Vérfarkasok Falva - Brayen kastély - BÁL

*Vigyorgott egyet a korát meg a szülinapját illető kérdésre, amíg rá nem jött valamire: nem emlékezett a születésnapjára. Egy kicsit elkomorodott a hangulata amint ezt felfogta, de nem hagyta, hogy ez tönkretegye az estét, így megint mosolygott.*
- Nem emlékszem, mikor van. Már jó ideje nem tartom számon... viszont azt tudom, hogy hetvenegy éves vagyok.
*Plusz-mínusz egy év. Azt hiszem. Basszus, az ilyet hogy felejti el az ember?*

*Yavanna apró kuncogást hallatott ahogy eltakarta száját a kezével. Tulkassal ellentétben - aki valamivel odébb iszogatott, - ő kedvelte az ilyen eseményeket és sokkal könnyebben vett fel egy nemeshez illő viselkedést, bár egyes részleteit rühellte.*
- Ugyan, nyugodtan tegezhetsz, nem szeretem a formalitásokat, különösen nem a fiam választottjával szemben.
*Gauldoth úgy döntött itt teszi fel a kérdéseit, valamikor fel kellett. Bárgyú, jámbor vigyorral arcán kérdezte.*
- Anyu, úgy tűnik hogy elfelejtettem...mikor van a születésnapom.
*Jutalma egy előbb meglepett, aztán szomorkás arc volt. Yavannának mindig rosszul esett, amikor szembesülnie kellett vele, hogy egyetlen fia milyen megpróbáltatásokon ment keresztül. Valamint azzal, hogy ez milyen hatással volt rá.*
- Mához két hét múlva leszel hetvenkettő, fiam.
*Csendes bólintás aztán, egyikük sem szólt semmit. Tulkas mentette meg a helyzetet, aggályos arccal lépett a trió mellé, egyik kezének ujjai közé öt poharat szorított, a másikban még volt egy teli, de ezt is azonnal kiürítette, amint odaért.*
- Ah, szia Freya! Gyerekek, ezekkel mi a francot kell csinálni? Nem rémlik, hogy...
*A helyzet megoldása egy felszolgáló személyében jelent meg. Tulkas démoni ügyességgel csempészre nesztelenül az üres poharakat a feltartott tálcára, valahogy elkerülve az inas figyelmét. Úgy fordult vissza a társasághoz, mintha mi sem történt volna, ám Yavanna rosszalló arccal és feltűnéstelen mozdulattal ütötte oldalba, mire annak arca egy pillanatra megrezdült a fájdalomtól.*
- Ne szórakozz a hülye nyomáspontjaiddal, boszorkány!
- Ne szórakozz a felszolgálókkal, vén csont.
*Gauldoth vigyorogva fordult a sötét elfhez, láthatóan élvezte a helyzetet. Fejcsóválva tárta szét karját a két idősebb vérfarkas felé.*
- Azt se tudom, ki ez a két bolond...
*Édesanyja megjutalmazta ezt a beszólást egy hasonló ütéssel, mire Gauldoth is összerándult egy kicsit. A két Waerjak oldalukat dörzsölve nézett egymásra, Yavanna pedig Freyára vigyorgott.*
- Egyszer megtaníthatom, ha gondolod. Hasznos.

*Nem tudta elképzelni, hogy mi rosszat mondhatott, amitől hirtelen ilyen komorrá vált. Talán a vérfarkasoknál a kor amolyan tabu téma?*
- Izé, ne haragu... *a szavába vágtak. Huhh, akkor kivételesen nem ő hibázott. Amint meghallotta a választ, meglepetten pislogott egyet. Nem sok ilyen alkalom adódott az életében. Valójában egy kezén meg tudná számolni a hasonló eseteket. Nos, egy ujjal több. Hirtelen nem tudott mit mondani. Szabadkozzon? Üsse el valami poénnal? Hisz ez nagyon szomorú.*

*Mintha egy vasláncot dobott volna le magáról, eltűnt a feszengése.*
- Rendben, köszönöm.
*Még hozzá akart volna tenni valamit, de Gaul kérdését követően elfelejtette mi is volt az. Megint elfogta az a nyomasztó szomorúság, ami tompa nyomással ült szívére az imént is. A közeli időpontra mosolyt varázsolt arcára.*
- Rendezhetnénk egy bulit! Ha még mindig kíváncsi vagy, akkor hozatnék a nagyival néhány minőségi sötétet, szépen feldíszítenénk a házat... *óvatosan figyelte a reakciót, remélte, hogy ezzel nem vált ki ellenséges érzéseket. Tulkas ezután bukkant fel.*
- Szia! *szörnyülködve nézte a vén farkast, deja vu fogta el* Apja fia. *vigyorgott. Nevetett Gaul - utóbb végül megbosszult - poénján.*
- Igen, ez nem rossz ötlet.
*Ekkor nagy döndüléssel kicsapódott a hatalmas ajtó. Mindenki elhallgatott. Egy szürreálisan apró öregasszony  nézett szembe az összegyűlt tömegen. Hosszú másodpercekig, feszült arccal vizslatta a mulatozókat kényelmetlenül mély pillantásával. Aki nem ismerte, az szinte állni sem tudta a tekintetet, zavartan elnéztek, de barátai biztosak lettek volna abban, hogy az asszony egyszerűen csak feldúlt.
Hirtelen elindult, célirányosan, macskaszerű mozgással közeledett Freya felé, akit nyomban el is kapott a gyomorideg. Mikor Aleina odaért, reszelős hangján halkan megszólalt.*
- A szüleid látni akarnak. Most.

*Tulkas az oldaldörzsölésből felnézett Freyára.*
- Mi az, hogy apja fia? Már nehogy-
*Aleina ekkor lépett be elég drámaian a terembe. Tulkas suttogva elmagyarázta nejének a kilétét, közben Gauldoth egyik sötét elfről a másikra nézett. Talán ő tett valami rosszat? Nem, az kizárt. Mindkettejükön látta a feszültséget, így inkább csöndben maradt, amíg meg nem hallotta Aleina mondandóját. Nem foglalkozott a köszönéssel. A félholt gyorsan felmérte a helyzetet: Aleina teljes lénye frusztrált volt, a szavaktól a mozdulatokon át a tekintetéig. Sajnálta, hogy meg kell hátrálnia korábban tett ígéretéből, de nyilvánvalóan ezt Freyának kellett megtennie. Egyedül. Halovány mosollyal szólította meg a sötét elfet.*
- Tudom mit mondtam korábban, de szerintem ezt egyedül kell intézned. Gondolom nem öt perces dolog lesz, szóval ha elhúzódna, tudod hol találsz meg.
*Közelebb húzódott Freyához, és megcsókolta. Furcsa érzés volt. Sok az "első" ezen a mai estén. Először mutatkoznak együtt, először találkozott anyja Freyával, először fogja látni Freya a szüleit - először fognak elválni, amióta meglátták egymást. Ez még fel sem merült benne, de szinte alig voltak még külön, mióta találkoztak. Keserű érzés kerítette hatalmába a gyomrát, de aztán ötlete támadt, és benyúlt a mellénye alá.*
- Most jut eszembe, hogy én kaptam tőled egy karperecet, de én nem adtam neked semmit... ja, és észrevetted, hogy ezidáig még nem kellett elköszönnünk egymástól?
*A férfi szülei mindketten mosolyogva, de belül fájóan figyelték, ahogy fiuk szinte gyermeki módon fél és izgul, mégis bátor. Mindezt egy ilyen apró dolog miatt, ami neki egyáltalán nem apró; egy rövid időre szóló búcsú. Szürreális volt, de tudták jól, hogy a remény ennyi szenvedés után rémisztő volt számára. Tudták jól, hogy félt az új boldogság elvesztésétől, még ha ez most értelmetlennek is tűnhetett. Gauldoth előhúzta, aztán levette nyakából a régi, kör alakú medált. Furcsa volt megválnia tőle, bár úgy érezte, mégsem vált meg tőle, mikor Freya kezébe nyomta az ékszert.*
- Ne apránként ölj: pusztíts, ha muszáj,
hatalmasan, irgalmasan.
Hadd legyen vége, mire elkezdődnék.
Ha emlékezetem nem csal, ez van ráírva. Ha nem akarod elfogadni, visszaadhatod - amint visszatértél. Nekem éveken át szerencsét hozott, talán maradt benne még egy kicsi. Kelleni fog a szüleiddel.

*Aleina először csak értetlenül pillantott Gaulra, amikor az megszólalt, mintha eddig észre sem vette volna. Újra körbenézett, de ezúttal fel is fogta a látottakat.*
- Mi ez a némaság? Elvégre ez egy bál! Zenét! *intett a zenekarnak hanyag eleganciával, mégis ellentmondást nem tűrően. Aztán szabadkozó mosolyt villantott fel a Wearjak család számára.*
- Gaul, Tulkas, kérlek ne haragudjatok az udvariatlanságomért. *biccentett feléjük meghajlásnak szánva. A nő felé fordult* Te bizonyára Yavanna vagy. Örülök, hogy találkoztunk.
*Míg Aleina próbálta behozni az elmaradt formaságokat, Freyával szinte forgott a világ. A szülei! Látni akarják! Most! Most?! Mi az, hogy csak így gondolnak egyet, és a nagyanyját érte küldetik? Először mérhetetlenül dühös lett. Aztán kíváncsi. Szomorú. Kétségbeesett. Szorongó.
Hálásan tekintett párjára.*
- Ezek szerint visszavársz majd, pedig már előtted is hisztiztem párszor. Kötélidegzetű. Köszönöm. *viszonozta a csókot, óvatosan, lassan. Később emlékezni akart erre. Talán ezeknek a pillanatoknak az emlékei fogják megmenteni attól, hogy valami meggondolatlanságot kövessen el szüleivel szemben.*
- Ugyan, nem kell adnod semmit! *a búcsú említésekor felnevetett, de utána máris könnyek csillogtak szemében. Maga sem tudta, hogy tényleg az elválás miatt e, vagy a lelke mélyén már régóta várt esemény teljesülése miatt.
Átvette az ékszert.*
- Köszönöm. Szükségem is lesz rá. Magamból és nagyiból kiindulva egy jó adag mázlira lesz szükségem, hogy én tudjak hangosabban kiabálni. *gúnyos élű mosoly tűnt fel arcán* Tudod, a vokálozás alatt. Ígérem amint tudok, visszatérek. *még egyszer utoljára mélyen a szemébe nézett, eszébe vésett minden vonást, mimikát. Még mindig a férfit nézve nagyanyjához szólt.*
- Indulhatunk.
*Ezzel a két Rawidan búcsút intett a Waerjakoknak, és távoztak.*

- De még mennyire, hogy visszavárlak. Mindketten bolondok vagyunk, elfelejtetted?
*A Waerjak-szülők apró meghajlással üdvözölték Aleinát, de nem akartak beleszólni a jelenetbe, csak csöndben figyelték azt. Yavanna már akkor elérzékenyült kicsit, mikor Freya a születésnapi bulit említette, hiszen két dekádja már, hogy nem látta a fiát. Most viszont, ahogy nézte a fiatal szerelmeseket, könny szökött a szemébe. Tulkas motyogott neki valamit halkan, mire amaz szemeit törölgetve akaratlanul is felkuncogott és megint oldalba vágta férjét. Eközben fiuk szintén végig Freyán tartotta a tekintetét, minduntalan mosolyogva. Reménykedett ugyan, de tudta, hogy szerelme támogatása nélkül kell majd alávetnie magát Arorua kezelésének, ám egy percig sem hagyta, hogy aggodalom üljön ki arcára.*
- Csak ügyesen, angyalom. Ügyesen.
*Egészen addig nem vette le szemeit Freyáról, amíg el nem hagyták a termet, még azután is nézett utána egy darabig. Körbepillantott - sok szem szegeződött rájuk, de most nem zavarta. Amíg szusszanásnyi ideje volt, elmesélt pár fontosabb múltbéli történést és jövőbéli tervet.*

*Dia és a férfi táncoltak addig, míg a zene elhalkult, mintha örök homályba merült volna minden, s a véget érni nem akaró csönd átvette volna az egész hely hangulatát. Dia nem volt magas, eléggé átlagos mérete volt. Ezért az ajtó irányába hiába nyújtózkodott volna, hogy láthassa, ki szakítja félbe a nép örömét, inkább próbálkozott azzal, hogy a sok ember közötti réseken kikukucskált. Valami vénasszony furakodott be az ajtón, zenét kérve, s hamar távozott is egy nő kíséretével. A férfi újra táncra kérte Vanillet, de az nem-et mondott. Elutasította egy kedves mosollyal, és egy mondattal.* Szeretnék még körbenézni, ha nem gond. *ezzel faképnél hagyta a szőke srácot, és elment. Kilépett egy folyosóra, ahol szintén voltak cseverésző személyek. El lehetett tévedni ebben a labirintusban! Volt, hogy Dia két útvonalon is kijutott egy terembe. Végül az étkezőben találta magát, ahol megterített asztalt várta a vendégeket.* Dia megkereste a kísérőjét, Zephyrt, és mellé ült.*


A vacsora tálalva!*hallatszott kintről egy hang, mire özönleni kezdett a nép be a szobába.


*Dia megkereste a kísérőjét- Zephyrt-, és mellé ült.*

*Egészen jól érezte magát Zephyr a lány társaságában, és úgy vette, hogy az is élvezi ezt az egészet. Sajnálatos módon Zephyr észrevette, hogy a lány elpirul, a szemei csillogtak. A férfi tudta: Ilyenkor kell búcsút inteni, míg nem késő! Már szólni is akart, mire elhallgattak a zenészek, és egy öreg nő jött be. Elég komornak tűnt, méghozzá parancsot osztott. Mit képzel, ki ő? De gyorsan elillant egy elffel. Ekkor újra nekikezdtek a muzsikának. Zephyr nem akarta olyan ridegül lerázni a lányt. Ebben a pillanatban szólt egy alkalmazott, hogy mehetnek enni. A férfi felsóhajtott, köszönetet mondott, hogy nem kellett leráznia a táncpartnerét, és bement. Leült az egyik helyre, ami még szabad volt. Mellé huppant le Vanille.*

Hol hagytad szőke herceged?

Nem volt annyira kapós fehér ló nélkül.*viccelődött.*

*Várta, hogy Dia segítsen neki, de a lány elsétált mellőle. Hirtelen egy férfi lépett oda hozzá. Haja ugyanolyan fehér volt, mint Glenicenek. Elfogadta  férfi felkérését. A fickó egyik kezével megfogta a lány derekát a másikkal pedig a kezét. Glenice végig a lábát nézte, hogy nehogy letapossa az úriember lábát. A zene hirtelen elhalkult, az ajtón pedig egy öregasszony viharzott be. Glenice jobban megnézte a hölgyet. Aleina volt az. Boldogan integetett az asszonynak, de ő mintha észre sem vette volna. A zene újra elindult és megint elkezdtek táncolni. A férfi nem sokára megszólalt.*
-Amúgy a nevem Aaron Brightmare. A tied?
*Glenice teljesen lesokkolt. Brightmare?! Nem! Nem lehet! Végignézett a fiún, agyon hasonlított valakire. Elengedte a férfit, majd sietősre fogta a dolgot.*
-Öhm....örvendek! De...nekem...most mennem kell.
*Mindenkit fellökve kirohant a teremből. Ki a bejárati ajtón. Megpillantott egy hintót a közelben. Lekötötte az egyik lovat majd felhuppant rá. A ló engedelmeskedett a lánynak és elindult. Glenice eleinte vissza akart menni Chiyoékhoz, de aztán rájött, hogy a Correia ház közelebb van.*
--> Erdei elf falvak: Correia ház//

*Nem úgy tűnt, hogy Anantha nagyon beszédes kedvében lenne, így inkább ő is csendesen nézelődött. Hamar megérkeztek a kastélyhoz. A hintó megállt, az ajtó kinyílt, Dilec kiszállt és segített Ananthának is. Mit sem szólva tartotta a kezét, hogy karoljon bele a lány. Bevezette a kastélyba, ahol nagyon sok vendég gyűlt már össze. A legtöbben úgy tűnt, egy másik terem felé igyekeznek. Biztosan most szolgálják fel a vacsorát.*

Úgy látom pont időben érkeztünk! Remélem, éhes vagy!

*Próbálta kicsit oldani a hangulatot. Körbenézett, hogy van-e a közelükben esetleg egy-két ismerős arc. Carmét és A.J.-t nem látta sehol. Medard az idősebb Waerjakkal és a nejével beszélgetett, ott volt Gaul is... Freya viszont sehol. Mi történhetett? Minden vendégen vagy virágkoszorú vagy virágkarkötő díszelgett.*

Hm. Lemaradtunk az ajándékosztásról  Nem baj, majd legközelebb gyorsabbak leszünk. Gyere, bemutatlak a házigazdának!

*Odavezette a lányt Medardhoz. Büszkén mutatkozott Ananthával, egy fejbiccentéssel köszönt a jelenlevőknek.*

Szép jó estét mindenkinek!

*Épp Arorua közelgő gyógyítási kísérletéről fejezték be a beszélgetést a Waerjakok, mikor Medard közeledett feléjük. Mindhárman enyhén meghajoltak. Tulkas mosolyogva elegyedett beszélgetésbe.*
- Jó estét, Medard! A hajlékod minden csak nem szerény, a fényűzés mestere vagy, mint mindig. Nyilván ismered a feleségemet Yavannát, a fiamat pedig már nagyon régen láthattad; Gauldoth Waerjak.
*A félholt kurtán meghajtotta a fejét. Halovány mosoly ült csupán az arcán, aggódott Freya találkozója miatt. Érezte, hogy ez még egy darabig így lesz.*
- Brayen úr, köszönöm a meghívást; nem sokan tettek volna hasonlót, ha rólam van szó. Így talán több az esélye, hogy a falka újra befogad.
*De így sem lesz könnyű, futott át fején a gondolat. Yavanna körbefuttatta tekintetét a termen, de bor nem volt a láthatáron.*
- Nem kóstoltam a pezsgőt, de én egyébként is inkább a bort kedvelem.
- Egyetértek. Viszont... Medard, meg kell kérdeznem, amire mindenki más is gondol: miért ez a bál? Értem én, hogy örülsz Wrahn "halálának"... de ez még ahhoz is elég nagy felhajtás. Mit rejtegetsz még a tarsolyodban?

*Dilec ekkor toppant be egy hölggyel, akit még egyikük sem látott. Az idősebbek visszabiccentettek, Gauldoth némán intett.*
- Ah, Dilec! Üdv köztünk. Ki a hölgyemény?

- Jó estét, Alfa!

*a gyógypuszik megtették a hatást, mert Carménak azonnal elszállt az ujjaiból a fájdalom.. a minden erővel együtt.*

*Mikor lejött a férfi teljes pompájában, zselézett tüsi fekete hajjal, fekete bársonyöltönyben elegáns cipőben ingben, halálosan elegánsan, hevesebben dobogott a szíve.. félt is hogy a ritmusos ütlegelés le fogja rúgni róla a köldökéig dekoltált pánt nélküli ruhakölteményt… -bár így lenne- .. gondolta magában és alsó ajkát kicsit beharapva engedte magát besegíteni a hintóba a menetiránynak háttal. Mosolyogva nézte hogy A.J.-nek mennyire tetszik az út. Nagyon remélte hogy a bálon is jól fogja érezni magát. Ha nem így lesz, ha valaki megsérti őt, akkor botrányt fog csapni.*

-Hűűha… egyetlen jó dolog lesz azon a bálon… TE és ettől csak egy elsz ott ami még jobb lesz… a MI

-Nem lesz hosszú az út tigrisem! *tette kezét a férfi térdére* -Ezért gyorsan elmondom amit tudni kell.

-A bálokon általában van egy rikkancs aki bejelenti hangosan az érkezőket úgy hogy bekiabálja a nevüket. A Tied és az enyém is. De mivel eleve kicsit késve érkezünk, nem valószínű hogy ott lesz még az ajtónál, de ha mégis, akkor készülj fel hogy bekiabálnak majd a vendégeknek, hogy bejelentsék az érkezésed. Ilyenkor általában a vendégek megnézik maguknak az újonnan belépőket hogy milyen ruha vagy ékszer van rajtuk, hogy áll a hajuk satöbbi. Ez teljesen természetes, ne pánikolj be. *mondta neki, mert emlékezett rá annak idején ő maga mennyire lámpalázas lett amikor a neve elhangzása után mindenki ránézett*

-A belépés után általában a vendégül látó ház kedveskedik valami aprósággal. Ez vagy ital vagy édesség vagy egyéb apróság. Erről is vélhetően lekésünk. Ez után illik a házigazdával váltani pár szót először, de csak akkor ha nem nekünk idegenek társaságában mutatkozik és nem szakítunk félbe semmi fontosat. Ez után pedig étel ital tánc amíg tart a bál. Néha műsorok is vannak.
-Visszafelé pedig majd megbeszéljük a kocsissal hogy vezethesd a fogatot. Majd hozok ki neki valai finomat, hátha akkor jobban enged *mondta halkabban, nehogy véletlenül meghallja az illetékes*

*A hintó begördült az úton és lassan megállt. *

-Ne feledd édesem, ne nyúlj a kilincshez Majd ő kinyitja. aztán a balodba karolva fogunk együtt besétálni és ha ott lesz a rikkancs akkor te mondod be a nevünket, mert Te vagy a Férfi .

*Csibészesen vigyorgott, amikor Carme megállapította, hogy a MI lesz a legjobb dolog a bálon. Aztán jött egy újabb információtömeg, de már meg se lepődött rajta A.J.. Figyelmesen hallgatta, próbált mindent megjegyezni. Mikor megállt a hintó, már épp nyúlt volna  kilincs után, de Carme rászólt. HOPPÁ! Ennyit a gyorstanulásról... A kisinas leugrott a hintóról és kinyitotta az ajtót. A.J. kiszállt, majd kisegítette Carmét is. Kint már csak egy-két szolga lézengett, a hintókat félreállították az útból. Rengeteg volt belőlük! A kastély pedig hatalmas volt! Szinte beleszédült, mikor a legmagasabb torony csúcsát is megnézte. Az óriási bejárati ajtónál egy komor komornyik állt. Hosszan nézte, ahogy felsétált a páros az ajtóig. Kicsit frusztrálta A.J.-t, de Carme felkészítette erre. Odaértek hozzá.*

Jó estét! *Nyálas hangja volt az ipsének. Nem volt szimpatikus.* Kihez van szerencsém?

Jó estét! A hölgy Carme Werewan... én pedig... a kísérője.

Üdvözlöm, Werewan kisasszony! Örülünk, hogy el tudott jönni! A kísérője nevét elkérhetem?

*Elkomorodott A.J.. A gúnynevével mutatkozzon be?? Egy bálon?? A fal mellett két kobold állt... sötét volt az arcuk és folyamatosan kuncogtak. Egy vörös bársony szütyő volt az oldalukra kötve, aminek a szélét aranypor fedte. A.J. jobban körbenézett. Az ajtókeret is vékonyan végigszórták ezzel a porral. Mágia? Az ajtóra?*

Vishous... csak így, magában. Amolyan művésznév...

*A komornyik hosszan nézte a férfit.*

Ó, értem! Reméljük, jól fogja magát érezni a művész úr! Kérem, fáradjanak beljebb, a vacsorát most tálalják! Már mindenki az étkezőben van!

*Bent tényleg alig lézengett valaki. Nem lehetett eltévedni, a nagy aula után közvetlenül a bálterem nyílt, és abból a szemközti hatalmas ajtó mögött látni lehetett az asztalokat, és a beszélgető vendégeket. A.J. bevezette Carmét az étkezőbe, ahol előbb csak egy-egy, majd egyre több szem rájuk szegeződött. Talán Carme kivágott ruhája, talán A.J. ismeretlennek tűnő arca...*

Atya úristen! *morogta a férfi a fogai között. Ismerős arcokat keresett, Dilecet találta meg előbb. Hely még volt az asztalnál, úgy döntött, csatlakozik hozzájuk.*

Szép jó estét mindenkinek!

*Villantott egy sármos mosolyt a jelenlevőkre.*

*A lány hagyta magát bevezetni a kastélyba, miközben Dilecbe karolt. Nem volt túlzottan beszédes kedvében, így inkább azon tűnődött, miért mennek a dolgok ilyen nehezen a férfival. Egyik pillanatban nagyon jól elvannak, a másikban meg elmarják magukat a másiktól... Nem könnyű eset... Kicsit szottyant kedve egy pillanat alatt elmúlt, amikor beléptek az ajtón, és meglátta a fényűző pompát, és a sok vendéget.
Dilec a házigazdához vezette őt, és mielőtt bemutatta volna, már többen is érdeklődtek kiléte felől.*

Jó estét kívánok Mindenkinek! *Mondta bájos mosollyal. Jól esett neki az ismeretlenek figyelmes érdeklődése.* Anantha Elensar vagyok, a sziget egy távoli részéről érkeztem, és egy szerencsés véletlen folytán ennek a kedves férfinak a vendégszeretetét élvezem. *Hálásan rápillantott a mellette álló Dilecre, majd a kastély ura felé fordult.* Most pedig kétszeresen is vendég vagyok, hála Önnek, Uram! Köszönöm a meghívást, és örvendek a találkozásnak. Sok jót hallottam mindannyiukról, remélem, mihamarabb lesz alkalmam megismerni Önöket személyesen is! *Illemtudóan térdbókolt a körülötte állóknak.*

*Elmosolyodott amikor a férfi majdnem a kilincsért nyúlt de megállt a mozdulatban. Láthatóan nagyon igyekezett. Nem tudta mennyire aggódik a párja, de ő maga legalább annyira izgult most, mint anno az első bálján. De most nem maga hanem A.J. miatt érezte ugyanezt. Azt akarta hogy csodás élménye legyen.*

*Belékarolva hagyta magát vezetni. Neki nem tűntek fel a koboldok, sem az aranypor, bár az agya lefotózta a részleteket, az értelmezésükre nem került sor. *

*a név kérdésénél szinte a torkába dobogott a szíve hogy mit fog a férfi válaszolni, de a lehető legjobb választ kapta. ezek szerint a férfi végre felvállalja a nevét! Sugárzó mosollyal Vishous oldalán lépett a terembe és el is várta hogy sok sok szempár rájuk szegeződjön. Vishous morgását éppcsak hogy lehetett hallani, de egyértelműen a pánik jele volt. Carme bíztatóan szorította meg a karját és követte őt Dilec-ék asztalához ahol szerencsére Medard is éppen ott volt. Carme magában elismerően rótta fel a férfinak a nagy plussz jelet, amiért nem felejtette el, hogy elsőnek a házigazdát illik köszönteniük.*

-Szép estét kívánok Medard és köszönöm a meghívást a Werevan ház nevében. Üdvözletem a többi vendégnek is! Hajolt meg előttük is tradicionálisa, de egyetlen pillanatra sem engedte el Vishous karját.* -Neked is szép estét Alfa! *köszöntötte Dilecet is illendően, bár nemrég váltak el egymástól. Lopva végignézett Anantha ruháján és elismerően pillantott vissza Dilecre. Úgy tűnik mégis van ízlése ha akarja.*

Üdv mindenkinek!

*Büszkén állt Anantha mellett, miközben a nő bemutatkozott. Nincs elveszve, immáron másodjára állapította meg. Kihúzta neki a széket, hogy leüljön. Miután a lány helyet foglalt, ő is ezt tette. Körbenézett, úgy mesélte el röviden a történéseket.*

A tegnapi nagy viharban találkoztunk, az erdőben, ahogy jöttem hazafele a tanácsgyűlésről. Hogy mi kapcsolat van a tegnap este és a szellemek között, mi az oka, hogy ez megtörtént, Wrahnt küldtem kideríteni. Reméljük, a tegnap este nem ismétlődik meg és Anantha támadóit is sikerül elkapnunk! Nem tudom, hogy sikerrel jár-e, ha nem, lehet megkérem a Waerjak család segítségét az ügy felgöngyölítésében, tudtommal van némi jártasságuk a mágia és megmagyarázhatatlan területein! Persze, csak ha elfogadják! Yavanna, nagyon csinos, csak úgy tündököl! *Nem mintha nagy haverságban lettek volna, de néha futólag találkoztak. Rövid kitérő és egy kisebb hatásszünet után folytatta.* Ha sikerül megoldani a helyzetet, személyesen fogom hazakísérni Ananthát, hogy minden rendben legyen útközben.

*Egy félmosolyt küldött Ananthának, bár érezte, hogy ez nem volt őszinte. Több időt szeretett volna eltölteni vele, beszólogatások, oltogatások nélkül. Most azt kívánta, Wrahn bárcsak napok múlva... nem, hetek! Vagy akár hónapok múlva térne csak vissza az eredménnyel. Persze nem ez volt a cél, hanem a mágus azonnali kézre kerítése. Hamar el akarta kapni a támadót. Aztán inkább a házigazdára terelte a figyelmét, akit mintha valami boldogságaura vett volna körül, de nem mágia, vagy gyógyfőzet miatt, hanem pusztán az est szépsége volt rá ilyen hatással.*

Mesélj, Medard! Mikor lett teljesen kész a kastély? És mi ez a hirtelen csinnadratta? Talán csak nem vissza akarsz térni a közéletbe?

*Közben megérkezett Carme és A.J. A kivágott ruhán felvonta a szemöldökét, ez még Carmétől is meredek volt. De szinte tündökölt a férfi mellett. Jó volt látni. Vajon ő is lehet ennyire boldog...? Anathára nézett, de nem tudta megmondani a választ.*

Sziasztok! Csak hogy ideértetek! Hosszú volt a készülődés, mi?

*Gauldoth figyelemmel hallgatta Medard szavait, de félig máshol járt, fejében Freyát követte. Képzeletében minden rendben volt, most azonban a fizikai fáradtsághoz enyhe rosszkedv is társult kedvese hirtelen távozása miatt. Megmarkolta sétapálcájának hideg acélgombját, felsóhajtva nézett körbe.*
- Nem rongy ember... nos igen. Ahogy mondja. Köszönöm a nagylelkűséget, ha szükségem lesz segítségre, feltétlenül önhöz fogok fordulni.
*Tulkas és Yavanna egyaránt elkapták Medard elsődleges reakcióját, amit a barátságos mosoly és a magyarázat követett. A férfi elgondolkodva bólintott, Yavanna pedig belekortyolt a borba amit kapott. Elégedett hümmögés jelezte, hogy a nedű elnyerte tetszését, férje pedig felnevetett.*
- Annyira örülsz, az ember azt hinné, te idézted elő a tegnapi helyzetet, csak hogy Wrahnt eltávolítsd a képből!
*Mindhárman helyet foglaltak Medard asztalánál, a félholt pedig alig észrevehetően feszültebbé vált a hozzá intézett kérdés hallatán. A maga mellett levő üres székre pillantott, miközben sétapálcáját a térdéhez támasztotta.*
- Nem. Nem hiszem, hogy az este folyamán visszatérne.
*A témát ezzel lezártnak tekintette, azonban neki és apjának is érdeklődését keltette Dilec kérése.*
- Nos, ez a részletektől függ. Egyébként nem is tudtam, hogy ilyen hírek is keringenek rólunk; mi mindig is harcosok voltunk. Ha a Táncra gondolsz, az megmagyarázható és nem sok köze van a mágiához, ahogy mi sem konyítunk hozzá túlságosan.
- Csupán csak ismerünk egy-két trükköt, melyekkel nem kerülünk hátrányba varázshasználókkal szemben.
- Megfelelő eszközökkel a hátrányunkból előnyt kovácsolhatunk, amikor szembenézünk eggyel.
*Apa és fia szemében gonosz fény gyúlt, miközben fejükben már nyilván az összecsapást tervezték. Ekkor lépett be A.J. és Carme. Tulkas szélesen vigyorgott ahogy meglátta a párost, akik egészen máshogy néztek ki, mint mikor legutoljára látta őket. Yavanna felé mutatott.*
- Üdv A.J., Carme! Szinte kivirágoztatok, ez igen! Ő itt a feleségem, Yavanna; azt hiszem, vele még nem találkoztatok.
*A nő ültében fejet hajtott, vékonyka mosollyal ajándékozta meg az érkezőket.*
- Üdvözletem.
*Gauldoth is megcsodálta mindkettőjüket, A.J.-re alig ismert rá, bár most ő is egészen máshogy nézett ki; sápadtnak és fáradtnak tűnt, minden bizonnyal a harc miatt, amit láthatóan túlélt. Ezt tudtára is adta nekik egy mosollyal és egy integetéssel.*
- Látod, mondtam, hogy jó vége lesz.

Tony? Nem Robert volt még a legutóbb?*kérdezte suttogva Zephyrtől értetlenül, miközben átültek a szomszéd asztalhoz. Megérkezett az alfa egy nő kíséretében. Felállt, hogy megadhassa a tiszteletét az érkezőknek, és le sem ült, mert a vendég-zápor nem kívánkozott elállni. Megérkezett Dilec jobb keze is egy férfival. Az arcok ismerősek voltak. Mikor legelőször járt a Vérfarkasok falvában, és eleredt az eső. Akkor csak egy futó találkozás volt mindenkivel. Erről jut eszembe... Hol lehet Glenice? Dia hevesen körbenézett, de sehol sem látta a lányt. Ekkor jelent meg Anastasia, akivel szintén nem találkozott eddig, de sokat hallott róla apjától. * Öröm számomra, hogy itt lehetek, az önök kastélyában. Köszönjük a vendéglátást!*mosolygott. Végre egy személy, aki vidámságot hozott Dia számára. Ezzel visszaült a helyére.

Medard tartott egy kis beszédet, mire mindenféle ízvilág megjelent az asztalokon, s kinek mi tetszett jobban, abból szedett magának, és hozzálátott a lakomának. Vanille csak szerényen szedegetett, amik nem tűntek olyan édesnek, hizlalónak vagy eleve furán kinéző ételeknek.*

Igen, Robert voltam, viszont elvétettem egy kisebb hibát. Tartsd a szád, a nevem pedig Tony!* egy személyt sem ismert az érkezők közül, de voltak nők, akik elnyerték Zephyr tetszését. Sajnos a hölgyek már foglaltak voltak, és Zephyr amúgy sem olyan szívtipró személyiség. Erre bizony inni kell! Megfogta poharát, és annak fele tartalmát kiürítette. Próbálta az eszébe vésni a neveket... Dilec=alfa=Balthazár veszte. Anantha=alfa párja=ismeretlen nő. A.J.=ismeretlen férfi. Carme=alfa-segéd=látszólag A.J. szerelme. Anastasia=a nő sem ismer engem, így nekem sem kell róla tudnom semmit. Finomabbnál finomabb falatok kerültek az asztalra, mi szem-szájnak ingere. Zephyr szívesen vett volna mindenből, és kóstolgatta volna meg mindnek az ízét, de ezt nem tehette. Előkelőségek között ugyanis köteles neki is normálisnak tűnni, uralni önmagát. Persze ez nem azt jelentette, hogy koplalni fog! Vett bőven, csak pár étekből.*

*Ahogy Dilec ránézett, miközben a lány beszélt, jól esett neki, mintha büszkeség sugárzott volna a férfiból. Noha röviden átvillant az agyán, hogy vajon most arra büszke-e az Alfa, hogy ő nőként el tud mondani néhány összefüggő mondatot ismeretlen társaságban, és hogy ez milyen fényt vet az eddigi kapcsolataira, inkább elhessegette ezt a gondolatot, és élvezte a pillanatot. Mialatt hallatta a találkozásuk körülményeinek felelevenítését, részben fájó, másrészt viszont kellemes emlékek és érzések vegyültek benne. Igazán elcsodálkozott azon, hogy Dilec felajánlotta, hogy hazakíséri, de nem tudta, mennyire gondolja komolyan, tekintve, hogy elég hullámvölgyes a viszonyuk, és a férfi bárgyú mosolya sem volt meggyőző, de azért megpróbálta több-kevesebb sikerrel viszonozni. Hmm.. végül is... talán nem is lenne rossz… *

Köszönöm, Medard uram, kedves érdeklődését, jól vagyok. Azt hiszem, szerencse a szerencsétlenségben, hogy ilyen jó társaságba… ööö.. . rohantam bele. Hálás vagyok, hogy itt lehet ma Önökkel, Veletek! Remélem, tudom majd viszonozni mindazt a sok jót és szépet, amit kaptam ittlétem alatt. És most nem a szép ruhákra vagy a finom étkekre gondolok, hanem a szívemnek oly drága és értékes társaságra, melyre Bennetek leltem!

*Kedvesen körbenézett a jelenlévőkön és őszinte, hálás mosollyal fejezte ki legigazabban érzéseit. Dilecre nem mert hosszan ránézni, inkább megfogta és megszorította a kezét az asztal alatt. Mikor megérkezett a kastély úrnője, udvarias főhajtással köszöntötte őt. Kora ellenére sugárzott a szépségtől, mely elsősorban belülről fakadt. A házigazda felszólalása után nekiláttak a vacsorának, szebbnél szebb és finomabbnál finomabb falatok fölött folyt tovább a jó hangulatú beszélgetés és evés.*

*Udvozolte sorra a jelenlevoket, de kozben vegig Vishous karjaba karolt, mintha attol tartana, hogy elmenekulne mellole. Anastasia szavainak hatasara kicsit jobban megnezte maganak Medardot. Tenyleg nagyon hasonlit. Ha nem tudna hogy A.J.-nek nincsenek szulei, ha nem lenne eleve keptelenseg, akkor meg el is hinne roluk, hogy rokonok. *

*Elhessegette a keptelen gondolatot es vart hogy a ferfi kihuzza neki a szeket. Ezt elfelejtette neki mondani a hintoban... De talan kapcsol hogy lassan mar mindenki ul es nekik is kellene. *

-Igazan nagyszeru erzes itt lenni az elkeszult kastelyban. Legalabb olyan csodas mint ahogyan azt sejteni lehetett. *Utotte el az idot nemi locsogassal.*

Dilec:

*Amikor Tulkas annyit mondott, hogy ők igazából nem is értenek a mágiához, kicsit zavartan mosolygott. Ő mindig is abban a hitben élt, hogy a Tánc pont a mágia miatt ennyire különleges. Azt hitte, hogy... mindegy is! Bólintott.*

Ahogy látjátok. Minden segítséget szívesen veszünk! Ha mást nem, az erős karotokra és éles eszetekre mindenképp számítunk!

*Amikor Medard vázolta, hogy ő bizony Carme helyére pályázik, először teljesen megrökönyödött. A férfi határozottságán és őszinteségén tisztelettel adózott, de inkább csak kihúzta magát a széken és hátradőlt a támlának.*

Hm! Nem is gondoltam volna, hogy azonnal a lovak közé csapsz! Bár sosem szeretted a kertelést. Meg kell mondjam, nem számítottam ilyen felajánlásra, de az igazat megvallva, Carme tökéletesen végzi a munkáját! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Te kevésbé lennél alkalmas a pozícióra, csak...

*Carméék érkezésére elhallgatott, úgy gondolta, ezt az estét nem rontja el ezzel a témával. Anantha rövid beszámolóján kedvesen elmosolyodott. A kézszorítás jól esett, viszonozta. Ugyanúgy az asztal alatt. Hogy ne lássák. Diát és Tonyt figyelte egy ideig, majd amikor előjött Anastasia, fejet hajtott.*

Jó ismét látni! Szinte ragyogsz!

*A lakoma nagyon finom volt. Szedett magának és Ananthát is bátorította a bőséges érkezésre. A házigazdával csak néha nézett össze, de kerülte az előző témát.*

_______________________________________

A.J:

*Látva Gaul fáradt tekintetét és Freyátlanságát, megrázta a fejét.*

Ennyire rosszul sült el a dominancia eldöntéséért vívott küzdelem?

*Illedelmesen fejet hajtott Yavannának és Tulkasnak*

Már sokat hallottam magáról, Yavanna! Örülök, hogy láthatom!

*Kihúzta a széket Carmének, hál' istennek ennyi illedelmet még csak összeszedett önerőből, majd ő is helyet foglalt. Anastasia megérkezett, és amikor őt vette szemügyre, a nő mintha szellemet látott volna. A kérdésre, hogy ki ő, és megmondta, hogy Vishous, a nő még mindig zavartnak tűnt. Az A.J. többet segített volna? Kicsit megilletődött, így nem szólalt meg többet. Felszolgálták a vacsorát, amiből ő is megkóstolt szinte minden jó fogást.*

Hm! Ez tényleg nagyon finom!

*Felpillantott az evésből, és ekkor látta, hogy Anastasia még mindig őt nézi. Amikor a férfi rápillantott, lesütötte a szemét. Mintha valami kellemes dolgon, talán emlékeken elmélkedett volna, miközben A.J.-t nézte. A.J. segélykérőn tekintett Carmére. Valamit elrontott? Kezdte kényelmetlenül érezni magát, éppen mondta is volna a lánynak, mikor Medard kérdezte, hogy ki ő, honnan jött.*

Az eredeti nevem Vishous, de a falkában mindenki csak A.J-ként ismer. Nincs nagy múltam, se élettörténetem, ami pedig van, az közkincs, mindenki ismeri.

*Medardon látszott, hogy eltűnődött a rövid, kesernyés hangvételű (vagy támadó?) válaszon. Miután befejezték a vacsorát, Medard ismét felszólalt. Vendégeinek egy játékos önismereti kihívást ajánlott fel, melyet a hegy gyomrában kiépített hatalmas arénájában rendezett be. Aki kedvet érez hozzá, tartson vele, aki inkább nézelődne, vagy csak beszélgetne, az aréna lelátóján helyet foglalhat, vagy akár ki is mehet levegőzni az erkélyek egyikére, miközben szól a halk szalonzene. A játék után a tánc kezdetét veheti.
A.J. Carméra nézett. Többet ő se értett a meghívásból, csak annyit, hogy kihívás, aréna. A jelenlevők zúgolódni kezdtek, összesúgtak, kicsit feszengtek. Ilyesmiket évezredekkel korábban volt hagyomány tartani, mostanra teljesen kiment a divatból. Egy páran felálltak, hogy a férfival tartanak, a nők szégyellősen pislogtak egymásra.*

Vajon miért épített arénát a hegybe?? Carme! Mihez lenne kedved?

__________________________

Dilec:

*Az arénás megmérettetésre elismerően füttyentett egyet. Mielőtt ő lett volna az első, aki felpattan, hogy megy megnézni, mit is takar ez, Ananthára pillantott, neki vajon tetszene-e az ötlet. Első pillantásra úgy vélte: nem.*

Anantha? Inkább menjünk csillagokat nézni?

*Gaul egy pillanatra elkomorodott A.J. kérdésének hallatán. Mély levegőt vett, megérintette a karperecet amit Freyától kapott korábban.*
- Jól végződött, csak fáradt vagyok. Freyának meg dolga akadt, el kellett mennie.
*A férfi édesapja felkapta a fejét; mégis milyen szűkszavú magyarázat volt ez? Jókedvűen magyarázni kezdett fia helyett.*
- Még hogy jól sikerült, piszkosul jó volt, bár a kölyök nem volt valami kecses! Ripityára törte Raden állkapcsát egyetlen rúgással! Persze Freya rendbe hozta őt, szóval minden rendben van.
*Az ifjabb vérfarkas erre csak fészkelődött egyet a székében, nem kívánt többet szólni. Anastasia köszöntésére csak egy bólintással felelt, és bár szülei nem szóltak semmit, ők mosolyogva meghajoltak előtte. Tulkas eközben annyira feltűnésmentesen figyelte a Brayeneket és Vishoust, amennyire csak tudta. Remélte, nem kerekedik felhajtás a bálon, főleg nem ebből az ügyből kifolyólag...
A vacsora a Waerjak család részéről csöndben telt. Mindanynian főleg húsételeket szedtek maguknak, látszott, hogy tudták, ingyen van. Yavanna egy úrinőhöz hasonlóan evett, míg a két férfi jóval falánkabb volt, főleg Gauldoth aki úgy tűnt, ezen a vacsorán lekörözi édesapját az elfogyasztott ételmennyiséget illetően. A gyógyításra használt energiát vissza kell szerezni.
Amint befejezték, Medard további lehetőségeket ajánlott fel szórakozásra vagy pihenésre. Gauldoth már csak erre várt; Freya hirtelen, elég komoly ügyben való távozásával jókedve igencsak megcsappant. A két páros, Carme-A.J. és Dilec-Anantha látványa nem segített a dolgon. Felállt az asztaltól és kezébe vette a sétapálcáját, bár már nem érezte túlságosan szükségesnek. Körbenézett az asztaltársaságon.*
- Na, én megyek az arénába, akármi is az.
*Szülei bólintottak aztán felálltak, megigazították a ruházatukat és fiuk mellé sétáltak.*
- Mi pedig megyünk nézni, érdekesnek ígérkezik. Carme, A.J., ti nem jöttök?
*Követni kezdték Medardot, ám Gaul még elkapta, ahogy Dilec csillagnézésre hívja a partnerét. Morgott valamit magában, aztán jobban megszaporázta lépteit.*