Örzők városa - Utcák

*Bólintva áll fel és Eras mellé lép.* Rendben még van a húsos salátából. *Mondta és igyekezett neki segíteni, de az utcáról fény derengését látta. Kicsit megtorpant és megállította Erast.*

Várj mindjárt jövök! *Mondta és azzal kisietett a folyosóról és a bejára előtt látta a nagy fehér sárkányt.* Arou! Örülök hogy épségben látlak! Gyere be! Gondolom te is meg éheztél. *Mondta kedvesen. de arcán látszódik, hogy elégé nyúzott már.*

Emberi alakot kel felvenned ide sajnos nem férsz be így. *Mondta nyugodtan és mikor Arou emberi alakot vett és felment a lépcsőn Leiran biccentett felé. Kicsit meglepődött annak öltözékén, de úgy konstatálta hogy álca lehetett.* Kérlek ma éjjelre maradj nálunk. Van vendég szobánk ami elég nagy és kényelmes a számodra. *Monda kedvesen és előre menve a lépcsőhöz sétált vele, majd szép lassan fel Eras után.*

/-> Őrzők városa Étkező, konyha (Arorua Norgard társaságában)/

*A hosszú út után érkeztek meg a harcosok a városba. Innen egyből haza indultak lepakolva páncéljaikat. Leiran is haza fele tartott, de már gyalog szerrel, hisz lova elégé elfáradt ebben a hosszú útban. Nem sok ideje maradt a palástot kimosni, és hogy megszáradjon. Elgondolkodva tartott a központi épület felé. Közben meg meg állt, mert megszólították egy kis csevejre. Leiran nem akarta megsérteni őket, hogy nem vált velük szót, ám tény ami tény elégé sokára volt az mire végre elérte a központi épületet.*

*Lovát bevitte istálójába megetette, lecsutakolta és leszerszámozta, hogy kényelmes legyen lovának a haza térés. Ezután sietett fel a hálószobájába és onnan be a fürdőjébe, hogy megcsinálhassa azt, amit szükséges volt megtennie.*

/-> Hálószobák- Központi épület, Őrzők városa/

*Mikor leszálltak leállt saját lábára hamarost, viszont a város zaja még nem csillapodott, így elégé elveszettnek érezte magát a sok hang hallatán. Nem győzte kapkodni tekintetét. Feret is kikandikált a városra és izgatottan kvaffogot a lány vállán.*

-Megjöttünk jaj de jó! De miért nem szabadulsz már meg ezektől a sárkányoktól. Én félek tőlük. Ezek engem meg esznek és fél fogukra se leszek elég! *Panaszkodott szorgosan de a városból érkező finom illatok csábították. Főleg a központi épületből jövő sült csirke illata.* Csiiirkeee! *Mondta és szájába össze futotta nyál.*


-Csend legyen már Feret! *Szólt a vadászgörényre és kétségbe esetten fogta be füleit. Félelem telepedett rá és csak állt egy helyben. Botját nem engedte el szinte az nyújtott neki most biztonságot. Füleit és fejét fogta, miközben előre hajtotta azt.*

________
Sayla:

*A lány mellé lép és finoman fogja meg a vállát.*

-Nyugalom nincs semmi baj. *Mondja pusztán azért, hogy megnyugtassa a lányt, de ez nem az erőssége, hangneme nem éppen olyan nyugtató.*

Egy kis harc mindenkinek kijár. Én egészen élveztem a Suraradal való harcot.
Akkor ismeritek egymást? Az jó, így sokkal könnyebb lesz nekem is a dolgom. Beszélgethettek még, szerintem lesz egy kis időnk rá.

*Bólintott s nem szólt többet. Hagyta ,hogy Sayla meg a lány szava érvényesüljön, ő most amugy sem tudott volna többet mondani. Semmi olyat amivel mondjuk akár Leirant is bajba keverhetné, meg alapjáraton. Nem volt most beszédes hangulatában. Bár egy apró megjegyzést mégis megengedett magának.*
Okos gondolat, többeknek kellene húst enniük.

*Amint leszálltak átalakult s most a karjaiban tartotta a vak nőt. Lassan tette le ,majd hirtelen fordult Sayla felé haragosan.*
Máris éhes vagy? Hát nem ettél? Pfff... fogadjunk hogy azért koplaltál ,hogy a farkasoknál zabáld tele magad!
*Elvigyorodott s ez kitünt a hangjából is. Felnevetett ahogyan Saylahoz beszélt, nem vette észre ,hogy a "illemkedő" módorát elhagyta. Következő pillanatban az állat vinnyogó hangjára figyelt fel. Elhúzta a száját, majd felsóhajtott.*
Ha sokáig cincog még ,megeszem....

*Nyugodtan indult el, ott hagyva őket, gondolta ,majd követik. (Bunkó XD) Ám talán csak 10 métert tett meg ,amikor észrevette ,hogy a két női egyén, legalábbis külsőre, lemaradt. Mintha rossz hangulatta lenne lépkedett vissza. Pont akkor mikor Sayla 'nyugtatta' a másikat.*
Most meg mi van?
*Dörmögött, de már tudta. Sóhajtott ,azzal biccentett Saylának.* Menj előre, megyek én is.
*Lépett a nő mögé s azzal a lendülettel a karjaiba vette annak könnyed testét, úgy indult meg Sayla után. Ő sem volt jó a nyugtatásokban. Ezt Leirannal szemben sem tudta rendesen kimutatni, így most ,inkább meg sem próbálta. Viszont erősen tartotta, így biztonság érzetett adva, ám figyelt arra ,hogy annak ne fájjon Így közeledtek a központi épület felé.*

-Nem azért "koplaltam", hogy szavaiddal éljek! Csak a repülés éhessé tett! *Csattant hangja Eras felé.* Nem mellesleg ez a csirke illat ami az épületből érkezik igen csábító!

*Mikor Eras vissza lépet hozzájuk. Mély levegőt véve ment előre ott hagyva a nőt. Kinyitotta a bejárati ajtót, hogy be tudjanak jönni, majd csak hagyta hogy vezesse az orra. Felbaktatott a lépcsőn és egyenest az étkező felé ment.*
/-> Étkező, konyha Központi épület Őrzők városa /
_____
Yrisz:

*Meglepődött, mikor a férfi újra karjaiba és zavartan pillogott körbe.* Ne... kérem... nem akarok terhére lenni. *Mondta de nem ficánkolt. Feret kidugta orrát a lány haja mögül és a kis állat tekintetéből látszódott, hogy nem szimpatikus neki a férfi. Gyors léptekkel felmászott a férfi karján a nyakába végig karmolászva a csupasz kart és , hogy idegesítse, míg Yriszt a karjába tartja a fülébe "kiabált".*

-Engem ugyan nem eszel meg, te nagyra nőtt behemót! *Persze ez Erasnak semmit se mondott, de a kis görény tovább lökte a sódert.* Enged el a gazdám! Nem akarja hogy cipeld te mamlasz nem hallod?!

-Feret elég legyen! *Mondta és lekapta onnan a vadászgörényt és a táskájába dugta azon mód.* Sa... sajnálom, elégé beszédes. Engem általában nem zavar a beszéde, de most... túl sok volt a hang odakint.... mos... most már letehet.*Mondta zavartan és lassan tényleg kiszállt Eras öléből. Feret mérgesen prüszkölt Erasra nézve a tarisznyából. Yrisz nem tudta értette-e Eras amiket Feret a fejéhez.*

Persze ,hogy az! Leiran főzte eszméletlen!
Nincs a terhemre, ha arra lenne, akkor nem cipelném most. Higyjen nekem. nem vagyok én fredaszter, nem bókolok senkinek csak úgy, éppen így nem is segítek. Inkább élvezze ki ,hogy valaki cipeli.
*Vigyorodott el. Amint bementek idegese kezdett rángatózni a szeme ,ahogyan a kis dög karmolászta ,majd a fülébe kiabált. Idegesen vicsorított, de nem dobta le a lányt. majd amikor felértek a lépcsőn, nem messze az ebédlőtől, akkor hagyta ,hogy kimásszon a kezei közül s ha a nő ,nem teszi időben a tarisznyába az állatott, az már a sárkány erősszoritását élvezné a nyakán. Kezei meg-meg remegtek az idegtől, hogy megúszta.*
A kis görény....
*Morogta ,majd elindult előre. Kinyitotta az ajtót.*
Ide kérem.
*Megvárta míg bemegy s utána ment be ő is.*

*Yrisz mély levegőt véve hagyta végül hogy felvigyék a lépcsőn és csak oda lent tették le.*

Elnézését kérem uram... nem rossz ő csak nem szereti a sárkányokat... Tényleg nagyon sajnálom. *mondta és kezét a férfi karjára tette és egy kis lilás fény jelent meg keze alatt és Eras karján. A pici karom nyomok eltűntek a karjáról és a kellemetlen érzés is ami utána maradt.*

-És kérem bocsásson meg nekem amiért hirtelen megrémültem a sok hangtól. Tudja mivel én nem látok, nekem a hallásom sokkal erősebb, ahogy a tapintásom és a szaglásom is. *mondta természetes módon.* Megrémültem a sok idegen hangtól és a nagy zajtól, ráadásul Feret se tudja befogni... *Mondta mély levegőt véve, fejét felemeli a férfira.* Sajnálom és köszönöm a segítségét. Ön nélkül, pontosabban önök nélkül én még mindig az öbölben lennék. *Mondta lágy hangján és csak ez után sétált be az étkezőbe.*

/->Étkező, konyha Központ épület-Őrzők városa (Eras társaságában)/

* Már az utcán sétáltak ahogyan körbe pillatott. Az örzők még mindig szorgosan dolgozgattak ,pedig hamarosan már tehették ismételten el magukat a következő napra. Csendesen pillantott a többiekre, a kis csoportra.*
Szóval, Leiran, te rajtam utazol. Elviszlek a farkasokhoz, és ott maradsz Saylaval. Mi hamar megjárjuk majd Arouraval a többit.
Lehetőleg már velük megyünk hozzátok.

*Ahogy kiléptek az utcára máris átváltozott fénylő nagy fehérré és úgy lépdelt a kis csoporttal szárnyait szokás szerint felfelé tartva hogy kényelmesen elférjen az utcán. Tudta hogy felszállni csak kisebb séta után lehetséges, de nem zavarta hogy ebben az alakban sétálgasson. *

-ha jönnek akkor melyiküket hozod te és melyiket én? *kérdezte puszta kíváncsiságból*

Sayla:

*Eras után ment és látta a megkönnyebbülést az arcán mikor rá került a palást. Követte az utcára is, ott egyből felvette a sárkány alakját.* Nos akkor én vigyem Leirant? *kérdi a főnökre nézve.*
_____________
Leiran:

*Utánuk sietett mert ő még berohant az összecsomagolt ételért a konyhába és utolsónak érkezett ki az utcára. Erasra nézett és utána Saylara és végül ismét Erasra.* Nos szerintem a földalatti város bejáratáig együtt mehetünk, addig tudom fogni a csomagolt ételt. De ez csak egy észre vétel. Nekem teljesen mindegy kinek a hátán utazom...

*Amint olyan terepre érkeztek ő is átalakult. Úgy pillantott Saylára.*
Nem, majd viszem én, ahogyan mondtam még bent is. Majd a farkasoknál leszálunk. Ti ott maradtok én meg az ételel s Aroruaval tovább megyek.
Gyere Leiran...csücsülj fel!
*Guggolt le sárkány alakban ,hogy fel tudjon ülni rá.*

*Mikor nyílt terepre értek, türelmesen megállt Eras mögött és míg a lány felszállt, közben a szárnyait túráztatta. Nem bemelegítés miatt, neki arra repüléshez nem volt szüksége.. egyszerűen csak élvezte a szelet amit kavart. Leveleket kapott fel a szél és sodorta véletlenül pont Sayla sárkányképébe. Ekkor abbahagyta és igyekezett bociszemekkel nézni.*

-hoppá.. bocsáss meg Sayla. Nem volt szándékos.

Sayla:

*Hatalmasat tüsszentett a levelektől és bosszúsan nézett az öregre fogai között morgott.* Ezt ne csináld még egyszer mert a valagad rúgom szét! *Mérgesen nézett rá majd inkább felröppent és előre indult a várfarkasok falva felé.*
______________
Leiran:

*Egy hamar felült kedvese hátára és megsimította annak nyakát és fél kézzel kapaszkodott.* Mehetünk Eras. *Mondta és igyekezett nem elszólni magát, bár legszívesebben kedvesemnek szólította volna most. Hangja bársonyosan simogató volt. Közelebb hajolt és egy lopott puszit adott a sárkány nyakára míg a másik két sárkány veszekedett.*

*Elmosolyodott a puszira ,de a másik kettőre hagyta a dolgokat. Sebesen repült, de azért nem sietett annyira sem. Csak ,hogy kilehessen élvezni a repülést. Volt még idejük.*
A hegy most nagyon békés...

*harmadiknak szállt fel. Finoman és elegánsan rugaszkodott el a talajtól és hatalmas lassú szárnycsapásokkal követte őket. Méltóságteljes hosszú vitorlázásai kissé ellentétben álltak a hozzá képest kicsi fekete sárkány röptével*

-Sayla.. így hamar fogsz fáradni.. repülni érzéssel kell és nem izomból... *mondta neki jó szándékkal, nem is gondolván arra hogy esetleg ezzel bosszantja a lányt.* - bár biztosan gyors vagy így... de ráérünk. *mondta és kicsit feljebb emelte a röptét. Könnyedén úszott a levegőben, mintha hatalmas testének nem is lenne súlya... *

*Sayla hátra nézett a fehér sárkányra és rávicsorgott.* Úgy repülök ahogy én akarok! *Mondta és előre fordulva dohogva gyorsított a repülésén és előre húzott.*

- Mit képzel magáról... azt se tudja ki vagyok... nem ismer... menjen a búsba a vénség. *Dohogott magába és csak repült. Szárny csapásai erőteljesek voltak és azért néha ő is vitorlázott a szél hátán, de javában inkább csapkodott a szárnyával. Nem tanította meg igazán senki se tanította meg repülni.*

____________
Leiran:

*Észrevette a két sárkány ellentétét és csak meg rázta a fejét.* Nem hiszem el, hogy ennyire makacs Sayla... Arou cak jót akart... na mindegy érdekes lesz a vadászat... *Jegyezte meg de inkább magának. A kis csapat lassan közeledett a Várfarkasok falvához.*

/-> Vérfarkasok falva (Arorua, Eras, Leiran társaságában)/

-Ockaj lehet hogy neked akkó nem lett vóna vicces de nekem mán akkó is a vót mert én tuttam hogy nyerek ő meg nem tutta hogy meg merem tenni De asztán megta~tottuk magunknak a titkot osztán csak utalás vót rá néha osztán akkó is mindig jót röhögtem . *cincogta míg leértek. Odakinn amikor a lány letette, elkezdett lóvá átalakulni. Mivel kis méretből nagy méretre kellett váltania ez igénybe vett pár másodpercet. Már nagy szürke lóként szólalt meg újra.*

-Nyihhihehe Ha akarod királylány kérhetünk nyerget is. De ha nem kő akkó pattannyá fel oszt viszlek *mondta és kapált az egyik mellső lábával.

*Kiérve az épület elé rámosolygott Selestinára és a lóra! *

-Nocsak! Azt hittem már nem talállak itt benneteket. Éppen indulunk mi is. Kuku! Vigyázz Selestinára rendben? Selestina, Te pedig Kukura.

K: -nyihhehehe vigyázok Hóvirág! Ne parázzá annyit!

*Arou bólintott a szavakra és felvette a nagy fénylő fehér sárkány alakját. Általvetette a nyakán és fél vállán a kötelet ami kicsit talán szoros volt neki, ezért igazított rajta párat. De így legalább a helyén maradt. Végezve a művelettel az ajtó felé nézett Dilec és Yris is kijöttek e már. Amikor kijöttek azt mondta nekik:*

-Kérlek üljetek fel és szóljatok ha indulhatunk. Kicsit kintebb sétálok majd és ott fogok felszállni. Ha bármi gond adódna útközben, azonnal jelezzétek.

*Amikor Yrisz a szemöldökének hiányát kezdte ecsetelni, és hogy majd kijavítja a hibát, egy pillanatra átfutott az agyán, hogy talán a másikat is melléritkítja, de szerencsére ki akarta növeszteni azt. Erre kicsit ellazította az időközben megfeszült vállait, majd bólintott.*

Rendben, de ha esetleg túl hosszú lesz, és nem fogok alóla kilátni, akkor baj lesz!

*Mondta viccelődve, útközben magához vett két esőköpenyt, az egyiket segített Yrisznek felvenni. Aztán kiment Arouhoz és szeretett volna segíteni a kötélcsomózásban, de úgy tűnt, a colos jól boldogult egyedül is. Aztán átváltozott és felvette a kötélhurkot.*

Elég biztonságos lesz ez így?

*Bizalmatlan volt a repülést illetően, nem Arouban nem bízott, hanem a magasságban. Elvégre onnan fentről igencsak nagyot lehet esni.*

Gyere, Yrisz! Had segítsek!

*Feltette a sárkány hátára a lányt, majd felült mögé. Átkarola Yriszt és jó erősen megfogta a kötelet.*

Kész vagyunk Arou! Indulhatunk! Légyszi vigyázz... nekem ez az első...

//majd nyissunk légyszi egy új topicot, ha aktuális lesz, útban Farkasfalva felé az Őrzők Városából, vagy valami Köszi!//

*Kicsit felnevetett Dilec viccén, mert ő értette.*

-Ugyan csak nem fogom annyira megnöveszteni. *Mondja mosolyogva és örül, hogy segítenek felvenni az esőköpenyt. Dilecel ment ki. Botját használta tájékozódási pontnak. Csak a hangokat hallotta és hogy Dilec kissé fél. Finoman tette a vállára a kezét.*

-Nem kell félni Én is ott leszek. *Mondta kedvesen nyugtató hangon és mikor felszálltak érezte hogy DIlec átöleli és mondja hogy neki ez az első.*

-Én Eras úrral repültem először, de akkor nem a hátán voltam hanem a sárkány mancsában. Igazán élvezetes a repülés. *Mondja mosolyogva és finoman hátra nyúl Dilec arcához és még indulás előtt megkeresi a hiányos szemöldököt. Elmormol valamit gyorsan és végig húzva szemöldökének helyén szépen megjelennek szemöldöke szőrszálai épségben a helyükön.*

-Parancsolj Dilec, így neked is kényelmesebb lesz. Mehetünk Arorua!

/-> Úton - "Örzők városa - Farkasok falva" között - éjjel (Dilec D. és Arorua Norgard társaságában)/

Igen..igen mindig észrevettem én is, ha volt valami hasonló...és úgy vélem nem csak én.
*Mosollyal hallgatta ,majd léptei hamarosan elhaltak a macskaköves úton , ahogyan kiértek. Elgondolkodott azon ,hogy vajon felhozza e Kukunak ,hogy például ő maga is egy pillanatra azt hitte, hogy ők....szóval..mások. És végül...pont emiatt derült ki az is számára, hogy mik az érzései. Ha úgy vette..még meg is köszönhette volna. Mialatt letette, megsimogatta a kis fejecskét.*
Köszönöm.

*Aztán csak nézett. Megcsóválta a fejét ,majd felszállt a 'lóra.'*
Nyereggel szoktam, de igazából nélküle is tudok. Talán a mi népünk az, amelyik a legjobban megmaradt Gaia kötelékében.
*Ezután látta meg a gyógyított s annak kis csapatát. Mosollyal bólintott ,mialatt Kuku sörényébe kapaszkodott finoman.*
Ígérem, vigyázok rá, és remélem ő is rám.
De ti is legyetek óvatosak! Nehogy elérjen titeket a vihar. Ha még is így történne, inkább szállj alacsonyabbra, főleg ha villámok is lesznek.
*Majd megsimogatta az alakváltó nyakát s elindult vele.*

Nem tudod mifelénk az utat igaz? Akkor vezetlek.

/Erdei elfek központi faluja --- illetve annak elég nagy területe XD míg odaérünk/

-cívesen királylány!

-Okké, akkó majd vigyázok hogy le ne essé! Nyihheheheheh!
*mondta nem túl bizalomgerjesztően, és kapált a lábával mert türelmetlenkedett hogy induljanak már. Amikor a lány felült fejét büszkén feltartva galoppozott ki a városból amerre a lány vezette*
klipp-klapp-klipp-klapp *hallatszott a köveken míg ki nem értek*

---> erdei elfek faluja--->

*A pajzsot csak akkor vette le magukrol, mikor mar az orzok varosanak kozelebe ertek. Arorua elegans ivben ereszkedett majd finoman tette le okat. A foepulethez setalt es ugy helyezkexett, hogy kenyelmesen leszallhassanak rola.*

-remelem elveztetekaz utat es legkozelebb is repulhetunk egyutt.
-Sajnos nem maradok sokat, csak beugrok Ernes-ert. *Mondta szorakozottan*

*Megérkezünk leszállunk róla, majd mikor vissza változik, akkor nézek rá megint.*

- Köszönöm, hogy elhoztál engem is. – mondom hálásan és megvárom, amíg Yrisztől is elbúcsúzik.

- Yrisz szeretném a segítségedet kérni. – mondom, amikor már csak kettesben vagyunk. – A fehérmágiával kapcsolatos alapvető tudni valókat szeretném megtanulni és ezért is jöttem most ide. – magyarázom neki, hogy megértse ide jövetelem okét és miértjét.

*Scott segítségével szállok le Arou hátáról és meghajolok felé.*

-Köszönöm Arorua, hogy elhoztál minket. Igazán nem szeretnélek fel tartani, így jobb ha elköszönök. Kellemes kirándulást kívánok önnek. Remélem minél hamarabb találkozunk, de 5 nap múlva már biztos nem, túl sok személynek ígérte meg látogatását, és köztük Gauldoth gyógyítása most a legfontosabb. *Mondom kedvesen mosolyogva és hallom ahogy Arou elindul befelé az elköszönés után. Felegyenesedve fordulok Scotthoz, aki most mondja el ide jövetelének okát.*

- Természetesen szívesen segítek Scott. Bár az én könyvem ebben a témában otthon maradt, de a központi könyvtár igen bővelkedik az ilyen témájú könyvekkel. Olyan kiadásban is amit mind ketten el tudunk olvasni. *Mondom kedvesen és botommal tapogatózva indulok el befelé.*

-Kérlek menjünk be a könyvtárba. Szeretném lerakni a kölcsön kért könyvet, és ha nem gond akkor ma már nem kezdünk bele a kutakodásba, mert elégé elfáradtam. A védő varázslatok és egyéb dolgok amik történtek igen csak lefárasztottak. *Mondom el őszintén a dolgokat és remélni tudom, hogy velem tart a könyvtárba. Lassan elérek a központi épület ajtajába és megállva hallgatom, hogy jön-e velem.*

- Azt hiszem az alvást illetőleg nyugodtan aludhatsz a szobámban. Elégé nagy az ágy és nem félek attól, hogy bármit is tennél amit nem illene. *Mondom kicsit elgondolkodva. Örülök, hogy újra látom és a segítségemet kérte. Szívesen segítek egy régi ismerősnek. Hallom lépteit így tovább menve megyünk be együtt a könyvtárba ami még a földszinten van.*

/ Központi épület könyvtára (Scott Wolfton társaságában)/