Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Hát, ide-oda repülgetek, amikor kedvem szottyan. És, én megbékélek a zöldséggel és a gyümölccsel is, finomak, de sajnálom hogy ezt egy elf előtt mondom, de én jobb szeretem a húst. *nyögte ki végre, de nem akarta megbántani a lányt ezzel.*Remélem, megértesz engem!*vágta zsebre kezeit. Nagyon megkedvelte őket. *Ha sötét van, nem tudunk mit tenni ellene, holnap is ki tudunk jönni, ugye?*A férfi kedvesen mosolygott maga elé, az ugráló Khaledre, és a szimpatikus lányra.*

*A sárkány szavaira kicsit lepetten pillantot rá, majd halkan kuncogott fel. A férfi úgy tett ,mintha ő megette volna ,csak azért mert nem szereti annyira a gyümölcsöket. Megrázta a fejét mialatt előre pillantott.*
Természetesen nem baj, és megértelek. Mint mondtam, semmi baj nincs ezzel.
Majd Khaled kap valami finom gyümölcsös tálat, míg te Chris kapsz valami húsosat. Az ebédnél a barátaink is inkább húsosak voltak, és még maradt bőven.
*Lépegetett szépen lassan előre.*

Akkor jó. Örülök, hogy nem én voltam az első!*lépegetett Séléstina mellett, mikor a szárnyai feléledtek.*Na, most már újra tudni fogok repülni. Egyszer szívesen elvinnélek

*Már majdnem odaértek a kijelölt helyre. Az idő egyre csak telt. Minden egyes perccel közelítettek a sötét éjszakához. * És egy külön házat kapok estére, vagy csak szobát? És kik voltak nálatok, akikről beszéltél? Ők is harcolni fognak? Már megint sokat kérdezek!

A gyümölcs jól hangzik... * Előreszökken pár lépést a köveken, majd megperdül a lábujjhegyén és Séléstináék felé fordul, közben hátrálva halad előttük. * Ismerek egy finom, hideg italt, ahhoz tökéletes az eper leve... Azért megpróbálhatnánk és szerintem nektek is ízleni fog. * Kibillen az egyensúlyából, de néhány karlendítéssel sikerül megállnia, közben felnevet. * Pontosan meddig megyünk? * Újból menetirányba fordul és az előttük lévő terepet fürkészi. A hatalmas fák lombjainak suhogása, egy kellemes dallamot játszik a számára. A lágy szellő szinte feledtetni akarja az esetleges csata gondolatát. * Furcsa... én nem érzem, hogy itt veszélyes lenne, pedig figyelmeztettek is rá... Inkább békésnek tűnik minden, nem?

Lehet, hogy most nem tűnik veszélyesnek a helyszín, de éppenséggel bármi megtörténhet. Gondoljátok, hogy ide is elér?* sétál Khaled mögött pár lépésnyire, és követi, hogy merre kell menni. * Remélem, hogy nem lesz nagyobb baj, mindenki felkészült? Olyan fura, hogy én erről nem tudtam. Többet kéne másokkal beszélgetnem.

Repülni? Ohh..hát...tudod én félek a magasban.....nem szeretek repülni, nincsenek kellemes emlékeim...
*Mondja egy pillanatra zavartan, hiszen felrémlik benne az, amikor Eras szépen kegyesen kezdett játszadozni az égben ,hogy őrá mégjobban ráhozza a frászt... Azután azért vissza pillant.*
De ettől függetlenül nagyon szépen köszönöm az ajánlatott Chris.

Voltak vérfarkasok....voltak tanácstagok. Itt volt a délelőtt folyamán Eras Gressil és Leiran Geron is. *Lassan pillantott rá.* Neveket nem tudom mondjak e...ismered e őket. Khaled tudom ,hogy nem ismerheti őket. *Sóhajtott picit, ahogya rájuk gondolt. Kicsit aggódott.*

Szoba? Hát.... Igazából ha bele gondolok mindkettő van. Bár talán egy éjszakára jobb lenne , ha csak egy szobát kellene csak megágyazni ,meg előkészíteni, nem egy kisebb kunyhót, lakást. Nem gondolod? Vagy mindenképpen házban szeretnél lenni? *Pillantott rá érdeklődve ,végül előre kapta hirtelen a kezét ,mikor látta ,hogy Khaled elveszti az egyensúlyát, de az idő parányi tört része alatt vissza is vonta kezeit. Hiszen nem történt baj.*

Óvatosan Khaled..nehogy eles.
*Majd elmosolyodik a szavaira. A szél és a fák dallamát ő is hallja, körbepillant kellemesen s elnyugtázza ,hogy Gaia a közelgő csata ellenére sem bonyolódik bele a dolgokba.*
Már nem vagyunk messze, Ott az a nagy fa, na ő mögött van a falu bejárata úgymond. Bár nem hiszem ,hogy bárki is lenne most már kint.
Ami a frissitőt illeti, jó lenne. Mindenképpen megnézhetjük majd az epreket, bár nem hiszem ,hogy most estefele, érdemes lenne a jóbarátunkat felébreszteni, mondván szeretnénk a gyümölcséből.

Békés...sőt álalában itt minden békés. Néha feltünik egy kiméra, vagy valamilyen más állat, lény. De az is inkább az erdők közelében. Éppen ezért, a napjaink nagy része sokkal békésebb. A falu lakói megszokták ezt a csendes békét, sokan már nem is tudják milyen ha konfliktusba keverednek, talán ezért sem aggódnak most annyira.

Nem tudom Chris....ha el is ér, a kijáratokon egy-egy sárkány van. Nem hiszem ,hogy a falunak bármi baja eshetne. Ezenkivül örzőket is rendeltek ide....meg itt vannak a nemzetség harcosai is.
*Vont egy kis vállat.*
Talán túl sokan is vonultak be.....nem hiszem ,hogy szükség lenne erre..de jobb így előre eltervezni, mint aztán megijedni..nem?
Nem szoktál beszélgetni a sárkányokkal?

Nem tudom, lehet, hogy maradni fogok. És, hogy őszinte legyek, nem nagyon beszélgetek senkivel. A szüleim meghaltak, amikor még gyerek voltam. Magam irányítottam a sorsom. Miféle bajba tudnék keveredni, miben tudok segíteni... Senki nem mondta, hogy ez nem jó dolog. Nem kiáltottak, hogy azt nem szabad. Nekem nem jutott a gondoskodásból. Sokáig nem voltam magamban biztos. Mit kell tenni, miért segítsek, miért nem szabad ezt vagy azt csinálni? Nekem ez a sors jutott, és máig nem értem, hogy miért?*hajtotta le a fejét. Többet nem szólt. Csak ott kullogott és belerúgott egy kőbe.*

*Addig nem pillantott a sárkányra míg beszélt csak utána. Nézte ahogyan lehajtott fejjel, csendben halad velük tovább s egy kis követ rúgdos. Szomorúvá vált a pillantása. Ezután értek csak be a faluba.* Figyelj Chris...ha gondolod maradhatsz....sok dolgot nem tudunk, nem tudok pótolni ami kimaradt neked...de sokan vannak a faluban akikkel beszélgethetsz..gyerekekkel játszhatsz..beszélhetsz velünk is. Igaz Khaled? *pillantott rá kedvesen.*
Sokszor a beszélgetések alapján megtudod...mit szabadna és mit nem. Mit illik vagy mit nem...de a végén alapjáraton te tudod..melyikben vagy önmagad még így is.....
Azt sajnálom ami veled történt...de nézz előre...kérlek.

Akkor mit szóltok ,ha egy kis közös kunyhót keresnénk nektek? Ott meg tudok ágyazni majd!

*Sayla nem hagyta el az őrposztját, de már kezdte kikezdeni az idegeit a várakozás. Még a főnököt, se látta visszatérni. Még azalatt se figyelt fel a hangjára mikor aludt. Lassan elővett egy papírt és írni kezdett. Erasnak írt egy levelet, hogy mégis mi a jó fene van, miért nem tértek még vissza. Vagy megváltozott a terv. Nem tudta elképzelni mi van. A levél írása egy kis időbe beletellett.*

*Mikor kész lett a levél írással, egy sólymot hívott magához, és annak a lábára kötötte az üzenetet. Meghagyta, hogy az Őrző palotába vigye és személyesen Eras Gressil vállára leszállva adja át az üzenetet. Mindig így küldött levelet a főnöknek, innen tudhatták, ha ők írtak egymásnak. Miután ezzel végzett felröptette a madarat, aki útnak is indult azonnal.*

Igen, nem is ezért mondtam. Tudom, hogy most már csak előre. És emiatt is tartok! Mert már nincs másik út, amire ráléphetek, nem igaz? Nekem bárhol jó.*felnézett, és meglátta a sólymot. *Az kié? *erős késztetést érzett arra, hogy lecsapjon madárra. Nem tudta, hogy mit tegyen.*Van nála valami.

/Mielőtt még levadászod nekem Krissz a sólymot XD/

*A sólyom még körözött egyet az égen majd szélsebesen elindult az Őrzők városa felé. Hamar eltűnt a látó határról.*

Szállj... minél gyorsabban gyere meg az üzenettel kis barátom...*Mondta a sólyom után nézve és utána újra a járatra figyelt, hogy onnan ne jöhessen fel semmi. Kardja oldalán pihent, de egyik keze végig a markolatán volt, hogy előhúzhassa azt. Látta, hogy a nap egyre jobban lemegy és, hogy este felhők is lesznek.*

Szép... még az a kis izgalom is elveszik, amit az átváltozott farkasok tudnának nyújtani.*Mondta lemondóan.*

*Osont, amilyen halkan csak tudott. Ügyes, most már csak Sayla elől kell meglógnia, és előtte a pálya. Kicsit megijedt a kardra tekintve, de erőt gyűjtött magán, és elindult.*

~Tuti hogy észrevesz. ~*De azért ment tovább.*

* Csendben hallgatja a beszélgetést. Látja az arcokon, hogy elszomorodtak és legbelül valószínűleg ő is azt érzi, amit ők. A pillantása felderül, majd rájuk mosolyog. * Ühüm! Szerintem nem lesz nehéz barátokat szerezned. Egy kicsit félelmetes volt, amikor felrobbantottad azt a bokrot, de jófej vagy... * Odanyújtja neki a kezét. * Én sem ismerek sok mindenkit, szóval egy cipőben járunk. Nem hiszem, hogy rossz ember lennél, csak egy kicsit bogaras vagy, ahogy mindannyian. * A végét halkan kuncogva teszi hozzá. *

Nekem mindenképpen megfelel... tényleg nem szeretnék gondot okozni, vagy bármivel terhelni. * Ő is felnéz az égre, látja elrepülni a madarat. * Üzenetet visz... nem akarhat rosszat vele, szerintem ne bántsd... * Állapítja meg csendesebben. *

*Sayla felkapja a tekintetét a hangokra és és felállva nézett körbe. Bal kezét maga mellé engedve feszítette ki a tenyerét amiből sűrű fekete köd áramlott ki és ellepte a környéket.* Egyenesen a hang irányába ment és ruháját fogta meg annak akitől a hangok jöttek. Szinte vissza rántotta a lányt, akiről nem tudta ki az. Maga elé húzta és maga felé fordította, hogy jobban szemügyre vegye. A ködöt eloszlatta, hogy jól lássa a lemenő nap fényeibe.*

*Mikor meg látta, hogy egy elf lány az kissé mérgesen nézett rá.*

Te meg mi a francot keresel a falun kívül kislány?!*Kérdi morogva.* Már rég odabent lenne a faluban a helyed! Te se tudsz a kijárási tilalomról vagy mi a fene van?! *kérdi morgósan. Elégé morcos hangulatban van. A várakozás kikezdi az idegeit.*

Jófej vagyok?*nagyon felvidult.*Bocs, de nekem teljesen más cipőm van, mint neked!*nézi mind kettőt.* És ha bogaras lennék, már rég kiirtottam volna őket :DD Kártevő mentesítő vagyok

Rendben, csak én ilyen vagyok! Vadásztehetség.*viccelődött.*

Figyelj, Sayla!*próbálta a ruháját kitépni a nő kezei közül.*Te ezt nem értheted! És igen, tudok róla. A kijárási tilalomról. De nekem most mennem kell! Hidd el, Ha úgy van, idáig úgyse tudnának eljönni. Nemde? *végül sikerült kikerülnie a szorításból. *

Szeretnék ott lenni, úgy érzem, ha elmegyek, akkor teljesen megváltozik az életem!*virult a feje*Te még nem éreztél ilyet? Majd szétvet az izgalom, hogy vajon miért van ez a görcs a hasadban? Kérlek! Csak megyek, útba esik valaki, kinyírom, megtörténik az, amit odavet a szél, és visszatérek. Ennyi! Na csá!*intett egyet, menetirányba fordult, és megindult.*

*Sayla sárkány alakba változott és hamar megint a kislány előtt termet, és vissza változott.*

De igen éreztem de itt maradsz világos?! Nem érdekel, hogy mit érzel, milyen kíváncsiságot... az én dolgom az erdő elfek védelme, és ebbe te is beletartozol kisasszony! *mondta mérgesen*

Hogy nekem ma csak a kölykök jutnak... nem hiszem el. *Masszírozta meg orrnyergét egyik kezével, mialatt a másikban fogta a lány csuklóját, hogy az ne mehessen el. Erősen fogta, és ha kapálózott, csak még jobban megfogta, hogy ne szökhessen el.*

Jó kössünk egyességet... Nem tudom hogy hívnak de láthatóan te tudod a nevem! Nem küldelek vissza a faluba. itt maradhatsz velem, de semmi ostobaság és ha szökni próbálsz esküszöm kupán nyomlak. *Sziszegte a fogai között.*

Nem hiszem, hogy tanácsos lenne egyedül menned... gyerek vagy és ezen nem változtat semmi! Ha ezeket a feltételeket elfogadod, hogy itt maradsz mellettem, akkor nem repítelek vissza az Erdő elf faluba hét lakat alá...

Igen megváltozik az életed mert látod a szörnyű gyilkolást és mészárlást... Szerintem meg pont hogy nem kellene látnod... de mondom itt maradsz és láthatsz harcot...

Na jó. Nem akartam nagyon ezt megtenni, de mindegy. *erre behunyta a szemét, és kék porral a lány csak úgy eltűnt, persze Sayla látókörébe.*

*A lány futni kezdett, és egy nagyot fütyült.*

*Előtűnt egy nagy, fekete farkas, amire Harmonia rápattant. Hátrafordult az ideges Sayla felé, és félve figyelte, hogy mit fog csinálni.*

Óh! Siess kérlek!*Erre jobban rohanni kezdett a farkas.*

*Ahogyan hallgatta őket, felnevetett kicsit. Mosollyal nézte a másik ketőtt. Ekkor értek be a faluba.*
Tényleg nem okozol gondot Khaled, mint mondtam örömmel vesszük ha maradsz kicsit. És ez rád is vonatokzik Chris.
*Pillantott a másikra ,majd ismételten vissza. Az elfek már a házaikban voltak. A gyermek zsivalyok, már ahol volt, csak a házak , kunyhók falain át lehetett ki hallani. Eléjük futott pár lépéssel és széttárta karjait, míg nagy mosollyal düvözölte őket.*
Ez lenne az én szülőfalum. Isten hozott titeket! A központi faluban!
Ott, azon a fán van a mi kis átmeneti otthonunk....ah..vagyis a tiétek! Én csak jó szomszéd szerepében segítek.
*Mosolygott ,majd megfogta mindkettőnek a csuklóját.*
Gyertek csak. Menjetek fel, mindjárt viszem az ételt is!
*Azzal elengedte őket.*

*Sayla mély levegőt vett és megrázta a fejét össze húzta a szemöldökét is.*

Nem hiszem el... szeleburdi... bajba fogja sodorni magát...
*Vívódott, hisz azt se hagyhatta, hogy a lány elmenjen és bajba sodorja önmagát. A becsülete nem engedte, ahogy azt sem hogy a parancsnak ellent mondjon és a lánnyal tartson, bár harci kedve igen csak ezt akarta volna. Ez még jobban idegesítette. Utált vívódni dolgokon. Odament a társához és fel ébresztette.*

Ébredj! Bocsi de neked kell őrködni a kijáratnál! Elment egy erdő elf a vérfarkasok falva felé... elégé gyerek szóval nem hagyhatom, hogy egy maga menjen... Őrködj! Eras nincs itt én vagyok a parancsnok szóval bocsi, de nem hagyhatom, hogy bajba kerüljön! *Mondta és ezzel sárkány alakba váltott és Harmonia után sietett repülve.*

*Mikor odalent megpillantotta egy zuhanó repüléssel lekapta a farkas hátáról és a magasba repült vele.*

Remélem örülsz! Bajba sodortam magam miattad! ezért a főnököm leszedi a fejem! *Mondta és fentebb repülve kicsit feldobta a lányt és az a hátára érkezett.*

Elviszlek a vérfarkasok falvába, de most már tényleg ne csinálj ostobaságot megértetted?! Hallgatni fogsz rám és mellettem maradsz VILÁGOS?! *Kérdi ingerült hangon a hátán ülő lánytól.*

* A falu láttán felcsillan a szeme: bár már hallott róla meséket, azok fel sem érhettek a valódi élménnyel. Legszívesebben ide-oda futva nézne meg mindent, de a vendéglátója kedvéért visszafogja magát. A tekintetében gyermeki rajongás csillog, teljesen lenyűgözi a hely szépsége. Amikor Séléstina megmutatja neki és Chris-nek, hol lesz a szállásuk, szembefordul a nővel és megöleli. * Köszönöm! * Amilyen hirtelen elkapta, olyan hirtelen engedi el, közben zavartan oldalra pillant. * Bocsánat csak... nagyon tetszik a hely és tényleg hálás vagyok a szállásért... * Motyogja csendesebben. *

* A felfelé vezető fokok felé szökken, onnan integet vissza sürgetően. * Gyertek! Onnan biztosan gyönyörű a kilátás! * Gyorsan mászik felfelé, visszanézve várja a Chris-t és Séléstinát. Nem sokáig győzi így, inkább arrébb lép, hogy ne legyen útban és a tájat kezdi fürkészni. * Jó lehet itt lakni... * Állapítja meg. * A hegyről is sok mindent be lehet látni, de ez kevésbé hideg és sokkal hangulatosabb.

*Örül annak ,hogy vendégeinek tetszik a falu. Ez mindig kis örömmel tölti el, hiszen mégis csak itt él. Amint Khaled hirtelen megöleli, egy pillanatra meglepödik, hiszen nem várt erre, majd mivel úgyan olyan gyorsan el is engedik kicsit kuncogni kezd s ő öleli meg a számára kisfiút.*
Semmi baj! Nyugodtan...de nem kell hálásnak lenned..ez természetes.
*Azzal félre lépett ,hogy felmenjenek.*

*Nem messzire, egy másik kis kunyhóba lép be. Senki nem volt ott ,mivel már a legtöbben hazaértek, így a kamrából el tudta hozni a megmaradt ételt. Azzokkal tért vissza ,majd ment fel utánuk. Kíváncsian tekintett Chrisre, vajon ő mit gondol a következő szállásukról, majd boldog mosollyal nézte a másik elfet, aki úgy tűnt, hogy nagyon is élvezi a helyet. A tányérokat tartva jelent meg mellettük.*
Kellemes itt lakni. *Bólintott rá a távlatott nézve. A sötétség hamarosan őket is eléri. Ám a szél még mindig hozta magával a lombok dalát.*
Legalábbis én nagyon szeretek, de más városok is érdekelnek. Például, nem olyan rég voltam a Földalatti városban....nagyon érdekes! Jó értelemben.
*Mosolygott, ahogyan mesélt.*
Na..akkor mit gondoltok...tálalhatok?
*Biccentett a nála lévő ételekre.*

* Nyújtja a kezét a tányérért. * Segítek vinni, úgy neked is könnyebb lesz. * Mosolyog rá. Az égre pillantva halkan felsóhajt, látja, ahogy felhők közelednek. * Azt hiszem, ma éjjel esni fog... elég rossz jel a csatához. Remélem senkinek sem esik baja. Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi megeshet... Odafentről mindig csak azt láttam, ahogy a sárkányok repülnek, vagy itt-ott tábortüzek égnek a tisztásokon. * Megrázza a fejét, hogy megszabaduljon a komorabb gondolatoktól. * Meg a mulatságok utáni tűzijátékokat...

A földalatti várost én is szívesen megnézném. Hatalmas, ugye? És valóban olyan furcsák ott a fények, mint amilyennek mondják? A sötételfek tényleg mindig mogorvák? * Teszi fel a kérdéseket gondolkozási idő nélkül. *

*Válaszul Séléstinának, határozottan bólint. * Teríthetünk... és szerintem Chris is éhes, az előbb mintha korgott volna a gyomra... vagy csak az ég dörgött. * Jegyzi meg viccből. * Vacsora után játszhatnánk, van nálam egy jó játék. * Meglapogatja az oldalán függő tarisznyát. * Pálcikákkal kell benne ügyeskedni.

*Nem tudta, mit szóljon. Nagyon tetszett neki! Ezt nem mutatta ki nagyon, csak egy kisebb mosoly, amivel a séta közben járt. *

Otthonos!*dicsérte. Meglátta Selestinát, amint visszaért, és Khaleddel együtt segített neki.*

Azt hiszem, akkor elleszünk!* mondta a játék ötletre.*

*Megrezzenve vette észre, hogy felemelkedik a farkasról, és a sárkány hátára huppan. Végighallgatta annak mondandóját, elszomorodott, hogy ilyen rosszul viselkedik egy sárkánnyal.*

~De én erről nem tehetek! Muszáj tudnom, hogy mi vonz oda!~

Köszönöm Sayla.*ölelte át a nyakát, ameddig érte, és teljesen ráfeküdve nézte a lenti élet folyamát.* És ha itt tartunk: Már találkoztunk mi egyszer!*Kelt ki magából.* A nevem Harmonia! *Majd elenyhült.* Nappalonként jó szoktam lenni, általában...Inkább esténként tör rám a kalandvágy! És valahogy mindig mennem kell valamerre. Különben azt érzem, hogy megőrülök. És ez most több, másabb, mint a többi éjszaka. Menjen a görcs háborúzni! Én nem is azért akarok ott lenni!

*Gondolkodott, mielőtt újabb mondat esne ki a száján.*

Ott lesz Carme is. Talán látni fogom! De nem miatta van az egész. Azt azért tudnám, nem?

Örülni örülök. De nem annak, hogy bajba leszel. Méghozzá miattam... Sajnálom! Ígérem, ott maradok melletted. De ha látni fogom, hallani, vagy csak érezni azt a valamit, ami miatt te most "feláldozod" magad értem, akkor már ott sem vagyok a közeledben! *próbálta a vicceset játszani, mert tényleg ez volt a terve a leányzónak. *