A vérfarkasok falva - Waerjak ház - 2

*Csendben ülve nézem a naplementét gondolataimba mélyedek.*

~ Annyi éven át azt hittem nem érdekelnek a férfiak. Most mégis... párom van és gyerekeink is lesznek. Állapotos vagyok. Mégis mi... mi változhatott. Hisz a mosogatás előtt legszivesebben jól el vertem volna Arout. Bosszantott a jelenléte. Elakartam kergetni, de mégis miért? Mi volt az ami bosszantott benne? Mi... ahh... nem értem ezt az egészet. Több éven át nem emlékeztem a szüleim alakjára sem, nem hogy a kinézetükre, most... a vadászaton aza kis lila tulipán... meditáció közben. Az lehet a válasz a kérdéseimre? ~

*Teljesen elmerülve gondolataimba észre se veszem ahogy kedvesem mocorog, s csak a gyerek hanghoz hasonló vékonyka beszédre figyelek fel. Hirtelen zökkent vissza gondolataimból és nézek fel kedvesemre elmosolyodva.*

- Jó reggel Arou. *Köszöntem s ekkor hallom meg magam mellől Gaul mozdulatának hangjait. Oda kapva tekintetem kérdőn nézek rá, majd eszembejut, hogy mi lehet a baj. Nagyot sóhajtok s nem tudom hogyan segíthetnék neki. Ő is az emlékezitől szenved, de ő mindet vissza kapta, nekem csak foszlányok vannak, és az érzés, hogy van ennél több is. Lassan felállva nyugodt lépésekkel megyek oda Gaulhoz és nyújtom neki a kezem egy bíztató mosolyal.*

- Lesz ez még jobb is. *Mondom halkan csak a vérfarkasnak.*

__________________________
Geret:

*A nyugalom költözött a helyre az edzés után s nem tudja meddig marad ez így. Hát nem könnyű dolog a béke. Nehéz megtalálnia benne egy harcosnak a helyét. Nevelt lányára pillantva azon gondolkodik, miként tudna neki segíteni. Látja mennyire elmerült gondolataiba, de csak hamar felfigyel háta mögött a léptekre. Azok üteméből és dobbanásaiból könnyedén megállapítja, hogy a kómás gyógyító ébredt fel. Remek mehetnek haza. Ám nem várt "támadás" éri.*

- Még egyszer papának hívsz kitekerem a karodat a helyéről. *Morran oda fogai között és hátra nyúlva kapja el Arou karját és ujjaival nyom meg fájdalmasan egy ideget. Rég bántotta a hógolyót és ez most hiányzott is neki, hogy elkalapálja. Felpattanva lendületből kever le neki egy erősebb fejest.*

- Ezt azért kaptad mert csak! *Morranja és elengedi a gyógyító csuklóját és utána pillant Saylara, de nem tudta mit mondhatna neki. Komoly pillantással néz vissza a gyógyítóra.*

- Emlékszel mit mondtam neked a házamban? *Kérdi halk morgás szerű hangon.*

- Jobb ha oda figyelsz rá. Túl sokat elmélkedik és nem tudhatod mi jár a fejében. *Mondja jó tanácsként, mert ő már nem tud többet tenni érte. Már tanácstalan mit is tehetne nevelt lányáért, de aggódik, nehogy a visszatérő emlékek miatt megint kiszámíthatatlan legyen és túlhajtsa magát ismét ezzel veszélyeztetve saját és a gyerekei életét. Az ifjabb Waerjakra pillant, de nem szól.*

*Geret morranására ijedten elkapta a kezét, de már későn. A harcos vasmarokkal szorította meg a csuklóját és éles ingerhullám érkezett a fájdalomközpont helyett a jutalomközpontjába. Egy pillanattal később érezte hogy valami gyorsan közelít felé.. a hangját is hallani vélte ahogy süvít a levegőben, majd kissé megszédült és csillagokat látott. Megrázta a fejét és szeretetteli tekintettel nézett fel barátjára.*

-Nem úgy volt hogy majd a havas hegycsúcson beszélgetünk? Máris a lényegre tértél…. *megdörzsölgette csuklóját, és a fejét, mintha fájlalná az előbbieket, majd ő is Saylára nézett aki most nem kapta fel a vizet*

-Látom Geret! Figyelek ne aggódj. Veregette hátba a barátját, majd váratlanul egy jó nagyot is rásózott ököllel a lapockái közé hogy csak úgy dübbent*

-ezt is csak úgy. *mosolyodik el, és tetteivel ellentétben állt vidám tekintete ahogy Geretre nézett. aztán Saylához lépett aki Gaulllal van elfoglalva. A lány kinyújtott kezébe nyomja a plüssfarkast és ellentmondást nem tűrően felkapta Gault a földről mint egy gyermeket, hogy bevigye a kanapéra*

-Na! Kedvenc vérfarkasom! Igyekezz helyrehozni magad mert pár nap múlva meglátogatlak. Ne felejts el minden nap meditálni, sok húst enni és lehetőleg kevés alkoholt inni. *szavalta neki befelé menet*

*Az ébredés és érzelmek zavarának forgatagából düh született, ahogy megérezte testén a sírás nyomait: homokos szemek, nedves arc, és az a megmagyarázhatatlan üresség a mellkasában. Tenyerébe temetett arca eltorzult a méregtől, ám csak addig, amíg Sayla meg nem szólította őt, amikor is a maszkja frusztrációvá és fáradtsággá csökkent, ahogy felnézett. Némi gondolkodási idő után - amit azzal töltött hogy jól eszébe véste a mosolygós arcot - óvatosan kinyújtotta kezét a nő keze felé, amiből már a plüss vigyorgott. Bár már tudta hogy ébren van, mégis megzavarta kicsit a látvány, az pedig hogy az égimeszelő sárkány karjaiba vette, megadta neki a kegyelemdöfést. Próbálta türtőztetni magát, ahogy korábbi dühe most más okból újra fortyogni kezdett.*
- Tegyél le...
*Halkan próbált tiltakozni a segítség ellen, de a sárkány éppen beszélt, így nem hallhatta. Alig pár pillanat alatt megannyi gondolatot hozott elméjébe a jogtalan harag, olyanokat, mint: Ez meg mit képzel rólam? Hogy nem tudok járni? Azt hiszi, hogy valami kölyök vagyok... tudok járni, te barom! Ne pátyolgass már, először is hallottam, hogy mit kell tennem, ha rendbe akarok jönni! Épültem már fel rosszabból is, a rohadt életbe! Ne pátyolgass, hallod?!*
- Azt mondtam, tegyél le!
*Rekedtes hangon csattant fel a sárkányra nézve mielőtt mellkasba lökte volna azt, hogy ezáltal kigördítse magát a biztos karokból, egyenesen le a padlóra. Oldalára esve tompa puffanással kísért nyögést hallatott, ahogy a levegő kipréselődött a tüdejéből. Apró nehézségekkel állt fel a földről, miközben morogva intézte szavait a sárkányhoz - melyek talán jóval inkább szóltak mindenkinek a távoli múltjában.*
- Egyedül is tudok járni... ne pátyolgass! Nem vagyok gyenge!

Geret:

-Tudod mikor megyek veled a havas hegycsúcsra te lókötő. *Morran oda behunyva a szemét és csak a hátba veregetés alkalmával nyitotta ki a szemét és nézett a barátjára, majd jött az erősebb öklös. Újra csak morrant egyet és mikor Arou elindult egy jól irányzott seggberúgással ajándékozta meg barátját. Ezután csak a fehér nagy zsákhoz lépett és levitte a teraszról, hogy végre induljanak haza.*

______________________
Sayla:

*Meglepődöm mikor Gaul keze helyett az ajándékba kapott plüss figura landol a kezembe és időm nincs szólni, hogy ez nem jó ötlet ő már fel is kapta Gault, aki mint vártam nem igazán jól reagál rá. Hosszan nézek utána és a plüss figurát közelebb húzva magamhoz nézem meg alaposan inkább. Nagyot sóhajtok halva Gaul reakcióját és Aroutól megszökött dolgok ahogy össze ütköznek. Nem szólok inkább. Ebbe most jobb ha nem avatkozom bele. Orrnyergem megmasszírozva támasztom meg könyököm a plüsst figurára vigyázva.*

- Mész mindig a magad feje után. *Mondom oda kedvesemnek.*

- Sejtettem, hogy ez lesz belőle. Kedvesem... nem tudsz bánni a harcosokkal. Kezd világossá válni miért cukkolnak és piszkálnak állandóan a srácok a központban... *Jegyzem meg és nagybátyámra nézek aki már indulásra készen áll.*

*Jót kuncogott Geret zsémbelésén, majd a seggberúgásra hátranézett és látványosan lebiggyesztette az ajkát mintha meg lenne bántva és leporolgatta az ülepét. Persze színjáték volt és tudta hogy Geret is tudja hogy nem vette komolyan a fenyítést*

*Gaul mérges kirohanása egy pillanatra meglepte, aztán eszébe jutott, hogy csak úgy viselkedik mint az a harcos akit ölben vitt a műtőbe. Azt hiszi hogy kevesebb attól hogy ha valaki gondoskodik felőle. Sóhajtott egyet és hagyta a padlóra esni. Igazat adott Saylának, túl atyáskodó néha… de ha Gaul nem akarja, akkor legyen így. Nem segítette fel, hanem arrébb lépett mellőle s mintha mi se történt volna folytatta a mondandóját*

-a meditálás ne legyen kevesebb mint napi 6 óra az első 3 napon. Heves érzelmi kitöréseid és rémálmaid lehetnek ami természetes velejárója annak ami veled történt, ezért érdemes lenne erős nyugtatókat és antidepresszánst szedned, legalább az első napokban. *szigorúan, igazán doktorosan nézett le rá és folytatta*

-Amikor visszajöttem, ellenőrizni fogom hogy betartottad e amit mondtam. Ha nem teszed akkor kevésbé lesz kellemes a gyógyulás, de ami rosszabb, a saját felépülésed hátráltatod vele. Küzdőnek nevezted magad, tehát elvárom hogy akként is viselkedj. *folytatta tárgyilagos hangon, s közben elpakolta maradék dolgait* - A meditációk eleinte nagyon nehezek lesznek. A gondolataid ide oda fognak csapongani és telve leszel kétségekkel és önváddal. És persze magánnyal, hiszen hosszú időn át másvalakivel osztoztál az elméden. Ha már nagyon nem bírod, akkor tarts szünetet, de csak akkor. A harmadik nap után lazíthatsz kicsit. Akkor már elég lesz a napi 4 óra is. Egy hét múlva pedig elég lesz napi kettő, vagy egy óra is. *fogta a pálinkás hordócskát és beletette a foltos táskájába a törött fiolák mellé. Az ép fiolákat pedig a zsebébe ejtette, melyek halkan csendülő koccanással nyugtázták hogy a helyükre kerültek. Mintha csak a hangjuk tette volna, Arorua szigorú arca kissé aggódóvá változott, a hangja is megenyhült*

-Ha előbb kellenék mint egy hét, akkor üzenj. Nem azért mert gyenge volnál, hanem azért mert így ésszerű a mielőbbi felépülésedhez. Nem egy gyógyítóval szemben kell erősnek lenni, hanem magaddal szemben. Minél előbb felgyógyulsz és megerősödsz, annál hamarabb leszel újra olyan erős mint atyád, hogy öregbítsd a családod hírnevét.*sandított oldalra, hogy lássa rendben van e kedvenc vérfarkasa* - Érthető voltam? *kérdezte és aggódón pillantott le rá. Nem akarta egyedül hagyni a házban azok után amit látott benne. Akár pár óra egyedüllét is végzetes lehet az első napokban, ha a gondolatai között összezavarodik és a végső kétségbeesésében a rémet szólítja meg.... akkor az hatással lehet rá és befolyásolhatja míg újra át nem veszi felette a hatalmat és akkor semmit nem ért az egész. Bárcsak előjönnének már a szülei… *

-Gauldoth! Ha megértetted amit mondtam.. akkor itt és most tegyünk egy próbát. *mondta ismét a szokásos kedves hangján* -Helyezd magad kényelembe és próbálj meditálni, mintha mi itt se lennénk. Látni akarom hogy menni fog e. Ha nem megy, akkor most el kell vigyelek magammal, mert akkor nem maradhatsz egyedül a gondolataiddal. Értesz engem ugye?

*Szinte azonnal a szavak elhangzása után rájött, hogy eltúlozta a dolgot. Vett pár mély levegőt és megrázta a fejét, hátrasimította és megigazította a haját, amíg Arorua magyarázni kezdett. Le kellett nyugodnia és beismernie magának, hogy igaza volt a sárkánynak: instabil még, vigyáznia kell.
- Bocsánat, csak... tudok járni, rendben? Abban nincs semmi veszély, ha elesek és betöröm a fejemet, azt is meg tudom gyógyítani.
*Hallgatta tovább a teendőket és útmutatásokat. Hat óra?! Ezen a részleten akadt fel a legjobban, de végül is három napon át... az nem olyan sok. A gyógyszereknél megintcsak elhúzta a száját kellemetlen emlékek miatt, de nem tiltakozott, mert a kuruzslókkal ellentétben Arorua tudásában bízott. Fel-alá járkált, miközben letörölte arcáról a könnyek nyomait és eszébe véste az instrukciókat.*
- Megértettem amit mondtál, igen. A pátyolgatás és a segítség között van különbség, előbbit képtelen vagyok elviselni, az utóbbit elfogadom; abban nincs szégyen.
*Újra megvakarta a fejét, komolyan gondolkodott mielőtt nekifogott volna a meditációnak. Leült, aztán úgy dönt, inkább lefekszik, az kényelmesebb opciónak tűnt, ám nem érzett nagy különbséget.*
- Napi hat óra...egyszerre, vagy elosztva? Egyébként, technikailag osztoztam a fejemen ugyan, de mégsem: Kallabash észrevétlen volt, olyan, mint a tudatalatti-alattim. Nem leszek magányosabb, mint eddig. Ha pedig kellesz, feltétlenül üzenek - nem vagyok annyira gőgös.
*Ahogy elmondta amit akart, kezeit a feje alá húzta, hogy kényelmesebb legyen a fapadló, aztán behunyta szemeit. Nekikezdett, amint azt tanulta édesanyjától: egyenletes, fokozatosan lassuló légzés... orron be, szájon lassan ki... ez rendben volt, a neheze most jött csak. Amikor figyelt rájuk, akkor vette észre igazán, mekkora viharban kergetik egymást gondolatai, és hogy ezt mennyire nehéz őket megzabolázni. Eleinte próbált egyszerűen nem figyelni rájuk, hisz akkor úgyis elcsendesednek, ám ez többször és gyorsan kudarcot vallott. Gondterheltsége összehúzott szemöldökök, később frusztrált grimaszban jelent meg arcán, aztán pár perccel később mikor már tudatosan sem tudta elméjét lecsillapítani, hirtelen mozdulattal csapott ökleivel a padlóra maga mellé, és ezzel a lendülettel is állt fel. Mély levegőket véve, körökben sétálva túrt bele idegesen a hajába. Újrapróbálja, meg fogja oldani. Ezt sietve jelezte is a sárkány felé.*
- Nem, még nem. Csak most kezdtem, még várj.
*Amint sétált, szétnézett a szobában. A bútorok csak egy részre csoportosultak, a helyiség többi része viszonylag üres volt. Magában megjegyezte, hogy kell majd beszereznie még ide dolgokat, de a tény hogy megint csak gondolkodik, újra feldühítette. Megint körbenézett, ám tekintete most megakadt egy láncingen, egy hozzátartozó sisakon és két buzogányon. Egy próbát megér, gondolta, majd utoljára végigfuttatta szemeit a ház alsóbb szintjén, megjegyezve a tárgyak elhelyezkedését. Lehunyta a szemeit, figyelt a légzésére... aztán nekilátott. Táncra perdült, az ahhoz szokásos sebességnél sokkal lassabban ugyan, de mozgott. Behunyt szemekkel lejtette kecses haláltáncát, nemlétező kardokkal hasított fantom-ellenfelekbe, Arout is körbejárta és többször csapott le rá fegyvereivel. A mozdulatok bár harchoz nem tűntek megfelelőnek, ha jobban megnézte az ember, mindössze sebesség, ellenfelek és két ívelt penge kellett volna hozzá, hogy minden nyugodt szívdobbanásánál és minden elegáns és ívelt mozdulattal porba hulljon valaki. Próbálkozását végre siker koronázta, elméje megtisztult, nem gondolt semmire, még a mozdulataira sem: izommemóriából, ösztönösen dolgozott. Mozgása precíz volt, pörögve-szökkenve járta be az alsó szintet, szögletes átmenetek és lendületvesztés nélkül, nem hallott és nem látott, szinte transzba esett. Édesapja és édesanyja ekkor lépdeltek le a lépcsőn egymást karolva. Tulkas felhúzta szemöldökét, és nyugodtan szólt ugyan, de nem túl hangosan: az már kizökkentette volna fiát, jól tudta, milyen állapotban van. Csupán a miértjét nem ismerte.*
- Itt mi folyik?

*Felvonta egyik szemöldökét a bocsánatkérésre és elmosolyodott.*
-Nincs semmi gond. Kaptam már rosszabbat. Ráadásul a sárkány harci központban már vicceket gyártanak a pátyolgatási szokásaimnak hála. Inkább én tartozom bocsánatkéréssel. Többet nem fordul elő. *mondta majd folytatta a felsorolást, de a kérdésekre mindig válaszolni szokott közben, most sem tett másként. *
-Lehet elosztva. Ez esetben napi három alkalommal két óra legyen az irányadó. Kallabash beszivárgott az elmédbe, mert emlékeket takart el előled és láttatott veled. ami engem illet, nem vagyok olyan biztos abban, hogy nem volt ott ahol Te azt nem szeretnéd.
*A válasz egybefolyt a teendők felsorolásával s mikor végzett és Gauldoth meditálni készült, csak csendben megállt és figyelt. *

*A mimika és a hirtelen düh egyértelmű kudarcot jelentettek. A sikertelen próbálkozásnál aggodalmasan pillantott a vérfarkasra de kérésére várt még. Nem zavarta meg. Hadd találja meg a módját, az azt jelentené hogy nem szorul 24 órás felügyeletre. Némán állva mint valami szobor, figyelte Gauldoth fel alá járkálását , majd azt ahogy a lassú mozdulatsorba fog. Hasonlót látott már amikor a harcművész részlegen az alakulat tagjai katákat gyakoroltak hajnalonként reggeli bemelegítés helyett, s egyben megtisztították a gondolataikat is. Az volt ehhez hasonlóan lassú és precíz mozdulatsor, de minden másban azonban köze sem volt a kettőnek egymáshoz. Elbűvölten figyelte a tökéletes mozdulatokat, bár ő maga nem értette melyik része mire való. De nagyon jól nézett ki. Láthatóan Gauldoth megtalálta benne a békéjét ami a gyógyuláshoz segíti.*

*Derűs ábrázattal nézett fel a megjelenő szülőkre és ő is csendesen válaszolt vissza, nem tudván, hogy Tulkas máshogy értette a kérdést.*

-Úgy látom, sikeres meditáció. *optimista mosollyal szemlélte amint Gauldoth éppen lefejezi majd hasba szúrva kibelezi a képzeletbeli pengével majd hasonlóképp bánik el a kanapéval is hogy az asztal maradványaival folytassa* -Ha így megy a meditáció, akkor így megy. A lényeg az hogy sikerüljön belőle napi 6 óra az első napokban… A többit Gauldothnak már elmondtam. *mosolyodott el, mert nem akarta hosszú beszéddel kizökkenteni kedvenc vérfarkasát* -Mi pedig lassan indulnánk is. Köszönöm hogy hagytak pihenni. Rámfért.

*A szülők megértően bólogattak, Yavanna a sárkányt, Tulkas pedig a lassan táncoló fiát nézte.*
- Értem, és még egyszer köszönöm. Most először is aludnia kell, aztán jól teleennie magát. Hat óra folyamatos mozgás neki gyerekjáték, még ha gyorsabban is csinálja, szóval azzal nem lesz gond. Ugye, poronty?!
*Gauldoth a földszint legtúlsóbb pontján járt, mikor az elvakkantott kérdésre úgy vadult meg, mint harcikutya a parancsra. Szemei kipattantak és ádáz mosoly szelte ketté arcát ahogy szünet nélkül, olajozottan váltott sebességet. Ledobbantotta a lábát, amivel aztán Arorua felé lökte magát. Mozdulatai a sebességgel nyertek igazán értelmet: már nem sasszézott ide-oda, hanem széles fordulatok variációjával jutott előre célja, a sárkány felé, miközben maga körül vagdalkozott szüntelen a képzelt pengékkel, mintha csak tömegen vágná át magát. Talpai dobbanása erőteljes és határozott volt, mégis úgy tűnt, szinte nem is ért földet, jóformán a levegőben forgott egyik oldalról a másikra, pörögve sújtva a szélrózsa minden irányába, higanyként hajolva el véletlenszerűen képzelt csapások elől. Mindez furcsa harmóniában simult össze egyetlen abszurd, alig hallható ritmusba, melyet mozzanatainak zajai keltettek: egy csata szilánkra tört, hiányos melódiája. Teste hangszer volt, húrjait ősi erők szaggatták, ő pedig a legnagyobb örömmel hallatta a zenét, amit jelenleg ő és Tulkas érzékeltek csupán teljes valójában.
Gauldoth a távot pár másodperc alatt hidalta át, haja legyezőként forgott arca körül ahányszor csak lépett. Amikor Arorua elé ért, lökött magán egy utolsót, magasba emelte légből kovácsolt kardjait, ádáz tekintetét a gyógyítóéba fúrta. Mielőtt azonban nekiment volna kedvenc sárkányának, előre és le dobbantotta előbb egyik, aztán másik lábát, elvezetve a lendület nagy részét, aztán előre lépett egy halálos... ölelésbe. Halkan lihegett ugyan a mutatvány után, de sokkal jobban érezte magát. Elméje már nem volt nyugodt víztükör, de nem változott vissza a háborgó óceánná sem, amilyen sajátos meditációja előtt volt.*
- Ja. Ja, ezt még tudom. Lehet, hogy még nem tudnék hagyományosan harcolni, vagy balesetek nélkül főzni... de ezek viszont beleégtek a testembe.
*Elismerő taps hallatszott a lépcsőről, melynek korlátját Tulkas támasztotta.*
- Szép volt, kölyök. De remélem észrevetted a hibáidat.
- Persze. Nem hajoltam elég gyorsan, bizonytalanok voltak a döféseim, satöbbi-satöbbi... de nem örülhetnék egy kicsit?
*Az idősebb farkas jóízűt nevetett, aztán legyintett.*
- Jól van na, hagylak örülni, poronty.
*Gauldoth elégedetten nyugtázta hogy az öreg nem volt teljesen komoly. Most, hogy agya tiszta volt, elkezdte tervezni a következő napjait, amint elengedte a sárkányt.*
- Meditálás lassú tánccal az agynak, hagyományos gyakorlás a testnek...evés és alvás. Ilyen fontossági sorrendben fogok időt fordítani magamra a gyógyulásom érdekében. Tudom mire gondolsz, de nem, nem lesz bajom - az utóbbi ötven évben alig aludtam, hozzászoktam, ahogy a folyamatos rémálmokhoz is. Pár napot még kibírok kevés alvással, ahogy szintre hoztam magamat, rendesen fogok aludni. Szóval. Antidepresszánsok és nyugtatók?
*Újra ide-oda járkált és folyamatosan csinált valamit jobb kezével eszmefuttatásai közben, mint korábban. Szeszélyessége valóban egy teliholdkor menstruáló vérfarkaséval vetekedett.*

*Tulkas szavai csak átmenetileg vonták el a figyelmét az ifjabb vérfarkas mozgásáról, mert a hirtelen gyorsulás hanggal is járt és Arou meglepetten nézett az irányába. A felgyorsult ritmus, atökéletesen folyamatos és gyors mozdulatsor egyértelművé tette még a harcművészetek terén laikusnak nevezhető gyógyító számára is, hogy ez nem egy mindennapi harcmodor, s hogy legalább annyira halálos tud lenni amennyire elbűvölő. Erről valamiért a lavina jutott az eszébe*

*De nem volt ideje tűnődni, mert a táncos kecses mozdulatokkal alig pár másodpercen belül előtte termett. Arra számított hogy hirtelen irányt vált vagy esetleg véletlenül összeütköznek, de nem ez történt. Kapott még egy ölelést. Ma már a… mindegy hányadikat.*

*Elmosolyodott és hátba veregette a vérfarkast elismerése jeléül*
-Úgy látom ez menni fog. Valahányszor zűrt érzel a fejedben csak vesd be ezt a módszert és nem lesz gond. Ha több mint hat óra, akkor több… Az nem gond *kuncogott immár megnyugodva és magában kicsit sajnálta hogy Geret és Sayla nem látták az előbbi bemutatót. Ők többet értenek az ilyesmihez, biztosan ehhez is… Így meg majd nem fogja nekik tudni elmesélni, hogy milyen is volt. *

*Gauldoth kérdésére komolyan gondolkodóba esett*
-Antidepresszánsra és nyugtatóra akkor lenne igazán szükség ha a meditáció nem elegendő. A biztonság kedvéért küldök majd egy főzetet erre a célra egy madárral. *Yavannára nézett akit az elmúlt pár órában nagyon racionális személy benyomását keltette benne, majd vissza Gaulra* -Ha édesanyád úgy ítéli meg hogy kell, akkor majd ad be belőle. Az antidepresszáns alul és túl adagolva is problémát okozhat. Alul adagolásnál nem ér semmit, Túladagolásnál felelőtlenné tesz és jellemző, hogy mellékhatásként hallucinációkat okoz. … illetve igazmondásra is kényszerít, de ez most nem érdekes… *fejezte be a mondandóját szórakozottan, majd illendően elbúcsúzkodott és kilépett az ajtón, ahol a kér Black már várta*

*Türelmesen várunk kint, hisz tudjuk, hogy még vannak dolgok amit el kell intéznie. Ismét csak a gondolataim és én maradtunk, mert nagybátyám keresztbe font kezekkel behunyt szemekkel áll mellettem. Elégé álmos lehet, de nem tudom miért nem aludt a délután.

~Vajon az egyikük fiú lesz?~ Kérdem magamtól miközben a távolba merengve próbálom csendesíteni gondolataim, s megsimítom hasamat. Behunyom szemem és mély levegőt véve próbálok kicsit meditálni, de nem igazán sikerül. Arou közeledő lépteire nyitom ki szemem és egy halovány mosollyal pillantok rá. A Plüss farkast kezembe véve óvatosan fogom meg. Sárkány alakra váltva hajolok meg a kijövő Gaul és családja előtt.*

- Reméljük legközelebb kellemesebb találkozás lesz. *Mondom teljesen komolyan elköszönésképp és erős szárnycsapások közepette karmaim között óvatosan tartom a kis farkast és felrepülök és haza felé veszem az irányt.*

_________________________________
Geret:

*Keresztbe font karokkal áll és szeme sarkából szemeit nevelt lányán tartja. Nem szól és a csendet Arou és a házigazdák léptei szakítják félbe és ahogy megfordul Sayla fejére könyököl aki láthatóan most nem veszi fel a piszkálást. Ez viszont aggodalommal tölti el. Ennyire elgondolkodott, hogy észre se veszi a magassága miatti piszkálást. Ahogy Sayla sárkány alakot ölt és elköszön és felrepül utána néz, majd vissza Tulkasra és a többi ordasra.*

- Legközelebb én nyerek. *Morranja oda egyenesen Tulkasra nézve.*

- Vigyázz magadra és a családodra. A fejedet csak én szeghetem világos?! *Kérdi egy széles vigyort megengedve az ordasra nézve, majd mikor helye lett sárkány alakra váltva fogja meg a hatalmas fehér zsákot és azzal repül fel a magasba. Az ő repülése sokkal könnyedebb volt mint Saylaé.*

*Az egész család nagy figyelmet fordított Arorua felé, Yavanna jelezte, hogy elvállalja a feladatot.*
- Gyakorlott vagyok különböző szerek óvatos adagolásában, nem lesz gond.
*A szülők lesétáltak a földszintre, miközben fiuk újfent optimistán állt a dologhoz, ennek hangot is adva.*
- Értettem, de úgysem lesz semmi baj - nem ezek után, nem ennyi javulás után, nem ötven év túlélés után. Nyugalom, Arou!
*Megeresztett egy széles vigyort is, bebetonozva optimizmusát - egyelőre.
- Köszönök mindent.
- Köszönünk mindent.
*Az asszony csak egy kedves mosollyal kísért bólintással fejezte ki a köszönetét, ám még ha a sárkány nem is tudta, ez nála már sokat jelentett. Kilépdeltek a ház elé, aztán mindhárman meghajoltak a vendégeik előtt. Tulkas csak horkantott egyet az idősebb fekete sárkánynak, aztán legyintett.*
- Legyen ahogy akarod, tudod jól, hogy engem nem érdekel ilyen harcokban a nyerés vagy vesztés!
*Amint Sayla már hallótávon kívül van, még egy utolsót üvölt Geret után.*
- Úgy lesz! Te meg ne vigyázz annyira Saylara!
*Gauldoth integetett mindhármójuknak, a fehér sárkány felé nézett még egyszer.*
- Aztán vigyázni ám egymásra, miattam meg nem aggódni!

-Köszönöm Yavanna! Nem felejtem el küldeni a főzetet és a… humm.. a felhasznált mágikus bénítószer receptjét. *mondta, mert eszébe jutott a nő kérdése még a gyógyítás előttről, majd vállára vette a foltos fehár táskát, amiben immár a hordócska is lapult. Elismerően biccentett Gauldoth optimizmusára. Remélte így is marad.*

-Igazán szívesen! S Ahogy ti is, úgy mi is vigyázunk egymásra… *mondta, majd még hozzátette* -A plüssfarkasra is természetesen.

-Gaia óvjon benneteket *mondta búcsúképpen és az udvarra nézett ahonnan időközben Geret indult *
*Örült hogy öreg harcos barátja olyan magától értetődően kapta fel a nagy zsákot. Ha nem tette volna akkor kénytelen lett volna itt hagyni. Ő ugyanis képtelennek érezte magát arra hogy azzal a rengeteg vassal egészen hazáig repüljön. Ahhoz nem volt benne elég izom…*

*amikor Geret is felszállt és üressé vált az udvar, kicsit távolabb sétált és átváltozott egy Aurorához pikkelyre pontosan hasonló fehér sárkánnyá. Annyi különbség volt sárkányalakban a húga és közötte, hogy Arou azon nyomban fénylő aurát vont maga köré. Ránézett a családra. még egyszer meghajtotta a fejét majd könnyed eleganciával a levegőbe libbent. Az udvar két oldalán lévő fák ágai és levelei táncolva fogadták a szelet amit a sárkány hatalmas szárnyaival kavart. Ahogy mindig, a gyógyító most is látható örömmel fogadta a levegőben történő órákat. Pár erőteljes szárnycsapással feljebb emelte könnyű szerkezetű testét, majd vitorlázva eredt a fekete sárkányok irányába*

---- Úton - Vérfarkasok városából a sárkányok városa felé – nappal--- >