Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

*Laos egyetértően nézett a srácra és csak bólogatott.* Jobb ha mész...*Mondja még a srácnak.*

*Miután a srác bejött és megszólította össze szorította a szemét és a szemöldöke megremegett.* Drágaság?! Ezt ugye nem gondoltad komolyan...*Sziszegte a fogai között és jobb kezét a teste mellett szorította ökölbe. Bal pedig a csípőjén pihent.*

A nevem Sayla Black! Hallottam már rólad... miattad voltak a Sárkány városban robbanások. Nem tudod uralni a képességed teljesen ugyebár. *Mondta és mély levegőt véve ránézett és végig mérte.* Elégé nyeszlet vagy és sok edzésbe kerülne...*Nézett rá és elfelejtve a megszólítást mellé lépett és behunyva újra a szemét nem nézett rá.*

Tudok valakit aki segíthet megtanulni kordában tartani az erőd, és fizikailag is edzene téged, hogy jobban bírd a repülést vagy bármi mást... szóval én csak segíteni akarok neked... Régóta kereslek, mivel hallottam egy két dolgot rólad. Persze nem sokat... de tudom milyen szülők nélkül felnőni... szóval egyszeri ajánlat. Ha tudni akarod Sárkányéknál mi helyes és mi nem... *Mondta és elindult a köpeny felé. Felvette a földről főnöke palástját és össze hajtotta a kezében tartotta.*

Szóval... fontold meg... egyszer ajánlat, ha át gondoltad... a központban megtalálsz... kölyök! *mondta és azzal a köpennyel együtt ment ki a kis házból.*

HÓ-wowowo!! Ácsi. 1.: Híresség lettem! 2.:Tudd, hogy fejlesztem az erőmet. És már tudok egy új dolgot, persze ehhez kell még mit gyakorolni... 3.:Nem vagyok nyeszlett, csak nem akarok izomagy lenni. 4.: Mi a helyes és mi nem, én azt már rég jól tudom, csak új útra térni nem akarok. Fogadjanak el így, ahogy vagyok! Olyan rossz félének...*vont vállat.*

Milyen központ és mikor?*nézett utána értetlenül.*

*Chris bevitte a házukba. Erre felkelt, és talpra állt. Anyja felkísérte a hálószobájába.*

Nahát, kincsem! Ki gondolta volna, hogy vele jössz haza.* mondta, és betakarta a lányt.*De hol jártál, hogy így nézel ki, és miért nem jöttél haza időben?

*Hamonia a többire már nem emlékezett, mert aludt. Az álmában Kuku szerepelt. És lassúztak.: *

Ki vagy te valójában? És miért pont te? Bár ott lehetnék, ahol most éppen vagy, és a válaszokat megkapnám!*bújt oda hozzá.* Miért fénylek megint? Hisz nem akarok teleportálni...*hirtelen eltűnt minden, és a nagy sötétség maradt.* Hol vagyok?

/Csak mert na: --> Rahgnall Gildas háza /

A főnök nem fogja sokáig elnézni azt hogy játszod a rossz fiút Chris...*Nézett vissza rá komoly arccal.* És a Sárkány Harcos Központban.... nos csodálkozom, hogy nem ismered... és nem neveznélek hírességnek... inkább bajkeverőnek...

*Gondolkodik el ránézve.* Nos lehet hogy nem akarsz izom kolosszus lenni, de a szememben nyeszlett vagy és azokhoz a szárnyakhoz erős váll és mellizmok kellenek, hogy bírjanak repülni... Az amit pedig tegnap hajnalban leműveltél. Nem akarom többet meglátni. Mert ha körözést ad ki ellened a tanács vandalizmusért... én foglak elkapni. Remélem érthető voltam kölyök... *Mondta komolyan pillantva rá és azzal kiment a kis házból.*

*Az utcán sétált és ézett körbe. Arca komoly volt. És tényleg csak egyszer ajál ilyet egy kölyöknek. Tudta milyen szülők nélkül felnőni. Ezért is lett olyan amilyen most.*

*Elmosolyodott.* Magamnak hírességnek számítok. És amúgy is, azt se tudja, hogy ki vagyok! Akkor hagyjon engem békén!*bólintott.* És nem vagyok kölyök!

Nem érdekel, ha nem tetszik, ami vagyok. A sors ezt az utat adta, és bármit is akarnál ellene tenni, azt csinálok, amihez kedvem szottyan. Ha kiadják a körözést ellenem, van egy jó búvóhelyem. És ha kell, a legsötétebb elméjű lényt fogom segítségül kérni! Nem vagyok gyáva, mondhatni az utcán neveltem magam.

Ne sajnálj, és én nem fogok olyan lenni, mint te! Annyira nagynak hiszed magad, akkor mért nem te vagy a főnök? Lássuk, halljam! A szád lehet nagy, és engem nem érdekel.

És honnan tudhattam volna, hogy arról a központról beszélsz? Tudtommal, most még ide vagy rendelve, azt hittem, hogy akkor valahol itt. De mindegy, gondolj amit akarsz!

*Vissza pillantott a fiúra és gonoszan elmosolyodott.* Szerintem nem akarod hogy kihúzd a gyufát kölyök! Nem teszel azt amit csak akarsz a törvények rád is vonatkoznak... akár akarod akár nem... de beszélj csak még tovább ezzel a hangnemben egy harcossal és elintézem hogy ne érd meg a reggelt!

És én már leraktam valamit arra a bizonyos társadalmi asztalra... nem kel olyannak lenned mint én... de az hogy miért nem én vagyok a főnök? Itt látszik mennyire kölyök vagy. Évezredek óta a Gressilek uralkodnak a sárkányok felett, és még nem volt harcos aki legyőzött volna egy Gressilt!

De tudod mit... örömmel foglak elkapni az összes fekete mágiai praktikáddal együtt, de figyelmeztetlek... a sárkányok törvénye nem olyan kegyes mint az Őrzőké. Fény nemzetséghez tartozol és mégis rossz útra tértél... én felajánlottam, hogy segítek... de legyen... ha legközelebb meglátlak... nem leszek ilyen békés!

*Mondta és szemei szikrát szórtak. Ezzel ténylegesen ott hagyta a kölyköt.*

*Nyugodtan repült, nem sietett volt még idejük. egy fél- 1 óra volt az út. Közben beszélgetett valamenyit a lánnyal, de leginkább csak hétköznapi dolgokról. Lentről más messziről lehetett látni a nagy vörös sárkányt, így az emberei is észrevehették. Hamarosan elért a falu széléig ,s akkor leszállt. Kezeiben tartotta a lányt a végén. Ő általában így szállt le, már emberi alakban lépett a talajra. Hátul, egy kis helyen hosszú vörös haja ,most nem volt összefonva, szinte el is felejtette, de a szél mialatt elfoglalta a helyét a földön, szépen játszadozott ezekkel a szálakkal. Csak ezután tette le az örző lányt. Körbe pillantott*
Itt biztosan nem volt semmi dolguk...
*Nézett szét ,mialatt a csipőjére tette kezeit. Szigorúan pillantott körbe. Az elfeknél minden visszatért a szürke hétköznapokra. A harcosk közül csak páran álltak még a falu különböző pontjain, míg a gyerekek most az iskola 'padját' koptatták. A nők vásároltak, beszélgettek ,vagy dolgoztak ,kinek mi volt a dolga. A férfiaknál sem volt ez különb. Elhúzta a száját.*

Itt mindig minden túl békés....
*Morogta kicsit ,majd a következő pillanatban észrevették ,hogy Kalí lépked feléjük szigorú léptekkel. Amint odaért meghajolt kicsit, leginkább csak Leiran előtt, hiszen ő volt Örző. Arcán parányi aggodalom ült.*
Nem vártunk rátok. Történt valami?
Nem, csak vissza jöttünk a harcosokért. Illetve én kisértem vissza a kisasszonyt. Itt gondolom minden békés volt.
Igen, természetesen. A harcnak vége?
Már a hajnali órákban végetért...nem igaz?
*Pillantott most rá kedvesére. Fél szemmel is kivette ,hogy a férfi mit akar kérdezni, így megelőzte.*
Csak nem tért még vissza a kisasszony? Pedig Leiran kívánt volna vele beszélni.
Nem még nem, és azt sem tudjuk mi történt vele, vagy, hogy került oda.
Annyit biztos forrásból mondhatok ,hogy nem kaptunk hírt halott elfről.

*A beszélegtés után pár perccel mielőtt Kalí ismételten szólhatott volna valamit, egy másik férfi rohant oda. Azonnal meghajolt előttük, fekete haja előre bukott így. Majd kihúzta magát. Nem volt idősebb a többieknél.*
Úram, most érkezett!
*A férfi azonnal átvette ,majd miútán elolvasta feltünt ,hogy sokkalta könyebb volt a szíve. Örült ,hogy a gyermekének nincs baja, de aztán egy pillanatra elkomorodott. Majd elgondolkodott.*
Sajnálom Leiran kisasszony...de ma nem jön haza...azt mondja este meg kell jelennie egy összejövetelen a farkasoknál.
*Szögezte le, de jobban érdekelte ,addig is hol van és miért.*

*Sayla mikor látta megérkezni a főnökét oda sietett és a harcos üdvözléssel köszöntötte vezetőjét. Ahogy a srácok is így tettek. Laos arca kicsit be volt verve.*

Üdvözletem! *Mondta a hivatalos köszöntést és az elf férfira nézett. Látta az arcán, hogy valami igen csak foglalkoztatta.* - Valami gond van uram? *Kérdi az Elf férfi felé pillantva érdeklődőn.*

__________________
Leiran

*Az út alatt végig kapaszkodott és beszélgetett Erassal. Mikor földet értek örült a tartásnak ,de ez is megszakadva egyszer talpára állt. Ekkor jött oda Kalí és ő is meghajolt előtte.*

-Üdvözlöm uram. *mondta diplomatikusan, de kedvesen. Hagyta hogy a férfiak ezt megbeszéljék és a végén csak helyeselni tudott Eras szavaira.*

-Oh nem gond egyáltalán, de akkor majd ott az össze jövetelen beszélek vele. Én magam is aggódtam érte, de erős lány nem kel félteni. Bizonyára tud magára vigyázni. *mondta kedvesen biztatóan.*

-A harcosokat jöttem én is haza küldeni, és a lovamért is jöttem, amit Selestina hozott ide, mert én nekem dolgom akadt még az események előtt a Sárkány városban. *Mondta kedvesen és mikor Sayla oda jött a srácokkal biccentett feléjük és meglepődve látta Laos bevert orrát.*

-Nocsak talán mégis történt valami? *kérdi érdeklődve Saylat nézve, majd észre vette kezében Eras köpenyét.* Ezt elveszem Sayla. Köszönöm hogy megspóroltad nekem ezt az utat, hogy megkeressem. *Mondta kedvesen és át vette a köpenyt. Felnézett kedvesére.* Látod mondtam hogy meg lesz.

*Ezután újra a harcosra pillantott érdeklődőn.*

________________
Sayla:

Ugyan semmi se történt... legalábbis farkasokkal nem verekedtünk... de Laosnak kijárt a verés... *Mondta és közben oda adta a köpenyt. Az után csak keresztbe fonta karjait. Főnökére pillantott.*

-És most mi lesz?

*A férfi meglobogtatta a levelet ,mikor az odaérő harcosok közül érdeklődött az egyik.*
Nincs, most már nincs. Csak megijedtem kicsit, mivel Harmonia szülei értesítettek engem arról ,hogy a lányuk eltünt. Ekkor vettem észre ,hogy az enyém sincs a helyén..de semmi üzenet!
*Túrt bele hosszú, halvány szőke hajába. Leginkább Leirannak beszélt ,hiszen más úgysem érthette, ismerhette a szóban lévőket.*
Nem kívánom ezt az érzést. Aztán a kisasszony előkerült, csak a másik nem. De most már minden rendben.
*Azzal jelzett az előbb érkezett elf férfinak ,aki biccentett ,majd elment. Úgy pillantott vissza a nőre.*
Egy hét múlva következik Malaia napja, estéje. Szeretném ha itt lenne Leiran kisasszony, tudom ,hogy még nem volt kíváltsága ,hogy megnézze, ezt az ünnepet ,amit az elfek tartanak. Illetve, egy-egy vendéget hozhat...de kérem, csak óvatosan. Ezt számunkra szent ünnep. Nem szoktuk nagyon megosztani.
*Majd megvárva a választ elköszönt ,mivel hívatták.*

*Eras közben nem szólt, csak miútán a férfi elment. Akkor pillantot embereire nagy ,széles vigyorral.*
Jó látni titeket épségben! Majdnem. Laos....Laos..állandóan elver egy nő...milyen dolog ez ?
*Kérdezte felnevetve.*
Akkor nem volst semmi gond, ennek örülök. Hát, azt terveztem ,hogy pihenőt adok nektek mára, nekem úgyis este jelenésem lesz a farkasok falujában.
*Majd Sayla érdeklődésére rápillantott*
Semmi érdekes, csak Kalí idegesskedett ,mert a te cuki pofád nem tért haza még.
*Azzal Leiranra pillantott értetlenül.*
Mi az a Malaia nap? Valami Gaia ünnep?

Leiran:

-Ohh értem sajnálom hogy aggódnia kellett, bár Harmonia elégé rakoncátlan ami azt illeti. De nem az én tisztem ezt eldönteni. Csak egy vélemény. Valószínűsítem akkor Harmoniát kísérte el de találkozhatott ismerősökkel, akikkel együtt van jelenleg is. *Mondta nyugtatásként és mikor meginvitálták az ünnepségre belül örült.*

-Ez hatalmas megtiszteltetés a számomra, hogy megismerhetem kulturájuk ezen részét is. Természetesen eljövök, és valószínű inkább egymagam jövök. Nincs igazából olyan személy akit elhoznék. *Mondta diplomatikusan, mivel tudta Erast ez nem igazán érdekelné.* De még gondolkodom, hogy ki jöhetne el velem. *mondta kedvesen és nézett Kalí után, majd kedvesére pillantott.*

-Igen ez az ünnepük, igen bensőséges szertartást. Ilyenkor vannak az elfeknél a legtöbb esküvő. Én legalábbis így hallottam. Nem hiszem hogy igazából téged ez érdekelne. Csupa báj és kellem. Nem neked való kedvesem. *Mondta őszintén, de nem bántásból.* Persze ha szeretnéd te is látni akkor szívesen jövök veled, de itt akkor aztán ki kell tenned magadért... itt végképp számít az illem és az etikett. Ezért sem akarlak elrángatni.*

________________
*Sayla kicsit meghúzta magát mikor Harmonia és Selestina került szóba. Utánuk mehetett volna, de inkább nem tette. Nem az volt a feladata hogy gyerekek körül testőrt játsszon.*

-Ugyan csak egy kis verést kapott...*Mondta és nézett a főnökre és bólintott.* Értettem uram. *Mondta és kicsit elgondolkodott hova is mehetne most, de valószíná a központba megy és edz. Elégé elgémberedett az este.*

*Laos észrevette a sunnyogást.* Mi az Sayla talán nem érintett voltál az ügyben? Te hagytad őket elmenni? *Kérdi sunyin kissé mosolyogva.* Főnök! Arról én nem tehetek, hogy ő nő!

*Elfintorodott mikor a mély illem, báj és kellem került szóba Sóhajtott.*
Hát nem tudom...nem éppen az én világom....így nem ígérem meg ,hogy eljövök veled.... Meg nekem ez így nem lenne szórakoztató. Ha jönne még valaki..akkor talán, de így nem. És most nem rád értettem..úgy értem férfi. Egy nő másképp néz az ilyen ünnepségekre.
Szóval az esküvők? Jut eszembe...*pillantott Kalí után érdeklődve.* Még mindig hagyomány az előre tervezett házasság az elfeknél, nem igaz? Olyan jót nevetnék ha a Malaia-n akarná Kalí befogni a lányát...na ha így alakulna..akkor azonnal küldj madarat. Akkor jövök hozzád.
*Vigyorodott el gonoszul, de mivel észrevette kedvese tekintetétt, köhintett.*
Csak vicceltem...ilyen úgysem lesz....khm....

*Azzal Saylara pillantott ,majd Laosra annak szavainál.*
Sayla a dolgát végezte, kívánom ezt tennéd te is Laos....
*Majd felsóhajtott*
Ezt intézzétek el magatok között, kérlek!

Leiran:

Látod ezért mondtam inkább hogy egyedül jövök. Nem kényszerítelek, csak ha kedved van akkor. *Mosolygott kedvesen és megnézte a köpenyt, ami nem is volt annyira koszos.* Na de megyek a lovamért és utánna indulok is vissza a harcosokkal, mert nekem még van dolgom. *Pillantott Erasra és köszönés képp csak megsimította a karját. Nem akarta harcosai előtt megpuszilni, főleg nem a nyílt utcán más nemzetségnél. Azzal Leiran el is ment a társaságból.*

Sayla:

*Laosra pillantott és keresztbe tette a kezeit.*
-Történetesen igen érintett voltam az ügyben. A ugyanis a kiscsaj mellettem próbált kiszökni... persze ezt nem hagyhattam így elkapva vissza hoztam és megkeresve Selestinát elmondtam neki a véleményem és vissza jöttem a posztomra... Nem bébi csősznek küldtek ide. *mondta és mély levegőt véve Erasra nézett.* Nos akkor induljunk szerintem vissza... *Mondta és azzal egy kis füst kíséretében felvette sárkány alakját.*

*Laos mély levegőt vett.* Jó jó tudom, hogy a dolgát tette. csak szívózni akartam... Szívni a kicsin húgom vérét. *Vigyorogva nézett Saylara aki a farkával adott neki egy erős ütést a lábára. A férfi a fenekére huppant.* Hééé ez nem volt szép! *Mondta morogva, majd felvette ő is sárkány alakját ahogy a másik két harcos is.

Szia.
*Nézett még utána ,majd sóhajtott. Ezalatt tekintett vissza a csapatára. Széles mosollyal nevetett fel rajtuk ,majd intett.*
Menjünk! Jobb ha haza megyünk, még pihenni akarok kicsit mielőtt este el megyek Leiranért. És gondolom azért ti is.
*Majd még Saylara pillantott.*
Tényleg, Leiran arra gondolt ,hogyha unatkozol akkor gyere velünk este. *Füllentett kicsit.*
Lesz ingyen pia és kaja. Szerintem.
*Vigyorgott fel szélesen ,majd a többiekre pillantott hosszan.* S nem sokára megyünk a vadászatra!
*Kiáltott ,mire várta ,hogy a többiek is tegyék. Ezután alakult át ,majd szállt fel. Vissza ,haza.*

Sárkányok városa- Eras Gressil rezidencia )

*Sayla kicsit meglepődött a meghíváson.* Az előzó este még vérfarkasokat kellett volna püfölnöm, most meg menjek velük bratyizni? Még átgondolom rendben? És majd küldök infót a döntésemről, vagy mond meg hol van a találka pontotok és oda megyek. *Mondta és azzal ő is felrepült az égre ahogy a fiúk is.*

Én viszont a központba megyek... ledőlök aludni. *Mondta rájuk nézve majd el is indult az útnak.* A vadászat remek lesz!

*Kiáltott vissza, de már bármit is mondtak ő nem hallotta.*

/ Sárkányok városa- Harcos központ/

*Miután elköszönt a harcosoktól elment a lováért és felkereste az őrző harcosokat. Beszélt velük, majd megköszönve az elfek kedvességét indultak el lóháton vissza otthonukba. Az oda szállított élelmet ott hagyták nekik. Nem kérték vissza.*

*Leiran fel ült fekete szépség hátára, és a harcosokkal együtt indult vissza. Maga az út elégé sokáig tartott. Tovább ,mint Eras hátán. Nem volt galiba az úton. Biztonságosan érkeztek meg az Őrzők városába.*

/ Őrzők Városa- Utcák/

*A faluban sétálgat kis kedvence pedig előtte fut zajt csapva. Vezeti a lányt. Előre megbeszélték merre és miért mennek. Yrisz oldalán most is ott van a kis tarisznyája, amibe a növényeket szokta bele rakni és könyvét is ebben cipeli. Célirányosan megy, és senkinek se megy neki. Botja most is a kezében van. Nem megy el semerre se nélküle.*

-Feret kicsit lassabban cikázz kérlek. *Szólt az állatkájára aki meg is állt vissza nézve rá.*

-Rendben Yrisz! Bocsánat. *Mondta neki persze az állat hangján, és lassabban megy tovább a kiszemelt útvonalon.*

*Egy hamar el is érnek az erdőbe amit érez Yrisz is. Elmosolyodva érinti meg az egyik idősebb fát és kedvesen felé fordítja fejét, persze nem látja őt.* -Szép napunk van, így a vész elmúlta utan nem igaz kedves Gerf. *Szólította meg a fát. Yrisz csak hamar tovább indul a növények kutatására.*

-Feret! Merre vagy? *Kérdi a vadászgörényét és fejét ide oda forgatja, hogy jobban hallja ha motoszkál. Kívülről teljesen átlagosnak hat, mivel olyan, mint ha tekintetével kutatná a talajt. A kis állat csak hamar előkerül és gazdája lábához dörgölődve kéri, hogy hajoljon le hozzá. Össze szokott kis csapat. A lány így is tesz lehajol és a kezébe nyom egy két gyógynövényt amit ő talált. Yrisz kedvesen elmosolyodva behunyta a szemét és megsimogatta a jószágot.*

-Ügyes vagy, de lássuk csak milyen növények is ezek. *mondta és letelepedett a fűbe az egyik fa tövébe. Kivette könyvét és megtapogatta a növényt, ám a könyvet nem kellett kinyitnia. Felismerte már anélkül is.*- Ohh nagyon ügyes vagy Feret. *Mondta majd a gyógynövényt be is rakta a tarisznyába a könyvel együtt. Hamar felkerekedett és tovább szedegette a növényeket. Még nem messze járt a falu határától. Látni lehetett a faluból merre is jár, ha valaki keresné.*

*Yrisz tovább gyűjtögetett az erdőben vadászgörényével. Egyre jobban haladtak be az erdőbe, és a kis tarisznya lassan tele volt növényekkel és a könyvvel. Mosolyogva ül le az egyik fa tövébe. Nem tudta mennyi lehet az idő, csak saccolni tudta. A nap gyengülő sugarából úgy ítélte meg már elkezdett lemenni nap. Feret kapva az alkalmon rohan oda gazdájához és telepedik az ölébe. Yrisz hálásan simogatja meg a kis állatot.*

- Köszönöm a segítséget barátom. Nem tudom mi is lenne velem a segítséged nélkül. Tudod Feret néha elégé magányosnak érzem magam. Talán elkellene indulnom felfedezni a szigetet. Amitől egy dolog tart vissza. Akkor gyógyító nélkül marad a falu… igaz tudnak segítséget kérni a szomszéd elf falvakból, de az még sem ugyan az.

- Na de gazdám, azt senki se kívánhatja tőled, hogy boldogtalan légy… hisz egy boldogtalan gyógyító senkinek se jó, és egy kis kaland neked se ártana. Te magad mondtad nekem mindig, hogy érdekel a sziget, és meg akarsz tanulni új főzeteket, más gyógyítóktól, hogy minél többet segíthess. Igenis tessék a sarkadra állni és szigetet látni! *Mondta biztatóan gazdájának és közben hálásan bújt bele a gyengéd kezekbe.* Én mindig melletted leszek ezt megígértem neked mióta magadhoz vettél!

- Jaj Feret olyan könnyű ezeket mondanod… *Gondolkodott el a szavain és mély levegőt véve kicsit gondterhelten tette a vadászgörényt vállára. Felállva elindult vissza a faluba.*

- Csak nem félsz Yrisz? Félsz, hogy- hogy fogod magad kiismerni a sziget többi részén? Ugyan ettől ne félj, én szemed leszek szemed helyett. *Folytatta gazdája meggyőzését, akinek nem kellett több.

Mikor haza ért lerakta a gyógynövényeket nagyapja főző asztalára és megírt egy levelet szüleinek. Végül a kis állat mégis meggyőzte, és mivel nem volt fáradt sem álmos úgy érezte, ha még most elindul, akkor az öbölbe még elérhet napnyugta előtt. A konyhába menve rakott üres tarisznyájába ételt és vizet egy két váltás ruhával és tisztálkodó szerrel egyetemben. Miután mindent összeszedett indult útnak Yrisz kis barátjával a számára ismeretlen vidékekre.
Az erdőben lassan haladt. Nem akart megbotlani, vagy elesni. Feret most vállán pihent onnan irányította a lányt. Folyamatosan beszélt persze a maga vadászgörény nyelvén, de Yrisz megértette ezt a fajta beszédet. Közel állt a kis állathoz. Az erdőből kiérve lassan a homokos partra ért. Még ott volt egy csónak, amit valaki elfeledett elvinni vissza, ám a halász, akié volt csak hamar oda ért. A 4. faluból volt az elf férfi. Yrisz szépen megkérte vigye el a kikötőbe, ami a Pangassi és a Sárkányfolyó között helyezkedik el.*

- És ugyan miért meg oda kishölgy? *Kérdi, a férfi mikor segít neki beszállni a csónakba, majd ő is beülve elkezd evezni.*

- Szeretném bejárni a szigete, hogy új gyógy főzeteket tanulhassak meg, és ezzel is segíthessem népünk. *Válaszolta szelíden.*

/-> Öböl/

*Zsebre vágott kézzel sétált céltalan a város utcáin. Gondolkozott Sayla ajánlatán, és már merőben megbánta, hogy visszautasította a nőt... vagy férfit... öö, mindegy is! Tudta, hogy helyre kell hoznia ezt az egészet és hogy addig valahol meg kell próbálnia felkészülni a gyakorlásra. De hol? Talán ha elmehetne a vérfarkasokhoz? Ott a csatában nyújtott segítségért talán tanulhatna pár dolgot az önköntrollról. Lehet, hogy még Selestináék is ott vannak. Neki muszáj megköszönnie, amit érte tett. Reméli, hogy minden rendben vele most is. Ekkor a hirtelen ötlettől vezérelve átváltozott sárkánnyá, és már repült is a farkasokhoz.*

/>>>Mező- búcsúztató Vérfarkasok mellett/

*Amikor felébredt, szörnyen érezte magát. Teljesen megbánta, hogy elment. Meg akar változni!

Törökülésbe leült, lehunyta a szemét. Lassan lélegezni kezdett. Be... és ki...*

Anyám mesélt a szellemekről. Arról, hogy ők tudnak segíteni. És a környezet is. Szóval, most arra kérem a természetet, hogy segítsen nekem változni. Belülről, és kívülről is! Ma teljesen át fogok alakulni.

*Komolyan gondolta az egészet, amit mondott. Felnyitotta a szemét.*

Anya! Elmegyek a búcsúztatóra! Bár lehet, hogy elkéstem. De majd jövök!*kirohant a házból. Füttyentett, és azon a farkason száguldott a búcsúztatóhoz, amivel meg akart tegnap szökni.*

/Nem jutott más az eszembe, hogy megváltoztassam, remélem így jó. --> A búcsúztató/

*Az úton csendesebben figyelt, de végig mondta az alakváltónak ,hogy hol merre forduljanak, merre vannak rövidített utak a faluhoz. A vihar ha felnézett , úgy tűnt egyre nagyobb területre terjed ki. Csak remélni tudta ,hogy nem keverednek bele. Habár, ha már ennyi utat megtettek akkor valószínűnek tűnt, hogy nem lesz már gond az utolsó kis részen.
Már nem jártak túl messze ,amikor megsimogatta Kuku nyakát s előre mutatott, míg másik kezével még mindig kapaszkodott.*

Látod azt a kis erdős részt? Nem túl nagy, tényleg csak át kell rajta mennünk, aztán falu hátsó bejáratához érünk. Onnantól meg, a legnagyobb fát kell keresned. Ott élek én is.

*Elgondolkodott kicsit ,majd halvány mosolyt engedett.*
Köszönöm szépen ,hogy elkísértél. A faluban ha gondolod járkálhatsz, csak óvatosan. Mivel most mindenki alszik, valószínűleg átnézek pár dolgot, szóval én otthon leszek. Mivel most keltél fel csak pár órája ,nem mondom ,hogy dőlj le, elég ha nappal alszol, gondolom. De én majd pár órácskára ledőlök mielőtt felkel a nap. Vissza kell majd szoknom.

*a szürke ló követte az útmutatást és arra fordult mindíg amerre a lány mondta. A simább területeken vágtatott, máshol szórakozottan galoppozott. Volt ahol kicsit keringőzött is de nem akarta hogy Selestina leessen mert elszédül, ezért csak kettőt fordult. *

*A célegyenesben már normálisan ment arra amerre a lány mondta. Át az erdős részen és célba vette a legnagyobb fát. Galoppozva közelítette meg és megállt pontosan előtte. Különös hely volt. Ha nem mondja a lány hogy itt falu van, észre sem vette volna.*

-Nééé mán! Hát mán itten is vagyunk! *csodálkozott el a fára épült házakat látva. Még sosem volt ebben a faluban. Kóborlásai közepette is csak a közelében járt. Azt tudta hogy itt van valahol az elf falu, de sosem látta, mert a hely alatt nem voltak csatornák.. minek is lett volna ha egyszer a házak a fákon vannak. vezette le magában a gondolatmenetet*

-Ockaj! Majd csendben leszek *suttogta és mókásan lopakodni kezdett a ló, de csak pár lépésnyit mert amikor a lány leszállt róla rögtön macskává változott és nem ment sehova, csak macskáklodva dörgölődött a bokájánál. *

*Mosollyal fogadta Kuku viccelődéseit ,majd leszállt róla. Ekkor érezte ,hogy valami puhább és bundásabb dörgölőzik a lábához. Meglátta a macskát. Mosollyal hajolt le s finoman simította meg ,majd vette a karjaiba s ölelte át.*
Gyere menjünk... megmutatom hova gyere vissza ,ha mégis elkóborolnál kicsit.

Kapaszkodj~
*A mellényt úgy húzta magán össze ,hogy be tudja a macskát oda tenni s csak fél kézzel fogva is, ne essen le. Így lassabban mászott, de végül felért. Pár lépést tett csak, mikor elért ahhoz a kis részhez amiben ő lakott. A családja rögtön a mellette lévő, kicsit nagyobb kunyhóban lakott. S aludt most.
Amint beért, letette a macskát ,majd becsukta halkan az ajtót. Az egész állt egy kicsinyke "nappaliból", onnan jobb oldalról nyílt egy ennél kisebb vagy ugyan ekkora kis konyhából,középen a fürdő míg bal oldalt volt a szoba. Csipőre fonta kezeit.*
Nem túl nagy....de egyedül élek....és nem is olyan sok ideje, szóval nem is volt szükség nagyobbra. Ezért mondtam azt ,hogy inkább olyan ,mint egy kisebb lakás...semmint ház.
*Körbe nézett, semmi nem változott abban a pár napban.*
Éhes vagy még? Vagy..szeretnél valami mást?

-Occkaj! *dorombolt ahogy Selestina megsimogatta és felvette*
*örömmel fogadta hogy a lány mellénye alá került, és direkt nem hívta fel arra a filgyelmet hogy macska alakban egész jól tud fára mászni. Odafenn amikor lekerült a padlóra macskamód nyújtózott egyet és körbeszaglászta a tárgyakat. jó illatuk volt. Felfedezte a terepet*

-Nyem vagyok éééhes *nyujtotta direkt macskásan a szavakat majd felugrott Selestina ágyára és oda ülve nézte a lányt hogy mit ügyködik. Egyelőre pihent az utazás után, még nem kezdett el kotnyeleskedni. Elkezdett macskamosdani. megnyalta a mancsát és a fején végighúzta hátulról előre majd újra megnyalta és megismételte a műveletet*

*Bólintott felé mosollyal s figyelte ,ahogyan cicamódra kezd tisztálkodni. Ezután arrébb lépdelt, az íróasztala felé s kihúzta annak fiókját. Megnézte a benne lévő papírokat ,majd kivett párat. Mégsem volt minden ugyan olyan. A munkát áthozták neki. Leült s elkezdte lassan átolvasni. Megtörölgette a szemeit ,majd apró sóhajjal folytatta az olvasást. Az íratok leginkább csak az ünnepségről szóltak. Hiszen a falu vezetését ,még mindig Kalí intézte, így az azzal járó hivatalos ügyeket is.*

Nem vagyunk lemaradva...ez jó hír.
*Mondta maga elé ,mialatt a végéhez ért, majd elgondolkodott kicsit, végül a hátradőlt a széken s Kuku felé pillantott.*
Ha úgy alakul, szeretnél itt lenni az ünnepségünkön?
*Kérdezte, úgy téve vissza a papírt a fiókba ,majd levette a mellényt s eltette a helyére. A fehér ruha volt rajta amit még az őrzőknél vett fel.*

-Milyaaa.. milyen ünnepsééégen? *kérdezte cicahangon és kicsit abbahagyta a mosakodást. Emlékezett hogy volt szó valamiről de nem tudta pontosan miről, mert neki amiről beszéltek mindíg csak politikának tűnt*

-Lesz szerdres süteméény iiis! *kérdezte azomban rögtön, és egészen fel volt villanyozódva. cicafarok helye ide oda járt a pupillái kitágultak ahogy Selestinára válaszára várt*