Vérfarkasok Falva - Brayen kastély - BÁL

Addig nem aggódom a szőnyegért, amíg nem nekünk kell kitakarítani...

*Felbátorodva talán az édes kettes gondolatán, vagy az elfogyasztott pezsgők mennyiségén, de ő is segített kedvesének kibújni a ruhából.*
_______________

*A légyott után jólesően nyújtózott egyet. Fáradtnak érezte magát, és úgy érezte, hogy épp eléggé felfedezték a kastélyt. A kérdésre felvonta a szemöldökét.*

Hogyne lenne rád időm? Csak hétköznap leszek ott, a hétvégék és ünnepnapok szabadok Az estéim is szabadok, max 8 órát akarok tanulni, de egy héten 48 óránál többet biztos nem. Azt hiszem, ingyen fogász talán nem jár a tanulás idejére, de kedvezményes jegyet válthatok a hintókra. *idétlenkedett, bár ezek a szabályok egyáltalán nem voltak még lefektetve.* Te is biztos elfoglalt leszel napközben. *Megpuszilta a homlokát.* Lassan mennünk kéne, mit szólsz?

*Megkereste az öltözékek darabjait, itt-ott, lassacskán mindent megtalált. Egy fél pár magassarkú, ruha, nyakkendő... Ami Carméé volt, szépen letette a lány mellé.*

Mintha nem hallanám a zenét odalent. Szerinted már véget is ért a bál? Mennyi ideig voltunk el?

*Fülelt, de mintha tényleg véget is ért volna lent a parti. Az ablakhoz sétált, ahol látni lehetett, hogy egy-két család már várja a hintót, hogy hazamenjenek.*

De elszaladt az idő. Gyere, ideje nekünk is hazamenni!

*Nyújtotta a lány felé a kezét.*

-Helyes... nem szeretném ha Tulkas elvenne tőlem.. *viccelődött majd az oldalára fordult*

*Lassan akaródzott neki felkelni. Kiélvezte a luxus kényelem minden egyes percét, a bársony és selyem érintésér a bőrén, majd nagymacskaként elnyújtózva szemlélte a férfi izmainak játékát miközben öltözött, s csak ezután fogott neki ő is hogy felvegye ruháit és rendbe szedje a haját.*

-Igen azt hiszem mi leszünk az egyike az utoljára távozóknak *mosolyodott el* -Vajon ki lehetett aki benyitott? *tűnődött miközben a kontyát igazította vissza és jobban szemügyre vette a lábnyomot.*

-Jókora csizma. A talpméret megegyezik az alkarcsont hosszával. Az illető úgy… 190 cm lehet. A bal lábnyom a külső részén erőteljesebb. Az illető a jobb lábára biceg. *a konty végre a helyére került, s megnézte magát ellenőrzés képp a szobabútor fényesre polírozott ajtajában.*
-Egy nemes a bicegését sétapálcával ellensújozná, legalábbis egy bálon. Tehát az illető nem a vendégek közül érkezett … *mondta és helyére került a fülbevaló is majd ő is az ablakhoz sétált és kinézett rajta*

-Remélem a Dilectől kapott hintónk még itt van és nem felejtette el a kocsis hogy te hajtod a lovakat haza. *adott egy puszit a férfi arcára és elfogadta a felé nyújtott kezet, hogy távozzanak a szobából. az ágyat szándékosan összetúrva hagyta hogy jelezze a ház urának hogy bizony itt valaki használta az ágyat…*

-Szerinted mondjuk meg Medardnak hogy valaki járt a hálószobájában? Vagy inkább ne, mert azzal lelőnénk a poént és megtudná hogy mi használtuk a .. feltehetően hitvesi ágyát… *kuncogott miközben hagyta magát kivezetni*

*A.J. elismerően füttyentett Carme alapos nyomolvasásán. Aztán ő is odalépett és megnézte.*

A cipőtalp nyomából ítélve nem ócskaság, tehát egy pénzes ember lehetett. Kardot tartott a kezében, valószínűleg nem fogpiszkálásra akarta használni. Sáros a cipőnyom és ázott szagot hozott magával. Valószínűleg kintről jöhetett. A hirtelen távozásból három dologra lehet tippelni:
1.) megilletődött
2.) Nem minket keresett
3.) Valaki megzavarta
Én a kettes verzióra tippelek.

*Felcsillant a szeme, amikor a kocsihajtás került szóba. Ó, igen! Már majdnem el is felejtette!*

Hehehehe  Öhm, várj! Most komolyan így hagyjuk itt a szobát???

*Kicsit kínosan érezte magát, de ha Carme így eldöntötte, akkor legyen így. Mikor mindketten elkészültek, az ajtóhoz settenkedett és óvatosan kinézett.*

Senki nincs itt! Gyere!

*Kézen fogta, majd úgy osontak ki a szobából: halkan de sietősen. Végig a folyosón, le a lépcsőn. Amikor leértek, Anastasia jött elő a bálteremből. Fáradtnak tűnt.*

Ó, máris mentek? Mindenki idejekorán hazament. Hogy éreztétek magatokat? Az aréna után eltűntetek, minden rendben?

*A nő mögött feltűnt egy alak. Magas volt, 190 centi legalább, óriási bakancsa pedig csupa sár. Brá a cipőtől feljebb se volt sokkal tisztábba látvány. Esős, sáros és sebes. Wrahn. Metsző tekintete elárulta, hogy ő tudta, mit tettek ők ketten odafent.*

Szép jó estét!

Wrahn is beugrott. Dilecet kereste, de Dilec már korábban hazament. El se köszönt, remélem, nem sértettük meg az arénával!

Biztos túléli, elég stram kölyök!

*Wrahn hol Carmét, hol A.J. fürkészte. Sunyi mosoly játszadozott az ajkán.*

Azt hiszem, mi akkor nem is zavarnánk tovább... köszönjük a meghívást és a bált, nagyon jól éreztük magunkat! Minden jót!

Mi köszönjük, hogy eljöttetek! További kellemes estét!

*Elismerő pillantással bólintott A.J. nyomolvasásán majd kíváncsian rápillantott*
-A kardot is a lábnyomból olvastad ki? *kérdezte viccelődve, majd egyetértően bólintott ismét és megigazította a hajcsatját*

-Menjünk. *fogta karon a férfit és hagyta magát vezetni vissza végig ahol jöttek. Most jóval csendesebb volt minden. Úgy tűnik a mulatságnak tényleg vége mára. Anastasia fáradt arca egy kicsit sem volt irigylésre méltó. Egy pillanatra egészen megsajnálta. Biztosan sokat kivett belőle ez az este, hiszen ő nem olyan kellemes időtöltésben részesült. Most egy kicsit bánta hogy úgy hagyták a szobát… de ez csak addig tartott míg meg nem pillantotta a magas alakot. Ez kiverte a fejéből a bűntudatot és átadta a teret a kíváncsiságnak*

-Dilecet temérdek új teendő várja. Bizonyára ezért távozott idejekorán. *Nyugtatta a ház úrnőjét, majd ezer wattos mosolyt eresztett el ami legalább annyira szólt Wrahn sunyi tekintetének mint Anatha felrázására.*
-Mi nagyon is jól éreztük magunkat a bálon. Köszönjük a meghívást! Az aréna egy kicsit valóban kellemetlen volt, de tanulságos és az idő úgyis elfedi az apró kellemetlenségeket. *ez nem teljesen volt igaz.. tényleg bele akarta döfni a hajtűjét a házigazdába, .. s újra rágondolva a fenti összetúrt ágyra már a bűntudat nyomát sem érezte.*

-További kellemes estét! *köszönt el ő is és üde mosollyal, könnyed léptekkel sétált magassarkújában a hintójukhoz. Szerencsére még itt volt.*
-Szép estét! Eleget fáradt mára! Mit szólna ha hazavinnénk? *kérdezte a kocsist jelezve, hogy bizony nem felejtették el hogy ki hajt haza.* -Kérem üljön be a hintóba, mi most a bakot szeretnénk.

*Felnevetett halkan a kardos-lábnyomos megjegyzésre.*

Nem, azt véletlenül láttam, saját két szememmel! *És hogy nyomatékot adjon neki, rámeresztette tengerkék szemeit a lányra.*

*Miután kiértek a hintóhoz, a kocsis mélyen meghajolt a bakról, majdnem le is esett. Pláne akkor rendült meg az egyensúlya, mikor Carme ŐT akarta hazavinni! A szívéhez kapott a férfi és csak a fejét volt képes megrázni.*

Ugyan már, öreg! Hosszú napod volt! Na, csússz arrébb!

*Felült a bakra, az öreg mellé. A férfi teljesen megsápadt, az ajkai remegtek, még a sötét éjszaka fényeiben is tisztán kivehető volt a rémülete. Ahelyett, hogy tényleg beült volna a hintóba, vagy legalább felkapaszkodott volna a hintó hátuljára a kisinas mellé, inkább leugrott a járműről és elszaladt a hegyhez. A.J. döbbenten nézett a férfi után, majd megvonta a vállát, és nyújtotta a kezét Carmének.*

Hölgyem! Kérem, tartson velem!

*Miután felült a lány is, illedelmesen levette a zakóját és a vállára terítette, hogy ne fázzon. Kézbe vette az ostort, majd ügyes csuklómozdulattal odacsapott egyet. A lovak megindultak.*

Hál' Istennek, megszabadultunk ettől a helytől! A hideg is kiráz, ha csak rágondolok! Többet nem jövök ide!

*Carme nem tudta mire vélni a kocsis magatartását, bár a kép egyszerűen nem ment ki a fejéből. Talán a kocsis is amiatt a hasonlóság miatt oldott volna kereket? De akkor korábban miért nem illetődött meg.. akkor talán nem látta ki is ül a kocsiban… na mindegy. Ezt már nem fogja tőle megtudni, és túl fáradt is volt ahhoz hogy most ezen gondolkozzon. Majd utánajár a levéltárban a dolgoknak miután kipihenték magukat*

*Hgyta magát felsegíteni és kényelmesen elhelyezkedett a férfi mellett. A bársonyöltöny jó meleg volt és benne volt A.J. illata. Szorosabbra vonta magán, majd mosolyogva kedvesébe karolt ahogy a lovak megindultak*

-Ugyan! Soha ne mond hogy soha! Még lehet alkalom hogy ide kell jönnünk valami bálra. Remélem azért hogy jó emlékek is fűznek az első bálodhoz. *dorombolta, majd hirtelen megkapaszkodott*
-Csak óvatosan, a lovak nem látnak olyan jól a sötétben mint mi. Az út közepén tartsd őket. *adta a tanácsot, majd teljesen a másikra bízta a vezetést* -Most hogy a kocsis elszelelt a lovakat nekünk kell kifogni, ellátni és a hintót is holnap nekünk kell visszavinni. Van kedved akkor is hajtani?
--------------> Carme háza -->