Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

*figyelmesen hallgatta és összevonta a szemöldökét, aztán a homlokát redőzte majd csöcsörített ahogy arra koncentrált hogy megértse miről is beszél pontosan a lány. Végül egy széles mosollyal és bólogatással adta tudtára hogy érti - legalábbis nagyjából- amit mondott.*

-Hát.. asszem én esztet úgy mondanám ha régen nem az történt vóna ami vót akkor tán mosse az lenne ami van. *megint összevonta a szemöldökét ahogy végiggondolta a saját szavait és megvakarta a búbját* ,
- Asszem ennyi.

-Hát ha táncótok akkó táncótok. Akkó addig majcsak kitanálok magamnak valamit! *vonta meg a vállát majd felállt Gulába kispárnáját szorongatva és körbelesett hogy merre lehet a sátorban a WC. Aztán rájött hogy a sátrakban aligha van ilyen.. talkán pont azért mert sátor. *

-Mingyán gyövök. *mondta és letette a kispárnát az asztalra, odasétált a sátor bejáratához, összeszorította a szemhéjját és elhúzta a takarót hogy kilépjen a fényre. Kezeit előre kinyújtva tapogatózva haladt míg el nem jutott egy fáig.. aztán a következőig. Kettő jókora fa... aztán megérezte a gajjak ropogását a talpa alatt, ez már biztosan nem ösvény.. és bokrok.. végre bokrok. Elégedett sóhajjal könnyített magán nem figyelbve hogy éppen most locsolt meg egy jól gondozott fűszerágyást, majd dolga végeztével megforsult és visszaindult tapogatózva. Egyik fa... megvan... másik fa.. megvan... harmadik fa... HARMADIK FA??*

-Öhnm... Gulába? .. Gulába?.... Merre is vagyol? *kiáltozta a sátortól nem messze*

*Remélte hogy a lány szólal majd meg, de nem így történt. Valósággal ledermedt.. Ez a hang azé volt aki egyszer kirángatta az ágy alól ő meg tökönrúgta. ez a szigorú hang egy szúrós tekintetű, varázslónak kinéző öreg elfé, Gulába apjáé. *

-Hát… *kezdte és legvakargatta a feje búbját még mindig csukott szemmel.*

-Csá Kalí! Nem tuttam hogy eetapostam valamit. Aszittem bokor!  *mondta mert úgy vélte ha le is vizelt valamit az majdcsak nem pusztul ki tőle, elvégre ő nem mérgező mint a mélységi berunda gyíkok amiknek a piszka elporlasztja még a követ is.*
-Szal… asszem igen! Gulába sátrábú gyüttem ki de a fény mijatt nem tanálok vissza. Odavezetnél lécci? *kérte és remélte hogy eléggé udvarias, mert azt csak még mostanában próbálta ellesni hogyan kell*

-Amúgy aszt tuttad hogy ijjesztőbb tucc lenni mint egy barlangi rém? Nem hallottam hogy gyössz! Persze lehet hogy a csurgástó mer aszittem mán szétpukkanok!

-Gyaaaaaa *megkönnyebbülten sóhajtott de a szemét nem nyitotta ki. Odabotorkált a hang irányába majd előre nyújtott kezekkel beleütközött valamibe.. egy ing, egy orr.. haj.. hegyes fülek, mogorva grimasz…*

-Hátte meg vagy megfijatalottá mijótta nem láttalak vagy a kezem tompább mint a szemem.. vaccsak sokat aluttá! *dícsérte meg az öreget hogy milyen jól tartja magát, majd az inge ujjába csípve  követte az előljárót*

*Gulába hangjára előbb az egyik, majd a másik szemét nyitotta ki. Ezek szerint nem is voltak messze. Hunyorogva belépett a sátorba maga után húzva szegény papát és odabenn  lelkesen magához rántotta, megölelgette*
-Tod ahhoz képest milyen otromba pofákat tucc vágni tök jófej vagy ám! Én télleg csipázlak öreg! Mégeccer! Köcce! *köszönte meg a segítséget, majd felvette Gulába kispárnáját az asztalról és mélyet beleszippantott, majd magához ölelte és úgy nézett hol a lányra hol az apjára, de végül a lányon állapodott meg a tekintete.*

-Csini leszel abba a ruhába! Dejazé pihennyé is mijelőtt este bulizó! *azzal lehuppant Gulába ágyára és kényelmesen elhevert rajta. Ásított egy nagyot, pislogott pára hosszút de még ébren maradt és úgy nézte a másik kettőt.*

*Már az ágyon szendergett amikor a kézmosás kérdése eljutott az agyáig. Megszagolta a kezét, mivel nem érzett semmi szokatlant vállat vont majd a nadrágja ülepébe törölte, bár addigra már mindegy volt*

*közben igyekezett nem elaludni és figyelni a beszédre. A vén elf aggódónak tűnt mégis megkérte a lányát hogy vele maradjon. Nocsak milyen jó fej az öreg de tényleg. Elmosolyodott magában, sóhajtott egyet és a feje alá gyömöszölte a kispárnát. Valahogy meg kell hálálja az öregnek ezt a figyelmességet. Valami viccel.. de mivel? ezen tűnődött mikor meghallotta hogy mielőtt Gulába használja, mossa ki. Megint megszagolta a kezét, majd a felsőjét amit viselt. Azon se érzett semmi különöset, hiszen Selestina kimosta. De hogy az öreg azt akarta hogy Gulába használja őt … erre igazán nem számított. Gyorsan hátat fordított nekik az ágyon, hogy ne látszódjon mennyire vörös a feje. Egy részről persze szerette volna .. sőt.. álmodott is róla hogy így történjen.. de hogy tényleg.. erre igazán nem számított a komor nézésű elftől. A szíve összevissza vert és az álmosság is kiröppent a szeméből ahogy a háta mögé hallgatózott. Próbált nyugodtan lélegezni és úgy tenni minta aludna… Gaiara! Mi lesz ebből.. egyáltalán mit kell csinálnia majd ha Gulába használni akarja?* 

*Ahogy abbamaradt a beszélgetés és Kalí távozni készült, Kuku belekapaszkodott kispárnába és igyekezett kicsinek látszani. Még nem tisztázta magában a hirtelen jött dolgot, még nem állt készen semmire, Kalí túl hamar megy el.. *

*De hiába pánikolt, a pillanat hogy Kalí kilépett a sátorból feltartóztathatatlanul elérkezett. Kettesben maradtak és ahogy a lány megszólította majd kiugrott ijedtében. Nem gondolta volna hogy ennyire ... fura lesz ez az egész. Valahogy másmilyennek képzelte.. most hagyja így történni vagy szóljon hogy ez neki túl gyors..*
*hallgatott a csend pedig hosszúra nyúlt.. talán ha nem mond semmit akkor azt hiszi majd Gulába hogy alszik és akkor nem fogja használni sem... De Gulábának túl jó hallása volt, ő meg túl összevissza lélegzett. Felült hát, még mindig háttal a lánynak a kispárnát pedig a hasa előtt szorongatta. Abba kapaszkodott bátorításul.*

-Hát.. tán ő.. tán nem... vaccsak amit mondott... nem a kimosás merasztat mán megszoktam... de... *hú na ezt most hogy mondja el??? A legjobb lesz csak egyenesen.. majd Gaia eldönti a többit*

-Szal én nem ismerem a.... szokásokat itt és lehet megbántalak, de... de én ... *mély levegő* ... szal ... én nem akarom hogy hasznájjá... *felsóhajtott a végén ahogy kimondta és lehorgasztotta a fejét de a világért se fordult volna most meg. Nem akarta látni hogy Gulába most emiatt mérges vagy nevet vagy bármi... nem akarta azt sem, hogy így lássa. Érezte hogy lángol a képe és legszívesebben egérré változott volna hogy elillanjon, de ezt egyelőre nem tehette meg. A párnacsücsköt tekergette amíg arra várt hogy mi fog most történni. Talán már nem is kell majd a társasága estére. Talán éppen most rontott el mindent. Mert bár szívesen eljátszott a gondolattal hogy esetleg ő és Gulába... de azt nem így képzelte el. S talán pont emiatt nem is lesz belőle soha semmi.. abbahagyta a párnacsücsök tekergetését és behunyta a szemét. Gaia segíts...*

*a kistermetű alakváltó csukott szemmel és zaklatott lelkiállapotban várta a reakciót.. kiabálást nevetést, sértődöttséget. Bár nem hitte volna hogy Gulábának lenne szíve este előtt kirakni, de erre a lehetőségre is felkészült… Egyik sem vált valóra. *

*Ezek helyett ugyanis kedves érintést érzett a haján. A puszin pedig annyira meglepődött, hogy a szemét is kinyitotta és a lány felé fordult. Milyen szelíd az arca.. tényleg nem neheztel*
-A pánára? O.o *az említett puha alkalmatosságra nézett amit még mindig ölelgetett. Szóval Gulába párnáját kell kimosni és használni. Mélyet lélegzett megkönnyebbülésében és megnyalta a huzatot*

-Hehh! Mosmán télleg ki kőmajd!  *mondta vigyorogva majd eldobta magát az ágyon, a feje alá gyömöszkélte a még mindig Gulábaillatú kispárnát és lassan pislogott míg az elfet hallgatta. A korábbi idegesség olyan hirtelen csapott át nyugalomba hogy egészen megálmosodott tőle. A gondolatai már nem cikáztak pánikba esve ide oda. Gulába nem fogja használni őt és nem is haragszik. Tényleg nem haragszik.. minden rendben van.. és talán… majd egyszer…. ha Gaia is úgy akarja….*

-Neked is pihenni kőne… ha gondolod visszaspurizok az ágy alá, vagy errébbgyövök *és már arrébb is fészkelte magát, hogy ha esetleg a lány is le szeretne pihenni, legyen rá lehetősége*

-Jahh nagyon dilitök humora van néki! :d *ásít* -szerintem Gaija eccerre mindenféle ..
Szal hizeegő vót? Mint a macska? Akkó ezentú az lesz a kedvenc formám! *fordult hanyatt és kezeit elégedetten kulcsolta össze a hasán… alig pár percnyi csönd után légzése egyenletessé és lassúvá változott ahogy újra elaludt.*

- Hát igen... úgy tűnik tényleg ki kell majd mosnom. De nem baj, holnap azt hiszem lesz elég időm rá.
*Pillantott rá. Örült ,hogy az alakváltónak megváltozott a hangulata, habár elég gyorsan történt, de ezzel legalább tudta ,hogy nem sértette meg semmivel és ez fordítva is így volt. Nyugodtan nézett maga elé. Általában mindig volt dolga, de most úgy tűn az ünnepség miatt elégé fel lett az egész forgatva ,és nem tudta mit tegyen. A napi teendőkön már túl volt..most tényleg csak várnia kellet. A sátor teteje felé pillantott.... vajon a húga most mit csinál...?*

- Lehetséges Kuku..lehetséges... kicsit fáradtnak érzem magam...
*elmosolyodva emelte végül felé a fejét ,majd nézte ahogyan helyet csinál neki. Nem zavarta. Aludtak már együtt, és valahogyan akkor sem érezte kellemetlenül magát. Megrázta a fejét kicsit.*
- Ugyan..maradj csak az ágyon. Majd oda férek...

- Igen... érdekes a humora. De én szeretem.
*Mosolyodott el ahogyan az apjáról esett szó. Tényleg szerette a humorát...talán ezt a részt tőle is örökölte.*
- Igen...talán ,mint a macska...bár..az is ,hogy őszinte voltál és nem kerteltél, csak mert ilyen vagyok.
*Mosolyodott el rajta. Hamarosan hallotta ,hogy a srác elaludt. Halkan sóhajtott s elmosolyodott. Ő is felállt ,majd az ágy felé bicceget. Igaza volt..elfáradt, és jobb ha kipihenni magát. Ha este is fájni fog kicsit a lába akkor sok mindent nem tud csinálni... fel tartani a többieket meg nem szeretné.
Amint elért az ágyhoz leült rá ,majd a szélére feküdt. Nézte egy kis ideig, míg Kuku aludt, most sokkal nyugodtabban ,majd hamarosan, halk szuszogása jelezte ,hogy ő is elaludt. Tudta..hogy az esti zajokra úgyis fel fog kelni.*

*Időközben rájött, hogy attól, hogy teljes magabiztosságával indult neki fellátogatni Gulábát, még nem tudta, hogy a nő hol lakik. Így persze kénytelen volt útbaigazítást is kérni. Mihelyst világossá vált előtte az útvonal, igyekezett a lehető legkevesebb feltűnéssel odaérni. Már ha szárnyának csaknem négy méteres fesztávolságával ez kivitelezhető volt. Próbált nem törődni a rászegeződő tekintetekkel.
A sátor zárt nyílása előtt megtorpant, kissé zavartan megköszörülte a torkát. Zavarban volt? Te jó ég! Idegesen beletúrt a hajába.
Kopogtatott az összehúzott függöny mellett álló, támasztékként szolgáló cölöpön.
Vajon itthon van? Persze, hogy itt, hiszen Seles is azt mondta!
Feszültségét úgy próbálta elhessegetni, hogy felidézte magában a Kukuval való első találkozását. Erre aztán már persze szélesen elvigyorodott, zavara elmúlt.
Türelmesen várta, hogy ajtót nyissanak.*

*Valahogy megérezte, hogy ez a meglepett állapot Gulába kivételes pillanatainak egyike, így méltán érzett büszkeséget, hogy ezt épp ő okozta.*
- Ugyan! Hisz mondtam, hogy eljövök! Amúgy sem hagytam volna ki a veled való táncot. *mosolygott. Ezzel a Saika lánnyal is kellemesen érezte magát, bár itt érzelmei talán más jellegűek voltak. Megrázta a fejét.*
- Kuku? Jaj, igen, említették, hogy itt van. Na majd felkeltem egy kicsit később. *dörzsölte össze tenyereit, szeme játékos-gonoszul villant* Biztosan ő is nagyon örülni fog nekem.  
*Követte az elfet. Tartását, mozgását figyelte, ami még a testi fogyatékosság ellenére is kecses, és tiszteletet parancsoló volt. Erről eszébe jutott az első alkalom, amikor itt járt, és bemutatta Selesnek, hogy hogy látnak a szerelmes emberek. Persze ő nem volt az! Meg amúgy is... Gulába hamarosan papnő lesz, ha már most nem az. Sóhajtott. Szerencsétlen.*
- Igen, találkoztam vele. Reggel érkeztem, az egész napot vele töltöttem, de úgy érzem, jobb is volt így. Valami furcsa sötét elf látogatta meg, akit ráadásul még ismerek is az előző hivatásomból... Mármint az apját. *gúnyos grimaszt vágott* Tehát így egy kicsit nyugodtabb voltam, hogy a közelben lehettem, de ahogy látom, jobb is, hogy nem jöttem hamarabb. *nevetett fel, elsimított egy rakoncátlan tincset a lány arca elől* Még megzavartam volna az álmodat. Hogyhogy ez a délutáni pihenés? Nem úgy tűnsz, mint a ki rendszeresen tesz ilyet. *remélte, hogy nem történt semmi baj, amit esetleg ki kellett heverni még az esti ünnepség előtt.*
- Amúgy hogy van az én mindentudó papnőm? *mosolygott kedvesen.*

*Kuku mindössze annyival nyugtázta Gulába fölkeltét hogy elterpeszkedett a felszabadult területen így máris övé volt az egész ágy. A Gulábaillatba kapaszkodva, hason elterülve mély álmában egyáltalán nem vette észre Chris jövetelét. Így aztán a "sátorfőnök" teljes nyugalmával és magabiztosságával nyálazta össze a jobb sorsra érdemes kispárnát."  

*Megörült annak, hogy Gulába beleegyezett a kis magánakciójába Kuku személye "ellen". Talán egyszer vagy kétszer találkozott az alakváltóval, de már azalatt a rövid idő alatt is megkedvelte, szórakoztatta a srác bolondos társasága.
Mikor az elf ránézett, kedvesen mosolygott, majd ez az arcára fagyott, amint megtudta, hogy Gulába félreértelmezte a pillantást. Érdekes helyzet. Általában épp ellenkezőleg szokott lenni, némely nő még a legunottabb tekintetben is képes volt érdeklődést látni.*
- Azt hiszem, félreérted. *mivel rövid ismeretségük során gesztusai mindig másképp sültek el, mint ahogy tervezte, így úgy döntött, nem a megszokott udvarias formában fejezi ki magát* Egyszerűen, csak örülök, hogy látlak. És persze az sem utolsó szempont, hogy nem fülig csipásan, égnek meredő kócos hajjal köszöntöttél, pedig az imént két perce még aludtál. Hidd el, láttam már pár nőt ébredés után. Jól nézel ki. *kicsit furcsán érezte magát, hogy ki kellett fejtenie előbbi tettét*
- Berobbant? Hmm... *gondolkozott el. Vajon minek jöhetett ide az az élőhalott?* Ne aggódj a bizalmatlanságod miatt. Ha az emberekből indulunk ki, igazából csak hasznot húzhatsz ebből a tulajdonságodból. Nem mindegyik rossz fiú olyan kellemes társaság, mint én... bár... azt hiszem most már én már kiestem ebből a státuszból. Elég nehéz megszokni. Most, hogy így feljött, eszembe jutott, hogy eddig az udvarias modorommal tűntem ki a többi kolléga közül. De gondolom, az új munkatársaim is alapvetően jó emberek lesznek. Bele fogok olvadni a sokaságba! *csapott homlokára, kissé túlozva, még egy spontán sápadást is sikerült kiviteleznie, amivel önmagát is meglepte. Hiába, született színész. Félszeg vigyorra váltott, hessegető mozdulatot tett arca előtt, amit követően egyből visszatért arcába a vér.*
- Hálás vagyok, amiért kivételeztél velem. *hajtotta meg magát immár komolyan.
Bólintott.*
- Értem. Vagyis.. mit értesz azalatt, hogy ilyen érzésekkel? Tán nem csak azzal a Gildas-szal találkozott, vagy mi? Legalább rendes ember a fickó? Remélem eljön ma este, így személyesen is meg tudom állapítani majd. *sóhajtott* Te meg ne hajtsd túl magad. Nem érné meg.
*Figyelmes tekintettel hallgatta.*
- Mivel érdemelted ki? Mármint mit? *kérdezte felvont szemöldökkel* Két érdekes személlyel? *aztán leesett neki, mintha meg is nyugodott volna* Áhh, Kuku!
- Igen, én teljesen rendben vagyok, főleg most. Már nagyon várom az ünnepséget, kíváncsi vagyok. Még sosem vettem részt ilyen rendezvényen.
*Gulába szavai után Kukura sandított. Arcára kiült az előbbi gonoszdi kifejezés. Állóhelyzetből Kukura ugrott.*
- Jó estét, hétalvó! *kiáltott a fülébe, de csak annyira, hogy a másik biztosan felriadjon. Elkezdte csikizni. Könyörtelennek bizonyult. Nagyon ajánlotta az alakváltónak, hogy csikis legyen. Remélte, hogy az ébredés utáni bágyadtság nem veszi el a kedvét a bohóckodástól.*

*Kuku finomat álmodott...  sütikről.. és egy hatalmas pirosra sült csirkesültről  borban pácolva és fűszeresen ...  mellette sült alma  és olyan sötét szedrek amiket Selestina is hozott... NYAMMM  .. a párnacsücsök ide oda mocorgott az álmában majszoló alakváltó fogai között. szerencséjére erős anyagból készült. Ha a párnacsücsköknek lenne véleménye akkor talán ez a példány hőstettnek titulálná Chris közbelépését.*

*De nem így Kuku... Ahogy a ránehezedő súly eljutott az alvó tudatáig az rögtön egy ráboruló kajásszekrénnyé formálta az álomban. Az a szende kinézetű csokitorta pedig hirtelen felkiáltott benne a polcon, hogy "Jó estét hétalvó!" majd sok csokicsápot növesztett és csiklandozni kezdte... *

-GYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHHÁÁÁÁ  *kiáltott fel Kuku ahogy az álom odalett vergődésében. Azt se tudta merre ficeregjen meg rugdallózzon hogy meneküljön a csikizéstől. Aztán eszébe jutott a nagy ötlet. Jó alaposan móresre tanítja bárki is legyen az!! Koncentrálni próbált és átváltozott a legfélelmetesebb dologgá ami rémálmaiban kísértette.  Egy mindenre elszánt macskává.*  

-MYAAAUURRRRRR! *Nyávogott egyet és mancsaval a csikiző kéz után kapkodott... aztán ráurgott... elkapta... megszorongatta... megrugdalta a két hátsó mancsával.... majd rájött hogy a támadás remek volt csak a méretek nem éppen ideálisak. Voltaképpen egy házicica szórakozik egy megtermedt fickó kezével.. abból is csak az egyikkel...*

*Tekintetével követte a kezet a karig onnan pedig a vállig és a vigyorgó sunyi ábrázatig*

-MyyAAA CHRISSSssssssss *s a mondat végét már sziszegte mert egy apró sárkánnyá változott. Eras sárkányformájának szürke színű minimásolata jóllakott óvodás ábrázatával nyugodott le, de még mindig túszul tartotta Chris egyik kezét.*

-Hehe Pupák! Há ebbe az alakba nem vok csikis!   *majd sunyin nézett a sárkány ruházatára* -de te igen!!!  *Nem is gondolva az esélyekre, hogy talán ehhez nem lesz elég gyors, vagy nem kellene kötekednie, nekiiramodott hogy Chris inge alá bújjon és jól összecsiklandozza.*

*Mikor a lány megköszöntötte, enyhén meghajtotta magát. Örült, hogy itt lehetett. Gulába közelében valahogy mindig megnyugodott, mintha múltjának árnyai eltűntek volna az elf lényének fényétől.*
- Rendben, örülök neki. Így már valóban kicsit nyugodtabb vagyok. *mosolygott.
Végighallgatta a Gildasról szóló részt.*
- Most már tényleg kíváncsi vagyok rá!

*Elégedetten felnevetett, amint megbizonyosodott róla, hogy bizony, bizony az alakváltó nagyon is csikis. Hirtelen meglepődött a cica láttán. Hagyta kibontakozni a macsek-Kukut, közben vigyorgott.*
- Egészen előnyös neked ez a megjelenés, Kuku. Nagyon... aranyos! *közben a szabad kezével simogatta az állatot, míg az a támadás elhárításával foglalatoskodott.
Köszönésképp biccentett egyet, amint régi ismerőse felismerte.
Bár látta a másik alattomos tekintetet, hagyta, had támadjon csak. Úgyis rég bolondozott már bárkivel is. Épp ezért, amikor a sárkány nekicsapódott a mellkasának, kissé rájátszott, és ellökte magát az ágyról. Tettek két-három hátra bukfencet, közben Chris a játék kedvéért kétségbeesetten segítségért kiáltozott, míg a másik csiklandozta. Majd a nagy birkózásnak az útvonaltervbe be nem kalkulált szekrény vetett véget, amikor találkozott Chris tarkójával.
A sárkány végigterült a földön, pihegett.*
- Jó. *sóhajtott* Kiütéssel nyert a szekrény... Azért te is elszánt harcos voltál. *vigyorgott az alakváltóra, miután kiszedte az időközben teljesen szétgombolódott ingéből. Felnevetett* Köszönöm. Rég nem szórakoztam ilyen jól, mint most. *közben egy könnycseppet is kitörölt a szeméből, amit a kacagás csalt oda.
Gulábára nézett, aki épp akkor kacagott fel.*
- Na nézd csak, kinevet minket! *majd cinkosan közelebb hajolt Kukuhoz, hogy csak ő hallja* Vajon ő is csikis?

*kuku buborékoló vékony morgó hanggal utánozta a nagy sárkányokat és csak akkor hagyta abba a csikizést amikor Chris a padlóra került.*

-Hrrrr.. nemaszekrény! Énnyertem!! Grrrr *vicsorogta komolytalanul és 4 lábbal kezdett ugrálni a sárkány hasán miután kibogozta az ingéből*

*Az ötletre azonnal abbahagyta amit tett és a lányra meredt... aztán vissza Chrisre.. aztán megint a lányra... láthatóan fontolóra vette a lehetőséget hogy szétcsikizzék Gulábát.*

-Jóó estét Gulába! *köszönt vissza a lánynak és szélesen elmosolyodott, füleit lesunyta és ettől olyan ábrázata lett ami már előre rosszat sejtetett.*

*Aztán mint akibe valami kergekobold bújt újra elkezdte csikizni Christ*
-Nemmmfogod meccsikizni Gulábát merén a hősies kukusárkánykígyó megmentem őt! MWAAAHAHHAHAAAAAAAaaaaa.....

*Aztán a veszett "támadás" után leugrott Chrisről és Gulábához nyargalt majd felvette a lány fehér ruhás alakját amit nappal próbált volna korábban.*

-Szóval csikiszni akarsz? *tette harciasan csípőre a kezét és védelmezőn az igazi Gulába mellé állt*

- Szóval te... *sóhajtott, közben hirtelen lecsúsztatta a hátát a szekrényről, minek hatására Kuku elvesztette az egyensúlyát. Nem tagadta, örült volna, ha legalább annyira beveri a fejét, mint ő. Akkor valójában döntetlen lenne az állás mind a három részről, hisz a szekrény is nyilván ugyanúgy fájlalná sebeit, mint ő (vagy talán nemsokára ők).
Felnevetett, ahogy látta Kuku gondolkozó arcát. Szinte hallotta, amint az alakváltó magában morfondíroz. Már akkor kezdett gyanakodni, amikor a minisárkány Gulábára köszönt, de elhessegette magától a nyomasztó feltételezést. Elvégre nagyszerű szövetséget ajánlott a fiúnak, ami csupa lehetőséget kínált számára, így szinte kizártnak tartotta a szembeszegülést. Már előre kárörvendett, ahogy látta az elf zavarát. Kisfiús izgalom fogta el, jól esett a játék.
És tőrbe csalták. Őt. Mikor olyan nagyszerűen kiötölte a támadást!
Önkéntelenül kacagásban tört ki a csikizésre.*
- Áruló! *kiáltotta színpadiasan. Hiába, Kuku eszét elvette a dicsőség, és a bajba jutott, védtelen nő. Megrázta a fejét, úgy tápászkodott fel, szemben az ál-Gulábával, türtőztetve magát, hogy ne röhögje ki a helyzet komikuma miatt. Meglehetősen vicces volt, ahogy a nő komoly vonásaival az arcán a maga egyedülálló szlengjével szólalt meg, miközben az eredeti lány zavartan pislog mellette.
Utánozta a harcias mozdulatot. Aztán kicsit visszavett a gesztus éléből, mikor meghallotta Gulába megrökönyödött kérdését.*
- Most mond azt, hogy nem volt jó ötlet! *kiáltott művészi felháborodottsággal, míg szája szélében végig mosoly bujkált. Aztán az egy pillanat alatt gonosz vigyorrá cserélődött.*
- Na megállj! *ezzel felkapta az eredeti Gulábát, az ágyra tette, és elkezdte kegyelmet nem ismerően csikizni. Bár támadása spontánnak tűnt, minden  mozdulatát megtervezte, hogy még csak véletlenül se okozzon fájdalmat az elfnek.
Közben az alakváltóra nézett javíthatatlanul provokáló, játékos vigyorával.*
- Hős szerelmes! Most mentsd meg a hőn áhított lányt!