Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Köszönöm mindenki aggodalmát, hogy mindenki megnyugodjon, alszok még rá egyet... bár úgyis tudjuk, mi lesz rá a válasz!

*Zsörtölődött halkan, közben ő is szedett magának. Minden finom falattal megpakolta a tálat.*

Akkor most meséljen valaki! Mi folyik a szigeten? Mire kellettek az elfek? És miért a falka a gonosz?? :S

Úgy véded azokat az ordasokat, mint ha még mindig közéjük tartoznál. *Vetette oda A.J.-nek* Nem ők voltak azok akik kitagadtak pusztán azért mert félvér vagy? És még őket védenéd? chö... Mellesleg nem az egész falka nagy okos... csak azok akik a Balthazart vagy kit követnek. *Mondta a maga nyers modorában és arrébb ült még mindig. Nem foglalkozott a közelebb invitálással. Neki most ott tökéletes volt.*

Jobb lesz fel ébrednek ordas... a falka kitaszított... és ez nem... fog... változni... Felfogtad?

*Miközben lapátolta az ételt, A.J. szájából elhangzottak az őt is foglalkoztató kérdések. Bár Sayla nem adott mindenre kimerítő választ, jó volt tudni, hogy nem egy egész faj a hibás. Mikor a sárkánynő elmondta véleményét A.J.-jel kapcsolatban (amivel nem lett volna gond, de minden minden szava savként mart), Freya kénytelen volt egyetérteni vele. Már ő is többször próbálta ezt a férfi tudomására hozni, de az valahogy hajthatatlannak látszott, mindenáron ott akart maradni a fajtája mellett, ahelyett, hogy keresett volna magának egy igazi otthont. De végül is mindegy, ha valóban rátalál a szerelem, akkor a nő úgysem fogja hagyni, hogy boldogtalan legyen. Csak jönne már el az a pillanat! Rossz volt barátját így látni.*

Sayla, azt hiszem, ezt nem itt, és nem így kell megbeszélnetek. Kérlek, légy egy kicsit kedvesebb. *mondta, látva azt, hogy A.J.-t bizony megütötték a sárkány szavai.* Vagy ha nem megy, akkor legalább fogalmazd át a mondandódat kissé finomabbra. Nem kell úton-útfélen mindenkin átgázolni, a férfiak sem ezt teszik...

*Pár perc telt csak el azalatt ,hogy kint elintézte a dolgokat. Még nézte az eget, azután is ,hogy a madár már elszállt. A horizontott, s azon túl amerre csak ellátott. A küldönc már rég nem volt a látóterében, de még egy kis ideig nézett arra. Gondolata mélyen szántották fel agytekervényeit, kezei pedig görcsösen fonodtak össze maga előtt. A nap telt...minden perccel késöbb lett, minden perccel kevesebb lett az idő. Nem tudta mi lesz, egyáltalán lesz e valami, habár logikus lenne azt gondolni, hogy igen...mivel ma van telihold. Az a nap, ami számára ,minden hónapban egy csoda, amelyet mindig felpörgetett szívvel vár, majd szinte néz ,az most a maga sejtelmes , békés jelenésében eltünik. Ezen az estén.....nem valószínű ,hogy ugya az vár rá, mint eddig. Sóhajtott, s már fordult be ,hogy vissza térjen az ebédelőkhöz, amikor valami a vállára szált. Egy pillanatra megijedt, főleg amint orra találkozott a jövevény csörével, majd megkönnyebbülten mosolyodott el.
Megsimogatta a tollast. Kivette a csöréből a levelet.*
Mit hoztál nekem?

*Amint észrevette az örzök hagyományos pecsétjét rajta, megrezzent. Azt kívánta ,bár az lenne ,benne ,hogy minden rendben, nem lesz semmi gond...de tudta , nem...inkább érezte ,nem így van. Még nem olvasta el csak zsebébe csusztatta, majd ebéd után. Nem szeretné addig elrontani a kis társaság kedvét. Vett egy mély levegőt ,felvette a leszebb mosolyát s visszatért. Érdeklődve emelte zöld szemeit az asztalnál ülökre.*
Na..mindenkinek izlik? Remélem igen. Egyetek csak, szükséges az energia.
*Ült le, csatlakozott s folytatta lassan az evést. Ekkor kérte meg Freya Saylat arra ,hogy beszéljen finomabban a farkas férfival.*

Sayla...kérlek a tiszteletett ad meg mindenki felé, más is így tesz feléd.

*Sayla csak morgott egyet és inkább nem szólt többet. Ő nem tudott kedveskedőn fogalmazni, és nem tudta finomabban elmondani a dolgokat. Inkább befogta a száját, ám mikor már Selestina is erre kérte furcsa fintor jelent meg arcán és behunyta a szemét.*

Vuki pofa... én ilyen vagyok... Ha a kedves szavaitok nem rázza helyre, és nem fogja fel a dolgokat és vakon ragaszkodik ahhoz, amit elképzel... akkor néha igen is kellenek a durva szavak... valakit csak azok hoznak helyre... ez pedig nem azt jelenti, hogy tiszteletlen vagyok... csak én nem tudok finomabban fogalmazni... Bocsánat ezért... *Mondta röviden és tömören majd újra bele harapott a húsba.*

Finom és ízlik igen, köszönjük az ebédet. *Mondta és azzal fel is állt, mert ő befejezte. Nem hagyott a tányérján semmit, de nem is volt nagyon étvágya, inkább álmos volt.*

További jó ebédet...*Mondta és azzal kiment az épületből egyenesen le. Vissza ment a kis kunyhó elé, ahol a fogoly volt és az ajtó mellé ülve dőlt a falnak és behunyta a szemét. Hallgatta a nyüzsgést, és a természet hangjait. Mivel nem beszéltek közvetlen mellette így lassan sikerült elaludnia. Kellett, hogy aludjon, mivel este ő lesz őrségben, és akkor már nem lesz alkalma pihenni. Addigra minden erejére szüksége lesz.*

*A.J. felmordult Sayla szavaira. Érezte, ahogy egyre nehezebb a nő közelében türtőztetnie magát. De ez várható volt. Teliholdkor, mikor átváltozik, fékezhetetlen düh szállja meg. De a lányok hamar csendre intették Saylát, így nem szólt neki vissza.*

Igen, nagyon ízletes az ebéd! *dicsérte meg ő is*

*Selestina felé fordult*

Lesz háború?

Jajj Sayla...
*Pillantott utána, az utolsó falatoknál. ,majd amint lenyelte őket kicsit sóhajtott. Elmosolyodott a dicséretekre s bólintott. Át fogja adni majd az asszonyoknak. Azután kicsit arrébb tolta a tányérját ,majd a farkas férfi kérdésére oda pillantott zavartan. Ismét megengedett egy kis sóhajt, a lányokra pillantott, hogy ők hol tartanak ,majd elővette a levelet s elkezdte felbontani a pecsétett.*
Szerettem volna megvárni, míg megeszitek....nehogy elrontsam a hangulatott.
*Azzal el kezdte olvasni magában, végül maga elé tette a kezeit. Az ölébe tette,a levélel együtt.Bólintott kicsit. Magaelé nézett hosszan.*

Igen, úgy tűnik. Az örzők elfogadták Dilec úrt a vezérnek, viszont a telihold miatt nagyon úgy tűnik ,hogy....háború lesz még ma este. Balthazar megpróbálja még...nem adja fel. Itt is vannak harcosok....a saját fajtánkbelik is, kerültek az örzőkhöz is. Úgy tűnik...nagyon készülnek, nem biztosak abban ,hogy teljesen megáll a csapat.
*Majd lassan ,s kicsit szomorúan pillantott Carmera és A.J-re.*
Nem tudom...szeretnétek még vissza menni? Ha jól hallottam, te vagy Dilec úr jobb keze...nem igaz? Lehet számít rád.... csak pár óra ván hátra...az már nem sok idő.

*Carme nyugodtan megebédelt. Miután befejezte, Selestina már bontott is egy borítékot. Félt a rossz hírektől. Végighallgatva a levelet, gondolkodóba esett. Természetesen az első, ami az eszébe jutott, hogy vissza kell menni! De ezt nem jelenthette ki elsőre, kicsit tiszteletlenségnek tartotta, ha például feláll, köszönetet mond és viszlát, már rohanna is. Nem tette. Persze nagyon aggasztotta a közlemény, legszívesebben egy lakatlan helyiségen teli torokból sikított volna. A háború szó nagyon felkavarta a lányt. *

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt csak nekem kellene eldöntenem. De igazad van, Selestina. És én el is fogok indulni, de megkérdezlek titeket, hogy velem jöttök e? Ha a vezér nem is, én számítok rátok! Minden segítségre szükségünk lesz. Nem könyörgök, és nem is amolyan munkai ajánlatot kínálok.

*Ezzel felállt, és kinézett az ablakon. Még gyönyörködött a természetben, hisz ha visszamegy/visszamennek, és a "jóslat" beteljesedik, ott nem fog minden rendben maradni.*

*A háború szóra félrenyelte a narancslevet, majd bősz fuldoklásba kezdett. Raden meglökte hátulról, így sikeresen megfejelte az asztalt, de már jobban volt. Görcsbe rándult a gyomra. Dilec is ott lesz... Még jó, hogy Carmével megy, hisz egyedül Freyának van joga ahhoz, hogy megölje azt az idiótát, és nem akarta, hogy ezt az örömet bárki idő előtt elhappolja előle. Bár jól tudta, ezúttal is sorakoznia kell majd a lehetőségért, hisz háború sem lenne, ha Dilec nem volna ott. A.J.-re pillantott, remélte, ő is szándékozik harcolni, nem szívesen hagyná magára, olyan kis életképtelen. Háború... Dilec... Mintha csak a sors játszana vele drasztikus játékot, hogy múltja egyszeriben így visszaköszön. Szíve a torkában dobogott. Felállt, bár ez kissé hevesre sikeredett, leborított két tányért is.*

Ööö. bocsánat. *kapta fel őket, egyik sem tört el* Én veled megyek. Már úgyis rég volt részem ilyen izgalomban, és szegény kardom sem bocsájtaná meg, ha kihagynám ezt a remek alkalmat arra, hogy kicsit használhassam.

*A.J. összehúzta a szemöldökét, úgy nézett Freyára.*

Neked meg mi bajod? A kardodat max frizbinek lehetne használni, annyira tompa! Azzal nem fogsz életben maradni a háborúban! Még el se tudsz mögötte bújni, mert az utóbbi időben kicsit elhagytad magad... Ha ennyire felzaklatott a háború, inkább ne is gyere! Amúgy meg nem kell félni, ha ott lesz Dilec... *ekkor egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Leesett neki! Mosolyra fordult a szája széle* Jaaaaaaaa! Aha!!! Az ex!! Vágom én a témát! De idefigyelj! Ha előbb tekered ki a nyakát, minthogy megvédené a falkát, örök átok fog sújtani! Tudod mit? Féltem Dilecet! Inkább ne gyere!

*Ezen jót mulatott. Hiába, legszebb öröm a káröröm... Úgy vélte, ez egy ütős lap lesz a számára még a nap folyamán. Már előre dörzsölgette a tenyerét. Ehj, lesz itt még visszaszívatás!! *

Én Carmével tartok! Selestina? Rád itt lesz szükség vagy velünk tartasz? *közben nekiállt készülődni* Nagyon finom volt az ebéd, istenien jól laktam! De ha nem bánod, lassan indulnunk kell, ha gyalogszerrel megyünk, hosszú út vár még ránk!

*Várakozón a többiekre pillantott*

*Ahogy a faluba ért, lassított léptein miközben kifújta magát. Remélte, nem csak hogy megtalálja a sárkányt akit erre látott repülni, de talán lesz itt valami izgalom is és valaki, aki hajlandó lesz válaszolni kérdéseire. Arca felderült, mikor megpillantott egy nem elfnek tűnő alakot egy kunyhó falának dőlve. Ahogy felé vette az irányt azon tűnődött, vajon alszik-e, vagy csak pihen. Úgy döntött kockáztat, és megszólítja amint odaért. Ügyelt arra, hogy ne lépjen túl közel, nehogy megriassza őt.*

Elnézést a zavarásért...de kegyed nem látott errefelé szállni egy sárkányt? Ha esetleg meg tudná mondani, merre ment...azt igazán megköszönném.

*Bárgyú de barátságos mosoly húzódott el arcán, ahogy várta a választ.*

*Sayla nyűgösen és annál mérgesebben nyitotta ki a szemét. A férfira pillantott és láthatóan a szemöldöke remegett, még meg őrizte a higgadtságát, vagyis igyekezett. Beleszagolt a levegőbe.*

Vérfarkas vagy igaz? *Kérdi és lassan fel állva nézett a férfire.* Egy fekete sárkányt láttál? *Kérdi érdeklődve, bár látható arcán, hogy elégé feszültek idegei és az adrenalin szintje is jelentősen meg emelkedik, ahogy egyre jobban közeledik az éjjel.*

Na de ki vagy te és mit keresel erre fele koma? *Kérdi és kezét kardjára rakta, hogy kihúzhassa, ha épp ellenséges a szándékai.*

*Bólintott Carme válaszára, hiszen nem is várt mást. Majd érdeklődve kapta fel a fejét a csörömpölésre, amikor Freya felpattant. Kedves mosollyal pillantott rá, ahogyan a tányérokat vissza tette az asztalra.*
Semmi baj.
*Kicsit meglepödött A.J hangos felszólalásán. Eddig olyan csendben volt ,hogy erre kicsit megrezzent. De aztán rájött, nem tévedett sokat, amikor úgy vélte Freya kötödött, vagy kötödik az említett farkashoz. Zavartan elmosolyodott felé, ebből azonban a jelenleg egyetlen férfi kérése rántotta ki. Rá kapta a fejét, zöld szemeivel nézte hosszan.*

*Elgondolkodott ahogyan őket nézte ,majd lepillantott maga elé a terítőre. Úgy nézte az azon lévő kis mintákat ,mintha azok megsúgnák neki ,hogy mit kellene tennie. Nem tudta mi lenne a helyes.*
Nem..nem megértem ,hogy mennetek el....és, szeretnék segíteni..mennék én..csak......
Azt hiszem elsődlegesen ,mint tanácstagnak itt kell lennem, hogy figyeljek a falura, a falvakra.....
*Nem tudta mit súgnak most neki, végül kicsit sóhajtva pillantott fel a férfira.*
Mivel ha itt történe valami.....azt nem tudnám megbocsátani magamnak.....
*Ugyan akkor teljes félelem ült most bele szívébe, az új ismerősei, barátai miatt...akik úgy vélte mind ott lesznek. Halvány mosoly jelent meg ajka szegletében, de nem tudta tekintetétt felemelni rájuk.*
Nincs mit..én köszönöm a segítségeteket.....kérlek vigyázzatok magatokra!
*Hajolt hirtelen meg, ajkaiba harapott. Haja arcába hullott, így szerencsére nemlehetett látni belső konfliktusát.*

*Meglepetésére a nő szinte minden egyes reakciója feszültségről, nyugtalanságról árulkodott. Válasza előtt magában megkérdőjelezte tettének helyességét, de innen már nem hátrálhatott el, már csak azért sem, mert az valószínűleg még kevésbé lenne a nő ínyére mint az, hogy felkeltette. Mosolyát továbbra is fenntartotta, bár az már nem volt száz százalékosan őszinte.*

Az, vérfarkas. És igen, fekete volt.

*A tény hogy több mint valószínűleg az említett sárkánnyal áll szemben nyilvánvaló volt, de úgy döntött inkább nem ő maga említi meg ezt. Ahogy a másik fél keze a kard markolatára vándorolt, arcáról a pillanat törtrészére lefagyott a mosoly, de aztán maga elé emelte kezeit.*

Csak nyugalom, nem bajt keverni jöttem...efelől biztosíthatlak.

*Kezeit leengedve nemes egyszerűséggel vállat vont miközben megigazította kesztyűjét majd a sárkány szemeibe nézett.*

Úgy tűnt, sietett valahova. Gondoltam követem, hátha valami izgalmat, vagy kavarodást találok. Ha hiszed ha nem, nincs más okom.

*Nézte a fickót még mindig feszülten, de szavai kissé megnyugtatták, így levette kezét a kardról és kerezstbe fonta mellei alatt.*

Én voltam az a fekete sárkány, és igen siettem, a kavarodásban igazad van, de láthatóan nem tudsz a Várfarkasoknál történt vezető halálról és ebből az okból keletkezett felbolydulás. Viszont nem tisztem ezt elmondani. Nem ismerlek és a neved még mindig nem árultad el... *Mondta kimérten, és még mindig higgadt maradt, majd mély levegőt vett és ekkor már legyőzte feszültségét, bár az adrenalin, még mindig emelkedett benne. Várta, hogy kihúzhassa a kardját és harcolhasson.*

Az én nevem Sayla Black... és a tiéd? Utoljára kérdem, különben ellenségként foglak kezelni. Remélem ez érthető volt...

*Elnyomott egy kuncogást ahogy belegondolt, mekkora eséllyel kérdezhette meg ugyanazt a sárkányt akit repülni látott. A kavarodás említésére valamennyire megkomolyodott. Talán mégsem érte meg ennyi éven át remeteként élnie, ki tudja, mit hagyhatott még ki. De a lényeg, hogy jelenleg is nagy események folynak, melynek gondolata felcsigázta az idegeit. Mosolya huncuttá vált, mint egy gyereké, akinek valami jó ötlete támadt.*
Felbolydulás, mi? Csodás...
*Ekkor azon kapta magát, hogy a Sayla nevű nő már másodjára kérdi a nevét. Jónak látva ha nem idegesíti tovább, kurta mozdulatsorral hajolt meg, remélve hogy az sárkányok tájékán nem olyan hírhedt a neve mint a farkasoknál.*

Az enyém Gauldoth. Gauldoth Waerjak. Sajnálom hogy felkeltettelek, Sayla.
*Felegyenesedett, arcán még mindig azzal a ravasz tekintettel kezdett kérdezősködni.*
Be kell ismerjem, nem tudok semmi ilyesmiről. Biztos vagy benne, hogy nem akarsz felvilágosítani? Nyilván sokat tudsz a történtekről, elvégre úgy látom szeretsz az...események sűrűjében lenni.

*Mondatát lezárandó, fejével a harcos oldalán lógó kardra bökött.*

*Fehúzta a szemöldökét és oldalra döntötte a fejét egy fintorral az arcán.* Ilyen furcsa nevet se hallottam még, de kérlek mond még egyszer a neved mert nem bírtam megjegyezni...*Mondta és szemöldökeit összevonta.*

Igen nem szándékszom többet mondani... de láthatóan te semmit nem tudsz a fajtád béliekről... Talán te is kitaszított vagy mint az az A.J.? Mindegy nem is érdekel. Nem nem mondok többet... nem tudom, hogy tényleg barát vagy ellenség vagy... *Mondta határozottan.* Ha a Sárkány hegységben lennénk már rég lefejeztelek volna mert megzavartad az alvásom... este őrségben leszek... *Mondta és mély levegőt vett.*

És igen mindig a dolgok sűrűjében vagyok, mert én vagyok az aki védi a személyeket. *Mondta és lassan vissza tért a fal mellé és neki dőlt. Állva maradt és behunyta a szemét.*

*Előre koreografált bemutatkozása tehát hasztalan volt, ami enyhe csalódást ébresztett benne. Kelletlenül, egy mély sóhaj kíséretében ismételte meg nevét. Pedig mennyit gondolkodott azon a mozdulaton...!*
Gaul...doth. Így már sikerült?
*A.J. nevének említésére és a kitaszított szóra elhallgatott, nem válaszolt a kérdésre. Gondolta ez önmagában is elegendő válasz. A név ismerősen csengett. Már épp szólni akart volna, mikor a nő visszadőlt a falnak. Pár pillanatig várt míg megválogatta szavait, miután egy lépéssel közelebb ment és megszólalt.*
Védeni a személyeket? Például ezt az A.J.-t? Talán ha te nem, ő tudna segíteni nekem. A közelben van?

*Mély levegőt véve emelte fel rá a pillantását.*

Én tudnék segíteni csak nem akarok, de igen köszönöm. Gauldoth, hogy újra elmondtad a neved, amin szólíthatlak. *Mondta és csípőre tette a kezeit.*

Tudod, ha akarnám mindent elmondhatnék amit tudok, és nem A.J.-t kell védelmeznem hanem az Erdő elfeket a vérfarkasoktól. *Mondta és nagyot sóhajtva enyhült meg és leült török ülésben.*

Na jó elmondom amit tudni akarsz... ülj le... hosszú a dolog...*Mondta és kezeit térdére helyezte. Kényelembe helyezkedett.*

*Figyelmesen hallgatott, közbe akart szólni mikor az elfek farkasok elleni védelméről volt szó, de gyorsan magába fojtotta a szót, mikor a nő beadta a derekát. Követte a példáját és törökülésbe huppant, majd előrehajolt és fejét kezeivel támasztotta, mint egy gyerek aki mesélésre készül. Szinte soha meg nem szűnő mosolya továbbra is húzta a száját.*

Így már értem, miért a harci lázad. Valami azt súgja nekem, hamarosan osztozom majd benne. Nos kiváncsian hallgaltlak, Sayla Black, a sárkány...

*Lassú, óvatos mozdulattal kardjához nyúlt, és lecsatolta az övéről, majd az ölébe helyezte.*

*Sayla a férfire nézett és vicsorra húzódott szája a mosoly miatt. Mindig is idegesítették a nyugodt mosolygós alakok.*

A vérfarkasoknál meg halt az öreg vezető, és ebből balhé lett náluk... Mivel te is kitaszított vagy így nem tudhatsz róla ez világossá vált számomra... lehet harcos vagyok de nem hülye... *Jegyezte meg majd térdét kezdte el idegességében mozgatni, mint ha türelmetlen lenne valamivel kapcsolatban.*

Egy Balthazar nevű egyén és egy Dilec nevezetű harcos pályázik a posztra... Megszegték a határokat és elfeket rabolt el a Balthazar fekete mágiához... A tanács fülébe az az Leiran kisasszony fülébe eleinte csak a zavargás jutott, de egyből elkezdte kivizsgálni az ügyet... félőn, hogy ennek háború lesz a vége, minket is riadóztattak. Ide kellett jönnöm, hogy védjem Balthazar seregeitől az elfeket... Lényegében ennyi amit elmondhatok róla... Ha ennek csihi-puhi lesz a vége... remélem kard élre hányhatok néhány ellenséges ordast... Kezd berozsdállni a kardom...

*Szűk szavú volt, de a lényeget így is elmondta.*

Megfelel ordas koma? Kielégítettem a kíváncsiságod? Mert ezen nincs mit mosolyogni...

*A rövid magyarázat alatt vigyora és ábrázata gyors ütemben megváltozott, gonoszság vegyült bele. Igaza lett; ő is lázba jött. Közben párszor halkan elmormolta magában az "értem" szót. Csendben hallgatott, majd a magyarázat végeztével inkább izgalomtól fűtve mint jókedvében, felröhögött.*

Hogy nincs mit nevetni? Neked, neked talán nincs. De érzem, ahogy a változás szelei feltámadnak. A küzdelem, ami jelenleg elkerülhetetlennek látszik, élvezetes lesz. És te is élvezni fogod... Nemde?
*Teátrálisan széttárta karjait és vállat vont, ahogy folytatta.*
Te a harcot, én a változást és káoszt fogom élvezni.

*Felvonta a szemöldökét a nevetésre*

Igen a harcot élvezném ez tény, de a változás akkor is bekövetkezne, ha nem lenne ez az egész... Lassan az Őrzőknél is vezető váltás lesz... Aurelius a főmufti már elég idős a feladathoz... Leiran pedig elégé haladó gondolkodású... Nem hiszem, hogy így maradna ez sokáig... Aurelius elégé vas kézzel irányított, ám a lánya nem igazán képes erre... nem olyan típus.* Mondta elgondolkodva és mély levegőt vett.*

Mindegy... elmondtam amit tudnod kell a dolgokról. *Lába még mindig járt és türtőztette magát, hogy ne kezdje el az ordast csépelni.* A káosz nem biztos, hogy jó dolog... De te tudod mit élvezel és mit nem...

*Elhúzta a száját a farkas ábrázatát figyelve.* Akarsz még valamit?

*Mikor A.J. kezdte el húzni az agyát, kicsit megnyugodott, hogy nem tudta zavara okát, de úgy látszik korai volt az öröm. A férfi szája gonosz mosolyra húzódott, bár eddig sem kedvesen beszélt a nőhöz.*

- Mi az, hogy elhagytam magam?! Hogy használhatatlan a kardom? *ezzel hozzávágta hüvelyestül, de A.J. elhajolt előle, így az szép ívvel kiesett a nyitott ablakon. Freya mintha mi sem történt volna, tovább folytatta* Én tanultam harcművészetet! Kikérem magamnak! Attól, hogy a kardom kicsit használaton kívül volt, még ugyanolyan jó, mint a tiéd! Ami Dilecet illeti, ahhoz semmi közöd, de ha tudni akarod, már rég lezártam az ügyet. Egy alkalommal, mikor khm... a különböző nézeteinket vizsgáltuk, megígérte, hogy én ölhetem meg. Erre meg fejest ugrik egy háborúba? Csak ott leszek, hogy nehogy másé legyen az öröm.

*Puffogott volna még tovább, de ekkor Selestina a szavába vágott. Végighallgatta, látta vívódását, és ekkor minden harag elszállt belőle. Odalépett mellé, és tenyerét barátian a másik kezére helyezte.*

Selestina, nézz rám. Mindannyian tudjuk, ha módodban állna, velünk jönnél. Már így is rengeteget segítettél. Nem kell emiatt rosszul érezned magad. Te minden tőled telhetőt megteszel, remélem ezzel te is tisztában vagy. *villantott felé egy bátorító mosolyt.* Na, de most megkeresem a kardomat, mert valaki nem volt képes megvárni, míg telibe kapja! *pillantott neheztelően A.J.-re* Köszönöm az ebédet, a vendéglátást. *enyhén meghajolt, majd kihátrált a szobából.*

*Lesétált a lépcsőn, szétnézett, majd meg is találta a kardot. Felkapta, majd megpillantotta Saylát egy ismeretlennel. Talán a sárkány tudna segíteni, hogy a fegyvert újra használható állapotba varázsolják. Odalépett melléjük. Mikor észrevette Sayla kimerültségtől vérhálós szemeit, egy éles kanyarral majdnem menetirányt változtatott, de a nő már kiszúrta, késő volt.*

Sziasztok! *mosolyodott el bátortalanul, nem sejtvén Sayla jelenlegi hangulatát, majd az idegenhez fordult, biccentett* Freya Rawidan vagyok. *mutatkozott be tömören, majd figyelmét újra a sárkánynak szentelte* Sayla, csak azért jöttem, hogy megkérdezzelek, hogy értesz e a fegyverekhez? Ugyanis itt ez a régi darab... *ekkor kihúzta tokjából a kardot.Tapasztalt szemek egyből kiszúrhatták, hogy egy igazi műremek, és ugyanezek tulajdonosa meg is fojtotta volna Freyát, hogy egy ilyen tökéletességet így elhanyagolt* Kicsit tompa, de ma visszamegyek a többiekkel részt venni a vérfarkasok háborújában, és muszáj valamivel harcolnom. Ne nézz rám ilyen lesajnálóan, forgatni azért jól tudom! *mondta kicsit felháborodva, miközben Raden lefeküdt Sayla lábához, finoman hozzádörgölőzött.*

*Sayla felpillantott Freyara és oda nyújtotta a kezét, hogy átvegye a kardot. Látta hogy az milyen állapotban van és elhúzta a száját.*

Freya nem akarom tudni mitől lett ez a tökéletes kard ilyen jó... elég neki annyi, hogy megcsinálom. Bár szükségem lesz pár csiszoló kőre az élezéshez. *Mondta és vizsgálta az átvett kardot. A figyelme most már arra irányult nem foglalkozott Gauldothtal.*

Freya én elhiszem, hogy tudod forgatni. Nem ezért néztem úgy rád... a kardot sajnáltam... Nem azt hogy esetleg avatatlan kezekbe van. Ezt én nem dönthetem el, hisz alig ismerlek, harcolni meg nem harcoltam veled. Pusztán a kardot sajnáltam, hogy ilyen állapotba került.. *Mondta és mély levegőt véve elővette az övtáskájából a finom szemcsés kendőjét és azzal kezdte el simogatni és dörzsölgetni.*

A csiszoló a kard éléhez kell majd... azt majd megkérdezem az elfektől... *Mondta és láthatóan lenyugodott, ahogy a kardit simogatta. Látszott a szakértő és gondos kezek, de ez általában csak a kardok felé volt így.*