságban lennél majd Khaled. Nem baj?
*Kérdezte mialatt vállára tette a kezét.*

Nem vagyok annyira veszélyes ám!*győzködte Séléstinát, és egy hirtelen hátra elsülő kézmozdulattal megtörtént a baj. Egy bokor felrobbant, és nagy lángokkal tört felfelé. * A szárnyamat én készítettem. 3főzetet egybeöntve magamra borult... Az erőmmel meg nem éppenséggel tudok olyan jól bánni. *Nagyon elszomorodott. A hazájánál is kerülték őt. * Nem....Nem Geras küldött. Én csak tornáztatom a szárnyaimat.

A nagyapámat Kohatnak hívják... a nagymama pedig Oani volt, de őt nem ismertem. Állítólag az ő képességét örököltem, mert a hangomnak van ereje... azzal altatta el a nagypapát is. * Magyarázza lelkesen, majd inkább elhallgat, mert nem akarja untatni vele a nőt.

* Bólint. * Ühm... akkor kérni fogom Gaiát. A vezető lánya vagy és benne vagy a tanácsban? * Kérdez vissza őszinte meglepetéssel. * Akkor nagyon szerencsés vagy! * Elvigyorodik. * Majd mesélsz nekem a tanácsról? Egy kicsit félek a többiektől... már az is furcsa, hogy találkoztam veled és Saylával. * Vallja be őszintén. *

Egyébként lehet, hogy ők is szoktak táncolni... A hegyekben láttam néhány fagygólemet, és az egyik nagyon furcsán mozgott. Vagy nagyon csúszott a lejtő és nem tudott rajta megállni vagy táncolt. Nem tudtam eldönteni... * Mondja halkan kuncogva, ahogy visszagondol az emlékre. Amíg Séléstina Chrisszel beszélget, addig inkább csendben marad, úgy méregeti az alakot. Az elffel együtt hátrébb lép. * Nem baj... bár izgalmasnak ígérkezik. * Ahogy a lángok felcsapnak a bokorból, megrezzen a hirtelen jelenttől. Szinte reflexből emeli meg a kezét és egy fagyvarázslattal oltja ki a lángokat és ezzel együtt megfagyasztja a pórul járt növényt is. * Bocsánat... * Kezd el szabadkozni. * Azt hiszem, megijedtem egy kicsit...

Csak egy kicsit! Haver, ez oltári volt!*dicsérte, és közben röhögött Chris. * Ez szép volt!*nézte a kristály kék bokrot.* Én tűz, te jég. Ez jó párosítás ha baj van!

*Khaledra nézett, majd egy kis gonosz mosollyal az arcán megismételte az előző mozdulatát, és a jég lerobbant a "növényről". *Van egy játszótársam!*örömködött Khaleden, mint egy gyerek.*

Igen? Ez nagyon érdekes...még sosem hallottam ilyesmit.
*Pillantott rá ,de főleg akkor mikor Khaled elhallgatott. Érdeklődve nézte.*
Ha nem szeretnél róla beszélni...nem muszáj...de én örömmel hallgatom.

Szerencsés? Igen..öhm..azt hiszem.
*Zavartan mosolyodott el, őszinte zavartsággal,mert ezen még sosem gondolkodott.*
Hát..csak pár napja kerültem bele...de persze, amit tudok arról szívesen beszélek. És ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel. Nem kell félned....*megértően pillantott rá.* A legtöbben nem harapnak..mégha kicsit morcosabbak is, mint mondjuk Sayla. Van egy alakváltó fiú......férfi...*Nem tudta hritelen hogy nevezze Kukut.* Majdnem olyan magas vagy ,mint ő..vagy körübelül..lehet vele jól kijönnél. Nagyon érdekes személyiség!
*Halkan kuncogott a gólemes mesére. Mivel elképzelte.*

Jajj..nem is miattad mondtam! Csak ..talán nem hallotál róla ,mivel nem Eras küldött... szóval, lehet ,hogy ma este lesz egy kisebb konfliktus...ezért mondtam.
*A bokor meggyuladása hirtelen érinti és megijed egy kicsit. Már éppen intézkedne de Khaled megtette helyette. Rápillant hálásan.*
Nem..nincs semmi baj..én is kicsi megijedtem.
*Majd úgy pillant vissza a férfira.*
És...semmi baj neked sem. Igaz, szerintem a bokor msot egy jó ideig fog emiatt zsörtölődni..de gondolj arra ,hogy új frizurát adtál neki.
*Próbálta kicsit megnyugtatni mosollyal.* De akkor tényleh menjünk egy kicsit arrébb.
*Ekkor látta ,hogy ,mint két gyerek a növény kárára kezdett játszani tovább a sárkány. Zavartan nézte a növényt, majd vissza a férfira.*
Kérem....ne bántsa....

*A szárnyakat nézte ahogyak kicsit távolabb mentek. Az ,hogy főzettől ez kialakuljon....merőben meglepte. De úgy tűnt nem csak őt. Bólintott.*
Értem..és..hogy megy a használata? Nem...fáj? Lehet suta kérdés...csak...olyan fura...
*Motyogta a végét zavartan ,mert nem kívánta megbántani ,majd így pillantott vissza Khaledra is.*
Ügyes vagy a fagyasztásban...jók a reflexeid.

Én csak leszedtem róla, nem akartam hogy sokáig fázzon. Sajnálom, de én nem nagyon törődtem a többiek gondjaival. Miféle konfliktus? Igazán csinos haj, nem igaz?*próbált válaszolni minden kérdésre* Eleinte nagyon nehéz volt a szárnyakkal életben maradni, nem tudtam tőle élni ! És nagyon bosszantott. Már nem fáj, de muszáj megmozgatnom, hogy több ideig is tudjak így ebben a kinézetben repülni. Ki gondolta volna, hogy egyszer ez lesz velem? De már megszoktam. Viszont az erőmmel nem ez a helyzet. Az nem tud javulni. De tudok ám vigyázni rá!

Igazából csak ennyi... a többi része unalmas. * Mondja halkan felnevetve. * Még ennél is unalmasabb, hogy pontos legyek. Úgy lesz, mindenképpen kérdezni fogok... néha az a gond, hogy túl sokat kérdezek, mert szinte minden érdekes és érdekel. Ha esetleg mégis harapnak, akkor majd futok. * Az alakváltó említésén jót mosolyog. * Tudtam, hogy nekem van igazam! * Kihúzza magát. * A szarka azt mondta, pici vagyok és nem nagyon akad hozzám hasonlóan alacsony termetű... de éreztem, hogy csak viccelődik velem.

* Elszomorodott tekintettel néz a bokorra, aminek a levelei vastag jégréteg alatt várakoznak. A növényt a következő pillanatban újabb robbanás rázza meg, amitől Khaled is megijed. * Ezért tényleg mérges lesz... Sok időbe telik majd visszanöveszteni a leveleit... Köszönöm... Igyekeztem jól megtanulni. * Egyre lenyűgözőbbnak ítéli meg a sárkányt. Bár tétovázik, hogy szóvá tegye-e, de tetszett neki, amit csinált. A bokrot ugyan tényleg sajnálta, de a robbanás a maga félelmetes mivolta ellenére is kellemes lepte meg. *

Így már biztosan nem fázik... * Állapítja meg végül. * Legalábbis ami megmaradt belőle. * A férfire pillant, hangot ad annak a kérdésének, ami már egy ideje megfogalmazódott benne. * Milyen érzés repülni? Nem félelmetes, hogy olyan magasan vagy? * Tudja, hogy elég butácskának hangzik, de kíváncsi a válaszra. *

Nem..nem te vagy a legalacsonyabb!

*Végül másodjára ő oltotta el a bokrot ,majd nézte egy kicsit szomorúan.*
Majd beszélek vele kicsit késöbb....
*Motyogta s úgy pillantott vissza a többiekre.*

A vérfarkasok között van most konfliktus....csak lehet kihat a többi nemztségre..illetve úgy tűnt már kihatott.
*gondolkodott el. Azt észrevette ,hogy valószínüleg nem harcos ,mert akkor a többiek szóltak volna az érkezésének. Amikor a szárnyairól kezdet mesélni, elmosolyodott kedvesen ahogyan hallgata, végül bólintott.* Óvatosan próbálgasd ,nehogy bajod essen...de itt a környéken, ha vigyázzok a természetre, nem lehet bajod belőle! Még mindig biztonságosabb ,mint nálatok. Ha jól hallottam ,ott egy hatalmas vízesés van..és sziklák...hegyek....
Itt azért egy síkon van a terület.

Az erővel kapcsolatban megértelek. Én is azon vagyok, hogy igyekezzem irányítani ,vagy fejlesztei a sajátom. És ez sokszor nem könnyü.
*Azzal a kisebbre pillantott. Elmosolyodott a kérdésén, majd kíváncsian tekintet a férfira.*
Szóval?

Nos, sárkány vagyok, nekem teljesen normális a repülés. Viszont elég ijesztő volt, amikor ezeket megláttam, azt sem tudtam, hogy mit tudnék velük kezdeni. Mivel nem születésem óta vagyok ilyen, nehézkesen kezdtem bele ebbe a dologba. Eleinte nekicsapódtam fűnek-fának. De már több éve gyakorlom ezt, és egyre jobb vagyok. Bár még mindig keveset tudok a szárnyakkal fent maradni, és ha már nem bírja, akkor abbahagyja a munkát, én meg zuhanok a mélybe. *nevette el magát. *És, amúgy, nem sok tárgy borul lángba, csak simán robban egyet.

*Bólintva hallgatta a sárkányt. Végülis minden kérdésükre választ kaptak attól. Khaledre pillantott ,majd vissza.*
Robban? Akkor viszont tényleg vigyáznod kell erre a képességre.
*Majd hagyta kicsit a másik elfelt érvényesülni, ezután szólalt csak meg újra.*
Mára maradsz itt te is akkor? A faluban van hely, ha gondolod. Főleg ,hogy Eras nem tudott az érkezésedről, azt hiszem a ti városotokban sincs ez másképp. Készültség lehet.

Figyelj, ari vagy, de nem akarok a terhetekre lenni. Meg arra se gondolj, hogyha pl. egy váza robban általam, akkor a fél falu égni fog.

Azt sem tudom, hogy mi értelme lesz ennek a "háborúnak", szóval nekem mindegy, hogy hol vagyok éppenséggel.

*Szívesen elfogadta volna az ajánlatot, hülyülni Khaleddel, csevegni Séléstinával azon információkról, amiről még nem tud. Ráhagyta a döntést a lányra.*

Talán ha hozunk neki friss vizet, akkor nem lesz annyira mérges... Majd éneklek neki... * Utal még itt a bokorra, majd inkább csendben marad, úgy hallgatja a társalgást. *

* A repülés jó dolognak hangzik, már sokszor szerette volna kipróbálni, amikor a madarakat nézte, de minden alkalommal rájön, hogy valószínűleg félne olyan magasan. * Azért ne törd össze magad, jó? * Mondja a sárkánynak, miközben elmosolyodik. Jó móka a számára, hogy ennyi új arcot ismerhet meg, emellett eltörpül annak a csatának a távoli gondolata. * Ha... ha vigyázol, akkor nem robban fel semmi sem... * Állapítja meg kissé tétován. *

Rendben. Vigyázok magamra! És minden másra is!

Nem vagy a terhünkre, szívesen fogadunk bárkit, hisz nem vagy ellenünk. Nem is olyan régen, pár órája egy kisebb csapat szintén a vendégünk volt...illetve délben is voltak itt páran. Ma elég nagy a mozgolódás a falu körül. A harcosok nagy része nincs is bent, különböző pontokon vannak, így még azt sem mondhatom ,hogy nincs hely.
*Pillantott rá egy mosollyal.*
Más nem, ha tényleg igyekszel kicsit jobban figyelni, ahogyan Khaled is mondta, akkor nem lehet gond. Nem igaz?
Mivel szoktad kezelésben tartani?
*Majd megérintette a nála kisebb elf vállát, s kedvesen emelte rá zöld szemeit.*
Biztosan nagyon boldog lesz a bokor. Ezek itt szeretik hallgatni a dallamokat, én is szoktam néhánynak dudolgatni.
Éhesek vagytok? Van még az ebédből, és hogyha igen, szívesen megterítek.
*Pillantott az égre.* Még van időnk is.

A kezemet? Kesztyűt rakok rá, bekötöm, ilyenek. Abban a helyzetben nem nagyon van robbanás lehetőség. Csökken annak esélye, de nem mondok biztosat.

Akkor szívesen maradok! Jó ötlet.

Akkor... ha szabad, később kijöhetnénk még. Nem akarom, hogy sokáig rosszul érezze magát és mérges legyen ránk... * Mosolyog Séléstinára. Némi bűntudattal a szemében néz újból a bokor felé, sajnálja, hogy együttes erővel elbántak szerencsétlennel. A kérdés hallatára bólint. * Egy kicsit kezdek éhes lenni... szívesen segítek teríteni vagy ételt készíteni... Nem vagyok olyan jó a főzésben, de a hozzávalók összegyűjtésével vagy az előkészítésével boldogulok. * Ajánlja fel, de nem pusztán az udvariasság kedvéért, hanem mert tényleg szeretne segíteni. *

* Felbátorodva lép ki teljesen a nő takarásából, és odaszökken Chris mellé. * Klassz lehet ilyen erősnek lenni... még a gondok ellenére is. Én sokáig elaltattam mindenkit, akihez beszéltem, de szerencsére nem voltak túl morcosak miatta. * Halkan kuncogva megvakarja a tarkóját, ahogy visszagondol a történtekre. * Gyere! * Elkapja a karját, úgy kezdi el vontatni magával... habár a vontatás csak abból áll, hogy húzgálja a férfi kezét. * Ha mind a ketten segítünk, akkor hamarabb kész leszünk! * Pillant vissza rá vigyorogva. *

Rendben, biztosan nagon fog örülni neki, ha észleli ,hogy tennétek érte valamit.
*Pillantott kicsit Khaledra s azzal együtt bólintott.*
Az étel már készen van, így nem kell semmi, de köszönöm az ajánlatodat. Maximum, ha gondolod, akkor segíthetsz megmelegíteni. Mert szerintem már kihült.

És most nálad van a kesztyűd? Ha nincs keresek egyet átmenetileg. Természetesen ha nem gond.
*Mondja mialatt látja ,hogy húzza a fiatalabb elf a sárkány férfit. Halkan nevet fel, számára ez az egész jelenet nagyon kellemes és komikus. Úgyan így érezte magát odalent is. Kedvesen nézte őket ,majd előre sétál s összefonva a háta mögött a kezeit tekint rájuk.* Hát..akkor menjünk! Mit ennétek szívesen?

Igen*és már húzta is fel a kezére.* Nekem mindegy, hogy mit eszünk. Bármi megfelel!

* Kénytelen elengedni Chris kezét, hogy a férfi fel tudja venni a kesztyűt. Mosolyogva néz rá, utána pedig Séléstinára és a nő mellett haladva indul el. Az utat, amin mennek, lapos kövek szegélyezik, így azok tetején kezd szökdelni, egyikről a másikra, miközben a karjait oldaltartásba emeli és egyensúlyoz. Szemmel láthatóan élvezi a helyzetet, és elég hamar a bizalmába fogadta az elfet és a sárkányt is. * Én jobban szeretem a gyümölcsöket és a zöldségeket, de nem vagyok válogatós. Láttam korábban egy nagy eperfát, és azt mondta, szívesen ad a gyümölcséből... Ha van hozzá kedvetek, akkor reggel szedhetnénk róla. Szerintem Sayla is örülne neki, ha meglepjük valami finomsággal, nem? Akkor talán felvidulna egy kicsit.

*Elindul velük s csak nézi ,ahogyan Khaled játszik. Szokott a gyerekekkel lenni a faluban, és néha érez hasonlót. Mintha lenne valaki akire jobban kellene figyelnie. Csendesen mosolygott rajta. Hosszan nézte, régi emlékeket ébresztett benne, így pillantott vissza végül a sárkányra.*
Akkor jó. Van minden is..csak mert a legtöbb sárkány nem eszi meg a zöldséget, vagy gyümölcsöket.
De persze.. Khaled neked van gyümölcs, sok is. Én is nagyon szeretem.
*Majd bólintott ahogyan lassan beértek a faluba.*
Rendben...ha gondolod, mára már késő van...lassan talán sötétedik is, de holnap mindenképp szedhetünk egy keveset.
Sayla nem szereti a gyümölcsöt...de ha gondolod, megpróbálhatjuk.

És..tényleg csak úgy mész mindenfele?
*Pillantott érdeklődön a sárkányra.*