Malaia est - Asztaloknál

[Kép hamarosan]

* A nézőtér végében, s még az "utcák" előtt lévő asztalok sora. Mind finom tölgyből készült, melyeket, az öregek szerint annak idején megáldottak. Úgy tartják nem vétettek semmi ellen, hiszen ezek a fák, olyan természeti barátaikból készültek akik már átadták magukat Gaia-nak. Az asztalok mellet padok sorakoznak, mind egy méretben, így talán csak a gyerekeknek, vagy a túlontúl nagy személyeknek lehet kellemetlen.
Az asztalokon különböző csokrok, avarból és kisebb növényekből készült finom művek vannak, ezekkel díszítették fel leginkább. Minden asztal közepén van egy nagy adag üres fa tányér, melyben a vendégek ehetnek. Vannak evőeszközök azok mellett. Az ételek még le vannak takarva, ám már készen állnak a fogyasztásra. Minden van ami szem-szájnak ingere. Leginkább természetesen zöldségek és gyümölcsök, sütemények, de a vendégek miatt, különböző húsos ételeket is felszolgáltak. Azok készítését Soleiel figyelte. Minden harmadik asztalon vannak ,két sorban, az asztal közepén poharak szépen egymás után lerakva, mintha csak sormintát készítettek volna. Ugyan ezeknél vannak italok, amelyek szintén olyan sokszínűek, mint jelenleg az ételek. A lámpások és különböző lelógó fények itt is jelen vannak, kellemes hangulatot teremtve mindenkinek.
Az asztaloktól is látható a műsor, habár nem olyan jól ,mint a nézőtér elejéről.
Az utcákon, kicsit távolabb az asztaloktól pedig egy-egy kisebb bazáros foglalt helyet, hagyományos erdei elf ékszerekkel.*

*az asztalokhoz érve látta, hogy már vannak akik hozzáfogtak az italokhoz és ételekhez. Úgy tűnt az ételek többsége gyümölcs alapú, de voltak olyan asztalok, melyeken voltak kis takaros fűszeres sonkadarabkák és szárított húsok is ízlésesen feltűzdelve. Carme egy ilyen asztal felé igyekezett vezettetni magát és mikor odaértek, helyet foglalt hogy a férfiak is mihamarabb leülhessenek.*

-Azt hiszem ezt érdemes lesz megkóstolni *fogott meg egy kis pálcikát amire sonkaszeletek és sült darabok voltak feltűzve. belekóstolt és az arckifejezéséből ítélve finomnak találta*
-Hmm.. ezt tényleg kóstoljátok meg. *körbepillantott majd közelebb hajolt a másik kettőhöz, hogy csak ők hallják* -az egyetlen gond vele hogy túl kevés van egy pálcikán

*aztán az italokra pillantott de hagyta hadd töltsenek előbb a többiek. Ő maga inkább körbepillantott, hogy meglássa merre vannak a többiek, s közben a kellemesen fülbemászó zeneszót hallgatta*

*Eras véleményére a szeszt illetően bólintott. Ahogy végignézett az asztalokon, kicsit úgy érezte, hogy a roskadásig odapakolt fitnesz kajákat diétásoknak hozták, nem vérfarkasoknak. De akkor Carme talált valamit... igen, finomnak tűnt. Kicsit várt, hogy milyen lesz a reakció a kóstolás után, majd felbátorodva az ajánláson, ő is vett egy pálcikával.*

Hmmm! Ez tényleg finom! Pofátlanság lenne, ha hamar eltüntetnénk ezeket, úgyhogy legyen a jelszavunk mára: csak mértékkel! *Még két pálcikát felvett.* Csak hogy tuti legyen...

*Kicsit arrébb ment, ahol az italok voltak kikészítve. Belenézett, beleszagolt az egyes kancsókba és üvegekbe.*

Mintha felpakoltak volna más fajok italaiból is. Azt hiszem A betűből itt nincs hiány, ugye értitek?

*Nézett Carmére és Erasra.* Tölthetek valakinek valamit?

*Nyugodt szívvel sétálgatott, főleg ahogyan egyre közelebb érkeztek az asztalokhoz. Már igen csak érezte ,hogy valamit szeretne magához venni. Azonban arcáról az öröm annál jobban tűnt el ,minél közelebb értek és észrevette ,hogy leginkább gyümölcsös ételek vannak. Egy kis fintort azért megengedett.*
-Pedig már Leiran is tudja ,hogy én ilyen nyúltápokat nem eszem....
*Morogta.*
- Szólni fogok Kalínak... hadd boldogítsam még egy kicsit.

*Azután követte a farkasnőt s azonnal megváltozott a hangulata is. Dileccel szemben ő nem várta meg ,míg Carme elmondja ,hogy ehető e. Vett egyet ő is ,majd megkóstolta. Végül csak a szőke szépséggel együtt bólogatott immár a falka vezérnek.*
- Végre valami ehető. Nagyon jó.
*Felnevetett miután lenyelte a falatokat.*
- Ugyan Dilec. Azért van itt ,hogy megegyük.... Nem hiszem ,hogy mások közül sokan akarnának enni húúst.
* S azzal a mozdulattal még vagy 4-5 pálcikát elvett a húsokkal együtt. Ügyesen forgatva a két kezében őket. Az italok osztályozásánál felpillantott.*
- Remek! Nagyon is.....hm.... na jó, lehet mégsem szekálom ma este Kalít.
*Vigyorgott ,azzal ő is beleszagolt az italba.*
- Ebből, ha te akarsz önteni. Akkor ebből kérnék.

- Na és, minden rendben van odaát, nálatok?

*Carme a maga és Dilec közelébe húzta az egyik pálcikákkal teli tálalótányért, mert úgy látta biztonságosnak Erassal szemben.. elvégre nekik vérfarkasoknak is kell a kaja*

-Szerintem is inkább nekünk van ez ide készítve mint másnak. Az elfek láthatóan jól elvannak a növényi étkekkel is. De azért próbáljuk beosztani hogy elég legyen az estére. *bár szavai kedvesen csengtek, kicsit aggodalmasan pillantott a többi asztal felé, hátha megpillantana még ebből a fajta ételből és suttyomban idehozhatná maguknak. Ha ő teszi, az nem kínos, pont azért mert nő és mert nem ő az alfa. Ha egy tanácstag hozná ide maguknak, az ellenkezne minden etikettel.*

*Aztán ahogy az italokra került a sor elmosolyodott. A vérfarkasok nagyon is jól bírták az alkoholt. Ezek az italok pedig aligha fogják kiütni őket… remélhetőleg*
-Köszönöm szépen, kérek én is!

*Az italát kortyolgatva elismerő arcot vágott*
-Ez tényleg nem is rossz! Mit kóstolunk éppen? *kérdezte, aztán hagyta Dilecet és Erast érvényesülni, hadd beszéljék meg egymással a dolgokat. Pár perc után észrevett valamit. Elnézést kért majd felállt és kecsesen odatipegett az egyik távolabbi asztalhoz, majd mintha csak egy szeletke desszert lenne felvett egy hasonló pálcikás húsokkal teli tálalótányért és ugyanazzal a mosolygós természetességgel csempészte oda magukhoz, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Olyan természetességgel és ezerwattos mosollyal tette mindezt hogy egyetlen rosszalló pillantást sem váltott ki senkiből.*

-Szerzemény…. *közölte a másik kettővel bizalmasan miután leült és büszkén tolta maguk közé a zsákmányt*

-Tökre mindenki aszongya fúcsa a beszédem. Pedig nem is! Mongyuk az igaz hogy nem tok cifra szavakat, szal lehet télleg lebuknék… ^.^”

*Kuku teljesen egyetértett a süti evés ötletével. Pláne hogy Gulába csinálta… kíváncsi volt az ő sütije is ugyanolyan finom e mint Ceres-é… ha nem finomabb…*
* Hagyta hogy Selestina odakísérje a lelőhelyhez és engedelmesen leült, miután mindenkinek integetett az asztalnál és látványosan törölgette az orrát. Oldalra sandítva látta a vérfarkasokat és Erast is. Remélve hogy nem veszik észre, próbált kisebbnek tűnni. Jobbjával felkönyökölt az asztalra és hüvelykujjával a halántékának támaszkodott, tenyerével eltakarva így arcát a másik három vendég elől.*

*Baljával e közben ügyetlenül igyekezett a szájába juttatni minél többet a szedres sütiből. Legszívesebben kézzel fogta volna meg, de látta hogy mások is evőeszközt használnak. Biztosan Gildas is úgy enne.. ezért maradt ennél a haszontalan módszernél. Pedig amilyen finom volt az a süti…. legszívesebben egyben nyelte volna le az egész tállal*

*Látta, ahogy Carme diszkréten közelebb húzta a tálcát. Helyeslően biccentett egyet, végzett egy gyors kalkulációt, és még két pálcikát felvett róla.*

Jaja, osszuk be. Remélem, azért a többi asztalra is került egy-két ilyen összeállítás.

*Amikor Eras választott, felkapott két poharat és ügyesen töltött mindkettőbe. Egyet Carmének adott, egyet Erasnak. Utána maga is csatlakozott egy harmadik pohárral.*

Az illatából ítélve ez az alakváltók nektárja. *még egyszer megszaglászta, majd belekortyolt.* Hmm. Igen, ez az! Egyszer már volt alkalmam kóstolni. Azt mondják, aki túl sokat iszik belőle, hallucinálni fog. Nem tudom, hogy igaz-e, nem teszteltem a mende-monda valóságát. *itt Erasra és Carmére pillantott, hátha ők tapasztaltabbak már e téren. Észre se vette, ahogy Carme közben becserkészte a másik asztalon pihenő húsostálat. Erashoz fordult.*

Nálunk mi újság? Volt egy kisebb szellemjárás, de az hamar elült. Szerencsére most béke van. Mindenféle téren. A nemesek lenyugodtak, a bűnösöket elítéltük. Bár... *kicsit közelebb húzódott Erashoz, hogy ne hallja senki más* Gyanakszom. A Brayen család, aki évtizedek óta külön él és nem érintkeztek eddig a falkával, hirtelenjében megnyitották az elit előtt a kapukat. Tartok tőle, hogy valami nagyobb dobásra készül az öreg Brayen, és nem tudom, hogy... *ekkor érkezett meg Carme a szerzeménnyel. Ahogy nézte a tálat, egy örömkönnyet morzsolt el Dilec a szeme sarkában.* Oh, Carme!! Hát ez valami csodás dolog! Úgy érzem, jó esténk lesz! *kiitta a poharát.* Hm, ezek az alakváltók tudnak valamit! Eras, mesélj Te! Hogy zajlik mostanában a Te és nemzetséged élete?

*Egy pillanatra mintha látott volna valakit... Hogy is hívták?? G..G..Gildas! Igen, ott volt ő is a nagy csatában! De vajon ő lenne? Csak egy kezet látott, aki nagyon takarta a hozzá tartozó arcot, kicsivel arrébb tőlük. Még nézte egy ideig, majd inkább töltött még magának.* Valakinek kiürült a pohara rajtam kívül? Egy kis utánpótlást?

*Biccentett a farkas nő fel, ahogyan diszkréten elhúzta a tálcát. Körbe nézett, fél szemmel megfigyelte ,hogy valaki nézi e őket, azzal vissza is emelte a tekintetét. Mivel látta ,hogy a másik kettő ,hogy viselkedik, parányit elhúzta a száját ,majd vissza tett egy darab pálcát amin a hús volt. Többtől nem akart megválni, ragaszkodott hozzájuk.*
- Marad nálam.....azért .....én nem vagyok olyan úriember ,mint te...

*Koccintott velük azzal ő is megkóstolta. Ízlelgette az italt, megforgatta az üveget. Elgondolkodott egy kicsit azon amit Dilec mesélt. Járatta az agyát azon ,hogy volt e vele ilyesmi. Hiszen, elég sok pillanatban volt illuminált, mégsem emlékezett erre vissza pontosan, így vissza emelte tekintetét a másik kettőre.*
- Nem tudom...nem emlékszem rá így hirtelen. Elég sok mindenből ittam már.
*Gondolkodott ,majd hirtelen megvilágosodott s széles vigyorral lengette meg a karját a másik felé.*
- Most jut eszembe!... Lehetséges ,hogy volt már alkalmam vele...tudod, engem már kitiltottak a Hold fesztiválról...nem is tudom miért...
*Forgatta meg a szemeit egy kis vigyorral.*

*Kicsit meglepődött ,majd csak figyelte, immár picit komolyabban az alfát. Megdörzsölgette az állát.*
- Hm.... akkor elégé izgalmas volt ... szívesen ott lettem volna, habár, azt nem mondhatom ,hogy nekem unalmas lett volna az időm. Nem mondod ? Tudod mit, azért én figyelnék azokkal a nemesekkel. Te is tudod, ha ezt csinálják biztos ,hogy vaj van a fülük mögött.
*Bólintott komolyan ,azzal kinyújtotta a karjait s vissza pillantott Dileccel együtt Carmera.*
- Dilec, tartsd meg! Komolyan mondom, tartsd meg!
*Vigyorgott szélesen s hirtelen kapta vissza a tekintetét az alfa kérdésére. Kicsit elhúzta a száját mert eszébe jutott a kirándulás. Inkább öntött megint az italból.*
- Hát ,hogy is mondjam. Le cseréltem az egyik főkatonámat, mivel úgy gondolta pályát változtat. Ezért kiképzésre küldtem egy.... hogy is mondjam, másikat. Majd nem sokára le is tesztelem.
*Kortyolt az italba.*

*Elmosolyodott az alakváltó szavain, majd rábólintott. Nem akarta megbántani ,hogy elmondja, nem csak a cifrázással lenne gond. Inkább arra hasonlítaná ,hogy Kukunak van egy enyhe tájszólása.
Az asztalnál leült mellé, majd elé tolta jobban a tányért. Látta ,hogy szenved az evőeszközökkel ezért körbe nézett.*
- Tudod...a süteményhez, legalábbis ehhez nem kell használnod őket.
*Mosolyodott el felé. Aztán egy pillanatra nem értette miért bújik meg ennyire, míg ,meg nem látta az alfát és a sárkányt is. Volt ott még valaki is, tényleg, hiszen eljöttek ők is. Emlékezett a nagy csatára, az ünnepségre utána ahol táncolt az alfával, emlékezett arra is ,hogy akkor tűnt el az alakváltó s habár még nem látta azóta, de legalább tudta ,hogy jól van. Elpillantott egy kicsit, elgondolkodva a dolgokon.
Ha bármi történt volna...biztos tudná. Tudnia kellene.
Hirtelen kapta fel a fejét, s kedves mosollyal nyugtázta ,hogy Kuku próbál valamennyire láthatatlan maradni.*
- Legyél megint Kuku...vagy Kukulina...Eleanora....és akkor nem érzed magad kellemetlenül. Gildas boldog ,hogy eddig is kihúztad a bajból és én is mondhatom ,hogy el kellett mennie. Azt viszont nem szeretném,hogy te kellemetlenül éred ma itt magad.
*Lökte kicsit meg, hogy jobb kedvre derítse.*
- Hidd el..sem legújabb "lovagod", sem Gulába nem szeretné.
*Tolt elé még egy kis szedres süteményt.*
- Ha észreveszik valamelyikünket...úgy is ide jönnek....
*Suttogta még oda.*

*Felnézek a sötét elf férfira és jól esnek a szavai, miszerint örül annak, hogy bizalmat szavaztam neki, na meg amit édesanyjáról mondott.*

- Nem sok emlékem van róla, azok is halványak. *Sóhajtom és én is a tömegbe nézek. Ajkaimba harapva próbálom rendezni magamban a felgyülemlett feszültséget, mert igen csak fájó pont ez a számomra, hogy alig ismertem. Nem hiszem, hogy most kellene ezen gondolkodnom és ki is verem a fejemből.*

-Már elkezdtem kidolgozni az iskola alapjait, persze ezt majd a tanáccsal kell megvitatnom, a következő gyűlésen, hogy nekik szükségük van-e rá, hogy egyáltalán jó ötletnek tartják-e. Minden esetre itt alkalmuk nyílna a sziget többi nemzetségének megtudni dolgokat az emberek világáról, ahonnan ugyebár elmenekültünk az irtások elől. *Ahogy kigombolja ingének tetejét akaratlanul is megpillantom a nyakéket. Elmosolyodom, de apámról szóló mondataira bólintok.*

- Csak mégis jó lett volna kikérni a véleményét a tervekről. Persze nem könnyű kiengedni a gyeplőt a kezünkből, főleg ha tudjuk gyermekünk veszi át a terheket. Természetes, hogy aggódik, de jól nevelt és meg fogok birkózni az előttem álló gondokkal. Azt is meg értem, hogy szeretett volna már az unokákkal játszani, de úgy vélem igen csak meg kell válogatnunk azt kivel is vállalunk gyermeket, főként nekünk őrzőknek, akik egy életre választják a párt. Ironikus, hogy pont az lett életem párja kinek szinte egész életét végig kísértem. *Aprót kuncogok a sors iróniáján, majd én is arra nézek, ahova Retnar mutat és bólintok.*

- Igen az ott Gressil úr, és ahogy látom nincs egyedül, bár biztos vagyok benne, hogy legeltette a szemét a csinos hölgyeken. *Jegyzem meg magamnak és egyenesen feléjük indulunk lassú léptekkel. Érzem a szívemre nehezedő súlyt amit a mágikus pajzs és az elzárt titkos rész mágiájának a fenntartása kelt bennem, de idővel ez sem fog nehézséget okozni. Mindenesetre sietősebben kell feldolgoznom és hozzászoknom ehhez, hiszen baljós előérzetem a látomásokkal kapcsolatban, minden alkalom után csak növekszik. A borús gondolatokra arcom is fagyosabbá válik, majd egy fejrázással törlöm is a gondolataimból jelenleg.*

-Mielőtt azt hinné engem cseppet sem zavar, ha meg néz más lányokat. *Teszem hozzá felnézve Retnarra. Lassan oda érkezünk és kedves mosollyal pillantok rájuk, miközben elengedem Retnar karját.*

- Elnézést, remélem nem zavartunk meg semmi fontos beszélgetést. *Mondom kedvesen és Eras mögé lépve finoman simítom meg a vállait.*

- Látom megtaláltad a neked való ételt Eras. *Jegyzem meg kicsit kuncogva, majd észbe is kapok.*

- Jaj bocsássatok meg, had mutassam be nektek pillanatnyi kísérőmet. Ő Retnar úr. A központi könyvtár egyik oszlopos tagja. *Mutatok az engem kísérő férfira, majd Dilecre és Carmera.*

- Retnar úr a hölgy Carme Werevan a vérfarkasok alfájának tanácsadója mellette az úriember Dilec D. személyesen az alfa. A kezeim között pedig maga a sárkányok rettegett vezére Eras Gressil. *Mutatom be egymásnak a jelen levőket és finoman mégis határozottan kicsit meg masszírozgatom Eras vállait.*

-Remélem kellemesen telik az estétek.

- Józan döntés. *Bólintott.* Remélem, semmi gond nem lesz a megvalósításával, sem a működtetésével.
*~Eddig jelesre vizsgáztál leány, de meglátjuk még, mit hoz a jövő.~ Amint közelebb értek, egy utolsó válasszal a részéről lezárta a témákat.*
- Biztos vagyok benne, hogy személyes és szakmai téren is sima út áll ön előtt. Minden előrelátás és jó logika kérdése.
*Amint odaértek hagyta, hogy Leiran bekapcsolódjon a társalgásba, majd bemutassa őt. Ezidő alatt levette magáról az utazóköpenyt, egy egyszerű buggyos ujjú fehér inget fedve fel. Amikor rá került a sor, mélyen meghajolt és egy barátságos mosollyal mutatkozott be ő is.*
- Ahogy az elhangzott a nevem Retnar Oiopellan, örvendek a találkozásnak. Igazából csupán a könyveket másolom... *dobott be egy szerény vigyort.* Remélem nem gond, ha csatlakozom egy időre a társasághoz.
*Azzal helyet foglalt, a köpenyt pedig az ölébe hajtotta, rá a kalapot. Carmén valamivel tovább időzött furcsa tekintete mint a másik kettőn, de ez érthető is volt.*

*A zsákmányért kijáró elégedettséget jólesően zsebelte be a két vezérhímtől.*
-Hogy tartson meg? *nevetett fel* -Azt hiszem ehhez Vishous-nek is lenne egy két szava ..mármint A.J.-nek Képzeld Dilec, elképesztő hasonlóság van közte és az emlegetett Brayen között. A bálon meglestük a hálószobájukat és volt egy kép a falon ami szakasztott úgy nézett ki mint ő. Hát nem különös? *kérdezte, csak úgy mellékesen, mert nem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget mint az ízletes italnak amit éppen most gurított le húzóra*

-Ahh bocsánat! Túl finom volt. Töltene még nekem valamelyikőtök? *kérdezte mikor Leiran és a sötételf felbukkantak*

-Üdv Leiran! Üdvözlöm Retnar úr! *üdvözölte, majd kicsit arrébb csusszant Dilec felé, hogy legyen hely ha az újonnan érkezettek is le szeretnének ülni.*
-Milyen különös név… Úgy olvastam az enciklopédiában, hogy az Oiopellan család utolsó képviselőjét láz vitte el … humm.. *gondolkodott, majd azonnal bevillant agyába az enciklopédia ide vonatkozo fejezetéből a részlet* -egészen pontosan 109 évvel 4 hónappal és 21 nappal ezelőtt. De ezek szerint nem sikerült minden utódot számon tartani a levéltárban. Milyen különös! *mondta döbbenten és nem csekély lelkesedéssel, hogy mire sikerült rábukkannia* -Lehet jelznie kellene hogy javítsák. Az utolsó Oiopellan ugyanis örökös nélkül húnyt el és így ingó és ingatlan vagyona is Yeralti központi hivatalára szállt. …*

*Az ál Gildas fellélegzett megkönnyebbülésében és két kézre fogta a süteményt úgy kezdte befalni. VÉÉÉÉGRE Nagy igyekezetében az inkognitóról is elfeledkezett. a lány szavai zökkentették vissza az ízek világából a valóságba*

-Humpfhh?.. humm okef! *értett egyet vele, majd rögtön Elearorrá változott. Hímzett ruhája és arca pontosan mint Gulábáé, csak a haja és a ruhája színe volt más.. nameg a frizurája.*

-Lovagom? hehehehe *elkezdett tel szájjal nevetni aztán gyorsan lenyelte a falatot, de nem az illendőség kedvéért, hanem mert finom volt*
-Hogy meglepődött amikó átvátosztam pasassá *derült egyetmajd azemlegetett fickót észre is vette a másik asztalnál így halkabbra fogta magát*

-Látod csak emlegetned kellett mer mánis itten vannak ehun he! *mutatott arra suttogva* - Akaasz velük beszégetni akkó mennyé csak.. én itten addig vigyázok a sütikékre :3

* Halkan felnevetett amikor látta ,hogy Kuku ismételten változtat magán. Ennek lényegében kicsit örült is ,hiszen az alakváltónak is sokkal kellemesebb. Jelenleg ez fontosabb volt. Hagyta ,hadd egyen, immáron nagyobb kedvvel, mialatt csak félre-félre pillantott, hátha valaki zavartan nézett volna feléjük a hirtelen váltáson, hogy egy férfi útán egy nő ült itt mellette, de úgy tűnt szerencsére ez nem tűnt fel senkinek. Halk sóhajt engedett ki az ajkai közül ,majd kedvesen pillantott vissza az alakváltóra.*
- Hát igen... azt azt hiszem én is megnéztem volna, bár nem csodálom,hogy meglepte.

*Rápillantott amint az lehalkított a hangját, majd kicsit közelebb hajolt ,hogy lássa amit a másik éppen.*
- Ohh...tényleg. Egyre jobban tömörülünk, mondjuk nem meglepő.
*Nevetett kicsit maga elé,majd ő is elvett egy szelet süteményt. A többit úgyis ott hagyta barátjának. Lassan majszolta, elgondolkodva.*
- Mindenképp szeretnék köszönni nekik, elvégre én is hívtam meg őket. De nem szeretnélek egyedül hagyni.
*Kedvesen pillantott rá.*

*Selestinához menet megállt, és egy kisebb társaság takarásában leült az egyik asztalhoz, hogy tudjon írni. Magát is meglepte milyen gyorsan készült el a "levéllel", na meg azzal, hogy milyen rövid lett a körülményekhez képest. Nem kellett sokat agyalnia, magában már sokszor megtervezte, mit is mondana - vagyis írna - neki, ha találkoznának. Inkább olyan volt, mintha megnyitott volna egy csapot, mintsem levelet írt volna. Amikor aztán befejezte - és miután legalább hatszor átolvasta -, összehajtotta és egy borítékba tette. Amilyen határozott volt induláskor arckifejezése, tartása és léptei, gondolatai annyira voltak összekuszálva mire a lány mögé ért és kezét óvatosan a vállára helyezte. Amint szembe fordult, az összehajtott levelet lágy, bocsánatkérő mosollyal nyújtotta át. Most vette észre, hogy kezei nem remegnek, pedig azt hitte olyanok lesznek majd mint a kocsonya.*
"Selestina,
Azt hiszem, nem válaszoltam az utolsó leveledre. Sok bocsánatkéréssel tartozom - egyrészt ezért, másrészt mert hirtelen mentem el és nem látogattalak meg titeket, vagy mert nem küldtem levelet elég gyakran, és még sorolhatnám. Még a pontos okát sem tudom elmondani Visszanézve nevetséges az egész, de mindig szégyelltem magamat valami miatt amiért azt hittem, nem tudok visszajönni, aztán minden múló nappal egyel több okom volt és egyre nagyobb lett a szégyenem, mint egy hegyről leguruló Hógolyó.
Nem azért írok levelet, mert olyan ötletes lenne levélre levéllel válaszolni, hanem mert már főleg így kommunikálok. Az utazásaim során elvesztettem a hangomat, akkortájt hagytam abba a levelezést - hogy úgy mondjam, még papíron sem voltam képes a szemedbe nézni. Hogy miért, azt pontosan én sem tudom, és igazán még most sem. Egyszerűen csak szégyelltem magamat.
Ez a megmagyarázhatatlan érzés most sem múlt el, de ha minden jól megy, idővel talán el fog. Úgy döntöttem ugyanis, hogy letelepszek, méghozzá ide. Csak remélni tudom, hogy nem romlott meg túlságosan a kapcsolatunk. Most pedig, amit már olyan régen írtam le;
Mi hír a Saika háznál?"

*Jóízűen fogyasztotta az italt, miközben hallgatta Erast. Elvigyorodott, amikor szóba jött a kitiltás.*

Hehe úgy látom, itt még szívesen fogadnak... csenjünk még egy-két húsos tálat? Mi történt a Hold fesztiválon, ha szabad tudni?

*A Brayen házról nem cseveghettek többet, Carmét nem akarta bevonni. Úgy érezte, Medard ki akarja túrni Carmét a falkában betöltött pozíciójából. Nem a nőt féltette... hanem szegény öreget! Hogy Carme elmondta a Brayen házban látott képet, érezte, hogy ezzel az infóval nem tud sokat kezdeni. Inkább töltött magának még egy pohárral a nektárból és beleivott.*

Furcsa. Ritka az, amikor két idegen várfarkas hasonlít egymásra. *Újra beleivott a pohárba, de ekkor egy újabb infórészlet tódult előtérbe, mire félrenyelt és rövid köhögőgörcsöt kapott. Mikor kicsit megnyugodott, halkan, nevetve kérdezett vissza.* Hol láttad Te ezt?? A hálószobában? Hát mi a nyüvest kerestél Te ott A.J-jel?? *Egy elismerő bólintással teletöltötte a lány poharát. Amikor a főkatona-cserét említette Eras, hümmögött egyet.*

Pályát módosít? Mi többet kívánhat egy katona, minthogy a vezére oldalán harcoljon? És milyen az újonc? Milyen lesz a teszt? Kíváncsi vagyok, hátha mondasz egy-két olyan ötletet, amit akár az én harcosaimon is kipróbálhatok

*Közben megérkezett Leiran is egy idegen férfival.*

Üdvözöllek, Leiran! Örülök, hogy látlak! *A bemutatáskor kissé meghajolt.* Üdvözöllek, Retnar! *Hogy a férfi hosszabban legeltette a szemeit Carmén, kissé érzékenyen érintette. Nem féltékenységből, hanem mert csak A.J párja... akárkik, főleg idegenek, ne nézegessék! Egy rövid szemkontaktussal a férfi felé jelezte, hogy csak legyen óvatos.*

Leiran! Nagyon jól telik az este! *Evett le még egy pálcikáról egy kis húst.* Hogy tetszett a tánc? Nagyon ügyesek az elfek! Le a kalappal előttük! Engem levettek a lábamról! Tölthetek egy pohárral Nektek? Most épp az alakváltók nektárját ízlelgetjük. Azt mondják, aki sokat iszik belőle, hallucinál. Persze, nem ez a célunk, hogy ezt kiderítsük, minden esetre tényleg nagyon finom! *Közben hallgatta Carme rövid közérdekű közleményét az Oiopellan családról. Felvonta a szemöldökét.* Hah! Micsoda este! A végén még kiderül, hogy báró lesz Retnar úrból! Hm, eltitkolt gyermek? *Nem szánta sértésnek. Ismét kortyolt egyet. És ekkor... megdermedt a mozdulatban. Lassan nézett Carmére... majd a pohárra. Egy pár pillanatig így maradt, majd feloldotta a dermettségét.* Lehet, tényleg hallucinogén. *Nem is firtatta tovább a dolgot. De elméjében egymás után kattogtak a szavak. Medard, fiatal, festmény, A.J., hasonlóság, felmenő, titok, gyerek. Létezhet, hogy...? Ismét a pohárra nézett, majd inkább letette az asztalra a félig teli poharat. Biztos, ami biztos...*

- Hát igen, Kalí bármennyire is ellenem van,, nem is tudom miért. *vigyorodik el egy kicsit megforgatva a szemeit. Dehogynem tudja! * De ő még nem talált megfelelő okot rá ,hogy kitiltson innen.
*Nevetett fel egy kicsit, azzal ismételten a még utolsó falatott megette a saját részéből. Érdeklődve pillantott Dilecre.*
- Hooo... mintha a gondolataimba tudnál olvasni Alfa.... persze... nem hiszem ,hogy baj lenne, ha magunknak akarnánk még egy kicsit. *Azzal megvakarta a tarkóját, a vörös haja alatt.*
- Az egy nagyon hosszú történet.... *Nevetett kicsit fel. Sosem tagadta ,hogy voltak jobb és rosszabb időszakai az éveinek.* - Lényegében kimenőt kaptam otthonról (vagyis ellógót <:3 ) és meglátogattam pár havert Yeraltiban. Éppen akkor volt a Hold fesztivál így csak jól jártam mert sok italt kaptam ingyen meg, mesélte nosztalgikusan mialatt a poharat emelte az ajkához. *
- Kicsit sokat ittunk és elkezdtük megmutatni ,hogy ki a jobb.... szóval szokásos férfias dolog... *vont vállat* Aztán kicsit túl jól sikerült , mert valahogyan a kocsmából kikeveredtünk a fesztiválra s ledöntöttem pár bódét.... orrba vágtam a tanácstagot Orafot , mondjuk azt most sem bántam meg, és véletlenül beizzítottam valamit ami felrobbant.
Később kiderült, hogy Raghnall találmányába piszkáltam bele...szerencsére ezt a mai napig nem tudja. <:3

*Carme ezután mesélt valamit, amit nem igazán értett, így nem is folyt jobban bele. Már sok mindent hallott, de csak hallott arról a családról, viszont konkrétan sosem tudta mik is, kik is. Most sem temetkezett bele jobban. Dilec kérdésén, hogy vajon a nő mit csinált abban a szobában, csak elvigyorodott maga elé. A kérdés nyitott maradt.*

*Az újabb kérdésre kicsit elkomorodott, s elhúzta a száját. Most egy kicsit erősebb italt töltött magának ,majd megemelte az üveget ,hogy a többiek akarják e.*
- Kértek?
- Családot akar alapítani..férjhez akar menni gondolom...talán gyereket is...
*Ahogyan elgondolkodott ezen, egy pillanatra elkomorodott még a gondolattól is ,hogy ez lehetséges lenne ,így inkább ismét ivott. Meglengette a kezét.*
- De nem is fontos...inkább beszéljünk másról. Hát....milyen az újonc ? Határozottan érdekes múltú...*nevetett fel egy kicsit ismételten. Mintha el is szált volna a rosszkedve.*
- De ne beszéljünk csak rólam....
*Éppen befejezte a mondatát amikor észrevette ,hogy kedvese csatlakozott egy férfi oldalán. Felvonta a szemöldökét a felé, s csak figyelte ahogyan bemutatkozik.*
- Én nem hallottam erről a családról....de nem is olyan meglepő.
*Vont vállat ,azzal kedvesére pillantott.*
- Persze... Dilecel már megbeszéltük ,hogy beszerzünk még egy húsos tálcát. Mit gondolsz? Minden rendben volt ? Sikerült gratulálnod ?

*ugyanolyan kedvesen nézett vissza rá és ravaszul elmosolyodott. *
-Engemet fétesz vagy a sütiket?  Mennyé és köszönnyé csak nekik én itten megvárlak! :)Jó a tásaságom! *mondja és vesz el jelentőségteljesen egy újabb szedres süteményt. Aztán Visszapillant Selestinára és úgy érzi sejti hogy miért nem akarja egyedül hagyni. Magában hálás is volt érte, éppen ezért sóhajtott egyet, letette a sütit, majd vissza felvette és a biztonság kedvéért beleharapott hogy lássák az már foglalt, majd lehúzott egy jó pohár.. valamit és átváltozott kukucicává*

*Immár szürke macskaként ugrott Selestina ölébe és puhán dagasztva a ruháját, hozzádörgölődött és közben dorombolva mondta neki*

-Myaaa… mostmán mehetünk egggyüütt… nyaaaa ... prrrrrrrrrr 

*Ahogy elfészkelődött a lány ölében megjelent egy férfi valami papírlappal amit átadott Selestinának. Na ne! Ezt nem lehet! Ő Gildasé, ne tébláboljon körülötte senki! még akkor se ha történetesen hosszúfülű... Az eddig kedvesen doromboló puha bundájú cica fújt egyet, fülei lelapultak és mancsával a levél után kapott és megpofozgtatta hogy az csak úgy csörgött belé*

//valahogy így: https://www.youtube.com/watch?v=rMsusYU5Gvs //

*Halkan felnevetett a kérdésen melyhez a ravasz mosoly dukált. *
- Természetesen téged nem a sütiket. Ha arról lenne szó, csinálnék másikat...az nem olyan fontos.
*Mosolyodott el kedvesen, mialatt kicsit figyelte ,hogy éppen miben settenkedik az alakváltó. Látta ahogyan megjelöli a süteményt...ahogyan valamit megiszik, amibe azért még Sélés maga sem kóstolt bele , lényegében még nem mert, végül macskává alakulva foglalta el a helyét a lány ölében. Az egy pillanatra meglepődött ,majd kedvesen mosolyodott el felé. Hálás is volt azért, hogy ennyire aranyos egy barátja van ,mint ez az alakváltó. Kicsit a félvér fiúra emlékeztette, akivel még Yeraltiban mentek együtt, később ott is váltak el az útjaik.
Belesimított finoman a puha bundába mialatt elgondolkodott.*
- Igen..most már mehetünk.
* Döntötte meg a fejét kicsit, végül csak arra kapta fel a fejét ,hogy valaki hozzáért. Úgy tűnt egy pillanatra le kell mondania arról ,hogy a többieket köszöntsék, így hátra pillantott, ám amit ott látott az megdöbbentette.
Lényegében, habár azonnal felismerte az előtte állót, nem tudta elhinni ,hogy ez igaz. Finom vonásai ugyan ezt tükrözték, zöld szemei döbbenten mérték fel a gyerekkori barátját, míg ajkai éppen szóra nyíltak, ám végül nem mondott semmit, csak úgy maradtak.*
- Mori....
*Suttogta és még mindig nem tudta elhinni ,hogy valóban itt van ez az erdei elf, és hogy pont most! Már éppen nyúlt volna felé, meg-meg remegő kézzel ,mikor ezt megakadályozta a birtokába kerülő levél. Hát tényleg igaz!
Elvonta tekintetét ,majd elkezdte olvasni az irományt, amit Kuku cica hirtelen hangulat változása nehezített. Habár a lány nem értette ezt, így csak feljebb vonta a levelet ,hogy eltudja olvasni és a cicus ne tépje szét.*
- Kuku...kuku kincsem viselkedj...
*Motyogta a cicának, míg szabad kezével megsimította annak hátát, hátha megnyugszik. Másik keze a levéllel kicsit remegett, s ahogyan átolvasta hirtelen megannyi, teljesen különböző érzés kerítette hatalmába. A levél tartalmánál többször megrázta a fejét a férfi érthetetlen érzései miatt ,hogy szégyenkezik,hiszen nem volt miért. A végén az utolsó kérdés meg megadta a pontot az í re. Hirtelen örömkönnyek kezdtek hullani az arcáról, legalábbis gondolta ,hogy azok , kicsit, óvatosan félre téve Kukut a padra, állt fel ,majd az elf nyakába borult. Átölelte mialatt sírt.*
- Buta Hógolyó! Buta....
*Csak ennyit tudott nagy nehezen kiszedni magából. Még ha aggódott is azért ,mert féltette az alakváltót, s mert nem jött el, egy régi barát vissza kapása egy parányi pillanatra felejtette ezt.*

*A mosolya csak kicsit rándult meg az idegességtől, mikor Seles felismerte. Az arckifejezése nem sok jót jelzett előre, még ha nem is dühöt sugárzott, akkor sem szerette ami általában a döbbenet után következik. Eddig tartott a külső nyugalom; amint kiengedte a levelet ujjai közül a kezei remegni kezdtek, a légzése is felgyorsult. Na igen, most jön a kínos várakozás amíg végigolvassa a levelet... ha a macska szét nem cincálja. Megszeppenve nézte a hirtelen agresszívvá vált cirmost: ~Hát, az ő tetszését nem nyerte el a dolog...~ Az állatot azonban nem figyelte sokáig, inkább Selestinára koncentrált. ~Remeg...~ Kényelmetlenül az ajkába harapott. Ó, hogy az a... nem így akarta ő ezt az egészet, talán mégis rosszkor jött. Valami kevésbé mozgalmas időpontban kellett volna jönnie, nem most, ebben szinte biztos volt. Ekkor történt, hogy az elf könnyezni kezdett és óvatosan lepakolta a macsekot, ő pedig tétován elkezdte kitárni a karjait, épp időben hogy Selestina a nyakába boruljon. Nem tudta, hogy most mit kéne éreznie, de választék az volt bőven. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, mintha eddig csak ezért lett volna ébren. Átkozta is magát, amiért megríkatta őt, de ugyanakkor jó érzéssel töltötte el, hogy úgy tűnt nem volt rá dühös, az egész nagyon szürreális volt. A "buta Hógolyó" megszólításra csak csöndesen bólintott, aztán apró krákogást hallatott, óvatosan - az a macska miért néz így? - viszonozva az ölelést. ~Furcsa, az illata még mindig ugyanolyan...~ Közelebb fordult Selestina füléhez és furcsán, elfúlón és mindenek felett alig hallhatóan megpróbált kimondani valamit ami úgy hangzott, mint egy "sajnálom", de alig volt érthető vagy hallható. Nem akarta idő előtt félbeszakítani az ölelést, így marad, ameddig szükséges. Simogatta az elf hátát miközben halkan csitítgatta, érezve ahogy körülöttük több tekintet is rájuk szegeződik. Őt nem zavarta igazán, inkább a másik fél miatt próbált észrevétlen maradni, nehogy valamiféle félreértés kerekedjen a dologból. ~Igen... nem a legjobb időpont. Meg ez a macska is... ennyire azért nincs baltaarcom~*

*A bemuatatás után Carme üdvözöl elsőnek minket és kicsit meg is lepődöm azon amit mond. Retnar egy olyan családból származik akik eredetileg már kihaltak több 100 éve? Kíváncsian és érdeklődve nézek a férfira, majd inkább csak meg rázom a fejem, a képtelen ötleten, hogy Retnar igazából valahogy mégis hosszú életet volt képes adni magának. Dilec szavai ráznakki a gondolataimból és ránézek az alfára egy kedves mosollyal.*

- Igen, nagyon szép volt a Malaia est megnyitója és én személy szerint boldog vagyok, hogy láthattam. *Adok hangot az én véleményem nek is, majd az alkohol felajánlására megrázom a fejem.*

- Nem köszönöm, én nem kérek. Mostanában nem vagyok valami jól, így inkább nem kockáztatok, hogy nem-e a vadászaton elfogyasztott alkohol miatt lenne-e. *Mondom miközben Eras másik oldalán foglalok helyet. Keresztbe téve lábaim, látom Retnar leveszi köpenyét és kalapját az ölébe hajtogatva helyezkedik el kényelmesen.*

- Azért a könyv másolások sem egy kis feladat. Ne becsülje le magát kérem. *Mondom Retnarra nézve, mahd Erasra kapom a fejemet egy halovány kedves mosollyal.*

-Nem sikerült még Selestinaval beszélnem. Elterelődött a figyelmem, és Gildassal se sikerült társalognom egy picit, bár van egy sanda gyaum, hogy a mi jótét lelkű alakváltónk volt az és nem az igazi Gildas. Persze megérthető, hogy ő maga nem tudott eljönni. Hiszen ez egy olyanmeghívás volt amit vagy elfogadsz vagy nem. Egyáltalán nem volt kötelező eljönni, de ezt neked is mondtam Eras. Ennek ellenére én örülök, hogy itt vagy. *Mondom kedves mosolygós hangon és az asztal alatt finoman simítom meg combja felső felét, majd újra Dilecre nézek.*

- Jaj... annyira szét szór vagyok most. Kérlek bocsássátok meg nekem, hogy az utcán úgy magatokra hagytalak titeket. *Mondom Dilecre és Carmera nézve bocsánat kérőn.*

*Amikor bocsánatot kértem Oraf jelenik meg mögöttem. Érzem némi képp a jelenlétét, de nem fordulok hátra. Mellém lépve köszön.*

- Szép jó estét. Leiran... *Tér egyből rám én pedig megforgatva a szemem fordulok felé egy nyájas mosollyal.*

- Mond Oraf most mit szeretnél? *Kérdem ránézve oldalra biccentve fejem és kezeim ölembe helyezem.*

- El jönnél velem táncolni? *kérdi érdeklődőn, de hirtelen fordulok Eras felé.*

- Épp most kért fel Eras táncolni és már igent mondtam neki, úgy hogy sajnálom de nem. *Mondom megfogva Eras kezét, igaz most akarata ellenére igyekszem belerángatni valamibe, de nem akarok Oraffal táncolni.* -Igaz Eras?

*Mosollyal bólintott Leiran mondatára, miszerint nem szabad lebecsülnie magát.*
- Van benne igazság, de én nem érzem sem nagynak, sem feladatnak. Örömmel csinálom.
*A szőkeség részletes leírását hallva előző perszónájáról örömteli meglepetés ül ki az arcára. Nem ezt a nevet választotta volna, ha tudta volna hogy ilyen olvasottsággal és emlékezettel rendelkező emberekkel fog összetalálkozni, de ez nem jelentett gondot.*
- Nahát! Úgy látom, nem csak nekem van kiváló emlékezőképességem az asztalnál; öröm hasonlókkal találkozni.
*A lehetséges bárói rangra csak felkacagott és megingatta a fejét. Eztán kissé kínos mosollyal nézett végig a társaságon, és az üres poharával kezdett játszadozni, amint beszélni kezdett.*
- Nem, nem ilyesmiről van szó... kacifántos egy történet. Atyám, Hrutland Oiopellan... nos nem ő volt a legtörvénytisztelőbb ember akit ismertem, enyhén szólva. Hogy rövidre fogjam, a végrendelet felolvasásakor derült ki, hogy nem sokkal halála előtt kitagadott a családból, így hivatalosan nincs fia.
*Kinyújtózott a székében, kicsit hátradőlt hogy kényelmesebb legyen. Elmélázva, halvány mosollyal forgatta a poharát ahogy "visszaemlékezett a múltjára".*
- Szeretem azt hinni, hogy ez volt az egyetlen választása, nehogy a megkérdőjelezhető módon megszerzett vagyonnal együtt járó Damoklész kardját a fejem fölé függessze.
*Tetszett neki ez a szerep, élvezte; így könnyebb volt egy jókedvűbb mosolyt csalni az arcára, ahogy felnézett a két vérfarkasra.*
- Nem is bánom a dolgot, élvezem a munkámat a könyvtárban; nincs szükségem semmi egyébre, így nem is fogok viaskodni a "tulajdonomért." Azt azért hozzátenném, hogy jómagam nem követtem a bűnözés ösvényét, hiába vagyok apám fia, és hiába vagyok külsőre a szakasztott mása, de legalább annyira elvonultan élek a világtól... hiába, úgy tűnik a név kötelez. A családnevem, ugyebár, örök kívülállót jelent.
*Oraf viszontlátására egyszerűen reagált, nem hitte volna, hogy tovább fog próbálkozni. A férfitől ugyan elfordult, de gúnyos kacajjal ajándékozta meg a másik sötételfet. Sóhajtva megrázta a fejét, aztán széles mosollyal tolta közelebb Dilechez a poharát, hisz hozzá volt közel az ital.*
- Megkérhetném?

-Igen, ez nagyon furcsa! *töprengett el egy rövid pillanatig de a társalgás menete kizökkentette a gondolatmenetből*

-Ugyan Leiran! Mi elfoglaltuk itt magunkat. a vérfarkasok és a sárkányok nem elveszett népségek. *kacsintott egyet és jelentőségteljesen felmutatta az egyik pálcikát amin még volt hús, majd ő is odatolta a poharát hogy Dilec töltsön még neki is miközben Retnar magyarázatát hallgatta*

*hol az egyik, hol a másik beszélőre nézett, majd a tolakodóra aki elől Leiran láthatóan menekül. Keze óvatlanul is a kis retikülre tévedt amiben a köpőcső lapult és magában elmosolyodott mert eszébe jutott néhány ötlet… de aztán megrázva fejét kiverte belőle a gondolatot, elvégre most meghívottak és nem fogja rontani az Alfa tekintélyét egy kis csetepatéval. Egyáltalán hogy jutott ilyesmi az eszébe..*

-Ez igazán sajnálatos még akkor is ha esetleg jól járt vele. Remélem nem kavarta fel a dolog, nem azért mondtam… *Dilec megdermedését nem tudta figyelmen kívül hagyni. Valami eszébe jutott a férfinak, ebben biztos volt. Összevont szemöldökkel nézett egy pillanatig az Alfára aztán ismét Retnar felé fordult a figyelme. *

-Ennyire azért nem kell kötődni a családi név jelentéséhez. Igazán felbukkanhatna a köreinkben gyakrabban is. ami azt illeti megtisztelve érezném magam ha olykor volna valaki akivel megvitathatnék egy-egy fejezetet. Ekkor elhatározta magában, hogy ha innen hazamennek, kivesz egy pár régebbi tekercset a levéltárból és újraolvassa azt. *

*a szürke macska morogva vette tudomásul hogy az idejövő papírral tolakodó hosszúfülű megríkatta Selestinát. A morgást csakis a lány miatt hagyta abba hogy megpróbálja megnyugtatni, de macska olyan áthatóan még nem nézett elfre ahogy ő erre a fickóra. *

*Amikor a lány buta hógólyónak nevezte az elfet, teljesen egyetértett vele. Hogy ennek nyomatékot is adjon, a szürke puha szőrgombóc felugrott az elf férfi vállára, oldalának bundájával telenyomva a fülét az orrát és a száját, miközben látványosan Selestina hajához és tarkójához dörgölődött és közben hangosan dorombolt. Remélte hogy megnyugtathatja a lányt.. aztán majd leszámol ezzel a gazfickóval itten… a gondolatra meglendítette macskafarkát hogy a hógolyó szemei se maradjanak ki a macskaszőr osztásból*

*Alig bírta felfogni ami történik körülötte. Olyan kérdések záporoztak az elméjében ,hogy mikor ? Hogy? Miért ? Most tényleg ? és a többi amely teret adott ennek az egész incidensnek. Annyi év eltelt... talán már negyven is ,hogy gyerekkori barátja elhagyta a falut, majd egy idő után teljesen eltűnt. Nem tudott a balesetéről! Miért nem tudott róla? És...vajon Mori anyukája miért nem mondta el neki?
A sírását, lassan kezdte vissza venni, hiszen ma mégsem illene az egereket itatnia, s habár eddig nem ütött a fejében lécet a dolog, de tudta ,hogy tartania kell magát, már csak azért is, mert ma túl sokan vannak itt. Sírása hamarosan apró hüppögés lett s elmosolyodott azon is, amikor megérezte a macska puha szőrét és dörgölőzését. Őt nyugtatta, őt vigasztalta,pedig nem tudhatta Kuku ,hogy mi történt. Amint meghallotta, épp csak egy kicsit a másik hangját, elkezdte letörölgetni a könnyeit, s abba hagyni a hüppögést is. Talán pár perc telhetett el az egész óta, mikor kicsit megnyugodott és kibújt az ölelő karok közül, Kukuval együtt ,mivel őt átvette a kezeibe s magához ölelte. Simogatta ,hogy megértesse vele, szavak nélkül ,hogy nem lesz baj...és ,hogy köszöni.
Közben zöld szemeit a másikra emelte. Finom vonásai kipirultak az előző sírástól, orrát még kicsit felvonta, szemei még csillogtak a maradék sós könnyektől. Egyik szabad kezével ismét letörölte őket s halvány mosolyt engedett meg.*
- Ez.....ez nagy meglepetés....
*Tudta ,hogy sok megbeszélnivalójuk lesz, de nem volt biztos abban ,hogy ennek most van az ideje, már csak azért sem ,mert fél szemmel észrevette ,hogy az egyik falusi asszony éppen, nem túl messze a másik asztalnál, az ő anyjának suttog. Vett egy mély levegőt, azzal ismét kedvesen mosolygott felé.*
- Hogy... hogy tetszik az ünnepség eddig ?
*Közben simogatta Kukut és nem eresztette nagyon el az öleléséből.*