Malaia est - Tánctér melletti nézelődök között

[Kép hamarosan]

A tánctér vége az utca vége konkrétan. A fák s az azokon lévő épületek ugyanis nem adnak több helyet ,mint ami kellene. A tánctér lényegében ez kivétele, egy kis mező, az erdő közepén ha lehet ezt mondani. A Nézők helyének azonban sok pad, vagy fatönk ad helyet, így mindenki kényelmesen elhelyezkedhet, már amennyire akar. Akik mégis Gaia közelségére vágynak, vannak kisebb helyek, a fűben, ahová le lehet ülni. A tűz mindez előtt van, de nem túl nagy területen, a lángja pedig egyáltalán nem zavaró a nézőknek. Sokkal inkább teremt egy bensőségesebb, családiasabb érzést az ott lévők szívében. Talán 5-6 sor lehet amit padokból próbáltak összeállítani. Azok mögött még állóhelyeket lehet elfoglalni míg a szem ellát. Mielőtt nagyon besűrűsödne az erdő, van egy kisebb ,már-már kitaposott út, amelyen át lehet a lenti tárolóktól, egy-egy kisebb földi épülettől menni a nézőtérhez.
Mindegyiknél gyönyörű zöld fű van, néhol virágokkal. Az fák ágairól itt már sokkal több dísz van. Lámpások, fa és természetes díszítő elemek, kacskaringós, szinte kelta motívumokhoz hasonlító díszek s egy pár elégé kirívó,melyeket láthatóan nem elf kéz készített.
Az útvonalat, hogy a sötétben mindenki megtalálja, a főtéren a nagy tűz, és a lámpásokba rejtett gyertya jelzi.
Messziről kicsit olyan ,mintha lebegnének fényes gömbök.

*"Lám, a falu mit sem változott", futott át gondolatain. A legutóbbi Malaia fesztiválon még jóval fiatalabb volt, de egy-két furcsa darab kivételével még a díszek is mintha ugyanazok lettek volna, pedig az lehetetlen. Biztos a nosztalgia vezette tévútra elméjét.
Morigandra szokásos kék ruhájában tanácstalanul bolyongott a nézőtér egyik szélén, ülőhelyet keresve ezen az oldalon, mielőtt elkezdődne a nyitány. Egy a második sor szélén ülő idősebb elf látván a veszett harcot, odaintette magához miközben beljebb húzódott, amennyire csak tudott.*
- Gyere, szorítok neked egy kis helyet!
*Mosolyra fakadva helyet foglalt és ölébe vette a tarisznyáját, fejét meghajtotta az öreg felé, aki azonnal beszélni kezdett.*
- Remek ünnepség, nem de? Egyet sem hagytam ki már hatvan éve. Idén Kalí lánya fogja nyitni, azt hiszem. Sokat segédkezett a készületekben is...
*Látszott hogy szívesen beszélne még, de Mori a nyakához emelte a kezét és vízszintes mozdulatokat végzett vele. Új beszélgetőpartnerének rögtön leesett a dolog és egy "aaah"-val nyugtázta. Rövid szünetet tartott, de aztán újra ránézett a fiatalabbikra.*
- Esetleg... van nálad írószer?
*Sajnálkozva megrázta a fejét, jelezve hogy nincs. Az öreg elf csalódottan fordult előre, mire ő halkan fellélegzett. Persze, hogy volt nála papír és ceruza, de most nem akart arra koncentrálni. Most inkább arra koncentrált, amit a férfi mondott: "Idén Kalí lánya fogja nyitni, azt hiszem." Biztos nem Gulábára gondol, akkor viszont Selesre célozhatott... Apró gombócot érzett a torkában, de úgy határozott ellenáll a belső, menekülésre késztető érzésnek és marad megnézni a műsort.*

*Kuku, vagyis Eleonor lendületesen indult a vélt asztalok irányába és csak sokat jelentően kacsintott Chris felé mikor ő is megjelent. A szedres süti hallatán nyelt egy nagyot. Már szinte a szájában érezte az ízét. Sütifüggő lettem. ~gondolta és végre megpillantotta az asztalokat a letakart ételekkel. Az a kis szövetdarab igazán nem akadály. El is indult hogy alámatasson az egyiknek mikor a sötételfbe karoló végtagja visszarántotta.*
-Későbbre? *tiltakozott de Retnar már el is indult vele a tánctérre*

*Eleonor összevont szemöldökkel és rosszalló pillantással adta tudtára Retnarnak hogy ő inkább más sorrendet választott volna. Éppen szóban is megmondta volna neki  az érveit, de csak a levegővételig jutott mert mindenki elcsendesedett, ezért aztán maradt a szúrós pillantásnál. *

*Az a koros elf ide oda sétálgatott és nagyon komoly arca volt. Meg ezek a fura mozdulatok. Olyan komolyak és ünnepélyesek. Kuku megszeppenve figyelte a fejleményeket, majd a lélegzete is elakadt mikor megpillantotta Selestina táncát. A mozdulatokat nem értette de valamiért olyan érzése volt hogy Gildas egy idióta ha nincs valahol a nézők között.  Igyekezett minden mozdulatot az elméjébe vésni, hogy legalább apró részletekben visszaadhassa majd lakótársának. Amikor a többi lány is táncolni kezdett Kuku felpillantott a díszekre. Nem találta a koboldok által megbeszélteket. Ez vagy azt jelenti hogy elfelejtették, vagy azt hogy nem tudtak eljönni, vagy azt hogy nem ide tették. Körbepillantott de nem látta Gildast. Talán ő is más alakban van… reménykedett. De reménye hamar szertefoszlott ahogy meglátta a többi tanácsosokat.. Egyedől Gildas nincs itt. Lehet átkellene változnia Gildassá hogy Kalí és a többi tanácsos ne haragudjon meg az alakváltókra?  Ötletét tett követte és Retnarba pár pillanaton belül egy sárga-fekete ruhás pontos Gildas hasonmás volt belekarolva és nézte kutató szemekkel az egybegyűlteket*

*Nem mentek túlságosan be, lényegében ,hogy a lány nem bírja most a tömeget. Eras nagyon jól szórakozott azon ,hogy kedvese mennyire pikkel a sötételfre, s ezzel együtt miket mond neki. Néha már azon is elgondolkodott ,hogy semmi szükség arra ,hogy ő a tervét véghez vigye. Végül kicsit megrázta a fejét , ha már eltervezte meg is csinálja. A nézőtér végén, szinte az asztaloknál álltak meg, habár azért nem pontosan ott. A csendre lassan oda pillantott ,majd nézte mi kerekedik ki. Habár nem igazán érdekelte az egész, mégis ott maradt s hosszan nézte a táncot. Meglepődött, nem ilyesmire készült és nem látta még így az elfeket. Sokkal begyöpösödött népnek tartotta őket, akik csak fennhordják az orrukat állandóan. És lám... Selestina is itt táncol. Így táncol.
Lassan pillantott Leiranra, de mivel úgy tűnt ő is az előadást nézi, így vissza emelte szemeit a már sokasodó tömegre. A lányok szépek voltak s habár Eras úgy tűnt hűséget fogadott, vakságot nem. Egészen kellemesen elnézte a hölgyeket.*
- Téged is megnéznélek így.......

*Felpillantott s körbe nézett. Oraf lemaradt vagy más préda után ment. Remek....akkor léphetünk a következő lépésre.*
- Oda mész hozzá ?
*Pillantott kedvesére.*
- Vagy hozzam ide? Dilecék is itt vannak elvileg valahol...*nézet szét.*

*Eras odavetett mondatára kicsit elkerekedett a szeme. Ezt nem kellett volna. Hallomásból tudta ugyan, hogy Eras sem a protokoll embere, de az, hogy pont emiatt piszkálta meg Dilecet pont nem jött jól. A be nem fejezett mondat végét pedig kiértette. de nem hitte hogy az a nő megjelenne itt. Alig van pár külsős és ez eleve eléggé zártkörű eseménynek tűnik. Remélte nem lesz Dilec olyan mint Freya után.. akkor elég sok energiába került összekaparni mert sokat borozott.. nem akarta hogy most meg emiatt a nő miatt essen a ló azon oldalára hogy piperkőccé legyen. Na majd vigyáz rá…
Sóhajtott egyet és követte az Alfát a nézőtérre, majd mikor kettesben maradtak meghallotta a kérdést is. A másik vérfarkasra tekintett és látta Dilecen a kezdődő kétségbeesést. bátorítóan megszorította a karját amibe karolt*

-Eras csak feszült mert feszélyezve érzi magát az ünnepi ruhájában. Ha belegondolsz, most ő sem önmaga. Ahogy itt egyik vendég sem teljesen önmaga. Tehát csak nyugalom! Az elfeket és a tanácstagokat, valamint az ünnepet tisztelted meg azzal hogy így kicsípted magad. Az ünnepség után majd mind a ketten lazíthattok már és mindegy ki mit visel. *bíztatta egy mosollyal és meg volt győződve róla hogy Dilec és Eras tökéletesen megértenék egymást egy-egy kupa bor mellett mondjuk horgászat közben*

*ahogy a tömeg elhallgatott ő is ezt tette és elismerő tekintettel nézte a táncot. Gaiara milyen kifinomult és milyen harmónikus. Többet kellene tanulnia az elf táncokról. A nyitótánc végeztével kérdőn Dilecre pillantott*
-Táncolni volna kedved inkább, vagy az asztalokat keressük fel, vagy a többieket, vagy egyszerűen csak járnál egyet, hogy megnyugodj kicsit és összeszedhesd a gondolataidat?

*Csendben mentek a néző tér egy kicsit elhagyatottabb helyére. Leiran hálás is volt ezért kedvesének és továbbra is bele karolva maradt. Ez kicsit biztonságot adott neki. Tudta kedvese nem szereti a hideget így figyelmesen elvonta kezeiről a jég páncélt és úgy figyelte a megnyitó műsorát. Mosolyogva csendben figyelte áhítattal. ~Rendkívül szép ás kecses ma este Selestina.~ Jegyezte meg magának gondolatban és csendben szinte vissza fojtott lélegzettel figyelte a táncokat.

A tánc látványa sokkal jobban megnyugtatta mint azt remélni tudta volna. Oldalra döntve fejét nézi végig és utána legszívesebben tapsolna. Emelné is a kezét, de senki nem tapsol így ő is leengedi. A csendet kedvese szavai töri meg. Felpillantva rá mosoly húzódik ajkaira.*

- Menjünk oda Selestinehoz mi magunk. Szeretnék neki gratulálni, és Kalíval is beszélnem kellene, bár bizonyára látja, hogy itt vagyunk mind a ketten. *Mondja kedvesen szemeibe nézve és elvonva a jeget másik kezéről simítja meg így is meleg kezével kedvese erős izmos karját.*

- Dilec és Carme is minden bizonnyal oda fognak jönni. *Mondom majd a tömegben körbe nézve látom meg Gildast abba a férfiba karolva, aki megemelte felé a kalapját, bár viszonozni köszönését nem volt alkalma.* -Nézd csak kedvesem. Az ott nem Gildas a kalapos sötét elf mellett bele karolva? *Kérdi furcsállva a dolgot, majd leesik neki a tantusz. Elengedi Eras erős karját.*

-Egy pillanat kedvesem. Mindjárt jövök. *Mondja és azzal el indul "Gildas" és a kalapos felé. Oda érve kedves mosollyal néz fel a kalaposra.*

- Üdvözlöm uram. Köszönöm illendő köszöntését, melyet irányomban tett az utcán, de nem igazán ismerem önt. *Mondja kedves lágy hangon, majd "Gill" felé fordul.* -Örülök, hogy végre látlak Gill. Merre bóklásztál ezidáig? *Kérdi felvont ám mégis gyanakvó tekintettel.* -Miért is voltál álruhában eddig Gill?

- Igen...akkor oda megyünk.
*Vakarta meg a tarkóját, majd értetlenül nézte Gilt és a másik elfet. Csak nézte majd szélesen elvigyorodott.*
- Tudtam hogy valami bűzlik körülötte...
*Azzal már indult volna, de végül mégsem tette mert kedvese megállította. Csak nézte egykedvűen. Ő is akart menni, de csak felsóhajtott. Karba font kezekkel hagyta ,hogy elmenjen s körbe pillantott. Vajon merre lehet Oraf.... és merre Dilec?
Indult el valamerre.*

*Megnyugtatta Carme válasza. Olyanok voltak, mint a testvérek. Együtt jóban-rosszban. Hálásan megveregette Carme belé kapaszkodó kezét.*

Köszönöm, hogy eljöttél!

*Ekkor elkezdődött a tánc. Valami hihetetlen gyönyörűség volt, ahogy a test nem harci módon és nem vad tivornyázás közepette mozgott. Fennkölt és nagyszerű, ahogy a finom lágy mozdulatok összefüggő egymásutánban következtek, ahogy a zene adta alá a ritmust és dallamot, ahogy a fények összejátszottak, az, hogy egyáltalán létezhet valami felsőbb és hatalmasabb... a tánc után Dilec csak valahonnan távolról érzékelte a külvilágot. Carme kérdésére is nehezen reagált. Egy elcsigázott mosollyal az arcán fordult felé.*

Nahát... vannak még csodák! Láttad Te is? Nem is tudom, hogy mi legyen. Talán üdvözölni kellene a Tanácstagokat, lejelentkezni, hogy mi is itt vagyunk. Aztán inni. Aztán enni. Aztán táncolni. Na, milyen a priorizált sorrend?

*Tekintetével közben már kereste is a társaságot. Legelőbb Erast pillantotta meg.*

Nofene! Ő biztos tudja, hogy merre lesznek a többiek! Gyere! *Elindult a férfi felé.*

*Próbált láthatatlannak tűnni, úgy lépkedett a csapat mögött, akikhez hozzácsapódott. Azok nem vették észre, annyira el voltak foglalva egymás társaságával. Mikor elkezdődött a tánc, valahogy az egyik pad legszélére került. Úgy döntött, itt pont jó lesz, nem kelt nagy feltűnést. Egy öreg elf és egy fiatalabb foglalt helyett a sor előtt, beszédbe elegyedtek. Úgy tűnt, a fiatalabb nem tud beszélni, minta valami ilyesmit mutogatott volna. Hm, érdekes. Ekkor elkezdődött a tánc. Lenyűgözőnek találta, de nem merte nagyon beleélni magát. Nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy eltompuljon a figyelme. A tánc végén csak felállt, hogy kiférjenek az emberek mellőle. Egyelőre megállt szélen és nézelődött. Az ügyfél is elment mellette a családjával együtt, de szerencsére nem bukott le. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében nézett a távolodók után. Nem látott sok ismerős arcot, akik veszélyt jelenthettek volna rá. Dilecet látta egy nő társaságában, vele talán találkozott egyszer, de nem volt fenyegető a jelenlétük. A többieket nem ismerte, így feltételezte, őt sem ismerik. A szeménél valami furcsát érzett... mintha hiányérzete lenne... és ekkor jött a felismerés: A KONTAKLENCSE!!! Amivel a szeme színét tudta zöldre változtatni. Előbb csak óvatosan, fél szemét takarva nézelődött a lábámnál, majd féltérde ereszkedve ujjhegyeivel kezdett tapogatózni a félhomályban. Magát átkozta ezért a silány minőségért... pedig még garanciát is kapott hozzá!*

* Ahogyan a következő körben már mindenki táncolhatott, szaporább léptekkel jutott át a tánctérről a nézőtérre. Nagyon sokan voltak, s észrevette, ha köszönnek neki, így vagy fél méterenként kicsit bólintott. Arcán még mindig ugyan az a szép, felszabadult mosoly uralkodott ,mint a tánctéren. Túl volt rajta, s láthatóan nem rontott semmit. Mégis apja bólintása volt az ami igazán boldoggá tette. Fél szemmel nézett szét ,majd amint a tömegbe került, amely csak lassan kezdett el oszolni, kapkodta a fejét jobbra-balra ,hogy ismerősöket láthasson meg. Titkon, mélyen benne volt ,hogy szeretné ha valaki még itt lenne, de azok után amit Yeraltiban láttak, az is megeshetett ,hogy nem tudott eljönni. Az is igaz, hogy Sélés maga üzente meg a koboldokkal ,hogyha uruk nincsen jól, akkor maradjon otthon és pihenjen. Így, bármennyire is esett volna jól neki a dolog, semmiképpen nem haragudott.
Túl sokan voltak, így amint egy kis üres rész keletkezett az ülök mellett átrohant rajta .*

*Hirtelen kapta vissza a fejét, mivel csupán egy pillanatra, de mintha ismerős arcot vélt volna felfedezni. Túlontúl régről. Ez zavart okozott a számára, hiszen azt jelentette volna ,hogy ahogyan eltűnt, úgy került elő is. Gyorsan és észrevétlenül, maga után hagyva dolgokat. Már éppen fordult volna vissza, hogy csak egy kicsit közelebbről láthassa azt az arcot, amikor egy nagyobb kéz tapadt a vállára s pont az ellenkező irányba fordította. Kalí mosollyal kísérte a lányát előre. Kezet fogott a falvak idősebb vezetőivel, majd a fiatalabbakkal is s mindenhol elégedetten nyugtázta ,hogy a dicséret sem maradt el. Seles csak halvány mosollyal köszönte meg mindenhol, majd észrevette az első ismerősöket.*
- Hova mész?
Bocsáss meg, de köszöntöm a vendégeinket.
- Rendben, rendben. Majd később én is köszönök.
Rendben.
*Azzal elindult arra, de még előtte vissza pillantott, ám a változó sor miatt nem tudta pontosan, hol is látta. Halk sóhajjal rázta meg a fejét ,majd megigazgatta a ruháját s úgy indult hozzájuk. Ahogyan egyre közelebb ért, észrevette ,hogy Kuku eltűnt...de más mintha ott lenne. Meglepődött ,majd sietősebben ment oda*

Leiran....örülök ,hogy eljöttél! *Nézett rá ,majd Retnarra kedvesen és az alakváltóra is. Egy pillanatra érezte a szívverésén ,hogy örül a dolognak, majd amint lepillantott rájött ,hogy ez másként van. Elmosolyodott hálásan "Gildas" felé.*
Köszönöm.

*Gulába örömmel nézte a dolgokat ,majd egy kis segítséggel felállt. Ahhoz képest ,hogy társasága volt, most nem igen találta. Az emberek üdvözölték illően ,mire ő bólintott feléjük komolyan, halvány mosollyal, ha egyáltalán megengedte magának. Christ és Kukut azért szívesen megkereste volna...Ahogyan arrébb ért megtorpant. Nem csak azért ,mert nem messze egy kicsit ,számára gyanús alak keresett valamit a földön, hanem mert volt még egy nagy meglepetése az estének. Ezt a döbbenetet jól palástolta, s komolyan, mint máskor, talán most ennyi idő után kicsit kimértebben is nézett a férfira.*
- Mi szél hozott vissza, Mori?

*Eras hamarosan odaért a már kiszemeltekhez ,majd biccentett.*
- Na...tetszett ? Nem mondom, a szemet mindig lehet elégé kápráztatni bizonyos dolgokon.
*Vigyorodott el hosszan.*
- Azért, ez maradjon kettő.... *Kezdte mutogatni az ujjával, végül rápillantott kicsit Carmera s emiatt változtatott az eredeti elképzelésén.* -...hármunk között. Nem tudom ti hogy vagytok vele....de ,majd köszönhetnénk Kalínak...aztán ihatnánk kicsit...étellel együtt az egyik asztalnál s közben örömmel meghallgatom a Lovagi tornával kapcsolatos gondolataid.
Természetesen, az elfek bora sehol sincs a mieinkhez...vagy a tiétekhez képest....de az is valami.

- Lényegében, a lányok körül nem sertepertélhetek, így csak a társaságodban bízhatok..... mert úgy vélem, habár most ez a gúnya elégé fura a számomra, de mégiscsak sok mindenben egyetértünk.
*Bólintott a falka felé ,azzal Carmera pillantott.*
- Csak majd az este folyamán még szeretném megleckéztetni az előző sötételfet.....
*Körbenézett ,de jól elvegyült...most nem látta. Nem baj, van még ideje.*

- Nyugalom, van egy olyan érzésem hogy te nagyobb veszélyt jelentesz a süteményekre, mint a legtöbb ittlévő...
*Helyet foglalt és amint a tömeg elcsendesült, szemei a hegedűsre tapadtak. Kellemes dallamok voltak, látszott az elfen, hogy érti a dolgát. Nem kellett sokat várni, hogy egy ismerős alak is szem elé kerüljön, Selestina képében. Bár a látása még a fajtájabeliek közt is kiváló volt, ösztönösen előre hajolt ültében, hogy jobban lássa a produkciót, amely már az elejétől fogva elvarázsolta. Nem, nem a tánc vagy a zene - hazudott volna magának, ha azt mondja, nem hallott még szebb hegedűszót vagy látott jobb mozgást. Mivoltából és korából fakadóan könnyen felismerte a hozzá hasonlókat, a Gaiat szívből tisztelőket. Ő maga ugyan főleg a bűnbocsánatot tartotta elsődleges célnak, de a tánc időtartamára elengedte a negatív gondolatait ezzel kapcsolatban. A produkció mintha megtisztította volna. A legcsekélyebb szégyent sem érezte most, egyszerűen csak örült, hogy itt lehet és láthatja ezt. Szélesebben és őszintébben mosolygott mint akármikor amióta halhatatlanná vált, ujjaival ütemesen dobolt, lába is egyenletesen mozgott a ritmusra. Tudta, hogy az előadás a végéhez közeledett, de ez nem csökkentette a jókedvét, sőt, együtt nőtt a tánc intenzitásával. Mikor tényleg vége lett, akkor sem szállt el az érzés - remekül érezte magát, felszabadultabban. Mosolyogva felnézett az esti égboltra, amely most még csodásabbnak tűnt, mint általában. Az átka legkevésbé gyűlölt ajándéka volt a rendkívüli látása. Egy kissé sajnálta, hogy a többi jelenlevő sosem fogja ilyen tisztán és ragyogóan látni az éjszakai eget és rajta ennyi csillagot.*
- Látod, megmondtam, hogy nem szabad kihagyn-most meg mit csinálsz?
*Alakváltó partneréhez fordult, aki közben számára észrevétlenül azt csinálta, amihez a legjobban ért - alakot váltott. Felmérte a mellette ülő férfit és megcsóválta a fejét. Felállt a helyéről mikor látta hogy Selestina már közelebb ért hozzájuk, ahogy azt is, mennyire sokan voltak körülötte. Ezért döntött úgy, hogy inkább vár amíg lecsillapodik a helyzet. Nézelődés közben vette csak tudomásul, hogy valaki megszólította. Gyorsan fordult Leiran felé s mikor szembesült vele, széles mosolyra fakadt ahogy leemelte a kalapját és a mellkasához tartva ismételten meghajolt. Eközben gyorsan tetőtől talpig felmérte az őrzőt; ~Igen, le se tagadhatná, hogy rokonok.~*
- Valóban, elnézést az apró félreértésért. Üdvözletem, a nevem Retnar Oiopellan, az édesapja jóbarátja és bizonyos értelemben, munkatársa. Személyesen ugyan csak most találkozunk, azonban én már láttam önt párszor, így gondoltam köszönök...
*Bár végig mosolygott, arckifejezése egy pillanatra valami más, megmondhatatlan dolgot tükrözött, szemében pedig ravaszság villant, ahogy folytatta a mondandóját.*
- ...de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan sokkal jobban megismerjük majd egymást.

*Selestina tánca elbűvölte, ha már nem történt volna meg jó ideje, most elakadt volna a szava. Mosolyra fakadt, ami aztán hol eltűnt, hol visszatért, gondolataitól függően. Ezekből pedig volt bőven, főleg: "nem kellett volna abbahagynom a levelezést egy hülye indokkal. Gyakrabban kellett volna válaszolnom. Milyen szépen táncol a zenére... meg kellett volna látogatnom őket. Miért nem látogattam haza?" - szemei előtt táncosok, elméjében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járták vad táncukat. Furcsamód egyszerre érezte magát kellemesen és nyomorultul, és ez egyáltalán nem tetszett neki. De akármire is gondolt, szemeit végig régi barátján tartotta, amíg a táncnak vége nem lett. Ekkor gyorsan elkapta a tekintetét, mert eszébe jutott még valami; mi van, ha meglátja? Fel se készült ilyesmire! Eszébe jutott ilyesmi, de sosem akart foglalkozni az ötlettel. ~Ez az, Mori! Ügyes vagy! Söpörj mindent a szőnyeg alá, az majd beválik, amíg nem szembesülsz velük!~ A szemébe tud egyáltalán nézni?
A korábbi idős elf megkocogtatta a vállát és indokolatlanul hangosan szólt neki, hogy ki kéne engedni a sort, mire ő rosszalló pillantást vetett rá. ~Néma vagyok, nem süket!~ Sértődöttsége gyorsan elpárolgott és helyette azon gondolkozott, most mitévő legyen. Felkelt a sorból és odébb lépett párat, mikor szembe találta magát a másik Saika lánnyal, aki úgy látszik korábban észrevette őt, mint fordítva. Persze, Gulába sem lesz könnyű eset a nézéséből ítélve. ~Szép kis este lesz ez...~ Egy félszeg vigyor kíséretében integetett neki, aztán lassan, szinte szégyenlősen elvégezte ugyanazt a mozdulatot, mint az öreg elfnek korábban - vízszintes mozdulatok a nyaka előtt.*

*Miközben keresgélt, azon morfondírozott, vajon mikor hagyhatta el? Lehet, hogy még a lakásban? Páni félelem töltötte el, ahogy arra gondolt, most ha valaki meglátja, hogy felemás szemű, és ha a lakásban is megtalálják a lencsét, hamar össze tudják rakni a képet. Megremegtek ajkai a félelemtől. Kiürült a sor, ő pedig visszarogyott a székre. Ahogy magába roskadva csak bambult előre, két beszélgető elf lábai előtt mintha csillant volna valami... Se szó, se beszéd, egy gyors mozdulattal ott termett és az apró fényre vetette magát. Ding-ding!!! A lencse volt az! Megkönnyebbülve egyenesedett ki, és ekkor látta, hogy talán ez nem a mozdulat nem volt finom és nőies, észrevétlen meg pláne.... A számára ismeretlen Gulábára és Morira mosolygott.*

Bocsánat! Csak a lencsém... enélkül nem látok szinte semmit. Bocsánat! Már megyek is, megtisztítom és felrakom... *Ahogy fordult meg, nekiment egy elfnek, aki ahelyett, hogy méltatlankodott volna, még bocsánatot is kért. Kicsit kellemetlenül érezte magát Theta. Az elf el is ment onnan, így Theta a két "beszélgetőnek" mondta, mintegy lelkiismeret javítónak.* Én kérek elnézést... rossz, rossz a látásom...

*Látva Gulába testtartását és hallva a válaszát, még jobban elbizonytalanodott a dolgában - holott még azt sem tudta, mi az. De végül is ez megkönnyítette a dolgát. Vagyis nem. Egyáltalán nem lett könnyebb dolga, csak más az állás. Sóhajtva előhúzott egy bőrkötéses noteszt meg egy ceruzát, gyors mozdulatokkal írni kezdett bele. Reflexszerűen hátralépett mikor Theta szinte becsapódott közéjük a földre, ceruzáját még mindig fogva a tőréhez nyúlt, de rögtön elkapta onnan a kezét. Sietve befejezte az írást, majd kitépte a lapot és odaadta Gulábának, aztán írni kezdett egy másikat.*
"Szia.
Sajnálom, hogy eltűntem. Szégyellt Nem tudom mi ütött belém, még most sem. Selestina is tudja?"
*Gyöngybetűkkel volt írva, a gyors sebesség ellenére is. Látszott, hogy volt ideje gyakorolni az ilyesmit. Újabb papírfecni, ezúttal Thetának, egy mosollyal.*
"Üdvözöllek. Semmi gond.
Segíthetek valamiben? Gyógyító vagyok."

// VÉGRE van használata az áthúzottnak és aláhúzottnak... hú. Jól esik.  //

*Egy apró kristályüvegcsét húzott elő a tarisznyájából, és ráöntötte a lencsére. Meglepte Gulába kérdése. Felpillantott a lányra. Látszott, hogy felemás a szeme. Az egyik kellemes zöld, akárcsak bármelyik elfnek. A másik viszont hűvösnek tűnt és vibrálónak, már-már fenyegetőnek.*

Ah, a nevem? The... Természetesen! *Gyorsan, találj ki valamit! Hogy egy kis időt nyerjen, gyorsan feltette a lencsét egy könnyed mozdulattal. Így már mindkét szeme gyönyörű zöldben tündökölt.* A nevem Evangeline. Ritkán mozdulok ki otthonról, többek között a kétbalkezességem miatt. Kicsit kényelmetlenül is érzem magam. Próbálok nem úgy viselkedni, mint elefánt a porcelánboltban. Több-kevesebb sikerrel ez össze is jön. *Jobban megnézte magának a lányt. A botok, az öltözék. Igen, valószínűleg Ő lesz Gulába, Selestina testvére. Ah, mit tesz a tudás és pletyka! Mintha talált volna ebben a bizonytalan estében egy stabil pontot.* Ne haragudj a kérdésemért, Te biztosan Gulába vagy, igaz? Nagyon örvendek!

*Üdvözlésképp meghajolt a lány előtt. A tartása szép egyenes volt, mozdulatai kimértek - főleg így, miután megnyugodott. Ekkor észrevette, hogy a férfi elf egy papírt tol elé. A szemei elkerekedtek. Finoman elvette a fecnit*

Magasságos Gaia, ki teremtettél minden létezőt! Ez az íráskép! Ötvözi a késő cromon stílust, némi kristályvonással, itt a szárak mentén, ahogy elvékonyodnak a vonalak. Egy kis Mangett-féle távolságtartást vélek felfedezni benne, ami az egyes szavak között figyelhető meg... Ó, nézd! Ezek a kunkorok az ezredfordulón használt oklevekből ismert Hartman-vonások! *A férfira nézett.* Gyönyörűen ötvözted a különböző kalligráfiai elemeket. Mindenből csak a legjavát, és mégsem lett giccses a végeredmény! *Itt elhallgatott. Talán kissé elragadtatta magát. De hiába, a kalligráfia és grafológia megszállottja volt. Kicsit köhintett.* Nagyszerű ez a lencse! Már-már átlátok vele a papíron is. Khm. Én is üdvözöllek! Mi a neved? Milyen gyógyító vagy? Esetleg van valami különleges specialitásod? *Kissé bizalmatlan volt ezzel a "gyógyító vagyok" szöveggel, hiszen mint hallható és látható volt, nem tudott beszélni. Bár hallott egy vak gyógyítóról is, akit a legjobbak sem tudtak meggyógyítani. Talán itt is ez történhetett?*

*Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, aztán csukott szemmel fejet hajtott Gulába előtt, kifejezve a köszönetét. Mikor felegyenesedett, szóáradat várta; a legtöbb dolgot amiről Evangeline beszélt, nem is értette. Egyszerűen csak sokat olvas és ír... valószínűleg átvette az említett írásmódszereket. Előtte is meghajolt, büszkén vigyorogva, ha már így megdicsérték. Az erdei elf aztán megkérte - nem, szinte utasította! -, hogy ne osonjon el, mire újra sebesen írni kezdett, a fecnit pedig Gulába orra alá tolta. Majd ő megmutatja!*
"Nem vagyok gyáva! Mostmár. Eleinte azt szégyelltem ami történt velem, már inkább azt, hogy megszakítottam a kapcsolatot. De inkább mindkettőt, csak az egyiket jobban.
De nem osonok el, sőt; le szeretnék telepedni a faluban, és megpróbálni rendbehozni a dolgokat."

*Amíg a fecnit tartotta, másik kezével írt a noteszbe ami eközben egy helyben lebegett. Kicsit ráncolta a szemöldökét a sok kérdés miatt, de nem zavartatta magát túlságosan miatta, mivel még mindig gyorsan leírta amit akart, nem kellett vele bajlódnia.*
"Köszönöm a dicséreteket! Ezek szerint volt haszna a gyakorlásnak, mert mindkét kezemmel tudok így írni.
A nevem Morigandra Malatar. Nincs 'specialitásom', a rossz szemed miatt említettem meg. Tudok rajta segíteni?"
*Ezalatt közben Selestinát kereste a szemeivel. Nem mintha olyan hamar oda akart volna menni hozzá... inkább csak hogy felkészültebb legyen, mint a Gulábával való találkozáskor.*

-Ez csak természetes hogy nem hagylak magadra ha baj van! *Bíztatta az alfát és teljesen komolyan is gondolta. *
-Igen! Nem hittem volna hogy van efféle tánc is. Vagyis hallani hallottam felőle, de még sohasem láttam. Hihetetlen volt. *áradozott, majd bólintott a sorrendre* -Rendben! Ez teljesen helyénvaló sorrend a protokollok szerint is. Látod megy ez neked! Profi vagy! *dícsérte meg majd miután Dilec felfigyelt a kimagasló vörös alakra elmosolyodott és továbbra is belekarolva vele tartott. *

*elmosolyodott Eras utalásán és gesztusán, majd összecsippantotta tulajdon ajkait mintha lakatot fűzne rájuk és rajzolt egy kis ixet az ujjával a bal mellkasára, jelezve hogy tőle ugyan soha senki nem tudja meg…*

-Mi is éppen ezt terveztük. Ha a többi tanácstag nincs meg most, akkor érdemes Kalít venni előre hogy megköszönhessük a meghívást, aztán már ráérünk összekeresni a többieket . Ha pedig továbbra sem találni őket, akkor borral a kézben is meg lehet próbálni.. de ha az már nem az első bor lenne, az maradjon hármunk között. *ismételte meg Eras kézmozdulatát, majd az öreg elf irányába intett.*
-Úgy láttam Kalí arra van …

*Vigyázat! Gyanakszik! - Gulába kérdésére egy vészharang kezdett rá a fejében. Így hát magabiztosan vágta rá a gyorsan összetákolt választ*

Az Északi Faluból, a Trinity Otthonból. *az Északi Faluban volt az őrzők utáni második olyan otthon, ahova a gyerekeket és fiatal felnőtteket bentlakásos iskolákban tanították. A Trinity is egy ilyen iskola volt, messze nem olyan rossz, mint ahogy azt a szóbeszéd tartotta.* A meghajlást pedig kötelességemnek vélem. Nagy megtiszteltetés, hogy személyesen is találkozhatok Veled! Sokat hallottam rólad *a sötét elfek állandóan mindig mindenkiről pletykáltak, pláne a magasabb körökben, csak hogy ne unatkozzanak.*

*Amikor látta, hogy Mori nem érti, amiről ő hadovál, láthatóan alábbhagyott a lelkesedése. Pedig azt hitte, egy kalligráfus társat hozott elé a sors. A csüggedését viszont kissé oldotta Mori feljegyzése, miszerint két kézzel is tud írni. Az is ugyanolyan szépre sikerült, mint az előző. És ezek szerint csak másolhatta őket valahonnan! Anélkül, hogy tudta volna, hogy ilyen "a" betűket eddig csak 2 kódexbe jegyeztek le... ritkaságszámba mennek az ilyesmik. Elolvasta a fecnit, és elmosolyodott.* Köszönöm, de a lencse megold mindent. Talán inkább... egy barátom édesapján viszont segíthetnél. Nagyon beteg, bár ő maga nem ismeri be. A családja viszont aggódva figyeli nap nap után egyre romló állapotát és fogyatkozó életerejét... *Talán inkább most kéne abbahagynia. Az apja biztos leszedné a fejét! Már számtalanszor megmondta, hogy őhozzá egyetlen kuruzsló sem fog egy ujjal sem hozzáérni! Az az átkozott dohány viszont teljesen szétroncsolta mostanra a tüdejét. Minden légvétel egyre nehezebb volt. De kár is folytatnia.* Hagyd csak, nem érdekes! Ti idevalósiak vagytok? Tudtok ajánlani esetleg valami kuriózumot, amit mindenképp ki kell próbálnom, meg kell néznem, vagy éppen kóstolnom?

*A tömegben egy kétajtós szekrény elf férfi lavírozott az ünneplők között. Hosszú szőke haj, vibrálóan kék szemek, és mintha keresett volna valakit. Theta meglepetten nézte a harisnyás alakot, az apja bérencét. Odahaza rájöttek, hogy Theta egyedül merészkedett A tiltott területre, amit apuci és anyuci bizony nem hagyhat szó nélkül. Most elküldték az óvóbácsit, hogy vigye haza a rakoncátlan kölyköt. Nagyszerű! Visszafordult a többiekhez. Ha "társaságban marad", kevésbé lesz feltűnő.*

Sajnos nem tudom, merre hagytam el a barátaimat. Remélem, nem hagytak itt minden szó nélkül...

*Jólesett Carme dicsérete, halkan felnevetett.*

Nem vagy egy kicsit elfogult? Kedvenc alfádnak nem kell mindig igazat adni. Bár ez a sorrend szerintem is pazarra sikeredett!   

*Odaértek Erashoz. Vigyorogva húzta fel a szemöldökét, ahogy Eras a nőkről beszélt.*

Hűséget fogadtál, nem vakságot. Nyugi, értem én, hogy mizuri Senkinek egy szót se!
Jaja, a torna. Hát sok konkrétum nem rajzolódott még ki, de ötletelgetésben jó vagyok! Majd összerakjuk, amink van!
Ok, keressük meg Kalit. Hozzá még bor nélkül menjünk. Hátha neki van dugiban valami jóféle itókája! Akár tőletek, akár tőlünk... Gyertek, keressük meg! Carme jól mondta, illik megköszönni a meghívást! Hiszen ez az első, amikor megnyitották a kapuikat más nemzettségek előtt is!

*A tömegben nézelődött, főleg arra, amerre Carme mutatta. Csakhamar megtalálta az idős elfet. Carméval és Erassal odamentek a férfihoz.*

Üdvözletem Kali! Dilec vagyok, a vérfarkasok alfája, ő a segédem, Carme. Ő pedig Eras, nem tudom, hogy már találkoztak-e? Szeretnénk megköszönni a nagylelkűségét és a meghívást, hogy lehetővé tette, hogy ilyen csodában legyen részünk! Nagyszerű volt a tánc! A díszítés pedig lenyűgöző! Nagyszerű kis közössége van ennek a falunak! Ügyesen megszervezték az estet!

-a sütik csak nálam vannak bisztonságba *közölte és nézte a táncot. Selestina része nagyon bejött neki, mégis inkább oldalra pillantott és kíváncsian figyelte mit művel a sötételf. Igyekezett megjegyezni a mozdulatokat, még az arcát is tanulmányozta közben míg a férfi a táncra figyelt. Mikor úgy érezte már nem érdekes a tanulmányozás mert megjegyezte amit annak talált belőle, ismét a tánctér felé fordította a figyelmét*

*Kuku a táncosok nézésével volt elfoglalva, majd a hang irányába fordult amikor meghallotta alkalmi partnere hangjában a meglepetést. Elengedte a karját ő is, hogy ne nézzék őket furán, majd meghallotta Gildas nevét. Remélte hogy ő jelent meg végül, de ahogy meglátta az örzőt gyorsan belátta tévedését. A fő fő tanácsosnő akinek az apja ellátta a baját összetévesztette lakótársával, pedig eredetileg ezt a formát csak azért vette fel hogy lássák Gilt itt… hogy ne legyen annak híre hogy nem volt itt. De ha most lebukik akkor az egész nem ért semmit. Már éppen ki akart találni valami frappáns választ hogy elkerülje a lebukást, amikor megjött Selestina is és köszönetet mondott neki. Mégis mit köszönt? Vagy … áááá Peeeeerzse! ez a köszönet nem neki hanem az igazi Gildasnak szólt. Azt hitte ő áll előtte. Most mit tegyen? Selestina biztosan felismeri ha megszólal mert ő nem tud olyan választékosan társalogni mert nem olyan okos.*

*Elmosolyodott és az arcpír és zavart pillantása nem megjátszott volt amikor a lányra nézett. Bár külső szemlélő tekinthette mindezt a szerelem hevének is, a srác egyszerűen csak elszégyellte magát, mert akarta ugyan, de pont Selestina sétált bele a közérdeműnek állított megtévesztésbe. Most hogyan mentse ki magát a válaszok alól, őrizze meg Gildas jóhírét miszerint megjelent a meghívásra  és ne gázoljon bele barátja lelkivilágába és legfőképpen, hogyan oldja meg mindezt egyszerre???*

*Egy oldalra pillantással felmérte Retnart, de a sötételf most éppen Leirannal társalgott… kicsit megigazgatta magán a szakadt sárga köpenyt, s Leiran felé fordulva, jobb keze mutatóujját az ajkai elé emelte, mintha valamit nagyon titkolni kellene, majd sietősen kézen fogta Selestinát, hogy cikk-cakkban haladva, egyértelműen menekülési szándékkal keresztülkommandózva az egybegyűlteken elvezesse őt a többiektől, hogy elmagyarázhassa neki a dolgokat.  *

(addig húzza Selestinát maga után míg úgy nem látja, hogy végre sikerült mindenkit lerázni, bár aki ért hozzá,  úgyis tudja követni őket. Miután úgy látta, hogy sikerült a had művelet: )
*Kintebb, a sütiken is túl egy fa alatt állt meg vele. Körbepillantott jobbra és balra, de még maga mögé is mielőtt megszólalt*
-Cerestína! Én Kuku vok csak azé lettem Gídasz mert nem láttam sehun asztán nehogy asziggyék hogy nem gyött el!     Nemtom merre van!    meg a kobódokat se láttam *kezdett el szipogni, mert egyelőre még nem vette észre, hogy azóta felkerült az alsógatyás szivecskés dísz a többi közé*

*Meglepődött ,majd biccentett Carme felé. Végre egy nő aki érti a férfiak nyelvét is. Na nem mintha Erasnak panaszra lehetne oka Leiran mellett. Elgondolkodott ,végül ismételten elvigyorodott. Úgy tűnt jelenleg megtalálta a helyét. Mégsem lett Dilec más...csak kinyalta magát, akár csak Eras próbálkozott. És itt ezen van a hangsúly...mert a szándék megvolt... a kivitelezésben lehetnek gondok a sárkányok érdekes divatja alapján.*
- Reménykedjünk benne...bár nem hiszem ,hogy Kalí tart ilyesmit erre fele...
*Sóhajtott el egy vigyorral. Vicces volt látni Dilecet, hogy még szinte semmit nem tud a szigorú Elf vezetőről. Na..majd ha odaérnek. Habár...kivételesen jó pajtásnak gondolta az alfát, jelenleg mégsem szólt még neki. Majd később. Felnevetett öblösen ahogyan Carme megismételte a mozdulatokat. Szórakozottan ő is így tett. Nem mondja meg senkinek.*

*Amint odaértek, kicsit hátrébb állt meg, de nem sokkal, így Kalí őt is nyugodtan láthatta. Tarkójára fonta kezeit széles vigyorral. Amaz csak lepetten pillantott rájuk majd elkomorodott a sárkányt látva.*
- Igen... volt szerencsém hozzá sajnos...
- Na Kalí....öregfiú nem szabad ilyet mondani.
*Az elf szája egy pillanatra megrándult. Láthatóan türtőztette magát a sárkánnyal szemben. Csak arra pillantott vissza ,mikor Dilec dicsérte az itteni dolgokat. Elmosolyodott, habár szigorú vonásai csak kicsit enyhültek. Kezet fogott vele.*
- Köszönöm szépen Dilec D, vérfarkasok alfája. Önt és kedves partnerét köszöntöm itt és nagyon örülök ,hogy elnyerte a tetszésüket az ünnepség.
- Kalí...a kaja?
*Az elf sóhajtott ,majd lesújtva nézett a sárkányra.*
- Reméltem ,hogy nem jön el....
-Imádom amikor így beszélsz...szóval? Mit ajánlanál kedves alfánknak?
*Az elf vissza pillantott a férfira s Carmera.Talán ő volt az egyetlen aki nem nézte meg a szőke szépséget ,mint a férfiak többsége.*
- Mindenképpen kóstolják meg a déli fűszerezésű húsokat az asztaloknál. Borunk is van....de azt hiszem, ismerve Gresisl úrat, a gyümölcsös rövid italaink jobbak lennének.
- Pálinka!