Malaia est - Tánctér melletti nézelődök között

*Bólintott Gulába bölcs tanácsára.*

Mindenképp megmondom a családnak, hátha felkeresik Morigandrát. Nem vagyok benne biztos, hogy eljönnek, de lehet, meghívják majd magukhoz. *pillantott a férfire enyhe bátorító mosollyal az arcán.* Nem kell félni a sötét elfektől. Tudnak barátságosak is lenni, ha úgy kívánja a helyzet és megérdemli a társaság.

*Egyelőre nem akart többet beszélni erről a családról... még a végén leleplezi magát. Chris mondatára bólintott.*

Ritkán mozdulok ki, de már többen is mondták, hogy tucatarcom van. Könnyű összetéveszteni.

*Ekkor a kétajtós szekrény a kis csapathoz sétált. Theta ereiben megfagyott a vér, majd a döbbenet ült ki rá, amikor a férfi, aki akkora volt mint Chris kétszer (széltében, hosszában több, mint egy fejjel magasabb), megveregette Chris vállát.*

Ördög hozott, cimbora!    *Hangja kellemesen búgó, mély, és erős volt. A nőket mindig le tudta venni vele a lábukról. Nemcsak agyondolgozott izmos alakjával, delta felsőtestével, és a többivel... volt benne valami láthatatlan nyers vadság és szenvedély. Theta sosem értette, hogy lehet egy férfiban ennyi vonzerő és állatiasság egyszerre. Simán el tudta képzelni, hogy ez a férfi egy személyben gyengéd szerető és őrült tömeggyilkos, aki mások agyvelejéből szokott reggelizni. De most nem is ez volt a lényeg. Egy picit elfordította a fejét, hátha nem veszi észre őt a testőr, aki szintén úgy volt öltözve és sminkelve -ami észrevehetetlen volt-, mintha erdei elf lenne.* Chris! Ezer éve nem láttalak! Mi járatban errefelé? Hogy kinyaltad magad! Megemberesedtél, cimbora! *Mintha csak most vette volna észre a többieket.* Ó, micsoda udvariatlanság tőlem, hogy így belemásztam a beszélgetésbe! Engedjék meg, a nevem Bug. *és amúgy tényleg.* Bocsánat a kellemetlenkedésemért, de Chrisszel nagyon régen nem találkoztam. Közös kalandozásaink emléke hirtelenjében megelevenedett a szemeim előtt, amikor észrevettem őt is. *igen, jól emlékezett a csetepatékra, a sok viszálykodásra és versengésre. És végül egy nagy balhéban muszáj volt összedolgozniuk, akkor haverkodtak össze. És ahogy végignézett a kis csapaton, észrevette Thetát.* Ó, heló! -*búgta mélyen, enyhe fenyegető éllel a hangjában.* Téged kereslek, aranyom! Tűvé tettem érted a fél szigetet! Chris! Ugye emlékszel még a barátnőmre, Evangelinre? Mindig olyan kis visszahúzódó volt, meg rejtőzködő

*Theta szemeiben gyilkos vágy villant. Egy kanalat és vizet! Belefojtom!!! De mosolyt erőltetett magára.*

Kedvesem! Én is épp Téged kerestelek! Had mutassam be a többieket! Ő itt Gulába és Morigandra! Morigandra gyógyító, említettem neki egy közös ismerősünket, hogy akár megnézhetné a tüdőbaját.

*Bug egy kicsit felnevetett.*

Örülök a találkozásnak, Gulába! Csodásan áll magán ez a ruha! Kiemeli az alakját! *Enyhén meghajolt előtte, majd Morira nézett*. Aligha hiszem, hogy szívesen fogadnák!

Nem, hacsak nem az édesapa lánya megy ki érte és viszi be.

*Bug elkomorodott.*

A lánynak biztos szétrúgná a kedves édesapja a hátsó fertályát, ha ilyesmire vetemedne. De ne is menjünk bele ebbe! Nincs kedvetek koccintani egyet a találkozásra?

*Figyelte a kölyköt. Valószínűleg tényleg néma. Enyhe szánalom kerítette hatalmába, mely még őt is megdöbbentette. Szánalom? Tőle? Mi jöhet még ezek után? Ez az egész "átállok a jó oldalra" kikezdi az elméjét.
Elolvasta a fiú papírját. Elmosolyodott. Olyan kiszámíthatóak az emberek!*
- Háááát... Tulajdonképpen el is mondhatom. Régebben a fekete mágiával kontárkodtam, tanító nélkül. Egyszer... *átfogalmazta a történet ezen pontját, melyet más körökben bizonyára dicsekedve mesélt volna el* khm... bizonyos eseményeket követően véletlenül a birtokomba került egy sajátos vegyület. Kísérletezni kezdtem vele, majd az előállított szert magamon próbáltam ki. Nem tudom, meddig lehettem eszméletlen, de már így tértem magamhoz. Eleinte bosszantott, de azóta hogy is mondjam... megbékéltem velük. *vont vállat, majd a pár méterre tőlük lévő lánycsoportra tekintett, akik meglehetősen nagy figyelemmel viseltettek a férfi iránt. Sóhajtott.
Evangeline-re nézett. Más esetben udvariasan elhessegette volna a lány tévképzeteit, hogy tucatarca van, stb, hisz a nő meglehetősen csinos volt. De jelenleg nem kockáztatta meg, hogy esetleg valami félreérthető helyzetbe kerüljön Gulába előtt, így csak együtt érzően biccentett felé.
Megdermedt az ismerős hangra, majd elvigyorodott.*
- Meglátogattam a barátaimat. *biccentett Gulába felé, de nem volt ideje bemutatnia a nőt, hisz a másik szinte választ sem várt. Így inkább csak mosolyogva bólogatott egyet-egyet, ahol kellett felnevetett. Bár magának sem szívesen vallotta be, valahogy mégis örült, hogy láthatja a férfit.*
- Ugyan! Hisz tudod, hogy én mindig jófiú voltam. *vigyorgott Gulábára* Anno párszor megpróbáltuk megölni egymást, és innen a meghitt baráti kapcsolat. *magyarázta az elfnek.
Evangeline-re nézett. Egy pillanat alatt a szerepében volt, nem hiába játszott annak idején annyit. Bugra pillantott, mint annak idején már annyiszor, jelezve, hogy vette a célzást. A lányra nézett.*
- Tehát innen voltál ilyen ismerős! Így már értem, hogy miért nem említetted, hogy találkoztunk. A helyedben, ha ilyen párom lenne, mint Bug, én is kereket oldanék!
*Kezdte élvezni a helyzetet, főleg, amikor látta, hogy Thetát mennyire zavarja. Jól szórakozott.
Figyelte a két tilosban járó csevejét.*
- Hjaj, gyerekek! A szerelem! *veregette meg kettejük vállát, majd Evangeline-re mosolygott gúnyosan, úgy, hogy a többiek nem láthatták.
Ő is kinyújtotta karját, hogy Gulába belekarolhasson. A nő válasza után szinte azonnal táncra perdült volna. Arcán ez egy fülig érő mosolyban nyilvánult meg.*
- Azt hiszem, menjünk koccintani. Elég feszélyezettnek tűnsz még, szeretném, ha jobban elengednéd magad.

*Kérdésére megrázom a fejemet.*

-Sajnos nem, de ezen lehetséges változtatni fogok, ugyanis még ha apám nem is ért velem egyet, de változások kellenek mind a tanácsban, mind a szigetlakók életében. A változás mely már oly sok évet várat magára, hogy apám megtegye... nekem kell megcsinálni. A változás útjába nem léphet senki. *Sóhajtok egy nagyot és megrázom a fejem.*

- Ezt... kérem ne mondja tovább az apámnak. *Jegyzem meg egy kínos mosoly keretében és újra a tömegbe nézek és újra vissza kapom beszélgető partneremre a pillantásom és elmosolyodva bólintok.*

- Igen Eras Gressil az a nagy magas vörös hajú ifjú, de ne tévesszen meg kora, még mindig tud gyermeteg lenni, de én ezt szeretem benne. Határozott, erős, komoly, de mégis humoros, vicces, gondoskodó. Egy igazi vezető. *Mondom kicsit áradozva és egy vágyakozó sóhaj hagyja el az ajkaimat, miközben meglátom az asztaloknál. Gondolataimból Retnar kérdése ráz vissza.*

- Elnézés, azt hiszem elkalandoztam. *Mondom kicsit kivörösödve.* -Kérem mondja még egyszer. *Kérem meg finoman mégis zavartan, majd mikor megtesz bólintok.*

- Megköszönném, ha elkísérne és egyáltalán nem zavar. Felettébb élvezem az ön társaságát. *Mondom ki az igazat.*

- A határozott elképzelések dicséretre méltóak. *Mondta bólintva, de aztán gondolkodóba esett. Valóban, és nem is rossz ötlet. Nem rossz, de megvannak a veszélyei. Komolyabb hangra váltott, ahogy óva intette Leirant.*
- De ugyanakkor ez nagyobb mozgásteret adhat a hátsó szándékoknak. Kenőpénzek, kölcsönös érdekek és ígéretek, mind eszközök arra, hogy támogatást szerezve eltávolítsunk a tanácsból egy számunkra nemkívánatos egyént aki a céljaink útjában áll.
*Úgy magyarázott, mintha csak tanítana egy iskolában. Magabiztossága miatt a témában az ember azt hihette volna, ez a munkaterülete.*
- Valamint, ha jól sejtem az előbb hallottakból és látottakból, ön és Gressil úr többek, mint tanácstagok. Némelyek a nyilvánvaló érzelmi elfogultság végett támadnák mindkettejük vagy egyikük pozícióját, akár igazak a vádak, akár nem. Erre talán még a szavazati eltávolítás előtt is rossz szemmel nézhetnek. Kockázatos helyzetek ezek...
*Látszott rajta, hogy folytatta volna, de észbekapott és megint mosolyogva meghajolt.*
- Elnézést, nem kéne beleütnöm az orromat hasonló dolgokba. Az édesapjának egy szót sem szólok, de ez nem garantálja, hogy ő nem fog rábukkanni a fejemben...
*Követte az őrző tekintetét a tömegbe, ahol meglátta a könnyen észrevehető Erast. Leiran leírása és reakciója mosolyra fakasztotta. Ó, a szerelem - szép is az, már ha jól emlékszik. Illedelmesen felajánlotta karját a nőnek.*
- Ezt örömmel hallom. Nos, akkor odakisérhetem?

*A dicséretre, majd az óvva intésre elmosolyodva bólintok.*

- Köszönöm a dicséretet, s az intelmeket. Tisztában vagyok vele, hogy így, hogy némiképp bonyolultabb a helyzet, miszerint ön felfedezte, hogy Eras és köztem némiképp több van, mint kollegiális kapcsolat. Helyes az észrevétele, s erről atyám már tud s áldását adta rá. Viszont én gondolkodtam is, hogy miként lehetne kiküszöbölni, azon helyzetet, hogy részrehajlónak tituláljanak. Régen a tanácsnak két vezetője volt, míg édesanyám élt. A tanács vezetők általában egy házaspár. A férfi az éles harci helyzetekben volt úgy mond a vezető, a női fél inkább a béke idején, de anyám halála után apám mind kettőt magára vette, csak utána kezdte el ezt megosztani velem. Ám Eras úr nem szeretne a társam lenni, mint tanács vezető, hiszen neki ott van a Sárkányok városának vezetése is. Ezen okból kifolyólag kigondoltam egy választásos rendszert a tanács tagok közül, hogy 10 évenként megválasztanak egy tanácstagot, aki mellettem lesz vezető. Erre a pozícióra minden tanács tag jelentkezhet, s a nem jelentkezett tanácstagok szavazhatnak és választhatják meg mellém a vezető. Így az ő döntésük alapján lenne egy "ellenőrző" társam. *Mondom el röviden a gondolatom, s tervem, bár ez sokkal bonyolultabban van ki dolgozva.*

- Ha gondolja a hivatalos bemutatkozásunk után részletesebben is kifejtem ezen ötletem önnek. *Mondom miközben belekarolva indulunk meg az asztalok felé.*

- Ugyan én csak örülök, hogy olyan kollégára bukkantam, aki apám barátja és esetleg támogatást is remélhetek öntől a vezetést illetően apámnál. *Jegyzem meg elmosolyodva. A tömeget elkerüljük, miközben haladunk.*

- Atyám nem veszi jó néven a változtatásokat, viszont majd a tanács elé is szeretném vinni egy olyan ötletem, elgondolásom, elképzelésem. Tegye hozzá a melyik tetszik, hogy a szigeten lenne egy közös iskola a nemzetségek számára, ahol minden nemzetség ifjúsága tanulhatna, mágiát, önvédelmet, harcot és nyelveket. Az írás, olvasás mellett. Két tagozat lenne, mivel a sötét elf és alakváltó nemzetség nem bíra a nappali fényt, így ők az esti tagozat lenne, és a többi pedig nappali tagozatos. Minden nemzetségből szeretnék tanárt majd, persze csak ha a tanács jó ötletnek véli. *Mondom el másik ötletemet röviden tömören, persze ezek még csak ötletek, a megvalósításuk hosszú távú és idő igényesek, de mindenképp nagy reményeket fűzök hozzá, bár apám ellenzi. Meg se akarta hallgatni. *Jegyzem meg nagyot sóhajtva.*

*Egyetértően bólintott Evangeline felé, tudta ő, hogy a sötét elfek nem egytől egyig romlott bűnözők. Kellemes emlékeket gyűjtött Yeraltiban pár korábbi rövid ott tartózkodása idején, amiről eszébe is jutott valami. Egy igazán különc gyógyító, akit idáig valamiért elfelejtett - valószínűleg az akkor elfogyasztott alkohol miatt volt ködös az éjszaka. A földalatti város egyik bejáratától nem is olyan messze, egy útszéli fogadóban cseréltek tudást egy egész estén át, és a vén ördög egyik... radikális ötlete pont idevágott. A szemei ide-oda cikáztak ahogy gondolkodott, de csak nem jutottak eszébe a dolgok. A jegyzetei pedig a házban vannak, csak úgy kipakolatlanul, rendszerezetlenül... egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Gulába válaszára enyhe keserűséggel megingatta a fejét, és gyorsan jegyzetelt valamit, amit odanyújtott neki.*
"Igaz is, rossz helyen kérdezem, bocsánat. Valahogy sejtettem, hogy nem önként és dalolva tett így, de ezek szerint legalább nincs teljesen ellenére a dolog.
Talán egyszer megvizsgálhatnálak - persze csak ha szeretnéd. Nem akarok tolakodónak tűnni vagy hamisan reményt kelteni, csak puszta kíváncsiság."
*Mivel látta, hogy az elfet zavarja a dolog, így próbált minél finomabban fogalmazni annak ellenére hogy jól tudta, ennek ellenére is tűzbe nyúlhatott az ötletével. Chris válaszán érezte, hogy nem a teljes igazság, de nem tehetett ellene semmit; helyette csak sunyin mosolyogva bólintott rá, a témát viszont ennyiben hagyta. Nem kívánta tovább feszegetni a körülményeket, egy elég beható vizsgálatot pedig nyilván nem tudna végezni rajta, ha az megszerette a szárnyait, így ezt a kérdést lezártnak tekintette. A nagydarab elf ekkor búgott közbe, mire ő alaposan felmérte és furcsaságot fedezett fel benne... talán az arcszerkezete, valamiért. Mindegy, köszöntésképp biccentett felé. Elhessegette a gondolatot aztán csak hallgatta a beszélgetést, mikor egyszerre beugrott neki amire emlékezni akart. Sietve papírra vetette a gondolatait, amit odanyújtott Evangeline és Bug felé elszánt arckifejezéssel.*
"Nem akarnék erőszakosnak tűnni, de talán tudnék segíteni, ha a beteg meggondolja magát. Kísérleti módszerről van szó, de ha végrehajtható az adott személyen, akkor nagyon hatásos. Persze rengeteg változót kell figyelembe venni, hogy egyáltalán lehetséges-e.
Csak egy lehetőség biztosítok, kérem fontolják meg."

*Hallgatta Leiran szavait, közben mérlegelve a képességeit: a találkozásuk ugyanis számára most arról szólt, méltó-e Leiran a szolgálatára, vagy pusztán Aurelius kérése miatt kell-e engedelmeskednie. Eddig szerencsére nem csalódott az őrzőben, jó ötleteket hallott tőle, ami némileg megnyugtatta; a sziget eztán is jó kezekben lesz, ha minden jól megy. Amikor az anyját említette, a mosolya valamivel összébb húzódott, nyilván kiváltott belőle valamit a dolog.*
- Az édesanyja csodás asszony volt, *mondta, és egy kis ideig némán nézett bele a tömegbe, utána egészítette ki a mondatot.* - Legalább is az alapján, amit hallottam róla.
*Elmélkedett egy darabig az újabb választással kapcsolatos ötleten. Jónak találta, ám mint minden politikai döntésben, veszélyt látott, de ezt még nem hozta szóba, nem akart vészmadár lenni.*
- Ha ki lesz dolgozva, egész jól működhet. Később nagyon szívesen meghallgatnám a teljes verziót.
*Amint szóba került a támogatás, uralkodnia kellett magán, nehogy elnevesse magát. Hiába kéretlenül, de Aureliusnak is gyakran adott tanácsot bizonyos döntéseket illetően. Manapság már csak amolyan régi viccként csinálja hisz tudja: az őrző csökönyös, akár egy öszvér. Kacaj helyett egyszerűen csak széles mosollyal köszöni meg.*
- Köszönöm. A bizalma örömmel tölt el.
*Az egyfajta "össznépi iskola" ötletére felvonta az szemöldökét és hümmögve nézett előre. Merész lépés, annyi szent... nagyon merész, még ha elosztva lennének is a diákok. Csendben hallgatta végig Leiran mondanivalóját, beleépítve az új információkat a gondolataiba. Végül nehéz sóhajjal bólintott, de továbbra is mosolygott.*
- Ez aztán ambiciózus terv. Nyilván sok időbe fog telni a megvalósítás, és több szempontból is nehézkes lesz a megvalósítása. Valóban sok időt fog igénybe venni, ez a legalapvetőbb gond. A fény és sötétség népei között nyilvánvalóan egy egész kulturális szakadék tátong, azonban ez e kettőn belül is jelen van, még ha kisebb is. Inkább csak amolyan kulturális árok. Mindenesetre az összes ötlet amely óvatosan összekovácsolja a fajokat, komolyan megfontolandó. De erről majd talán máskor beszéljünk bővebben.
*Aurelius ellenzi? Ki se találta volna. Kigombolta az ingének felső gombját, ami alatt a holdfényben megcsillant a szorosan nyakára helyezett torc nyakék. Szórakozottan megcsóválta a fejét, aztán rákezdett a mondandójára.*
- Ő egy makacs férfi. Mint ahogy mondta, az édesanyja halála óta Aurelius egyedül van a poszton. Nagy súlyt vett magára nehéz időkben, és azóta sem tudta lerakni az olykor nagyon kényes egyensúly megőrzésének terhét. Mondhatni nehéz volt átadni másnak a szekér bakját, miután oly sokáig olyan szorosan kellett fognia a lovak gyeplőit. De nem azért nem akarta hallani az ötleteit, mert ne lenne jó ötlet. Nem ő lesz a változás szele.
*A mondat befejezte után szinte zavartan megköszörülte a torkát, és figyelmesen kémlelte a terepet. Előre mutatott, az egyik megterített asztal irányába, ahol egy vörös frizurát látott kilógni a tömegből.*
- Ott. Az nem Gressil úr?

// A válasz már szerintem mehet az asztalokhoz, ha gondolod.   Malaia est - Asztaloknál //

*Gulába kérdésére, hogy egy ekkora ember hogy tűnhetett el a tömegben, csak bólintott. Szemeivel le tudta volna gyilkolni a férfit.*
Olyan, mint a macska... Néha, mint egy szellem, csak eltűnik szem elől.

*Amikor kiderült, hogy a sárkányférfi ismeri Bugot, és ráadásul még valami cselszövést is kieszeltek egymás között némán, hogy bosszantsák Thetát, fülig vörösödött - még a smink alatt is látszott. Vett egy mély levegőt, és ismét önuralmat erőltetett magára.*

*Bug jókedvű volt. Főleg, amikor ugyanazt a csillanást látta Chris szemében, mint amikor a balhékat közösen oldották meg, szerepet játszva. Amikor Gulába említette, hogy Theta már kereste, felnevetett.*

Csak nem? :DElvesztél, hercegnő? Mondtam, hogy maradj a sarkamban!   *nézett Thetára majd Chris felé fordult.* Te meg a jófiúság? Le se tudod írni, hogy jófiú, ne bolondíts! ... Jaja, csak úgy hatszor-hétszer kerültünk gyilkos helyzetbe, de végül rájöttünk, hogy a legnagyobb ellenségekből lesznek a legjobb szövetségesek! :)Hajnalig tudnánk mesélni a közös kalandokról! *Látta, hogy Chris mintha vonzódna Gulábához. Egy elismerő mosolyt villantott, majd mikor Chris a szerepében volt, felnevetett.*

*Theta gyilkos tekintete ekkor Chrisre irányult.*

Nemcsak Bugot illik letagadni. *mondta enyhe sértődöttséggel a hangjában.* A barátait is aranyba kéne foglalni! Jó forróba!

*Bug még mindig kuncogott.*

Micsoda tüzes nő!

*Közben Theta elvette az újabb papírt Moritól és végigolvasta, miközben Bug is belemászott az irományba. Theta ezt már nem tűrte tovább, a szokásos rideg hangján szólt, kiesve a szerepéből.*

Elfelejted, hol a helyed!

Nyugiság van, hercegnő! *Aztán Morira pillantott.* Nagyon kedves tőled, de én ismerem az illetőt, nem szívleli az erdei elfeket. Ha jót akarsz magadnak, nem mész arra a környékre.

Mindenképp megbeszélem a találkát az illetővel! *Ennyit Evangeline elveszett, határozatlan stílusáról...* Értesíteni foglak a találkozó idejéről és helyszínéről, hollót küldetek hozzád. Ráérsz az elkövetkezendő napok valamelyikén?

Nagyon nem tartom jó ötletnek! A kuruzsló nem megy az illetőhöz. Te pedig mostantól nem szervezkedsz. *Kiköpött óvó bácsi. Kicsit szigorúbban nézett Morira, hogy ne akarjon a későbbiekben sem átmenni a sötét elfekhez. Aztán, hogy oldja a feszültséget, ismét jókedvű lett.* Maradjunk az eredeti tervnél, mit szóltok? Igyunk! Hercegnő, te szigorúan csak almalevet! Tudod, nehogy megártson! *Nyújtotta ő is lovagiasan Theta felé a karját, de a lány inkább keresztbe tette.* Ahogy gondolod! *Chrisre pillantott, jelezvén, hogy nagyon élvezi a bosszantó helyzetet.*

//Most döntsük el, hogy megyünk-e az asztalokhoz, vagy hogy ne kavarodjanak nagyon össze az egyes szálak, maradjunk itt, és csak írjuk meg, hogy átsétáltak az asztalokhoz? //

*Csaknem felnevetett látva Theta vörös képét. Micsoda helyzet!
Mosolygott Gulába szavain. Évszázadonta ha egyszer találkozhat ilyesfajta kedvességgel!
Figyelmeztetően megköszörülte a torkát, amikor az erdei elf pedzegette, hogy valami bűzlik az imént előadott sztori körül. Remélte, hogy Bug már leszokott a "minden illetéktelen tudással rendelkező személyt kiiktatni" alapelvéről.*
- Ugyan! *legyintett* Azért azt neked is el kell ismerned, hogy én mindig nagyon udvarias és előzékeny voltam. Hozzátok képest bőven jófiúként viselkedtem. De ha meghallod, mivel foglalatoskodok mostanában...! *kacagott fel. Biztos volt benne, hogy Bug nem ítélné el a pályamódosítása miatt, ahhoz túlságosan is sok szörnyűséget és kegyetlenséget láttak már együtt.
Ezúttal már tényleg elnevette magát.*
- Lenyűgöz a humorod, Evangeline! Ez utóbbit bóknak veszem. *Bugra pillantott* Nem is értem, hogy egy ilyen szellemes leányzó hogy állhatott szóba veled! *vigyorgott. Azért magában persze már kezdte összerakosgatni a képet. Legutóbbi, egyben legnagyobb balhéjuk után Bug tehát a testőrködésnél kötött ki. Fogalma sem volt róla, hogy volt kollégája hogy úszhatta meg a bitót - hisz neki is Eras jóváhagyása szükségeltetett hozzá -, de elismeréssel adózott a férfi életrevalóságának.
Csak figyelte a Mori, Bug és Evangeline között kialakult beszélgetést. Mármint... nem fordítva szokott lenni? A betegek tepernek egy-egy jó orvosért általában, és nem azok a szóba jöhető páciensekért. Érdekes.
Ő is elnyomott egy széles vigyort, látva Bug arckifejezését.
Gulábára tekintett.*
- Természetesen. *szólt, majd úgy, ahogy pár héttel ezelőtt a tánc közben, most is óvatosan átkarolta a lány derekát (udvarias magasságban) úgy, hogy a legkevésbé zavarja a mozgásban, de mégis könnyedén rá tudjon támaszkodni. Ha az elf akarta volna, akár úgy is elmehettek volna az asztalhoz, hogy úgy tűnjön, a járásával minden rendben.*

*A többieket elnézve úgy tűnt, csak ő nem látta át teljesen a helyzetet. De annyit még ő is érzett, hogy valami nincs rendben, aztán tapasztalta is mikor az erdei elfek beszélgetése vitába torkollott. "Kuruzsló", hallotta Bug szájából, mire szemöldökei gyorsan összefutottak és heves mozdulatokkal szinte vésett az újabb papírfecnire. Még hogy kuruzsló, pont ő! Mit tudhat róla, vagy a gyógyításról ez a fura alak?! Némaságának egyik előnye volt, hogy át kellett gondolja mit akar közölni mielőtt leírja, így lett a fecni tartalma lényegesen visszafogottabb, mint első ötlete.*
"Nem fogok belefolyni az ilyen magánügyekbe. Jussanak dűlőre, aztán értesítsenek ha kellek.
Nem kuruzsló."
*Szúrós tekintettel nézett Bugra amint Evangeline felé nyújtotta a papírt, de nem sokáig. Gulába ugyanis ekkor intézte hozzá szavait, mire ő védekezően felemelte a kezeit; nem is tukmálja magát rájuk! Körbepillantott amíg írt, és meglátta Selestinát egy asztalnál. ~Egyedül ül, vagy... nem, van mellette valaki!~ Mély levegőt vett és mérlegelte magában a helyzetet; valamikor oda kell mennie, de nem akar zavarni. Viszont jobb alkalma úgysem lesz, azután a csodás tánc után úgyis körüllengik majd az emberek... a szíve gyorsabban kezdett verni a gondolatra, hogy csak úgy odamenjen hozzá ennyi év, meg a cserbenhagyás után, de mégsem futhatott örökké. Az csak rosszabb lenne. Elszántan, megfontoltan írni kezdett egy újabb fecnire, amit ezúttal csak megmutatott Gulábának, de nem adta oda.*
"Nem az előbbi miatt, de most itt hagylak benneteket; elintéznivalóm van.
Később még találkozunk."
*Fejével az asztalok irányába bökött, szabad kezével pedig előhalászott egy nagyobb papirost. Amint ez sikerült, hátralépve meghajolt a társaság előtt és a célja felé vette az irányt.*
/  Malaia est - Asztaloknál /

Bug:
*Szórakoztatta a helyzet komikuma, hogy Christ is erre hozta a sors. A jófiúságára bólintott.*

Legyen úgy! Nem rombolom az önérzetedet! De mondd, mivel is foglalatoskodsz mostanában? Őszintén szólva, úgy vélem, én is lekerültem egy ideje a gazfickók listájáról...

*Felnevetett egy kicsit, miközben Gulába mondta, hogy nem tudja, ki volt néha a macska vagy ki az egér, közös kalandjaik kezdetén.*

Biztosíthatlak Gulába, jutott mindkettőnknek lehetősége mindkét oldalt megismerni. Bár talán Chris többet menekült! *vigyorgott a férfire, majd észrevette magát, és komoly, mély, búgó hangján folytatta.* Akarom mondani, Chris maga volt a megtestesült üldöző! Nagyon ügyes, mindig ura volta helyzetnek! Sosem volt agresszív, sem vérszomjas, két harc között általában jótékonykodott, öreg néniket kísért át az úttesten és macskákat mentett le a magas fákról. *Csak hogy jobb színben tüntesse fel a férfit a kiszemelt nő előtt... Rövid hatásszünet.* Khm. Egyszer megmentett egy mókust is! *Ekkor jött a szíven szúrás Gulábától. Vajon hogy akadhatott rá Bug Evangelinere? Felhúzta az egyik szemöldökét és sunyi mosoly jelent meg az ajkain.* Kedves, én vagyok Bug. Bármire képes vagyok. Bárhova eljutok   

*Az újabb fecnit már nem nézte meg Evangeline kezében. Úgy tűnt, most tartja a 30 centi távolságot a lánytól. Amikor Mori távozott, némi önteltség öltött színt az arcán.*

Oh, persze, hogy nem az előbbi miatt! Köztünk marad!

*Bug nem akart feszültséget, így nem reagálta le Gulába rövid véleményét a helyzetről. Bólintott egy kicsit, hogy azért lássa a nő, tudomásul vette a mondottakat. Morira azért villantott egy mérges pillantást, aki ezt már úgysem látta. Figyelte, Chris milyen figyelmes Gulábával szemben. Remélte, hogy nem csak játszadozik vele. Evangeline-re nézett, és mikor kicsit arrébb mentek, csak annyit közölt vele*

Nem szeretném, ha veszélyeztetnéd az inkognitónkat. Szeretném, ha csinálnád tovább, amit elkezdtél. Mindkettőnk érdekében.

*Mikor az asztalokhoz értek, szétnézett rajta. Mindenféle italt kitettek az asztalra. Fogott két nagyobb poharat, amik összefordítva illeszkedtek egymásba, majd elkezdett minden italból egy keveset az egyik pohárba önteni.*

Ugye szeretitek a koktélokat? Olyat tudok keverni..! Egyszer jártam úgy, hogy kicsivel tovább ráztam a kelleténél az összetevőket. Felrobbant az ital. Lehetőleg, ne nagyon ugráljatok, ha ittatok, jó? *gyakorlott mozdulatokkal összeillesztette a poharakat, és felrázta a keveréket. Mindenkinek töltött egy-egy pohárral, Evangelinenek pedig direkt egy gyümölcsitalt adott.* Egészségetekre!

---------------------------------
Theta:

*Duzzogott magában, nem akart jópofizni a fiúkkal. Magában dühöngött. Annyira jó volt ez az este, amíg nem rontotta el ez a két idétlen alak! Chris beszólására némiképp felhúzta az orrát. Elvette Moritól a papírt. Egy rövid mosolyt engedett meg magának. Tudta, hogy a férfit mindenképp el fogja hívni magukhoz, és ő mindenképp jönni is fog. Tudta, hogy ez idegesíti Bugot. De megérte!*

Ne aggódj! Jelentkezni fogok hamarosan!

*Hosszan nézett a távozó gyógyító után. Mikor elindultak, Bug szavaira csak kihúzta magát, de nem mondott rá semmit. Leült az asztalhoz, és kesergett magában. Úgy szerette volna élvezni az estét! Annyira elrontotta ez a mamlasz! Az elétolt gyümölcsitalba belekortyolt, még a mérgelődéstől is elment a kedve. Csak nézte a táncoló, boldog elfeket. Mindenki tudta, hol a helye, mindenki felhőtlenül boldognak tűnt. Gulábára nézett szomorú mosollyal.*

Nagyszerű ünnepség! Örülök, hogy el tudtam jönni! Nem tudom ki volt a szervező, de elismerésem!

- Hivatásos katona leszek Erasnál. *büszkén elvigyorodott. Már lassan kezdett megbékélni a dologgal, pedig eleinte meglehetősen szégyellte a helyzetet. Egy ideig gyakran álmodott olyasmiket, amiben régi kollégái árulás vádjával elkapják, és e szerint is végzik ki. Geretnek hála, mára már teljesen tisztában volt a képességeivel, meg tudta magát védeni akárkivel szemben. A halálverítékes rémálmok korszaka lecsengett* Igen, azt látom...
*A fényezésnél elvörösödött, majd nevetve hajába túrt. Szemében valami új fény kezdett csillogni barátja közelében, magabiztosabbnak érezte magát. Ez olyan volt, mint egy megerősítés, hogy igen, ő volt a hírhedt bűnöző, akit a sziget szinte összes városában köröztek, és az egészet nem csak ő képzelte, hanem valóban meg is történt.*
- Kösz, Bug, kösz. Igazán nagy segítség vagy! *még mindig félszegen mosolygott, miközben Gulábára nézett* Örülök, hogy így gondolod.
*Chris felnevetett a nő megjegyzésén.*
- Áhh, Bug mindig is ilyen volt. Ha valamit esetleg mégis elbaltázna, olyankor is a körülményekben kell keresni a hibát, hiszen ő minden tőle telhetőt megtett! *kekeckedett komolytalanul barátjával.
Kissé elsápadt, amikor Bug mixerkedni kezdett. Rémült arcot vágott*
- Nem, tudom... Mennyit fejlődtél a legutóbbi közös bulizás óta? Csak azért, mert ha jól emlékszem, azután az esemény után teljes egy hétig nyomtam az ágyat!
*Az erdei elfre nézett. Bár nem akarta, hogy elmenjen, mosolyogva bólintott. Ha nem is ismerte ki teljesen a nőt, annyit már tudott, hogy nem szereti, ha ki akarják sajátítani.*
- Nyugodtan! Viszont ne felejtsd el, hogy még lógsz egy tánccal, úgyhogy ne maradjatok sokáig! *ezzel átnyújtotta Gulába botját, amit idefelé egy asztalhoz támasztva talált.*
- Megjegyzem, én azért dekoratívabb vagyok, mint ez. *bökött a sétapálcára mosolyogva.*

Theta:

*Gulába felajánlásán meglepődött, látta, hogy nincs minden rendben a lábával... Vajon biztos, hogy jó ötlet? Chris előkerítette a lánynak a sétapálcát. Hát, talán mégis jó lesz egy kicsit levezetni a nagy izgalmakat.*

Köszönöm a felajánlást, Gulába! Kérlek, vezess! *Egy futó pillantást vetett Bugra, amiben nem volt semmi: se harag, se megvetés, se lenézés, és nem is érdekelte tovább a férfi. Gulába mellé szegődött, majd elindult mellette.* Helyes férfi ez a sárkány, nemde? *Kérdezte kedvesen. Nem tudta nem észrevenni a Chrisben pattogzó szikrát, mikor a lánnyal lehetett.* Régóta ismeritek egymást?

____________________________________________

Bug:

*Kicsit meghökkent, hogy barátja katonának állt. Mi a szösz?? Ezt azon nyomban meg kell beszélniük! Mi lesz így a sötét jóhírével? Hogy Bug sosem hibás, serényen és helyeslőn bólogatni kezdett. Gulába cinikus megjegyzésére csak egy zsivány mosoly volt a válasz, de még ez is dögösen mutatott rajta. Aztán már az asztaloknál, mixerkedés közben felnevetett, ahogy visszaemlékezett Chris és a szivárványásítás tortúrájára.*

Na-na! Aki nem bírja az italt, ne is igyék! Hát ki gondolta, hogy neked gyerekadagot kell kimérni, mert kimarja különben a gyomrod? Azokról a zöld pöttyökről, amik később megjelentek, igazán nem én tehetek! Az orvos is megmondta, hogy biztos démon szállt meg, mert ilyen beteg sárkányt ő még életében nem látott! Úgyhogy biztos nem az én piámtól!

*Gulábának egy kis gyümölcslevet öntött, és bele egy kis őrzőféle pálinkát.*

Ez nem olyan erős, és a rossz ízt elveszi a gyümölcslé. Egészségedre!

*Hogy a lányok lelépnek, mérgesen akart Thetára nézni, de tudta, felesleges. Ezt a győzelmet már Bug nyerte. Figyelte, ahogy távolodnak a lányok, majd Chris felé fordult.*

Cimbora! Mintha teljesen kicseréltek volna! Katona? Ugyan kivel tudtad elintéztetni, hogy állást kapj a hadseregben?? És ki ez az elf hölgy? Nem ismerek rád! Mi lelt téged és a sötét múltadat?   

- Igen? *pillantott Gulábára* Észre sem vettem őket. *mosolygott rá.*

- Te is nagyon jól tudod, hogy elég jól bírom a piát. *Gulábára nézett, majd gyorsan megrázta a fejét* Mármint... nem mintha gyakran feszegettem volna ezen a téren a határaimat, vagy ilyesmi... *tekintetét újra Bug-ra emelte, elhúzta a száját. Mióta a férfi felbukkant, folyamatosan kényes témák kerülnek elő múltjából* Orvos? Arról a tagról beszélsz, akit a kocsma sarkából szedtél fel, hogy ápoljon? Ugyan már! *nevetett fel.
Már rég elmúltak azok az idők, mikor ténylegesen neheztelt volna barátja egy-két rosszul elsült ötlete miatt. Tulajdonképpen az első néhány ilyen baki után hozzá lehet szokni, már ha túléli az illető.*

*Felnevetett.*
- Hát... *vakarta meg tarkóját* Igazából pont börtönbe akartak zárni, mikor találkoztam Eras-szal, és a bitó helyett kaptam egy esélyt. Egy szadista hajlamokkal rendelkező sárkányhoz kerültem, aki kiképzett katonának. Valahogy a napokban fogok újra találkozni Eras-szal, hogy eldöntse, alkalmas vagyok e arra, hogy a szolgálatába álljak. *elvigyorodott, majd széttárta karjait* Mit tehetnék? Öregszem. Azt hiszem, kinőttem már a sötét kis játékaimból. szeretném kicsit egyenesbe hozni az életemet, ez minden. *beleivott poharába* Áhh! Egy barátom nővére. Papnőnek készül. Nem hiszem, hogy álmai férfija egy volt bűnöző lenne.

*Éppen elcsípte a jelenlegi alakja nevét az alakváltó és széles határozott, széles vigyorral, nameg telljes mellkasszélességben vágódott bele a beszélgetésbe.*

-Üdv! *köszönt az ál-Eras, majd amikor eljutott az agyáig az utolsó mondat értelme hirtelen elöntötte odabenn a féltékenység.. „álmai férfia?” Amíg sütizni volt Chris le akart csapni Gulábára??? Óóóó hogyaza!!!*

*Hirtelen vigyorának vége szakadt amint a sárkányra pillantott és szigorúan nézett Chrisre *
-Hogy???  

Theta észrevette a kikerülő választ, mire csak biccentett. Sokszor látott,  hallott már ilyesmit.*

Szerintem biztos tisztában van azzal, hogy kisugárzása, termete és csibész vigyora mennyi nőt lenyűgöz. A kérdésem inkább rád vonatkoztatva tettem fel, de elfogadom a válaszod.

*Elnézte, ahogy ez a sokféle elf most mind úgy viselkedett, mint egy nagy család. Senki nem pörölt a másikkal, senki nem sietett sehová, mindenki boldognak, felszabadultnak tűnt. Elnézte volna csak úgy ezeket az embereket. Gulába rövid története húzta vissza az elkalandozásából.*

Biztos ügyes táncos is. Születési rendellenesség? *Pillantott a lány lábára, majd a szemébe nézett.* Ne haragudj a kérdésemért, ha tapintatlan voltam, vedd kérlek semmisnek!
Pásztor? Hm... *egy pillanatra tűnődni látszott, majd hűvös nyugalommal tette hozzá* Ne aggódj, megvannak az eszközeim, hogy megtoroljam ezt a terelgetését! Általában nem tűröm, hogy megmondja, mit csináljak, hova mehetek, mit tehetek. Jelen esetben apám ráhatása szerintem erősebb volt, mint az én személyes biztonságom kérdése. Ezért nem hibáztathatom nagyon. Bár szó, ami szó, elveti néha a sulykot. De lesz még ennek böjtje... volt már férfival dolgod? Nem kevésbé nehéz, mint egy háziállattal...
_______________________

*Bug csak vigyorgott a beszélgetés folytatásán, amikor pedig Chris kifakadt az "orvosra", csak legyintett egyet, majd a saját italába kevert még egy-két italt, majd a sűrűn habzó és füstölgő folyadék tetejéről lefújta a felesleget, ami úgy tűnt, nem kíván tovább háborogni. Beleszagolt az italba, majd beleborzongott.*

Most megfordult a fejemben a kérdés: mennyire vagyok bátor gyerek? *majd húzóra megitta. Kissé megborzongott.* Brrrr! Ez jólesett! *kissé, mintha füstölt volna a szája, de hamar elillant. Figyelmesen hallgatta Chris mondókáját* ERAS???   Az az Eras? *arra, hogy öregedik, mintha kissé Bug is vesztett volna délceg kiállásából.* Áh, ne is mondd... *Hogy Gulábának valószínűleg nem Chris a zsánere, csak sóhajtott egyet.* Nehéz a férfisors...

*Ekkor az emlegetett Eras toppant be. Bug kissé összehúzta a szemöldökét, de tudta, hogy még személyesen a sárkányvezér még nem látta, így Bug múltja miatt aligha fog bármiféle csetepaté kitörni, viszont Bug már messziről látta egyszer-kétszer a férfit. Kicsit hátrébb húzódott, hagyta, hogy Chris kimentse mentora előtt magát, láthatóan nem tetszett neki a legutolsó téma.*

*Egy picit bólintott, amint a másik kifejtette ,hogy ő rá célzott inkább a kérdésnél. De annak örült ,hogy nem boncolgatták tovább a dolgot. Nem tudott volna mit mondani. Az ilyen lehetőségek túl hirtelen és túl nagy dózisban érték. Elég régóta nem gondolkodott ilyenen, és nem is volt miért. Természetesen, ettől függetlenül nem mondhatta ,hogy a férfi ronda lenne vagy hasonlók. A táncos megjegyzésre elmosolyodott kissé felvont szemöldökkel.*
- Majd meglátjuk.

*Nem tagadja ,hogy rosszul esett neki ,hogy a másik rákérdezett a lábára, de azért nem mutatta ki. Természetesnek vette ,hogy előbb utóbb terítékre kerül ,így csak nézte Theta szép szemeit ,majd elpillantott. megrázta a fejét.*
- Semmi baj, tudom ,hogy nagyon is szembetűnő. Nem. Baleset volt.
*A magyarázaton elmosolyodott. A nő most túlontúl szabadabb volt és parányit ki is eshetett a szerepéből ,mert többet mondott, mint gondolta. De ezt nem hozta fel Gulába, csak elraktározta magában ,hogy a sejtése nem volt rossz. Valóban nem onnan jött ahonnan mondta, ám, semmi okot nem talált rá,hogy ezért ne engedje meg az este élvezetét. Ha Bug nem csinál problémát, nem hiszi ,hogy pont a nő fog. Elmosolyodott kicsit ahogyan lassabban ,de haladt mellette.*
- Ha ismered a személyiségét ,tudod az érzékeny pontját. Hidd el, nem lenne rossz neki néha egy olyan böjt.
*Azzal felvonta lepetten a szemöldökét ,majd rábólintott s újra normálisabb arckifejezéssel válaszolt.*
- Valóban olyanok, sokszor neked kell elmondanod a dolgokat ,hogy tudják mit is akarsz...és ez még a jobb. Persze... menyasszony voltam a balesetemig. Akkor a vőlegényem úgy gondolta megpattan. De régen volt már.... nagyon régen.
*Vont lassan vállat, s akaratlanul is elidőzött a fájdalmas emlékeken.*
- Na és neked? Mert őszintén... Bug nem az a tipus férfi akit melléd mondanék..

*Undorodó grimaszt vágva elhúzta a száját.*
- Fúj, te azt komolyan meg ak... *ekkor barátja már le is húzta az italt, mire lemondóan legyintett egyet* Mindegy... *vigyorgott fejét rázva.*
- Igen, az az Eras. Nem is olyan vészes, mint amilyennek mondják. Láthatod, még élek. Pedig aztán ha mást nem, engem igazán bitóra lehetett volna küldeni! *nevetett. Rég nem beszélt már a múltjáról, s jólesett feleleveníteni emlékeit egy jó barát társaságában.*
- A férfisorsról jut eszembe! Ki ez az úrilány, akit jelenleg őrzöl? Jól felvitte Gaia a dolgod! Gondolom ez is jobban fizet, mint az eddigi kétes ügyleteid. *vigyorgott* Bár nem úgy tűnik, mintha túlzottan kedvelne. Bevallom, majd szétvet a káröröm! Nem gyakran láttam ilyesfajta viselkedést a nők részéről veled szemben. Talán ez majd kicsit reálisabb mederbe tereli a mérhetetlen nagy önbizalmad.
*Mosolya egyből eltűnt, amikor Eras közéjük lépett. Mind ezidáig észre sem vette a férfit, pedig az est elején elhatározta, hogy vált vele egy-két szót.*
- Jó estét! *köszönt rá magabiztos hangon, bár belül kicsit még össze kellett szednie magát, meglepte a váratlan találkozás. Összevonta a szemöldökét, nem értette, Eras miért reagál így imént elejtett mondatára.*
- Áhh, semmi, egy barátomról beszéltünk éppen... Nem is tudtam, hogy itt leszel ma. *próbálta elterelni a témát, kissé kényelmetlenül érezte magát, nem tudta, hogyan is kellene viselkednie jövőbeli felettesével szemben. Mindössze egyszer találkoztak, az is elég hűvös hangvételű volt. Bugra sandított. Vajon a volt bűnöző körözése érvényben van e még? - gondolkozott, ám mikor a férfi nem látszott aggódni, ő is megnyugodott kissé.*

*Méghogy csak egy barátról beszélt.. hiszen le akart csapni Gulábára.. most meg a szemébe hazudik … grrr…. *

*Az ál-Erasnak kezdtek kicsit kidagadni az erek a halántékán*
-Peesze! És higgyem is el hogy úgy vót!! *puffogott és karba fonta a kezeit* -Tom ám hogy rosszba sántikász barátocskám!  *Gulábáról levedd a szemed! mind a kettőt-tette hozzá gondolatban, és magában fortyogva szigorúan végigmérte a másik férfit is, majd megszelídült ábrázattal Gulábára tekintett. Nem volt joga így beletrollkodni a beszélgetésbe, lehet hogy ezért a lány most haragudni fog. Nem is beszélve a másik kettő jelenlévőről akikről azt se tudja kicsodák.*

*Hogy mentse a helyzetet visszatekintett a szárnyaspónira és szélesen elvigyorodott*
-Bevetted hogy én vok Erasz mi? :DAzé vágtá olyan betojás fejet az előbb!

Theta:

*Hogy elmondta a balesetet, de látszott Gulábán, hogy nem szeretné tovább feszegetni a témát, bólintott egy rövidet. Az érzékeny pontra felhúzta a szemöldökét, és kétes mosoly jelent meg az arcán.*

Olyan böjt? Milyenre gondolsz? *A vigyor hamar eltűnt, és Theta megrázta a fejét.* Bug nagyszerű ember. Sokmindennek a tanúja volt már, hatalmas akaraterővel, kitartással és türelemmel viseltetik, nem hiszem, hogy lenne gyenge pontja. Pont ebből kifolyólag nála nem ilyen megközelítésből kell a megtorlást eszközölni. De van egy tervem. Hogy is szokták mondani? Szívatás? Hm, azt hiszem, igen, ez lesz a megfelelő szó! Amolyan női praktika, amivel az őrületbe lehet kergetni a férfiakat.

*A menyasszonyos dolgon meglepődött. Ki hagyna ott egy ilyen szép és okos nőt? Újra felmérte Gulábát. A lábán kívül, ami annyira nem is volt feltűnő, semmi kivetnivalót nem talált benne. Igazi kékvérű arisztokrata. A sötételfekért az ilyen nőkért valóságos licitharcok mennek. És persze próbálkozások, hogy végül ki mellett dönt a "trófea".*

Vőlegény? Miért lépett volna le? Férfiak... Fiú testvéreim vannak. Azt hiszem, még így sem tudom, mi motiválja őket. Talán csak a kaland. Eszük ágában sincs megállapodni, pedig a szüleim már kissé erőltetnék a dolgot a bátyáimnál. De eddig süket fülekre talált minden efféle beszélgetés.

*Hogy Bug nem hozzá való, csak bólintott.*

Azt hiszem igazad van. Szülői nyomás miatt vagyunk együtt. Nincs vele gond, csak néha elfelejti, hol a helye. Amúgy szerethető figura. A nők általában nyálcsorgatva loholnak utána, pedig lerí róla, hogy csak a fejüket csavarja el, és utána észre sem veszi, már darabokra törte a szívüket. Nem is tudom, hogy létezik-e olyan férfi, aki valóban hozzám illene. Sokat olvastam már a szerelemről, meg láttam is párokat, akik szerelmből voltak együtt. De nem hiszem, hogy létezik ilyesmi. Hogy valami, vagy valaki annyira a fejedben járjon, hogy elveszítsd az idő- és ítélőképességed, hogy mint aki megbolondult, járj-kelj a világban. Szerintem ez inkább múló betegség.

____________________________________________________

Bug:

Csodálkozom is, hogy még nem lógattak fel!
Hogy ez a meló jobban fizetne? Hm. *kissé gondterheltnek tűnt, habozni látszott. Majd kicsit közelebb húzódott Chrishez és suttogva folytatta.* Ne tudd meg, milyen figura az öreg! Úgy vett fel testőrnek, hogy másnap töröltek mindenféle bűnöző nyilvántartásból, eltűntek a rám vonatkozó feljegyzések, a körözést megszüntették... Eltöröltek a föld színéről, mintha soha nem is léteztem volna! És ami a legrosszabb: pár hónappal később vissza kellett mennem valami ügy végett Yeralti sötét negyedének törzshelyére, a Fekete Patkányba, és hallod, mindenki elhúzódott mellőlem, mintha leprás lennék! Senki nem mert megszólítani! Pedig hát tudod, ott két mokesz a beugró, a tagsági díj legalább a fél veséd, és mikor kimész, letétbe kell helyezni három fogadat! Nem tudom, kit fenyegetett meg az öreg, kinek mit dugott le a torkán, de papír szerint én egy tiszta kezű elf vagyok! A fizetés.. ja, az rendben van. De nem tudom, mennyire vértelen ügyletekből származnak a tallérok.

*Hogy a nők általában nem ennyire elutasítók, mint a nemrég elkacsázott bula, csak rásandított Chrisre.*

Jah. A főnököm kölyke. Szerinted? Olyan magasan hordja az orrát, hogy a Hegymászók Ligája külön kérvényezte, legalább egyszer had próbálkozzanak megmászni. Idióta az a nő! Amúgy. Szerintem nem is nő. Hanem csak egy lélegző kődarab. De mondjuk az egész família olyan! Már nekem fel se tűnik! *legyintett egyet.*

*Amikor Eras beszélni kezdett, kissé oldalra döntötte a fejét. Talán túl sok volt a piából? Aztán kiderült: nem is Eras! Valaki átverte őket! Jelmez? Vagy konkrétan alakváltó? Mi a szöszt keres itt egy alakváltó?*

Kiféle-miféle vagy, hogy fel mered venni Eras alakját? Nem félsz a tüzes sárkány perzselő bosszújától, cimbora? Inkább igyál egyet! Melyiket szereted jobban? A gyümölcsösebbet, vagy az ütőset?

*Chrisre pillantott, és kacsintott egyet, jelezve, hogy nem lesz vész a taggal. Utána az asztalon lévő italokat kezdte sorba végignézni, hogy mi jót kotyvaszthat az új jövevénynek.*