Örzők városa - Utcák

Éés földetérés!
*Mikor leszálltak róla, vagyis az előbbi inkább zuhant, akkor kihúzta magát, majd még kicsit megmozgatta csontjait. Szeretett azért így lenni. Éppen vissza akart változni, amikor a kedves a fejét kebleibe húzta, így csak nézett egyet. Habár igencsak kellemes hely volt, és ez nem változott az idővel sem. A legpuhább és legédesebb otthonok egyike. Képzelgései alatt, nem figyelt oda, és akaratlanul is vissza alakult, így csak vöröses fürtjei látszódtak éppenséggel. Megmozgatta fejét a lány mellei között.*
Puha....
*Jegyezte meg epésen, ám ekkor hirtelen egy nagy csattanást lehetett hallani. Egy körübelül olyan idős, de Leirannal jóval alacsonyabb lány állt ott félszegen, kezei és lábbai reszkettek, mialatt egy nagy furkós botott tartott remegő kezeiben. Látszódott a félelem a szemében és ijedten nézte a jövevényeket, végül felsikkantott. Hangja szinte elérte, a legmagasabb decibeleket is.*
LEIRAN KISASSZONY! Istenem, jól van? Micsoda egy mocskos pedofil ez? De...de segítettem! Most egy ideig aludni fog az biztos!
*Fél oldalas nyeszlett mosoly ült ki arcára. Még abban sem volt biztos ,hogy jól cselekedett, nem mintha másban igen.*
S..Szuka?! MAGA is kér? Örömmel osztom!
*Fordult az ordas felé fenyegetően.*

*Az ütéstől azonnal a földre puffant az egész testében. Haár nem ájult el, ennél ő sokkat többet kibírt ,de a feje sajgot kicsit. Megmozgatta még épp végtagjait és megsimitotta a fejét.*
Áááhhh...ez hatalmas pukli lesz....
*Morogta ki fogai közül ,majd lassan állt fel.*
Mi a jó édes.... Szuka? Persze...majd megnevelem, azért legyen csak tisztességes, főleg az én ismerőseimmel!
*Motyogta, mire újra lendült felé a bot, ám ezt már elkapta megvillanó tekintettel. A kisasszonyka lefagyott félelmében.*

*A puffanás előtt elmosolyodott és majd kikerekedtek a szemei, érkezése nem volt leguggolni Erashoz mert az fel is állt.*
Te jó ég! *Kiáltott fel és oda sietett Eras mellé és megfogta a kezüket és elvette a botot és a lány felé nézett kissé rémülten.* Erenis mi ütött beléd? Eras egyáltalán nem pedofil ő a párom! Tudom ez hirtelen neked, de igaz! Ezt igazán nem kellett volna. *Nézett rá zavartan, hisz a lány csak jót szeretett volna.* Kérlek nyugodjatok meg mind a ketten. Kedvesem tudom, hogy most joggal vagy rá mérges, hisz leütött, a puklidat lekezelem ígérem! *Mondta miközben a férfira pillantott és hirtelen nem tudta mihez kezdjen a botot a földre dobta, és arrébb rúgta.*

Kérlek nyugodjatok meg! Erenis ez még nem hivatalos dolog, mert még nem volt időm bejelenteni nektek sok más egyéb teendőm miatt. Kérlek vidd be a foglyot a fogdába. *Mondta neki komolyra fordítva a szót, valahogy az ordas szuka megszólítása volt most a legkisebb gondja. Miután kiadta az utasítást Erashoz fordult teljesen kettőjük közé állva és igyekezett lejjebb húzni, hogy megnézhesse a sérülését.*

Jaj istenem mutasd! *Hangja aggódó és gondoskodó volt.*

*Az ordas pislogva nézte az eseményeket és ahogy barátja elterül a földön, de az fel is áll és kivédi a következő csapást. Tudta enni nem teríti le, de azért ő is elég szépen meglepődött. A nőre nézett és kicsit megvillantak szemei, de nem szólt egy szót se.*

*A lányka zavartan nézte őket ,majd hirtelen tört el a mécses. Sírva fakadt s hirtelen kezdte törölgetni a szemeit. Nem akart rosszat, csak megvédeni a kisasszonyt.*
Nem...nem tudtam ,hogy ez a mamut a párja kisasszony!! De már az úr is aggódott kicsit önért. Nem kaptunk nagyon választ, ha küldött is, biztosan elveszetta madár!
Kérem siessen, csinálunk ebédet, és beszéljen az apjával is a fejleményekről!
*Majd az ordasra pillantott félszegen s inkább megfogta újra a földön heverő fegyverét.Bólintott.*
Rendben...kérem..kövessen.
*Mondta tiszteletudóan, de azért a fegyver igen csak meggyőző volt a kezében.*

*Csak nézte ahogyan elmennek, fejét lehajtotta mikor a lány kérte. Fél szeme csukva volt. Felszisszent ,mikor hozzá ért.*
Semmi bajom, ennél nagyobb dolgokat is kaptam már..nem halok bele. Csak mondtam, hogy megfog látszani. Váratlanul ért.
*Majd kihúzta magát s kedvesen pillantott rá.*
Csak nem be akarod jelenteni? Jól gondold meg, nincs vissza út akkor!
Apáddal is beszélnünk kell akkor...és már jócskán elmúlt dél..együnk valamit. Közben megtárgyalhatjuk mi is legyen.
Hogy is mondtad? Beszélni kellene Delicel is....
De előbb apáddal. Üzenetem van a számára az öregtől.

*mély levegőt véve nézett a lányra és megsimította a vállát.* Nem tudhattál róla Erenis, de kérlek többet ilyen ne forduljon elő. Tudom, hogy jót akartál, de semmi bajom, ami meg az üzeneteket illeti nem kaptam semmit, de valószínű azért mert az egész szigetet bejártam. Elnézést hogy aggódtatok miattam, de nem kel Eras mindig mellettem volt.

*A vérfarkas elejtési kalandját direkt kihagyja, nem akarja, hogy aggódjanak. Miután elment az ordassal aki jó magaviselettel követte Eras felé nézett és megnézte a puklit.*

Odabent lekezelem. Tudom, hogy erős vagy ám te panaszkodtál, hogy téged nem részesítelek olyan ellátásban mint Gilt mikor meg érkezett... Én jól laktam a gyümölcsökkel, de össze ütök neked valami húsosat. Erenis nem csinál húsokat ő teljesen vega szóval az ő főztjéből biztos vagyok, hogy nem eszel. *Mély levegőt véve nézett rá és őszintén nézett a szemeibe.*

Én csak egyszer leszek szerelmes Eras... és az én érzéseim biztosak. Nekem nem gond ha bejelentjük, de ha neked zavaró és nem szeretnéd, természetesen nem tesszük meg, de akkor számítanod kel a nyilvános helyeken ilyesmikre... elégé féltenek engem itt, bár feleslegesen... De mi is az hogy megfenyítesz? *Kérdi csípőre téve a kezét. mert most nyugodott meg némiképp és fogta fel mit is mondott.* Eras ő jelenleg egy fogoly és nem a barátod... nekem pártatlannak kell maradnom, így a barátaiddal is ugyan úgy kell viselkednem mint a többiekkel, ha gyanúsítottak egy ügyben... és nem mellesleg szukának nevezett... szerinted is az vagyok, egy szuka? *Kérdi de meg rázza a fejét.* Tudod mit legyen tárgytalan a dolog. Az én barátom leütött a te barátod meg leszukázott. Szóval szerintem kvittek vagyunk. *Mondta megenyhülve és igazából a sértődöttsége is csak színjáték volt. Gondolta, hogy ezt nem gondolta komolyan.*

Rendben menjünk beszélni jó atyámmal. *Mondta és megfogva Eras kezét sétált az épület felé, majd fel egyenesen az első emeletre.*

/ Központi épület I. emelet/

Igaz, de leginkább csak viccelődtem. Tőlem ezt megszokhattad...bár ha hasonló ellátást kapok...vagy még kicsivel jobbat is, akkor benne vagyok. Ingyenes..te csinálod, nem is kell ennél több!
Értem...hát akkor felejtős az az étel. Nem baj, majd eszik más belőle. Tudod, ez viszont jó ötlet. Ebéd idő van..vagy már el is múlt és én éhes vagyok. Reggel sem ettem túl sokat....*Gondolkodott el a dolgokon s ekkor jött rá, hogy a ma reggel sokkal mozgalmasabb volt ,mint várta.*
Nahát, akkor ne is késlekedjünk! Menjünk....mit fogsz csinálni nekem?

Nem, nem gondoltam meg magam, és úgy gondolom nem is fogom. *Elgondolkodott pár pillanattal késöbb a kimondott szavakon s elhúzta a száját.* Ez most nagyon nyálasnak hangzott....de a lényegen nem változtatt. Nem fogom magam meggondolni, és akkor legyen. Csak szerintem várjunk addig míg ez az ügy elül. Előbb lerendezzük Balthazart és a farkasok vezető aggályait ,majd utána. Így jó?
*A lány sértett kérdéseire felnevetett, s úgy lépkedett tovább előre, tarkójára emelve a kezét.*
Nem is kértem ,hogy pártold. Te ajánlottad fel ,hogy jó magaviseletért szólsz az érdekében Dilec előtt. Én nem mondtam ennél különbet...ami meg a másikat illeti. A szuka, nöstényt, nőt jelent. Miért veszed magadra egy alapjáraton elégé állatias faj kijelentését ? Ha megnézzük, tényleg szuka vagy. *Vigyorgott felé sármosan.*
De ha szuka is lennél, az én szukám vagy és kész. Nem szeretek osztozkodni! Vagy mindened az enyém, vagy semmid!
*Bólintott , gondolkodása és kijelentései nem hazudtolták meg. Ahogyan eddig sem.*
Rendben van, kvittek vagyunk!

*Követte az utcán ,majd a épületnél karját nyújtotta.*
Így kell ni...igaz?

( Központi épület I. emelet)

*haladtak lefele a lépcsőn. Értette amit a lány modnot, nagyon is. Tényleg praktikusnak tűnt, de nem egyezett ebbena véleményük. Ugyan akkor annak vállrándításából azt is leszürte, hogy Leirant ez a téma nem is túlságosan érdekelte. Sem eddig, és valószínüleg ezután sem. Amint leértek az utcákra megállt a körbepillantott. Hosszan meredt a házakra, a csendes utcákra. Mindenki úgy tűnt más lepihent s csak a kósza fények jelezték azt ,hogy jelenleg élet is van a vásorban. Az ablakokból szürödött ki ez a fény, némelyik mellé még csendes hang is társult, talán muzsika szó, vagy csak éppenséggel egy-egy családi vita bontakozott ki. Hogy melyik pontosan? Nem foglalkoztatta komolyabban, ezeket is csak megfigyelőként könyvelte el, alapjáraton meg, a muzsika és a vita alapzaja lehet hasonló. Talán néhány tónusból lehetett kiválasztani, éppenséggel melyik is történik ott.
Ismerte az Örzők hagyományos zenéit, habár nem mondhatta azt ,hogy kedveincei voltak, de ismerte. Alapjáratona tivornyázásokon kivül nem sokat foglalkozott az ilyen művészeti dolgokkal, ami meg a barátokkal telt teremben éppen volt, mindig megfelelt azoknak az elvárásainak.*
Praktikusnak praktikus, de korántsem elég.

*Jegyezte végül meg s elindult a lánnyal a kirendelt pontok felé.*

*Mély levegőt véve nézett rá. Miközben haladt Eras mellett a város utcáin.* Igen ezzel én is így vagyok, bár nem igazán értek hozzá... atyám elégé sok intézkedésével és rendelkezésével nem értek egyet. Maradi, és egyben mind praktikusság elvén alapszik... Ami tegyük hozzá, nem mindig a legjobb...

*Lassan halad mellette.* Minden nemzetségből ismerek személyeket. A kultúrájukat is ismerem valamelyest. Szeretném ha még többet megismerhetnék a kultúrákból, és szeretném a haladás útját megnyitni a sziget előtt... Persze csak az olyan dolgokat amivel Gaiat nem bántjuk... de ez megint csak a jövő kép... Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vége... de nagyon nagy itt a csend... *Mondta és lassan ki értek a városból. Egyenesen a kijárat felé mentek.*

Az öregek sokszor ilyenek, néha észre sem veszik ,hogy körülöttük az élet változik. Azt sem veszik észre ,hogy a kölykük felnött, nem hogy a többit.
*Hangja teljesen nyugodt, és komoly volt. Nem érzelgösködött, csak szárazon kifejtette a tényeket. Legalábbis azt amit úgy vélt ,hogy igaz. Mialatt mentek az idő telt, csendesen ,hiszen ő sem volt éppen mindig beszédes kedvében. Ahogyan egyre kijebb értek, viszont őt is kezdte zavarni a nagy csend. Rábólintott.*
Túlságosan nagy.....
*Palástja még mindig valahol az elfeknél volt. Remélte Leiran ,majd vissza hozza neki. Kardjának markolatára emelte kezét.*

*Lassan oda értek a kijárathoz ahol az őrök egyből kiegyenesedtek, és jelenteni kezdtek.*

-Kellemes estét Leiran kisasszony! Még nem észleltünk vérfarkasokat kijönni! Minden a legnagyobb rendben van! *Mondta szinte azonnal, ahogy meglátta őt. Mikor Leiran felé magasodott Eras is kicsit meglepődött.* Kisasszony... Eras úr is önnel van?

-Igen itt van a város védelme miatt és mert megkértem, hogy segítsen nekem. *Mondta őszintén bár füllentés is volt benne.*

-Ohh értem kisasszony, de miért nem Őrzők közül választott magának testőröket?

- Mert nektek fontosabb a város védelme. A sárkányok városa védelem alatt áll a hegyen, és ő maga ajánlotta fel, hogy velem tart... Köszönöm a jelentést. Továbbra is figyeljetek!

*Hagyta hadd beszélje Leiran, bár amikor a tekintette találkozott az örével, egy vigyorral villantotta meg. Majd amint a lány tovább ment, ő még megtorpant s újra az őrre pillantott.*
Természetes ,hogy engem választott inkább a védelmére, hiszen a saját nemzetiségének harcosai, alszanak örség alatt. Nem túl bizalom gerjesztő.
*Azzal intett és tovább indult. Hamar beérte nagy lépéseivel a lányt.*

Azt hiszem nem vagyok a város lakóinak a szive csücske. Jól meggondoltad az egészet ?
*Nevetett kicsit. Mivel az örök nem jelentettek semmi furcsáról, pillanatnyilag a figyelmét megosztotta az, és a lny között.*

*Mély levegőt véve felnézett rá.* Nem túlzottan érdekel ki mit gondolnak arról, hogy kivel vagyok esetleg együtt... a szerelmi életemet ne igazítsam már hozzájuk.

Nem gondolod, hogy azért a kocsmai verekedésekben volt okuk nem kedvelni téged? Meg amúgy is... mióta érdekel ez téged, hogy kedvelnek vagy sem? Egyszerűen féltékenyek ennyi... Féltékenységből pedig elégé sok mindenki jön. És azért elégé félelmetes tudsz lenni. Szóval inkább szerintem csak engem féltenek tőled....

Erenis is csak engem akart megvédeni...*Sóhajtott és halad tovább a másik kijárat felé. Sötét volt és már bőven az erdőben jártak. Leiran orréig se látott így fehér mágiát használva fény gömböt hívott a kezébe. Azzal világított, hogy lássanak.*

Tudod ha folyton azon foglalkoznék, hogy mit szólnak a dolgaimhoz... Nem szöktem volna meg veled annyiszor... sőt egyszer se.

*Felnevet mialatt ment mellette.*
Hát az lehetséges. Bár itt nem nagyon csatlakoztam kocsmai verekedésekbe...de talán fiatalabb koromban....lehetséges. Ahhh..á megvan!
Egyszer páran szót emeltek rád...na akkor jól elvertem őket.
*Nevetett hosszan ,majd sóhajtott egyet. Előre pillantott , aztán megfogta a lány kezét s úgy ment tovább.*
Csak piszkálak ezekkel. Amúgy pontosan tudom, hogy jól döntöttél.
*Nevetett s csak nézte csendesen.*
Én inkább örülök ,hoy elszöktél velem. Izgalmas volt.

*Kicsit elmosolyodva néz le a kezükre, majd vissza fel Erasra. Kedvesen mosolyodik el.*

Én tudom hogy jól döntöttem és, hogy te is így érzel, ugyanis akkor nem lennél itt velem, és nem aggódnál. Na meg annak idején nem verekedtél volna értem. *Nevetett fel.* Ahogy azt is tudom, hogy csak ugratsz vele. Viszont én komolyan mondtam amit mondtam.

Nem érdekel más véleménye! Jók vagyunk együtt! Kiegészítjük egymást! Én az ész és a diplomácia! Te az erő és biztonság. És ezzel nem leszóltalak, hogy nem vagy okos... de okos vagy csak másban ennyi az egész... *Mondta és lassan megállva elé lépett és megsimította az arcát.*

A szökések pedig számomra és rendkívül izgalmasak voltak. Élveztem minden pillanatát. *Mondta és lassan elindult tovább a másik kijárat felé. Újra alkotta a fény gömböt szabad kezében, de nem engedte el Eras az övénél jóval nagyobb mancsot. Így vezette őt arra amerre menniük kellett.*

*Már egy ideje mehettek, mikor hangokat hallott az erdő mélyéről jobb oldalukon. Azonnal megállt és elengedve Eras kezét a hang irányába fordította a fényt. halkan szólalt meg.*

Hallottam valamit! *mondta és ekkor újra halasztódtak a halk neszei a fáknak, amit mozgolódás kelthetett. Egy ideig megdermedten figyelt a hang irányába. Hosszú perceknek tűntek a pillanatok. Hirtelen bal oldalukon ág reccsent. Ez már nem volt olyan messze tőlük.*

Igen én is hallom.....Csss...
*Csititotta ,azzal kicsit előrébb ment . Kezével a lányt még nem engedte előre, inkább ő tartott. Kivette a kardját a hüvelyből s úgy tartotta, készen arra ,bármi is legyen ott. A földről felvett egy követ és oda, a bozotosba dobta. Hamarosan egy nagyobb ordítás jelezte ,hogy tényleg van ott valami, de nem emberi. Állat volt, s hang hordozásából már tudta is ,hogy melyik. Suarad.*
Francba! Leiran ,maradj ott, ne gyere előrébb!
* Azzal várt, amig az állat meg nem jelent előttük teljes valójában. Másfélszer akkora volt ,mint ő, nagyobb sokkal ,mint egy kíméra, és veszélyesebb is. A lény görnyedt gerincel rendelkezett, tüskék álltak ki a testőn több helyről. ezek voltak leginkább a veszélyesek, mert mérget tartalmaztak. Hátán erősebb volt a bőre, mintha páncélzatott alkotott volna, így leginkább védtelenebb hasát kellet támadni. Szájából nyál csorgott, mint valami ragadozónak. Elkomorodott.*
Remek, csak tudnám mit keres ez a faj még itt....

(Itt lenne. Kép találója Leiran http://img-cache.cdn.gaiaonline.com/ffe97adaa5fe1109a2423080c6d33c99/https://2img.net/h/i213.photobucket.com/albums/cc90/cre90210/monster_udah.jpg
)

*Leiran hátrébb marad és a hangok irányába kapkodta a fejét.* Óvatosan Eras!

Ez... Ez egy Suarad! Azt hittem már kihaltak. *Mondta és tartotta a fényt, nem akarta kioltani de elégé félt. Nem akarta hogy baja legyen erasnak, így inkább hátul maradt.*

Na... nagyon vigyáz kérlek! *Mondta és inkább elhallgatott. Nem akarta zavarni a koncentrálásra.*

*A hang körbe járta őket. Módszeresen vadászott. Egyre közelebbről volt hallható a nesz amit csapott, és lassan már a léptei is halhatóak voltak. Leiran mögé került és hibázott. Kiszemelte a gyengébbet és mielőtt támadt volna egy ág elreccsent a lába alatt mikor ugrott. Leiran meghallva felé fordult és szinte reflex szerűen jég falat húzott maga elé és arra kenődött fel az állat. Leiran mind két kezét védekezőn emelte arca elé, így a másik kezével illúziót teremtett ami az állatra hatott. Az a jég fal mögött a felkenődés után megrázta a fejét, és csak nézet jobbra és balra. Nem mozdult onnan.*

*Leiran hátra nézett Erasra. Szemével igyekezett neki jelezni, hogy most csak a Suaradnak van illúziója és ha megszólalnak vagy megmozdulnak elárulják a helyüket.*

Én is régen találkoztam ilyennek. Főleg ilyen nagy példánnyal....hiszen ezek magukat is eszik....
*Vicsorodott el ,mialatt folyamatosan szemkontaktusban volt az állattal. Az nem tekintett el róla, mivel már megtalálta áldozatátt, sokkal inkább várt,hogy végre ártalmatlaná tehesse....hogy éles fogaival mélyen vájon sebet a bőrbe, melyből azután megizlelheti a vér kicsit vasas ízét. De erre a sárkáynak is volt pár szava. Komoran nézte azt a dögöt.*
Úgy lesz, vigyázzok!
De jobb lenne ha nem jönnél közelebb!

*Mire lépett volna ,hogy megvédje kedvesét ,már felemelt egy pajzsot maga köré ,majd illuziót keltett. Legalábbis erre tudott következtetni ,hogy az állat, egy helyben maradt. Bólintott Leiran jelzésére, majd elvigyorodott. Nesztelenül lépett messzebb tőle, az ellenkező irányba, s mikor már elég messze volt, direkt rálépet egy faágra ,hogy az reccsenjen. Ekkor az állat felé kapta a fejét ,majd utána indult. Ő csak erre várt.*
Menj vissza a városba amint messzebb leszünk!
*Kiáltott azzal átalakult s tovább indult. Az állat pedig őt követte.*

*Leiran nézett utána és kinyújtotta a kezét, hogy ne csinálja, de jelzése már nem látta a férfi és behunyva szemeit figyelt. Míg a közelébe voltak fenntartotta az állat körül a z illúziót, majd kilépett a hatásköréből, így eleresztette azt és futni kezdett a város felé, olyan gyorsan ahogy csak tudott.*

*Mire beért kapkodta a levegőt és vissza nézett. Az erdőt kémlelte és az eget, hátha meglátja kedvesét. Féltette, de tette amit mondott. Szeret engedetlen lenni, de csak ha tudja, hogy nem élet múlik rajta. Kicsit bentebb lépkedett a városba és figyelte merre lehet Eras. Aggódón fürkészte a környezetet.*

*Már messzebb volt, de remélte Leiran azt tette amit mondott. Az állat követte ,mint leendő zsákmányát, ő meg csak elvigyorodott ezen. Azért sárkány alakban valamennyire előnyben volt, mint maga az álllat. Amint olyan terepre érkezett amint jobban tudott mozogni hirtelen fordult meg. Tudta ,hogy hol érintheti meg, és hol nem.
A következő pillanatban a "szörnyeteg" már rárontott ,ő meg hagyta hadd harapja meg a lábbát, mert így szájába vehette vékonyabb testét, olyan részen ahol nem érintik meg a mérgező tüskék. Egymásnak okoztak mély sérüléseket, egymás húsába vájták a fogaikat a kisebb -nagyobb harc alatt. Tudta ,hogy nem őlheti meg, mivel talán csak 4 darab van a szigeten már csak belőlük, de nem akarta ,hogy bárkinek is árthasson, jobb volt megleckéztetni. Tépték egymást, egyik sem engedte el a másikat, de így is a sárkány volt még előnyben. Érezte ,hogy a jobb lábba egyre erőteljesebben zsibbad, a fájdalom átjárta a testét. Azt is tudta ,hogy ez az érzés semmiség ahhoz, amit akkor fog érezni ha újra felveszi emberi alakját. De ő harcos volt, hozzá szokott már ezekhez. Kicsit erőteljesebben nyomta össze álkapcsát mire, érezte ,hogy a dög felnyikkan. Úgy tűnt ez már fájt neki, mert hirtelen engedte el a lábbát, s a karmait is kivonta a többi testrészéről. Eldobta ,majd még elé sétált s kis tűzet okádott felé, mire az gyengén ,de fel pattant ,hogy tovább menjen. Nem csak sántitott, de oldalán elég mély sérülés volt. Azonban nem halálos. *

*Amint elment, be vissz az erdő mélyére, sóhajtott s elkezdett vissza sétálni. Mialatt ment az utolsó 30 méternél alakult vissza. Ruhája kicsit megszakadt. Lábba erősen vérzet, hasán, karjain is kisebb nagyobb sebek éktelenkedtek, ő mégis vigyorgott. Intett a városkapu felé. Mire fel emelte a kezét, látta ,hogy egy holló szál a központ felé. Elkerekedtek a szemei* A csata! Ahh Leiran!

*Leiran aggódón figyelt az erdő felé, majd mikor megpillantotta Erast szemei elkerekedve futott oda hozzá.*

Eras! Jesszusom! Mi az eget csináltál?! Te nagyon ostoba! *Fakad ki az aggodalom miatt és intett két őrnek, hogy segítsenek. Leguggolt elé és a sebet fehér mágiával kezdte el gyógyítani. Annyira helyre hozta hogy az ne vérezzen.* Vigyük be a központi épületbe!

*Adta ki az utasítást a két őrnek.* Segítsenek neki besétálni. *Monda pontosítás kép. Így is lett a dolog és a két őrző férfi Eras hóna alá nyúlva támogatták be a központi épületbe. A folyosón ültették le a kanapéra. Útközben Leiran megpillantotta a hollót és a madártól átvéve a levelet ment be. A hollót karján tartotta. Olvasta a levelet és megkönnyebbülve a két őrre nézett.*

Vigye a hírt a többi őrnek... ma este tiszteletből az elesett Vérfarkas társainkért kint maradnak csendben! MOndjanak imát Gaiahoz értük! *Mondta határozottan majd oda nyújtotta Erasnak a levelet.*

Sajnálom kedvesem, de ennyi izgalom jutott neked a ma estére. *mondta komolyan és elé térdelve fehér mágiával folytatta a gyógyítást. Erősen kellett koncentrálnia, így nem szólalt meg.*

*Amint a lány megjelent vigyora még szélesebb lett, majd értetlenül pillantott a katonákra, meg a lányra. Igyekezett ellenállni ,és ez kimutatkozott, hogy rugkapált ,meg igyekezett a segítség ellen lenni.*
Halló, nincs nekem semmi bahom, világos ?! Férfi vagyok nem kell az ilyen segítség!!!
*Kiabált ,majd hirtelen villantotta tekintetétt a harcosokra.*
Ha Hozzám értek, ha be vonszoltok, a következő alkalommal kitépem a szíveteket , és megeszem, a többi belső szervetekkel együtt. A bordáitokon meg fogok játszani ,miután a gerincetekkel tisztitottam ki a fogaimat!
* Vicsorgott feléjük. Azok abban a pillanatban elengedték egy kis időre, ám mivel észrevették Leiran tekintetétt, zavarodtan pillantottak egymásra. Keresztűzbe kerültek. Végül, mivel mégis csak inkább a nőtől féltek, ismét a sárkány hona alá nyúltak s elkezdték bevinni. Az egy idő után abba hagyta az egészet, s végül elhúzott szájjal hagyta ,hogy mozgassák.*

*Amint leült még ráfintorodott a két emberre ,akik leintették ,mondván milyen hállátlan, pedig egyáltalán nem könnyü egy alak. Ezt a megjegyzést, amúgy elengedte a füle mellett. A lányra pillantott. Látta rajta mennyire aggodott. Elmosolyodott s megsimogatta a fejét.-
Leiran semmi bajom..látod ? *mozgatta meg a lábát, habár fájdalmas mosollyt villantott ekkor.*
Hamar meggyógyulok, harcos vagyok!
Mellesleg életben hagytam nektek..de nem fog egy ideig ide jönni..az biztos

*Érdeklődve olvasta a kapott levelet ,majd sóhajtott.*
Reméljük jól vannak mind.

*Újra az Őrökre pillantott.* Köszönöm... Menjetek! *mondta az őrökre nézve majd folytatta a gyógyítást a simogatásra felnézett.*

Ostoba vagy! Nem lett volna fontos életben tartani, ha ezért cserébe te sérültél meg... tudom... ő is Gaia teremtménye, de egymást is gyilkolják... szóval és az a 4 valószínű mind hím... nem tudom... csak találgatásaink vannak róluk... de az jó ha nem jön egy hamar ide... *Mondta és szép lassan gyógyította a lábát Erasnak.*

Biztos nincs bajuk... az elhunyt harcosokért én is elmondom egy imát... holnap viszont várnak minket abba a buliba... majd még rákérdezek mikor akarja ezt megejteni. Illetlenség lenne részemről nem el menni, de nem szándékszom sokáig ott maradni. *Mondta és lassan a seb már nem fáj és kezdett össze húzódni Leiran viszont fáradt.*

De nem lett nagy bajom...kicsit megdézsmált de ennyi. Itt vagy te is..Arorua is...miért aggodjak annyira? Mellesleg ez benne van a munkaköri leírásomban.
*Bólogatott bőszen s szélesen elvigyorodott.*
Na jó.....tényleg nem kell ennyire aggodnod. Nem lett nagy bajom, ő jobban megjárta, hidd el.
De azért köszönöm.
*Nézte hosszan, kedvesen.*

Buliba? Ohh szóval náluk is szokát a halotti megemlékezés utáni nagy buli? Vagy a győzelem miatt tartják? Lényegtelen... szóval elmegyünk. Remek.
*Vigyorodott el, majd sóhajtott.*
Nem? Na majd meglátjuk. a vadászat ugyis csak pár nap múlva lesz...hogy pontosítsak.
*Nézte ,aztán elkezdte kicsit mozgatni a lábát.* Na..egyre jobb! Kedves..csodálatos vagy.

*Leiran felsóhajt ahogy szíve megnyugodott és tovább gyógyította a lábat, de már elégé el volt fáradva, így csak egy felületi sérülés maradt meg a mélyebb sebből. Lassan állt fel és pihegve ült le.*

Jó jó oké nem kell aggódnom... *Mondta mély levegőt véve.* Szerintem mind a kettő lesz... de őszinte leszek, nem szeretem mikor a békének az az ára hogy sokan meghaljanak... és nem a vérfarkasoknak kellett volna meghalnia... pontosabban nem csak nekik, de egy belső viszályba, hogy nyúlhattam volna bele, ha ő maga aki a választott vezér nem akarja... Szóval érted... *mondta és megtörölte a homlokát, amin gyöngyözött a verejték.*

Régen gyógyítottam, szóval most csak ennyi tellett tőlem... igen értek a fehér mágiákhoz és tudom is használni őket, de nekem nincs akkora koncentrációs erőm, mint Arounak és persze nekem nem is ez a képességem, hogy könnyebb dolgom legyen-.-

Én ennyit tehetek... a többi sebet lekel fertőtleníteni. Jobban rá tudsz állni már a lábadra? Fájdalom nélkül? *Kérdi kedvesére pillantva.*

Figyelj, egy harcban, ha csak diplomatikusan nem lehet megoldani, akkor mindig lesz véres áldozat.Ez ellen nem tehetsz semmit. Főleg, ha Dilec, nem kívánja.
De értem..persze ,hogy értem. Pihenj csak, látszik rajtad ,hogy kimerített.
*Azzal csak figyelte egy kis ideig. Megrázta a fejét.*

A lényeg ,a lényeg ,hogy ellátad amennyire csak tudtad.
*Pillantott a lábbára ,majd megmozgatta ismételten.*
Jó ez így, nem kell nagy katyvasz rá.
*Bólintott.* Rá bizony...úgyhogy ,mi lenne, ha átmennénk a konyhába? Éhes lettem....
*Állt fel lassan, felszisszent, de még vigyorgott.*
Megy ez.

(Örző központ)

*Az éjszakai repülésnek is megvan a varázsa.. a felhők és a hold fénye... éppolyan gyengéden derengenek mint az álmok.
A látvány egyszerre borzongató és mesés.... Szelte a hideg magaslati levegőt ami felfrissítette és felpezsdítette. Nagyon jóleső érzés volt.. s egyszercsak megpillantotta az Örzők városa utcáinak fényeit.. Milyen szép volt a sok kis fény játéka... ereszkedni kezdett. Derengő aurája teljesen kirajzolta őt az éjszakai égbolton. Célbavett egy szélesebb utcát ahonnan nem kell sokat sétálni a tanács épületéig.

Puhán földet ért és szárnyait a magasba nyújtotta hogy kényelmesen elférjen, majd elsétált a központhoz... ott megállt és kicsit tanácstalan lett.. mi van ha már alszanak? *