Úton - "Elf falvak - Yeralti" között - éjjel

-Hajnalra odaérünk királylány. Akkó a setételfek mán mennek aluszni, Nem fog senki se beszóni! *bíztatta Selestinát és ahogy kopogó patákkal átsétált a hídon valami megmoccant alattuk a vízben. Mélységes hangon morajló vagy morgó cuppogva közeledő sötét folt volt amit látott. Kukupaci gyorsan ügetésre váltott, majd újra vágtába. Nem figyelte mi volt az de a hangját hallotta. Nem akarta megkockáztatni hogy bármi rájuk támadjon a semleges területen ahol még segítségük se lenne, ezért fokozta a tempót amennyire csak lehetett*

-Kapaszkoggyá ügyesen!

*Aggodalmasan pillantott rá, ahogyan látta ,hogy fárad, amíg még a belső területen voltak, s Kuku paci csak sétált, leszállt a hátáról s sétált mellette. Annyival is kevesebb teher volt rajta. Megsimította időnként a nyakán a szőrt. Később, ahogyan közeledtek a határ felé vissza ült. Csendesen haladtak.*

*A híd felé közeledtek. Halkan ásított egyet, majd az eget kémlelte. A csillagokat nézte hosszan, gondolkodott,s el is merült ezekben. Nagyon mélyen, épp csak Kuku szavaira emelte vissza zöldes pillantását kedvesebben. Érezte ,hogy megnyugtatni kívánja. Megsimogatta a fejét, majd a paci füleit.*
Köszönöm szépen Kuku. Nem... nem lesz gond.
*Mosolyogva nézte ,majd a hídra pillantott. Fülelt, mert neszeket hallott, s épp ,hogy megkapaszkodott amikor a paci gyorsított a tempóján. Ekkor már tudta ,hogy rendesen hallott az imént. Bólintott.*
Kapaszkodok!
*Nézett nesztelenül szét.*
Mi lehet ez?
*Azzal ismételten meghallott valamit, s mialatt haladtak a híd oldalán hangosabban csobbant valami a vízben, ám mire oda kapta a fejét már nem látott semmit.*

*Hálásan nyerített mikor a lány sétált mellette amikor ő is sétált. Bár nem volt nehéz az elf, azért jólesett a lábainak egy kis pihenés az út második fele előtt. *

*Amikor visszaült, ismét gyorsabb ütembe kezdett. Olyan szép volt az éjszaka hogy bele is feledkezett. Azon járt az esze hogy Gulábának is többet kellene lovagolnia….. Ezért is érte annyira váratlanul a hídnál a vízben úszó valami. Gyors tempója ellenére is hallotta mintha nem maradna el mögötte a cuppogó és morgó hang. Néha közelebb ért, néha mintha lemaradt volna. Kuku vágtában nem is lassított. Pár kidőlt fatörzs hevert az úton*

-Nem tom mi ez de kapaszkoggyá! Ugratás gyün! *Figyelmeztette a lányt és pár hosszú lépés után ugrott is. . az első fatörzset gondtalanul átugratta. A másodiknak is nekilendült. az ugratás tökéletesre sikeredett, de a túloldalon az avar nem földet hanem vékony ágakat rejtett egy nagyobb gödör fölött. Kukupaci érezte, hogy nem szilárd a patái alatt a talaj és hogy zuhannak. Gyorsan zömökebb alakra váltott, hogy ne sérüljenek így már kukumaci zuttyant a gödörbe a hátán Selestinával. A medveforma megóvta kukut a lábtöréstől és Selestina sem a kövekre esett.*

-Gyaaaa… bevertem az orromat! *panaszolta* -jól vagy királylány?

Ugratás ?
*Lepődött meg de úgy tett ahogyan az alakváltó kérte. Nem tétlenkedett, bár az ugratás pillanatában lehunyta a szemeit, sőt, sokkal inkább összeszorította őket. A második ugratásnál valami nem volt jó..... nem érkeztek földet. Az előzőnél szinte kiszámította ,ahogyan a szívverése ki-kihagyott, de most nem volt ezzel az idővel rendben valami. Mire kinyitotta a szemét s észrevette ,hogy zuhannak, késő volt felsikoltani is, éppen csak nyekkent valamit.
Habár úgy tűnt ,hogy Kuku jóval elemében volt, mivel nem eset nagyot....főleg nem a körülöttük lévő kövekre. A kérdésnél felszusszant ,mialatt az orrát fogta. Kedvesen ,mégis alig lehetett érteni amit mondott.*
Az ojjom bevátam én is....
*Azzal megpiszkálta a kicsit fájdalmas területet s felnézett. Hosszan, felmérte a terepet, majd lassan vissza. Ekkora már enyhült a fájdalom.*
Te jól vagy? Merre , lehetünk?

-az ojjodat he? hehe Reméjjük nem töjt ej!
*viccelődött vele mert megkönnyebbült hogy jól van a lány is. Körbenézett és sötétséghez szokott szemei azonnal meglátták a faragott kő falakat Előttük egy járat volt félig beomolva, ahova beestek pedig valami helyiség lehetett, aminek a tetejét vagy letakarta valaki, vagy belepték a kidőlt fa ágai amit éppen átugratott. Felnézett és még a törzset is látta keresztbe felettük. Ezért inkább az utóbbi tűnt valószínűnek. Odafentről közelgő cuppogó morgó hang hallatszott közeledni, majd meglátott egy alaktalan ripácsás, nyálkától fényes bőrű óriási varangyszerű lényt.*

-Hááát—asztat nem tom királylány hogy mék részin, de ez az alagút régi része lesz. sok helyütt be van szakadva. Asztán elfelejtették mán régen nem hasznájja senki… de nagyon gyósan siessé előrefele. Ottan lesz egy üreg abba bújjá bele. Mék utánad csak feltartom eszt a ragyásat ha legyünne. Oda mán nem fog beféni!

*Zavartan mosolyodott el a viccre. Megpiszkálta azért az orrát a biztonság kedvéért ,majd megnyugodva sóhajtott fel.*
Nem.. szerencsére nem.
Érdekes egy hely.... bár nem láttam még hasonlót.. valami régi járat lehet ? Mint a többi ami a térképen van jelölve ?
*Pillantott rá érdeklődve mialatt leszállt róla. Mialatt körbe nézett, csak a hangokra kapta fel a fejét. Bár az állatokat szerette, ahogyan a legtöbb élőlényt akit Gaia teremtett, ennek a látványától egy pillanatra elhűlt. A döbbenet és az irtózás érdekes keveréke ütközött ki amúgy kedves arcán.
Felkapta a fejét Kuku szavaira ,majd megtekintette a helyet ahová küldte.*
Várj... nem szeretném ,hogy bajod legyen!
*Nézte hosszan ,de rájött ,hogy igazán fegyvert a sietségben nem hozott... legalábbis amit most tudna használva. Egy pillanatra elkomorodott a figyelmetlenségén ,majd zavart sóhajjal bólintott ,mivel a cuppogó, és morgó hang egyre erőszakosabb lett. Tétován, de végül beljebb futott, s amint elért az üreghez oda bújt. Várt.*

-Hát esz szeintem ugyanaz a járatcucc ami van is a sziget alatt. De néhol össze van roggyanva mint ez is. Ez ippen tán a kidőt fák mijatt szakatt be.  *válaszolta de felkapta a fejét a közeledő hangra. Fentről az óriási varangyszerű lény elkezdett lemászni. Láthatóan a függőleges terem kevéssé volt neki megfelelő mint a vízszintes terepen a ló követése.. vagy talán attól bizonytalanodott el hogy ló helyett medve az amit utolért.*

-Nyuggi királylány! Csak nem akarom hogy lássad a ronda pofámat…  *rikkantotta a lány után mikor az végre bemenekült a lukba. Nem tudta hogy sikerülni fog e annyira ocsmány alakot felvenni amitől egy ilyen lény megrémülne de mindent beleadott. Ha esetleg nem sikerülne, akkor majd bebújik ő is abba a lukba aminek remélhetőleg van másik kijárata is.*

*Teste gömbszerűvé növekedett és polipszerű nyálkás szürkés rózsaszínes csápok nőttek ki belőle és a „varangyrém” felé nyúltak. Feje széles lett és lapos, hatalmas szájjal melyből nyákos kocsányokon, hangosan csattogó tüskés fogazatú állkapcsok kapkodtak a behatoló felé. Zöld szemei hatalmas golyókként vizslatták a fejleményeket, egész lénye rettenetes bűzt párlasztott magából és velőtrázó hörgő ordítást hallatott.*

*a varangyszerű lény megdermedt és gyors hátratempóba kezdett betolva az üregbe pár követ melyek a kukurém csápjait visszaverték addig míg sikeresen elmenekülhetett. Az addig fenyegető morgása rémültnek tűnő berregéssé szelídült és gyorsan távolodott.  Kuku visszaváltozott emberi alakba és körbenézett.*

-Hehe.. hát ez jól összecsináta magát tüllem.  Te jól vagy Ceres?
..Hum? .... Ceres?

*Aggodalmasan és feszülten figyelte az eseményeket. Mivel nem nagyon látott jól a sötétben így kicsit előrébb akart hajolni, hogy tudja történik e valami Kukuval. Ám a következő pillanatban azt érezte volna ,mintha hozzáért volna s így egy néma sikollyal fordult meg, szinte kipattant szemekkel. Reflexszerűen lépett ki a lyukból és lépett még arrébb, ahol simább lett a talpa alatt a talaj, így kicsit eldőlve csúszott le. Mivel a varancs úgy tűnt "sírva" menekült, az apró nyekkenést sem lehetett hallani, amit ő hallatott. Amint leért, érezte a hideg követ maga alatt s halkan sóhajtott, szisszent fel. Nem ütötte meg magát, csak kicsit megijedt. Megsimogatta a derekát ,majd lassan felállt. Habár körbenézett de még mindig nem látott semmit, fülei viszont minden neszre felfigyeltek.
Aztán Kuku hangjára kapta fel a fejét. A hang felé fordult ,majd tölcsért formázott kezeiből és a szája elé tette őket. Nem tudta mennyire messzire kerülhetett. Bár túlságosan azért nem...számításai szerint.*
Erre vagyok Kuku! Lecsúsztam valahol.... és...
*Nézett szét.* Hát..nem tudom pontosan hol vagyok.... Nem esett bajod, úgye?

*Még beintett egyet az eliszkoló varangyrém után, aztán körbenézett. Nem látta a lányt ezért elindult a félig beomlott járat felé. Ekkor hallotta meg a hangot kicsit jobbra és … lentről. Megkerülte az előtte meredező követ és lepillantott a keskeny nyílású lukon aminek az aljában Selestilát látta tágra nyílt szemekkel.*

-hehh.. te királylány! Nem esztet a lukat montam… . *azzal leugrott a lány mellé és csilingelő hang követte a lépteit ahogy távolodott tőle*
-hát az elfek télleg nem látnak semmit ilyen sötétbe? Látom hogy nézed a semmit. Szal… ha tucc fényt csináni akkó csinájjá mert van mit nézni körűötted. Csak szójjá előtte hogy nekem se legyen gáz osztán addig becsukom a szemem.
-Mongyuk tán te értesz hozzá hogy mivel mit lehet csináni. Nekem ezek mind tök egyfómák. *Valami lapozás hangja kuku felől, majd egy tompa puffanásé ahogy ledobja azt a valamit*

*Fülei megmozdultak ahogyan a csilingelő hangot ,s azelőtt a kis puffanást hallotta. Arra kapta a fejét.*
Nem ide jöttem először! Csak..... szerettem volna tudni ,hogy jól vagy e.....
*Zavartan mosolyodott el, mialatt körbe tekintett. Nem látta az alakváltót ,így nem tudta még midi arra fele áll e ,amerre előzőleg volt.*
Fény lények vagyunk..... nem, sajnos nem látok szinte semennyire ebben a sötétben....Ühm.. akkor kérlek, egy pillanatra csukd be a szemed.
*Bólintott, s megvárta míg a másik vélhetően megteszi amire kéri. Kis koncentrálással ,halkan motyogott pár szót ,mire egy közepes méretű és fényű gömb jelent meg a kezében, majd, mint egy kis buborékot tologatta maga előtt.*
Kinyithatod a szemed...
*Suttogta s direkt másik irányba irányította a fényt ,hogy az ne zavarja az alakváltót. Úgy pillantott szét, végül a tompa puffanás felé kapta a fejét.*
Mi ?
*Kérdezte , végül már alapjáraton észrevette a dolgokat. Körbenézett s lepetten nézte a tárgyakat.*
Ezek ?!
* Lépett előre egyet.*

*becsukta a szemeit amikor a lány szólt és utána óvatosan, hunyorogva nyitotta ki, hogy szeme hozzászokjon a fényhez. Az üreg amibe kerültek nem volt nagy.  A ferde lejárat amin lejutottak valaha csapóajtóban végződhetett és rejtett üregként szolgálhatott, de a fa már régen elporladt. A padbót apró kristályok borították melyek egy láda-vasalat felől ömölhettek ki, mert a láda falai is elporladtak az idővel. Egy ilyenre érkezett kuku és ez adta a csilingelő hangot. *

*Az alakváltó mellett egy kőasztal állt rajta pár téglalap alakú porkupaccal amik mintha könyv alakúak lennének, de az amit az alakváltó az imént lapozgatott majd dobott vissza az asztalra valamiért dacolt az elmúlással. A terem falait körbe polcok szegélyezték a padlótól a plafonig, de a legtöbbjükön csak por hevert, vagy már leomlott,  A kőasztal melletti polcon azonban türelmesen várta az idő múlását pár a korábbihoz hasonló régi régi könyv*

-Azé montam mer te tucc óvasni.  Szerinted mik ezek? *kérdezte, majd kirázott a zoknijából pár kristályt ami bement a nagyujjánál lévő lukon.*

-Gildasz csipázza az ilyesmiket.. vigyünk neki belülle? Hátha mégis otthon lesz?

*Minél többet vett ki a helyiség felépítéséből, annál érdekesebbnek találta. Hosszan nézte, a kristályokat és a polcokat amelyeken a por túlságosan nagy helyet foglalt el. Lassan lépkedett az egyikhez. Finoman húzta fehéres ujjait végig azon ,mire azoknak vége felvették a koszt. Ezután vissza vette maga elé s megdörzsölte az ujjbegyeit. Zöld tekintette leginkább a cselekvést pásztázta, ám a végén mégis rápillantott az alakváltóra s a kezeit össze simította, mintha csak megtisztítaná.
Megrázta a fejét.*
Nem tudom pontosan, de talán mindjárt rájövünk az igazságra.
* Vette fel az imént még földre puffant könyvet s belelapozott. Érezte az ódon könyv intenzíven porlepte szagát, mire erős késztetést érzett arra ,hogy tüsszentsen. Végül ez mégis elmaradt.
Az írások szinte hímzett betűkkel voltak benne, láthatóan nagyon türelmes és átható munkával készítették annak idején. Tartalma évtizedek alatt gyűlhetett össze... vagy talán még századok is eltelhettek, hiszen minél előrébb lapozott, annál változatosabbak voltak az írásjegyek.
Nem egy kéz munkája volt... ezt már megállapította, talán egy családé.... vagy több generációé. Elgondolkodott, mialatt ismételten körbe pillantott a kisebb teremben. Talán élhettek itt ezelőtt több évvel ? Vagy... inkább ez lett a vég előtt a rejteke azoknak a kincseknek amelyek őriztek ? Bármelyikre is gondolt, mindegyik több kérdést vetett fel utána ,amelyre most pontosan nem tudott válaszolni. A kérdésre nem tekintett rögtön fel, szinte meg sem hallotta ,mert ismételten belelapozott, s habár gyengéd érintésekkel, mintha csak egy gyermeket intene, fogott hozzá a tüzetesebb átnézésének, volt egy lap, ahol megragadt a tekintette.
Minél jobban haladt benne, érezte ,hogy a torka kiszárad egy pillanatra, majd hirtelen csapta össze. A por mely eddig a lapokon ült meg váratlanul tőrt ki, akár egy vulkán.*
Igen... biztosan tetszene neki!

Tessék ?
*Pillantott hirtelen rá, s elgondolkodott. Vétek lenne ezeket itt hagyni... nincs is olyan sok belőlük...de kitudja kié? *
Szívem szerint elvinném mindet Kuku...de nem tudom ,hogy  ezek valakié .. vagy most már idegenként, csak halálra ítélve porladnak itt. Ha nem lenne gazdájuk...

-Hááát.. Ha nekem lennének ilyennyeim akkó nem így tárónám… Nem úgy nészki mint ahon vótak az uccsó párezer évbe… *megvakarja a tarkóját aztán előáll az ötlettel*

Há ha tudná hagyni üzenetet hogy elvittük mer aszittük hogy senkijé, oszt ha mégis gyönne valaki osztán keresné, akkó tunná hunn keresse. *vállat vont és elrugta a kristáydarabot a többi közé, majd felcsüccsent a rozoga kőasztalra*

Ezeket a járatokat a dögfaló rémeken kívű csak a denevérek meg medvék hasznájják, meg pár barlangi állat és rém. Eléggé sok járattyát ismerem, de sose tanákosztam senkivel aki télleg lakta vón~!

*Hosszan nézte az alakváltót ,majd körbe pillantott még egyszer a poros, üres polcokon és az asztalon amelyen s amely környékén állt a megmaradt tudás. Lépet párat, s egy kisebb kört rót le a társa mellett, de a könyvet nem tette le a kezéből. Hosszan gondolkodott. Habár eredetileg nem ez volt a céljuk... abban ő is biztos volt ,hogy Gildas örülne ennek. Kuku ezt fején találta. Megtorpant, rápillantott kedvesen az ötlet hallatán.*
Hát úgy vélem megpróbálkozhatunk ezzel a biztonság kedvéért. De akkor addig nem szabad túlságosan mások orrára kötnünk a könyveket, hiszen, nem tudunk mit mondani ha vissza kérik őket. És ez pontosan így igazságos.

*Kezdett körbe pillantani, nézni, hátha talál valamit amire írhat és amivel írhat. A könyveket elkerülte, azokat nem akarta sem bemocskolni, sem megrongálni.
Éppen nekidőlt egy kicsit az asztalnak, felsóhajtva, amikor az megbillent és pár öregebb könyv hullott a földre. Nem lehet tudni melyikből, de papír darabok lepték el azon a kis körön belül a földet. Leguggolt s miután össze szedte a könyveket, a papírokat is magáévá tette. Valamelyen feljegyzések voltak, de volt ami üresen állt. Ezt tette félre, a többit meg vissza.*
Szerencsénk van....

Igen? Igazad lehet... én sem szívesen laknék itt ha nem muszáj. De talán pontosan ezért lett ez az egész ide rejtve.
* A tintás üveg, habár parányi volt, de amit talált beszáradt, így egy pillanatra kedvtelenül tekintett szét.*
Itt mindenhol kövek vannak... hacsak egy kis homokot találnék....
* Végül a kis tarsolyába pillantott. Nem fért el sok minden benne, nem is pakolt az útra nagyon, főleg nem tintát. De egy kis víz volt nála.....*
Kuku.. tudsz nekem egy kis főldet...vagy homokot szerezni?

*nézte ahogy a lány töpreng, aztán amikor rá tekintett vállat vont*

-Hát akkó úgy írjad meg, hogy csak az ércse aki tuggya mit kellett vón’ itten keresni. Nameg ha megmutatod valakinek akkó aszongyad kőcsönbe van nálad osztán akkó nem kell magyarászkodni ha valaki visszakéri. Eccerű esz sze’intem. *figyelte ahogy a lány előkeres valamit a sok lomból és nem értette minek az.Aztán leesett neki hogy talán olyasmi amivel írni lehet, mert hasonlót látott amint Gulába használta*

-Ockaj királylány *azzal bagollyá változva kirepült a nyíláson fel egyenesen az üregbe ahova beestek, ott tett két kört mert csak köveket és avart látott, majd felrepült ki az út felé. Elrepült a folyópartra és leszállt a parti homokra. Visszavette emberi alakját és körbenézett nincs e ott a varangyrém. Gyorsan kipakolta a zsebéből a korábban elspejzolt sütit és a szájába tömte, a zsebébe pedig homokot rakott. Mire megtömte a zsebeit a sütit is majdnem lenyelte. Lenyomta a maradékot a torkán és egy kis vizzel leöblítette majd ismét bagoly alakra váltott és egyenesen visszarepült az elf lányhoz.*

*bő negyedóra múlva megjelent a bagoly a rejtett üregben és visszaváltozott kukuvá*

-Meggyöttem királylány! Itt a homok! *tette ki büszkén a zsebeiből a vizes zsákmányát, takaros homokkupacot alkotva a rozoga kőasztalon*

Az lesz, az lesz.
*Mosolyodott el felé, s kedvesen nézett utána. Várta ,hogy hamarosan vissza jöjjön a férfi. Ezalatt az idő alatt előkészített mindent arra ,hogy utána mehessenek. Összetette a könyveket egy kupacba. Amint Kuku visszatért s a homok az asztal kőlapjára került elmosolyodott ráemelve pillantását.*
Köszönöm szépen Kuku!

*Azzal a kis vizet a homokra öntötte s elkezdte az íróeszközzel össze keverni, míg sárosabb anyag nem lett abból. Azt használta tintának.*
Nem tökéletes....de megteszi átmenetileg...
*Elmosolyodott ,majd amint végzet, félre tette a papirost és megfogta a könyvek egy részét.*
Messze vagyunk még Yeraltitól ?

*Nagy érdeklődéssel figyelte a cirkolmányos vonalakat. Nem értette mi micsoda, csak tudta hogy mindegyiknek jelentése van. Ez amolyan különös és titokzatos dolog volt neki. Olyasmi mint a varázslat. Közel hajolva és szájtátva nézte az irást, aztán mikor a lány végzett, becsukta a száját és hátralépett, majd fellesett a lukon át a felső üregbe ami pár árnyalattal világosabb volt mint az előbb.*

-Hát… ha nagyon gyósan kimegyünk, osztán nagyon gyósak leszünk akkó még tán odaérünk hajnal előtt! *mondta de nem volt benne teljesen biztos, mert eléggé sok idő elment ezzel a kis kitérővel. Minden esetre ha elég gyors lesz akkor még oda fognak érni.-gondolta*

-Szal akkor mibe hozod azokat az izéket? *mutatott a régi könyvekre* -lópofával nem tom fogni sajna*

*Elmosolyodott az alacsony alakváltón, ahogyan időnként rápillantott s látta ,hogy azt teljesen leköti amit éppen ő csinál. Az írás művészete nagyon hasznos volt, időnként tényleg művészi. Bár mindenki másképp sajátította el. Lassan pillantott rá.*

*Bólintott, s elgondolkodott egy kicsit.*
Értem... jó lenne még odaérni mielőtt felkelne a nap. Már csak miattad leginkább.
*Kérdésére elmosolyodott s bólintott. Levette a kardigán féleségét s abba csomagolta bele őket ,majd össze kötötte.*
Így könnyebb lesz fognom nekem.

*Kíváncsian nézte miként használja fel a lány egy ruhadarabját aztán mint aki észbekapott gyorsan bagollyá változott és felrepült a lukon mert a feljáró túl ferde és poros volt, úgy csúszott mintha jég lenne. Az üregben visszaváltozott emberi alakba. leült a szélére, kitámasztotta magát a lábaival és megnyújtotta a karjait hogy fölsegítse Selestinát is. Az üregben ugyanezt játszotta el. Felrepült, visszaváltozott rögzítette magát és megnyújtott karokkal segített felmászni.*
-Há jó egy alakvátó a kézné mi? *nevette amikor kiértek és már változott is át lóvá, mert az égen már kevesebb volt a csillag, de még előttük volt pár óra út* -pattannyá fel királylány! Mostmá nem fogok megáni!!

*Felfele nagyon is szüksége volt az alakváltó segítségére. Mindig megvárta ,majd a segítségével kimászott végül abból a gödörből. Halkan sóhajtott ,majd egy kedves mosollyal nézett fel a srácra.*
Nagyon szépen köszönöm a segítséged Kuku! Igen... azt hiszem, ha nem lennél most itt, akkor , nem is menne ez igazán nekem.
*Nézte ,majd szavaira bólintott hosszan s azt tette amit mondott. Felült a hátára s megkapaszkodott benne, míg másik kezével a könyveket fogta.*
Köszönöm Kuku ! Érjünk csak el, mielőtt felkel a nap. Tudom ,hogy nagyon fáradt leszel...de ígérem, ezért csinálok majd neked külön valami finomságot.

Csak érjünk oda.... Nem szeretném ha a nap addig felkelne.

-Hát asztat énse királylány! *válaszolta, majd nyerített egyet és vágtázni kezdett a élység városa irányába. *

--->> farkasok faluja utcák -->>

*Kuku csak akkor lassított könnyedebb vágtába amikor elérték a semleges terület határát. Lófüleit egészen nagyra növesztette, mert nem akart belefutni a semmilyen egyéb kóborló lénybe. Nem hallott senkit maguk körül így a könnyed és egyenletes vágtát megtartva vette az irányt az elf falu felé. Eszébe jutott hogy ottfelejtette a bokrok alá rejtve az italokat a Waerjak ház előtt. Aztán az is eszébe jutott hogy bajba sodorta a királylányt. Idegesen összerándult a gyomra amikor arra gondolt mit fog ezét kapni Gulábától… A gondolatra megdöbbent. Valahogy az lett volna logikus, hogy Gildas miatt aggódjon, de mégsem ő jutott az eszébe. Maga sem értette hogy miért.. néha minden olyan fura*

-Jól vagyok királylány? *kérdezte némi idő után, amikor remélte hogy a lány is megnyugodott már.* -Bocsesz! Esztet eetótam!

*Akkor nyugodott meg igazán ,amint kiértek a faluból. Onnantól kezdve az egész elhalkult, majd a nagy zaj teljesen elhalt. Csendben nézett még hátra egyszer s amint a semleges területre értek és teljesen eltűnt ,már csak a falunak a fénye is, érezte ,hogy a szívverése is lenyugszik. Elmosolyodott. Maga sem tudta miért, de most nagyon is megkönnyebbült. Vissza pillantott előre.*

Igen...ne aggódj Kuku... nem csak a te hibád. Én sem figyeltem elégé...
*Elmosolyodott. Hirtelen...sokkal boldogabbnak érezte magát. Még...volt benne félsz... hiszen nem látta Gildast a szemeivel ,hogy jól van e...de hitt Ravnak és Cekinek is s ettől érezte ezt. Szorosan ölelte át a ló nyakát, mosollyal.*
Végre minden rendbe jön Kuku! Nyugodtabban... ha egy kis ideig..de csendesebben ezek után..nem kell ennyit aggódnunk...és akár többször is találkozhatunk majd! A ma este után.... minden...kellemesebb lesz!
*Felnevetett halkan.*
Köszönöm..

*Megnyugtatóan hatottak rá a szavak. Ha Selestina nem neheztel rá amiért menekülniük kellett akkor ő sem fog ezen aggódni. Inkább a szelet élvezte. Rájött hogy nagyon is kedveli ezt az alakját. Nem arra való hogy ételt vagy menedéket szerezzen, de mégis olyan könnyű így futni és olyan szabad érzés. De persze lehet csak azért van így mert a felszínen vannak.. Kezdte megérteni miért is viselik el a borzasztó napfényt a felszíniek. Azért - vélte- mert úgy érzik hogy megéri ez az érzés. Persze azt nem tudta hogy ő képes lenne e rá.. aligha. Hiszen sose szerette a fényt, de maga az éjjeli felszín kifejezetten tetszett neki. *

*Azt nem tudta a lány mit köszönt meg neki.. talán azt hogy nem hagyta magukat elkapni. a halk nevetésre egy vidám lónyerítés volt a válasz és ahogy kuku kiszúrta messziről a kidőlt fát az úton ami a beomlott járatot takarta el, gyorsítani kezdett. *
tradabappapp -tradabappapp- tradabappapp-tradabappapp

*dübörögtek a patái majd ahogy a keresztbe dőlt törzshöz ért jókorát ugrott és átszálltak a mély nyílás felett ami feketén ásított szájával a csillagok és az utazók felé, mintha csak el akarná őket nyelni. Könnyedén landoltak a túloldalon, bár pár göröncsöt véletlenül lesodortak a mélybe ami tompán puffant odalenn*

*Az ugratásnál jobban megkapaszkodott a ló nyakában. Hosszan nézett előre, figyelte az eget, majd lehunyta a szemeit. A szél a tempó miatt is jobban elkapta őket, fújta a most szabadon hagyott haját. Élvezte Gaia ilyen megnyílvánulását. Érezte ,hogy szabadok...és minden rendben.
Ez az érzés töltötte el leginkább nyugalommal.*
Most minden rendben van....

*Rápillantott később, majd vissza kicsit. A könyvek most jó helyen vannak...a legjobb helyen.*
Kuku....
*Emelte vissza zöld tekintetét.*
Milyen sütit kérsz majd?