Malaia est - Tánctér

[Kép hamarosan]

A főtéren most mindent összeállítottak ,hogy az ünnepség átadja azt a hangulatot a jelenlevőknek, amit szeretnének. Mind tiszteletet Gaia-ért, mind a fiatalok beavatását.
A tánctér hagyományosan ugyan olyan ,mint amit el lehet várni az erdei elfektől. Minden természetese, a díszek, virágok körkörösen lógnak lefele a fák ágairól. A tánctér maga teljesen füves, nem sok mindentől különbözik a nézőtértől. Annyival talán, hogy a nézőtér kezdete az elülső padoktól kezdődik. A padok után a tűz lobog, már most is, aminek nagyban van köze ,hogy a négy elem minden része itt legyen a természetben, hogy Gaia jobban halhassa az ünnepséget, melyet neki tisztelnek. A tűz után helyezkedik el ténylegesen a tánctér, amelyben, bizonyos kijelölt helyeken kristályokat helyeztek el, hogyha a hold rásüt, akkor csillogjanak. Azok biztonságosan lettek elhelyezve ,nehogy rálépjenek a táncolók, s habár nincs telihold, mégis az a kevéske fény is ad egyfajta misztikus hatást az egésznek. A tánctér két oldalán szintén elhelyezkednek fapadok, vagy egy két régebbi, öreg fatönkje, ahol férfiak ülnek. Mindegyik zenész, s mindegyik a saját hagyományos hangszerével, furulyával, kis dobbal s egyéb hangszerrel igyekeznek a dalt, a ritmust varázsolni a táncolók talpa alá.
A fő dal, a megnyitó egy, minden évben éppen ezért ezek már teljesen begyakorlottak, mégis ,mindig tud valami újat mutatni. Amikor pedig a vendégek táncolhatnak, különböző dallamokat kérhetnek a fő "karmestertől" aki egy idősebb, fehér szakállas elf férfi. Ő mindig egy tönkön ül, egy hegedűt tartva a kezében s folyamatosan vizslatva sötét szemeivel a népséget s azok kívánságát. Már olyan régóta van a "szakmában" ,hogy még az arcokról is letudja olvasni éppen mit akar a másik. Ha nem zenél akkor hegedűjét felváltja a pipája.
Habár a lányok, még csak gyülekeznek a háttérben, ő már elfoglalta a helyét s várja ,hogy a többi társa is így tegyen. A táncosokon ugyan olyan ruha van, minden élénk zöld mely jelzi ,hogy éppen milyen korszakukban vannak. Láthatóan izgatottan ülnek hátul a fűben, várva ,hogy elkezdődjön az egész. Az első percekben ők is csak figyelők, ám utána élvezettel fogják bele vetni magukat az estébe.

* Az öreg elf pöfékelt még egy kicsit az egyik tönkön ülve, úg tűnt hosszan figyeli azt, hogyan helyezkednek el a nézőtéren. Mögött a fiatalabb lányok ültek sorban, szépen, habár volt amelyik még nehezebben volt fegyelmezhetőbb, ám amint észrevette ,hogy milyen sokan is vannak, fülét ,farkát behúzva húzta össze magát. Kalí lánya mögöttük guggolt s szintén előre pillantott ,mintha keresné a vendégeket akiket várt. Néha, egy-egy halk szó, mosoly érte a többiek felől, amire elmosolyodott, majd bólintott . Ám még nem ment előrébb, és még nem bújt elő a kis búvóhelyéről.
Az öreg végül félre tette a pipáját, amiben már elaludt a parázs is s lassan felállt ültéből. Felemelte kezeit, jelezvén ,hogy lassan hallgassanak el az egybegyültek. Megvárta míg már csak a tűz pattogását lehetett csendesen hallani, s egy kis mosollyal fogadta, hogy most is, mint máskor, tisztelik annyira ,hogy csendben maradnak. Egy kecses mozdulattal vonta magához hegedűjét, s mielőtt a vonót a húrokhoz tette volna, előtte pár félkörívet írt le velük a nézők felé. Bement a tánctér közepére s halkan kezdett bele a nótába. Csak ő volt, csak ő zenélt. Apró sétát tett meg ott, várva ,hogy minden szem arra szegeződjön, lassan még egy dallam, pár egészen érdekes ritmusú dob hang csatlakozott ,mire a férfi a tánctér szélére, szokásos helyére tért vissza. Ám nem ült le .*

*Egy pillanatra elhalt a hegedű mélyebb hangján s csak a dobból maradt meg pár halkabb hang. Ezután a szemeket hirtelen más vonzhatta ,mert a tűz pattogása mellett, Kalí lánya csendesen kecsesen és ritmusosan sétált ki a tánctér közepére. A fűben mozgott kicsit, mely sokkal lágyabb és lassabb volt ,mint amit elképzelhettek volna. Mozdulatai leginkább arra emlékeztettek másokat, mintha valamit, valakit szólítana magához, vagy bájolna, varázsolna el. A hegedű és a dob a kisebb besétálás után újra felcsendült egymást túlszárnyalva ,mégis együtt dalolva, mely elősegítette a tánc értelmét is. Selestina tánca kicsit felgyorsult, de még mindig csak a hegedű ritmusára táncolt, kecsesen hajolt, forgott. Szőke haja omlott utána, hajában lévő ezüstös díszen épp csak megcsillant a hold fénye. Hosszú ,világos ruhája mely most a sötétben szürkébbnek tűnt, meglobbant a lendülettől amelyet kapott, így világos lábai néha kitűntek. Élénk zöld szemeivel hol az eget, hol a közönséget nézte, habár konkrétan nem fogta fel azt ,hogy mit is lát. Koncentrált a táncra.
A dal lassabb ritmusai picit felgyorsultak, ahogyan a fiatal elf mozgásai is, néha lábujjhegyen állt meg s a következő mozdulatai után ismételten arra érkezett. Néhány mozdulata hasonlított az embereknél mondható keleti mozdulatokhoz, más olyan volt ,mintha szintén az embereknél lévő balett egyes elemeit tudta volna magáénak. S habár ,ő személy szerint Gaia előtt tisztelgett, hívogató mozdulatai egészen csábosak lehettek, mást jelenthettek olyanoknak akik nem éltek ezzel együtt.
Mély levegőt vett egy-egy mozdulat alatt, szinte érezte ,ahogyan tüdejében megfeszült valami. Élvezte, és örült annak ,hogy megteheti, hogy a sok dolog után ami eddig történt, most békében ünnepelhetik a napot amelyet várt már az év első havának első napján. Táncolt Gaia-nak. Táncolt magának, táncolt mindenkinek.*

*A bensőséges, kicsit varázslatos hatás elmúlt, amint a hegedű szó kiadta az utolsó hangot s a lány megtorpant utolsó mozdulatában. Ám Malaia köde, mely ráereszkedett mindenkire ahogyan felcsendült az első akkord nem tűnt el. Szaporán vette a levegőt, mellkasa ritmusosan emelkedett és csökkent ,mialatt szemei most ténylegesen a nézőket nézte. A családját, a falubelieket, a barátait. Szőke haja előre omolva pihent meg vállain, lassan húzta ki magát. Felvonta az ég felé kezeit ,majd egy kis szünet után hirtelen csapta le őket, mire a hegedű egy ,most már sokkal vidámabb s dallamosabb számot kezdett el húzni. Itt több hangszer is együtt dalolt a főmesterrel, s kitudja megmondani hogy, de a lányok olyan gyorsan ott teremtek a tánctéren ,hogy már-már trükkösnek lehetett mondani.
Mozgásuk egyszerre volt, kezük derekukon pihent. Leginkább ugráltak a ritmusra, láthatóan mindannyian nagyon élvezték. Volt akinek haja kontyban volt, másé kiengedve, volt akinek csak lófarokban s olyan is akinek éppen kicsit rövidebb tincsei szállingóztak a lépések alatt. Habár ruháik világos zöld volt, a sorokban nem lehetett látni az előző táncolót.
A zenére ritmusosan mozogtak, kisebb körökben ,majd együtt végül kis rést hagytak ahová megérkezett Kalí lánya is.A lányok beálltak a kezdőpontban ,míg Sélés ugyan ezt a vidámabb táncot végezte el. Mezítelen lába gyors ritmusokban érte a füves földet, mígnem kisebbet ugrált. Arcán boldog mosoly ült. Ezután forgott egyet s mindegyik lány becsatlakozott. Egyszerre táncoltak egyenrangúként.*
* A tánc végén mindannyian egyszerre hajoltak meg,majd a főmester elvonta a hegedűről a vonóját s pár lépéssel a még levegő után kapkodó lányok elé sétált.*
- És most táncoljon ki mer, táncoljon ki kíván, táncoljon ki meghajol Gaia előtt, táncoljon, kinek megvan mit kíván.
*Azzal már egy újabb dalt játszva sétált ismételten helyére. A zenészek örömmel kezdtek vele játszani. Mindegyik már házas volt, vagy éppen elég idős ahhoz, hogy átadják a fiataloknak, a pároknak a helyet, s inkább , titkon élvezhessék a táncoló hölgyek látványát.
A fiatal lányok egy része szétoszlott, másik ott maradtak s szereztek maguknak partnert a tánchoz. Sélés kicsit félre állt a szélére, nem túl messze a nézőtérről s igyekezett vissza nyerni a normális légzését. Oldalra nézett mialatt megigazgatta a fülénél szőkés haját s amint észrevette apja boldog pillantását, meg nővére mosolyát s elégedettségét, elmosolyodott szépen.*

[Dalok hozzá amire írtam kb: Köszi Arou >w<
Sélés táncához
Közös tánc féleség ]

* Nagy s erős kezeivel finoman tartotta az őrző nőt. Éppen csak egy-egy kósza gondolat miatt nem simított végig vékony derekán. Ám végül mégis csak maradt a jó fiú szerepben és tartotta a tisztes távolságot. Halkan sóhajtott, habár ő mondta ,hogy ne mutassák jobban ki a dolgokat ,míg nem lesz bejelentve, azért időnként elégé kellemetlen tudott lenni. Leiran kérdésére egy széles vigyort engedett meg s a következő ritmusnál kiforgatta ,majd magához vonta újra.*
- Meguntam ,hogy Oraf úgy csüng rajtad mint valami pióca...és ,hogy őszinte legyek, az sem tetszik amit meséltél róla.....*Húzta el kicsit a száját.*
- Épp itt az ideje ,hogy valaki móresre tanítsa. *Suttogta a fülébe ,majd halk mégis mély nevetést hallatott. Végén csak megforgatta a szemeit.*
- A legjobb az lenne, ha elintézhetném....Nem egy erős fazon, pár jobb horgas és kidől azonnal...de mivel megígértem ,hogy viselkedem itt ezért nem teszem....
*Sóhajtott egy nagyobbat. Ez lényegesen nehezebb volt így számára, de azért nem volt lehetetlen.*
- Szóval...kölcsön vettem valamit a fehér sárkánytól..... < : D Egy kis idő...pár perc és végre leszáll rólad..sőt... azt hiszem ez lesz élete eddig legkellemetlenebb éjszakája.

*Újra megforgatta majd közelebb vonta magához. Habár nem szeretett táncolni, és nem is volt nagy táncos, az alapokat csak tudta...legalábbis nem lépett a nő lábára. Ez volt a fontos.*
- A dicséretet és hálát majd az ünnepség miatt várom a szobámban.

*Jól esik Eras közelsége, és hogy segített meg lépni Oraf elől. Mosolyogva nézek szemeibe és hagyom, hogy ő vezessen. Amikor kiperdít halkan kuncogok fel és utána szépen vissza is fordulok hozzá. Hátal érkezem hozzá és hallom amit mond. Nos igen. Én se vagyok arra büszke, hogy annak idején ilyet próbált meg velem tenni és nekem se tetszik, hogy Pióca ként tapad most is rám.

Csendben hallgatom végig Eras mondandóit miközben táncolunk és Elmosolyodom egy kicsit kínosabban.*

- Elősször is köszönöm neked Eras, hogy nem balhézol. Lesz még alkalmad laposra verni Orafot. Hidd el nekem, és csak azért tapad, mert szeretné magát benyalizni hozzám, hogy ha esetleg tanács elé kerülne népe egy két ügye az ő javukra döntsek. Egy aljas féreg, és jó lenne valahogy kirakni a tanácsból, de egyenlőre erre még nincs lehetőség. Apámnak nem tudott így nyalizni és előtte a gondolatait is moderálnia kellett, így nehéz dolga volt. Most azt hiszi, hogy mivel én vagyok a tanács vezetője, könnyebb dolga lesz, de ismerem a gondolkodását. Elég időm volt kiismerni a régi tanács tagokat és azok viselkedési szokásait. *Mondom ki őszintén és komolyan megsimítom finoman ujjam alatt Eras vállát.*

-Aroutól? *kérdezek rá kicsit pislogva, majd mikor egy ötlet jut eszembe mégis mit vehetett kölcsön, anélkül, hogy beszélnie kellett volna vele felkuncogok akaratlanul.*

- Csak nem a Peternek szánt hashajtó koncentrátumból raktál abba az italba? *kérdezem meg nagyon halkan és akaratlanul is vidámabb volt a hangom. Ahogy újra megpörget és szembe fordulva vele húz közelebb magához ismét mosoly húzódik ajkaimra. Nagyon szeretek Erassal táncolni.*

- Ohh akkor ezek szerint ma este ismét nálad alszom? *Kérdezek rá halkan suttogva.*

- Nagyon jól hangzik.

- De azért azt nem tilthatod meg nekem,hogy a későbbiekben ,egy másik helyen majd, ne morduljak rá. Habár most csalafinta voltam...jobban szeretem a férfias megoldásokat. Amúgy sem ellenfél...mint már említettem neked.
*Forgatta meg ismételten. Fél szemmel látta ,hogy úgy tűnik az alfa csatlakozik a szőke szépséggel ,de inkább lassan vissza pillantott kedvesére.*
- Ami meg Orafot jelenti még... szerintem...vagyis remélem, nem sokáig látjuk a köreinkben. Biztos vagyok benne ,hogy hibát fog véteni..nem tudom mit, de érzem a zsigereimben. *Vigyorodott el.*

*A kuncogásnál rájött, hogy Leiran pontosan tudja, mit vett el. Ennek hamarosan, csendesen hangot is adott ,mire bősz vigyorral válaszolta meg ,hogy úgy van. Nem volt nehéz elcsennie, és úgy tűnt ,hogy Peter önként segédkezik a dologban.*
- A lényeg, hogy hatni fog....ismervén, hogy az öreg csinálta...ebben biztos vagyok.

- Nálam? Valamilyen más ötlet is felmerült az elmédben?
*Suttogta egy széles vigyorral a nő fülébe sejtelmesen, csendesen.*
- Alig lesz időnk hamarosan, főleg ,hogy átveszed az öreged helyét. Igen...ma még szeretnélek kisajátítani.
*Azzal ismételten megforgatta, beforgatta s egy pillanatra szinte szorosan simult egymáshoz a testük. Ekkor vette észre a többieket.*
- Nézd csak. Oraf nem csak rólad, de a kis barátnődről is lemaradt.

-Nem is szándékoztam meg tiltani Eras. Én ilyet nem tehetek, legfeljebb csak kérhetnélek rá. *Mosolyodom el és élvezem kedvesemmel való táncolást.*

- Ez egy nagyon jó dolog lenne. *Suttogom kicsit fel kuncogva. Tovább táncolunk, bár lassan a számnak vége, de jó a karjaiban lenni. Megállapítására csak bólintok, hiszen ehhez már nem tudok mást hozzá fűzni.*

*Mélyen nézek kedvesem szemeibe mosolyogva* -Nem is tudom, talán, hogy haza viszel és kérlelek, hogy maradj ott velem. *Mondom lágy mégis kicsit kacér hangon. Mosolyogva nézek fel semeibe és sajnos igazat kell adjak neki. Nem sok időnk lesz egymásra, így minden alkalmat meg kell ragadnunk.*

- Az is lehet, hogy egy hónapig nem fogunk tudni találkozni. *Sóhajtok fel lemondóan. Hirtelen ér a pörgetés így majdnem elbukom a saját lábamban. A karjaiba borulok bele és teljesen hozá simulok. Óvatosan fordítom fejem oldalra és látom ahogy Oraf elrohan, majd Selestinat is. Felkuncogok.*

- Legalább ma este nem zargatott mást. Ennyiből jó volt, hogy én vagyok a vezető és tőlem akar egy kis plusz kivételezést. *mondom nagyot sóhajtva, majd lassan vége a zenének és megtapsolva a zenészeket nézek fel kedvesemre.*

- Köszönöm a táncot. Szeretnél esetleg vissza menni az asztalokhoz? *Kérdem érdeklődve elmosolyodva.*

- Lehetséges...de a bociszemek ugyan azt érik el. Jelenleg pedig ezt nem szeretném....ma ez lesz...legközelebb meg az. S így mindenki jól fog járni!
*Engedett meg egy kis vigyort. Igen...ő igazán hitt ebben a dologban.*

- Az irányítás már csak ilyen. Ha tudnád mennyi papírmunkát hagyott rám az a ...... *kezdte volna el ,de végül nem mondott ki hangosan semmilyen illetlen hasonlatot az öregére ,csak felsóhajtott magában morogva.*
- Nem elég ,hogy nekem ott van a munkám...még ő is elhúzz s rám hagyja a sajátját...szóval igen. Lesz dolgunk....gondolom neked is. De...majd néha meglátogatlak ,hogy ne legyél olyan magányos.
*Azzal egy sármos ,férfias vigyort engedett meg kedvese felé. Hosszan tartotta, érezte ahogyan erős kezeiben a finom, törékeny nő teste könnyedén pihen. Szinte hallotta ahogyan annak mellkasa fel-alá mozog, szinte dudorászik az elhaló dallamra. az ajkára pillantott. Ha nem lett volna ennyi ember előtt.....*

- Már csak ilyen....
*Fűzte még hozzá ,de magában mindent megadott volna azért ,hogy lássa a másik képét amint szenved. EZ mélyen elégtétellel öntötte el. Az pedig nagyon is jó érzés volt.
Amint kihúzta magát s kedvesét is feltartotta a kezét majd egy csókot adott arra. Az még nem fogja senkinek sem a szemeit szúrni. *
- Ohh a gondolataimból olvasol.
*Engedett meg ismételten egy vigyort.*

- Azért nem hiszem ,hogy ennyire függne a dolog attól én mit gondolok.
*Mosolyodott el hosszan mialatt nézte ,majd elpillantott kedvesen. Örült annak...hogyha nem is annak adhatja az első táncot akinek szerette volna, de mégis olyannak adta aki fontos volt neki. Egy régi gyerekkori barát.... sokkal jobb ,mint egy idegen. Nem vette észre ,hogy figyelik, vagy ,hogy hogyan néznek rá. Csak azt érezte ,hogy az idősebbek, vagy a gardedámok tekintette függ minden mozdulatán, de ezeket próbálta elterelni a figyelméből.*

- Ajándék ? Teljesen felesleges....ne is gondolj ilyesmire....
*Nézte ,majd kedvesen elpillantott. Vett egy halk sóhajt. Amint a tánctérre értek, kihúzta magát ,majd beállt s várt a másikra. Szavainál bólintott.*
- Igen...ez helyesebb megállapítás.
*Látta ,hogy átfutott a másik arcán valami aggodalmasabb, elgondolkodóbb árny, ezért csak megvárta míg Mori ténylegesen visszatér és azt teszi amit szeretne. Az új dal lassan ismételten felszólalt, mire Sélés is beállt a hagyományos pózba.*
- Jó lenne....szívesen segítek. Majd megnézem ,hogy lesz e órám..de mostanában elmaradt illetve más átvette a íj órákat.
*Megdöntötte kicsit a fejét a kérdésnél, majd egy kisebb zavar s mosoly ült arcára.*
- Meghívtak....meg természetesen érdekel is. Tisztelem a holdat....* majd eszébe jutott ,hogy ez az egész képlékeny. Hiszen Gildast jó ideje nem látta.*
- Habár...nem is biztos, hogy el tudok menni.... te..voltál már ott?

-Nem is szoktam bociszemekkel nézni. *Mondom ártatlanul rá pillantva mosolyogva. Ahogy a papírmunkákról beszélt én is akaratlanul felsóhajtok.*

- Igen nekem is eléggé sok lesz, de... hagyjuk most a munkát Eras. *Sóhajtom fel s láthatóan neki is tetszik az ötlet, hogy nem beszélünk többet a munkáról.*

- Azt viszont megköszönöm, sőt örülök, hogy meglátogatsz majd. *Mondom lágy kedves mosollyal és finoman lopva simítom meg mellkasát, hogy ne lássa senki más ezt a mozdulatot, csak ők érezzék. A kéz csóknál pukedlizve hajolok meg kicsit, majd Erasba karolva indulunk le a tánctérről. Látom Selestet, miként táncol egy másik erdei elfel. Elmosolyodom és felnézek Erasra.*

- Nem vagyok gondolat olvasó, csak tudom, hogy jobb szeretsz inkább ilyen eseményen az asztaloknál lenni. Ha szeretnél, akár lassan el is köszönhetünk, bár Kalíval még nem volt érkezésem beszélni, és Selestinaval se, de majd elköszönésnél váltok velük pár szót, ha szeretnél menni. *Mondom neki miközben az asztalok felé megyünk ahol Előtte voltunk Retnar még most is ott ücsörög egymaga.*

*Carme üdvös mosollyal karolt bele az Alfa felkínált karjába, hogy egészen biztosan úgy tűnjön, a tánc bizony el volt már ígérve rég*

-Köszönöm Alfa! *Örült hogy mozognak kicsit, mielőtt esetleg ütne az alkohol, mert úgy macerás lenne táncolni.. legalábbis rendesen. Bár egész jól bírta az italt, azért az utolsó pohár valaminél már mintha érzett volna valamit.*

-Én pedig köszönöm hogy elfogadtad! *kuncogott, amikor már hallótávolságon kívül vélte tudni a kikosarazott sötételfet.* -Az utolsó italt nem tudtam beazonosítani. Finom volt de... azt hiszem szeszélyes is. A húsos rudak levadászását pedig abszolút támogatom.

*A tánctéren ő maga inkább nem nézett körül, hanem Dilec vonásait figyelte. Igen, kicsit feszélyezettnek tűnik. Balját a férfi vállára, jobbját pedig annak tenyerébe tette. Keskeny állát kecsesen fölszegte és hagyta hadd vezesse az Falkavezér, ő pedig szellőként követte a lépteit. Bárki aki nem ismerte őket hihette volna hogy egy párost alkotnak, annyira összehangoltak voltak tánc közben.*

-Hogy érted? Hogy Vishous valójában….   *Eszébe jutott a kép az ágy fölött. A hasonlóság több volt mint kísérteties. A feltételezés amit a férfi éppen bagatelizálni próbált nagyon is valósnak tűnt. Dilec nem látta azt a képet, de ő igen. Hirtelen mintha a gyomrába ütüttek volna, még a lépést is elvétette, de jó táncos vezette, így rá támaszkodva azonnal korrigálhatta a hibát, így aligha vette észre bárki is a pillanatnyi ritmuskiesést. Kicsit erősebben megszorította az Alfa tenyerét és egy aggodalmas pillantással egy alig észrevehetőt bólintott.*

-Az a kép több volt mint hasonló. Mintha csak a Kicsiszívemről készült volna. Emlékszel amikor A felesége bejött és bemutatkozott nekünk? amikor A.J.-re nézett teljesen el volt hűlve. Most már értem miért…. *szándékosan nem említette a nevet, hátha valaki hallja a beszédüket*

-Gondolod, hogy neki is megfordulhat hasonló a fejében?

- Ohh nem..nem persze.
*Forgatta meg a szemeit elmosolyodva, majd hagyta az egészet ,hogy a lány közelebb jöjjön hozzá. A munka témát félretéve, ő is egyetértően bólintott rá. Nem is kellet más, nem szeretett volna ennél többet mondani erről... pedig ő hozta fel a témát...de nem gondolt bele. Micsoda egy dolog!*

- Igyekszem majd...jó?
*Vigyorodott el hosszan ,majd még elgondolkodott azon, amit a lány kért.*
- Szerintem menni fog..mindig tudok erre időt szakítani...igaz most már nincs kire rásóznom a papír munkát...de majd megoldom.... lehet Christ beidomítom ...
*Vigyorodott el, egy kicsit felnevetve öblös hangján.*

- Jobb is... és még csak meg sem kell indokolnom ,hogy miért! Ami Kalít illeti, én már beszélgettem vele egy kicsit. Mondhatom most is a szive csücske lettem. Nem is tudnék mást ,vagy nálam megfelelőbb embert mondani erre...de mialatt az asztalokhoz megyünk majd beszélsz vele.
*Nézett még a két elfre ,majd vissza.*
- Várjuk meg a tánc végét..akkor beszélhetsz Séléstinával. Aztán mehetünk.... nem csodálom ,hogy Raghnall nem jött el....nem az ő világa ez. Bár azért ide tolhatta volna a képét... szívhattam volna a vérét egy kicsit.
*A végét már egy mosollyal tette hozzá ahogyan oda értek az asztalhoz szépen lassan. Észrevette ,hogy az elf, aki most vendége volt Leirannak, sokkal jobb hangulatban ivott valamit.*
- Csak nem valami különlegességet találtál?

// Elfek falva --> asztalok   //

- Rendben, nem gondolok. Akkor ajándékként adom... a visszatérésemet, te pedig azt, hogy üdvözöltél. Így rendben van? *kérdezte széles mosollyal, amint felcsendült egy lassabb zene, és Selestina derekára helyezte a kezeit.*
- Nem kell aggódnod, hogy éppen akkor nem érsz rá. Rengeteg holmim van, pár vérfarkas ismerősöm kísért el idáig szívességből, egyelőre ők pakolásznak...
*Rövid szünetet tartott, amíg az első pár lépés után hozzászokott a ritmushoz. Nem múlott sokon, hogy rögtön kétszer rátaposson a másik lábára, de elkerülte a helyzetet és szerencsére gyorsan belejött táncba.*
- Bocsánat, régen nem ilyesféle tánchoz szoktam hozzá... szóval most ők pakolásznak. Több helyről kellett elhozatnom a dolgaimat, úgyhogy nincsenek rendszerezve, így akármikor jöhetsz és garantálom, hogy nem fogsz unatkozni... *mondta egy sóhajjal, de aztán újra mosolygott ahogy a másik ünnepségről volt szó.*
- Azért remélem arra majd eljutsz, úgy hallottam nagyon élvezetes. Őőő... egyszer voltam, de nem tudtam sokáig maradni. Pár alaknak nem tetszett a jelenlétem, egy másik alkalommal pedig... meghívtak, de nem tudtam elmenni.

*Kedves mosollyal bólintott rá a másik ajánlatára, ezzel is elfogadva azt. Lényegében tökéletesen megfelelt neki és még fer is volt. Kvittek voltak és ez jelenleg nagyon is jól jött. Úgy tűnt.
A lassabb zenére lassan mozdultak meg parányit a fülei, szinte észlelve az első ritmusokat, akkordokat. Csak régi barátja hangjára emelte vissza zöld szemeit ,majd azok megállapodtak az elfen. Bólintott elmosolyodva.*
- A vándorutad alatt ismerted meg őket is ?
*Észrevette ,hogy a másik nem volt teljesen biztos a kezdő lépésekben de nem tette szóvá. Amúgy sem akarta, de s nem kívánta feszélyeztetni emiatt a férfit. A lábait végül mégsem érte sérülés, s úgy tűnt ő is elég hamar belejött a régies, kellemes lépések tömkelegébe. A megszokás és hagyomány, csak nem tűnt el ennyi idő után sem abból aki itt nőtt fel.*
- Nincs semmi, ügyes vagy. Gyorsan belejöttél, látod! Mellesleg..azt hiszem igazán kihívás lesz akkor rendszerezni a dolgaid. Talán többet mesélnek majd a te 60 évedről ,mint te magad.

- Igen, én is így hallottam. Sok érdekességről volt szó.
*Bólintott rá s csak ugyan így kívánta. Bár elmehetne... Habár a legfőbb indok az volt amit igazán senkivel nem oszthatott meg, de mellette mégis szerepelt egy kisebb méretben ,hogy a hold sok év után pont most fog újra úgy állni ,mint amikor született. Pont most nyáron, talán pont a születésnapján. Ilyen pillanatban, egy ilyen gyönyörű ünnepségen, mert Gil elcsent szavaiból ezt vette ki, ez igazán tökéletes lenne.
Mori meséjén felpillant, hosszan nézte, mialatt a tánc folytán fogta a kezét.*
- Miket láttál mikor eljutottál oda ? Talán a sötét elfek miatt ? Nem mindegyik olyan...még ha, nem is értem már a különbségeink és ellenségeskedéseink okát...túl sok idő eltelt. Neked mi tetszett abban a kis időben az ünnepségen?
*Kérdezte csendesen, ahogyan lépet egyet a ritmusra a másik vezetésével.*

- Mondhatni. Egy kocsmában ismerkedtem meg velük, pár évvel az indulásom után. A városi őrségük tagjai voltak, de a magatartásuk miatt leszerelték őket, szóval első ránézésre nem a legbarátságosabb arcok, de igazán rendesek tudnak lenni.
*Hangja felkacagott mialatt arca csupán mosolygott, furcsa disszonanciát keltve. A nevetés mind a dicséret, mind dolgai rendezése miatt szólt.*
- Köszönöm, próbálom nem leégetni magamat. Ha szeretnéd, be sem fog állni a szám és egész nap mesélni fogok, hogy tetszik az ötlet? De van is számodra egy-két feljegyzésem, amiket majd oda szeretnék adni.
*Minden tánctudását latba vetve próbálta minél ügyesebben vezetni az elfet, közben néha szétnézett a táncolók között. Ha nem tette volna, észre se veszi a nézőiket; volt aki csak lopva oda-odapillantott rájuk, volt aki nyíltan, különféle érzelmekkel arcukon bámulta őket.*
- Azt hiszem, felkeltettük a figyelmet...
*A fesztivál említésére komolyan el kellett gondolkodnia a válaszon. Tényleg, mi is tetszett neki? Egy ideig csak táncoltak, mialatt gondolkozott.*
- Igen, tudom, hogy nem mindegyik olyan... a fesztiválon nem is tudom, mi tetszett igazán. Az nem egy olyan ünnepség, amire az ember egyedül megy, úgy semmi sem olyan szép igazán. A zenéjük mondjuk kifejezetten tetszett. *vont vállat egy félvigyorral, miközben tovább táncoltak. Szerencsére nem voltak túl gyors lépések, így a pohár sem lötyögött annyira és nem kellett arra koncentrálnia a lépések helyett.*

- Általában nem is szabad a külsejük alapján megállapítanunk másokat.
*Nézett hosszan rá, ahogyan mesélt ,majd elmosolyodott ahogyan a másik felnevetett. Egészen más milyen volt, mint a régebben, még ez is, mégis ugyan úgy arra késztette ,hogy ő is halkan felnevetett.*
- Hidd el nem zavarna. Mint mondtam szeretnék tanulni, és az is érdekel ,hogy mi volt veled. Szeretem a hallgatni a dolgokat.
*Mondta s ezzel együtt eszébe jutott pár dolog. Azokon is csak elmosolyodott. Igyekezett úgy mozogni ,hogy segíthessen a másiknak a táncban ,de mégse legyen feltűnő. Csak akkor pillantott rá ismételten élénk zöld szemeivel amikor az elf megszólalt.*
- Úgy gondolod?
*Nézet szét lassan, szinte észrevétlenül a szeme sarkából. Rá kellet jönnie ,hogy valóban erről volt szó. Várható volt.... szinte érezte mélyen a zsigereiben ,hogy a mai nap, nem csak az ünnepség miatt, de mindenképp valakivel megpróbálják majd összeboronálni. Zavart mosollyal emelte vissza a tekintetét partnerére.*
- Sajnálom,hogy ilyen bonyodalmat okozok ezzel......

- Nem ? Gondolod ,hogy ez egy olyan ünnepség ahova nem lehet egyedül menni?
*Érdeklődve nézte. Elvégre ha így áll a helyzet, akkor tényleg olyan képlékeny a dolog ,mint amennyire néha lehetett tudni. Kicsit felpillantott rá .*
- Nem hallottam még a zenéiket...de most ,hogy mondod...tényleg kezd érdekelni a dolog.
*Fél szemmel a lassú, kellemes lépések alatt is észre- észre vette ,hogy a pohár szintén követi őket. Vissza emelte tekintetét a másikra.*
- Minden rendben lesz a pohárral?

*Amíg hallgatta a másikat elgondolkozott azon, hogy a másik vajon miért nem kért segítséget az édesanyjától, ha tanulni akart. Ha jól emlékezett, anyja egyre kevesebbszer említette Selestina látogatásait az évek múltával, aztán egy idő után már egyáltalán nem. Nagyon is el tudta képzelni az odavezető okokat, mosolyába némi szomorúság is keveredett ahogy a nő arcát nézte. ~Az, buta hógolyó...~*
- Hát, már nem tűnök el sehova, efelől biztosíthatlak. Szóval időnk mindenképp lesz.
*Figyelte ahogy Seles is szétnéz, aztán vissza rá, mire értetlen vigyorral felelt.*
- Bonyodalmat? Hogy érted? *kérdezte, aztán visszagondolt a Hold fesztiválra. Lassan megingatta a fejét és pontosított.*
- Nem, nem mondanám hogy nem lehet elmenni egyedül... ide is el lehet, de sokaknak legalább olyan fontos valaki mással lenni, mint Gaiat ünnepelni.
*Oldalra bökött a táncoló párok tömegébe, a mosolya ekkor hagyott alább; ők is valahogy így nézhetnek ki, szóval ezért bámulják őket annyira. Egy halk "oh" után füleinek végei és arcának egy része elpirultak, mintha az egész helyzet félreérthetősége csak most esett volna le neki.*
- Szóval így értetted a bonyodalmat... pohár? Ja! Nem nem nem, a pohárral minden oké, azt hiszem.

- Szavadon foglak!
*Tette rá a férfi szavaira az ígéretet, mialatt kicsit elgondolkodott. Észrevette ,hogy a másik is ezt tehette...habár lehet sok-sok más dologra ,mint ő, mivel egy pillanatra mintha szomorúságot vett volna észre az arcán. Nézte ,majd érdeklődön emelte rá pillantásait. Elgondolkodott azon, amit még az ő anyjának sem mert annak idején elmondani...na nem mintha titok lett volna, egyszerűen csak szégyellte magát a baleset után...előtt, s miután már Mori is elment, nem volt éppen kéznél az adott dolog.*
- Abban is tudsz segíteni..hogy fejlesszem a képességem? ..hogy.talán..ne csak elvehessem a sérüléseket...fájdalmakat..hanem gyógyíthassak...esetleg...irányítva adhassak?
*Szemei reménytelve, mégis határozottan mélyültek el a másikéba. Tudott adni, mert Gulábnak ő adott annak idején, tudott félig átvenni..mert azt használta régóta...az amit el tudott sajátítani...de remélte több van még ebben....*
- Hát...
*Kezdte de nem fejezte be ,mert hirtelen lépett kicsit arrébb, hogy ne jöjjenek nekik. A gyors kisiklás után a ritmust úgy érezte hamar visszavették, mintha mi sem történt volna de a beszélgetés fonala már eset volt. Bólintott szavaira, majd enyhe zavart mosolyt engedett meg. Főleg azután ,hogy a másik pirulásából észrevette ,hogy miért kért elnézést.*
- Igen...de ne aggódj! Valószínűleg csak ma estére csámcsognak a dolgon! Holnapra el is felejtik!
*Motyogta mindkettejük reményére,majd ismét csak bólintott.* Akkor jó...

- Valószínűleg csak ma este? Oké, akkor jó...
*Nem tudta mire vélni azt, amit a többiek nyilvánvalóan gondoltak most kettőjükről. Sosem gondolt komolyan ilyen lehetőségre és akkor is nagyon régen volt, így ez most kizökkentette a megszokott ritmusából. Próbálta figyelmen kívül hagyni a cikázó gondolatait és a folytonos pillantásokat másoktól, több-kevesebb sikerrel. Helyettük inkább a tánclépésekre koncentrált, amik felett egészen jól visszanyerte az irányítást az előbbi kisiklás után. A téma aztán a gyógyítás felé sodródott mialatt táncoltak, ő pedig félrepillantott amíg elgondolkozott, végre nem a helyzet kínosságára koncentrálva.*
- Először pár teszttel meg kellene határoznom, hogyan is működik pontosan a veled született erőd... aztán talán tudnék segíteni... *kalandozott el magában pár pillanatig, aztán lassan megingatta a fejét. Még mindig máshova nézett, szinte látni lehetett ahogy egy képzeletbeli könyvespolcon kutat.*
- Egyszerűbb és számodra biztonságosabb lenne a fehér mágiát fejleszteni, az nem lenne veszélyes rád nézve.
*Aztán felvonta az egyik szemöldökét és szinte gyanakvóan nézett Selesre egy darabig, amíg oldalra nem kapta a fejét; a papírfecni darabokra ázott a pohárban, mire visszatért a mosolya és megcsóválta a fejét. Notesz és ceruza röppent elő a zsebéből, az üzenet máris íródni kezdett, majd a nő felé fordította a könyvecskét.*
"Úgy tűnik ez egyelőre ennyi volt.
Csak nem Gulába jár a fejedben? Miatta kérdezed ezt az egészet?"

- Reménykedjünk benne.
*Engedett meg egy apró kuncogás félét, amellyel igyekezett úgy megnyugtatni a másikat ,hogy azért ne is kelljen hazudnia neki. Komolyabban nem gondolt ebbe bele, hiszen, ha régen mégis lett volna ilyen, akkor is nagyon fiatalok voltak...de Sélés sosem vett észre ilyesmit régebben, mostanra, meg még csak bele sem gondolt, hiszen volt valaki más, aki ha szóba jött zavarban érezte magát. Persze...erről még senkinek nem mert beszélni... még senki nem tudott róla, és éppen ezért lehetett félre értő az egész. Lassan vissza pillantott rá, látva ,hogy a másik hogyan dolgozta fel, elmosolyodott ,majd kicsit meglökte ,halkan nevetve. Hosszan nézett rá, kedvesen, megnyugtatva, halk nevetéssel.*
- Héé...ne legyél zavarban... !
*Amikor rátértek a másik témára hosszan bólintott. Boldog volt ,hogy a másik szeretett volna neki segíteni.*
- Persze...bízom a tapasztalatodban és tudásodban. Örülnék ha tudnál nekem segíteni.....hát... én nem is tudok másképpen fekete mágiát használni, maximum csak a képességemen keresztül...de azt azóta sosem próbáltam. Tudom ,hogy elviekben lehetne bármilyen mágiát használni...de nem tudok. Csak semlegeset és fehéret.
*Nézte ,majd kilépett a ritmusra s utána beforgott, vissza a másik kezei közé. Szőke haja finoman omlott utána. A tánc lassan a végére közeledett, de talán nem is volt gond ,mert a kis mágia tovaszállt. Amint előkerült a notesz és a ceruza, elmosolyodott. Elolvasta ,majd vissza emelte zöld szemeit rá hosszan. Bólintott amint bele gondolt ebbe.*
- Természetesen rá is gondoltam....

*Figyelmesen hallgatta Selest, néha bólintott hogy ezt a másik is így érezze. Szétnézett a tömegben, figyelte többi pároknak nagy részét, akik elvesztek a másik tekintetében, össze-összebújva egy mozzanatnál súgtak szerelmes szavakat egymás fülébe. Most nem gondolt semmire, nem érzett semmit miattuk, ehelyett inkább saját táncukra figyelt, most épp Selestina forgására, ami a nyitótáncát juttatta eszébe. Csodálatos, futott át a gondolat a fején, mialatt az írószer újra kecses mozgásba lendült körülöttük körözve, mintha maga a notesz is külön táncot járt volna.*
"Ne aggódj, talán nem is baj, hogy nem vagy képes fekete és fehér mágiát egyaránt magas fokon alkalmazni. Találkoztam egy szintén vándor gyógyítóval, aki állítása szerint - az általam valaha látott legfurcsább módszerrel - mindkettőt használta egyszerre... a gyógyításban. Nos, legyen elég annyi, hogy az ilyesmi, mint azt sokszor magam is láthattam, könnyen befolyásolhatja az elmeállapotot és a személyiséget, amellett mivel két tökéletes mágikus ellentétről beszélünk, megterhelő is.

Szóval eltaláltam, ő is motivál. Akkor jól sejtem, hogy még mindig nem engedted el a bűntudatodat.
Fel akartam neki ajánlani, hogy megvizsgálom és megnézem, tudok-e még tenni valamit az érdekében. Ha igen, ne hidd azt, hogy egyedül rád hárulna a feladat."
*Egy újabb forgás következett az ellentétes irányba, ami alatt már folyékony mozdulatokkal, magabiztosan vezette a nőt. A notesz csak azután úszott oda Selestina elé, hogy visszatért eredeti pozíciójába - de hála a férfi egy ügyes lépésnek, partnere most láthatóan közelebb volt Morihoz.*

*Élvezte a táncot, ez mindig is így volt, és örült ennek az estének. Éppen annyi boldogság jutott neki, mint amennyi apró aggodalom, vagy parányi bánat. Mondhatni a mai este mindenképp az érzelmek széles skáláját tárta elé. Magában mulatott kicsit azon, ahogyan a pohár helyét most a notesz vette át, s velük együtt táncot kezdett. Amint a noteszben egymás után, gyorsan jelentek meg a szavak ,míg végül egy értelmes mondatott nem alkottak, mosollyal, érdeklődve olvasta el, majd bólintott rá. Igazán meglepőnek találta...talán még egyedinek is ,hogy valaki mindkét módszerrel gyógyítottak volna. Nem is hitt ebben...mert amit ő élt ezzel szemben át, az szörnyű pecsétet nyomott a lelkére.*
- Nem persze....inkább a fehéret szeretném fejleszteni...nem biztos ,hogy ez így....biztonságos. Nem kockáztathatok...

- Hogyan engedhetném el Mori? Én tettem...ezen semmi sem változtat. Kár lenne hazudnom magamnak.
*Pillantott rá őszintén. Zöld szemeiben meglehetett látni ,mennyire keveredett össze benne ezzel a dologgal minden érzése. Az ajánlatra elmosolyodott.*
- Köszönöm Hógolyó...
*Szavai szinte elhaltak mialatt újra kifordult, immáron nem saját vezetéséből, hanem abból ,hogy tánc partnere vette át az irányítást. Talán meglephette, de semmikép sem jött ki a ritmusból, még akkor sem, mikor ezáltal sokkal közelebb került az elfhez. Egy pillanatra megszeppent, mialatt hosszabb fülei csak meg-meg mozdultak a sustorgásokra.*

*Nem igazán tudta, miért tette amit tett. Lehet, hogy nagyon hiányzott neki a nő és régen közel voltak egymáshoz, de nem értette honnan jött ez a hirtelen ötlet, mely valamiért nem is tűnt olyan rossznak. Megkönnyebbült sóhajjal hallotta, hogy Seles beleegyezett a fekete mágia elhanyagolásába; a felsorolt okok mellett ő sem szerette a két típus keverését gyógyításban. A furcsa gyógyítóval való találkozása óta egyenesen kirázta a hideg a gondolattól. A zenét ugyan nem ismerte kívülről, de hallotta az akkordokból hogy a dal a vége felé közeledett.
Valóban, hogyan is engedhetné el a bűntudatot? Ő aztán nem papolhat erről senkinek, még most sem, hogy ide merte dugni a képét... mivel a toll még mindig forgott a papíron, válaszként csak még közelebb vonta magához a nőt és halovány mosollyal ajkain ingatta meg a fejét. Hallotta a suttogásokat, de nem érdekelte, ki és mit mondanak, most semmi más nem számított. Amint fejét egy kicsit előre hajtotta a zenének vége szakadt, ő pedig mintha a hegedűszó elhalásával ébredt volna csak fel, megállt a mozdulatban; mégis mit csinál? Gyorsan megmentette a helyzetet és egyszerűen átölelte Selestinát, miközben a toll vad satírozásba és átírásba kezdett a nő háta mögött. Mélyet lélegzett hogy összeszedje a gondolatait - kevés sikerrel, de legalább nyugodt volt. Amint elhúzódott partnerétől, a notesz úszott be közéjük.*
"Örömmel hallom, hogy elhanyagolod a fekete mágiát, nekem sem voltak jó tapasztalataim vele. Egyébként sem illik hozzád.
Tudom, hogy te tetted, ahogy azt is, hogy ezt valóban nem lehet már megmásítani. De ez nem jelent egyet azzal, hogy annyi évtizeden át emészd magad valami olyasmi miatt, ami felett semmiképp sem volt hatalmad akkoriban. Nem készülhettél fel arra, ami történt, akkori legjobb belátásod szerint cselekedtél.
Vannak helyzetek, amelyekben senki sem tudhatja, mi a helyes döntés, de mégis meg kell hozni egyet."
*A vonalakon most először látszott, hogy az egészet még szokásos tempójához képest is gyorsan írta, a szöveg felett pedig legalább ugyanennyi sor volt a felismerhetetlenségig átsatírozva.*

*Megszeppenését lassan a lepettség vette át, ahogyan egyre közelebb került az elfhez. Zöld szeme cikáztak ahogyan csak előre nézett a másikéba. Nem értette, egyáltalán nem értette hirtelen mi történik körülötte, csak a hangokat hallotta maga körül, mialatt hangos dübörgésekre lett figyelmes. Még egy másodperc sem telt bele ,mire az elméje felfogta ,hogy ezeket a zajokat nem a zene hozta magával, nem az okozza ,hanem saját maga. A dobogás lüktetett már a fülében, a mellékelt sustorgások meg egyre tisztábbak lettek. A saját elméje zaklatta fel, az fejezte ki reakciójának dolgait. Több kérdés volt, melyek állandóan ismétlődtek, mikor lassabban, máskor meg gyorsabban. Olyanok ,mint "Mit csinál? Miért csinálja? Mi lesz? Mi ez?" Szinte lelassult az idő, legalábbis nem érzékelte. Aztán a lepettség ijedelembe ment át, s ebben a szent minutumban örült annak ,hogy az alakváltó nem jött el. Bármi is ez..... mindenki félre érti, ez alól valószínűleg Gildas sem lenne kivétel. Ahogyan a zene hamarosan elhallgatott ,ölelésé vált a közelségük. Az érzései ismételten változtak, nem nyugodott még meg, mert nem értette mi is van, vagy ha mélyen mégis, akkor meg még nem kívánta felfogni. Halványan elmosolyodott az egész végére, parányit megpaskolta a férfi hátát.*
- Köszönöm a táncot.
*Motyogta s mikor végre elengedte hátrébb lépet egy lépést ,de még nem nézett rá, éppen ezért örült annak is ,hogy a notesz olyan hirtelen termet előtte. Csendben olvasta el, remélte ezalatt az idő alatt kicsit lenyugszik az elméje s újra tisztává válik a sok zavaros gondolat után. Miután elolvasta ismételten elmosolyodott kicsit ,majd bólintott a másik felé, csak ezután emelte végre fel a fejét felé, kicsit megdöntve, ám még mindig nem nézett a szemeihez. Egy halovány zavar volt rajta.*
- Tudom...és én akkor úgy döntöttem segítek rajta...még ha ez végül más is lett. De...erről ne most beszéljünk.
*Rázta picit meg a fejét ,majd legyintett maga előtt.*
- Véget ért a tánc...szóval megyek köszönök a tanácstagoknak.
*Igazgatta meg a szőke tincsét, a füle mögé.*

*Arcán furcsa érzelmek kavarogtak, a listát a zavarodottság vezette. Ezt most miért csinálta? Egyáltalán nem volt értelme az egésznek, ő nem is akarta ezt Selestinától! Még mikor fiatalok voltak, esetleg, akkor játszadozott a szerelem gondolatával, de most nem erre vágyott! A zavar helyét hamar düh vette át, egyértelműen magára irányuló harag, ezt azonban már nem engedte a felszínre törni, arckifejezése továbbra is semmitmondó volt. Kereste Seles tekintetét, de az nem tudott a szemébe nézni, ennek láttán az ereiben szinte érezte megfagyni a vért. Dühösen ajkába harapott amelyből rögtön vér buggyant - helyes, fájjon csak! -, de aztán egy gyors érintéssel eltüntette a sebet.
Mély levegőt véve borzolta meg a haját, aztán simította hátra, mintha csak ettől remélné a helyzet megoldását. Az egész azonban csak rontott a helyzetén, mert meglátta ahogy édesanyja fülig érő vigyorral figyeli őket az egyik asztaltól, és rájött, hogy még mindig suttogások veszik körül őket. Ezekre inkább nem koncentrált, nem akarta tudni, miről beszélnek, csak el akart innen menni. Újra az elfre nézett, akivel szemben még mindig tanácstalan volt. Kézbe vette a noteszt és gyorsan firkantott valamit egy újabb oldalra.*
"Rendben, máskor majd megbeszéljük. Ez egyébként sem ideillő téma.
Akkor elkísérjelek?"
*Először nyújtotta a könyvecskét, de aztán inkább elengedte és elméjének erejével úsztatta oda a másik elé mikor rájött, hogy remegtek a kezei - nyilván az adrenalintól, hülye egy mutatvány volt ez. Nem javított a kedvén az sem, hogy ezt előbb-utóbb egyikük fel kell hogy hozza ezt a másiknak, és neki még fogalma sem volt mit mondjon, ha felmerül a téma. Márpedig úgy érezte hamar fel fog.*

*Elolvasta az újabb sorokat melyek elé kerültek. Nem a férfi emelte, hanem lebegtette még mindig. A lány ezen elgondolkodott, ám mielőtt bármilyen téves, vagy nem téves következtetést levonhatott volna felkapta a fejét. Az utolsó mondat miatt leginkább. Bármit is érzet most ezzel a dologgal, nem "büntethette" ezzel a másikat. Leküzdte zavarát s rápillantott. Bár arcán még lehetett látni ,hogy ez a dolog nem volt tökéletes.*
- Természetesen örülnék ha elkísérnél. Így beszéltük meg és nem érzem azt ,hogy ennek változnia kellene....
*Nézte ,majd egy halk sóhajjal gyorsan tette hozzá.*
- De ha dolgod van...akkor természetesen nem kötelezhetlek ilyesmire....vagy hasonlók... és megértem.

*Maga mögé emelte kezeit, összefogta őket s úgy nézett szét. Mintha kicsit topogott volna, vélhetőleg ,hogy nem tudta még ,mit kezdjen az adott helyzettel, és, hogy mire is számíthat. Aranyos mosollyal pillantott ismételten rá, kicsit előre hajolva, a sarkain állva.*
- Szóval ? Mit szeretnél hógolyó?
*Igyekezett úgy tenni ,mintha semmi sem történt volna...nem csak a külsős szemek miatt, hanem mert úgy érezte ,mindkettejüknek ez a legjobb most. Ebben a szent pillanatban. Önmagának ,mert fogalma sem volt, hova sorolja ezt az egészet, a másiknak ,mert nem szerette volna kellemtelen helyzetbe hozni...így is érezhető volt köztük most az a "két lépés" távolság.*