Vérfarkasok Falva - Bázis - VIP részleg

Ne hálálkodj ennyit, mert a végén zavarba hozol!

*De alig mondta ki, a lány már el is tűnt, hogy felvegye az első ruhát. Dilec nézelődött addig. Kint már egészen sötétedett, a szoba egyre inkább gyertyafénybe burkolózott. Meleg, narancsszínfény táncolt a falakon, az árnyékok néha megrebegtek, de minden csendes volt. Aztán Anantha kijött az első ruhában: a habosbabosban. A megrökönyödést, ami hatalmába kerítette, próbálta férfiasan nem mutatni. Nem állt jól a lányon. Pedig azt hitte, hogy rá akár egy zsákot is lehetne adni, de úgy tűnt: tévedett. Szép a ruha, szép a nő is, de valahogy nem passzoltak... vagy csak Dilec találta túl bonyolultnak a ruhát. Ezt nem egyszerű levenni. Akarta mondani, ebben nem könnyű mozogni! Mikor Anantha egy lépésnyire volt tőle, Dilec már épp akarta mondani, hogy lássuk inkább a következőt, de a nő már meg is fordult, és újra bezárkózott a fürdőbe. Dilec fellélegzett. Ügyes fiú, nem tapostál senkinek a lelkébe! DE IGEN!!! Hogy lehet ennyire szörnyű ízlésem??? Ilyen göncöt hozni egy ilyen nőnek??? Az önmarcangolásnak a kilincs halk kattanása vetett véget. A nő jött ki, immáron a vörös, testhezálló, dögös ruhában. Mintha csak ráöntötték volna! Hosszú szőke haja, ami a gyertyafényben még csillogóbbnak tűnt, lágyan omlott a vállára, kiemelve vékony arcát, és az az enyhe kivágás ott a dekoltázsnál...*

Khm. *vette fel újra a szemkontaktust.* Ez jó lesz! Maradj ebben, kérlek!

*Anantha azt mondta neki, hogy ő nem az exe. Ő vigyázni fog rá. A közeledő kézre visszahúzta a sajátját -bár éppen hozzáért a nő-, mire egy ironikus félmosoly jelent meg az ajkán.*

Igen. Én pedig nem vagyok a vőlegényed. Akinek vigyáznia kellene rád. ... Öhm, ez így most durva volt, nem úgy értettem! Persze, hogy vigyázok rád, csak ne képzelj ebbe az egészbe semmi olyat, ami nincs is! *Belenézett a lány szemébe, ahol valami furcsa érzelmet vélt kiolvasni. Na, itt a baj! Mint egy sarokba szorult vad, szétnézett, merre tudna menekülni, de valamiért mégsem tudott erre koncentrálni. Újra a lány szemébe nézett. Bizsergett a keze az előbbi érintéstől. Vajon milyen lehet, ha végigfuttatná a nő ezeket a finom ujjakat végig fel a karján, majd a hátán, át az oldalán a hasára, mellkasára, majd elindulna lentebb... ez a hosszú haj, ahogy a mellkasára borulna, ebben a fényben egészen mágikus színekben játszva. Ahogy a nő puha ajkaival végigsimítana az övéin, miközben lábai a csípője köré fonódnak... Egy kicsit mintha eltávolodott volna a ma esti báltól... Összevonta a szemöldökét, miközben evett. Rág-rág-rág nyel. Rág-rág-rág, nyel. Igen, ez így menni fog! Nem gondol semmi extrémre. Rág-rág-rág nyel. Na, ugye, hogy kivitelezhető? Újra egy kép villant be, arról, hogy vajon milyen édesen nyögdécselne a nő, miközben ő... Letette a villát a kezéből.*

Igen, máris indulunk! Csak nem tudtam, hogy mit fogsz válaszolni a meghívásra, így én még előbb átöltözöm. Ha gondolod addig várj meg lent, úgy láttam egész nap bent gubbasztottál. Jót fog tenni a friss levegő!

*Elkísérte a szoba ajtajáig, de még mielőtt kinyitotta volna, megtorpant. Jó volt itt lenni. Nemcsak a gyertyák, a fantáziák... hanem maga a nő miatt. Vonzódott hozzá. CSAK FOGLALT! LÚZER! Valóban? Lúzer a pali, aki hagyja, hogy a kedvesét egy alfa elcsábítsa. Így hát Anantha felé fordult, és lassan végigsimított a nő karján. Majd úgy döntött, megteszi az első lépést: lehajolt, hogy gyengéden megcsókolja.*

*Mikor az első ruhát felvette, kicsit furán érezte magát benne, nem passzolt hozzá. Furcsállta azt is, hogy ilyen ruhát hozott neki, na de mégis mit várhatna egy nőkhöz alig értő pasitól? Miközben felé sétált, látta rajta, hogy ez neki sem tetszik - még szerencse! Több se kellett neki, és már ment is átvenni a másik estélyit. Hmmm, igen, ez már sokkal jobb - gondolta magában, miközben elégedetten nézegette magát a tükörben. Kicsit megkönnyebbült, mikor Dilecnek ez már nagyon is tetszett - és elégedetten konstatálta, hogy milyen hosszasan legeltetné éhes szemeit a dekoltázsán, de viszonylag hamar észbe kapott, és a szemébe nézve fejezte ki tetszését. Talán nem annyira reménytelen ez a pasi....

Szerette volna megnyugtatni a férfit, hogy merjen kapni, merjen boldog lenni, de erre még nem állt készen, sőt a kezét is elhúzta, és hogy keménységének a páncélját fenntartsa, még be is szólt a vőlegénnyel kapcsolatban.*

Drága Dilec! *- mondta, kedvesen mosolyogva -* Örülök, hogy ennyire zavar téged a vőlegényem! Tényleg, nagyon örülök neki *- boldogan felsóhajtott -* hiszen ez azt jelenti, hogy fontos vagyok neked. És irtó aranyos tőled, hogy ennyire megembereled magad, és vigyázol a erényemre. Bár, kicsit bánt, hogy szerinted vigyázni kell rá, mintha én nem tudnék... Mindegy is. A lényeg, hogy csak azért mondtam el neked, mert tudni akartam, mennyire vagyok fontos a számodra. Most már tudom... * elégedett, de ugyanakkor szeretettel teli mosolyt csalt a gondolat az arcára.*

Most pedig együnk! Jó étvágyat!

*A vacsora közben nem beszéltek. Valószínűsítette, hogy Dilec még most dolgozza föl a hallottakat, hagyott hát rá időt neki. Egy idő után azonban megváltozott a férfi viselkedése. Mélyebbeket lélegzett.... hosszasan elidőzött tekintette a nő idomain... kitágult a pupillája is... és minthogy nem gondolta, hogy dühös lenne, így ez csak egyet jelenthetett.... Elgondolkodott, hogy most hisztizzen-e, de attól tartott, hogy a férfi maradék férfiassága is inába szállna... úgyhogy csak óvatosan hívta fel a partnere figyelmét az egyértelmű helyzetre.*

Kedves Dilec! *kezdte szemérmesen* Köszönöm ezt a sok bókot tőled, de kérlek, ne hozz zavarba! Nem kell a gondolataidban olvasnom, hogy tudjam, min fantáziálsz. Tényleg hízelgő, de lassan el kellene mennünk... mármint a bálba... * hirtelen zavarba jött e kétértelmű megjegyzésén, de aztán felnevetett. * Nos, hercegem, indulhatunk?*

Majd felállt és elindult az ajtó felé. Dilec megelőzte, hogy kinyissa az ajtót, de megállt a mozdulat közben. Anantha közel volt hozzá. Érezte a férfi illatát, sugárzó erejét. Hmmm, de jó lenne... A férfi lassan közeledett ajkai felé, óvatosan, mint aki engedélyre vár. A nő az utolsó pillanatban elhajtotta a fejét, úgy, hogy a szája közel került Dilec füléhez. Halkan, hogy csak ők hallják, belesúgta:*

Nincs semmilyen vőlegényem. Csak kitaláltam, hogy rájöjj, hogy kellek neked. De nem lenne ellenemre, ha egyszer majd egy ilyen férfi lenne az, mint te...

*És egy forró csókolt nyomott a férfi arcára.*

És ebbe a csókba képzelj bele nyugodtan mindent, ami még nincs. Te kis perverz *kacsintott rá és próbálta nem elnevetni magát.*

Lent megvárlak * mondta gyengéden. És elindult lefelé.

*Értetlen fejet vágott.*

Fontos vagy nekem? És ez neked miért olyan fontos? Egy napja ismerjük egymást! Mit akarsz? Nagyon fura vagy... Fura a viselkedésed, a közvetlenséged, kezdek félni, hogy rosszban sántikálsz... vagy van itt egy candi kamera? Az erényedről ezek fényében ne beszéljünk.
Akarom mondani: persze, vigyázok rá!

*Hogy a lány is belezavarodott a mondandójába, megmosolyogtatta. Azt hitte, hogy ő is kényelmetlenül fogja magát érezni, elvégre lebukott, de meglepő módon nem így történt. Sőt! Még meg is nyugtatta a tudat, hogy a nő legalább tudja, hogy mi jár a fejében. Bármit megadott volna, hogy ő is legalább ennyire belelásson Anantha fejébe! De nem ment.
A majdnem csóknál kicsit elkedvtelenedett, hogy végül felsült. A suttogásnál felhúzta egyik szemöldökét. AHA! Kitalálta! Szóval így állunk...! A puszin meglepődött. Talán a nő is vonzódik hozzá. De még most is játszik vele. Az utolsó megjegyzést kicsit mellre szívta.*

Hééé! Ezt sértésnek veszem! Mi az, hogy KIS perverz??

*Lement az irodájába. Gyorsan magára öltötte az egyenruháját (direkt nem az alfagúnyát, mert az röhejes, hanem a tiszti ruhát). Pár perc alatt elkészült, majd kiment a nőhöz a gyakorlótérre. A hintó már kint várta őket. Egy másik most indult el Carméhez. Dilec segített Ananthának beszállni, majd követte. A hintó elindult. Odakint már teljesen besötétedett, a csillagok és a hold szolidan szórták fehér fényüket. Csak a kerekek zaja törte meg a tücskök hadának zenéjét. A távolban látszott a hegy lába, de még csak egy kis folt jelezte a kastélyt.
Dilec szemben ült Ananthával. Kicsit közelebb hajolt hozzá.*

Szóval mondd a szemembe, hogy mit szeretnél. Tudod, férfiből vagyok. Nekem egyenes válaszokra és tényekre van szükségem! Ezzel a viselkedéssel magadnak ártasz... Szóval, legyünk konkrétak! *Két kezével megtámaszkodott a szemben lévő ülésen, így Ananthának nem sok esélye volt a menekülésre. Dilec folyamatos szemkontaktust tartott, arca komoly volt és határozott.* Hallgatlak!

*Bármekkora önuralommal is rendelkezett, esélye sem lett volna meggyőzően letagadni, hogy élvezi az egész helyzetet, a oda -és beszólogatós párbeszédeket a férfivel. És hogy ennyire tud vele játszani. Na jó, egyfelől kicsit sajnálta is, másrészről viszont Dilec is alaposan belement ebbe, tehát élvezi. És nem szadista ő, hogy egy mazochistától elvegye az örömét!
Az alfa felháborodására, miszerint ő "kis perverz", nem is reagált, csak nevetve lesietett a hintóhoz. A partnere is követe őt pár perc múlva, miután átöltözött.*

Nagyon elegáns, uram! *- mondta neki. Tényleg egész jól állt rajta a tiszti ruha. Beszálltak a hintóba, majd elindultak a kastély felé. A kettejük közti csendet a férfi törte meg. Kicsit félelmetes is lehetett volna, ahogy lassan a félhomályban közelebb hajolt a nőhöz, és komolyan előadja, mi nyomja lelkét, de inkább egy kicsit hatásvadásznak tűnt. Viszont a végén, mikor karjait a nő két oldala mellé tette, jelezve, hogy bizony most a férfi diktál, akkor a nőt sem kellett félteni.*

Drága Dilec!

* mondta, miközben annak a szemeibe nézett.*
Mégis, miből gondolod, hogy akarok tőled bármit is?
*lassan, folyamatosan közelített hozzá.*
De jó, tegyük fel, hogy nem vagy közömbös a számomra. Hiszen, végtére is, te mentettél meg, nem? Te hoztál biztonságba, és bántál velem tisztességgel. Nos, ha ezek után vétek hozzád vonzódni, akkor bűnös vagyok. És te vagy a vétkem okozója. Tehát te is bűnös lennél? Tehát akár együtt is vétkezhetnénk... És amúgy is,, * most ő vette át az irányítást, fordult a helyzet, most az ő karjai fogták közre a férfit *, szerinted mit akarhat egy nő tőled? Miért félsz ennyire? Már mondtam, hogy én nem az exed vagyok! Szerinted egy nő csak valamilyen hátsó szándékkal közeledhet hozzád? Őszinte vonzalomból már nem is? És ha mégis megtenné, te itt a semmi közepén szó szerint finoman letámadod? Mióta vagy ilyen paranoiás? És, már meg ne haragudj, de milyen úriember vagy te? Csak a nőkkel szemben érzed magad férfinak? Ezért harcoltál délután Carméval? És ezért vagy ilyen nagy legény most itt egy védtelen nővel szemben? Ha nem tudsz úremberként viselkedni a társaságomban, csak egy ilyen épphogy önuralt farkasként, akkor inkább vigyél vissza a szállásomra, kérlek. Jobb, ha még most az elején tisztázzuk, milyen vagy, mintha később derülne ki, mikor már túlontúl beléd szerettem volna.

*Visszaült a helyére, karjait keresztbe fonta maga előtt, és dühösen-durcásan nézett ki a hintó ablakán.*

Hagyd az exemet, kérlek, tisztában vagyok vele, hogy te nem ő vagy!

*A beszólások sorozata alatt folyamatosan a nő szemébe nézett, nem lett nyugtalan, nem billentette ki a lelki egyensúlyából a sértegetés. Csak azért se adja meg neki ezt az örömet! Igen, paranoiás... mióta alfa lett.*

Miből gondolod, hogy csak nők előtt viselkedem így? Az, hogy Carméval gyakoroltam kicsit, baráti volt, nem a nemek közti különbség kihasználása. *Visszaült a helyére. Nem lett előrébb a válasz hallatán, de ez már mindegy is volt. A lány meg tudja magát védeni. Rendben, nem fogja tovább félteni.* Szerintem a vonzódásod csak a sokk hatása. Nem akarom, hogy emiatt bármi is legyen, amit később esetleg megbánnál. És bár csábító a gondolat, hogy éljek a lehetőséggel, inkább leszek bunkó.

*Közben megérkeztek Medard kastélyához. A hintóból kisegítették nőt, Dilec megoldotta egyedül is. Bementek az épületbe, Dilec a karját nyújtotta Ananthának, hogy karoljon belé.*

--->>> Vérfarkasok falva: Brayen kastély: Anantha, Dilec///