Erdő Elf Központi falu - Gulába Saika sátra

Jól van, ne haragudj, csak kicsit ideges vagy az este miatt. Csiszoló kő? Azt hiszem van nálam hasonló. *elkezdett kotorászni a táskájában, majd két éjfekete ásványt nyújtott neki át* Már néhányszor megfordult a fejemben, hogy helyrepofozom, akkor vettem őket. Tessék. Köszönöm szépen. *letelepedett Sayla mellé, figyelte, ahogyan az dolgozik, próbált minden apró mozdulatra emlékezni, mert elhatározta, hogy innentől kezdve karban tartja majd. Miközben Radent simogatta, Gauldothra nézett* Te itt élsz?

*Freyara pillant és elveszi a csiszoló köveket.* Remek ezek tökéletesek! *Mondta és elkezdte leszedni róla a vékony rozsda réteget, és előjött a kard csillogó igazi fénye és a rajta lévő minta is. Finom mozdulatokkal becézgette a kardot, majd mikor Gauldoth felé intézi szavait a lányra pillant.*

Ő egy vérfarkas... hogy élhetne itt... kitaszított mint A.J. ennyit meg tudtam róla, de engem több nem is érdekel. Idegesít a jelenléte... *Jelentette ki kerek perec és félre húzta a száját. Megsimította a kis háziállatot majd újra belemerült a kard helyre pofozásában. Mozdulatai precízek voltak. Lassan a vékony rozsda réteg teljesen lejött és az egész kard a maga valójában tündökölt. Ezután kezdett neki az élezésének. A fém és az ásvány súrlódása egymáson éles hangot adott ki, de neki zene volt füleinek. Először a durvábbal élezte, majd végül a finomabb csiszolóval. Amikor úgy érezte végzett, ki vett egy hajszálat és azzal ellenőrizte élességét. Egy könnyed mozdulattal a kard ketté is vágta azt. A markolatra irányította figyelmét és ott is kicsit ügyködött rajta, majd Freya felé emelte a pengét fogva.* Parancsolj!

Jobb mint új korában! Aztán vigyázni rá! Ez Mala Beliorith munkája! Az ő remek művei nem érdemlik ezt a sorsot. *Mondta és a csiszoló rongyából leszakított egy jókora darabot és azzal együtt adta oda a csiszoló ásványokat.* Parancsolj naponta egy 5 percet simogasd meg ezzel a ronggyal a kardot és akkor nem fog így berozsdállni, akkor se ha nem használod. *Monda jó tanácsát a kardal kapcsolatban.*

*Csendesen bólogatott Sayla megjegyzéseire. Visszacsatolta kardját az övére, de ülve maradt.*
A káosz nem rossz, és nem jó. Az csak van. Épp ezért káprázatos.

*Megérkezett egy újabb nő, aki mint kiderült Freya volt, így nem folytatta a beszédet. Az jövevény hatására arca ismét felvette a kisimult mosolyt, eltűnt róla az enyhén vérszomjas tekintet. Visszabiccentett, ahogy válaszolt.*
Gauldoth Waerjak. Szép név, Freya.

*Viszonozta a bemutatkozás tömörségét, majd elhallgatott. Mikor meghallotta hogy valóban háború lesz, kikerekedtek szemei és mély levegőt vett, mintha csak felébredt volna. Halkan azt suttogta "feltámad a szél", majd újra elhallgatott és így nézte Radent, majd azt, ahogy Sayla kezelésbe vette a kardot. Elismerően bólogatott a mozdulatok láttán, egészen amíg Freya meg nem szólította. Elengedte a füle mellett amit Sayla helyette válaszolt.*

Ugyan, dehogy. Idáig követtem egy sárkányt, *Sayla felé biccentett* hátha valami izgalmat találok. És így is lett...
*Kitépett két fűszálat a földből miközben magyarázott, és eltépte mindkettőt. A hosszabb részek maradtak jobb kezében, halkan kuncogott, majd ismét Freyára nézett.*

És ha nem bánnád, el is kísérnélek a csatába. Mint kiderült, a ti oldalatokon fogok harcolni. Nem bánod?

Ó, Sayla, köszönöm szépen, ez gyönyörű lett! Igazad van, nem ezt érdemelte, ezentúl vigyázni fogok rá. Nem tudom, hogy Mala készítette e, mert ez még a nagyapámé volt, de biztosan Beliorith munka.

*Elvette a nőtől a kardot, hálásan fejet hajtott, végighallgatta információit, majd Gauldothot is.*

Nem dönthetem el, hogy jöhetsz e, vagy sem, mindenesetre még egy harcost szívesen látunk. Meg ugyebár, ha te is vérfarkas vagy, kötelességed ott lenni. Azt hiszem, ha velünk tartasz, elég izgalmas kalandokban lesz részed, tehát mindenki jól jár.

*Nevetett fel kicsit hamisan. Nem szerette a háborúkat. Miért nem tudják az emberek csak úgy diplomatikusan megbeszélni a problémáikat? Gondterhelten ölelte át Radent. Elmosolyodott. Legalább ő ott lesz. Hatalmas állat, Freya válláig simán felért, hát még ha két lábra állt! Nem is tudja, mikor nőtt meg ennyire. A nagyanyja képezte ki az állatot, állítólag harcedzett is, bár ezt maga Freya még sosem tapasztalta. Végignézett a hosszú fogakon, éles karmokon, majd a tömör csontban végződő farkon. Örült neki, hogy az ő oldalán harcol, és sosem kell majd vele megküzdenie.*

Lassan indulni fogunk, addigra szedd össze a holmidat.

*Sóhajtott Gauldothra nézve, majd visszatette a kardot a tokjába.*

Bár nem látom kötelességemnek a dolgot, de mit mondhatnék, unatkoztam.
Köszönöm a lehetőséget. Ezek szerint csoportban megyünk?
*Elgondolkodott a kard mintázatán. Emlékeztette a medálra ami a nyakában lógott, később majd rá kell kérdeznie. Felállt a földről és leporolta ruházatát, majd kinyújtóztatta végtagjait. Egy begyakorolt mozdulattal megszorította a karvédőjét, aztán körbepillantott és bárgyú ábrázattal megszólalt.*
Összeszedtem a holmimat.

*Itt Sayla felé pillantott akitől már majdnem megkérdezte, csatlakozik-e hozzájuk. Aztán visszaemlékezett korábbi szavaira, miszerint neki itt a helye. Meg aztán, a csatában valószínűleg őt próbálná levágni először, ha alkalma lenne rá.*
Kellemesen vérpezsdítő beszélgetés volt, pikkelyes. Úgy érzem összefutunk még, érdekes társaság vagy.

Érdekes az persze... legközelebb meglátlak nem marad épp fogad a szádba, ha így fogsz vigyorogni...*Mondta elhúzva a száját és a falnak dőlt, hogy aludhasson végre egy keveset.*

/Csupa szív és szeretett XD/

Ne aggódj, ő mindenkivel ilyen. *mosolygott a férfire* Igen, többen megyünk. Még két vérfarkassal, nem tudom ismered e őket. Az egyik Carme, Dilec jobbkeze, a másik A.J. Tehát te is... azaz te sem a falkával élsz? Hogyhogy? Ha ennyire unatkoztál, miért nem indultál hamarabb világot látni? Ne haragudj, nem tudtam nem észrevenni, hogy furcsán tartod a kezed. Megsérültél? Tudod, értek a gyógyításhoz esetleg megnézhetném.

*Kezdett bele máris a fecsegésbe, ha ideges be nem áll a szája. Odafordult Saylához, megölelte.*

Még egyszer köszönök mindent. Aztán vigyázz magadra! Gauldoth, szólok a többieknek, elköszönünk Selestinától, és indulunk.

*Ezzel már máris a lépcsőhöz lebbent, és felkiáltott.*

A.J.! Carme! Gyertek, igyekeznünk kell, ha időben oda akarunk érni! Jön velünk még egy fő!

*Kicsit meglepödött amint a sötét elf a tenyerébe tette a kezét. Lassan emelte fel felé zöld szemeit, kihúzta magát, s szavaira hálásan mosolyodott el. Bólintott egy kicsit s megdöntötte a fejét picit, halk nevetéssel.*
Köszönöm szépen, igen így van. Remélem minden rendben lesz.
Kérlek vigyázzatok magatokra!
*Azzal a többiekre is pillantott.*
Mindanyian.

*Majd nézte ,végig követte ahogyan Freya elhagyja a kis házat. Nézett még utána, örült ,hogy megimserhetett valakit megint, s remélte hamarosan találkoznak újra. Így pillantott vissza a két vérfarkasra.*
Vigyetek egy kis ennivalót az útra. Szükség lehet rá, remélem hamarosan újra találkozunk.

*Carme elmosolyodott, és megölelte Selestinát.*Köszönünk mindent! Te is vigyázz magadra!* Ezzel elhagyta a házat, és lement Freyához. *

Öhm....Helló.*Üdvözölte az idegent.* A nevem Carme! És te?* Először gyanakodott, de mivel Sayla nyugton volt, és nem látszott csatatérnek a helyszín, így nem aggódott, hogy ellenség e.*

Akkor megyünk?*fordult Freyához is.*

*Még utoljára körbenézett a falun, és föltekintett az égboltra.*

Már tényleg ideje lenne.

*Felhúzta egyik szemöldökét Sayla búcsúzásán, de ahogy Freya mondta, ő mindenkivel ilyen. A következő kérdésekkel alig tudott tempót tartani, főleg hogy a nő éles megfigyelő, amint az egyes kérdésekből kiderült. Követte a nőt a fa aljához, amint válaszolt.*
Nem, nem ismerem őket. De ha ő az akire gondolok, akkor A.J.-t már láttam egyszer, sok évvel ezelőtt, de kétlem hogy emlékezne rám.
Hogy miért nem indultam? Nos én...inkább a remete életet választottam. Csak újonnan döntöttem úgy, hogy újra csatlakozom a társadalomhoz, úgy tűnik pont jókor.
Hogy...a karom? Hmm...éles szemed van, mi tagadás...

*Elgondolkodott, majd elővett és feldobott egy aranyérmét. Rábámult, majd megvonta a vállát.*
Nem tudom, ismered-e azt a "rémmesét" a vérfarkasról aki a fekete mágiával kontárkodott, és az visszacsapott, állítólag szörnyű lénnyé változtatva őt? *Felemelte, majd a következő szó után le is tette a kezét.* Jelen. Én vagyok a Félholt.

*Nyugodtan várt, amíg Freya visszatér a lépcsőn. Az új alak láttán szélesre húzta mosolyát, és ugyanazzal a kurta mozdulattal hajolt meg előtte, mint korábban.*
Gauldoth Waerjak, üdvözöllek.
*Itt elhallgatott, majd követte Carme tekintetét az égre.*
Bizony, ideje volna már...

*Csak kuncogott jólesően Freya kirohanásán, amikor pedig kiesett az ablakon a kard, felnevetett. Freya utánament. A.J odalépett Selestina elé, kicsit meghajolt*

Köszönünk mindent, Selestina! A legjobbakat kívánjuk neked! Ha bármire szükséged lenne, csak keress minket!

*Azzal ő is kiment Carme után. Végzett egy gyors fejszámolást, és eggyel több jött ki neki, mint kellett volna. Az új tagra pillantott. Ismerősnek vélte, de nem tudta ki lehet, de reménykedett benne, csak a képben áll, és nem akar velük tartani. Már így is sok volt az új arc. Inkább Freyát kereste, akit idegesíthet.*

Freya! Kész a kardod? Vagy azzal már csak szőnyeget fogsz porolni? *Ekkor meglátta a csillogó fegyvert, ami tényleg úgy tündökölt, mintha új lenne* Gyaaaaa! Add ide! *kapta volna el* Hallod?! Add ide! Ez nem lehet az a kard! Had nézzem meg! Naaaaa!!

*Ahogy próbálta Freyától kikönyörögni a kardot, tekintete találkozott az új tagéval. Megállt egy kicsit*

Találkoztunk már? *Kérdezte Gauldoth-ot*

*Gauldoth szavai után szánalom csillant a szemében, majd el is pillantott, mert tudta, hogy ezzel megsértené a férfit.*

Igen, Carme, indulhatunk.

*Mialatt A.J. kiabálva lépdelt le a lépcsőn odafordult, mosolyra húzta száját, főleg ahogy leesett az álla, és a kardért rimánkodott.*

Aha, tehát már nem is tompa, mi? Gondolom mostanra már engem is nádszál karcsúnak gondolsz, nem úgy, mint odafent. Lásd, milyen kedves vagyok, vethetsz rá egy pillantást.

*Játszotta a beképzeltet, közben viszont alig tudta visszatartani a nevetést. tudta, hogy ezt csak kárpótlásért kapja a fentiek után, mert ez A.J. számára könnyebb volt mint egy "bocsánat". Kelletlenül mutatta meg a kezében.*

Héj, héééj! Mit csinálsz? Hát a nyáladat ne csorgasd rá ember, fúj! *kirázta a hideg* Na, induljunk is. Remélem mindenki volt WC-n, evett-ivott rendesen, mert nem állunk meg. Oda kell érnünk. Selestina, köszönünk mindent, szia!

*Kiáltott fel a lánynak, majd elindult a kis csapattal.*
/Gondolom, akkor mindenki vele megy, ne húzzuk tovább, nyomás! A.J., Gauldoth, Carme, Freya>>>Vérfarkasok falva./

Vééééégre! Lehet aludni kicsit! *Mondta megkönnyebbülve és ismét nyújtózott egyet és kényelembe helyezte magát a fal tövében. Sayla most már a csendben hamar el is szunyókált. A falubeliek zsivaja nem zavarta annyira mint az iménti társaság kiabálásai és hangos megnyilvánulásai. Alvás közben felvette sárkány alakját és úgy mocorgott, hogy az ismét a kutyák által használt alvó póz lett. Összegömbölyödött és farkát szeme elé rakva takarta el a fénytől.*

*Kisétált egy kicsit a ház elé, s a korlátról lefelé nézte a többieket, mialatt elindultak. Mosollyal figyelte a történteket. Látta ,hogy a fekete sárkány elaludt, így nem piszkálta meg. Elővette a levelet, mikor a többiek már eltüntek a szeme elől s újra-újra átolvasta. Végül aprot sóhajtva tette el vissza a zsebébe. Az égre pillantott hosszan. A maradak csicsergése, az apró szél hangja mely kellemesen fujta meg a fák lombjait...a sejtelmes felhők ,melyek csak könnyedén uszkáltak az égen....minden olyan hétköznapi volt. Kellemesen hétköznapi.*
Gaia.... kérlek segítsd meg őket ma este.
*Motyogta ,majd vissza tért a ház belsejébe ,hogy rendet rakjon.*

*Egy kis idő már eltelt. Segített rendbe tenni az átmeneti ebédlőt, s vissza vitt mindent az asszonyoknak. Megköszönte a munkájukat, majd segített kivinni az ebédeket a harcosoknak. Miútán ezekkel megvolt, sóhajtott, s csendesen pillantott az égre. Megint. Aggódot. Azon felhők sorakoztak fel, mások ,mint eddig.
Leugrott a fübe a törzsről amin állt s hosszan nézett be a faluba, amely ugyan olyan zajos és élettel teli volt ,mint máskor. A rendelet még élt. Este nem mehettek sehova, s úgy tűnt a gyerekeket, sem a felnötteket nem zavarja a harcosok jelenléte. Ezen elmosolyodott. Szerette amint itt rendben van minden, bár sokszor van köztük is, egy-egy dorbézoló, azokat általában Kalí elintézi.
Gondolataiból egy hang ébresztette fel.*
Várod az estét?
Remélem nem lesz gond. Tán te várod?
*A férfi megrázta a fejét, majd minnél közelebb sétált leányához s karjaiba zárta a 'kisebb' testett. (Nála kisebb az tény XD) Ezután elengedte s rámutatott a harcosokra.*
Mind arra vár ,hogy védje a falut melyben él. Nem lesz itt gond, főleg nem a vendégeinkel.
Én abban reménykedem ,hogy nem ér el idáig a harc. Bár pont emiatt féltem azokat, akik most ott vannak.
Gaia majd utat mutatt nekik, de gyere. Készüljünk fel mi is.
*Azzal vállánál fogta s együtt indultak az otthonukba.*

*Sayla lassacskán ébredezett és mély levegőt véve nyújtózkodott. Lassan pislogva nyitotta ki szemeit. Mivel sárkány alakban volt úgy nyújtózkodott mint a kutyák, majd visszaváltott emberi alakra, hogy mégse verjen le farkával semmit. Lassan felállva leporolta magát és körbenézett dörzsölve a szemét. Majd felpillantott az égre, és látta hogy olyan 6 körül jár az idő. Úgy látta itt az ideje mennie kijelölt helyére felváltani társát. Így is tett.*

*Lassan kisétált a faluból és mielőtt ezt megtehette volna egy Elf kislány rohant oda hozzá.*

Néni! Néni! Nagyon tessék magára vigyázni! *Mondta aggódón a kislány és nézett fel a nőre aki csak kedvesen elmosolyodva megsimogatta a fejét.*

Ne aggódj kicsi. Az én dolgom az hogy megvédjelek titeket. Inkább menj haza és maradj most már otthon. Veszélyes egy ilyen kislánynak kint lennie már ilyenkor. *Szokatlanul kedves volt és megértő a kislánnyal és furcsamód mosoly ült arcán. Sayla ha nem voltak ott társai a gyerekekkel igazán jól tudott bánni. A kislány széles mosollyal bólintott és már futott is haza felé. Lassan felállt és nézett utána elkomorodott arccal és mély levegőt véve még körbe nézett a kihalt utcákon.*

* Három nap telt el azóta, hogy Khaled útnak indult a Sárkány-hegyről. Bár érdekelte a város odafent, nem engedett a kísértésnek, és jobbnak látta, ha megfogadja az apja tanácsát is. Az első napon még a hófödte csúcsokon kóborolt, a második napra elérte a hegy lábát és nem messze tőle vert tábort az éjszakára. Ott ismerkedett össze egy szarkával, akivel hamar barátságot kötött. A madár többször is elpanaszolta neki, hogy egy varjúvá vált alakváltó tarkón csapta, pusztán azért mert a legszebb szerenádjára gyakorolt a közelében. A történet minden alkalommal vicces volt a számára, ugyanis a madár nem tudta kétszer ugyanúgy elmondani, egyre több részletet, és talán kitalált pillanatot is kapott. *

* A harmadik napon a szarka megígérte neki, hogy elvezeti őt az elfek falujába, ami ellen semmi kifogása nem volt. Bár kicsit tartott a fogadtatástól, szeretett volna másokkal is megismerkedni. A madár fáról fára repült előtte, néha kicsit előrehúzott, hogy megfuttassa a kíváncsiskodó ifjoncot. Már egészen közel lehettek a településhez, amikor az útitársa felröppent a magasba, és messze repült. *
Várj meg! Én nem tudok repülni! Hallod? * Kiáltott utána, de az mintha ügyet sem vetett volna rá. Khaled futásnak eredt, könnyedén kerülte ki a bokrokat, és gyorsan megtalálta a keskeny ösvényeket a fák között. Távolról mintha mozgást látott volna... viszont a nála magasabb nőt már későn vette észre. Nem tudott időben lefékezni, így egyenesen nekirohant, a lendülettől pedig szinte lepattant róla és a hátsóján landolt. * Auuucs... * Hunyorogva nézett fel. * Bocsánat... * Mondta zavartan. A nőnek nem voltak hegyes fülei, és az izmos felépítéséből egy dologra tudott következtetni: vagy vérfarkas vagy sárkány... A farkasoknak talán még korán van.... tehát inkább sárkány. *

* Lassan feltápászkodott, a sajgó tomporát támasztva. Felnézett az égre, a szarka kereket oldott. Kissé durcásan pillantott abba az irányba, amerre repülhetett. * Nem... nem ütöttem meg nagyon? * Nézett ismét a fekete hajú nőre. *

*Sayla érezte hogy belé jönnek, de ő meg se mozdult. Lenézett a fiúra és oldalra döntötte a fejét érdeklődőn. Mivel gyereknek ítélte meg magasságából és arc vonásaiból kifolyólag kedves maradt.*

Nem ütötted meg magad? Értem ne aggódj ezt meg se éreztem. *Mondta nyugodtabb hangon. Még hatott a kislány aggodalmaskodó pillantásai és szavai.* Hova siettél ennyire? És hogy hívnak kisfiú? *Kérdi és kicsit lehajol hozzá. Megszagolja, de nem igazán feltűnően.*

Te milyen nemzetséghez tartozol kis fiú? Nem idevalósi vagy ezt már észrevettem. Még nem láttalak a faluban és az arcvonásaid sem tipikus Elf vonások. Viszont a füled elfekéhez hasonló. Fél vér vagy negyed vér lehet. *Gondolkodott a fiúra nézve. Lassan újra fel egyenesedett és nézte a fiúcskát.*

Az én nevem Sayla Black... a sárkány harcosok közé tartozom... és te ki vagy, és mit keresel erre felé ilyen veszélyes időszakban? A gyerekeknek otthon lenne a helyük. *Mondta kicsit félre húzva a száját.*

* Az első pillantásra szigorúnak tűnő nő egészen kedvesnek bizonyul, így valamelyest megnyugszik. Észreveszi, hogy a nő megszagolja, de ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget... legalábbis nem akkorát, hogy szóvá tegye. Megrázza a fejét, de egy pillanatra elfintorodik. * Nem, nem történt semmi... azt hiszem puhára estem. * Halkan felnevet és megvakarja a tarkóját. * Egy barátomat követtem, azt mondta, hogy megmutatja nekem a vidéket... egy szarka. Errefelé jött, de nagyon magasra repült, és... meglógott. * A végét némi beletörődéssel mondja. * Nem vagyok kisfiú... csak kicsi... meg fiú. Na jó, végülis mondhatsz annak. * Elmosolyodik. *

Khaled vagyok. Khaled Crystalvine... nem errefelé lakom, hanem a Sárkány-hegyen. Milyen nemzetséghez? * Itt tart egy kis szünetet, amíg megfontolja a választ. * Azt hiszem egyikhez sem. A nagypapa sárkány... szóval lehet, hogy sárkánynak számítok... de az apukám elf és anyu is félig... * Megkocogtatja az állát. * Szerinted melyik? * A nőre vigyorog. * Szép neved van... és illik hozzád. * A tekintetében kíváncsiság és érdeklődés csillog, amik erősebbek a megilletődöttségénél. * Én... nem tudtam semmiféle veszélyről, a szarka sem mesélt róla... most jöttem le először a hegyről. * A veszély kifejezetten komolynak hangzik... annyira komolynak, hogy még aggodalomra is okot adhat a számára. Lehet, hogy úgy jött el egészen idáig, hogy valami rém figyelte minden léptét? A puszta gondolattól kirázza a hideg. *

Az "otthon" elég messze van... három napja indultam el, hogy bejárjam a környéket. Szóval oda most azt hiszem, nem mehetek...

*Sayla megvakarta a fejét az információkra és a sok fecsegés kedzte bosszantani.* Kölyök vagy ez nem vitás... szóval nem tudom most mi a jó eget kezdjek veled... Nekem mennem kellene az őrhelyemre, de téged is biztonságba kellene helyezni naplemente előtt. *Nagyot sóhajtott majd behunyva szemét kissé kezdett bosszús lenni.*

Na jó gyere... nem tudok mást...*mondta és elindult vissza a faluba, hogy megkeresse Selestinát és lepasszolja neki a kölyköt.*

*Az idő szinte repült, ahogyan mindent elintéztek a faluban. Csak ezután tudott átöltözni valamennyire, hogy kényelmesebben felkészülhessen a közelgő estére. Reménykedett benne ,hogy idáig nem ér el a harc, már csak a faluja miatt, sőt inkább a falvak miatt, de ha mégis így lett volna, ő is kimegy a harcosokhoz. Kalí már egy órája megtette ezt a lépést, s elment abba a csomópontba amit már délelőtt megbeszélt velük. A maradék falú vezetői is mind így tettek, mind a saját falujukhoz közelí, kijelőlt pontba távozott, hogy innan figyelje az eseményeket. A családok igyekeztek a gyerekeket lassan beterelni az otthonokba, bár ez ma nehezebben ment, mintha azok a kis teremtmények megérezték volna ,hogy ma, valami "érdekes" és nem hétköznapi dolog fog történi.
Levette ,a hosszabb felsőt, hogy egyáltalán ne zavarja ma. Felhúzott egy, nem annyira lógosat ,majd felkötötte szőke haját. Oldalán megigazgatta az övet, abba tett egy másik kis 'szatyrott', mivel az előzőt Gildasnak adta. kezeire felhuzott egy karvédőt, majd a hátára kapta az íját, a rekeszbe jópár nyílat s így lépett ki.
Semmi feleslegesen nem viselt, fel kívánt készülni az estére. Habár nem volt igazí közel harcos, az íjával még szép dolgokra volt képes, a megfelelő távolság adtával.*

Kisasszony is kimegy?
Igen , Alaika, tudod ,hogy szeretném látni mi is történik, mire számithatunk.
Hát akkor vigyázzon magára. Szegény anyját sajnálom, hogy Kalí s őn sem lesz este itthon.
Nem kell aggódnia, ha szerencsénk van, nem jut el ide semmi.
*Majd lassan pillantott a nő kezében lévő tálakra. Rájuk mutatott, majd elvette őket.*
Ezek a sárkányoké, igaz?
Igen...de kisasszony...
Elvíszem majd én. Alaika, kérlek figyelj arra ,hogy mindenki betartsa az esti kijárási tilalmat.
Rendben kisasszony.
Köszönöm.

*Ment egy ideig, de hamar elért a járatokhoz ahol a sárkányok álltak. Előbbinél odaadta a halk szavúnak a tálat, míg várta a másik sárkánynőt, majd tovább ment, hogy megkeresse Sayla-t. Amint odaért látta ,hogy a nő nincs egyedül. Meglepödött ,de elmosolyodott a kis elf láttán.*
Hoztam vacsorát...bár látom, nem vagy egyedül, ha tudtam volna hozok még.
*Azzal átadta a tálat s zöld szemeivel hosszan pillantott a számára idegen kisfiúra. Abban biztos volt ,hogy nem az ő falujukból származott, sőt a harmadikból sem, azt is ismerte. Az előbbi igyekezetétt a komolyságra, kedvessége kicsapta most az első helyről s lejebb hajolva mosolyodott el felé.*
Szia, az én nevem Séléstina...és te? Tudod, lassan besőtétedik és a tilalom él a fiatalokra....honnan jöttél?
*Kérdezte mivel ő lemaradt az előző beszélgetésekről.*

*Sayla át vette a tál ételt és Selestinára pillantott megkönnyebbülve.*

Megmentőm... kérlek vidd el ezt a kis fiút biztonságba nekem már ott kellene lennem és leváltanom a társam... *Mondta komoly arccal.* Iszonyat sokat fecseg és nem ide valósi... 3 napra van innen az otthona a Sárkány hegyen... de kérlek ma estére helyezd itt biztonságba... Fontos lenne köszönöm! *Vágta rá azzal a tállal a kezében el is sietett onnan. Arcát megkeményítve sietősen lépdelt a járat felé. Mikor oda ért társa addigra már meg ette a vacsorát és a közelben dőlt le egy fa alá pihenni mikor Sayla meg érkezett. Ő egyből neki állt az őrségnek és az ételét meg sem ette. Nem volt éhes. Lerakta egy közelben lévő kőre és inkább figyelt a környezet hangjaira.*

* Kicsit zavartan megrázza a fejét. * Miattam ne fáradj... Nem akarok kellemetlenséget, vagy zavarni... * Magyarázza a kezeit védekezőn maga elé emelve. * Megkeresem a szarkát és tovább megyek... eddig sem történt semmi baj. * Látja a nőn, hogy valami bosszantja, és rövid távon levonja a következtetést, hogy valószínűleg ő az. Halvány elpirul, mert ráébred, hogy a túlzott lelkesedése miatt történtek ezek a dolgok. * Nem akartam rád akaszkodni, bocsánat... * Mondja csendesen. *

* Amikor hallja, hogy valaki közeledik feléjük, felkapja a fejét. Egy elf. Őt sem érzi túlzottan idegennek, mert az apjának is ugyanilyen fülei vannak, ahogyan neki is... csak jóval magasabb nála. * A nevem Khaled. * Mutatkozik be neki már újból mosolyogva. A kérdésekre Sayla megadja a választ, így csendben, inkább külső szemlélődőként hallgatja a beszélgetést. A sárkány hirtelen távozása után lepillant a földre, megvakarja a tarkóját. * Azt hiszem, feldühítettem... * Séléstinára pillant. * Sayla milyen veszélyről beszélt? Én eddig nem találkoztam semmi veszélyessel... egy-két félelmetesebbel igen, de ők sem akartak bántani... és nem is fecsegek sokat... * Dünnyögi csendesebben a végét. *

*Egyre magasabbra és magasabbra repülve szelte az eget Chris emberként.*

Szép. Most pedig lassan leereszkedünk...*A szárny engedelmeskedett fele útig, aztán beadta a derekát. Feladta most a szolgálatot. A férfi nyugodtan zuhant.*Volt már ilyen...*vont vállat, és várta a nagy becsapódást. Csak hogy ez felesleges volt, az előbb túl magason szárnyalt.*Többet esek, mint valaha!*Gyors taktika váltása az átalakulás volt. *

*Akkor sikerült sárkány alakot öltenie, mikor már a földhöz extra közel volt. A fehér lény majdnem egy fára esett valami közösségi helyen, ezt szerencsésen megakadályozva, szárnycsapásokkal kitért és egy üres területre szált le. Ránézett a falura, hogy tényleg nincs e baj, majd visszavette emberi alakját. Összerogyva kapkodott levegőért. *

Szuper! Az elfek.*lihegte*Ha most előjön valaki, és el kezd engem szidni, akkor nem tudom, hogy mit csinálok a 3 választható cselekedetemből.

*Pár elf felbukkant a történtek után. Chris leporolta nadrágját, és a tömegre tekintett.*Hát...Hoppá!*mondta magának.*

Persze..persze...
*Pillantott Sayla után s egy ideig nézte ahogyan elment ,majd kedvesen pillantott a nála alacsonyabb fiúra. Mosolygott felé s ezt úgy tűnt az ifjú elf is viszonozta.*
Értem...szóval messziről jöttél...nem is tudtam ,hogy arra fele is vannak elfek...de mindegy is. Majd mesélsz.
*Megérintette a vállát kedvesen.*
Nem baj, nem okozol gondot! Sayla csak kötelességét teszi, de mindig kicsit mogorva...szóval ne vedd magadra. Jó?

Nem tudom e fecsegsz sokat, de azzal sincs baj. Tudod..ismerek valakit, aki nagyon sokat beszél. *Kuncogott kicsit fel a gondolatra.* De nagyon okosakat mond, és kellemes vele társalogni, vagy hallgatni.
Veszély....hát..tudod....
Mondjuk úgy .* Pillantott a másik elf szemeibe s látta benne az értelmet ezért megdöntött fejjel folytatta.*
Hogy a vérfarkasoknál vezetőváltás van...volt....és most emiatt lesz egy kisebb összeütközés, ami lehet érinti a többi fajt is. Ezért van elrendelve kijárási tilalom ilyenkor...szóval... mi lenne ha, ma a faluban maradnál?
Segitek..nem kell félned.
*Inditotta meg arra gyengéd érintéssel ,majd ment vele egy kicsit. Az égre pillantott hosszan s látta ,hogy egy sárkány majdnem ledózrolja a falu negyedét. Elkomorodik egy kicsit, majd apró sóhajjal pillant vissza rá.*
Úgy látom, tényleg érdekes esténk lesz....
Szóval nemrég indultál útnak? És merre tartasz?
Fecske...vigyázz velük, néha nagyon szeszélyesek. *Nevetett kicsit, egyre közelebb értek a faluhoz, így lassan kibontakozott előtte a romboló valódi alakja.*
Milyen félelmetesekkel találkoztál?

* Megrázza a fejét, amibe még a haja is lobog. * Nem laknak... legalábbis nem tudok róla, csak a mi családunk van ott. Azaz a szüleim és a nagyapa, de vele még sosem beszéltem, mert nagyon régóta alszik az egyik barlangban. * Halkan felsóhajt, ahogy Séléstinára néz. * Értem... Nagyon kedves volt velem, annak ellenére, hogy véletlenül neki mentem...

* Felderül a pillantása, ahogy bólint. * Nekem is van olyan ismerősöm... a szarka is szeretett sokat beszélni, amelyik itt hagyott. Folyton azt emlegette, amikor énekelt és megütötte egy varjúvá változott alakváltó... Olyan hirtelen hagyott itt, lehet, hogy látott valamit és megijedt. Hiába kiáltottam utána, nem várt meg, pedig akkor szegődött mellém, amikor elindultam otthonról. * Amíg a történteket hallgatja, csendben marad. * Akkor ezért volt olyan ideges Sayla is... * Kissé elkomorodik a tekintete. * Ha tényleg nem gond, akkor maradnék... Lehet, hogy tudnék segíteni is egy kicsit. Értek a mágiához, és a gyógyításhoz is valamicskét... * Eleinte bizonytalanul, majd már valamivel magabiztosabban halad az újdonsült ismerőse mellett. Látja a sárkányt, az ég felé nézve követi a pillantásával. * Amiatt az esetleges harc miatt vannak itt a sárkányok is?

Ühüm, nem rég... még én sem tudom pontosan, hogy merre. Még nem jártam a hegy lábánál messzebb, és szeretnék bejárni mindent a szigeten. Eddig csak távolról láttam a dolgokat, de onnan is nagyon szépnek láttam ezt a helyet. Meg akarok nézni mindent, amit csak lehet. * A fecske említésére felkuncog. * Köszönöm, megpróbálok velük vigyázni. * Elgondolkozik. * Háááát... először a hegy lábánál láttam egy csapatnyi koboldot, akik egy tábortűz körül táncoltak. Hangosan kiabáltak, úgyhogy megijedtem tőlük... de utána meghívtak vacsorázni... aztán láttam távolról egy kimérát, amelyik morgott rám, de utána elszaladt... * Közelednek a lezuhant sárkányhoz, így inkább elhallgat és lopva félig Séléstina mögé húzódik. Bár meg tudja magát védeni vész esetén, a nő mellett nagyobb biztonságban érzi magát. *

Jól vagy? * Szól oda az idegennek, közben érdeklődve fürkészi távolról. *